2011. évben befejezett főbb aktív foglalkoztatáspolitikai eszközök hatékonyságának vizsgálata

2011. évben befejezett főbb aktív foglalkoztatáspolitikai eszközök hatékonyságának vizsgálata Nemzeti Munkaügyi Hivatal

Készült A Nemzeti Munkaügyi Hivatal Kutatási és Elemzési Főosztályán Főosztályvezető: Busch Irén Készítette: Mód Péter 2

Tartalomjegyzék Bevezető... 4 A monitoring eljárás célja... 4 A monitoring eljárás módszertana... 5 A vizsgált legfontosabb eszközök rövid bemutatása... 7 Munkaerőpiaci képzések... 7 Bérjellegű támogatások (bértámogatás, bérköltség támogatás)... 7 Munkahelymegőrző támogatás... 8 Álláskeresők vállalkozóvá válását elősegítő támogatások... 9 Közfoglalkoztatás... 9 A közfoglalkoztatás típusai... 10 A vizsgálatba került személyek összetétele... 11 Kérdőíves vizsgálat a monitoring eljárásban... 12 Az aktív foglalkoztatáspolitikai eszközök létszáma... 13 A lemorzsolódás okai... 16 A főbb munkaerőpiaci eszközök hatékonyság-mutatói... 19 Az aktív eszközök fajlagos költségei... 22 A támogatások átlagos időtartama... 25 Egyes aktív foglalkoztatáspolitikai eszközök hatékonyságának értékelése... 27 Munkaerő-piaci képzés... 27 Bértámogatás... 33 Bérköltség támogatás... 39 Álláskeresők vállalkozóvá válását elősegítő támogatások... 44 Munkahelymegőrzés támogatása... 51 Hosszabb időtartamú közfoglalkoztatás... 57 Országos közfoglalkoztatási program... 63 Rövid idejű közfoglalkoztatás... 69 Melléket... 76 3

Bevezető A monitoring eljárás célja A Nemzeti Munkaügyi Hivatal (és jogelődei) 1995-óta vizsgálja a munkanélküliség megelőzését, mérséklését szolgáló főbb aktív munkaerőpiaci programok hatékonyságát, eredményességét. A nyomon követéses vizsgálatok alapja 2008-ig az egyéneknek illetve a támogatott foglalkoztatóknak kiküldött kérdőív volt. A felmérések a munkaerőpiaci képzésekben, a vállalkozóvá válási támogatásban, a bér-, és bérköltség támogatásban, valamint a közfoglalkoztatás különböző eszköziben érintett személyekre irányul. Az aktív eszközök monitoringja a támogatási eszközök utánkövetéses összehasonlító vizsgálata. Célja, hogy az egyes eszközök legfontosabb eredményességre, hatékonyságra vonatkozó mutatóiban összehasonlítható eredményeket mutasson ki. Olyan módszertannal kell működnie, amely lehetővé teszi ezt az összehasonlítást, tehát az egymástól jelentősen eltérő működésű eszközök esetén is hasonló szempontú, a teljes körű elérést a lehető legjobban közelítő eljárásokat kell alkalmazni. A bevonható eszközök körét szűkíti, hogy az eszközök, illetve az eszközökben résztvevők nyilvántartott adatai lehetővé teszik-e a módszer szerinti adatbázisokban való vizsgálatukat. A monitoring célját az azonos módszerekkel elveken alapuló, egymással összehasonlítható eljárások szolgálhatják, melyek eljárásukban és módszertanukban eltérnek az NMH statisztikai adatközlései esetén alkalmazottaktól. A monitoring eljárásba vontak létszám és költségadatai nem egyeznek meg az adattárház statisztikai célú adataival, ezért nem lehet és nem is célszerű operatív adatok másodlagos tárának tekinteni. 2011-ben az után követési vizsgálatba a következő eszközöket vontuk be: Foglalkoztatást elősegítő képzési támogatás Munkaadón keresztüli képzési támogatás Bérköltség támogatás Bértámogatás Pályakezdő álláskeresők munkatapasztalat szerzésének támogatása Rendelkezésre állási támogatásra jogosult személyek foglalkoztatásának támogatása Munkahelymegőrzés támogatása Álláskeresők vállalkozóvá válását elősegítő támogatások Közfoglalkoztatás, ezen belül: o Értékteremtő közfoglalkoztatási program o Hosszabb időtartamú közfoglalkoztatás o Országos közfoglalkoztatási program o Rövid idejű közfoglalkoztatás 4

A monitoring eljárás módszertana A monitoring módszertana 2009-től megváltozott. Az aktív eszköz monitoring egyrészt az informatikai szolgáltatásaiban újult meg, másrészt az eszközök után-követésének módszereit is korszerűsítettük. A vizsgálati módszer legfontosabb jellemzői: Az után-követés ideje 6 hónap (a támogatás befejezését és a továbbfoglalkoztatási kötelezettséget követően). A vizsgálat alapja a támogatásban érintett egyén. A munkában állás tényét vizsgáljuk, függetlenül attól, hogy az adott egyén a támogatásban részesült vállalkozásnál dolgozik-e, vagy sem. A monitoring eljárás lépései az aktív eszközök és a közfoglalkoztatás eszközei esetén 1 1. A hat hónappal korábban befejezett szerződésekben érintett személyek körének meghatározása, a támogatásból 180 nappal korábban kilépők listájának kialakítása 2. A lista vizsgálata az regisztrált álláskeresők havi adatbázisában 3. A szűkített lista vizsgálata az NAV biztosított foglalkoztatottak adatbázisában (korábbi nevén EMMA rendszerben) a foglalkoztatási jogviszonnyal rendelkezők leválogatása 4. Az egyik rendszerben sem megtalált személyek listájának meghatározása (a kilépők listájának további szűkítésével) 5. Kérdőíves vizsgálat a szűkített listára, feldolgozás (képzések, bértámogatás, vállalkozóvá válás támogatása esetén) 6. Az adatok összesítése, statisztikai célú feldolgozás, megjelenítés az adattárházban A monitoring jelenlegi eljárása ügyszámokkal azonosított ügyfolyamatokat vizsgál. A bekerülés feltétele az, hogy a szerződés befejezése (zárása) az adott hó első és utolsó napja közé essen. Az eljárás az érintett szerződéseken szereplő összes személyre és költségfajtára vonatkozik. Egy szerződést, támogatási folyamatot csak egy időpontban (csak egy hónapban) vizsgálunk. A vizsgálathoz az érintett létszám meghatározásakor az adott ügyszámhoz tartozó személyek körét állapítja meg. Ez a hagyományos aktív eszközöknél (a monitoring eljárás eredeti eszközeinél) jórészt megegyezett. Abban az esetben tartozhat több személy egy ügyszámon szereplő támogatáshoz, ha az a támogatás folyósítása alatt kiesett, lemorzsolódott és helyére újabb személyt vontak be. Ez a bértámogatásnál, valamint leggyakrabban a közfoglalkoztatás eszközeinél fordul elő. Ezekben az esetekben elválik 1 A NMH jelenleg két, egymástól kis mértékben eltérő monitoring eljárást működtet. A hagyományos monitoring eljárásban egyes aktív eszközök mellett szerepelnek a közfoglalkoztatás eszközei. A másik a BM részére kialakított eljárás a közfoglalkoztatás utánkövetésére. Ez a korábban kialakított monitoring eljárásain alapul, azonban kiegészült az érintett személyek foglalkoztatási viszonyara irányuló, a támogatást követő rövid idejű (1 hónapos) utánkövetéssel. A közfoglalkoztatás utánkövetésére vonatkozó adatgyűjtést ez a beszámoló nem érinti. 5

egymástól az ügyek kezdeti és befejező dátuma, valamit az érintett személyek támogatásának időszaka. A közfoglalkoztatás gyakorlatában jellemző, hogy egy ügyszám alatt futó támogatásra nem is egy konkrét személyt neveznek meg, hanem keretszámot adnak meg (10-20, akár 100 fő) és a keretszámot messze meghaladó számú személyt vonnak be a támogatási időszak alatt. A konkrét neveket és ezzel a hozzá köthető adatokat csak a támogatási folyamat végén rögzítik. A monitoring eljárás gyakorlatában ez nem okoz jelentős problémát az érintettek körének meghatározásában, mert a támogatás befejezését követő 180. napon a bevont személyek listája nagy biztonsággal meghatározható. Azonban jelentősen eltérhet egymástól a vizsgált támogatási ügy befejezésének és a vizsgált személyek egy részének tényleges kilépésének időpontja. Az eltérés a szerződések hossza miatt több hónapos is lehet. A monitoring folyamat keretében a vizsgálatra leválogatott személyek adatállományát két adatbázissal futtatjuk össze. A két vizsgálat egymással párhuzamosan zajlik, azonban a nyilvántartott álláskeresők adatbázisából származó információk felülírják az NAV biztosított foglalkoztatottak adatbázisából származó adatokat. Tehát ha egy személyről azt állapítjuk meg, hogy regisztrált álláskereső a 180. napon, és ugyanerről a személyről az NAV foglalkoztatott adatbázis (EMMA adatbázis) információi azt mutatják, hogy aktív foglalkoztatási jogviszonya van, akkor álláskeresőnek tekintjük. Az adatbázisokban egy személyhez megtalált foglalkoztatási jogviszonyok és állományi státuszok jelentik az eljárás első eredményeit. Az egyik adatbázisban sem talált személyek esetén a képzések, bértámogatás és vállalkozóvá válást segítő támogatás esetén kérdőíves vizsgálatot végzünk. A kérdőíves vizsgálatban érintett személyek listáját a nem talált személyek jelentik. A személyi adataik közül a nevüket és címüket az IR személyi adatbázisából vesszük. Részükre elektronikus formában, név szerint minden hónapban elkészített kérdőíveket a lakóhelyük szerint illetékes kirendeltségekre továbbítjuk. A kérdőívek postázását és összegyűjtését a kirendeltségek végzik. A visszaküldött kérdőívek adatainak feldolgozása után az eredmények beépülnek az adminisztratív adatbázisokon végzett vizsgálat eredményeibe, a nyilvántartásokban nem megtalált személyek javítják a vizsgálat találati arányát. A támogatások pénzügyi adatai nem a személyhez, hanem a személy ügyéhez, a szerződéshez kötődnek. Ez számos eszköz esetén egybeesik. A szerződés egyéni szintű a képzések többségében, a vállalkozóvá válási támogatásoknál, egyes bértámogatásoknál. Más eszközök esetén ez elválik, egy szerződéshez, egy ügyszámon több személy támogatása valósul meg. Ilyen támogatási fajta a munkaviszonyban állók képzése, egyes bértámogatások és a közfoglalkoztatás többsége. Ebben az esetben a pénzügyi adatok elválnak a végső soron érintett személytől és csak az ügyhöz, támogatási eljáráshoz kapcsolhatók. A támogatásra fordított összegek így nem közvetlenül, hanem csak valamilyen arányosítási eljárás után határozhatók meg az egyes személyekre vonatkozóan 6

Ez az arányosítás jelenleg az érintett személyekre vonatkozik, a támogatásban töltött idővel megegyező arányban. A vizsgált legfontosabb eszközök rövid bemutatása Munkaerőpiaci képzések A munkaerőpiaci képzést a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló, 1991. évi IV. tv. 14. -a és a 6/1996. (VII. 16.) MÜM rendelet 1. szabályozza. A képzés támogatás célja, hogy a törvényben meghatározott feltétekkel biztosítson foglalkoztatást elősegítő képzést munkaviszonyban nem álló, illetve a munkaviszonyban álló személyek részére. A támogatás formája lehet: kereset kiegészítés vagy keresetpótló juttatás, a képző intézmény által megállapított képzési költség és vizsgadíj, valamint képzéshez kapcsolódó szállás, élelmezés és a helyi illetőleg helyközi utazás költsége. A munkaviszonyban nem álló álláskeresők részéra abban az esetben biztosítható képzési támogatás, ha rendszeres foglalkoztatásuk képzés nélkül nem valósítható meg. A munkaviszonyban álló személyek esetén képzési támogatás a munkaviszony megszüntetésének elkerülése érdekében adható, abban az esetben, ha a munkavállalók további foglalkoztatása, csak akkor biztosítható, ha újabb ismeretek elsajátításával képesek alkalmazkodni a munkáltató tevékenységi körének megváltozásához. Munkaerőpiaci képzéseket munkaviszonyban álló és foglalkoztatott személyek részére csak akkreditált felnőttképzést folytató intézmény valósíthat meg, Bérjellegű támogatások (bértámogatás, bérköltség támogatás) A bértámogatás célja, hogy elősegítse a hátrányos helyzetű személyek foglalkoztatását; vagyis azoknak a személyeknek a munkához jutását, akik olyan csoportokhoz tartoznak, amelyeknek nehézségekkel kell szembenézniük, amikor be akarnak kerülni a munkaerőpiacra; akik a friss munkatapasztalat hiányából, a megváltozott munkaképességből, vagy más tartós hátrányból adódó valós vagy vélt alacsonyabb termelékenységük miatt a támogatás nélkül nem, vagy csak a többi munkavállalóhoz képest sokkal nehezebben találnak munkát. (Jogszabályi háttér: 1991. évi IV. tv. 16., 6/1996. (VII.16.) MüM r. 11. ) A bérköltség támogatás kizárólag munkaerő-piaci program keretében adható. A támogatás a program teljes időtartamára nyújtható a program célcsoportjához tartozó, valamint a 7

program megvalósításában résztvevő személyek foglalkoztatásához. A támogatás mértéke a munkabér és járulékai legfeljebb 100 százalékáig terjedhet. A támogatás a de minimis rendelet hatálya alá tartozik. (6/1996. (VII.16.) MüM r. 11/A. ) Rendelkezésre állási támogatásban (RÁT) részesülő személyek foglalkoztatási támogatását vehet igénybe az a munkáltató, aki rendelkezésre állási támogatásra jogosult személyt teljes munkaidőben, munkaviszony keretében foglalkoztat. A foglalkoztatáshoz legfeljebb a támogatás megállapításakor hatályos rendelkezésre állási támogatás összegének megfelelő mértékű támogatás nyújtható, legfeljebb egy évre (Jogszabály: 1991. évi IV. törvény (Flt.) 16/B. -a és a 6/1996. (VII.16.) MüM rendelet). A támogatás 2010. december 31- től megszűnt. A 2011-es monitoring jelentésbe a támogatásukat 2010-ben megkezdő személyek kerültek be. Szakképzettséggel rendelkező pályakezdők munkatapasztalat szerzése keretében támogatás nyújtható annak a munkaadónak, aki a pályakezdő álláskereső munkaviszony keretében történő foglalkoztatását napi legalább négyórás munkaidőben, és legalább 365 napi időtartamra biztosítja. A munkaadó vállalja, hogy legkésőbb a kérelem benyújtásakor munkaerő-igényét bejelenti az illetékes munkaügyi kirendeltségen. A támogatást 365 napra lehet igényelni a pályakezdő foglalkoztatásával kapcsolatban felmerülő bérköltség 50-100%-a közötti mértékben azonban a támogatás összege havonta NEM haladhatja meg alapszintű szakképesítéssel rendelkező pályakezdő esetében a kötelező legkisebb munkabér és járulékai összegét (93345 Ft) a középszintű vagy középfokú szakképesítéssel, illetve szakképesítést nyújtó középfokú iskolai végzettséggel rendelkező pályakezdő esetében, a kötelező legkisebb munkabér másfélszeresét (110.250 Ft/fő/hó) az emelt szintű vagy felsőfokú szakképesítéssel, illetve felsőfokú iskolai végzettséggel rendelkező pályakezdő esetében, a kötelező legkisebb munkabér kétszeresét. (147.000 Ft/fő/hó (Jogszabály: 70/2009.(IV.2.) Korm. Rendelet 2 ) Munkahelymegőrző támogatás Munkahelymegőrző támogatás állapítható meg azon munkaadó részére, aki a működésével összefüggő okból a munkavállaló munkaviszonyát rendes felmondással kívánja megszüntetni, és a munkaviszony megszüntetésére irányuló szándékát a felmondás közlését legalább 30 nappal megelőzően a munkaügyi központ kirendeltségéhez írásban bejelenti, és ezzel egyidejűleg a támogatás iránti kérelmét a munkaügyi központ illetékes kirendeltségéhez benyújtja, a felmondással érintett munkavállalót a kérelem benyújtását megelőzően legalább hat hónapja foglalkoztatja. 8

Írásban nyilatkozni kell arról, hogy a foglalkoztatott létszám megtartására irányuló intézkedései nem vezettek eredményre, nem áll csőd-, felszámolási, végelszámolási eljárás alatt, és vállalja a munkavállalónak a támogatás folyósítása alatti foglalkoztatását, valamint azt követően legalább a támogatott foglalkoztatás időtartamával megegyező időtartamú továbbfoglalkoztatását. Vállalja továbbá, hogy a támogatás folyósítása és a továbbfoglalkoztatási kötelezettség időtartama alatt a kérelem benyújtását megelőző hónapban (kérelemben megjelölt telephely szerinti megyében lévő valamennyi) telephelyén meglévő átlagos statisztikai állományi létszámát nem csökkenti A támogatás a rendes felmondással érintett munkavállaló foglalkoztatásához legfeljebb egy évig, havonta, utólag folyósítható. A támogatás - mint vissza nem térítendő támogatás - mértéke a rendes felmondással érintett munkavállaló munkabére és járulékai (szociális hozzájárulási adó) együttes összegének 25-75 százalékáig terjedhet. (Jogszabály: A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. tv. 18., a 6/1996. (VII. 16.) MÜM rendelet 18/C. ). Álláskeresők vállalkozóvá válását elősegítő támogatások A program célja az álláskeresők vállalkozói készségének, hajlandóságának előmozdítása, saját vállalkozás, illetve vállalkozói tevékenység beindítására való ösztönzése azonos elvek és eljárás szerint történjen. Annak az álláskeresőnek nyújtható támogatás, akit a munkaügyi központ legalább három hónapja álláskeresőként nyilvántart, vagy, aki rehabilitációs járadékban részesül és aki önmaga foglalkoztatását - munkaviszonyon kívüli tevékenységgel - egyéni vállalkozás keretében, vagy gazdasági társaság - személyesen közreműködő - tagjaként (társas vállalkozás indításával vagy már működő társas vállalkozáshoz csatlakozással), az Szja. 3. -a 18. pontjában meghatározott mezőgazdasági őstermelőként oldja meg. (Jogszabály: 1991. évi IV. tv. 17. 6/1996. (VII.16.) MüM r. 10. ) Közfoglalkoztatás Közfoglalkoztatási jogviszony sajátos foglalkoztatási jogviszony, amelyet a közfoglalkoztató létesíthet határozott időtartamra, próbaidő kikötése nélkül azzal a természetes személlyel, aki a munka törvénykönyvének rendelkezései szerint munkaviszonyt létesíthet és álláskereső elsősorban foglalkoztatást helyettesítő támogatásban részesülő. A határozott idő nem lehet hosszabb, mint a közfoglalkoztatási támogatásról szóló hatósági szerződésben előírt időtartam. A közfoglalkoztatási jogviszony olyan munkára létesíthető, amely kötelező vagy önként vállalt állami vagy önkormányzati feladat, a nemzetiségek jogairól szóló 9

törvényben előírt kötelező vagy önként vállalt feladat, a helyi vagy azon túlmutató közösségi szükségletek kielégítését szolgáló feladat vagy a Kormány által meghatározott közösségi célok megvalósítását elősegítő feladat ellátására vagy a feladatellátás feltételeinek megteremtésére irányul, és annak ellátására törvény nem ír elő közalkalmazotti, közszolgálati vagy kormányzati szolgálati jogviszonyt. [A közfoglalkoztatásról és a közfoglalkoztatáshoz kapcsolódó, valamint egyéb törvények módosításáról szóló 2011. évi CVI. törvény; a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény] A közfoglalkoztatás típusai Hosszabb időtartamú közfoglalkoztatás olyan közfoglalkoztatási forma, amelynek keretében értékteremtő, szakképzettséget is igénylő munkák végzésére vonhatók be elsősorban a foglalkoztatást helyettesítő támogatásra jogosult személyek, illetve álláskeresők. A foglalkoztatás 2-12 hónapos időtartamban, legalább napi 6 órás munkaidőben történik közfoglalkoztatási jogviszony keretében. [A közfoglalkoztatáshoz nyújtható támogatásokról szóló 375/2010. (XII. 31.) Korm. rendelet] Rövid időtartamú közfoglalkoztatás olyan közfoglalkoztatási forma, amelybe kizárólag foglalkoztatást helyettesítő támogatásra jogosult személyek kerülnek bevonásra 1-4 hónapos időtartamban, napi 4 órás munkaidőben határozott idejű közfoglalkoztatási jogviszony keretében. [A közfoglalkoztatáshoz nyújtható támogatásokról szóló 375/2010. (XII. 31.) Korm. rendelet] Országos közfoglalkoztatási program olyan közfoglalkoztatási forma, amely a mindenkori munkaerő-piaci helyzet, az esetleges vis maior helyzetek kezelésére, több ágazatot átfogóan (pl. ár-, és belvízvédelem, a közutak, vasutak, az erdőterületek, megújuló energiaforrások területén) indítható. Az országos közfoglalkoztatási programok időtartama az egész év folyamán biztosítja a közfoglalkoztatást, teljes munkaidőben. A közfoglalkoztatónak a munkavégzéshez kapcsolódóan a foglalkoztatást elősegítő képzés lehetőségét biztosítania kell. A program támogatása a közfoglalkoztatási bér és a szociális hozzájárulási adó 100%-áig terjedhet, valamint e támogatási összeg 20 %-a lehet a közvetlen költségekhez, továbbá legalább 100 fő foglalkoztatása esetén legfeljebb 3 %-a lehet a szervezési költségekhez nyújtott támogatás. A közfoglalkoztatók lehetnek a vízügyi igazgatóságok, az állami és magán erdőgazdaságok, a vízgazdálkodási társulatok, a Magyar Közút Nonprofit Zrt., a katasztrófavédelmi és rendőri szervek, a vasúti pályahálózatműködtető szervezetek, a Nemzeti Parkok, a Magyar Honvédség, az Állami Autópálya Kezelő Zrt., stb. [A közfoglalkoztatáshoz nyújtható támogatásokról szóló 375/2010. (XII. 31.) Korm. rendelet] 10

Értékteremtő közfoglalkoztatás alatt az NGM által 2011. áprilisában indított értékteremtő közfoglalkoztatást értjük. Ennek célja elsősorban a foglalkoztatást helyettesítő támogatásra jogosult személyek, illetve álláskeresők bevonásával olyan termelő vagy szolgáltató jellegű tevékenységek végzésének támogatása, amelyek ellátásával az önkormányzat költséget takaríthat meg, és árbevételt eredményezhet a részére. [A közfoglalkoztatáshoz nyújtható támogatásokról szóló 375/2010. (XII. 31.) Korm. rendelet] A vizsgálatba került személyek összetétele 2011-ben a monitoring vizsgálatok során 307,2 ezer támogatásból kikerült személy vizsgálatára került sor. A vizsgált személyek 78,7 százaléka valamilyen közfoglalkoztatási támogatásban vett részt. Képzésből került ki a vizsgált személyek 8 százaléka, többségük álláskeresők részére biztosított képzésekben vett részt. 5,8 százalékuk bérköltségtámogatásban, 4,7 százalékuk bértámogatásban részesült. Vállalkozóvá válási támogatást kapott a vizsgált személyek 1,5 százaléka. A pályakezdő álláskeresők munkatapasztalat szerzésének támogatásában és a rendelkezésre állási támogatásra jogosult személyek foglalkoztatásában érintett személyek aránya 1 százalék alatt volt. Vizsgált személyek aránya (%) száma (fő) Foglalkoztatást elősegítő képzési támogatás 7,8 24102 Munkaviszonyban állók képzése 0,2 585 Bérköltség támogatás 5,8 17858 Bértámogatás 4,7 14354 Álláskeresők vállalkozóvá válását elősegítő támogatások 1,5 4563 Munkahelymegőrzés támogatása 1,4 4223 Pályakezdő álláskeresők munkatapasztalat szerzésének támogatása 0,9 2631 Rendelkezésre állási támogatásra jogosult személyek foglalkoztatása 0,5 1470 Értékteremtő közfoglalkoztatási program 1,5 4563 Hosszabb idejű közfoglalkoztatás 10,4 31852 Országos közfoglalkoztatási program 9,2 28227 Rövid idejű közfoglalkoztatás 56,2 172821 összesen 100 % 307 249 A vizsgált évben a legtöbb személyt érintő aktív eszköz a közfoglalkoztatás volt. A monitoring eljárásába ennek megfelelően a bekerült személyek több mint háromnegyede közfoglalkoztatott volt. A vizsgált személyek 57 százaléka, tehát a közfoglalkoztatottak jelentős többsége 2011-ben rövid idejű közfoglalkoztatásban részesült. Országos közfoglalkoztatási programba és hosszabb idejű közfoglalkoztatásba a vizsgált személyek 9-11 százalékát vonták. A vizsgálatba került személyek nem, életkor, végzettség és területi bontását a mellékletben közöljük. 11

Kérdőíves vizsgálat a monitoring eljárásban A monitoring módszerének megfelelően először adminisztratív adatbázisokban vizsgáljuk az elhelyezkedés tényét. A legfontosabb aktív eszközök esetén alkalmazott kérdőíves eljárás a vállalkozóvá válást segítő támogatás esetén a bevont személyek 29,3 százalékára terjedt ki. A bérjellegű támogatások esetén az érintett személyek 13,9 százalékát vizsgáltuk kérdőívekkel. A kérdőíves vizsgálat aránya a képzésben részt vevők esetén volt a legmagasabb, itt az érintett személyek 34,1 százaléka esetén alkalmaztunk kérdőíves eljárást. Álláskeresők vállalkozóvá válását elősegítő támogatások Bér-, és bérköltség támogatás Foglalkoztatást elősegítő képzési támogatás 71% adminisztratív adatbázisok 86% adminisztratív adatbázisok 66% adminisztratív adatbázisok kérdőívre válaszolók kérdőívre válaszolók kérdőívre válaszolók 19% 10% kérdőívre nem válaszolók 8% 6% kérdőívre nem válaszolók 23% 11% kérdőívre nem válaszolók A kiküldött kérdőívek esetén a válaszadási hajlandóság 32 és 45 százalék között volt. Legmagasabb arányban a bér-, és bérköltség támogatásban érintett személyek válaszoltak kérdőíveinkre, a megkeresett személyek 45,6 százaléka visszaküldte a kérdőívet. A 12

vállalkozóvá válási támogatásban, valamint a képzésekben érintett és kérdőívvel felkeresett személyek 32-34 százaléka válaszolt megkeresésünkre. A visszaküldött kérdőívek nem reprezentálják az aktív foglalkoztatáspolitikai eszközöket befejezőket. Válaszaik, foglalkoztatási státuszukon kívül csak tájékoztató jellegűek. Az elemzés további részében az adminisztratív adatbázisok vizsgálatával és a kérdőíves kutatás keretében szerzett vizsgálati eredményeket összevontan mutatjuk be. Az aktív foglalkoztatáspolitikai eszközök létszáma A monitoring eljárásban vizsgált aktív eszközök közül a közfoglalkoztatás 2011-től alapvetően átalakult és megváltozott. Elemzésünkben 2011-re vonatkozóan részletesen bemutatjuk a közfoglalkoztatási eszközök eredményességére vonatkozó számításokat. Az átalakult, létszámaiban lényegesen kibővült közfoglalkoztatás azonban nem hasonlítható a korábbi évek közhasznú foglalkoztatásához, ezért az eszközöket idősorban bemutató táblákban nem szerepeltetjük ezeket az eszközöket. A vizsgálatba vont eszközökre vonatkozó létszám 2011-ben jelentősen csökkent az álláskeresők képzése és a munkaviszonyban állók képzése esetén, továbbá kis mértékű csökkenés volt a vállalkozóvá válást elősegítő támogatás vizsgált létszámaiban. 2010 és 2011 között nőtt a bérjellegű támogatásokban részesített személyek és a munkahelymegőrző támogatásban részesített személyek száma. A munkatapasztalat-szerzési támogatás 2011-ben lényegében új eszköznek tekinthető, a korábbi évekre vonatkozóan csekély számban kerültek be ebből az eszközből a vizsgálatunkba. 13

A közfoglalkoztatáson kívüli eszközök esetén a monitoring eljárás keretében vizsgált személyek száma 2010 és 2011 között 15 százalékkal csökkent. A teljes létszám 2009-hez viszonyítva 2011-ben alig változott. A monitoring eljárás a legfontosabb aktív eszközöket vizsgálja. 2011-ben a vizsgált eszközökben érintett személyek között kiemelkedően magas volt az átalakított közfoglalkoztatás rendszerébe vont személyek száma és aránya. A korábbi évek jellemzőivel való összevetés csak a közfoglalkoztatáson kívüli eszközök esetén lehet elvégezni. A közfoglalkoztatottak nélkül számított csökkenés a Nyugat és Közép Dunántúlon volt a legjelentősebb, ezekben a régiókban 48,4 százalékkal, illetve 29,6 százalékkal csökkent a vizsgált személyek száma. Észak és Közép-Magyarországon, valamint Dél Dunántúlon a csökkenés mértéke 10 és 15 százalék között volt. Észak és Dél Alföldön alig 1-5 százalékkal csökkent a monitoring eljárásba bevont személyek száma 2010 és 2011 között. A különböző aktív eszközeink jelentősen eltérnek a bevonható személyek fontosabb jellemzői, a bekerülés-támogatás költségei, a várható pozitív megtérülés lehetősége és ideje, vagy a regionális munkaerőpiac jellemzői tekintetében. Ezért az aktív eszközök hatásaiként értelmezett elhelyezkedési mutatók regionális különbségeinek leírásakor figyelemmel kell lennünk a bevonás régiónként számottevően eltérő arányara is. 14

Az aktív eszközök alkalmazása tekintetében számottevő területi jellegű különbségek voltak láthatók. Az ország jobb gazdasági, foglalkoztatási helyzetű régióira a képzésbe vont személyeknek az országos átlagnál magasabb aránya volt jellemző, amit a bérjellegű támogatásokba vont személyek alacsonyabb aránya ellensúlyozott. 2010 és 2011 között a legfejlettebb régiókban csökkent a képzésekbe vont személyek aránya és nőtt a bértámogatottak aránya. A társadalmi-gazdasági fejlettség mentén elkülöníthető regionális különbségek ezzel csökkentek, de nem tűntek el. Az ország keleti és déli régióiban 2011-ben bérjellegű támogatásokba jellemzően nagyobb arányban vontak be személyeket, mint képzésekbe. Közép és Nyugat Dunántúlon és Közép-Magyarországon 2011-ben is a képzések maradtak a támogatás legnagyobb eszközei, bár arányuk 2010-hez viszonyítva jelentősen csökkent. A munkahely-megőrzési támogatásban érintettek aránya a Közép-Dunántúlon és Közép- Magyarországon volt a legjelentősebb. Ezekben a régiókban az aktív eszközökben támogatott személyek 14-16 százaléka munkahelymegőrző támogatást kapott. A többi régióban a munkahelymegőrző támogatás az összes bevont személy kevesebb. mint 5 százalékára korlátozódott. A vállalkozóvá válást elősegítő támogatások esetén is számottevő regionális különbségek láthatók. Már 2010-ben és főleg a vizsgált 2011. évben jellemző, hogy a nyugati, dunántúli régiók az ország más területeinél nagyobb arányban alkalmazzák ezt a támogatási formát. Dél- és Nyugat-Dunántúlon, valamint Közép-Magyarországon vizsgált eszközökbe bevont személyek több mint 10 százaléka vállalkozóvá válási támogatást kapott. 15

A monitoring eljárás esetén 2011-ben vizsgáljuk a közfoglalkoztatásba vont személyeket is. Arányuk országos szinten 78,7 százalék volt, regionális szinten pedig 69,1 és 83,6 százalék között változott. Észak-Alföldön és Észak-Magyarországon arányuk az aktív eszközökbe vont személyek körében meghaladta a 80 százalékot és Dél-Dunántúlon s csak fél százalékkal maradt el ettől a magas szinttől. Az aktív eszközökbe vont személyeken belül ennél valamivel alacsonyabb, 75,2 százalék volt a Dél-Alföldön közfoglalkoztatási eszközökbe vont személyek aránya. Az ország jobb gazdasági, foglalkoztatási helyzetű régióiban volt a legalacsonyabb a közfoglalkoztatottak aránya. A lemorzsolódás okai Az aktív eszközbe vont személyek közül azokat tekintjük lemorzsolódónak, ahol a bevont személyek bármilyen okból előbb abbahagyják, befejezik a támogatást, mint az egyéni szerződésükben tervezett záró időpont. A csoportos támogatásoknál a támogatás vége eltérhet a bevont személyek támogatási időszakától. A vizsgált eszközök esetén, 2011-ben a támogatást befejezők 24,5 százaléka volt lemorzsolódónak tekinthető. 16

A vizsgált eszközök esetén a vállalkozóvá válást elősegítő támogatás esetén volt a legalacsonyabb (1,9%) a lemorzsolódás aránya. A munkaviszonyban állók és az álláskeresők képzései esetén is a támogatást elkezdő személyek 95 96 százaléka sikeresen befejezte a támogatást. A munkahely-megőrzési támogatásban érintett személyek 6,3 százaléka morzsolódott le. A bér és bérköltség-támogatásban érintett személyek esetén ennél magasabb 9,8 százalékos és 14,8 százalékos volt 2011-ben a lemorzsolódás. A támogatási folyamatot elkezdő személyek közel negyede lépett ki a támogatásból valamilyen formában annak vége előtt a munkatapasztalat-szerzési támogatás (21,6%) és a rendelkezésre állási támogatásra jogosult személyek foglalkoztatásának támogatása (23,1%) esetén. A hagyományos aktív eszközöknél magasabb volt a közfoglalkoztatás eszközei esetén a lemorzsolódás aránya. Az országos közfoglalkoztatási programok esetén a belépők 24 százaléka lemorzsolódott, ez az arány a rövid idejű közfoglalkoztatás esetén 29,2 százalék volt és a hosszabb idejű közfoglalkoztatás esetén elérte a 32,6 százalékot. A vizsgált aktív eszközök esetén 2010 és 2011 között kis mértékben nőtt a lemorzsolódó személyek aránya. A közfoglalkoztatás jelentős átalakulása miatt a 2010-es és 2011-es adatok nem összevethetők, ezért ebből és a többi, éves összehasonlításból ki kell hagynunk a közfoglalkoztatást. A hagyományos aktív eszközök esetén a két vizsgált évben a korábban kilépett személyek arány a régiók többségében stagnált, a változás 1 százalékpont alatti volt. Közép és Dél Dunántúl esetén nőtt a lemorzsolódás aránya 2010 és 2011 között valamivel nagyobb, 1,6 és 2,6 százalékpontos mértékben. 17

A vizsgált aktív eszközök esetén a lemorzsolódás tekintetében nincsenek jelentős regionális különbségek. 2011-ben a kilépők aránya a Dél-Alföldi régióban volt a legmagasabb, 10,3 százalékos, és az Észak-Alföldi régióban a legalacsonyabb, 7,8 százalékos. A lemorzsolódás aránya 9 százalék körül volt 3 régióban, Közép-Dunántúlon, Észak-Magyarországon és Dél Dunántúlon. A gazdaságilag fejlett régiók, Nyugat-Dunántúl és Közép-Magyarország esetén a támogatásból lemorzsolódás aránya az átlagnál alacsonyabb, 7,6 7,9 százalékos volt. 18

A lemorzsolódás okai között a hagyományos aktív eszközök esetén a munkavállalói felmondás volt a legnagyobb arányú ok. A közfoglalkoztatás eszközei esetén a közös megegyezés volt a legnagyobb arányú ok. A főbb munkaerőpiaci eszközök hatékonyság-mutatói Az aktív foglalkoztatáspolitikai eszközök nyomonkövetéses vizsgálat legfontosabb mutatója a támogatásban részesítettek munkaerőpiaci reintegrációját mutató elhelyezkedési arány. Az egyes támogatást sikeresen befejezők esetén a támogatást követő 180 nappal vizsgáljuk (más jellemzők mellett) a bejelentett munkaviszonnyal rendelkezők arányát. A bér jellegű támogatások esetén, amennyiben a támogatási szerződés azt előírta, akkor a továbbfoglalkoztatási kötelezettség végétől számított fél év a vizsgált időpont a munkaviszony szempontjából. 2011-ben a munkahelymegőrző és a bérköltség támogatás esetén volt a legmagasabb az elhelyezkedettek aránya. A bérköltség támogatás esetén a támogatásban részesítettek 77,3 százaléka, a munkahelymegőrző támogatás esetén pedig 77,8 százaléka a vizsgált időpontban is munkaviszonyban állt. Hasonlóan magas, 75 százalékos volt a munkaviszony melletti képzésbe vontak foglalkoztatási mutatója is. A szakképzettséggel rendelkező, pályakezdő álláskeresők munkatapasztalat szerzésének támogatásában részesítettek 72 százalékát találtuk meg támogatásukat követően 180 nappal a munkaerőpiacon. Ugyan ekkora, 72 százalékos volt az álláskeresők vállalkozóvá válását elősegítő támogatásokban részesítettek foglalkoztatási mutatója is. 19

A bértámogatásban részesített személyek 69,6 százaléka volt a munkaerőpiacon a támogatást fél évvel követően 2011-ben. A jellemzően nehéz helyzetű, rendelkezésre állási támogatásra jogosult személyek foglalkoztatásának támogatása esetén a foglalkoztatási mutató 65,1 százalékos volt. Az álláskeresők képzési támogatásban részesítettek esetén volt a legalacsonyabb a foglalkoztatási mutató a legfontosabb aktív eszközök között. A képzésben részesítettek 42,7 százaléka volt a munkaerőpiacon 180 nappal a képzés végét követően. A fontosabb aktív eszközöket követő munkaerőpiaci reintegráció mértéke 2010 és 2011 között 6-9 százalékponttal nőtt a rendelkezésre állási támogatásra jogosult személyek foglalkoztatásának támogatása és a munkahelymegőrzés támogatása esetén. Ebben az időszakban ennél is nagyobb mértékben nőtt a munkaviszonyban állók képzését követő foglalkoztatás aránya (63,8 százalékról 75 százalékra). A munkatapasztalat-szerzési támogatás esetén 2010 és 2011 között kis mértékben, 73,3 százalékról 72 százalékra csökkent a foglalkoztatási mutató. 2011-ben 2-3 százalékponttal volt alacsonyabb a bértámogatásban, bérköltség támogatásban és álláskeresők vállalkozóvá válását elősegítő támogatásokban részesítettek 180 napos foglalkoztatásának aránya, mint az előző évben. Ennél nagyobb mértékben, 48,3 százalékról 42,7 százalékra csökkent a képzésekben részesítet álláskeresők esetén a támogatást követően elhelyezkedők aránya. 20

A vizsgált, fontosabb aktív eszközök közül 2011-ben jelentős regionális különbségek voltak a vállalkozóvá válást elősegítő támogatások, a munkaviszony mellett biztosított képzések, a rendelkezésre állási támogatásra jogosult személyek foglalkoztatásának támogatása, valamint a szakképzettséggel rendelkező, pályakezdő álláskeresők munkatapasztalat szerzésének támogatása esetén. A vállalkozóvá válási támogatásban részesítettek esetén a foglalkoztatási mutató 47,4 % (Dél-Alföld) és 87,7 % között volt. A rendelkezésre állási támogatásban részesítettek bértámogatásának foglalkoztatási mutatóját regionális szempontból Közép Dunántúl alacsonyabb eredménye (18,2%) és Dél-Dunántúl magasabb értéke (74,8 %) jellemzi. A bér és bérköltség támogatásban, képzésben és munkahelymegőrző támogatás esetén 2011-ben kisebb, 10-20 százalékpontot elérő regionális különbségek voltak az érintett személyek foglalkoztatási mutatója tekintetében. A legfontosabb aktív eszközök, az álláskeresők képzése, a bér és bérköltség, valamint a vállalkozóvá válási támogatás esetén igaz, hogy a gazdasági, munkaerő-piaci szempontból jobb helyzetű, dunántúli régiókban és Közép-Magyarországon magasabb volt a foglalkoztatási mutató, mint az ország többi részén. Ez alól csak a 37,1 százalékos, Közép- Magyarországi képzési adat, valamint a vállalkozóvá válási támogatásban részesítettek foglalkoztatásának 87,7 százalékos Észak-Magyarországi értéke jelent kivételt. A szakképzettséggel rendelkező, pályakezdő álláskeresők munkatapasztalat szerzésének támogatása esetén is fejlett régiókban, Közép-Magyarországon és Nyugat-Dunántúlon volt a legmagasabb a támogatást követő 180. napon foglalkoztatottak aránya. A munkahelymegőrző támogatásban részesítettek közül a Nyugat-Dunántúli és a Dél-Alföldi régióban támogatottak voltak a legmagasabb arányban a munkaerőpiacon. A rendelkezésre állási támogatásra jogosult személyek foglalkoztatásának támogatásának regionális különbségei esetén Nyugat és Dél-Dunántúl eredményei jelentették a legmagasabb értékeket. A munkaerő-piaci reintegráció értékelése során megkülönböztetjük az érintett személyek foglalkoztatási jogviszonyait. A több mint 30 féle foglalkoztatási jogviszonyt két nagyobb csoportba soroltuk. Az elsődleges munkaerőpiachoz tartozó jogviszonyok közé tartozik elsősorban a munkaviszony, az ettől kismértékben eltérő közalkalmazotti jogviszony, továbbá az önfoglalkoztatás különböző formái és más, nyílt munkaerő-piaci státuszok. A másodlagos munkaerő-piaci jogviszonyok között a közfoglalkoztatás a legfontosabb, de ide soroltunk olyan aktivitási formákat, mint a segítő családtag, vagy választott tisztségviselői jogviszony. A munkaerő-piaci reintegráció és ezzel az egyes aktív foglalkoztatáspolitikai eszközök hatékonyságának értékelése során megkülönböztetjük a elsődleges és a másodlagos munkaerőpiacra történő visszalépést. Az foglalkoztatási jogviszonyok besorolásáról és a 2011-es létszámadatokon alapuló megoszlásáról a következő táblázat tudósít. 21

Az aktív eszközöket befejező személyek közül elhelyezkedettek munkaerő-piaci jogviszonyainak megoszlása, 2011 (%) Elsődleges munkaerőpiacon Másodlagos munkaerőpiacon jogviszony aránya jogviszony aránya munkaviszony 86,7 közfoglalkoztatási jogviszony 99,4 közalkalmazotti jogviszony 5,5 választott tisztségviselő 0,2 főfoglalkozású egyéni vállalkozó 3,0 nyugdíjas egyéb munkavégzésre irányuló jogviszonya Munkaviszonyban álló nyugdíjas 0,9 segítő családtag 0,1 közszolgálati jogviszony 0,9 GYES folyósítása melletti munkavégzés 0,1 megbízási jogviszony 0,9 egyéni vállalkozó közép v. felső fokú nappali tagozatos tanulmányok folytatása mellett őstermelő 0,5 önkéntes tartalékos katonai szolgálat 0,03 társas vállalkozó 0,5 egyéni vállalkozó munkaviszony mellett 0,3 fegyveres szolgálati viszony 0,3 munkaviszony közép- vagy felsőfokú nappali tagozaton folytatott tanulmányok mellett különleges foglalkoztatási állományban lévő személy társas vállalkozó közép- vagy felsőfokú nappali tagozaton folytatott tanulmányok mellett társas vállalkozó heti 36 órás munkaviszony mellett 0,2 társadalmi megbízatású polgármester 0,01 hivatásos nevelőszülő 0,1 prémium évek programban résztvevő személy 0,01 bírósági és ügyészségi szolgálati viszony 0,1 GYET folyósítás 0,01 vállalkozási jellegű jogviszony 0,036 személyesen közreműködő szövetkezeti tag 0,024 bedolgozó jogviszony 0,020 ösztöndíjas foglalkoztatási jogviszony 0,007 egyházi személy, szerzetes rend tagja 0,007 egyéni vállalkozó kiegészítő tevékenységként 0,005 hivatásos nevelőszülő 0,002 felhasználási szerződés 0,001 több munkáltató által létesített munkaviszony 0,001 0,1 0,1 0,03 0,03 0,02 Az aktív eszközök fajlagos költségei Az egy támogatási formán belül egy személyre jutó támogatások mértéke eltérő. 2011-ben a legmagasabb egy főre jutó költsége a munkatapasztalat-szerzési támogatásnak volt. A támogatási folyamatban az eszköz teljes költsége egy érintett személyre vetítve 829 ezer forint volt. 500 ezer forintot meghaladó átlagos összegű támogatás volt 2011-ben a bérköltség támogatások és az álláskeresők képzései esetén. A foglalkoztatást elősegítő képzések támogatásának egy főre eső összege 528 ezer Ft, a bérköltség támogatásoké 556 ezer forint volt. Az elemzett eszközök közül a bértámogatás, munkahely-megőrzési támogatás és rendelkezésre állási támogatásra jogosult személyek foglalkoztatásának támogatása esetén az egy főre jutó átlagos támogatás alacsonyabb, 300 ezer forint körüli szinten volt 2011-ben. A bértámogatásban részesített személyek átlagos támogatási összege 327 ezer forint volt. A munkahely-megőrzési támogatásban részesítettek támogatása egy főre vetítve 289 ezer forint volt. A rendelkezésre állási támogatásra jogosult személyek esetén ez az összeg 257 ezer forint volt. 22

A közfoglalkoztatás különböző eszközei közül a rövid idejű közfoglalkoztatás esetén volt a legalacsonyabb az egy főre jutó támogatás összege, 81 ezer forint. A hosszabb idejű és az értékteremtő közfoglalkoztatás esetén az egy személyre eső támogatás ennél magasabb, 269 ezer Ft és 297 ezer Ft volt. Az országos közfoglalkoztatási program keretében foglalkoztatott személyek átlagos támogatása 2011-ben 405 ezer forint volt. Az elemzett aktív foglalkoztatáspolitikai eszközök hatékonyságát az egy érintett személyre eső támogatás mellett jól jellemzi a felhasznált támogatás egy sikeresen befejezőre, vagy egy elhelyezkedettre vetített értéke is. A támogatás közben lemorzsolódó, valamint a munkaerőpiacon el nem helyezkedő személyek csökkentik a mutató vetítési alapját, ezért nő az egy főre vetített összeg nagysága. 23

A támogatást sikeresen befejezett személyekre vetített támogatási összeg esetén is a munkatapasztalat-szerzési támogatás esetén volt a legmagasabb az egy főre jutó támogatás (1.057 ezer Ft). A bérköltség támogatások egy sikeresen befejező személyre eső összege 616 ezer Ft volt, a képzések esetén is meghaladta a félmillió forintot a sikeresen befejezőkre vetített fajlagos költség (552 ezer Ft). Az országos közfoglalkoztatás esetén a jelentős lemorzsolódás növeli 532 ezer forintra a sikeresen befejezőkre vetített átlagos támogatási összeget. A mutató a rövid idejű közfoglalkoztatás (115 ezer Ft), valamint a munkahelymegőrzési támogatás (309 ezer Ft) és a rendelkezési támogatásra jogosultak támogatása esetén volt a legalacsonyabb (333 ezer Ft). A hosszabb idejű közfoglalkoztatás és az értéktermelő közfoglalkoztatás esetén az egy sikeresen befejező személyre vetített támogatás összege 2011-ben meghaladta a 400 ezer forintot. A teljes támogatási összeg egy elhelyezkedett személyre vetítése egy statisztikai mutató. Nem jelentett ekkora összeget egyetlen esetben egy személy támogatása, de a forintban kifejezett érték jó mutatója a vizsgált aktív eszköz foglalkoztatási eredményességének. Az egy elhelyezkedettre jutó támogatás összege a munkatapasztalat-szerzési támogatás az álláskeresők képzése, valamint az országos közfoglalkoztatási programba volt személyek esetén haladta meg az 1 millió forintot. A bérköltség támogatások, valamint a hosszabb és értékteremtő közfoglalkoztatás esetén a mutató értéke 800 ezer forintra volt tehető. A bértámogatások, vállalkozóvá válást segítő támogatások és a rendelkezésre állási támogatás esetén az egy elhelyezkedettre jutó költség 500 és 650 ezer forint közé estek. A rövid idejű közfoglalkoztatás esetén a támogatás egy főre eső összegét az alacsony elhelyezkedési arány növelte 400 ezer forint fölé. A mutató értéke az itt vizsgált eszközök közül a munkahelymegőrzési támogatás esetén volt a legalacsonyabb. 24

A vizsgált aktív eszközök többsége esetén az egy támogatásba lépőre eső költség 2011 és 2011 között kis mértékben, 3 9 százalékkal nőtt. Ettől eltérő volt, 25 százalékkal csökkent a bérköltség-támogatás esetén az egy főre eső átlagos támogatási összeg. A kis mértékű emelkedés a képzési támogatás esetén 504 ezerről 528 ezer Ft-ra történő emelkedést jelentett. A bértámogatás 318 ezer Ft-ról 327 ezer Ft-ra, a vállalkozóvá válást elősegítő támogatások összege 412 ezer Ft-ról 451 ezer Ft-ra, a munkahelymegőrzés támogatása egy főre eső összege pedig 272 ezer Ft-ról nőtt 289 ezer Ft-ra. A Munkatapasztalat-szerzés támogatása esetén az egy főre eső támogatás összege 2010 és 2011 között jelentősen, 344 ezer forintról 829 ezer forintra nőtt. A támogatások átlagos időtartama Az elemzett munkaerőpiaci aktív eszközök hossza jellemzően 5 és 8 hónap között volt. Ettől eltérő, rövidebb volt a munkahely-megőrzési támogatás átlagos hossza. Az eszközben részt vevők átlagosan 3,5 hónapot töltöttek a támogatásban. Az elemzett eszközök többségénél hosszabb, közel 10 hónapos átlagos támogatási időszak jellemezte a munkatapasztalatszerzés támogatásban és a rendelkezésre állási támogatásra jogosultak foglalkoztatásának támogatásában részt vevő személyeket. A képzésbe vont személyek támogatása jellemzően 5,1 hónapig, munkaviszonyban állóké ennél valamivel hosszabb ideig, 5,9 hónapig tartott. A bértámogatások jellemző időtartama 2011-ben 6,3 hónap, a bérköltség támogatásoké pedig 5,3 hónap volt. Vállalkozóvá válást elősegítő támogatásokat jellemzően 5,5 hónapig biztosítottak a bevont személyek részére. A 25

közfoglalkoztatási támogatások közül a rövid idejű közfoglalkoztatás átlagos időtartama 5 hónap, az országos közfoglalkoztatási támogatások időtartama pedig 8,6 hónap volt. Az értékteremtő közfoglalkoztatásba és a hosszabb időtartamú közfoglalkoztatásba vont személyek jellemző támogatási időszakának hossza a többi, itt elemzett aktív eszközéhez hasonló, 5,6 és 6 hónapos volt. A legfontosabb, itt elemzett aktív foglalkoztatáspolitikai eszközök átlagos időtartama 2010 és 2011 között 5,5 hónapról 5,6 hónapra nőtt. A kis mértékű változás mögött az eszközöket külön vizsgálva azt látjuk, hogy 3 eszköz esetén 2010-hez viszonyítva jelentősen nőtt a támogatás átlagos időtartama, két eszköz esetén pedig csökkent ez az időtartam. A munkatapasztalat-szerzés támogatása esetén 3,8 hónapról 9,8 hónapra, a RÁT-ra jogosultak foglalkoztatásának támogatása esetén pedig 4,8 hónapról 9,9 hónapra nőtt egy bevont személy jellemző támogatási ideje. 2010 és 2011 között 3,5 hónapról 5,9 hónapra nőtt a munkaviszonyban állók részére biztosított képzések átlagos ideje. A vizsgált évek között csökkent a bértámogatásba vontak (6,8 hónapról 6,3 hónapra) és a bérköltség támogatásba vontak támogatási időszaka (7,1 hónapról 5,3 hónapra). 26

Egyes aktív foglalkoztatáspolitikai eszközök hatékonyságának értékelése Munkaerő-piaci képzés A munkaviszonyban nem állók számára biztosított ajánlott és elfogadott képzéseket részletes, területi, demográfiai és végzettség szerinti bontásokban vizsgáljuk. A munkaviszonyban állók képzésében résztvevők alacsony elemszáma nem teszi lehetővé a részletes elemzést. 2. A munkaviszonyban nem állók számára biztosított ajánlott képzések keretében a munkaügyi központok által javasolt képzéseket vehetik igénybe az álláskeresők. Az elfogadott képzések résztvevői egyéni igényeiknek megfelelő tanfolyamok elvégzéséhez kaphatnak támogatást. A támogatást a munkaügyi központok mérlegelik, s csak az általuk jóváhagyott képzésre kap támogatást az egyén. A képzést befejezettek 3,1%-ról nem tudjuk, hogy ajánlott, vagy elfogadott képzésben vett-e részt. képzési támogatások régió sikeresen Támogatás érintett befejezők átlagos foglalkoztatási mutató sikeresen befejezőkre fajlagos költség aránya időtartama elsődleges másodlagos egy együtt egy kilépőre munkaerőpiacon munkaerőpiacon elhelyezkedettre Dél-Alföld 4 082 94,3 5,3 40,0 4,2 44,2 443 277 1 064 387 Dél-Dunántúl 2 511 96,9 5,5 39,8 2,9 42,7 468 063 1 131 189 Észak-Alföld 5 404 95,8 5,8 33,7 4,1 37,8 671 277 1 853 645 Észak-Magyarország 3 844 96,8 5,1 39,2 4,0 43,2 532 994 1 274 941 Közép-Dunántúl 2 880 94,9 4,2 46,5 2,6 49,1 513 272 1 101 508 Közép-Magyarország 3 260 95,0 4,8 37,1 1,3 38,4 534 897 1 466 579 Nyugat-Dunántúl 2 121 95,5 4,0 46,4 2,8 49,2 395 954 843 191 Összesen 24 102 95,6 5,1 39,4 3,3 42,7 527 881 1 294 301 2011-ben 24,1 ezer fő munkaviszonyban nem álló álláskereső képzése fejeződött be. A képzésbe vontak száma 2011-ben a 2010-es érték 58,4 százalékára, 17,1 ezer fővel csökkent. A képzésben résztvevők 88,3%-a ajánlott képzésben és 8,6%-a (2 ezer fő) elfogadott képzésben vett részt. Az elfogadott képzések esetén az egy főre eső költség 32 százalékkal alacsonyabb volt, mint az ajánlott képzések esetén (egy főre vetítve átlagosan 393,7 ezer Ft), miközben egy fő átlagos támogatásának hossza (5,6 hónap) az ajánlott képzések esetén fél hónappal meghaladta az elfogadott képzések hosszát. Az elfogadott képzésben részesített személyek esetén a fontosabb eredménymutatók, a lemorzsolódás és elhelyezkedés arányai az ajánlott képzéshez hasonlók voltak (egy százalékponton belüli eltérés volt). Ezért és az alacsony 2 A munkaviszonyban állók képzési programja keretében olyan személyek képzését támogatják, akiknek a foglalkoztatása képzés nélkül nem oldható meg, vagy nem megfelelő szaktudással rendelkeznek 27

elemszám miatt külön bontásokat nem adunk a képzés jellege szerint, az itt látható adatok mindkét képzési fajta eredményeit mutatják. A munkaviszonyban állók képzései esetén a sikeresen befejezők arányában jelentős regionális különbségek nem voltak 2011-ben. A képzésekbe lépők 94 97 százaléka sikeresen befejezte az elkezdett tanfolyamot. A képzések hossza esetén megfigyelhető, hogy a jobb gazdasági, foglalkoztatási helyzetű régiókban az átlagnál rövidebb időtartamú képzéseket indítottak, Közép-Dunántúlon és Nyugat-Dunántúlon a támogatás átlagos időtartama (4 4,2 hónap) lényegesen rövidebb volt, mint Dél-Dunántúlon, vagy az Észak-Alföldön (5,5 5,8 hónap). A képzési támogatást eredményesen befejezők 42,7 százaléka a tanfolyam befejezését követő 180. napon foglalkoztatott volt. A regisztrált munkanélküliek közé 8,9 százalékuk került vissza. A képzéseket követő elhelyezkedési arányok tekintetében jelentős regionális különbségek voltak 2011-ben. Közép-Dunántúlon és Nyugat-Dunántúlon a képzéseket sikeresen elvégzők közel 50 százaléka volt foglalkoztatott a vizsgálat időpontjában. A foglalkoztatási mutató Észak-Alföldön volt a legalacsonyabb (37,8 százalék), de más, kedvezőtlenebb foglalkoztatási helyzetű régióban is csak pár százalékponttal haladta meg a 40 százalékot. Ezekben a régiókban jellemzően magas, 4-4,2 százalék volt a képzést követően a másodlagos munkaerőpiacon (közfoglalkoztatásban) munkát találók aránya. Ez azt jelenti, hogy itt a képzést követően elhelyezkedők 9 11 százaléka közfoglalkoztatott volt a vizsgálat időpontjában. A főváros és környéke esetén a képzésbe vontak alacsony arányban helyezkedtek el mind az elsődleges, mind pedig a másodlagos munkaerőpiacon. Elsősorban a foglalkoztatásba lépők viszonylag alacsony aránya eredményezte azt, hogy a képzésekre fordított költségeknek az elhelyezkedett személyekre vetítését követően az egy elhelyezkedettre fordított költsége átlagosan 1,3 millió forintra emelkedett 2011-ben. Ennél alacsonyabb volt a fajlagos költség ott, ahol eredetileg is alacsonyabb átlagárú képzéseket támogattak (Dél-Alföldön és a Dél-Dunántúlon), vagy drágább képzések magasabb elhelyezkedési arányokkal párosultak (Közép-Dunántúlon és Nyugat-Dunántúlon). 28

Az álláskeresők képzésének eredményességét jellemző foglalkoztatási mutató 2010 és 2011 között 48,3 százalékról 42,7 százalékra csökkent. A csökkenés Észak Magyarországon volt a legnagyobb, itt az országos szempontból is magas 55 százalék feletti eredményesség csökkent 2011-re átlagos, 43 százalékos szintre. A jobb helyzetű régiók esetén a csökkenés mértéke kisebb volt, sőt Közép-Dunántúlon 2011-ben a képzések nagyobb hatékonysággal helyezték vissza a munkaerőpiacra a résztvevőket, mint az előző évben. Az álláskeresők részére indított képzések esetén a sikeres befejezés tekintetében nem volt különbség a férfi és női résztvevők között. A képzésekbe vont 13,2 ezer férfi ugyan úgy 95 százaléka végezte el a megkezdett tanfolyamokat, mint a 10,9 ezer nő. A férfiak és nők a különböző képzésekben eltérő arányban vettek részt, ez eredményezi, hogy a nők képzései jellemzően hosszabbak voltak, 5,7 hónapig tartottak és átlagosan egy főre vetített 561,4 ezer forintos költségükkel drágábbak voltak mint a férfiak képzései. képzési támogatások nem, életkor érintett sikeresen befejezők aránya Támogatás átlagos időtartama foglalkoztatási mutató sikeresen befejezőkre elsődleges munkaerőpiacon másodlagos munkaerőpiacon együtt egy kilépőre fajlagos költség egy elhelyezkedettre Férfi 13209 95,6 4,6 38,3 5,0 43,4 500234 1206426 Nő 10893 95,5 5,7 40,6 1,2 41,8 561405 1404867 Összes 24 102 95,6 5,1 39,4 3,3 42,7 527 881 1 294 301 18-20 év 1999 95,4 5,7 36,6 2,3 38,9 592109 1593037 20-25 év 5973 96,0 5,6 42,8 3,0 45,9 593735 1348946 26-30 év 3266 95,2 5,3 41,3 3,3 44,6 549678 1294338 31-35 év 3108 96,0 5,2 39,4 3,3 42,7 529359 1292417 36-40 év 2933 95,4 5,0 39,6 2,9 42,5 505363 1246619 41-45 év 2520 95,6 4,9 39,0 3,7 42,8 498661 1220025 46-50 év 1949 94,9 4,4 35,7 3,7 39,4 455166 1216899 51-55 év 1785 96,1 3,7 34,0 4,3 38,3 384918 1045781 56-60 év 560 93,8 3,9 31,4 5,1 36,6 424774 1238924 Az életkort tekintve megállapítható, hogy a fiatalabb korosztályban tartozók jellemzően hosszabb időtartamú képzésekben vettek részt, mint az idősebb, 35 év feletti korosztályokba tartozók. A lemorzsolódás tekintetében nem volt jelentős eltérés a különböző korcsoportokba tartozó, képzésbe volt személyek esetén. Az álláskeresők foglalkoztatását elősegítő képzések esetén a férfiak elhelyezkedési aránya (43,4%) kis mértékben meghaladta a nők hasonló mutatóját (41,8%). Az eltérés mögött a férfiak nagyobb arányú közfoglalkoztatásba lépése húzódik meg. A képzéseket követően elhelyezkedett személyek közül a férfiak 11,6 százaléka közfoglalkoztatott lett, a nők esetén ez az arány csak 2,3 százalék volt 2011-ben. A képzéseket követő elhelyezkedési arányok tekintetében az életkori csoportok esetén különbségek voltak 2011-ben. A 20 és 30 év közötti korú képzésbe vontak (a képzésekben részesülők legnagyobb létszámú korcsoportjai) kerültek vissza a legnagyobb arányban a munkaerőpiacra (45,9 és 44,6 %). A foglalkoztatási mutató a 20 év alattiak és a 45 éven 29

felüliek esetén volt a legalacsonyabb. Ezekben a korcsoportokban a képzéseket sikeresen befejező személyek kevesebb, mint 40 százaléka helyezkedett el. A teljes munkaerőpiacra értelmezett foglalkoztatási mutatóban a korcsoportok szerinti eltérés nem jelentős. Az egyes korcsoportok szerint inkább a foglalkoztatás jogviszonya szerinti átrendeződés figyelhető meg. A legfiatalabb korcsoporttól eltekintve igaz, hogy az idősebb korcsoportok a képzéseket befejezve kisebb arányban léptek az elsődleges munkaerőpiacra és nagyobb arányban voltak közfoglalkoztatottak a 180. napon, mint a fiatalabb korosztályok. A képzésesek költsége egy kilépőre 527,9 ezer Ft volt 2011-ben. Ez az összeg egy elhelyezkedett személyre vetítve 1294 ezer forint volt. A férfiak esetén a befejezett támogatások teljes összege magasabb volt, mint a nők esetén, aminek oka elsősorban a nők jellemzően hosszabb időtartamú tanfolyamai voltak. A képzések teljes költsége jelentősen eltért a résztvevők életkora szerint, a fiatalabb személyek részére biztosított oktatások teljes költsége lényegesen magasabb volt, mint az idősebb személyek képzései. A 30 év alatti esetén tanfolyamok egy főre eső költsége átlagosan 100 150 ezer forinttal meghaladta a 45 éven felüliek képzéseinek költségeit. A hasonló elhelyezkedési arányok miatt az egy elhelyezkedett személyre jutó költségek esetén a fiatalabb, 30 év alattiak képzései voltak költségesebbek. Az álláskeresők képzésének eredményességét jellemző foglalkoztatási mutató 2010 és 2011 között jellemzően 5 6 százalékponttal csökkent. A csökkenés mértéke férfiak és a nők esetén megegyezett. A fiatalabb, 20 és 35 év közötti korosztályok esetén volt tapasztalható a legnagyobb arányú csökkenés. A 25 30 évesek esetén a 2010-es, országos szempontból is magas 53,2 százalékos eredményessége csökkent 2011-re 44,6 százalék szintre. Az idősebb 30

korosztályok esetén a csökkenés mértéke kisebb volt, sőt 56 éven felüliek esetén a 2011-ben a képzések nagyobb hatékonysággal helyezték vissza a munkaerőpiacra a résztvevőket, mint az előző évben. Az foglalkoztatást elősegítő képzési támogatások esetén a sikeres befejezés tekintetében az iskolai végzettségek szerint a legalacsonyabb végzettségűek mutatnak kiugróan alacsony értéket. Az általános iskolai végzettséggel sem rendelkezők esetén a lemorzsolódás aránya 18,6 százalék volt. A képzésekbe vont személyek legmagasabb iskolai végzettség szerinti legnépesebb csoportja az általános iskolai végzettségűek voltak (2011-ben 6 ezer fő). Az elkezdett képzésekből való lemorzsolódásuk a középfokú végzettségűekhez hasonlóan alacsony volt. A sikeres befejezés aránya éppen a kis számú felsőfokú végzettségű személy esetén romlott néhány százalékpontot. képzési támogatás végzettség általános iskolai végzettség nélküli érintett sikeresen befejezők aránya Támogatás átlagos időtartama foglalkoztatási mutató sikeresen befejezőkre elsődleges másodlagos munkaerőpiacon munkaerőpiacon együtt egy kilépőre fajlagos költség egy elhelyezkedettre 161 81,4 3,8 22,1 11,5 33,6 384 094 1 405 436 általános iskola 6 031 95,8 4,4 31,4 5,3 36,7 476 200 1 354 700 szakiskola 440 96,8 4,9 39,2 4,5 43,7 526 911 1 246 456 szakmunkásképz ő 5 373 96,0 4,3 40,6 4,5 45,1 469 183 1 084 732 szakközépiskola 4 988 95,6 5,7 45,3 1,6 46,9 577 181 1 286 982 technikum 1 021 96,5 5,5 48,1 2,4 50,6 551 607 1 130 906 gimnázium 4 087 95,7 6,1 40,4 1,6 41,9 627 691 1 564 251 főiskola 1 474 94,0 5,7 41,4 1,4 42,8 515 968 1 282 524 egyetem 527 93,4 5,7 37,0 1,2 38,2 509 185 1 427 343 összesen 24 102 95,6 5,1 39,4 3,3 42,7 527 881 1 294 301 A képzések jellemző hossza esetén is megfigyelhető, hogy az alacsonyabb iskolai végzettséggel rendelkező személyek támogatása rövidebb volt. Az alapfokú végzettséggel sem rendelkezők 3,8 hónap volt a képzésben töltött hónapok száma, az érettségivel nem rendelkezők 4,3 4,9 hónap, a legalább érettségizettek képzési támogatásai pedig jellemzően 5-6 hónapig tartottak. A képzések foglalkoztatási mutatója esetén jelentős különbségek voltak az érintett személyek legmagasabb iskolai végzettsége szerint. A középfok, szakképzettséggel rendelkező személyek, elsősorban a szakközépiskolai és technikumi képesítéssel rendelkezők 47 50 százaléka a végzést követő 180. napon foglalkoztatott volt. A szakiskolai, szakközépiskolai végzettségűek foglalkoztatási mutatója alig maradt el ettől az értéktől. A legfeljebb általános iskolai végzettségű személyek alig harmadát találtuk mag a foglalkoztatottak között (általános iskolai végzettség nélkül 33,6%, általános iskola végzettséggel 36,7 %). Az gimnáziumi, főiskolai és egyetemi végzettséggel rendelkező, képzésben érintett személy 31

foglalkoztatási mutatója is elmaradt az átlagtól, az egyetemi végzettségűek 38,2 százaléka volt foglalkoztatott képzését 6 hónappal követően. A legalább érettségi rendelkező személyek 1-2,4 százaléka lépett a képzést követően a másodlagos munkaerőpiaca. Az alacsonyabb végzettségűek esetén ez az arány sokkal magasabb volt. A foglalkoztatást elősegítő képzési támogatások egy főre eső költségei a középfokú végzettségűek esetén voltak a legmagasabbak. A szakközépiskolával rendelkezők esetén a képzés átlagos költsége 577 ezer Ft, a technikummal rendelkezőknél 551 ezer Ft, a gimnáziummal rendelkezők esetén pedig 627 ezer Ft. volt. Mind az ezeknél alacsonyabb, mind pedig a magasabb, felsőfokú végzettségűek képzéseire alacsonyabb átlagos költségek voltak jellemzők. Amennyiben a képzés költségeit egy elhelyezkedettre vetítjük, láthatjuk, hogy a szakközépiskolával, technikummal rendelkezők esetén a magasabb elhelyezkedési arányok miatt az átlagosnál alacsonyabb ez a fajlagos költség. Azokban az esetekben haladja meg az átlagot az egy elhelyezkedettre jutó költség, ahol alacsony volt az elhelyezkedettek aránya, mint a általános iskolai és még azzal sem rendelkezők, illetve az egyetemi végzettségűek esetében, vagy ahol az átlagos elhelyezkedési arány magas képzési költségek mellett jelentkezett, mint a gimnáziumi végzettségű képzésbe vont személyek esetén. A képzési támogatások foglalkoztatási mutatói 2010 és 2011 között a különböző végzettséggel rendelkező esetén jellemzően 5 6 százalékponttal csökkentek. A csökkenés a felsőfokú végzettségűek esetén az átlagnál magasabb volt a vizsgált időszakban. Az általános iskolai végzettséggel sem rendelkező, képzési támogatásba vont személyek esetén az egyébként nagyon alacsony foglalkoztatási mutató 2010 és 2011 között közel 3 százalékponttal javult, amiben az érintett személyek nagyobb mértékű közfoglalkoztatásba vonása játszotta a legnagyobb szerepet. 32

Bértámogatás 2011-ben 14,3 ezer fő bértámogatása fejeződött be. A bértámogatásban érintett személyek száma 2010 és 2011 között 8,6 százalékkal nőtt. A bértámogatásokra fordított összegek és a támogatott hónapok száma ennél kisebb arányban nőtt, miközben a bevont személyek esetén 2010 és 2011 között 6,8 hónapról 6,3 hónapra csökkent a támogatásban töltött átlagos időtartam. Bértámogatás régió érintett foglalkoztatási mutató sikeresen sikeresen Támogatás fajlagos költség befejezőkre befejezők átlagos elsődleges másodlagos aránya időtartama munkaerőpiacon munkaerőpiacon együtt egy egy kilépőre elhelyezkedettre Dél-Alföld 2 842 83,0 6,3 70,1 1,7 71,7 322 233 541 244 Dél-Dunántúl 1 672 87,4 5,6 68,9 1,4 70,3 288 116 469 065 Észak-Alföld 3 247 88,8 6,2 64,5 1,7 66,1 304 132 518 109 Észak-Magyarország 3 822 85,6 6,7 65,3 1,1 66,4 362 081 637 142 Közép-Dunántúl 1 394 84,3 6,0 75,2 1,1 76,3 319 088 495 885 Közép-Magyarország 625 83,5 6,7 68,6 0,4 69,0 384 410 667 378 Nyugat-Dunántúl 752 87,4 6,1 79,3 0,8 80,1 317 463 453 864 Összesen 14 354 85,9 6,3 68,3 1,3 69,6 326 926 546 935 A bértámogatásban érintettek 85,9 százaléka nem morzsolódott le a támogatás időtartama alatt, őket tekintjük a bértámogatást sikeresen befejező személyeknek. A sikeres befejezés tekintetében nincsenek jelentős területi különbségek. A legkisebb arányban az Észak- Alföldön morzsolódtak le (88,8 % sikeresen befejezte), amíg a legnagyobb arányú relatív lemorzsolódás az Dél-Alföldön, Közép-Dunántúlon és Közép-Magyarországon látjuk (16-17 %). A bértámogatások átlagos hossza 2011-ben 6,7 hónap volt. Dél-Dunántúl megyéiben ennél jellemzően rövidebb ideig tartott egy-egy támogatás, átlagos időtartamuk 5,6 hónap volt és Közép-Dunántúlon is csak kevéssel haladta meg a 6 hónapot. Észak- és Közép- Magyarországon a vizsgált évben ennél hosszabb, 6,7 hónap volt a befejezett bértámogatások átlagos hossza. A bértámogatást 2011-ben befejező személyek 69,6 százaléka a támogatást követő 180. napon foglalkoztatott volt. A regisztrált munkanélküliek közé 10,6 százalékuk került vissza. A bértámogatást követő elhelyezkedési arányok tekintetében jelentős regionális különbségek voltak 2011-ben. Közép-Dunántúlon és Nyugat-Dunántúlon a képzéseket sikeresen elvégzők 76 80 százaléka volt foglalkoztatott a vizsgálat időpontjában. A foglalkoztatási mutató Észak-Alföld (66,1%) és Észak-Magyarországon (66,4%) volt a legalacsonyabb, de más, rossz foglalkoztatási helyzetű régióban is csak pár százalékponttal haladta meg a 70 százalékot. Ezekben a régiókban jellemzően magasabb volt a képzést követően a másodlagos munkaerőpiacon (közfoglalkoztatásban) munkát találók aránya. A bértámogatást követően a másodlagos munkaerőpiacra, közfoglalkoztatásba lépők aránya a többi eszközzel összehasonlítva alacsony, 0,5 1,7 százalékos arányú volt. Ez azt jelenti, hogy itt a 33

bértámogatást követően elhelyezkedőknek a rosszabb helyzetű régiókban is csak 2 2,5 százaléka volt közfoglalkoztatott a vizsgálat időpontjában. A fővárosban és környékén a bértámogatásban érintett személyek az országos átlagnál alacsonyabb arányokban helyezkedtek el mind az elsődleges (68,6%), mind pedig a másodlagos (0,4%) munkaerőpiacon. A bértámogatásra fordított költségek összege egy személyre vetítve 2011-ben 327 ezer forint volt. A támogatás magas elhelyezkedési arányai következtében az egy elhelyezkedett személyre számított fajlagos költségek sem kiugróan magasak, egy személyt bértámogatással átlagosan 547 ezer forintos költséggel helyeztünk vissza (szinte kivétel nélkül az elsődleges) munkaerő-piacra. A fajlagos költségek regionális különbségei esetén kiemelhető, hogy az egy érintett személyre számított támogatás összege Dél-Alföldön, Dél-Dunántúlon és az Észak- Alföldön az országos átlag alatt volt, Dél-Dunántúl megyéiben átlagosan 288 ezer forintot értek el. Észak- és Közép-Magyarországon a jellemzően hosszabb és egy főre vetítve drágább támogatásaihoz nem kapcsolódott magasabb elhelyezkedési arány, ezért itt voltak a legmagasabbak az egy elhelyezkedett személye vonatkoztatható fajlagos költséget (637 667 ezer Ft). A bértámogatások eredményességét jellemző foglalkoztatási mutató 2010 és 2011 között 72,4 százalékról 69,6 százalékra csökkent. A csökkenés Közép-Magyarországon volt a legnagyobb, itt az országos szempontból is magas 84 százalék feletti eredményesség csökkent 2011-re átlagos, 69 százalékos szintre. A jobb helyzetű régiók esetén a csökkenés mértéke kisebb volt, sőt Közép-Dunántúlon 2011-ben a bértámogatások nagyobb hatékonysággal helyezték vissza a munkaerőpiacra a résztvevőket, mint az előző évben. 34

A bértámogatások esetén a sikeres befejezés tekintetében nem volt különbség a férfi és női résztvevők között. A támogatásba vont 6,8 ezer férfi 85,4 százaléka fejezte be sikeresen a bértámogatást, a 7,6 ezer nő esetén ez az arány 86,3 százalék volt. A sikeres befejezések arányánál is kisebb különbség volt 2011-ben a férfiak és nők között a bértámogatások átlagos hossza és jellemző költsége tekintetében. A férfiak és nők a támogatásai is átlagosan 6,2 6,3 hónapig tartottak és az egy főre vetített költségük is közel megegyezett (323 331 ezer Ft). Bértámogatás nem, életkor érintett sikeresen Támogatás befejezők átlagos aránya időtartama foglalkoztatási mutató sikeresen befejezőkre elsődleges másodlagos munkaerőpiacon munkaerőpiacon együtt fajlagos költség egy egy kilépőre elhelyezkedettre Férfi 6 825 85,4 6,2 65,2 1,6 66,8 330 739 580 132 Nő 7 529 86,3 6,3 71,0 1,1 72,1 323 470 519 387 Összes 14 354 85,9 6,3 68,3 1,3 69,6 326 926 546 935 18-20 év 624 80,0 5,7 62,9 1,2 64,1 263 425 513 679 20-25 év 2 256 81,2 6,3 67,7 1,5 69,2 323 621 575 780 26-30 év 1 337 83,2 6,3 69,0 1,3 70,2 333 438 570 816 31-35 év 1 596 86,3 6,4 72,5 0,8 73,3 332 657 525 664 36-40 év 1 624 86,6 6,2 68,6 1,5 70,1 325 139 535 523 41-45 év 1 291 87,4 6,2 68,4 1,2 69,7 322 504 529 711 46-50 év 1 235 87,8 6,2 68,4 1,5 69,8 322 950 526 873 51-55 év 2 620 88,3 6,4 70,9 1,5 72,3 332 588 520 538 56-60 év 1 711 89,0 6,3 62,4 1,4 63,9 343 350 604 395 Az életkort tekintve megállapítható, hogy a bértámogatások átlagos időtartama alig függ az életkortól, a kevés 20 év alatti támogatott személy kivételével mindenkinek átlagosan 6.2 6,4 hónapig tartott a támogatása. Ennél nagyobb különbség volt a lemorzsolódás tekintetében. Megállapítható, hogy a fiatalabb korosztályban tartozók között alacsonyabb arányú volt a sikeresen befejezők aránya, mint az idősebbeknél. A lemorzsolódás aránya az életkor növekedésével egyenletesen csökkent. Az 50 éven felüli, bértámogatásba vont személyek 88 89 százaléka sikeresen befejezte a támogatást, ez az arány a 25 év alattiak esetén csak 80-81 százalék volt. A bértámogatás esetén a nők elhelyezkedési aránya (72,1%) meghaladta a férfiak hasonló mutatóját (66,8%). A bértámogatásokat követően elhelyezkedett személyek közül a férfiak 2,4 százaléka közfoglalkoztatott lett, a nők esetén ez az arány csak 1,6 százalék volt 2011-ben. A bértámogatást követő elhelyezkedési arányok tekintetében az életkori csoportok esetén nem voltak jelentős különbségek 2011-ben. A 20 és 55 év közötti támogatott személyek 69 73 százaléka került vissza a munkaerőpiacra, legnagyobb arányban a 30-35 éves korosztály (73,3) és az 51 55 éves korosztály (72,3%). Ennél alacsonyabb foglalkoztatási mutatók jellemezték a legfiatalabb, 20 év alatti és a legidősebb, 55 év feletti korosztályokba tartozókat, esetükben az elhelyezkedési arány 64 százalék körül volt. A legfiatalabb korcsoporttól eltekintve igaz, hogy az idősebb korcsoportok a bértámogatást befejezve nagyobb arányban voltak közfoglalkoztatottak a 180. napon, mint a fiatalabb korosztályok. 35

A bértámogatások költsége egy kilépőre számítva 326,9 ezer Ft. volt 2011-ben. Ez az összeg egy elhelyezkedett személyre vetítve 546,9 ezer forint volt. A férfiak esetén a befejezett támogatások teljes összege alig különbözött a nők bértámogatásainak költségétől, de az alacsonyabb elhelyezkedési arányuk miatt az egy elhelyezkedett férfira vonatkoztatott fajlagos költség (580 ezer Ft) magasabb volt, mint a nők hasonló értéke (519 ezer Ft.). A bértámogatások teljes költsége nem tért el jelentősen a résztvevők életkora szerint, egyedül a legfiatalabb személyek támogatásainak átlagos, teljes költsége volt alacsonyabb, mint a többi korcsoport esetén. A hasonló elhelyezkedési arányok miatt az egy elhelyezkedett személyre jutó költségek is hasonlóan alakultak. A legmagasabb egy elhelyezkedettre jutó költség az 55 éven felüli korcsoportban jelentkezett (604 ezer Ft.). A bértámogatások eredményességét jellemző foglalkoztatási mutató 2010 és 2011 között 5,8 százalékponttal csökkent. A csökkenés mértéke nők esetén magasabb volt, mint a férfiak esetén. A fiatalabb, 25 év alatti és a legidősebb 55 év feletti korosztályok esetén volt tapasztalható a legnagyobb arányú csökkenés az elhelyezkedési arányok tekintetében. A 25 55 évesek esetén a foglalkoztatási mutató kisebb mértékben, 1-3 százalékponttal csökkent, sőt 46 50 éves korosztályban 2011-ben a bértámogatások nagyobb hatékonysággal helyezték vissza a munkaerőpiacra a résztvevőket, mint az előző évben. A bértámogatások sikeres befejezése tekintetében az iskolai végzettségek szerint a legalacsonyabb végzettségűek mutatnak alacsonyabb értéket. A szakiskolai, vagy annál alacsonyabb végzettségű, bértámogatásba vont személy 16 18 százaléka lemorzsolódott. A 36

bértámogatásban érintett személyek legmagasabb iskolai végzettség szerinti legnépesebb csoportja az általános iskolai végzettségűek voltak (2011-ben 4,3 ezer fő). Az elkezdett támogatásokból való lemorzsolódásuk a középfokú végzettségűeknél magasabb volt. Bértámogatás végzettség általános iskolai végzettség nélküli érintett sikeresen Támogatás befejezők átlagos aránya időtartama foglalkoztatási mutató sikeresen befejezőkre elsődleges munkaerőpiacon másodlagos munkaerőpiacon együtt fajlagos költség egy egy kilépőre elhelyezkedettre 224 83,9 5,8 50,0 3,2 53,2 252 524 565 653 általános iskola 4 362 83,8 6,1 62,3 2,2 64,5 280 139 518 222 szakiskola 244 82,4 6,0 67,2 1,0 68,2 294 928 525 273 szakmunkásképző 4 093 87,1 6,3 70,1 1,1 71,2 331 725 534 548 szakközépiskola 2 167 87,4 6,4 72,1 0,9 73,0 351 622 550 552 technikum 474 87,1 6,1 71,7 1,0 72,6 354 411 559 969 gimnázium 1 794 85,8 6,4 70,9 0,8 71,7 341 458 554 869 főiskola 725 87,0 6,4 76,7 0,2 76,9 434 906 650 118 egyetem 271 88,2 6,5 71,5 0,4 72,0 467 216 736 136 összesen 14 354 85,9 6,3 68,3 1,3 69,6 326 926 546 935 A bértámogatások átlagos időtartama az alacsonyabb iskolai végzettséggel rendelkező személyek támogatása rövidebb volt. A legfeljebb szakiskolai végzettséggel sem rendelkezők esetén 5,8 6,1 hónap volt a képzésben töltött hónapok száma, a legalább szakközépiskolai végzettségű személy részére biztosított bértámogatások hossza 6,4 6,5 hónap volt. A bértámogatások foglalkoztatási mutatója esetén jelentős különbségek voltak az érintett személyek legmagasabb iskolai végzettsége szerint. A középfokú, szakképzettséggel rendelkező személyek, elsősorban a szakközépiskolai és technikumi képesítéssel rendelkezők 72-77 százaléka a támogatást követő 180. napon foglalkoztatott volt. A legnagyobb arányban a főiskolai végzettségűek helyezkedtek el a bértámogatást követő 6. hónapban (76,9%). A gimnáziumi végzettséggel rendelkező személyek foglalkoztatási (és lemorzsolódási) mutatója rosszabb volt, mint a többi, legalább érettségivel rendelkező csoport értéke. Az általános iskolai végzettségű személyek 64,5 százalékát találtuk meg a foglalkoztatottak között, általános iskolai végzettség nélkül pedig ez az arány 53,2 százalék volt. A foglalkoztatást elősegítő képzési támogatások egy főre eső költségei a végzettség függvényében, folyamatosan emelkedtek. A bértámogatás összege az érintettek bérének százalékában van meghatározva, ezért nem meglepő, hogy az egyre magasabb végzettségű érintettek bértámogatásának egy főre eső költsége emelkedik. Az általános, és szakiskolai végzettségűek, végzettség nélküliek bértámogatásának átlagos (teljes, nem havi) összege 300 ezer Ft alatt maradt. A középfokú végzettségűek bértámogatásai 330 350 ezer Ft-ot értek el, a felsőfokú végzettségűek esetén pedig ez a költség 434 467 ezer Ft volt. Nem változtat ezen a tendencián a bértámogatás költségeinek egy elhelyezkedettre vetítése sem. Az általános iskolai, szakiskolai, vagy szakmunkás legmagasabb végzettséggel 37

rendelkezők esetén volt a legalacsonyabb az egy elhelyezkedett személyre eső fajlagos támogatási költség (518 534 ezer Ft). A felsőfokú végzettségű támogatottak esetén ez a fajlagos költség 650 736 ezer Ft volt. Az általános iskolai végzettséggel sem rendelkezők esetén hiába volt alacsony az egy személyre eső támogatás, mert az alacsony elhelyezkedési arány következtében esetükben az egy elhelyezkedettre eső fajlagos költség magas (565 ezer Ft) volt. A bértámogatások foglalkoztatási mutatói 2010 és 2011 között a különböző végzettséggel rendelkező esetén jellemzően 2 5 százalékponttal csökkentek. A csökkenés a szakiskolai, valamint a gimnáziumi és főiskolai végzettségűek esetén az átlagnál magasabb volt a vizsgált időszakban. Az általános iskolai végzettséggel sem rendelkező, bértámogatásba vont személyek esetén az egyébként nagyon alacsony foglalkoztatási mutató 2010 és 2011 között közel 11 százalékponttal javult, amiben az érintett személyek nagyobb mértékű közfoglalkoztatásba vonása játszotta a legnagyobb szerepet. 38

Bérköltség támogatás 2011-ben 17,9 ezer fő bérköltség-támogatása fejeződött be. A bérköltség-támogatásban érintett személyek száma 2010 és 2011 között 2,7 százalékkal nőtt. A bérköltségtámogatásokra fordított összegek, a támogatott hónapok száma és ezért a támogatások átlagos időtartama csökkent 2010 és 2011 között. A bevont személyek esetén 2010 és 2011 között 7,1 hónapról 5,3 hónapra csökkent a támogatásban töltött átlagos időtartam. Bérköltség támogatás régió érintett sikeresen befejezők aránya Támogatás átlagos időtartama foglalkoztatási mutató sikeresen befejezőkre elsődleges másodlagos munkaerőpiacon munkaerőpiacon együtt egy kilépőre fajlagos költség egy elhelyezkedettre Dél-Alföld 3 968 89,8 5,4 71,4 3,5 74,9 544 929 810 145 Dél-Dunántúl 2 643 88,6 6,1 77,9 2,3 80,2 642 706 904 511 Észak-Alföld 3 713 92,0 4,6 76,6 1,8 78,4 479 301 664 790 Észak-Magyarország 3 475 93,2 4,8 72,3 1,1 73,4 537 552 786 193 Közép-Dunántúl 1 290 90,7 5,7 78,8 1,2 80,0 600 016 826 945 Közép-Magyarország 1 771 86,3 6,1 79,0 1,2 80,2 612 338 883 823 Nyugat-Dunántúl 998 85,9 6,2 78,4 2,1 80,5 564 541 816 539 Összesen 17 858 90,2 5,3 75,2 2,0 77,3 556 080 797 436 A bérköltség-támogatásban érintettek 90,2 százaléka sikeresen befejezte a támogatást. A sikeres befejezés tekintetében látható területi különbségek közül ki lehet emelni az alacsony lemorzsolódást Észak-Alföld és Észak-Magyarország megyéiben támogatott személyek esetében (7-8 %). A legnagyobb arányban az Nyugat-Dunántúlon morzsolódtak le (14%). A bérköltség-támogatások átlagos hossza 2011-ben 5,3 hónap volt. Észak-Alföld és Észak- Magyarország megyéiben ennél jellemzően rövidebb ideig tartott egy-egy támogatás, átlagos időtartamuk 4,6 4,8 hónap volt és Dél-Alföldön is csak kevéssel haladta meg az átlagot. Dél-Dunántúlon, valamint Közép-Magyarország és Nyugat-Dunántúl megyéiben vizsgált évben ennél hosszabb, 6,1 6,2 hónap volt a befejezett bérköltség-támogatások átlagos hossza. A bérköltség-támogatást 2011-ben befejező személyek 77,3 százaléka a támogatást követő 180. napon foglalkoztatott volt. A regisztrált munkanélküliek közé 7,2 százalékuk került vissza. A bérköltség-támogatást követő elhelyezkedési arányok tekintetében jelentős regionális különbségek voltak 2011-ben. A Dunántúl megyéiben, a fővárosban és Pest megyében, az ország gazdaságilag fejlettebb területein a bérköltség-támogatás sikeresen befejezők több, mint 80 százaléka volt foglalkoztatott a vizsgálat időpontjában. A foglalkoztatási mutató Dél-Alföld (74,9 %) és Észak-Magyarországon (73,9%) elmaradt az átlagtól. Dél-Alföld és Dél-Dunántúl megyéiben jellemzően magasabb volt a támogatást követően a másodlagos munkaerőpiacon (közfoglalkoztatásban) munkát találók aránya. A bérköltség-támogatást követően a másodlagos munkaerőpiacra, közfoglalkoztatásba lépők 39

aránya a többi eszközzel összehasonlítva alacsony, 1 3 százalékos arányú volt. Ez azt jelenti, hogy itt a támogatást követően elhelyezkedőknek a rosszabb helyzetű régiókban is csak 2 4 százaléka volt közfoglalkoztatott a vizsgálat időpontjában. A bérköltség-támogatásra fordított költségek összege egy személyre vetítve 2011-ben 556 ezer forint volt. A támogatás magas elhelyezkedési arányai következtében az egy elhelyezkedett személyre számított fajlagos költségek sem haladják meg jelentősen ezt az értéket. Egy személyt 2011-ben, bérköltség-támogatással átlagosan 797 ezer forintos költséggel helyeztünk vissza (szinte kivétel nélkül az elsődleges) munkaerő-piacra. A fajlagos költségek regionális különbségei esetén kiemelhető, hogy az egy érintett személyre számított támogatás összege Dél-Alföldön, Észak-Magyarországon és az Észak-Alföldön az országos átlag alatt voltak, Észak-Alföld megyéiben átlagosan 479 ezer forintot értek el. Délés Közép- Dunántúl területén, valamint az központi régióban jellemzően magasabb volt a bérköltség-támogatások egy érintett személyre vetített költsége. Ezeken a területeken a hosszabb és egy főre vetítve drágább támogatásokhoz nem kapcsolódott magasabb elhelyezkedési arány, ezért itt voltak a legmagasabbak az egy elhelyezkedett személye vonatkoztatható fajlagos költségek (826 904 ezer Ft.). A bérköltség-támogatások eredményességét jellemző foglalkoztatási mutató 2010 és 2011 között 79,4 százalékról 77,3 százalékra csökkent. A csökkenés Dél-Alföldön volt a legnagyobb, itt az országos szempontból is magas 80 százalék feletti eredményesség csökkent 2011-re átlag alatti, 74,9 százalékos szintre. A többi régió megyéi esetén a csökkenés mértéke kisebb volt, jellemzően 1-2 százalékpontot ért csak el. 40

A bérköltség-támogatások esetén a sikeres befejezés tekintetében nem volt különbség a férfi és női résztvevők között. A támogatásba vont 8 ezer férfi 89,9 százaléka fejezte be sikeresen a bérköltség-támogatást, a 9,8 ezer nő esetén ez az arány 90,5 százalék volt. A sikeres befejezések arányánál is kisebb különbség volt 2011-ben a férfiak és nők között a bérköltség-támogatások átlagos hossza és jellemző költsége tekintetében. A férfiak és nők a támogatásai is átlagosan 5,2 5,3 hónapig tartottak és az egy főre vetített költségük is közel megegyezett (551 560 ezer Ft.). Bérköltség tám. nem, életkor érintett foglalkoztatási mutató sikeresen sikeresen Támogatás fajlagos költség befejezőkre befejezők átlagos elsődleges másodlagos aránya időtartama munkaerőpiacon munkaerőpiacon együtt egy egy kilépőre elhelyezkedettre Férfi 8 027 89,9 5,3 75,0 2,4 77,4 550 882 792 461 Nő 9 831 90,5 5,4 75,4 1,8 77,2 560 323 801 475 Összes 17 858 90,2 5,3 75,2 2,0 77,3 556 080 797 436 18-20 év 942 92,7 3,0 71,0 2,1 73,1 359 259 530 443 20-25 év 3 692 90,3 3,9 75,6 2,1 77,6 467 649 666 883 26-30 év 1 713 89,0 5,7 76,9 2,0 78,9 648 888 923 978 31-35 év 2 029 90,2 5,8 75,9 1,7 77,7 624 750 891 433 36-40 év 2 087 89,1 5,5 77,9 2,2 80,0 562 705 789 224 41-45 év 2 213 89,7 5,7 76,9 1,6 78,5 572 485 813 686 46-50 év 2 192 91,0 6,3 73,0 2,7 75,7 590 384 857 602 51-55 év 2 219 90,3 6,4 74,8 1,9 76,7 598 553 864 144 56-60 év 743 92,1 5,9 71,1 2,3 73,4 548 524 811 859 Az életkort tekintve megállapítható, hogy a bérköltség-támogatások átlagos időtartama az életkor növekedésével együtt nőtt. A 20 év alattiakat átlagosan 3, a 25 év alattiakat pedig 3,9 hónapra vonták be a támogatásokba. A 26 45 évesek támogatásainak átlagos hossza 5,5 5,8 hónap közé esett, a 45 éven felülieket pedig jellemzően 6,3 6,4 hónapig támogatták. A lemorzsolódás tekintetében nem voltak ilyen különbségek, minden korcsoport esetén 90 százalék körül volt a sikeresen befejezők aránya. A bérköltség-támogatás esetén a nők elhelyezkedési aránya (77,2%) nem maradt el jelentősen a férfiak hasonló mutatóját (77,4%). A bérköltség-támogatásokat követően elhelyezkedett személyek közül a férfiak 2,4 százaléka közfoglalkoztatott lett, a nők esetén ez az arány csak 1,8 százalék volt 2011-ben. A bérköltség-támogatások foglalkoztatási mutatója esetén az életkori csoportok tekintetében jelentős különbségek voltak 2011-ben. A 20 és 45 év közötti támogatott személyek 77 80 százaléka került vissza a munkaerőpiacra, legnagyobb arányban a 36-40 éves korosztály (80%). Ennél alacsonyabb foglalkoztatási mutatók jellemezték a legfiatalabb, 20 év alatti és a legidősebb, 55 év feletti korosztályokba tartozókat, esetükben az elhelyezkedési arány 73 százalék körül volt. A legfiatalabb korcsoporttól eltekintve igaz, hogy az idősebb korcsoportok a bérköltség-támogatást befejezve nagyobb arányban voltak közfoglalkoztatottak a 180. napon, mint a fiatalabb korosztályok. 41

A bérköltség-támogatások költsége egy kilépőre számítva 556,0 ezer Ft volt 2011-ben. Ez az összeg egy elhelyezkedett személyre vetítve 797,4 ezer forint volt. A férfiak esetén a befejezett támogatások teljes összege alig különbözött a nők részére bérköltségtámogatásainak költségétől, és a hasonló elhelyezkedési arányuk miatt az egy elhelyezkedett férfira vonatkoztatott fajlagos költség is szinte megegyezett (792 801 ezer Ft). A bérköltség-támogatások teljes költsége jelentősen eltért a résztvevők életkora szerint, a fiatalabb, 25 év alatti személyek részére biztosított támogatások átlagos, teljes költsége alacsonyabb volt, mint az idősebb személyek bértámogatása (359 468 ezer Ft). A 26-35 év közöttiek esetén a támogatások egy főre eső költsége átlagosan 80-100 ezer forinttal meghaladta az átlagos egy főre eső költséget. A jelentősen nem különböző elhelyezkedési arányok következtében az egy elhelyezkedett személyre jutó költségek is hasonlóan alakultak. A legmagasabb egy elhelyezkedettre jutó költség az 26 30 év közötti korcsoportban jelentkezett (924 ezer Ft.). A bérköltség-támogatások eredményességét jellemző foglalkoztatási mutató 2010 és 2011 között 2,1 százalékponttal csökkent. A csökkenés mértéke a nők esetén magasabb volt, mint a férfiak esetén. A 26 és 35 év közötti, valamint a 46 50 év közötti korosztályok esetén volt tapasztalható a legnagyobb arányú csökkenés az elhelyezkedési arányok tekintetében. A 20 év alatti személyek esetén 2011-ben a bérköltség-támogatások nagyobb hatékonysággal helyezték vissza a munkaerőpiacra a résztvevőket, mint az előző évben. A bérköltség-támogatások sikeres befejezése tekintetében az iskolai végzettségek szerint a legalacsonyabb végzettségűek mutatnak alacsonyabb értéket, de a különbségek kicsik voltak. A szakiskolai, vagy annál alacsonyabb végzettségű, bérköltség-támogatásba vont személy 10 42

- 11 százaléka morzsolódott le, az érettségizett személyeknek pedig 8 10 százaléka. A bérköltség-támogatásban érintett személyek legmagasabb iskolai végzettség szerinti legnépesebb csoportja a szakmunkás végzettségűek voltak (2011-ben 5 ezer fő). Bérköltség támogatás végzettség általános iskolai végzettség nélküli érintett sikeresen befejezők aránya Támogatás átlagos időtartama foglalkoztatási mutató sikeresen befejezőkre elsődleges másodlagos munkaerőpiacon munkaerőpiacon együtt fajlagos költség egy egy kilépőre elhelyezkedettre 232 89,2 4,7 65,2 7,2 72,5 415 882 643 231 általános iskola 4 508 89,5 5,0 70,2 3,6 73,8 462 658 701 063 szakiskola 416 89,9 5,2 76,7 0,5 77,3 506 560 729 166 szakmunkásképző 4 969 89,5 5,9 76,1 1,6 77,7 570 576 821 319 szakközépiskola 3 110 90,8 5,2 77,1 1,3 78,4 565 656 794 934 technikum 624 91,8 5,1 76,3 0,9 77,1 585 365 826 397 gimnázium 2 359 91,3 5,0 75,8 1,5 77,3 557 292 790 055 főiskola 1 173 92,2 5,5 82,1 1,6 83,6 742 981 964 067 egyetem 467 90,6 5,6 85,1 0,9 86,1 838 926 1 076 314 Összesen 17 858 90,2 5,3 75,2 2,0 77,3 556 080 797 436 A bérköltség-támogatások átlagos időtartama az alacsonyabb iskolai végzettséggel rendelkező személyek esetén az átlagos, 5,3 hónapos időtartamnál rövidebb volt. Az átlagos értéket meghaladó időtartamú, 5,5 5,9 hónapos támogatása a szakmunkás végzettségűeknek, illetve a felsőfokú végzettségű személyeknek volt. Az érettségivel rendelkező, de nem felsőfokú végzettségű, bérköltség-támogatásba vont személyek támogatásainak jellemző időtartama 5 5,2 hónap volt. A bérköltség-támogatások foglalkoztatási mutatója esetén jelentős különbségek voltak az érintett személyek legmagasabb iskolai végzettsége szerint. A legfeljebb általános iskolai végzettségű személyek 72,5 73,8 százalékát találtuk mag a foglalkoztatottak között a támogatást követő 180. napon, jelentős részüket a közfoglalkoztatottak között. Az ennél magasabb, középfokú, szakképzettséggel rendelkező személyek, 77-78 százaléka volt a vizsgálat időpontjában foglalkoztatott. A legnagyobb arányban a felsőfokú végzettségűek voltak foglalkoztatottak a bérköltség-támogatást követő 6. hónapban (83,6 86,1%/). A bérköltség-támogatások egy főre eső költségei a végzettség függvényében, folyamatosan emelkedtek. A bérköltség-támogatás összege az érintettek bérének százalékában van meghatározva, ezért nem meglepő, hogy az egyre magasabb végzettségű érintettek bérköltség-támogatásának egy főre eső költsége emelkedik. Az általános, és szakiskolai végzettségűek, végzettség nélküliek bérköltség-támogatásának átlagos (teljes, nem havi) összege 415 és 506 ezer Ft között volt. A középfokú végzettségűek bértámogatásai 557-585 ezer Ft-ot értek el, a felsőfokú végzettségűek esetén pedig ez a költség 743-839 ezer Ft volt. Nem változtat ezen a tendencián a bérköltség-támogatás költségeinek egy elhelyezkedettre vetítése sem. A támogatást követő magas arányú foglalkoztatás következtében az egy elhelyezkedett személyre vetített fajlagos költség nem haladta meg jelentősen az egy érintett főre vetített értéket. A legfeljebb általános iskolai, vagy szakiskolai legmagasabb 43

végzettséggel rendelkezők esetén volt a legalacsonyabb az egy elhelyezkedett személyre eső fajlagos támogatási költség (643-729 ezer Ft). A felsőfokú végzettségű támogatottak esetén ez a fajlagos költség 964-1076 ezer Ft volt. A bérköltség-támogatások foglalkoztatási mutatói 2010 és 2011 között a különböző végzettséggel rendelkező esetén jellemzően 2 3 százalékponttal csökkentek. A csökkenés a szakiskolai, valamint a gimnáziumi és szakközépiskolai végzettségűek esetén az átlagnál magasabb volt a vizsgált időszakban. Az általános iskolai végzettséggel sem rendelkező, bértámogatásba vont személyek esetén az egyébként nagyon alacsony foglalkoztatási mutató 2010 és 2011 között közel 9 százalékponttal javult, amiben az érintett személyek nagyobb mértékű közfoglalkoztatásba vonása játszotta a legnagyobb szerepet. A felsőfokú végzettségű személyek esetén 2011-ben a bérköltség-támogatások nagyobb hatékonysággal helyezték vissza a munkaerőpiacra a résztvevőket, mint az előző évben. Álláskeresők vállalkozóvá válását elősegítő támogatások 2011-ben 4563 személy került be a támogatását követő monitoring eljárásba a vállalkozóvá válását elősegítő támogatások esetén. A támogatásban érintett személyek száma 2010 és 2011 között 3,8 százalékkal csökkent. Az álláskeresők vállalkozóvá válását elősegítő támogatásokra fordított összeg nőtt, a támogatott hónapok száma csökkent 2010 és 2011 között. A bevont személyek esetén 2010 és 2011 között 5,4 hónapról 5,5 hónapra nőtt a támogatásban töltött átlagos időtartam. 44

vállalkozóvá válását elősegítő támogatások érintett régió sikeresen befejezők aránya Támogatás átlagos időtartama foglalkoztatási mutató sikeresen befejezőkre elsődleges másodlagos egy együtt egy kilépőre munkaerőpiacon munkaerőpiacon fajlagos költség elhelyezkedettre Dél-Alföld 540 98,0 5,0 47,4 0,2 47,6 489 247 1 048 387 Dél-Dunántúl 878 97,2 6,0 72,6 1,1 73,6 462 469 646 573 Észak-Alföld 983 98,6 5,8 65,9 1,1 67,1 496 391 750 696 Észak-Magyarország 536 98,3 5,8 87,7 0,2 87,9 545 645 631 675 Közép-Dunántúl 411 97,8 5,3 79,1 0,0 79,1 392 514 507 306 Közép-Magyarország 757 98,8 4,9 73,7 0,3 73,9 374 048 512 034 Nyugat-Dunántúl 458 97,6 4,8 79,0 0,7 79,6 360 289 463 518 Összesen 4 563 98,1 5,5 71,4 0,6 72,0 451 490 639 798 Az álláskeresők vállalkozóvá válását elősegítő támogatásokban érintettek 98,1 százaléka sikeresen befejezte a támogatást. A sikeres befejezés tekintetében nem látható jelentős területi különbség, a vizsgált régiókban mindenhol magas, 97,2 98,8 százalékos arányban fejezték be eredményesen a támogatást. Az álláskeresők vállalkozóvá válását elősegítő támogatások átlagos hossza 2011-ben 5,5 hónap volt. Dél-Alföldön, Nyugat-Dunántúlon, valamint a fővárosban és környékén ennél jellemzően rövidebb ideig tartott egy-egy támogatás, átlagos időtartamuk 4,8 5 hónap volt. Dél-Dunántúl, Észak-Alföld és Észak-Magyarország megyéiben befejezett támogatások átlagos időtartama ennél hosszabb, 5,8 6hónap volt. Az álláskeresők vállalkozóvá válását elősegítő támogatásokat 2011-ben befejező személyek 72 százaléka a támogatást követő 180. napon foglalkoztatott volt. A regisztrált munkanélküliek közé további 4,3 százalékuk került vissza. A támogatást követő elhelyezkedési arányok tekintetében jelentős regionális különbségek voltak 2011-ben. Észak- Magyarország területén a támogatást sikeresen befejezők 87,9 százaléka volt foglalkoztatott a vizsgálat időpontjában. Az ország gazdaságilag fejlettebb, dunántúli területein is magas volt, a 80 százalékos értéket közelítette a foglalkoztatási mutató értéke. Dél-Dunántúl és Észak- Alföld területén ennél kisebb arányban találtuk meg a kezdő vállalkozókat a munkaerőpiacon, ezeken a helyeken a mutató értéke elmaradt az átlagtól (67 73 %). Dél- Alföld területén a 2011-ben befejezett álláskeresők vállalkozóvá válását elősegítő támogatásokban érintett személyek 47,6 százaléka volt vállalkozó, vagy foglalkoztatott a támogatás végét követő 6. hónapban. A vállalkozóvá válását elősegítő támogatások esetén a másodlagos munkaerőpiacra, közfoglalkoztatásba lépők aránya kifejezetten alacsony volt a többi eszközzel összehasonlítva (0,1 1 %). A vállalkozóvá válását elősegítő támogatásokra fordított költségek összege egy személyre vetítve 2011-ben 451 ezer forint volt. A támogatás magas elhelyezkedési arányai következtében az egy elhelyezkedett személyre számított fajlagos költségek sem haladják meg jelentősen ezt az értéket. Egy személyt 2011-ben, vállalkozóvá válási támogatással átlagosan 640 ezer forintos költséggel helyeztünk vissza (szinte kivétel nélkül az elsődleges) munkaerő-piacra. 45

A fajlagos költségek regionális különbségei esetén kiemelhető, hogy az egy érintett személyre számított támogatás összege Közép-Dunántúl, Közép-Magyarország és az Nyugat-Dunántúl területén az országos átlag alatt volta, átlagosan 400 ezer forint alatt maradtak. A rosszabb gazdasági és foglalkoztatási helyzettel rendelkező területeken, Dél- Alföldön, Dél-Dunántúlon és Észak-Alföldön az egy főre eső átlagos támogatási összeg 462-496 ezer forint közé esett. Észak-Magyarországon volt a legmagasabb az egy érintettre számolt fajlagos költség, itt a támogatások költsége egy főre elérték az 546 ezer forintot. Az egy elhelyezkedettre vetített fajlagos költség is a jobb helyzetű területeken volt kisebb (500 ezer forint körüli). Az egy elhelyezkedettre vetített költség ott volt ennél az értéknél lényegesen magasabb, ahol a magas egy érintettre jutó támogatási költség alacsonyabb foglalkoztatási mutatóval párosult, mint az Észak-Alföldön (751 ezer Ft) és a Észak-Alföld területén (1048 ezer Ft). Az álláskeresők vállalkozóvá válását elősegítő támogatások eredményességét jellemző foglalkoztatási mutató 2010 és 2011 között 74,9 százalékról 72 százalékra csökkent. A csökkenés Dél-Alföldön volt a legnagyobb, itt 74 százalék feletti eredményesség csökkent 2011-re átlag alatti, 47,6 százalékos szintre. Több régió területén ennél jóval kisebb volt a csökkenés mértéke, Észak-Alföld ás Észak-Magyarország területén pedig 2011-ben magasabb volt a foglalkoztatási mutató értéke, mint az előző évben. A vállalkozóvá válását elősegítő támogatásoknál a sikeres befejezés tekintetében nem volt különbség a férfi és női résztvevők között. A támogatásba vont 2,2 ezer férfi 97,6 százaléka fejezte be sikeresen a támogatást, a 2,3 ezer nő esetén ez az arány 98,6 százalék volt. A sikeres befejezések arányánál is kisebb különbség volt 2011-ben a férfiak és nők között a vállalkozóvá válási támogatások átlagos hossza és jellemző költsége tekintetében. A férfiak és nők a támogatásai is átlagosan 5,4 5,5 hónapig tartottak és az egy főre vetített költségük is közel megegyezett (457 446 ezer Ft.). 46

vállalkozóvá válását elősegítő támogatások érintett nem, életkor sikeresen befejezők aránya Támogatás átlagos időtartama foglalkoztatási mutató sikeresen befejezőkre elsődleges másodlagos munkaerőpiacon munkaerőpiacon együtt egy kilépőre fajlagos költség egy elhelyezkedettre Férfi 2 216 97,6 5,5 70,1 0,8 71,0 457 749 661 259 Nő 2 347 98,6 5,4 72,5 0,4 72,9 445 581 620 272 Összes 4 563 98,1 5,5 71,4 0,6 72,0 451 490 639 798 18-20 év 58 96,6 5,5 75,0 1,8 76,8 464 357 626 342 20-25 év 531 97,0 5,5 70,7 1,7 72,4 445 987 634 903 26-30 év 630 97,6 5,5 72,7 0,7 73,3 452 688 632 358 31-35 év 949 98,7 5,4 72,6 0,2 72,8 449 178 625 029 36-40 év 796 98,6 5,5 73,0 0,4 73,4 465 794 643 701 41-45 év 595 98,2 5,4 72,8 0,7 73,5 442 977 614 385 46-50 év 456 98,7 5,5 67,8 0,2 68,0 447 886 667 438 51-55 év 368 97,0 5,4 66,1 0,6 66,7 449 272 694 673 56-60 év 175 97,7 5,4 69,0 0,6 69,6 450 672 662 753 Az életkort tekintve megállapítható, hogy a támogatások átlagos időtartama az életkor növekedésével alig változott. A fiatalabb, 25 év alatti személyek támogatásának időtartama is ugyan úgy, átlagosan 5,4 5,5 hónapig tartott, mint a középkorú és az idősebb személyeké. A lemorzsolódás tekintetében sem voltak ilyen különbségek, mindem korcsoport esetén 98 százalék körül volt a sikeresen befejezők aránya. A vállalkozóvá válási támogatás esetén a nők elhelyezkedési aránya (72,9%) kevéssel meghaladta a férfiak hasonló mutatóját (71%). A támogatások foglalkoztatási mutatója esetén az életkori csoportok tekintetében nagyobb különbségek voltak 2011-ben. A 45 év alatti támogatott személyek 72-77 százaléka kerültek vissza a munkaerőpiacra, legnagyobb arányban a 20 év alatti korosztályból kikerülő támogatott személyek (76,8%). Ennél alacsonyabb foglalkoztatási mutatók jellemezték az idősebb korosztályokba tartozókat, esetükben az elhelyezkedési arány 66-69 százalék körül volt. A legfiatalabb korcsoportokba tartozók a támogatást követő 180. napon nagyobb arányban voltak közfoglalkoztatottak, mint az idősebb korosztályok, de arányuk más eszközökkel összehasonlítva esetükben is alacsonynak számít. A vállalkozóvá válási támogatások költsége egy kilépőre számítva 451 ezer Ft. volt 2011-ben. Ez az összeg egy elhelyezkedett személyre vetítve 639,8 ezer forint volt. A férfiak esetén a befejezett támogatások teljes összege alig különbözött a nők részére bérköltségtámogatásainak költségétől, és a hasonló elhelyezkedési arányuk miatt az egy elhelyezkedett férfira vonatkoztatott fajlagos költség is hasonló volt (620-661 ezer Ft.). A vállalkozóvá válási támogatások költsége egy főre vetített teljes költsége alig tért el a résztvevők életkora szerint, az összeg minden korcsoport esetén 442 és 465 ezer forint között volt 2011-ben. A nagyobb eltéréseket mutató elhelyezkedési arányok következtében az egy elhelyezkedett személyre jutó költségek között nagyobb különbségek mutatkoztak. Az idősebb, 45 éven felüli támogatott személyek esetén az egy elhelyezkedettre eső fajlagos 47

költség (663 695 ezer Ft) magasabb volt, mint a fiatalabb támogatottakra számítható költség (614 643 ezer Ft). A vállalkozóvá válási támogatások eredményességét jellemző foglalkoztatási mutató 2010 és 2011 között 3 százalékponttal csökkent. A csökkenés mértéke férfiak esetén kevéssel magasabb volt, mint a nők esetén. A csökkenés elsősorban a fiatalabb, 30 év alatti korosztályt érintette, ezekben a korosztályokban 5 8 százalékponttal csökkent a támogatottak elhelyezkedési aránya 2010 és 2011 között. Az idősebb korosztályokba tartozó támogatottak esetén jóval kisebb arányú volt a csökkenés. A 41 50 év közötti személyek esetén 2011-ben a vállalkozóvá válási támogatások nagyobb hatékonysággal helyezték vissza a munkaerőpiacra a résztvevőket, mint az előző évben. A vállalkozóvá válási támogatások sikeres befejezése tekintetében az iskolai végzettségek szerint alig voltak különbségek. A technikumi végzettségű, támogatásba vont személyek 3,6 százaléka morzsolódott le, a felsőfokú végzettségű személyeknek pedig csak 1 1,5 százaléka. A vállalkozóvá válási támogatásban érintett személyek legmagasabb iskolai végzettség szerinti legnépesebb csoportja a szakmunkás végzettségűek voltak (2011-ben 1265 fő). 48

vállalkozóvá válását elősegítő sikeresen Támogatás támogatások érintett befejezők átlagos aránya időtartama végzettség általános iskolai végzettség nélküli foglalkoztatási mutató sikeresen befejezőkre elsődleges másodlagos munkaerőpiacon munkaerőpiacon együtt egy kilépőre fajlagos költség egy elhelyezkedettre 8 100,0 5,6 25,0 12,5 37,5 429 750 1 146 000 általános iskola 412 97,6 5,5 61,2 1,5 62,7 433 961 709 491 szakiskola 61 98,4 5,7 60,0 1,7 61,7 471 074 776 635 szakmunkásképző 1 265 98,2 5,6 69,6 0,2 69,8 448 937 655 023 szakközépiskola 982 97,7 5,4 74,0 0,3 74,3 436 869 601 690 technikum 222 96,4 5,2 78,5 0,9 79,4 481 587 628 896 gimnázium 804 98,9 5,5 72,6 1,1 73,7 463 237 635 567 főiskola 537 98,1 5,3 71,2 0,4 71,5 474 524 675 914 egyetem 272 98,5 5,3 80,2 0,0 80,2 434 196 549 309 Összesen 4 563 98,1 5,5 71,4 0,6 72,0 451 490 639 798 A vállalkozóvá válási támogatások átlagos időtartama az alacsonyabb iskolai végzettséggel rendelkező személyek esetén az átlagos, 5,3 hónapos időtartamnál hosszabb volt. Az átlagos értéket meghaladó időtartamú, 5,6 5,7 hónapos támogatása a szakmunkás és szakiskolai végzettségű személyeknek volt. A vállalkozóvá válási támogatások foglalkoztatási mutatója esetén jelentős különbségek voltak az érintett személyek legmagasabb iskolai végzettsége szerint. Amennyiben eltekintünk az alig néhány főt jelentő, általános iskolai végzettség nélküli támogatottól, akkor is kijelenthető, hogy az alacsonyabb végzettségűek alacsonyabb arányban jelentek meg a munkaerőpiacon a támogatások eredményeképpen. Az általános és szakiskolai végzettségű személyek 61,7 62,7 százalékát találtuk meg a foglalkoztatottak között a támogatást követő 180. napon. Az ennél magasabb, közép és felsőfokú, szakképzettséggel rendelkező személyek, 70-80 százaléka volt a vizsgálat időpontjában foglalkoztatott. A legnagyobb arányban az egyetemi és a technikumi végzettségűek voltak foglalkoztatottak a támogatást követő 6. hónapban (79,4 80,2%/). A vállalkozóvá válási támogatások egy főre eső költségei a technikum, gimnáziumi és a főiskolai végzettségű támogatott személyek esetén voltak a legmagasabbak. A felsorolt végzettségi szinttel rendelkezők esetén a támogatás átlagos költsége egy főre vetítve 463 és 481 ezer Ft között volt. Amennyiben a vállalkozóvá válás támogatásának költségeit egy elhelyezkedettre vetítjük, láthatjuk, hogy a szakközépiskolával, technikummal rendelkező, valamint az egyetemi végzettségűek esetén a magasabb elhelyezkedési arányok miatt az átlagosnál alacsonyabb ez a fajlagos költség. Azokban az esetekben haladja meg az átlagot az egy elhelyezkedettre jutó költség, ahol alacsony volt az elhelyezkedettek aránya, mint a általános iskolai és a szakiskolai végzettségűek esetén. Az általános iskolai, vagy szakiskolai legmagasabb végzettséggel rendelkezők esetén az egy elhelyezkedett személyre eső fajlagos támogatási költség 709-776 ezer Ft, a felsőfokú végzettségű támogatottak esetén pedig 549-670 ezer Ft volt. 49

A vállalkozóvá válási támogatások foglalkoztatási mutatói 2010 és 2011 között a különböző végzettséggel rendelkező esetén jellemzően 2 5 százalékponttal csökkentek. A csökkenés a szakiskolai és szakmunkás, valamint a főiskolai végzettségűek esetén az átlagnál magasabb volt a vizsgált időszakban. A technikumi és egyetemi végzettségű személyek esetén 2011-ben a vállalkozóvá válási támogatások nagyobb hatékonysággal helyezték vissza a munkaerőpiacra a résztvevőket, mint az előző évben. 50

Munkahelymegőrzés támogatása 2011-ben 4223 fő került be a munkahelymegőrző támogatást követő monitoring vizsgálatba. A támogatásban érintett személyek száma 2010 és 2011 között 21,5 százalékkal nőtt. A munkahelymegőrző támogatásokra fordított összeg ennél nagyobb, 29,1 százalékos mértékben, a támogatott hónapok ennél kisebb, 11,9 százalékos mértékben nőtt 2010 és 2011 között. A bevont személyek esetén 2010 és 2011 között 3,6 hónapról 3,5 hónapra csökkent a támogatásban töltött átlagos időtartam. Munkahelymegőrzés támogatása régió sikeresen Támogatás kilépő befejezők átlagos aránya időtartama foglalkoztatási mutató sikeresen befejezőkre elsődleges másodlagos munkaerőpiacon munkaerőpiacon együtt egy kilépőre fajlagos költség egy elhelyezkedettre Dél-Alföld 641 99,7 3,4 78,7 0,2 78,9 336 916 428 499 Dél-Dunántúl 328 85,4 3,6 75,7 0,0 75,7 296 446 458 652 Észak-Alföld 635 98,1 2,9 82,0 0,5 82,5 224 122 276 882 Észak-Magyarország 365 96,4 3,3 75,9 0,3 76,1 322 718 439 522 Közép-Dunántúl 1009 87,3 3,3 77,6 0,1 77,8 230 133 338 985 Közép-Magyarország 1228 94,9 3,9 75,2 0,4 75,6 329 226 458 898 Nyugat-Dunántúl 17 100,0 5,6 94,1 0,0 94,1 693 182 736 506 Összesen 4223 93,7 3,5 77,6 0,3 77,8 289 270 396 619 A munkahelymegőrző támogatásban érintettek 93,7 százaléka sikeresen befejezte a támogatást, annak ideje alatt nem morzsolódott le, foglalkoztatott maradt. A sikeres befejezés tekintetében jelentős területi különbségek vannak. A legkisebb arányban a Dél- Dunántúl és Közép-Dunántúl területén morzsolódtak le a támogatottak (85 87 % sikeresen befejezte), ha eltekintünk a kevés számú Nyugat-Dunántúli támogatottól. A legkisebb arányokat ebben a tekintetben pedig Dél-Dunántúl és Közép-Dunántúl területén látjuk (85 87 %). A munkahelymegőrző támogatások átlagos hossza 2011-ben 3,5 hónap volt. Észak-Alföld megyéiben ennél jellemzően rövidebb idei, átlagosan 2,9 hónapig tartott egy-egy támogatás. Közép- és Dél Dunántúl területén futtatott támogatások átlagos hossza meghaladta az átlagot, 3,6 3,9 hónapos időtartamukkal. Nyugat-Dunántúl kiugró értékét az érintett személyek alacsony száma miatt ebben (és a továbbiakban következő) összehasonlításokban nem vesszük figyelembe. A munkahelymegőrző támogatásokat 2011-ben befejező személyek 77,8 százaléka a támogatást követő 180. napon foglalkoztatott volt. A regisztrált munkanélküliek közé további 2,5 százalékuk került vissza. A vizsgálat időpontjában foglalkoztatott személyek között nagyon kis arányban voltak a közfoglalkoztatott személyek (0,3 %). A támogatást követő elhelyezkedési arányok tekintetében említésre alkalmas regionális különbségek voltak 2011-ben. Észak-Alföld területén a támogatást sikeresen befejezők 82,5 százaléka volt 51

foglalkoztatott a vizsgálat időpontjában. Dél-Alföld területén folyósított munkahelymegőrző támogatások esetén is magas, 78,9 százalékos volt a foglalkoztatási mutató. Dél-Dunántúlon, valamint a fővárosban és a központi régióban ennél kisebb arányban találtuk meg a támogatott személyeket a munkaerőpiacon, ezeken a helyeken a mutató értéke elmaradt az átlagtól (75,5%). A munkahelymegőrző támogatásokra fordított költségek összege egy személyre vetítve 2011-ben 289 ezer forint volt. A támogatás magas elhelyezkedési arányai következtében az egy elhelyezkedett személyre számított fajlagos költségek sem haladják meg jelentősen ezt az értéket. Egy személyt 2011-ben, munkahelymegőrző támogatással átlagosan 397 ezer forintos költséggel tartottunk (szinte kivétel nélkül az elsődleges) munkaerő-piacon. A fajlagos költségek regionális különbségei esetén kiemelhető, hogy az egy érintett személyre számított támogatás összege Észak-Alföld és Közép-Dunántúl területén az országos átlag alatt volt, 230 ezer forint alatt maradt. A Dél-Alföldön, Észak- Magyarországon és Közép-Magyarországon az egy főre eső átlagos támogatási összeg 322 336 ezer forint közé esett. Dél-Alföld területén folyósított támogatások esetén volt a legmagasabb az egy érintettre számolt fajlagos költség, itt a támogatások költségei egy főre elérték az 337 ezer forintot. Az egy elhelyezkedettre vetített fajlagos költség is Észak- Alföldön és Közép-Dunántúlon volt a legalacsonyabb (276 338 ezer forint). Az egy elhelyezkedettre vetített költség ott volt ennél az értéknél lényegesen magasabb, ahol a magasabb egy érintettre jutó támogatási költség alacsonyabb foglalkoztatási mutatóval párosult, mint Észak-Magyarországon (440 ezer Ft) és Közép-Dunántúlon (459 ezer Ft). A munkahelymegőrző támogatások eredményességét jellemző foglalkoztatási mutató 2010 és 2011 között 71,4 százalékról 77,8 százalékra nőtt. A növekedés Dél-Dunántúlon volt a legnagyobb, itt 2010-es 61,6 százalékos eredményesség 2011-re 75,7 százalékra nőtt. Közép- 52

Dunántúlon és Közép-Magyarországon kis mértékben csökkent 2010 és 2011 között a munkahelymegőrző támogatások foglalkoztatási mutatója. A munkahelymegőrző támogatásoknál a sikeres befejezés tekintetében nem volt jelentős különbség a férfi és női résztvevők között. A támogatásba vont 2568 férfi 92,9 százaléka fejezte be sikeresen a támogatást, a 1655 nő esetén ez az arány 94,9 százalék volt. A sikeres befejezések arányánál is kisebb különbség volt 2011-ben a férfiak és nők között a vállalkozóvá válási támogatások átlagos hossza és jellemző költsége tekintetében. A férfiak és nők a támogatásai is átlagosan 3,4 3,5 hónapig tartottak és az egy főre vetített költségük is közel megegyezett (274 299 ezer Ft.). Munkahelymegőrzés támogatása nem, életkor foglalkoztatási mutató sikeresen sikeresen Támogatás fajlagos költség befejezőkre érintett befejezők átlagos elsődleges másodlagos egy aránya időtartama együtt egy kilépőre munkaerőpiacon munkaerőpiacon elhelyezkedettre Férfi 2 568 92,9 3,5 77,5 0,2 77,6 298 844 414 380 Nő 1 655 94,9 3,4 77,7 0,4 78,2 274 414 369 833 Összes 4 223 93,7 3,5 77,6 0,3 77,8 289 270 396 619 18-20 év 8 87,5 4,3 71,4 0,0 71,4 231 489 370 382 20-25 év 200 91,5 3,6 86,9 0,5 87,4 280 568 350 710 26-30 év 391 92,8 3,6 88,4 0,6 89,0 303 171 366 996 31-35 év 690 94,1 3,6 85,1 0,8 85,8 298 375 369 621 36-40 év 707 92,6 3,4 78,0 0,2 78,2 269 865 372 645 41-45 év 680 96,0 3,4 79,0 0,0 79,0 297 395 391 915 46-50 év 509 94,3 3,3 74,0 0,2 74,2 277 340 396 534 51-55 év 620 93,1 3,4 68,5 0,2 68,6 287 850 450 675 56-60 év 403 93,3 3,6 65,2 0,0 65,2 305 798 503 007 Az életkort tekintve megállapítható, hogy a támogatások átlagos időtartama az életkor növekedésével alig változott, amennyiben eltekintünk az alig néhány főt jelentő, 20 éven aluli támogatottól. A fiatalabb, 35 év alatti személyek támogatásának időtartama átlagosan 3,6 hónapig tartott, mint a középkorú és az idősebb személyeké 3,3 3,6 hónapig (az 55 éven felüliek kivételével). A lemorzsolódás tekintetében sem voltak jelentős különbségek az egyes életkori csoportok között. A legnagyobb arányban a 41 50 éves támogatottak fejezték be sikeresen a támogatást (94 96%), a 30 év alattiak esetén ettől elmaradt, de a 90 százalékot meghaladta a sikeres befejezés aránya (91,5% - 92,8%). A munkahelymegőrző támogatás esetén a nők elhelyezkedési aránya (78,2%) kevéssel meghaladta a férfiak hasonló mutatóját (77,6%). A támogatások foglalkoztatási mutatója esetén az életkori csoportok tekintetében nagyobb különbségek voltak 2011-ben. A munkahelymegőrző támogatásban érintett személyek közül a fiatalabbak lényegesen nagyobb arányban maradtak foglalkoztatottak, mint az idősebb alkalmazottak. A 35 év alatti támogatottak a támogatás végét követő 6. hónapban 85 89 százalékos arányban foglalkoztatottak voltak (nem feltétlenül, de zömmel a támogatott vállalatnál). A 36 45 évesek esetén a foglalkoztatási mutató kevéssel a 80 százalékos szint alatt maradt. Az 53

idősebb, 50 év feletti munkavállalók 65, 2 68,6 százaléka volt foglalkoztatott a vizsgálat időpontjában. A munkahelymegőrző támogatások költsége egy kilépőre számítva 289 ezer Ft. volt 2011- ben. Ez az összeg egy, a vizsgálat idején is foglalkoztatott személyre vetítve 397 ezer forint volt. A férfiak esetén a kevéssel magasabb arányú lemorzsolódás, a szintén kevéssel, de rosszabb arányú foglalkoztatási arány és a jellemzően magasabb költség miatt az egy elhelyezkedett személyre eső költség már érezhetően magasabb (414 ezer Ft), mint a nők esetén (370 ezer Ft.). A támogatások költsége egy főre vetített teljes költsége az egyes életkori csoportok esetén csak kevéssel tért el. A legmagasabb egy főre jutó költség a 26 30 évesek és az 55 év felettiek esetén volt (305 ezer Ft), a legalacsonyabb a 36 40 éves támogatottaknál (270 ezer Ft). A nagy eltéréseket mutató elhelyezkedési arányok következtében az egy elhelyezkedett személyre jutó költségek között is jelentős különbségek mutatkoztak. Az egy foglalkoztatottra jutó költség a fiatalabb, 35 év alatti korosztályok esetén 340 ezer Ft alatt maradt, az 50 éven felüli személyek esetén viszont meghaladta a 450 ezer forintot. A munkahelymegőrző támogatások eredményességét jellemző foglalkoztatási mutató 2010 és 2011 között 6,4 százalékponttal, 71,4 százalékról 77,8 százalékra nőtt. A növekedés mértéke a nők esetén kevéssel magasabb volt, mint a férfiak esetén. Minden korcsoportban jelentősen nőtt 2010 és 2011 között a foglalkoztatottság aránya. A növekedés a fiatalabb, 35 év alatti korosztály esetén is jelentősnek mondható, miközben rájuk a korábbi évben is magas arányú munkában állás volt jellemző. Az idősebb, 40 éven felüli személyek esetén ennél is nagyobb volt a foglalkoztatási mutató növekedése. A 40 éven felüli, munkahelymegőrző támogatásban érintett személyek 2011-ben 6 8 százalékkal magasabb arányban voltak (maradtak) foglalkoztatottak, mint 1 évvel korábban. 54

A munkahelymegőrző támogatás sikeres befejezése tekintetében az iskolai végzettségek szerint kisebb különbségek voltak. Az általános iskolai, szakmunkásképző, valamint a gimnáziumi és technikumi végzettséggel rendelkezők nagyobb arányban fejezték be sikeresen a támogatást, mint a másféle végzettségekkel rendelkezők. A munkahelymegőrző támogatásban érintett személyek legmagasabb iskolai végzettség szerinti legnépesebb csoportja a szakmunkás végzettségűek voltak (2011-ben 1823 fő). Munkahelymegőr zés támogatása végzettség általános iskolai végzettség nélküli érintett sikeresen befejezők aránya Támogatás átlagos időtartama foglalkoztatási mutató sikeresen befejezőkre elsődleges másodlagos egy együtt egy kilépőre munkaerőpiacon munkaerőpiacon fajlagos költség elhelyezkedettre 15 86,7 3,3 53,8 0,0 53,8 209 338 448 581 általános iskola 691 95,1 3,5 77,5 0,5 77,9 255 729 345 134 szakiskola 48 85,4 3,2 90,2 0,0 90,2 198 542 257 568 szakmunkásképző 1 823 94,3 3,4 76,7 0,1 76,8 281 752 388 822 szakközépiskola 757 92,2 3,5 76,5 0,3 76,8 302 194 426 793 technikum 204 94,6 3,4 83,4 0,5 83,9 280 805 353 606 gimnázium 387 94,8 3,7 77,1 0,3 77,4 333 933 455 042 főiskola 212 89,6 3,4 82,6 1,1 83,7 351 091 468 121 egyetem 86 91,9 3,4 78,5 0,0 78,5 335 639 465 564 Összesen 4 223 93,7 3,5 77,6 0,3 77,8 289 270 396 619 A munkahelymegőrző támogatás átlagos időtartama az érintett személyek végzettsége szerint nem nagyon különbözött. Az átlagos 3,5 hónapos időtartamtól lefelé olyan, kis létszámú végzettségi csoportoknál tért el, mint a szakiskolai (3,2 hó), vagy a felsőfokú végzettségűek (3,4 hó). Az átlagos értéket meghaladó időtartamú, 3,7 hónapos támogatása a technikumi végzettségű személyeknek volt. A munkahelymegőrző támogatás foglalkoztatási mutatója esetén nem voltak jelentős különbségek az érintett személyek legmagasabb iskolai végzettsége szerint, amennyiben eltekintünk az alig néhány főt jelentő, általános iskolai végzettség nélküli és a szakiskolai végzettségű. E két csoport esetén az alacsony létszámok miatt a foglalkoztatási mutató átlagától mindkét irányban jelentősen eltérő értékét az érintettek számarányának megfelelő súllyal vegyük figyelembe. A többi végzettségi csoport esetén a foglalkoztatási mutató értéke 78 és 84 százalék között volt. A technikumi és főiskolai végzettségű, támogatásban érintett személyek 83,7 83,9 százalékét a támogatást végét követő fél és múlva is a munkaerőpiacon találtuk. A szakmunkásképző és szakközépiskolai végzettségűek esetén ez az arány 76,8 százalék volt. A munkahelymegőrző támogatás egy főre eső költségei a végzettség függvényében, folyamatosan emelkedtek. A támogatás összegét az érintettek bérének függvényében határozták meg, ezért nem meglepő, hogy az egyre magasabb végzettségű érintettek támogatásának egy főre eső költsége emelkednek. Az általános és szakiskolai, valamint a szakmunkás végzettségűek munkahelymegőrző támogatásának átlagos (teljes, nem havi) 55

összege 200-300 ezer Ft között volt. A középfokú végzettségűek támogatásai 280 330 ezer Ft-ot értek el, a felsőfokú végzettségűek esetén pedig ez a költség 335 351 ezer Ft volt. Nem változtat ezen a tendencián a munkahelymegőrző támogatás költségeinek egy elhelyezkedettre vetítése sem. Az általános iskolai, szakiskolai, vagy szakmunkás legmagasabb végzettséggel rendelkezők esetén volt a legalacsonyabb az egy elhelyezkedett személyre eső fajlagos támogatási költség (258 388 ezer Ft). A felsőfokú végzettségű támogatottak esetén ez a fajlagos költség 465 468 ezer Ft volt. A szakközépiskolai végzettséggel rendelkezők esetén hiába volt alacsony az egy személyre eső támogatás (302 ezer Ft), az alacsony elhelyezkedési arány következtében esetükben az egy elhelyezkedettre eső fajlagos költség magas (427 ezer Ft) volt. A munkahelymegőrző támogatás foglalkoztatási mutatói 2010 és 2011 között a különböző végzettséggel rendelkező esetén 3 10 százalékponttal emelkedtek. A növekedés a szakképzettséget biztosító végzettségeknél volt a legmagasabb. A szakiskolai végzettségűek esetén 8,8 százalékponttal, a szakmunkásképző végzettségűeknél és a technikusok esetén 7,2 ponttal, a főiskolai végzettségűeknél 10,8 ponttal haladta meg a foglalkoztatási mutató az előző évi értéket. A többi végzettségi csoport esetén kisebb arányú volt a munkában állás arányának növekedése, egyedül az egyetemi végzettségű csoport esetén maradt el kevéssel ez a mutató az előző évi értéktől. A nyomon követéssel, a támogatás lezárultát követő 180. napon végzett vizsgálat eredményeképpen a munkaerőpiacon talált személyeknek csak elenyészően kis hányadát (0,3%) találtuk a másodlagos munkaerőpiacon. 56

Hosszabb időtartamú közfoglalkoztatás A hosszabb időtartamú közfoglalkoztatás keretében 2011-ben 31852 fő támogatása fejeződött be. Ebben az évben a közfoglalkoztatottak 72,8 százaléka a rövid időtartamú közfoglalkoztatásban volt érintett, 11,9 százalékuk országos közfoglalkoztatási programok keretében kapott munkát, és további 13,4 százalékukat pedig volt az itt elemzett hosszabb időtartamú közfoglalkoztatásba vonták be. A közfoglalkoztatottak alig 1,9 százalékát elérő értékteremtő közfoglalkoztatási programok részletes bemutatásától itt eltekintünk. Hosszabb időtartamú közfoglalkoztatás érintett régió sikeresen befejezők aránya Támogatás átlagos időtartama foglalkoztatási mutató sikeresen befejezőkre elsődleges másodlagos munkaerőpiacon munkaerőpiacon együtt egy kilépőre fajlagos költség egy elhelyezkedettre Dél-Alföld 4 545 54,3 6,3 31,1 27,7 58,8 280 447 879 057 Dél-Dunántúl 4 189 67,8 6,3 23,6 31,9 55,5 304 903 810 431 Észak-Alföld 10 310 80,0 5,5 23,8 21,4 45,3 302 361 835 525 Észak-Magyarország 8 299 57,1 5,9 33,3 20,4 53,7 298 135 971 806 Közép-Dunántúl 1 713 78,9 6,6 34,3 24,1 58,3 275 639 599 200 Közép-Magyarország 1 507 61,0 6,4 27,6 18,9 46,5 313 429 1 103 592 Nyugat-Dunántúl 1 289 71,5 6,3 31,5 25,3 56,8 281 480 693 743 Összesen 31 852 67,4 6,0 27,9 23,5 51,4 296 709 855 893 A hosszabb időtartamú közfoglalkoztatásban érintettek 67,4 százaléka fejezte be sikeresen a támogatást. A közfoglalkoztatás lebonyolításában a támogatás időtartama és az egyes személyek foglalkoztatási időtartama eltérhet, rendszerint el is tér egymástól. Egy támogatáson belül különböző időtartamokra kötnek szerződést az érintett személyekkel. Lemorzsolódónak azonban a közfoglalkoztatás eszközei esetén is csak azokat a személyeket tekintettük, akik esetén a kilépés dátuma korábbi volt, mint az egyéni szerződésükben megjelölt időpont. A hosszabb időtartamú közfoglalkoztatás területileg egyenlőtlenül, a rosszabb foglalkoztatási és gazdasági helyzetű területekre fókuszálva valósult meg. Az érintett személyek jelentős része Észak-Alföld (32,4 %) és Észak-Magyarország (26,1 %) területén végrehajtott programban vett részt. A sikeres befejezés tekintetében jelentős területi különbségek vannak. A legkisebb arányban az Észak-Alföld és Közép-Dunántúl területén végrehajtott programokból morzsolódtak le a támogatottak (20-21 %). Nyugat- és Dél-Dunántúl területén 67,8 és 71,5 százalék közé esett a sikeresen befejezők aránya. Ennél is alacsonyabb volt ez az arány Dél-Alföld (54,3 %), Észak- Magyarország (57,1%), valamint a főváros és környéke esetén (61%). A hosszabb időtartamú közfoglalkoztatás átlagos hossza 2011-ben 6 hónap volt. Észak- Alföld és Észak-Magyarország megyéiben ennél jellemzően rövidebb idei, átlagosan 5,5 5,9 hónap volt egy befejezett támogatás átlagos időtartama (a lemorzsolódástól függetlenül). Az ország gazdaságilag fejlettebb területein, Közép-Dunántúl és Közép-Magyarország megyéiben a támogatások átlagosan 6,4 6,6 hónapig tartottak. 57

A hosszabb időtartamú közfoglalkoztatást 2011-ben befejező személyek 51,4 százaléka volt a támogatást követő 180. napon foglalkoztatott. A támogatást követő elhelyezkedési arányok tekintetében jelentős regionális különbségek voltak 2011-ben. Észak-Alföld és Közép- Magyarország területén a támogatást sikeresen befejezők 45,3 46,5 százaléka volt foglalkoztatott a vizsgálat időpontjában. Az ország más területein a foglalkoztatási mutató értéke 55,5 % és 58,8 % között volt. A támogatást követően újra foglalkoztatott személyek között jelentős arányban voltak a közfoglalkoztatott személyek. A vizsgálat időpontjában munkaviszonnyal rendelkezők 45,8 százaléka közfoglalkoztatott volt. Dél-Dunántúl a hosszabb időtartamú közfoglalkoztatást követő 180. napon munkában állók 57,4 százaléka közfoglalkoztatott volt. Észak-Magyarországon, Közép-Dunántúlon és Közép-Magyarország területén lényegesen alacsonyabb (38 41 %) volt ez az arány. A foglalkoztatási mutató azokon a területeken volt magasabb az átlagos értéknél, ahol az elsődleges munkaerőpiacon való elhelyezkedés aránya is magasabb érékeket ért el. Ilyenek voltak a Dél-Alföld, Közép-Dunántúl és Nyugat-Dunántúl területén végrehajtott programok. A hosszabb időtartamú közfoglalkoztatásra fordított költségek összege egy személyre vetítve 2011-ben 296 ezer forint volt. Az itt szereplő költségelemek a közfoglalkoztatott személyek bérén felül tartalmazzák a program teljes, béren felüli egyéb járulékos költségeit is. Az alacsonynak tekinthető elhelyezkedési arányok következtében az egy elhelyezkedett személyre számított fajlagos költségek ezt az értéket jelentősen meghaladják. Egy személyt 2011-ben, hosszabb időtartamú közfoglalkoztatással átlagosan 856 ezer forintos költséggel helyeztünk vissza a munkaerő-piacra (itt együtt számoljuk az elsődleges és másodlagos munkaerőpiacra helyezett személyeket). A fajlagos költségek regionális különbségei esetén kiemelhető, hogy az egy érintett személyre számított támogatás összege Dél-Alföld, a Közép- és Nyugat Dunántúl területén az országos átlag alatt maradt, 275 és 281 ezer forint között volt. Közép-Magyarország területén végrehajtott közfoglalkoztatási programok esetén volt a legmagasabb az egy érintettre számolt fajlagos költség, itt a támogatások költségei egy főre elérték az 313 ezer forintot. Az egy elhelyezkedettre vetített fajlagos költség Közép- és Nyugat-Dunántúl területén indított közfoglalkoztatási programok esetén volt a legalacsonyabb (599-693 ezer forint). Az egy elhelyezkedettre vetített költség ott volt ennél az értéknél lényegesen magasabb, ahol a magasabb egy érintettre jutó támogatási költség alacsonyabb foglalkoztatási mutatóval párosult, mint Észak-Magyarországon (972 ezer Ft) és Közép- Magyarországon (1104 ezer Ft). 58

A hosszabb időtartamú közfoglalkoztatásoknál a sikeres befejezés tekintetében nem volt jelentős különbség a férfi és női résztvevők között. A közfoglalkoztatás ezen formájába vont 16 038 férfi 66,2 százaléka fejezte be sikeresen a támogatást, a 15814 nő esetén ez az arány magasabb, 68,7 százalékos volt. A sikeres befejezések arányánál is kisebb különbség volt 2011-ben a férfiak és nők között a hosszabb időtartamú közfoglalkoztatások átlagos hossza és jellemző költsége tekintetében. A férfiak és nők támogatásai is átlagosan 5,9-6 hónapig tartottak és az egy főre vetített költségük is közel megegyezett (289 304 ezer Ft.). Hosszabb időtartamú közfoglalkoztatás érintett nem, életkor sikeresen Támogatás befejezők átlagos aránya időtartama foglalkoztatási mutató sikeresen befejezőkre elsődleges másodlagos munkaerőpiacon munkaerőpiacon fajlagos költség egy együtt egy kilépőre elhelyezkedettre Férfi 16 038 66,2 5,9 25,6 25,9 51,5 289 292 848 666 Nő 15 814 68,7 6,0 30,0 21,2 51,3 304 231 862 980 Összes 31 852 67,4 6,0 27,9 23,5 51,4 296 709 855 893 18-20 év 378 66,7 4,6 21,8 23,8 45,6 202 206 664 641 20-25 év 4 322 65,5 6,0 31,5 20,5 52,0 288 958 848 997 26-30 év 4 246 66,5 6,2 29,2 20,9 50,1 321 523 964 115 31-35 év 3 994 68,1 6,1 28,4 22,8 51,3 308 479 884 468 36-40 év 4 578 68,8 6,0 27,2 23,2 50,4 293 117 844 486 41-45 év 4 470 67,9 5,9 27,7 24,6 52,3 292 744 824 033 46-50 év 4 069 68,0 5,9 26,1 26,1 52,2 292 185 822 769 51-55 év 3 985 67,7 5,9 25,8 26,4 52,3 287 088 811 379 56-60 év 1 715 67,2 5,9 27,7 24,5 52,2 301 514 860 392 A közfoglalkoztatott személyek életkori csoportjait tekintve megállapítható, hogy a támogatások átlagos időtartama az életkor növekedésével alig változott. A kevés számú 20 év alatti személy az átlagosnál rövidebb ideig volt foglalkoztatottak (4,6 hónap). A fiatalabb, 40 év alatti személyek foglalkoztatási átlagos ideje néhány tizeddel meghaladta az ennél idősebbek időtartamait. A lemorzsolódás tekintetében sem voltak jelentős különbségek az egyes életkori csoportok között. A legnagyobb arányban a 31 50 éves támogatottak fejezték 59

be sikeresen a támogatást (68 69 %), a 30 év alattiak (65%- 67%) és legidősebb korcsoportok (67%) esetén ettől kevéssel elmaradt a sikeres befejezés aránya. A hosszabb időtartamú közfoglalkoztatás esetén a férfiak és a nők elhelyezkedési aránya között alig volt különbség (51,3 51,5%). A közfoglalkoztatás ezen formájának foglalkoztatási mutatója esetén az életkori csoportok tekintetében ennél nagyobb különbségek voltak 2011-ben. A foglalkoztatásban érintett személyek közül a legfiatalabbak (20 év alattiak) és a 26 40 éves korcsoportba tartozók kisebb része (46 51 %) volt foglalkoztatott a vizsgálatok időpontjában, mint az idősebb személyek (52%). A foglalkoztatottak között jelentős arányt képviseltek az újra közfoglalkoztatott személyek. A sikeresen befejezők 27,9 százaléka az elsődleges, további 23,5 százaléka a másodlagos munkaerőpiacon helyezkedett el. A legfiatalabb, 20 éven aluli személyek kivételével igaz, hogy a fiatalabb, 40 év alatti foglalkoztatottak nagyobb arányban helyezkedtek el az elsődleges (27 31 %) és kisebb arányban a másodlagos (20 23 %) munkaerőpiacon, mint az idősebb személyek. A hosszabb időtartamú közfoglalkoztatás költsége egy kilépőre számítva 296 ezer Ft volt 2011-ben. Ez az összeg egy, a monitoring vizsgálat idején is foglalkoztatott személyre vetítve 856 ezer forint volt. A férfiak és nők esetén nem tért el egymástól sem az egy érintett személyre, sem pedig az egy munkában állóra vetített költség esetén. A hosszabb időtartamú közfoglalkoztatás költsége egy főre vetített teljes költsége az egyes életkori csoportok esetén csak kevéssel tért el. A legmagasabb egy főre jutó költség a 26 35 évesek és az 55 év felettiek esetén volt (302-321 ezer Ft), a legalacsonyabb a 20 év alatti (202 ezer Ft). A többi életkori csoportba tartózó személy közfoglalkoztatásának költsége 288 és 293 ezer Ft között volt (a teljes, esetükben 6 hónapos időszakra értve). A hosszabb időtartamú közfoglalkoztatás esetén életkori és nemi kategóriák szerint nem voltak jelentős különbségek a foglalkoztatás sikerességét tekintve, ezért az egy elhelyezkedettre eső költségek tekintetében sem alakultak ki jelentős költségek. Az egy foglalkoztatottra jutó költségek a 26-35 év közötti korosztályok esetén voltak a legmagasabbak, (884 964 ezer Ft) és a legfiatalabb, alacsony támogatási idővel jellemezhető korosztály esetén a legalacsonyabbak (665 ezer Ft). A többi korosztály esetén az egy elhelyezkedett személyre jutó fajlagos költség 811 és 848 ezer Ft között volt. 60

2011-ben a hosszabb időtartamú közfoglalkoztatásban érintett személyek legmagasabb iskolai végzettség szerinti legnépesebb csoportja az általános iskolai (31,5%) és a szakmunkás végzettségűek (28,3%) voltak. A hosszabb időtartamú közfoglalkoztatás sikeres befejezése tekintetében az iskolai végzettségek szerint kisebb különbségek voltak. A többi végzettségi csoportnál nagyobb arányú volt a sikereses befejezés a szakiskolai végzettségűek között (74,2 %). A többi csoportban a lemorzsolódás hasonló arányú volt, a közfoglalkoztatásba belépő személyek 65 68 százaléka sikeresen befejezte a programot. Hosszabb időtartamú közfoglalkoztatás érintett végzettség általános iskolai végzettség nélküli sikeresen befejezők aránya Támogatás átlagos időtartama foglalkoztatási mutató sikeresen befejezőkre elsődleges másodlagos munkaerőpiacon munkaerőpiacon együtt egy kilépőre fajlagos költség egy elhelyezkedettre 1 222 66,6 5,0 21,4 25,3 46,7 210 398 676 597 általános iskola 10 040 68,0 5,6 23,5 27,4 50,9 257 966 744 890 szakiskola 608 74,2 5,7 23,5 25,7 49,2 272 246 745 609 szakmunkásképző 9 027 66,6 6,0 28,2 23,5 51,7 297 752 864 248 szakközépiskola 4 245 66,9 6,3 32,6 20,7 53,3 336 960 945 403 technikum 819 65,4 6,5 31,7 22,4 54,1 349 669 987 514 gimnázium 3 779 68,2 6,4 30,1 20,3 50,4 342 152 996 141 főiskola 1 724 67,8 6,4 38,1 14,9 53,0 345 580 962 488 egyetem 388 65,5 6,5 35,4 16,9 52,4 373 193 1 088 714 Összesen 31 852 67,4 6,0 27,9 23,5 51,4 296 709 855 893 A hosszabb időtartamú közfoglalkoztatás átlagos időtartama az érintett személyek végzettsége szerint különbségeket mutat. Az átlagos 6 hónapos időtartamtól lefelé tér el az alacsonyabb iskolai végzettségű érintettek átlagos közfoglalkoztatási időtartama (5 5,7 hó). Az érettségivel, vagy felsőfokú végzettséggel rendelkező személyek foglalkoztatása a hosszabb idejű közfoglalkoztatás keretében jellemzően hosszabb, 6,3 6,5 hónapos volt. 61

A hosszabb időtartamú közfoglalkoztatás foglalkoztatási mutatója esetén nem voltak jelentős különbségek az érintett személyek legmagasabb iskolai végzettsége szerint, amennyiben együtt vizsgáljuk az elsődleges és másodlagos munkaerőpiac mutatóit. A legalább érettségizett személyek 52 54 százaléka volt foglalkoztatott (a gimnáziumot végzettek kivételével), az alacsonyabb iskolai végzettségűek ennél kisebb arányban (46,7 51,7 %) voltak foglalkoztatottak a program végét követő 6. hónapban. A különböző végzettségű csoportok között az igazi különbséget az jelentette, hogy a programot követő 180. napon az elsődleges, vagy a másodlagos munkaerőpiacon találtak állást. Az alapfokú végzettségűek 21 23 százaléka került az elsődleges munkaerő-piacra, a középfokú végzettségeknél ez az arány 28 és 33 százalék között volt, a felsőfokú végzettségűek esetén pedig 35,4 38,1 százalék. A másodlagos munkaerőpiacon (közfoglalkoztatásban) végzettségek szerint az alacsonyabb végzettségű személyeket találtuk meg magasabb arányban. A hosszabb időtartamú közfoglalkoztatás egy főre eső költségei a végzettség függvényében, folyamatosan emelkedtek. A közfoglalkoztatásban alkalmazott béreket bizonyos esetekben az érintettek bérének függvényében határozták meg, ezért nem meglepő, hogy az egyre magasabb végzettségű érintettek támogatásának egy főre eső költsége emelkednek. Az általános és szakiskolai, valamint a szakmunkás végzettségűek foglalkoztatásának átlagos (teljes, nem havi) összege 210-297 ezer Ft. között volt. A középfokú végzettségűek esetén ez a költség 337 349 ezer Ft-ot ért el, a felsőfokú végzettségűek esetén pedig egy főre 345 373 ezer forintot fordítottak átlagosan egy közfoglalkoztatási programban. Nem változtat ezen a tendencián a munkahelymegőrző támogatás költségeinek egy elhelyezkedettre vetítése sem. Az általános iskolai, szakiskolai, vagy szakmunkás legmagasabb végzettséggel rendelkezők esetén volt a legalacsonyabb az egy elhelyezkedett személyre eső fajlagos támogatási költség (676-745 ezer Ft.). Az érettségizett személyek esetén ez a fajlagos költség lényegesen magasabb volt (945 1089 ezer Ft). 62

Országos közfoglalkoztatási program Az országos közfoglalkoztatási programok keretében 2011-ben 28227 fő támogatása fejeződött be. Ebben az évben a közfoglalkoztatottak 72,8 százaléka a rövid időtartamú közfoglalkoztatásban volt érintett, 13,4 százalékuk hosszabb időtartamú közfoglalkoztatás keretében kapott munkát, és további 11,9 százalékukat pedig volt az itt elemzett országos közfoglalkoztatási programokba vonták be. Országos közfoglalkoztatási program régió foglalkoztatási mutató sikeresen sikeresen Támogatás befejezőkre érintett befejezők átlagos aránya időtartama elsődleges másodlagos munkaerőpiacon munkaerőpiacon együtt egy kilépőre fajlagos költség egy elhelyezkedettre Dél-Alföld 5 151 58,5 9,0 9,9 27,0 36,9 351 661 1 628 963 Dél-Dunántúl 2 992 34,5 8,1 9,2 25,6 34,8 388 974 3 241 809 Észak-Alföld 8 596 99,8 8,9 9,4 20,3 29,7 413 122 1 392 082 Észak-Magyarország 3 397 80,5 8,9 19,9 27,5 47,4 470 846 1 234 155 Közép-Dunántúl 2 139 53,8 8,5 21,3 22,3 43,6 466 775 1 992 879 Közép-Magyarország 3 863 89,3 7,6 20,0 20,3 40,3 409 457 1 138 756 Nyugat-Dunántúl 2 089 72,2 8,8 28,4 17,7 46,1 350 720 1 054 180 Összesen 28 227 76,0 8,6 14,5 22,3 36,8 405 240 1 447 387 Az országos közfoglalkoztatási programokban érintettek 76 százaléka fejezte be sikeresen a támogatást. Az országos közfoglalkoztatási programok is területileg egyenlőtlenül, a rosszabb foglalkoztatási és gazdasági helyzetű területekre fókuszálva valósultak meg. Az érintett személyek jelentős része Észak-Alföld (30,4%) és Dél-Alföld (18,2 %) területén végrehajtott programban vett részt. A sikeres befejezés tekintetében jelentős területi különbségek voltak. A legkisebb arányban az Észak-Alföld és Közép-Magyarország területén végrehajtott programokból morzsolódtak le a támogatottak (89-99 % sikeresen befejezte). Nyugat-Dunántúl és Észak-Magyarország területén 72,2 és 80,5 százalék közé esett a sikeresen befejezők aránya. Ennél is alacsonyabb volt ez az arány Dél-Alföld (58,5 %), Dél-Dunántúl (34,5 %), valamint a Közép-Dunántúl esetén (53,8%). Az országos közfoglalkoztatási programok átlagos hossza 2011-ben 8,6 hónap volt (jellemzően hosszabbak voltak, mint a hosszabb időtartamú közfoglalkoztatás támogatásai). Észak-Alföld és Észak-Magyarország megyéiben, valamint a Dél-Alföldön az országos közfoglalkoztatási programok átlagos hossza meghaladta az országos átlagot (8,1 9 hónap). Az ország más régióiban indított programok résztvevői ennél rövidebb ideig, 8,1 8,8 hónapig tartó foglalkoztatásban vettek részt. A fővárosban és környékén (Közép- Magyarországon) ennél lényegesen rövidebbek voltak a 2011-ben befejezett programok (7,6 hónap). Az országos közfoglalkoztatási programokat 2011-ben befejező személyek 36,8 százaléka volt a támogatást követő 180. napon foglalkoztatott. A támogatást követő elhelyezkedési arányok 63

tekintetében jelentős regionális különbségek voltak 2011-ben. Az ország jobb gazdasági helyzetű térségeiben (Közép-Dunántúlon, Közép-Magyarországon és Nyugat-Dunántúlon), valamint Észak-Magyarországon 40,3 és 47,4 százalék között volt a foglalkoztatási mutató értéke. Más régiók területén indított programok esetén ettől az értéktől elmaradt a vizsgálat időpontjában foglalkoztatottak aránya (29,7 36,9 %). A támogatást követően újra foglalkoztatott személyek között jelentős arányban voltak a közfoglalkoztatott személyek. Az országos közfoglalkoztatási programokat sikeresen befejező személyek a támogatott foglalkoztatást követően jelentős arányban a közfoglalkoztatásba kerülnek vissza. Dél- Alföldön, Dél-Dunántúl és Észak-Magyarországon indított programok esetén ez az arány 2011-ban 25,6 27,5 százalék között volt. A másodlagos munkaerőpiacra a legkisebb arányban a Nyugat-Dunántúli programok résztvevői tértek vissza (17,7%). Más nézőpontból a vizsgálatok időpontjában munkaviszonnyal rendelkezők 60,7 százaléka közfoglalkoztatott volt. Dél-Alföldön és a Dél-Dunántúl az országos közfoglalkoztatási programot követő 180. napon munkában állók 73,3 73,5 százaléka közfoglalkoztatott volt. A foglalkoztatási mutató azokon a területeken volt magasabb az átlagos értéknél, ahol magasabb volt az elsődleges munkaerőpiacra való visszatérés aránya. Ilyenek voltak Észak-Magyarország, Közép-Dunántúl és Nyugat-Dunántúl területén végrehajtott programok. Az országos közfoglalkoztatási programokra fordított költségek összege egy személyre vetítve 2011-ben 405 ezer forint volt. Az alacsony elhelyezkedési arányok következtében az egy elhelyezkedett személyre számított fajlagos költségek ezt az értéket jelentősen meghaladták. Egy személyt 2011-ben, országos közfoglalkoztatási program keretében átlagosan 1 447 ezer forintos költséggel helyeztünk vissza a munkaerő-piacra (itt együtt számoljuk az elsődleges és másodlagos munkaerőpiacra visszahelyezett személyeket). 64

A fajlagos költségek regionális különbségei esetén kiemelhető, hogy az egy érintett személyre számított támogatás összege Dél-Alföld, Dél-Dunántúl és Nyugat Dunántúl területén az országos átlag alatt maradt, 350 és 388 ezer forint között volt. Észak- Magyarország és Közép-Dunántúl területén végrehajtott közfoglalkoztatási programok esetén volt a legmagasabb az egy érintettre számolt fajlagos költség, itt a támogatások költségei egy főre vetítve elérték az 467-471 ezer forintot. Az egy elhelyezkedettre vetített fajlagos költség Közép-Magyarország és Nyugat-Dunántúl területén indított közfoglalkoztatási programok esetén voltak a legalacsonyabb (1054-1139 ezer forint). Az egy elhelyezkedettre vetített költség ott volt ennél az értéknél lényegesen magasabb, ahol a magasabb volt az egy főre eső támogatási költség, mint Közép-Dunántúlon (1993 ezer Ft), vagy ahol az alacsonyabb támogatási költség alacsonyabb foglalkoztatási mutatóval párosult, mint Dél-Dunántúlon (3242 ezer Ft). Az országos közfoglalkoztatási programokba lényegesen több férfit, mint nőt vontak be, a 2011-ben érintett személyek 88,2 százaléka férfi volt. A sikeres befejezés tekintetében nem volt jelentős különbség a férfi és női résztvevők között. A közfoglalkoztatás ezen formájába vont férfiak 76,2 százaléka fejezte be sikeresen a támogatást, a nők esetén ez az arány alacsonyabb, 72,6 százalékos volt. A sikeres befejezések arányánál kisebb különbség volt 2011-ben a férfiak és nők között az országos közfoglalkoztatási programok átlagos hossza és jellemző költsége tekintetében. A férfiak és nők a támogatásai is átlagosan 8,4 8,6 hónapig tartottak és az egy főre vetített költségük is közel megegyezett (401-436 ezer Ft). Országos közfoglalkoztatási program nem, életkor érintett sikeresen befejezők aránya Támogatás átlagos időtartama foglalkoztatási mutató sikeresen befejezőkre elsődleges munkaerőpiacon másodlagos munkaerőpiacon fajlagos költség egy együtt egy kilépőre elhelyezkedettre Férfi 24 892 76,6 8,6 13,7 23,0 36,7 401 084 1 426 663 Nő 3 335 72,2 8,4 20,5 17,1 37,6 436 257 1 607 643 Összes 28 227 76,0 8,6 14,5 22,3 36,8 405 240 1 447 387 18-20 év 852 71,8 8,0 13,1 29,1 42,2 397 349 1 312 175 20-25 év 3 878 74,3 8,5 16,4 23,7 40,1 435 507 1 460 984 26-30 év 3 225 75,3 8,7 15,4 25,2 40,6 392 269 1 284 332 31-35 év 3 527 75,6 8,7 15,7 23,1 38,8 362 259 1 235 676 36-40 év 3 753 77,6 8,6 14,7 20,8 35,5 470 456 1 705 914 41-45 év 3 559 76,4 8,6 13,3 21,2 34,4 455 889 1 731 598 46-50 év 3 529 75,9 8,5 14,2 20,0 34,3 332 782 1 279 288 51-55 év 3 738 77,4 8,6 13,1 22,3 35,4 398 237 1 455 142 56-60 év 2 034 77,5 8,9 13,1 20,4 33,6 381 858 1 468 240 A közfoglalkoztatott személyek életkori csoportjait tekintve megállapítható, hogy a támogatások átlagos időtartama az életkor növekedésével alig változott. A kevés számú 20 év alatti személy az átlagosnál rövidebb ideig volt foglalkoztatottak (8 hónap). A fiatalabb, 26 35 év közötti, valamint az 55 év feletti személyek foglalkoztatási átlagos ideje néhány tizeddel meghaladta a teljes állomány átlagát. A lemorzsolódás tekintetében sem voltak 65

jelentős különbségek az egyes életkori csoportok között. A 36 éven felüli támogatottak az átlagosnál nagyobb, az ennél az életkornál fiatalabbak jellemzően az átlagosnál kisebb arányban fejezték be sikeresen a közfoglalkoztatási programot. Az országos közfoglalkoztatási programok esetén a férfiak és a nők elhelyezkedési aránya között alig volt különbség (36,7 37,6%). Azonban megfigyelhető, hogy a monitoring vizsgálatok időpontjában foglalkoztatott nők többsége az elsődleges (64,6%), a férfiak többsége pedig a másodlagos (62,7%) munkaerőpiacon volt megtalálható. A közfoglalkoztatás ezen formájának foglalkoztatási mutatója esetén az életkori csoportok tekintetében ennél nagyobb különbségek voltak 2011-ben. A foglalkoztatásban érintett személyek közül a fiatalabbak (35 év alattiak) magasabb arányban (39 42 %) voltak foglalkoztatottak, mint az ennél idősebb személyek (33,6 35,5%). A foglalkoztatottak között jelentős arányt képviseltek az újra közfoglalkoztatott személyek. A sikeresen befejezők 14,5 százaléka az elsődleges, további 22,3 százaléka a másodlagos munkaerőpiacon helyezkedett el. A legfiatalabb, 20 éven aluli személyek kivételével igaz, hogy a fiatalabb, 35 év alatti foglalkoztatottak nagyobb arányban helyezkedtek el mind az elsődleges (15,7 16,4 %), mind pedig a másodlagos (23,1 25,2 %) munkaerőpiacon, mint az idősebb személyek. Az országos közfoglalkoztatási programok költsége egy kilépőre számítva 405 ezer Ft. volt 2011-ben. Ez az összeg egy, a monitoring vizsgálat idején is foglalkoztatott személyre vetítve 1 448 ezer forint volt. A férfiak és nők esetén nem tért el egymástól sem az egy érintett személyre, sem pedig az egy munkában állóra vetített költség esetén. Az országos közfoglalkoztatási programok egy főre vetített teljes költsége az egyes életkori csoportok esetén csak kevéssel tért el. A legmagasabb egy főre jutó költség a 36 45 évesek esetén volt (456-470 ezer Ft), a legalacsonyabb pedig a 46 50 év közöttiek esetén (333 ezer Ft). A többi életkori csoportba tartóz személy közfoglalkoztatásának költsége 362 és 435 ezer Ft között volt (a teljes, esetükben 8,6 hónapos időszakra értve). Az országos közfoglalkoztatási programok esetén életkori és nemi kategóriák szerint nem voltak jelentős különbségek a foglalkoztatás sikerességét tekintve, ezért az egy elhelyezkedettre eső költségek tekintetében sem alakultak ki jelentős költségek. Az egy foglalkoztatottra jutó költségek a 36-45 év közötti korosztályok esetén voltak a legmagasabbak (1 706 1 732 ezer Ft). A többi korosztály esetén az egy elhelyezkedett személyre jutó fajlagos költség 1279 és 1468 ezer Ft között volt. 66

2011-ben az országos közfoglalkoztatási programokban érintett személyek legmagasabb iskolai végzettség szerinti legnépesebb csoportja az általános iskolai (50,1%) és a szakmunkás végzettségűek (29,2%) voltak. A közfoglalkoztatási programok sikeres befejezése tekintetében az iskolai végzettségek szerint kisebb különbségek voltak. A többi végzettségi csoportnál nagyobb arányú volt a sikereses befejezés a legalacsonyabb, még általános iskolai végzettséggel sem rendelkezők között (80,2 %). A többi csoportban a lemorzsolódás hasonló arányú volt, a közfoglalkoztatásba belépő személyek 71 77 százaléka sikeresen befejezte a programokat. Országos közfoglalkoztatási program végzettség általános iskolai végzettség nélküli érintett sikeresen befejezők aránya Támogatás átlagos időtartama foglalkoztatási mutató sikeresen befejezőkre elsődleges másodlagos egy együtt egy kilépőre munkaerőpiacon munkaerőpiacon fajlagos költség elhelyezkedettre 2 070 80,2 7,8 9,5 25,7 35,2 310 153 1 099 342 általános iskola 14 148 75,7 8,4 12,8 24,0 36,8 409 689 1 471 138 szakiskola 478 74,9 8,7 16,5 26,0 42,5 315 751 992 954 szakmunkásképző 8 247 76,2 8,9 15,8 20,4 36,3 372 653 1 347 335 szakközépiskola 1 425 73,8 9,1 21,6 16,3 37,8 353 212 1 264 640 technikum 487 71,3 9,3 23,1 18,4 41,5 340 956 1 153 094 gimnázium 932 77,7 9,1 18,1 19,9 38,0 470 681 1 595 181 főiskola 287 71,4 9,8 25,9 14,1 40,0 864 216 3 024 757 egyetem 153 74,5 9,8 29,8 11,4 41,2 2 745 912 8 938 821 Összesen 28 227 76,0 8,6 14,5 22,3 36,8 405 240 1 447 387 Az országos közfoglalkoztatási programok átlagos időtartama az érintett személyek végzettségének növekedésével párhuzamosan emelkedett. Az átlagos 8,6 hónapos időtartamtól lefelé tér el az alacsonyabb, általános iskolai végzettségű, vagy még azzal sem rendelkező érintettek átlagos közfoglalkoztatási időtartama (7,8 8,4 hó). Az érettségivel, rendelkező személyek foglalkoztatása az országos közfoglalkoztatási programok keretében 67

jellemzően hosszabb, 9,1 9,3 hónapos volt, a felsőfokú végzettséggel rendelkező személyeket pedig jellemzően 9,8 hónapig foglalkoztatták. Az országos közfoglalkoztatási programok foglalkoztatási mutatója esetén kisebb különbségek voltak az érintett személyek legmagasabb iskolai végzettsége szerint, amennyiben együtt vizsgáljuk az elsődleges és másodlagos munkaerőpiac mutatóit. A legnagyobb arányban a szakiskolai végzettségű személyeket találtuk meg a munkaerőpiacon a programot követő 180. napon (42,5 %), a legalacsonyabb arányban pedig a végzettség nélkülieket és a 8 általánossal rendelkezőket (35 37 %). A különböző végzettségű csoportok között jelentős különbséget mutatott az a tény, hogy a programot követő 180. napon az elsődleges, vagy a másodlagos munkaerőpiacon találtak állást. Az alapfokú végzettségűek 9 12 százaléka került az elsődleges munkaerő-piacra, a középfokú végzettségeknél ez az arány 16 és 23 százalék között volt, a felsőfokú végzettségűek esetén pedig 26 30 százalék. A másodlagos munkaerőpiacra közfoglalkoztatásba) lépők aránya annál magasabb volt, minél alacsonyabb volt az programból kilépő személy végzettsége. Az országos közfoglalkoztatási programok egy főre eső költségei a végzettség függvényében, folyamatosan emelkedtek. A közfoglalkoztatásban alkalmazott béreket bizonyos esetekben az érintettek bérének függvényében határozták meg, ezért nem meglepő, hogy az egyre magasabb végzettségű érintettek támogatásának egy főre eső költsége emelkednek. Az itt szereplő költségelemek a közfoglalkoztatott személyek bérén felül tartalmazzák a program teljes, béren felüli egyéb járulékos költségeit is. Az általános iskolai végzettségűek, valamint a gimnáziumi és a felsőfokú végzettséggel rendelkezők esetén az egy főre jutó költség meghaladta a teljes érintett kör átlagát. A végzettség nélküliek, a szakiskolai, szakmunkás és más középfokú végzettségűek foglalkoztatásának átlagos (teljes, nem havi) összege 310-373 ezer Ft. között volt. A felsőfokú végzettségűek esetén (amennyiben eltekintünk a csak 153 főt érintő felsőfokú végzettségű személyek adatától) pedig egy főre 864 ezer forintot fordítottak átlagosan egy közfoglalkoztatási programban. Nem változtat ezen a tendencián az országos közfoglalkoztatási programok költségeinek egy elhelyezkedettre vetítése sem. Az végzettség nélküliek, a szakiskolai, vagy szakközépiskolai legmagasabb végzettséggel rendelkezők esetén volt a legalacsonyabb az egy elhelyezkedett személyre eső fajlagos támogatási költség (993 1265 ezer Ft.). 68

Rövid idejű közfoglalkoztatás A rövid idejű közfoglalkoztatási programok keretében 2011-ben 172 821 fő támogatása fejeződött be. Ebben az évben a közfoglalkoztatottak 13,4 százaléka a hosszabb időtartamú közfoglalkoztatásban volt érintett, 11,9 százalékuk országos közfoglalkoztatási programokba keretében kapott munkát, és további 72,8 százalékukat pedig volt az itt elemzett rövid időtartamú közfoglalkoztatásban vonták be. A közfoglalkoztatottak alig 1,9 százalékát elérő értékteremtő közfoglalkoztatási programok részletes bemutatásától itt eltekintünk. Rövid idejű közfoglalkoztatás régió érintett sikeresen befejezők aránya Támogatás átlagos időtartama foglalkoztatási mutató sikeresen befejezőkre fajlagos költség elsődleges másodlagos munkaerőpiacon munkaerőpiacon együtt egy egy kilépőreelhelyezkedettre Dél-Alföld 26 248 56,8 5,3 16,5 14,4 31,0 84 342 479 597 Dél-Dunántúl 23 464 76,6 5,2 13,3 14,4 27,7 84 879 400 402 Észak-Alföld 51 198 85,0 4,8 12,3 9,9 22,2 80 918 429 220 Észak-Magyarország 41 318 57,3 5,1 14,9 9,3 24,2 75 809 547 409 Közép-Dunántúl 12 288 84,4 5,2 19,3 15,5 34,8 78 265 266 330 Közép-Magyarország 10 268 62,4 4,3 17,7 9,0 26,6 85 273 512 940 Nyugat-Dunántúl 8 037 68,9 6,1 20,8 14,5 35,3 91 966 378 460 Összesen 172 821 70,8 5,0 14,7 11,6 26,3 81 338 436 078 A rövid idejű közfoglalkoztatásban érintettek 70,8 százaléka fejezte be sikeresen a támogatást. Egy támogatáson belül különböző időtartamokra kötnek szerződést az érintett személyekkel. Lemorzsolódónak azokat a személyeket tekintettük, akik esetén a kilépés dátuma korábbi volt, mint az egyéni szerződésükben megjelölt időpont. A rövid idejű 69

közfoglalkoztatás is területileg egyenlőtlenül, a rosszabb foglalkoztatási és gazdasági helyzetű területekre fókuszálva valósult meg. Az érintett személyek jelentős része Észak- Alföld (29,6%) és Észak-Magyarország (24,2 %) területén végrehajtott programokban vett részt. A sikeres befejezés tekintetében jelentős területi különbségek voltak. A legkisebb arányban az Észak-Alföld és Közép-Dunántúl területén végrehajtott programokból morzsolódtak le a támogatottak (84 85 % sikeresen befejezte). Nyugat-Dunántúl és Közép-Magyarország területén 62,4 és 68,9 százalék közé esett a sikeresen befejezők aránya. Ennél is alacsonyabb volt ez az arány Dél-Alföld (56,8%), valamint a Észak-Magyarország esetén (57,3%). A rövid idejű közfoglalkoztatások átlagos hossza 2011-ben 5 hónap volt (jellemzően nem voltak sokkal rövidebbek, mint a hosszabb időtartamú közfoglalkoztatás támogatásai). Nyugat-Dunántúlon a rövid idejű közfoglalkoztatások átlagos hossza meghaladta a 6 hónapot. Az ország más régióiban indított programok résztvevői ennél rövidebb ideig, 5,1 5,3 hónapig tartó foglalkoztatásban vettek részt. A fővárosban és környékén (Közép- Magyarországon) és Észak-Alföld rövidebbek voltak a 2011-ben befejezett programok (4,3 4,8 hónap). A rövid idejű közfoglalkoztatásokat 2011-ben befejező személyek 26,3 százaléka volt a támogatást követő 180. napon foglalkoztatott. A támogatást követő elhelyezkedési arányok tekintetében jelentős regionális különbségek voltak 2011-ben. Az ország jobb gazdasági helyzetű térségeiben (Közép-Dunántúlon, Nyugat-Dunántúlon) 34,8 és 35,3 százalék között volt a foglalkoztatási mutató értéke. Más régiók területén indított programok esetén ettől az értéktől elmaradt a vizsgálat időpontjában foglalkoztatottak aránya (22,2 31 %). A támogatást követően újra foglalkoztatott személyek között jelentős arányban voltak a közfoglalkoztatott személyek. A rövid idejű közfoglalkoztatásokat sikeresen befejező személyek a támogatott foglalkoztatást követően jelentős arányban a közfoglalkoztatásba kerülnek vissza. Dél- Alföldön, Dél-Dunántúlon, továbbá Közép-Dunántúlon, Nyugat-Dunántúlon indított foglalkoztatások esetén ez az arány 2011-ban 14,4 15,5 százalék között volt. A másodlagos munkaerőpiacra a legkisebb arányban az Észak-Alföldi és Észak-Magyarországi programok résztvevői tértek vissza (9,3 9,9 %). Más nézőpontból a vizsgálatok időpontjában munkaviszonnyal rendelkezők 44,1 százaléka közfoglalkoztatott volt. A foglalkoztatási mutató azokon a területeken volt magasabb az átlagos értéknél, ahol magasabb volt az elsődleges munkaerőpiacra való visszatérés aránya. Ilyenek voltak Közép-Dunántúl és Nyugat-Dunántúl területén végrehajtott rövid idejű közfoglalkoztatási programok. 70

A rövid idejű közfoglalkoztatásra fordított költségek összege egy személyre vetítve 2011-ben 81 ezer forint volt. Az alacsonynak tekinthető elhelyezkedési arányok következtében az egy elhelyezkedett személyre számított fajlagos költségek ezt az értéket jelentősen meghaladják. Egy személyt 2011-ben, rövid idejű közfoglalkoztatás keretében átlagosan 436 ezer forintos költséggel helyeztünk vissza a munkaerő-piacra (itt együtt számoljuk az elsődleges és másodlagos munkaerőpiacra visszahelyezett személyeket). Az egy érintett személyre számított fajlagos költségek regionális különbségei nem voltak jelentősek. A foglalkoztatás költsége Észak-Magyarország és Közép-Dunántúl területén az országos átlag alatt maradt, 75 és 78 ezer forint között volt. Nyugat-Dunántúl területén végrehajtott közfoglalkoztatások esetén volt a legmagasabb az egy érintettre számolt fajlagos költség (92 ezer Ft). Az egy elhelyezkedettre vetített fajlagos költség Közép- és Észak- Magyarország területén indított közfoglalkoztatási programok esetén volt a legmagasabb (513-547 ezer forint). Ez a költség Közép-Dunántúlon csak 266 ezer forintot ért el. Az egy elhelyezkedettre vetített költség ott volt az átlagosnál lényegesen magasabb, ahol alacsonyabb volt a foglalkoztatási mutató, mint Közép- és Észak-Magyarország területén. A rövid idejű közfoglalkoztatásba kevéssel több férfit, mint nőt vontak be 2011-ben, az érintett személyek 52,3 százaléka férfi volt. A sikeres befejezés tekintetében nem volt jelentős különbség a férfi és női résztvevők között. A közfoglalkoztatás ezen formájába vont férfiak 69,8 százaléka fejezte be sikeresen a támogatást, a nők esetén ez az arány magasabb, 71,9 százalékos volt. A sikeres befejezések arányánál kisebb különbség volt 2011-ben a férfiak és nők között az rövid idejű közfoglalkoztatások átlagos hossza és jellemző költsége tekintetében. A férfiak és nők a támogatásai is átlagosan 5 5,1 hónapig tartottak és az egy főre vetített költségük is közel megegyezett (79-83 ezer Ft.). 71

Rövid idejű közfoglalkoztatás nem, életkor érintett sikeresen Támogatás befejezők átlagos aránya időtartama foglalkoztatási mutató sikeresen befejezőkre elsődleges másodlagos munkaerőpiacon munkaerőpiacon együtt egy kilépőre fajlagos költség egy elhelyezkedettre Férfi 90 446 69,8 5,1 15,1 13,7 28,8 83 073 412 860 Nő 82 375 71,9 5,0 14,3 9,4 23,7 79 433 466 181 Összes 172 821 70,8 5,0 14,7 11,6 26,3 81 338 436 078 18-20 év 2 802 69,6 5,0 10,1 12,3 22,4 75 366 483 238 20-25 év 25 198 69,1 5,0 16,3 10,7 27,0 83 007 444 739 26-30 év 22 390 70,6 5,0 15,7 11,2 26,9 85 879 452 963 31-35 év 22 700 70,5 5,1 15,3 11,2 26,6 82 333 439 137 36-40 év 24 933 71,3 5,0 15,1 11,6 26,6 79 630 419 215 41-45 év 25 830 71,1 5,0 14,0 11,9 25,9 80 714 438 545 46-50 év 25 079 70,9 5,1 13,9 12,5 26,4 78 573 419 174 51-55 év 23 147 72,1 5,1 13,2 12,3 25,5 79 775 433 464 56-60 év 698 75,9 3,6 17,4 8,1 25,5 99 402 513 946 A közfoglalkoztatott személyek életkori csoportjait tekintve megállapítható, hogy a támogatások átlagos időtartama az életkor növekedésével alig változott. A nagyon alacsony számú, 55 éven felüli személy esetén volt az átlagosnál rövidebb a foglalkoztatás átlagos időtartama (3,6 hónap). A többi korcsoport esetén a foglalkoztatási átlagos ideje csak néhány tizeddel tért el a jellemző 5 hónapos időtartamtól. A lemorzsolódás tekintetében sem voltak jelentős különbségek az egyes életkori csoportok között. A 36 éven felüli támogatottak az átlagosnál nagyobb, az ennél az életkornál fiatalabbak jellemzően az átlagosnál kisebb arányban fejezték be sikeresen a közfoglalkoztatási programot. A rövid idejű közfoglalkoztatás esetén 2011-ben a férfiak és a nők elhelyezkedési arányában 5 százalékpontos volt különbség volt a férfiak javára (23,7 28,8%). Azonban megfigyelhető, hogy a monitoring vizsgálatok időpontjában a nők és férfiak hasonló arányban voltak megtalálhatók az elsődleges munkaerőpiacon (15,1 14,3 %), és a foglalkoztatási mutatóban látható eltérést a nők kisebb arányú, másodlagos munkaerőpiacra történő belépése okozta (9,4-13,7). A közfoglalkoztatás ezen formájának foglalkoztatási mutatója esetén az életkori csoportok tekintetében alig voltak különbségek. A rövid idejű közfoglalkoztatásban érintett személyek közül a legfiatalabbak (20 év alattiak) kivételével hasonló, 25,5-27 százalékos arányban voltak foglalkoztatottak a támogatott foglalkoztatás befejezését követő 180. napon. A foglalkoztatottak között jelentős arányt képviseltek az újra közfoglalkoztatott személyek. A sikeresen befejezők 14,7 százaléka az elsődleges, további 11,6 százaléka a másodlagos munkaerőpiacon helyezkedett el. A legfiatalabb, 20 éven aluli és a legidősebb, 55 éven felüli személyek kivételével a foglalkoztatási arányok egyik korcsoportban sem tértek el jelentősen az átlagos értéktől. A rövid idejű közfoglalkoztatások költsége egy kilépőre számítva 81,3 ezer Ft volt 2011-ben. Ez az összeg egy, a monitoring vizsgálat idején is foglalkoztatott személyre vetítve 436 ezer forint volt. A férfiak és nők esetén nem tért el egymástól az egy érintett személyre vetített 72

költség. Az eltérő elhelyezkedési arányok következtében egy elhelyezkedett nőre eső fajlagos költség (466 ezer Ft) magasabb volt, mint a férfiak esetén (413 ezer Ft). A rövid idejű közfoglalkoztatás egy főre vetített teljes költsége az egyes életkori csoportok esetén csak kevéssel tért el. A legmagasabb egy főre jutó költség a 20 35 évesek esetén volt (82,3 85,8 ezer Ft), a legalacsonyabb pedig a 20 év alattiak esetén (75,3 ezer Ft). A rövid idejű közfoglalkoztatás esetén életkori és nemi kategóriák szerint nem voltak jelentős különbségek a foglalkoztatás sikerességét tekintve, ezért az egy elhelyezkedettre eső költségek tekintetében sem alakultak ki jelentős költségek. Az egy foglalkoztatottra jutó költségek a 30 év alatti korosztályok esetén voltak magasabbak az átlagos költségnél(445-483 ezer Ft). 2011-ben a rövid idejű közfoglalkoztatásban érintett személyek legmagasabb iskolai végzettség szerinti legnépesebb csoportja az általános iskolai (49,3%) és a szakmunkás végzettségűek (23,3%) voltak. A közfoglalkoztatási programok sikeres befejezése tekintetében az iskolai végzettségek szerint kisebb különbségek voltak. A többi végzettségi csoportnál nagyobb arányú volt a sikereses befejezés a szakiskolai végzettséggel rendelkezők között (73,2 %) és kisebb arányú a szakközépiskolai és technikumi végzettségű személyek esetén (67,3 67,7 %). 73

Rövid idejű közfoglalkoztatás végzettség általános iskolai végzettség nélküli érintett sikeresen befejezők aránya Támogatás átlagos időtartama foglalkoztatási mutató sikeresen befejezőkre elsődleges másodlagos munkaerőpiacon munkaerőpiacon együtt egy kilépőre fajlagos költség egy elhelyezkedettre 17 530 71,5 5,1 8,9 11,8 20,7 68 864 464 657 általános iskola 85 190 71,6 5,0 12,7 12,3 25,0 77 862 435 270 szakiskola 4 535 73,2 5,1 16,8 11,1 27,9 84 336 413 477 szakmunkásképző 40 286 69,8 5,0 17,4 12,2 29,6 87 815 425 153 szakközépiskola 11 365 67,3 5,1 21,2 8,5 29,7 94 410 471 843 technikum 1 953 67,7 5,4 22,7 9,9 32,6 99 974 453 013 gimnázium 9 072 71,6 4,9 19,5 8,1 27,6 84 474 426 934 főiskola 2 354 69,0 5,1 26,8 7,1 34,0 90 279 384 994 egyetem 536 64,4 5,5 22,6 6,4 29,0 92 286 494 655 Összesen 172 821 70,8 5,0 14,7 11,6 26,3 81 338 436 078 A rövid idejű közfoglalkoztatásban indított foglalkoztatások átlagos időtartama az érintettek végzettsége szerint csak kis mértékben tért el. A legnagyobb létszámú csoportokban 5 5,1 hónap volt a foglalkoztatás jellemző időtartama. Olyan, kisebb létszámot jelentő végzettségi csoportokban tért el ettől a foglalkoztatás időtartama, mint a technikumi végzettségűek (5,4 hónap), vagy a gimnáziumi végzettségűek (4,9 hónap). A rövid idejű közfoglalkoztatás foglalkoztatási mutatója esetén jelentős különbségek voltak az érintett személyek legmagasabb iskolai végzettsége szerint. Az érettségivel rendelkező, vagy annál magasabb végzettségű személyeket (a gimnáziumi végzettségűek kivételével) nagyobb arányban találtuk meg a munkaerőpiacon a programot követő 180. napon (29,7-34 %), mint az ennél alacsonyabb végzettségűeket (20,7 27,9 %). A különböző végzettségű csoportok között jelentős különbséget mutatott az a tény, hogy a programot követő 180. napon az elsődleges, vagy a másodlagos munkaerőpiacon találtak állást. Az alapfokú végzettségűek 8,9 12,7 százaléka került az elsődleges munkaerő-piacra, a középfokú végzettségeknél ez az arány 16,8 és 22,7 százalék között volt, a felsőfokú végzettségűek esetén pedig 22,6 26,8 százalék. A másodlagos munkaerőpiacra közfoglalkoztatásba) lépők aránya a szakközépiskolai, vagy annál magasabb végzettségűek esetén 10 százalék alatt maradt, az ennél alacsonyabb végzettségűek esetén viszont 11,1 és 12,2 százalékos volt. 74

A rövid idejű közfoglalkoztatás egy főre eső költségei a végzettség függvényében kis mértékben emelkedtek, amit a foglalkoztatás időtartamának különbségei is indokolnak. Az itt szereplő költségelemek a közfoglalkoztatott személyek bérén felül tartalmazzák a program teljes, béren felüli egyéb járulékos költségeit is. Az általános iskolai, vagy az alatti végzettségűek esetén az egy főre jutó költség 68 és 78 ezer Ft között volt. A legalább érettségivel rendelkezők esetén ez a költség 85 és 99 ezer forint között voltak. A rövid idejű közfoglalkoztatás egy elhelyezkedettre vetített fajlagos költsége 385 és 494 ezer forint között volt, végzettségtől függően. Ott volt ez az érték alacsonyabb, ahol magasabb volt az érintettek elhelyezkedési aránya (főiskolai végzettségűek esetén 385 ezer Ft) és azokban esetekben volt magasabb az foglalkoztatottak visszahelyezésének költsége, amelyeknél az alacsony egy főre eső költség mellett nagyon alacsony volt az elhelyezkedési arány (mint a végzettség nélküliek esetén). 75