Országos területi helyzetkép 2006

VÁTI Magyar Regionális Fejlesztési és Urbanisztikai Kht. Területi Tervezési és Értékelési Iroda Területi Elemzési és Értékelési Osztály Országos területi helyzetkép 2006 2008. október 1

Országos területi helyzetkép 2006 Készült a VÁTI Kht. és az ÖTM között 2003. május 30-án létrejött közhasznú keretszerződés, illetve a 2007. évi feladatokról 2007. június 1-én született megállapodás 1. sz. módosításában foglaltak alapján a II. Fejezet 1/14. 1. pontjában meghatározott Országgyűlési Beszámoló előkészítése a területi folyamatok alakulásáról és a területfejlesztési politika érvényesüléséről, valamint éves jelentés elkészítése című feladat első részteljesítéséhez Megbízó: Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium (NFGM) Területfejlesztési és Építésügyi Szakállamtitkárság Területfejlesztési Főosztály Területi és Várospolitikai Osztály Témafelelős: Géczy Gyula Osztályvezető: Tipold Ferenc Főosztályvezető: Sára János Szakállamtitkár: dr. Szaló Péter Szakértő: Sallai Anna Készítette: VÁTI Területi Tervezési és Értékelési Iroda (VÁTI TTÉI) Területi Elemzési és Értékelési Osztály (TEÉO) Témafelelős: Kiss Csaba Tervezők: Brodorits Zoltán, Czira Tamás, Ginter Gábor, Kiss Csaba, Kohán Zoltán, Nagy András, Selmeczi Pál, Sóvágó Krisztina, Sütő Attila, Balogh Attila, Ludányi Anett, Vida Zsófia MTA RKK külső szakértők Kukely György témafelelős Dr. Barta Györgyi, Dr. Győri Róbert, Czirfusz Márton, Lengyel Balázs, Ságvári Bence Irodavezető: Czira Tamás Igazgató: Horkay Nándor Budapest, 2008. október 2

TARTALOMJEGYZÉK BEVEZETŐ... 5 I. EURÓPAI UNIÓS JELLEMZŐK TERÜLETI SZEMLÉLETTEL... 7 I.1. AZ ORSZÁG ÉS RÉGIÓINAK EURÓPAI INTEGRÁLÓDÁSÁRÓL... 7 Magyarország társadalmi elhelyezése néhány fontosabb mutatón keresztül... 7 Magyarország gazdasági elhelyezése néhány fontosabb mutatón keresztül... 9 Magyarország környezeti és infrastrukturális elhelyezése néhány fontosabb mutatón keresztül... 12 A magyar régiók az Európai Uniós térben... 14 II. ÁGAZATI JELLEMZŐK TERÜLETI SZEMLÉLETTEL... 17 II.1. A TÁRSADALOM ÁLLAPOTÁRÓL... 17 Humán erőforrások... 17 Életkörülmények... 21 Társadalmi szolgáltatások... 32 II.2. A GAZDASÁG ÁLLAPOTÁRÓL... 37 Gazdasági alaptényezők (inputok)... 37 Gazdasági teljesítmény, eredmény... 45 Meghatározó ágazatok... 49 II.3. A KÖRNYEZET ÁLLAPOTÁRÓL... 65 Levegőminőség... 65 Vízminőség... 69 Környezetbiztonság... 72 Talajvédelem, területhasználat... 74 Hulladékgazdálkodás... 76 Természetvédelem... 79 A kulturális örökség... 83 II.4. A MŰSZAKI INFASTRUKTÚRA ÁLLAPOTÁRÓL... 86 Közlekedés... 86 Infrastruktúra-ellátottság... 92 III. EGYES, AZ OTK-BAN MEGHATÁROZOTT TÉRSÉGEK JELLEMZŐI... 98 III.1. A RÉGIÓK ÁLLAPOTÁRÓL... 98 III.2. A BUDAPESTI METROPOLISZ TÉRSÉG ÁLLAPOTÁRÓL... 128 III.3. A FEJLESZTÉSI PÓLUSOK ÁLLAPOTÁRÓL... 133 III.4. KÜLSŐ ÉS BELSŐ PERIFÉRIÁK, ELMARADOTT TÉRSÉGEK... 137 III.5. AZ ORSZÁGOS JELENTŐSÉGŰ TÉRSÉGEK ÁLLAPOTÁRÓL... 140 Tisza-térség... 140 Duna-mente... 144 III.6. A HATÁRMENTI TÉRSÉGEK ÁLLAPOTÁRÓL... 148 III.7. A VIDÉKIES TÉRSÉGEK ÁLLAPOTÁRÓL... 150 Tanyás térségek... 150 Aprófalvas térségek... 153 Nemzeti kisebbségek által lakott vidékies térségek... 156 Magas arányú cigány népességgel rendelkező térségek... 158 III.8. A BALATON TÉRSÉG 4 ÉVES ÉRTÉKELÉSE... 161 A Balaton és természeti területek ökológiai és kémiai állapota, környezettudatosság... 162 A kulturális örökség védelme... 165 A fenntartható és versenyképes turizmus fejlesztése... 166 A jellegzetes táji adottságokra épülő gazdaság: kistermelés és a tudásintenzív gazdasági ágak alakulása... 171 3

A térség hosszú távú társadalmi fenntarthatóságának biztosítása... 172 A környezeti szempontoknak megfelelő közlekedési hálózat fejlesztése... 173 Infokommunikációs és közszolgáltatások kialakítása... 175 A Balaton és térsége nemzetközi jelentőségű kutatása... 176 A balatoni intézményrendszer működése... 177 IV. MELLÉKLETEK... 179 IV.1. TÉRKÉPEK JEGYZÉKE... 179 IV.2. ÁBRÁK JEGYZÉKE... 180 IV.3. TÁBLÁZATOK JEGYZÉKE... 180 4

BEVEZETŐ Az Országos területi helyzetkép 2006 című dokumentum elkészítésének elsődleges célja, hogy egyéves időtávban tényszerűen, kvantitatív formában, elemző módon tájékoztatást nyújtson a hazai térszerkezet alakulását befolyásoló társadalmi, gazdasági, környezeti, valamint műszaki infrastrukturális jelenségekről és reálfolyamatokról, azok statikus területi helyzetképéről, illetve e tényezők rövid távú dinamikájáról. Az Országos területi helyzetkép 2006 szakmai anyagának ugyanakkor fontos hosszú távú célja, hogy a 4 évente elkészítendő, a területi folyamatokról és a területfejlesztési politika alakulásáról szóló Országgyűlési Beszámoló előkészítésének munkálatait támogassa, eredményei hatékonyan épüljenek be a 4 éves átfogó területi értékelési dokumentumba. Jelen szakmai anyag legfontosabb tárgyát a területi jelenségek és reálfolyamatok ismertetése képezi tematikus bontásban, a négy fő ágazati dimenzió (társadalom, gazdaság, környezeti állapot, műszaki infrastruktúra) mentén. Az elemzések során elsősorban a téregységeken belüli területi differenciáltság, a téregységek egymáshoz való helyzete, valamint a főbb folyamatok rövid távú elmozdulási iránya kerül bemutatásra. A területi vizsgálatok olyan elemzési dimenziókra terjedtek ki, mint például a jelenségeket mérő mutatók abszolút értékei, különböző fajlagos mutatók, az egyes téregységek országos, vagy európai uniós átlagokhoz való viszonya, valamint a szélsőségek vizsgálata. Az Országos Területi helyzetkép 2006 szakmai anyaga módszertanilag a Területfejlesztési Megfigyelő és Értékelő Rendszeren (T-MER), mint a területfejlesztési politika céljait segítő területi monitoring, elemző, értékelő modellen nyugszik. A T-MER a releváns területi folyamatok azonosítása mellett rögzíti, mely térszerkezetet alakító tényezőcsoportok vizsgálata indokolt, így. Többek között tartalmazza azokat az elemeket (módszertan nyújtásával, az egyes elemekhez tartozó indikátorkészletek meghatározásával) is, amelyek alkalmassá teszik az éves területi helyzetkép elkészítésére. A T-MER egyik kulcsfeladata a területfejlesztési politika érvényesülésének és a területi folyamatok alakulásának megfigyelése, nyomon követése és értékelése, valamint a fejlesztéspolitikai döntéshozatal támogatása, amihez a helyzetkép alapvető döntést segítő információkkal járul hozzá. A T-MER másik fő feladata a rendszeres és informatív tájékoztatás, amihez az Országos területi helyzetkép 2006 a területi jelenségek és folyamatok vizsgálatával akként járul hozzá, hogy egy szakmai kiadvány háttéranyagául szolgál. Az Országos területi helyzetkép 2006 szakmai anyaga a Területi Értékelési Rendszer (TÉR) részeként, annak egy önálló elemeként jött létre, a TÉR-ben meghatározott nemzeti színtű területfejlesztési folyamatok értékelése feladat ellátásának keretében. Az Országos területi helyzetkép 2006 fontos szerepe egyben a TÉR egyéb, területi elemzési és értékelési típusaihoz való szakmai hozzájárulás is. A területi helyzetkép további feladata, hogy a különböző kormányzati területi értékelési feladatokat támogassa, azok alapjául szolgáljon, egyben biztosítsa a területi folyamatok éves rendszerességgel történő megfigyelését, és a területfejlesztési politika területi tervezési dokumentumainak megalapozását. 5

Az Országos területi helyzetkép 2006 szakmai anyagának tartalmi felépítése: Elsőként az elemzések során az országnak a nemzetközi (Európai Uniós) térben elfoglalt relatív helyzete kerül bemutatásra. Ennek keretében a rendelkezésre álló Eurostat adatok feldolgozásával az ország és a magyar régiók Európai Uniós térbe való integráltságának, helyzetének elemzése valósul meg az EU-s és a T-MER-ben meghatározott magyar kulcsmutatók alapján. A második tartalmi egységben a területi jelenségek és reálfolyamatok 2006. évi, területi szemléletű vizsgálata, valamint a térszerkezetet alakító főbb ágazatok helyzete kerül bemutatásra, elsősorban a területi egyenlőtlenségekre, és azoknak az előző évihez képest bekövetkezett változására fókuszálva. A releváns ágazatok, amelyek tényezőcsoportonként kerülnek taglalásra, a következők: a társadalom állapota, a gazdaság állapota, a környezet állapota, a műszaki infrastruktúra állapota. Harmadik főbb egységként a dokumentum az OTK-ban meghatározott fejlesztési térségek jellemzőit mutatja be. Ennek megfelelően ebben bemutatásra kerül a decentralizáció legfontosabb célterületének tekintett magyarországi régiók állapota, a régiók belső területi differenciáltságán, illetve az egyes régiók egymáshoz és az országos átlaghoz való viszonyán keresztül. Emellett elemzésre kerülnek, az OTK-ban kijelölt országos szintű fejlesztési térségek, azaz a budapesti metropolisz térség, a fejlesztési pólusok, az országos jelentőségű integrált fejlesztési térségek, a határ menti térségek és a vidékies térségek területi helyzetének bemutatása is megvalósul. A negyedik fő tartalmi egység a Balaton-térség területfejlesztési intézményrendszerének, valamint területi folyamatainak, és támogatásszerző képességének négy éves (2003-2006 közötti) időtávú területi mintaelemzését és értékelését tartalmazza, a 4 éves Országgyűlési Beszámolóra való felkészülés jegyében. A Balaton-térség, mint az OTK-ban meghatározott egyik országos jelentőségű integrált fejlesztési céltérség, alkalmas a régióközi vizsgálatokra, továbbá a nem kistérség határhoz köthető lehatárolása okán a belső folyamatainak feltárása speciális elemzési módszereket igényel. E vizsgálati fejezet fő eredménye egy négyéves mintaértékelés elvégzése volt egy kiemelt térségtípusban, ami hozzájárul az Országgyűlési Beszámoló előkészületének részeként a vizsgálati módszertan finomításához, és a T-MER értékelő moduljának teszteléséhez egyaránt. Az Országos területi helyzetkép 2006 szakmai anyagának elemzései a 2006-os évre vonatkoznak, mivel a készítés időpontjában a szükséges területi adatok köre teljes körűen ennél későbbi időpontra nem állt rendelkezésre. Dinamikát tekintve a dokumentum az egy évvel korábbi (2005) helyzethez vonatkoztatott térszerkezeti változásokat is tartalmazza, azokban az esetekben, ahol ennek relevanciája van. 6

I. EURÓPAI UNIÓS JELLEMZŐK TERÜLETI SZEMLÉLETTEL I.1. AZ ORSZÁG ÉS RÉGIÓINAK EURÓPAI INTEGRÁLÓDÁSÁRÓL A fejezet célja, hogy meghatározásra kerüljön Magyarország elhelyezkedése az európai rangsorban néhány kulcsmutatón keresztül amelyhez a Területi Monitoring és Értékelési Rendszerben (T-MER) és az Eurostat adatbázisaiban megtalálható módszertan és indikátor készlet került felhasználásra. A gazdasági, társadalmi, környezeti és infrastrukturális szempontból vizsgált és elemzett tényezőcsoportok többnyire egy statikus képet kívánnak adni az uniós tagállamok pozíciójáról, gazdasági-társadalmi fejlettségéről. Minden tényezőcsoport esetében azonban kiválasztásra került egy-két olyan indikátor, amelynél egy néhány évet felölelő változáskövetés, dinamikavizsgálat indokolt. Az elemzések és a felhasznált adatok alapvetően a 2005-2006-os évekre vonatkoznak, azonban a vizsgálati időtáv esetenként eltér ettől. Ennek fő oka, hogy az összehasonlító tagországi adatok nem minden esetben állnak rendelkezésre erre az időszakra. A vizsgálati időtávok a térképeken, diagramokon és az elemzés szövegében mindenhol jelzésre kerültek. 2005-2006-ban 25 tagállama volt az Európai Uniónak. A két utolsó belépő Románia és Bulgária 2007-től teljes körű tag, viszont a statisztikai mutatóknál már évekre visszamenőleg szerepelnek adataik. Annak ellenére, hogy a két ország még nem volt teljes jogú tag 2006-ban, ahol volt információ, szerepelnek az elemzésekben, sőt a viszonyítási alapnak tekintett uniós átlagértékek is a legtöbb esetben a 27 tagállamra kerültek meghatározásra. Az egyes tématerületekben azok a kulcsindikátorok kerültek kiválasztásra, amelyek rendelkezésre álltak valamennyi tagország vonatkozásában, és lehetőség szerint a legjobban leírják az adott szegmenst. Eseti jelleggel alkalmazásra került olyan új indikátor is, amelyet a korábbi hazai területi elemzések nem tartalmaztak. Ennek legfőbb oka, hogy nem állt rendelkezésre megfelelőbb adat, vagy, mert az adott témát másképp mérték/mérik az Eurostatnál, mint a hazai gyakorlatban. Magyarország társadalmi elhelyezése néhány fontosabb mutatón keresztül Magyarország népessége 2006 végén 10 millió 66 ezer fő volt, így az EU-27 tagállamának népességéből (összesen 493 millió fő) 2%-kal részesedett. Míg az Európai Unió 27 tagállamának össznépessége a természetes szaporodás következtében 2006-ban mintegy félmillió fővel nőtt, addig Magyarországon a természetes fogyás meghaladta a 30 ezer főt, amely arányait tekintve (-3,2 ) Bulgária és Románia mellett a legnagyobb az EU-ban. A népességszámot pozitív irányban befolyásolja a nemzetközi migráció, amely az unió 27 tagállamának népességét 2006-ban összességében mintegy 1,57 millió fővel növelte. Általánosságban megállapítható, hogy a fejletlenebb kelet-európai tagállamok (pl. Lengyelország, Románia, Bulgária, Lettország, Litvánia) inkább migrációs veszteséggel, míg a fejlettebb országok (elsősorban Spanyolország, Olaszország, Egyesült Királyság) jelentős pozitív vándorlási egyenleggel bírnak. Magyarország nemzetközi vándorlási egyenlege pozitív, 2006-ban mintegy 21300 fő volt. A bevándorlók többsége a szomszédos országokból (Románia, Ukrajna, Szerbia) érkezett, hozzájárulva ezzel az EU össznépességének növekedéséhez is. 7

A születéskor várható élettartamban továbbra is jelentős különbségek vannak az unió fejlettebb és kevésbé fejlett országai között. Az előbbiekben a férfiaknál 75-78 év, a nőknél 81-84 év, addig az újonnan csatlakozott országokban mindössze 65-70, illetve 76-79 év az átlagos várható élettartam. Magyarországon ez az érték 2006-ban 69,2 és 77,8 év volt. 1. ábra: A foglalkoztatottsági- és munkanélküliségi ráta nagysága az EU-27 országaiban, 2006 80 70 60 50 40 30 20 10 0 % Dánia Forrás: Eurostat, saját szerkesztés A foglalkoztatottsági- és munkanélküliségi ráta nagysága az EU-27 országaiban, 2006 Foglalkoztatottsági ráta Munkanélküliségi ráta Hollandia Svédo. Egyesült Kir. Ausztria Ciprus Finno. Írország Észto. Portugália Németo. Szlovénia Letto. Cseho. Spanyolo. EU-27 Franciao. Litvánia Luxemburg Belgium Görögo. Szlovákia Románia Bulgária Olaszo. MAGYARO. Málta Lengyelo. A munkanélküliségi ráta hazánkban 7,5% volt 2006-ban, amely ebben az évben 0,7 százalékponttal alacsonyabb volt, mint az EU-27 átlaga, ugyanakkor a hazai tendenciák kedvezőtlenek: míg az utóbbi években az EU-15 és EU-27 átlagában ha kis mértékben is csökkent a munkanélküliség, addig hazánkban az 5 éves időtávban növekedett. A munkanélküliség csökkentés terén jelentős eredményt Lengyelország, Szlovákia, Bulgária és Csehország értek el a vizsgált időszakban. A munkaerőpiacról történő átlagos kilépés mind az EU-27, mind Magyarország esetén kb. 60 éves korban történik, a fejlett tagállamokban 1-2 évvel 60 fölött, míg a volt szocialista országokban többnyire 1-2 évvel 60 éves kor alatt mennek általában nyugdíjba az emberek. A legalacsonyabb az érték Máltán (58,5 év), míg a legmagasabb a skandináv államokban, illetve Romániában és Bulgáriában (62-65 év). A munkaerő-piaci helyzetet jelentősen befolyásolja a felnőttképzés rendszere (élethosszig tanulás). Míg az unió 27 tagállamában a 25 és 64 év közöttiek átlagosan 9,6%-a vett részt oktatásokon, továbbképzéseken 2006-ban, addig Magyarországon ez az arány mindössze 3,8% volt, amellyel mindössze Görögországot, Bulgáriát, Romániát és Lengyelországot (1-2%) előzzük meg. 8

2. ábra: A munkanélküliségi ráta alakulása az EU-15 és EU-27 átlagában, valamint néhány tagországban, 2000-2006 % A munkanélküliségi ráta alakulása az EU-15 és EU-27 átlagában, valamint néhány tagországban, 2000-2006 25 20 15 10 5 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 EU-27 EU-15 Magyaro. Bulgária Csehország Lengyelo. Románia Szlovákia Forrás: Eurostat, saját szerkesztés Összességében megállapítható, hogy a legtöbb társadalmi mutató tekintetében hazánk az Európai Unió tagállamainak többségénél kedvezőtlenebb pozícióval rendelkezik, és a vizsgált folyamatok többségét tekintve sem figyelhető meg felzárkózás a fejlettebb országok társadalmi fejlettségi szintjéhez. A mutatók alapján hazánk elvesztette a többi csatlakozó volt szocialista országgal szembeni múlt évtized végén még jelentős helyzeti előnyét, és a társadalmi mutatók többségében nivellálódás, illetve leszakadás figyelhető meg. Magyarország gazdasági elhelyezése néhány fontosabb mutatón keresztül Gazdasági értelemben az uniós átlaghoz történő felzárkózáshoz a hazai gazdasági növekedésnek tartósan felül kell múlnia az európai növekedési ütemét. Ennek eléréshez a legfontosabb lépések, hogy jelentősen növekedjen az ország versenyképessége, a munka termelékenysége és a gazdaság hatékonysága. A gazdasági teljesítmény legfontosabb mérőszáma a GDP, amelynek vásárlóerő paritáson mért értéke jelentette az elemzés alapját. A bruttó hazai össztermék mértékének tekintetében jelentős területi különbségek találhatóak a tagországok között. Magyarország egy főre jutó GDP-je a leggyengébb negyedben található (15300 /fő PPS), 2006-ban csupán Szlovákia, Lettország, Lengyelország, Litvánia, Románia és Bulgária volt hazánk mögött. 9

1. térkép: Az egy főre jutó GDP értéke, és a szektorok közötti megoszlása, 2006 Az egy főre jutó GDP értéke, és a szektorok közötti megoszlása, 2006 Jelmagyarázat A GDP szektor iáli s megoszlása Mezőgazdaság Ipar Építőipar Szállítás-közl. Üzleti, pénzü. szolg. Egyéb szolg. GDP/fő, Euro 8000-15000 15000-20000 20000-25000 25000-30000 30000-35000 65400 (Luxemburg) Forrás: Eurostat, saját szerkesztés Amennyiben az EU-27-ek GDP/fő átlagát vesszük 100%-nak, Magyarország GDP alapján meghatározott fejlettsége nem változott 2005-2006-ban, mindkét évben 65%-on állt, annak ellenére, hogy a hazai GDP növekedés 2006-ban meghaladta az uniós átlagot (Mo. 3,9%, EU 27 3,1%). Mindezek ellenére az ország növekedése csak az EU átlaggal szembeni stagnáláshoz volt elegendő, felzárkózásról tehát egyelőre nincs szó. A munka termelékenységét vizsgálva hasonló az ország helyzete, mint a GDP esetében, vagyis az egy foglalkoztatottra jutó gazdasági kibocsátás az EU-27 átlag 74,8%-a volt 2006- ban. Rosszabb az érték a munkaórára vetített termelékenység kapcsán, ebben hazánk mindössze az uniós átlag 54,9%-át érte el. 2006-ban a 15-64 évesek foglalkoztatottsági rátája Magyarországon mindössze 57,3% volt, ez az EU 27 tagállama közül Lengyelország és Málta után a legkedvezőtlenebb érték, amely 7,2 százalékponttal elmarad az EU-27 átlagától és 12-20 százalékponttal az EU legfejlettebb államaitól. E különbség kialakulásához hozzájárult, hogy 2001 óta a hazai foglalkoztatottság mértéke gyakorlatilag nem változott, míg az EU-27 átlagában évente 0,5-1,5%-kal bővült. A foglalkoztatottsági ráta az EU legfejlettebb, legjobb egészségügyi és életszínvonal mutatókkal bíró észak- és nyugat-európai országaiban a legmagasabb, míg a volt szocialista országok foglalkoztatottsági mutatói a legkedvezőtlenebbek között vannak. A külföldi működőtőke befektetés nagysága alapján Magyarország a tagországok középmezőnyében található, kedvező ugyanakkor, hogy az 1990-es évek végéhez képest emelkedett a tőke beáramlás mértéke. 2006-ban 2,4 milliárd volt a friss külföldi tőke nagysága, amely a 2001-2005-ös hazai GDP átlag 3,1%-át jelentette. Az egyes tagországok gazdaságainak külföldi tőke függőségét mutatja, hogy az új tagországok közül pl. Észtország, Bulgária, Ciprus, Málta, Csehország GDP-jében egyaránt nagyobb arányt képvisel a külföldi 10

tőke, mint Magyarországon. Ennek ellenére a magyar gazdaság is szorosan kapcsolódik és függ a külföldi beruházásoktól. Amíg a külföldön befektetett magyar tőkeállomány a hazai GDP 7%-ának megfelelő összeget tett ki 2006-ban (ez az érték lényegesen magasabb, mint a többi kelet-európai tagállamé), addig a hazánkban befektetett külföldi tőke a magyar GDP 58,3%-át jelentette. A kutatás-fejlesztés terén az ország lemaradása tendenciaszerű, és egyre jelentősebb. Az elmúlt évtizedben Magyarország ebben a szektorban a GDP-jéből rendre az EU-27 átlag (amely 2006-ban 1,84% volt) felét költötte csupán. A legmagasabb arány 2006-ban volt, amikor a hazai GDP 1%-át fordította az ország kutatás-fejlesztésre. Probléma ezen a területen, hogy a kutatóhelyek, kutatók legnagyobb arányban államilag finanszírozottak, kevésbé van jelen a magántőke a szektorban, valamint, hogy az innovatív vállalkozások aránya az összes vállalkozáson belül mindössze 20,8%, szemben az EU-27 40,0%-os átlagával. Ezzel az eredménnyel Magyarország mögött már csak Málta, Románia, Lettország és Bulgária található az uniós rangsorban. 3. ábra: A K+F részesedése a nemzeti össztermékből szektoronként, 2005 1,4 A K+F részesedése a nemzeti össztermékből szektoronként, 2005 1,2 EU-27 átlaga Magyarország 1,0 GDP %-a 0,8 0,6 0,4 0,2 0,0 Vállalati Állami Felsőoktatási Forrás: Eurostat, saját szerkesztés Összefoglalva a gazdasági jellemzőket elmondható, hogy hazánk az 1990-es évek végén kivívott helyzeti előnyét nem volt képes megőrizni, mára a legfontosabb gazdasági mutatók alapján inkább a sereghajtó harmadba tartozik az unión belül. Annak ellenére, hogy az ország GDP növekedése meghaladta az uniós átlagot, ez nem párosult az EU-27 GDP-jéhez viszonyított arány növekedésével. A termelékenység mértéke még mindig nem érte el az uniós átlag háromnegyedét, a külföldi tőkebeáramlás pedig 2006-ban már alacsonyabb szintet képviselt mint az azt megelőző 2-3 évben. A kutatás-fejlesztés terén sem kedvező a helyzet, kedvezőtlen a szerkezete, és a ráfordítás nagysága is alacsony. 11

Magyarország környezeti és infrastrukturális elhelyezése néhány fontosabb mutatón keresztül A környezeti állapot tekintetében vegyes kép jellemzi az országot. A rendszerváltozást követően megszűnő energiafogyasztó- és környezetromboló termelő üzemeket más jellegű beruházások váltották fel, amelyek következtében az ország levegő-, és vízterheltségi mutatói többnyire javulást mutattak. Az ország légszennyezettségi állapota javuló és az egyik legjobb a tagországok között. Az összes üvegházhatású gázkibocsátás 2005-ben mindössze 65%-a volt az 1990-es értéknek, míg az EU-27 átlaga 92,1%. 1995 óta éves bontásban minimálisan változott ez az érték, 64-65%-on volt az uniós átlaghoz viszonyítva. Ennél kedvezőbb értékkel csak a balti államok és Románia rendelkezett 2005-ben. Ugyancsak előkelő helyen található az ország az egy főre jutó CO 2 kibocsátásban (6121 kg/fő), közel 30%-kal az EU-27 átlaga alatti a magyar érték, ennél kedvezőbb csupán Svédország, Románia, Lettország és Litvánia hasonló értéke. A települési vízellátás és csatornázottság magyarországi állapota EU-s szinten közepesnek mondható, az ivóvízellátás megoldott (az ivóvízminőség azonban sok helyen okoz problémát), a csatornázottság mellett tisztításon is átesett szennyvizű területen élő népesség nagysága azonban annak ellenére, hogy napjaink fő fejlesztési célterülete a települési szennyvízkezelés jelentősen elmarad a régi tagállamok nagy részétől. (Magyarország átlaga 35,8%, Hollandia 98,5%, Németország 92,6%, Észtország 70%, de pl. Belgium 38,1%, Írország 26%!) A keletkező egy főre jutó települési szilárd hulladék mennyisége hazánkban alacsonynak számít uniós összehasonlításban, és az elmúlt 10 évben alig változott. 2006-ban kb. 10%-kal maradt el az EU-27 átlagától (Mo. 468 kg/fő, EU-27 átlag 516 kg/fő). A szemétlerakóba kerülő települési hulladék mennyisége viszont jó másfélszerese az EU-27 átlagnak (Mo. 376, EU-27 átlag 213 kg/fő), amelynek oka, hogy hazánkban rendkívül alacsony a hulladék újrahasznosítás- és feldolgozás mértéke, [mindösszesen kb. 40%-a az uniós értéknek (Mo. 39, EU-27 átlag 98 kg/fő, de pl. Dánia 405, míg Hollandia 312 kg/fő)]. Másik ok, hogy Nyugat- Európában jóval magasabb arányban végzik a hulladék-ártalmatlanítást szemétégetőkben. Az élőhelyek sokszínűségét fenntartani kívánó biodiverzitás-védelem területi mutatói esetében Magyarország előkelő helyen szerepelt 2006-ban. Az élőhely védelmi direktíva (92/43/EGK) alapján számított, a biodiverzitás szempontjából védett területek aránya hazánkban 15%, amely meghaladta az EU-27 (12,2%), és a tagállamok többségének átlagát. A magyar értéknél kedvezőbb védelmi arány csupán Szlovénia, Spanyolország, Portugália, Észtország és Görögország esetében volt. A megújuló energia felhasználás tekintetében Magyarország teljesíti a jogszabályokban meghatározott értékeket. (A kiotói egyezményben hazánk vállalta az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentését, amelynek mértéke 2012-ig 6% az 1985-1987-es átlag szinthez képest. Az oslói egyezményben az SO 2 kibocsátás csökkentését vállalta Magyarország, 2010- re 60%-os mértékben.) 2005-ben a villamosenergia-termelés 4,6%-a származott megújuló erőforrásból, de ezzel együtt jelentősen elmarad az ország az EU-27 átlagától (14,0%). 12

4. ábra: A megújuló energiaforrások részaránya a villamosenergia-termelésben, 2005 % A megújuló energiaforrások részaránya a villamosenergia-termelésben, 2005 60 50 40 30 20 10 0 Ausztria Svédo. Forrás: Eurostat, saját szerkesztés Letto. Románia Dánia Finno. Szlovénia Szlovákia Portugália Spanyolo. Olaszo. EU-27 Bulgária Franciao. Németo. Görögo. Hollandia Írország MAGYARO. Cseho. Egyesült Kir. Litvánia Luxemburg Lengyelo. Belgium Észto. Ciprus Málta Az Európai gazdasági központok közúti elérhetőségének javításához a hazai gyorsforgalmi úthálózat jórészt TEN-T elemek fejlesztése jelentősen hozzájárult. 1995 és 2004 között a gyorsforgalmi úthálózat Magyarországon a 27 tagállam átlagához képest körülbelül háromszoros sebességgel fejlődött (amelyhez a fejlettebb országok hálózatának kiépítettsége is hozzájárult), ennek köszönhetően a hazai gyorsforgalmi úthálózat hossza 2004-re 569 kmre bővült. 2006-ban az M5-ös autópálya Szeged - Röszke szakaszának átadásával a hazai autópálya hálózat elérte az EU külső határait, így javult a nyugat-európai központok elérhetősége Szerbia és a többi balkáni ország felöl is. A transzeurópai vasúti folyosók hazai szakaszain 2006-ban új pálya építése nem, csupán felújítások történtek, főként uniós források felhasználásával. A rekonstrukciók következtében a pályaállapot javulás magasabb sebességet tesz lehetővé, amely kedvezően befolyásolja az elérési időket, mind országon belül, mind a hazai központok nemzetközi elérhetősége kapcsán. A közösségi közlekedés részaránya az unió tagállamai közül hazánkban a legmagasabb, bár az utóbbi években folyamatos növekedést mutat az egyéni közlekedés részaránya. Míg az Európai Unióban átlagosan a megtett utaskilométerek 16,6%-a közösségi közlekedésből származik, hazánkban ez az arány 27% (2005). A különbségekhez hozzájárul a hazai, többnyire jól szervezett közösségi közlekedési infrastruktúra, valamint az 1000 főre jutó gépkocsik EU-s viszonylatban jelenleg még alacsony aránya, amely mutató tekintetében csak Szlovákiát és Romániát előztük meg 2004-ben. A gépkocsik ezer főre jutó száma az EU 27 átlagánál dinamikusabb fejlődést mutat, ennek fő oka az alacsony bázisérték, azonban 2006- ban is csak kb. a fele volt az érték az EU-15-höz viszonyítva. A légi közlekedés nagy átalakuláson ment át az elmúlt néhány évben. A Ferihegyi repülőtér utasforgalma 2002 és 2006 között közel megduplázódott, és az utóbbi évben meghaladta a 8 13

millió főt. Több nemzetközi forgalmat bonyolító repülőtér is megkezdte működését az országban (Sármellék, Debrecen). A szárazföldi (közút, vasút, folyami hajózás) áruszállítás volumene egy év alatt az unió 27 tagállamában átlag 4,7%-kal növekedett 2006-ban, amelyhez a közúti és vasúti szállítás közel egyenlő arányban járult hozzá. Annak ellenére, hogy 1995 és 2005 között a hazai áruszállítás volumene kismértékben csökkent, 2005 és 2006 között jelentősen (16,1%-kal) bővült az áruszállítás nagysága, amely Görögország után a legdinamikusabb fejlődést jelentette. Az áruszállításon belül folytatódott a közúti fuvarozás (+21,2%) térnyerése a vasúttal (+11,8%) szemben. Összefoglalásként a környezeti és infrastrukturális állapot tekintetében elmondható, hogy mindkét szegmensben több pozitív fejlemény történt, amelyek hatásaként a kulcsmutatók tekintetében volt, amiben az uniós átlagnál jobban teljesített Magyarország. A környezeti jellemzők közül szinte valamennyiben javítható az országos érték, például a megújuló energiaforrásokban és a hulladék újrahasznosításban rejlő potenciál kihasználása sem kielégítő. A hazai közlekedési ágazat főbb mutatói nem tükröznek olyan visszaesést az Európai Uniós átlagokhoz, mint a gazdaság vagy a társadalom néhány fontos mutatója, sőt, néhány esetben felzárkózás tapasztalható. A vizsgált időszakban főként a gyorsforgalmi úthálózat-fejlesztés és a vasúti pálya rekonstrukciók voltak a fő fejlesztési irányok, az alacsonyabb rendű közúthálózat, illetve a közösségi közlekedés beruházásai még nem éreztették hatásukat. A magyar régiók az Európai Uniós térben A gazdasági teljesítményt jelző fontosabb mutatószámok között az egy főre jutó GDP tekintetében régióink az Európai Unió NUTS 2-es rangsorának alsó harmadában helyezkedtek el 2005-ben. Ezen belül is Közép-Magyarország a többi magyar régiót kissé megelőzve a harmad elején, míg a többi hat régió a harmad alsó felében foglalt helyet. Az EU-27 átlagától (22400 ) Közép-Magyarország 35%-al, Nyugat-, valamint Közép-Dunántúl 62-63%-al míg a többi régiónk mintegy 75%-al maradt el. A legkedvezőtlenebb értékkel bíró hazai régió Észak-Alföld az akkori EU-25 országai közül csak szlovákiai és lengyelországi régiókat előzte meg. A legfejlettebb térséget jelentő EU-15 átlagához viszonyítva régióinkat még nagyobb az elmaradás: e tekintetben még a Közép-Magyarországi régió teljesítménye is alig éri el az átlag (26650 ) 50%-át, miközben a többi régiónk elmaradása 68-78%-os volt a vizsgált évben. Az Európai Unió legfejlettebb régiójában (London) mintegy ötször annyi bruttó hazai termék jutott egy főre, mint a Közép-Magyarországi régióban. A többi magyarországi régió GDP/fő értéke pedig csupán 8-11%-a volt a legfejlettebb régió GDP/fő értékének. A termelékenységet jellemző mutatók közül az egy foglalkoztatottra jutó bruttó hazai termék esetében sem szerepeltek jól régióink az Európai Uniós összehasonlításban. A GDP/fő mutatóhoz hasonlóan szintén a rangsor alsó harmadában helyezkedtek el 2005-ban: a Közép- Magyarországi régió a harmad elején, a Nyugat- és Közép-Dunántúli régiók a harmad közepén. Rendkívül gyenge volt viszont a két alföldi, az Észak-Magyarországi, valamint a Dél-Dunántúli régió termelékenysége az Uniós összehasonlításban: GDP/foglalkoztatott mutatójuk alapján az EU-27 NUTS 2-es régióinak leggyengébb 10%-a között szerepeltek. Az Unió átlaga 2005-ben 56000 GDP/foglalkoztatott volt. A Közép-Magyarországi régió termelékenysége ennek az átlagnak a 60%-a. A Nyugat- és Közép-Dunántúli régió 14

termelékenységének elmaradása még ennél is jelentősebb: értékük az átlagnak 36-37%-át érte csak el. A többi legrosszabb helyzetben lévő régióink GDP/foglalkoztatott értéke az EU- 27 átlagának csupán 30-31%-a volt 2005-ben. Az Európai Unió legmagasabb GDP/foglalkoztatott mutatójával rendelkező régiójának értéke 2005-ben 177600 volt. A legjobban teljesítő magyarországi NUTS 2-es régiónak a Közép-Magyarországi régiónak teljesítménye ennek alig érte el a harmadát. A Nyugat- és Közép-Dunántúli régiók teljesítménye mintegy ötöde a legmagasabb értéknek. A leginkább elmaradott keletmagyarországi régiók és a Dél-Dunántúl GDP/foglalkoztatott mutatója pedig csupán 16-17%- a, az EU-27 legjobban teljesítő régióinak. A magyarországi régiók értékei a foglalkoztatás mértéke szerint nagyobb szóródást mutattak 2006-ban az EU-27 NUTS 2-es régiói között, mint ahogy azt a gazdaság teljesítményét jellemző mutatószámok függvényében tapasztaltuk. A legjobban szereplő két régiónk a Nyugat-Dunántúli, ill. a Közép-Magyarországi volt, ahol a 15-64 éves korosztálynak 62,7-62,8%-a volt foglalkoztatott 2006-ban. Az EU-27 átlaga ebben a mutatóban 64,3% volt. Az elmaradás tehát e két régió esetében nem volt nagy, és ezzel az értékkel a régiók középmezőnyében találhatók. A NUTS 2-es rangsornak már csak az alsó harmadában szerepelt a Közép-Dunántúli régió, 61,4%-os foglalkoztatási rátájával. A Közép-Dunántúlt a magyarországi régiók tekintetében nagy hiátus követi: A Dél-Alföld és a Dél-Dunántúl értéke már csak 53,6, ill. 54,3%, ami az EU-27 átlagának már alig 80%-a volt 2006-ban. A két legrosszabb foglalkoztatási szinttel rendelkező régiónk Észak-Alföld és Észak- Magyarország mutatója 50,4, ill. 51%, amelyek az Európai Unió NUTS 2-es térségei között a tíz leggyengébb mutató közé tartozik. Régióink foglalkoztatási szintjei, az EU-15 átlagához képest (66%) természetesen még gyengébb teljesítményt mutattak. Az Európai Unió munkanélküliségi rátája 2006-ban 8,2% volt. Ennél az átlagnál négy régiónk munkanélküliségi rátája volt alacsonyabb: Közép-Magyarország 5,1%, Nyugat- Dunántúl 5,7%, Közép-Dunántúl 6%, valamint Dél-Alföld 7,8%. A Közép-Magyarországi régió ezzel az értékkel az EU-27 NUTS 2-es rangsorának első harmadában, míg a másik három régió ugyanennek a rangsornak a középmezőnyében helyezkedett el 2006-ban. Megjegyzendő, hogy e négy magyar régióból három az EU-15 átlagánál (7,8%) is jobb értékkel rendelkezett a vizsgált időszakban, de a Dél-Alföld munkanélkülisége sem volt magasabb annál. Az említett két átlagnál már magasabb volt Dél-Dunántúl munkanélküliségi rátája (9%), amely értékkel a régió még mindig a NUTS 2-es rangsor középmezőnyében volt megtalálható 2006-ban. Észak-Magyarország és Észak-Alföld 11%-os munkanélküliségi rátái viszont már jelentősen magasabbak voltak, mint az EU-27, de legfőképp az EU-15 munkanélküliségi rátája. Az elmaradás jelentős volt, amely arányok az átlagoshoz képest lényegesen rosszabb munkanélküliségi viszonyokról árulkodtak e két magyarországi régió esetében. E magas munkanélküliségnek köszönhetően 2006-ban Észak-Magyarország és Észak-Alföld csupán az EU-27 régiós rangsorának alsó ötödében foglalt helyet. Az információs társadalom legfontosabb infrastrukturális alapjának tekintett internethozzáférés estén 2005-ben szintén jelentős lemaradásban voltak a hazai régiók. Míg a vizsgált hozzáférési mutató értéke az EU-27-ek esetén a háztartások 48%-át jelentette, ennek az értéknek a legjobban szereplő Közép-Magyarország értéke alig a kétharmada, míg a hazai régiók rangsorában utolsó Észak-Magyarország értéke kevesebb, mint egyharmada volt. De régióink zöme is csak az EU-átlag harmadát haladta meg kisebb mértékben. Ez alól a 2 fejlettebb dunántúli régió volt kivétel csak (de ők sem érték el az átlag felét). A klasszikusan fejlettnek tekintett EU tagállamokat tömörítő EU-15 átlaga esetén a helyzetkép még rosszabb, ott régióink értéke gyakorlatilag csak harmada, negyede volt az EU15-öknek. 15

A környezetet és a környezet állapotát jellemző legfontosabb mutatószámok közül kiemelkedik az üvegházhatású gázok kibocsátásának mennyisége. Ennek fő jelzőszáma az Európai Unióban a CO 2 -egyenérték kibocsátás. Mivel az CO 2 gáz teljes mennyiségének döntő többsége az ipari tevékenység miatt keletkezik, ezért e mutató szoros összefüggést mutat a régiók iparosodottságának mértékével. Az EU-25 átlaga 2005-ben 10,73 tonna/fő volt, amelynél Magyarországon csak a Közép-Magyarországi régióban mértek magasabb kibocsátást (14,28 tonna/fő). Az országos átlagnál szintén magasabban iparosodott Közép és Dél-Dunántúli régiók értéke 9,84, valamint 9,65 tonna/fő volt a vizsgált évben, amely néhány százalékkal az Unió átlaga alatt maradt. Az EU-25 CO 2 kibocsátás átlagának kétharmadát bocsátották ki a szintén ipari szektor által dominált Észak-Magyarországon. Az ország többi régiójában az üvegházgáz-kibocsátás az Unió átlagának töredéke volt csupán: Nyugat- Dunántúl: az átlag 12%-a, Dél-Alföld: az átlag 9%-a, Észak-Alföld: az átlag 7%-a. A környezet állapotának, ill. a társadalom és a környezet egymáshoz való viszonyának fontos jelzőszáma a védett területek aránya a teljes területből. 2006-ban az Európai Unió teljes területének 12,24%-a élvezett valamilyen fokú védettséget. Sajnos a magyarországi régiókban a védett területek egy kivételtől eltekintve kisebb részét tették ki a régiók teljes területének az Uniós átlaghoz hasonlítva. Az egyetlen kivétel az Észak-Magyarországi régió volt, ahol a régió területének 14,39%-a élvezett valamilyen fokú természeti oltalmat. Az átlagtól 2006- ban Közép-Magyarország (5%-kal), valamint Nyugat-Dunántúl (15%-kal) mutatott az ország régiói közül kisebb elmaradást. Nem kedvező viszont a többi régiónk esetében a területek védetté nyilvánításának mértéke, hiszen az EU-25 átlagos értékétől jelentős mértékben elmaradtak. Közép-Dunántúlon, valamint az Észak-Alföldi régióban a védett terület az átlagnak csak kétharmadát érték el. Ennél is rosszabb a mutató értéke a Dél-Alföldön: az átlagnak 57%-a, valamint Dél-Dunántúlon, ahol a mutató az átlag felét sem érte el 2006-ban. Az utóbbi négy régiónkban a védett területek aránya a régió teljes területének 10%-a alatt volt a vizsgált évben. Az emberi tevékenységnek egyik negatív velejárója a hulladékok keletkezése. A keletkező települési szilárd hulladék mennyisége a társadalom fejlettségi fokának, valamint a lakosság életvitelének, környezeti tudatosságának is tükrözője. 2006-ban az Európai Unió 27 tagállamában átlagosan 525 kg települési szilárd hulladék került elszállításra lakosonként. Magyarországon ennél nagyobb mennyiséget csak a Közép-Dunántúli régióban regisztráltak: a régióban 612 kg településéi szilárdhulladékot szállítottak el 2006-ban. Az átlaggal szinte pontosan megegyező a mutató értéke a Nyugat-Dunántúlon, és attól csak kis mértékben (12 és 15%-kal) maradt el az Észak-Alföldi és az Észak-Magyarországi régió adata. A többi régiónkban az elszállított települési szilárdhulladék mennyisége kedvezőbben alakult. A vizsgált évben a régió átlagának Közép-Magyarországon 81%-a, Dél-Dunántúlon 78%-a, a Dél-Alföldön pedig 72%-a volt az elszállított települési szilárd hulladék mennyisége. 16

II. ÁGAZATI JELLEMZŐK TERÜLETI SZEMLÉLETTEL II.1. A TÁRSADALOM ÁLLAPOTÁRÓL A társadalmi folyamatok sajátossága, hogy jelentős részben lassan változó tényezőkről van szó mind országos léptékben, mind pedig a területi különbségeket illetően. Néhány esetben ez az adatfelvétel gyakoriságában is tükröződik azáltal, hogy csak a népszámlálások szolgáltatnak adato(ka)t pl. a lakosság iskolázottsági mutatóiról, az ingázásokról. Az egy év alatt is bekövetkező, releváns változások olyan területeken azonosíthatók, mint a demográfiai folyamatok, a munkanélküliség, jövedelmi-, és lakásviszonyok által meghatározott életkörülmények, illetve a társadalmi szolgáltatások egyes infrastrukturális elemei. Humán erőforrások A népesség humán erőforrásainak minőségét meghatározó tényezők közül az egészségi állapot, az iskolázottság, az egyes térségek tudásbázisainak változása egy éves távlatban nem mutat mérhető változást, illetve az iskolázottságra megfelelő adatfelvétel sem történik. Ezért leginkább a humán erőforrások mennyiségi oldalát meghatározó demográfiai folyamatok követhetők nyomon, amelyek közül a vándorlások üteme, irányai egyúttal az egyes térségek társadalmi-gazdasági fejlettségére is utalnak. Magyarország lakossága 2006 végén 10066158 fő volt. Ez 10 423 fővel kevesebb, mint egy évvel korábban. Az országosan 0,1%-os csökkenés leginkább Észak-Magyarországot érintette, ahol 2006-ban 0,8%-os, 10 ezer fős volt a népességcsökkenés. Közép-Dunántúl és Nyugat-Dunántúl népessége gyakorlatilag stagnált, Közép-Magyarországon viszont a régiók közül egyedüliként 2006 végén többen éltek, mint egy évvel korábban. A növekedés azonban nem egyformán érintette a régió egészét, a főváros népessége 2 ezer fővel csökkent, Pest megyéé viszont 19 ezer fővel gyarapodott. A megyék közül még Győr-Moson-Sopronban volt viszonylag jelentős a növekedés (+0,2%), a szintén gyarapodó Komárom-Esztergom, Fejér és Csongrád népessége ennél kisebb mértékben nőtt. Országos összevetésben, 14 kistérségben volt legalább 1%-os a lakosság számának növekedése 2006-ban. Ezek közül 10 Pest megyében található, és a Gárdonyi és a Tatai is a tágabban értelmezett fővárosi agglomerációhoz sorolható (a további kettő a Hévizi és a Lengyeltóti kistérség). A legnagyobb növekedés a Veresegyházi kistérséget jellemezte, ahol 4,3%-kal, 1418 fővel laktak többen, mint egy évvel korábban. Országos összesítésben 1101 településen volt magasabb a lakosságszám, mint egy évvel korábban. A másik végletet az a 37 kistérség képviselte, ahol 1%-nál is nagyobb volt az egy év alatt elszenvedett népességfogyás, a legnagyobb csökkenés a Mezőtúri, és Bodrogközi kistérségeket jellemezte (-2,1%). A népességnagyság-kategóriákat tekintve a legnagyobb veszteséget az aprófalvak szenvedték el (-1,1%), a legnagyobb arányban pedig az 50 ezer főnél népesebb városok népessége nőtt (0,2%). 17

2. térkép: Kistérségtípusok a 2006. évi demográfiai folyamatok alapján Kistérségtípusok a 2006.évi demográfiai folyamatok alapján Jelmagyarázat a szül etés/hal ál ozás, a belföl di vándorl ások egyenlege, és a tényleges népeségváltozás természetes szaporodás+bevándorlás=népességnövekedés természetes fogyás+bevándorlás=népességnövekedés természetes fogyás+bevándorlás=népességcsökkenés természetes szaporodás+elvándorlás=népességcsökkenés természetes fogyás+elvándorlás=népességcsökkenés A népességváltozás egyik tényezője a természetes fogyás, amely országosan 3,2 -es volt, ami valamivel kisebb, mint egy évvel korábban (3,8 ), összességében csak az ország településeinek ötödében (635) volt pozitív a születések és halálozások egyenlege. A természetes fogyásból származó 32 ezres veszteséget a nemzetközi vándorlásból származó 21 ezer fős többlet jelentősen ellensúlyozta. A halálozások száma a legnagyobb mértékben változatlanul a két déli régióban (Dél- Dunántúl, Dél-Alföld) haladta meg a születésekét (4,3, illetve 4,6 -es fogyás). Ezt főként az magyarázza, hogy ezekben a régiókban a legmagasabb a halálozási ráta. Utóbbi ugyan Észak- Magyarországon is jóval átlagon felüli, de ott a születési arányszám is az egyik legmagasabb. A természetes fogyás által legkevésbé érintett régiók Észak-Alföld és Közép-Magyarország, ahol a viszonylag magas születési arányszám, viszonylag alacsony halálozással párosult. A halálozások népességhez viszonyított száma a Nyugat-Dunántúlon a legalacsonyabb, itt azonban a születési arányszám is az egyik legkedvezőtlenebb. A kistérségek szintjén a természetes szaporodás a főváros agglomerációjában volt a legmagasabb (a kistérségek rangsorában az első 8-ból 7 Pest megyei, az élen a Budaörsi, Érdi, Veresegyházi). A természetes fogyás pedig 2006-ban 3 periférikus, aprófalvas kistérségben (Letenyei, Szobi, Őriszentpéteri) volt a legnagyobb. A születések népességhez viszonyított száma Észak-Magyarországon volt a legmagasabb (Abaúj-Hegyközi, Szikszói, Ózdi kistérségek), itt azonban a kedvezőtlen egészségi állapotú népesség halálozási mutatói is nagyon rosszak. Így pl. ezer lakosra ugyanannyi születés jutott a Budaörsi és Edelényi kistérségekben, ugyanakkor utóbbiban másfélszer akkora volt a halálozási ráta. Arányaiban a legkevesebb gyerek a Dél-Alföldön és a Nyugat-Dunántúl aprófalvas térségeiben született. Az Őriszentpéteri kistérségben a születési ráta (4,0 ) harmada volt a maximumot jelentő Abaúj-Hegyközi kistérségének (13,6 ). Előbbi kistérségben a halálozási ráta is országosan a legmagasabb volt, ez a mutató a Veszprémi kistérségben volt a 18

legkedvezőbb, majd 4, a főváros agglomerációjába tartozó kistérség következett a sorban (Budaörsi, Veresegyházi, Dunakeszi, Érdi). A települések lélekszám szerinti kategóriái közt nem volt jelentős különbség a születések aránya szerint. A halálozási rátát, és így a természetes fogyást tekintve azonban az 1000, és különösen az 500 fő alatti települések már kirívóan kedvezőtlenebb mutatókkal bírtak. A népmozgalmi arányszámok alakulása természetesen a korszerkezet alakulására is hatással van, így 2006-ban tovább romlott az idősek és a fiatalok egymáshoz viszonyított aránya. Az öregkorúak (60 éven felüliek) aránya (21%) már lassan másfélszerese a 15 éven aluli gyerekkorúakénak (15%). 2006-ban előbbiek aránya nőtt, utóbbiaké (főleg az 1000 fő alatti településeken) tovább csökkent. A korszerkezetet tekintve a települési népességnagyságkategóriák köztihez képest valamivel kisebbek a különbségek a régiók között, egyedül Észak- Magyarország és Észak-Alföld különbözik jelentősen a többi régiótól. Észak-Alföldön 2006- ban alig élt több öregkorú, mint gyermekkorú (19, illetve 17%), néhány (főleg cigányok által nagy arányban lakott) kistérségben pedig még mindig a gyermekkorúak száma volt magasabb, mint a 60 éven felülieké. 2006-ban összesen 22 ilyen kistérség volt az országban, ezek közül 11 Észak-Alföldön, 9 pedig Észak-Magyarországon található (a további kettő a Pilisvörösvári és a Kadarkúti). Igaz ugyanakkor, hogy 2006-ban már ezekben a kistérségekben is jobban csökkent a gyermekkorúak aránya, mint az öregkorúaké. 3. térkép: Vándorlási egyenleg 2006 A népességszám alakulását alakító másik tényező a vándorlás. 2006-ban a legnagyobb belföldi vándorlási veszteséget Észak-Magyarország és Észak-Alföld szenvedte el, míg a legpozitívabb egyenleg Közép-Magyarországon volt. A települési népességnagyságkategóriák közül pedig az aprófalvakban volt a legnagyobb a vándorlásból származó népességvesztés. 2006-ban 11 olyan kistérség volt az országban, ahol 1%-nál nagyobb volt a vándorlási nyereség, összességében 1261 településen volt pozitív a vándorlások egyenlege. Ezek közül 9 Pest megyében található, a legnagyobb vándorlási nyereség a Veresegyháziban 19

volt; 3,7%). Az elvándorlás leginkább Észak-Magyarország és Észak-Alföld kistérségeit sújtotta (a Bodrogköziben 1,7% volt az egy év alatt bekövetkező veszteség). Amint a fenti térképen is látható, a főváros agglomerációjában és annak nyugatra elnyúló zónájában a kistérség-központokban és a kistérségek többi településének átlagában is pozitív volt a vándorlások egyenlege. A többi régióban azonban csak néhány ilyen kistérség akadt, jellemzően a vidéki nagyvárosok kistérségei esetén (pl. Pécsi, Egri, Nyíregyházai). A kistérségek egy másik típusában a központot elvándorlás jellemezte, de a kistérség többi részének vándorlási egyenlege pozitív. Ezek a kistérségek főleg a Dunántúl északi részén találhatóak, az osztrák határon (Szombathelyi, Körmendi, Csepregi), illetve egyes belső perifériákon (pl. Móri, Téti, Kisbéri). Ugyancsak a Dunántúl északi és középső területein találhatók olyan (sok esetben megyeszékhelyek körüli) kistérségek, ahol a központ egyenlege pozitív, míg a kistérség többi részének egyenlege negatív volt 2006-ban az oda- és elvándorlások alapján (pl. Pápai, Veszprémi, Kaposvári, Zalaegerszegi). A fejlettségi szempontból határvonalat jelentő Balassagyarmat-Békéscsaba vonaltól északkeletre a kistérség-központok közül csak Eger, Nyíregyháza és Hajdúszoboszló egyenlege volt pozitív, de utóbbinál a kistérség többi településén már vándorlási veszteség volt tapasztalható. Az ország 2. legnagyobb városában, Debrecenben gyakorlatilag kiegyenlített volt a vándorlások egyenlege, de a két szomszédos határmenti kistérség (Hajdúhadházi, Derecske-Létavértesi) évek óta pozitív vándorlási egyenleget mutat. Hasonló szuburbanizációs folyamat más nagyvárosok, így pl. Győr és Pécs esetében is megfigyelhető. A megyék közti vándorlások irányát vizsgálva elmondható, hogy 2006-ban is a főváros jelentette a fő célterületet, az idevándorlás mértéke azonban különböző, és változatlanul szorosan összefügg az egyes térségek fejlettségével. Mind az abszolút számokat, mind az arányokat illetően Pest megyéből a legnagyobb a fővárosba költözés, 2006-ban 21 ezren költöztek be állandó vagy ideiglenes jelleggel, igaz ennél is nagyobb számban, 33 ezren költöztek ki a fővárosból a környező agglomerációs településekre. 4. térkép: A fővárosba költözés intenzitása 2006 A fővárosba költözés intenzitása 2006 Jelmagyarázat Budapestre költ özők száma 20893 3000-5154 2000-2999 1500-1999 970-1499 Budapestre vándorlás/ezer lakos 17.8 7.2-9.1 6.4-7.1 4.7-6.3 0-4 20

A többi megye közül az ott élők számához viszonyítva Fejér, Nógrád, Heves, Jász-Nagykun- Szolnok és Borsod-Abaúj-Zemplén megyéből költöztek be a legtöbben a fővárosba. Tehát a közeli megyék közül is elsősorban a kelet-magyarországi, fejletlenebb térségekre gyakorol erősebb vonzást a főváros. A távoli Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéből például többen költöztek Budapestre, mint a három nyugat-dunántúli megyéből összesen. Ugyanakkor a hasonló távolságban lévő Csongrád és Baranya megyére kisebb a főváros vonzása, vélhetően a két megyeszékhely (regionális központ) népességmegtartó ereje erősebb. Életkörülmények A társadalmi egyenlőtlenségek meghatározó elemét jelentik az életkörülményekben meglévő különbségek. Az életkörülményeket meghatározó tényezők a foglalkoztatottság, a munkanélküliség szintje, továbbá a munkaerő-piaci helyzetből következik a jövedelmi, vagyoni helyzet. Az életkörülményekkel szorosan összefügg a lakásállomány által biztosított komfort is. A lakásállomány mennyiségi, minőségi megújulása egyúttal jó indikátora az egyes térségek prosperitásának, népességvonzó képességének is. Az életkörülményeket meghatározó tényezők egyike a munkaerőpiaci helyzet, a munkanélküliség ugyanis a társadalmi leszakadás alapvető oka. 2006 végén a regisztrált munkanélküliek száma országosan 383 ezer fő volt, szemben az egy évvel korábbi 399 ezerrel. Ez mindössze 0,21 százalékpontos csökkenést jelent a 15-64 éves korosztályra vetített rátát illetően. A munkanélküliségi rátát illetően arányaiban a legnagyobb csökkenés Nyugat- (-0,6) és Közép-Dunántúlon (-0,3), illetve Észak-Magyarországon következett be (-0,26), a településkategóriákat tekintve pedig a megyei jogú városokban csökkent legjobban a munkanélküliség. A változások eredményeképp 2006 végén Közép-Magyarországon volt a legalacsonyabb (2,0%), Észak-Magyarországon pedig a legmagasabb a ráta (9,4%), amely országosan 5,4% volt a 15-64 éves korosztály létszámához viszonyítva. Az átlagnál nagyobb ütemű csökkenés ellenére tehát továbbra is Észak-Magyarországot sújtja leginkább a munkanélküliség problémája. A kistérségek szintjén még ennél is nagyobbak, és növekvők a területi különbségek. A Balatontól északra és a főváros tágabb, keleten Szolnokig - Egerig nyúló agglomerációjában a vidéki átlagnál jobban csökkent, és 2006 végén az átlagnál alacsonyabb szintű is volt a munkanélküliség szintje. A vidéki átlaghoz viszonyítva kedvező volt továbbá mind a helyzet, mind a dinamika az Alföld délkeleti részén (a Szegedtől Szarvasig húzódó sávban), a Dél- Dunántúlon pedig a 6-os út mentén (Dunaújvárostól Pécsig, Szekszárd kivételével). Az északkeleti országrészben csak Debrecen és Nyíregyháza kistérsége emelhető ki e mutatók alapján. A Balaton közvetlen szomszédságában (az északi és délkeleti parton), a fővárost keletről és nyugatról övező kistérségekben szintén az átlagnál kedvezőbb a munkanélküliség szintje, igaz 2006-ban kis mértékű növekedés történt. Azon térségek közül, ahol az átlagot meghaladó a munkanélküliség szintje, 2006-ban csökkenés következett be Tolna és Baranya megyében, Hevesben, valamint Borsod-Abaúj- Zemplén és Hajdú-Bihar megye nyugati térségeiben, ahol tehát némi felzárkózás történt. 21