TAKARÉK- SZÖVETKEZETÜNK 50 ÉVE
Nyomtatta és kötötte a Kaposvári Nyomda Kft. 271390 Felelős vezető: Pogány Zoltán igazgató
Köszöntő Ötvenéves a Nagyatád és Vidéke Takarékszövetkezet. Öt évtizede gyűjti, gyarapítja, őrzi az itt élő szorgalmas emberek, családok megtakarított pénzét, segíti céljaik megvalósítását. Az ötven év alatt mindig megtalálható, könnyen elérhető, igénybe vehető volt a falvak és Nagyatád lakossága számára a takarékszövetkezet. Így volt ez negyven, harminc, húsz éve, és így van most is. Az ügyfelekhez való közelség, a közvetlen kapcsolat, a településeken való tényleges jelenlét fontos hagyománya és értéke a szövetkezetnek. Ez az egyik megkülönböztető sajátossága e pénzintézeti formának. A másik pedig az, hogy a tagsága kiterjedt ügyfélköre is egyben. Az elmúlt ötven évben szinte minden gyökeresen megváltozott. Új és új igények jelentek meg a pénzintézetekkel szemben is. És megjelent, felerősödött a bankok közötti verseny. A változó elvárásoknak megfelelt, azokhoz alkalmazkodott, a versenyben helytállt és sikeres maradt a takarékszövetkezet. Ötven éven át megőrizte sajátosságait, hagyományait. Ott akart és ott tudott maradni a kisebb településeken, a lakosság közelében. Ezzel együtt képes volt mindig megújulni, szolgáltatásaival megfelelni az ügyfelek várakozásainak, szempontjainak, a kor követelményeinek. Kiállta az idő és a gazdasági, társadalmi változások próbáját. Fél évszázados eredményes munkája, az ügyfelek, partnerek bővülő köre is bizonyítja, indokolja, hogy szükség van a Nagyatád és Vidéke Takarékszövetkezet tevékenységére, szolgáltatásaira. Fiókjai és nagyatádi székháza a települések jellegzetes, szép épületei; igényesen, praktikusan berendezett, korszerűen felszerelt helyszínei tevékenységüknek. A takarékszövetkezet jelentős szerepet tölt be térségünk gazdasági életében, hozzájárul annak fejlődéséhez. Lehetőségeivel, pénzügyi szolgáltatásaival számtalan vállalkozás indulását, egy-egy nagyobb beruházás megvalósítását segítette. A gazdasági társaságok, vállalkozások mindig számíthattak, számíthatnak rugalmas partneri együttműködésére. Köszöntöm az 50 éves Nagyatád és Vidéke Takarékszövetkezet tagjait, vezetőit és munkatársait. Nagyrabecsülésemet és köszönetemet fejezem ki eredményes munkájukért. Az elismerés és a köszönet szól a most már nyugdíjban lévőknek is. Kívánom, hogy még hosszú ideig vehessük igénybe térségünkben e fejlődő, új és új célokat megvalósító pénzintézet, a Nagyatád és Vidéke Takarékszövetkezet szolgáltatásait. További sok sikert kívánok! Nagyatád, 2007. szeptember Ormai István polgármester
50 év a Lakosság szolgálatában! A Nagyatád és Vidéke Takarékszövetkezet története megalakulásától napjainkig (1957. augusztus 18. 2007. augusztus 18.)
I. A takarékszövetkezetek megalakulásának körülményei, fejlődésük főbb szakaszai A lakossági pénzintézeti szolgálatot a II. világháborút követő időszakban az Országos Takarékpénztár és a Posta látta el. Az OTP teljes körű szolgáltatást nyújtott, míg a Posta elsősorban betétgyűjtéssel foglalkozott. A Magyar Nemzeti Bank, az OTP és a Szövetkezetek Országos Szövetsége, valamint a Pénzügyminisztérium egyetértésével és javaslatával a Minisztertanács 1091/1956. IX. 11. számú határozatát követően kezdődhetett a vidéki lakosságot kiszolgáló szövetkezeti alapokon nyugvó pénzintézeti forma, a takarékszövetkezetek megszervezése. Az országban elsőként Dunaföldváron alakult takarékszövetkezet 1956. október 14-én. A következő években több párt- és kormányállásfoglalás ösztönözte a szervezés kiszélesítését, s ilyen értelmű útmutatás fogalmazódott meg a SZÖVOSZ IV. kongresszusán is. A döntések kedvező fogadtatásra találtak a településeken. A takarékszövetkezetek alakulása csakhamar országos mozgalommá terebélyesedett, és alig másfél évtized alatt önálló fogyasztási, szövetkezeti ágazattá szerveződtek. Somogy megyében az első takarékszövetkezetet Böhönyén alakították meg 1957. augusztus 18-án, majd még ez évben követték a példát Nagybajomban és Igalban. A böhönyei takarékszövetkezet tőkeegyesítés utáni jogutódja ma a Nagyatád és Vidéke Takarékszövetkezet. A szövetkezeti pénzintézetek történetét több szakaszra lehet osztani. Első (1957 1965): Az OTP által kialakított területi elhatároltság érvényesült, a szakmai instrukciókat és a számlavezetést is ugyanez a bank végezte. A gazdaságra jellemző volt az egyenetlen fejlődés, a város és a falu közti jelentős különbség, amely az élet minden területén, így a lakossági jövedelmekben is érződött. Gyakorlati tevékenységük eleinte sok nehézséggel járt. Nem volt kiforrott adminisztráció, meg kellett szervezni az ügyvitelt, nem álltak rendelkezésre megfelelő szakemberek. Ennek ellenére a takarékszövetkezetek társadalmi bázisa kezdett kibontakozni. Második (1966 1970): Ezt az időszakot a működési területek, tevékenységi körök, szolgáltatások bővülése jellemezte. Somogy megyében 23 takarékszövetkezet működött, 222 községre kiterjedően. Kezdett kialakulni a kirendeltségi hálózat, mely a lakosság pénzügyi szolgáltatási igényeinek jobb kielégítését szolgálta. Harmadik (1971 1975): Ennek a ciklusnak a meghatározója a hálózatbővítés, amelynek során a takarékszövetkezetek bemerészkedtek a kisvárosokba. A szolgáltatások köre tovább bővült, néhány erre alkalmas területen megkezdődhetett a kiegészítő tevékenységek bevezetése is. Olyan új szolgáltatások kerültek a községekbe, mint a valutaváltás vagy a biztosítási díj beszedése. Negyedik (1976 1980): Egyesülések, területi átrendezések fűszerezték ezt az időszakot. Megyénkben a 23 takarékszövetkezetből 14 működött tovább. Erre a korszakra tehető egy intenzív gazdasági fejlődési szakasz, ekkor indult meg az adatfeldolgozás gépesítése. 7
Ötödik (1981 1989): Az egyre intenzívebb fejlődés, pozícióerősödés nagyobb jelenlétet biztosít a pénzügyi piacon, jellemzőbbé vált a hatékonyabb gazdálkodás. Még több egység működik már a városokban. Az új pénzügyi törvény a takarékszövetkezeteket a bankok közé sorolta. 1985. július 1-jétől a takarékszövetkezetek csekkszámláinak vezetését az OTP-től a Magyar Nemzeti Bank vette át. Ez évtől, a takarékszövetkezetek is bekapcsolódhattak a kedvezményes, államilag támogatott hosszú lejáratú építési, felújítási kölcsönök folyósításába. Széleskörűen tovább bővült a kiegészítő tevékenységek sora. Hatodik (1990 ): Ezt a szakaszt a rendszerváltástól számíthatjuk, amelyre a törvényi előírások szigorodása a meghatározó. A személyi, tárgyi és működési feltételeket több jogszabályban állapítják meg. Az eltelt időszakban három új, a pénzintézetekre vonatkozó törvényt alkotott a törvényhozás. Többéves előkészítő munka eredményeként 1993. október 13-án, 233 takarékszövetkezet részvételével létrejött a takarékszövetkezeti integráció, melynek csúcsszerve az Országos Takarékszövetkezeti Intézményvédelmi Alap. A Magyar Állam 1992 1994. évben hajtotta végre a hitel-, az adós- és bankkonszolidációt. A piacgazdaságra való áttérés és a bankreform együttesen új ügyfélstruktúrát alakítottak ki, amelynek során jelentősen bővült a takarékszövetkezetek tevékenységi köre. A szövetkezetek tagsági bázisukra alapozva de megőrizve a szövetkezeti sajátosságokat lehetőséget kaptak a lakosság, a kisebb gazdálkodó szervezetek, az önkormányzatok és azok intézményei számlavezetésére. Az integrációba tömörült, önállóságukat megtartó szövetkezeti hitelintézetek jól használták ki a polgári társadalom adta üzleti lehetőségeket, folyamatos ügyfélkör bővítésével, banküzemi tevékenységük fokozásával, a szolgáltatások színvonalának növelésével egyre inkább a vidéki települések, a helyben vállalkozók, és a kisebb településen élő lakosság bankjává válhattak. A fejlődés és a változások természetes következményeként, több tucat bank megjelenésével a konkurencia kiterjedt köre jelent meg a pénzpiacon. Terjeszkedésük nem állt meg, egységeik és ügynökeik a kisebb városokba, a falvakba is eljutnak. A kiélezett versenyben a takarékszövetkezetek kezdetben jól megállták helyüket, növekedésük folyamatosan meghaladta a kereskedelmi bankok állományainak fejlődését. A ciklus második időszakára beleértve a jelenlegi állapotot is a növekedő tendencia megtorpant, a hatékonysági mutatók viszont emelkedtek. Az intenzív fejlődési szakasz magasabb tőkekövetelményeket állított a szövetkezeti hitelintézetek elé. Az elsősorban nyereségből finanszírozható, törvények által elvárt tőkemegfelelés hiányait több szövetkezet anyagi javaik egyesítésével oldhatta meg. Mindezek következményeként jelenleg 143 tagszervezete van az integrációnak. 8
II. A Nagyatád és Vidéke Takarékszövetkezet megalakulása, tevékenysége napjainkig Somogy megyében elsőként a Nagyatád és Vidéke Takarékszövetkezet jogelődje, a Böhönye és Vidéke Takarékszövetkezet alakult meg. Az alakuló közgyűlést az előkészítő bizottság 1957. augusztus 18-ra hívta össze. Elnöke: Strausz Lajos, a helyi iskola tanítója volt. A 267 tagból megjelent 146 fő. A helyi párt- és tanácsi vezetőkön kívül az alakuló közgyűlésen dr. Horváth István, a Szövetkezetek Országos Szövetsége Takarékszövetkezeti Osztályának a vezetője, Brachna János, a Somogy Megyei Takarékszövetkezetek Szövetségének elnöke, Németh József főosztályvezető vettek részt. A közgyűlésen megválasztott 11 fős igazgatóság elnöke Strausz Lajos, az 5 fős felügyelőbizottság elnöke pedig Bakos József lett. Az újonnan alakult takarékszövetkezet első ügyvezetőjévé az igazgatóság Starkbauer Ferencet nevezte ki. A megye első takarékszövetkezete működési területét tervszerűen bővítette. 1961-ben létrehozta a tapsonyi, 1968-ban a nemesvidi, 1969- ben a mesztegnyői, 1971-ben az iharosberényi kirendeltséget. 1968-tól Nemesdéden betétgyűjtő és kifizető pénztárat működtetett. A jelenlegi működési területén, Segesden 1958. évben, Lábodon pedig 1959. évben alakult önálló takarékszövetkezet. Ez azért is fontos, mert a kettő összevonásából jött létre 1979-ben a Nagyatád és Vidéke Takarékszövetkezet nagyatádi központtal. Kezdetben a takarékszövetkezet betétkezeléssel és hitelezéssel foglalkozott, a jogi és gazdasági lehetőségek figyelembevétele mellett fokozatosan bővítette tevékenységét és egyéb pénzügyi szolgáltatásait. Így kerülhetett sor totó-lottó szelvények értékesítésére, nyereménybeváltásra, gépkocsi nyereménybetétek, takaréklevelek elfogadására. Az 1980-as évek elejétől munkája kiterjedt a biztosítások megkötésére, biztosítási díjak, áramdíjak, vízdíjak beszedésére, bel- és külföldi utak szervezésére, újsághirdetések felvételére, a különféle háztáji gazdaságokban megtermelt termékek értékének kifizetésére (felvásárolt állatok, dohány, zöldség-gyümölcs, tej, méz). A takarékszövetkezet életében jelentős változást hozott az 1998 1999. évforduló. A tőkeegyesítés során a Nagyatád és Vidéke Takarékszövetkezet működési területe bővült a Takarékbank Rt. Kaposvári Területi Igazgató- 9
10 ságával, valamint a Böhönye és Vidéke Takarékszövetkezet körzetével. A piaci környezet jelentős kiszélesedése mellett javultak a gazdasági mutatók, nagyobb lett a mérlegfőösszeg, a saját és a szavatoló tőke, a forrás- és a kölcsönállományok. A lakossági folyószámlák száma a hétezret közelítette, több mint ezer vállalkozói számlát vezettek az egységekben. A számottevő változások eredményeként erre az időszakra a jogutód Nagyatád és Vidéke Takarékszövetkezet Somogy megye, valamint a Dél-dunántúli régió egyik meghatározó takarékszövetkezetévé vált, amely biztonságot jelentő tőkeerővel, jelentős elsősorban vállalkozói szférában megvalósuló hitelkihelyezéssel és meghatározó nagyságrendű lakossági betéteken alapuló forrással rendelkezik. A gazdasági eredmények, a technikai felszereltség magas színvonala, a nagy tapasztalattal rendelkező, szakképzett dolgozói gárda tette alkalmassá a takarékszövetkezetet arra, hogy ne csak a lakosságot szolgálja ki, hanem felvállalja a társas- és egyéni vállalkozások, valamint önkormányzatok széles körű pénzintézeti szolgáltatásainak ellátását is.
A takarékpénztárak eszméjéről Fáy András emlékezete 1939 márciusában A felébresztett szorgalom és takarékosság s e czélból a takarék-pénztárak hatalmasan munkálnak Egy nemzetben a szorgalom ösztöne áll a szükségesen túl, kényelemre, jobb létre is vágyik és munkál, vagy legalább sorsát, jövendőjét balcsapásoknak, s öregségnek aggodalmai ellen biztosítani törekszik Fáy András művészien megfogalmazott sorai későbbi nemzedékek számára is iránymutatást adtak a takarékoskodás lényegéről. Hogyan történhetett, és mennyiben hatottak fenti idézetek a Somogyban elsőként megalakult legendás böhönyei takarékszövetkezet alakítására, nem tudhatjuk, de élnek, éltek abban az időben tagjaink közül olyanok, akik részt vettek a nemes feladatban. Nekik elévülhetetlen érdemeik vannak a szervezet 50 éves működésében. A nemeskisfaludi Madarász Zsigmond, aki szintén alapító tag volt, így mesélte az eseményt: Strausz tanító, a böhönyei általános iskola igazgatója az előkészítő bizottság elnöki szerepét vállalta, a takarékszövetkezet első elnökéül pedig gróf Festetics Ferenc egykori inasát, a polgári iskolát végzett Starkbauer Ferencet választották meg. Hogy milyen ember egy takarékszövetkezetalapító, az a Zsiga bácsival készített interjúból tudható meg. Madarász Zsigmond 1909 szilveszterének napján született, bár csak 1910. január 1-jén anyakönyvezték. 1947-ben alapító tagja volt a böhönyei földművesszövetkezetnek is. A riport készítésekor Nemeskisfaludon a Nefelejts utcában, egykori szülőházában él. Csurgón tanulta meg a paraszti gazdálkodás fortélyait, és mindig a tudatos gazdálkodásra törekedett. Egy tekintélyes méretű oklevelet őrzött meg nagyon jó állapotban, két emberöltőn át. Ez olvasható rajta: Az Országos Magyar Gazdasági Egyesület Üzemstatisztikai Bizottsága madarász zsigmond urat, nemeskisfaludi gazdálkodót, aki a keszthelyi kisgazdaszámtartási központ irányítása alatt folytatólagosan három éven át mintaszerűen vezetett rendszeres számtartást, és a számtartási adatainak beküldésével hathatósan előmozdította közérdekű munkánkat, ennek az oklevélnek adományozásával tünteti ki. Budapesten, 1940. április hó 15. Murscherbauer Emil, a bizottság elnöke Kulin Sándor, a számtartási központ vezetője A háztartási számadás vezetése azt jelentette, hogy minden vásárlást és bevételt fel kellett jegyeznie. Ha egy gyufát vett, azt is. Keszthelyről pedig megkapta a gazdálkodásának tudományos alapokon álló kiértékelését. Ezt is komolyan vették Madarászék. Ez a család kezdte meg a környéken a műtrágyázást. Táblával jelölték meg a javított földet, s összehasonlították a termést a nem kezelt terület eredményével. Regisztrálták a különbségeket. Korszerű gépeket is vásároltak. A gondosság a terméseredményekben megnyilvánult. Madarász Zsigmond nem volt nagybirtokos. A csurgói határban 24 kataszteri holdon gazdálkodott. A háború után persze kuláknak nyilvánították, földjeit elvették. Budapesten keresett megélhetést. A Chinoin gyárban akkor kezdte meg Földi professzor a penicillin gyártását. Egy ideig nem fedezték föl kulák mivoltát, ezért a mezőgazdasági mellé megszerezhette a vegyipari szakmunkás bizonyítványt is. Így most büszkén mondhatja, hogy a penicillin bölcsőjét ringathatta a Chinoin gyárban. 11
Ilyenek is voltunk Később is jól emlékezett arra, hogy a háborús évekig megfelelően látta el áruval, pénzkezeléssel a HANGYA hitelszövetkezet Böhönye, Szenyér, Nemeskisfalud parasztgazdaságait. 1957-ben hírét vették, hogy hasonló tevékenységet lehetne megvalósítani a takarékszövetkezetek megszervezésével. Nagy lendülettel fogott a szervezésbe, mint a földművesszövetkezet igazgatósági tagja, Szabó György igazgatósági elnökkel együtt. Az FMSZ egy évig finanszírozta is a takarékszövetkezet működését. Irodát biztosított számára, sőt az elnök (havi 800 Ft) és a könyvelő (havi 600 Ft) bért is kapott. Zsiga bácsi határozottan állítja, hogy a böhönyei takarékszövetkezet folyamatos jó működése volt az alapja, hogy később Tapsonyban, majd a körzetben lévő más településeken is egységeket alapítottak. Sajnos Zsiga bácsi már nem lehet tagja a takarékszövetkezetnek, még 90 éves kora felett is részt vett a küldöttgyűlés munkájában. Lelkiismeretét, szorgalmát megismerve, ügyszeretét megtapasztalva nem lehet kétséges, miért tudtak abban a korban lelkes szervezők takarékszövetkezetet alapítani. SZABÓ GYÖRGY 1947-ben nősült Böhönyére. Tíz év alatt a földművesszövetkezet motorja, első embere lett. Nyolc falu tartozott hozzá: Böhönye, Nagyszakácsi, Nemesdéd, Nemeskisfalud, Szenyér, Tapsony, Varászló és Vése. Úgy emlékszik, hogy az FMSZ teljes vezetősége lelkesedett egyfajta takarékszövetkezet 12 megalakításának gondolatáért már a forradalom előtt is. Érthető, hogy megörültek annak, hogy a pénzügyminiszter rendeletével meg is engedte az ilyen falusi pénzintézet létrehozását. A szervezéshez egy Csepel teherautót biztosított a böhönyei földművesszövetkezet. A földművesszövetkezet összes dolgozója mintegy 15 fő járta Böhönye utcáit s a környéket. Nagyon sokat segített a munkában Strausz Lajos, az egyetemet végzett, özvegyemberként négy árvát is nevelő énektanár. Az alakuló ülésre mindenkit meghívtak, aki számított a faluban. Elnöknek Zóka Józsefet akarták megválasztatni, de ő valami oknál fogva (talán beteg volt?) nem vett részt a közgyűlésen, amelyet Szabó György vezetett le. Lehet, hogy 200-nál is többen voltak jelen, de a gyűlés kezdetén 27-en léptek be a takarékszövetkezetbe. Még az alakuló ülés keretében további félszáz fő lett tag. Néhány hónap múlva már legalább kétszázan lettek. A forradalom utáni években, ha nem is gyorsan, de lendületesen fejlesztette a gazdaságát sok falusi család. Az állatokat, a terményt a földművesszövetkezet igyekezett felvásárolni. Úgy támogattuk a takarékszövetkezetet, hogy a felvásárlás, értékesítés pénzmozgását rajtuk keresztül intéztük. 1957 63. között voltak olyan évek, amikor 20 30 millió forintot juttattunk így a takarékszövetkezethez. Ez igen nagy pénz volt akkor. A Szovjetunióba 200 vagon almát küldtünk, s Jugoszláviába is vagonszám a diót. Gesztenyét is nagy tételben vásárolt föl az FMSZ. A legtöbb portán volt ló, bikahizlalás. Minden udvarban lehetett kazlakat látni. 1-2 hektár szőlője is volt több gazdának. Sok volt a jómódú paraszt a környéken. Segítették, megértették, s ha kellett megvédték egymás és a falu érdekeit. A tsz-ek megalakítása után szőlőműveléssel, gyümölcstermesztéssel próbálkoztak a falusiak. Nem úgy emlékszem, hogy a pénzforgalomra drámaian hatott volna a magángazdaságok visszaszorulása. Én úgy gondolom, egymásra voltunk utalva, és a nehéz gazdasági helyzetben, egyszerű falusi környezetben azért szövetkeztünk, hogy segítsünk tagtársainkon, egymáson. A böhönyei jó példát másutt is követték. A visszaemlékezésekből az is kiderül, hogy a szövetkezeti eszme gondolatisága másutt is
megfogalmazódott, csak hiányzott a konkrét szervezés, a megalakulás. A nagyatádi takarékszövetkezet létrejöttének alapjait Segesden, Lábodon, Somogyszobon, Bolháson, és még ki tudja pontosan, hány helyen rakták le. Az akkori szervezők közül ennek az állításnak igaz voltára többen emlékeznek. A szemtanúk és alapítók így mondják el történetüket: A lábodi takarékszövetkezet megalakulásáról IGER FERENC tud pontosakat. A nagyatádi földművesszövetkezet egyik politikai vezetője, Csordás János szorgalmazta a lábodi takarékszövetkezet megszervezését. Pénzügyileg is megbízható, tekintélyes embert keresett a faluban. Azok a lábodiak, akiket megkérdezett, a helyi református lelkészt, Tóth Mihály tiszteletest javasolták. Ő vállalta az ügyvezetői teendőket a vezetőségbe megválasztott Jakab Jánossal, Gelencsér Antallal (ő volt a pénztáros) és Benke Imrével (a későbbi lábodi tanácselnök édesapjával) együtt. Én is magángazdálkodó voltam abban az időben. Érdeklődéssel figyeltem a fejleményeket, hiszen dédnagyapám (Kulcsár bácsi) az 1800-as években a hitelszövetkezet elnöke volt (a későbbiekben EGYLET-nek emlegették a falusi pénztárat). 1959-ben három termelőszövetkezet alakult Lábodon. A Kossuth Tsz elnökéül engem választottak meg. Eleinte csak a Kossuth Tsz tudott fizetni tagjainak pénzt. Havonta 20 forint munkaegység-előleget, például egy brigádvezetőnek 30 35 munkaegységet könyvelhettek el egy hónapra. A gyakorlatban általában úgy számoltak, hogy megállapították a tsz-elnök fix fizetését, s annak %-ában határozták meg a brigádvezetői munkaegység forintértékét, majd annak %-ában a tagokét. Egy gyalogmunkás nő szintén kaphatott nálunk 30 Ft-ot munkaegységenként. Az év végi elszámolás után kaptak annyi pénzt a tagok, hogy azt érdemes volt a takarékszövetkezetbe befizetni. A másik két tsz annak idején csak 10 forintot adott munkaegységenként, s az év végén sem tudott többet fizetni. Először Iván Jóska bátyám házának egyik szobájában rendezték be a takarékszövetkezet irodáját. A hatvanas évek elejétől a takarékszövetkezetnek igazgatósági tagja lettem. Nagyon megrostáltuk a hitelkérelmeket. Előfordult, hogy minden héten tartottunk igazgatósági ülést. Két alkalmazott volt, közülük Mucsi Ferencné (Kiss Éva) a könyvelő. A tiszteletes gyakran küldözgette őket betéteseket gyűjteni. Úgy emlékszem, hogy például 1963-ban 163 forintért lehetett jegyezni egy részjegyet. Később a régi postaépület (a művelődési háznál) mellett vettek egy lakást, s annak két szobájában működött az iroda. A segesdi szervezet létrejöttéről az azóta sajnos elhunyt SÁGI IMRE számolt be: 1958. november 20-án alakult meg a Segesdi Takarékszövetkezet. Az FMSZ kaposvári központjában mondták, hogy 100 fővel lehet takarékszövetkezetet alakítani. A segesdi FMSZ-ben igazgatósági tag voltam. Ángyán Imre volt az elnök. Ő volt a szószólója az ügynek, amit magam is szorgalmaztam. Hasonló szervezetre gondoltam, mint ami a háború előtti HITELSZÖVETKEZET volt. Hittem abban, hogy ilyenre szüksége van a parasztembernek. Ketten jártuk a falut aláírásokért. Amikor összejött a száz aláírás, összehívtuk az alakuló közgyűlést. Nyolcvanan fizettek be a részjegyre a száz aláíróból. A befizetett pénz 50%-át adhattuk ki kölcsönbe. Nemsokára ki is adtuk mind a négyezer forintot. A segesdi FMSZ adott egy irodát, amiben fél évig vagy tán tovább is voltunk. Minden vasárnap volt fogadónap. Az első két évben még páncélszekrényünk sem volt. Később a közbirtokosságtól kaptunk irodát, 1966-ban vettünk Kanizsán páncélszekrényt. Az első kölcsönadó egy pap volt. Emlékszem, hogy 15 ezer forintot adott, 13
Legújabb felújításaink Somogyszobon és Görgetegen voltak és mi, a három takarékszövetkezeti elnökségi tag (kettő közülünk az FMSZ igazgatóságának is tagja volt) is betettünk tíz-tízezer forintot. A kölcsönösszegek ezrekben mozogtak eleinte. Kezdetben állatvásárlásra, gazdasági épületek karbantartására vettek fel pénzt. Hitelt csak parasztok igényeltek. 14 A somogyszobi és a bolhási emberek már a megalakult segesdi takarékszövetkezet példáját követve, az onnan szerzett tapasztalatokat megismerve szervezték meg az első egyesülést. Somogyszobon KISGYURA JÓZSEF, Bolháson SZŐKE ANDRÁS egyengette a takarék első lépéseit. Józsi bácsitól tudjuk: Én úgy hallottam Takács bácsitól és Ángyán Imrétől, hogy a segesdiek kitalálták így, egyszerűen: kitalálták, hogy szövetkezzünk néhányan és alapítsunk pénztárat, mert ha betesszük a pénzünket, akkor az kamatozik, és adhatunk másoknak is. Szóval már akkor ilyen elgondolás volt, hogy segítsünk azoknak, akiknek szükségük van rá. Ez 1958 előtt volt. Akkor nem beszéltünk még takarékszövetkezetről. Kis családi segélyszervezetre gondolhattak. Aztán föntről jött az, hogy: lehet. Akkor ők már összeadták a forintjaikat. Néhány család, nem sok. Arra nem emlékszem, hogy hova is fizettük be, erre leginkább Ángyán Imréné Manci néni emlékezhet. A somogyszobiak kezdettől fogva egyetértettek azzal, hogy a két falunak, illetve Bolhással együtt a három községnek közös szövetkezete legyen. Képviselőink már ott voltak a segesdi igazgatóságban, illetve akkor intézőbizottságnak hívtuk. Én kerékpárral mentem át oda. Megvitattuk az esélyeket, és lehetőséget láttunk arra, hogy bekapcsolódjunk a szervezésbe. A segesdiek is szívesen láttak bennünket, át is jártak hozzánk bizonyos napokon, nem a hét minden napján. Keszericze Judit indította el a pénztári munkát. Később helyi alkalmazott lett az ügyintéző, aztán nálunk is választottunk intézőbizottságot, amelyet hárman alkottunk. A bolhási Szőke András bácsi hasonlóan emlékezik: Segesden egy magánházban indultunk el, Kisgyura tanító úrnál. Az FMSZ igazgatósági tagjai gyűltünk össze a községekből, és megbeszéltük a takarékszövetkezet létesítését, szervezését. Beszéltünk a kölcsönök formájáról, a tagszervezés feladatairól. A tőkegyűjtéshez házról házra mentünk, és kértük, hogy adjanak pénzt a takarékszövetkezetnek, az akkori kamatok szerint.
Bandi bácsi kiválóan ismerte a bolhási családok körülményeit. Elég sok olyan család volt, amelyiknek volt megtakarított pénze, de hogy kinek mekkora vagyona volt, arról nem volt tudomásom. A háború után nem voltam mozgalmas ember, engem nem érdekelt a politika. Helyben úgy láttuk, hogy életképes lesz a takarékszövetkezet, és az FMSZ somogyszobi központjában megalakítottuk a betétpénztárat. Szerény összeg, 15 ezer forint volt a termelési hitelünk, úgy emlékszem, akkor három év volt a futamidő. Ha valaki málnást akart telepíteni, vagy állattenyésztéshez akart kérni pénzt, akkor fordult hozzánk. A hitelügyletekben az állattenyésztés volt a domináns Bolháson. A betétgyűjtésnél nagyon fontos volt a bizalom. Egyik ősszel, amikor Keszericze Judit segesdi ügyvezetőnk jött a pénzért, én magam 40 50 ezer forintot tudtam összegyűjteni. Tudja, mi volt az érdekes? Az, hogy a takarékszövetkezetnek, illetve nekünk, akiket mindenki jól ismert a faluban, úgy is odaadták a pénzt, hogy a bizonylatot csak később tudtuk adni róla. Bevittük a pénzt az irodánkba, ami akkor a bolhási tanácsházán volt. Ott lekönyvelték. Utána visszamentünk a betéteshez, és átadtuk a bizonylatot. A bizalom akkor óriási volt! Nehéz ezt ma megmagyarázni! Akik a baloldali politikát nem szerették, azok a postára adták a megtakarított pénzüket. Akik például az állami gazdaságban dolgoztak (az akkori középosztály ), azok pedig a takarékszövetkezetbe. A két gyűjtés itt, helyben harmonikusan működött egymás mellett. A cél érdekében azt mondtam a postai dolgozónak: Na, jól van, Ibolya, tízezer forintot nálad is befizetek! Bandi bácsitól megtudhatjuk, miképpen működött akkor a takarékszövetkezet: Megmutatja az igazgatósági tagoknak rendszeresített igazolványát. Látjuk, hogy már 1971-ben vezetőségi tag volt, a vezető testületet intézőbizottságnak hívták. Kérem szépen! Az igazgatósági ülést mindig az igazgatóság elnöke vagy ahogy akkor Somogyszobi kirendeltség hívtuk, az ügyvezető igazgató hívta össze. Ütemtervünk volt az ülésekre. Az előterjesztést előre kiküldték, s negyedévenként vagy félévenként volt igazgatósági ülés. Egyhavonta, s néha kéthetenként folyósításokat kellett jóváhagynunk. Jelentkezett a kedves ügyfél, hogy mekkora összegre van szüksége, és azt elbíráltuk. Ez a nagyobb összegeknél volt szükséges, de 2000 forint személyi kölcsönt az ügyvezető vagy a főkönyvelő egyszemélyben is eldönthette. Hogy mi az én örömöm? A minap a szövetkezet nagyatádi központjában jártam, ezt megelőzően 1999-ben, az avató ünnepségen vettem részt ugyanitt. Számomra nagyon jóleső érzés, hogy ekkorát fejlődött a világ, benne a mi kis szervezetünk, amely alakításának részese lehettem, és naponta láthatom munkánk szép eredményét. Nagyon jólesett végigmenni az épületen, látni a dolgozó kollégákat, a gazdag ügyfélkört. Nem hittem volna, hogy ezzé lesz kezdeményezésünk. Boldog vagyok, hogy a szövetkezeti közösség máig nem felejtett el. 15
Az első somogyi takarék Az első somogyi szövetkezet irodája a kezdetekkor Ennek tudatában jegyezte a tagság az 50 Ft-os részjegyeket. Szüleim alapítók voltak, és felnőtt fejjel magam is a szövetkezet tagja lettem. Abban az időben kevés településen működött még hitelintézet. A takarékszövetkezetek létrejöttükkel nagyon hasznos szolgálatot nyújtottak a vidéken élő lakosságnak. Figyelembe véve a hatvanas évek végén, hetvenes évek elején megindult családi házas építkezéseket, kiemelkedő szerepet vállaltak a finanszírozásban. A bizalomnak nem volt hiánya, hisz jól ismert, köztiszteletben álló személyek látták el a Somogy megyében Böhönyén alakult meg az első takarékszövetkezet 1957. augusztus 18- án. Mint az alapítókat követő nemzedék első generációjának tagja, aki akkor siheder gyerek voltam, nagyon jól emlékszem a szervezésre. Az ügyet magukénak vallók tele hittel és reménnyel házanként keresték fel a lakosságot, és magyarázták el a helyi bank lényegét. 16 napi kapcsolattartást a lakossággal. Ez idő tájt a tanácsok számlavezető bankja az OTP volt, egészen a rendszerváltást követő időkig. Szóba sem jöhetett, hogy áthelyezzék számláikat a takarékszövetkezetekhez. A rendszerváltás után is megmaradt az önkormányzatok és takarékszövetkezetek közötti nagyon jó kapcsolat. A lakosságot is érintő
nagy beruházások hitelezőjeként a takarékszövetkezet már jelentős részt vállalt a telefon- és gázhálózat, valamint a szennyvízcsatorna megépítésében. Olyan ügyfélbarát konstrukciókat dolgoztak ki, amellyel nagyban segítették a lakosság beruházási szándékainak megvalósulását, és jelen voltak helyben a településeken. A takarékbanki háttér megjelenésével, majd a Nagyatád és Vidéke Takarékszövetkezettel történt egyesülés eredményeként tőkeállományuk olyan mértékűvé növekedett, hogy már vállalkozói és önkormányzati számlavezetőként is megjelenhettek a piacon. Ennek kapcsán jó pár önkormányzat köztük Böhönye is átigazolt a takarékszövetkezethez. A kezdeti adminisztrációs nehézségeket kompenzálta rugalmasságuk, a hitelkérelmek intézésében tanúsított gyorsaságuk, nem utolsósorban a takarékszövetkezeti és önkormányzati vezetők, képviselők személyes ismeretségén alapuló közvetlen, jó kapcsolata. Visszatekintve az ötven évre, fejlődésük nem volt zökkenőmentes. Az indulás nehézségei után a vidéken élő lakosság kizárólagos bankjává váltak. Udvariasan és szolgálatkészen intézték és intézik a lakosság, ma már a vállalkozók és önkormányzatok pénzügyeit, amelyért köszönet illeti a takarékszövetkezet minden dolgozóját és vezetőjét. Az államigazgatásban eltöltött több évtizedes közte 16 év polgármesteri tapasztalatom alapján nyugodtan mondhatom, hogy a takarékszövetkezetek létrehozása a magyar bankrendszer kialakításának mérföldköve volt, mivel az amúgy háttérbe szorított vidék felzárkóztatásának szándéka valósult meg több-kevesebb eredménnyel az elmúlt öt évtizedben. Ötvenéves fennállásuk alkalmából gratulálok eddigi tevékenységükhöz, kívánom, hogy a csak rájuk jellemző elkötelezettséggel szolgálják a vidék lakosságát, a helyi vállalkozókat és az önkormányzatokat. Böhönye, 2007. 08. 31. Molnár József Böhönye nyugállományú polgármestere 17