KOHERENCIA VIZSGÁLATA, KÖRNYEZETI SZEMPONTÚ VIZSGÁLATI ELEMZÉSE ÉS MEGVALÓSÍTÁSÁNAK FELTÉTELRENDSZERE

AZ ÉGHAJLAT VÉDELMÉRŐL SZÓLÓ TÖRVÉNYTERVEZET KOHERENCIA VIZSGÁLATA, KÖRNYEZETI SZEMPONTÚ VIZSGÁLATI ELEMZÉSE ÉS MEGVALÓSÍTÁSÁNAK FELTÉTELRENDSZERE 2010. január

ÉGHAJLAT VÉDELMÉRŐL SZÓLÓ TÖRVÉNYTERVEZET KOHERENCIA VIZSGÁLATA, KÖRNYEZETI SZEMPONTÚ VIZSGÁLATI ELEMZÉSE ÉS MEGVALÓSÍTÁSÁNAK FELTÉTELRENDSZERE Megbízó: Nemzeti Fenntartható Fejlődés Tanács Szakmai koordinátor: Env-in-Cent Környezetvédelmi Tanácsadó Iroda Kft. Témafelelős: Dr. Pálvölgyi Tamás Szerzők: Dr. Czira Tamás Envigraph Bt. Harazin Piroska Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Dr. Pálvölgyi Tamás Env-in-Cent Kft. Szabó Éva Enikő Env-in-Cent Kft. Szakértők: Dobozi Eszter és Rideg Adrienn VÁTI Nonprofit Kft. 2010. JANUÁR 1

Tartalomjegyzék Tartalomjegyzék... 2 BEVEZETÉS... 4 I. AZ ÉGHAJLAT VÉDELMÉRŐL SZÓLÓ TÖRVÉNYTERVEZET KOHERENCIA VIZSGÁLATA... 5 I.1. Energiapolitikai dokumentumok... 5 I.1.1. Energiapolitika 2008-2020... 5 I.1.2. Nemzeti Energiahatékonysági Cselekvési Terv... 6 I.1.3. Nemzeti megújuló energiahordozó felhasználás növelési stratégia... 7 I.2. Közlekedéspolitika... 9 I.3. Agrár- és vidékpolitika... 11 I.3.1. Új Magyarország Vidékfejlesztési Program... 11 I.3.2. Halászati Operatív Program... 13 I.4. Területpolitika... 14 I.4.1. Országos Területfejlesztési Koncepció... 14 I.4.2. Országos Területrendezési Terv... 16 I.4.3. Balaton Törvény és Budapest Agglomeráció Területrendezési Terve... 18 I.5. Közösségi forrású fejlesztéspolitika... 21 I.6. Környezet- és klímapolitika... 23 I.6.1. Harmadik Nemzeti Környezetvédelmi Program (2009-2014)... 23 I.6.2. Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégia... 24 I.6.3. Vízpolitika... 25 I.7. Oktatáspolitika... 26 I.8. Kutatási, fejlesztési és innovációs politika... 29 I.9. Egészségpolitika... 30 II. AZ ÉGHAJLAT VÉDELMÉRŐL SZÓLÓ TÖRVÉNYTERVEZET VIZSGÁLATI ELEMZÉSE... 33 II.1. Alkalmazott elemzési módszertan... 33 II.2. A törvénytervezet rendelkezéseinek feltételezhető környezeti hatásainak feltárása, értékelése... 37 II. 2.1. Levegőkörnyezetet érintő hatások... 37 II. 2.2. A felszíni és felszín alatti vizek állapotára, valamint az árvízvédelemre gyakorolt hatások... 38 II. 2.3. A talaj állapotára gyakorolt hatások... 40 II. 2.4. Természetvédelmi oltalom alatt álló területeket és az erdőket érintő hatások... 41 II. 2.5. Hatások a biológiai sokféleségre... 43 II. 2.6. Az emberi egészséget érintő hatások... 44 II. 2.7. Tájra, a táji eltartó képességre, természeti és kulturális táji erőforrásokra, tájképre gyakorolt hatások... 45 II. 2.8. Területhasználatra és térszerkezetre gyakorolt hatások... 46 II. 2.9. A települési környezetminőségre és környezetbiztonságra gyakorolt hatások... 47 II. 2.10. A természeti erőforrások megújulására, térbeli hasznosítására gyakorolt hatások... 48 I. 2.11. Éghajlatváltozással kapcsolatos hatások... 50 II. 2.12. A környezettudatosság és fenntarthatóbb életmód elterjedésének várható alakulása... 52 2010. JANUÁR 2

III. AZ ÉGHAJLAT VÉDELMÉRŐL SZÓLÓ TÖRVÉNYTERVEZET MEGVALÓSÍTÁSÁNAK HAZAI FELTÉTELRENDSZERE... 54 III.1. A feltételrendszerrel kapcsolatos elvárások, követelmények... 55 III.1.1. A végrehajtás társadalmi feltételrendszere... 55 III.1.2. Gazdasági környezet, üzleti élet feltételrendszere... 56 III.1.3. Közhatalmi, politikai feltételrendszer... 57 III.2. Javaslatok a törvénytervezet végrehajtásának állami szervezési és eljárási feladataira... 58 III.2.1. Az Országgyűlés és a Kormány stratégia- és jogalkotási teendői... 58 III.2.2. Az Országgyűlés és a Kormány szervezési és intézményfejlesztési teendői... 63 III.2.3. Önkormányzatok feladatai... 66 III.3. Ajánlások a végrehajtás elindítására... 67 III.3.1. Ajánlások azonnali szervezési intézkedésekre... 67 III.3.2. Ajánlások rövidtávú szervezési intézkedésekre... 68 III.3.3. Ajánlások középtávú szervezési intézkedésekre... 70 Konklúzió... 72 KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS... 73 MELLÉKLETEK... 74 1. melléklet. Hajtóerők értékelése... 75 2. Melléklet: Környezeti teljesítményértékelés... 77 ÖSSZEFOGLALÓ... 79 2010. JANUÁR 3

BEVEZETÉS Az Országgyűlés 2009. év nyarán felkérte a Nemzeti Fenntartható Fejlődés Tanácsot (NFFT) az éghajlatvédelmi kerettörvény szakmai előkészítésére 1. A Tanács égisze alatt intenzív megalapozó munkálatok indultak; számos háttértanulmány készült; az érintett kormányzati, civil, tudományos és szakmai szervezetek közreműködésével kidolgozásra került az éghajlatvédelméről szóló törvény (továbbiakban: Törvény) koncepciója. E megalapozó tevékenység keretében kapott felkérést az Env-in-Cent Kft. a törvénytervezet vizsgálati elemzésének elkészítésére. A jelen tanulmány keretében a Tanács elvárásainak figyelembevételével - egységes szerkezetben tárgyalja az éghajlat védelméről szóló törvénytervezet: I. Koherencia vizsgálatát: e munkarészben elemezzük a Törvény és egyes szakpolitikák (többek között energia-, közlekedés-, terület-, fejlesztés, oktatás, K+F, egészség és környezetpolitika), kölcsönkapcsolatait, feltárjuk a stratégiai szintű kapcsolódási pontokat, illetve azok erősítésének lehetőségeit. II. Vizsgálati elemzését: e munkarészben a környezetvédelmi törvény előírásai alapján 2 elemezzük a Törvény rendelkezéseinek feltételezhető környezeti hatásait, többek között az éghajlatváltozás főbb hajtóerőire, valamint az élő és élettelen környezeti elemekre, természeti rendszerekre. III. Megvalósításának feltételrendszerét: e munkarész önálló tanulmány formájában a Törvény elfogadását követő tevékenységekre tesz javaslatot, azonosítja a fontosabb intézkedési, végrehajtási mechanizmusokat; a értékeli a végrehajtás állami, gazdasági és társadalmi feltételrendszerét. A jelen tanulmány a 2009. december 22.-i keltezésű Koncepciót és az arra épülő az NFTT által megtárgyalt és 2010. január 21-én elfogadott - törvénytervezetet vizsgálja. Megjegyezzük, hogy bár törekedtünk kitérni a fenntarthatósággal kapcsolatos összefüggések feltárására - a jelen tanulmány nem tekinthető a Törvény teljeskörű fenntarthatósági vizsgálatának; erre sem a rendelkezésünkre álló szűkös időkeret, sem a környezetvédelmi törvény vizsgálati elemzéssel kapcsolatos felhatalmazása nem adott lehetőséget. Bár elsősorban a Megvalósítás feltételrendszere munkarész tartalmaz végrehajtási ajánlásokat, törekedtünk javaslatok megfogalmazására a koherencia vizsgálat és a vizsgálati elemzés során is. A jelen tanulmányban foglalt ajánlások és a javaslatok a Törvény döntéselőkészítő hátterét képezik, így javasoljuk ezek figyelembevételét a Törvénnyel, illetve annak végrehajtásával kapcsolatos döntéshozatalban. 1 60/2009.(VI.24) OGY határozat az éghajlatvédelmi kerettörvény előkészítéséről 2 1995. évi LIII. törvény a környezet védelmének általános szabályairól 43.- 44. 2010. JANUÁR 4

I. AZ ÉGHAJLAT VÉDELMÉRŐL SZÓLÓ TÖRVÉNYTERVEZET KOHERENCIA VIZSGÁLATA E fejezetben elemezzük a Törvény és egyes szakpolitikák (többek között energia-, közlekedés-, terület-, fejlesztés, oktatás, K+F, egészség és környezetpolitika), kölcsönkapcsolatait, feltárjuk a stratégiai szintű kapcsolódási pontokat, illetve azok erősítésének lehetőségeit. I.1. Energiapolitikai dokumentumok I.1.1. Energiapolitika 2008-2020 A szakpolitika ismertetése Az Országgyűlés a 2008-2020 közötti időszakra energiapolitikát 3 fogadott el, melynek elsődleges célja az ellátásbiztonság, a versenyképesség és a fenntarthatóság együttes érvényesülése. A határozat a célok megvalósulásának érdekében 12 pontot fogalmaz meg, melyek kiemelten koncentrálnak a megújuló energiaforrások használatának és a hulladékból nyert energia arányának növelésére, a fajlagos energiafelhasználás csökkentésére, a szabályozási és támogatási környezet kialakítására és a külpolitikai feladatok biztosítására. A szakpolitika kapcsolódása a Törvényhez Az aktuális energiapolitikában konkrétan megfogalmazásra kerül, hogy a magyar energiapolitika és a klímapolitika közötti összhangot biztosítani kell, ugyanakkor azt is kimondja, hogy az ÜHG kibocsátás csökkentésre vonatkozó vállalások során figyelembe kell venni ennek a magyar gazdaságra gyakorolt energia-ellátásbiztonsági, gazdasági és versenyképességi hatásait. 1. táblázat. Energiapolitika 2008-2020 és a Törvény főbb kapcsolódási pontjai Energiapolitika 2008-2020 Törvény feladat száma az OGY érintett határozatban bekezdése Energiapolitikai céljainak külpolitikai és diplomáciai prioritása 7. pont. 25.. Az energiatudatosság növelése és az oktatásba integrálása 10 és 12/n. pontok 14., 15. A fajlagos energiafelhasználás csökkentése, a megújuló erőforrások és a 4. pont 5. hulladékból nyert energia arányának növelése Az energiapolitika és a közlekedéspolitika összhangjának szükségessége 6. pont Az állami támogatási politika eszközei, szociális támogatási rendszer A célok megvalósulását elősegítő pályázatok, források megfelelő kombinációja 8. pont 12/p., 12/r., pont 9. Atomerőművi kapacitásokra, erőmű beruházásra vonatkozó döntéselőkészítés Az energiaforrás importtal kapcsolatos tevékenységek és ezek fejlesztési lehetőségei 12/f., pont 12/h., 12/i., pontok 3 40/2008. (IV.17.) OGY határozat a 2008-2020 közötti időszakra vonatkozó energiapolitikáról 2010. JANUÁR 5

A Törvény célul tűzi ki (1., (2) bekezdés, 5. ) a hazai összes fosszilis energiaforrás felhasználás csökkentését; az energiahordozók külpiaci függését, mint bizonytalansági tényezőt említi. Ezzel szemben az energiapolitika az egyes import lehetőségekre (Nabucco, Déli Áramlat, LNG Terminál) való támaszkodást kezdeményezi (12/i., pont). Feltehető az a kérdés is, hogy a Törvény csökkentési céljai megvalósulásának esetén vajon szükség lesz-e a bővülő külföldi energiaforrásokra, energiaszállítási infrastruktúrára. A Törvény fosszilis energiafelhasználás csökkentési törekvéseinek ellene hat, hogy a fosszilis energiahordozóra alapuló erőmű létesítés egyetlen lényeges hazai korlátja a liberalizált energiapiac működése, ugyanis nincs Magyarországnak távlatos primer energiahordozó összetételre vonatkozó jövőképe. Az összehangolás lehetőségei 1. javaslat Javasoljuk, hogy a Törvény csökkentési céljaival összhangban, az energiapolitika keretei között készüljön stratégiai környezeti vizsgálattal értékelt középtávú erőműlétesítési és importszükségleti terv. I.1.2. Nemzeti Energiahatékonysági Cselekvési Terv A szakpolitika ismertetése Magyarország Nemzeti Energiahatékonysági Cselekvési Terve 4 (továbbiakban Cselekvési Terv) 2008-2016 közötti időszakra fő célkitűzésként fogalmazza meg az ország energiafelhasználásának évenkénti 1%-os mérséklését (6,4 PJ/év). A terv a konkrét csökkentési értékek, mint célkitűzések mellett tartalmazza az egyes szektorokra (lakossági, tercier, ipari és közlekedési szektor) szabott intézkedéseket, illetve a végrehajtás, monitorozás felelős intézményeit. A szakpolitika kapcsolódása a Törvényhez A Cselekvési Terv konkrétan megfogalmazza a klímavédelmi célok elérésének támogatását, melyet szemléletváltozás és az erőforrásokkal való bánásmód célrendszerén keresztül kíván teljesíteni. A Cselekvési Terv és a Törvény legfontosabb célkitűzése egyaránt az energiafelhasználás csökkentése, azonban ennek meghatározása eltérő módon történik. Míg a Cselekvési Terv az összes energiafelhasználás 1%-os csökkentésére törekszik, addig a Törvényben leginkább a fosszilis energiaforrások felhasználásának csökkentésére vonatkozik egyenlőre nem számszerűsített - célkitűzés. A Cselekvési Terv konkrét beavatkozási területeket és intézkedéseket javasol a cél elérése érdekében, melyeket az Útiterv kidolgozása során célszerű figyelembe venni. Lényeges, hogy a Cselekvési Terv összes energiafelhasználás csökkentési, illetve a Törvény kibocsátás- és fosszilis energiafelhasználás csökkentési menetrendje, alágazati bontása és célértéke teljeskörű konzisztenciában álljanak majd egymással. 4 2019/2008 (II.23.) Korm. hat. 2010. JANUÁR 6

Meg kell említeni, hogy a fenti kölcsönös megfelelőségi követelmény egyik kiemelendő pontja az épületenergetikai és a közlekedési szektorral kapcsolatos célkitűzések. Az Útiterv, illetve az ágazati bontású fosszilis energiafelhasználás csökkentés kidolgozása során erre fokozott figyelmet kell fordítani. Az összehangolás lehetőségei 2. javaslat Az energetikai ágazati célértékek kidolgozása során össze kell hangolni a Törvény kibocsátás- és fosszilis energiafelhasználás csökkentési menetrendjét és alágazati bontását a Nemzeti Energiahatékonysági Cselekvési Terv számszerű szektorális céljaival. I.1.3. Nemzeti megújuló energiahordozó felhasználás növelési stratégia A szakpolitika ismertetése A magyarországi megújuló energiaforrások felhasználásának növelésére vonatkozó stratégia 5 (továbbiakban Stratégia) a 2008-2020-as időszakra fogalmazza meg célokat. A legfőbb cél a megújuló energiaforrások használata, és az ezt elősegítő és növelő tevékenységek folytatása. A Stratégia számszerű célértéket rögzít, mely szerint 2020-ban a megújuló energiaforrások felhasználása érje el a 186,4 PJ-t a 2006. évi 55 PJ-hoz képest. A Stratégia célkitűzésének értelmében a megvalósításban leginkább piaci eszközök és a verseny segíthet. A Stratégia kiemelten koncentrál a hazai megújuló energia helyzetéből adódó lehetőségek kihasználására. Célkitűzésein belül megjelenik a zöldáramtermelés, a hőtermelésen belül a megújuló energiaforrások felhasználásának és a bioüzemanyagok energiaértékének növelése. A Stratégia különösen fontos figyelmet fordít az Unió megújuló energiafelhasználás esetében hozott előírásokkal való összhang megteremtésére, és bemutatja az eddigi rendelkezésre álló eszközöket, melyek a megújuló energiaforrások használatát ösztönzik. A szakpolitika kapcsolódása a Törvényhez A Stratégia a megújuló erőforrások használatának növelését tűzi ki célul, a Törvényben pedig szintén célkitűzésként jelenik meg ezen erőforrások fenntartható módon történő felhasználásának bővítése (1. (f)). Bár a Törvényben konkrét célérték nem vonatkozik a megújuló erőforrások használatára, a fosszilis energiaforrás-felhasználás csökkentése során a megújulók elméleti és technikai potenciáljára hívja fel a figyelmet (5. (1) (f)). Ezen potenciál meghatározása a Stratégiában részletesen kifejtésre kerül és javasoljuk ennek alkalmazását az Útiterv kidolgozása során. A Stratégia koncentrál a hazai adottságoknak megfelelő megújuló energiaforrások felhasználására, ebből adódóan különösen a biomassza alapú energiatermelés jelentős mértékű növelésére: a hazai megújuló energiaforrás felhasználás dinamikus növekedésének feltétele, hogy a mezőgazdaság fenntartható módon megtermelje a szükséges alapanyagokat, és ezek mennyisége igazodjon a felhasználói igényekhez. 5 214/2008 (X.31.) Korm. hat. 2010. JANUÁR 7

Feltehető a kérdés, hogy e stratégiai prioritás mennyiben illeszkedik a Törvény szellemének megfelelő, a fenntarthatósági követelményeknek eleget tevő biomassza használatnak. A Stratégia hangsúlyozza, hogy: az érvényes EU irányelvek és az azokból következő hazai támogatási rendszer jelenleg elsősorban a megújuló energiaforrások felhasználásával történő villamosenergia-termelést, illetve a megújulók közlekedésben való térnyerését preferálja. Megítélésünk szerint az Útiterv kidolgozása keretében felül kell vizsgálni a megújuló energiahordozókkal kapcsolatos ún. KÁP támogatások rendszerét és összhangba kell azt hozni a Törvény támogatási elveivel. 2. táblázat. Megújuló energiahordozókra vonatkozó számszerű célértékek Megújulós célértékek 2020-ra elérhető CO 2 arány elérhető megújulós kibocsátás energiafelhasználás csökkentés Megújulók aránya a teljes energiafogyasztásában 13% 186,4 PJ 15,223 kt CO2 Megújulók aránya a villamosenergia termelésben 79,7 PJ (9470 GWh) 8,807 kt CO2 Megújuló bázisú hőtermelés 87,1 PJ 5,008 kt CO2 Üzemanyag fogyasztáson belül a bioüzemanyagok energiaértéke 10% 19,6 PJ 1,408 kt CO2 Forrás: A magyarországi megújuló energiaforrások felhasználásának növelésére vonatkozó stratégia A Törvényben megjelenő input oldali szabályozás pozitívumként hat(hat) a megújuló energiahordozók alkalmazására, így segítve a Stratégia célkitűzésének megvalósítását. A cél elérése érdekében a Stratégiában ismertetett támogatási feltételek megtartása, erősítése elengedhetetlen, azonban a Stratégiában megfogalmazott energiaadó és a környezetterhelési díj kivetése összeférhetetlen lehet az input oldali szabályozással, így ennek relevanciája a Stratégiában átgondolandó. Megemlítjük, hogy a Stratégia SWOT analízisében (3. fejezet) fenyegetettségként jelenik meg a klímaváltozás, a következő sajátos megfogalmazásban: a csökkenő csapadék révén negatívan hat egyrészt a hazai vízenergia hasznosításra, másrészt a mezőgazdasági öntözésen keresztül az energetikai célú biomassza termesztésre. Az összehangolás lehetőségei 3. javaslat Az energetikai ágazati célértékek kidolgozása során össze kell hangolni a Törvény kibocsátás- és fosszilis energiafelhasználás csökkentési menetrendjét a nemzeti megújuló energiahordozó felhasználás növelési stratégia számszerű célértékeivel. 4. javaslat Az Útiterv kidolgozásával párhuzamosan felül kell vizsgálni: a) az energetikai támogatások (a megújuló energiahordozók, az energiatakarékosság és energiahatékonyság-javítás, a villamosenergia átviteli árához kapcsolódó támogatások) teljes rendszerét, b) az energiahordozók jövedéki és általános forgalmi adózásának rendszerét. 2010. JANUÁR 8

I.2. Közlekedéspolitika A szakpolitikák ismertetése A közlekedéspolitikai koherencia vizsgálat szempontjából három, a magyar közlekedést meghatározó dokumentumot elemeztünk. Az Egységes Közlekedésfejlesztési Stratégia 2007-2020 6, (továbbiakban EKS) figyelembe veszi a közlekedés növekvő energiafelhasználását és célul tűzi ki ennek internalizálását. Cél továbbá a mobilitással együtt járó környezetterhelés mérséklése, a legjelentősebb környezeti hatások csökkentése. A személyközlekedés, az áruszállítás és az infrastruktúra fejlesztés esetén is megjelennek igények, célok a fenntartható mobilitás biztosítására. AZ EKS küldetésként említi a biztonságos, környezetkímélő és energiahatékony működés biztosítását, továbbá külön kiemelik, hogy globális problémát jelent a közlekedés az ÜHG kibocsátás esetében, melynek kezelése a közlekedési energetikát érinti. A Logisztikai Akcióterv (2009-2013) (továbbiakban akcióterv) a területtel kapcsolatos középtávú célokat, és ennek eléréséhez szükséges kormányzati intézkedéseket tartalmazza. A helyzetelemzést követően az akcióterv érintőlegesen, konkrét célok és eszközök említése nélkül foglalkozik a fenntartható fejlődés kérdéskörével, ennek indoklásaképpen megjegyzik, hogy a negatív externális költségek harmada kötődik az áruforgalomhoz. Az akciótervben célul tűzik ki egy olyan szolgáltatási környezet létrehozását, mely növeli a logisztikai szolgáltatások iránti keresletet hazánkban, azonban e cél környezet és fenntarthatósági vonatkozásairól nem tesz említést akcióterv. A magyar közlekedéspolitika 2003-2015 7 (továbbiakban közlekedéspolitika) egyik célja a környezetkímélő közlekedési rendszer megteremtése, melyet környezetvédelmi intézkedésekkel, környezetbarát közlekedési módok fejlesztésével, preferálásával látnak megvalósíthatónak a 2003 és 2015 közötti időszakban. A politika a gazdasági szempontból hatékony, a társadalmi igényeknek megfelelő, korszerű, biztonságos és a környezetet kevésbé terhelő közlekedés megteremtését preferálja. A szakpolitikák kapcsolódása a Törvényhez A Törvény egészét figyelembe véve megállapítható, hogy a közlekedési és szállítási igények mérséklésének elősegítésében és az alternatív közlekedési módok elterjesztésében a Törvény nem kínál közvetlen kapcsolódási pontokat. Az egyes közlekedési szakpolitikák és a Törvény közötti közvetett kapcsolódások tekintetében a szakpolitikák többször említik a fenntartható mobilitás megvalósítását, de egyik vizsgált közlekedéspolitikai dokumentum sem ad útbaigazítást, hogy mit is jelent ez esetben a fenntarthatóság. A szakpolitikákban problémaként említik a növekvő közlekedési igényeket és ennek következményeit. A kitűzött célok következetes megvalósítása elősegítheti az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkenését, ezzel hozzájárulva a Törvényben is 6 163/2006 (VII. 28.) Korm. rendelet 3. (6) bekezdése alapján 7 19/2004 (III.26.) OGY határozat 2010. JANUÁR 9

kitűzött célok teljesüléséhez (4. ), vagyis ezen a ponton a célrendszerek erősítik egymást. A szakpolitikák említik, hogy a közlekedés növekedésével párhozamosan növekvő energiaigény ellensúlyozása az energiahatékony megoldások elterjesztésével lehetséges. A Törvény által meghatározott pénzügyi alap (9. ) és az alternatívákra való ösztönzése (1. (1) f.) közvetve segítheti a cél teljesülését. Az EKS keretében készült SWOT analízis veszélyként említi a kielégíthetetlen autóhasználat igényét. A Törvény integráló szabályozó rendszere, illetve a képzésre, oktatásra irányuló eszközök (15. ), segítségével az említett veszély lehetőséggé konvertálható. Az Akcióterv horizontális célként említi az áruforgalom által okozott negatív externáliák csökkentését, melynek teljesítéséhez az ÜHG kibocsátás csökkentését sorolja. Ez a cél összhangban van a Törvény célkitűzésével (4. ), továbbá ezen a ponton a két célrendszer erősíti egymást. A közlekedéspolitikában megjelenik egy prioritás a fenntartható közlekedés biztosítása kapcsán: a hiányzó infrastruktúra kiépítése. Az EKS felhívja a figyelmet a prioritás teljesítésénél a minimalizált területhasználatra és arra, hogy figyelembe kell venni a gazdasági, társadalmi és ökológiai szempontok egyidejű érvényesülését. Ezen a ponton a Törvény területhasználtra vonatkozó célrendszere (8. ) és a közlekedéspolitika erősítik egymást, ugyanakkor a minimalizált területhasználat és a gazdasági, társadalmi és ökológiai szempontok egyenlőre kidolgozatlanok. Bár egyik közlekedéspolitikai dokumentum sem említi, a Törvény céljainak teljesülését alááshatja egyes kiemelt infrastruktúra fejlesztések kivétel-szabályozása 8, amelyek felmentik a kiemelt építési beruházást a környezetvédelmi engedélyeztetési folyamat lényegi részei alól. Az összehangolás lehetőségei 5. javaslat Az energetikai ágazati célértékek kidolgozása során össze kell hangolni a Törvény kibocsátás- és fosszilis energiafelhasználás csökkentési menetrendjét az Egységes Közlekedésfejlesztési Stratégia közlekedési igényekre vonatkozó számszerű célértékeivel. 6. javaslat Felül kell vizsgálni a kiemelt építési beruházások engedélyeztetésének szabályozását. 8 A 2003. évi CXXVIII. Törvény a Magyar Köztársaság gyorsforgalmi közúthálózatának közérdekűségéről és fejlesztéséről 2008. évi XLIX. törvény a nemzetgazdaságilag kiemelt építési beruházások megvalósításának elősegítése érdekében egyes törvények módosításáról 2010. JANUÁR 10

I.3. Agrár- és vidékpolitika I.3.1. Új Magyarország Vidékfejlesztési Program A szakpolitika ismertetése A 2007-2013 időszakra vonatkozó Új Magyarország Vidékfejlesztési Program 9 (továbbiakban: ÚMVP) az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból (EMVA) nyújtandó vidékfejlesztési támogatásról szóló 1698/2005/EK rendelet alapján készült. Alapvető célja a magyar mezőgazdaság versenyképességének javítása, a vidéki lakosság életszínvonalának emelése, a jelenlegi foglalkoztatottsági szint megőrzése. A szakpolitika kapcsolódása a Törvényhez Az ÚMVP megállapításai szerint Magyarország termőhelyi adottságai kedvezőek, ennek ellenére a növénytermesztés és az állattenyésztés hozamszintjei elmaradnak az uniós átlagtól, melynek okai mögött elsősorban a technikai és technológiai hiányosságok, a nem megfelelő és elavult gépkapacitások állnak. Az ÚMVP szerint ezek javítása szükséges és elkerülhetetlen, de mint az ÚMVP-re készített stratégiai környezeti vizsgálat 10 is megállapította jelentős klímaváltozási kockázatokat rejtenek. Az infrastrukturális beruházások, a géppark korszerűsítés, a termelési és gazdasági szerkezetátalakítás az I. tengely célkitűzései számottevő többlet kibocsátásokat eredményezhetnek, elsősorban a helyi légszennyező anyagok és a ÜHG kibocsátások tekintetében, mely a Törvény 4. végrehajtását számottevően akadályozhatja. A Törvény 5. megfogalmazott fosszilis energiaforrás-felhasználás csökkentési célkitűzés megvalósíthatóságának egyik fontos pillére a megújuló energiaforrások alkalmazásának növelése. Ennek részét képezi a biomassza felhasználás részarányának növelése, melyet az ÚMVP intézkedései is támogatnak. Az állatjóléti kötelezettségek végrehajtása az éghajlatváltozás következtében is egyre égetőbbé válik, erre irányul a Törvény 7. (4) p) pontja, mely az állattartás és tenyésztéstechnológia fejlesztést indítványozza. Az I. tengelyben az állatjóléti és trágyatárolásra vonatkozó intézkedések támogatják a Törvény végrehajtását. Az I tengely intézkedései között szerepelnek a mezőgazdasági területeken öntöző berendezések és a hozzájuk tartozó infrastruktúratelepítések. Ennek az intézkedésnek az éghajlatváltozás szempontjából nem egyértelmű a megítélése: a Törvény 7. (4) i) és j) pontjainak értelmében szükség van a vízhasználatban a takarékos, hatékony megoldásokra, a vízbázisok igénybevételének csökkentésére. Ugyanakkor valószínűsíthető, hogy egyes területeken az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás részeként csak vízmegtartással, esetleg öntözéssel folytatható a jövőben a növénytermesztés. Erre a dilemmára jó megoldás lehet a Törvényben (7. (4) o) pont) is javasolt hagyományos tájfajták termesztése, valamint olyan kutatások indítása, melyek a melegedő és szárazabb tenyészidőszakban is jó termésátlagot hoznak (Törvény 17. (2) d) pont). 9 2007. évi XVII. Törvény a mezőgazdasági, agrár-vidékfejlesztési, valamint halászati támogatásokhoz és egyéb intézkedésekhez kapcsolódó eljárás egyes kérdései 10 Új Magyarország Vidékfejlesztési Terv és Program stratégiai környezeti vizsgálata (PricewaterhouseCoopers Kft. - Env-in-Cent Kft., 2006) 2010. JANUÁR 11

Az ÚMVP II. tengely célkitűzése a környezet és a tájképi jelleg megőrzése, melyek megvalósítása során többek között hangsúlyt kap a fenntartható erdőgazdálkodás és az agrárkörnyezetvédelmi beavatkozások támogatása. Ezen prioritások fontossága tükröződik a II. tengely pénzügyi kereteinek megosztásában is: a legnagyobb hányadban Az agrárkörnyezetgazdálkodási és erdő-környezetvédelmi támogatás és az Erdőtelepítés támogatása részesül. Mindkét támogatás intézkedései jelentős mértékben hozzájárulhatnak a Törvény célkitűzéseinek 1. (1) c) és d) pontjainak megvalósításához. Figyelemreméltó, hogy az ÚMVP szerint: Magyarország 2015-ig 15%-kal szándékozik csökkenteni az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását, amelyből a mezőgazdaságnak arányosan, kb. 10-12%-kal kell kivennie a részét 11. (Megjegyezzük, hogy nem világos, hogy honnan került a 15%-os csökkentésre való hivatkozás az ÚMVP-be és milyen számítás alapozta meg a mezőgazdaság 10-12%-os, eltúlzott részesesedését.) A Törvényben megfogalmazott fosszilis energiaforrás-felhasználás csökkentési célkitűzés megvalósíthatóságának egyik fontos pillére a megújuló energiaforrások alkalmazásának növelése. Ennek részét képezi a biomassza felhasználás részarányának növelése, melyet az ÚMVP intézkedései is támogatnak. A megújuló energiára vonatkozó nemzeti törekvések (ld. I.1.3. fejezet) alapján a zöld energia részesedésének a teljes villamosáram-fogyasztáson belül 2010-ig el kell érnie a 3,6%-ot. A bioüzemanyagok tekintetében a cél az 5,75%-os részesedés elérése 2010-re. AZ ÚMVP kiemeli a klímaváltozás figyelembevételével történő talajgazdálkodást (melynek jelentős víztárolási és széndioxid-elnyelési kapacitása van), és az állattartási és állatjóléti feltételek javítását. A Törvény 7. (4) i), k), n), o), p) pontjai ezzel összhangban fogalmazzák meg az agrárgazdaságban figyelembe veendő szempontokat. Az ÚMVP további céljai között szerepel az erdősítés, beleértve az őshonos erdők telepítését mezőgazdasági területeken és az erdőgazdálkodási rendszerek elterjesztését az állandó erdőtakaró létrehozatala érdekében, mely összhangban van a Törvény 8. (4) pontjának i) és j) pontjaival. Az erdőgazdálkodásban, a természeti katasztrófák sorában az időjárási szélsőségek okozta károk és az erdőtüzek mellett főleg a biotikus tényezők, ezen belül pedig a rovarok okoznak károkat. Az ÚMVP támogatást nyújt a károk helyreállítására és megelőzésére egyaránt. Erdőtelepítéssel jelentősen mérsékelhetőek a talajerózió miatti károk, és a vízkárok egyaránt, így az ÚMVP intézkedései támogatják a Törvény 7. (4) q) és r) pontjaiban megfogalmazottak végrehajtását. Az ÚMVP III. tengely a vidéki élet minőségére és vidéki gazdaság diverzifikálására törekszik. A megfogalmazott intézkedések a vidéki területeken élők szerény munkalehetőségeit kívánja javítani agrárgazdaságon kívüli munkahelyteremtéssel, a helyi értékek és hagyományok megőrzésén keresztül. A kulturális értékeket képező és a faluképet javító épület felújítások nemcsak a helyi közösség megtartó erejét, de az épületállomány energetikai paramétereit is javítják. A vidéki lakosság képzésére és 11 ÚMVP 3.1.3.fejezet, 45. oldal 2010. JANUÁR 12

tájékoztatására irányuló programok azonban elsősorban a vállalkozások fejlesztésre, turisztikai szolgáltatások és egyéb gazdasági tevékenységek kialakítására irányulnak, nem tartalmaznak éghajlatváltozással és az ahhoz kapcsolódó alkalmazkodási lehetőségekkel, a helyi természeti értékek, a fajok sokféleségének megőrzésével kapcsolatos képzéseket, szemléletformáló programokat, melyeknek a Törvény 14. kiemelt jelentőset tulajdonít. Bár az ÚMVP-III. tengely célkitűzéseibe nem került be az éghajlatváltozás mérséklése és az alkalmazkodás javítása, a fenntarthatóságot elősegítő intézkedések közvetve támogatják a Törvény végrehajtását azzal, hogy átfogó megoldást próbálnak adni a társadalmi, szociális, gazdasági és környezeti problémákra. Az összehangolás lehetőségei 7. javaslat Felül kell vizsgálni az agár- és vidékfejlesztési, halászati kifizetések teljes rendszerét, azok éghajlatvédelmi teljesítményének figyelembevételével. 8. javaslat A Törvény 7. (4) n) és o) pontjai, valamint a 11. -a értelmében kutatásokra van szükség azoknak a fajtáknak, termesztési módoknak és területeknek az azonosításához, melyek a legalkalmasabbak a hazai viszonyok közötti energetikai célú növénytermesztéshez termesztéshez, figyelembe véve a terület- és erőforrás kímélő eljárásokat és az energiaültetvények természetvédelmi és energiamérleg-kérdéseivel kapcsolatosan meglévő bizonytalanságokat. 9. javaslat A Törvény 14. -nak értelmében a ÚMVP képzésre, tájékoztatásra irányuló programjait ki kell egészíteni az éghajlatváltozás mérséklésére és az alkalmazkodás lehetőségeinek ismertetésére. I.3.2. Halászati Operatív Program A szakpolitika ismertetése Az Európai Halászati Alapról szóló rendelet 12, valamint a kapcsolódó hazai jogszabályok alapján Magyarország megalkotta a Nemzeti Halászati Stratégiai Tervét (NHST) és a hozzá kapcsolódó Halászati Operatív Programot (HOP), mely a 2007-2013 időszakra határozza meg a halászattal kapcsolatos fejlesztési területeket és az azokhoz kapcsolódó intézkedéseket. A szakpolitika kapcsolódása a Törvényhez A HOP II. és III. tengelyének célkitűzései és prioritásai egyaránt tartalmaznak környezeti szempontokat, melyek támogatják a Törvény végrehajtásának 6. (2) h), 8. (4) f) pontját. A II. prioritási tengely olyan intézkedéseket tartalmaz, amelyek a halászati ágazat teljesítményét környezeti szempontból befolyásolják, mint például a környezetkímélő 12 1198/2006/EK tanácsi rendelet 2010. JANUÁR 13

haltermelési módszerek alkalmazásának, az ipari méretekben történő halfeldolgozás esetén a szennyvízkezeléssel kapcsolatos berendezések beszerzésének, valamint recirkulációs rendszerek beruházásainak támogatását, a helyi foglalkoztatottság szintjének emelését. A III. tengely a vízi élővilág (növény- és állatvilág) védelmét és megóvását biztosító intézkedéseket támogatja. A halfogyasztás ösztönzését célzó intézkedések hozzájárulhatnak a lakosság egészségi állapotának és egészségtudatos gondolkodásának előmozdításához, mely összhangban van a Törvény 7. (4) d) és e) pontjaival. A HOP-ban felvázolt intézkedések, a vizes élőhelyek megőrzésével és területük növelésével, a többfunkciós tájgazdálkodás ösztönzésével, (mely összhangot teremt az aszályos időszakok és a vízelvezetés, vízvisszatartás feladatai között), valamint a lakosság egészségtudatának fejlesztésével csökkenthetik az éghajlatváltozás kockázatait és elősegítik az alkalmazkodás feladatainak hatékonyabb végrehajtását. Az összehangolás lehetőségei Lásd az I.3.1 fejezetben. I.4. Területpolitika I.4.1. Országos Területfejlesztési Koncepció A szakpolitika ismertetése Az Országos Területfejlesztési Koncepciót 13 (OTK), mint az országos és térségi területfejlesztési célkitűzéseket meghatározó, az ágazatok fejlesztéseit területileg orientáló fejlesztéspolitikai dokumentumot az Országgyűlés fogadta el 2005-ben. A megújított OTK igen széleskörűen értelmezte a térségi fenntartható fejlődést, amely nemcsak átfogó célként, hanem területi célként, a fenntartható területhasználat elveként, valamint az ágazatoknak szánt területpolitikai ajánlásokként is szervesen integrálódott a területpolitika üzeneteibe. A szakpolitika kapcsolódása a Törvényhez Számos olyan célkitűzést és javaslatot fogalmazott meg az OTK, amelyek közvetett módon az éghajlatváltozást megelőző, illetve ahhoz történő alkalmazkodást elősegítő területi szempontokat hordoznak. Közvetlen módon az erőforrások fenntartható használatát biztosító fejlesztéspolitika megvalósítása részcélon belül az éghajlatváltozás lehetséges hatásaira való megelőző felkészülés került nevesítésre, az árvizek, belvizek és az aszályok veszélyeztető hatásainak megelőzését, az esetlegesen keletkező károk enyhítését célul kitűzve. Emellett az alternatív természeti erőforrások és energianyerési lehetőségek feltárása és hasznosítása, az energiahatékonyság és 13 97/2005. (XII.25.) OGY. határozat 2010. JANUÁR 14

energiatakarékosság javítása szintén e részcélon belül, a klímavédelmet közvetve elősegítő céloknak tekinthetők, amelyek egyben a Törvényben is nevesített fő célterületei. Az országos jelentőségű integrált fejlesztési térségek közül csak a Tisza-térségre vonatkozóan került meghatározásra, hogy az árvíz, belvíz, aszály, vízhiány, és éghajlatváltozás csak integráltan kezelhető. A másik két, OTK-ban kiemelt térség esetében (Duna mente és Balaton-térség), nevesített éghajlatváltozási részcél nem került megfogalmazásra, bár a tájhoz alkalmazkodó területfejlesztési, víz- és tájgazdálkodási programok és az ökológiai rehabilitáció célkitűzései egybecsengnek a Törvény preamulumában és az éghajlatváltozás hatásaihoz való alkalmazkodás ökológiai feltételeinek javítása (8. ) keretében megfogalmazottakkal. Közös célok, hogy a felszínt borító természetes vegetáció nagymértékű átalakítása és folyamatos zavarása miatt csökkent ökológiai kapacitásokat fokozatosan helyre kell állítani. E célok közé tartozik a fentiek mellett az adottságokhoz illeszkedő optimális tájhasználat, a biodiverzitás és a tájökológiai változatosság (mozaikosság) megőrzése, valamint és az erdőterületek kiterjedésének növelése és természetességének növelése. A termálvízkincs integrált térségi hasznosítása és a megújuló energiaforrások részarányának növelése az OTK két kiemelt célkitűzése, ezek a klímaváltozás megelőző intézkedéseit támogatják, a Törvény fő célkitűzéseinek megfelelően. Igaz, hogy a megújuló energiaforrások közül a biomassza hasznosítást preferálja az OTK, míg a feltétel nélküli megújulókra kevésbé koncentrál. A fenntartható területhasználati horizontális elvek közül a személy-, anyag- és energiaszállítás, az utazás igényét csökkentő és fenntartható módon kielégítő térhasználatszervezés és az erőforrások védelmét szolgáló elvek OTK-ban történő meghatározása szintén az éghajlatváltozás megelőzését szolgáló előírások. 3. táblázat. OTK és a Törvény kapcsolódásai és konzisztencia kritikus pontjai OTK-ban szerepel Az OTK a fenntartható térhasználati elvek meghatározásával a klímaváltozást hatásait megelőző, és a vélhető károkozást csökkentő tevékenységeket preferál. OTK 2010-ben esedékes felülvizsgálata alkalmat teremt a éghajlatvédelmi szempontok további integrációjára. Az OTK támogatja az energiahatékonyság növelését és a megújuló energiák használatának elterjesztését, az integrált víz-, táj- és környezetgazdálkodás elterjesztését és roncsolt területek ökológiai és tájrehabilitációját. Ezáltal illeszkedik a Törvény céljaihoz, azonban az OTK felülvizsgálatakor - a törvénnyel összhangban meg kell teremteni az önálló és integrált éghajlatváltozási területi tartalmak kidolgozásának lehetőségét. Javasolt az ország térségeinek átfogó sérülékenység vizsgálata az országos és térségi klíma-specifikus célok és intézkedések megalapozására. Törvényben előírásra került A Törvény meghatározza a klímaváltozás kockázatainak megelőzését és az alkalmazkodást szolgáló alapelveket. A 18. és 20. -ban meghatározottak szerint, valamint az integráció elve kapcsán is nevesíti a Törvény, hogy az éghajlatvédelmi szempontokat minden területpolitikai tervbe be kell illeszteni. A Törvény meghatározza a klímaváltozás kockázataira való felkészülés jegyében a megelőzési és alkalmazkodási célokat, eszközöket. Ezeket részben az OTK is nevesíti. A Törvény nem nevesíti az éghajlatváltozáshoz kapcsolódó kutatás-fejlesztési feladatok között a 17 - ban az eltérő adottságú és fejlettségű térségek klímaváltozással szembeni sérülékenységét és adaptációs potenciálját feltáró monitoring és értékelő rendszer kialakítását és folyamatos fejlesztését 2010. JANUÁR 15

Az OTK előírja a rendszeres értékelés és a tervezés információs igényét kielégítő alkalmazott területi kutatások, vizsgálatok folyamatos megvalósítását. Az OTK felülvizsgálatát és érvényesülését elősegítendő, rendszeresen készülnek az ország területi folyamatait vizsgáló kutatások, amelyekbe integrálódnak a területi klímakutatások, térségi éghajlati sérülékenység-vizsgálatok eredményei. Szükség van további ilyen jellegű területi vizsgálatokra a Törvény végrehajtása során. Az összehangolás lehetőségei 10. javaslat Javasoljuk a Törvény alapelveinek és céljainak integrálását az OTK 2010. évi felülvizsgálati folyamatába a következők figyelembevételével: a) Önálló és integrált éghajlatváltozási területi tartalmakat kell kidolgozni és beilleszteni az OTK-ba (jövőkép, célrendszer, kiemelt térségek és egyéb térségtípusok specifikus célkitűzései, szakpolitikai ajánlások stb.), b) az OTK fenntartható térhasználatra vonatkozó elvei közt nevesíteni kell a klímatudatos magatartásformák elterjesztését, a klímaváltozáshoz alkalmazkodó tervezési, építési, beruházási tevékenységek térség-specifikus meghatározását, c) a térségi tervezés dokumentumaiban figyelembe kell venni az eltérő adottságú és klímaváltozás hatásaival szemben eltérő sérülékenységű térségek speciális fejlesztési szempontjait. 11. javaslat Javasoljuk az éghajlatváltozáshoz kapcsolódó kutatás-fejlesztési feladatok közé a felvenni az eltérő adottságú és fejlettségű térségek klímaváltozással szembeni sérülékenységét és adaptációs potenciálját feltáró monitoring és értékelő rendszer kialakítását és folyamatos fejlesztését. I.4.2. Országos Területrendezési Terv A szakpolitika ismertetése A területrendezési tervek között legjelentősebb a tervhierarchia élén álló Országos Területrendezési Terv (OTrT) 14, amely az ország egészére határozza meg léptéknek megfelelő mélységben a területhasználatra és az infrastruktúra térbeli rendjére vonatkozó jövőképet és az annak elérését szolgáló szabályokat, tekintettel a fenntartható fejlődésre, valamint a területi, táji, természeti, ökológiai és kulturális adottságok, értékek megőrzésére, illetve erőforrások védelmére. Az országos terv olyan keretterv, amelynek előírásai döntően az alacsonyabb szintű területrendezési (kiemelt térségi és megyei) terveken keresztül érvényesülnek. Az országos tervről szóló törvényt az Országgyűlés 2003-ban fogadta el, a törvény módosítására 2008-ban került sor, a következő felülvizsgálat 2011-2012-ben esedékes. Az OTrT az ország szerkezeti tervét, valamint az országos térségi övezeteket és az ezekre vonatkozó szabályokat foglalja magában, 6 országos területfelhasználási kategóriát és 11 övezetet jelenít meg. Az országos területfelhasználási kategóriák és övezetek mellett a törvény rögzíti a kiemelt térségi és megyei tervben megjelenítendő övezetek körét, illetve az azokhoz tartozó szabályokat is. 14 A 2008-ban módosított Országos Területrendezési Tervről szóló 2003. évi XXVI. törvény 2010. JANUÁR 16

A szakpolitika kapcsolódása a Törvényhez Az OTrT az övezetek megfelelő lehatárolása által hozzájárul egy olyan területhasználati rendszer és infrastruktúra-hálózat kialakításához, amely alkalmas arra, hogy az éghajlatváltozás várható káros hatásai az ország egyes térségeiben a lehetőségekhez mérten minimális környezeti-társadalmi-gazdasági kárt eredményezzenek. Az OTrT következő felülvizsgálatakor a területi összehasonlító sérülékenységi elemzések alapján lehetővé válhat az éghajlatváltozás kedvezőtlen hatásait mérséklő új övezetek és területfelhasználási kategóriák lehatárolása, a területrendezési szabályok újrafogalmazása. A meglévő OTrT területfelhasználási kategóriák közül elsősorban az erdőgazdálkodási térség, illetve települési térség, az övezetek közül az erdőtelepítésre alkalmas terület, a vízeróziónak kitett terület, a rendszeresen belvízjárta terület, az országos ökológiai hálózat és az együtt tervezhető térség olyan térkategóriák, amelyek a klímaváltozás hatásaira a leginkább érzékenyek, így ezek felülvizsgálatakor kiemelten fontos a Törvényből levezethető éghajlatvédelmi szempontok integrálása. 4. táblázat. Az OTrT és a Törvény kapcsolódásai és a konzisztencia kritikus pontjai OTrT-ben szerepel Jelenleg az OTrT-ben az éghajlatváltozás nem szerepel, mint fogalom, és mint kérdéskör. A felülvizsgálatkor ezt orvosolni kell. Az OTrT határozza meg az ország szerkezeti tervét, valamint az országos térségi övezeteket és az ezekre vonatkozó szabályokat. Ezáltal, ha a Törvény a területhasználat módosítását és területpolitikai tervek éghajlatvédelmi szempontú integrációját tűzi ki célul, szükségessé válik az OTrT éghajlatvédelmi szempontú felülvizsgálata. Az OTrT megfogalmazza, hogy ahol külön övezeti előírásokat nem tartalmaz, ott a vonatkozó ágazati szabályokat kell alkalmazni. Ahol a törvény övezeti előírásokat tartalmaz, ott azokat a vonatkozó ágazati jogszabályokkal együtt kell alkalmazni. Mivel az OTrT-ben zöldövezetekre ilyen szigorú tiltó határozat nem szerepel, ezért itt a Törvény tervezett előírásait kell alkalmazni, illetve azokat az OTrT felülvizsgálatakor összehangolni. Az OTrT is előírja azonban, hogy az ökológiai hálózat elemein keresztül haladó infrastruktúrák létesítésekor kiegyenlítő intézkedést kell foganatosítani, azaz a magterületen, vagy ökológiai folyosó területén, vagy más természeti területen elvégzendő helyreállítási vagy fejlesztési feladatokat kell elvégezni. Az OTrT-ben határolják le az ország ökológiai hálózatát, amelyre vonatkozó szabályozás kimondja, hogy csak olyan területfelhasználási kategória, illetve övezet jelölhető ki benne amely a természetes és természetközeli élőhelyeit és azok kapcsolatait nem veszélyezteti. Ez teljesen egybevág a Törvény szellemével A fogalom-meghatározásokat egységesíteni kell: pl. olyan fogalom nincs az OTrT-ben, hogy zöldfelület, ezt a Törvény használja. Az OTrT a területi tervezés terület és településrendezési részére alkot szabályokat érdemes lenne a terület- és településrendezést a Törvényben is nevesíteni- Törvényben előírásra került A Törvény nevesíti a területi terveket, mint amelyeket felül kell vizsgálni éghajlatvédelmi szempontból, így az OTrT-re is vonatkozik. A Törvény 1. (1) bekezdésében meghatározza, hogy (többek között) a települési szerkezet, az épített környezet és a területhasználat célirányos módosításával kíván hozzájárulni az éghajlatváltozás lassításához, hatásainak mérsékléséhez és a változásokhoz való alkalmazkodáshoz. Az integráció elve kapcsán is nevesíti a Törvény, hogy az éghajlatvédelmi szempontokat minden területpolitikai tervbe be kell illeszteni. A Törvény 8. (2) bekezdése megállapítja, hogy tilos a természetes megtartású területek építési és más olyan célú felhasználása, amely az ökoszisztéma szolgáltatások csökkentéséhez vezetne. Az ország zöldfelületeinek teljes területe nem csökkenthető, ennek érdekében az egyes zöldfelületek igénybe vételének feltétele azonos biológiai aktivitásértékű zöldterület létesítésével A Törvény 8. (4) bekezdése előírja a ország felszínborítottság javítására vonatkozó, 2020-ig terjedő rehabilitációs és rekonstrukciós tervének elkészítését, az Útiterv részeként, és a pontja szerint ezt az ökológiai hálózatának figyelembe vételével kell megtenni, ami az OTrT egyik övezete Az OTrT és a Törvény fogalomhasználata eltérő. A Törvény a 7 -ban nem nevesíti a település és területrendezési terveket. 2010. JANUÁR 17

5. táblázat. Összehangolást igénylő eszközrendszerek Végrehajtási mechanizmus Kidolgozásának szervezése megnevezése meghatározása nyomon követi elfogadja Törvénytervezet Útiterv OTrT Az ország szerkezeti terve OTrT térségi övezet: Az egyes végrehajtási feladatokat, továbbá az azokhoz rendelt határidőket, felelősöket és forrásokat részletező cselekvési terv az országos területfelhasználás rendszerét, a települések térbeli rendjét, az országos műszaki infrastruktúra-hálózatok és egyedi építmények térbeli rendjét, valamint ezek összefüggéseit az ország területrendezési tervében meghatározó terv országos, kiemelt térségi és megyei területrendezési tervekben alkalmazott, sajátos jellemzőkkel rendelkező - a térségi területfelhasználási kategóriáktól függetlenül lehatárolt - területi egység, amelyben az e törvényben, illetve külön jogszabályokban meghatározott előírásokat kell alkalmazni NFFT NFGM NFGM Országgyűlés Országgyűlés Országgyűlés OTrT térségi területfelhasználási kategória: országos, kiemelt térségi és megyei területrendezési tervekben alkalmazott, a térségben jellemző területfelhasználásnak megfelelően lehatárolt területi egység NFGM Országgyűlés Az összehangolás lehetőségei 12. javaslat Az Útiterv kidolgozásával párhuzamosan felül kell vizsgálni és szükség esetén módosítani az OTrT részét képező térségi övezetek, a térségi területfelhasználási kategóriák lehatárolását a klímaváltozás hatásainak fokozott figyelembe vétele és az azokhoz való alkalmazkodás megteremtése érdekében. I.4.3. Balaton Törvény és Budapest Agglomeráció Területrendezési Terve A Balaton Törvény ismertetése A Balaton Törvény 15 a Balaton Kiemelt Üdülőkörzet területére vonatkozóan szabályozza a térségi területhasználat módját és szabályait, valamint rendelkezik az előírások érvényesítésének garanciáiról. A Balaton Törvény preambuluma utal arra, hogy a Törvény megalkotása során a jogalkotó a megelőzés elvét érvényesítve figyelembe vette a véges és nehezen megújuló környezeti értékek védelmét. A fenntarthatóság gondolata ennek megfelelően érvényesül, a klímavédelmet, klímaváltozást viszont közvetlenül nem említi a Balaton Törvény. A Balaton Törvény három fő részből tevődik össze, amelyből a Térségi Szerkezeti Terv, illetve kiemelt térségi övezetek tervlapjai térképi formátumúak. A lehatárolásra került területfelhasználási egységek, illetve kiemelt térségi öveztek döntően az OTrT lehatárolásait követik, néhány esetben a Balaton-térség speciális jellegéből adódóan egyéb övezet is kijelölésre került (pl. turisztikai fejlesztési terület övezete, szőlő termőhelyi kataszteri terület 15 2008. évi LVII. Törvény által módosított 2000. évi CXII. Törvény 2010. JANUÁR 18

övezete), illetve más kategóriák esetében összevonásokra került sor. A Balaton Törvény harmadik része a Balatoni Területrendezési Szabályzat szöveges formátumú, és az előző két, térképes részben meghatározott területfelhasználási egységekre, illetve kiemelt térségi övezetekre állapít meg szabályozási előírásokat. A Szabályozási Terv térségi területfelhasználási kategóriái átfedésmentesen lefedik az egész térséget, míg a kiemelt térségi övezetek egyes speciális célok érvényesítésének eszközei. Az utóbbiak között számos a klímaadaptációval kapcsolatba hozható övezet is lehatárolásra került. A Balaton Törvény felhatalmazza a vízügyekért, a környezetvédelemért, és a területrendezésért felelős minisztereket, hogy együttes rendeletben partvonal-szabályozási és vízpart-rehabilitációs tervet dolgozzanak ki 16, amely megfelelő szakmai megalapozás esetén a változó klímához való alkalmazkodás kiváló eszköze lehet. E cél érdekében jelenleg minden Balaton-parti település esetében elkészült a parti 50-100 m-es sávra vonatkozó miniszteri rendelettel elfogadott ún. tanulmányterv, amelyek többsége (időbeli hatályuk elvesztése miatt) az elkövetkezendő években felülvizsgálatra szorul. A Balaton Törvény kapcsolódása a Törvényhez A Balaton Törvény egésze alapvetően konzisztens a Törvénnyel, az elsősorban a Törvénynek az ország felszínborítottság javítására vonatkozó rehabilitációs és rekonstrukciós tervére vonatkozó (26. (2) bek. c) pont), illetve az éghajlat változásához való alkalmazkodás körében teendő intézkedéseket tartalmazó részeivel (26. (2) bek. b) pont) áll szoros kapcsolatban. A Törvény felsorolja azokat a szempontokat, amelyeket az Útiterv ezen részeinek kidolgozása során kötelezően figyelembe kell venni (7-8. ). E szempontok közül számos esetében kimutatható, hogy a Balaton Törvény hozzájárul azok érvényesüléséhez (pl. ivóvízbázisok minőségi és mennyiségi paramétereinek megőrzése, zöldterületek területére vonatkozó csökkentési tilalom, stb.). Több szempont figyelembe vétele a Törvény és Balaton Törvény teljes összhangjának megteremtése érdekében azonban az utóbbi módosítását igényli (pl. többfunkciós víz- és tájgazdálkodás megteremtése, az agrárgazdaságban a terület- és erőforrás kímélő eljárásokra való átállás támogatása, stb.). 6. táblázat. Összehangolást igénylő eszközrendszerek Végrehajtási mechanizmus Kidolgozásának szervezése megnevezése meghatározása nyomon követi elfogadja Törvénytervezet Útiterv Balaton Törvény - Kiemelt térségi övezetek - Balatoni Területrendezési Szabályzat Az egyes végrehajtási feladatokat, továbbá az azokhoz rendelt határidőket, felelősöket és forrásokat részletező cselekvési terv kiemelt térségi tervekben alkalmazott, sajátos jellemzőkkel rendelkező - a térségi területfelhasználási kategóriáktól függetlenül lehatárolt - területi egység, amelyben az e törvényben, illetve külön jogszabályokban meghatározott előírásokat kell alkalmazni. a térségi területfelhasználás rendjére vonatkozó szabályok NFFT NFGM Országgyűlés Országgyűlés 16 2008. évi LVII. Törvény által módosított 2000. évi CXII. Törvény: 16. (1) bekezdés 2010. JANUÁR 19