A nyírbogdányi járás székhelye Kemecsén Szabolcs vármegye bizottsága az 1877. évi tavaszi közgyőlésén tárgyalta elıször az új járások ügyét. A május 16-án tartott közgyőlés jegyzıkönyve szerint a 103. számú napirendi pontként szerepelt az új járásbeosztás. Nem elızmények nélküli, mert az 1877. március 27-i közgyőlés a 47. számú határozatával kiküldött egy 16 tagú bizottságot Bónis Barnabás alispán elnökletével, hogy mondjon véleményt a közigazgatás átszervezésérıl. E bizottságban ott találjuk Krasznay Pétert is. A kiküldött választmány tehát májusban terjesztette be elaborátumát, mely szerint a vármegye a korábbi négy helyett hat járással mőködhetne korszerően. Itt azonban, nevek említése nélkül, azt is olvashatjuk, hogy mások öt, megint mások meg hét járást javasoltak. Szavazásra került a sor, s azon 60 : 41 arányban a hét járás megszervezése gyızött. A voksolás alapján tehát a közgyőlés a jó és gyors közigazgatás alapelvének érvényesülése érdekében kimondta a hét járás megszervezését azzal, hogy a jó és gyors közigazgatás eszméje úgy érhetı el a leginkább, ha a szolgabírák a járások központjaiban fogják székhelyüket tartani, de idınként községeikben is meg kell majd jelenniük. Az ekkor megszervezett hét járás: Tiszai (Mándok), Kisvárdai (Kisvárda), Dadai alsó (Szentmihály), Dadai felsı (Rakamaz), Bogdányi (Kemecse), Nagykállói (Nagykálló) és Nyírbátori (Nyírbátor) járások székhelyükkel. Döntöttek a vármegyei, járási tisztikar összetételérıl, javadalmazásáról is. A járásokban egységesen egy szolgabírói, egy segéd szolgabírói, egy szolgabírói írnoki, egy járásorvosi, egy állatorvosi állást rendszeresítettek, s a közbiztonságra, megfelelı személyzettel, egy-egy csendbiztos felügyelt. Meghatározták a javadalmazást is: a szolgabíró évi fizetése 1000 forint, mellé 200 forint lakbér és 300 forint utazási általány. A segédszolgabíró 800 forintot és 100 forint lakbért, az írnok 400 forintot és 60 forint lakbért, az orvos 400 forintot és 100 forint utazási általányt, az állatorvos évi 300 forint fizetést és 150 forint utazási általányt kapott. A csendbiztos évi bére 500 forint, mellé 60 forint lakbér és 200 forint járt lótápra.
Jegyzıkönyvben határozták meg az egyes járások beosztását is, a bogdányi járást 21 község: Tét, Székely, Kótaj, Bogdány, Rád, Vasmegyer, Pazony, Oros, Tura, Sényı, Beszterec, Kék, Demecser, Gégény, Napkor, Ibrony, Ramocsaháza, Kércs, Berkesz, Székely és Kemecse alkották összesen 25.563 lakossal. Ez a közgyőlés mondta ki azt is, hogy a járás székhelye Kemecse! Krasznay Péter Naplójában is megemlékezik errıl a döntésrıl. İ 1861-tıl szolgabíró, korábban a dadai járást vezette. Az 1876. évrıl szólva írta, hogy járása a kállói járásból Napkorral, a bátoriból Ibronnyal, Ramocsaházával, Kérccsel, a kisvárdaiból pedig Székellyel és Téttel gyarapodott, így a hozzá tartozó községek száma 15-rıl 21-re emelkedett. Ezt a határozatot azonban nem fogadta egyhangú lelkesedés. Az 1877. augusztus 29-i megyebizottsági ülésen a 123. számú napirend éppen arról tudósít, hogy belügyminisztériumi leirat érkezett, miszerint Bogdány és néhány más község a legfelsı hatósághoz fellebbezett, hogy ha már bogdányi járásról van szó, miért Kemecse a székhely? A megyebizottság válasza rövid és velıs volt, a kormány a vármegyékre bízta a székhelyek eldöntését, a jelenlegi szolgabíró, Krasznay Péter pedig Kemecsén lakik. Itt kell tehát keresnünk a választ arra, hogy miért lett Kemecse a járás székhelye. Errıl is megemlékezett a naplóíró, leírva, hogy azért a fentiek nem voltak igazán mindenki számára egyértelmőek, s a megyegyőlésen szavazásra került sor, a a jelen lévı 318 megyegyőlési tagból 311-en Kemecse mellett döntöttek és csak 7-en támogatták Bogdányt. Ezt azután már csak megerısítette az 1877. december 21-i tisztújítás, amikor a bogdányi járás szolgabírájává közfelkiáltással újra Krasznay Pétert választották meg. Hogy miért mégis bogdányi járásként szervezték ezt a közigazgatási egységet, arra pedig az lehet a magyarázat, hogy amikor 1848-ban a népképviseleti választásokra készült az ország és természetesen a vármegye, hét országgyőlési képviselıi választókerületet alakítottak ki, melyek közül az egyik a bogdányi kerület volt. A dualizmus korában azután végig hat választókerület élt a vármegyében, hiszen a vármegyék területének rendezésével a nádudvari járás (vele a választókerület is) az újonnan alakított Hajdú vármegyéhez került át. E
választókerületek tehát: Kisvárdai, Nyírbogdányi, Tiszalöki, Nagykállói, Nyírbátori és Nyíregyházi, majdnem egybeesnek a járásbeosztással. Úgy gondolom ez a, jogfolytonosságot, a 48-as alapokat jelentı beosztás miatt maradt az új járás neve bogdányi, de a mindenkori szolgabíró lakása volt a döntı, ezért Kemecse a központ. S ez nem egyedi eset, inkább az az érdekes, hogy itt állandósult a központ. Ha úgyanis megnézzük az elsı járásbeosztást, a következıt tapasztaljuk: a kisvárdai járás központja Kisvárda, fıszolgabírája: Bónis Sámuel, a tiszai járásé Mándok helyett Gyüre, ott lakik Erdıhegyi Lajos fıszolgabíró, a Dadai alsójárásé Szentmihály helyett Tiszalök, Szunyogh Bertalan fıszolgabíró lakhelye, a felsıjárásé Szabolcs, Dobozy Ferenc lakhelye. A bogdányi járásé Kemecse, a nyírbátorié Bátor helyett Vaja, Vay István fıszolgabíró lakhelye, míg a nagykállóié Kállósemjén, mert itt él Kállay János. Az újonnan szervezett járásnak sokáig volt fıszolgabírája Krasznay Péter (1830-1916). Lakásán volt a hivatal, ott dolgozott a szolgabíró is. Az 1899-es naplóbejegyzésben azonban már azt olvassuk, hogy az akkori alispán, Mikecz János az ıszi közgyőlésen bejelentette, hogy a vármegye a volt kállói megyeházat állami tébolydának adta el, s azért 50.000 forint vételárat nyert. Ezt az összeget az egyes járásokban fıszolgabírói hivatalok létesítésére, illetve, igény szerint lakások építésére használják fel. Felajánlotta, hogy eladja Kemecsén a központi fekvéső saját ingatlanát, ha azon új, modern hivatal és fıszolgabírói lakás épül. Krasznay Péter kissé malíciózusan jegyezte meg erre a naplóban, hogy így sikerült Mikecz Jánosnak az alig 800 forint értékő belsıségét 2000 forintért a vármegyével megvétetnie, hogy azután azon a telken 7000 forintért megfelelı helyiség és külön fıszolgabírói lakás is épüljön. A napló szerint 1900-ra az építkezés is megtörtént. Mivel Krasznay Péternek volt háza Kemecsén, az alispán az újonnan épített házba költöztette a hivatalt és a szolgabírót. Krasznay Péter igen nehezményezte, hogy neki így, 70 évesen, naponta oda-vissza majd egy kilométert kell gyalogolnia a hivatalába. Valami semmi állategészségügyi dolog miatt ráadásul ekkoriban fegyelmit is kapott, s így azután a megkeseredett öregúr 1901 nyarán nyugdíjazását kérte. 70 éves volt, 40 évet töltött a közszolgálatban, végig mint a dadai, majd a
bogdányi járás fıszolgabírája. Még ugyanabban az évben, a december 9-én tartott megyegyőlésen új fıszolgabírót választottak. Ahogyan Krasznay Pétert mindig közfelkiáltással emelte járása és a megye tisztségébe, most komoly voksolásra került sor, hiszen négy jelöltbıl kellett választani. A helyben lakó Mikecz István, Somlyódy János, Péchy Gábor és Okolicsányi Dezsı voltak a jelöltek. A szavazáson Okolicsányi 189, Somlyódy 61, Péchy 59, Mikecz István pedig 27 szavazatot kapott. Okolicsányi mellé Péchy Gábort nevezte ki azután az alispán szolgabíróvá. Az új fıszolgabírónak viszont lakás is kellett, ezért a vármegye 1905-ben megvásárolta az úgynevezett Niczky kastélyt és azt, már az akkori idık szerinti modern hivatallá építette ki. Az emeletes épület átalakítására a versenytárgyalást 1905. október 3- án tartották a vármegyeházán. A beérkezett 4 ajánlatból azután Szikszay Pál alispán, Vajay Endre királyi fımérnök és Fejér Imre tiszti fıügyész a vencsellıi Lipschitz József fakereskedı 15.636 korona 85 filléres ajánlatát fogadta el. A munkálatok az építési napló tanúsága szerint 1906. április 16-án kezdıdtek, az átalakítást folyamatosan ellenırizte a vármegye Heincz Frigyes királyi mérnök személyében. 1906. október 16-án volt az átvétel. Ezt már Mikecz Dezsı alispán folytatta le. Az épületet mindenben rendben valónak nyilvánították, s még a pótmunkálatok címén benyújtott költségvetést is elfogadták és kifizették. A pótmunkálatok meg azért kellettek, mert az átalakításkor derült ki, hogy az épületben sok rejtett ajtónyílást, elfalazást találtak, azokat ki kellett javítani, a padló megbontásakor azt tapasztalták, hogy úgy rossz, ahogy van, azt teljesen ki kellett cserélni stb. Az épület földszintjét a hivatalok, az emeleti részt a fıszolgabíró lakása foglalta el. A levéltárban ırzött átalakítási tervrajz szerint az épület közepén boltíves kapubejáró vezetett át az udvarba. A kapun belépve balra elıször a hajdú szobája nyílt, majd tovább haladva a szolgabíró szobájába lehetett belépni. A hajdú szobájából nyílt a fogda, a szolgabíróéból a fıszolgabírói szoba. A kapubejárat másik oldalára építették az emeletre vezetı lépcsıházat, mellette nyílt a járási állatorvos és a számvevı szobája, abból az iroda és az irattár. Az emeletre felmenve a lépcsıházból kilépve balra nyílt egy elıszoba, abból az ebédlı illetve a hálószoba. Az ebédlıbıl lehetett átmenni a férfi szalonba,
onnan a nıi szalonban, onnan pedig a gyerekszobába, ami azután ismét a hálószobába nyílt. A lépcsıházból kilépve szemben volt a vendégszoba, jobbra pedig a konyha, a cselédszoba és a kamra. A kastély korábbi építéstörténetéhez Kozma Sándor bátyánk könyve ad hasznos információkat a következıkben. 1760-1763 között Niczky József volt Szabolcs vármegye egyik alispánja. Akkoriban folyt a kállói megyeháza építése. Niczky az ottani építkezésekrıl kapott kölcsön a régi, a Kemechey család kúriájának átépítéséhez bolthajtású idomokat, építési anyagokat, csigát az emelet anyagának felhúzásához. Az udvaron állt a nagy gazdasági épület (magtár, istállók, cselédlakás). Erre még Kausay Ödönnek szüksége volt, s csak fıszolgabíróságának utolsó esztendıiben bontották le, hogy azután a helyén, már Mikecz István idején tágas udvart, teniszpályát alakítsanak ki. Az I. világháború elıtti években tovább gyarapodott a járások száma: megszervezıdött a Ligetaljai és a Nyírbaktai járás. A nyírbogdányi járás községeinek száma 17-re apadt, átadta Baktának Ramocsaházát, Ibronyt és Kércset, Kállónak pedig Napkort. Ez a beosztás maradt meg a két világháború között is, annyi különbséggel, hogy a községek száma eggyel nıtt, önálló községgé vált Nyírszılıs. Az I. világháború idején Mezıssy László, majd 1917-tıl dr. Kausay Ödön a járás fıszolgabírája. A 18 település lélekszáma az alábbiak szerint oszlott meg: Nagyközségek: Nagyhalász: 7903, Oros: 6969, Kemecse 4464, Demecser 4366, Kótaj 4286, Nyírpazony: 3027, Nyírbogdány: 2520, Nyírszılıs: 1800 lakos, a kisközségek, körjegyzıségek: Gégény, Berkesz 3312, Kék, Beszterec: 3493, Nyírtét, Székely: 2390, Nyírtura, Sényı: 2606, Vasmegyer, Tiszarád: 2700 lakos, a járás lélekszáma összesen: 49.836 fı. Az 1930-as évek elején tőnik fel Kausay Ödön mellett szolgabíróként Mikecz István, majd 1935-tıl 1948-ig ı a járás fıszolgabírája. Állandó lakhelye is Kemecsén volt. Nyugalomba vonulása után költözött csak Budapestre. 1950. január 10-én az alispán kérdésére azt írta róla Thoma László akkori járási fıjegyzı, hogy Mikecz István a háború alatt is Kemecsén maradt, s itt a nép részérıl ellene semmiféle megnyilvánulás nem történt. Mikecz István (1893-1969) elıdei nyomán a közigazgatási pályát választotta, elıbb a dadai járás szolgabírája
Gáván, ahol Olchváry Pál fıszolgabíró javaslatára tiszteletbeli fıszolgabíróvá nevezik ki 1929-ben. Ilyen minıségben kerül át még ugyanabban az esztendıben Kemecsére Kausay Ödön mellé szolgabírónak. 1933-ban dr. Kornis Ferenc megyei képviselı azt javasolta, hogy a bogdányi járás székhelyét Kemecsérıl tegyék át Nyíregyházára. Stépán Béla községi jegyzı a helybeli képviselıtestület megbízásából alapos választ adott e felvetésre. Kozma Sándor bácsi könyvét idézzük: - A járás lakosságából 34635 ember Kemecséhez lakik közelebb, s csak 10604 Nyíregyházához. - A járás 18 településébıl közúton 8 (Kemecse, Vasmegyer, Tiszarád, Beszterec, Kék, Demecser, Gégény, Berkesz), vasúton 11 (Kemecse, Tiszarád, Beszterec, Nyírtura, Nyírbogdány, Kék, Demecser, Gégény, Berkesz, Székely) Kemecsén keresztül érkezik Nyíregyházára. - Kemecse jó megközelíthetısége miatt a Pénzügyminisztérium 21 községet utalt Kemecséhez forgalmi adó ügyekben. - Mezıgazdasági termelvényeit 9 község a kemecsei MÁV állomásra szállítja, ezeknek minden teherforgalma Kemecsén bonyolódik. - Ez a forgalom Kemecsén 38 kereskedınek és 66 iparosnak ad munkalehetıséget és keresetet. - A járási hivatal 14 alkalmazottjának 8 bérlakás áll rendelkezésre Kemecsén, a hivatal épületével együtt. Végül is az ügy lekerült a napirendrıl. 1950-ben a járások területének újrarendezésekor kapta a járás immár hivatalosan is a kemecsei járás nevet. Területe változott, csökkent, a nyíregyházi járáshoz került a nagyközségei közül Kótaj, Nyírpazony, Nyírszılıs, Oros, nagyközséggé vált Berkesz és Gégény, körjegyzıségekben maradtak Kék, Beszterec, Nyírtét, Székely, Nyírtura, Sényı, Vasmegyer és Tiszarád, tehát összesen 14 település. A járás élete nem tartott sokáig 1956. február 1-vel szőnt meg. 80 évig mőködött.