Bologna, S. Petronio székesegyház (Antonio di Vicenzo, 1390-1500), alaprajz, axonometrikus metszet, belső kép. d./ Hispániában A katedrális-gótika Hispániában erős helyi hagyományokkal és mór hatással találkozott. A gallikán liturgikus hagyományok (mozarab-rítus) továbbélése a téralakításban is érvényesült. Nem ritka az ú.n. "monasztikus katedrális" (a székeskáptalani funkciót egy-egy szerzetesrend - bencések, ágostonrend - látja el). Toledo, székesegyház (1227-1418): A Párizs-Bourges térszervezés helyi módosulata. Leon, katedrális (1199-1273): ágostonrendi monostor és székesegyház. Burgos, katedrális (1221-től): francia alaprajz, erős helyi mór hatásokkal. Toledo, székesegyház (1227-1418), alaprajz. Leon, ágostonrendi katedrális (1199-1273), alaprajz. Burgos, katedrális (1221-től), alaprajz, belső kép, nyugati homlokzat. e./ Németországban Németországban a francia gótika erős helyi hagyományokkal találkozott. Elterjesztője a ciszterci rend, így franciás lendülete szigorúbb, geometrikusabb jellegű. A német dómépítészet egyik irányzata ezt a "konzervatívabb", a romanikához kötődő vonalat képviseli.
Magdeburg, dóm (1209-1363) - ld. a német késő-romanika tárgyalásánál. A francia alaprajzi rendszer redulát formában élt tovább a német katedrálisoknál: Halberstadt, dóm (1240., 1354-1402), Schwerin, dóm (1248-1270), stb. Az észak-német városokban ("Hanza-városok") a francia alaprajzi rendszer jellegzetes téglaépítészet formájában élt tovább: Rostock, Sz. Mária templom (1290-1305), Lübeck, Sz. Mária templom (1280-1305). A német dómépítészet legjellemzőbb alkotásai közvetlenül a francia katedrális-gótikához kötődnek, de a formai elemek irracionális túlhajtásával. Köln, dóm (1248-1322., a XIX. században fejezték be): Amiens hatására visszavezethető öthajós katedrális gazdag részletekkel. Strassburg, katedrális (1250-1275): Erwin Steinbach tervei szerint készült korábbi, románkori részletek fölhasználásával (keleti rész, altemplom). A francia katedrális gótika, a ciszterci építészet és a német hagyományok sajátos ötvözete. Köln, székesegyház (1248-1322), alaprajz, metszet és szerkesztőháló, homlokzati részlet. Strassburg, székesegyház (1250-1275), alaprajz, keresztmetszet, nyugati homlokzat (rekonstrukció). 6.3. Angol gótikus építészet Anglia területén a kelta és a szász törzsek egyesülése 829-ben történt. A korai szakrális építészetben a térítő bencések hagyományai és a helyi, főleg díszítőművészeti hagyományok a meghatározók (Kilpeck, kapu kelta díszítésekkel, Earl's Barton, egytornyos teremtemplom). A gótika előzménye anglia normann megszállása (1066) után jelentkezett, normann és Ile-de-France-i, valamint erős ciszterci hatásokkal.
a./ Normann előzmények A normann hatásra épült első angol katedrálisok ill. apátságok őrzik a gallikán liturgiákban kialakult, bencés szerzetesi térformákat (háromhajós, több keresztházas, sok oldalkápolnával bővített templomok). A fejlődésben szerepet kapott a ciszterci építészet elterjedése is (Anglia és Írország területén a XII-XIII. században 70-nél több ciszterci monostor működött). Jellegzetes ciszterci megoldások az egyenes szentélyzárás, a keresztház kialakítása, a négyezeti torony szerepe, a nyugati toronypár esetleges elmaradása, a geometrizáló díszítések, a kevésbé égbetörő térarányok. Ezek az ismérvek az angol gótika fejlődése során végig megmaradtak. Durham, katedrális (1093-1143), Ely, székesegyház (1133-1174), Peterborourgh, székesegyház (1128-1200), stb. Durham, katedrális (1093-1143), alaprajz. Peterborough, székesegyház (1128-1200), alaprajz. b./ Az észak-francia katedrális gótika hatása A normandiával való szoros kapcsolat lehetővé tette, hogy a francia katedrálisok stílusa először itt terjedjen el. A korai katedrálisokat részben francia mesterek építették. Az angol katedrális funkciójában alapvetően eltér a francia mintaképtől, igy kialakítása is módosult. A eredetileg püspöki székesegyházat jelentő katedrális Angliában is megtartotta egyházigazgatási központ-jellegét. Ám az angol egyházszervezést alapvetően a bencés térítők monasztikus (apátsági) szervezete határozta meg, így az angol egyházigazgatás egysége az apátság maradt. Emiatt az apátsági katedrális a településen kívül épült föl, alkalmazkodva a szerzetesi életformához. Épületéhez a bencés monostorok jellegzetes épületrészei (kerengőfolyosó, káptalanterem) kapcsolódnak. A templom térszervezete is megőrizte a monasztikus jelleget, a szerzetesi liturgiához alkalmazkodó bonyolult tereket képeztek ki. A francia katedrálisok téregységesítési törekvése itt nem érvényesült. A korai katedrálisoknál kriptát is alkalmaztak, később a szentélyek végénél kiemelt Sz. Mária kápolna (Lady Chapel) fejlődött ki. Canterbury, székesegyház (1175-1184): Sens-i Vilmos mester részt vett a szentély építésén. A francia katedrális-hatásnál erősebb a normann és a ciszterci kora-gótika szerepe. Altemplomát az itt vértanúhalált szenvedett Becket Sz. Tamás (+1170) sírhelyeként alakították ki. London, Westminster apátsági templom (1245-től): az angol egyház központja, a franciaszentély mellett Angliában itt alkalmaztak először mérműveket. Canterbury, székesegyház (1175-1184), London, Westminster apátsági templom (1245-
alaprajz, külső kép. től), alaprajz. c./ Az angol gótika saját fejlődési útja Kora-gótika (Early English): Az 1250-ig terjedő időszakot jelölik így. Ekkor a normann hagyományok, a ciszterci gótika és az északfrancia gótika együttes hatására az angol gótika saját fejlődésnek indult. A monasztikus hagyományok kiteljesedtek. A díszítésre a geometrikus elemek túlsúlya a jellemző. Lincoln, székesegyház (1074-1092., keleti rész 1192-1200, keresztház 1220-1235): románkori alapokon normann hatásra épült. A katedrális-gótika elemei átértelmeződtek (pl. a triforium helyére is ablak került). Salisbury, katedrális (1220-1266): nagyjából egységes terv szerint épült. Boltozata későbbi. Lincoln, katedrális (1074-1092. ill. 1192-1200.), alaprajz, nyugati homlokzat. Salisbury, katedrális (1220-1266), alaprajz, hossz- és keresztmetszet, homlokzati travé. Érett gótika (Decorated Style): az 1250-1350 közötti időszak elnevezése. A szerkezet gazdagításával és a térköpeny teljes föloldásával egy "anyagtalan", dekoratív teret teremtettek. A meglévő elemek kombinációjával új térlefedési (boltozási) és támasztási megoldások keletkeztek. Wells, székesegyház (1320-1368): Technikai és szerkezeti elemeinek ötletes kombinációja tartózkodó, geometrikus díszítéssel kombinálva jelentkezik mind a homlokzatképzésben, mind a téralakításban (pl. szentély-négyezet boltívei).
Wells, székesegyház (1320-1368), alaprajz, belső kép. Késő gótika (Perpendicular Style): 1350-1550 között Anglia a késő-gótikus fejlődés példaképe, szerkezet-alakítása, térformálása iskolát teremtett. Más fejlődési úton, Angliától részben függetlenül ugyanide jutott el a német polgári gótika. Az angol késő-gótika francia megfelelője a "flamboyant-stílus". "Függélyes stílus" elnevezését a szerkezet racionalizálásáról, a vertikális geometrikus meghatározottságról nyerte (pl. mégműves ablakok rácsozata). Kései szakaszát "Tudor-Style"-nak is nevezik, az uralkodó családról. Glouchester, székesegyház (1329-1337): románkori hajóhoz épült későgótikus szentély. Falait a térköpeny teljes föloldása jellemzi. A templomban és a kerengőben festői rajzolatú csillagboltozat van. Kápolnák: az európai termtemplomoknak megfelelő egységesített térforma a királyi, egyetemi v. családi kápolnáknál alakult ki. Emlékei: Cambridge, King's College kápolna (1446-1515), London, Westminster, VII. Henrik kápolna (1503-1519), Windsor, György-kápolna (1481). 6.4. "Latin" gótika (Dél-Európa) A korábbi szakirodalomban - Entz Géza terminológiáját fölhasználva - külön szoktak ú.n. "latin gótikáról" beszélni. Ennek során említik a katedrálisok délfrancia, hispániai és itáliai változatait, és ehhez kapcsolva még néhány emlékcsoportot. Összefoglalónkban a "latin" jelzőt általánosabb értelmezésben használjuk, és kiterjesztjük a középkor valamennyi szakaszára. Már a preromanika és a Karoling-kor építészetében is alapvető különbség figyelhető meg a déli területek (Észak-Itália, Hispánia) - liturgiában is eltérő - templomépítészete és a germán térítés monostorépítészete között. A romanika építészetében - a lokális tárgyalástól eltekintve is - utaltunk az erős antik hagyományú déli területekre (Toscana, Provence, stb) és a szinte csak karoling hagyományokkal rendelkező északibb vidékekre (pl. Rajna-vidék). Itt csupán Lombardia és Bajorország kölcsönhatása jelent átmenetet. Az "északi" és a "latin" különbözőség talán legjobban a komoly kötöttségekkel rendelkező ciszterci, ú.n. "szentbernáti" építészetben mutatkozott meg (Burgundia és Provence eltérő értelmezése). De még a tisztán "északinak" nevezhető normann romanikának is létrejött egy jellegzetes mediterrán változata (pl. Monreale, Palermo, Cefalú). A fentieket figyelmbe véve kézenfekvő, hogy a gótika különböző irányzatainál is mindíg megemlítjük az adott irányzat "északi" és "déli" változatát. Ezt már megtettük a katedrális-gótika elterjedésének vizsgálatakor, de alkalmazni fogjuk az alábbiakban bemutatásra kerülő interregionális áramlatoknál (ciszterci építészet, városi szerzetesépítészet), valamint az európai polgári gótika tárgyalásánál is. Ennek előrebocsjájtásával fölöslegesnek érezzük az emlékcsoportok és fejlődési irányok tárgyalási menetéből kivenni,
és külön, "latin gótika" címszó alatt bemutatni egy-egy irányzaton belül az Alpoktól délre létrejött alkotásokat. 6.5. Interregionális áramlatok a gótikában 6.5.1. Ciszterci építészet A ciszterci rend kialakulása, építészetének megfogalmazása a burgundiai későromanika korára esik (ld. 5.2.4. fejezet). A rend szervezeti jellege (filiációs rendszer, centralizált irányítás), politikai befolyása (Sz. Bernát propatatív tevékenysége a keresztes hadjáratok sikere érdekében) és kötött építési szabályzata lehetővé tette, hogy rövid idő alatt egész Európában a gótika különböző irányzatainak terjesztőivé váljon. A ciszterci építészet periodizációja és elterjedési területe: 1. periódus: az anyamonostorok kialakítása: Citeaux (1098), az anyaház 1113-1115 között további négy anyamonostort alapított (La Ferté, Pontigny, Clairvaux, Morimond). Az első monostorok kezdetleges faépítmények voltak, az őket fölváltó első kő-monostorok számos faépítészeti hagyományt őriztek. Ez a periódus lényegében csak elvi periódus, mert az öt anyaház mindegyike - építése után röviddel - átépült, egy részük a XVIII. század során megsemmisült. A periódusnak hatása elsősorban Burgundiára volt, az elterjedést a következő periódus jelentette. 2. periódus: kötött építészet (Szentbernáti stílus): Clairvaux-i Bernát szigorú építési szabályokat írt elő a rend monostorai számára. A kötöttségek végrehajtását a négyévenkénti rendi nagykáptalan biztosította s a filiákat látogató definitorok ellenőrizték. A kötöttség ellenére a perióduson belül két irányzat alakult ki: burgundiai és Provence-i változat. Mindez a romanika keretében került tárgyalásra. A "szentbernáti építészet" elterjedése: - Németországban a ciszterci műhelyek a XII-XIII. századi nagy dóm-építkezéseknél már éreztették a hatásukat (késő-romanika), a gótika kialakulásában meghatározóak. Jelentős műhelyközpontok Eberbach (alap. 1135-ben, épült 1170-1186 között) és Maulbronn (alap. 1139-ben, épült 1210-1230 között). Mindkettő a kötött rendszer burgundiai formáját mutatja.