RÉGIÓK HELYZETE A régiók helyzete A régiók helyzetének bemutatásához az általános fejlettség különbözô mutatói mellett a fejlesztési támogatások nagysága és aránya is fontos információt nyújt. A statisztikai mutatókat kiegészítve néhány, a területfejlesztés szempontjából fontosabb, megvalósított projekttel a régiók sajátságai még jobban kirajzolódnak, szembetûnôbbek a fejlesztések eltérô, térségspecifikus céljai. A régiót differenciált, de összességében kedvezô népesedési folyamat jellemezte. A népesség a pozitív vándorlási egyenleg következtében kismértékben növekedett. Ez Gyôr-Moson-Sopron megye pozitív vándorlási egyenlegének köszönhetô, hiszen a másik két megyét a természetes fogyás mellett az elvándorlás is negatívan érintette. A társadalmi-gazdasági fejlettségben is észak-dél földrajzi különbségek jelentkeztek. A munkanélküliségi ráta a második legalacsonyabb e régióban volt, amihez átlagnál magasabb jövedelmi színvonal társult. A régió a gazdasági Nyugat-dunántúli régió A Nyugat-dunántúli régió hazai fejlesztési támogatásai beavatkozási területenként, 2008 Környezetvédelem és környezetvédelmi Települési életminôség 724 millió Ft Humán fejlesztés 1 467 millió Ft 27 millió Ft Tervezés 14 millió Ft Humán erôforrás fejlesztés 2 220 millió Ft Közlekedési és energia 2 546 millió Ft Gazdaságfejlesztés 10 739 millió Ft 35
RÉGIÓK HELYZETE teljesítmény szempontjából az egyik legfejlettebb az országban. A gazdasági fejlôdés azonban 2008-ra megtorpanni látszott. Az egy fôre jutó GDP az elôzô évivel volt azonos, miközben a gazdasági aktivitás a legnagyobb mértékben csökkent. Ez, valamint a munkanélküliség növekedése a 2008-ban kezdôdô gazdasági válság kedvezôtlen hatásait tükrözte. A légszennyezôanyag-kibocsátás leginkább a fejlettebb, iparosodottabb északi kistérségeket terhelte, ahol a települési szilárdhulladék mennyisége is meghaladta az átlagot. Az aprófalvas településszerkezet miatt a régióban a legmagasabb az útsûrûség, viszont meglehetôsen kedvezôtlen az összetétele, kevés a gyorsforgalmi és az elsôrendû fôút. Dél-dunántúli régió A legkisebb népességû régiót 2008-ban kedvezôtlen népesedési folyamatok jellemezték. A jelentôs vándorlási veszteség mellett itt volt a második legmagasabb a természetes fogyás mértéke. Társadalmi fejlettségét a Dunántúl legmagasabb munkanélkülisége és legkedvezôtlenebb jövedelmi viszonyai határozták meg. A kistérségi szinten jelentôs területi különbségekkel (pl. Balaton part az Ormánsággal szemben) küzdô régió gazdasági fejlettsége jelentôsen elmaradt a többi dunántúli és a Közép-magyarországi régiótól, és szinte minden tényezô esetében az országos átlag alatt maradt. Mivel Dél-Dunántúl az ország egyik legkevésbé iparosodott térsége, így a helyhez kötött légszennyezôanyag-kibocsátás mértéke kedvezôen alacsony, ugyanakkor a városias térségekben, és az intenzív turizmus miatt a Balaton parton az elszállított települési szilárdhulladék mennyisége a legmagasabb volt az országban. A kedvezôtlen közlekedés-földrajzi helyzetet erôsíti, hogy bár az M6-os autópálya építési munkálatai folytatódtak 2008-ban sem adtak át új gyorsforgalmi utat, és más útszakaszon is csak minôségjavítási munkálatok zajlottak. Alacsony szintû maradt a régió közmûvi ellátottsága is, pedig minden hálózatfajta esetében történt fejlesztés. A Dél-dunántúli régió hazai fejlesztési támogatásai beavatkozási területenként, 2008 Környezetvédelem és környezetvédelmi 123 millió Ft Települési életminôség 1 101 millió Ft Humán fejlesztés 1 931 millió Ft Tervezés 13 millió Ft Gazdaságfejlesztés 1 476 millió Ft Közlekedési és energia 1 216 millió Ft Humán erôforrás fejlesztés 4 009 millió Ft 36
RÉGIÓK HELYZETE Közép-dunántúli régió A régiót 2008-ban az átlagnál alacsonyabb természetes fogyás, valamint alacsony szintû pozitív vándorlási egyenleg jellemezte. A munkanélküliség a régió mindhárom megyéjében alacsonyabb volt az országos átlagnál. Az egy fôre jutó jövedelem kedvezôen alakult, régiós szinten a második legmagasabb volt az országban. A belsô differenciák ipari-rurális térségi kettôséget rajzoltak ki. A régió gazdasága a 2008-ban kezdôdô gazdasági válság elsô jeleit mutatta: gazdasági aktivitása az egyik legnagyobb arányban, egy fôre jutó GDPje és fajlagos beruházásai pedig a legnagyobb mértékben csökkentek. A visszaesés mindhárom megyét érintette. A kedvezôtlen változásokkal együtt is a gazdasági mutatók többségében átlag feletti, vagy azzal közel megegyezô értékkel rendelkeztek. A légszennyezôanyag-kibocsátás itt volt a legmagasabb, különösen az ipari termelés régión belüli centrumterületein. A társadalmi fejlettség és az egyes térségek intenzív turizmusa miatt a keletkezett települési szilárd hulladék mennyisége is magas volt. Közlekedési helyzete kedvezô, a közmûellátottság tekintetében a gázellátottság kivételével pedig a régiók élmezônyébe tartozott. A Közép-dunántúli régió hazai fejlesztési támogatásai beavatkozási területenként, 2008 Környezetvédelem és környezetvédelmi 79 millió Ft Települési életminôség 320 millió Ft Tervezés 28 millió Ft Gazdaságfejlesztés 449 millió Ft Humán fejlesztés 1 322 millió Ft Közlekedési és energia 746 millió Ft Humán erôforrás fejlesztés 1 494 millió Ft 37
RÉGIÓK HELYZETE Közép-magyarországi régió A régióban a természetes fogyás ellenére jelentôs mértékben növekedett a lakosságszám. Pest megye mellett már Budapest esetében is egyre pozitívabbá vált a vándorlási egyenleg. Az ország legnépesebb régiójának társadalmi viszonyait az átlagnál kimagaslóan nagyobb jövedelmek és az országosan is legalacsonyabb szintû munkanélküliség jellemezte. A legfejlettebb gazdasággal rendelkezô régió gazdasági szervezôközpontjában egyértelmûen a fôváros áll. Mind a gazdasági, mind pedig a vállalkozási aktivitás a régióban volt a legmagasabb, azonban a gazdasági szektor teljesítményét jellemzô, kimagaslóan magas egy fôre jutó GDP az, ami a legfejlettebb régióvá teszi. Figyelemre méltó ugyanakkor a régió kistérségeinek eltérô fejlettsége. A kevésbé fejlett térségek csoportját a Szobi, valamint a délkeleti kistérségek alkotják. A régiót a gazdasági termeléssel párhuzamosan növekvô magas környezeti terhelés pontszerû légszennyezôanyag és települési szilárdhulladék-kibocsátás jellemezte. A központi fekvésbôl adódóan az elérhetôségi mutatók a legjobbak az országban, és az M0-ás, M6-os autópályákat érintô 2008-as munkálatok következtében ez kismértékben még tovább is javult. A régiót érintô infrastrukturális fejlesztések fôleg az agglomerációs kistérségeket érintô közmûhálózat fejlesztésekben éreztették hatásukat. A Közép-magyarországi régió hazai fejlesztési támogatásai beavatkozási területenként, 2008 Környezetvédelem és környezetvédelmi 87 millió Ft Települési életminôség 697 millió Ft Tervezés 2 millió Ft Gazdaságfejlesztés 1 966 millió Ft Humán fejlesztés 5 770 millió Ft Közlekedési és energia 5 196 millió Ft Humán erôforrás fejlesztés 7 948 millió Ft 38
RÉGIÓK HELYZETE Észak-magyarországi régió A legmagasabb mértékû vándorlási veszteség és az országos átlagot meghaladó természetes fogyás hatására a régióban volt a legnagyobb mértékû a népességcsökkenés üteme. A negatív népesedési folyamatok legfôbb oka a társadalmi-gazdasági perifériális helyzet. A régió munkanélkülisége hagyományosan a legmagasabb volt az országban. Bár a jövedelmi színvonal az utóbbi években közeledett az országos átlaghoz, még mindig jelentôsen elmaradt attól. Mindezek mellett a régió fejletlensége leginkább a gazdaság teljesítményében mutatkozott meg. 2008-ban itt volt a legalacsonyabb az egy fôre jutó GDP és a második legalacsonyabb a gazdasági aktivitás. A régióban alacsony maradt a települési szilárdhulladék mennyisége, a légszennyezés azonban erôsen mozaikos: az M3-as autópálya mentén és a borsodi iparvidéken kiugróan magas, miközben a rurális térségekben csak kismértékû volt. Gyorsforgalmi, valamint közút- és vasút-fejlesztések alig érintették, pedig délen az alacsony útsûrûség, északon a rossz útminôség és az elônytelen közösségi közlekedés továbbra is jelentôs problémát okoz. A lakossági közmûellátottság terén is elmaradott a régió. Vezetékes ivóvíz ellátottsága a legkedvezôtlenebb volt az országban, de a csatornázottság és a vezetékes gázellátottság terén is átlag alatti értékekkel rendelkezett. Az Észak-magyarországi régió hazai fejlesztési támogatásai beavatkozási területenként, 2008 Környezetvédelem Települési életminôség 1 767 millió Ft és környezetvédelmi 376 millió Ft Tervezés 24 millió Ft Gazdaságfejlesztés 1 244 millió Ft Közlekedési és energia 1 878 millió Ft Humán fejlesztés 2 451 millió Ft Humán erôforrás fejlesztés 4 263 millió Ft 39
RÉGIÓK HELYZETE Észak-alföldi régió Az összefüggô belsô, valamint külsô perifériákkal rendelkezô, egyik leginkább elmaradott régióban a második legmagasabb volt a népességfogyás üteme, ami a nagymértékû vándorlási veszteségének volt a következménye. A magas munkanélküliség és a legalacsonyabb gazdasági aktivitás mellett országosan is a legalacsonyabb jövedelmi színvonal jellemezte. Gazdasági teljesítménye az egy fôre jutó GDP alapján az átlag kétharmada alatt alakult. A legalacsonyabb erdôsültséggel rendelkezô régiót ugyanakkor visszafogott környezeti terhelések jellemezték. A fejlettségi állapotnak megfelelôen a legalacsonyabb volt a fajlagos szilárd hulladék mennyisége, és a második legalacsonyabb a légszennyezôanyag-kibocsátás mértéke. Az M3-as autópálya építése tovább folytatódott, de 2008-ban újabb szakasz átadására nem került sor, így az elérhetôségi idô nem rövidült. Vasútifôvonalrekonstrukció csak kis mértékben érintette a régiót. A lakossági közmûellátásban az ivóvíz- és gázhálózatba kötött lakások aránya megegyezett az országos átlaggal, de a csatornázottság szintje a fejlesztések ellenére elmaradt attól. Az Észak-alföldi régió hazai fejlesztési támogatásai beavatkozási területenként, 2008 Környezetvédelem Települési életminôség 1 871 millió Ft és környezetvédelmi 81 millió Ft Tervezés 104 millió Ft Gazdaságfejlesztés 4 402 millió Ft Humán fejlesztés 3 530 millió Ft Humán erôforrás fejlesztés 4 645 millió Ft Közlekedési és energia 1 935 millió Ft 40
RÉGIÓK HELYZETE Dél-alföldi régió A másik két kelet-magyarországi régióval szemben itt nem az elvándorlás, hanem az országos szinten is legmagasabb természetes fogyás a népességcsökkenés fô oka. Társadalmi viszonyait ezen túl az átlagot meghaladó munkanélküliség, valamint az átlaghoz valamelyest közeledô, de még mindig országosan is a második legalacsonyabb fajlagos jövedelmek jellemezték. A régió gazdasági aktivitása ugyan elmaradt az átlagtól, de a három másik fejletlen régió értékét meghaladta. A fajlagos invesztíciók átlag fölött érkeztek a régióba, viszont a gazdaság teljesítménye a fajlagos GDP alapján már csak épphogy meghaladta az országos átlag kétharmadát. A belsô területi differenciák szinte minden tényezô esetében Csongrád megye fejlettségét valamint Békés megye fôleg román határ menti térségeinek elmaradását tükrözték. Az alacsony erdôsültség mellett, az elmaradó gazdasági teljesítmény és az agrárkarakterû gazdasági szerkezet következtében a környezet terheltsége alacsony szintû volt. Közútfejlesztés 2008-ban kevés érintette a régiót, csupán elkerülô utak épültek és burkolaterôsítési munkálatok zajlottak. Jelentôs probléma a közmûolló nyitottsága: a vízhálózatba kapcsolt és csatornázott lakások aránya is az egyik legalacsonyabb volt az országban, egyedül a vezetékes gázellátásban haladta meg az átlagot. A Dél-alföldi régió hazai fejlesztési támogatásai beavatkozási területenként, 2008 Környezetvédelem és környezetvédelmi 24 millió Ft Települési életminôség Tervezés 34 millió Ft 842 millió Ft Humán fejlesztés 1 605 millió Ft Humán erôforrás fejlesztés 3 305 millió Ft Közlekedési és energia 1 403 millió Ft Gazdaságfejlesztés 22 903 millió Ft 41
RÉGIÓK HELYZETE A régiók fontosabb társadalmi, gazdasági, infrastrukturális, környezeti mutatói, 2008 Terület (km 2 ) Lakónépesség (fô) Egy lakosra jutó GDP ezer Ft az országos átlag %-ában Mûködô társas vállalkozások száma ezer lakosra db az országos átlag %-ában Gazdasági aktivitás % az országos átlag %-ában Munkanélküliségi ráta % az országos átlag %-ában Közép-Magyarország 6 918 2 925 500 4 366 165 64 173 66,0 107 2,6 37 Közép-Dunántúl 11 116 1 103 132 2 344 89 29 78 63,7 103 5,3 77 Nyugat-Dunántúl 11 328 998 187 2 575 97 30 81 65,3 106 4,5 66 Dél-Dunántúl 14 169 952 982 1 813 69 28 76 58,6 95 9,5 137 Észak-Magyarország 13 431 1 223 238 1 643 62 21 57 57,4 93 11,8 172 Észak-Alföld 17 729 1 502 409 1 662 63 23 62 56,1 91 11,2 162 Dél-Alföld 18 338 1 325 527 1 795 68 25 68 59,5 97 7,9 115 ország 93 030 10 030 975 2 646 100 37 100 61,6 100 6,9 100 Egy lakosra jutó nettó belföldi jövedelem Ft az országos átlag %-ában Kábeltelevízióval rendelkezô lakások aránya % az országos átlag %-ában Gyorsforgalmi útsûrûség km/ezer km 2 az országos átlag %-ában Erdôterület aránya % az országos átlag %-ában Közcsatornahálózatba bekapcsolt lakások aránya % az országos átlag %-ában Közép-Magyarország 784 774 119 58,5 113 36,5 304 24,4 119 87,0 122 Közép-Dunántúl 720 182 109 61,5 119 17,4 145 22,4 110 75,7 106 Nyugat-Dunántúl 686 461 104 58,8 114 14,3 119 25,8 126 75,0 105 Dél-Dunántúl 587 718 89 51,0 99 9,0 75 24,9 122 65,7 92 Észak-Magyarország 579 468 88 47,8 93 10,9 90 29,0 142 63,8 89 Észak-Alföld 539 023 82 35,0 68 6,1 51 12,3 60 59,5 93 Dél-Alföld 562 714 86 44,5 86 6,9 58 12,7 62 52,7 74 ország 657 978 100 51,6 100 12,0 100 20,5 100 71,3 100 Az országos átlagnál legalább 20%-kal kedvezôbb mutató Az országos átlagnál legalább 20%-kal kedvezôtlenebb mutató 42
OTK TÉRSÉGTÍPUSOK KÖZÉPTÁVÚ TERÜLETI CÉLOK AZ OTK-BAN AZ OTK TÉRSÉGTÍPUSAINAK TERÜLETI VIZSGÁ- LATA Budapesti metropolisz térség A fôváros és agglomerációja nemzetközileg is az ország legfejlettebb és legversenyképesebb településegyüttese. Azonban nemcsak gazdasági, szolgáltatási és innovációs központ, hanem mint nemzetközi kapu, kiemelkedô turisztikai célpont, közlekedési csomópont is. A kiemelkedô népességkoncentráció számára pedig az élhetô környezet biztosítása is nagyon fontos. A budapesti metropolisz térséget Budapest és 80 környezô (agglomerációs) település együttesen alkotja. A térség 2 538 km 2 -ének teljes egésze a Középmagyarországi régióban található. A térség népessége 2008-ban 2 millió 501 ezer fô volt, 25 ezerrel több, mint 1 évvel korábban. A népességnövekedés elsôsorban a térség 21,8 ezer fôs vándorlási többletének következménye. A fôváros kiemelkedô gazdasági teljesítményét tükrözi, hogy 5,86 millió Ft-os egy fôre jutó GDP-je az országos átlagot több mint kétszeresen-, a legalacsonyabb fajlagos GDP-vel rendelkezô megyék teljesítményét pedig több mint négyszeresen felülmúlta. A K+F-re fordított összegek koncentrációját tükrözi, hogy 2008-ban a K+F ráfordításokban a fôváros részesedése meghaladta a 60%-ot, az egy lakosra jutó K+F ráfordítások közel 8-szorosan meghaladták a vidéki értéket. 2008-ban a pénzügyi közvetítés ágazatban mûködô vállalkozások közel 30%-a a budapesti metropolisz térségben tevékenykedett. A vendégforgalom, a külföldi vendégek száma, illetve az általuk eltöltött vendégéjszakák alapján Budapest és agglomerációs zónája az ország turisztikailag egyik legfrekventáltabb térsége. Az ország összes vendégérkezésének 28%-a, a külföldi vendégéjszakáknak 48%-a ebbe a térségtípusba irányult. 43 A térség az új lakás építések volumenét tekintve is kimagaslik, hiszen 2008-ban az összes új lakás 45,3%-a itt épült. A lakásállomány 1,41%-a 2008- ban épült, ez jelentôsen meghaladta az országos átlagot (0,84%). A személygépkocsi-ellátottság az országos átlagnál jóval kedvezôbb, az ezer fôre jutó személygépkocsik száma a fôvárosban 348, az agglomerációban 381 volt (míg az országos átlag 305). Az agglomerációban jelentôs útépítések történtek 2008-ban. Átadták az M0-s körgyûrû keleti- és északi- (a Megyeri híddal), valamint az M6-os autópálya Érdi-tetô és M0-ás közötti szakaszait, összesen
OTK TÉRSÉGTÍPUSOK 41,5 km hosszban. A vasúti közlekedés legnagyobb fejlesztése a Budapest-Esztergom, a Budapest-Székesfehérvár vonal Érd környéki része, valamint a budapesti Északi vasúti híd felújítása volt. 2008-ban Budapesten a csatornahálózatba kapcsolt lakások aránya 98,1%, ugyanez az agglomerációs gyûrû településein 73,9% volt (országos átlag 71,3%). Az egy fôre jutó szennyvízkibocsátás 2008-ban a térségben 103,4 m 3 /fô, a fôvárosban pedig 132,3 m 3 /fô volt, elôbbi az országos átlag (54 m 3 /fô) majdnem pontosan kétszerese. A térségben a közcsatornán elvezetett szennyvíz mindössze 39,5%-át tisztították biológiai vagy III. fokozatú tisztítással. Budapesten ez az arány csupán 31,1%, míg az agglomeráció átlaga 99,6% volt. Az automata állomások adataiból számított légszennyezettségi index alapján a fôváros levegôminôsége a legtöbb állomáson a szennyezett kategóriába tartozott 2008- ban. A fô légszennyezô anyagok egyértelmûen a közúti közlekedésbôl származó nitrogén-oxidok (NO X ), valamint a szálló por (PM10) voltak. Az erdôsültség mértéke a térségben 21,8%-volt, ami valamelyest meghaladja az országos átlagot (20,5%). Fejlesztési pólusok Az Országos Területfejlesztési Koncepció öt regionális fejlesztési pólust (Gyôr, Pécs, Szeged, Debrecen, Miskolc) és két fejlesztési társközpontot (Székesfehérvár, Veszprém) nevez meg. Feladatuk, hogy gazdasági és tudományos téren régiójuk fejlôdési motorjai legyenek, magas szintû kulturális, szolgáltatási és munkahelyi kínálatukkal képesek legyenek régiójuk számára megtartani a legképzettebb munkaerôt is, ellensúlyozva ezzel a fôváros társadalmi-gazdasági túlsúlyát. 44 A hét település együttes területe 1 614 km 2, közülük Debrecen a legnagyobb 462 km 2 -rel. 2008-ban e települések lakónépessége összesen 998,4 ezer fô volt. Miskolc kivételével a pólusvárosok vándorlási célterületek voltak, vándorlási többletük 2008-ban meghaladta az 5 ezer fôt. A fejlett üzleti szolgáltatásokon belül a legtöbb vállalkozás a gazdasági szolgáltatások és ingatlanügyletek területén mûködik. A pólusvárosokban szerepkörükbôl következôen az ágazat ezer fôre jutó értéke minden pólusváros és átlaguk (28 vállalkozás) esetében is jelentôsen meghaladta az országos átlagot (20 vállalkozás). Veszprém és Gyôr a térségtípuson belül is kiemelkedô szereppel bírt, fajlagos értékük 32 vállalkozás volt. A térségtípus átlagát még Pécs és Székesfehérvár haladta meg. A fejlett üzleti szolgáltatások jelentékeny területét alkotja a kereskedelmi szektor. A kereskedelemmel foglalkozó mûködô vállalkozások ezer fôre jutó átlaga a térségtípuson belül 18 vállalkozás volt, ami az országos átlagot csupán 3 vállalkozással haladta meg. Legnagyobb mértékben Gyôr (19 vállalkozás) kereskedelmi ágazata tûnt ki, míg Miskolcnak csak az országos átlagot sikerült elérnie. A felsôoktatásban a pólusok közül kiemelkedik a 3 legjelentôsebb vidéki egyetemi város, Debrecen, Pécs és Szeged: e városok intézményeinek összesen több mint 90 ezer hallgatója volt, ami a Budapesten kívüli hallgatók több mint 40%-át jelentette. A kultúra területén a pólusvárosok az összes színházlátogatás 20,6%-át, a múzeumlátogatások 8,9%-át adták. A legtöbb nézô Miskolc és Gyôr színházait látogatta (185, illetve 161 ezer), a múzeumok
OTK TÉRSÉGTÍPUSOK terén pedig a világörökség-helyszínnel is rendelkezô Pécs emelkedett ki 276 ezres vendégszámmal. 2008-ban a pólus városok közül egyedül Pécs nem rendelkezett gyorsforgalmi út kapcsolattal. A régiókon belüli elérhetôség továbbra is jelentôs probléma, a több számjegyû fôútvonal-fejlesztésekre az utóbbi években keveset áldoztak. A pólusokat egymással összekötô magasabb rendû úthálózat sok esetben hiányos, leromlott minôségû, bár burkolatfelújítások, többsávosítások és települési elkerülô útépítések továbbra is történtek, például a 4-es, 6-os fôutak esetében. A vasúti és vízi közlekedés terén a pólusokat érintô (Szeged, Gyôr), korábban megkezdett fejlesztések 2008-ban folytatódtak. A tömegközlekedés fejlesztései (új jármû beszerzések több helyen) ellenére valamennyi pólusban tovább csökkent az alágazat részaránya az utas szállításban. A pólusvárosok fontos közlekedési csomópontok, így a levegôszennyezettség mértéke döntôen a közlekedési eredetû szennyezôanyagoktól (PM10, NO X ) függ. 2008-ban a szálló por és a nitrogén-oxidok magas koncentrációja következtében Pécsett, Miskolcon és Szegeden is szennyezett, Gyôrött pedig megfelelô volt a levegô minôsége. Veszprémben, Székesfehérváron és Debrecenben volt a legkedvezôbb a levegôminôség a pólusok közül, mindhárom város jó minôsítéssel rendelkezett. szûkösségébôl (tôkehiány, képzett munkaerô elvándorlása) adódik lemaradásuk, amit a különösen gyenge elérhetôség mellett a környezetüket ellátni képes érdemi térségi központok hiánya is fokoz. A külsô és belsô perifériák, elmaradott kistérségek köre a Kedvezményezett kistérségek besorolásáról szóló 311/2007. (XI. 17.) Kormányrendelet alapján került meghatározásra. E kategóriába az ország 94 kistérsége esik, amelyeknek összterülete 53 184 km 2, az ország területének 57,2%-a. A térség népessége 2008-ban 3 millió 72 ezer fô volt, az elôzô évinél 42 ezerrel kevesebb. A népességcsökkenés a 94 kistérség mindegyikére jellemzô volt. A vándorlási egyenleg a periférikus helyzetû térségekben a Mórahalomi, a Hódmezôvásárhelyi és a Kaposvári kistérségek kivételével negatív volt, a vándorlási veszteség összesen 29,1 ezer fôt tett ki. Az elmaradott térségekben a mûködô vállalkozások ezer lakosra jutó száma jól érzékelteti a térségtípus belsô területi különbségeit. A vállalkozási Külsô és belsô perifériák, elmaradott térségek A tartósan elmaradott térségeket több kedvezôtlen tényezô egymásra hatása jellemzi: a népesség kedvezôtlen kor-, illetve képzettségi összetételébôl és a rossz gazdasági szerkezetbôl, az erôforrások 45
OTK TÉRSÉGTÍPUSOK aktivitás 2008-ban a Kaposvári kistérségben volt a legmagasabb (70 db), míg a legalacsonyabb a Bodrogközi kistérségben (18 db). A térségtípus átlaga 44 vállalkozás volt 2008-ban, ami az országos átlagnak (70 vállalkozás) a kétharmadát sem érte el. A munkanélküliségi ráta 2008-ban az elôzô évivel hozzávetôleg megegyezô 12,4% volt, és mindössze 4 kistérségben (Szobi, Kisbéri, Jászberényi és Pécsváradi) maradt az országos átlag (6,9%) alatt. E térségtípusba tartoznak kivétel nélkül a 10%-ot meghaladó munkanélküliségi rátával bíró kistérségek (63 db). Az egy lakosra jutó nettó jövedelem 2008- ban 500 ezer forint volt, ami mindössze háromnegyede az országos átlagnak. Legkedvezôtlenebb helyzetben a Bodrogközi kistérség volt, ahol az egy fôre jutó nettó jövedelem alig haladta meg az országos átlag felét (56%). 2008-ban a perifériális térségek lakásainak 47,9%- a volt csatornázva, elmaradásuk továbbra is jelentôs az országos átlagtól (71,3%). A Tisza térséget a folyóval határos 30 kistérség alkotja Ezek összes területe 17 590 km 2, az ország területének 18,9%-a. A térség lakónépessége 2008-ban 1 millió 435 ezer volt, ami az ország össznépességének 14,3%-át jelenti. Az elôzô évhez képest a népesség 10,9 ezer fôvel csökkent, elsôsorban az elvándorlás miatt. Ez a Szegedi, Kecskeméti, Hódmezôvásárhelyi kistérségek kivételével a térség egészére jellemzô, és a legnagyobb mértékû a Felsô- Tisza vidék néhány kistérségében volt (700-800 fô). A kereskedelmi szálláshely-kapacitás 2008-ra 3%-kal csökkent a térségben. A mintegy 44 ezer kereskedelmi szálláshely felét a kempingek teszik ki, emellett a szállodák és a turistaszállások szerepe is egyre dominánsabb: 2008-ban a három szegmens együttes részesedése az összes kereskedelmi szálláshelybôl 80% volt. A térségre az országos átlagot (6,9%) jelentôsen meghaladó munkanélküliségi ráta volt jellemezô: 2008-ban a 15-59 éves korosztály munkanélküliségi rátája 10,2% volt, de a Fehérgyarmati és Bodrogközi kistérségben meghaladta a 20%-ot is. Az egy lakos- Tisza-térség A Tisza-térség fejlesztésében a kiemelt cél az fejlesztése mellett az ökoturizmus és a természeti, kulturális értékek védelme is az árvízi biztonság megteremtésére és a komplex vízkészlet-gazdálkodásra építve. A fejlesztések segítségével bôvülhet a foglalkoztatás, az elérhetôség javulásával a folyó nyújtotta lehetôségek kihasználhatósága, ami a belsô periférikus helyzetbôl való kiemelkedés alapja. 46
OTK TÉRSÉGTÍPUSOK ra jutó nettó jövedelem 558,6 ezer Ft volt, ez az országos átlag 85%-a. Az érintett kistérségek közül csak a Tiszaújvárosi, a Szegedi és a Szolnoki kistérségekben haladta meg a jövedelem az országos átlagot. A csatornahálózatba kapcsolt lakások aránya emelkedett, 2008-ra elérte az 57,2%-ot, ami azonban továbbra is jelentôsen elmaradt az országos átlagtól (71,3%). A szennyvíztisztításban a térség igen jelentôs fejlôdést mutatott fel: 2007-tôl a szegedi tisztítómû fejlesztésének elkészültével gyakorlatilag teljes körû lett a tisztítómûvekben a biológiai- és a III. fokozatú tisztítás alkalmazása, 99,7%-os aránnyal. A Tisza vízminôsége a biokémiai oxigénigény (BOI5) és a teljes nitrogén tartalom éves átlagai alapján jobb állapotban hagyta el a hazai szakaszt, mint ahogy érkezett. A teljes foszfor tartalom és a coliformszám ezzel ellentétesen alakult a hazai szakaszon, a kilépô víz rosszabb minôségû volt, mint a beérkezô. A Tisza-térség összterületének 11,5%-át borítja erdô, legnagyobb arányban a Sárospataki kistérség erdôsült. Duna mente A térség fejlesztésénél elsôsorban az árvízvédelem, a vízi közlekedés, a vizes élôhelyek védelme, a fenntartható tájgazdálkodás és a vízgazdálkodás a fô szempontok. össznépességének 30,8%-át tette ki; Budapest a térség népességének több mint a felét (55,4%-át) adta. A bevándorlások magas száma mutatja, hogy a térség elsôsorban a fôvárosi agglomeráció érintett kistérségei, valamint a Budapest feletti folyószakasz kistérségei vándorlási célterület, a bevándorlók száma 2008-ban 16,4 ezerrel haladta meg az elvándorlókét. A térség munkanélküliségi rátája 2008-ban 3,3% volt, ez kevesebb, mint fele az országos átlagnak (6,9%). A kedvezô érték elsôsorban a fôváros súlyának és igen kedvezô mutatójának (2,2%) volt köszönhetô. A Duna mente térségei közül a Csepelszigettôl északra elhelyezkedô kistérségekben a munkanélküliségi ráta általában 4% alatt maradt, dél felé viszont egyre nôtt: a Szekszárdi, Kunszentmiklósi, Kalocsai és Bajai kistérségekben a ráta (7,5-10%) meghaladja az országos átlagot. Az ország fôbb út- és vasút vonalai érintik a Duna térséget, így a nagytérségi elérhetôség többnyire megfelelô. Problémát a közúthálózat elhasználtsága, továbbá a Duna menti (szemben fekvô) települések egymás közötti rossz elérhetôsége jelent, a hidak sûrûsége a fôvárost és agglomerációját leszámítva továbbra sem kielégítô. 17 híd található a Duna hazai szakaszán, amelybôl 3 határhíd Szlovákiával, 10 Budapesten található, és mindössze 4 fekszik a fôvárostól délre. 2008-ban új Duna hídként az M0-ás részét képezô Megyeri-hidat adták át. A Duna mente térségéhez 22, a Dunával határos kistérség tartozik, melyek összterülete 11 928 km 2, az ország területének 12,8%-a. A térség lakónépessége 2008-ban 3 millió 89 ezer fô volt, ez az ország 47 A csatornázottság az egész Duna mentén az országos átlagnál kedvezôbb (88,6%, szemben a 71,3%-os országos átlaggal) volt. A biológiai és III. fokozattal tisztított szennyvizek aránya a
OTK TÉRSÉGTÍPUSOK térségben csupán 43,7% volt 2008-ban, miközben az agglomeráció nélküli országos átlag 99% feletti. Az ország összes tisztítatlanul kibocsátott szennyvizének 87,1%-át Budapest bocsátotta ki. A Duna vízminôsége a biokémiai oxigénigény (BOI5), valamint a tápanyagterhelést jellemzô teljes foszfor és teljes nitrogén tartalom alapján jobb volt az országból távozáskor, mint az érkezéskor. A háztartási szennyvízterhelésbôl eredô coliformszám értéke a belépô, viszonylag alacsony értékrôl Budapestnél hatalmasat nôtt, majd a déli kilépésig folyamatosan csökkent. A Duna mente összterületének csupán 17%-a erdô, a térség 22 kistérségébôl mindössze 6-ban haladta meg az erdôsültség az országos átlagot. Különösen értékesek Gemenc és a Szigetköz ártéri erdôi, utóbbiak kiemelten veszélyeztetettek, a korábbi folyóelterelést követô vízszintcsökkenés miatt. Homokhátság A vándorlási egyenleg szempontjából kedvezônek tûnik a térségtípus helyzete, mivel 2008-ban szerény, 536 fôs többletet mutatott fel. Ez azonban leginkább egy-két nagyobb település, mint Kecskemét, Mórahalom és Albertirsa vándorlási nyereségének volt köszönhetô, míg a Homokhátság településeinek többségét az elvándorlás jellemezte. A mezôgazdaságnak a Homokhátságban való kitüntetett szerepét jól érzékelteti, hogy az ezer lakosra jutó mezôgazdasági vállalkozások száma a térségtípus esetében (4 vállalkozás) megközelítette az országos átlag (2,4 vállalkozás) kétszeresét is. Több település rendelkezett 10 vállalkozást is meghaladó értékkel. Balaton-térség A Balaton-térség a Balaton Kiemelt Üdülôkörzet (BKÜ) területét jelenti. A térséget a jogszabályi lehatárolás alapján 44 partmenti, 7 partközeli és 128 háttértelepülés, azaz összesen 179 település alkotja. A Balaton térség teljes területe 3 886,1 km 2, amelybôl 1 318 km 2 a partmenti, valamint 91,1 km 2 és 1 409,1 km 2 a tóparttal nem határos partközeli és háttértelepü- A Homokhátság területe 4 940 km 2, lakossága 2008-ban 364 530 fô volt. Ezzel az ország területének 5,3%-át, népességének viszont csak 3,6%-át adta, vagyis meglehetôsen ritkán lakott térsége az országnak. A Homokhátságra jellemzô a tanyás településszerkezet, amit alátámaszt a külterületi népesség jelentôs száma is. A 2001-es népszámláláskor az összes külterületi népesség 22,4%-a, vagyis 66 914 fô a Homokhátság településein élt. 48
OTK TÉRSÉGTÍPUSOK lések területe. A térség lakónépessége 2008-ban 262,4 ezer fô volt. A vándorlási egyenleg a Balaton térség egészét tekintve mintegy 500 fôs negatívumot mutat a háttértelepülésekrôl történô elvándorlások eredményeként. Az egy lakosra jutó nettó jövedelem 2008-ban a térség egészében 580 ezer forint volt, ez az országos érték 89%-a. A partmenti településeken a jövedelem megközelítette az országos átlagot, a háttértelepüléseken azonban csupán 504 ezer forint, ami az országos átlagnak alig több mint háromnegyede (78%-a). 2008-ban az ország összes vendégforgalmának 23%-a a Balaton-térségre jutott. A térségen belül erôteljes a koncentráció: a háttértelepülések mindössze 12%-át adták a BKÜ teljes vendégforgalmának. Az ezer fôre jutó vendégforgalom meghaladta a 20 ezer éjszakát, ami az országos átlag közel tízszerese volt. A térségben 2007-hez képest mind a kereskedelmi, mind pedig a magánszálláshelyek kapacitása csökkent (3-4%-kal). A csökkenés mindkét kategóriában fôképp a partközeli településeken volt megfigyelhetô. 2007-ben elkészült az M7-es autópálya végig a déli part mentén, az utolsónak átadott szakasz a Zamárdi Balatonszárszó közötti csaknem 15 km-es rész volt. 2008-ban forgalomba helyezték a 71. sz. fôút Balatonakarattya-Balatonfûzfô közötti elkerülô szakaszát. Egyéb, a térségi elérhetôséget javító útfejlesztés nem volt, viszont tervezési fázisban van több városi elkerülô út koncepció. Vasútfejlesztés nem történt 2008-ban, a vízi személyszállítás pedig a 2005-ös mélypontot követôen (567 ezer fô) évrôlévre emelkedô tendenciát mutatva 2008-ra elérte a 613 ezer fôt. A csatornahálózatba bekötött lakások aránya a part menti és partközeli településeken 2008-ban elérte a 88,1%-ot (amely jóval meghaladta a 71,3%- os országos átlagot). Ezzel szemben a háttértelepüléseken ugyanez a mutató 55,3%-ot tett ki. A teljes BKÜ csatornázottsági átlaga 74,5%, amely szintén országos átlag feletti volt 2008-ban. Az egy fôre jutó települési szilárd hulladék a Balaton környékén az idelátogató vendégek miatt kimagasló volt: 2008-ban jelentôsen meghaladta (540 kg/fô) az országos átlagot (379,5 kg/fô). A parti (725,7 kg/ fô), a partközeli (406,9 kg/fô), és a háttértelepülések átlaga (338,1 kg/fô) között a vendégforgalom mértékének eltérése következtében jelentôs volt a különbség. A Balaton Kiemelt üdülôkörzet területére 63 185 ha országos jelentôségû védett terület esik, (melynek 92%-a nemzeti park), így a térség összterületének 16%-a védett. A térség településeinek 85%-a rendelkezett országos jelentôségû mûemlékkel 2008-ban. 49 A térség erdôsültsége 21,9%, a háttértelepülések 27,5%-os erdôsültségével szemben a parti települések 11,4%-a áll. A Balaton vízminôsége rendszeresen a Keszthelyi-öbölben a legrosszabb, és a tó keleti vége felé javul, a legjobb szinte mindig a Siófoki-medencében. 2008-ban is ez volt a jellemzô, a nyílt vízen mért klorofill-a tartalom évi átlaga a Keszthelyi-medencében 23,3 mg/m 3 volt, majd folyamatosan csökkent kelet felé. Sem a nyílt víz, sem pedig a strandok esetében nem fordult elô kiemelkedôen rossz állapot.
OTK TÉRSÉGTÍPUSOK Határ menti térségek A határ menti területeket az országhatárral határos vagy a határ közvetlen közelében fekvô 57 kistérség alkotja. E kistérségek területe 30 276 km 2, az ország területének kb. egyharmada (32,5%). E kistérségek lakónépessége 2 millió 396 ezer fô volt 2008-ban: ez az ország népességének 23,9%-a. A vándorlási egyenleg 2008-ban kb. 8,6 ezer fôs veszteséget mutatott. A vándorlások iránya a gazdaság fejlettségével mutat összefüggést. A határ menti kistérségek vendégforgalmát jelentôs területi heterogenitás jellemzi. 2008-ban a térségtípus átlagában ezer lakosra 2 400 vendégéjszaka jutott, ami alig több, mint az országos átlag fele. Itt található az országban a második legnagyobb fajlagos vendégforgalommal rendelkezô Csepregi kistérség (62 000 vendégéj/ezer lakos), ellenben ugyanez a mutató az 57 kistérség közel kétharmadában még az ezer vendégéjt sem érte el. A térségtípuson belül a jelentôs turisztikai desztinációk kistérségeinek mint pl. a Sopron- Fertôdi, az Ôriszentpéteri, a Gyulai, a Lenti, a Szobi vagy a Siklósi vendégforgalma volt jelentôsebb. ban az alapfokú képzésben résztvevôk 19,5%-a vett részt nemzetiségi oktatásban, ez 6 százalékponttal meghaladja az országos átlagot. A civil szervezetek ezer lakosra jutó száma (7,30) viszont 2008-ban kissé elmaradt az országos átlagtól (7,88). Ebbôl a szempontból a legkedvezôbb és legkedvezôtlenebb mutatóval rendelkezô kistérség is határ menti volt. 2008-ban az Ôriszentpéteri kistérségben 15,8 volt az ezer fôre jutó civil szervezetek száma, míg a Hajdúhadháziban csupán 3,8. A munkanélküliségi ráta ugyanekkor 9,7% volt, közel 3 százalékponttal magasabb, mint az országos átlag. Legalacsonyabb a Sopron-Fertôdi kistérségben volt (2% alatti), miközben az Abaúj-Hegyközi, Bodrogközi, Encsi, Csengeri, Fehérgyarmati és a Sellyei kistérségekben meghaladta a 20%-ot. Az ország 7 legmagasabb munkanélküliségi rátájával rendelkezô kistérsége az országhatár mentén helyezkedett el. A határ menti térségekben a nemzetiségi, etnikai oktatásban résztvevôk száma magas. 2008-50 2007-ben a Schengeni határnyitással több irányban is átértékelôdött a határok szerepe, vagy a közvetlen határellenôrzés megszûnése, vagy a szigorodó vizsgálatok miatt. 2008-ra hazánk és a szomszédos nem schengeni országok állampolgárainak átjárását igyekeztek könnyíteni, amellyel a határok elválasztó szerepének mérséklôdése várható. Az elmúlt évtized fejlesztései következtében a szerb és ukrán határokon a határátkelôhely sûrûség megfelelô lett, a problémát továbbra is a horvát határszakasz jelenti, itt az átkelôhely sûrûség tekintetében érdemi
OTK TÉRSÉGTÍPUSOK változás nem történt. Az Országos Logisztikai Szolgáltató Központok nagy része határ menti térségben található. Az elmúlt évek gyors forgalom felfutását 2008-ra több központban is felesleges kapacitások váltották fel, így a további fejlesztéseket egyelôre nem indították be. Tanyás térségek A tanyás településrendszer, mint speciális lakóterület, a fenntartható gazdálkodás lehetséges háttere, illetve az elérhetôség és közmûellátás speciális körülményei miatt érdemel különleges figyelmet. Tanyás térségeknek a legalább 200 fô és a település népességének legalább 2%-át elérô külterületi népességgel rendelkezô településeket nevezzük. Ez 280 települést jelent, melyek döntô többsége a Dunától keletre helyezkedik el. Összes területük 22,2 ezer km 2, az ország területének 23,9%-a. A külterületi népesség száma a 2001. évi népszámlálás adatai alapján az ország összes településén 298,9 ezer, ebbôl 223,5 ezer fô a tanyás térségekben lakók száma, azaz az összes külterületen élôk háromnegyede. E települések lakónépessége 2008-ban 2 millió 495 ezer fô volt, az ország össznépességének 24,9%-a. A tanyás térségek vándorlási egyenlege 2008-ban kb. 3 700 fôs többletet mutatott. Az adófizetôk aránya 2008-ban 44,5% volt, alig meghaladva az országos átlagot (44,1%). A munkanélküliek aránya (6,8%) hozzávetôleg megegyezett az országos átlaggal. A tanyás térségek esetében a mezôgazdaság, mint megélhetési forrás, az országos szintnél is nagyobb szerephez jut. A térségtípusban átlagosan 2,9 mezôgazdasági vállalkozás mûködött ezer lakosra jutóan, amely magasabb volt, mint az országos átlag (2,4 vállalkozás). Emellett több fôleg dél-alföldi település rendelkezett 10 vállalkozást is meghaladó értékkel. Közlekedési szempontból a nagyvárosok hátterében meghúzódó tanyás települések pozíciója kedvezôbb, a rurális térségekben lévôk azonban minden szempontból elmaradottak: a belterületi utak háromnegyede még 2008-ban is kiépítetlen, a közösségi közlekedés fejletlen, és folyamatosan romló tendenciát mutat, ráadásul az újabb vasúti vonalbezárások következtében tovább romlott a helyzet. 51 A lakások ivóvíz bekötési aránya továbbra is 90% alatti (országos átlag 94,9%), és a csatornázottság sem éri el a 60%-ot (országos átlag 71,3%). Különösen rossz az infrastrukturális helyzet a települési külterületeken, ahol sok helyen még a vezetékes villamosenergia ellátás is hiányzik.
OTK TÉRSÉGTÍPUSOK Aprófalvas térségek Az aprófalvak méretüknél fogva társadalmi és gazdasági szempontból egyaránt igen sérülékenyek. A munkalehetôségek szûkössége és a közmûellátás problémái elvándorláshoz, vagy éppen a leszakadó rétegek letelepedéséhez, szegregációhoz vezetnek. Az aprófalvas térségek közé az 500 fô lakónépességnél kisebb lélekszámú települések tartoznak. 2008-ban 1 073 település tartozott ebbe a térségtípusba, összterületük 12 061 km 2, az ország területének közel 13%-a. Az aprófalvakban 2008-ban 281,7 ezren laktak, ez kb. 5,5 ezer fôvel kevesebb, mint e települések 1 évvel korábbi népességszáma, azaz a lakónépesség igen jelentôs mértékben, 1,9%-kal csökkent. Az aprófalvas térségek vándorlási vesztesége 2008-ban összességében mintegy 3 700 fô volt, kb. 600 fôvel több, mint elôzô évben. Az eltartottsági ráta értéke jóval magasabb volt, mint az országos átlag: száz 14 év alatti és 60 év feletti lakosra 63,8 aktív korú (15-59 év közötti) jutott, míg országos átlagban ez az érték 57,3 volt. A munkanélküliségi ráta (13,3%) körülbelül kétszerese volt az országos átlagnak. Figyelemreméltó, hogy 11 aprófaluban nem volt regisztrált munkanélküli ebben az évben, 4 településen viszont elérte vagy meghaladta a 45%-ot a munkanélküliségi ráta. Az egy lakosra jutó nettó jövedelem 2008-ban az országos átlag kétharmada, 540 ezer Ft volt. Az ezer lakosra jutó rendszeres szociális segélyben részesítettek száma az aprófalvak átlagában 49 volt, ami több mint kétszerese az országos átlagnak. A területi különbségek e mutató esetében is jelentôsek: 155 településen 52 nem volt segélyezett 2008-ban, 3-3 észak-magyarországi és dél-dunántúli településen viszont az ezer fôre jutó számuk meghaladta a 200-at. Az aprófalvakban átlagosan 6 mezôgazdasági vállalkozás mûködött ezer lakosra jutóan, amely 2,5-szerese az országos átlagnak. Ez a kiemelkedô érték egyértelmûen jelzi a mezôgazdaságnak, az aprófalvakban betöltött meghatározó gazdasági szerepét. Az országos jelentôségû mûemlékekkel rendelkezô települések aránya a térségben 54%, ami alacsonyabb az országos átlagnál (68%). Közmûellátás tekintetében az aprófalvas térségekben a vezetékes gázhálózat kiépítése az országos tendenciákkal tartott lépést (az aprófalvas települések több mint 90%-ában van vezetékes gáz). Az országosan még el nem látott települések szinte mindegyike aprófalvas térségben található. Az aprófalvak erdôsültsége magas, átlagban 30%, az ország 347 darab 50% feletti erdôsültségû településébôl 167 darab aprófalu volt 2008-ban. Nemzeti kisebbségek által lakott vidékies térségek A nemzetiségek jelentôsen eltérô jellegû térségekben élnek hazánkban. A nemzeti identitás és kultúra, az anyaországi kapcsolatok megôrzése és fejlesztése ad esetükben közös célt és alapot vizsgálatukra. A nemzeti kisebbségek által lakott térségek körét 26 olyan kistérség alkotja, ahol a 2001-es népszámlálás szerint a nemzetiségek aránya meghaladta az országos átlag kétszeresét. A népszámláláskor e kistérségekben 103 ezren vallották magukat valamelyik nemzetiséghez tartozónak.
OTK TÉRSÉGTÍPUSOK Ezek összterülete 13 533 km 2, az ország teljes területének 14,5%-a. E kistérségek lakónépessége 2008-ban 1 millió 265,4 ezer fô volt, 2 100 fôvel kevesebb, mint 1 évvel korábban. A térségtípus vándorlási egyenlege összességében pozitív volt, 2008- ban a bevándorlások száma kb. 1 700 fôvel haladta meg az elvándorlásokét, elsôsorban a fôváros környéki, e térségtípusba tartozó kistérségek (Pilisvörösvári, Szentendrei) vándorlási többletének köszönhetôen. Az alapfokú nemzetiségi oktatásban tanulók aránya e kistérségek átlagában meghaladta a 30%- ot, de a Dél-Dunántúl egyes kistérségeiben (Pécsváradi, Bonyhádi, Mohácsi) a 70%-ot is. A nemzetiségi identitás megôrzésének része a települések épített értékeinek védelme is: 2008- ban a térségtípusban az országos jelentôségû mûemlékekkel rendelkezô települések aránya 72,8% volt, 4,5 százalékponttal magasabb, mint az országos átlag. A Gyulai és Szentendrei kistérség minden települése rendelkezett védett mûemlékkel. Magas arányú cigány népességgel rendelkezô térségek A cigányság hasonlóan a többi nemzetiséghez, erôsen eltérô jellegû területeken él, melyek között nehéz egyértelmû földrajzi jellegzetességeket találni. A cigányság nagy részét érintô társadalmi-gazdasági problémák következményei azonban területi szinten is megmutatkoznak. Különösen az életkörülmények és a szociális viszonyok jelentenek ezekben a térségekben mindenütt egyaránt fontos problémakört. A 2001-es népszámlálás szerint az ország 44 kistérségében haladta meg a cigány népesség aránya az országos átlag kétszeresét. E kistérségek öszszes területe 22 646 km 2, az ország területének kb. egynegyede (24,3%). E térségekben a népszámláláskor a lakosság 6,56%-a vallotta magát cigány származásúnak (országos átlag: 2,02%). A cigányok aránya 4 Észak-magyarországi kistérségben haladta meg a 10%-ot (Encsi, Edelényi, Bodrogközi, Szikszói). E 44 kistérség összes lakónépessége 1 millió 367,4 ezer fô volt 2008-ban, ez az ország népes- 53
OTK TÉRSÉGTÍPUSOK ségének 13,6%-át tette ki. Az ezer lakosra jutó természetes fogyás mértéke 2008-ban 3,79 volt, ez kismértékben kedvezôtlenebb érték volt, mint az országos átlag (3,09). A 44 érintett kistérség mindegyikére az elvándorlás volt a jellemzô 2008-ban. Az ezer lakosra jutó elvándorlások száma 11,6 volt, ami az érintett térségek összességét tekintve a vizsgált évben 15,9 ezer fôs vándorlási veszteséget eredményezett. A munkanélküliségi ráta 2008-ban a magas arányú cigány népességgel rendelkezô térségekben stagnált, értéke megközelítette a 15%-ot, ezen belül 6 kistérségben (Abaúj-Hegyközi, Bodrogközi, Encsi, Csengeri, Fehérgyarmati, Sellyei) haladta meg a 20%-ot is. A hátrányos társadalmi-gazdasági helyzet az egy lakosra jutó nettó jövedelem mértékében is tükrözôdik, mely e térségekben átlagosan 470 ezer forint volt, az országos érték mindössze 71%-a. A legkedvezôtlenebb a Bodrogközi, a Baktalórántházai és a Csengeri kistérségekben, ahol az egy lakosra jutó jövedelmek nem érték el az országos átlag 60%- át sem, míg a Salgótarjáni kistérségben megközelítette a 600 ezer forintot, az országos átlag 90%-át. Az ezer lakosra jutó rendszeres szociális segélyben részesülôk száma 2008-ban e térségekben 62,3 volt, ami közel háromszorosa az országos átlagnak (21,2). Három Borsod-Abaúj-Zemplén megyei kistérségben (Abaúj-Hegyközi, Bodrogközi, Encsi) legalább minden tizedik lakos rendszeres szociális segélyben részesült. Ezek a térségek többnyire igen elmaradott infrastrukturális helyzetben vannak, mind a közmûellátottság, mind a közlekedési, elérhetôségi jellemzôk tekintetében. Az ivóvízhálózatba kapcsolt lakások aránya 2008-ra még nem érte el a 90%-ot (89,8%, szemben a 94,9%-os országos átlaggal). A közcsatornahálózatba kapcsolt lakások aránya ebben az évben 48% körül járt, az emelkedés viszont továbbra is töretlen (2003-ban például még csak 30% volt ugyanez az érték). Mindezek ellenére továbbra is jelentôs a lemaradás az országos átlaghoz képest, amely 2008- ban 71,3% volt. 54
ORSZÁGOS TERÜLETI HELYZETKÉP MÓDSZERTAN A kiadvány a 2008-as év adataira támaszkodva, a térszerkezetet befolyásoló és a 2008-ban megújított Területfejlesztési Megfigyelô és Értékelô Rendszer (T-MER) által meghatározott társadalmi, gazdasági, környezeti és mûszaki infrastrukturális tényezôcsoportok, mutatók területi szempontú elemzésébôl állt össze, felhasználva az Országos Területfejlesztési és Területrendezési Információs Rendszer (TeIR) adatbázisát. Az elemzések szakmai alapját a 2010-ben elkészült Országos Területi Helyzetkép 2010 címû, a területi folyamatokat elemzô részletes éves jelentés adta. A kiadványban a rövidtávú területi folyamatok és jelenségek átfogó jellemzése és a markáns területi különbségek bemutatása volt a cél. A 2008-as bázisév megalapozta, hogy ellenôrzött, hozzáférhetô, összehasonlítható adatok kerüljenek feldolgozásra, így az elemzések során döntôen olyan adatkör került felhasználásra, amely az elôzô kiadvány készítésénél a 2007-es évre is rendelkezésre állt. A rendszeresség követelménye alapján így csak olyan adatok, tényezôk kiválasztása és feldolgozása történt meg, amelyek hosszú távon is követhetô, beszerezhetô, ugyanakkor folyamatos visszatekintésre alkalmas rendszert alkotnak. A TeIR-en keresztül felhasznált adatok meghatározó mértékében a Központi Statisztikai Hivatal gyûjtésén alapulnak, kiegészülve az Eurostat nemzetközi adataival, valamint egyes szakterületeken különösen az és környezetvédelem esetében az ágazatok intézményeitôl gyûjtött adatokkal. A kiválasztott adatok összehasonlítható területi szinteken alapvetôen a kistérségek szintjén kerültek feldolgozásra. Ennek csak az adathiány szabhatott gátat, illetve tekintetbe kellett venni, hogy bizonyos tényezôk nagyobb területegységek szintjén szervezôdnek, így vizsgálatuk is nagyobb területi szinten indokolt. A kiadvány szerkezete a 97/2005. (XII. 25.) számú Országgyûlési Határozattal elfogadott második, megújított Országos Területfejlesztési Koncepció (OTK) célkitûzéseihez igazodik, és a területi jelenségek alakulását vizsgálja e célok tükrében. A régiók bemutatásánál azok specifikumai, illetve a területfejlesztést szolgáló 2008. évi hazai támogatások és fontosabb projektjeik kaptak hangsúlyt. A regionális különbségeket a fôbb mutatókon keresztül összefoglaló táblázat is bemutatja. A hosszú távú OTK célok mentén történô elemzéseket az OTK középtávú céljai által kijelölt térségtípusok helyzetének bemutatása egészíti ki. E speciális térségek állapotának megismerése a területfejlesztés sajátos, kiemelt problématerületeit helyezi fókuszba. A területi helyzetkép bemutatásában különös jelentôséget kapott a területiség vizsgálatának legsokoldalúbb eszköze, a térkép. Az adatok felsorakoztatása helyett továbbra is inkább a területi különbségeket ábrázoló, informatívabb tematikus térképek kaptak helyet a kiadványban, de ezek mellett diagramok és segítik a tájékozódást és az egyes témák jobb megértését. 55
A kiadvány a Nemzetgazdasági Minisztérium és a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium megbízásából és támogatásával készült. A szakmai anyag összeállítását és megjelenéssel kapcsolatos feladatok koordinálását a VÁTI Nonprofit Kft. végezte. Szerkesztôk: Cs. Pavisa Anna Nemzetgazdasági Minisztérium Varga Zoltán Nemzeti Fejlesztési Minisztérium Kohán Zoltán, Nagy András VÁTI Nonprofit Kft. Területi Tervezési és Értékelési Igazgatóság A kiadvány elkészítésében részt vett (VÁTI Nonprofit Kft.): Dr. Czira Tamás Balogh Attila Brodorits Zoltán Ginter Gábor Kiss Csaba Kohán Zoltán Nagy András Rideg Adrienn Selmeczi Pál Sóvágó Krisztina Németh Nikolett, Vida Zsófia NemzetGazdasági Minisztérium Nemzeti Fejlesztési Minisztérium VÁTI Magyar Regionális Fejlesztési és Urbanisztikai Nonprofit Korlátolt Felelôsségû Társaság Nemzetgazdasági Minisztérium, Nemzeti Fejlesztési Minisztérium, VÁTI Nonprofit Kft., 2010