Mohaismeret 6. A Sphagnopsida, Andreaeaopsida és Takakiopsida osztály bemutatása O:Sphagnopsida Jellegzetes felépítésük miatt külön osztályt alkotnak a tőzegmohák (1. ábra). Az egész földön elterjedtek, de csak nedves, vizes helyeken élnek. Monotipikus, 1 nemzettség többszáz faja tartozik ide. Több mint 600 fajt írtak le, de sok a többször leírt. Széleskörűen kutatott csoport. Jellegzetes élőhelyeik a lápok, különösen a tőzegmohalápok. Tőzegesedés. Kapilláris vízvezetés (hyalin sejtek szerepe). Ioncsere-környezet elsavanyítása. Gametophyton: Spóra (1. ábra K.): tetraéder alakú, a fajok között nincs igazán különbség. Szár (1. ábra A-E.): Felálló, kéregre, szilárdító rétegre és bél rétegre különíthető. A kéreg 1 vagy több sejtorban álló hyalin sejtekből áll, néha nem különül el. A szilárdító rétegben vastagfalú sejtek vannak, melyek lehetnek színesek is. A bélrétegben parenchimatikus sejteket találunk. A száron szárlevelek illetve oldalágak találhatók. A szárlevelek spirálisan helyezkednek el. Az oldalágak kötegekbe rendeződnek, megkülönböztetünk elálló és csüngő ágakat, melyek gyakran dimorfak. A szár végén fejecske található, amely voltaképpen összetorlódott ágakból áll. A fejecske közepén van a csúcsrügy ami folyamatosan osztódik. Szárlevél (1. ábra J., G., H.): Változatos alakúak és nagyságúak. Háromszög (hegyes vagy lekerekített), spatula, nyelv stb. Kétféle sejt építi fel: hyalin sejtek és fotoszintetizáló sejtek. A hyalin sejteknek vagy van vagy nincs sejtfal vastagodása,lehetnek benne pórusok is. Áglevél (1. ábra F., G., H., I., L.): Változó nagyságúak, alakjuk megnyúlt, kevésbé változatos. A csüngő és elálló ágak levelei gyakran különböznek, alakban és nagyságban is. Szintén kétféle sejt hálózatból áll: víztartó hyalin és fotoszintetizáló sejtekből. A hyalin sejtek nagyobbak, rajtuk gyűrűs vagy spirális sejtfalvastagodás látható valamint pórusok, melyeken a víz ki és beáramlik. A pórusok, száma, nagysága, elhelyezkedése fontos határozó bélyeg. Az áglevelek keresztmetszete szintén jellegzetes az egyes fajokra, fajcsoportokra (sectio). Ivarszervek (1. ábra M): Mind a hím mind a női ivarszervet perichaetalis levelek veszik körül, melyek kissé eltérőek az áglevelektől (nagyobbak, gyakran barnák, más a pórusok elrendeződése). Az ivarszervek az elálló ágakon találhatók, a hím a csúcs felé a női a tövénél, illetve a női gyakran a fejecskében. Sporophyton (2. ábra): Pseudopodiumon (gametophyton része) ülő tok, amely gömb alakú. A tok operkulummal nyílik, a tokban megnövekvő nyomás repíti le és szórja szét a spórát.
1. ábra. A Tőzegmohák általános felépítése (Daniels and Eddy 1985 nyomán). A. hajtás, B. és E. elálló és lehajló ágak, C. és D. szárkeresztmetszet és hosszmetszet, F. áglevelek, G., H. I. és L. levélsejtek (kloriciták és hyalociták), J. szárlevelek, K. spóra, M. ivarszervek és sporophyton.
2. ábra. Sphagnum tok felépítése (Schofield 1985 nyomán)
. O: Andreaeopsida Sziklákon élő, számos ősi tulajdonságot viselő csoport. 2 rend tartozik ide az Andreales és az Andreaeobryales. Andreales 1 nemzettség (Andreaea) közel 100 fajjal, Andreaeobryales 1 fajjal. Gametophyton (3. ábra): Spóra: 1 sejtű, de még a spórafal felszakadása előtt több osztódás történik Protonéma: habár elágazó, mégis redukált telepszerűnek tekintendő Szár: szabálytalanul elágazó, általában kisebbek, mint 2 cm,de az A. nivalis 10 cm is lehet. A levelek spirálisan helyezkedek el rajta. A sejtjei kissé differenciáltak, a kéreg sejtek valamivel vastagabb falúak, mint a belsők. Levél: 1 sejtrétegű, levélér ha van akkor több sejtrétegű, a sejtek sima falúak vagy papillásak, alakjuk változatos: oválistól a lándzsásig, fogazott vagy sima szélű, hegyesek, általában sötét színűek Ivarszervek: Az antheridiumot perichaetium veszi körül, és a rövid oldalhajtásokon jelenik meg. Az archegoniumot szintén perichaetium övezi, és az oldalhajtások csúcsán van. A perichaetális levelek hasonlóak a lomblevelekhez, de általában nincs erük. Sporophyton (4. ábra): Andreaea: A tok pszeudopódiumon ül, gömbös vagy elliptikus esetleg hengeres alakú, általában 4 hasítékkal nyílik. A calyptra nem nő a sporophytonnal, az még az érés előtt átszakítja és a calyptra lehullik.. Columella van, de stoma nincs a tokon.
3. ábra. Andreaeopsida felépítése (Schofield 1985 nyomán). A., B., E. Andreaea, C., D. Andreaeobryum.
4. ábra. Andreaeopsida tok típusok (Schofield 1985 nyomán). A-D. Andreaea, E. Andreaeobryum.
O: Takakiopsida (5. ábra) Későn fedezték fel, eleinte csak női példány létezett. Rendszertani besorolása sokat változott. Előszőr a májmohák közé, külön rendbe (Takakiales) majd a a Calobryales rendbe sorolták, a gametophyton felépítése alapján, az egyik legősibb májmohának tekintették. Amikor megismerték a sporophytonját a lombos mohák közé került az Andreaeopsidaba. Jelenleg a lombosmohák törzsének önálló osztályába a Takakiopsidaba sorolják. Az atlantikus és óceáni partvidék hegyein fordulnak elő nedves szilákon, köveken, sziklák közötti humuszon és talajon is. Gametophyton: Szár: Felálló, kb. 1cm, általában nem elágazó, a felálló hajtások a talajban megtalálható, horizontális növekedésű klorofillmentes (rhizóma szerű) hajtásból erednek. A levelek spirálisan vagy szabálytalan sorokban találhatók. Rhizoidok hiányoznak. Levelek: Max 1mm, 1-2 v. 4 filamentumra osztottak, a szár kéregrészéből eredő kúpos kinövésen jelennek meg. Ivarszervek: Az archegoniumok a szár csúcsi részén helyezkednek el általában egyesével, nincs takarólevelük, idősebb korban barnák. Sporophyton: Pseudopódiumon fejlődik ki, henger alakú és szabálytalanaul felhasadva, egy hasítékkal nyílik (kleisztokarp).
5. ábra. Takakiopsida felépítése