RÓMAI CSÁSZÁRKORI ÉS KORA KÖZÉPKORI LELETEK GYERGYÓSZÁRHEGYEN. A RÉGI ÁSATÁSOK ÚJRAÉRTÉKELÉSE 1

Demjén Andrea Vlad Lăzărescu RÓMAI CSÁSZÁRKORI ÉS KORA KÖZÉPKORI LELETEK GYERGYÓSZÁRHEGYEN. A RÉGI ÁSATÁSOK ÚJRAÉRTÉKELÉSE 1 1 Bevezetés A Gyergyói-medence módszeres régészeti kutatása a múlt század 60-as éveitől Tarisznyás Márton néprajzkutató kezdeményezésére kezdődött el. A kutatások főleg a középkori és újkori emlékek feltárására összpontosítottak, de emellett jelentős adatokkal bővítették a vidék őskori és népvándorláskori történetét is. A kutatások középpontjában a medence legjelentősebb műemléke, a gyergyószárhegyi Lázár-kastély állt. Az ásatások során a középkori és újkori leletanyag mellett nagy mennyiségű népvándorláskori és kora középkori kerámiát találtak a kastélyban, illetve a külső, nyugati részen, az egykori termelőszövetkezet (ma Bástya Társas) területén. A leletanyag tudományos feldolgozására idáig nem került sor. Jelen tanulmány célja, hogy a meglévő adatok alapján összefoglalja a szárhegyi népvádorláskori lelőhely kutatását és ismertesse az 1963 és 1968 között talált kerámialeleteket. A lelőhely elhelyezkedése és kutatástörténete Gyergyószárhegy Gyergyószentmiklóstól 6 km-re északnyugatra, a Szármány hegy déli oldalán fekszik. A népvándorláskori és kora középkori lelőhely a Szármány hegy lábánál, Csinód patak északi teraszán helyezkedik el. 2 Az idők folyamán jelen- 1. Köszönetet szeretnénk mondani drd. Dobos Alpárnak dolgozatunk lektorálásában és Ioan Stanciunak a szakirodalomban nyújtott segítségéért, valamint Kosza Antalnak a térkép elkészítéséért. 2. 2009 és 2010-ben a terepbejárások során a Csinód patak déli részén nem találtunk népvándorláskori és kora középkori kerámiát. tős beavatkozások történtek a területen: a középkori település valamint a Lázár-kastély részben ráépült, a nyugati részen 1963-ban a termelőszövetkezet raktárépületei és a keleti részen a magánlakások építése során bolygatták a lelőhelyet. Régészeti kutatások a kastélyban és annak környezetében több évtizeden keresztül folytak, melyekről néhány tanulmányon 3 kívül nem született összefoglaló munka. A szárhegyi Lázár-kastély kutatása gyakorlatilag négy szakaszban zajlott. Az első szakasz az 1963 és 1974 közötti időszakot képezi, amikor a kutatócsoportot Tarisznyás Márton gyergyószentmiklósi, Molnár István székelykeresztúri, Kovács Dénes csíkszeredai, Zrínyi András marosvásárhelyi és Gyulai Pál, a kolozsvári múzeum muzeológusai, illetve Keresztes Gyula építész alkották. A következő szakaszban, 1975 1977 között, az ásatások vezetését átveszi Mariana Dumitrache (Direcţia Partimoniului Cultural Naţional, Nemzeti Kulturális Örökségvédelmi Hivatal), majd 1982-ben Luminiţa Munteanu (Román Történeti Múzeum) folytatta a kutatásokat. Az utolsó szakasz az 1999 2004 közötti időszakot képezi, amelynek elsődleges feladata az ún. Asszonyok háza tervbe vett műemléki helyreállítását megelőző feltárása volt. A kutatásban Florin Gogâltan (Kolozsvári Régészeti Intézet), Emődi Tamás (Entz Géza Művelődéstörténeti Alapítvány), Darvas Lóránd (Csíki 3. MOLNÁR ZRINYI TARISZNYÁS KERESZTES KOVÁCS 1978, 105-116.; MUNTEANU 1984, 245-273.; GOGÂLTAN MOLNÁR EMŐDI DARVAS 2001, 301-329.; DARVAS EMŐDI MOLNÁR KO- VÁCS 2004. 63

Demjén Andrea Vlad Lăzărescu RÓMAI CSÁSZÁRKORI ÉS KORA KÖZÉPKORI LELETEK GYERGYÓSZÁRHEGYEN. A RÉGI ÁSATÁSOK ÚJRAÉRTÉKELÉSE Székely Múzeum), Molnár Zsolt (Babeş-Bolyai Tudományegyetem) és Kémenes Mónika (Tarisznyás Márton Múzeum) működtek közre. A kutatások elsősorban a Lázár család középkori és újkori építkezéseire koncentrálódtak, és csak közvetett módon érintették a kastély keleti és nyugati részét. A tanulmányok is főleg a kastély építéstörténetére vonatkozó adatok feldolgozására és közlésére irányultak, a kutatás során talált népvándorláskori leletekre csak néhány sorban tértek ki. 4 Dolgozatunkban az 1963 1968 közötti kutatásokat mutatjuk be, melyek során népvándorláskori leleteket találtak. Nem állt módunkban újra feldolgozni a Luminiţa Munteanu kutatásai során 1975 1977 között talált és közölt 4. századi leleteket, mivel ezek nem találhatók a Múzeum raktárában. 5 Egyedüli kivételt képez a 2000-ben, az Asszonyok háza kutatása során a pincében talált, szájával lefele fordított, fenék nélküli nagyméretű tárolóedény (5. t./2). 6 A múlt század 60-as éveiben végzett kutatásokat a gyergyószentmiklósi Tarisznyás Márton Múzeum Levéltárában fennmaradt szűkszavú ásatási naplók és jelentések alapján hézagosan lehetett rekonstruálni. 7 Az ásatási kutatóárkok és szelvények helyzetét csak részben sikerült beazonosítani, mivel az ásatásokról nem készült részletes felmérés (2. t.). 8 4. MOLNÁR ZRINYI TARISZNYÁS KERESZTES KOVÁCS 1978, 109.; MUNTEANU 1984, 258-261. 5. A tanulmány 16-os lábjegyzete alapján az 1975-1977 között talált kerámialeletek a Bukaresti Történeti Múzeum Raktárában találhatóak. A leletanyagról készült rajzok a tanulmányban láthatóak. MUNTEANU 1984, 258-261. Fig. 2, 3, 4. 6. Az edény leletkörülményeire vonatkozó információk közléséért köszönetet szeretnénk mondani Florin Gogâltannak, Emődi Tamásnak és Darvas Lórándnak. A tárolóedény Szárhegyen, a Lázár-kastély régészeti kiállításán látható. 7. MOLNÁR ZRINYI TARISZNYÁS 1964a, 1-7.; MOLNÁR ZRINYI TARISZNYÁS 1964b, 1-5.; MOLNÁR TARISZNYÁS ZRINYI 1965, 1-4.; MOL- NÁR TARISZNYÁS ZRINYI 1966a, 1-6.; MOL- NÁR KOVÁCS TARISZNYÁS ZRINYI 1966b, 1-5.; MOLNÁR ZRINYI TARISZNYÁS KOVÁCS 1967, 1-3.; MOLNÁR ZRINYI KOVÁCS TARISZNYÁS GYULAI 1967-1968, 1-42.; KOVÁCS TARISZNYÁS GYULAI 1969. 1-10. 8. A Luminiţa Munteanu által közölt alaprajz nem egyezik az általunk szerkesztett alaprajzzal. MUNTEANU 1984, A szárhegyi kutatások 1963 nyarán vették kezdetüket. Az ásatási jelentés alapján korábban (?), a kastélytól nyugatra a termelőszövetkezet egyik raktárépületének az építése során öt temetkezést tettek tönkre. A jelentés szerint az 1., 2. és 3. sírokat nem tudták korszakra behatárolni, a 4. sírt népvándorláskorinak, míg az 5. sírt egy kővel kirakott, hamvasztásos szláv temetkezésnek jegyeztek le. A múzeum későn szerzett tudomást a leletekről, így azok pontos helyzete nem ismert, a leleteket pedig a szárhegyi általános iskola tanulói széthordták. 9 A sírokat a helybeliek elmondása alapján feltüntették egy térképrészleten, amely a Múzeum Levéltárában megőrződött, és amelyen beazonosítottuk négy sír helyzetét. 10 A raktárépület, illetve a kőbánya mellett 1963-ban több kutatóárkot is ástak (K4, SX), amelyekben késő bronzkori, dák, 11 gót és szláv kerámiatöredékeket találtak. 12 A kutatásokat 1964-ben és 1965-ben az elfalazott nyugati kapu környékén folytatták. A nyugati kapu külső részén, az S 3 szelvényben (1964/S 3) Fig. 1. Az általunk közölt, az 1963-1977, 1982 és 1999 évi kutatásokat összesítő alaprajzot a Múzeum Levéltárában található, pauszpapírra rajzolt, az 1963-1974 közötti kutatásokat összesítő felmérés alapján készítettük. A felmérést kiegészítettünk a Múzeum Levéltárában talált térképrészlettel, amelyen fel van tüntetve az 1963-ban (?) talált négy sír helyzete; az ásatási jelentésekhez csatolt rajzokkal, valamint az 1982-es és 1999-es ásatások összesítő felméréseivel. AMTM 1/10. 1963-1964,1965.; MIML 1965.; MUNTEANU 1984, Fig. 1.; GOGÂLTAN MOLNÁR EMŐDI DARVAS 2001, Fig. 2. Továbbá a jelentések és az ásatási naplók leírásai alapján jelöltük be szaggatott vonallal és kérdőjellel azokat a részeket, ahol népvándorláskori és kora középkori leleteket találtak. MOLNÁR ZRINYI TARISZNYÁS 1964a, 2, 5-6.; MOLNÁR KOVÁCS TARISZNYÁS ZRINYI 1966b, 4-5.; MOLNÁR ZRINYI TARISZNYÁS KOVÁCS 1967, 3.; MOLNÁR ZRINYI KOVÁCS TARISZ- NYÁS GYULAI 1967-1968, 14-15, 17-24. A Lázár-kastély alaprajza V. Drăguţ profeszor valamint A. Stibli és S. Ignat korabeli felmérése alapján készült. AMTM I/18. 9. MOLNÁR ZRINYI TARISZNYÁS 1964a, 5. A kutatók az 1978-ban közölt tanulmányukban már nem korszakolják a temetkezéseket. MOLNÁR ZRINYI TA- RISZNYÁS KERESZTES KOVÁCS 1978, 109. 10. AMTM 1/10. 11. Az ásatási naplókban és a jelentésekben rendszeresen dák vagy dák jellegű leleteket sorolnak fel, a Múzeum raktárában található leletanyag között viszont nem találtunk dák kerámiát. 12. MOLNÁR ZRINYI TARISZNYÁS 1964a, 2, 6. 64

ERDÉLY ÉS KAPCSOLATAI A KORA NÉPVÁNDORLÁS KORÁBAN 2 m mélységben őskori, dák és a Marosszentanna Csernyahov-kultúrához tartozó kerámiát találtak. 13 1965-ben a kapu belső részén, az udvarban nyitottak egy szelvényt (1965/S 1). 2,60 m mélységben szürke, korongolt, hullámvonalköteggel díszített és kézzel készített, díszítés nélküli kerámiatöredékek kerültek elő, amelyeket a 8-9. századra kelteztek. Ugyanebben a rétegben dák jellegű kerámiát, illetve egy orsógombot találtak. Egy másik szelvényből, amelyet a falon kívül, a nyugati kapu környékén ástak (SII), az 1964/S3 folytatásaként, - 0,40-0,60 m mélységből dák jellegű és 14-16. századi kerámia került elő, rétegtani összefüggés nélkül. 14 Az ásatási napló alapján 1966 májusában az 1963-ban kutatott SX szelvény mellett egy újabb szelvényt nyitottak (KX), amelyben egy kőlapokkal borított réteg alatt kerámiatöredékeket és 2-3 cm² felületen hamuréteget figyeltek meg. Mindezt egy 9-10. századi szórthamvas temetkezésnek vélték. A szelvényről felszínrajz készült, amelyet azonban nem találtunk meg a Múzeum Levéltárában. A feljegyzések alapján a leletanyagot a marosvásárhelyi múzeumban restaurálták. 15 A legtermékenyebb év leletanyag szempontjából az 1967-es volt. Június 27 28-án három 2,50x2,50 m-es szelvényt nyitottak az előző években megkezdett dák település maradványainak a feltárására, az előzőleg már kiásott észak-déli irányú kutatóárok déli végétől kezdődően (a forrás nem jelöli meg a korábbi árok elnevezését, de feltételezhetően az 1963/S10 szelvényről lehet szó). Az 1. számú kutatóárokban erős szuvadt felületet, egy csészét és egy vas karperecet találtak. A szuvadtfelület elbontása során talált cserépmaradványok és az obszidián penge (silex) alapján ezt bronzkorinak határozták meg. A 2. számú kutatóárkot 0,70 m mélységig ásták le, ebben mindössze néhány, kézzel formált 13. MOLNÁR ZRINYI TARISZNYÁS 1964b, 4. 14. MOLNÁR TARISZNYÁS ZRINYI 1966a, 4-5. Meglátásuk szerint a leletek másodlagos helyzetben voltak, és azok a kastély fölötti teraszról földcsuszamlás következtében kerülhettek oda. Ezt folyamatosan hangsúlyozzák a jelentésekben és a tanulmányukban, véleményüket később átveszi Luminiţa Munteanu is. 15. MOLNÁR KOVÁCS TARISZNYÁS ZRINYI 1966b, 4-5. dák cseréptöredéket találtak. A 3. számú kutatóárokban egy kést, egy vaskarikát és egy tárolóedényt (?) találtak. Észak felé 4 m-rel meghosszabították az árkot, de innen nem került elő leletanyag. 16 Az ásatási napló alapján 1967. október 27. és 31. között is ástak a kastély melletti területen. Feltehetően a néhány napos kutatás nem éppen hivatalos keretek között zajlott, mert erről nem készült jelentés, és eredményei szakmai körökben sem ismertek. Gyakorlatilag ebből az időszakból származik az általunk feldolgozott kerámiaanyag tetemes része, amely a leltárkönyvben G kazetta -ként jelenik meg. Az árkokat a délnyugati bástyától nyugatra, a termelőszövetkezet udvarán jelölték ki, ezek a sáncok a G jelzést viselték. Az első kutatóárkot a bástyától kb. 10 m távolságra ásták. Ez a sánc kevés leletanyagot tartalmazott, a leletanyag szórványosan került elő 0,30-0,40 m mélységből. 17 A következő három nap, október 28 31. során feltehetően egy házat tártak fel kilenc edénnyel, és egy másik ház bontásának kezdtek neki, amelyet utána viszszatemettek. A kutatást Kovács Dénes és Tarisznyás Márton vezették, a leírások alapján nem készült róla dokumentáció. Az eseményekről az ásatási naplót idézzük. 1967. október 28. Az előző napi tapasztalatok alapján kijelöltük az új árok helyét a G körzetben. Az árok észak-dél irányú, összeköti a tegnapi sáncot, átvágja a patak medrét és a patak déli oldalán is folytatódik, 28 m hosszan. Megfigyeléseinket a következőkben rögzítettem. Régészeti anyag csak az észak felé eső végében volt a sáncnak, de ott igen bőven. Kazettát nyitottunk és feltártunk 5 edényt és egy szuvattal tapasztott 2x3 m felületet. Az edények két félék először kézzel készített durva rituális edények másik részük finom pasztás szürke és sárgáspiros késő római edénytípus sok hullámvonalas díszítéssel... 16. MOLNÁR ZRINYI TARISZNYÁS KOVÁCS 1967, 3.; MOLNÁR ZRINYI KOVÁCS TARISZNYÁS GYULAI 1967-1968, 14-15. 17. MOLNÁR ZRINYI KOVÁCS TARISZNYÁS GYU- LAI 1967-1968, 17. 65

Demjén Andrea Vlad Lăzărescu RÓMAI CSÁSZÁRKORI ÉS KORA KÖZÉPKORI LELETEK GYERGYÓSZÁRHEGYEN. A RÉGI ÁSATÁSOK ÚJRAÉRTÉKELÉSE 1967 október 30. Bástyán kívüli régészeti feltárásunkat tovább folytattuk. Feltártunk az előzőek mellé még 4 edény maradványait és teljes egészében utána bontottunk a tapasztott felületnek. Így az egész olyanformán nézett ki, hogy a tapasztott felület mellett körben helyezkedtek volna el az edények. Ezt két oldalról biztosan észlelni lehetett. A harmadik oldal sorsát a betöltés alkalmával fogjuk eldönteni. Tovább folytattuk az átvágást a patakon túl, de az eredmény rétegtani megfigyeléseken kívül semmi más eredménnyel nem járt. Délután ezeket az árkokat már be is töltöttük, és kezdtük felszedni a kerámia maradványokat is. A ki nem szedett kerámiát éjszakára kátránypapírral letakartuk. Az átlagos mélység a tapasztott felületnél 40 cm, az edényeknél 35 cm a felszíntől számítva. 1967 október 31. Folytattuk reggel a bástyán kívüli régészeti anyag becsomagolását. Lebontottuk a teljes feltárt felület cserépanyagát és a helyszínen csomagoltuk is be. Betöltöttük az összes gödröket. Cövekeket helyeztünk el az út szélén a következő évi ásatásoknál tájékozódás szempontjából. Maradék időben egy 15 méter hosszú kutatóárkot nyitottunk, az úttal párhuzamosan kelet nyugati irányban. Itt is siker koronázta az ásatást, már az árok elején, szuvadt réteg és kövek jelezték egy újabb tapasztott szint létezését. Az új pontot bemértük a bástya sarkától 39 m. Az árkot visszatakartuk és ezzel az 1967-es archeológiai kutatásokat befejeztük Szárhegyen. 18 1968-ban a kutatások a főépület környékére koncentrálódtak. A keleti szobában nyitott kutatóárok (XI) keleti részében, a főépület északi fala melletti kutatóárokban, valamint a Gólyás-bástyában nyitott szelvényekben folyamatosan találtak dák jellegű kerámiát. 19 Luminiţa Munteanu 1984-es tanulmánya is megerősíti ezt a tényt, mivel 1975 1977 között a főépület környékén és a kerítőfal nyu- 18. MOLNÁR ZRINYI KOVÁCS TARISZNYÁS GYU- LAI 1967-1968, 19-23. 19. KOVÁCS TARISZNYÁS GYULAI 1969, 5. gati részén (S XIX), valamint szórványosan a kastély keleti részén (S XXVI) ásott szelvényben is találtak 4. századi kerámiát. 20 A leírások alapján a kastély területén ásott szelvényekből is folyamatosan került elő népvándorláskori leletanyag. Az 1968 utáni évekből a Tarisznyás Márton Múzeum nem rendelkezik ásatási dokumentációval. A leltárkönyv alapján pedig világosan látszik az, hogy az 1963 1968 közötti időszakban kerültek népvándorláskori és kora középkori leletek a raktárba. Miről is tanúskodnak a korabeli ásatási naplók? Néha nagyon körülményes egy régi ásatást dokumentáció nélkül értelmezni. A feldolgozás során számos ellentmondás merült fel. Munkánkat a dokumentáció hiánya mellett nehezítette az is, hogy a Múzeum raktárában a kerámialeletek egy része az idők folyamán összekeveredett, így azok helyzete nem ismert. Ezért nem szeretnénk elhamarkodott következtetéseket levonni a korabeli kutatásokról, feldolgozásunk jelzés értékű, konkrét válaszokkal csak egy hitelesítő ásatás után tudunk szolgálni. A leletanyag értékelése A gyergyószárhegyi leletek, annak ellenére, hogy a régészeti kontextus hiánya miatt tudományos szempontból nem értékesíthetőek teljes mértékben, még ha elméleti szinten is, de alkalmasak a népvándorláskor és kora középkor kutatása szempontjából fontos kérdések tárgyalására. Elsősorban Délkelet-Erdély térségének Kr. u. 3 4. illetve a 6 9. századok közötti, még számos szempontból tisztázatlan helyzetére gondolunk. A régészeti adatok viszonylag kis mennyisége, valamint a problémára irányuló kutatások hiánya miatt az adott térségben a kronológiai valamint a kulturális folyamatok az említett időintervallumokban nagyon kis mértékben ismertek. A régészeti leletek kronológiai csoportosításában teljes mértékben a kerámiatöredékek jellegzetességeire, illetve az ezek között feltételezhető kapcsolatokra támaszkodtunk. Rétegtani adatok hiányában, az általunk elvégzett időrendi csoporto- 20. MUNTEANU 1984, 258. 66

ERDÉLY ÉS KAPCSOLATAI A KORA NÉPVÁNDORLÁS KORÁBAN sításnak a régészeti kutatások újrakezdéséig, kizárólag relatív értéke van. Technológiai szempontból a vizsgált kerámiatöredékeket három csoportba sorolhatjuk: kézzel készített, durva anyagból készült kerámia 40 45%-ban, gyorskorongolt kerámia 25 30%-ban, illetve lassú korongolt kerámia 20 25%-ban. A durva, kézzel készített kerámia esetében, a rétegtani adatok hiánya miatt, illetve a morfológiai és technológiai sajátosságok ismerete nélkül, a kulturális és kronológiai besorolás nem volt lehetséges, különbségeket csak a másik két kategóriába tartozó kerámia esetében tudtunk megfigyelni. Késő római császárkor (3-4. század) Az Erdélyi-medence kora-népvándorláskorát illetően, véleményünk szerint mindmáig tisztázatlan az első gót közösségek 21 behatolásának időpontja, illetve útvonala. Az idők során a kutatók álláspontja ezzel a kérdéssel kapcsolatban többször változott, részben a politikai befolyás hatására, részben pedig egyes jelentős leletek előkerülésének eredményeképpen. A marsosszentannai temető feltárása és közlése által Kovács István azon első kutatók közé tartozott, akik a témával foglalkoztak. Kovácsnak sikerült az Erdélyi-medencében egy új kulturális csoportot beazonosítani, melyet helyesen a gótoknak tulajdonított, azonban a valóságosnál valamivel korábbra keltezett. Ez a tévedés a 20. század eleji népvándorláskorral kapcsolatos hiányos ismeretekkel magyarázható. 22 C. Daicoviciu szintén egy korai időpontra helyezte a gót népcsoport megjelenését Erdélyben, feltételezve, hogy az említett esemény egy, a Birodalommal kötött foedus következményeként, esetleg még a római közigazgatás Dáciából való viszszavonulása előtt, valamikor a Kr. u. 3. század második felében következhetett be. 23 A román kutató ezzel ellentmond egy korábbi munkájában közzétett álláspontjának, mely szerint a gótok behatolása, a marsosszentannai és marosvásárhelyi régészeti feltárások alapján, közvetlenül az aurelianusi visszavo- 21. A Marossszentanna-Csernyahov kultúrához tartozó népességre gondolunk. 22. KOVÁCS 1912. 23. DAICOVICIU 1970, 489. nulást követő időszakra (3. század második fele - 4. század első fele) tehető. 24 A Târgşoru Vechi-en feltárt temető, és ennek a Románia területéről ismert Csernyahov-kultúrához tartozó temetőkben megfigyelt halotti rítussal és rituáléval való összehasonlítása alapján, Gh. Diaconu számos tanulmányában, a gótok jelenlétéhez köthető erdélyi régészeti leleteket a Kr. u. 4. század közepére datálta. 25 A gótok behatolásának időpontját legmegfelelőbben K. Horedt kolozsvári kutató határozta meg a félkörös fej- és rombusz alakú láblemezű lemezfibulák elemzése alapján. 26 Következtetése szerint, a gótok erdélyi jelenlétét nem lehet a 4. század közepénél korábbi időszakra keltezni, útvonaluk Románia jelenlegi területén Moldvából Havasalföldre, majd onnan Erdélybe vezetett. 27 L. Bârzu az egykori római provincia jogállásának újragondolását szorgalmazta a visszavonulás idejében és azt követően, valamint alapvető fontosságúnak tartotta azon körülmények felderítését, melyek egy nagyszámú barbár közösség havasalföldi letelepedéséhez vezettek. Meglátása szerint csak ezáltal lehetséges tisztázni a gótok kései erdélyi letelepedését a Kr. u. 4. század második felében. 28 A szerző egy későbbi tanulmányban visszatért a problémához és kiegészítette azzal, hogy a gótok erdélyi behatolása nem következhetett be a Kr. u. 4. század közepénél korábban, ezt egy egyezmény betartásával és a bennszülött lakosság ellenálló erejével magyarázta. 29 A kora-népvándorláskor és kora középkor kutatásában jelentős szerepet betöltő I. Nestor, aki egy másik szemszögből vizsgálta az erdélyi 4. századi realitásokat, elkülönített olyan kisebb földrajzi térségeket, melyek sajátos kulturális-történelmi fejlődéssel rendelkeztek, és szintén a behatolás kései időpontja mellett érvelt. 30 A Csernyahov-kultúrához tartozó leletek hiánya a Marostól délre fekvő területeken, Délkelet-Erdély kivételével, szintén az Erdélyben régészetileg el- 24. DAICOVICIU 1940, 200. 25. DIACONU 1961.; DIACONU 1965a, 122.; DIACONU 1965b. 26. HOREDT 1967, 581. 27. HOREDT 1967, 578-579.; HOREDT 1986, 7. 28. BÂRZU 1973, 97. 29. BÂRZU BREZEANU 1991, 210. 30. NESTOR 1975. 67

Demjén Andrea Vlad Lăzărescu RÓMAI CSÁSZÁRKORI ÉS KORA KÖZÉPKORI LELETEK GYERGYÓSZÁRHEGYEN. A RÉGI ÁSATÁSOK ÚJRAÉRTÉKELÉSE különülő régiók jelenlétével magyarázható. Elgondolása szerint, a délkelet-erdélyi lelőhelyek a havasalföldi gót szállásterület kiterjesztéseként jöttek létre, ezáltal a két említett terület között szoros kapcsolat feltételezhető. Az említett közösségek útvonalait illetően, I. Nestor szerint nem beszélhetünk egy egységes térségről, mivel a Maros-menti és a havasalföldi temetők között, az utóbbi csoportba beleértve a délkelet-erdélyieket is, nem mutatható ki közvetlen kapcsolat. Véleményünk szerint ez a tény új hipotézisek megfogalmazásához vezethet a Kelet-Erdély és Moldva közötti kapcsolatokat illetően. A gyergyószárhegyi lelőhelyet vizsgálva a kora-népvándorláskor fent vázolt délkelet-erdélyi kronológiájának függvényében, arra a következtetésre jutunk, hogy az általunk elemzett kerámialeleteknek sem a pontos kronológiai behatárolása, sem a kulturális besorolása nem lehetséges. K. Horedt az említett térségben, a késő római kor falusi jellegű településein négy régészetileg elkülöníthető jelenség meglétére hívta fel a figyelmet: a romanizáció által nem érintett dák, a római, a csernyahovi és kárp csoportokra. Kimutatta a helyi lakosság számbeli dominanciáját, melyet az ún. Sepsiszentgyörgy-kultúrával azonosított. 31 Ennek a kultúrának a jellegzetes elemei: a tojásléccel díszített, fül nélküli dák csészék, 32 a púpos hátú csontfésűk, illetve a Krausengefässe típusú tárolóedények. Az újabb leletek és a kutatásban meghonosodott új irányvonalak bebizonyították, hogy a K. Horedt által kialakított séma teljes mértékben a leletek véletlenszerűségére támaszkodott, és sem mikro-, sem makroregionális szinten nem tükrözi a valóságot. 33 A fent említett régészeti lelettípusok közül Gyergyószárhegyen kizárólag a Kr. u. 3-4. századra datálható tárolóedényekkel találkozunk, melyek nagy számban megtalálhatók az adott kor településein, ugyanakkor eredetük valószínűleg a Latène periódusba nyúlik visz- 31. HOREDT 1982, 76. Azon vélemény, mely szerint a helyi lakosság délkelet Erdélyben számbeli fölényben van, már korábban megfogalmazódott a hazai kutatásban, lásd SZÉKELY 1969, 82. 32. Az adott lelettípussal kapcsolatos problémákhoz, illetve ennek a későbbi, a Kr. u. 4. század második felébe való datálásához lásd OPREANU 1993. 33. OPREANU 2002, 173-174. sza. 34 A térség leletanyagának homogén jellegét jól mutatja, hogy a kerámialeletek párhuzamai megtalálhatók például Csíkszentmihály, Csíkszentkirály, 35 valamint Oltszem 36 lelőhelyeken, de ezek mellett számos más példa is említhető. 37 Ugyanakkor kiemeljük, hogy a kora-népvándorláskori kerámiatöredékek római töredékekkel való keveredése, illetve a biztosan a Kr. u. 4. század végére datálható elemek hiánya, a gyergyószárhegyi település keltezését Kr. u. 3-4. századra, vagyis a késő császárkorba valószínűsítik. A lelőhely ezen fázisának pontos keltezése, valamint a római kerámia készítési technológiájának a hagyománya két olyan fontos problémát jelentenek, melyek újabb kutatások hiányában megválaszolhatatlanok. Kora középkor (6. század második fele 9. század) Az általunk vizsgált második kérdéskör a szárhegyi kerámialeletekkel kapcsolatosan a Kr. u. 6 7. századra vonatkozik. Az előző esethez hasonlóan, a lelőhely a szlávok Délkelet-Erdélybe való behatolásával hozható kapcsolatba, melynek nyomai ebben a térségben korábbiak, mint az Erdélyi-medence más területein. A szlávok behatolásának a kérdését a román kutatás általában az új népesség és a helyi lakosság közötti kapcsolatok tükrében elemezte. Az utóbbi időszakban bekövetkezett ideológiai váltásoknak köszönhetően elkezdődött az említett kérdéskör újraértelmezése a hazai kutatásban. 38 Míg az Erdélyi-medence nyugati és központi részén a szlávok megjelenése valamivel későbbre tehető, Délkelet Erdélyben a régészeti kutatásoknak sikerült kimutatni egy korai szláv lelethorizontot, mely minden valószínűség szerint a Kr. u. 6. század második felére keltezhető és a szlávok moldvai jelenlétével hozható kapcsolatba. 39 Áttekintve a problémára vonatkozó kutatástörténetet, megállapíthatjuk, hogy C. Daicoviciu 34. IONIŢĂ 1966, 205.; SZÉKELY 1969, 78. 35. KÖRÖSFŐ DARVAS 2009. 36. BUZEA 2002. 37. SZÉKELY 1969.; PETRESCU 2002.; JANOVITS 2002. 38. Bővebben, lásd: CURTA 1994.; STANCIU 2001. 39. SZÉKELY 1974.; SZÉKELY 1988.; SZÉKELY 1992.; STANCIU 2001, 119-124. 68

ERDÉLY ÉS KAPCSOLATAI A KORA NÉPVÁNDORLÁS KORÁBAN már 1944-ben a 7. század első évtizedeit határozta meg, mint az első szláv közösségek Erdélybe való betelepedésének biztos időpontját. Ugyanakkor nem zárta ki egyes, kisebb lélekszámú csoportok megjelenését már a 6. század közepén, az avarokkal hozva őket kapcsolatba, vagy esetleg még korábban, mikor a szóban forgó terület a gepidák politikai ellenőrzése alatt állt. 40 Általában a külföldi kutatók sem kérdőjelezték meg a korai szlávok Erdély központi és nyugati részén való megjelenésének keltezését. Bóna István például azon a véleményen volt, hogy a szlávok nem hatolhattak be 567 előtt egy, a gepidák által ellenőrzött területre. Szerinte a legkorábbi szláv települések Délkelet-Erdélyben a 7. század elejére keltezhetők, ugyanakkor a legkorábbi szláv temetkezések Erdély északi felében találhatók. 41 Ebben az összefüggésben, egy olyan, a Medgyes csoportnál korábbi horizont, melyben kimutathatók bizonyos korai szláv elemek, az Olt és a Küküllők felső folyásánál, 42 valamint Északnyugat-Romániában 43 figyelhető meg. Ez a jelenség legkorábban a 6. század második felére tehető, és az avar fennhatóság alatt élő, késői gepida jelenléttel hozható összefüggésbe. 44 A szlávok behatolásának kronológiáját tanulmányozva Maria Comşa két hullámot figyelt meg: az első fázisban (525-530 táján) az Olt felső folyásától keletre és délkeletre eső területekre jutottak el, a második fázisban (a 6. század közepe után), az Olt felső folyásától északra is megjelentek, egészen a Nagy-Küküllő medencééig. 45 Megfigyelhetjük, hogy a vita keretén belül a szóban forgó lelőhely ismét fontos helyet foglal el, elsősorban a szlávok megtelepedési dinamikájának szempontjából, akik a 6. század második felében már megjelen- 40. DAICOVICIU 1944, 181; DAICOVICIU 1967, 10. 41. BÓNA 1990, 97-101. 42. STANCIU 2001, 121-122. 43. TEODOR 1985, 56; STANCIU 1998-1999; STANCIU 2001, 126-127; STANCIU 2004. Hasonlóképpen Bóna I. is felfigyelt arra, hogy a legkorábbi szláv temetkezések Erdély északnyugati részén helyezkednek el, utalva ezáltal a darolci és a piskolti leletekre, ld. BÓNA 1990, 100. 44. NESTOR 1970, 103; NESTOR 1973, 32. 45. COMŞA 1979. tek Erdély dél-keleti részén, de abból az okból kifolyólag is, hogy lehetőségünk adódik megfigyelni a környező telepek függőleges és horizontális fejlődését, illetve az egymással és a Kárpátokon kívüli területekkel való kapcsolatukat. Rendszeres kutatások hiányában, melyek kifejezetten ezekre a problémákra összpontosítanának, nem áll módunkban többet megállapítani a korábban említett nézőpontoknál. Ennek ellenére, néhány jellegzetes kerámiatöredékből kiindulva, tehetünk pár megjegyzést a lelőhelyen talált szláv jellegű leletekre vonatkozóan (8. t./1, 3.). Ezek között szerepel két kultikus jellegű kerámiatöredék, melyek díszítését különböző, még az égetés előtt az agyagba bekarcolt szimbólumok alkotják. Az egyik egy kézzel formált, szemcsés anyagú fazéktöredék, amelyen egy hal és más bekarcolt motívumok figyelhetők meg (8. t./3.), a másik szintén egy kézzel formált, szemcsés anyagú fazékból származik (8. t./1.). Ami a szimbólumok analógiáit illeti, a dolgok viszonylag egyértelműek. A hullámvonalban végződő, X alakú, bekarcolt motívumhoz hasonló díszítés számos lelőhelyről ismert, mint például Băleni, 46 Dulceanca 47, Bukarest Militari 48, Botoşana 49 vagy Bacău 50, a bekarcolt hal alakú díszítésre Corlăteni (?) Botoşaniból 51 ismerünk párhuzamot. Ami a két kerámiatöredék értelmezését és keltezését illeti, meg kell említeni, hogy a bekarcolt X alakú, hullámos vonalban végződő díszítés az E. S. Teodor és I. Stanciu által a szláv környezetre jellemző, a kiégetés előtt bekarcolt kereszt motívumokkal díszített edénytípusokra felállított tipológia 2-es típusába illeszkedik be. Ez a típus a 6. századra keltezhető, és az említett szerzők véleménye szerint úgy tűnik, hogy keresztény jellegű üzenetek írására való próbálkozásokkal állunk 46. TEODOR STANCIU 2009, 134; 147, Fig. 5-6. 47. TEODOR STANCIU 2009, 134; 148, Fig. 8-9. 48. TEODOR STANCIU 2009, 134; 150, Fig. 21. 49. TEODOR STANCIU 2009, 134; 151, Fig. 24. 50. TEODOR STANCIU 2009, 134; 151, Fig. 28. 51. TEODOR 1991, 83-84; 130, Fig. 12/5.; TEODOR STANCIU 2009, 135. 44. lábjegyzet, ahol a szerzők kételkednek a kereszt létezésében, azonban elfogadják a halat, mint egyértelmű szimbólumot. 69

Demjén Andrea Vlad Lăzărescu RÓMAI CSÁSZÁRKORI ÉS KORA KÖZÉPKORI LELETEK GYERGYÓSZÁRHEGYEN. A RÉGI ÁSATÁSOK ÚJRAÉRTÉKELÉSE szemben. 52 Jelen esetben valószínűbbnek tűnik egy, a 6. század második felére, vagy akár a következő század elejére való keltezés. A második kerámiatöredék esetében, amelyen egy bekarcolt hal látható, 53 a halnak, mint keresztény szimbólumnak a jelentése jól ismert, ezért jelen esetben nem a motívum értelmezése okoz problémát, hanem inkább a töredék kronológiai besorolása. A kérdés tisztázására néhány olyan analógiát hívhatunk segítségül, mely ugyanazon kulturális környezetből származik: a Corlăteni (?) Botoşaniból származó 54 példányokat, ahol jól kivehető egy hal ábrázolása, vagy a botoşanai 55 miniatűr edényt, melyen egy figyelmesebb szemlélés után észrevehető egy hal ábrázolása. Mindkét darabot a 6. századra keltezték. Az utóbbi példa esetében, ha elfogadjuk, hogy egy bekarcolt halábrázolással állunk szemben, akkor az analógia azért is fontos, mert ugyanazon edény testén egy hullámos vonalban végződő X alakú díszítés is megfigyelhető, mely a két motívum egyidejűségét bizonyítja. A szárhegyi lelőhelyről előkerült, kora középkorra keltezhető kerámiaanyagot elemezvén, megállapíthatjuk, hogy legalább két kronológiai horizonttal állunk szemben. Amint láthattuk, az első nagy valószínűséggel a 6. század második felére és a 7. század első felére keltezhető. A szláv tálka (9. t./2.), melynek datálása, elterjedése és, a szláv közösségek központi tevékenységeihez fűződő szerepe, mely ezáltal egy jelképes státuszt kölcsönöz neki, meg volt határozva, 56 bár ez a modell számos ponton tovább finomítható, valamint a lassú korongon készült, be- karcolt hullámvonalakkal díszített kerámia jelenléte, egy új kronológiai horizontot mutat, mely a 6-9. századokra keltezhető, és egyidejű a K. Horedt által Medgyes csoport -ként meghatározott lelethorizonttal. 57 Következtetések A fentieket összegezve, nem téveszthetjük szem elől a szóban forgó lelőhely fontosságát a térségre vonatkozóan, mind a belső kronológiai problémák, melyek kihatással lehetnek a dél-kelet erdélyi régióra, mind pedig a lelőhelynek a környező térséggel való viszonya szempontjából. Mindezek megalapozzák, sőt szükségszerűvé teszik a további régészeti feltárásokat a gyergyószárhegyi lelőhelyen. Amint láthattuk, a lelőhelyről származó kerámia három kronológiai csoportba sorolható. Az első fázis egyelőre nehezen datálható pontosabban, nagyvonalakban a 3 4. századra tehető. A második csoport a 6. század második felére és a 7. első felére keltezhető, míg a harmadik fázis ismét egy hosszabb időintervallumba, a 7 9. századba sorolható be. Ezen közösségek szomszédos területekhez való viszonyának problémáját egy kimondottan erre a célra irányuló kutatás segíthet megoldani. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül a lelőhely elhelyezkedését egy olyan térségen belül, mely egyfajta hidat jelentett az erdélyi és a Kárpátokon kívüli területek között. Ez a tényező minden bizonnyal nagy kihatással volt a gyergyószárhegyi lelőhelyen élő közösségek fejlődésére. 52. TEODOR STANCIU 2009, 133-135. Egy másik lehetséges állásponthoz, mely megkérdőjelezi azt a Romániában általánosan elfogadott nézőpontot, mely szerint az ilyen jellegű bekarcolások keresztényként értelmezhetők, lásd PARCZEWSKI 2001. 53. Hasonló ábrázolások már a római korból és az azt követő korszakból is ismertek, lásd GUDEA GHIURCO 1988.; RUSU 1991.; TEODOR 1991. Egy kritikusabb szemlélethez a kereszténység szerepéről a barbár népek életében lásd OPREANU 1995. 54. TEODOR 1991, 83-84, 130, Fig. 12/5. 55. TEODOR STANCIU 2009, 134-135, 151, Fig. 24. 56. CURTA 2006, 254-263.; PALIGA TEODOR 2009, 154-157. 57. HOREDT 1976 70

ERDÉLY ÉS KAPCSOLATAI A KORA NÉPVÁNDORLÁS KORÁBAN IRODALOMJEGYZÉK BÂRZU, Ligia 1973 Continuitatea populaţiei autohtone în Transilvania în secolele IV-V (cimitirul 1 de la Bratei). Bucureşti BÂRZU, Ligia BREZEANU, Stelian 1991 Originea şi continuitatea românilor. Arheologie şi tradiţie istorică. Bucureşti BÓNA István 1990 Völkerwanderung und Frühmittelalter (271-895), In B. Köpeczi, Kurze Geschichte Siebenbürgens. Budapest. 62-106 BUZEA, Dan 2002 Şantierul arheologic de salvare Olteni Cariera de nisip, în anul 2000. Angustia 7.183-226 COMŞA, Maria 1979 Romains, Germains et Slaves dans le térritoire de la Roumanie au VI e -VII e siècles. ZNMB 9-10. 103-120 CURTA, Florin 1994 The Changing Image of the Early Slavs in the Romanian Historiography and Arcgaeological Literature. A Critical Survey. Südost-Forschungen 53. 225-310 2006 Apariţia slavilor. Istorie şi arheologie la Dunărea de Jos în veacurile VI-VII. Târgovişte DAICOVICIU, Constantin 1944 Bemerkungen zur Frage der slawischen Bodenfunde aus Dazien. AISC 4. 180-185 1945 La Transylvanie dans l Antiquité, Bucureşti 1967 Die Herkunft des rümänischen Volkes im Lichte der neuesten Forschungen und Ausgrabungen. Südosteuropa Studien 9. 3-21 1970 Dacica. Studii şi articole privind istoria veche a pământului românesc. Cluj-Napoca. DARVAS Lóránt EMŐDI Tamás MOLNÁR KOVÁCS Zsolt 2004 Lăzarea, com. Lăzarea, jud. Harghita, Punct: Casa Doamnei. Cronica DIACONU, Gheorghe 1961 Probleme ale culturii Sântana de Mureş-Cerneahov pe teritoriul R.P.R. în lumina cercetărilor din necropola de la Târgşor. SCIV 12 1. 273-289 1965a Târgşor. Necropola din sec. III-IV e.n. Bucureşti 1965b Nordnordöstlische Elemente in der Tschernjachow-Sântana de Mures-Kultur. Dacia N.S. 9. 299-306 GOGÂLTAN, Florin MOLNÁR Zsolt EMŐDI Tamás DARVAS Lóránt 2001 Cercetări arheologice efectuate la castelul de la Lăzarea (1999). EphemNap XI. 301-329 GUDEA, Nicolae GHIURCO, Ioan 1988 Din istoria creştinismului la români. Mărturii arheologice. Oradea HOREDT, Kurt 1967 Unele probleme privind răspândirea culturii Sântana de Mureş Cerneahov în România. SCIV 18 4. 575-592 1976 Die Brandgräberfelder der Mediaşgruppe aus dem 7.-9. Jh. in Siebenbürgen. ZA 10 1. 35-57 1982 Siebenbürgen in spätrömischer Zeit. Bucureşti 1986 Siebenbürgen in Frühmittelalter. Bonn 71

Demjén Andrea Vlad Lăzărescu RÓMAI CSÁSZÁRKORI ÉS KORA KÖZÉPKORI LELETEK GYERGYÓSZÁRHEGYEN. A RÉGI ÁSATÁSOK ÚJRAÉRTÉKELÉSE IONIŢĂ, Ion 1966 Contribuţii cu privire la cultura Sântana de Mureş Černjachov pe teritoriul Republicii Socialiste România. ArhMold 4. 189-259 JANOVITS István Zsolt 2002 Noi periegheze arheologice pe teritoriul judeţelor Harghita şi Covasna efectuate în anii 1997-2001. Angustia 7. 343-350 KOVÁCS, Dionisie TARISZNYÁS Martin GYULAI Pál 1969 Raport preliminar despre cercetările arheologice şi istorice de la castelul din Lăzarea. Anul 1968. Gheorgheni (kézirat). AMTM 1 KOVÁCS István 1912 A Morosszenntannai népvándorláskori temető. Dolgozatok 3. 250-367 KÖRÖSFŐI Zsolt DARVAS Loránt 2009 Egy Kr. u. 4 századi ház feltárása Csíkszentkirályon. CSSZMÉ 1. 57-82 MOLNÁR Ştefan ZRINYI Andrei TARISZNYÁS Martin 1964a Raport preliminar asupra săpăturilor de la castelul feudal din Lăzarea, efectuate între 10-22 iunie 1963. Gheorgheni (kézirat). AMTM 1 1964b Raport preliminar asupra săpăturilor de la Lăzarea, 1964. Gheorgheni (kézirat). AMTM 1 1965 Jurnal de şantier. Lăzarea (kézirat). AMTM 1 1966a Raport preliminar asupra săpăturilor de la Lăzarea din anul 1965. Gheorgheni (kézirat). AMTM 1 1966b Jurnal de şantier. Lăzarea (kézirat). AMTM 1 MOLNÁR Ştefan ZRINYI Andrei TARISZNYÁS Martin KOVÁCS Dionisie 1967 Raport informativ privind săpăturile de plan de la castelul feudal Lazar din comuna Lăzarea /rai. Gheorgheni/ executate între 17-29 iunie 1967. Gheorgheni (kézirat). AMTM 1 MOLNÁR Ştefan ZRINYI Andrei KOVÁCS Dionisie TARISZNYÁS Martin GYULAI Pál 1967-1968 Szárhegyi Lázár-kastély 1967 évi és 1968-i tervásatása. Ásatási napló. Szárhegy (kézirat). AMTM 1 MOLNÁR Ştefan ZRINYI Andrei TARISZNYÁS Martin KERESZTES Iuliu KOVÁCS Dionisie 1978 Însemnări pe marginea cercetărilor de la castelul feudal din Lăzarea. ActaMP II. 105-116 MUNTEANU, Luminiţa 1983 Cercetări arheologice şi istorice efectuate la castelul Lăzarea. CA VII. 245-273 NESTOR, Ion 1970 Formarea poporului român. In: Istoria poporului român. Szerk.: In A. Oţetea. Bucureşti. 91-113 1973 Autochtones et slaves en Roumanie. Slavijanite. 29-33 1975 Zur Geschichte Siebenbürgens im IV. Jh.u.z. Dacia N.S. 19. 9-12 OPREANU, Coriolan Horaţiu 1993 Elemente ale culturii materiale dacice şi daco-romane târzii (sec. III-IV p.chr.). EphemNap 3. 235-260 2002 Sfârşitul culturii Sântana de Mureş în Transilvania: cultura Sfântu Gheorghe sau orizontul postcerneahovian? EphemNap 12. 171-181 PALIGA, Sorin TEODOR, Eugen Silviu 2009 Lingvistica şi arheologia slavilor timpurii: o altă vedere de la Dunărea de Jos. Târgovişte 72

ERDÉLY ÉS KAPCSOLATAI A KORA NÉPVÁNDORLÁS KORÁBAN PARCZEWSKI, M. 2001 Ornament czy symbol kultu? Znak krzyża na naczyniach wczesnosłowiańskich, DP. 15-21 PETRESCU, Florin 2002 Repertoriul monumentelor arheologice de tip Sântana de Mureş Cerneahov de pe teritoriul României. Bucureşti RUSU, Mircea 1991 Paleocreştinismul din Dacia romană. EphemNap 1. 81-112 STANCIU, Ioan 1998-1999 Aşezarea slavă timpurie de la Lazuri Lubi tag, jud. Satu Mare (cercetările arheologice din anii 1977, 1993-1995). Contribuţii la cunoaşterea secolelor 6-7 din zona Tisei superioare. Studii şi Comunicări 15-16, 115-266 2001 Slavii timpurii în cercetarea arheologică românească. EphemNap 11. 105-143 2004 Die Ältesten Slawen in der Gegend der Oberen Theiss. Eine kurze Untersuchung der Problematik im Lichte der Daten aus dem Nordwesten Rumäniens, In: Zborník na počest Dariny Bialekovej. Szerk.: G. Fusek. Nitra. 347-356 SZÉKELY Zoltán 1969 Materiale ale culturii Sântana de Mureş-Cerneahov din sud-estul Transilvaniei. Aluta 1. 7-114 1974 Slaves anciens dans le Sud-Est de la Transylvanie. Bs 1 (1972). 55-57 1988 Aşezări din sec. VI-VII în bazinul superior al Târnavei Mari. SCIV 39 2. 169-198 1992 Aşezări din secolele VI-XI p. Ch. În bazinul Oltului Superior. SCIV 43 3. 245-306 TEODOR, Dan Gheorghe 1985 Autohtoni şi migratori la est de Carpaţi în secolele VI-X e.n. ArhMold 10. 50-73 1991 Creştinismul la est de Carpaţi. De la origini până în secolul al XIV-lea. Iaşi TEODOR, Eugen Silviu STANCIU, Ioan 2009 About Crosses on Wet Clay as a Cultural Marker. EphemNap 19. 129-155 73

Demjén Andrea Vlad Lăzărescu RÓMAI CSÁSZÁRKORI ÉS KORA KÖZÉPKORI LELETEK GYERGYÓSZÁRHEGYEN. A RÉGI ÁSATÁSOK ÚJRAÉRTÉKELÉSE Függelék 1. A leletanyag leírása Rövidítések: L: leírás M: méretek m: magassága á: átmérő aá: aljátmérő pá: peremátmérő fv. falvastagság Leltsz: leltári szám I. Késő római császárkorba keltezhető kerámia 1. Fazék pereme. L: Gyorskorongon készült, jól kiégett, vörösbarna színű, finom homokkal és apró kaviccsal soványított, egyenes peremű edény töredéke. M: m: 4,2 cm, pá: 22 cm, fv: perem 24 mm, nyak 7,5 mm. Leltsz: 318 (1967/ G kazetta). (3. t./1) 2. Kancsó nyak- és válltöredéke. L: Gyorskorongon készített, jól kiégett, vörös színű, finom homokkal soványított, hengeres nyakú kancsó nyak- és válltöredéke perem nélkül. A nyak és a váll találkozásánál egy vízszintes bordával. Az edény felületén sekély, párhuzamos árkolásokkal. Három illeszthető darabból áll, további hozzá köthető, de nem illeszthető darabok tartoznak hozzá. M: m: 13,8 cm, pá: 16 cm, fv: nyak 8 mm, váll: 8-9 mm. Leltsz: 339 (1967/ G kazetta). (3. t./2) 3. Kancsó perem-, fül- és nyaktöredéke. L: Gyorskorongon készített, jól kiégett, vörös színű, finom homokkal soványított, tölcséres nyakú kancsó, széles, egyenes peremmel, a perem alatt széles szalagfület illesztettek hozzá. A nyak és a váll találkozásánál egy vízszintes borda fut körbe. Öt illeszthető darabból áll, további hozzá köthető, de nem illeszthető darabok tartoznak hozzá. M: m: 10 cm, pá: 22 cm, fv: perem 16 mm, nyak 8 mm, váll: 6-8 mm. Leltsz: 339 (1967/ G kazetta). (3. t./3) 4. Krausengefäss váll- és oldaltöredéke. L: Gyorskorongon készült, jól kiégett, vörösesbarna színű, felületén másodlagos égésnyomokkal, finom homokkal és apró kaviccsal soványított. Az edény vállát bekarcolt hullámvonalköteg és vonalköteg díszíti. Két illeszthető darabból áll. M: m: kb. 16 cm, fv: 8 mm. Leltsz: 318 (1967/ G kazetta). (3. t./4) 5. Krausengefäss perem- és oldaltöredéke. L: Gyorskorongon készült, jól kiégett, vörös színű, felületén másodlagos égésnyomokkal, finom homokkal és apró kaviccsal soványított. Hangsúlyos vállú, rövid nyakú forma, behúzott, széles peremmel. Az edény peremét bekarcolt hullámvonalköteg, vállát bekarcolt hullámvonalköteg és vonalköteg díszíti. 25 illeszthető darabból áll, további hozzá köthető, de nem illeszthető darabok tartoznak hozzá. M: m: kb. 18 cm, pá: 38,5 cm, fv: 10 mm. Leltsz: nélkül. (3. t./5) 6. Fazék. L: Gyorskorongon készített, jól kiégett, vörös színű, másodlagos égési foltokkal, kaviccsal és homokkal soványított, gömbtestű edény, vállán hullámvonalköteges díszítéssel. 19 illeszthető darabból áll, további hozzá köthető, de nem illeszthető darabok tartoznak hozzá. M: m: 33 cm, pá: 24 cm, fv: 12 mm. Leltsz: 338 (1967/ G kazetta). (3. t./6) 7. Krausengefäss peremtöredéke. L: Gyorskorongon készült, jól kiégett, vörös színű, finom homokkal és apró kaviccsal soványított, vállán bekarcolt hullámvonalköteggel díszített rövid nyakú forma, behúzott széles, egyenes peremmel, két darabból összeillesztve. M: m: 10 cm, pá: 37 cm, fv: 11 mm. Leltsz: nélkül (1967/ G kazetta). (4. t./1) 8. Krausengefäss peremtöredéke. L: Gyorskorongon készült, jól kiégett, világosbarna színű, finom homokkal és apró kaviccsal soványított, peremén és vállán bekarcolt hullámvonalköteggel díszített rövid nyakú forma, behúzott széles, egyenes peremmel. M: m: 8,8 cm, pá: 36 cm, fv: 12 mm. Leltsz: nélkül (1967/ G kazetta). (4. t./2) 9. Krausengefäss perem- és oldaltöredéke. L: Gyorskorongon készült, jól kiégett, vörös színű, felületén másodlagos égésnyomokkal, finom homokkal és apró kaviccsal soványított. Hangsúlyos vállú, rövid nyakú forma, behúzott, széles peremmel, melynek szélét egy borda zárja le. Az edény 74

ERDÉLY ÉS KAPCSOLATAI A KORA NÉPVÁNDORLÁS KORÁBAN peremét bekarcolt hullámvonalköteg, vállát bekarcolt hullámvonalköteg és vonalköteg díszíti. A tárolóedényt négy nem illeszthető peremtöredék és két összeillő oldaltöredék alkotja. M: m: kb. 11,7 cm, pá: 28 cm, fv: 12,5 mm. Leltsz: nélkül (1967/ G kazetta). (4. t./3) 10. Krausengefäss peremtöredéke. L: Gyorskorongon készült, jól kiégett, szürkésbarna színű, finom homokkal és kevés kaviccsal soványított, vállán bekarcolt hullámvonalköteggel díszített tárolóedény pereme, két darabból összeillesztve. M: m: 12,4 cm, pá: 42 cm, fv: 12-15,5 mm. Leltsz: A 75 (1967/ tömlöc előtt). (4. t./4) 11. Füles fazék. L: Kézzel formázott, jól kiégett, foltos, sötétbarnás színű felületén másodlagos szürkésfekete égésfoltokkal, homokkal és apró kavicsszemekkel soványított, keskeny aljon álló, deformálódott, ovális testű fazék enyhén kihajló, elvékonyodó peremmel és két szalagfüllel. Díszítetlen, restaurált. M: m: 31 cm, pá: 19,5 cm, aá: 13,5 cm, fv: 10 mm. Leltsz: A 73 (1967/ tömlöc előtt). (5. t./1) 12. Krausengefäss. L: Gyorskorongon készült, jól kiégett, világosbarna színű, finom homokkal és apró kaviccsal soványított. Keskeny aljon álló, felfele fokozatosan kiszélesedő, hangsúlyos vállú, rövid nyakú forma, behúzott, széles peremmel. Az edény peremét és vállát bekarcolt hullámvonalköteg díszíti. Restaurált, az alja hiányzik. M: m: 39,5 cm, pá: 26 cm, aá: 17 cm, fv: 12 mm. Leltsz: 500 (2000/az Asszonyok házából, a pincéből). (5. t./2) 13. Fedő. L: Kézzel formázott, egységesen kiégett, barnásvörös színű, homokkal és nagyobb kavicsszemekkel soványított. Kör alakú, tölcséres, szélein lekerekített forma. M: m: 8 cm, á: 14 cm, fv: 7,8-12 mm. Leltsz: nélkül (1967/ G kazetta). (6. t./1) 14. Fedő. L: Kézzel formázott, egységesen kiégett, barnásvörös színű, felületén másodlagos égésnyomokkal, homokkal és nagyobb kavicsszemekkel soványított. Kör alakú, tölcséres, szélein lekerekített forma. M: m: 6,5 cm, á: 14 cm, fv: 5-10 mm. Leltsz: 325 (1967/ S3 kazetta). (6. t./2) 15. Fazék peremtöredéke. L: Gyorskorongon formázott, jól kiégett, vörösesbarna színű felületén másodlagos égésnyomokkal, finom homokkal és apró kaviccsal soványított fazék enyhén kihajló pereme. M: m: 7,5 cm, pá: 26 cm, fv: perem 8 mm, nyak 10 mm, oldalfal: 12,5 mm. Leltsz: 332 (1967/ délnyugati romterület). (7. t./1) 16. Krausengefäss oldaltöredéke. L: Gyorskorongon készült, jól kiégett, fekete színű, finom homokkal és apró kaviccsal soványított, felülete enyhén fényezett. M: m: 7,5 cm, fv: 5 mm. Leltsz: 185 (1963/ S 10). (7. t./2) 17. Fazék aljtöredéke. L: Gyorskorongon formázott, egységesen kiégett, szürke színű, homokkal és apró kavicsszemekkel soványított, talpgyűrűs fazék töredéke. M: m: 3,5 cm, aá: 12 cm, fv: alj 7 mm, oldalfal: 7-11 mm. Leltsz: 185 (1963/ S 10). (7. t./3) 18. Fazék aljtöredéke. L: Kézzel formázott, egységesen kiégett, foltos, barnásvörös és szürke színű, belső részén másodlagos égésnyomokkal, homokkal és apró kavicsszemekkel soványított, egyenes aljú, fenékoldalán ujjbenyomkodásos díszítés fut körbe. Két részből összeillesztett töredék. M: m: 5,1 cm, aá: 8 cm, fv: alj 11 mm, oldalfal: 7 mm. Leltsz: 323 (1967/ G kazetta). (7. t./4) 19. Fazék aljtöredéke. L: Gyorskorongon formázott, egységesen kiégett, szürke színű, homokkal és apró kavicsszemekkel soványított, talpgyűrűs fazék töredéke, három darabból összeillesztve. M: m: 2,8 cm, aá: 8 cm, fv: alj 11,5 mm, oldalfal: 8 mm. Leltsz: 338 (1967/ G kazetta). (7. t./5) 20. Fazék aljtöredéke. L: Kézzel formázott, egységesen kiégett, foltos, barnásvörös és szürke színű, homokkal és apró kavicsszemekkel soványított, egyenes aljú, fenékoldalán ujjbenyomkodással díszített fazék töredéke. M: m: 6 cm, aá: 9 cm, fv: alj 14-18 mm, oldalfal: 8,9-10 mm. Leltsz: 327-328 (1967/ G kazetta). (7. t./6) 75

Demjén Andrea Vlad Lăzărescu RÓMAI CSÁSZÁRKORI ÉS KORA KÖZÉPKORI LELETEK GYERGYÓSZÁRHEGYEN. A RÉGI ÁSATÁSOK ÚJRAÉRTÉKELÉSE II. Kora középkorra keltezhető kerámia II.A. 6. század második felére 7. század első felére keltezhető kerámia 21. Fazék oldaltöredéke. L: Kézzel formázott, jól kiégett, vörösbarna színű, belső részén másodlagos égésnyomokkal, homokkal és nagyobb kavicsszemekkel soványított fazék oldaltöredéke. A töredéken egy bekarcolt X jel és egy hullámvonal díszítés látható. M: m: 4,6 cm, fv: 8 mm. Leltsz: nélkül (1967/ G kazetta). (8. t./1) 22. Fazék peremtöredéke. L: Kézzel készített, jól kiégett, sötétbarna színű felületén másodlagos égésnyomokkal, homokkal és apró kaviccsal soványított fazék enyhén kihajló pereme. A perem alatt egy vízszintes bordadísz fut körbe. A peremen és bordán beszurkált díszítés. A peremet két nem illeszthető rész képezi. M: m: 6 cm, pá: 14 cm, fv: perem 8 mm, nyak 7-18 mm. Leltsz: 323 (1967/ G kazetta). 58 (8. t./2) 23. Fazék perem- és oldaltöredéke. L: Kézzel formázott, jól kiégett, vörösbarna színű, helyenként másodlagos égésnyomokkal, homokkal és nagyobb kavicsszemekkel soványított, gömbtestű fazék enyhén kihajló, szűk pereme, két részből összeillesztve. A vállon bebökődött díszítés fut körbe, az oldalán bekarcolt halábrázolás és hullámvonal látható. M: m: 13 cm, pá: 15 cm, fv: perem 8 mm, oldalfal: 9 mm. Leltsz: 318 (1967/ G kazetta). (8. t./3) II.B. 7-9. századra keltezhető kerámia 24. Krausengefäss oldaltöredéke. L: Lassú korongon készült, jól kiégett, fekete színű, finom homokkal és apró kaviccsal soványított, bekarcolt hullámvonalköteggel díszített töredék. M: m: 5,6 cm, fv: 7 mm. Leltsz: 185 (1963/ S 10). (9. t./1) 25. Tál. L: Kézzel formázott, jól kiégett, szürke színű, sekély tál, egyenesen felmenő 0,7 cm magas oldalfalakkal és lekerekített peremmel, öt részből. M: m: 2,3 cm, aá: 13 cm, fv: perem 7 mm, alj: 12-20 mm. Leltsz: 318 (1967/ G kazetta). (9. t./2) 26. Füles fazék. L: Lassú korongon formázott, jól kiégett, kívül foltos, barnásvörös, szürke, felületén másodlagos szürkésfekete égésfoltokkal, belül 58. A töredék kronológiai besorolása kérdéses. vörösbarna színű, homokkal és apró kavicsszemekkel soványított, rövidnyakú, szalagfüles fazék enyhén kihajló peremmel. Díszítetlen. M: m: 18 cm, pá: 14 cm, aá: 14 cm, fv: perem 8 mm, oldalfal: 10 mm. Leltsz: 308 (1967/ délnyugati romterület). (9. t./3) 27. Fazék peremtöredéke. L: Lassú korongon készített, jól kiégett, vörösesbarna színű felületén másodlagos égésnyomokkal, homokkal és apró kaviccsal soványított, zsákszerű fazék enyhén kihajló pereme. A perem alatt hullámvonalköteges díszítés fut körbe. M: m: 11,2 cm, pá: 26 cm, fv: perem 14 mm, nyak 13 mm, oldalfal 13-15 mm. Leltsz: 321 (1967/ G kazetta). (9. t./4) 28. Füles fazék. L: Lassú korongon formázott, jól kiégett, foltos, barnásvörös, felületén másodlagos szürkésfekete égésfoltokkal, homokkal és apró kavicsszemekkel soványított, rövidnyakú, ovális testű fazék enyhén kihajló peremmel és az utólag hozzá tapasztott fül lenyomatával. Díszítetlen. M: m: kb. 28 cm, pá: 16 cm, aá: 15 cm, fv: perem 10 mm, oldalfal: 12 mm, alj 12 mm. Leltsz: 332 (1967/ délnyugati romterület). (9. t./5) 29. Fazék peremtöredéke. L: Lassú korongon készített, jól kiégett, vörösesbarna színű felületén másodlagos égésnyomokkal, homokkal és apró kaviccsal soványított fazék enyhén kihajló, belül hornyolt pereme. A perem alatt hullámvonalköteges díszítés fut körbe. A perem két illeszthető részből áll. M: m: 19,5 cm, pá: 24 cm, fv: perem 13,5 mm, nyak 12 mm, oldalfal 14-18 mm. Leltsz: 321 (1967/ G kazetta). (9. t./6) 30. Fazék peremtöredéke. L: Lassú korongon formázott, jól kiégett, sötétbarna színű felületén kívül és belül másodlagos égésnyomokkal, finom homokkal soványított fazék enyhén kihajló pereme. M: m: 13,4 cm, pá: 24 cm, fv: perem 7 mm, nyak 10 mm, oldalfal: 6-8 mm. Leltsz: 333 (1967/ délnyugati romterület). (9. t./7) III. Kronológiailag nem besorolható kerámia 31. Fazék. L: Kézzel formázott, jól kiégett, kívül foltos, barnásvörös, szürke, felületén másodlagos szürkésfekete égésfoltokkal, belül vörösbarna színű, homokkal és néhány nagyobb kavicsszemekkel so- 76

ERDÉLY ÉS KAPCSOLATAI A KORA NÉPVÁNDORLÁS KORÁBAN ványított, rövidnyakú, zsákszerű fazék enyhén kihajló peremmel. Díszítetlen, 13 darabból összeillesztve. M: m: 27,5 cm, pá: 24 cm, fv: perem 6,9 mm, oldalfal: 8-14 mm. Leltsz: 327-328 (1967/ G kazetta). (10. t./1) 32. Fazék al- és oldaljtöredéke. L: Kézzel formázott, egységesen kiégett, barnásvörös, belső részén másodlagos égésnyomokkal, homokkal és apró kavicsszemekkel soványított, egyenes aljon álló, fölfelé kiszélesedő forma, négy részből összeillesztve. M: m: 8,8 cm, aá: 13 cm, fv: alj 15 mm, oldalfal: 8-10 mm. Leltsz: 338 (1967/ G kazetta). (10. t./2) 33. Fazék alj- és oldaltöredéke. L: Kézzel készített, egységesen kiégett, barnásvörös, belső részén másodlagos égésnyomokkal, homokkal és apró kavicsszemekkel soványított, egyenes aljon álló, fölfelé enyhén kiszélesedő forma, hat részből összeragasztva. M: m: 13,2 cm, aá: 10 cm, fv: alj 25 mm, oldalfal: 9-13 mm. Leltsz: 323 (1967/ G kazetta). (10. t./3) 34. Fazék peremtöredéke. L: Kézzel formázott, jól kiégett, sötétbarna színű felületén másodlagos égésnyomokkal, homokkal és apró kaviccsal soványított fazék enyhén kihajló, elvékonyodó pereme. M: m: 5,2 cm, pá: 13 cm, fv: 8-10 mm. Leltsz: 315 (1967/ G kazetta). (11. t./1) 35. Fazék peremtöredéke. L: Kézzel formázott, jól kiégett, vörösbarna színű, homokkal és apró kaviccsal soványított fazék enyhén kihajló pereme, három darabból összeillesztve. M: m: 6,8 cm, pá: 16 cm, fv: perem 5 mm, nyak 6,5 mm, oldalfal: 8-10 mm. Leltsz: 338 (1967/ G kazetta). (11. t./2) 36. Fazék peremtöredéke. L: Kézzel formázott, jól kiégett, kívül másodlagosan szürkésfeketére égett, belül világos barna színű, homokkal és nagyobb kavicsszemekkel soványított fazék enyhén kihajló pereme. M: m: 5 cm, pá:14 cm, fv: perem 6,5 mm, oldalfal: 6-10 mm. Leltsz: 316 (1967/ G kazetta). (11. t./3) 37. Fazék peremtöredéke. L: Kézzel formázott, jól kiégett, kívül másodlagosan feketére égett, belül világos barna színű, homokkal és nagyobb kavicsszemekkel soványított fazék enyhén kihajló pereme. M: m: 5 cm, pá: 17 cm, fv: 7 mm. Leltsz: 316 (1967/ G kazetta). (11. t./4) 38. Fazék peremtöredéke. L: Kézzel formázott, jól kiégett, barnásvörös színű, belül másodlagosan feketére égett, homokkal és néhány nagyobb méretű kavicsszemmel soványított fazék enyhén kihajló, fodrozott szélű pereme. Díszítetlen, a nyaki részen enyhe ujjbenyomkodásokkal. A perem öt darabból van összeragasztva. M: m: 11,8 cm, pá: 22 cm, fv: 8 mm. Leltsz: 316 (1967/ G kazetta). (11. t./5) 39. Fazék peremtöredéke. L: Kézzel készített, részlegesen kiégett, világosbarna színű, felületén másodlagos égésfoltokkal, homokkal soványított fazék enyhén kihajló pereme. M: m: 6,5 cm, pá: 20 cm, fv: perem 6,5 mm, nyak 10 mm. Leltsz: nélkül (1967/ G kazetta). (11. t./6) 40. Fazék peremtöredéke. L: Kézzel formázott, jól kiégett, kívül feketére égett, belül világosbarna színű, finom homokkal soványított fazék enyhén kihajló pereme. M: m: 14,9 cm, pá: 21 cm, fv: perem 7 mm, nyak 11 mm, oldalfal: 6-8 mm. Leltsz: 308 (1967/ délnyugati romterület). (11. t./7) 41. Fazék töredéke. L: Kézzel formázott, jól kiégett, barnásvörös színű, homokkal és nagyobb méretű kavicsszemmel soványított, gömbtestű fazék enyhén kihajló, elszűkülő peremmel. Díszítetlen, a külső és belső nyaki részen ujjbenyomkodásokkal. M: m: 12,6 cm, pá: 10 cm, fv: 5-6,5 mm. Leltsz: 177 (1963/ délnyugati romterület). (11. t./8) 42. Fazék peremtöredéke. L: Kézzel készített, jól kiégett, sötétbarna színű felületén másodlagos égésnyomokkal, finom homokkal és apró kaviccsal soványított fazék enyhén kihajló pereme. M: m: 12 cm, pá: 28 cm, fv: perem 7,8 mm, nyak 11 mm, oldalfal: 8,2 mm. Leltsz: 332 (1967/ délnyugati romterület). (11. t./9) 77

Demjén Andrea Vlad Lăzărescu RÓMAI CSÁSZÁRKORI ÉS KORA KÖZÉPKORI LELETEK GYERGYÓSZÁRHEGYEN. A RÉGI ÁSATÁSOK ÚJRAÉRTÉKELÉSE 2. A térképen feltüntetett lelőhelyek jegyzéke 1. Beszterce (Bistriţa), Beszterce-Naszód megye 2. Bátos (Batoş), Maros megye 3. Cege (Ţaga), Kolozs megye 4. Marosszentgyörgy (Sângeorgiu de Mureş), Maros megye 5. Marosvásárhely (Târgu Mureş), Maros megye 6. Gyergyószárhegy (Lăzarea), Hargita megye 7. Marosugra (Ogra), Maros megye 8. Maroscsapó (Cipău), Maros megye 9. Radnót (Iernut), Maros megye 10. Marosludas (Luduş), Maros megye 11. Bözöd (Bezid), Maros megye 12. Lóc (Loţu), Maros megye 13. Siménfalva (Simoneşti), Hargita megye 14. Fiatfalva (Filiaş), Hargita megye 15. Segesvár (Sighişoara), Maros megye 16. Torja (Turia), Kovászna megye 17. Réty (Reci), Kovászna megye 18. Sepsiszentgyörgy (Sfântu Gheorghe), Kovászna megye 19. Sepsikilyén (Chilieni), Kovászna megye 20. Szászhermány (Hărman), Brassó megye 21. Keresztényfalva (Cristian), Brassó megye 22. Barcarozsnyó (Râşnov), Brassó megye 23. Lunca, Neamţ megye 24. Grumăzeşti, Neamţ megye 25. Ghigoieşti, Neamţ megye 26. Mănoaia, Neamţ megye 27. Cârligi, Bacău megye 28. Bacău, Bacău megye 29. Bereşti, Bacău megye 30. Răcăciuni, Bacău megye 31. Vârteşcoiu, Vrancea megye 32. Gugeşti, Vrancea megye 33. Olăreni, Vrancea megye 34. Cândeşti, Vrancea megye 35. Coroteni, Vrancea megye 36. Voetin, Vrancea megye 37. Fundeni, Buzău megye 38. Lanurile, Buzău megye 39. Pietroasele, Buzău megye 40. Ulmeni, Buzău megye 41. Cireşanu, Prahova megye 42. Târgovişte, Dâmboviţa megye 43. Şirna, Buzău megye 78

ERDÉLY ÉS KAPCSOLATAI A KORA NÉPVÁNDORLÁS KORÁBAN 44. Pietrosu, Buzău megye 45. Gherăseni, Buzău megye 46. Nagyernye (Ernei), Maros megye 47. Segesvár (Sighişoara), Maros megye 48. Pietroasele, Buzău megye 49. Gherăseni, Buzău megye 50. Vermes (Vermeş), Beszterce-Naszód megye 51. Szászújős (Fântânele), Beszterce-Naszód megye 52. Szászerked (Archiud), Beszterce-Naszód megye 53. Szászakna (Ocniţa), Beszterce-Naszód megye 54. Vajdaszentivány (Voivodeni), Maros megye 55. Petrişoru, Buzău megye 56. Marosszentanna (Sântana de Mureş), Maros megye 57. Marosvásárhely (Târgu Mureş), Maros megye 58. Sóvárad (Sărăţeni), Maros megye 59. Rugonfalva (Rugăneşti), Hargita megye 60. Székelyudvarhely (Odorheiu Secuiesc), Hargita megye 61. Kézdivásárhely (Târgu Secuiesc), Kovászna megye 62. Csernáton (Cernat), Kovászna megye 63. Sepsibesenyő (Pădureni), Kovászna megye 64. Réty (Reci), Kovászna megye 65. Sepsiszentgyörgy (Sfântu Gheorghe), Kovászna megye 66. Târgşoru Vechi, Prahova megye 67. Bucşani, Dâmboviţa megye 68. Ploieşti, Prahova megye 69. Izvoru Dulce, Buzău megye 70. Ogrăzile, Buzău megye 71. Potârnicheşti, Buzău megye 72. Vadu Soreşti, Buzău megye 73. Iteşti, Bacău megye 74. Izvoare, Neamţ megye 75. Karácsonkő (Piatra-Neamţ), Neamţ megye 76. Aldeni, Buzău megye 77. Doina, Neamţ megye 78. Ghelăieşti, Neamţ megye 79. Hlăpeşti, Neamţ megye 80. Borşeni, Neamţ megye 81. Ţibucani, Neamţ megye 82. Urecheni, Neamţ megye 83. Németvásár (Târgu Neamţ), Neamţ megye 84. Moara Nică, Suceava megye 85. Csíkszentkirály (Sâncrăieni), Hargita megye 86. Pietroasele, Buzău megye 87. Tekerőpatak (Valea Stâmbă), Hargita megye 79

Demjén Andrea Vlad Lăzărescu RÓMAI CSÁSZÁRKORI ÉS KORA KÖZÉPKORI LELETEK GYERGYÓSZÁRHEGYEN. A RÉGI ÁSATÁSOK ÚJRAÉRTÉKELÉSE Descoperiri aparţinâd epocii romane imperiale târzii şi evului mediu timpuriu de la Lăzarea. Revalorificarea unor vechi săpături 1 (Rezumat) Localitatea Lăzarea este amplasată la 6 km nord-vest de Gheorgheni, la poalele sudice ale dealului Szármány. Obiectivul arheologic ce aparţine epocii migraţiilor şi perioadei medievale timpurii se află pe terasa de pe partea nordică a părâului Csinód. Ulterior, aici a fost amplasată şi aşezarea din evul mediu târziu precum şi castelul familiei Lázár. Situl a fost de asemenea serios afectat de ridicarea în zona sa vestică a unor magazii ale fostului CAP şi în zona estică de construirea case private. În castelul Lázár şi împrejurimile sale au fost întreprinse cercetări sistematice pe durata mai multor campanii arheologice. Se disting patru etape: prima între anii 1963-1974, a doua între anii 1975-1977, a treia în 1982 şi ultima etapă între anii 1999-2004. În interiorul castelului, aproape în toate campaniile au fost găsit fragmente ceramice aparţinând epocii migraţiilor şi perioadei medievale timpurii. În lucrarea de faţă au fost prelucrate fragmentele ceramice descoperite în exteriorul castelului, pe partea vestică a acestuia, între anii 1963-1968. O singură excepţie face oala fără fund găsită în anul 2000 în pivniţa denumită convenţional Casa Doamnei (pl. 5/2). Lipsind documentaţia referitoare la aceste cercetări, am încercat să reconstituim ceea ce s-a săpat în secolul trecut pe baza jurnalelor de şantier şi a rapoartelor anuale. Conform jurnalului de şantier şi a registrelor de inventar, cel mai bogat material a fost recoltat în toamna anului 1967 din sectorul G. Probabil că cercetările desfăşurate între 27-31 octombrie 1967 nu au fost oficiale, deoarece ele nu se regăsesc în nici un raport şi cu atât mai puţin în articolul din 1978. Totuşi exista informaţia că atunci s-a găsit o locuinţă şi nouă oale. Materialul analizat cu această ocazie provine deci din descoperirile efectuate în anul 1967 în caseta G. Gruparea cronologică a materialelor arheologice pe care le-am avut la dispoziţie a fost realizată în principal pe baza logicii în care se puteau combina diferitele fragmente ceramice pe care le-am avut la dispoziţie. Datorită lipsei menţiunilor stratigrafice referitoare la categoriile ceramice analizate, cu greu au putut fi realizate încadrări cronologice care în orice caz deocamdată, până la reluarea cercetărilor în cadrul sitului menţionat, au doar un caracter relativ. În ceea ce priveşte fragmentele ceramice analizate, din punct de vedere tehnologic au putut fi identificate trei categorii, respectiv ceramică lucrată cu mâna din pastă grosieră, ceramică lucrată la roata rapidă şi ceramică lucrată la roata înceată. Analiza ceramicii identificate în cadrul acestui sit demonstrează existenţa a trei faze cronologice diferite, prima dintre ele având o datare relativ neclară în momentul de faţă, încadrată larg secolelor III-IV p. Chr., o a doua datată în cea de-a doua jumătate a secolului VI şi prima parte a celui următor şi o a treia databilă din nou într-un interval ceva mai larg, respectiv secolele VII-IX, rezolvarea problemelor legate de relaţiile dintre aceste comunităţi şi altele învecinate rămânând a fi rezolvate de o cercetare special orientată către această întrebare. În ceea ce ne priveşte nu putem să nu observăm importanţa localizării sitului într-o zonă care a constituit puntea de legătură dintre spaţiul transilvănean şi zona extracarpatică, realitate care probabil a avut implicaţii majore în ceea ce priveşte evoluţia comunităţilor care au locuit situl de la Lăzarea. 1. Această lucrare a fost posibilă prin sprijinul financiar oferit prin Programul Operaţional Sectorial Dezvoltarea Resurselor Umane 2007-2013, cofinanţat prin Fondul Social European, în cadrul proiectului POSDRU/107/1.5/S/76841, cu titlul Studii doctorale moderne: internaţionalizare si interdisciplinaritate. 80

ERDÉLY ÉS KAPCSOLATAI A KORA NÉPVÁNDORLÁS KORÁBAN Late Roman and Early Medieval finds from Lăzarea. Re-evaluating some old excavations 1 (Abstract) The archaeological site at Lăzarea is situated at approximately 6 km north-west of Gheorgheni, south of the hill Szármány. The archaeological site which belongs to the early migration period and the early medieval period is located on the northern side of the Csinód brook. Later on, in this very spot, a late medieval settlement and a castle belonging to the Lázár family were erected. Inside and around the Lázár castle, extensive archaeological excavations were undertaken. One can easily distinguish four research phases. The first of these stages took place between 1963 and 1974, the second excavation sessions was developed in the 1975-1977 period, while the third campaign was set in 1982, and the last one marked the years 1999-2004. Pottery fragments, corresponding to the early migration period and to the early medieval period, were found inside the castle, in almost each of the four excavation campaigns to which we are referring. The present paper has the purpose to analyse and process especially those ceramic fragments discovered, between 1963 and 1968, in the surroundings of the castle, more exactly in the western side of the construction, with one exception represented by a bottom missing pot, unearthed in the year 2000 from the so-called The Lady s House basement (Plate 5/2). The lack of documentation on the former researches imposed us to use, as base for the recovering data concerning the excavations of the past century, the site journals and the annual reports. According to the first source mentioned and to the inventory registers, the bulk of the material was collected in the autumn of 1967 from the G surface. Unfortunately, we cannot state if the investigations conducted between 27 th and 31 st of October 1967 were official or not, considering the fact that there is no report attesting them, nor are they mentioned in the article published in 1978. All we have is the information that, during those inquiries, a building and nine pots were discovered. Thus the material analysed with this occasion was the very same revealed in the G surface. The dating process was hardened by the total lack of information concerning the stratigraphical context, so the chronologic association of the analysed artefacts, was based mainly upon the puzzling logic of the ceramic pieces that we could use. Till further investigations, with the possible resumption of the field researches, we can only fairly relate to this chronological bordering. A technological approach to the pottery fragments led us to a third class divisional system: handmade pottery, fast wheel pottery, respectively slow wheel pottery. Consequently, the analyses of the pottery unearthed from this site suggest the existence of three different chronological phases, out of which the first one isn t clearly stated, being roughly established for the 3 rd -4 th centuries A.D. The second phase was settled for the last part of the 6 th century and the beginning of the next one, while the last of these stages extends on a larger interval, meaning the period bordered by the 7 th and the 9 th centuries. But this dating doesn t solve yet the question regarding the contact between these communities and their neighbours, an investigation in this particular direction being needed. What gives us more reasons to continue the research at Lăzarea site, apart for the importance of the Lázár domain, is the aspect regarding its placement in an area that represented one of the direct contact zones between Transylvania and the extra-carpathian region, reality that must have had major consequences upon the evolution of the living community from Lăzarea. 1. This work was possible with the financial support of the Sectoral Operational Programme for Human Resources Development 2007-2013, co-financed by the European Social Fund, under the project number POSDRU/107/1.5/S/76841 with the title Modern Doctoral Studies: Internationalization and Interdisciplinary. 81

82