Növényrendszertan gyakorlatok

Hasonló dokumentumok
Növényrendszertan gyakorlatok

Tritikále (Triticale = Triticosecale. Wittmack.)

Törzs Zárvatermők. Osztály. Egyszikűek

Növénytan gyakorlat BSc. II. Növényrendszertan. Egyszikűek

Orchideaceae. Egész Föld, főleg trópus, szubtrópus. Talajlakó v. epifiton Szaprofita, élősködő. Ikergumó, rhizóma, pseudobulbus

Növénytan gyakorlat BSc. II. Növényrendszertan. Mohák Bryobionta

Növényrendszertan. 11. elıadás. Dr. Bartha Dénes

Növényrendszertan gyakorlatok. Erdımérnöki Szak

Növényrendszertan gyakorlatok

Harasztok Pteridophyta

Vadgazda mérnökök (BSC) részére növények fotói vizsga anyag 3. Fotók forrása: Gazdagné Torma Mária Avasi Zoltán internet

Gyepgazdálkodás. Növény- és magismereti gyakorlatok. Pannon Egyetem Georgikon Kar. (A kurzus aláírásának feltétele a sikeres gyakorlati beszámoló)

Válasz. Dr. Vida Gábor (MTA rendes tagja) Gyepterületek természetvédelmi gyepgazdálkodási vizsgálatai című akadémiai doktori értekezés

Corylaceae mogyorófélék családja

H 4 vegetatív szaporodásra nem képes karógyökerűek Karógyökereiken nincsenek járulékos rügyek, regenerálódásra nem képesek

Cseres - kocsánytalan tölgyesek

KERTRENDEZÉS TERVEZET ÁPRILIS 27.

Gyertyános - kocsánytalan tölgyesek

Hajtásos növények gyökér hajtás szár levélre

Növényrendszertan gyakorlatok

ÁLLATMENTÉSRE FELKÉSZÜLNI! TÁRSASJÁTÉK ÁLLATKÁRTYÁK

VII. évf., 1. füzet Vol. 7, No. 1

Budapesti Corvinus Egyetem Kertészettudományi Kar. Fényképezte és összeállította: Hangya Zoltán okl. Biológus, konzulens tanár

szükség esetén támasztékot igényel. Hosszú életű virágágyi dísznövény a nyári és az őszi virágágyba. Ideális vágott virág.

Penksza K. A Kárpát-medence Festuca fajainak.. Kutatási jelentés

Növényrendszertan. Moha és páfrány.

Fordították: HORTOBÁGYI T. Cirill és JAKABNÉ CSIZMAZIA Eszter. A táblák ill. az eredeti leírások reprodukcióit MOLNÁR V.

Természetmadárvédelem. gyerekszemmel

41. ábra. Zárt erdőterületek a Duna-Tisza közén 1783-ban. Zárt és nyílt erdőterületek, ligetek, cserjések a Duna- Tisza közén 1783-ban.


Növényrendszertan gyakorlatok

Amaranthus retroflexus szırös disznóparéj

Témazáró dolgozat. A növények országa.

Erdőgazdálkodás. Dr. Varga Csaba

A vízparti növények. Melyik tónak lehet gazdagabb élővilága?

Azok a külső környezeti tényezők, növényi szervesanyag mennyiségét két nagy csoportba sorolhatók.

Méhészeti dendrológia 3. rész - a tavaszi fás hordásnövények

BSc Mezőgazdasági Mérnök Szak hallgatói részére (4) Készítette: Gazdagné dr. Torma Mária főiskolai tanár Dr. Avasi Zoltán főiskolai docens Internet

Legmagasabb szintjük a gyepszint, amelyben csak lágyszárú növények fordulnak elő.

VIDÉKFEJLESZTÉSI MINISZTÉRIUM. Petrik Lajos Két Tanítási Nyelvű Vegyipari, Környezetvédelmi és Informatikai Szakközépiskola

Gabonafélék: lisztes magjukért termesztett növények 7 nagyobb, 4 kisebb jelentőségű 5 fő kalászos : búza

A Berekböszörmény-körmösdpusztai legelők (HUHN20103) kiemelt jelentőségű természetmegőrzési terület. fenntartási terve

10/b tétel. Dr. Forgó István Gerinces rendszertan II.

ERDÉSZET EMLÉKEZTETŐ: Erdőművelés Erdőhasználat Erdőtervezés. Termőhely klíma hidrológiai viszonyok talaj kölcsönhatás az erdővel

Szeretjük a macskákat, de nem a kertben - macskariasztó növények

15. Az élőhelyek, mint természetvédelmi egységek. Erdei élőhelyek. Az erdők kezelése és védelme. Erdőrezervátum program.

1. FÖLD FELETTI / Epigeikus - a gyökér rögzíti a növényt, a sziklevél alatti szárrész megnyúlása felemeli a sziklevelet a talaj felé

A jelentősen allergizáló virágporral rendelkező növényeink közül a csalánfélék (Urticaceae) pollenszórása érte el a magas szintet.

F11 Csanytelek Fajok Borítás (%)

Fontos társulástani fogalmak

A parlagfű Magyarországon

Vérszilva (Prunus cerasifera Woodii )

A Kis-Tómalmi láprét védett növényritkaságai

Általános Nemzeti Élőhely-osztályozási Rendszer (Á-NÉR2007) november Szerkesztők: Bölöni János, Molnár Zsolt, Kun András és Biró Marianna

Szerkesztette Vizkievicz András. Vizsgakövetelmények

Kulturerdők. Ódor Péter - Vegetációtan

Pioritás (SDF 4.2 Quality and Importance):

Növényrendszertan gyakorlatok

B3 Vízparti virágkákás, csetkákás, vízi hídőrös, mételykórós mocsarak Water-fringing helophyte beds with Butomus, Eleocharis or Alisma

LÁJER Konrád. Dél-dunánúli Természetvédelmi Igazgatóság, Pécs 7625 Tettye tér 9. Lánycsók 7759 Béke tér 32. Beérkezett: dec. 19.

A mészkőbányászat által roncsolt táj erdősítése az erdőmérnök kihívása

Mohaismeret 6. A Sphagnopsida, Andreaeaopsida és Takakiopsida osztály bemutatása

Kőtelek Önkormányzat lapja 2014/ Július Augusztus

SZENT ISTVÁN EGYETEM GYEPGAZDÁLKODÁSI MÓDSZERTAN. Dr Szemán László EGYETEMI JEGYZET

Integrált szántóföldi növénytermesztés II. (SMKNT4013AN) Rostnövények integrált termesztésének elemei Rostkender, Rostlen

Szukcesszió-vizsgálatok a fenyőfői erdeifenyvesekben. Boglári Zoltán, oemh

Növényrendszertan gyakorlatok

Növényökológia gyakorlat

ELTÉRÔ VÍZELLÁTOTTSÁGÚ HOMOKI ÉLÔHELYEK POA TAXONJAINAK ÖSSZEHASONLÍTÓ MORFOLÓGIAI VIZSGÁLATA

Berente község talajtani viszonyai. Dobos Endre Kovács Károly Miskolci Egyetem, Földrajz- Geoinformatika intézet

Hol az a táj szab az életnek teret, Mit az Isten csak jókedvében teremt

PÉCSI TUDOMÁNYEGYETEM. Széleslevelű csenkesz (Festuca L.) taxonok levélanatómiai diverzitása

A szegedi salátaboglárka (Ficaria verna) populációinak vizsgálata morfológiai jellemzők alapján

A Nyíregyházi lőtér (HUHN20060) kiemelt jelentőségű természetmegőrzési terület fenntartási terve

Törökszentmiklós Város területén található helyi védelemre javasolt természeti értékek

Növényrendszertan gyakorlatok

Rózsa katalógus Tearózsa hibridek tel

TALAJOK OSZTÁLYOZÁSA ÉS MEGNEVEZÉSE AZ EUROCODE

Alföldi akácosaink az aljnövényzet

Vizes élőhelyek Felszíni, vagy talajvíz által időszakosan vagy tartósan befolyásolt élőhelyek: ligeterdők, láperdők, lápok, mocsarak, rétek Lápi

Magyarország élőhelyei

A szivárványos íriszek

Á-NÉR 2007 élőhelylista definíciókkal

L2a Cseres-kocsánytalan tölgyesek Quercus cerris-quercus petraea forests

Cedrus atlantica Atlasz cédrus

TOVÁBBI KEDVEZMÉNYEKRŐL KÉREM ÉRDEKLŐDJÖN! VARGÁNÉ TÜNDE /

Jellemzők vizsgálata új fajták, variánsok leírásánál:

II. hazánk élôvilága. 1. Ökológiai alapismeretek. A szén körforgása. populáció

Növényrendszertan gyakorlatok

Magyarország zonális növényzeti övei

VÉDETT NÖVÉNYFAJOK ÚJ ELŐFORDULÁSI ADATAI A ZEMPLÉNI - HEGYSÉG NYUGATI RÉSZÉN. PATALENSZKI NORBERT norbep@fre .hu

borszőlők vörös fajták:

Egy élőhelyen azok a populációk élhetnek egymás mellett, amelyeknek hasonlóak a környezeti igényeik. A populációk elterjedését alapvetően az

Bevezetés a talajtanba X. Talajosztályozás: Váztalajok Kőzethatású talajok

Magyar Rózsák Sétánya a Szent István parkban

MAGYAR DÍSZPOSTA. Fajtaleírás (UNGARISCHE SCHAUTAUBEN) Polgár Béla szakelőadó

Honvédelem és természetvédelem a Kisalföldön

A természetes vegetáció típusok megismerése hasonló egy film, könyv vagy színházi előadás megértéséhez

A KÖZÖSSÉGI JELENTŐSÉGŰ ERDŐS ÉLŐHELYTÍPUSOK FENNTARTÁSÁNAK KÉRDÉSEI

Iskola neve:. Csapatnév: Környezetismeret-környezetvédelem országos csapatverseny. I.levelezős forduló 3. évfolyam november 21.

Átírás:

Növényrendszertan gyakorlatok 10. gyakorlat Erdőmérnöki és természetvédelmi mérnöki szak 2012 Commelinidae: Cyperaceae, Poaceae, Typhaceae

alacsony, zsombékos tövű sás (He) Levél: 2-4 mm széles, lapos, lágy Külön porzós és termős virágzatú füzérkéi vannak (Heterostachyus), az 1 db porzós a szár csúcsán, a 2-3 termős azok alatt helyezkedik el. A termős füzérkék kocsánya éréskor megnyúlik, csúcsuk így a porzós csúcsán is túlér. A pelyvák barnák. Termés: aprón szőrös szütyő Árnyéktűrő, félszáraz termőhelyeket kedvelő, inkább mészkedvelő jellegű Bükkösök, gyertyános-tölgyesek, hegy- és dombvidékeken elterjedt Ujjas sás Carex digitata

Ujjas sás Carex digitata

Ujjas sás Carex digitata

Fehér sás - Carex alba alacsony, tarackos, sarjtelepet alkotó (He) Levél: igen vékony, kezdetben lapos, később felgöngyölödik, érdes, feltűnően világos zöld; a tőlevélhüvely fehéres A virágzatban 1 porzós és 1-3(-5) termős füzérke található. A porzós virágzat pelyvái fehéresek, hártyásak, csillogók. Termés: gömbszerű, igen rövid csőrű, lazán álló szütyő Félárnyék- és szárazságtűrő, mészkedvelő, főleg dolomiton és mészkövön Meszes talajú sziklaerdők és sziklás bükkösök, ritkán cseres- és gyertyánostölgyesek, mészkedvelő tölgyesek

Fehér sás Carex alba

40-60 cm, tarackos, nagy telepeket alkotó évelő (He-Ge) Levél: 8-15 mm széles, sötétzöld, szélükön pillás Virágzati füzérkéi különneműek, az 1 db porzós csúcsi, a 2-3 termős oldalt áll. A termések a füzérkékben egymástól távolabb állnak, így az laza. Termés: sárgás szütyő, csőre oldalra görbül Közepesen fényigényes, félszáraz vagy üde, tápanyagokban és humuszban gazdag termőhelyeken Középhegységek és dombvidékek üde lomberdeiben (Gy-T, B) Bükksás Carex pilosa

Bükksás Carex pilosa

Bükksás Carex pilosa

70-120 cm, erőteljes csomókat képző, évelő (He). A szár élesen 3 élű, felálló, végig leveles. Levél: 8-20 mm széles, sötétzöld színű, szürkészöld fonákú, kemény, enyhén ormós lemezű 1 porzós és 3-7 termős füzérke van, utóbbi feltűnően hosszú (5-15 cm), lecsüngő Termés: tojásdad, kopasz, zöldes Félárnyéktűrő, nedvességigényes, a talaj kémhatására nem érzékeny Égerligetek, ritkán keményfás ligeterdők, valamint szivárgóvizes bükkösök, gyertyános-tölgyesek Lecsüngő sás Carex pendula

Lecsüngő sás Carex pendula

Lecsüngő sás Carex pendula

Lecsüngő sás Carex pendula

30-70 cm magas, csomós v. röviden tarackos (He). Levél: világoszöld, lágy, fényes, kopasz Heterostachyus típusú, a magános porzós füzérke a szár csúcsán, a 2-5 termős azok alatt helyezkedik el, utóbbi hosszú kocsányú, lehajló. IV-VI. A termés fényes felületű, igen hosszú csőrű Árnyéktűrő, üde-félnedves helyeken. A bolygatást, taposást jól viseli Üde gyertyános-tölgyesek, bükkösök, hegy- és dombvidéki ligeterdők Erdei sás Carex sylvatica

Erdei sás Carex sylvatica

Erdei sás Carex sylvatica

Erdei sás Carex sylvatica

Sárgás sás Carex michelii 20-40 cm, sarjtelepeket alkotó (Ge-He). Szára hengeres, levele világoszöld, kopasz, a tőlevélhüvely rostokra foszlik Virágzat: 1 porzós és 1-3 termős füzérke, a porzós pelyvája feltűnően világos sárgásbarna Termés hirtelen hosszú, kétfogú csőrbe keskenyedő kopasz v. aprón pelyhes, zöld v. világosbarna szütyő Fényigényes / félárnyéktűrő, szárazságtűrő, inkább mészkedvelő Száraz mészkedvelő és cseres-tölgyesek, sziklaerdők, cserjések és szegélyeik

Sárgás sás Carex michelii

Sárgás sás Carex michelii

magas, hosszan tarackos, nagy állományokat alkotó évelő (He-Ge) Levél: 5-10(-15) mm széles, szürkészöld Virágzati füzérkéi különneműek, a 2-3 porzós a szár csúcsán, a termősek alattuk, oldalt állnak. Az alsó virágzati murva hosszabb a virágzatnál, a virágzatok pelyvái sötétbarnák. A termés csőrös csúcsú, sárgás szütyő Tápanyag-, fény- és nedvességigényes, a hosszabb elöntést, sőt a pangó vizet is jól tűri Vízi és mocsári növényzet gyakori, társulásalkotó faja, láp- és ligeterdőkben is Posvány sás Carex acutiformis

Posvány sás Carex acutiformis

Posvány sás Carex acutiformis

Poaceae - Pázsitfűfélék egyéves (Th) vagy évelő (H, G) szalmaszárú növények az évelő fajok töve lehet gyepes, tarackoló vagy indás leveleik 2 sorban állnak, a levélhüvely nyílt A nyelvecske, fülecske fontos morfológiai bélyeg (hiányozhat is) a virágok többnyire kétivarúak P 2 A 3+0 G 1 szemtermés, a bibe kétkaréjú a virágtakaró (P) csökevényes (lodicula), helyette a virágot egy belső és egy külső toklász takarja, mely utóbbi csúcsán gyakran szálkát visel (mely sokféleképpen módosulhat) a virágok füzérkékbe (= kalászkákba) tömörülnek, a füzérke védőlevele a 2 (esetenként 1 v. 3) pelyvalevél a füzérke részvirágzatok összetett virágzatot hoznak létre: kalász, buga

A Juncaceae, Cyperacae és Poaceae család virágának összehasonlítása szálka bibe porzó ér külső toklász belső toklász porzószál magház bibe fellevél bibe porzó porzószál magház bibeszál porzó magház lepel

összetett füzér (füzéres füzér): kalász Virágzat-típusok: összetett fürt (füzéres fürt): buga

v v d d h h h: pelyva, d: külső toklász, v: belső toklász, l: lepelserte (lodikula) Poaceae füzérke

v: belső toklász, l: lepelserte (lodikula), g: magház Poaceae virág

levélnyelvecske és fülecske

Felálló szárú, 30-100 cm, egyéves növény (Th). Levelei világoszöldek, lágyak, szára kopasz. Virágzata igen laza buga, az egyes visszahajló ágakon 1(-3) füzérkével. A toklászok hosszú (10-20 mm-es), egyenes szálkát viselnek. Termése a toklásszal összenőtt, vele együtt lehulló szem. Virágzás IV-VI, termésérés VI-VII(-VIII). Fényigényes; szárazságtűrő, tápanyagigényes, bolygatástűrő faj, de tengődve tápanyagszegény talajokon is előfordulhat. Gyomtársulások országosan gyakori növénye, kultúrerdőkben (akácos) is. Meddő rozsnok Bromus sterilis

Meddő rozsnok Bromus sterilis

Meddő rozsnok Bromus sterilis

Meddő rozsnok Bromus sterilis

30-100 cm, laza csomós, legfeljebb rövid tarackos évelő (He, Ge). A levelek kemények, merevek, szélükön pillásak, 2-4 mm szélesek. A virágzat terebélyes, 5-15 cm hosszú buga, ágai ferdén fel- vagy elállók. A füzérkék keskenyek, 1,5-3 cm hosszúak, a toklászok csúcsukon 2-3 mm-es szálkát viselnek. Virágzás V-VI, termésérés VII-VIII. Fényigényes; szárazságtűrő, az erősen savanyú talajokat nem kedveli. Sztyepréteken, félszáraz gyepekben, bokorerdőkben, száraz erdőszegélyeken Sudár rozsnok Bromus erectus

Sudár rozsnok Bromus erectus

50-150 cm magas, felálló szárú, csomós tövű évelő (He). A szár tövén nincsenek allevelek. A fénylő sötétzöld levelek 5-15 mm szélesek, gyakran csavarodottak. A nyelvecske hiányzik, a fülecske viszont feltűnő, szárölelő. A virágzat 10-15 cm hosszú terebélyes buga, a virágok toklászainak 10-15 mmes, görbült szálkája van. Virágzás VI-VIII, termésérés VII-X. Félárnyéktűrő; nedvesség- és tápanyagigényes. Ligeterdőkben, üde lomberdők nedvesebb részein, másodlagos élőhelyeken. Óriás csenkesz Festuca gigantea

Óriás csenkesz Festuca gigantea

Óriás csenkesz Festuca gigantea

Réti csenkesz Festuca pratensis csak TVMH Közepes v. nagy termetű, 40-100 cm magas, lazán gyepes, néha csomókat alkotó évelő (He). Levelei 3-10 mm szélesek, kopaszak, sötétzöldek. A levélnyelvecske apró, széle kopasz. Virágzata terebélyes, laza buga, egy-egy virágzati csomóról 1-3 ág ered. Füzérkéi aprók, a toklászok szálkátlanok. Kicsiny szemtermése a toklásszal együtt hull le. Virágzás V-VIII(-X), termésérés VII-XI. Nedvesség- és fényigényes, tápanyagban gazdag talajokat kedvelő növény. Nedves rétek, ritkán ligeterdők, útszélek faja, országosan elterjedt.

Réti csenkesz Festuca pratensis

Réti csenkesz Festuca pratensis

Hegyi csenkesz Festuca drymeia csak EMH 80-100 cm, felálló, erőteljes szárú, telepeket alkotó, tarackoló évelő (Ge). A szár töve alleveles. A levelek 5-10 mm szélesek, sötétzöldek, fénylők, a levél nyelvecskéje 1-3 mm hosszú, fülecske nincs. A virágzat 10-15 cm hosszú terebélyes buga, a virágok toklászainak legfeljebb rövid szálkája van. Virágzás VI, termésérés VII-VIII. Üde-félszáraz barna talajokon, az árnyalást elviseli, de bőségesen virágozni a felnyíló állományokban tud. Bükkösök, gyertyános-tölgyesek hegyvidéki faja

Hegyi csenkesz Festuca drymeia

40-60 cm, sűrűn csomós tövű évelő (He). A növény sötétzöld, a tőlevelek vékonyak, igen hosszúak, érdesek, 3-5 szögletűek, míg a szárlevelek laposak, 2-3 mm szélesek. A virágzat laza, 5-12 cm hosszú buga. A toklászok 3-10 mm-es szálkát viselnek. A szemtermés a toklásszal együtt hullik le. Virágzás VI-VII, termésérés VII-VIII. Félárnyék- és szárazságtűrő, kissé mészkerülő. Hegy- és dombvidéki cseres- és gyertyános-tölgyesekben Felemáslevelű csenkesz Festuca heterophylla

Felemáslevelű csenkesz Festuca heterophylla

Felemáslevelű csenkesz Festuca heterophylla

20-40 cm magas, sűrűn csomós tövű évelő (He). A növény minden részében szürkészöld színű (tövén gyakran vörösödő), az érdes felületű levéllemezek begöngyöltek, igen vékonyak. A virágzat laza, 2-4 cm hosszú buga. A virágok toklászai 1,5-3 mm hosszú szálkát viselnek. Az apró szemtermés a toklásszal együtt hullik le. Virágzás V-VI, termésérés VI-VIII. Fényigényes; erősen szárazságtűrő, némileg sótűrő faj, főleg kötött talajokon. Taposástűrő. Száraz, gyakran taposott gyepekben, legelőkön, szikes gyepekben. Sovány csenkesz Festuca pseudovina

Sovány csenkesz Festuca pseudovina

Homoki csenkesz Festuca vaginata 15-60 cm, sűrűn csomós tövű évelő (He). Az egész növény szürkészöld színű, a sima felületű levelek begöngyöltek, hamvas bevonatúak. A virágzat laza, 4-10 cm hosszú buga. A virágok toklászai szálkátlanok. A szemtermés a toklásszal együtt hullik le. Virágzás V-VI, termésérés VI-VII. Fényigényes; erősen szárazságtűrő, mészkedvelő. A pannon flóratartomány bennszülött növénye, amely meszes homokterületeken gyakori és jellegzetes társulásalkotó a nyílt, igen száraz gyepekben.

Homoki csenkesz Festuca vaginata

20-40 cm magas, sűrűn csomós tövű, évelő (He). Levelei élénkzöldek, a levéllemez begöngyölődött, tapintása érdes. Virágzata laza, 3-10 cm hosszú buga, a toklászok hegyesek, néha röviden szálkásak. Az apró szemtermés a toklásszal együtt hullik le. Virágzás V-VIII, termésérés VII-X. Fényigényes; szárazságtűrő, inkább mészkedvelő, a taposást elég jól viselő faj. Száraz gyepekben országosan gyakori, ritkábban felnyíló koronaszintű száraz lomberdőkben is. Pusztai csenkesz Festuca rupicola

Pusztai csenkesz Festuca rupicola

50-100 cm, röviden tarackos vagy lazán csomós tövű évelő (He). Csomós ebír Dactylis glomerata Levélhüvelye oldalról összenyomott, levelei 3-12 mm szélesek, szürkészöldek, puha tapintásúak, kopaszak. Virágzata fel- és elálló oldalágú, csomós buga. A pelyvák és a toklászok hátukon aprón szőrösek. Virágzás V-VIII., termésérés VII-X. Fényigényes; üde vagy nedves, jó tápanyagellátottságú talajokon. Országosan gyakori, főleg üde és nedves gyepekben, gyomtársulásokban, útszéleken.

Csomós ebír Dactylis glomerata

Csomós ebír Dactylis glomerata

30-60 cm, sűrűn csomós tövű évelő (He). Levelei sötétzöldek, lágyak, visszahajlók, az alsók elálló, puha szőrűek. A füzérkékben a toklász szálkája jóval hosszabb, mint maga a toklász. Kissé lapított szemtermése a toklásszal együtt hullik le. Virágzás V-VIII, termésérés VI-IX. Félárnyéktűrő; nedvességigény tekintetében tág tűrésű faj (félszárazüde), a bolygatást jól tűri. Üde lomberdőkben gyakori, de előfordul ligeterdőkben és kultúrerdőkben is. Erdei szálkaperje Brachypodium sylvaticum

Erdei szálkaperje Brachypodium sylvaticum

Erdei szálkaperje Brachypodium sylvaticum

Erdei szálkaperje Brachypodium sylvaticum

Tollas szálkaperje Brachypodium pinnatum Hosszan kúszó tarackokos, sarjtelepeket alkotó, 50-70 cm, felálló szárú fűféle (Ge). Levelei merevek, felállók, világoszöldek. A füzérkék a virágzati főtengely két átellenes oldalán 1-3 mm-es kocsányon ülnek. A toklász szálkái rövidek. Hengeres szemtermése a toklásszal együtt hullik le. Virágzás V-VIII, termésérés VI-IX. Száraz termőhelyek fényigényes növénye. Száraz lomberdők nyílt részein, tisztásain, szegélyein telepeket alkot. Inkább domb- és hegyvidéki.

Tollas szálkaperje Brachypodium pinnatum

25-50 cm magas, röviden tarackos v. csomós tövű évelő (He-Ge). A levelek kissé szürkés árnyalatú zöldek, a felső szárlevelek levéllemeze a szártól ± derékszögben áll el. A levélnyelvecske jelentéktelen, legfeljebb 0,5 mm hosszú. Virágzata laza buga, amely az elvirítás után kissé összehajlik. A toklászok háta élelt (keresztmetszetük tehát V -alakú). Termése gyengén háromélű szemtermés. Virágzás (V)VI-VIII, termésérés VIII-X. Fényigényes; leggyakrabban félszáraz termőhelyeken szaporodik el. Száraz lomberdőkben, de üdébb erdőkben is, hegy- és dombvidéki. Ligeti perje Poa nemoralis

Ligeti perje Poa nemoralis

Keskenylevelű perje Poa angustifolia (syn.: Poa pratensis subsp. angustifolia) 30-60 cm magas, tarackos, a talajfelszínt sűrűn beborító évelő (Ge). Sötétzöld levelei laposak, feltűnően hosszúak, a levélnyelvecske 1-3 mm-es. Virágzata megnyúlt buga. A toklászok háta élelt (keresztmetszetük tehát V - alakú). Termése háromélű szemtermés. Virágzás V-VI, termésérés VI-IX. Fényigényes; bolygatástűrő és -jelző, közepesen tápanyag- és nitrogénigényes faj, a taposást jól tűri. Laza lombozatú faállományok alatt vagy erdőn kívüli gyepekben, kultúrerdőkben. Réti perje fajcsoport Poa pratensis agg.

Réti perje fajcsoport Poa pratensis agg.

Réti perje fajcsoport Poa pratensis agg.

20-50 cm, tarackos, telepeket alkotó évelő (Ge). Levelei világoszöldek, 3-6 mm szélesek, lágyak, színükön apró pelyhesek; a növény töve bíboros színű. A bugavirágzat alsó ága 1-4 cm hosszú, a bugaágak el- vagy felállók. A füzérkékben többnyire egyetlen kifejlett virág található, a pelyvák barnásak. Elliptikus szemtermése a toklászok közül kihullik. Virágzás V-VII, termésérés VII-IX. Közepesen fényigényes, humuszos száraz-félszáraz (üde-félnedves) talajokon. Élőhely és előfordulás: A hegy- és dombvidék üde lomberdeiben Egyvirágú gyöngyperje Melica uniflora

Egyvirágú gyöngyperje Melica uniflora

Egyvirágú gyöngyperje Melica uniflora

Egyvirágú gyöngyperje Melica uniflora

Csillagpázsit Cynodon dactylon tarackos, elfekvő hajtású, szőnyegszerű foltokat alkotó évelő (He- Ge). Virágzat: 3-6 ágú (csillagszerűen elágazó) füzéres ernyő. A füzérkék egyvirágúak. VI-X. Szárazság- és taposástűrő, meleg- és fényigényes Száraz gyepek, útszélek, taposott gyepek

Csillagpázsit Cynodon dactylon

Csillagpázsit Cynodon dactylon

80-200 cm, rövid gyöktörzsű, gyakran csomókat alkotó évelő (Ge-He). Szára csak az alján leveles. Levelei 8-15 mm szélesek, világos zöldek, kopaszak vagy igen apró szőrökkel fedettek. Virágzata karcsú buga, tengelyhez simuló ágakkal. A virágzati fellevelek aprók, acélkékek; termése kicsiny szemtermés. Virágzás VI-VIII(-IX), termésérés VIII- X. Változó vízellátottságú termőhelyeken, fényigényes. Homoki tölgyesek mélyedései (semlyékek), kiszáradó láprétek Kékperje Molinia coerulea agg.

Kékperje Molinia coerulea agg.

Kékperje Molinia coerulea agg.

Közönséges tarackbúza Agropyron repens (Elymus repens) 20-100 cm magas, tarackos, telepeket alkotó évelő fűféle (Ge). Levelei élénk- vagy szürkészöldek, kopaszak, érdesek, mereven elállók. Virágzata kalász, a füzérkék a virágzati tengelyen váltakozva, magánosan állnak, oldalról összenyomottak, a füzérke síkja a kalász síkjára merőleges. Termése a belső toklásszal összenőtt, keskeny, lapított szem. Virágzás IV-VIII, termésérés VII-X. Fényigényes; szárazságtűrő, a termőhely zavarását jól viselő gyom jellegű növény. Száraz gyepek, gyomtársulások

Közönséges tarackbúza Agropyron repens

Közönséges tarackbúza Agropyron repens

Közönséges tarackbúza Agropyron repens

Közönséges tarackbúza Agropyron repens

Hajperje - Hordelymus europaeus csak EMH 70-100 cm magas, csomós növekedésű évelő fűféle (He). Levelei érdesek, középerük kiemelkedő Virágzata egyenes tömött kalász, a füzérkék a virágzati tengelyen hármasával csoportosulnak Virágzás VI-VIII Árnytűrő, kedveli az üde élőhelyeket Bükkösök, gyertyánosok, vágásterületek

Hajperje Hordelymus europaeus

Hajperje Hordelymus europaeus

Hajperje Hordelymus europaeus

20-60 cm, csomós tövű évelő (He). Levelei fonalasak, simák, sötétzöldek. A virágzat nagyon laza, terebélyesen elálló ágú, 5-10 cm hosszú buga. A füzérkék 5 mm hosszúak, 2 virágúak, a pelyvák és toklászok hártyásak, fényesek. A toklászok a hátukon szálkát viselnek, amely a virágból messze kinyúlik, középen térdesen megtört. Virágzás VI-VII, termésérés VII-IX. Félárnyék- és szárazságtűrő, mészkerülő, nálunk száraz erdőtípusokban, tápanyagban szegény, nyershumuszos talajon él. A Nyugat-Dunántúlon és a középhegységek magasabb részein, mészkerülő erdőkben. Erdei sédbúza Deschampsia flexuosa

Erdei sédbúza Deschampsia flexuosa

Erdei sédbúza Deschampsia flexuosa

40-150 cm, zsombékszerű, sűrű csomókat alkotó évelő (He). Levelei 2-4 mm szélesek, sötétzöldek, merevek, felszínükön élesen bordázottak, nagyon érdesek. A virágzat többszörösen összetett, laza, sokvirágú, 10-40 cm hosszú buga. A füzérkék 4-5 mm-esek, 2-3 virágúak, a pelyvák és toklászok fehéresek, hártyásak. A toklászok szálkája rövid, nem térdes és nem nyúlik ki a virágból. Virágzás VI-IX, termésérés VIII-X. Fényigényes; nedvességkedvelő faj, főleg a változó vízhatású, kötött talajokon. Mocsárréteken társulásalkotó, kisebb számban előfordulhat ligeterdőkben. Gyepes sédbúza Deschampsia caespitosa

Gyepes sédbúza Deschampsia caespitosa

Gyepes sédbúza Deschampsia caespitosa

Gyepes sédbúza Deschampsia caespitosa

Cérnatippan Agrostis capillaris csak EMH 20-60 cm magas, elfekvő, s csak a virágzatoknál felegyenesedő szárú évelő (He). A levelek 2-3 mm szélesek, laposak, világoszöldek, a levélnyelvecske 1,5 mmnél rövidebb. A virágzat összetett buga, ágai a virágzás után is szétállnak. A füzérkék 1,5-2,5 mm hosszúak, egyvirágúak, a toklászok szálkátlanok. Virágzás VI-VIII, termésérés VII-IX. Fényigényes; a gyorsan kiszáradó, erodált, változó vízhatású agyagos és kavicsos talajokon, mészkerülő. Domb- és hegyvidéki száraz-félszáraz, mészkerülő gyepekben, erdőszegélyekben

Cérnatippan Agrostis capillaris

Cérnatippan Agrostis capillaris

30-100 cm magas, gyakran elfekvő, s csak a virágzó szárakkal felegyenesedő, indákat fejlesztő évelő (He). A levelek 2-6 mm szélesek, laposak, világoszöldek, a levélnyelvecske 2 mmnél hosszabb. A virágzat többszörösen összetett, sokvirágú buga, ágai a virágzás után összehúzódnak. A füzérkék 2-3 mm hosszúak, egyvirágúak, a toklászok szálkátlanok. Virágzás VI-VIII, termésérés VII-X. Fényigényes; nedvességkedvelő faj, akár 50 cm-es időszakos vízborítást is elvisel. Mocsárrétek, nedves árkok és gyomtársulások, szikesedő rétek Fehér tippan Agrostis stolonifera

Fehér tippan Agrostis stolonifera

Fehér tippan Agrostis stolonifera

Fehér tippan Agrostis stolonifera

Fehér tippan Agrostis stolonifera

Hosszan kúszó, pikkelyes gyöktörzsű, igen nagy termetű (1-4 m magas) évelő (Ge). Levelei szálasak, 2-4 cm szélesek, szürkészöldek, érdes felületűek. Levélnyelvecskéje nem hártyás, apró szőrök alkotják. Virágzata terebélyes (15-40 cm hosszú), barnás színezetű buga. Virágzás VII-X, termésérés IX-X. Fényigényes, nedves vagy vízzel borított, tápanyagban gazdag termőhelyet igénylő faj. Vízi, vízközeli növénytársulások, mocsarak uralkodó faja, ligeterdők és láperdők is. Nád Phragmites australis

Nád Phragmites australis

Nád Phragmites australis

Nád Phragmites australis

Franciaperje Arrhenatherum elatius 70-150 cm, lazán gyepes tövű, karcsú, felálló szárú évelő (He). Levelei kopaszak, lágyak, világoszöldek. Virágzata hosszú (8-20 cm), keskeny, laza buga. Füzérkéi sárgászöldek, aprók (6-8 mm-esek), belőlük a térdesen megtört toklász messze kiáll. Szemtermése bordás, gyengén szőrözött. Virágzás V-IX(-XI), termésérés VII-XI. Fénykedvelő; közepes vízigényű, a bolygatást elég jól tűrő. Kaszálókon, nedves réteken tömeges, társulásalkotó, szálanként ligeterdőkben, útszéleken

Franciaperje Arrhenatherum elatius

Franciaperje Arrhenatherum elatius

Kásafű Milium effusum csak EMH 60-120 cm, laza csomókat alkotó, minden részében kopasz évelő (He). A levél 1-1,5 cm széles, szürkészöld, a feltűnő levélnyelvecske 0,5 cm-es. A virágzat igen laza, kevés füzérkéjű, 10-25 cm hosszú buga, melynek ága vízszintesen elállnak vagy visszahajlanak. A füzérkék 2,5-3 mm hosszúak, egyvirágúak, a pelyvák tompák. Virágzás V-VI, termésérés VI-VIII. Árnyéktűrő; üde termőhelyet jelző faj. Bükkösökben, gyertyánostölgyesekben, elsősorban a hegy- és dombvidékeken

Kásafű Milium effusum

Kásafű Milium effusum

Erdei nádtippan Calamagrostis arundinacea csak EMH 80-120 cm magas, csomós tövű, felálló szárú évelő (He). A levelek 3-8 mm szélesek, fénylő sötétzöldek, néha letörölhetően hamvas bevonatúak, fonákukon szórtan szőrösek. Virágzata 8-15 cm hosszú, sokvirágú buga. Füzérkéi egyvirágúak, 4-5 mmesek, a toklász hosszan szálkás (a szálka a virágból kinyúlik). Virágzás VI-VIII, termésérés VII-IX. Félárnyéktűrő; félszáraz vagy üde talajokon, mészkerülő. Mészkerülő erdőkben vagy üde lomberdők kisebb, kisavanyodó talajfelszínén.

Erdei nádtippan Calamagrostis arundinacea

80-150 cm, felálló szárú, vastag, kúszó tarackú, nagy telepeket alkotó évelő (Ge). 5-20 mm széles levelei szürkészöldek, merevek, kopaszak, néha érdesek. Virágzata 10-25 cm hosszú, sokvirágú buga. Füzérkéi egyvirágúak, 5-7 mmesek, a toklász röviden szálkás. Termése két végén kihegyezett, kicsiny szem. Virágzás VI-VIII(-X), termésérés VII- XI. Fényigényes; szárazságtűrő, faj, jó tápanyagellátású, bolygatott élőhelyeken tömeges. Száraz-üde erdők vágásterületein tömeges, parlagok, bolygatott gyepek. Invazív faj. Siskanád Calamagrostis epigeios

Siskanád Calamagrostis epigeios

Siskanád Calamagrostis epigeios

Siskanád Calamagrostis epigeios

Siskanád Calamagrostis epigeios

Siskanád Calamagrostis epigeios

Réti ecsetpázsit - Alopecurus pratensis 30-100 cm, felálló szárú, csomós tövű fűféle (He). Levelei és szára sötétzöldek, kopaszak. Virágzata hengeres, tömött, 3-9 cm hosszú, 5-8 mm széles buga. A füzérkék aprók, a pelyvák a szélükön összenőttek, közülük a toklász szálkája kinyúlik. Virágzás IV-VII(-X), termésérés VI-X. Nedvesség-, tápanyag- és fényigényes, elég bolygatástűrő növény. Nedves rétek, néha időszakos elöntés kapó ligeterdők vagy mocsarak társulásalkotó, országosan gyakori faja.

Réti ecsetpázsit - Alopecurus pratensis

Réti ecsetpázsit - Alopecurus pratensis

40-90 cm, csomós tövű, évelők (He). Leveleik hosszúak, szálasak, összegöngyölődöttek, szürkészöldek. Virágzatuk keskeny, kevés virágú. A toklászok hosszú szálkát viselnek, melyen pillás szőrök állnak. Orsó alakú szemtermésük a toklásszal együtt hullik le. Virágzás V-VI(-VII), termésérés VI-VII. Erősen szárazságtűrő, fényigényes fajok, többségük mészkedvelő. Száraz gyepek védett növényei. Hazánkban hét nehezen elkülöníthető fajuk él, legelterjedtebb a pusztai árvalányhaj (S. pennata). További két árvalányhaj toklászának szálkája nem szőrös ( tollas ), közülük a kunkorgó árvalányhaj (S. capillata) száraz gyepekben nem ritka. Árvalányhaj-fajok Stipa spp.

Árvalányhaj-fajok Stipa spp.

Árvalányhaj-fajok Stipa spp.

Árvalányhaj-fajok Stipa spp.

Árvalányhaj-fajok Stipa spp.

Csillagpázsit Cynodon dactylon csak TVMH Kis v. közepes termetű (10-30 cm), elfekvő, a csomókon legyökerező, csak a virágzatoknál felemel kedő szárú évelő (He). A levelek szürkészöldek, rövidek, merevek, széleiken pillásak. A levélnyelvecske szőrcsomót visel. A virágzat 3-5, ujjasan összetett (egy pontból elágazó), 2-6 cm-es füzérből áll. A füzérkék a virágzati füzéreken két sorban állnak, 2 mm hosszúak, egyvirágúak, általában ibolyás színűek, a toklász nem szálkás. Virágzás VII-IX, termésérés VIII-X. Fényigényes; szárazság- és némileg sótűrő, a taposást, felszínbolygatást kiválóan elviselő faj. Taposott, száraz gyepekben, legelőkön, út- és járdaszéleken főleg a síkságokon és dombvidékeken jellemző.

Csillagpázsit Cynodon dactylon

Csillagpázsit Cynodon dactylon

Gyékényfélék Typhaceae rizómás mocsári növények (HH) felálló száruk nem ágazik el, a szálas levelek 2 sorban állnak egylakiak (felül a porzós, alul a termős torzsa) P 0 A 3 ill. P 0 G 1 makkocska termés a leplek szőrképletté módosultak, szélmegporzású nemzetség: Typha Átmeneti típust képviselnek a valódi vízinövényektől különválasztható úgynevezett mocsári növények (helofitonok). Ezek nemcsak vízi vagy mocsári körülmények között életképesek, egy részük a felső talajrétegek kiszáradását is képes átvészelni. Hidatohelofiton (HH): Vízinövények

Gyékény faj Typha sp. Kúszó gyöktörzsű vízinövények (Ge(h)). Levele igen hosszú, kopasz Hengeres torzsavirágzatukban felül a porzós, alul a termős virágok külön-külön helyezkednek el. A virágok lepelleveleit szőrkoszorú helyettesíti Hazánkban két nagy (80-200 cm-es) termetű fajuk gyakori: a keskenylevelű gyékény (T. angustifolia) levelei 5-10 mm, a széleslevelű gyékény (T. latifolia) levelei 10-25 mm szélesek Nyílt, mély vízben élő növények (2 m-es vízmélységig), tápanyagban gazdag, iszapos részeken. Vízpartok, mocsarak, lápok

Gyékény faj Typha sp.

Gyékény faj Typha sp.