Szikladomborzatú erdők - Szurdokerdők Előfordulás: Bükkösök és gyertyános tölgyesek zónájában fordulnak elő hegy és dombvidéken Termőhely: Mély, keskeny völgyek aljában és alsó lejtőjén jelennek meg, mikroklímájuk hűvös, párás, kiegyenlített. Szinte bármilyen szilárd alapkőzeten előfordul. A talaj sziklás köves váztalaj, vagy kőzethatású talaj, jelentős sziklaborítás, termőréteg sekély, szerves anyag tartalom nagy, szerves anyag felhalmozás jellemző. Üde vízviszonyok, helyenként szivárgó vizes vízviszonyok. Fafaj összetétel Sok fafaj alkotja a lombszintet, elsősorban bükkös zóna elegyfái jelennek meg nagyobb elegyaránnyal, arányuk változatos, gyakran kiegyenlített: Acer pseudoplatanus, A. platanoides, Fraxinus excelsior, Ulmus glabra, Tilia platyphyllos, Cerasus avium, Fagus sylvatica, Quercus petraea, Carpinus betulus, Sorbus aucuparia A faállomány sokszintű, változatos korszerkezetű, felújulás finom léptékű lékdinamika során. A holt faanyag mennyisége jelentős, lejtős területekről felhalmozódik.
Szikladomborzatú erdők - Szurdokerdők
Szikladomborzatú erdők - Szurdokerdők
Szikladomborzatú erdők - Szurdokerdők Cserjeszint Borítása változatos, gyakran gyér a folyamatosan mozgó talajfelszín miatt. Összetétel: Fafajok újulata, Ribes uva-crispa, Sambucus nigra, Sambucus racemosa, liánok (Hedera helix, Clematis vitalba) Gyepszint Borítása változatos, többnyire térben kisfoltosan aggregált mintázatú, avarfelhalmozás és gyakori feltalajmozgás korlátozza; sziklakibúvások, gyökérfők, holt fák segítik kialakulását. Általános üde lomberdei elemek, de a sarjtelepképzés korlátozottabb: Oxalis acetosella, Galium odoratum, Carex sylvatica, Glechoma hederacea, Mercurialis perennis Nagyméretű páfrányok: Athyrium filix-femina, Polystichum aculeatum, Dryopteris carthusiana Patakmenti magaskórós és hegyvidéki égerligetek elemei: Aegopodium podagraria, Lunaria rediviva, Aruncus sylvestris, Scirpus sylvaticus, Carex pendula, Chrysoplenium alternifolium, Paris quadrifolia Sziklabevonat növényzet, mohák és páfrányok: Phyllitis scolopendrium, Cystopteris fragilis, Polypodium vulgare, Asplenium trichomanes Szerves anyag felhalmozódásra jellemző fajok: Urtica dioica, Parietaria officinalis, Geranium robertianum
Athyrium filix-femina Szikladomborzatú erdők - Szurdokerdők Gyepszint nagyméretű páfrányok Polystichum aculeatum
Szikladomborzatú erdők - Szurdokerdők Gyepszint patakmenti magaskóróssal és égerligetekkel közös elemek Lunaria rediviva Aruncus sylvestris
Szikladomborzatú erdők - Szurdokerdők Gyepszint patakmenti magaskóróssal és égerligetekkel közös elemek Chrysosplenium alternifolium Paris quadrifolia
Asplenium scolopendrium Szikladomborzatú erdők - Szurdokerdők Gyepszint sziklabevonat növényzet, páfrányok Polypodium vulgare
Conocephalum conicum Szikladomborzatú erdők - Szurdokerdők Gyepszint mohák sziklabevonat, korhadó fák, fakéreg Rhizomnium punctatum
Szikladomborzatú erdők Törmeléklejtő erdők Előfordulás: Bükkösök és gyertyános tölgyesek zónájában fordulnak elő hegy és dombvidéken Termőhely: Völgyek meredek lejtőin, jelennek meg a lejtő középső lehordási részén, gyakran sziklafalak alatt. Szilárd alapkőzetű területek lazán mozgó görgeteges részein alakulnak ki. Mikroklímájuk hűvös, párás, de a szurdokokhoz képest szárazabb, kevésbé kiegyenlített. Szinte bármilyen szilárd alapkőzeten előfordul. A talaj sziklás köves váztalaj, vagy kőzethatású talaj, jelentős sziklaborítás, termőréteg sekély, szerves anyag tartalom nagy, szerves anyag felhalmozás jellemző. Fafaj összetétel A szurdokerdőkéhez hasonló, de nagyobb jelentősége van a hársaknak és a magas kőrisnek. A faállomány a szurdokerdőkhöz képest alacsonyabb növekedésű, kevesebb szintből áll, fák növekedése lassú.
Szikladomborzatú erdők Törmeléklejtő erdők
Szikladomborzatú erdők Törmeléklejtő erdők Cserjeszint Szurdokerdőkhöz hasonló, bolygatást, tápanyag felhalmozódást preferáló cserjék (Sambucus nigra), szárazabb részeken tölgyes elemek (Cornus mas, C. sanguinea). Gyepszint Szurdokerdei és általános üde lomberdei fajokon (kora tavaszi geofitonok, sarjtelepképző fajok) kívül jellegzetesek a szerves anyag felhalmozódásra és bolygatásra jellemző fajok: Urtica dioica, Parietaria officinalis, Geranium robertianum, Geranium lucidum, Mercurialis perennis, Chelidonium majus, Smirnium perfoliatum Védelem, hasznosítás Mind a szurdokerdők, mind a törmelék lejtő erdők fatermesztési szempontból értéktelenek, területi részesedésük kicsi, természetvédelmi értékük viszont óriási, elsődleges funkció természetvédelem.
Urtica dioica Szikladomborzatú erdők Törmeléklejtő erdők Gyepszint Parietaria officinalis
Geranium robertianum Szikladomborzatú erdők Törmeléklejtő erdők Gyepszint Geranium lucidum
Mercurialis perennis Szikladomborzatú erdők Törmeléklejtő erdők Gyepszint Smirnium perfoliatum
Szikladomborzatú erdők Sziklaerdők Előfordulás - Termőhely: Élesebb gerincek peremén, meredek lejtők felső, szilárd alapkőzetű régiójában jelennek meg (nem a görgetegen), változatos alapkőzeten, gyakran északias kitettségben (délies kitettségben sokszor bokorerdők helyettesítik). Klímájuk a makroklímánál többnyire hűvösebb és szárazabb, szélsőségesebb. Sokféle alapkőzeten kialakulhatnak, savanyú alapkőzeten (riolit, homokkő) mészkerülő erdők helyettesíthetik. Talajuk igen sekély termőrétegű, sziklás köves váztalaj. Faállomány Nagyon változatos, sok fafaj alakítja ki, függ a mikroklímától, kitettségtől, meredekségtől, alapkőzettől. Jelentős a hársak, kőrisek, berkenyék, aránya, előfordul bennük a kocsánytalan tölgy és a bükk. A faállomány rossz záródású, a fák növekedése lassú, viszonylag alacsony növekedésű állományok, nagy a terebélyes koronájú, görbe törzsű egyedek aránya. Többszintes állományok.
Szikladomborzatú erdők Sziklaerdők
Szikladomborzatú erdők Sziklaerdők
Szikladomborzatú erdők Sziklaerdők
Szikladomborzatú erdők Sziklaerdők Cserjeszint Változatos, kialakulását nem a fényviszonyok, hanem a sekély talaj limitálja. Többnyire alacsony borítású. Előfordulnak a szurdokerők cserjéi (pl. Ribes uva-crispa), de a szárazabb bokorerdők fajai is megjelenek (Cornus mas, Euonymus verrucosus). Jellemzőek a sziklai cserjések fajai (Cotoneaster sp., Spirea media, Rosa sp.) fajok. Gyepszint A borítása többnyire jelentős, fajgazdag, különböző élőhely típusok fajai keverednek benne, számos jelenleg ritka faj csak ezeken az élőhelyeken maradt fenn. A mozaikos domborzat, szélsőséges mikroklíma olyan fajok túlélését biztosította, amelyek korábbi vegetációs időszakokban sokkal elterjedtebbek voltak (pl. posztglaciális reliktumok): Primula auricula, Valeriana tripteris, Cirsium erisithales. Jellegzetes fajai : Sesleria sp., Calamagrostis varia, Carex brevicollis, Waldsteinia geoides. Keverednek szurdok ill. törmeléklejtő elemek, valamint a száraz nyílt és zárt sziklagyepek fajai (Carex humilis, Sesleria sp., Festuca ametystina, F. valesiaca). Az üde erdők tavaszi geofitonjai ill. polikormonképző fajai szinte hiányoznak. Védelem, hasznosítás Fatermesztési értékük nincs, gazdálkodás nem javasolt talajvédelmi, és természetvédelmi okokból (véderdők). Vadállomány degradáló hatása jelentős (muflon).
Sesleria varia Szikladomborzatú erdők Sziklaerdők Gyepszint Waldsteinia geoides
Primula auricula Szikladomborzatú erdők Sziklaerdők Gyepszint Valeriana tripteris
Sziklai cserjések Előfordulás - Termőhely: Hegyvidékek éles gerincein, csúcsain, meredek felső lejtőin jelennek meg, szilárd, sziklás alapkőzeten. Állományaik kicsik, mozaikot alkotnak a sziklaerdőkkel, esetleg bokorerdőkkel, és a sziklagyepekkel. Termőhelyükön összefüggő faállomány kialakulására már nincs lehetőség a sekély, sziklás talaj miatt. Klímájuk a makroklímánál többnyire szárazabb és szélsőségesebb. Sokféle alapkőzeten kialakulhatnak, ez faji összetételüket jelentősen befolyásolja. Talajuk igen sekély termőrétegű, sziklás köves váztalaj. Faállomány-Cserjeszint Néhány fafaj (lásd sziklaerdők) letörpült egyede jelenik csak kis egyedszámmal, közöttük egy viszonylag összefüggő, sziklán-sziklarepedésekben megmaradó cserjeszint alakul ki, amely sziklagyepekkel alkot mozaikot. Jellegzetes cserjefajai a Cotoneaster fajok, Spirea media, Amelanchier ovalis, ezen kívül a bokorerdők cserjéi (Cotinus coggygria, Ligustrum vulgare, Cornus mas, Euonymus verrucosus, Rosa sp.) jellemzik. Gyepszint Gyepszintjüket részben a sziklaerdők, részben a sziklagyepek fajai alkotják, amelyek faji összetételét nagymértékben befolyásolja az alapkőzet.
Sziklai cserjések
Sziklai cserjések
Spirea media Szikladomborzatú erdők Sziklaerdők Gyepszint Cotoneaster integerrimus
Sziklagyepek Előfordulás - Termőhely: Hegyvidékek éles gerincein, csúcsain, meredek felső lejtőin jelennek meg, szilárd, sziklás alapkőzeten. Állományaik kicsik, mozaikot alkotnak a sziklaerdőkkel, sziklai cserjésekkel, bokorerdőkkel, lejtősztyeppekkel. Klímájuk makroklímánál többnyire szárazabb és szélsőségesebb, északi oldalon hűvösebb, déli oldalon melegebb. Sokféle alapkőzeten kialakulhatnak, ez faji összetételüket jelentősen befolyásolja. Talajuk igen sekély termőrétegű, sziklás köves váztalaj, talajképződés lassú, korlátozott, jelentős mértékű erózió. Növényzet Termőhelyi okokból fátlan élőhely, déli oldalakon nyílt, északin zártabb gyepek jelennek meg, a növényzetet megszakítják sziklakibúvások, kőtörmelék kibukkanások. A vegetáció faji összetételét és szerkezetét alapvetően meghatározza a kőzet, annak fizikai aprózódása és kémiai sajátsága. Kialakulhat dolomiton, mészkövön, bazalton, andeziten, rioliton, homokkőn. Jellemző funkcionális típusok: erős tövű zsombékoló füvek, sások; mélyen gyökerező, horizontális növekedésű kétszikűek; párna ill. csomó képző kétszikűek; efemer életforma. Sziklán és szikla közötti talajrétegen moha és haraszt bevonat.
Sziklagyepek
Sziklagyepek
Sziklagyepek
Sziklagyepek
Sziklagyepek
Sziklagyepek
Sziklagyepek Draba lasiocarpa Sedum acre
Sziklagyepek Stipa pennata Koeleria cristata
Sziklagyepek Sanguisorba minor Erophila verna
Sziklagyepek Potentilla arenaria Thymus sp.
Sziklagyepek Ceterach officinarum Cheilanthes maranthae
Sziklagyepek Encalypta vulgaris Grimmia pulvinata.