VESZPRÉM MEGYEI ÖNKORMÁNYZAT SZOLGÁLTATÁSTERVEZÉSI KONCEPCIÓ

VESZPRÉM MEGYEI ÖNKORMÁNYZAT SZOLGÁLTATÁSTERVEZÉSI KONCEPCIÓ 2003. november 27.

Készítette: Erdélyi Gézáné A Veszprém Megyei Önkormányzati Hivatal szociális szakreferense Elek Józsefné A Veszprém Megyei Önkormányzat külsıvati Idısek Otthona módszertani osztályvezetıje Kovácsné Zsámba Erika A Veszprém Megyei Önkormányzat dákai Batthyány Ilona Fogyatékosok Otthona igazgatója

TARTALOM BEVEZETİ 2. I. CÉLOK, ALAPELVEK, ÉRTÉKEK 6. I.1. A koncepció célja 6. I.2. Alapelvek 6. I.3. Értékek 7. II. HELYZETKÉP 10. II.1. Társadalmi környezet 10. II.1.1. Veszprém megye társadalmi gazdasági helyzete 10. II.2. Fontosabb szociális jellemzık az ellátások, szolgáltatások tervezéséhez 17. II.3. A szociális szolgáltatások helyzete a megyében 21. II.3.1. Szociális alapellátások 22. II.3.2. Nappali ellátást nyújtó intézmények 25. II.3.3. Tartós bentlakásos és átmeneti elhelyezést nyújtó intézmények 30. II.3.4. A megye szociális ellátórendszerének sajátosságai kistérségi szinteken 38. II.3.5. A megye szociális ellátórendszerének összefoglaló értékelése 57. II.3.5.1A szolgáltatások lehetséges fejlesztési irányvonalai 64. III. A VESZPRÉM MEGYEI ÖNKORMÁNYZAT FENNTARTÁSÁBAN MŐKÖDİ INTÉZMÉNYEK 68. III.1. Az intézmények általános jellemzése, bemutatása 68. III.2. A Veszprém Megyei Önkormányzat intézményeinek általános bemutatása 72. III.3. A Veszprém Megyei Önkormányzat fenntartásában mőködı intézmények erıforrásainak és környezetének elemzése 85. III.4. A Veszprém Megyei Önkormányzat szociális szolgáltató rendszerének fejlesztési irányvonalai, elképzelések, várható eredmények 86. III.4.1. Az ellátási kötelezettségbıl hiányzó ellátási formák megszervezése 86. III.4.2.A végleges mőködési engedélyek megszerzésére irányuló törekvések 89. III.4.3. A fogyatékos személyeket ellátó intézmények szakmai munkájának átalakítása, szerkezeti, strukturális átalakítás 90. III.4.4 Az intézmények alapfeladatának megfelelı szolgáltatás nyújtás, profiltisztítás 91. III.4.5. Minıségbiztosítás, a minıségbiztosítás elemeinek bevezetése 92. III.4.6. A módszertani feladatok ellátására vonatkozó koncepció 93.

BEVEZETİ A koncepció szükségessége A szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló többszörösen módosított 1993. évi. III. törvény (továbbiakban: Szt.) átfogóan szabályozza a fenntartói feladatokat, valamint jogköröket. A Szt.-t módosító 2001. évi LXXIX. törvény az úgynevezett állami fenntartók részére - meghatározott tartalommal szolgáltatástervezési koncepció (továbbiakban: koncepció) készítését írja elı a szociálisan rászorult személyek részére biztosítandó szolgáltatási feladatok meghatározása érdekében. A törvény értelmében a legalább 2000 lakosú települési önkormányzat, illetve a megyei önkormányzatok feladatkörébe tartozik a koncepció elkészítése, amennyiben legalább két ellátási forma megszervezésérıl gondoskodik. A hazai szociális ellátásokat érintı tervezési gyakorlatban egy mindeddig hiányzó elem került beépítésre a törvény hatályba lépésével. A szolgáltatástervezési koncepciót két ütemben kell elkészítenie az önkormányzatoknak. Elsı lépcsıben a megyei önkormányzatok készítik el koncepciójukat, amelyben meghatározzák saját intézményrendszerük fejlesztési irányait, valamint javaslatot tesznek a megye teljes ellátórendszerének fejlesztési irányaira. Ezután az úgynevezett állami fenntartók másik köre, a települési önkormányzatok a törvényben megjelölt határidıt figyelembe véve készítik el saját ellátási területük viszonylatában koncepciójukat, amelyben szem elıtt kell tartaniuk a megyei önkormányzat által készített koncepcióban foglaltakat, figyelembe kell venniük az irányukba megfogalmazott javaslatokat, ajánlásokat. A törvényben elıírt egyeztetési kötelezettség a települési önkormányzatok autonómiájának garanciális eleme, s a partnerség elvének érvényesülése. A koncepció elsıdleges célja, hogy átfogó képet adjon az önkormányzat ellátási kötelezettsége teljesítésének jelenlegi helyzetérıl, és alapul szolgáljon a kötelezettsége körébe tartozó szolgáltatások tervezéséhez. A koncepciónak képet kell adnia a szolgáltatások mőködési, finanszírozási, fejlesztési feladatairól, azok ütemezésérıl, a hiányzó szolgáltatások megszervezésének módjáról, az ellátások területi, illetve strukturális összehangolásáról, és egyéb (nem állami, egyházi) fenntartókkal történı kapcsolattartásról, együttmőködésrıl. A szolgáltatástervezési koncepciónak - a lépcsızetesség elvét követve - összhangban kell lennie az Európai Uniós törekvésekkel és elvárásokkal, illeszkednie kell ahhoz, amelyeket mint stratégiai dokumentum a Nemzeti Fejlesztési Terv, a Regionális Fejlesztési Terv, a Veszprém Megyei Önkormányzat 2002-2009. évekre vonatkozó Fogyatékosügyi Programja, a

Veszprém Megyei Önkormányzat fenntartásában mőködı szociális intézmények 2002-2009. évi rekonstrukciós programja és a Veszprém Megyei Önkormányzat 2000-2004. évi Rövidtávú Feladatterve tartalmaznak. A Veszprém Megyei Önkormányzat fontos feladatának tekintette, hogy elkészüljön hiánypótló jelleggel Veszprém megyére kiterjedıen a lehetı legátfogóbb helyzetleírás és elemzés a jelenlegi állapotról, valamint egy jövıbe mutató koncepció a szociális szolgáltatások rendszerérıl, amely valós adatokon nyugszik és reális képet ad mindkét vonatkozásban. Törekvés volt, hogy a koncepció alapja lehessen egy több lépcsıs, több szereplıs szolgáltató rendszernek, a fejlesztéseknek, illetve a humanizációs, modernizációs folyamatoknak. A koncepció remélhetıleg legyızi azt a hiányérzetet, amelyet az adat- és információhiány okozott az ellátási szükségletekrıl illetve igényekrıl tervezésnél során, s lehetıséget biztosít egy egységes tervezésre, valamint elısegíti a szolgáltatók és az egyes ellátási szintek közötti kommunikáció és információáramlás formáját és lehetıségét. E hiányok felszámolásával a koncepció megteremti a Megyei Önkormányzat részére a reális, szükségleteken alapuló, adekvát szolgáltatás- és intézményrendszer tervezését, iránymutatást ad a települési önkormányzatok saját koncepciójának elkészítéséhez. A megvalósítás útja A megye valamennyi települési önkormányzatának jegyzıjéhez részletes kérdıív került kiküldésre a szociális szolgáltatások jelenlegi helyzetének, rendszerének, struktúrájának megismerése végett, annak érdekében, hogy a kapott információk alapján komplex elemzés készülhessen. A kérdıíven -a Szt.-ben meghatározott tartalmi elemek figyelembe vételével adatok, információk bekérésére került sor az adott település vonatkozásában: - a lakosságszám alakulása, korösszetétele, - az ellátási kötelezettség teljesítésének helyzete, ütemterv a szolgáltatások biztosításra, - a szolgáltatások mőködtetési, finanszírozási, fejlesztési feladatai, az esetleges együttmőködés keretei, - az egyes ellátotti csoportok sajátosságaihoz kapcsolódó ellátási formák, a szolgáltatások biztosításának szükségessége. (idısek, fogyatékos személyek, hajléktalan személyek, pszichiátriai betegek, szenvedélybetegek vonatkozásában). A Megyei Önkormányzat - mint fenntartó vonatkozásában az intézmények részére külön kérdıívek készültek, melyekben a fent említett tartalmi elemek tovább bıvültek az alábbiakkal:

- az általa fenntartott intézményrendszer struktúrájának, szerkezetének legfontosabb jellemzıi, - a szakosított ellátások iránti igények alakulása, a várakozók száma, az ellátások szempontjából releváns csoportok korösszetétele, legfontosabb szociális jellemzıi, - az intézményrendszer korszerősítésének irányai, - módszertani ellátásra vonatkozó koncepciója. A kérdıíveket a megye valamennyi települése megkapta (jelenleg 217), számítva az önkormányzatok segítı közremőködésére az adatszolgáltatás tekintetében. A települési önkormányzatoknak csak mintegy kétharmada küldte vissza a kérdıíveket, 66 esetben e tárgyban semmiféle visszajelzés nem érkezett. A hiányzó mintegy egyharmadnál a közremőködés hiányának okaira nem derült fény. Azt azonban meg kell jegyezni, hogy a munkát nagyban megnehezítette a nem teljes körő adatszolgáltatás, mivel így más forrásokból kellett az adatokat összegyőjteni. A koncepció-tervezet - a Szt.-ben elıírt módon, a Megyei Közgyőlés koncepciót tárgyaló ülése elıtt egyeztetésre került. A vélemények és javaslatok a lehetıségek figyelembevételével beépültek a koncepcióba. A szolgáltatástervezési koncepciónak az Szt.-ben elıírt kétévenkénti felülvizsgálata ismételt adatgyőjtés alapján lehetséges. Értékelni kell az elért eredményeket, aktualizálni az adatbázist, a fejlesztési szükségleteket, megjelölni a fejlesztési irányokat, feladatokat. A koncepció erıtere A Megyei Önkormányzat szolgáltatástervezési koncepciója meghatározza a saját ellátórendszerére vonatkozó fejlesztési irányokat, keretül szolgál a Megyei Önkormányzat által korábban már elfogadott programoknak, feladatterveknek, amelyek egy-egy részterület, illetve fejlesztését tőzték ki célul. A már meglévı és elfogadott megyei tervek, programok a szolgáltatástervezési koncepció részelemei. Mivel részletes, egészen átfogó elemzésrıl van szó, a települési önkormányzatok számára is útmutatót, keretet ad saját tervezetük elkészítéséhez, szervesen illeszkedve a megyei koncepcióhoz. A Megyei Önkormányzat koncepciójában nem hagyhatja figyelmen kívül a regionális és országos szinten jelenlévı irányokat, programokat, elképzeléseket terveket.

A megyei szolgáltatástervezési koncepció saját projektjei A települések fejlesztési elképzelései Megyei Szolgáltatástervezési koncepció - Alapkoncepció - Rekonstrukciós program - Fogyatékosügyi program - Rövidtávú feladatterv 2000-2004 Településiönkormányzati koncepciók A harmadik szektor fejlesztési elképzelései Egyéb koncepciók Regionális szinten Egyéb koncepciók Országos szinten Egyéb koncepciók Megyei szinten A szolgáltatástervezési koncepció részelemei Alapkoncepció: a szolgáltatások iránti igények, szükségletek és az ellátási kötelezettségek teljesítése. Rekonstrukciós program: a szolgáltatást nyújtó intézmények tárgyi feltételeinek javítására irányuló program. Fogyatékosügyi program: a fogyatékos személyek ellátását végzı intézményrendszer átstrukturálása. A nagy létszámú intézményekbıl a fogyatékos személyek kis létszámú, családias környezetbe való kihelyezése a normalizáció, az integráció és autonómia elvének megfelelıen. A nagy létszámú intézmények a humanizációja és modernizációja. Rövid távú feladatterv: az ellátás minıségének fejlesztése tárgyi és személyi feltételek útján, valamint a szolgáltatások bıvítése 2000-2004. év viszonylatában szenvedélybetegek, mozgás fogyatékos és hajléktalan személyek esetében. A szolgáltatástervezési koncepció alatt az alapkoncepciót értjük.

I. I. 1. A koncepció célja CÉLOK, ALAPELVEK, ÉRTÉKEK Napjainkban elengedhetetlen mind az egész társadalom vonatkozásában, mind a szociális szolgáltatások valamennyi formája vonatkozásában a társadalmi befogadásra épülı szemlélet, a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem. E sajátos szemlélet alapvetı rendezı elvei elsıdlegesen a társadalmi esélyegyenlıség biztosítása, a szolgáltatások, támogatások elérhetıségéhez kapcsolódó elvárások teljesítése, a társadalmi kohézió erısítése, a partnerség, a diszkrimináció tilalma és minıségi szolgáltatások nyújtása. A szociális szolgáltatások fejlesztésénél nem téveszthetjük szem elıl a fenti követelményeket. Ezek alapján a koncepció célja, hogy Veszprém megyében a szociális szolgáltatásoknak egy olyan rendszere jöjjön létre, amely a szolgáltatók kölcsönösen hasznos együttmőködésén nyugszik, összehangoltan, koordináltan mőködik. A minıségi és differenciált szolgáltatások középpontjában az egyén és a szükséglet áll, ami bizonyíték arra, hogy azok egyénre szabottak, adekvát segítséget nyújtanak, a rászorulók számára a szolgáltatások széles körben hozzáférhetıek. I. 2. Alapelvek Veszprém megye valamennyi polgárának joga van az emberhez méltó életre és ez a jog elidegeníthetetlen. E jog érvényre juttatása érdekében mindenki számára szükséges biztosítani a szociális minimumot. Veszprém megye valamennyi polgára számára biztosítani kell, hogy törvényben rögzített jogaival, így a szociális jogaival is élni tudjon. A jog érvényesítésben az önkormányzatok aktív szerepet vállalnak. Veszprém megye polgárai nemre, vallásra, nemzeti, etnikai hovatartozásra, politikai vagy más véleményre, korra, a cselekvıképesség hiányára vagy korlátozottságára, fogyatékosságára, születési vagy egyéb helyzetére tekintet nélkül jogosultak igénybe venni a szociális szolgáltatásokat és ellátásokat. A Veszprém Megyei Önkormányzat elutasít mindennemő hátrányos megkülönböztetést és elıítéletet.

Az önkormányzati szociálpolitika az önkormányzat és polgárok közötti viszony intézményesülése, amelynek célja a közüggyé vált szükségletkielégítés. Elsıdleges színterei a szociális szolgáltatások és ellátások. Az intézmények támogató szerepének hangsúlyos megjelenése - a kiszámítható és minıségi követelményeknek megfelelı mőködés útján alapfeltétele a szociálpolitikai célok megvalósulásának, az eredményes megyei szociálpolitikának. Az önkormányzatok és intézmények a közösségi (önkormányzati) felelısségbıl fakadóan és hatáskörükbıl adódó kötelezettségüknek megfelelıen támogatják a polgárokat jólétük megteremtésében. A megye valamennyi önkormányzatának szociálpolitikája nyitott. A jóléti pluralizmusból fakadóan az önkormányzat bár kiemelt, de csak egyik szereplıje a helyi szociálpolitikának. Koordináló, szervezı, együttmőködı szerepet tölt be a terület más szereplıivel, így a nemállami, egyházi és piaci szervezetekkel. A helyi szociálpolitika elsıdleges feladata a védelem, amely egyaránt jelenti az egyén, a család, a köz és a helyi társadalom védelmét. Az önkormányzat szociálpolitikája a helyi társadalom zavartalan együttélését, mőködését szolgálja. A szociális szolgáltatások és ellátások fókuszában az ember, az egyén, a közösség, a család áll. A Veszprém Megyei Önkormányzat elkötelezett és partnereivel együttmőködik, illetve közremőködik a társadalmi hátrányok csökkentésében, a társadalmi és fizikai életesélyek közötti egyenlıtlenségek mérséklésében, a szociális biztonság megteremtésében, küzd a kirekesztıdés ellen, segíti a társadalmi befogadást. I. 3. Értékek Az értékek gondolkodásunk, cselekedeteink iránytői, amelyek különféle jelenségek megítélésében nyújtanak segítséget. Befolyásolják világnézetünket, döntéseinket, áthatják erkölcsi felfogásunkat. Értékek, amelyeknek érvényesülniük kell a helyi szociálpolitikában, a szociális szolgáltatásokban és ellátásokban. Az önkormányzati szociálpolitikának a szociális biztonság megteremtésére kell törekednie annak érdekében, hogy senki ne

szenvedjen szükséget, illetve a szükséget szenvedık ne maradjanak ellátás nélkül. Az önkormányzati szociálpolitikának törekednie kell a relatív biztonság igényének érvényre juttatására is, vagyis arra, hogy valamilyen társadalmi kockázat bekövetkeztekor, szociális szükséghelyzetben az egyén, a család életszínvonala - lehetıség szerint - ne süllyedjen túlságosan nagyot. Az önkormányzati szociálpolitikában erısíteni kell a szociálpolitikai beavatkozások preventív jellegét annak érdekében, hogy megelızzük, megakadályozzuk az olyan rossz helyzetek, szituációk kialakulását, amelyeknek a késıbbiekben negatív következményei lehetnek. A szociális szolgáltatások és ellátások az utólagos korrekcióra, a megbomlott szociális egyensúly okozta kár(ok) enyhítésére hivatottak, illetve az eredeti állapotot próbálják meg visszaállítani. A szociális szolgáltatásokat és ellátásokat differenciáltan kell nyújtani annak érdekében, hogy mindenki olyan szolgáltatásban és ellátásban részesüljön, amit szükségletei indokolnak, a jogosult ott kapja és attól a szervezettıl a támogatást, ahol számára ez legjobban megfelelı, a humanitás követelményét szem elıtt tartva. Fontos azon kritériumnak való megfelelés, hogy az ellátás minden esetben egyénre szóló legyen. A szociális szolgáltatásokban és ellátásokban a szubszidiaritás elvének kell érvényesülnie, azonban ezek finanszírozása közfeladat. Így a szociális kérdések ott dılnek el, illetve kerülnek megoldásra, ahol az érintettek és érdekeltek legközelebb vannak jelen, ahol a legtöbb információ áll rendelkezésre. Az önkormányzati szociálpolitika a teljes körő társadalmi integrációt segíti elı, azt erısíti. Mellızi a szegregált megoldásokat, amennyiben mégis ennek alkalmazására kényszerül, tényleges választási lehetıséget biztosít az érintetteknek, illetve családtagjaik számára. A szociális szolgáltatásokban és ellátásokban a szektorsemlegesség érvényesül, azonos esélyekkel és feltételekkel kapcsolódhatnak be a szféra mőködtetésébe az állami, önkormányzati, piaci és egyházi szervezetek. A szociális védelmirendszert képessé kell tenni a folyamatos megújulásra, innováció orientáltnak kell lennie, hogy a rendelkezésre álló erıforrásokat

hatékonyabban és hatásosabban felhasználja a minıségi ellátások felé elmozdulás érdekében. A hatékonyság és a hatásosság az önkormányzati szociálpolitikával szemben egyik meghatározott alapvetı követelmény. A hatásosság elvébıl fakadóan a jogosultak lehetı legnagyobb körének kell hozzájutnia az ellátásokhoz, illetve szolgáltatásokhoz. A hatékonyságból következıen a rendelkezésre álló racionális erıforrás felhasználásnak a valóban rászorulókat kell hathatósan segítenie.

II. HELYZETKÉP II. 1. Társadalmi környezet II. 1. 1. Veszprém megye társadalmi gazdasági helyzete Az 1990-es politikai gazdasági rendszerváltozást követıen megyénknek szinte teljes körő gazdasági társadalmi változásokkal kellett rövid idın belül szembenéznie. Átalakult a magyar gazdaság és a külkereskedelem szerkezete, iránya, megindult a külföldi tıkebefektetés, a globalizáció hatása is érzékelhetıvé vált. A veszteséges, nem rentábilisan mőködı cégek tönkre mentek, megjelent a tömeges munkanélküliség. A probléma kezelésére kiépült az intézményrendszer. Mélyreható változások következtek be a társadalom szerkezetében is, leképezve a rendszerváltozás sajátosságait. Az átalakult és differenciálódott társadalomban egyértelmővé vált a vesztesek és nyertesek megjelenése. Ezen folyamatok megyénkben és regionálisan is éreztették hatásukat, bár az országos átlaghoz képest kedvezıbb helyzet alakult ki. A megye területileg azonban nem homogén, jelentıs differenciák alakultak ki, amelyek leginkább kistérségi szinten érzékelhetık. Demográfiai adottságok Veszprém megye lakónépessége 2002. év végén 373.705 fı volt, mely az ország lakónépességének 3,6 %-a. A 223 település 9 kistérséget alkot. A települések közül 12 rendelkezik városi és 211 községi ranggal. (Megjegyzés: 2003. január 1-tıl 6 település csatlakozott el a megyébıl Gyır- Moson-Sopron megyéhez, amely a zirci kistérség lélekszámát csökkentette. A társadalmi környezetet bemutató résznél ez a tény nem lett figyelembe véve, mivel statisztikai adatok leginkább csak 2002. év végétıl állnak rendelkezésünkre.)

A települések megoszlása Veszprém megye kistérségei között (2002 év vége) Kistérség település város Lakónépesség az év végén Ajkai 39 2 59.231 Balatonalmádi 11 2 25.347 Balatonfüredi 20 1 22.180 Pápai 48 1 63.169 Sümegi 21 1 16.411 Tapolcai 33 1 37.184 Várpalotai 6 1 37.908 Veszprémi 21 2 85.591 Zirci 24 1 26.684 Összesen: 223 12 373.705 Forrás: Veszprém Megye Statisztikai évkönyve 2002. A kistérségek közül egy, 85 ezres lélekszámot meghaladó, ahol a megye lakónépességének több mint egyötöde él (23%). Van két nagyságrendileg ezt követı 60 ezer fı körüli lakónépességet számoló, a pápai (17%) és az ajkai (16%). A két, közel 40 ezer fıs kistérség a várpalotai (10%) és a tapolcai (10%). A zirci (7%) és a balatonalmádi (7%) térség 25 ezer fı körüli lakossal rendelkezik. Veszprém megyében a kistérségek többsége országos összehasonlításban is kislélekszámú, viszont kettı közülük olyan, ahol a lakosság száma egy kisváros méreteit is alig éri el, ez a balatonfüredi (6%) és a sümegi (4%). (A zárójelben jelzett számok a megye lakónépességének százalékos megoszlását jelzik, a 2002. év végi adatok figyelembevételével.) A megye lakónépessége 2002. év végén az elızı évhez viszonyítva 99,8%, tehát az országosan jellemzı csökkenı tendencia itt is érzékelhetı. Az egyes kistérségekben nem azonos a tendencia: vannak olyanok, ahol növekedés következett be az elmúlt éveket vizsgálva (1990-2002), de vannak csökkenı létszámú kistérségek. A belföldi vándorlási különbözet évi átlaga 1990. és 2002. viszonylatában, 1000 lakosra vetítve megyei viszonylatban negatív elıjelő ( 0,2 ) volt. Kilenc kistérségbıl kettıben emelkedett a lakónépesség-szám, egyik a balatonfüredi térség, ahol minimális a növekedés, 0,2 %-os. A másik a veszprémi kistérség, ahol 0,5 % - os volt e mutató növekedése. A további hét kistérségben ennek a mutatónak a változása negatív elıjelő.

A lakónépesség 2002. évi változása 2001. év végéhez viszonyítva % - ban Ajkai - 0,7 % Balatonalmádi - 0,1 % Balatonfüredi 0,2 % Pápai - 0,7 % Sümegi - 0,4 % Tapolcai - 0,7 % Várpalotai - 0,4 % Veszprémi 0,5 % Zirci - 0,3 % Kistérségek összesen: - 0,2 % Forrás: Veszprém Megye Statisztikai évkönyve 2002. Az egyes kistérségek lélekszámának alakulása nem változtatta meg a megye lakosságának kistérségek közötti megoszlását az elmúlt évek alatt. A megye népsőrősége 81fı /km 2 az országos átlagnál (109 fı/ km 2 ) lényegesen alacsonyabb. Ezen belül Sümeg (54 fı/km 2 ) és Zirc (55fı/km 2 ) térsége még az országos átlagot sem éri el. Azonban Veszprém (130 fı/km 2 ) és Várpalota (140 fı/km 2 ) térsége az országos átlagot jóval meghaladja. A fentiekben említett településeken kívül a többi az országos átlagot nem éri el. Születés és halálozás trendjei Veszprém megyében az 1000 lakosra jutó élve születettek száma hosszú idı óta csökkenı tendenciát mutat. 1997-ben 9,4 élve születéssel számolhattunk 1000 lakosra, 2000. évben ez a mutató csupán 8,7 volt. Ez a szám 2001-ben tovább romlik 8,4-re, majd 2002. év végén ismét emelkedik, ekkor az 1000 lakosra jutó élve születések száma 9, bár alulmarad az országos (9,6) átlagnak. A halandóság országos mutatója ezer lakosra vetítve 13,3, Veszprém megyében ugyanezen mérıszám 12,2 volt. Ez a tény az alacsonyabb halálozási mutatókkal rendelkezı megyék közé sorolja megyénket. Nemek szerinti megoszlás A megye lakónépességének nemek szerinti összetételét tekintve - 2003. január 1-jén az országossal azonos adottságok jellemzik, némileg nagyobb a nık (52 %), mint a férfiak (48 %) aránya, az elmúlt évek alatt nem változott.

A népesség korcsoportok szerinti megoszlása (2003. január 1.) Év Fı - 14 58.610 15-29 83.819 30-39 48.926 40-59 103.638 60-74.754 Összesen: 369.747 Forrás: Veszprém megye statisztikai évkönyve 2003. A népesség korösszetétele 2003. január 1. (% - ba, kerekítven) Kor % -14 15,9 15-64 69,5 65-14,7 Forrás: Veszprém megye statisztikai évkönyve 2003. A 15 életév alatti életkorban lévık aránya a megyében alacsonyabb (15,9 %) az országos átlagnál (17,5 %). Foglalkoztatási szempontból adódóan aktívnak tekintett 15-64 éves korosztály aránya 69,5 %, amely az országos átlagnál (68,5%) 1 %-kal magasabb. (a százalékos megoszlás kerekített értékeket tartalmaz.) Az idıskorú népesség aránya az országos átlaggal (14,9 %) szinte azonos (14,7 %). Az elmúlt években bekövetkezett demográfiai változásokról, valamint a jelenlegi helyzetrıl elmondható, hogy nagy részben az országos tendenciákkal megegyeznek, esetenként kedvezıbbek. Azonban itt is érvényesülnek a népesség összetételét hosszútávon kedvezıtlenül alakító ismert országos tendenciák, a lakosság természetes fogyása, a fiatalok számának csökkenése, a lakosság elöregedése. A szociális szolgáltatások tervezésénél, szervezésénél, mőködtetésénél rendkívüli jelentısége van egyrészt a megyében élı lakosság különbözı mérető települések közötti megoszlásának, másrészt a településszerkezetnek.

Település szerkezet (2002. év vége) Fıs település Települések száma - 499 103 500 999 56 1000 1999 38 2000 4999 15 5000 9999 5 10000 49999 5 50000 99999 1 Forrás: Veszprém megye statisztikai évkönyve 2003. Ugyancsak relevanciával bír a lakosság korcsoportonkénti megoszlása a kistérségek viszonylatában. (Pld. kistérségekben az együttmőködés lehetısége.) Szempontunkból legjelentısebb csoportot a 60 év feletti korcsoport képezi. A kistérségek életkorral összefüggı sajátosságai a 60 éves és idısebb népesség aránya alapján (2002. év) Kistérség A 60 éves és idısebb 2001. év Növekedés népesség aránya az állandó %-a népességbıl, 2002. dec.31. 1. Ajkai 20,1 19,9 0,2 2. Balatonalmádi 21,8 21,4 0,4 3. Balatonfüredi 21,2 20,7 0,5 4. Pápai 21,3 21,2 0,1 5. Sümegi 20,3 20,1 0,2 6. Tapolcai 20,3 19,8 0,5 7. Várpalotai 18,4 18,0 0,4 8. Veszprémi 17,0 16,5 0,5 9. Zirci 20,4 20,2 0,2 19,7 19,3 0,4 Forrás: Veszprém megye statisztikai évkönyve 2003. Az állandó népességbıl 60 éves, vagy idısebb korcsoport arányának elemzésénél a 2001. év december 31. adatokat, illetve az 1997-2000 év közötti tendenciákat vettük figyelembe. Ez alapján megállapítható, hogy a megyében élı 60 éves és idısebb népesség aránya alapján a korábbi tendenciákat is figyelembe véve lassú növekedés tapasztalható. Valamennyi kistérségben emelkedett ezen populáció aránya, az emelkedés 0,1-0,5 % közé esik. Az ajkai, a pápai, a sümegi és a zirci kistérségben a növekedési arány a megyei (0,4 %) növekedési arány alatt van,

két kistérségben, a balatonalmádi és a várpalotaiban azzal megegyezik, a balatonfüredi, a tapolcai és a veszprémi ezt 0,1 %-kal meghaladja. Három kistérségben, a várpalotaiban (18,4%) és a veszprémiben (17%) a korábbi évek emelkedı tendenciája ellenére ezen populáció reprezentációja 20% alatt van és alulmarad a megyei átlagnak (19,7%). Négy kistérségben ez az arány 20% körüli: az ajkai 20,1 %, a sümegi és a tapolcai 20,3 %, a zirci 20,4 %. Három térségben ez a mutató már 21% fölé emelkedik: a balatonalmádi 21,8 %, a balatonfüredi 21,2 %, a pápai 21,3%. Szociálpolitikai szempontból tehát a tervezéseknél kiemelkedı relevanciával bír az idıskorú népesség arányának növekedése és össznépességen belüli megoszlása. A fenti tendenciák minden körülmények között szem elıtt kell tartani, mivel ezek alapján feszültségek keletkezhetnek a szociális ellátási hiány szempontjából. Mint azt már korábban tapasztalhattuk, Veszprém megye térségei kicsik, ezért a problémák felerısödve jelentkezhetnek, szemben a nagy lélekszámú térségekkel, ahol a feszültség oldására tett megoldásokra több lehetıség is kínálkozik. A megye foglalkoztatási helyzete A teljes népességen belül az aktív-inaktív korú népesség aránya az adott terület foglalkoztatási struktúrájával együtt nagymértékben meghatározza e terület gazdasági potenciálját. Az országos aktivitási arány 2002-ben 52,9 %-os volt. A Veszprém megyei ennél magasabb 55,9%. A gazdaságilag fejlettebb nyugat-dunántúli megyékben ez az arány megközelíti a 60%-ot, a kevésbé fejlett keleti megyékben 45-50% körül van. A munkanélküliek aránya a megyeszékhely köré szervezıdött térségben a legalacsonyabb (3,5 %), s kedvezı a tartósan munkanélküliek aránya is (1,0%). Itt a legmagasabb a személyi jövedelemadót fizetık száma (1000 lakosra 524 fı), a személyi jövedelemadó alapot képezı jövedelem (613.061) és az állandó lakosra jutó személyi jövedelem adó (148.581). Így valamennyi mutató meghaladja a megyei átlagot.

A regisztrált munkanélküliek Megnevezés A munkanélküliek aránya (%-a) 2002. dec.20. A tartósan (180 napon túl) munkanélküliek aránya, % Tartósan (180 napon túl) munkanélküliek aránya a munkanélküliek körében, % 1996. dec. 20. 2002. dec.20. 1996. dec.20. 2002. dec.20. Ajkai 4,8 4,7 2,1 61,3 42,9 Balatonalmádi 4,2 2,9 1,2 39,6 27,9 Balatonfüredi 4,8 1,4 0,7 23,1 14,4 Pápai 5,4 2,7 2,2 45,0 40,3 Sümegi 7,6 5,5 3,6 55,6 47,7 Tapolcai 4,9 3,9 1,5 42,5 30,4 Várpalotai 6,2 4,8 2,4 62,0 38,0 Veszprémi 3,5 2,5 1,0 42,4 28,1 Zirci 4,4 3,9 1,6 51,4 36,0 Megye összesen 4,8 3,4 1,7 48,6 35,3 Forrás: Veszprém megye statisztikai évkönyve 2003. A személyi jövedelemadó Megnevezés Személyi jövedelemadót fizetık 1000 lakosra Személyi jövedelemadó-alapot Személyi jövedelemadó képezı jövedelem egy állandó lakosra, Ft 2002 Ajkai 444 446.837 87.516 Balatonalmádi 460 464.229 104.812 Balatonfüredi 509 470.461 111.391 Pápai 442 401.232 75.822 Sümegi 422 344.564 57.189 Tapolcai 437 384.820 76.869 Várpalotai 457 499.987 104.285 Veszprémi 524 613.061 148.581 Zirci 448 430.267 81.185 Kistérségek összesen 466 471,825 100.384 Forrás: Veszprém megye statisztikai évkönyve 2003. Veszprém térsége évek óta a megye egyik legkedvezıbb helyzető foglalkoztatási körzete. A kedvezı foglalkoztatási mutatókat a magasabb munkahelyszámok indikálják, általában a rendelkezésre álló üres álláshelyek egynegyede ebben a térségben található. A kedvezıbb helyzetet a

megyeszékhely térsége gazdasági, közigazgatási, oktatási, egészségügyi és szolgáltatási központjai révén produkálja. Sümeg térsége foglalkoztatási szempontból hosszú ideje a megye egyik legkritikusabb körzete. Az elmúlt évek viszonylatában 1999. második félévét kivéve mindig itt volt legmagasabb a munkanélküliek aránya. Jelentıs létszámot foglalkoztató új munkahelyek nem jöttek létre, a térségben nagyobb ipari létesítmény nincs. Ebben a térségben a legcsekélyebb a személyi jövedelemadó alapot képezı jövedelem, valamint az egy lakosra jutó személyi jövedelemadó összege is, vagyis ebben a térségben legkisebb az állami bevételekhez való hozzájárulás. A megye foglalkoztatási helyzetérıl összességében elmondható, hogy nem rendelkezik rossz adottságokkal országos viszonylatban. Azonban nem lehet dinamikus fejlıdésrıl beszélni, a helyzet inkább statikusnak mondható. A legnagyobb problémát a tartósan munkanélküliek magas aránya jelenti, amivel minden kistérségben számolni kell. A gazdasági fejlettséget jelzı mutatókat tekintve országosan a középmezınyben foglal helyet megyénk. A GDP egy fıre esı mutatója szerint 2001. évben hazánk a 8. helyet foglalta el. Az egy lakosra jutó bruttó hazai termék abszolút számban növekedett az elmúlt évek során, azonban ezzel is jelentısen elmarad a régió másik két megyéjétıl. II. 2. Fontosabb szociális jellemzık az ellátások, szolgáltatások tervezéséhez A minden rászorult védelmét és létbiztonságát szolgáló szociális háló jelentısége az elmúlt évtizedben bekövetkezett társadalmi, gazdasági változások hatására az ország más területeihez hasonlóan megyénkben is felértékelıdött. A szociális szolgáltatások lehetséges alanyai a kedvezıtlen szociális körülmények között élıkbıl kerülnek ki, e kört leginkább az idısek, betegek és fogyatékos személyek képezik. Az 1993. évben elfogadott, s azóta több alkalommal módosított un. Szociális törvény a szociális biztonság megteremtése érdekében meghatározza a szociális ellátások formáit, meghatározza a mőködés szervezeti kereteit, a különféle ellátásokra való jogosultság feltételeit illet azokat a módszereket, amelyek a rászorulók szükséglet kielégítésére hivatottak. Megyénkben a még döntıen önkormányzati fenntartású illetve mőködtetéső intézményi háttérrel a felmerülı problémák túlnyomórészt kezelhetık. A helyzetképben felvázoljuk a szociális szolgáltatások formáit, jelenlegi állapotát, amelyeket a törvény az intézményrendszer számára feladatként jelöl meg.

A szociális szolgáltatások és ellátások területén napjainkban már egy erıteljes dilemmával állunk szemben. A koncepció elején bemutattuk a megye lakosságát jellemzı demográfiai tendenciákat. Ezek alapján könnyő belátni, hogy a mára már jelentkezı mutatók a késıbbiekben válhatnak olyan kedvezıtlen folyamatokká, amelyek újabb kihívások elé állítják a szociális szférát. A születések számának csökkenése a késıbbiekben negatívan fog hatni a születésekre, mivel az aktív korú népesség csökken. Az örvendetesen csökkenı halálozási tendencia a szociális ellátások és szolgáltatások iránti igények növekedését indikálja. A fenti ténybıl következıen reálisnak látszik az a megállapítás, hogy a megyénkre jellemzı: növekvı létszámú és hosszabb élettartamú idıskorú népesség, amelynek az életminıség várható javulásával adekvát ellátó, gondozó rendszerre lesz szüksége. Nyugdíjasok jövedelmi helyzete A megyében 103.518 fı, a népesség 28%-a részesült nyugdíjban, illetve valamilyen nyugdíjszerő ellátásban, 2003. év januárjában (országos adat 31,1 %). A nyugdíjasok közel egytizede (12 %) korhatár alatti rokkantsági nyugdíjat kap szám szerint 12.411 fı, nemenkénti megoszlását figyelembe véve a férfiak vannak többen (férfi: 7359 fı és nı: 5052 fı). Öregségi és öregségi jellegő nyugdíjba 71.807 fı részesült, vagyis a nyugdíjasok 69 %-a. A nemenkénti megoszlást vizsgálva, elmondható, hogy ezen ellátásban a nık képviselnek nagyobb súlyt, mivel 58 % - os a reprezentációjuk ebben a kategóriában (41.376 fı). A jelenlegi adatgyőjtés rendszerébıl nem derül ki, mekkora hányadot jelent a korengedménnyel, vagy korkedvezménnyel nyugdíjazottak száma. A nyugdíjasok életkor szerinti megoszlásában áttételesen arra következtethetünk, hogy 20 % - 30 % közötti ezek aránya az összes nyugdíjasok vonatkozásában. Az érintettek 2/3-a tizenöt éven belül került nyugdíjba (1990. év után). A nyugdíjban illetve a nyugdíjszerő ellátásban részesülık számának megoszlását tekintve a teljes ellátás nagysága szerint 2003. januárjában elmondható: 1. 30.000 Ft alatti ellátásban 16.108 fı részesült, így alacsonynak mondható nyugdíj illetve nyugdíjszerő ellátásban részesülık számaránya (16 %). 2. 30-50.000 forint közötti ellátásban ugyanezen ellátási formában 45.996 fı részesült, amely alapján 44 %-ot képviselnek. 3. 50-70.000 forint közötti ellátás 27.490 kap a megyében, amely 26 %-os részvételt jelent.

4. 70.000 forint feletti havi ellátásban a nyugdíjasok 14 %-a részesül, szám szerint 14.005 fı. Azonban 80.000 forint feletti ellátásban már csak a nyugdíjasok 8 % részesül, számuk 8.516 fı. Az öregségi nyugdíjban részesülık ellátása az alábbi táblázat szerint alakult 2003. év januárjában: Öregségi nyugdíjban részesülık száma és a havi ellátás nagysága 2003. január havi teljes ellátás összege, Ft. öregségi nyugdíjas megoszlás aránya % - 30.000 1.678 3 30.000-49.999 28.209 45 50.000-69.999 21.075 34 70.000 fölött 11.514 18 Összesen: 62.476 100 % 80.000 fölött 7.089 11 % Forrás: Veszprém megye statisztikai évkönyve 2003. A táblázat alapján elmondható, hogy közel megegyezik az 50.000 forint alatt illetve ezen összeg feletti öregségi nyugdíjban részesülık aránya. A saját jogon nyugellátásban részesülık száma a megyében 2003. januárjában 84.218 fı, havi ellátásuk átlagosan 53.401 forint volt. Nemenkénti megoszlásukat vizsgálva a férfiak vannak kevesebben (45%), azonban havi ellátásuk összege 26 %-kal magasabb, mint a nıké és 13 %- kal magasabb a megyei átlagnál. A saját jogú nyugdíjba részesülı nık havi ellátása 11 %-kal kevesebb a megyei átlagnál. Az országos adatok alapján elmondható, hogy Veszprém megyében él a magyar saját jogú nyugdíjasok 3 %-a, nyugdíjuk összege az országos átlagnál valamivel kedvezıbb, 2 %-kal meghaladja azt. Ugyanezen ellátás régiós szinten vizsgálva valamivel rosszabb képet mutat, mivel nem éri el a Közép - dunántúli régió átlagát, annál 1 %-kal kevesebb. Azonban vannak kedvezıtlenebb helyzetben lévı régiók, ahol ez az átlag kevesebb, például az Észak - alföldi régió ahol a saját jogú nyugdíjellátások átlaga a Veszprém megyeinél jóval kevesebb, mintegy 11 % - kal.

Ha a nyugellátások összességének havi átlagos összegét nézzük a kép valamivel romlik (51.008 Forint), a saját jogú nyugellátások havi átlagos összegének csak 96 % -a. Ebben a kategóriában is a férfiak vannak kedvezıbb helyzetben, mivel havi ellátásuk összege 15 %-kal meghaladja a megyei átlagot, míg a nık esetében ez a mutató csak 89 %. A nyugdíjban illetve nyugdíjszerő ellátásban részesülık számáról és átlagos ellátásukról 2003. januárjában a következı mondható el: 1. Számarányukat tekintve a nık vannak többen, az összes ellátásban részesülı 59 %-a nı. 2. A havi ellátás összege viszonylatában a nık vannak kedvezıtlenebb helyzetben, mivel ellátásuk összege nem éri el a megyei átlagot, 11 % -al kevesebb, s a férfiak havi ellátásának csak 77 % -a. A fentiek alapján megállapíthatjuk, hogy a Veszprém megyében nyugdíjban és nyugdíjszerő ellátásban részesülık anyagi viszonyai országos mércével mérve nem rosszak, s arányukat tekintve is kedvezıbb képet kapunk.

II. 3. A SZOCIÁLIS SZOLGÁLTATÁSOK HELYZETE A MEGYÉBEN Mint ahogy az elızıekben már történt rá utalás, a megye településszerkezetének jellemzıje az alacsony lélekszámú falvak viszonylag magas aránya, amit jelez, hogy az összes településszámhoz viszonyítva annak közel 25,8 %-át teszik ki az 1.000 fı alatti települések, az 500 lélekszám alatti kisközségek pedig az összes település arányában 45,6 %-ot képviselnek. Ezek az adottságok indokolják egyrészt a szolgáltatások jelenlétét (öregedı falvak), másrészt pedig magukban hordozzák a fejlesztési irányvonalakat, a települések közti együttmőködés jelenlegi gyakorlatban még kiaknázatlan lehetıségeit. A szociális igazgatásról és a szociális ellátásokról szóló, többször módosított 1993. évi III. törvény 59. -a részletesen meghatározza a szociális alapellátások biztosítása érdekében a települési önkormányzatok feladatát, továbbá azt a réteget, amelyre a szolgáltatások tartalmának ki kell terjednie (idıskorúak, fogyatékos személyek, pszichiátriai betegek, szenvedélybetegek, hajléktalan személyek). Ugyanezen paragrafus (3) bekezdése rögzíti, hogy az alapellátás körébe tartozó ellátások, szolgáltatások igénybevételének lehetıségét valamennyi településen biztosítani kell. A törvény a 600 lakosnál kisebb településen lehetıséget biztosít arra, hogy az alapellátási feladatok falugondnoki, -valamint a legalább 70 és legfeljebb 400 lakosságszámú külterületi vagy egyéb belterületi lakott helyen- tanyagondnoki szolgálat megszervezésével kerüljenek ellátásra. Az alapellátások megszervezésével a települési önkormányzat segítséget nyújt a szociálisan rászorulók részére a saját otthonukban és a lakókörnyezetükben önálló életvitelük fenntartásában, valamint egészségi állapotukból, mentális állapotukból, vagy más okból származó problémáik megoldásában. A munkaanyag alapellátásokat felölelı részének teljes körő helyzetelemzését a szolgáltatástervezési koncepció készítése során nagymértékben nehezítette -az önkormányzatok közel egyharmada esetében- az együttmőködés hiánya a megyei önkormányzat által kért adatgyőjtésben. A feldolgozás alapjául szolgáló kérdıív hiányos, néhol ellentmondásos kitöltése -illetve a fent már említett adatszolgáltatás teljes hiánya- miatt a megyei alapellátási rendszer naprakész, aktuális helyzetének értékelésére nem alkalmas, így statisztikai számadatok, a megyei módszertani intézmény adatbázisainak, valamint a Közigazgatási Hivatal, a gyıri Regionális Módszertani Családsegítı Szolgálat, valamint az Magyar Tanya-és Falugondnoki Szövetség Kiadványának anyagait felhasználva kerültek ezen ellátási formák feldolgozásra, illetve értékelésre.

II.3.1. Szociális alapellátások Veszprém megye szociális alapellátási formáinak kiépítettségére az étkeztetés és a házi segítségnyújtás tekintetében a változó lefedettség a jellemzı. A városok, valamint a magasabb állandó lakosságszámú települések tekintetében általánosságban elmondható, hogy ezek az ellátási formák az igények számához igazodóan, rugalmasan képesek a rászorultság mértékének megfelelı segítségnyújtásra. Vannak azonban olyan települések, ahol az alapellátási formák egyáltalán nem kerültek megszervezésre, illetve nem teljes körően - csak a szolgáltatások egy-egy elemét tartalmazóan - kerültek kiépítésre, így bizonyos élethelyzetekben adekvát segítséget sem képesek a rászorulók részére lakókörnyezetükben biztosítani. A szociális alapellátások mindkét formáját, tehát az étkeztetést és a házi segítségnyújtást is komplex módon biztosító települések száma 153, ami az összes település 70 %-át teszi ki. A megye településeinek 22 %-ában csak az ellátási formák egy-egy szegmense hozzáférhetı. Ezen belül csak az étkeztetés igénybevételére van lehetıség a házi segítségnyújtás biztosítása nélkül a települések 19 %-ában, és kifejezetten csak a házi segítségnyújtás biztosított ezen települések 3 %-ában. Az alapellátások szolgáltatásainak hiánya miatt a legrosszabb helyzetben azokon a településeken élık vannak, ahol egyik ellátási forma sem került bevezetésre. Ez egy viszonylag magas mutató, ugyanis 17 település (megyei viszonylatban 8 %-os arányt képviselve) semmilyen alapellátási formát nem mőködtet, így rászorultság esetén a szolgáltatáshoz való hozzáférés hiányában az idıs, vagy egyéb más okból rászorultak esetében egyedüli megoldásként a tartós bentlakásos intézményi elhelyezés igénybevételének lehetısége áll fenn, mint alternatíva annak ellenére, hogy ezen szolgáltatások nyújtásával a lakókörnyezetben történı megtartás idıintervalluma sok esetben lényegesen hosszabb periódust biztosítana az érintettek részére. A kedvezıtlen helyzetképet némiképpen enyhíteni látszik, hogy a falugondnoki szolgálatok száma évrıl-évre növekvı tendenciát mutat. Az alacsony lélekszámú települések (600 fı alatt) felismerve a szolgálat által nyújtott értékeket, a pályázati lehetıségeket kihasználva, saját erı mellérendelésével, a szolgálat bevezetésével kívánják a földrajzi elhelyezkedésbıl adódó hátrányos helyzetet csökkenteni. Jelenleg a megyében 52 falugondnoki szolgálat mőködik (adat: Országos Falu és Tanyagondnoki Szövetség kiadványa), melyek a szociális alapellátások közül az étkeztetés lebonyolítását (ebéd házhoz szállítása), valamint a házi segítségnyújtás részfeladatainak ellátását is felvállalják.

Új szolgáltatásként a jelzırendszeres házi segítségnyújtás a megyében egy helyen, önálló városi modellként Pápán, az Egyesített Szociális Intézmény Gondozási Központjához integráltan került megszervezésre 2002. októberétıl. A kihelyezett jelzıkészülékek száma a valós igényeket jelezve folyamatosan nı, amit bizonyít, hogy a kezdeti 30 készülék számát 2003. szeptemberére 60 kihelyezett készülékre fejlesztették fel. Szociális alapellátások biztosításának megoszlása egyes szolgáltatási formák szerint 8,0% 19,0% 3,0% 70,0% Csak étkeztetés Étkeztetés és segítségnyújtás Csak házi segítségnyújtás Nem mőködik alapellátás adat: Veszprém Megyei Statisztikai Évkönyv 2002. A házi segítségnyújtásban alkalmazott gondozók száma 2001. évi létszámhoz képest 25 fıvel csökkent, így mindössze 267 fı a teljes munkaidıben alkalmazásban álló (107 fı), kevesebb, mint a tiszteletdíjas (137) gondozók száma. A családsegítı szolgáltatás általános és speciális szolgáltatása keretében a települési önkormányzat feladata a területén élı lakosság számára történı segítségnyújtás a szociális, vagy mentálhigiénés probléma, illetve krízishelyzet miatt veszélyeztetett családok, személyek számára, mellyel a cél a krízishelyzet megszüntetése, megelızése, valamint az életvezetési képesség megırzése. A családsegítı szolgálatok száma a megyében évrıl évre növekszik, ezzel az ellátásba bevont települések egyre szélesebb kört tesznek ki. Az 1998-ban mőködı 17 családsegítı szolgálattal szemben ez a szolgáltatási forma 2002. évre elérte a 39-et, az ellátásba bevont települések száma pedig ez alatt az idıszak alatt közel hatszorosára nıtt, így jelenleg 161 (összes település 74 %-a) településen elérhetı.

A megyében mőködı családsegítési feladatok ellátása döntıen a települések által létrehozott társulások formájában, gondozási központ keretében, illetve a gyermekjóléti feladatokat is ellátó családsegítı és gyermekjóléti szolgálat szervezetében történik. A szolgálat szükségességére a szolgálatot igénybe vevık esetszámából lehet következtetni. Míg 1998-ban mindössze 8.816 fı kérte a szolgálat segítségét, addig 2002-re a szolgálatot igénybe vevık esetszáma 24064-re növekedett. Az esetek számának megoszlása az elsıdleges problématípus szerint 42,4% 9,9% 6,5% 6,3% 6,3% 15,1% 6,2% 29,6% Életviteli Lelki-mentális Anyagi Ügyintézéshez segítségkérés Családi Gyermeknevelési Foglalkoztatással kapcsolatos Több probléma együttes elıfordulása adat: Veszprém Megyei Statisztikai Évkönyv 2002. A szakmai tevékenységet 2002. év végén összesen 102 fı látta el, ebbıl felsıfokú végzettségőek száma ugyanebben az idıszakban 75 fı volt. A szociális törvény 2003. januárjától nevesíti a speciális alapellátások körébe tartozó szolgáltatásokat, melyeknek biztosítása a települési önkormányzatok feladata. A támogató szolgálat célja a fogyatékos személy önálló életvitelének megkönnyítése, elsıdlegesen a lakáson kívüli közszolgáltatásokhoz való hozzájutás elérésének segítésével, valamint önállóságának megırzése mellett a lakáson belüli speciális segítségnyújtás biztosítása.

A megyében támogató szolgálat jelenleg nem mőködik, azonban a sümegi Gondozási Központ eredményes pályázata következtében a központhoz integráltan a támogató szolgálat részfeladatainak ellátása megszervezés alatt áll. A közösségi pszichiátriai ellátás keretében a pszichiátriai beteg részére lakókörnyezetében komplex segítséget kell nyújtani a mindennapi életvitelében, továbbá lehetıség szerint biztosítani szükséges a meglevı képességeinek megtartását, illetve fejlesztését. A megyében ez a szolgáltatás a koncepció készítésének idıszakában nem mőködött. A hajléktalan ellátás legújabb lépcsıfoka az utcai szociális munka, melynek keretében biztosítani kell az utcán tartózkodó hajléktalan személy helyzetének, életkörülményeinek figyelemmel kísérését, szükség esetén ellátásának kezdeményezését. Ellátási kötelezettség szempontjából a 10.000 feletti lélekszámú települések érintettek. A megyében egyedül a megyeszékhelyen a hajléktalan ellátásnak ez a formája -a valós igények nagyságrendje miatt- már a törvénybelépést megelızıen, pályázati forrás felhasználásával bevezetésre került a Szociális Gondozási Központ szervezésében. II.3.2. Nappali ellátást nyújtó intézmények Ha az életkoruk, egészségi állapotuk, valamint szociális helyzetük miatt rászorult személyekrıl az alapellátás keretében nem lehet gondoskodni, a rászorultakat állapotuknak és helyzetüknek megfelelı szakosított ellátási formában kell gondozni. A szakosított ellátás formái: Nappali ellátást nyújtó intézmények Átmeneti elhelyezést nyújtó intézmények Ápolást-gondozást nyújtó intézmények Rehabilitációs intézmények Laóotthonok Idısek klubja Az idısek nappali ellátását biztosító intézmények közül a legrégebbi múltra az idısek klubjai tekintenek vissza. Megjelenésük a szociális ellátórendszeren belül az 1960-as évek második felére tehetı országosan. Veszprém megyében ez az ellátási forma is dinamikus növekedést mutatott egészen az 1990-es évek közepéig. 1995. és 1996. negatív fordulópontnak tekinthetı megyei viszonylatban ennél az ellátási formánál, ugyanis a statisztikai adatok szerint az

idısek nappali ellátását biztosító intézmények száma egy év alatt 10 intézménnyel csökkent, ami a férıhelyek számában is drasztikus csökkenést eredményezett. Sajnálatos módon a fent jelzett tendencia, ha nem is ilyen nagy mértékben, de folyamatosnak tekinthetı, amit megerısít, hogy 2002-re az idısek nappali intézményei (7 év alatt) a megyében 20 klubbal, ennek vonzataként pedig 575 férıhellyel csökkentek. A NAPPALI ELLÁTÁST NYÚJTÓ INTÉZMÉNYEK SZÁMÁNAK ALAKULÁSA 1995-TİL 2002-IG INTÉZMÉNYEK SZÁMA 60 50 40 30 20 10 0 53 43 41 40 40 34 33 33 1995. 1996. 1997. 1998. 1999. 2000. 2001. 2002. ÉV Adat: Veszprém Megyei Statisztikai Évkönyv 2002. A megyei helyzetkép az idısek nappali szakellátásában meglehetısen kedvezıtlen, az intézmények száma és a férıhelyek alakulása tekintetében jóval az országos átlag alatti megyék közé tartozunk. A FÉRİHELYEK SZÁMÁNAK ALAKULÁSA A NAPPALI ELLÁTÁST NYÚJTÓ INTÉZMÉNYEKBEN FÉRİHELYEK SZÁMA 2000 1500 1000 500 0 1563 1494 1363 1341 1273 1148 988 1085 1995. 1996. 1997. 1998. 1999. 2000. 2001. 2002. ÉV adat: Veszprém Megyei Statisztikai Évkönyv 2002. A szociális igazgatásról és a szociális ellátásokról szóló többször módosított 1993. évi III. törvény meghatározza az idısek nappali ellátását biztosító települések körét, melynek értelmében ezen ellátási forma biztosítása annak a települési önkormányzatnak a feladata, amelyiknek területén kettıezernél több állandó lakos él. A megye ellátásmutató ebben a tekintetben változó képet mutatnak, ugyanis a jelenleg mőködı intézmények fenntartói közül 12 település lélekszáma nem éri el a 2.000 fıt, tehát törvényi kötelezettség nélkül, a területén élı idıs lakosság ezen intézményformával biztosítható ellátási igényeinek kielégítése céljából tartja fenn az idısek klubjait. A lélekszám alapján viszont feladat ellátási

kötelezettséggel bíró települések tekintetében a tényadatok meglehetısen kedvezıtlenek. A 2.000 fı lakónépességet meghaladó települések száma a megyében 26, melybıl mindössze 15 önkormányzat területén mőködik idısek klubja, ami a kötelezı feladatellátás szempontjából érintett településeknek csupán 57,6 %-át teszi ki. A NAPPALI ELLÁTÁST NYÚJTÓ INTÉZMÉNYEK MEGOSZLÁSA A TELEPÜLÉS LÉLEKSZÁMA SZERINT 7,4 3,7 11,1 37,1 18,5 11,1 11,1-500 500-1000 1000-2000 2000-10000 10000-20000 20000-30000 30000 - A nappali szakellátást fenntartó települések jellemzıit vizsgálva megállapítható, hogy meglehetısen magas számban a 2.000 fı alatti lélekszámú településeken jelenik meg ez az ellátási forma, ami összességében 12 települést érint, ezzel a teljes ellátás vertikumának 44,4 %-át foglalja magában. A fenntartói feladatokat két intézmény kivételével a községi, illetve a városi önkormányzatok látják el. A kivételt a Veszprém Megyei Önkormányzat fenntartásában mőködı tartós bentlakásos intézményhez (Idısek Otthona Külsıvat) integrált nappali szakellátást biztosító intézmény, valamint Pápateszér községben egy alapítvány által mőködtetett idısek otthonához integrált intézmény képviseli. Idısek klubjainak legfontosabb adatai Település lélekszáma Telephelyek száma engedélyezett férıhelyek száma 2002. 12. 31. ellátottak száma 2002. 12. 31. férıhelykihasználtság % X 500 5 125 79 108,75 500 1.000 3 90 45 49 1.000 2.000 4 115 93 95,7 2.000 10.000 19 260 216 82,75 10.000 20.000 2 70 53 76,5 20.000 30.000 1 30 28 93 30.000 felett 7 405 364 98 Összesen: 31 1095 878 86,2 A 27 településen mőködı idısek klubja 31 telephelyen biztosít szolgáltatást. Általánosságban a településenkénti egy telephely a jellemzı, kivételt képez ez

alól két 30.000 lélekszámot meghaladó város (Veszprém és Ajka), ahol 4, illetve 2 telephelyen látják el a feladatot. Az engedélyezett, valamint a mőködı férıhelyek adatait tekintve megállapítható, hogy férıhely kihasználtság szempontjából meglehetısen változó a kép. A nagyon jó mőködést jelzı 90 és 100 % közötti, valamint azt meghaladó kihasználtsággal 12 klub mőködik, melyek közül színesíti a palettát négy olyan település (Pápa, Noszlop, Mindszentkálla, Szentbékkálla), ahol a 100 %-ot meghaladó férıhely kihasználtság az igények nagyságrendjét jelezve a szolgáltatás mennyiségi bıvítésének igényét is jelzi. Mőködtetés szempontjából a legkedvezıtlenebb helyzetben a kistelepülések vannak, amit igazol, hogy 5 községben a férıhely kihasználtság nem éri el az 50 %-ot sem. Szakmai létszámok alakulása, szakképzettségi mutató Szakmai létszám Alkalma- Szakzottak száma Elıírt Betöltött Hiányzó képzett Szakképzetzetlen Szakképesítése Alap Közép Felsıfokú szakképz. arány 84,5 fı 89 79,5 10.5 60,5 19 8 40,5 12 76,1 % Az idısek klubjaiban alkalmazottak száma nem éri el a jogszabályban meghatározott keretszámot. Ugyan az összesített szakképzettségi arány jónak tekinthetı, azonban az összes szakdolgozó létszámhoz viszonyítva magas a szakképesítéssel nem rendelkezık száma (összes dolgozó 31,4 %-a). Fogyatékosok nappali intézménye A szociális törvény a fogyatékosok nappali ellátását biztosító intézmények fenntartását és mőködtetését a 20.000 fı feletti települések tekintetében határozza meg, mint kötelezıen biztosítandó szolgáltatási formát. Ez az ellátási forma valamennyi érintett település körében megszervezésre került, így jelenleg a megyében 4 fogyatékosokat ellátó nappali intézmény mőködik, melybıl 3 önálló önkormányzati feladatellátással, 1 pedig civil szervezet (alapítvány) és az önkormányzat között létrejött feladat ellátási szerzıdés útján tesz eleget jogszabályi kötelezettségének, összesen 105 engedélyezett férıhelyen. A Megyei Önkormányzat fenntartásában mőködı Csecsemı és Fogyatékos Személyek Otthona a fogyatékosok nappali ellátását is biztosítja a tartós elhelyezésre engedélyezett, be nem töltött férıhelyeken Veszprém városában.