J f t C 1 1 f tji fe f (IjrffJJIjiJfJ^tj^ % #' # # < ^t <^ ^ t, ijy^ij^mj^jíjíji..,..^..w ^ 0~ % ' ^^W^ í^ ^k rtw#f f tt f tttftf ttttt i<i(itttf rtt^<^rítf "tyf Cf í í^###t^tttttt t#ff f c«cit ttt#r#w ^#^tf «Í ttctttttt t f iif f tctctt#f ##t«í^f f^>^tttrtt#^tef f trt f tttcmtt#ttr5irf^ 14 tf f ttttt t#«t#tttr#ét#wtt#t^tttttti ^^c 1 1 1 inft t tt e #^ tt 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 f 1 1 1 rt ivtt íitf tft#ftt t,'^fí ff ff ttttttttfüei^tttttttt t^tttttf ttttttf tf tttttt#tttttt>tttjf tttt< r ttttt <fttf ijitt«^ttf ttr^f tctí^f trtttti ijmtttf tf #^ttttt<it#ttti^ttit% tttt^^rti i^ f #c<l 1 1 ^ «^ <S^ t#fvttt #tf t«p 4r^Cf^^fté#tttl f^aj^ajij^j^3aj^3j^á3jbjí^ajk^j^3aj^3 t^<l!& <l f tjij.<l.i,!tjlji,ijí-ft1 1 1 ^ 1 1 1 #'Ct~<Í'Ct1Í^'t^tVt~t^t^t'# t # tv# tvt t fi t'i^'t't f vt>^t^ijrct^ct~t'cir ^ líiií^^ 1 1 1 1 ^fvt t^ I smí5gsa«ísssííi» iütctatact MXO>>AM>>>>Xt>>>XO>AC«At:t:t tataiacf f AWAV.V.%V.'AV.V.V.V.W.V.V.V,V»»«, ««r t tamaoaoatata#ai < «tafj tat aam>>amxoa*a*a*ataf MA* M/AMAMA«AtAfAM t #jl tjiamama< jpatatataojt i't'í <>AfV f>a* O/ >>>o:#:.:o>ymw»i»av«w»í»tt.w
Wo#ttrtt#tt«t#ttftt^ittttttttttf etett <l I' ^ i f t i t # # 1 1 # # 1 1 # t i f t # # # t tjl C tjl # t i 1 1 f f 1 1 WmmmmmémmmmmimM Ji
Digitized by the Internet Archive in 2010 with funding from University of Toronto http://www.archive.org/details/nemzetlettanuloobe
^.. 4
N E M Z E T L É T. TANULMÁNY A TÁRSADALMI TUDOMÁNYOK KÖRÉBL, MiGYARORS/iO JELES HELYZETÉSER megvilágosítására és orvoslására. BEÖTHY LEO. BUDAPEST, AZ A T H E N A E U JI R.-TÁKSULAT NYOMDÁJA. 1876.
HC <j-'4 1^3^ l!c.dii ii'4l, Ih7(;. Nyomuloti oz A I In' ii n u il in r. iiydiihliíjáluin.
; I. Elfogyott és fogyó népekrl. A letnésnek és sülyedésnek okai. Ha a népek történetét, melyet a szokás vikágtörténetnek nevezett el, nem részleteiben, de általános jellegében vizsgáljuk, mint a legszembetnbb vonások egyikét kell fölismernünk, hogy a szereplök, az eltérben állók, melyek figyelmünket lekötve tartják, idöröl-idöre mások által váltatnak fel ; ezek viszonylagos vagy teljes homályból bontakoznak ki, hosszabb vagy rövidebb korszakon át betöltik cselekedeteikkel a tért azután visszasülyednek a homályba vagy nyom nélkül elvesznek, nem hagyva hátra egyebet mint emlékezetüket és ha ilyeneket alkottak irott s épitett müveiket. Nemzetek és egész nemzetcsaládok vagy emberfajok terjeszkednek és sorvadnak, bujáznak és csenevésznek el az idk folytával. Ugylátszik, mintha a kiemelkedés ténye mellözhetlenül vonná maga után a teljes elmerülését, noha nagy azon nemzetek és fajok száma is, melyek elenyésznek a nélkül, hogy valaha nagyobb jelentségre vergdtek volna ; de ez kevésbé látszik csodálatosnak ; az elgyengülés attól lep meg, kinek ereje bebizonyult. Es ezen meglep ténynek, mely annyiszor ismétldik, egy kielégitö magyarázatára nézetem szerint eddig nem volt képes a történetirás. Konkrét eseteket konkrét körülményekkel magyarázva meg, mindig tényekkel számolt, ott hol a szabályszerség jellemével és különböz körülmények közt megújuló processus jogosit reá, hogy az ok egy állandó törvényben kerestessék. Hol azon túl ment, csak phrásisokat talált, melyek többnyire elvénülést, aggkort tulajdonítanak a népeknek ') és emberfa- 1) Dicséretes objektivitással tárgyalja e kérdést Eosche :»Grundlagen der Natioiiai;)konomie 264.. 1*
; jóknak, a mi nem magyarázat, a minek semmi értelme nincs már csak azért sem magyarázat, mert az elaggás okai, a meg nem szn anyagcsere mellett, az egyes szerves egyénnél sem világosak 1). Általában pedig az egyéni és nemzeti lét lefolyása közt vont minden párlinzamok csak a szellem játékának tekinthetk. Azon temérdek népelnevezések, melyek a történet lapjain egy ideig srbben vagy ritkábban többé le nem iratnak, igen elfordulnak, azután különböz körülmények közt veszítik el a felemlíttetés jogát. Nem mindig lehet meghúzni az osztályozó vonalat kihalt (s illetleg kihalásban lev), másba beolvadt, átalakult és lesülyedt népek közt; azonban a három elbbeuinek valamelyikén átment nép mindenesetre nem léteznek tekinthet, mert átalakulás alatt itt nem a l)els fejldési, vagy hanyatlási folyam értetik, hanem a nemzeti sajátságok beható helyettesítése egy idegen nemzet sajátságaival -). A negyedik eset pedig, a sülyedés ha ismét át nem csap csupán elfok azon háromnak valamelyikéhez. Természetes, hogy vannak nemzetek és pedig nagy számmal, melyeket hasonló sors nem ért el ; ilyen az úgynevezett új nemzetek nagy része, melyek a régiebbeknek teljes átalakulása és különféle fajoknak egybeolvadása által keletkeztek, teljesen önálló nemzeti egyéniséggel és melyeknek egynémelyike ugyan szintén elérte már a sülyedés korszakát, mig ellenben mások nagyságuk tetpontján állani látszanak. Ilyen a chinai, mely az ismert történet kezdetén mint meglett nemzet áll, s a mennyire ez megitélhet, ugyanazon nemzeti jellemmel áll fenn mostanáig ; ilyen végre számos más. melynek létezését az európai ]<nltin':i vib'iiín :ir;'iiiylag csak r<"»vi(l id ót:i veliette tudomásul, ') liosclwr : itl. ]i. Andi Im'Í dcii ciuzcliicii ist dir Nnl liwciidi^kcit (les Todes nnlieweisbar ; in.ni zwi'itclt iihcr iiiclit d.irim worcn dcr urnssi-n Meiiírc von KrfitlirnngL'n, wii' sir lici niinzcn Vidkciii n;itiirli('li in dtni Gva(l<! niclit Htíittfin<leu k;inn. ^) Az Hliiirtííís t'-h ciliíilíisról irjíi J,'o/iclirr az id. li. : Virl<' Völ- ]ífv lialxmi unzwfjfclliaft difss Kcliifksal íídiabt : sic sind jípstorlxu <!. li. niclit gcradi; Zíü-Htöil. wif j,i ainli in dcr kürpcrliclicn Wcll kein Stolf vorlorcn tíf\\i, abi-r docli in ilircr íviiintcn initionalcn l'o'síinlicliki'il vcr- SC'liwniKlcn und mir m cli als Jicslandllii'ili' and( rcn Matiomii Inrllcliend
s melynek létfolyainát csak ezen idöro kiterj(>(löleg ismeri. Midüu ezt itt felemlítem, czélom meggátolni, hogy a mondottak ugy értelmeztesseuek, mintha a nemzetiségnek fentarthatlansága itt mint általános szahály állítatnék fel. Sem a múltra nézve ilyen állítás, sem jövre nézve hasonló éi'telmü jóslat nem keresend azokban. Xem hogy a nemzetek sorsa, hanem hogy voltak és vannak nemzetek és pedig számosan, melyeknek sorsa : kihalás, vagy elvegyülés vagy teljes átalakulás foljián megsznni egyedül ezt kívánom hangsúlyozni. Ezen háromféle módozat ugyan az emberi nem propagatiója és vérvegyülete (ha élhetünk e kifejezéssel) tekintetében igen különböz eredményeket igér, de a nemzetiség eszméjének és a nemzeti érzetnek szempontjából ugyanegyet jelent. Ha megkérdezzük azokat, kik nemzetüket a legforróbban szeretik, hogy mi szomorúbb elttük : azon gondolat-e, hogy nemzetük elenyészik sarjak nélkül és vérük s testvéreik vére kiapad ; vagy pedig az, hogy vérük apadhatlanúl tovább fog ugyan folyni testbl testbe, de azok, kikbenfoly, más nemzet nevét fogják viselni és más nyelvet fognak beszélni, nagyon kétes hogy a válaszok többsége e kett közöl melyiket fogja kijelölni. Minél ersebb nemzeti önérzettel párosul a fajszeretet, annál valószínbb, hogy legborzasztóbbnak fog feltnni, az utódok levetnék mindazt, mi ha a nemzetiség fogalmát alkotja meg, ha az ivadék elárulná, miért az s vérét és mindenét áldozni kész. Ha nem is lehet az élet és er forrásai s ezek elapadása tekintetében az egyént és a nemzetet ugyanazon törvények alá helyezni, ez nem zárja ki, hogy az egyéni és nemzeti önszeretet vagy önzés között az analógiát, ugy ez érzetek eredete és hatása, mint jogosultsága tekintetében fel ne ismerjük. Mint az egyénnek a halál, olyan rémkép a nemzetnek a végelenyészés eszméje ; és míg a faj kívesztét ugy tekinti, mint az egyén gyermektelen halálát, addig a nemzetiség levetközésének lehetségére ugy tekint, mint az egyén arra, hogy gyermeke meg fogja tagadni atjgát *). 1) A nemzeti érzet leginkább a nj-elv fenmaradái^ában látja a nemzetiségét. A nemzeti érzet és a }iyelv jelentségérl találóan irja Lilienfdd P. (Die meuscliliche Gesellschaft als realer Organisnius 242. 1. 3Iitau
Minthogy a nemzeti érzet az egyedül, mi által jelentséget nyer a nemzetek fennállásának és elenyészésének kérdése, és minthogy ezen érzet szempontjából közönyös, hogy az elenyészés a fajnak kihalása vagy a nemzetiségnek levetközése által létesül-e, ezen oknál fogva jelen vizsgálódásainkban tétova nélkül összefoglalhatjuk a letnt nemzetek sorában a kihalt népeket azokkal, melyeknek tiszta vagy többé-kevésl)é mással vegyült verébül más nemzet ntt ki. Ez eljárás különben annyival is jogosultabb, mivel az esetek nagy részében biztosan el sem határozható, hogy valamely régi nemzet vérébl ment-e át valami annak ereibe, mely késbb amannak lakhelyeiben tanyázott, vagy pedig hogy valamely jelenkori nemzet tiszta néputóda-e annak, melytl magát eredezteti s nem képez-e vegyfajt. Ennek bizonyitékát nyerjük, ha végig pillantunk a letnt nemzetek során, mi által egyszersmind kimérjük az anyagot, melylyel legközvetlenebbül dolgunk lesz. A történeti idk kezdetén két nép tnik fel legelsben, mely nem távol egymástól, hasonló égalj és sok tekintetben hasonló létviszonyok közt, a mennyire tudhatjuk egyidejleg alkotta az els állami közönségeket, melyekrl tudomásunk 1873.)»A nemzetiségi kérdés jelenleg a legélénkebben szellztetett és a legfenj'egetübb minden társadalmi kérdések közt. Hogy a 19. században az uj kultúra teljes fénye és ragyogása mellett felmerült, ez bizouyitja magas szellemi jelentségét. A nyelv mint legmagasabb eszköze az embei-ek szellemi közeledésének vagy elidegenülésének, mint a nemzetiségek legmagasb szellemi megkülönböztet jele, egész teljes jelentségét csak akkor nyerliette el, miután iiz em1)eriség már elérte volt magasabb szellemi fejldését... A nyelv képezi a szellemi atmosplun-rát, melyben az ember bölcsjétl sírjáig folyvást mozog. A nyelv határoz kiválúlag valamely népnek szellemi élete vagj' halála, az eszmei»to be nr not to be«felett. A nyelv fogalmával minden néj) szellemi fejldésének, szellemi javainak, szellemi létezésének gondolatát köti össze. S bár vallási kérdések véres liáborúkat költöttek, évszázadokon át társadalmi és politikai rázkódtatásokat okoztak, ebben még ersebben fenyeget a nemzetiségi kérdés, mert benne a szellemi létnek vagy nemlétnek dilemmája legfelsbb szellemi hatványozásában nyilvánul. Khez hasonlítva az úgynevezett munkáskérdés is épen mert l<;gkí')z<'li'l)l)rl épen <'sak az anyagi lét ki'jzegeit illeti ugy tüiiik föl. mint szükebl) halárok közé szorított, az cmlx-riség fejldésének ól<;t feltételeit sokkal kevésbé mélyen illet s ennélfogva a tár- Hadalmi élet alapjait is kevésbé luegrendit kérdés,*
vau ós ültette el azon els magvakat, melyekbl a jelenkori európai kultúra kifejldött : az egyptomi és az, melyet chaldeusnak, vagy megkülöuböztetésül egy késbbi uéptl, protocbaldeusuak uevez a türtéuetl)vár, és mely magát szumir vagy akkádnak bizonytalan, hogy a kett közül melyiknek nevezte. E kettnek lakhelyei közt s mindkettejükkel érintkezésben állottak a mai Syria slakói a chanaui népek, melyek hihetleg a két oldalról tapasztalt befolyás alatt, legközelebbrl követték amazokat a polgárisodás els elemeiben. E népeket az ujabbkori buvárlat egybefoglalta, mint fajrokonokat, a hámi népek neve alatt ') Ezen népfaj, melynek lakhelyei a perzsa és ádeni öblöktl az atlanti tengerig, st ennek közelebb es szigeteire is kiterjedtek, volt tehát els és bizonyosan századokon, de valósziuüleg évezredeken át egyedüli képviselje a polgárisult állami életnek ; az ö kezdeményezéseire megy ') E nézet nem általános ngj'an, e azt hiszem, a legvalószinübb. Azon csodálatos ethnograpmai érzék, mely a bibliai népleszármazási tábla szerkesztésében nyilvánul, felette nyomóssá teszi az általa nj'ujtott tannságot. Az okok pedig, melj'ek alapján annak helyességét kétségbe vonták, maguk részérl egyáltalában nem zárják ki a kétséget. A protochaldeusokat az assyriologok nagyobb része turániaknak tartja, nyelvük alapján, noha ezen nj'elv ismeretlen, mert a nekik tulajdonitott ékiratok ideogrammokban vannak irva, melyeknek csak fogalmi jelentsége, de nem hangzása ismeretes. Hogy az azon jegyek által az assj'riai iratokban nyert phonetikus jelentség a protochaldeus szónak felelne meg, ez hj-- pothesis, mely bebizonyitva nincs ; de még ezt elfogadva sem igen ers bizonj'itást képezne azon mintegy 20 szó, mely többé-kevésbé rokonérteimii magj'ar, török és flnn szókra többé-kevésbé hasonlit. Legújabban Halévy (Journ. Asiatique juin 1874) ezen egész rendszert megtámadta ; ö azt igyekszik bebizonyítani, hogj' a protochaldeusnak nevezett textusok assyriai nyelven vannak irva, egy a közönségestl eltér ideographikus modorban. Hog3' ezen állítás mennyiben helyes, további vizsgálatok fogják megmutatni ; annyi azonban már is bizonyos, hogj' a kérdéses textusok turániságában való Illedelmet megingatta. Részemrl azoknak els híre óta mostanáig nem szntem meg hinni, hogy azok egy hámi nyelvet rejtenek, mely a bibliában Nimródnak nevezett nép n^-elve volt. Hasonlóképen a chanáni népekre nézve nem tartom elvetendönek a biblia tanúságát ; a késbbi phönikek, igaz, szémiek voltak (és ez az egj-edüli ok, meljmél fogva a j)hilologusok és történészek többsége a biblia ellenére ide számítja a chanániakat), azonban azon tanúság maga elég arra, hogy egy késbbi szémi bevándorlást képzeljünk a Libanon uyugoti lej-
lenni, ámbár vérutódai s talán vegyületlen vérbl valók, léteznek Ȧ hámi népcsaládot pedig a ko})tokon kivül csupán a 8 vissza a jelenkori kultúra mindeu vivmáuya ; a többi népfajok csak folytatták, fejlesztették, mit amaz megkezdett. Es ezeu egész nagy népfaj jelenleg egyetlen kiturnemzetet nem mutathat fel. Hogy azon nép, melyet protocbaldelisnak neveznek, létezett, errl csak sejtelme sem volt a világnak addig, mig az assyrokuak a föld alól kiásott irodalmából kiviláglott, hogy ezek maguk Írásukat és egész kultúrájukat egy más néptl vették át, melynek nyelve az övéktl teljesen különbözött. E nyelv már az assyriai királyok idejében holt nyelv volt ; a nép, mely beszélte, már akkor elenyészett volt ; lehetetlen csak sejtelmet is kifejezni az iránt, hogy valóban teljesen magva szakadt-e, vagy hogy maradványai beleolvadtak az assyríaiba. Annyi bizonyos, hogy ennek semitikus jellegét nem befolyásolták. Hasonló módon tüut el a hámi törzsnek chanáni ága. A régi egyptomiaknak élnek ivadékaik a koptokban. A mostam koptok arabul és törökül beszélnek, s a kopt nyelv, bár nem azonos az ó-egyptomival, csak abból ered, mint az olasz a latinból, szintén a holtak közé tartozik már. Amellett seik emlékének nyoma sem maradt náluk. Itt tehát egy eset egy néprl, mely a szónak szoros értelmél)cn megsznt nomád berberek vaí-y tuaregek és a vad gallák képviselik az él nemzetek közt. Kihalt ágaik közé tartoznak a guancsok is, a kanári szigetek slakói, kiket a spanyolok irtottak ki. Hiában keresnénk az Eufrat és Tigris völgyeiben s a sikságl)an. melyet alsó folyásukl)an szelnek, maradványait az assyro-hahyloni népnek, mely e vidéket leiiyl)en és batalomljan lakta, gyara]iitva. továiti) fejlesztve a ]i;'imial<lól ;'itr)r(">l<rth miveldést Nomád ;ir;ib<ik ;i siksá^dian. Kik idegen vér vegyületétl l)iisztöjére, iiii'ly InMi-szkcIif iri!iíí;it. ;iz olt rirpt;il:ih ri'';^m viirosnkhiiii. Azi'-rt. i\ tárffylio/, kiiliiiilifii k<»zcli'l)l) álló nyrlvlmvárok és lih'túiiószpk filoikm-d ln'lyfs (''vzékkcl kiil<iiili;)ztct c^ry t(^nin';szuttu(ió.s {llufi-kcl: Naliirliclii! S<'hniifim(,'H(ífKcliiclit(;) úh egy fithnoííraplnis (Müllor Friíryi's : Allfícnieino KMiiKigrajiliic) /ís-iiliönikck (vm(ry priitojtlirmikck) (''s ii k«''sö1)l)i szcniitizáh; liliönikek k<">zt.
és Jíe.l/.sd h,1 mossm,tttörzs,.ikot.tcmo l,öl,ho<l>^s»*>í-lj"l kén származtatják o.\a; törökök a városokban, kiknek mar bevándorolt sei sem találtak e tartományokban mas népeket mint a melyek most lakják, következéskép nem,s vehettek el ma.n,kl«árja kurdok a hegyekben, kik szémi elemet jelentekenyebb mértékben semmi esetre sem vettek fel ; magukba. Hanem fent az Assyriától éjszakra tornyosuló havas hegységben, keskeny völgyekbe szorulva vagy hozzájái-nlhathm betvhátakou keresve menedéket, él egy keresztény vallású, szémi nyelv nép szegénységben, téneti traditiók nélkül, elnyomva, minden '<"lt"n...".u-n t-'" kegyetlenni üldöztetve ianatikus mohamedán szomszédaik által. Ha egyátalan léteznek az assvro-babiloniaknak utódaik, ugy csak ezen úgynevezett ehalde'usok lehetnek azok ) De ez is kétséges mert nyelvnk ugvan a szémi törzshöz, de annak nyugoti ágához tartoza a héber és arámi nvelvekhez állván közel, mig az assyna.tol azokkal együtt igen eltér. S igy a nagyobb valószmuseg a mellett szól, hogy ezek maradványai azon sz.rnu népek vaumelvikéuek. melveket az assyrok hónukból kdiajtottak, s hiroddmuk éjszaki s keleti részébe (a ehaldeusok egész az Urumia tóig laknak) telepitettek. Hasonló eredetüeknek feltételezhetk az övékhez hasonló nyelvet beszél sabiusok vagy brt. János keresztények, kik az Eufrat torkolata körül es Khusistáubau, a régi Snsiáuábau laknak -). Az assyrokról esak azt tudjuk, hogy mint állam, de nem hogy mint nemzetiség, mikor és miáltal szntek meg letezm. LVvanez áll a pbönieiai (sémi) népre nézve is, noha rtt inkább Tehetséges, hogy a Libanon népei egyikében éljenek ivadékaik. Nyom nélkül tntek el a kis-ázsiai félsziget régi nepei. '^.^ 1,0 adatokat közöl!«,«./: Kiniveh u. '^^^^^''^^ distan. Deutsch von dv. N. N. T. Meisznev. Le.pz.g 8o4. 1 ^'-^l^^;^ Mikov Layavd e munkát irta, az assyriai nyelv meg -^-^.^^^^o. ezért akkor több jogosultsággal tekintheté a kérdéses népeket az as.jubabyloniak utódainak. 2) Layard id. m. 1-13.
- 10 A nyugot-árja ') népek, melyek közül a médok és a perzsák az assyro-babyloniai nép miveldésének csak töredékeit fogták fel, mig politikai bölcseségre és hatalomra nézve jóval felülemelkedtek azon, ntódai élnek a tadzsikokban és párzokban. Az elbbiek seik vallásával együtt azoknak minden jellemz sajátságát levetették ; nyelvülí, bár azon törzsbl fakadt, de elfajulás által gramatikai formáil)an messze elüt a régi nyugot-árja -) nyelvektl, szótára arab és török elemekkel ersen vegyes. Népüknek, vagyis azon két testvérnép uek, melytl származnak, fénykoráról a legbomályosabb emlékezettel sem birnak, s úgynevezett történeti könyveikben képtelen regékkel helyettesítik azt ^). A párzok vagy géberek megtartották ugyan az si vallást, de hires seiket k siem ismerik ; e mellett nem képeznek többé nemzetet ezen elszórva, mint a héberek és örmények él maradványai, az els világbirodalom alkotóinak. Az ó-kori miveldés körében szerepelt népek közöl, mint politikai individualitás és nemzetiség csupán egj, a görög létezik ; ersen átalakulva, mélyen leszállva a magasztos polczról, melyet eszményi színekben feltn eldeik foglalnak el a népek emlékezetében, messze elmaradva a jelenkor nagy nemzetei mellett, a sülyedésnek mutatják szomorú példáját, melybl visszaemelkcdés nem képzelhet. Tehát nem mondhatni ugyan, hogy Miltiades és Platón népe nem létezik, hanem csupán azt, hogy e lét szomorú folytatása az egykorinak. Ez pedig talán épen olyan kevéssé czélja az önfentartási törekvéseknek, mint maga az elenyészés. A róiii;ii;ikii;il<, ]<ik ni:igul<ba olvasztották volt Itália számos Mjiró. 1';! jfokoii népeit. nyclviil' liolt ; vegyülctlcii ivadékaik ncni léteznek s a mi vérükbí'il emberek ei-eilx'ii foly, az új nemzetiségek képezéséjiez járult mint alkatrész, mely nem- ') M<'ííkril<''iilici/.ti'li''siil a kflct-jírjh v:i;:y liimlii m'fxkliil. *) O-jiiTzsíi (''s i»-liaktriiii \i\'^\ zciki. ^) Noui liihzrmii. liipjry u pcr/.sa (''kiradik lanusii^^a ii(:in \<'-\r/./,rk nn'^í vnlaki, ki ii ))('r/hii mvilmsl liili'irsiopli rnit;isiiak laiisa a/, r- \ kmii ;;rn-('i- ({ökt/íl f'i-i'flö órtcsíti'sfkih'l, iiiiiil Viiliair.. iiitc miii, k\ cliitl, ha valami ellent Jii<>ji<l<^U iiiiuiik, Jnit a/, <iiiim i-'k ail'lii; hiid'k, a/, ili';^- vnli, Im^y
n zctek toljescu sajátos nemzeti iudiviiuialitással szerepelnek a közép- és új kor népei közt. Ezért nem mondhatni, hogy a rómaiak kihaltak, de mint nemzet és faj elenyésztek ^). A kelták és ibérek nagyohbára elvegyültek ; léteznek ugyan vidékek, hol tisztáhljan fentartották magukat e fajok maradványai, de az elébbiek csak mint más nemzettestek tagjai ; igy a kelta nyelvtörzsnek van maradványa Bretagne és AVales népszólamában. Mindamellett e tartományok lakói a francziákhoz és angolokhoz számittatnak. A baszkok ellenben léteznek mint nemzet és úgy tekinthetk mint tiszta ibérek, kik sajátos nyelvüket hiven megrizték ; ha igen, ez az egyedül él Európa régi népei között. Ekként elmondhatni, hogy Európa régi kulturnépei nem léteznek ; mint a hámi kultúra népcsoportja, mely egy régibb korszakiban volt képviselje a mivelt emberiségnek, úgy az ó- európai államalkotók is elenyésztek. A kik helyökbe léptek, amazok által nem sejtett mérvekben épitve tovább a miveldés palotáját, hol k elhagjiák ezek utódai barbár törzseknek, melyek elbb ismeretlenül, ué\i;elenül, aztán megvetve, mint vadak éltek a régi mivelt világ szélén. Bizonyos, hogy volt id, mikor e vadásztörzsek seinek egész létszáma nem érte el a római birodalom egyik fvárosának lakosságát ; utódaik világrészeket népesítenek be. Úgy látszik, mint ha az emberiség fája csak akként tenyészhetne és virágozhatná át az évezredeket, ha közös törzsébl számos ágat hajtva, ez ágak rövid zöldelés után elszáradnak, kivéve egyet, talán a leggyengébb hajtások egpkét ; ezen egy tovább zöldéi, törzszsé ersödik és hatalmasan elágazik sokfelé ; de az új törzs hajtásai az elébbiek sorsára jutnak, nem sokáig növekedve egymás mellett párhuzamosan, hanem egynek maguk közöl engedve át a tért, melyet az sarjaival befoglal. kritika nélkül elfogadja. A regebeli Kozrev, Gusztaszp stb. azonosságát a történelem Kyrosával, Dárius Hystaspisával, aligha fogja még valaki fentartani, mint ezt legutóbb Kruger Jakab kísérelte meg (Gescliiclite der Assj-rier u. Iranier. Frankfurt 1856). 1)»Új népet ott veszünk fel, hol egy régi magas kultúrának eltnése után, egybekötve új ethnographiai elemek felvételével, újból ifjúkori éretlenségnek könnyen felismerhet jeleit látjuk«, Roscker jd. na. 606. 1,
12_ Midn az új nemzetek, tett- és ismeretvágy által vezérelve, elindulnak a földnek új határokat keresni s találnak nagy kontinenseket és számtalan szigetet benépesítve külön emberfajokkal ekkor egy meglep, bár az eddigi tapasztalatokat megersít látvány tárul fel : azon fajok, melyek addig külön világokat, külön emberiségeket képeztek maguknak, alig hogy a megismerkedés által egy világgá, egy emberiséggé egyesültek a régivel, és azonnal belé vonatnak a közös törzs törvényébe. Valószín, st a mennyire multjok ismeretes, ez is bizonyítani látszik, liogy az új világ slakói, a maguk világában hasonló törvény alatt éltek ; népek és törzsek a felfedeztetés eltt is fogytak el, mig mások terjeszkedtek ; az ottani emberiség is bizonyosan egyes ágai által újult és ujulandott meg idszakonkint, mely ágak eltt végtelen kiterjeszkedés jövje állott. A felfedeztetéssel a közös törzs visszaköveteli jogait s az ottani emberiség mint egy ág száradhat el. Amerika, Ausztrália és részben a csendes tenger szigetei gyorsaság és behatóság által feltn példáit mutatják nemzetek és egész emberfajok elenyészésének ; és pedig azon alakjában, mely genealogií.i szempontból is tökéletes. Elvegyülés és átalakulás példái ugyan nagy számmal fordulnak el (kivált Közép- és Dél-Amerikában), de e mellett sok nép és törzs, mely Amerika felfedeztetése idejében még virágzó életet élt, azóta teljesen kihalt ; hogy másokat ne említsek : az Antillok slakói, Éjszak-Amerikában a Lenápe-Algonkiuoknak és az Irokézeknek több nevezetes törzse ; a natchezek, maudánok és mások ; Dél-Amerikában az Atúrok, kiknek nyelve egy p;ip;igáj szájá1)an élt még továl)l) egy ideig az utolsó aturuak lialála után s kiknek csontjait Humboldt látta ogy barlangban az üiiuoco i)aitj;'iii ; továbbá a Rio de laplatától éjszakra és nyugotra, ainiak folyamteriméjében élt népcdc egy része, kítzítttük a liires abijjónok. Az Amazon folyó völgyé- ])en niipjaiukbaii lialtak ki a bonái'ik ; más népek k()zel államik a kili.iláslio/.. Egészben azonban Dél-Ameiika kevesebl) ilyen ])él(iát mulat. Az ausztráliai kontinens fekete slakossága gyors léptckki'l közeledik a kilialá-lioz, miben a s/.oms/éd 'Pasmánia jjépi' nii'u- megelzte; az új-zélandi maoi'ik pliysikailag nemcb
13^_ faja is moiitlietleuül és öutudatüsau néz ölébe a szomorú sorsnak 1), szintúgy Uj-Caledonia lakossága s a kisebb szigetek egy részén is konstatálva van a benszülött népesség apadása. Megemlitendk az arabok és mongolok, mint rengeteg birodalmak lióditó szerzi s most nemzeti egység, politikai önállóság nélkül messze egymástól elszórva élk. Sokkal inkább azonban mint ezen népek sorsa melyet a történet egyszer tényei már elég világosan megmagyaráznak érdemli meg figyelmünket a spanyol nemzeté, mely az úgynevezett új népek közt vagyis az új-európai kultúrakörben mint els és félreismerbetlenül lépett a sttlyedés lejtjére. E tény sokkal általánosabban el van ismerve, semliogy e lielyen való konstatálása taglalást igényellietne. Még töl)bet annál liogy e nemzet, mely katonai liatalom és politikai állás, továbbá ipari és kereskedelmi fejlettség, általában gazdagság tekintetében egy ideig els volt Európában, most itt az utolsó helyek egyikét foglalja el többet ennél mond az, hogy Spanyolország népessége, mely a 15. században 30 millió volt, jelenleg e számnak felét sem éri el, hogy a rault század végén annak alig negyedét érte el (mi tehát azt látszanék bizonyítani, hogy a sülyedés legalsó pontja túl van haladva) és hogy az amerikai spanyol államoknak s a még megtartott gyarmatoknak összes spanyol eredet lakosságával együtt (a mestizok felét is lieszámitva) sem éri el azon számot, noha az uj világban élk száma nagyobb azokénál, kik oda három századon át l)evándoroltak -). Ha tehát a gyarmatokban szaporodott a nemzet s összeségében még is alatta marad az egykori létszámnak, az anyaországban annál ersebbnek kellett lennie a fogyásnak. Már pedig sem közvagyon, kultúra vagy politikai szereplés csökkenése nem állapitják meg oly határozottan a hanyatlás fogalmát, mint a létszám csökkenése ; amazok jelenségei, ez a hanyatlás maga amazokljan okokat láthatunk, de hogy ; hatottak is, nincs bebizonyítva addig, niig ez be nem következett. 1) Hochstadter : Neii-Seelaud 466. 1. Stuttgart 1863. A Hochstadtev ott létét megelüzött 14 15 év alatt 19 20o/o-kal apadott létszámuk. ^) Az amerikai összes spanyol tartományok lakossága 1808-ban 18 millió volt, minek, ha sokat mondunk, fele volt spanyol és mestiz, a többi tiszta indián és néger. Spanyolhon lakossága akkor mintegy 1 J millió volt.
találni 14 Azért az elsoroltakon kivül nem szükséges kiterjeszkedni más esetekre, melyekben a sülyedés nem kétségtelen. Ha Németországban meglehetsen elterjedt nézet is az, hogy az úgynevezett román vagy latin népek általában a sülyedés lejtjén vannak, st hogy sorsuk végkép eltnni a germán népek eltt ez mint sejtelem, valamikor helyesnek bizonyulhat, de nem mondhatni, hogy ez irányban a processus megkezddött, addig, mig oly nemzetek, mint a franczia és az olasz, számbeli fogyatkozás nélkül állanak fen. Politikai túlsúlyt, hadi szerencsét sok nemzet elvesztett már egy idre s utóbb visszanyerte ; bels rázkodtatások sem azonosak a sülyedéssel. Hogy a jöv mit hoz, nem tudhatni, de bizonyos, hogy a latin nyelv népcsoporttal általában, mint sülyedvel foglalkozni, most még korán lenne. Megállapitottuk azon népek sorát, melyek nézetünk szerint, elenyészetteknek tekinthetk, valamint azokét, melyek elbbi jelentségüket elveszitették ; az utóbbiakat azért soroltuk fel amazok mellett, mert mig egyrészt bizonyos, hogy minekeltte végleg elenyésztek volna, mindnyájuknak át kellett memiiök ezen stádiumon ; másrészt világos, hogy csak attól, hogy a körülmények, melyek a sülyedésre vezettek, nem változnak-e, függ, hogy ezt az elenyészés kíivesse ; következéskép ugyanazon okok idézhetik el ezt is, azt is. És ezen okok annál sikerese])])en, minél több eseten tanulmányozhatók. A müveit nemzetek köréljcn pedig, az új korl)an mely még rövid arasznyi id is arra, hogy polgárisuk nagy nemzet egész létfolyamát, elejétl végig befoglalhassa csak sülyedés, d(> nem elenyészés példáját találjuk. Ezen kor- és kíirljcli esetet is figyelembe venni azért kivánatos, mivel a Ivíu-iilniények itt közelebbrl és tüzetesebben ismei-hetk és mert külíiiilx'n kétség támadhatna az iránt, liogy hasonló hatások, mink a régibb népeken észleltettek, a jelenkori miveldés ('szk()z('iv('l sz(>mközt is érvényesülhetnek-e. A tényeket, mclvck ;i tíirlénct l;iiiiis;'ig:i szerint a nemzetek lianyatlására vezettek, vizsgáhii. és (v.eknek an.ilngiái szerint az eseteket osztályozni lesz ]egközelebl)i felíidíit nnk. Ennei< ti'lirsitrsimicii )C(li^( ;i kítvctkezö ezélt t;irtjnk szem olött : egy szeni Mintot. \\\u\\ Ickint \ e. mind azon kii-
: J^ lönuemü tények egy általános formula által kifejezhetk legyenek. Ha e formula, értelmében egyeznek fog találtatni valamely elismert, kétséghevonliatlau igazsággal, úgy azon természeti törvény kifejezésének lesz tekinthet, mely népek elgyengülését és kimúlását okozza. Soha nem létezett nép, mely politikai tulajdonokban beértve ide azokat is, melyek erkölcsiség szempontjából erényeknek s azokat is, melyek l)uökuek tnnek fel soha nem létezett nép, mely tulajdonainak közvetlen hatása által kivivott politikai nagyságban a rómait a ki a politikát annak tartja a mi : elérte volna. Ezt beismeri mestersége a nemzet fentartásának és terjesztésének ; ez utóbbinak azért, mivel az elbbitl elválaszthatlan egy világban, melyben vannak más erre terjeszkedésre törekv nemzetek. Ezen irányban való erkifejtésnek tekintetében, ezen irányban való öszpoutosulására nézve a társas és az egyéni törekvésnek páratlan képet nyújt a rómaiak története azon öt századon át, mely a Tarquiniusok elüzetése és a császárság magalakulása közt 01)1; le. Hasonló érdeket, mint a rómaiak története, nem bir költeni legalább azt hiszem ez áll az emberek legnagyobb részénél egy más nemzet története sem ; és ez természetes nemzeti történet nem lehet más, mint a nemzeti lét fentartására és terjesztésére irányuló cselekvések ismertetése ; e határokon bell pedig a költött érdek foka csak attól függhet, hogy mennyi tehetség nyilvánul azon cselekvésekben. Létezik ugyan ujabb idben egy nézet, mely szerint mindazon fényes nemzeti és egyéni tettek, a csodálatos erfeszítés és kitartás, az önmegtagadás és önfeláldozás tettei, nem érdemelnék meg. hogy feljegyeztettek ; a történetirónak, ha valódi történetet akart irni, ezen nézet szerént egészen más dolgokkal kellett volna foglalkoznia ; a külháborúk és a pártviták leirása, a vezet államférfiak és a gyztes hadvezérek jellemzése helyett arra kellett volna törekednie, hogy kimutathassa, mennyi kenyeret és menynyi húst és bort fogyasztott el naponként egy-egy ember a különböz korszakokl)an, hogy mennyi gabona és mennyi répa termett egy bizonyos területen stb. Kétségtelen is, hogy mmd
16 _ ezt érdekes volua tudui, minden országokra és minden idkre nézve ; sokat ki lehetne abból tüntetni matbematikai biztossággal, mit most csak sejteni lebet, sokat meg is magjarázni, minek most minden magyarázata biányzik. Bizonyos az is, hogy jöhet olyan stádinm, mikor ez képezi az egész történetet. De a mig a nemzeteknek élénk lefolyású politikai és hadi történetük vau, addig ha a kett közöl : történet és a pliysikai élet részletei, csak egyiknek ismeretével kell beelégedni s a másikról le kell mondani, mindenesetre az utóbl)iról lehet könnyebb szivvel lemondani ; mert ezekljöl ugyan felismernénk tetemes részét azon okoknak, melyek az illet nemzet létfolyamára behatottak, de magát a nemzetet nem ismernénk meg. Az anyagi létfeltételek feljegyzése magában csak akkor meríthetné ki egy nemzet történetét, ha valóban ezek változásaira szorítkoznának annak minden létmozzanatai, ez pedig nem csupán a nyilvános (politikai), de a szellemi élet terén is teljes szélcsendet feltételezne. De bár ugyan kiáltó egyoldalúságnak tartjuk, ha valaki amazokl)an akarja látni az egész történetet, másrészt épen a következendkben különös súlyt kívánunk fektetni a befolyásra, melyet némely esetekben reá gyakoroltak, és mely befolyásilyenkortöbbnyire felismerhet anélkül, hogy részletesebb ismeretére az anyagi viszonyoknak lenne szükség annál, mely a tényekbl foly. Épen e tekintetben is, a római történet felette tanúságos. Azon politikai nagysága s a benne lakott rendkívüli er kedvéért, melyre fennebb utaltunk, foglalkozunk els helyen a római nemzettel; valamint azért is, mert a l)ekövetkezett sülycdés okai itt nagyon szeml)eszökk s utmutatásnk nyomán egyéb esetek talán könnyel)1)en meg lesznek világosíthatok. Egy atom hasonnejnü atomok sokasága közt, egy czella liasoinicmii czcllák közt, volt a legrégibl) Róma Latium és továbbat Kíizép-Itália egyél) apró állami kíizségímnck közepotto. Ezen ])arányoknak egyl)eforrása egységes szerves testté akként ment véghez, hogy egy kíizliik :i liozz.á legközelebb állókat egyenként erszakosan ni.igálioz V(iii1,i s ;ir;'inylag igen rövid id alatt asszimil;'ilt;i ; hogy ezen beolvasztások által a nagyohbodás arányában ersíidött is, ez bizonyltja, hogy a befogadott anyag hasonló jóságú volt, és mig egyrészt nem is
17 látszik képzellietiiek, hogy ily arúuyokbau való uövekedés más környezeti viszonyok közt létre jöhessen, másrészt valószínbbé teszi, hogy az okok, melyek eldöntötték, miszerint Róma és nem valamely más község legyen a törzs els csirájává, inkább a véletlen természetével Ijirtak, vagyis külsk voltak, mintsem hogy a lakosság sznperioritásában szomszédai felett legyenek keresendk. Természetesen a közvetlen szomszéddal szemben, azon idben, mikor az beolvasztatott, kellett számbeli vagy szervezeti vagy pillanatilag erélyheli felsbbséggel birnia. Mert a népeknek úgy meg vannak jó és rósz napjaik, mint az embereknek ; az elemeknek folytonos változása és fleg a fejldésnek, állandó irányzat mellett is mindég bizonyos oszczillátiót feltételez menete miatt, a kifejthet er fokának népeknél folytonosan különböznie kell ; valamint hogy meg vagyok gyzdve, hogy az egyénnél is csak felette ritkán és kivételképen egyezik meg az ei-állapot akár anyagit, akár szellemit értsünk - teljesen a megelz perczével, noha a különbözet nem is lesz megmérhet. Államoknál és népeknél, úgy a belviszonyok, p. o. az egyes osztályok, nyilvános közegek, s általában a polgárok állása eg^anáshoz, valamint a küls fejldés vérveszteségeivel és emésztési nehézségeivel, temérdek olyan momentnmot eredményeznek, mely az erkre változatosan hat. Azért két állam közt a verseny eredményére nézve gyakran az lesz dönt, hogy mikor kezddött az ; a körülmények szerint egy, tiz vagy ötven évvel elébb vagy késbb tzve össze, a legyzött lehetett volna a gyztes. Hányszor állott Róma és ennek albai, szabin, volszkus vagy szamnit ellenségei közt a mérleg annyira egyenln, hogy csak egy hajszál súlya döntötte el elnyére! Legkeményebb és leghosszadalmasabb harczait azon idben állotta ki, mikor e fajrokon s hasonló szokásokkal s miveldési fokkal l)iró népek ellen küzdött. Mindezen középitaliai népek legyzetésük ntán közvetlenül vagy valamivel késbb elnyerték a polgári jogok egy részét, a legközelel)b állók s utóbb mindannyian annak teljességét is *), a harcz is, ^) A különbségekre nézve, melyek a/oec/ws aequi és non aeqii.: juris. FI cicitdi cum és sine s'/^'íyíí/ío közt fennállottak, felvilágosit Atebtihr B. 8. Vortriige über röniisclie Alterthiuner. 1858. Berlin 348 353. 1. BeStlív Leo : Nemzetiét, 9 '^
18 mely aránylag kés korszakban a város polgárai s azon szövetségesek egyrésze közt megújult, az elél)bit a végveszély szélére szorítva, hogy végzetessé nem lett a rómaiakra nézve, leginkábl) a tett engedményeknek köszönhették, u. m. a júliusi törvénynek, mely megadta a r. polgári jogot mindazon községek polgárainak, a melyek nyiltan még nem szakítottak volt Rómával, s egy másik törvénynek, mely minden Itáliában lakó férfinak lehetvé tette azon jognak elnyerését, ha 2 hó lefolyta eltt valamely római hivatalnoknál jelentkezik. Ez által megakadályozták, hogy a felkelés általánossá legyen. De a meghóditottak ezen jogélvezete daczára az állam lelke mindég kizárólag Rómában tartotta székhelyét s a vezet egyének csak kevés kivétellel a legrégibl) polgárok unokáiból kerültek ki, kik a szakadatlan sikerek felmagasztaló behatása alatt nevekedve, nagyszer önérzetet sajátítottak el ; és ez a bennök lakó, másokkal is közös ert rendkivüli polgári erénynyé fokozta. De ha ezen er nem lett volna meg a környez népeknél is hasonló mértékben, a kifelé való növekedés sokkal hamarál)b véget éil volna. Azon részében tehát a nagyság érdemének, mely fgy népnek nagy tömegét illeti, a többi latinok és sabinok, a volscusok, aequusok, hernikok, szamnitok, kampánok, marszok stl). fiai egyenln osztoznak az els róinai polgárok ivadékaival. Ezen közép-itáliai faj ereje megítélhet különösen az elél)b és utóbl) folytatott harczok különböz jellegébl. Mig lióma maga is kicsi, ezen kis népek valamelyikével küzd, a küzdelem mindég két athlétát juttat eszünk1)e, kik szorosan körül karolva egymást a birokban, minden hüvelknyi tért íuszakasztó erfeszítéssel tartanak s az utolsó pcrczig kétségessé teszik, hogy melyik lógja lenyomni a nu'isikat. Azon i(h')tl kezdve, mikor a fajrokon f'lemek közíü eleget vett fel magába arra, liogy ezek körén kivül álló népekkel érintkezzék, a hálíoruk jellege megváltozik ; azontúl többnyire kezdettl lógva kétségtelen, hogy melyik az ersel)b fél ; iniljizott támadás hódítási száudokkal egyfeh")!, kényszerült önvédelem másfell. A szamnit háborúk után a szövetségesekkel valótól eltekintve csak háromszor kiizdíut Kóma a létéit; P\ 1 rliii-^. í '. iihia''o és ;i ciuibcíek s Iciilonok ellen, és ez esc-
; 19 tolcbeu sem az tette kétessé a harczot, iniutha a szembeu áuó népek hadi erényben vele versenyezhettek vohia. Pyrrhus egy perczig fenyegeti a rómaiak önállóságát, az elöhaladtabb hadi tudomány fegyverével, melylyel megismerkedni addig alkalmuk nem volt ; Carthago az els háborúban, az ismeretlen elem daczára sem, melynek sikján a küzdelem foly, csak a másodikban veszélyezteti komolyan E-óma létét, lehetne mondani a véletlen játéka folytán, mert egyedül egy ember rendkivüli tulajdonai által, ki épen azon tulajdonokban, melyekben a római minden nemzetet felülmúl, múl felül minden rómait, mig saját nemzetétl azokkal szinte elüt. A cimberek és teutonok vitézsége a vad bikáéra hasonlit, mely neki rohan a sziklafalnak, és mely vitézség végleges kiirtatásukat eredményezte, nem hozható párhuzamba egy politikailag érett nép erélyével, a mely higgadtan kiméri, mit tenni kell és biztosan végrehajtja. Ezen tusákhoz képest pedig a többi játék volt. Galliában, Hispániában és Nu midiában az önvédelem nagy tettekig emelkedett ; de ezek nem birtak Rómára nézve más jelentséggel annál, hogy ott, a hol az els csapás át nem hatott, másodikra kellé emelni a kardot Achaja, Makedonia s a nagy syriai birodalom az els összetzésnél ertlenül leroskadnak ; Mithradates csak addig viv ki elnyöket, mig Róma mással van elfoglalva ; végre a parthok túlnyomó számuk folytán tönkre tesznek egy római sereget, de ennek semmi további következménye nincs. Nem létezett tehát e korszakban nép, mely az itáliai fajjal, vagyis a római nemzettel mérkzhetett volna. Ha lehetséges volt is seregeit megverni, st megsemmisíteni, de nem volt lehetséges meggátolni, hogy új sereget szervezzen s a harczot elölrl kezdje. Ellenállhatlan ereje urává tette a világnak, vagyis annakj mit akkor világnak neveztek ; s a birodalom roppant épülete oly szilárd alkotású volt, hogy még sokáig fenállott, mikor az épitök ereje rég elenyészett volt. Ezen er folyt egyrészt a közügy iránti, minden mást elnémító érdekbl, melynek következtében minden egyéni ambitió e téren keresett érvényesülést ; nem mintha a közügy iránti érdek elnyomta volna az önszeretetet ; csak azt eredményezte, hogy az önszeretet a közügy elmozdításában lássa kielégítését ; kifolyása ennek
20 _ volt az e téreu való itélö tehetség is iigy egyének, mint körülmények tekiutetéljeu. Másik tényezje a nemzeti ernek volt a katonai derékség, mely a polgárok általános véclkötelezettsége által nevelt, mondhatni physikai tnlajdouok mellett, hasonlóképen a közügy iránti érdek e térre való átvitelének kifolyása volt. Az elöbbeni tényezt illetleg a hanyatlásnak igen érezhet jelenségei mutatkoznak már a második triumvirátus idejéhen, s azontúl gyorsan szaporodnak. A második tényez csak néhány évtizeddel késlíh, a császárság els idejében áll be a polgárok védkötelezettségének megszntével és ezeknek védköteles provinciálisokkal való helyettesítésével. A római nemzet többé nem állott katonákból, i'igy mint Eóma s a környék lakossága többé nem állott államíeríiakból. Hoo;y a birodalom még négyszáz évig fennállhatott, nem azon szellem okozta, mely alkotta volt, s mely többé nem létezett, hanem a vis inei-tiae, a tényállás, mely a leigázott népekkel szemben az uralkodók kezébe adott minden conserváló eszközt, közte els sorban a kész szervezetet. Nincs kétség az iránt, hogy a nemzeti jellemnek változását, ugy mint az a cselekedetekben, az egész magatartásban nyilvánul, mi okozta. A köznép erényei a semmittevésben, a munkátlanságijan, a nagyoké az élvezetek mámorában vesztek el. Közép-Itáliának egymással rokon népei, melyek a császárság idejében már teljesen belé voltak olvadva a rómaiba, azon idben mikor a történet megismertet velük, minden tekintctlk-n sok analógiát mutatnak egymás közt. E népek mindegyike, n(dia jelen fogalmak szerint igen kicsinyek, nagyobb számú állami községekre oszlik el, melyek egymással csak nieglehctseji laza szövetségi viszonyl)an állanak, mi a társadalmi alakulás kezdetlegességét mutatja. Kezdetlegesek a mivcldési és gazdasági állapdlok is; irod.ildiii és mvészetek. h(tl nyomuk van, a legalsó fokdu ; ipni', részben házi, részl)en a legközönségesebb kézuiüi])ar ; mindkelt i'eletti' egyszer i'úliázati szükségek kielégítésére, a liá/i vagy iiie/ei gazdaságban iiélkí) ('»zlietlen eszkíi/íik. valamint i'egvverek ejállításái'a. iránviil : kereskeijeleiii ijren csekély ; flnylalkozás i'rildinivelés és
21 állatton vesztés ; kevés kivétellel miudemitt öukormáuyzat. {áv teljes jogegyenlség uélkül) a népgylés és ennek választottjai által gyakorolva ; nép alatt a teljes jogú i)olgárok összesége értetik ; a teljes jognélkiiliek niiu("»k noni mindenütt fordulnak el vagy liál)()iúl)au legyz()tt és feloszlatott község volt polgárai vagy engedélylyel bevándoroltak; veszély idején a polgár fegyvert ragad, hogy tzhelyét védje s a különféle községek és szövetségek villongásai folytán a veszély mindennapi. Ilyen körülmények közt a szokások csak egyszerek, a kényelmi és élvezeti igények ezeknek megfelelk, az emberek kemények, daczosak, st nyersek, de magas polgári öntudattal birok lehettek. Ezen népek kölcsönös érintkezései, szokásaik egynemségénél fogva a szokásokra nem folyhattak be átalakitólag. A hódítások, melyeket Róma e korban tett, az elfoglalt területek földei egy részének a város polgárai közt való kiosztása által ugyan viszonylagosan nagyobb gazdagságot eredményeztek az addiginál ; mindamellett a közvagyon s az egyes polgárok kezében egyesitett értékek szerény mértékben növekedtek ; a jövedelem fforrása azután is a földmivelés, a mezei birtok, egyszer terményeivel, maradt s ezzel összhangban a szokások iregyszerüek maradtak; a minden irányban való mértékletesség mint nemzeti jellemvonás fentartotta magát ; ezt legjobban bizonyítják a vagyon mértékét és a fényzést korlátozó törvények eúeui vétségek esetei, melyekrí'.l a tíhténet emlitést tesz. Ez állapotok azonban gyors változásnak indultak azon idtl kezdve, hogy Róma mint Közép-Itália ura, kilépve az eddigi szk körbl, érintkezésbe jött a földközi tenger mellékének minden országaival, mely érintkezés ez utóbbiakra nézve csakhamar hódolati viszonyba ment át. Görögország és Kis- Ázsia elfoglalásával feltárult eltte, nem futólag, nem is a távlatból, hanem közvetlen és folytonos közellétben, egy uj világ, melyben magas, noha már hanyatló, de ezáltal csak íinonuiltabb kultúra egyesit a fényzésnek és élvhajhászatnak legvonzóbb alakjaival. Ugyancsak Kis-Ázsia, továbbá az éjszakafrikai tartományok, Sicilia, Hispánia és Gallia Cisalpina birtoka kimerithetlen gazdagság forrásait uyitotta meg, mely
22 lehetvé tette, hogy Róma népe e tartományok rovására ingyen éljen, és pedig nem csupán kenyérrel, hanem mulatságokkal is és hogy óriási magánvagyonok alakuljanak, általában az elkelk felette nagy jövedelmeket húzzanak. Maga ezen változás a vagyoni viszonyokban szédít gyorsasággal megy véghez. A Pyrrhos elleni háborúig az si szokások egész egyszerségükben megriztettek s Lucullus, a pazar római milliomos prototypusa csak 200 évvel élt ezen háború után. Ezen utóbbinak korát csak mintegy 120 évvel elzte meg L. Scipio ázsiai hadjárata, midn a kincsek beözönlése tulajdonképen kezddik, Mummius pedig, ki még régi fajta római volt, csak mintegy 70 évvel. És mekkora változás az, mely itt 1 V, század alatt történik! Egy nép, meljniek elkeli is fogták az eke szarvát, mivelve a szántóföldet, melynek kenyere volt csaknem mindenük, e nép korlátozatlan urává lesz számos nagy iparos ország minden kincseinek! A hatás, a közvetett is, itt csaknem ugyanolyan gyorsan halad, mint maga az ok. Néhány nemzedéken át ugyan a gazdagság élvezete mellett, a közügy iránti érdekeltség még fentartja magát ; de a dolog természetébl foly, hogy amaz, miután egyszer megfogamzott, folytonosan s annyival inkább, hogy a gazdagság még mindig növekszik, tért nyerjen a közügy iránti érdek rovására, mely végre maga is azonosittatik új vagyonforrások nyitásának kérdésével ; részijén pedig a dicsség szükségének kielégítésére szolgálva, mint fényzési ág kezeltetik, mely kézzel fogható kifejezést talál a diadalmenetek pompájában. A második triumvirátus ideje képezi a végs átmenetet ; még ekkor létezik egy minoritás, a mely cselekedeteinek rugója a közügy iránti érdek ; de ez Philippinél kiirtatik s azontúl ilyenektl tiszta a tér. A nyilvános kérdések ezentúl csak a körül i'orognak, hogy ki rendelkezzék ;i j(')ve(lrliiick feh'tt s czt seiu a polgárok, linnein zsoldosok döntik el, kiknek amazok átengedték :i k:ir(u)t. ni(>lyet elébb nimgnk kezeltek s ezzel a hatalnnit. IVlég a triumvirek légióiban ké])viselve van ugyan a régi elem, de utánuk mar nincs. Maga e három lérfi személyesítje minden késbb elforduló jellemel<iiel< ; Antonius a minden méi'téken túlcsapongó élvszomj kizáióla^mts m-alma alatt áll; Lepidus a bárgyú és véi-ciik/,ö érzést elenség, Octavius a számítani és ("(innagaii ural-
; 23 kodni képes középszerség, melynek szükségkép tul kell élnie a másik kettt. Ezeu három ezímtábla alá igen kevés kivétellel besorozhatok a késbbi uralkodók, s a kik mellettük nv-g szerepet játszottak, csakhogy miiitáu a körülméuj^ek még töbl) szabadságot engedtek ily jellemek kifejldésének, a sajátságok fokozódnak. A mérhetleu gazdagság tehát, melynek rövid id alatt birtokába jutott, a fokozott élvezetekkel való megismerkedés (melyre különben a nagy gazdagság mindig reá vezet, ha nincs is példa, mely után indulni lehetne) és azok busás kielégítésének lehetsége voltak az okok, melyek az egyszer viszonyok közt, viszonylagos szegénységben, kezdetleges miveldési fokon oly derék népet természetébl kivetkztették. Az ok és okozat öszszefüggése nlágosabb, semhogy kételkedni lehetne abban ; csak az lehet kérdés tárgya, hogy helyes-e itt a nemzeti jellemnek változásáról beszélni. Az ember megszokta a jellemeket nyilvánulásaik szerint osztályozni, minthogy csak azokból Ítélhetk meg ; világos azonban, hogy e uyilváuulásokuak a körülmények szerint igen különbözknek kell leuniök azonos jellemeknél is, mit a körülmények változásánál számtalanszor tapasztalhatni. Ez áll a római nemzetre nézve is ; az egyének abban, mi bels alkotás dolga, nagyon is hasonlók maradtak, mig a körülmények reudkivüli mértékben és gyorsasággal elváltoztak. Hogy egy népnél a jellem nyilváuulásai változott viszonyok közt ugyanazok maradjanak, a jellenmek nem ugyanannak maradnia, hanem ellenkezleg, a viszonyokhoz képest átidomuluia kellene s erre épen a változásnak nagysága és gyorsasága által a római nemzetnek nem volt id engedve. Meg kell itt jegyezni, hogy ez állítás épen csak népekre s nem egyénekre vonatkozik egyént igenis képzelhetünk bár ezt is csak kivételesen ki nagy gazdagsághoz jutva, megtartsa szegénysége szokásait, mert valódi természetének inkább megfelelnek : de, ismételjük, olyan természet, mely az élveket megvesse, az egész emberiségben mindenütt és mindég kivétel. Nemzetek pedig nem állanak kivételekbl. Nem mondhatni tehát, a késbbi rómaiakkal szembe állítva a régieket, hogy ezek megvetették a gazdagságot, s az általa elérhet munkátlanságot és élvezeteket, minthogy amazt nem l)irták, munka nélkül meg nem élhettek, az
: 24 ('Ivezetekei; pedig iiein ismerték és nem is szerezhették volna meg. Ezen egyszer, gyakran sanyarú körülmények eltrésére edzve voltak, és kétségtelenül még egyszereljbekböl. még kezdetlegesebbekbl idomultak, a praeliistorikus idkben évezredeken át hozzájuk. Mikor azután a l)enuök lakó zabolázatlan ser megszerezte a magasabb kultúra, st egy már elfajult kultúra adományait, minelceltte idejk lett volna az elébb említett stádiumra is kifejldni, a hatás ezen nyers erej szeuvedélyes népnél nem lehetett más, mint hogy a legdurvább kicsapongásokba merüljön, mihelyt az si erkölcsökön, mint elítéleteken nevetni megtanult. Ebben és nem egyébben keresend az erkölcsi hanyatlás oka : a római nemzet oly rövid id alatt, mely átmenetet nem képezhetett, a legegyszerbb gazdasági viszonyokból jutott a kényelem s élvek mérhetleu forrásainak birtokába. Az érzéki er és tz, mely addig a kemény munkában és még keményebb harczokban használódott fel, mely ezek közt fentartotta és felemelte, most felszabadult és roppant feleslege okozta azon túlcsapongásokat a gazdagság élvezetében ; késbb gyakorlat hiányában az er elveszett, a nemzet elbukott, letiportatott s töl)bé fel nem kelt. Az átmeneti id hiányát és rövid voltát leuuel)b nem ok nélkül hangsúlyoztuk ; ugyanazon gazdagság, fokozatosan elérve, másként is oszlott volna el, másként is használtatott volna fel. Nem oly roppant kiterjedés, de nagyobb számú nagy vagvímok kéi)ezdtck volna ; a nép között pedig temérdek apró vagyon, mely munka mellett jólétet a mun]<;itól id nem ment, mint- tették a teljesen vagyontalanul maradt néptömegnél. l)iztosit, de azt a közadakozások '), Sanyarú viszonyok után nagy gazdagság, köiiu} (i élet ') A rviirosi mí[) közt évenként kiosztott <(Hbi)n!i 3U niilliu szeszterczbu került 096 (UóniH évri) t'lütt ; ez évtl kezdve, melyben ujólivg felemeltetett ;i í,'iibm;iki<isztiis üshzege, ii rojjpant lillamjövetlelemnek mintegy '/j részét nyelte az i-l. (Mtnniiincii : Rümisehe fjescliielite. Berlin 1854. III. 407. 1.) Az íillanii a<lak(jz!ísi)k mellett a fvárosi ])ri)letariatiis ellátiisában inííven kenyérrel és mnlatsáííkal, kiváló részt vettek azon fraz<la<í magánosok, kik politikai pályára léptek ;a nép kegye (Irsiga volt ; megnyeróso H legnagv'jbl) vagyonokat is alíliista. Iiiihh crcil leginkiiiil) a pnhtikusuk gyakori (.'lailósodása ; Cai'sar vagyoniit, a micí cmak feltöri'kvt") férfi volt, 25 millió szesztercziessel multák feliil adósságai.