Nyíregyházi Kutató Intézet Karcagi Kutató Intézet

Debreceni Egyetem Agrár- és Gazdálkodástudományok Centruma Kutatóintézetek és Tangazdaság Nyíregyházi Kutató Intézet Karcagi Kutató Intézet Növényi Génbankok Biodiverzitás Növénynemesítés Biológiai alapok stratégiai szerepe a vidékfejlesztésben Nyíregyháza 2011

Növényi Génbankok Biodiverzitás Növénynemesítés Biológiai alapok stratégiai szerepe a vidékfejlesztésben 1

Növényi Génbankok Biodiverzitás Növénynemesítés Biológiai alapok stratégiai szerepe a vidékfejlesztésben Szerkesztő Mendlerné Dr. Drienyovszki Nóra Romhány László Debreceni Egyetem Agrár- és Gazdálkodástudományok Centruma Kutatóintézetek és Tangazdaság Nyíregyházi Kutatóintézet H 4400 Nyíregyháza Westsik Vilmos út 4-6. Lektorálta Dr. Dobránszki Judit Dr. Vágvölgyi Sándor Felelős kiadó Prof. Dr. Blaskó Lajos főigazgató ISBN 978-963-473-441-3 Nyomdai munka: Universitas Kommunikáció Kft. Külső borító kép: Génmegőrzés (Kutató Intézet Nyíregyháza) Előszó Rohanó, globalizálódó világunkban, sok esetben azon kapjuk magunkat, hogy az élet minőségével nem érünk rá foglalkozni. Az anyagi javak hajszolása, a megélhetésért vívott harc az életet az ún. fast food jelenségek kialakulásának irányába fordította. A nagyszüleinktől örökölt értékeink (pl. szürke marha, nem tudom szilva, som lekvár, stb.) már sokszor nem is léteznek, vagy egy napon majd azon kapjuk magunkat, hogy a szabadalmi oltalmazások korában más nemzetek tudhatják azokat magukénak, de csak is a gyorsaságuknak köszönhetően. Az unokáink pedig csak állatkertben láthatják, vagy esetleg a múzeumban kirándulás keretében azokat az ősi fajokat, fajtákat, melyek mindannyiunk közös vagyonát és a további, fenntartható fejlődés alapjait képezhetnék. Úgy látjuk, még ha a 24. órában vagyunk is, hogy még nem visszafordíthatatlan ez a folyamat. Szerencsére ma már egyre többen kezdik felismerni, hogy ez az út sehova sem vezet és próbálnak sokan köztük kutatók az értékek megőrzése, a minőségi termékek előállítása és fogyasztása irányába elmozdulni. Ezen igény készteti a növénynemesítő szakmát is arra, hogy keressék a forrásokat jobb, beltartalmi paraméterekben is kimagasló, ugyanakkor a kor igényeit is kielégítő növényfajták előállításához. Ehhez a munkához természetesen a megkívánt értékeket hordozó, a munka során felhasználható biológiai alapokra van szükségünk. Ezeket sok esetben csakis egyedül a nagy nehézségek árán még megmaradt, a tájkutatásban is kimagasló eredményeket elért nemesítési intézetekben, és a velük szorosan együtt működő vidéki gazdálkodásban fennmaradt alapokban, és génbanki gyűjteményekben találhatjuk meg. Az elmúlt időszak kedvezőtlen folyamatai ellenére ma Magyarországon abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a politikai döntéshozók, a mezőgazdaságot irányító vezető szervezetek is felismerték ezt, így elkezdődhet egy változás és változtatás abba az irányba, ami utat mutathat az élhető jövő felé. A Vidékfejlesztési Minisztérium jelenlegi stratégiája, a génmegőrzésről és biodiverzitásról 2 3

szóló koncepciója támogatja ezt a munkát. A Nemzeti Vidékstratégiai Koncepció alapgondolata, hogy a természeti erőforrások és értékek megőrzése, az azokkal való felelős, fenntartható gazdálkodás, a mezőgazdaság és a vidék fejlesztése nemzetbiztonsági jelentőségű, stratégiai feladat. A jó minőségű, biztonságos élelmiszerellátás a legfontosabb kormányzati célok között szerepel. A stratégiai célok között szerepel a génkészletek megőrzése, a biodiverzitás fenntartása, a minőségi agrárszerkezetváltás biológiai alapjainak megteremtése, az ilyen tevékenységet végző az utóbbi években csaknem kivéreztetett intézetek megerősítése, újraszervezése, a saját génkészletre alapozott hazai nemesítés és fajta-előállítás újraszervezése, megerősítése. Jelen kiadvánnyal a DE AGTC KIT Kutató Intézetei is szeretnének ezekhez a célokhoz hozzájárulni, egyfajta iránymutatással is, mely remélhetőleg eredményes együttműködéseknek teremti meg az alapjait az országban, és a régiónkban egyaránt. Reméljük unokáink is büszkén, felemelt fővel vihetik majd tovább a megkezdett, hazai génkészletre alapozott fejlesztő munkát, ezzel is megőrizve a biodiverzitás, a fenntartható gazdálkodás adta csodálatos sokszínűséget. Ne veszítsük el a még meglévő értékeinket, használjuk ki a természet adta lehetőségeket és a több évtizedes értékes kutatómunka eredményeit! Mendlerné dr. Drienyovszki Nóra Romhány László szerkesztők ÚJ IRÁNY, SZABOLCS-SZATMÁR-BEREG MEGYE MEZŐGAZDASÁGÁBAN, 2010 UTÁN Wachal Kálmán.ha meglátod a fényt az alagút végén, elhiheted, hogy legyőzted a sötétséget. (Coocsi) Bevezetés Szabolcs-Szatmár-Bereg megye évszázados hagyományának megfelelően, a mezőgazdaság, az állattartás, gyümölcs és zöldség termelésére épült. A táj sajátos adottságainál fogva, nem alakultak ki, több száz hektáros birtoktestek. A művelhető területek jellemzően szélfogó fasorokkal tagoltak, a talaj genetikai sokszínűsége (futóhomoktól öntéstalajokig) rányomja bélyegét a termelés szerkezetére és az ebből fakadó jövedelmezőségre. A szántóterület átlagos aranykorona értéke, 15,5 Ak., a talaj kémhatása- a gyenge pufferkapacitásnak következményeképp- 3,4-5,6 ph között változik. Évi csapadék mennyiség, 550-700 mm. Napsütéses órák száma 100 év átlagában 2280 óra/év. Humusz tartalom 1% alatt. Domborzati viszonyok; a síkot enyhe ívű dombok váltják, helyenként mély fekvésű pangó vizes foltokkal. Ezek az adatok is azt támasztják alá, hogy leszűkül azon növényfajok köre, melyek a megyére jellemző adottságok mellett termeszthetők. Eleink évszázadokkal ezelőtt felismerték, hogy nem minden növény érzi jól magát ebben a közegben. 4 5

6 Az 1960-70-es években a legelők és kaszálók, a művelhető területnek 20-25%-át adták, ma már alig 10% felett vannak, de annak is csak cca. 5%-a kerül hasznosításra, a kérődző állatok nagymértékű csökkenése miatt. Az 1980-as évek elején nagy lendületet kapott az új szemléletű intenzív gyepgazdálkodási program, melynek keretén belül számos tehenészeti telep és juhászat, minőségi takarmányt tudott előállítani. Sajnálatosan, a rendszerváltással ezek a komplett technológiát is magába foglaló programok rendre elhaltak. Örvendetes viszont, hogy a gyümölcstermesztés, továbbra is vezető szerepet tölt be, a megye agrártermelésében. 1960-1990 közötti időszakban az országosan megtermelt almatermés 55-60%- a megyéből került ki. 1990-ben elindult kárpótlás és privatizációt követően, ma már a mezőgazdaságot kétpólusú termelés jellemzi, ahol jelen van a nagyüzem és a törpe gazdaság is. Ez utóbbi a versenyt nem tudja felvenni a nagyüzemekkel, hiszen a gabona és ipari növények termesztése és jövedelmezősége nem lehet rentábilis 10-20 hektáros felületen. Az uniós tagságunkkal a kétpólusú mezőgazdaság helyzete még jobban kiéleződött a hazai közegben. Az unió Közös Agrárpolitikájának célkitűzése, a mennyiségi termelés degressziója, ugyanakkor a kis és közepes gazdaságok, fenntarthatóságát, és a vidék fennmaradását helyezi előtérbe, elkerülve a túltermelésből fakadó válság kialakulását. Az Agenda 2000 reformcsomagjában megfogalmazódott a mezőgazdaság új multifunkcionális modellje, ahol a cél, a környezetkímélő sokszínű gazdálkodási forma, a vidék tájjellegének megőrzése és a közösségek erősítése. Szabolcs-Szatmár-Bereg megye éghajlata és talajadottsága, termelési szerkezete, jól beleilleszthető a Közös Agrárpolitika rendszerébe. Ahhoz, hogy e tendenciák megvalósuljanak, határozott politikai és kormányzati akaratra van szükség, egy olyan vidék és parasztságot támogató szemléletre, mely garanciákat és lehetőséget biztosít, mind a termelés, mind a kereskedelem területén. Új irány a mezőgazdaságban. A magyar mezőgazdaság rendszerének új alapokra helyezése elkerülhetetlen, mivel a jelenlegi állapot fenntartása a magyar gazdaságra nézve sem kedvező, nem beszélve a parasztságot sújtó olyan rendelkezések tömegéről, amely végképp az agrártermelés leépülése irányába hat. Az uniós elvárások meglehetősen szűk mozgásteret biztosítanak az agráriumnak, azonban ne feledkezzünk meg arról, hogy szűk ösvényen is meg lehet keresni a kedvezőbb lehetőségeket, úgy hogy a Közös Agrárpolitikával összhangban legyenek az ágazati intézkedések. Megtapasztaltuk Brüsszel szigorát, érezzük a nagyhatalmak gazdasági erőfölényét. Az új irány más szemszögből közelíti meg a hazai agrárrendszert. Olyan megoldásokra mutat rá, amely minden szakember előtt ismert. 1998-2002 közötti kormányzás időszakában elindult egyfajta gazdacentrikus fejlesztési folyamat, azonban ennek megvalósításához nem volt elegendő a négy év kormányzása. Sajnálatos, hogy a mezőgazdaság a rendszerváltás óta, nem kapta meg a megillető rangját, elismerését és fontosságát. Pedig tudomásul kell venni, hogy országunk agrár ország. Az itt előállított mezőgazdasági termékek, nyersen vagy feldogozva, a világ minden piacán megállják helyüket. 7

8 Elsődlegesen meg kell fogalmaznunk, mi a mezőgazdaságunk célja és érdeke? Célja: a vidék fennmaradása, egészséges fejlődése, melyben minden szereplő megtalálja helyét és munkájához nélkülözhetetlen feltételeket. Az érdeke: nevezzük agrárérdeknek már megfogalmaz követelményeket, jogos igényeket és elvárásokat, a fennmaradás és termelés zavartalan biztosítása érdekében. Az agrárérdek kétirányú: - országos agrárérdek - egyéni, termelői érdek A két érdek sajnos nem minden esetben harmonizál, holott igen szoros egymásra utaltság kell, hogy jellemezze. Az országos agrárérdek, működőképes mezőgazdasággal rendelkező kis és közepes vállalkozásokra, termelőkre alapozott élelmiszer ellátás. A belföldi igények és szükségletek teljes körű kielégítése, s a felesleges készletek unión belüli, vagy harmadik országba történő értékesítése. Az ehhez szükséges termelői, feldolgozói, kereskedelmi kör, rendelkezésre álljon. A folyamatos és minőségi termelés fenntartásához minden lehetséges eszközzel az unió és az állam segítse a termelői egységeket. Az egyéni agrárérdek, a vidéken élő termelői egységek életkörülményeit és igényét kielégítő rentábilis élelmiszertermelés. A termelők feladata az országos agrárérdek kiszolgálása, úgy hogy gazdaságuk hosszútávon biztonságos, kiszámítható és fenntartható legyen. Ahhoz, hogy ez a két fő irány, köszönő viszonyban legyen, meg kell teremteni azokat a feltételeket, melyek hatékonnyá és biztonságossá teszik a mezőgazdaság funkcióját. Magyarországon sok éve nincs jól értelmezett országos agárérdek, csak uniós érdek, mely önmagában nem lehet nemzetünk egészséges fejlődésének iránya. Sajnos a jelenlegi miliőben az egyéni agrárérdek nem tud kellő pressziót gyakorolni az országos agárérdekre. Rendszerváltás óta nem tudott kiépülni a mezőgazdaság és kapcsolódó ágazatinak szakmai önvédelmi rendszere. A volt szociál-liberális kormány, az elmúlt nyolc évben nem a kis és középvállalkozásokra kívánt építeni, hanem a nagybirtok rendszerek kialakításán és megerősítésén munkálkodott. Ma még a föld szabadpiaci mozgására moratórium van, de feloldásával, azonnal elkezdődhet a tulajdonosi átrendeződés, melyre a forgatókönyv bizonyára már elkészült. A kétpólusú mezőgazdaságból, egypólusú lesz, hiszen a kis termelői körök teljes egészében meg fognak semmisülni, rá lesznek utalva, esetenként kényszerítő eszközökkel is, földjeik értékesítésére, hiszen a nagybirtokosok szubvenciójával, tőke erejével és termelési színvonalával tartósan nem tudják felvenni a versenyt. A teljesen kiszolgáltatott paraszti réteg így válna földönfutó hontalan napszámossá. Nem hihetjük, hogy az ország agrárérdeke - akár szociális oldalról is megközelítve - ezt kívánja, jóllehet befektetői körök nyomásgyakorlása az ágazatra igen erős, s a döntéshozóknak csábító. A föld a mezőgazdasági termelés eszköze. Idegen kézbe adása, olcsó és gyorsan fogyó forintokért, a nemzet halálához vezet. A föld termelőeszköz, egyben a haza fogalmának megtestesítője, kiárusításával önként mondanánk le, az ezer éves, maradék kis hazánkról. Ezért az országos agrárérdek szereplőinek küldetése, hogy védelmezze a termelői egységeket, életbe tartsa annak sok évszázadon keresztül manifesztálódott hagyományait az utókor számára. A rendszerváltás óta az agrárgazdaságban megbocsáthatatlan hibákat követett el a szocialista kormány. 9

10 Az igazi problémák gyökere visszavezethetőek oda, amikor az uniós előtárgyalásokon szakértőink olyan paktumot kötöttek, amely hosszú évekre meghatározta a mezőgazdaságunk színvonalának hanyatlását. Igaz, az unió Közös Agárpolitikájának 2003-ban megfogalmazott reformja ad némi lehetőséget az elkövetett hibák kiigazítására, de ennek az elmúlt években, eredményei nincsenek. Az új nemzeti kormány, új agrárpolitikájának, az országos agrárérdek irányába kell mutatni, ráépülve az Unió Közös Agrárpolitikájára. A romok eltakarítását követően, olyan szervezeti struktúra kiépítése szükséges, amely nem hatalmi pozícióból tart fenn kapcsolatot a gazdálkodói körökkel, hanem szolgálja a törpe és nagy gazdaságok érdekeit, fejlődését. Elsődleges és egyben legfontosabb feladat, hogy vissza kell adni a parasztság hitét és az új kormányba vetett bizalmat. Rá kell ébreszteni őket újra, hogy munkájukkal a társadalom és helyi közösségek fejlődését szolgálják, s egyben a gazdaság motorjai. Éreztetni kell feladatuk fontosságát. Más uniós országokban fennen hirdetik a parasztság nélkülözhetetlenségét. Németországban amely elsősorban ipari nagyhatalom- fontosnak tartják, egyben köztisztelet övezi a paraszti réteg munkáját. Elismerésük jeléül, számtalan helyen olvasható a felirat, Ohne bauern keine zukunft vagyis: paraszt nélkül nincs jövő. A hit visszaadása hozzáállás kérdése, s még pénzbe sem kerül, viszont lendületet és erőt ad a gazdáknak vállalkozásaik fejlesztésére, közérzetük javítására, ha érzik a hatalom támogatását. A kormánynak és minisztériumának jelentős változtatások mentén kell az agráriumot újjáépíteni. A központi irányítás a megyei intézményein keresztül, a mezőgazdasági termelés szerkezetét, termékpályáit és kiszolgáló rendszereit úgy alakítsa, hogy azok megfeleljenek az országos és egyéni agrárérdekeknek. Az alábbiakban, irányt mutató, teljesség igényét nélkülöző, ám a fejlődés ésszerű struktúrájának legfontosabb szempontjai kerültek összefoglalásra, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye igényén és elvárásán keresztül. De vélhetően más megyék érdekeit is szolgálja eme rövid összefoglaló. Új vezetési irány: 1.) Az MVH központ teljes körű átszervezése, a régiós központok megerősítése. A sorozatos határidő csúszások elkerülése és a hatékony munkavégzés érdekében, a kirendeltségek személyi állományát a feladatok nagyságához kell igazítani. Talán szerencsésebb lenne, ha a Megyei Vidékfejlesztési Hivatal a Földművelésügyi Igazgatóság szakmai irányítása alá kerülne, megőrizve uniós szuverinitását. Annál is inkább megfontolandó szervezési kérdés, mivel a feladatok és azok irányai jelenleg is átfedésben vannak. Így egységes szemlélettel valósulhatna meg a mezőgazdaság, és a vidék fejlesztése, s a termelés szerkezetének átalakítása. A megyei központokban jóváhagyott pályázatok az MVH központ részéről ne legyenek felülbírálhatók és módosíthatók, hiszen az itt élő gazdák gondjait, törekvéseit a helyi döntéshozók ismerik. 2.) Az agrártárcához tartozó szakigazgatási szervezetek önálló jog és hatáskörét ki kell szélesíteni, különös tekintettel az élelmiszerellenőrzés és növényegészségügy fontosságára. Nagyobb szerepet kell vállalni a hivataloknak a megye mezőgazdasági struktúrájának kialakításában. Folyamatos szakmai párbeszédre van szükség a termelői réteg és a hivatal között, hiszen az információ és a tudás átadásának ez az egyetlen módja. A hatalmi arrogancia, amely az utóbbi időben jellemezte a hivatalok tevékenységét, rossz irányba terelte a kapcsolatrendszert. A kis és a közép vállalkozások magukra hagyatottságából eredően, lemaradtak számtalan olyan fejlesztési lehetőségekről, amelyeket a nagy, tőkeerős gazdaságok kapcsolatrendszerüknek köszönhetően kihasználtak, a kis gazdaságok rovására. 11

12 3.) Az új szervezeti struktúra egyik fontos eleme, a falugazdász hálózat újjászervezése. Az apparátus létjogosultságát még korábban is sokan bírálták, amivel nem lehet egyetérteni, hiszen az irányító hatalom és a gazdálkodói szféra közötti információ áramlásának hordozói a falugazdászok. Nélkülük nem folytathat párbeszédet a szakmai irányítás. A hálózat munkatársait, az adatbegyűjtésen túl, meg kell bízni tanácsadási és a gazdálkodást segítő, információk átadásával. Az állomány létszámát a jelenlegihez viszonyítva fel kell duzzasztani, akképpen, hogy egy gazdászra 2-3 településnél több ne jusson, mivel ellenkező esetben a szolgálatukat nem tudnák maradéktalanul ellátni. 4.) A Földművelésügyi Hivatalok szakgárdájának tevékenysége, terjedjen ki, az egyes megyék sajátos gazdálkodási körülményeihez igazodó termelési struktúra kialakítására. Az FM. Minisztériummal egyeztetve, minden megye dolgozza ki talajadottságának figyelembevételével, tájba illő, és a hagyományokat megőrző, termelési szerkezetét, annak támogatási hátterének biztosításával, oly módon, hogy az ország tájjellegű termőterületein termelt növények differenciáltan magasabb földalapú támogatásban részesüljenek. Így lehet életképessé és jövedelmezővé tenni a megfelelő talajra megfelelő növény szemléletre alapozott gazdálkodást. 5.) Az FM minisztériumnak és megyei szervezeteinek, támogatni és elő kell segíteni a mezőgazdasági termékek feldolgozását szolgáló kis és nagyüzemek újraindítását. A hazai és a megyékben előállított agrártermékek prioritást élvezzenek akár az unióból, vagy unión kívülről érkező termékekkel szemben. Rendező elv; a feldolgozó üzemek működtetése, a gazdák tulajdonosi érdekeltségén alapuljon. A létesítéséhez nemzeti és uniós források bevonása szükséges. 6.) A mezőgazdasági termékek piacra helyezése, egyik sarkalatos kérdés. Nincs kiépített szervezet, érdekcsoport, amely terv szinten felméri a régióban, vagy megyén belül az előállított és feldolgozott termék nagyságrendjét és a fogyasztói szükségletet. Nagyon hiányzik az országos, bel és külkereskedelmi apparátus. A gazdálkodóink zöme, szerződések nélkül at-hok folytat termelést. Ezek a gazdaságok a hazai és világpiaci mozgás ismerete nélkül teljesen ki vannak szolgáltatva a kereskedői hiénáknak. Az uniós tagságunk egyik kritériuma, az áruk szabad mozgása. Azonban, ha az árú csak befelé áramlik, az előbb utóbb a gazdaság tönkremeneteléhez és az ország kiszolgáltatottságához vezet. A hazai termelőknek és az új kormánynak is érdeke, hogy felállítson olyan állami finanszírozású akár magántulajdonosi konstrukcióbankereskedő házat, amely rálát a piac mozgására, koordinálja az igényekhez igazodó termelést és feldolgozást. Meg kell teremteni a hazai élelmiszerek értékesítésének kereskedelmi hálózatát. Versenyképessé kell tenni a jelenlegi multinacionális egységek kínálatával, a magyar termékeket. 7.) Ma még idealizált gondolatnak tűnik, de a magyar mezőgazdaság akkor lehet konszolidált, és ez által fejlődőképes, ha a nagy és törpe gazdaságok megtalálják a helyüket, és nem riválisak, hanem egymásra utalt társak a termelésben. Az elmúlt időszakban sok közép és kis gazdaság kivérzett forráshiány miatt, de az újrakezdés lehetősége sokuk számára még mindig fennállhat. A gazdaság fenntartása és fejlesztése sok vállalkozó számára szinte elérhetetlen, hiszen az ehhez szükséges tőke háttér nem áll rendelkezésre. A külföldi tulajdonú bankok financiális hozzáállása kívánni valókat hagy maga után. Már a kilencvenes évek végén felmerült egy agrárbarát állami bank létrehozása, amely nem csak a tőkeerős gazdaságokat, hanem az életerős kis családi vállalkozásokat is támogatta volna, de sajnálatosan egyéb körülmények miatt nem valósulhatott meg. Szükség van tehát 100%-os állami tulajdonú bankra, ahol a magyar termelői érdekek az elsődlegesek. A gazdaság- ez alatt nem csak a mezőgazdaság értendő- fejlődésének záloga, egy állami érdekeltségű bank életre hívása lehet. 8./ A családi gazdaságok, a FIDESZ kormányzása idején, bár gyerek cipőbe jártak, de mégis bizonyították létük jogosultságát. Az ilyen 13

14 típusú vállalkozások csak akkor működhetnek jól és zavartalanul, ha a gazdasági környezet is kedvező számukra. Ahol van jól funkcionáló piacgazdaság, termékfeldolgozás, hitelintézet és természetesen egy olyan kormány, aki számára fontos az országos agrárérdek ésszerű fenntartása. Napjainkban a családi gazdaságok még nem lehetnének életképesek, hiszen számos egyéb gazdasági és környezeti tényezőt a szocialista kormány felszámolt. Nem vízió, de az elkövetkezendő évek agrárstruktúrájában a családi gazdálkodásnak komoly szerepet kell szánni, amikor konjunkturális helyzetbe kerül a magyar mezőgazdaság és kapcsolódó ipari ágazat, akkor kell megadni a lehetőséget a ma még segélyeken tengődő fiatal nemzedéknek, a családi gazdaságokra épülő újrakezdéshez. 9./ A kissé félresikerült agárprivatizáció eredményeképp, ma a magyar átlagos birtokméret európai viszonylatban is alacsony. E tény alapvetően meghatározza a termelés szerkezetét. Nem fogadható el az oly sokszor hangoztatott hibás nézet, hogy a kisbirtokok felszámolásra vannak ítélve. Ennek ellent mond az uniós átlag, mely 19.5 ha. Nyilvánvaló az ilyen kis területeken az alacsony árbevételű kultúrák termesztése nem célravezető, helyette olyan növényfajokat kell termeszteni, melyek fajlagos árbevétele sokszorosa a hagyományos szántóföldi kultúrákénak. A probléma a parasztság számára mégsem a birtokméret nagysága, hanem az osztatlan közös tulajdoni forma. Az átalakulás időszakában még elfogadható volt, azonban a privatizáció befejeztével, már terhet jelent. Megoldásra vár az ilyen területek ésszerű megosztása és földhivatali bejegyzése, amelynek komoly anyagi vonzata van. E nélkül viszont, a gazdák közötti földforgalom, akadályoztatott, és bizonyos támogatásoktól elesnek a földhasználók. 10./ A termelést érintő struktúra,- bár helyi adottságok figyelembevételével alakítható ki- mégis kormányzati intézkedést igényel. Ebben a körben kell megemlíteni a növénytermesztés és állattartás egyensúlyát. Az állatlétszám drasztikus csökkenése nem azért következett be, mert a termékek eladhatatlanok, hanem a piacot megzavarta a külföldi befektetők térhódítása, hiszen céljuk az volt, hogy monopolhelyzetet teremtsenek, kiszorítva a hazai előállítású termékeket a piacról. Az új kormánynak mindent meg kell tenni azért, hogy az állatlétszám elérje a 80-as évek színvonalát. Természetesen ez egy hosszú folyamat, de már a kezdet kezdetén tudatosítani kell a termelőkkel a célokat, az ehhez szükséges feltételrendszer (feldolgozóipar, piac) hátterének biztosításával. 11./ Az alternatív energia hordozók mezőgazdaságot érintő szegmense, a zöldenergia termelése, hasznosítása. Ez uniós elvárás is, mivel a fosszilis energia részleges kiváltásának részét képezi a mezőgazdaságból származtatható energia felhasználása. A kezdeti lendület mintha megrekedt volna napjainkra, annak ellenére, hogy a tüzeléstechnikai, és egyéb technológiai háttér, ma már rendelkezésre áll. Ezen a területen is fel kell gyorsítani a folyamatokat, hiszen a gyenge adottságú talajok hasznosítása, hagyományos, vagy rövid vágásfordulójú erdőtelepítéssel jövedelmezővé tehető. A szántóföldi növénytermesztésre alapozott, etanol és biodizel gyártásnak termő területi korlátai vannak, mindezek ellenére országos szinten foglalkozni kell a kérdéssel. Olyan megyékben lehet gazdaságos az ilyen típusú üzemek létesítése, ahol a kukorica, napraforgó, repce hozamai kiemelkedően magasak. Szabolcs-Szatmár-Bereg megye mezőgazdasági struktúrájának lehetséges új iránya Az országos agrárérdek irányába mutató szerkezetkialakítást, a helyi talaj, éghajlati, természeti, földrajzi adottságok és nem utolsó sorban, a hagyományok figyelembevételével kell megtervezni. Rendező elv; megfelelő talajra a megfelelő növény, és a gazdálkodási hagyomány. A megye több száz évvel ezelőtti agrárstruktúrájának nyomdokain haladva ki lehet jelenteni, hogy még ma is elődeink termelési 15

16 tapasztalatára alapozva, az állattartás, gyümölcs és zöldségtermesztés jellemző, a termelés szerkezetére. Megyénkben e három ágazatból, az állattartás és a zöldségtermelés visszaszorult, a gyümölcstermesztés a gondok ellenére, még tartja magát. 1.) Az állattartás faji összetételét tekintve, elsősorban a szarvasmarha és juh tartás lehet a jövőbeni fejlesztés tárgya, hiszen a meglévő gyepterületek feljavításával, fű összetételének helyes megválasztásával, jó minőségű és olcsó takarmányt nyerhetünk. A megye termőterületének 13%-át (66 ezer ha) gyep és legelő teszi ki, melynek állateltartó képessége messze nincs kihasználva. Főleg a szarvasmarha állomány csökkent drasztikusan az utóbbi 20 évben. Amíg 1992-ben a tehén létszám 32.500 db volt, addig 2007-ben már csak 17.000 db tehén és szaporulata jelenti a tej és hús bázist. A juh 25 évvel ezelőtti statisztikai adatokhoz képest csökkenést mutat, de a 130 ezer körüli létszám évek óta stagnál. A sertés, baromfi tartás további mennyiségi fejlesztése mivel kifejezetten abrakfogyasztókról van szó, s a megye abraktakarmány előállításának jövedelmezősége igen alacsony, már kevésbé indokolt. Elsősorban háztáji, tájjellegű fajták tartásában lehet kismértékű fejlesztést végrehajtani. 2.) Zöldségtermesztés vonatkozásában jelentős visszaesés figyelhető meg, főleg a konzervipari termékek területén, (uborka, paradicsom, paprika) mely elsősorban a feldolgozóipar szétzilálásával magyarázható. 3.) A gyümölcsfélék közül, legfontosabb fajok, az alma, szilva, dió, meggy és cseresznye. Az alma jelentőségét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy még ma is az ország almatermésének 50%-át a megye adja. A termelési struktúra megalkotásánál, több tényezőt kell szem előtt tartani, de a legfontosabb, az uniós direktívák mentén, az állami akarat érvényesítése. Amennyiben csak a piac oldaláról közelítjük meg a szerkezetátalakítás kérdését, nehezebb a helyzetünk, hiszen az országunkba beömlő agrártermékek jórészt fedeznék a fogyasztói igényeket. Mivel nem ez a célunk, így állami szinten meg kell keresni azt az utat, amellyel a hazai termékek elsőbbségét biztosítani lehet. Amennyiben ez megtörtént, és az állami akarat, s az agrárérdek összhangban van, hozzá lehet kezdeni a megyék, tájegységek jellemző termelési szerkezetének kialakításához. Szabolcs-Szatmár Bereg megyében,- mint az a korábbiakból is kitűnt,- célszerű lenne 3 éven belül a szarvasmarha tehénlétszámot cca. 5-6 ezerrel növelni. Ezzel egy időben, meg kell teremteni, és hozzárendelni, a tej és húsfeldolgozó kapacitást, fogyasztói társadalom ráhangolását a magyar termékek vásárlására. A feldolgozóipar megyei szintű tervezésénél előnyösebb megoldás lehet a több kis technológia telepítése, mivel a centralizált, nagyteljesítményű üzemek létesítésének költségei állami szubvenció hiányában aligha megvalósíthatók. Másrészt a kisüzemek rugalmasabbak a termék szerkezet módosítása terén is. Alapvető szempont, hogy a szarvasmarha tartó gazdák tulajdonosai legyenek, a feldolgozó egységeknek. Miként fog a piac reagálni a meg növekedett tej, tejtermékek, illetve a hús megjelenésére? A külföldi tulajdonos, beszállító a tőke erejével igyekszik az árait, a hazai termék rovására csökkenteni. Az állam ezzel szemben árkiegészítéssel, és propagandával, a termelői közösségek jobb minőség előállításával válaszolnak, és teremtik meg az áruik piacát, kiszorítva ezzel a silányabb minőségű külföldi élelmiszereket. E típusú termékpályák és értékesítési láncok, működtethetők lennének települések, kistérségek, megyék szintjén. A feldolgozó üzemek 17

18 egyfelől biztosítanák az önellátást, másfelől a települések nagymértékű munkanélkülisége csökkenne, s a falvak létbiztonsága javulna. A szarvasmarhatartás minőségi és mennyiségi fejlesztése, országos szinten, de megyei szinten sem valósulhat meg állami akarat híján. Minden megyében így Sz-Sz-B megyében is, meg kell tervezni és teremteni a termelés és fogyasztás összhangját. A juh ágazat az előzőhöz képest, ilyen mértékű fejlesztést nem igényel, mivel a magyar fogyasztói szokások mellőzik a juhhús fogyasztását. Ezért a fejlesztésénél elsősorban a külföldi kereslet fogja meghatározni annak irányát és mértékét. Viszont megfelelő külkereskedelmi stratégiával az ágazat újra lendületbe hozható, melynek minden feltétele a megyében adott. A szántóföldi termelés megyei reformja nem megkerülhető a mezőgazdaság új irányának megvalósításában. A szocialista típusú gazdálkodási formában, minden talpalatnyi földet művelni kellet, még akkor is, ha az árbevétel jóval alatta maradt a ráfordításoknak. A magángazdálkodás ezt nem engedheti meg. Ennek ellenére, még ma is olyan árunövény fajok termelésére kényszerülnek a termelők, amelyek nem, vagy csak minimális hasznot produkálnak. Ez, egyfajta termelői kényszer. A megye termőterületének csak 10-15%-a alkalmas kalászos és egyéb iparinövény termelésére. A többi terület, erdő, gyep, gyümölcs, zöldség, termesztésére ad lehetőséget. A földművelésügyi tárca, termelési struktúrát formáló szerepe nem nélkülözhető. A szerkezet átalakításának egyik eszköze a differenciált támogatás lehet, melynek lényege az, hogy megyék tájkörzeteiben, egyfajta többlet szubvencióval segítse a termelőket, és ösztönözze arra, hogy felhagyjanak olyan fajok termesztésével, melyeknek gazdaságossága ott megkérdőjelezhető. Példaként meg lehet említeni, az alma kérdését. A Szabolcs-Szatmár- Bereg megyében megtermelt alma, íz és zamatanyaga - függetlenül a fajtától-országunkon belül sem reprodukálható. Köszönhető ez a talaj, csapadék és éghajlati viszonyoknak. Ebből az következik, hogy az ország más területein, ilyen zamatos, kitűnő minőségű alma nem terem, ezért e termőtáj fontosságát hangsúlyozva, célszerű kiemelt támogatással ösztönözni a telepítéseket és a termelést. A további fejlesztéseket is, a megyében érdemes koncentrálni. Az ország más tájegységein a telepítési engedélyek kiadását, a túltermelés elkerülése érdekében akár korlátokkal kellene behatárolni. Hasonló módon, ilyen típusú támogatásban lehetne részesíteni a fentebb felsorolt kultúrákat, dió, szilva, zöldségfélék termesztését is. A szemlélet gyakorlati megvalósulása esetén, a gazdálkodók, termékeiket olcsóbban tudnák piacra helyezni, amely a termelőnek biztos piacot jelent, de a fogyasztó is jól jár, hiszen jobb minőségű és olcsóbb termékhez jut. Az almához hasonlóan, a dió is fontos növénye a megyének. Különösen a folyóink mentén gazdálkodók számára biztosít jövedelmet. A dió is javasolható a kiemelten támogatott növények kategóriájába. A megyében megtermelt dióbél Európában keresett termék, ennek ellenére, vélhetően a késői termőre fordulás, magas kézimunka igény (diótörés, csomagolás) és költséges beruházás miatt, a telepítés üteme ma még kedvezőtlen irányba mutat. A meggy, cseresznye, barack, már nem köthető ilyen szorosan a környezeti adottságainkhoz, mivel az íz minőségét és mennyiségét e fajoknál a külső tényezők nem befolyásolják annyira, mint az alma esetében. Ettől függetlenül, kedvező piaci viszonyok esetén ezek a gyümölcsök fajlagosan nagyobb nyereséget, produkálnak, mint pl. a kukorica, napraforgó, repce stb. Ennél fogva a megye mezőgazdasági struktúrájába jól beilleszthetők. Felszíni és felszín alatti vízkészletekben, a megye adottsága jó, melyre alapozható a szántóföldi, vagy üvegházi zöldségtermesztés. Ahhoz, hogy 19

20 ez az ágazat konjunkturális helyzetbe kerüljön, a feldolgozói hátteret meg kell teremteni. Ennek hiányában a zöldségtermesztés hanyatlása folytatódik, holott a korábbi évtizedekben sok család számára jelentett biztos megélhetést. A gyenge adottságú talajokon, ahol más kultúrák szenvednek, ott a terület erdőtelepítéssel hasznosítható. Az alternatív energia hasznosítás elterjedésével újra felértékelődik az erdő, mint energiahordozó. Az utóbbi 5-10 évben megnőtt a földtulajdonosok telepítési kedve. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy az évenkénti telepítés üteme 2000 ha/év. A termőhelyi adottságokból kiindulva, hozzávetőlegesen még 70.000 ha az a terület, amely potenciálisan erdőtelepítéshez rendelkezésre áll. Különösen nagy jelentőséggel bír a futóhomok megkötését szolgáló akác faj, amely gyors növekedésű, kitűnő ipari és tűzifa tulajdonságokkal rendelkezik. A virágzó akácerdők a méhek fontos mézgyűjtő helye. Az akácméz nem csak hazánkban, hanem más európai országban is kedvelt termék. Így az akácerdő telepítéssel egyben méhlegelőt is létesítünk. Kevés szó esik országos szinten is, az ökogazdálkodás jelenéről és jövőjéről. A biotermékek iránti kereslet hazánkban sajnálatosan elenyésző, egyfelől a vásárlói igény hiánya, másfelől a kiemelkedően magas ára miatt. A termelő az alacsony hozamszintet magasabb árral próbálja kompenzálni, mivel a biogazdálkodást nem preferálja olyan mértékben, mint, amit az EU agrárpolitikája a programjában megfogalmazott. Ez a típusú gazdálkodás igen szigorú, fegyelmezett odafigyelést és sajátos technikát igényel. Ha nincs hozzárendelt magasabb szintű szubvenció, a termelés nem lehet nyereséges. Van még egy másik ok, amely az elterjedés ellen hat. Ez pedig a birtokszerkezet rendezetlensége. Nadrágszíj parcellákon ökogazdálkodást folytatni nem lehet. Az izolációs távolság hiánya miatt a tiltott vegyszerek széllel, talajvízzel átkerülnek a szomszédos kultúrákra, amely a gazdálkodásból való kizárást eredményezi. Elsőként ösztönözni kell az EU irányelveinek megfelelően, magasabb szintű támogatással a gazdálkodókat. Ezt követően ki lehet alakítani közös termelői akarattal biogazdálkodásra alkalmas birtok tömböket, sőt akár egész településeket lehet átminősíteni ökofalvakká. A megye termőterülete kifejezetten előnyös tulajdonságokkal bír e téren. Ennek oka, hogy az elmúlt 8 évben sok termelő forráshiány miatt a vegyszeres védekezést, mechanikai úton hajtotta végre, vagy éppen a területét parlagon hagyta Az ilyen földeken szermaradvánnyal, nem kell számolni, így a két év türelmi idő kivárása nélkül, szinte azonnal elkezdhető a biogazdálkodás. Összefoglalás A fentiekben összefoglalt megyei agrárkoncepció arra kívánt rámutatni, hogy miként lehetne a termelés irányítását és irányát központi akarattal úgy befolyásolni, hogy a vidéken gazdálkodók érezzék létük és tevékenységük fontosságát. Ugyanakkor változtatásra szorul az a több évtizedes szemlélet, amely figyelmen kívül hagyja a természeti és termőterületi adottságokat. Azon növényfajok, illetve állatfajok, termesztésének és tartásának kell prioritást adni, ami az adott térségben a legjövedelmezőbb. Ezzel megszüntethető a termelési kényszer, és a törpegazdaságok (15-20 ha) jövedelemtermelő képessége is javulna. A differenciált tájjellegű termelés és annak támogatása nem lehet ellentétes az uniós direktívákkal. Az új irány a mezőgazdaságban, ma még csak elképzelés és egyfajta javaslat, melynek minden egyes eleme részletes kidolgozásra vár. Vélhetően lesznek az új kormány kezében olyan eszközök, melyekkel rövid időn belül meg tudja oldani, parasztság és a vidék felemelkedését. Az itt leírt javaslatok elsősorban Szabolcs megyei vonatkozásúak, de megvalósítása országos szinten is megfontolás tárgyát képezik. 21

22 Minden megyére, régióra ráültethető az új irány, hiszen a cél az, hogy a nyolcadik éve tartó stagnálást, végre felváltsa, a valamennyi gazdálkodói réteget kedvezően érintő intézkedési sorozat. Az új megyei agrárstruktúra koncepciójának megvalósítása Az előzőekben rövid strukturális megoldásokat foglaltam össze, a megye mezőgazdaságának továbbfejlesztése, és a helyes irányvonala tekintetében. A továbbiakban részletes javaslatokkal, s azok megvalósításának helyzetelemzésével foglalkozom. 1.) Állattenyésztés, állattartás 1990. óta az állatlétszám gyakorlatilag minden ágazatban fokozatosan, esetenként kirívó gyorsasággal csökkent. Elmondható, hogy ez az országos jelenség, amely a megyénket is elérte, s lenyomata maradandó negatív ökoszociális gondokat gerjesztett. A megyét azért érinti különösen húsbavágóan, mivel ebben a hátrányos helyzetű térségben a településeken nincs más megélhetési lehetőség csak a mezőgazdaság. Térségünkben évtizedekkel korábban a szarvasmarha és juhtartásnak voltak kiemelkedő hagyományai. Az akkori, közel százezer hektár nagyságú rét és legelő területek bőségesen ellátták a kérődző állatokat takarmánnyal. E két állatfaj hús és tejtermékének értékesítése sem okozott különösebb nehézséget. Joggal felvetődik a kérdés, hogy az akkori tehénállomány és szaporulatának felvásárlása (35-36 ezer tehén) miként történhetett problémamentesen. Ugyanakkor a jelenlegi, felére csökkent szarvasmarha létszámból eredő termékek értékesítése, rendkívül hektikus és bizonytalan, miközben alig változott az ország lélekszáma és fogyasztási szokása. Bár ismert a nemzetközi piac túltermelésének problémaköre, s a fogyasztó típusú országok szükségszerűsége, ennek ellenére kijelenthetjük, hogy nem nélkülözhető a belföldi igények, hazai állati termékekkel történő ellátása. Elismerten a honi élelmiszerek iránt a fogyasztói társadalomnak nagyobb a bizalma, ám a vásárlóerő csökkenésével az olcsóbb, tartósító szerekkel dúsított silányabb áruk kelendőbbek. Az uniós termékek mozgása és azok árviszonyai egyszerűen blokkolják a hazai szarvasmarha tartás fejlesztését, sőt a leépítés irányába mutatnak. Bizonyára ebben egyéb okok is közrejátszanak, mint pl. a korábbi piacok elvesztése, helytelen kereskedelmi gyakorlat, országok közötti támogatások különbözősége, uniós elvárások stb. A hazai mezőgazdasági produktumok védelme az uniós tagországokban elfogadott íratlan törvény. Minden valamire való kormány arra törekszik, hogy a belföldi igényeket saját termelői köréből előállított áruval lássa el. Ez egyfajta termelésbiztonságot jelent a parasztságnak, biztosítékot a fogyasztónak, miközben a települések foglalkoztatása javul. Jelenleg Magyarország településein, sem termelésbiztonság, sem csökkenő munkanélküliség az elmúlt nyolc évben nem alakult ki, ellenkezőleg, inkább fokozódott. Ez a folyamat káros, hosszútávon egyre aggaszóbb mértékben fogyasztói társadalommá degradálja országunkat. Miként lehet az uniós viszonyok, és kereskedelmi prés hátterében megvalósítani mind azokat az elképzeléseket, amely a nehéz helyzetünkből kiutat jelenthet? Szabolcs-Szatmár-Bereg megye termelési hagyománya és adottságai olyanok, ahol a többfunkciós agrármodell tipikusan megjelenik. Ebben a tájegységben a szarvasmarha tartás az extenzív és intenzív típusai jól megférnek. Jelenleg az intenzív, tehát kevés munkaerőt igénylő tartási rendszerek vannak zömében, ahol a technológia iparszerű, és kis élőmunka igényű. 23

24 Sajnálatosan az extenzívebb szarvasmarhatartás, - ahol meg kellene jelenni a minőségnek, környezetkímélő magatartásnak és erőteljesebb foglalkoztatásnak - hanyatlóban van. Pedig az ilyen családi vállalkozásokra épülő tartási rendszerek sokaságát kell létrehozni ahhoz, hogy új irányt vegyen az agrárium, amely már előrevetítheti az ökotermelés, és tájgazdálkodás irányába történő elmozdulást. Természetesen, mint minden, források nélkül e törekvések sem valósíthatók meg. Források pedig vannak, csak eddig nem igen történt annak igazságos és szemléletváltó elosztása. A szarvasmarha tartás fejlesztésének szempontjai: 1./ feldolgozó háttér 2./ kiemelt támogatás (családi támogatás, tájjellegű dotáció) 3./ piackutatás, állati termékek irányított kereskedelme 4./ környezetkímélő tartástechnológia 5./ mennyiségi és minőségi szemlélet (olcsó és jó minőség) 1.1 Feldolgozó háttér Ismert a múlt, a jelen, de a jövő új irányát az agrárminisztériumnak kell kidolgozni, oly módon, hogy e sarkalatos kérdés haszonélvezői a közép és kis vállalkozások és családi gazdaságok legyenek. A megye szarvasmarha állományának fejlesztésével egy időben (22-23 ezer tehén) uniós forrásokra alapozva, gazdatulajdonosi érdekeltségben, kifejezetten hazai piac ellátására két közepes teljesítményű vágóhíd, vagy több vágópont és feldolgozó üzem létrehozása indokolt a térségben. Ezen üzemek napi vágókapacitása el kell, hogy érje az igények szerinti mennyiséget. Az igények nagyságrendjét az előzetes felmérés, piackutatás és szerződések korrekt adatai fogják meghatározni. Alapvető cél; a megye és településeinek friss és jó minőségű áruval történő ellátása, illetve a felesleges készletek megyén kívüli, esetlegesen más országokban történő exportja. A hús mellett a tej és annak feldolgozott termékei jelentik a szarvasmarha ágazat második értékesítési csatornáját. Az utóbbi években hektikus tejfelvásárlási árakkal találták magukat szembe a gazdák. Míg az intenzív telepekről kikerült extra tejért 100-120 Ft/l egységárat fizettek, addig a magán és családi gazdaságoktól 60-65 Ft/l egységáron történt a felvásárlás. Felvetődik a kérdés mire ez a diszkrimináció? Semmiképp nem tekinthető helyénvalónak ez a kettős ár, azonos minőség esetén. A tej önmagában is érték, fontos táplálékunk. Számtalan feldolgozási formája létezik, mely a háztartások étrendjében nélkülözhetetlen. Rendelkezünk olyan technológiai megoldásokkal, ami biztosítja, hogy az ebből készült termékek garantáltan egészséges és jó minőségűek. Uniós forrásokból zöldmezős beruházásokkal, tetszőleges kapacitású tejfeldolgozó üzemek létesítésére van lehetőség. Mind a hús, mind a tej feldolgozó üzemek, a szarvasmarha tartók összefogásával és tulajdonosi érdekeltégére alapozva épüljenek meg. A korábbi évtizedek már bebizonyították, hogy ha nincs a termelői és feldolgozói érdek összhangban, akkor bizony valamelyik csoport kiszolgáltatott helyzetbe kerül. A szarvasmarha ágazat fejlesztése szükségszerű, azonban a fejlesztési forrásokon túlmenően a tenyészállat beszerzése jelenthet problémát, hiszen az utóbbi években a tenyészállat előállítása is háttérbe szorult. Ez némiképp lassítja a fejlesztést, viszont előnyként említhető, hogy vérvonal szempontjából, kiváló, a fajtára jellemző állományok alakulhatnak ki a későbbiekben. 1.2. Kiemelt támogatás Az állat tartartás valamilyen szintű többlettámogatására meg kell találni a lehetőséget a kormánynak. Ennek egyik útja a szarvasmarha program meghirdetése. Elsősorban azokban a térségekben, ahol megfelelő nagyságú és olcsó legelők találhatók, továbbá ahol más megélhetési lehetőség nem adódik, csak a mezőgazdaság. Kis és közepes vállalkozások, valamint családi gazdaságok akkor válnak érdekelté a programban, ha beruházásaikhoz 40-50% vissza 25

26 nem térítendő támogatást kapnak. A vállalkozás működtetéséhez szükség esetén a későbbiekben adókedvezményhez illetve alacsony kamatozású hitelekhez kell juttatni a termelőket állami garanciavállalás mellett. Itt van az államnak szerepe és áldozatvállalása, amikor egyfajta elkötelezettséget vállal a vidék sorsáért és fejlesztéséért. A programot, és az ehhez kapcsolódó beruházási támogatásokat viszonylag rövid időre célszerű meghirdetni, (négy, öt évfejlesztési időszak). Amennyiben a gazda ezt követően mind azt a támogatást meg fogja kapni, amit más uniós honfitársa, abban az esetben azonnal versenyképessé válik az általa előállított termék. Nevezetesen már olcsóbb árfekvés mellett is, a gazdasága jövedelmező lesz. A tájjellegű termelés-, amely jelenti a tájba illő gazdálkodást-, ahol a környezet megóvásán túl, értéket teremt a gazda. Ez önmagában is támogatandó, hiszen az EU közös agrárpolitikájának ez az egyik alappillére. Erre ráfűzzük a minőségi termelést, illetve a vidéki lakosok foglalkoztatásának javulását, a program az unió számára is elfogadhatóvá válik. A kérdés csak az, hogy milyen mértékű legyen az árualap előállítása, nagyságrendileg mennyi az a hús, tej, és az ebből készült feldolgozott termékek tömege, mely biztonságosan belföldi piacon eladható. Abban biztosan nem reménykedhetünk, hogy termékeink uniós országok polcaira kerüljenek. Ezért elsősorban megyék és régiók, ellátásában kell gondolkozni. A fogyasztás szükségletének felmérése, gyakorlati alapokon nyugvó országos koordinatív piackutatást és marketing tevékenységet igényel. 1.3. Piackutatás, állati termékek irányított kereskedelme Mi a cél? A hazai, megyében előállított feldolgozott termékek piacra helyezése úgy, hogy ne a kereskedőláncolatok sokaságának kiszolgáltatva, megalázóan alacsony áron, történjen az értékesítés. A ténylegesen befektetett munka értékét kapja meg a paraszt ember. A mezőgazdaság jelenlegi állapotában nincs olyan szervezet, amely koordinálná a piackutatást, illetve a szükségletek felmérését. Egyes politikusok szerint a piac önszabályzó mechanizmusa majd ezt a kérdést megoldja. Megoldotta! Oly annyira, hogy a bevásárló központokban évek hosszú során fokozatosan kiszorultak a hazai áruk, silányabb termékek javára. Azonban azt is meg kell jegyezni, hogy ma már szinte nincs is a megyéből származó termékünk, amit a boltok polcaira helyezhetnénk. Megtervezett és irányított kereskedelem nélkül - vonatkozik ez minden ágazatra- átütő sikert nem érhetünk el. Sokak számára úgy tűnhet, hogy az irányított, tervszerű termeléssel és kereskedelemmel visszatér a szocialista tervgazdálkodás. Nem erről van szó. Egyszerűen ismerni kell országosan a szükségletet, a fogyasztói szokásokat, eladható termékek körét. Ezt követően lehet megtervezni, hogy a szarvasmarha ágazatot milyen szintig érdemes és kell fejleszteni a megyében, mivel a hús és tejtermékek, alapvető élelmiszereink. Ehhez országos felmérésre és koordinációra van szükség, önmagában nem elegendő csak a megyére lebontott tervezés. Bár megvan a veszélye kezdet kezdetén annak, hogy a hibás felmérés és marketing következtében, időlegesen felhalmozódhat néhány áruféleség, de mindenképp ezt az utat kell járni. Lépésről lépésre célszerű a programot végrehajtani, párhuzamosan a feldolgozó üzemek létesítését az állatállomány fejlesztésével. E feladatokhoz olyan apparátusra, Kereskedőházra van szükség, amely naprakész ismerettel és fejlesztési koncepciókkal bír. Csak akkor van esély a termelőknek piacra jutásra és unióból származó élelmiszerek kiszorítására, ha a parasztság azonos alaptámogatásban, illetve tájjellegű többlettámogatásban részesül. Továbbá a jól felépített kereskedelmi marketinggel, reklámmal a megyei termékek prioritását kell kitűzni célul. Az alapvető élelmiszerekkel önmagát ellátó település és önellátó megye gondolata az utóbbi pár évben már megfogalmazódott, (MAGOSZ bolthálózat) azonban kiszélesítése kormányzati akarat és ilyen irányú fejlesztések nélkül aligha kivitelezhető. Márpedig, ha függetleníteni akarjuk magunkat a beözönlő kétes eredetű élelmiszerektől, szükségünk 27

28 van a termelői, feldolgozói bázisra és az őket megerősítő kormányzati intézkedésekre. 1.4. Környezetkímélő tartástechnológia Kis létszámú jószágtartás kis környezeti terhelés. A szarvasmarhatartás nem tekinthető környezetre veszélyes tevékenységnek. Az előírások időnként túlzó, igen költséges technológiák betartására kötelezik a termelőt. Miről van szó? Induljunk ki abból, hogy a trágya igen értékes segédanyaga a növénytermesztésnek, bár veszélyes hulladék kategóriájába tartozik. A környezetkímélő szántóföldi termelés egyik feltétele, ha a műtrágyát istállótrágyával váltjuk ki. Kijuttatásig a képződött szerves trágyát tárolni kell. Erre a legalkalmasabb hely az a szántóterület, ahol majd kiszórásra kerül. A trágya érlelés egyfajta tudomány. A tábla szélen érlelt trágya környezetünket kismértékbe fertőzheti. Koncentráltan, néhány négyzetméteren jelentkezik ennek a hatása, úgy, hogy a csapadék, a képződött ammóniát talajba mossa, ahol nitritté, majd nitráttá alakul. A talajban található kolloidok, humusz, a nitrátot megkötik, így a mélyebb vízrétegekre már nem jelent veszélyt. A növények, fasorok tápanyagként hasznosítani tudják, s egy-két éven belül a trágyaszarvasból a talajba került nitrátot hasznosítják. Tulajdonképpen ez a folyamat zajlik a szántóföldön is, a trágya kijuttatását követően. A nagy létszámú intenzív szarvasmarha telepek gazdaságosan úgy tudják megoldani a trágyakezelést, hogy az istállók közelébe létesítik a trágyaszarvast, mivel a napi mennyiség kiszállítására rendszerint nincs kapacitásuk. Nos, ez a koncentrált nagymennyiségű trágyahalmaz, már komolyabb környezeti terhelést jelent, hiszen, nincs felvevő növény, ami a nitrátot felvegye. Az intenzív nagy létszámú telepeken tárolt trágya kezelését, csak költséges beruházással lehet megvalósítani. A közép és kis gazdaságok ezért előnyben vannak, mivel a napi trágyamennyiség kihordása, tárolása és kezelése akarat és gépesítettség kérdése. A trágya érlelési ideje 2 év. Ennyi idő alatt a környezetre káros anyagok nem halmozódnak fel a veszélyes küszöbértéket meghaladóan, s a kiszórást követően a veszélyforrás megszűnik. Mindezek figyelembevételével a környezetünk megóvása érdekében akkor járunk el helyesen, ha az új irány alkalmazásakor a több, de kisebb létszámú szarvasmarha telepek létesítését tűzzük ki célul. 1.5. Mennyiségi és minőségi szemlélet Az időnként túltermeléssel küszködő mezőgazdaság árualapjának kiegyensúlyozottsága attól függ, hogy a piaci felmérések mennyire helytállóak és pontosak. Rendező elv; a jó minőségű, jó árfekvésű állati termékek előállítása és kereslet kielégítése. E három szempontnak megfelelő áruknak meg kell jelenni tartósan a piacon, ellenkező esetben meg van a veszélye annak, hogy a külföldi exportőr azonnal betömi a réseket. Természetesen más országból származó áruk akkor is jelen lesznek, elképzelhető, hogy azonos, vagy olcsóbb áron, de a magyar minőség, árutisztasága (tartósító adalékoktól mentes) biztosítékot jelent a hazai fogyasztó számára. Nagyon fontos, egyben követelmény, hogy a minőség és az ellátás folyamatossága, nem lehet ingadozó. Mind a hiány, mind a túltermelés - akár megyei szinten is - veszélyt rejt magában. Azonban, ha a kereskedelmi és a termelési szféra jól összehangolt, bízhatunk abban, hogy a vásárlók hosszú távon a hazai élelmiszereket részesítik előnyben. Felvetődik a kérdés, hogy több, de kisebb gazdaság, vagy egy, de gigantikus üzem, képes a minőségi és mennyiségi igényeket kielégíteni? A válasz; gyakorlatilag mindkettő. Viszont, ha a központi akarat valóban a családi, kis és közepes gazdaságoknak kíván prioritást adni, akkor a kisebb gazdaságok mellett szól, hogy az ilyen típusú állattartók és feldolgozó üzemek, sokkal gyorsabban tudnak reagálni az esetleges gazdasági változásokra. A minőség szinten tartására nagyobb a garancia, miközben e 29

30 gazdaságoknak a környezetterhelése is jóval alacsonyabb. Több kisebb üzem a mennyiségi kritériumoknak meg tud felelni, abban az esetben, ha a termelés koordinációja megfelelő és hozzáértő team kezében van. Ne feledjük, hogy a nagygazdaság, vagy feldolgozó üzem, gépesítettsége folytán csak alacsonyabb kézimunkaerő felhasználás mellett tud gazdaságosan működni. Ezzel szemben a családi és közepes gazdaságok látszólag kisebb hatékonysággal, de magas foglalkoztatási szinttel gazdaságosan működtethetők. E gondolkodásmód egyben a vidék fenntarthatóságának, fejlesztésének ökoszociális megközelítése is. A piacon való megjelenés bármilyen termék esetén, a bevezetés időszakában kellő reklám hiányában megbukhat. A reklám mellett hangsúlyosan meg kell jelenni, hogy a magyar termék fogyasztása, a magyar gazdaság jövőjének záloga. Ki ne akarná, hogy a saját országának gazdasága fejlődő pályára kerüljön? Ehhez szükséges egy szisztematikusan felépített termelői háttér, s egy fokozatosan erősödő öntudatos fogyasztói társadalom. 2. Gyümölcs és zöldségtermesztés A termelőknek, s a döntéshozóknak-, akik egyben fogyasztók is valamilyen szinten- közös érdeke, hogy e két fontos megyei ágazat, már a múltra való tekintettel sem sorvadhat el. A hagyomány mellett a másik fontos tényező, hogy a munkanélküliség mérséklésének egyik meghatározó lehetősége. Az ország vezetésének szembe kell nézni azzal a szomorú helyzettel, hogy a településeken élő emberek, családok, agrárkoncepció hiányában olyan mókuskerékbe kerültek, melyből a kiút csak kormányzati akarattal, átgondolt és megtervezett gazdasági szemlélettel lehetséges. Szabolcs-Szatmár-Bereg megye sajátos geológiai és éghajlati adottságokkal rendelkezik, melynek megvannak az előnyei, de a hátrányai is. Mit tesz ilyenkor a gazda és az ő érdekeit képviselő kormány, vagy helyi döntéshozó? Kihasználja az előnyöket, s a hátrányokat tudomásul veszi. Ennek megfelelően alakítja ki a megye mezőgazdaságának struktúráját. Mivel a talaj adottságok és domborzati viszonyok leszűkítik a gazdálkodás lehetőségét, így nagy mozgásterünk nincs. Vannak tehát az országos átlagtól jóval gyengébb talajaink, ahol a hozamszintek még nagyobb ráfordításokkal sem érik el az európai átlagot. Viszont rendelkezünk négy jó vízhozamú folyóval, olyan genetikai talajtípusokkal, amelyeken viszonylag kevés növényfaj érzi jól magát. Tehát értelmetlen olyan növények termesztését erőltetni a megyében, amelyek sok év átlagában sem hozzák meg a kívánt gazdasági eredményt. Ez nem a napjaink felismerése, hanem évszázados megfigyelés. Nevezetesen; megfelelő talajra a megfelelő növény elvét őseink felismerték, s alkalmazták. A gyümölcs és egyéb szántóföldi kertészeti növények a gyorsan felmelegedő laza szerkezetű humuszos homoktalajokon díszlenek, ugyanakkor néhány gyümölcsfaj a folyók mentén kialakult kötött réti öntés talajokat kedveli. A megye legfontosabb gyümölcse, az alma. A 17. század derekán feljegyzések tanúsága szerint már tudatosan létrehozott kisebb almaültetvényekkel rendelkezett a megye. A 18. század elején jelentős szilva és dió ültetvényekről számol be a Pomológiai Egyesület kertészeti lapja. Abban az időben külföld egyre jobban érdeklődött a megyében termelt gyümölcsfélék iránt. Téli almát, szilva aszalványt, diót exportáltunk Ausztriába, Németországba, sőt tengeren túlra is. A 19. század végén világhírre tesz szert a tiszacsécsei dió, amit a Chicago-i, és a New-York-i árutőzsdén is jegyeztek. E sikereknek köszönhetően a nemesítés is itt nyert teret a későbbiekben, hiszen látványosan bebizonyosodott, hogy az alma, szilva, dió kiváló minőséggel hálálja meg a talajadottságot. A 19. század közepén már jó néhány almafajtával rendelkeztünk. 31

32 Az ezt követő évtizedekben rohamosan nőtt a fajtaszortiment, s legnagyobb örömünkre e fajták íz és zamatanyaga felülmúlta országunkon belül más talajokon termesztett, azonos fajtájú alma íz minőségét. Megjegyzendő, hogy a megyei almából készült sűrítmény világviszonylatban is elismert és keresett termék, mivel ezzel javítják fel a környező országok alacsony savtartalmú sűrítményeit. Úgy gondolom, hogy ezzel az adottsággal és lehetőséggel élni kell. Tettük is ezt 30-40 évvel ezelőtt, amikor az alma exportunk 70-75%-a, a megyéből került ki. Napjainkra a külföldi kereslet ellenére az alma termőterülete visszaesett, de még így is 55%-al járulunk alma exportunkhoz. Ezek a számok azt mutatják, hogy van mit keresnünk e téren, a jövőben is. Néhány kereskedő és közgazdász álláspontja szerint az itt megtermelt alma nem versenyképes az Európa nyugati féltekén előállított alma fajtákhoz képest. Egy kérdésben talán igazuk lehet, nevezetesen abban, hogy az új fajták gyümölcsének mérete, színezete esetenként tetszetősebb küllemre, azonban a hazai gyümölcs zamatanyag tekintetében utcahosszal megelőzi a külföldön termesztettekét. Kérdés az, hogy a szemre szép, de íztelen alma kell-e a fogyasztóknak? Meggyőződésem, hogy nem. A tőlünk nyugatra eső vásárlóknak nincs összehasonlítási alapjuk, hiszen az ottani termelők jól felfogott érdeke, hogy a megyénkből kikerült alma még véletlenül se rontsa piaci helyzetüket. Így marad nekünk a hazai, s a részben elveszített keleti piac. 2.1. Almatermesztés, mint a tájgazdálkodás része Azzal minden szakember egyetért, hogy a megye sajátos talaj, és éghajlati adottsága almatermesztésünket megfelelő rangra emeli. Ennek igazolására az alábbi történet szolgál. Az Oroszországi Cseljabinszk megyével két éve vettük fel a kapcsolatot. Az ottani mezőgazdasági miniszter, Ivan Fjoklin e szavakkal emlékezett vissza a magyar almára: emlékezetemben ma is benne él a gyerekkoromban elfogyasztott magyar alma íze, azóta sem ettem olyan ízletes almát, mint azokban az időkben. A két megye együttműködésének eredményeképp 2009-ben elindultak az első almaszállítmányok Cseljabinszkba. A város minden médiája napokig foglalkozott a piacukon újra megjelenő magyar almával. A szabadtéri árusok és boltok akkoriban lengyel és olasz almával voltak tele. Ennek ellenére az első szállítmány néhány nap alatt elfogyott. Mindenki, az árban alig drágább magyar (megyében termett) almát vásárolta. Az ottani kereskedői hiénák kapzsisága és érdekellentéte miatt feszültségek támadtak a kereskedelemben, így exportunk ezt követően megtorpant. Zárójelben jegyzem meg, hogy a jövőben teljesen más értékesítési konstrukcióban kell a piacon megjelenni. Az igény töretlen, van keresni valónk abban a megyében, amely közel Magyarország nagyságú. A tájjellegű mezőgazdasági termelés, az unió agrárpolitikájában is fontos helyet foglal el. (KAP második pillére) Teljesen jogos és ésszerű az- az álláspont, hogy a magyar almatermesztés és hagyomány tájjellegét hangsúlyozva, ebben a megyébe kell koncentrálni, továbbá a kapcsolódó tudományos tevékenységet (nemesítés, technológia). Két ok is indokolttá teszi ezt a döntést. Egyik ok, szociális jellegű, nevezetesen a térség kilábalása a súlyos munkanélküliségből, másik ok szakmai, ahol előtérbe kerül az alma, talaj és éghajlati adottságainak kihasználása mind hozam, mind minőség tekintetében. A minőségi és korszerű almatermesztéshez a szürke állomány adott. Rendelkezünk olyan háttér intézményekkel, melyek a legkorszerűbb technológiai ismeretek birtokában vannak. Nem rendelkezünk viszont, elegendő korszerű hűtőházi kapacitással, és azzal a megnyugtató 33

34 tudattal, hogy termékeink rendre piacra kerülnek, biztosítva a gazdának hosszú távú megélhetését, gazdaságának folyamatos fejlesztését, korszerűsítését. Mint minden gazdasági tevékenységet, így az almatermesztést is a nyereség érdekeltség motiválja. Ha a nyereség rendre elmarad, mert az időjárási tényezők kedvezőtlenek, és a piac hektikussága bedugítja az értékesítési csatornákat, bizony a gazda kétszer is meggondolja, hogy fejlesszen, vagy felhagyjon a termesztéssel. Hogy lehet kivédeni az ilyen ismétlődő negatív éveket? Elsőként át kell gondolni, hogy a művelési költségeket miként csökkentsük. Arról ugye szó sem lehet, hogy a növényvédelmen, vagy a tápanyag utánpótláson spóroljunk. Metszés és sorközművelés nem elhanyagolható munkafázis. Rá kell jönnünk, hogy a hagyományos fajták művelési költségét nem tudjuk ily módon mérsékelni. A ráfordítások legnagyobb költségtétele a permetezés. Az elmúlt évek gyakorlata alapján kijelenthetjük, hogy a 20-22 szeri permetezéssel meg tudjuk védeni a kórokozóktól gyümölcsöseinket, miközben az értékesítési ár változatlanul nyomott. Egyedüli megoldás a költségek minimalizálására a fajtaváltás. Ezen a ponton lenne a tudományos munkának kiemelkedő feladata. Nevezetesen a hazai rezisztencianemesítés felkarolásával, olyan ellenálló fajtákat kell kinemesíteni, melyek megtartják az íz, és egyéb minőségi paramétereket miközben a ráfordítások 20-25%-al csökkennek. Hiszen ha volnának olyan fajtáink, amelyek 5-6 permetezéssel megvédhetők, tetemes költségmegtakarítást érhetnénk el, s a jelenlegi értékesítési ár mellett is képződne eredmény, az az, 15-17 szeri permetezés költségét nyereségként saját zsebünkbe tudhatnánk. Meggyőződésem, hogy az elkövetkezendő években ez az irány a helyes, de azt is tudomásul kell venni, hogy amíg egy rezisztens fajta, termesztésbe kerülhet, addig hosszú évek telnek el, s nekünk a meglévő ültetvényeinket kezelni kell, sajnos időnként igen magas költséggel. Amíg a fajtaváltás zajlik, addig sem hagyhatjuk magukra a termelőket. Ekkor lép be az agrárérdek, s az állam felkarolná a Szabolcs megyébe koncentrált tájjellegű almatermesztést, oly módon, hogy a meglévő ültetvényes gazdálkodókat kiegészítő támogatásba részesíti, melyet nemzeti, vagy uniós forrásból finanszíroz. A támogatás nagyságrendjének éppen csak annyinak kellene lenni, hogy a nagy almaexportáló országokkal, azonos árszinttel tudjunk megjelenni a nemzetközi piacon, miközben a gazda is néhány forint nyereséget könyvelhetne el kilogrammonként. Ez egyfajta óhaj és igény a termelők részéről, de úgy vélem, hogy a társadalmi és szociális szempontból sem lehet figyelmen kívül hagyni, különösen a vidékfejlesztés aspektusából az effajta törekvést. Mint a fentiekben már említettem, az alma mellett még két fontos gyümölcsfaj termőterületének növelése és tájjellegű támogatása indokolt, nevezetesen a dió és a szilva. 2.2. Diótermesztés, mint a tájgazdálkodás része: A múlt század elején (1920-as évek) az alma után, a talajadottságainkra figyelemmel, dió a legnagyobb felületen termesztett héjas gyümölcsünk. Mind a termése, mind a fája igen értékes export cikk, tehát kettős hasznosítású növény. Ez igaz napjainkban is. Az viszont sajnálatos, hogy a megyei ültetvényeink területének nagysága csupán 1200 ha. A dió telepítés lendülete érthetetlen okokból, 2002-től megtorpant, s jelenleg is stagnál. Ha sorra vesszük a telepítéstől termőre fordulásig eltelt időszakot, valamint az ezt követő éves művelési feladatokat, s annak költségeit, be kell látnunk, hogy az alma termelési költségéhez viszonyítva a dióé annak 1/10-e. Igaz, hogy az egy hektárra eső árbevétel is szerényebb, azonban a termése héjasan, vagy bél formájában teljes biztonsággal értékesíthető, hiszen mind hazai, mind nemzetközi piacon meg van rá a kereslet. Talán még úgy is jellemezhetnénk, hogy nincs az a mennyiség, amit nem lehet eladni. A dió, folyók menti öntéstalajokon díszlik a legjobban, s a megyében még nagyon sok parlagon heverő telepítésre alkalmas területünk van. 35

36 Tehát, adva van a telepítésre alkalmas több ezer hektár termőterület és egy biztos piaci háttér. Hiba lenne nem kihasználni e lehetőséget, annál is inkább, mivel már a múlt évben is erős kereslet mutatkozott Francia és Németország részéről. A betakarítást és szárítást követően jelenik meg egy jelentős kézimunka szükséglet, s ez teszi ki az éves termelési költség 50%-át. A teljesítmény fokozására héjroppantó gépsor már létezik, de a bél osztályozásához továbbra is nélkülözhetetlen a kézimunkaerő. Abban az esetben, ha a diófeldolgozását Tészeken keresztül központosítjuk, és több településen jelöljük ki a feldolgozás helyszínét, az már szociális oldalról nézve is bizonyos fokig enyhítene a munkanélküliség helyzetén. Mivel tájjellegű termesztésbe illeszthető a Szabolcsi dió, érdemes abban gondolkozni, hogy az almához hasonlóan, többlettámogatással sarkalni kellene a termelőket a telepítésekre. A többlettámogatás akár egyszeri juttatásban is megnyilvánulhat, mivel a magas szaporítóanyag költsége sok gazda számára visszatartó erő. Úgy gondolom, hogy 5 ha feletti beállt ültetvény, elfogadható és egyben biztos bevételi forrás lehet a családi gazdálkodók számára, akár másodlagos, de fő tevékenységként is. A termőre fordulást követően a dió további finanszírozásra nem szorul. 2.3. Szilvatermesztés, mint a tájgazdálkodás része A harmadik kiemelkedően fontos gyümölcsünk a szilva, amely hasonlóan az előző két fajhoz, sokat lendíthet a kiútkereső gazdák helyzetén. A 19. század végén, a Nagy Magyarországon a gyümölcsfa fajok összeírásakor több mint 30 millió db szilvafát regisztráltak. Ebből 2,3 millió db Szabolcs vármegyében a Szamos mentén Nagybányáig terjedő lankás területeken, szórt ültetvények formájában volt fellelhető. Berzenczei néven vált ismerté az a fajta, melynek gyümölcséből lekvárt és aszalványt készítettek. Ez utóbbi, Nagybányai aszalt szilva néven kiváló minősége miatt igen keresett termék volt a fővárosi és külföldi piacokon egyaránt. A szilva nyers gyümölcsként, de feldolgozva aszalvány, lekvár, befőtt és pálinkaként fogyasztható. Nincs még ehhez hasonló gyümölcsünk, melyből ilyen sokféle feldolgozott termék állítható elő. Nem beszélve a beltartalmáról, mely igen jelentős biológiai értéket képvisel. A régi öregek azt tartották, hogy ha van szilvafád, ott nem éhezik a család. A megye szilvaültetvényének területe 1110 ha. Rangjához képest ez a nagyság elenyésző, s hasonlóan a dióhoz, több száz hektár telepítésre alkalmas területünk van. Napjainkban bőven válogathatunk a köztermesztésben elterjedt fajták közül, de meg kell jegyezni, hogy nem minden fajta alkalmas a fent említett feldolgozásra. Bármilyen céllal is történik a telepítés, a nyers gyümölcsre, vagy annak feldolgozott termékeire, van kereslet. A korábbi évek értékesítési nehézségei elsősorban abból adódtak, hogy a nyers gyümölcsből nem volt elegendő mennyiség. A szilva feldolgozott termékeinek mennyisége és nagyságrendje még hazai vonatkozásba sem elegendő. Erre nem lehet értékesítési stratégiát építeni. E körülmények indokolttá teszik a szilva termőfelületének további fejlesztését. A cél az, hogy a családi gazdaságok szövetkezésben kiépítsék a termelés, feldolgozás és értékesítés rendszerét. Ehhez a fejlesztéshez szükséges a szemlélet megváltoztatása, központi akarat, forrás és a tájjellegből fakadó kiegészítő támogatás, amely biztonságossá és jövedelmezővé teszi a gazdaságot. 2.4. Egyéb gyümölcsfajok termesztésének lehetőségei Csak összegzésszerűen térek ki néhány gyümölcsfajra, amely a megyében honos, ám termőtáji igény szerint az országban bárhol termelhető, gyümölcsének minőségét, íz tartalmát nem befolyásolja a megyénk talajának és éghajlatának különleges mivolta. 37