Természetvédelmi alapozó ismeretek
A természetvédelem történetének főbb szakaszai 1. primitív természetvédelem, amikor a természet egyes jelenségeit, összetevőit vallási alapon félték, s ez a félelem biztosította azok fennmaradását. 2. az ókori és középkori természetbölcselők szemlélete, amely szerint a különleges, a nehezen megközelíthető a becses, az értékes. 3. a nemzeti érzés XIX. századi előtérbe kerülésével a természetben is a nemzeti történelemhez kapcsolódó természeti értékeket kívánták megjelölni és megőrizni. 4. a tudományos alapokon nyugvó természetvédelem kialakulásának és megvalósulásának időszaka.
A természetvédelem történetének főbb szakaszai I. Előtörténet (a XIX. Század közepéig) :1 II. Kezdeti szakasz 1872 1919-ig (48 év) III. Előkészítő szakasz 1920 1944-ig (25 év) IV. Átmeneti szakasz 1945 1961 (17 év) 2-4 V. Megtorpanási szakasz 1962 1971-ig (10 év) VI. Kibontakozási szakasz 1972-től (30 év)
A természetvédelem történetének főbb szakaszai I. Előtörténet (a XIX. Század közepéig) II. Kezdeti szakasz 1872 1919-ig (48 év) III. Előkészítő szakasz 1920 1944-ig (25 év) IV. Átmeneti szakasz 1945 1961 (17 év) V. Megtorpanási szakasz 1962 1971-ig (10 év) VI. Kibontakozási szakasz 1972-től (30 év)
Előtörténet (a XIX. Század közepéig) A fák védelme A növényvilág védelme A ritka, különleges fák XIX. századi leírásaiból Jászapáti nevezetes Körtvély fá -jának 1826-ban kelt tudósítását idézzük: Pompásan nyílik az ég felé ez a sok századú becses Fa, melyen alsó kerülete a föld színén hat lépéseket teszen; egy ember magasságnyira a közép átmérője három lábnál valamivel többet foglal magában, az egész magassága pedig az 58 lábat megüti (1826 Jászapáti Körtvély fa ) Vackor Lónyai erdő (Vackor) Vackor
Előtörténet (a XIX. Század közepéig) A fák védelme Széchenyi István az emberi élet tanúit ( mennyi boldogságnak és kínnak voltak tanúi ) és a megóvandó értéket ( lehetetlen azokat, tán nem is minden érzés nélkülieket, s tán atyáink által ápoltakat, minden illetődés nélkül végzetre kárhoztatnunk ) látta bennük. A növényvilág védelme Nagylevelű hárs
Előtörténet (a XIX. Század közepéig) A növényvilág védelme A fák védelme A nemzeti érzés szintén ott volt azokban az írásokban, amelyek legelőször tartalmazzák általában a XIX. század második felében a nevezetes fák megóvásának a gondolatát. A nemzeti történelem emlékfákban történő megörökítése Magyar-országon a XIX. század végén elvezetett az általános természetvédelem eszméjéig. Hédervári Árpád tölgyfa TE (Hédervár)
Előtörténet (a XIX. Század közepéig) A növényvilág védelme Az erdők védelme A természetes növénytakaró megóvásában a legnagyobb jelentősége évszázadokig az erdők megfelelő kezelésének volt. Az Árpád-házi királyok idejében az erdő- és vízóvók szervezetével igyekeztek az akkor még jórészt királyi birtokban lévő erdők megfelelő használatát biztosítani. A gazdasági érdek viszont különösen a tatárjárás után abba az irányba mutatott, hogy az erdős kerületek egy részét benépesítsék és ott mezőgazdasági művelést honosítsanak meg. Az Alföldön az emberi kultúra terjeszkedésének legelőször a löszhátak estek áldozatul. Növényviláguk, így erdőik is csak szigetszerűen maradtak fenn.
Előtörténet (a XIX. Század közepéig) A növényvilág védelme Az erdők védelme A természetes növénytakaróra a bányászat erdőkkel, fával kapcsolatos igénye is jelentősen hatott. Éppen a bányaerdők voltak azok, amelyek megfelelő kezelését és fenntartását már a XV. században királyi rendeletben szabályozták. Zsigmond 1426-ban elrendelte, hogy az ólombányákhoz tartozó erdőkben minden esztendőben, meghatározott sorrendben, más és más erdőrészt kell kivágni, amelyet aztán fel kell újítani. I. Ferdinánd 1555-ben a bányaerdőkben megtiltotta a kecskelegeltetést, míg Miksa király 1565-ben a Garam menti rézbányák környékére vonatkozó erdőrendtartást adott ki. Ebben nemcsak a kecskelegeltetést tiltotta meg, hanem előírta az erdők tervszerű használatának és felújításának a kötelezettségét is.
Előtörténet (a XIX. Század közepéig) A növényvilág védelme Az erdők védelme Az erdők szempontjából nagy jelentősége volt a XVI-XVII. sz. török háborúknak. Az ország hadszíntérré válásakor egész sor törvényben biztosították az erdők kihasználását akkor, amikor a faanyag különböző erődítési munkálatokhoz kellett. (Pl.: A XVII. században Temesvár várfalainak javítására, a korhadt farészek kicserélésére hetven falut rendeltek.) Mária Terézia 1769-ben kiadott országos erdőrendtartása az erdők vágásokra történő beosztásán, a vágásterületek felújításán kívül a fák ültetését, az új erdők telepítését is szorgalmazta. Ezzel a kor követelményeinek megfelelő, az okszerű erdőgazdálkodás alapjait teremtette meg, bár az ország jelentős részére nem kötelező érvénnyel, hanem csak uralkodói ajánlásként.
Előtörténet (a XIX. Század közepéig) A növényvilág védelme Az erdők védelme A török korban a futóhomok egyre jelentősebb területeket borított. A futóhomok megállítása, majd újrahasznosítása a hazai természetátalakítás nagy próbájának bizonyult. Ugyanez mondható el a XVII-XIX. században folyt lecsapolások és vízrendezések következtében megszaporodó szikes pusztákról is. Széchenyi Istvánt kijelentette: befásítom a nagy magyar sztyeppét, oázist teremtek a nagy Szaharában, ez lesz a világ legszebb nemzeti parkja, Európa veteményes kertje, ott lesz a Duna-medence éléskamrája, és a kamra gazdái büszke, dolgos magyar parasztok lesznek. Széchenyi programja a fásítást illetően azonban nem bontakozott ki jelentősen a XIX. században.
Előtörténet (a XIX. Század közepéig) A növényvilág védelme Az erdők védelme A XIX. század legnagyobb hatású eseménye a jobbágy-felszabadítás, illetve az ezzel összefüggő polgári fejlődés volt. A jobbágyok a korábbi erdőhasználati (faizási) lehetőségükért erdőt kaptak, sőt egyes vidékeken a legelőhasználatért járó legelőt is erdőben ( legelőilletőségű erdő -ben) adták ki. Ez természetesen az erdők túlhasználatához, illetve az erdők területének a csökkenéséhez vezetett. Ugyancsak tovább csökkent az erdőterület akkor, amikor az 1867-es osztrák-magyar kiegyezést követően nagyarányú ipari fejlődés és városodás-városiasodás kezdődött el. A termőföldek kiterjesztésének ugyanis egyik módját a lecsapolások, vízrendezések és a futóhomok-megkötések mellett éppen az erdőirtások jelentették.
Előtörténet (a XIX. Század közepéig) Egyéb növények védelme A növényvilág védelme Az egyes emberek természetvédelemmel kapcsolatos cikkei, javaslatai akkor kaptak nagyobb hangsúlyt, ha mögéjük állt egy szakmai egyesület, netalán valamelyik közigazgatási egység. Erre példa a Magyarországi Kárpát Egyesület, amely már az 1870-es években szorgalmazta a havasi gyopár védelmét. A havasi gyopárt aztán a Bélai-havasokban Szepesbéla városa, illetve az ottani nagybirtokosok fokozott védelembe vették. Igyekeztek a kirándulók, turisták gyopárszedési tevékenységét megelőzni, sőt büntetni is. Havasi gyopár (Leontopodium nivale) Fotó: Szalai József A havasi gyopárhoz fűződik a legelső, kimondottan egy növény megóvásával kapcsolatos erdészeti rendelet is.
Előtörténet (a XIX. Század közepéig) A növényvilág védelme Egyéb növények védelme A liptóújvári főerdőhivatal 1909-ben megtiltotta a Magas-Tátra nyugati oldalán (a Liptói-havasokban) a havasi gyopár kiszedését. A turisták legfeljebb csak a virágját vághatták le ollóval. 1913-ban a havasi gyopár bekerült az erdei érték- és ártáblázatba. Így a büntetés tételét is egyértelműen meghatározták azaz a történelmi Magyarország területén a havasi gyopár a legelső növény, amelynek az eszmei értékét megállapították, s a büntetést annak alapján vetették ki. Végül Szepes vármegye közönsége a természetvédelmi összeírások hatására 1914-ben a megye egész területén védelembe vette a havasi gyopárt. (Országosan erre csak az 1940-es években, a Magyarországhoz ismételten visszakerült magashegységi tájak idején került sor.)
Előtörténet (a XIX. Század közepéig) A növényvilág védelme Egyéb növények védelme Ugyancsak a faji védelem megvalósítása volt a cél a cirbolya-fenyővel kapcsolatban. A következőket írták róla: fájdalom, mind jobban ritkuló példányokban emeli csak nálunk is a magas hegyvilág romantikáját, s maholnap már nem annyira gyakorlati vagy physiographiai, mint inkább történeti vizsgálódás tárgyát fogja képezni. Cirbolyafenyő (Pinus cembra)
Előtörténet (a XIX. Század közepéig) A növényvilág védelme Egyéb növények védelme Aktív védelmi intézkedésnek tekinthető, hogy a Magyarországi Kárpát Egyesület 1880-tól a túrázóknak kis zacskókban cirbolya-fenyőmagot adott, és kérte őket, hogy azt a fafaj tenyészhelyén szórják szét, hátha néhány csemete kikel és felserdül. A tátrafüredi fürdőigazgatóság rendeletben tiltotta meg a cirbolyamag és csemete jogosulatlan szedését és eladását. 1914-ben pedig Szepes vármegye a cirbolyát is megyei védelem alá helyezte. Cirbolyafenyő (Pinus cembra)
Előtörténet (a XIX. Század közepéig) Egyéb növények védelme A növényvilág védelme Szintén Szepes vármegye volt az első hely, ahol a tiszafa termőhelyeit védelembe vették. Tiszafa (Taxus baccata) Tiszafa (Taxus baccata)
Előtörténet (a XIX. Század közepéig) A növényvilág védelme Egyéb növények védelme Az egyéb növények között a hévízi tündérrózsát és a homoki törökpirosítót kell még megemlíteni. Mindkettő a főváros belterületén, az első a budai melegvízi források tavában, míg az utóbbi a Gellérthegyen fordult elő. A tündérrózsát tekintették a XIX. század végén a természetvédelem első szerény lépésének, mivel Schilberszky Károly 1889-ben azt az óbudai meleg vizű tóba történő áttelepítéssel megmentette. A török korból itt maradt homoki törökpirosító megmentéséért szót emelő Herman Ottó 1878. évi felvetése csekély visszhangot kapott. Hévízi tündérrózsa (Nymphaea lotus termalis)
Előtörténet (a XIX. Század közepéig) Az állatvilág védelme A vadászati korlátozások és kihaló állatfajok A vadászat korlátozására legelőször az állatősök tiszteletéből fakadó tilalmakat említhetjük meg. Tudjuk, hogy Árpád nemzetsége a turulra nem vadászott, mint ahogyan Hunor és Magor sem ejthette el a mondabeli szarvast. Turul (Tatabánya)
Előtörténet (a XIX. Század közepéig) Az állatvilág védelme A vadászati korlátozások és kihaló állatfajok A vadászat és természetvédelem kapcsolatának magyarországi vonatkozásaival kapcsolatban az alábbi vadászati korlátozásokat kell megemlítenünk: I. (Szent) László 1092-ben megtiltotta a vasárnapi vadászatot. Ezzel ugyan nem a vadat akarta kímélni, hanem a hívők lelki üdvét szerette volna megmenteni, de közvetve a vad védelmét szolgálta. Ugyancsak vallási megfontolásból rendelkezett 1279-ben a budai zsinat úgy, hogy a szerzeteseket eltiltotta a vadászat és madarászat gyakorlásától. V. István (uralkodott: 1270-1282) az elzászi hospeseknek nem engedélyezte a bölény vadászatát, azt magának tartotta fenn. Tehát a ritkuló, fejedelmi vadra nem emelhetett bárki fegyvert.
Előtörténet (a XIX. Század közepéig) Az állatvilág védelme A vadászati korlátozások és kihaló állatfajok Ez a korlátozás azonban nem volt elegendő egy-egy faj megmentésére. Így a mai természetvédelem legnagyobb problémájával, a fajok kipusztulásával már a középkortól kezdődően találkozunk. Az őstulok eltűnését a tatárjárás utáni időkre teszik. A jávorszarvas a XV-XVIII. században fordult elő utoljára. Az utolsó bölényt pedig feltehetően 1762-ben ejtették el Erdélyben. A XVIII. századra tehető az utolsó vadkecske elejtése is. Az említett vadfajok eltűnésében az élőhely változása (a lakosság szaporodásával összefüggő erdőirtások, lecsapolások stb.) és a vadászat egyenlő súllyal estek latba.
Előtörténet (a XIX. Század közepéig) Az állatvilág védelme A vadászati korlátozások és kihaló állatfajok A középkori Magyarország pusztulása, a török kori romlás óriási károkat okozott a Kárpát-medence, annak is főleg középső része, vadállományában. Például a XVI. század végén Esztergom ostromakor a hadsereg élelmezésére alkalmasabb volt a vadhús, mint a marha, mert ahhoz sokkal olcsóbban lehetett hozzájutni. A török kort követő újjáépítés időszakában, 1729-ben született az első olyan vadászati törvény, amely már tilalmi időket is tartalmaz. III. Károly dekrétuma elsősorban a szarvast és az őzsutát vette védelmébe, míg a telepített vadfajokat (például a fácánt) kizárólag a földbirtok tulajdonosa ejthette el.
Előtörténet (a XIX. Század közepéig) Az állatvilág védelme Bagoly: Hohó! igazán a sneffeket lövöldözik, s ti féltek. Lám pedig nékem csak inkább kellett vala tartanom, akkor is békével aludtam az odvas körtvélyfába, mely azon akol háta megett van. Kócsag: De, Öreg, nem a húsunkért űldöznek minket, hanem azért az egy-két szál tollért, amellyet kárunkra adott a vélünk mostohán jól tenni kívánó természet. Csokonai Vitéz Mihály (1790) a Bagoly és a Kócsag Részlet)
Előtörténet (a XIX. Század közepéig) A vadászati korlátozások és kihaló állatfajok A XIX. században a tudományok fejlődése új távlatokat nyitott az élővilág megismerése, megóvása számára is. Aki ismeri, az kíméli is a természetet, így az élővilágot, benne az állatokat. Példa erre a hód érdekében indított természetvédelmi akció. A Magyar Orvosok és Természetvizsgálók 1842. évi temesvári nagygyűlésén Petényi Salamon János felhívta a figyelmet a hód életkörülményei vizsgálatára, mivel félő, hogy kevés év múlva hazánkból is teljesen kipusztul. Az állatvilág védelme hódrágás
Előtörténet (a XIX. Század közepéig) Az állatvilág védelme A vadászati korlátozások és kihaló állatfajok Felhívására SCHMITZ Nepomoki János Fehértemplomról küldött beszámolót, amelyben a hód tartózkodási helyéül a Duna Dubovác és Ómoldova közötti szigeteit jelölte meg azzal, hogy évek óta már ott sem láttak hódot. Ezért írta: Óhajtani lehet, hogy a kormány erre figyelmeztetvén, oltalmi rendszabályokat bocsátana közre a hasznos állatokra nézve, részemről a kíméleti intézmények vezérletét díjmentesen, örömest magamra vállalnám. Mivel pedig a Duna szigeten rendszerint oly egyének hivataloskodnak, kikre egyszersmind az erdők feletti őrködés is bízatott, hivatalos utasításokhoz csatolandó mentő szabályok úgy vélem célszerűek lennének.
Előtörténet (a XIX. Század közepéig) A vadászati korlátozások és kihaló állatfajok Íme a természetvédelem gondolata 1843-ból! Az állatvilág védelme Tartalmazza mind a kormányintézkedések szükségességét, mind pedig az erdészekre bízandó végrehajtás gondolatát. Ezek megvalósításához azonban csaknem száz évnek kellett eltelnie. Schmitz felhívására ugyanis sem a kormány, sem az erdészeti szervek nem feleltek. Csak a természettudósok tartották napirenden az ügyet, ennek ellenére az utolsó hódot valószínűleg 1854-ben, Ács közelében elejtették. hódrágás
Előtörténet (a XIX. Század közepéig) Az állatvilág védelme A vadászati korlátozások és kihaló állatfajok A jobbágyfelszabadítás és az 1848-49. években ismét hadszíntérré váló ország időszakában a vadon élő állatok is fogytak. Példaként a szarvast említhetjük meg, amely korábbi élőhelyein, csak szigetszerű állományokban maradt fenn. A fokozott vadászatot, illetve vadorzást ugyan az 1867. évi osztrákmagyar kiegyezést követő időszakban helyreálló alkotmányos rend igyekezett visszaszorítani, de ezzel egyidőben a természetátalakítással járó tőkés fejlődés az élőhelyek átalakulásához, romlásához vezetett. A vadászati kultúra fejlődése, a vadóvás, a vadtenyésztés azonban az élőhelyek leromlását részben ellensúlyozta.
A természetvédelem történetének főbb szakaszai I. Előtörténet (a XIX. Század közepéig) II. Kezdeti szakasz 1872 1919-ig (48 év) III. Előkészítő szakasz 1920 1944-ig (25 év) IV. Átmeneti szakasz 1945 1961 (17 év) V. Megtorpanási szakasz 1962 1971-ig (10 év) VI. Kibontakozási szakasz 1972-től (30 év)
II. Kezdeti szakasz 1872 1919-ig (48 év) Az időszakra általánosan jellemző volt: A megjelent számos jogszabály a természetvédelemmel csak másodlagosan, mellesleg foglalkozott jellemzően az erdők, a vadászat és a mezőgazdaság mellett. A kidolgozott javaslatok többsége a történelmi Magyarország területére vonatkozott. Az akkori jelentős értékek ma már határainkon kívülre kerültek. Egyes fajok a mai határainkon belül nem is fordulnak elő.
II. Kezdeti szakasz 1872 1919-ig (48 év) A törvény új vadászati idényeket határoz meg, de több állatcsoport esetén is engedélyezi az állandó vadászatot: A seregekben vonuló vízimadarak, galambok, ragadozó madarak Ragadozó és kártékony állatok (pl.: medve, farkas, hiúz, vadmacska, ürge, vidra stb..) 1872. évi IV. törvénycikk (Az első vadászati törvény) Ürge (Citellus citellus)
II. Kezdeti szakasz 1872 1919-ig (48 év) Tilalmi időben nem csak a vadászatot tiltotta, hanem a vadak fiainak elfogását, a madarak fészkeinek szándékos érintését és a tojások elszedését is. A törvény az énekes és egyéb hasznos madarak oltalmával a fennálló szakmai viták miatt nem foglalkozott. 1872. évi IV. törvénycikk (Az első vadászati törvény)
II. Kezdeti szakasz 1872 1919-ig (48 év) A törvény fontosabb természetvédelmi vonatkozású intézkedései: A véderdőkben az erdőirtás és a tarvágás tilos. A véderdőket adókedvezményben kell részesíteni. Futóhomokon álló erdők és mezőgazdasági művelésre alkalmatlan erdők feltétlenül fenntartandók. A véderdőkben legeltetni, almot gyűjteni tilos. 1879. évi XXXI. törvénycikk (Az első erdőtörvény) Véderdő a Haraszt-hegyen
II. Kezdeti szakasz 1872 1919-ig (48 év) 1879. évi XXXI. törvénycikk (Az első erdőtörvény) Természetvédelmi szempontból kedvezőtlen hatásai is voltak a törvénynek, elsősorban a kopár, illetve a futóhomok területek erdősítésének előírása miatt. 1898-ban jelent meg A kopárfásítások ösztönzéséről rendelkező 1898. évi törvénycikk, mely a kopárok fásításának fokozottabb ütemét kívánta elősegíteni. Pilisvörösvári kopár talajelőkészített része (forrás: Erdészeti Lapok 1958 szeptember)
II. Kezdeti szakasz 1872 1919-ig (48 év) földtani értékek védelme A földtani értékek megóvásának az első fóruma a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók 1879. évi budapesti nagygyűlése volt. Itt hívta fel a figyelmet Szontagh Tamás a somoskői bazaltképződményekre, amelyek megvédését a hegyen álló vár védetté nyilvánításával vélte összekapcsolni. A somoskői bazaltképződmény
II. Kezdeti szakasz 1872 1919-ig (48 év) A természetvédelmet is szolgáló legfontosabb előírásai: Általános vadászati tilalom februártól augusztusig, mely idő alatt hajtókutyákkal vadászni nem szabad. Korlátozva szabad vadászni szarvasra, őzre, dámra, zergére, siket- és nyírfajdra, császármadárra, fácánra, túzokra és fogolyra. Minden időben tilos vadászni éneklőmadarakra. Bizonyos kivételekkel nem szabad elfogni a madarak fiókáit, érinteni a fészküket és elszedni a tojásait. A tilalmak a párosodás és a költés ideje alatt a vándor- és vízimadarakra is kiterjednek. A tilalmi időn kívül sem szabad a vadat tőrrel, hálóval és hurokkal elfogni vagy megölni. Ezzel mintegy 140 énekes madárfaj védelmet kapott. 1883. évi XX. törvénycikk a vadászatról
II. Kezdeti szakasz 1872 1919-ig (48 év) A földművelésügyi, ipari és kereskedelmi miniszter 32.042/1888. FM.-ip.-ker. számú rendelete a pusztai talpastyúk védelméről A rendelet a kincstári erdőigazgatóságokat utasította a pusztai talpastyúk kíméletére. A magyar szakemberek arra számítottak, hogy az ázsiai pusztákon honos madárfaj esetleg felbukkan Magyarországon is. Azonban nincs olyan feljegyzés, mely a faj megjelenését igazolná. Ez a rendelet nem tekinthető a klasszikus értelemben vett védetté nyilvánító rendeletnek. Pusztai talpastyúk (Syrrhaptes paradoxus) (forrás: http://tolweb.org)
II. Kezdeti szakasz 1872 1919-ig (48 év) A Magyar Ornitológiai Központ (Magyar Madártani Intézet) megalakulása (1893) A világon elsőként alakult ilyen intézmény hazánkban Alapítója Herman Ottó volt. Ez volt hazánk első, kimondottan természetvédelmi szervezete. Fő feladatai: A madarak tudományos kutatása A madárvonulás tanulmányozása A madarak gazdasági jelentőségének vizsgálata Madárvédelmi módszertan kidolgozása Madárvédelmi ismeretterjesztés A világon harmadikként bevezették a dán gyűrűzési rendszert. 1894-ben megalapították az Aquila madártani folyóiratot.
II. Kezdeti szakasz 1872 1919-ig (48 év) A mezgazdaságról és a mezőrendőrségről alkotott 1894. évi XII. törvénycikk A törvény szerint kihágást követ el, aki a hasznos madarakat pusztítja, azoknak fészkeit és tojásait, fiait elszedi vagy azokat hatósági engedély nélkül forgalomba hozza. A törvény a földművelésügyi minisztert felhatalmazza a hasznos madarak védelmének rendeleti úton való szabályozásáról. (Ez a rendelet 1901-ben született meg.)
II. Kezdeti szakasz 1872 1919-ig (48 év) A földművelésügyi miniszter 21527. EM sz. rendelete a fák védelméről (1900) Elrendeli, hogy az Erzsébet királyné emlékére ültetett emlékfákat, valamint azokat az idős faegyedeket és facsoportokat, melyekhez valami történelmi emlék, monda, vagy szájhagyomány fűződik, vagy rendestől eltérő formájuknál fogva kiválnak, továbbá egyes tájképek szépségét emelő faegyedek, avagy földrajzi elterjedésüknél és fekvésüknél fogva azon vidéken ritka és érdekes fapéldányokat vagy facsoportokat írják össze és a fenntartásukra tegyenek javaslatot. A felhívásnak komolyabb gyakorlati eredménye nem volt. Árpád-tölgy (Hédervár)
II. Kezdeti szakasz 1872 1919-ig (48 év) A földművelésügyi miniszter 24.655. VIII.1./1901. sz. rend. a mezőgazdaságra hasznos állatok oltalmazása érdekében (1901) Az 1899-ben megjelent törvény végrehajtásaként védelem alá helyezet 32 emlőst, valamint az 1883. évi vadászati törvényben megjelent madarakra vonatkozó rendelkezéseket pontosította és 132. madárfajt név szerint védelem alá helyezett. A rendelet fontosabb természetvédelmi előírásai: Aki a védelem alatt álló madarat pusztítja az pénzbüntetéssel sújtható. A védett fajokat csak tudományos céllal, hatósági engedéllyel lehet elfogni, ill. elpusztítani A rendelet előírásainak betartását a mezőőrök, az erdőőrök és az útfenntartási személyzet ellenőrizte.
II. Kezdeti szakasz 1872 1919-ig (48 év) A földművelésügyi miniszter 24.655. VIII.1./1901. sz. rend. a mezőgazdaságra hasznos állatok oltalmazása érdekében (1901) A védelem alá helyezett emlősök: A denevérek minden faja A vakondok kivéve a virágos veteményes kerteket és csemeteültetvényeket ahol pusztíthatók. A cickányok minden faja, kivéve a vízicickányt, mely a halászatra káros A sün Ʃ = 33 emlősfaj A madárfajok közül 132 került védelem alá. 1904-ben egy újabb rendelet további 5, ill. 1906-ban további egy madárfajt helyez oltalom alá.
II. Kezdeti szakasz 1872 1919-ig (48 év) Darányi Ignác megbízásából készítette Herman Otto. Herman Ottó: A madarak hasznáról és káráról (1901) A könyv célja a szerző szerint: Ennek a kis könyvnek legfőbb rendeltetése az, hogy a madarak hasznáról és káráról tiszta képet fessen, mert ezen fordúl meg az, hogy a földmívelő, kertészkedő, szóval a gazdálkodó magyarság mindenképpen helyesen bánják az ég madaraival.
II. Kezdeti szakasz 1872 1919-ig (48 év) Sajó Károly: Az őstermészet kincseinek megmentése (1905) Írásában az alábbiak szerint vélekedik a természetvédelemről: Az élőlényeket az eredeti környezetükben kell megőrizni. A természetvédelmet törvényhozási úton kell megoldani. Nemzeti védkerületeket kell vásárolni. Természetvédelmi őröket kell alkalmazni Példamutatásként őrszentmiklósi birtokán kijelölt egy rezervátumot ahol növényeket és rovarokat védett. Sajó Károly
II. Kezdeti szakasz 1872 1919-ig (48 év) A Nemzetközi Madárvédelmi Egyezmény törvénybeiktatásáról rend. 1906. évi I. tc. Az 1901-ben kiadott első állatvédelmi rendelet hazánkban lerakta a nemzetközileg is szorgalmazott madárvédelem alapjait. Azonban továbbra sem volt egyetértés a hasznos és a káros fajok tekintetében, de az 1900-ban Párizsban megrendezett III. Ornitológiai Világkongresszuson elfogadtak egy fajlistát a hasznos fajokról. Az Egyezményt aláírók vállalták, hogy a listán szereplő fajok védelmét megoldják hazájukban. Az egyezmény szövegét a fenti tc. honosította.
II. Kezdeti szakasz 1872 1919-ig (48 év) Madarak és fák napja (1906) A vallás- és közoktatási miniszter rendelete amerikai példa alapján kötelezővé tette a madarak és fák napjának évenkénti megtartását. Pál-fája (Nagykőrös)
II. Kezdeti szakasz 1872 1919-ig (48 év) Kaán Károly: A természeti emlékek fenntartása (A m. kir. Földművelésügyi miniszter 10/1909 sz. kiadványa) A minisztérium félhivatalos kiadványának tekinthető. Kaán Károly a kiadvány célját az alábbiakban fogalmazta meg: Jelen munka czélja a természeti emlékek fogalmának, különböző fajainak és sokoldalú jelentőségének megismertetése mellett főleg annak vázlatos megállapítása, hogy hazánk milyenféle természeti emlékei várnak gondos őrizetre és törvényes védelemre. Kaán Károly
II. Kezdeti szakasz 1872 1919-ig (48 év) Kaán Károly: A természeti emlékek fenntartása (A m. kir. Földművelésügyi miniszter 10/1909 sz. kiadványa) Mindezek szükségességét az alábbiakkal indokolja: A szüntelenül előrehaladó kultúra és az emberi szükségletek kielégítésére irányuló gazdasági tevékenység nagy mértékben átalakítja a föld felületét Minél korábban indult fejlődésnek és minél nagyobb fokra hágott valamely ország földművelésügye és ipara, annál követelőbben lép előtérbe a természeti kincsek védelme. A modern kultúra ugyanis sok tekintetben oly egonisztikusan és oly könyörtelenül bánik el a természeti alkotásokkal, hogy a védelem és a mentés munkája halaszthatatlan
II. Kezdeti szakasz 1872 1919-ig (48 év) A szerző külföldi példák alapján javaslatot tesz a természeti értékek csoportosítására és sürgeti ezek védelmét. Az általa kidolgozott rendszer évtizedekig határozta meg a hazai természeti értékek kategorizálását. Az általa javasolt kategóriák: Történeti vonatkozású értékek Természeti emlék Természeti táj Kaán Károly: A természeti emlékek fenntartása (A m. kir. Földművelésügyi miniszter 10/1909 sz. kiadványa)
II. Kezdeti szakasz 1872 1919-ig (48 év) Történeti vonatkozású értékek A történelem természeti emlékei és a természet olyan tárgyai, melyekhez mondák vagy regék fűződnek. A történeti nevezetességű helyek természeti díszei. A történelmi események emlékére ültetett fák, facsoportok stb.. Kaán Károly: A természeti emlékek fenntartása (A m. kir. Földművelésügyi miniszter 10/1909 sz. kiadványa) Mohácsi történelmi emlékhely TT
II. Kezdeti szakasz 1872 1919-ig (48 év) Történeti vonatkozású értékek Diósgyőri törökmogyorófa Kaán Károly: A természeti emlékek fenntartása (A m. kir. Földművelésügyi miniszter 10/1909 sz. kiadványa) Szeged melletti Királyhalmán Ferencz József emlékének ültetett 4 tölgyfa Zemplén megyei Őrmező mellett fekvő csatatér Erzsébet királyné emlékét őrző emlékfák Magyarország fennállásának ezredik évfordulóján ültetett emlékfák stb.
II. Kezdeti szakasz 1872 1919-ig (48 év) Természeti emlékek Természetrajzi, gazdaságtudományi, esztétikai vagy egyéb jelentőségük miatt becsesek, s így fenntartásuk nemzeti érdek. Pl.: Őserdők A természetvédelem története I. Bizonyos fanemekből ritkábban előforduló érdekes elegy Ritka, vagy bizonyos vidékeken kihaló fanemeket rejtő erdőrészletek Ritka növény-, valamint állatfajok, és azok tenyészőhelyei Tudományosan érdekes kőzetalakulások és azok környezete Őstőzeglápok és tőzegtelepek Kaán Károly: A természeti emlékek fenntartása (A m. kir. Földművelésügyi miniszter 10/1909 sz. kiadványa) Esztétikai szempontból különösen értékes természeti alkotások Természeti különlegességek, látványosságok, természeti torzképződmények
II. Kezdeti szakasz 1872 1919-ig (48 év) Természeti emlékek Pálmonostori tölgyfa Pusztapettendi szilfák Lellei óriás fűz Hegyvidéki, havasi, előhegységi, dombvidéki, alföldi élőhelyek (szikesek, futóhomokos területek) egy-egy darabját Tőzegtelepek, tőzeglápok Túzok, sasfajok, holló Földtani alakulatok Kaán Károly: A természeti emlékek fenntartása (A m. kir. Földművelésügyi miniszter 10/1909 sz. kiadványa) előhegységi élőhely a Bükkben
II. Kezdeti szakasz 1872 1919-ig (48 év) Természeti táj Kaán Károly: A természeti emlékek fenntartása (A m. kir. Földművelésügyi miniszter 10/1909 sz. kiadványa) A természeti háztartás rendjének és esztétikai hatásának megfelelő minden természeti képződmény, valamint a táj védelemre érdemes természeti képének alkotórésze. jellegzetes alföldi táj
II. Kezdeti szakasz 1872 1919-ig (48 év) Kaán Károly: A természeti emlékek fenntartása (A m. kir. Földművelésügyi miniszter 10/1909 sz. kiadványa) A szerző továbbá kifejti a természetvédelem törvényi, illetve társadalmi hátterének szükségességét. A természeti értékek védelmére és gondozására elsősorban az államerdészeti szervezeteket tartja alkalmasnak. fehér gólya (Ciconia ciconia)
II. Kezdeti szakasz 1872 1919-ig (48 év) A földművelésügyi miniszter 16.946/1912. FM sz. rendelete A rendelet öt vízimadár védelmét (köztük a nagy kócsagét!) mondja ki. Ezek védelmére azért került sor, mert pusztulófélben lévő természeti ritkaság -nak tekinthetőek. Ennek az öt fajnak a védetté nyilvánítása elvi fordulópontot jelentett a természetvédelemben, ugyanis a korábban védetté nyilvánított fajokkal ellentétben ezeknek a madarak, csak a természeti értékük alapján kerültek oltalom alá. Ez volt az utolsó védetté nyilvánítás a történelmi Magyarország területén. Nagy kócsag (Egretta alba)
II. Kezdeti szakasz 1872 1919-ig (48 év) Az orsovai erdőhivatal erdőtiszti értekezlete (1913) Mi, erdészek, kik az őstermészet rejtett, csendes templomában, az erdőben bámuljuk és csodáljuk a természet fenséges szépségét, kell hogy önkénytelenül is megragadja lelkünket a szép és nemes iránt való hevület és lelkesedés Ezért kell nekünk elöl járni, ezért kell nekünk példát nyújtani, mert mi vagyunk arra elsősorban hivatottak; nekünk kell a népet felvilágosítani, mert mi a természeti szépségekben élünk és munkálkodunk. Őserdő ER (Bükki NP)
II. Kezdeti szakasz 1872 1919-ig (48 év) Berni nemzetközi természetvédelmi kongresszus (1913) A résztvevő országok megegyeztek abban, hogy a természetvédelmet közös alapokra helyezik, melynek érdekében szövetséget hoznak létre. Hazánkat Kaán Károly képviselte. Kaán Károly
II. Kezdeti szakasz 1872 1919-ig (48 év) Szontagh Tamás: A természeti ritkaságok és szépségek védelme, gondozása. Szontagh Tamás írásában a természetvédelem eszméjének kiterjesztését sürgeti, illetve a természeti értékek korlátok nélküli használatának a veszélyeire hívja fel a figyelmet. Nemzeti Park. Számos természeti értéket védelemre javasol. Szomolyai kaptárkövek TT (Már Szontagh is védelemre javasolta)
II. Kezdeti szakasz 1872 1919-ig (48 év) A természeti emlékek összeírása (1914) A természetvédelem és a természeti emlékek fenntartásának kérdéséhez (Kaán Károly) Az 1909-ben megjelent írás folytatása, melyben tájékoztatást ad arról, hogy a korábbi tanulmányát a minisztérium az illetékeseknek szétküldte, és felhívta őket a fenntartásra érdemes természeti emlékek összeírására. Az összeírás korszakalkotó jelentőségű volt. Ez volt Magyarországon az első ilyen felmérés, ami nélkül a természetvédelmi törvény elkészítése elképzelhetetlen lett volna.
II. Kezdeti szakasz 1872 1919-ig (48 év) A természeti emlékek összeírása (1914) A természetvédelem és a természeti emlékek fenntartásának kérdéséhez (Kaán Károly) Az összeírás eredménye 315 természeti alkotás, melyhez történelmi emlékek és mondák fűződnek, 20 őserdőrészlet, 200 hatalmas méreteiről nevezetes fa, 13 erdőrészlet, mely a fanemek különleges elegye miatt fenntartásra érdemes 3 erdőrészlet, mely a növényzete miatt tudományosan érdekes, 32 földrészlet, mely ritkább állat- és növényfajok előfordulási helye, 124 tudományosan érdekes kőzetalakulás, 13 őstőzegláp és láp, 190 esztétikailag különlegesen érdekes és értékes természeti alkotás 148 természeti különlegesség Ʃ=1058
II. Kezdeti szakasz 1872 1919-ig (48 év) A természeti emlékek összeírása (1914) A természetvédelem és a természeti emlékek fenntartásának kérdéséhez (Kaán Károly) A felmérés és annak eredményei a világháború miatt örökre jelképesek maradtak. Az összeírt értékek közül kb. 250 található a mai határainkon belül, mintegy 10.000 ha kiterjedésben, többségük idős, magános fa. A kötetben megemlíti, hogy az előkészítés alatt álló természetvédelmi törvényben gondoskodnak róla, hogy a magánbirtokon előforduló, de kellő védelemben nem részesülő értékek kisajátíthatóak legyenek. Javasolja az országos természetvédelmi bizottság létrehozását, hogy az a témával foglalkozó szervezeteket összefogja.
II. Kezdeti szakasz 1872 1919-ig (48 év) A természeti emlékek összeírása (1914) A természetvédelem és a természeti emlékek fenntartásának kérdéséhez (Kaán Károly) A tanulmányban bejelenti, hogy a augusztus elsejétől az erdészeti főosztályon belül egy miniszteri megbízottat fog kinevezni, aki a természetvédelmi feladatokat országos szinten fogja irányítani és felügyelni. A tisztséget minden bizonnyal Kaán Károly töltötte volna be.
II. Kezdeti szakasz 1872 1919-ig (48 év) Természetvédelmi miniszteri biztos működési feltételeiről intézkedő 3526. sz. elnöki rendelet (1914) Az I. világháború kitörése a rendelet végrehajtását megakadályozta. (Más feladatkörrel ugyan, de az első miniszteri biztos kinevezésére 81 évvel később, 1996-ban került sor.) Az I. Világháború után a trianoni határokon belül az összeírt értékeknek mintegy 30%-a maradt. A korábbi legjelentősebbnek tekintett értékek jórészt a határainkon kívülre kerültek.
II. Kezdeti szakasz 1872 1919-ig (48 év) A trianoni határokon belül a Balaton és környéke vált a legjelentősebb értékké. A Balatoni Szövetség már 1915-ben javasolta a badacsonyi bányák megszüntetését és a hegy védelmét. A tulajdonos herceg Eszterházy Miklós: olyan messze már nem lehet menni a természeti szépségek megvédésében, hogy a sok millió értékű, európai hírességű badacsonyi bazalt teljesen kihasználatlanul hagyassék. Lóczy Lajos több tanulmányban bizonyította, hogy az itteni geológiai értékek Európa szerte egyedülállóak. A Badacsony a régi bánya nyomaival
II. Kezdeti szakasz 1872 1919-ig (48 év) Schenk Jakab: A kócsag hajdani és jelenlegi fészkelő telepei Magyarországon (1918) Schenk Jakab (1918): A nagy kócsag a kipusztulás szélére jutott. Az akkori körülmények között egyedül a Kis-Balaton nyújtott számára fészkelési lehetőséget, így a területet mindenképen védelem alá kellet helyezni. 1922-től Kócsagőrt is tudtak alkalmazni, melyet a hollandok fizettek (A hazai gyakorlati természetvédelem kezdete!) Táblákat helyeztek ki, és a csendőrséget is bevonták. (Emellett a terület lecsapolásának terve is készült) Schenk Jakab
A természetvédelem történetének főbb szakaszai I. Előtörténet (a XIX. Század közepéig) II. Kezdeti szakasz 1872 1919-ig (48 év) III. Előkészítő szakasz 1920 1944-ig (25 év) IV. Átmeneti szakasz 1945 1961 (17 év) V. Megtorpanási szakasz 1962 1971-ig (10 év) VI. Kibontakozási szakasz 1972-től (30 év)
III. Előkészítő szakasz 1920 1944-ig (25 év) A Turista Szövetség 1921-ben azt az álláspontot képviselte, hogy a turisták ügye nem választható el a természetvédelem ügyétől. A legfőbb probléma az erdőbirtokosok ellenállása volt, miszerint az erdőkben szervezetlenül kiránduló túrázók a magántulajdon szentségét sértik. A Turista Szövetség a hamarosan megjelenő erdő- és természetvédelmi törvénytől várták a megoldást, de a remélt áttörés elmaradt. A megoldás csak évtizedekkel később született meg. A Magyar Turista Szövetség (1921)
A természetvédelem története III. Előkészítő szakasz 1920 1944-ig (25 év) Nemzetközi Madárvédelmi Tanács (International Council for the Preservation of Birds) (ma: Bird Life International) (1922) Hazánk a szervezet alapító tagja. Magyarországot a kezdetektől 1974-ig a Magyar Madártani Intézet képviselte. 1974 óta ezt a feladatot a Magyar Madártani Egyesület látja el. A szervezet természetvédelmi akciókat szervez, védelmi programokat dolgoz ki, globális léptékben dolgozik a biodiverzitás megőrzéséért. fehér gólya (Ciconia ciconia)
III. Előkészítő szakasz 1920 1944-ig (25 év) Az erdészeti igazgatásról szóló 1923. évi XVIII. törvénycikk (1923) A természetvédelem ügyének intézését a m. kir. erdőigazgatóságok igazgatási és gazdasági ügyei közé sorolta és úgy intézkedett, hogy a természetvédelem helyi feladatait az erdőfelügyelők lássák el. A háború végéig a természetvédelem helyi feladatainak végrehajtásával kapcsolatos teendőket általában a kincstári erdőgazdaságok végezték. Mivel ezek nem fedték le az ország teljes területét, a helyi feladatok végrehajtása gyakran kiegyensúlyozatlan volt.
III. Előkészítő szakasz 1920 1944-ig (25 év) A Balaton-felvidéki tanúhegyek védelme továbbra is megoldatlan maradt. Ezzel kapcsolatban jelent meg Herczeg Ferenc évtizedekkel később is gyakran idézett írása: Herczeg Ferenc (1929 szept. 23. Pest Hírlap): A magántulajdonra, a szerzett jog szentségére hivatkoznak azok, akik a Badacsony testéből lakmároznak! Van azonban valami, ami szentebb a magántulajdonnál és minden szerzett jognál, és ez: a nemzeti érdek! A természetvédelem társadalmi megnyilvánulása
III. Előkészítő szakasz 1920 1944-ig (25 év) Az erdőkről és a természetvédelemről szóló 1935. évi IV. tc. előkészítése 1929-ben megkezdődött az új erdőtörvény előkészítése Az első szövegezésbe bekerült a természetvédelmi területek fogalma, valamint a következő mondat: A Balaton felől látható bazalt- és gejzírkúpokat, a Kis-Balaton területét, valamint a bátorligeti és mezőfényi ősnövényvilág és ősállatvilág területét már e törvény természeti emléknek nyilvánítja. Ez a további előkészítés során kikerült a törvényből, de megjelent benne a tájvédelmi körzet fogalma A nemzeti park létesítésének törvényi szabályozásának igénye is felmerült, de a feltételezhető magas költségek miatt ez is kimaradt a törvényből.
III. Előkészítő szakasz 1920 1944-ig (25 év) Kaán Károly: Természetvédelem és a természeti emlékek (1931) A művet a hazai természetvédelem alapművének tekintjük. A könyv a korábbi írásainak tulajdonképpeni összefoglalója. A több mint 300 oldalas mű legmaradandóbb fejezete a rezervációra alkalmas helyek címet viselte. Az 1939 és 1969 közötti védetté nyilvánítások szinte kizárólag ebből a fejezetből építkeztek. 1969-ig 17 ezer hektáron 378 területet nyilvánítottak védetté. Ezek közül számos fa, facsoport volt, melyek egy része (90 db) a háborúban megsemmisült.
III. Előkészítő szakasz 1920 1944-ig (25 év) Az erdőkről és a természetvédelemről szóló 1935. évi IV. tc. (1935) (A második erdő tv., az első természetvédelmi törvény) Hazánk első magas szintű természet-védelmi jogszabálya, mely közel harminc évig tartó elő-készítést követően jelent meg. Az, hogy a törvény az erdőtörvénnyel közösen jelent meg azzal magyarázható, hogy a természetvédelemmel intézményesen csak az államerdészet foglalkozott. Tartalmazta az Országos Természetvédelmi Tanács felállításának szükségességét A természetvédelmi területek kijelölésének jogát a Földművelési Miniszter kapta A tájvédelmi körzeteket a miniszterelnök jelölhette ki. Lehetőséget adott a magántulajdon kisajátítására.
III. Előkészítő szakasz 1920 1944-ig (25 év) A földművelésügyi miniszter 35000/1938. sz. végrehajtási rendelete az erdőkről és a természetvédelemről törvény végrehajtásáról (1938) Az első természetvédelmi tv. végrehajtási rendeletére további 3 évet kellett várni. Végül a Budapesti Közlöny 1938. évi 97. számában jelent meg. Intézkedett a védendő növény- és állatfajok összeírásáról a területek összeírásáról a védetté nyilvánítási eljárásról a kisajátítás módozatairól Megfogalmazta a barlangok feltárásával kapcsolatos szabályokat a védett területek kijelölésének szabályait a törzskönyvi nyilvántartással kapcsolatos szabályokat az Országos Természetvédelmi Tanács feladatát
III. Előkészítő szakasz 1920 1944-ig (25 év) A természetvédelmi törvény rendelkezik arról, hogy a földművelésügyi miniszternek, a szükséges szakértői közreműködés érdekében létre kell hoznia az Országos Természetvédelmi Tanácsot Az OTT feladata a védelemre érdemes értékek felkutatása védetté nyilvánítása A földművelésügyi miniszter 34615/1938. sz. rendelete (Országos Természetvédelmi Tanács) (1939) természetvédelmi területekre és tájvédelmi körzetekre javaslatot tenni természetvédelmi kérdésekben szakvéleményt alkotni
III. Előkészítő szakasz 1920 1944-ig (25 év) A földművelésügyi miniszter 34615/1938. sz. rendelete (Országos Természetvédelmi Tanács) (1939) A Tanács tagjait az érintett szakterületek miniszterei javasolják, és a földművelésügyi miniszter nevezi ki. A Tanácson belül szakosztályokat kell alakítani és szükség esetén vidéken természetvédelmi bizottságokat kell létrehozni. A Tanács és a bizottságok szervezetét és ügyrendjét a miniszter állapítja meg. A Tanács elnökének Kaán Károly ny. államtitkárt nevezték ki. Az OTT jogilag 22 évig működött. Működése három időszakra bontható: 1939-1944: Az eredeti szándékoknak és törvényi szabályozásnak megfelelően működött 1945-1949: érdemi tevékenységet nem folytatott 1950-1961: Újjászervezték, innentől önálló védetté nyilvánítási joggal felruházott főhatóság volt.
III. Előkészítő szakasz 1920 1944-ig (25 év) A földművelésügyi miniszter 34615/1938. sz. rendelete (Országos Természetvédelmi Tanács) (1939) Kaán Károly 1940-ben bekövetkezett halála után Cholnoky Jenő töltötte be az elnöki posztot 1944-ig, a Tanács összeomlásáig. 1949-1950-ig Tasnádi Kubacska András volt az elnök. 1950-1961-ig Vadász Elemér látta el az elnöki teendőket. A Tanács az első 5 évben lázas védetté nyilvánításba kezdett.
III. Előkészítő szakasz 1920 1944-ig (25 év) A földművelésügyi miniszter 34615/1938. sz. rendelete (Országos Természetvédelmi Tanács) (1939) Az ügyvezető alelnök Földváry Miksa nem volt elégedett a Tanács munkásságával. 1943-ban a következőket írta: Mivel a hazai természetvédelemmel kívülem komolyan nem nagyon törődnek, magamban felvetettem azt a kérdést, hogy szere-tettel és lelkesedéssel végzett munkám eddigi sikertelenségét, nehézségeit és akadályait látva érdemes-e továbbra vállalnom ezt a megbízatást, amelyet öt évvel ezelőtt oly örömmel és büszkeséggel fogadtam, különösen akkor, amikor folyóira-tokban nem egyszer azt kell olvasnom, hogy a magyar természetvédelem terén alig történik valami. Földváry elkeseredettsége abból adódott, hogy a már létező természetvédelmi törvény, illetve OTT ellenére sem érte el a természetvédelem a remélt sikert.
III. Előkészítő szakasz 1920 1944-ig (25 év) A földművelésügyi miniszter 34615/1938. sz. rendelete (Országos Természetvédelmi Tanács) (1939) Az 1950 előtti időszakban a törvény megalkotása óta a miniszter 90 védetté nyilvánító határozatot hozott, melynek eredményeként 219 természeti emléket és területet nyilvánítottak védetté 2738 ha kiterjedésben. (Ebből 22 terület, 1588 ha kiterjedésben jelenlegi határainkon kívül esik.) A hazánkban maradt 197 terület kiterjedése 1147 ha, melyek közül csak 4 haladta meg a 100 ha-t. (A fentiek közül mára 78 terület (194 ha kiterjedésben) megsemmisült, a többi ma is védett.) Ez a azt jelenti, hogy a védetté nyilvánítások 200 ha/év sebességgel zajlottak, mely meglehetősen csekély eredményként értékelhető.
III. Előkészítő szakasz 1920 1944-ig (25 év) A Sikertelenség főbb okai: Alapvető hiba volt, hogy a földművelésügyi minisztérium nem egy saját osztályt hozott létre, hanem minden természetvédelemmel kapcsolatos ügyet, a hatáskörrel nem rendelkező Tanácsra bízta. A Tanács alapvető anyagi gondokkal küzdött. A földművelésügyi miniszter 34615/1938. sz. rendelete (Országos Természetvédelmi Tanács) (1939) A Tanács egyes tagjainak érthetetlen viselkedése (kellő önállóság hiánya stb.). A Tanács magas létszáma. A kezdeti 45 fő lassan 60-ra bővült, miközben a tagok is folyamatosan cserélődtek.
III. Előkészítő szakasz 1920 1944-ig (25 év) A Debreceni Nagyerdő, az ország első védett területe (1939) Az első védett terület a Debreceni Nagyerdő egy 31 ha-os területe, mely a háború alatt elpusztult. A Debreceni Nagyerdő TT (forrás: www.hnp.hu)
III. Előkészítő szakasz 1920 1944-ig (25 év) A Debreceni Nagyerdő, az ország első védett területe (1939) Rakonczay Zoltán 64 évvel később az alábbiakat írja a védetté nyilvánításról: Nem volt alapkőletétel, nemzeti színű szalag, olló, ezüsttálca és magas rangú kor-mánytisztviselő, aki ezt a szalagot ketté vágta volna. Nem volt ez több, mint egy fél évszázada elindult nemes törekvés első állomása. Egy olyan törekvésé, amelyet Kaán Károly indított el, és amelynek kibontakozását először az első világháború megakadályozta, majd első bátortalan lépései után a második félbeszakította. Nem volt tehát nemzetiszínű szalag, pedig lehetett volna, mert addig is, meg azóta is ennél az eseménynél összehasonlíthatatlanul kisebb jelentőségű alkalmaknál volt. Nem volt alapkőletétel, pedig lehetett volna, mert ennél mulandóbb emberi alkotások már kaptak ilyet. Nem volt szalagátvágás, csak tölgyfák voltak és madarak. Füvek voltak, virágok meg cserjék.
III. Előkészítő szakasz 1920 1944-ig (25 év) Az Országos Természetvédelmi Tanács Ügyrendje Megyei természetvédelmi bizottságok (1944) A megalkotott ügyrend végrehajtására a háború miatt, illetve a Tanács összeomlása miatt nem került sor. Tehát a Tanács 1939-1944 között jóváhagyott ügyrend nélkül működött. A vidéki természetvédelmi bizottságokról kiadott rendelet a háború miatt nem került végrehajtásra.
III. Előkészítő szakasz 1920 1944-ig (25 év) 1944 végéig 218 területet 1147 ha területen nyilvánítottak védett. Ezek jelentős része fa vagy kisebb facsoport. Védett emlősök: 33 Védett madárfajok: 143 A védetté nyilvánítások az előkészítő szakaszban (1920-1944)
A természetvédelem történetének főbb szakaszai I. Előtörténet (a XIX. Század közepéig) II. Kezdeti szakasz 1872 1919-ig (48 év) III. Előkészítő szakasz 1920 1944-ig (25 év) IV. Átmeneti szakasz 1945 1961 (17 év) V. Megtorpanási szakasz 1962 1971-ig (10 év) VI. Kibontakozási szakasz 1972-től (30 év)
IV. Átmeneti szakasz 1945 1961 (17 év) A szakasz elválasztását az előző szakasztól a második világháború miatti kényszerszünet indokolta. A természetvédelem ügye továbbra is a Földművelésügyi Minisztériumhoz tartozott. A minisztériumban továbbra is az államerdészet keretein belül, az 1935. évi törvény alapján folyt a természetvédelmi munka. Az erdők nagy részének államosításával és szervezeti átalakításokkal jött létre a Magyar Állami Erdőgazdasági Üzemek (MÁLLERD). A MÁLLERD keretein belül működött tovább a OTT titkársága. 1945-1949 között védetté nyilvánítás nem történt, a gyakorlati természetvédelem lényegében szünetelt.
IV. Átmeneti szakasz 1945 1961 (17 év) A Magyar Állami Erdőgazdasági Üzemek (MÁLLERD) 1945 1949-ig A második világháború óriási pusztítással járt. Hazánk területét ismét megcsonkították. A korábban védetté nyilvánított értékek egy része (területüket tekintve 54%-a) a határainkon kívülre került. A határainkon belül maradt 197 területből 78 terület megsemmisült. Az OTT széthullott. Tagjai vagy meghaltak, vagy szétszéledtek a világban. Aki itthon maradt, azok kivétel nélkül más munkát folytattak. A természetvédelmi munkát szinte a nulláról kellett újra kezdeni. Alapvető változás volt a földreformtörvény hatályba léptetése. Előírásai szerint hazánk erdeinek mintegy 90%-a állami tulajdonba vagy állami kezelésbe került. (Korábban ez az érték nem érte el az 5%-ot!)
IV. Átmeneti szakasz 1945 1961 (17 év) A Magyar Állami Erdőgazdasági Üzemek (MÁLLERD) 1945 1949-ig A természetvédelemmel kapcsolatos feladatok is jogilag a MÁLLERDhez tartoztak, de a háború utáni években természetvédelmi kérdésekkel szinte senki nem foglalkozott. A természetvédelmi tevékenység újraszervezésének első lépéseként az OTT felélesztését jelölték meg. A szakemberek a természetvédelem újjászervezését a MÁLLERD keretein belül képzelték el, de ez az első időszakban nem sikerült. A MÁLLERD vezetésével végül az akkori köztársasági elnök fiát ifj. Dr. Tildy Zoltánt bízták meg. (Aki egy természetszerető, természetfotós és vadászó ember volt.) Az elnöknek két év alatt sikerült elérnie, hogy a MÁLLERD természetvédelmi feladatokat is kapjon.
IV. Átmeneti szakasz 1945 1961 (17 év) A Magyar Állami Erdőgazdasági Üzemek (MÁLLERD) 1945 1949-ig A természetvédelmi feladatok ellátására létrehozott szakosztály feladatait az alábbiakban fogalmazta meg: A természetvédelem tárgyainak nyilvántartása Védetté nyilvánítás kezdeményezése Az OTT-vel való együttműködés A MÁLLERD idejében a természetvédelmi kezelési feladatokat a hazai tíz állami erdőigazgatóság látta el. Az erdők államosításával kapcsolatos óriási munka miatt a természetvédelmi feladatoknak csak részlegesen tudták megfelelni. Összességében a MÁLLERD időszak alatt a természetvédelem nem ért el jelentős eredményeket.
IV. Átmeneti szakasz 1945 1961 (17 év) A Nemzetközi Természetvédelmi Unió (IUCN) megalakulása (1948) A világ legnagyobb hivatalos természetvédelmi szervezete, a svájci Glandban székel. Hazánk jóval később, 1975-ben lett a tagja.
IV. Átmeneti szakasz 1945 1961 (17 év) A Magyar Köztársaság Alkotmányát rögzítő 1949. évi XX. törvény (1949) Kimondja, hogy a Magyar Köztársaság elismeri és érvényesíti mindenki jogát az egészséges környezethez, az ország területén élőknek joguk van a legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez. Ezt a jogot a Magyar köztársaság többek között az épített és a természeti környezet védelmével valósítja meg. Ezzel az alkotmány elismeri a természetvédelem szükségességét.
IV. Átmeneti szakasz 1945 1961 (17 év) A természetvédelmi feladatok ellátása (1949) Az államerdészet átszervezésével a helyi természetvédelmi feladatok végrehajtását az állami erdőgazdaságok feladatává tették. A védetté nyilvánítási jogkor az Országos Természetvédelmi Tanácshoz került. (Korábban csak javaslatot tehetett, de a védetté nyilvánítás a földművelésügyi miniszter hatáskörébe tartozott.)
IV. Átmeneti szakasz 1945 1961 (17 év) A Tihanyi Tájvédelmi Körzet, hazánk első védett tája (1952) Hazánk első tájvédelmi körzete a 260-ik védett terület Magyarországon. A védetté nyilvánításkor 1100 ha kiterjedésű volt. A tájvédelmi körzet 1997-ben beolvadt a Balaton-felvidéki Nemzeti Parkba. Tihany
IV. Átmeneti szakasz 1945 1961 (17 év) Kenyeres Lajos, ifj. Tildy Zoltán: Védett természeti ritkaságaink (1960) Hazánkban az első olyan szakszerűen megírt, képekkel illusztrált ismeretterjesztő könyv, mely nem a védelemre érdemes, hanem a már védetté nyilvánított értékeket mutatja be. A könyv nagy előnye, hogy mind a két szerző hosszú ideig dolgozott a természetvédelemben, így írásuk teljesen hiteles. Érdekes (és egyben megmagyarázhatatlan) tévedése a könyvnek, hogy hazánk első tájvédelmi körzetét nemzeti parkként mutatja be.
IV. Átmeneti szakasz 1945 1961 (17 év) A törvényerejű rendelet főbb előírásai: A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának 1961. évi 18. sz. törvényerejű rendelete a természetvédelemről A természetnek azokat a tárgyait, amelyek megőrzése és fenntartása tudományos vagy kulturális érték, védelem alá kell helyezni és óvni kell minden olyan hatástól, amely fennmaradásukat vagy sajátos természeti tulajdonságukat sérti vagy veszélyezteti. A barlangok külön határozat nélkül védelem alatt állnak. Meghatározza a természetvédelmi terület és tájvédelmi körzet fogalmát. Tiltja a védett természeti érték pusztítását, rongálását és jellegük megváltoztatását.
IV. Átmeneti szakasz 1945 1961 (17 év) A törvényerejű rendelet főbb előírásai: A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának 1961. évi 18. sz. törvényerejű rendelete a természetvédelemről Kimondja, hogy a természetvédelem országos hatáskörű és ellenőrző szerve a Minisztertanács felügyelete alá tartozó Országos Természetvédelmi Hivatal (OTvH). A természetvédelem helyi feladatait első fokon a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztálya látja el. Az országos Természetvédelmi Hivatal mellett véleményező és tanácsadó szervként Természetvédelmi Tanács működik. A védett területek természetvédelmi kezelését az OTvH közvetlen vagy más szervek útján látja el. Természetvédelmi célra kisajátítást is végezhet.
IV. Átmeneti szakasz 1945 1961 (17 év) A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának 1961. évi 18. sz. törvényerejű rendelete a természetvédelemről A törvényerejű rendelet tehát két alapvető kérdést rendez: Létrehoz első és másodfokú hatósági szervezetet. Megoldja a védett értékek kezelését. Alapvető változás, hogy innentől kezdve nem a földművelési tárca alá tartozik a természetvédelem ügye.
IV. Átmeneti szakasz 1945 1961 (17 év) A Világ Természetvédelmi Alap (WWF) megalapítása (1961) A világ egyik legnagyobb nemzetközi, nem kormányzati (NGO) természetvédelmi szervezete. Fő célkitűzése az élővilág sokféleségének megőrzése és az erőforrások fenntartható módon történő hasznosítása. forrás: WWF Intl./WWF-Canon
IV. Átmeneti szakasz 1945 1961 (17 év) A Világ Természetvédelmi Alap (WWF) megalapítása (1961) Hazánkban 1986-ban kezdett tevékenykedni, majd 1991-ben képviseletet is nyitott. Magyarországon kiemelten foglalkoznak az erdőkkel és a vizes élőhelyekkel, valamint több veszélyeztetett faj védelmével is.
IV. Átmeneti szakasz 1945 1961 (17 év) A védetté nyilvánítások az átmeneti szakaszban (1945-1961) 1961 végéig 359 területet 11.444 ha területen nyilvánítottak védett. Több korábban védetté nyilvánított területet védettségét feloldották.
A természetvédelem történetének főbb szakaszai I. Előtörténet (a XIX. Század közepéig) II. Kezdeti szakasz 1872 1919-ig (48 év) III. Előkészítő szakasz 1920 1944-ig (25 év) IV. Átmeneti szakasz 1945 1961 (17 év) V. Megtorpanási szakasz 1962 1971-ig (10 év) VI. Kibontakozási szakasz 1972-től (30 év)
V. Megtorpanási szakasz 1962 1971-ig (10 év) A szakasz kezdetének az 1961 évi törvényerejű rendelet 1962-es hatálybalépését tekintjük. Ebben a szakaszban kezdte meg a közvetlenül a kormány alá rendelt OTvH a működését. A szakma ezt az időszakot összességében az elszalasztott lehetőségek és a nagy csalódások időszakának tekinti. Ez elsősorban azzal magyarázható, hogy bár minden körülmény adott volt a nagyarányú védetté nyilvánítások megkezdéséhez, azok mégsem történtek meg. A természetvédelem első fél évszázadának átlagos védetté nyilvánításait alapul véve ebben az évtizedben több mint 90%-os alulteljesítés állt elő. Évente átlagosan kevesebb mint három terület került védelem alá.
V. Megtorpanási szakasz 1962 1971-ig (10 év) A negatívumok főbb okai: Nem volt készítettek kellően átgondolt védetté nyilvánítási terveket. Nem építették ki a természetvédelem területi végrehajtó szervezetét. A hatósági feladatokat az egész országban a főhatóság végezte el. A kezelési teendőket továbbra is az erdőgazdaságok végezték. Összességében: Ebben az időszakban megteremtődtek a gyors előrelépés és a kibontakozás lehetőségét, de maga a kibontakozás elmaradt.
V. Megtorpanási szakasz 1962 1971-ig (10 év) Az Országos Erdészeti Egyesület megalakulásának 100. évfordulója, Erdészeti Lapok Az 1862-ben alapított egyesület folyóirata az összes hazai folyóirat közül a legtöbbet foglalkozott természetvédelmi témákkal.
V. Megtorpanási szakasz 1962 1971-ig (10 év) A természetvédelemről szóló, 1961. évi törvényerejű rendelet a kormány alá rendelve hozta létre az OTvH-t. Az OTvH lett a másodfokú hatóság. A Hivatal elnöke széleskörű jogosítványokat kapott. Az elnök jogkörébe tartozott a védetté nyilvánítás, annak eldöntése, hogy egy érték országos vagy helyi jelentőségű-e, a nemzeti park alapítás, a szervezet kialakítása, védett területek kisajátítása és vezetők kinevezése, felmentése. A Hivatal feladata a védelem alá helyezés, a védett értékek nyilvántartásba vétele, megóvása, fenntartása és a területek ellenőrzése, károkozás esetén a szükséges intézkedések megtétele volt. A Hivatal elnöke 1972-ig ifj. Tildy Zoltán volt. Az Országos Természetvédelmi Hivatal (OTvH)
V. Megtorpanási szakasz 1962 1971-ig (10 év) A Természetvédelmi Tanács (TT) A természetvédelemről szóló, 1961. évi törvényerejű rendelet a Hivatallal egyidőben létrehozta a Természetvédelmi Tanácsot (TT), melynek az elnöke a Hivatal mindenkori elnöke volt. A Tanács szakmai tanácsadó, illetve véleményező feladatokat látott el. A Hivatal elnöke a Tanácsot nem működtette, amely később hozzá járult a korai felmentéséhez.
V. Megtorpanási szakasz 1962 1971-ig (10 év) A természetvédelmi feladatok ellátása Az erdészeti és természetvédelmi főhatóság utasítása szerint a védetté nyilvánított természeti értékek kezelését a területileg illetékes állami erdőgazdaságok látják el. Kivéve ha az OTvH maga végzi, vagy a feladat ellátásával más szervezetet bíz meg. 1973-ig a barlangok kivételével a legtöbb védett természeti érték kezelését az állami erdőgazdaságok végezték.
V. Megtorpanási szakasz 1962 1971-ig (10 év) Nyugati szakemberek memoranduma a természetért (1967) 22 Nyugat-Európában élő természetvédelmi szakember A természetért címmel írt levelet a Magyar Népköztársaság Kormányzatának és a Magyar Tudományos Akadémia elnökének. A levél burkoltan, de bírálta a magyar természetvédelem elmaradottságát, és sürgették az Alföld természeti és kultúrtörténeti értékeinek megőrzését. Magyar akadémikusok memoranduma a magyar természetvédelem ügyében Feltehetően a fenti levélek a hatására 1969-ben a az Akadémia a fenti címmel terjedelmes írást állított össze, mely lényege, hogy az OTvH jelenlegi elnöke nem alkalmas az elnöki tisztség betöltésére, helyette új vezetőt kell kijelölni.
V. Megtorpanási szakasz 1962 1971-ig (10 év) Az Ember és Bioszféra program (Man and Biosphere, MAB) A programot 1970-ben hirdette az UNESCO. A programot 1972-ben fogadták el, melyhez hazánk az elsők között csatlakozott.
V. Megtorpanási szakasz 1962 1971-ig (10 év) Természetvédelmi kormányrendelet (1971) A Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány 12/1971. (IV.1.) sz. rendelete a természetvédelemről szóló 1961. évi 18. sz. törvényerejű rendelet végrehajtásáról A rendelet fontosabb előírásai: Az országos jelentőségű értékek védelmét, fenntartását az OTvH hatáskörébe rendelte. A helyi jelentőségű értékek védelmét, fenntartását a megyei tanácsok hatáskörébe utalta. Tájvédelmi Körzetet csak az OTvH létesíthet. Nemzeti park létesítéséről az OTvH elnöke az érintett miniszterekkel egyetértésben határoz. (Itt jelenik meg első alkalommal a nemzeti park létesítésének lehetősége) A természeti értékek védelmére bárki javaslatot tehet. A védett fajok oltalmáról azok előfordulási helyének tulajdonosa is köteles gondoskodni. A természetvédelmet az oktatási intézményekben oktatni kell.
V. Megtorpanási szakasz 1962 1971-ig (10 év) Természetvédelmi kormányrendelet (1971) A Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány 12/1971. (IV.1.) sz. rendelete a természetvédelemről szóló 1961. évi 18. sz. törvényerejű rendelet végrehajtásáról A rendelet fontosabb előírásai: A védett természeti értékek természetvédelmi kezelésével a hatóság szükség szerint bármilyen szervet megbízhat. A megbízott szerv köteles a védetté nyilvánító határozatot végrehajtani és a rábízott természeti érték védelméről gondoskodni. A védett értékek védelmére természetvédelmi őröket kell alkalmazni. Kimondja, hogy 19 faj kivételével a vadonélő madarak külön védetté nyilvánító határozat nélkül természetvédelem alatt állnak. A kormányrendelet egy korszerű természetvédelmi munka lehetőségét teremtette meg. A Természetvédelmi Tanácsot újjá szervezték A rendelet megoldotta az évszázados hazai természetvédelem legnagyobb hiányosságát, vagyis lehetővé tette a nemzeti park létesítését.
V. Megtorpanási szakasz 1962 1971-ig (10 év) Helyi jelentőségű természeti értékek (1971) Az 1971-es kormányrendelet megteremtette az országos jelentőségű és a megyei (fővárosi, megyei városi) jelentőségű természeti értékek fogalmát. Az országos jelentőségű természeti értékek védetté nyilvánítását és fenntartását az országos főhatóság végezte, míg a helyi jelentőségű értékek esetén a megyék, a főváros, ill. a megyei jogú városok. A természeti érétkek jelentőségét a természetvédelmi főhatóság vezetője állapítja meg. A jogszabály értelmében a nemzeti park és a tájvédelmi körzet mindig országos jelentőségű.
V. Megtorpanási szakasz 1962 1971-ig (10 év) A nemzetközi jelentőségű vadvizekről, különösen, mint a vízimadarak tartózkodási helyéről szóló egyezményt az Iráni Ramsarban 1971 február 2-án kötötték. Legfőbb célja a vizes élőhelyek bölcs hasznosítását és megőrzését világméretekben biztosítsa. Magyarország 1979-ben csatlakozott az Egyezményhez. Ramsari Egyezmény (1971)
V. Megtorpanási szakasz 1962 1971-ig (10 év) 1971 végéig 383 területet 17.677 ha területen nyilvánítottak védett. Védett emlősök: 33 Védett madárfajok: 341 Védett növényfajok: 1 A védetté nyilvánítások a megtorpanási szakaszban (1961-1971)
Ajánlott irodalom Természetvédelmi A természetvédelem alapfogalmak története I.
Ajánlott irodalom Természetvédelmi A természetvédelem alapfogalmak története I.
Ajánlott irodalom Természetvédelmi A természetvédelem alapfogalmak története I.