A BIHAR MEGYEI IPAROS ÉS KERESKED Ő RÉTEG TÁRSADALMI STRUKTÚRÁJÁNAK KÉRDÉSÉHEZ 1920-1940 Ujlaky Zoltán Az első világháború után Magyarország önálló gazdasági egységgé vált. Az ország nem folytathatta a korábbi gazdálkodási módszereket, mivel a politikai és gazdasági körülmények alapvetően megváltoztak. A monarchia egysé géből kiszakadt nemzetgazdaság nem működhetett széles körű világpiaci kapcsolatok nélkül. Az ország nyersanyagokban szegény lévén, nagyarányú behozatalra volt utalva. Sok iparág a területi változások miatt nagyrészt elvesztette nyersanyagbázisát. E változások nehéz helyzetet teremtettek, mivel az ország a termelési szervezetlenség, az általános áruhiány állapotába süllyedt. Az ipari termelés igen súlyos helyzetben volt. Különösen a nehézipar került válságba. A gyáripari termelés 1920-ban a háború előtti mennyiség 35-40~-át érte el. Az ipar érdekében 1921-t ől széles körű behozatali és kiviteli ti lalmakat alkalmaztak, s különösen az ipari késztermékek importját korlátozták. A tilalmi rendszerrel a gazdaság önállósodását akarták előmozdítani a legnehezebb években. A tilalmi intézkedéseket azonban nem lehetett tartósan alkalmazni. Már 1922-t őlmegkezdték az újvédővámrendszerkidolgozását,mellyela kormány az önálló nemzetgazdaság kialakítását és a gazdasági fejl ődést igyekezett biztosítani. Az új vámrendszer 1925. januárjától lépett életbe. A könnyűipart 50~-os vámokkal védték, a nehézipart 20~-kal, ugyanakkor sok nyersanyag, egyes mezőgazdasági felszerelések behozatalát vámmentessé tették. A kormány az inflációs pénzpolitikával is támogatta az ipart. Az állam hatalmas hiteleket folyósított főként a nagyiparnak, melyeket a pénzromlás ellenére is csak névértékben kellett visszafizetni. E kölcsönök szinte állami aján dékok voltak. Az infláció idején a munkabérek is lecsökkentek : az árak növekedése a béremeléseket több mint kétszeresen túlhaladta. Ezáltal az ipari termelési költségeket nagymértékben leszorították. Az infláció konjunkturális hatását a kis- és középtőke is kihasználta. Ezt mutatta, hogy a kisipari üzemek száma 16 ezerről 24 ezerre emelkedett. Ugyanakkor erős differenciálódás játszódott le soraikban : sok iparos elszegényedése mellett számosan a tőzsdén és a vállalatalapítások révén jelent ős haszonra tettek szert. Az inflációs ipartámogatást azonban nem lehetett túl sokáig alkalmazni, mert a tőke egyre jobban a spekulációval foglalkozott, s a termelés szétzilálásával fenyegetett. Pénzügyi stabilizációt kellett végrehajtani. Külföldi kölcsönök segítségével 1924. júniusában megszüntették az inflációt, majd 1927-ben az ország új pénznemre, a peng őre tért át. Az ipari termelés 1924-re a háború el őtti színvonal 70~-át érte el. A stabi- 127
lizáció után fellépett pénzhiány miatt a beruházások száma és a foglalkoztatás is csökkent. 1924. nyarától 1926. közepéig az ipari fejlődés visszaesett az infláció alatt elért szintről. A szanálási válság után fellendülés bontakozott ki 1926-tól kezdve. Különösen a könnyűipar fejl ődött lendületesen, főként a textilipar és a papíripar. Az ipari termelés 1927-ben elérte az 1913. előtti szintet, 1929-ben, a konjunktúra csúcspontján azonban csak 12~-kal haladta azt túl. Ezáltal Magyarország Európában a leglassabban iparosodó országok közé került. Emellett a korszerű ipari struktúrát sem sikerült kialakítani, s ez tovább fokozta az ország elmaradását a nemzetközi színvonaltól. A belkereskedelem fejlődése erősen csökkent az első világháború után. A terménykereskedelem és a közvetítő kereskedelem mely korábban a Monarchia keretei között dolgozott, nagyrészt elvesztette létalapját. Az 1920-as évek második felében 20-25 ~-os forgalomnövekedés révén a belkereskedelem 1929-re érte el a háború előtti szintet. A kereskedelmi hálózat kibővült, igen sok új üzletet nyitottak, bár ezek jelentős része alkalmazott nélküli volt.a vidéki üzlethálózat jelent ős részben megmaradt szakosítatlan, elmaradott állapotban. A keresked ők majdnem egyharmada kofa, piaci és házaló keresked ő volt, a boltok fele pedig fűszer- és vegyeskereskedés.l Bihar vármegye az ipartelepítés szempontjából kedvez őtlen adottságokkal rendelkezett. Ásványi nyersanyagok, energiahordozók nem álltak rendelkezésre. Az ipar a más vidékről ideszállított nyersnyagokat és a mezőgazdasági termékeket dolgozta fel, valamint szolgáltatójavító jelleg ű volt. Bihar vármegye iparos és keresked ő rétegének összetételét az 1920. és 1930. évi népszámlálás alapján vizsgálom, mivel e két összeírás adatai összehasonlíthatók. A háború után a forgalom megkötöttsége a kisipart rendkívül nehéz helyzetbe hozta. A Debreceni Kereskedelmi és Iparkamara szerint mindenekel őtt a nyersanyaghiány volt a kisipar legnagyobb baja. Ez pusztulással fenyegette az egyik legfontosabb termel ő réteget, mivel az anyaghiány miatt nem dolgozhattak a kisiparosok. A kamarai közgyűlés szükségesnek tartotta a kisipari érdekek fokozott védelmét. A legsürgetőbio teendő a kisiparosok nyersanyagszükségletének biztosítása volt. A Kamara azt kérte a Kereskedelmi Minisztert ől, hogy a korlátozásokat szüntesse meg.2 Bihar vármegye összes népessége 1920-ban 161 061 fő volt. Az ipari népesség 14 315, a kereskedelem és a hitelügy népessége együtt 3 614 fő. Ez adatok a keresők és eltartottak összlétszámát mutatják. Az ipari keresők száma 5 864, a kereskedelem és hitelügy keresői 1400 fő. Az ipari keresők az össznépesség 3,6~-át, a kereskedelem és a hitel keresői pedig 0,8~-át tették ki. A népszámlálás táblázatai a kereskedelem adatait magában nem adták meg. A tulajdonképpeni ipari keresők száma 5319 fő. Ebből önálló 2975, segédszemélyzet 2344. Az ipari kereső népesség főcsoportok szerint 1920-ban a következ ő tagozódást mutatta a 1 Magyarország története. 1918-1945. (F őszerk. : Ránki György) Bp. 1976. 435, 436, 489-491, 505-508. old. Berend Iván-Szuhay Miklós : A tőkés gazdaság története Magyarországon. 1848-1944. Bp. 1973. 197-202, 208-212. old. 2 HBmL. IX. 201/b. Debreceni Kereskedelmi és Iparkamara iratai. I. 737/1921. sz. (ezután DKI iratai). 3 Az 1920. évi népszámlálás. II. rész. Bp. 1925. 19, 22, 34, 35. old. III. IV. rész. Bp. 1926. 83. old. 128
vas- és fémipar 971 fő gépgyártás 365 fő kő-, föld-, agyag- és üvegipar 13 fő fa- és csontipar 273 fő bőr-, sörte-, szőr- és tollipar fonó- és szövőipar 73 fő 63 fő ruházati ipar 2054 fő papíripar 4 fő élelmezési ipar 698 fő vegyészeti ipar 13 fő építőipar 496 fő sokszorosító- ésműipar 17 fő szállodás, vendéglős, kávés 278 fő egyéb házi ipár 1 fő 538 fő vándoripar 7 fő. 1910-hez képest az ipari népesség növekedett a vas- és fémipar, a gépgyártás, a bőr, sörte, szőr, tollipar, a ruházati ipar, a papíripar, az élelmezési ipar, a sokszorosító és műipar esetén. A vas- és fémipar kivételével az országosnál nagyobb arányíj volt a növekedés Bihar vármegyében az említett ipari főcsoportokban. Az egyes ipari főcsoportokon belül ipari szakmák szerint az önálló iparosok száma igen váltakozó nagyságú volt. Azt mondhatjuk, hogy a legnépesebb szakmák még a céhes iparban gyökereztek. A fejlődésnek megfelelően a polgári korszakban néhány ritkább iparág mestereit is megtaláljuk Bihar vármegyében. A népesebb szakmák, melyekben 10-nél több önálló iparos dolgozott 1920- ban, az alábbiak :4 A vas- ésfémiparban kovács 339, vas- és acéleszközöket készít ő iparos 20, gépész 71, épület- és műlakatos 62, bádogos 31 személy. A gépgyártáshoz sorolták a kocsigyártást 189 iparossal : e szakmához tartozott a bognár, a kerékgyártó, a kocsigyártó. A gépgyártás másik népesebb szakmája az órás, 16 fővel. A faiparban a hordógyártás 17, asztalosipar 143 fő. A bőriparban szíjgyártó és nyerges 30 iparos. A fonó- és szövőiparban len- és kenderkikészítéssel 11 fő foglalkozott. A ruházati iparban a szabóipar különböz ő fajtáival foglalkozott 248. fő, a szűcsiparral 18, varrással 117, cipész és csizmadia 701, mosást, vasalást vállalt 150, borbély 81 fő. Az élelmezési iparban malomipari szakmákkal 31, a sütőiparral 13 iparos foglalkozott, hentes 106, mészáros 26. Az építőiparban építész 11, kőműves 101, ács 181, szobafestő 15. A szállodás, vendéglős iparral 127 személy foglalkozott. Érdekes, hagy a 2975 önálló iparosnak 3495 vállalata volt. Ez azt mutatja, hogy egyes iparosok, feltehetően a rokon szakmákban, több üzemmel rendelkeztek, számukat azonban nem ismerjük. Az ipartörvény szerint egy személy többféle ipart is gyakorolhatott.s 4 Az 1920. évi népszámlálás. III. IV. rész. Bp. 1926. 210-211. old. 5 1884 : XVII. tc. 47.. 9 Évkönyv VI. 129
Vessük össze az önálló iparosok és vállalataik számát ipari főcsoportok szerint 1920-ban, mivel a statisztikai adatok szakmák szerinti részletezést nem tesznek lehetővé :B Az iparosok és vállalataik száma Bihar vármegyében 1920-ban Ipari főcsoport Ipaiosok száma ~ Vállalatok száma Vas- és fémipar 526 565 Gépgyártás 208 223 Kő, föld, agyag, üveg ipar 5 16 Fa- és csontipar 185 202 Bőr, sörte, tollipar 38 41 Fonó- és szövőipar 16 21 Ruházati ipar 1323 1522 Papirosipar 1 1 Élelmezési ipar 197 259 Vegyészeti ipar 19 Építő ipar 322 421 Sokszorosító és műipar I1 14 Szállodás, vendéglő s 135 190 Egyéb 1 1 ásszesen : 2975 3495 A többszörös vállalattulajdonosok miatt csak bizonyos hibaszázalékkal fedi a valóságot az alábbi vállalati statisztika :' Segéd nélküli vállalat 2552 1 segéddel dolgozó vállalat 555 2 segéddel dolgozó vállalat 235 3 segéddel dolgozó vállalat 81 4 segéddel dolgozó vállalat 21 5 segéddel dolgozó vállalat 15 6-10 segéddel dolgozó vállalat 27 11-15 segéddel dolgozó vállalat 5 20-nál több segéddel dolgozó vállalat 4 Mindenesetre megállapítható, hogy a vállalatok majdnem 3/4-e segéd nélkül dolgozott. A több vállalattal rendelkező iparosok legfeljebb a vagyonosabb kategóriák számadatait növelik, de nem ismerjük a módosító adatokat.a segéd nélküli vállalatok száma minden iparágban túlnyomó többséget alkotott. A kereskedelem kereső népessége főcsoportonként az alábbi tagolást mutana 1920-ban : s 6 1920. évi népszámlálás. III. IV. rész. Bn. 1926. 83. 293. old. 7 Uo. 293. old. 8 Uo. 83. old. 130
állatkereskedők 149 fő önállók : 117 fő. fa és erdei termékekkel 54 fő 32 fő vas- és fémárukkal 13 fő 6 fő agyag és üvegipari cikkel 6 fő 6 fó fa- és faragott árukkal 25 fő 9 fő fonó és szövőipari árukkal 67 fő 41 fő élelmezési cikkekkel 470 fő 208 fő gyógy- és vegyészeti árukkal kereskedők 3 fő 1 fő könyv- és műkereskedés 3 fő 3 fő egyéb főcsoportok 274 fő 153 fő kofák, piaci árusok 194 fő 172 fő házaló keresked ők 62 fő 51 fő ügynökök 24 fő 23 fő Összesen : 1344 fő 822 fő. E kimutatásból kihagytuk a pénz- és hitelügy keresőit (56 fő), ezzel tehát módosultak a korábban megadott összefoglaló adatok. A tulajdonképpeni kereskedelemmel 1064 fő és 576 önálló kereskedő foglalkozott, ha a népszámlálástól eltérően nem számítjuk a kofákat és piaci árusokat, házalókeresked őket és ügynököket. Az 576 önálló keresked őnek 748 vállalata volt, tehát egyes keresked ők több vállalattal is rendelkeztek, az iparosokhoz hasonlóan. 9 Segéd nélküli vállalat 491 1 segéddel dolgozó vállalat 164 2 segéddel dolgozó vállalat 62 3 segéddel dolgozó vállalat 18 4 segéddel dolgozó vállalat 3 5 segéddel dolgozó vállalat 5 6-10 segéddel dolgozó vállalat 4 11-15 segéddel dolgozó vállalat 1. A segédnélküli vállalatok száma megközelíti a 3/4-es arányt. A több vállalattal rendelkező keresked ők a vagyonosabbak számát növelték, de pontos adatok hiányoznak. A nehéz gazdasági helyzetben, 1924 októberében a Kereskedelmi és Iparkamarák, valamint az Országos Iparegyesület kezdeményezésére kisipari hitelakció indult meg. Ennek az volt a célja, hogy a számban legnagyobb, de a gazdasági életben leggyengébb kisiparosságnak segítséget adjon. Az akcióban nem termelési, hanem kereskedelmi hitelt adtak.a Kamara szerint sokkal fontosabb a termelési hitel előmozdítása, vagyis a kis műhellyel rendelkező, egy-két segéddel maguk is dolgozó kisiparosok támogatása, akiknek anyagbeszerzésre és a kész munka értékesítéséig van szükségük hitelre. Ezzel elkerülhetik, hogy árujuk időelőtti értékesítésével nagyobb kárt szenvedjenek. Az egyes iparosoknak adható hitel maximálisát is javasolta a Kamara elnöksége, nehogy egy kisszámú jómódú iparos az egész akciót kisajátítsa. Említették, hogy az Ipartestületek Országos Központi Szövetkezete egy újabb kisipari hitelakciót indított. 9 Uo. 274. old.
A Kamara elnöksége megállapította, hogy szélesebb keretek között kell megszervezni a hitelakciót. A közgyűlés a jelentést tudomásul vette.lo A Debreceni Kereskedelmi és Iparkamara 1927. március 31-én ismét foglalkozott a kisipari hitellel. Megállapította, hogy a kézműiparosság helyzetének a nehézségeit erősen fokozta, hogy a kisipari hitel kérdését még nem rendezték. Az 1924-ben megállapított hitelkeret nagyon kicsi. Emellett a kiskereskedők hitelügyében még ennyi sem történt.ll A Kamara 1928. december 13-i jegyzőkönyvéből értesültünk arról, hogy a kiskereskedelem hitelügyére a Kereskedelemügyi Miniszter egymillió pengőt engedélyezett. Egy-egy kiskereskedő részére legfeljebb háromezer peng ő hitelt lehetett nyújtani. A Kamara kevesellte a hitelösszeget, mivel a vidéki keresked őknek legfeljebb a fele összeg juthatott, ez pedig nem elégíthette ki a súlyos helyzetben levő vidéki kiskereskedelem hiteligényeit. A Kamara területére csak 85 ezer P jutott.l 2 A kisipari hitellel ismételten is foglalkoztak a Kamarai közgyűlésen. A kisipar súlyos helyzetének nagy mértékben az általános tőkeszegénység az oka. Nem tudott termelni, nem tudott vállalkozni, mert nem juthatott hozzá megfelelő tőkéhez. Ha nagy nehezen kapott is hitelt, ezt magas kamatra kapta és ez a termelést annyira megdrágította, hogy emiatt a kisiparos árucikke a piacon versenyképtelenné vált. A kisiparosoknak a hitel kérdése sürgős és elsőrend űen fontos. A Kamara már a június 12-i közgyűlésén kérte a hitelkeret kibővítését. Kérték a hitel feltételeinek az enyhítését, a kamat csökkentését, a hitelek hosszabb lejáratát. A Kamara azt is felvetette, hogy az ingatlanvagyonnal nem rendelkező kisiparosok is hozzájuthassanak a hitelhez. Ugyanis a bankok csak vagyonos iparosoknak adtak hitelt, pedig éppen a vagyontalan kisiparosok voltak a legválságosabb helyzetben. A kerületi ipartestületi értekezlet 1928. október 27-én rámutatott, hogy á kézműiparosság igen súlyos válsággal küzdött. Erőteljes kisipari hitelakciótól vártak segítséget.la Bihar vármegye ipari és kereskedelmi helyzetét elemezte a Kamara 1929. május 8-án. Mindkét gazdasági ágazatban a forgalom igen jelentősen csökkent, bizonyos szakmáknál csaknem teljesen elmaradt a tavaszi szezon-eladás. Bihar vármegye túlnyomóan mezőgazdasági jellegű és az ipar és a kereskedelem helyzetére a mezőgazdaság vásárlóképessége döntő jelentőségű. A mezőgazdasági fagykárok miatt sokan mellőzték a tavaszi beszerzéseket. A szezonszakmák, mint a cipő, ruha, divatkereskedések és iparok, nagy bevételi hiányt szenvedtek. A fizetésképtelenségek száma nőtt. Az épít őiparban kevés az építkezés és az is későn indult meg. Emiatt sok a munkanélküli. Az építőipar pangása miatt a vele kapcsolatos kb. 30 iparágnak is rosszul ment a forgalma. A gabonakereskedelem is nehéz helyzetben volt. Az ipari és kereskedelmi vállálatok helyzetében különösebb változásról a kamarai elnökség nem tudott. Jelent ősebb új vállalati alapítás nem fordult elő, sem említésre méltó egyesülések, érdekközösségi kapcsolatok nem alakultak ki. 14 A gazdasági válság első jelei áresésekben mutatkoztak 1929 őszén. Egy ideig azonban a termelés még növekedett 10 Debreceni Kereskedelmi és Iparkamara közgyűlési jegyzőkönyvei. 1925. jan. 29. 74-77. old. (ezután DKI jkv.). í1 DKI jkv. 1927, márc. 31. 43. old. 12 DKIjkv. 1928. dec. 13. 332-335. old. 13 Uo. 338-340. old. 14 HBmL. IX. 201/b. DKI iratai. I. 1557/1929. sz. 132
országos méretekben. 1930-tól azonban a gyáripar minden területén már érezhető volt a válság. Néhány iparágban erős behozatali korlátozásokkal védték a bels ő piacot, visszaszorítva az importot. Különösen a könnyűipar kapott ezáltal jelent ős támogatást, s így kevéssé érezte meg a válság hatását. A nehézipari termelés 1932-ben állt a mélyponton, 24~-kal elmaradva az 1929. évi szintt ől. Az ipari válság hosszan elhúzódott, csak 1935-ben érte el a termelés az 1929. évi eredményeket, illetve azokat 3~-kal túllépte. Magyarországon a kisipar versenyképes volt a nagyipar mellett az olcsó munkaerő alkalmazásával.a nagyipar nem nyomta el a kisipart, mivel az iparfejl ődés késői kibontakozása a kisipari fejl ődést lehetővé tette. A kisipar az ipari termelési érték 1/4ét adta, s az ipari munkások 45~-át foglalkoztatta.l5 Bihar vármegye népessége 176 002 fő volt 1930=ban. Ebből az ipari népesség 18 336, a kereskedelem és a hitel 4628 keresőt és eltartottat számlált. 1920- hoz képest az ipari népesség 28,1-kal, a kereskedelemé és hitelé 28~-kal növekedett.a lakosság 10,4-a élt az iparból, 2,6~-a pedig a kereskedelemből és hitelb ől.mindkét arány jóval kevesebb az országos átlagnál, mely 21,7 ipari és 5,4~ kereskedelmi népességet mutatott. Az ipari keresők száma 7 339, a kereskedelemé és hitelé 1904 fő volt. A kereső népességen belüli 9,4~ és 2,4% arányuk az országos átlagtól elmaradt, mely 1930-ban 22,2, illetve 5,6% volt.lb Az ipari kereső népesség megoszlott a' tulajdonképpeni ipar házi- és népipar vándoripar 6812 fő 509 fő 18 fő. A tulajdonképpeni ipari kereső népesség tovább tagolható az önálló iparosok és a segédszemélyzet csoportjára. önálló iparos segédszemélyzet 3141 fő. 3671 fő. 1920-hoz viszonyítva az önálló iparosok száma 5,5~-kal, a segédszemélyzet létszáma 56,8-kal nőtt.i8 Amíg 1920-ban az iparosok száma meghaladta a segédszemélyzet - a tisztviselők és munkások - számát,1930-ban már a segédszemélyzet volt többségben. A segédszemélyzeten belül különösen a munkások létszáma növekedett dinamikusan : az 1920. évi 2297-ről 3594 főre. A tulajdonképpeni ipari keresők főcsoportok szerinti megoszlása a következő :'9 IS Magyarország története i. m. 604-606, 751-752. old. 16 Az 1930. évi népszámlálás. II. rész. Bp. 1934. 46, 48-49, 50-51, 54-55. old. 17 Uo. 64. old. 18 Uo. 65. old. 19 Uo. 68-69. old. 133
vas- és fémipar 1069 gépgyártás 448 kő-, föld-, agyag- és üvegipar 49 fa- és csontipar 498 bőr-, sörte-, stb. ipar 51 fonó- és szövőipar ruházati ipar 131 2262 papíripar 5 élelmezési ipar 985 vegyészeti ipar 12 építőipar 902 sokszorosító ésműipar szállodás, vendéglős, kávésipar 27 369 egyéb 4 Az 1920. évi létszámhoz képest növekedést észlelhetünk mind a nehézipari, mind a könnyűipari ágazatokban. A gazdasági válság hatására a nehézipar visszaesett az országos viszonyok között. Bihar vármegyében azonban a kisiparosok többségben voltak a nagyüzemekkel szemben, s megtartották kis vállalatukat, üzemüket a válságos helyzetben is. Csupán a bőripar és a vegyészeti ipar keresőinek a létszáma csökkent 1920-hoz viszonyítva. Az ipari főcsoportokon belül a népesebb ipari szakmák a következők, 10-nél több önálló iparost tekintve szakmánként : 2o A vas- ésfémiparban kovács 355, gépész 44, épület- és műlakatos 68, bádogos 35. A gépgyártásnál kocsigyártó iparosok 192, órás 17. Afa- és csontiparban asztalos 167. A bőriparban szíjgyártó, nyerges 22. A fonó- és szövőiparban len- és kenderkikészítéssel 17 iparos foglalkozott. A ruházati iparban szabó 236, szűcs 13, varrónő 76, cipész, csizmadia 622, mosónő, vasalónő 181, borbély 152. Az élelmezési iparban malomiparra154 fő foglalkozott, a sütőiparban 37 fő dolgozott, hentes 142, mészáros 11, szikvízgyártó 20. Az építőiparban kőműves 113, ács 208, szobafestő 21. A szállodás, vendéglős iparban vendéglős, szállodás 171 fő. Ha az önálló iparosok és a vállalatok számát összehasonlítjuk, 1930-ban is azt tapasztaljuk, hogy a vállalatok száma nagyobb az iparosokénál. Tehát továbbra is fennállt az a már 1920-ban is tapasztalt jelenség, hogy egyes iparo soknak több vállalatuk volt. Ezzel némileg módosult a vállalatok statisztikája, a vagyonosabb kategóriákban. Pontos adatokat azonban nem ismerünk a több vállalattal rendelkező iparosokró1. 21 20 Az 1930. évi népszámlálás. III. rész. Bp. 1935. 138-139. old. 21 Uo. 58, 225. old. 134
A Bihar vármegyei iparosok és vállalataik száma 1930-ban Ipari főcsoport Önállók I száma Vállalatok Vas- és fémipar 504 521 Gépgyártás 220 232 Kő-, föld, agyagipar 19 22 Fa- és csontipar 191 199 Bő r, sörte stb. ipar 26 31 Fonó- és szövőipar 25 31 Ruházati ipar 1296 1334 Papíripar 1 Élelmezési ipar 286 328 Vegyészeti ipar 7 11 Építőipar 368 473 Sokszorosító ipar 13 16 Szállodás vendéglős 186 237 Egyéb bsszt;sen : ` 3141 I 3436 Az iparvállalatok az alkalmazottak száma szerint a következ őképpen tagolódnak 1930-ban :Zz segéd nélküli vállalat 2415 1 segéddel dolgozó vállalat 639 2 segéddel dolgozó vállalat 229 3 segéddel dolgozó vállalat 72 4 segéddel dolgozó vállalat 37 5 segéddel dolgozó vállalat 13 6-10 segéddel dolgozó vállalat 20 11-15 segéddel dolgozó vállalat 2 16-20 segéddel dolgozó vállalat 4 20-nál több segéddel dolgozó vállalat 5 Összesen : 3436 vállalat. A segéd nélküli vállalatok több mint 2/3-os többségben voltak Bihar vármegyében. A néhány segéddel dolgozó iparos szintén kisiparosnak számított. A kereskedelem főcsoportok szerinti tagolása 1930-ban Bihar vármegyében ;za 22 Uo. 225. old. 23 Uo. 58-59. old. 135
állatkereskedő fa és erdei termék vas és fémáruk agyag, üvegáruk ~ fa és faragott áruk fonó és szövőipari áruk élelmezési cikkek gyógy- és vegyészeti áruk könyv és műkeresked ő egyéb főcsoportok tulajdonképpenikereskedelem összesen : kofák és piaci árusok házaló keresked ő ügynökök összesen : E részletes adatok nem tartalmazzák a pénz- és hitelügy adatait, vagyis a keresők száma 79-cel kevesebb a fentebb megadott 1904 főnél. A tulajdonképpeni vállalatok az alkalmazottak száma szerint a következőképpen tagolódtak 1930-ban : 24 segéd nélküli vállalat 720 1 segéddel dolgozó vállalat 154 2 segéddel dolgozó vállalat 61 3 segéddel dolgozó vállalat 21 4 segéddel dolgozó vállalat 9 5 segéddel dolgozó vállalat 3 6-10 segéddel dolgozó vállalat 5 összesen : 973 vállalat 282 önálló 199 103 50 30 15 8 5 30 13 86 46 629 301 10 8 4 2 379 205 1561 844 163 146 83 72 18 18 1825 1080 A kereskedelmi vállalatok nagy többsége segéd nélkül dolgozott. De még a néhány segédet alkalmazó vállalatok is csak a helyi szükségletek kielégítését szolgálták. A válság idején is tovább folytatták a kisipari és kiskereskedői kölcsönakciókat. A Kamara szerint azonban a kiskereskedelmi hitelakció nem volt eredményes, ugyanis a bankok a kedvezőtlen feltételek miatt erre nem szívesen vállalkoztak. A Debreceni Első Takarékpénztár Bihar vármegyében is folyósított hiteleket. A MOKTÁR Derecskére szintén két ízben adott kölcsönt. A kölcsönök összege azonban igen csekély volt, bár nem közölték a mennyiségét. A kisipari hitel sem segítette komolyan a kézműiparosokat a Kamara szerint. Az akciónak a termel őmunkát kell lehetővé tenni. Az elnökség a hitel feltételeinek enyhítését és a hitelek folyósításának decentralizálását javasolta. Ezt a közgyűlés is elfogadta és lépéseket tettek a minisztériumnál az ügy érdekében.2s A Kamara 1933-ban a bankszer ű fedezettel nem rendelkező, de termelőképes, megbízható kisiparosok, kiskereskedők részére legfeljebb 200 P-ig terjedő hitelnyújtást javasolt. E hitelek célja az volna, hogy a kínálkozó munka- 24 Uo. 210. old. 25 DKI jkv. 1930. nov. 6. 164-166. old.
alkalom, vagy üzlet megszerzését lehetővé tegyék.a Kamara mozgalmat indított a hitelalap megteremtése végett, s kérte a városok, községek hozzájárulását. Ezt önként nem vállalták. Ezután a Belügyminisztérium rendeletileg külön hitelalapot szervezett, melyhez a városok is hozzájárultak. Azoknak a településeknek kisiparosai, kiskereskedői kaphattak hitelt, amelyek hozzájárultak a hitelalaphoz. El őbb csak a városokra terjedt ki az akció. Majd a Kamara javasolta, hogy a községekre is terjesszék ki, de csak a 15 ezernél nagyobb lakosú helységekre indítványozták.2s 1934. elején a Kereskedelemügyi Miniszter a hitelakciót kiterjesztette a megyei székhelyekre, így pl. Berettyóújfalu községre. Majd a Kamara javasolta, hogy Derecske és Kornádi községet is vonják be az akcióba. Berettyóújfaluban 17 iparos és 4 keresked ő kapott gyorssegélyt. 1934 végén a 10 ezer lakosú községekre is kiterjesztették a hitelakciót, majd 1935-ben az 5-10 ezer lakosú helységekre is, sőt kivételesen a kisebb községekre is.2' A keresked ők és iparosok igen nehéz helyzetét mutatta, hogy még a 200 P- ős hitelekért is tömegesen jelentkeztek, holott ezen összeg igen kis segítséget adhatott számukra. Tulajdonképpen az 1930-as évek végéig ilyen válságos hely zetben volt a Bihar megyei kisipar és kiskereskedelem, s a megindult fellendülést nem nagyon érzékelhették. Bihar vármegye iparos és keresked ő népességét az 1930-as évek végén nem vizsgálhatjuk népszámlálás alapján, azonban rendelkezésre állnak a Debreceni Kereskedelmi és Iparkamara statisztikai nyilvántartásai. Ezek azonban nem hasonlíthatók össze közvetlenül a népszámlálási adatokkal. Mégis célszerű az 1938. évi kamarai nyilvántartás Bihar vármegyei adatait ismertetnünk : 28 képesített iparos 2655 fő egyéb iparos 503 gyáriparos 25 iparos összesen 3183 fő keresked ők 1697 fő Az iparosok száma 1930-hoz képest valamelyest növekedett, a keresked ők létszáma pedig megkétszereződött. A kereskedelmi tevékenység fellendülése azonban az üzlethálózat szétaprózódásával járt együtt, s nem egyértelműen jelentett gazdasági fejlődést is. 26 DKI jkv. 1933. dec. 21. 224-225. old. 27 DKI jkv. 1934. máj. 3. 77-79. old., 1934. nov. 22. jkv. 187. old., 190. old., 107. old. 1935. jú1. 11. jkv. 106, 28 HBmL. IX. 201/e. DKI. A keresked ők és iparosok lajstroma 1938. 137