KÖRNYEZETRE ÁRTALMAS HULLADÉKOK ÉS MELLÉKTERMÉKEK 7.6 Elhasználódott faanyagok újrahasznosítása. Végre a helyes úton? Tárgyszavak: elhasznált faanyag; mennyiség; törvények; kategóriák; anyagában való hasznosítás; energetikai hasznosítás. Mottó: Faanyagnak a lerakókon a jövőben nincs keresnivalója. A fa az egyik legfontosabb építő- és szerkezeti anyag. Kitermelése a tartós erdőgazdálkodás során környezetkímélő tevékenység, feldolgozása és megmunkálása kis energiaráfordítást igényel, a kikerülő melléktermékek és hulladékok anyagukban is és energetikailag is értékesíthetők. A fa felhasználása mindezek miatt különösen jól elviselhető a környezet számára, amit a megfelelő ökológiai mérlegek csak megerősítenek. Ám a felhasználás utáni ártalmatlanítás is a hasznosítás fogalomköréhez tartozik! A szerzőnek a közlemény mottójaként megfogalmazott összefoglaló véleménye szerint azonban a feldolgozott és elhasználódott faanyag ártalmatlanítása menetének a fejlődése a különböző európai törvényi szabályozások miatt a várható német szabályozások ellenére sem egyértelműen tisztázott. A törvényalkotó megköveteli, hogy az elhasználódott faanyag a környezetet nem károsító módon kerüljön ártalmatlanításra. 2000 őszére tartományi szinten évek során át folyt viták eredményeképpen előterjesztésre került egy, az egész Német Szövetségi Köztársaságra vonatkozó rendelettervezet, amelynek szabályoznia kell az elhasználódott faanyagok és minden egyéb fahulladék ártalmatlanítását. Az elhasználódott faanyagból kikerülő anyagáram megjavításának is hamarosan útjára kell indulnia. Ezzel kapcsolatban már majd egy éve éles viták folynak egy, a biomasszára vonatkozó átdolgozott rendeletjavaslattal kapcsolatosan, amelynek törvényileg szabályozott tiszta helyzetet kell teremtenie, és összhangba kell kerülnie a megújítható energiaforrásokra vonatkozó törvénnyel is. Kérdéses marad viszont az, hogy ez a törvény mennyiben lesz összhangban azokkal az európai adottságokkal és körülményekkel, amelyek évek óta fennállnak a fatermékek ártalmatlanításának gyakorlatában.
Ám az elhasználódott faanyagok ártalmatlanításánál is figyelemmel kell lenni az ártalmatlanítási módokban bekövetkezett változásokra. A települési hulladékokkal kapcsolatos törvény (TA) értelmében 2005-től kezdve ugyanis megszűnik annak lehetősége, hogy a hulladékok 5%-osnál nagyobb kálóval kerüljenek a lerakóra. Ez azt jelenti, hogy a belátható jövőben az elhasználódott faanyagok többé nem rakhatók le a depóniákba, hanem őket vagy hasznosítani, vagy pedig termikusan kezelni kell. Az elhasználódott faanyagok mennyiségére vonatkozó adatok különbözőek. Reális értékelések szerint összes mennyiségük évente 7,5 8,5 M t. Ez a mennyiség azonban túl nagynak tűnik, ha pl. a fakitermelés mai évenkénti becsült mennyisége 20 M t. A szerző véleménye szerint az elhasználódott faanyagnak kb. 1,2 M t-ja kerül anyagában történő hasznosításra, kb. 1,6 M t-ja kerül energetikai hasznosításra, kb. 0,8 M t kerül exportra, (főképpen Olaszországba és Skandináviába), és kb. 3,5 M t-ja kerül lerakóra és hulladékégetőbe, kb. 1 M t elhasznált faanyag sorsa pedig ismeretlen. A hasznosítás állami beavatkozás nélküli útjai Az elhasználódott faanyag anyagában való hasznosításának legfontosabb útja a nyersanyagként történő felhasználás forgácsként és szálasanyagként a farostlemezgyártó iparban. Ez a fajta hasznosítás az anyag előkészítése és a zavaró, káros anyagoktól való megszabadítása után következik. Az előkészítés történhet az újrahasznosításra kerülő anyag minősége és összetétele szerint mechanikai-fizikai úton és/vagy kémiai hidrolitikus úton. A védőanyagot tartalmazó impregnált elhasználódott faanyagot ennek során már eleve elválasztják, és a hibás darabokat már a bejövő ellenőrzéskor elkülönítik. Bizonyos elhasználódott faanyagfajtákra, mint pl. a faforgácslemezből készített régi bútorokra az utóbbi években speciális újrahasznosítási eljárásokat fejlesztettek ki. A faszerkezeteket gyártó iparban is az energetikai hasznosítás a fő módszer. Sok üzem rendelkezik nagy tüzelőberendezésekkel az elhasználódott faanyag és a termelési hulladékok elégetésére, amelyekben modern technikával és a 17. sz. Szövetségi Immisszióvédelmi Törvénynek megfelelően történik a hő és az áram termelése. Az energetikai jellegű hasznosítás kínálkozik jónak az olyan elhasználódott faanyagféleségek esetében is, amelyek sok zavaró vagy káros anyagot tartalmaznak, és amelyeknél egy újabb feldolgozás nem jöhet szóba, vagy nem célszerű. A technika e téren is már régóta rendelkezésre áll, bár a nagy beruházási és működtetési költségek miatt kétségtelenül drága. Mégis, az ilyen anyagokat tartalmazó elhasználódott faanyagnak az ilyen jellegű fafűtésű erőművekben történő felhasználása ökológiailag értelme
sebb, mint a szemétégetőkben történő felhasználás, mivel a hőerőművek tüzelőberendezéseinek jóval nagyobb a hatásfoka, mint a szemétégetőké, és mindkét eljárás során ugyanazokat az emissziós értékeket kell betartani. A következő években mind a faszerkezeteket gyártó ipar, mind pedig a papír- és cellulózipar faigénye növekedni fog. Ez a nyersanyagigény részben fedezhető lesz elhasználódott faanyagokból is. Az elhasználódott faanyagok kezelésével kapcsolatos növekvő tapasztalatok, a káros anyagok javuló analízíslehetőségei, valamint a feldolgozás új eljárásai elvárhatóvá teszik, hogy alkalmas árfeltételek esetén évenként mintegy 2,5 M t elhasznált faanyag kerülhessen anyagában való hasznosításra. Energetikai hasznosításra ebből a mennyiségből kevés fog kerülni, sőt, jobb feldolgozás és osztályozás esetén az olyan fajtaválasztékok is meg fognak maradni, amelyeknek anyagukban való hasznosítása fel sem merült. Ide tartoznak mindenekelőtt az eddig nem szokásosnak tekintett faáruk, mint pl. az elhasználódott bútorok, valamint más, korábban figyelembe sem vett faárufajták. Ez utóbbiaknál abból kell kiindulnunk, hogy jelenleg ennek a használt fatömegnek jó fele lerakókon köt ki. A depóniákra kerülés megszűnése miatt azok korábbi faösszetevői 2005- től kezdve vagy a szemétégetőkbe, vagy pedig más hasznosításra kerülnek. Ennek megoszlása a helyi feltételektől, ill. még inkább az árviszonyoktól fog függeni. Itt a hasznosítási helyzet döntően az energetikai hasznosítás irányába hat. Az export hányada ugyanakkor a fa és az újrahasznosított fa piaca árviszonyainak fejlődésétől fog függeni. Ennek alapján az is teljes mértékben elképzelhető, hogy Németország meghatározott használt faanyagválasztékok importőrévé válik. Hamarosan gyakorlatilag minden szabályozva lesz A KrW/AbfG (a zárt láncú termeléssel és a hulladékokkal foglalkozó törvény) változásával kapcsolatosan látni kell azt is, hogy az elhasználódott faanyagok anyagában való és energetikai jellegű hasznosításának területén 1997 óta már létezik egy önkéntes gazdasági szabályozás, az ún. RAL-GZ 428 számú márkajelzés. Ez a márkajelzés az elhasználódott faanyagból készült újrahasznosított termékekre érvényes, célja a kezelt faanyagoknak az újrahasznosítási folyamatokból történő legteljesebb kizárása. E szabályozás meghatározza a zavaró és a legfontosabb káros anyagokra vonatkozó határértékeket, ezzel megadhatóvá teszi az anyagában és energetikai hasznosításra kerülő újrahasznosított faanyag definícióját a 4. sz. Szövetségi Immisziórendelet függelékének 1.2 pontja szerint engedélyt igénylő berendezésekre vonatkozóan. A határértékek tájékoztatják a szabályalkotókat az előírásokról, a gyakorlati realitásokról és a 90-es évek végén fennálló feldolgozási és azo
nosítási helyzetről is. A meghatározásokat kivonatos próbavételi, ellenőrzési és analízisterv egészíti ki. Eme magánjogi szabályozás ellenére a KrW/AbfG törvény végrehajtása különböző problémákat vetett fel, amelyek a gazdaság és a hatóságok között a meg nem határozott jogi fogalmakra vonatkozóan különböző interpretációkra vezettek. Következményként gyakran viták merültek fel, hogy mely hulladékok kerülhetnek jogszerűen és ténylegesen újrahasznosításra, és melyek azok, amelyeknél ez kerülendő. Az egyes szövetségi tartományok erre vonatkozóan egy, az egész Szövetségi Köztáraságra vonatkozó egységes szabályozást adó törvényerejű rendelet kidolgozását javasolták, holott tulajdonképpen majd minden szabályozva van, és látszólag nem is rosszul. Így Rajna-Pfalz szövetségi tartomány meszszemenően átvette az elhasználódott faanyag anyagában való hasznosítására vonatkozó RAL-GZ 428 sz. márkajelzés szabályozási vezérfonalát, és a Szövetségi Környezetvédelmi Minisztérium is felveszi tervezetének lényeges pontjai közé a szóban forgó márkajelzés előírásait. Az elhasználódott faanyagra vonatkozó rendeletnél is a részletekben vannak elrejtve a problémák Az elhasználódott faanyag ártalmatlanításával kapcsolatos szabályozás tervezete 2000 ősze óta rendelkezésre áll, és vele kapcsolatban már meghallgatási eljárások is történtek. A szabályozásnak érvényesnek kell lennie mind az elsődleges ipari felhasználásra kerülő faanyagra, mind pedig az elhasználódott, ill. a megmunkálás során keletkező hulladék faanyagra vonatkozóan. Ez utóbbi érvényes mind az üzemekben megmunkált és feldolgozott faanyagra és faszerkezetekre, mind a tömör fából és a fa szerkezeti anyagokból készült, mind pedig a nagy faanyaghányadot tartalmazó rétegelt anyagokra. Az elhasználódott faanyag meghatározása e szabályozás értelmében az alábbi kategóriáknak megfelelő igénybevételtől függ: 1. táblázat A fa szerkezeti anyagok faaprítékból és faforgácsból történő előállítására vonatkozó határértékek a 2001. február 12-i javaslat szerint Elem/Vegyület Koncentráció mg/kg szárazanyag Arzén 2,0 Ólom 30,0 Kadmium 2,0 Króm 30,0 Réz 20,0 Higany 0,4 Klór 600,0 Fluor 100,0 Pentaklór-fenol (PCP) 3,0 Poliklórozott bifenilek (PCB) 5,0
A I: természetes állapotában maradt, vagy kezeletlen, mechanikailag feldolgozott elhasználódott faanyag, amely az alkalmazásakor csak jelentéktelen mértékben szennyeződött faidegen anyagokkal. A II: enyvezett, festett, rétegelt, lakkozott vagy más módon kezelt elhasználódott faanyag, amelyet a rétegelés során nem kezeltek szerves halogénvegyületekkel és favédő anyaggal. A III: a rétegelés során szerves halogénvegyületeket kapott, de favédő anyagot nem kapott elhasználódott faanyag. A IV: favédő anyagot kapott, elhasználódott faanyag (pl. talpfa, vezetékpózna, komló- és szőlőkaró stb.), valamint egyéb elhasználódott faanyag, amely károsanyag-terhelését illetően nem tartozik az A I, A II és A III kategóriába (kivéve a PCB-t tartalmazó elhasználódott faanyagot). A következő V. csoport mint PCB-t tartalmazó faanyag definiálható. Ennél olyan elhasználódott faanyagról van szó, amely PCB-t (poliklórozott bifenileket) tartalmaz, és a PCB/PCT hulladékrendelet előírásai szerint ártalmatlanítandó. A kategóriákba történő besorolás eredet szerint történik, és meg kell felelnie a szétválasztási és osztályozási előírásoknak. A kezelési anyagra vonatkozó értékelésre léteznek határértékek. Kétséges esetben vissza kell lépni egy magasabb terhelési kategóriába. Az elhasználódott faanyagra vonatkozó kategóriákba való besorolás az anyagában való és energetikai jellegű felhasználásra vonatkozó eljárások szerint fog történni, ill. meghatározott elhasználódott faanyag kategóriák a hasznosítás bizonyos formáiból ki lesznek zárva. A favédő anyagokkal kezelt elhasználódott faanyag pl. csak energetikailag lesz hasznosítható, aminél a 17. Szövetségi Immissziós Törvény határértékeit kell betartani. Az egyes elhasználódott faanyag kategóriákhoz történő hozzárendelés a törvény mellékletében található. Az anyagában való olyan hasznosítási eljárások, amelyeknél a káros anyagok elpusztulnak vagy eltávolításra kerülnek, engedélyezettek, a tiltás csak a PCB-t tartalmazó elhasználódott faanyagra vonatkozik. Az anyagában való és az energetikai hasznosítás egyenértékűnek tekintendő Az előkészítés előtt az elhasználódott faanyag analitikai vizsgálatáról le kell mondani, csakis az előkészített faanyag anyagában való hasznosítása lehetőségének output analízisét kell elvégezni. A besorolás során mindazonáltal nagy figyelmet kell fordítani az elhasználódott faanyag származási terület szerinti szétválasztására, ennek fenntartására, az osztályozási kritériumokra, és kiváltképpen az elhasználódott faanyag gyűjtése, osztályozása, kezelése és hasznosítása minden fokozatának átfogó deklarálására és dokumentálására. Az általánosan használt elhasználódott faanyagféleségek normális esetben besorolhatók a megfelelő kategóriákba, amelyek a törvény melléklete szerint
specifikálhatók. A rendelkezés semmiféle rangsort nem ad az anyagában való és az energetikai hasznosítás között. A rendeletjavaslatról Brüsszelt is értesíteni kell. Mivel eddig európai méretű aktivitás az elhasználódott faanyagok területén nem volt tapasztalható, számolni lehet azzal, hogy az EU-bizottság egyet fog érteni a német szabályozással. Egyenértékűek lehetnek-e az elhasználódott faanyagok más regeneratív energiahordozókkal A megújítható energiahordozókból származó áram bekapcsolását az általános hálózatba korábban az Árambekapcsolási Törvény szabályozta, 2000 márciusa óta azonban a megújítható energiaforrásokra vonatkozó ún. EEG törvény van érvényben. Eme új törvény a következők szerint szabályozza a bioenergia felhasználását: a bevitt elektromos teljesítmény felső határát 5 MW-ról 20 MW-ra kell emelni, a biomasszából származó áram árára vonatkozóan a következőkkel kell számolni: 500 kw bevitt elektromos teljesítményig 20 pfennig/kwh, 5 MW bevitt elektromos teljesítményig 18 pfennig/kwh, 5 20 MW bevitt elektromos teljesítmény esetén 17 pfennig/kwh. Eme hasznosítási szabályozás először a biomassza meghatározására vonatkozó ún. biomasszatörvény hatálybalépésekor lép érvénybe. E rendelkezés jelöli ki az EEG törvény alkalmazási területét, azt, hogy mely anyagok azok, amelyek biomasszának tekintendők, a biomasszából történő áramtermelésnek mely műszaki eljárásai esnek a törvény alkalmazási területére, és a biomasszából történő áramtermelés esetén milyen környezetvédelmi követelményeket kell betartani. A szabályozás értelmében kevés kivételtől eltekintve biomasszának tekintendő az elhasználódott faanyag és az ebből termelt gáz is. A favédő anyagokkal kezelt elhasználódott faanyagra vonatkozóan a szabályozás csak azokra a berendezésekre vonatkozik, amelyek eleget tesznek a 17. BImSchV (Szövetségi immisszióvédelmi törvény) követelményeinek. Eme szabályozás értelmében viszont nem tekintendők biomasszának azok az elhasználódott faanyagok, amelyek 0,005 %(m/m)-nál több poliklórozott bifenilt (PCB) vagy poliklórozott terfenileket (PCT), ill. 0,0001 %(m/m)-nál több higanyt tartalmaznak, valamint olyan tulajdonságokat mutatnak, amelyeknél a hulladékhasznosításként történő energetikai felhasználást a Hulladéktörvény kizárja. Bár a Szövetségi Kormánynak a biomasszarendeletre vonatkozó javaslatával a Szövetségi Tanács egyetértett, mégis, a Szövetségi Parlament ezt kiegészítette azzal, hogy a favédő anyagokkal kezelt, valamint a szerves halogénvegyületeket tartalmazó fahulladékokat az EEG törvénynek a hasznosításból ki kell zárnia. Hosszú egyeztetések és viták eredményeképpen a Szövetségi Kormány 2001 március elejére egy új és bővített javaslatot hagyott jóvá,
amely szerint a kezelt fahulladék hasznosítását a törvénybe bevonta, bár azt a 17. Szövetségi Immisszióvédelmi Törvény a kevert tüzelésre vonatkozóan kizárja. Egy kompromisszumról van tehát szó, amely a fennálló jogot korlátozza, és így biztos, hogy nem járul hozzá a németországi jogbiztonságba vetett bizalomhoz. A paradigmaváltáshoz vezető út Mindkét rendelkezés a gazdaság teljes egyetértésével találkozott. A szövetségi tartományok véleménye is kevés kivétellel egy a gyakorlatban is megvalósítható hulladékártalmatlanítás felé hajlik. A kritika mindenekelőtt a részletekre irányul, amelyek azonban a változás szempontjai miatt semmiképpen sem tekinthetők jelentéktelennek. Ezek a következők: nincs megfelelő mintavételi eljárás a nagy fahulladékhalmokra vonatkozóan, túl szigorú a besorolás az elhasználódott faanyagnál és fahulladéknál a II. kategóriában, a termelési hulladékok bevonása a rendelkezésbe. A PCB-tartalmú elhasználódott faanyag kategória bevezetése is túlzottnak tűnik, mivel ezek az anyagok a faanyagok felhasználási területein más alkalmazásokkal összehasonlítva alig lettek alkalmazva, és felhasználási területük is jól körülhatárolt. Ebből kiindulva a fogalommeghatározásnál és az analíziseredmények értékelésénél is fennáll az utólagos javítás igénye. A mintavételnél tapasztalható bizonytalanságokat és a mérési eredmények szórását tekintve várható, hogy az analizált elhasználódott faanyagoknál az egyedi analíziseredmények nagy része kiesik a törvényileg megadott intervallumból, holott nincs is szignifikáns károsanyag-terhelés. Alig van tehát kezelési mozgástér, amely gyakorlatilag megakadályozza a szóban forgó anyagokkal terhelt faanyagoknak az Európai Unió többi államába történő exportját, és a Németországban korlátozottan hasznosítható fajták mint új termékek visszakerülhetnek az országba. A kezelt fahulladék ártalmatlanításának jövőbeni fejlődése Európában a különböző törvényi szabályozások miatt az elvárt német szabályozás ellenére sem egyértelműen tisztázott. Németországban mind politikai, mind hatósági területen, mint azelőtt is, igyekeznek az elhasználódott faanyag hasznosítását erősebben korlátozni, mint ahogy az elő lett irányozva. Ez a törekvés ökológiai szempontból nem túl okos dolog, mivel nem veszi figyelembe a származása és összetétele szerint nyersanyagnak vagy tüzelőanyagnak egyébként alkalmas faféleségeket, és ezeket drága ártalmatlanításra a szemétégető berendezésekbe küldi. Érvényesülni kellene a kezelt faanyagból történő áramtermelésnek, az elhasználódott faanyag hasznosításánál tehát paradigmaváltásnak kell bekövetkeznie. Mialatt ugyanis jelenleg még igyekeznek az elhasználódott faanyagkeverékekben lévő kezelt fákat gyors felismerő eljárásokkal azonosí
tani és azokat belőlük leválasztani, a jövőben egy olyan leválasztást kellene az egyértelműen kezeletlennek talált faanyagrészekre vonatkozóan meghatározni, hogy a keverékeket szét nem választva, a 17. Szövetségi Immissziós Törvénynek megfelelő berendezésekben tüzelőanyagként lehessen hasznosítani. Ez lenne az ökológiailag és ökonómiailag is értelmes megoldás. (Dr. Berecz Endre) Marutzky, R.: Gebrauchtholz-Recycling. Endlich auf dem richtigen Weg? = Recycling Magazin, 56. k. 6. sz. 2001. p. 8 11. Smola, T.: PCB/PCT-Abfallverordnung und Altholzverordnung. = Gefahrstoffe Reinhaltung der Luft, 60. k. 9. sz. 2000. p. 341 344.