SZTÁNA TELEPÜLÉS TÖRTÉNETI TÁJHASZNÁLAT- ELEMZÉSE

Szent István Egyetem Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar, Természetvédelmi és Tájgazdálkodási Intézet SZTÁNA TELEPÜLÉS TÖRTÉNETI TÁJHASZNÁLAT- ELEMZÉSE Készítette: Szalay Péter Évfolyam: 4. évf. Belső konzulens: Saláta Dénes Beosztása: tanszéki mérnök, SZIE-TTI Külső konzulens: dr. Biró Marianna Beosztása: tudományos munkatárs, MTA ÖK ÖBI Gödöllő 2014

Tartalomjegyzék 1 Bevezetés és célkitűzések... 3 2 Irodalmi áttekintés... 5 2.1 Kalotaszeg élővilágának kutatottsága... 5 2.2 Á-NÉR térképezés... 6 2.3 Trajektória és tájváltozás-vizsgálat... 7 3 Anyag és módszer... 9 3.1 Kutatási terület... 9 3.2 Adatgyűjtés módszere... 9 3.2.1 Előkészítés... 9 3.2.2 Terepi felvételezés... 9 3.3 Térinformatikai módszertan... 10 3.4 Tranzíciós mátrix készítése... 11 3.5 Trajektória-elemzés... 11 4 Eredmények... 12 4.1 Á-NÉR térképezés... 12 4.2 Felszínborítás vizsgálat... 22 4.3 Trajektória-elemzés... 27 5 Értékelés és következtetések (Diszkusszió)... 31 5.1 Vizsgálatok értékelése... 31 5.2 Kitekintés... 33 6 Összefoglalás... 34 7 Köszönetnyilvánítás... 35 8 Felhasznált irodalom... 36 9 Nyilatkozat... 40 10 Mellékletek... 41 2

1 Bevezetés és célkitűzések Mindenkori érdekünk, hogy megőrizzük a minket körülvevő természettel alkotott egyensúlyunkat, hiszen ebben a rendszerben élünk, azt alakítva, saját képünkre formálva. A táj mára legtöbb esetben az ember által átalakított és használt természetet jelenti. Ahhoz, hogy hosszú távon a jövőben is képesek legyünk gazdálkodni, meg kell értenünk az adott táji rendszer működését. Tudnunk kell, milyen folyamatok zajlanak körülöttünk, mely területek milyen módon hasznosíthatók, mely módszerek javítják, vagy éppen rombolják természeti környezetünket. Jelen tanulmány az előbbi problémához próbál kiindulási alapot nyújtani azzal, hogy feltárja, rendszerezi, hogy milyen élőhelyek találhatóak Sztána határain belül, segítséget nyújtva a külső szemlélő számára a tájhasználati rendszer megértéséhez. Az élőhelytérképezés nem csupán a tudomány számára fontos, hiszen az eredményeiből a tájban élő ember is visszajelzéshez juthat a táj állapotáról, használtságának mértékéről, a táj változásának irányairól, értesülhet róla, hogy milyen gazdálkodási formákkal tudná jobbá tenni környezetét. Fontos, hogy megértsük a környezetünkben lezajlódó folyamatokat, valamint hogy ezek milyen hatással vannak az adott tájra, hogyan tudunk úgy gazdálkodni, úgy használni a tájat, hogy az a lehető legoptimálisabb legyen, ne csak az ember, hanem a természeti rendszerek, illetve ezek együttes működésének szempontjából. A gazdálkodás optimalizálása során cél a természetközeli állapot megőrzése, az emberi beavatkozás oly mértékű módosítása, csökkentése (vagy olyan tájhasználat alkalmazása), ami elősegíti az élővilág diverzitásának megőrzését, bővülését. Magyarországon már számos élőhelytérkép készült, többek között a Nemzeti Biodiverzitásmonitorozó Rendszer, Natura2000, valamint nemzeti parkok felmérései során. Ezek a felmérések általában viszonylag kis területen, ugyanakkor igen nagy pontossággal készültek, szemben a MÉTA, illetve CORINE adatbázissal (bár utóbbi felszínborítási kategóriákon alapul nem élőhelytérkép), ahol az előbbinél Magyarország, utóbbinál pedig az EU tagállamai kerültek térképezésre. Módszertanilag a felmérések több kategóriába sorolhatóak: lehetnek űrfelvételeken alapuló térinformatikai kiértékelések, illetve lehetnek terepi felvételezések légifotók vagy űrfelvételek segítségével. A vizsgálati terület kiválasztásakor fontos volt, hogy ne térjen el nagy mértékben a hazai területek jellegétől, tehát hazai módszerrel egy külföldi tájban (de még pannonikumban) is kipróbálhassuk a térképezést. Előbbiek figyelembe vételével Sztána település (Erdély, Kalotaszeg) 3

került kiválasztásra, mert flórája és vegetációja a hazaihoz hasonló, leginkább a gömöri tájhoz hasonlítható, illetve Hegyalja vegetációja szintén jelentős párhuzamokat, hasonlóságot mutat a vizsgált kalotaszegi falvakkal (gyertyános-tölgyes, bükkös zóna fáslegelők, száraz gyepek, szőlők). Célkitűzéseim: 1. Sztána település határának Általános Nemzeti Élőhely-osztályozási Rendszer (továbbiakban Á-NÉR) alapú élőhelytérképének elkészítése. 2. Történeti térképek és légifotók segítségével rekonstruálni a múltbéli felszínborítást és ezen keresztül a tájhasználat mintázatait, azok változását az idő folyamán, a II. katonai felmérés idejétől (19. század második felétől). 3. A trajektória-elemzés segítségével rekonstruálni a tájban lezajlott múltbeli átalakulásokat, folyamatokat. Az előzetes terepbejárás során a következő hipotéziseket fogalmaztuk meg: 1. Az Á-NÉR rendszer alkalmazása lehetséges a Kárpát-medence pannonikumon kívüli, nem magyarországi részein, kisebb változtatásokkal, adott tájra vonatkoztatva. 2. A vizsgált terület, tájszerkezete viszonylag stabil, jelentős múltbeli átalakulások nélkül, ugyanakkor az elmúlt néhány évtizedben jelentős felszínborításbeli változások történtek. 4

2 Irodalmi áttekintés 2.1 Kalotaszeg élővilágának kutatottsága A legkorábbi helytörténeti összefoglalót Téglási Ercsei József tordai erdőmérnök írta 1842- ben, Kalotaszeg rövid leírása címmel (HÁLA 2006). Kalotaszeg tájhasználatával kapcsolatosan Kós Károly írt átfogó tanulmányokat (KÓS & BALASSA 1999), emellett növényvilágáról a korábbiakban számos tanulmány készült, mint például Péntek János és Szabó Attila által írt Ember és növényvilág címmel (PÉNTEK & SZABÓ 1985), Kalotaszeg növényzetét és népi növényismeretét tárgyalja. Kiemelendő Eplényi Anna Kalotaszeg Tájkarakter-elemzése című doktori értekezése (EPLÉNYI 2012a), többek között ez tartalmazza a sztánai területek jellemzését és tárgyalja a területre jellemző a tájhasználati módokat is. Sztána és Zsobok erdeinek felmérésével, vizsgálatával Buzás Előd és Illés Katalin foglalkozott (BUZÁS & ILLÉS 2013). A tájra legjellemzőbb használati módokat a növénytermesztéssel, állattenyésztéssel, illetve erdőgazdálkodással kapcsolatos hasznosítások teszik ki. Eplényi szerint a legtipikusabb tájhasználati formák a szántók, amelyekben a legfőbb táji mintázatot az agroteraszok nyújtják (EPLÉNYI 2012a), azonban kialakulásuk korát, annak módját és sokféleségét (formakincseit) tekintve is (PÉNTEK & SZABÓ 1985) bizonytalanságok övezik. A település mindig jelentős gyümölcsös és szőlőterületekkel bírt. A területek nagy állandóságot mutatnak, ugyanis az 1897 és 1924 közötti időszakban kevesebb, mint 1% változás történt az összes művelésbe vont terület arányában. Mindemellett a gyümölcsfák darabszáma is igen kiemelkedő volt a környező településekhez képest alma (561), meggy (754), valamint szilva (2522) tekintetében (EPLÉNYI 2012a, 41.. melléklet). Gyűrűre hasonlító gyümölcsös veszi körbe a falut, mintegy védelmi funkciót is ellátva. Korábban a védelmi rendszerek kiegészültek kerítésekkel is. Védelmet nyújthatnak az időjárás viszontagságai, valamint a vadon élő állatok rongálásaival szemben (KÓS & BALASSI 1999). Mindazonáltal a falutól távolabb helyezkedő területeken is találhatunk gyümölcsösöket és szőlőket. A szőlőterületek 1860 és 1897 között 3 holddal nőttek a Keleti-féle adatsor (KELETI 1875) alapján, 1914-re pedig némileg csökkentek. Kolozs vármegyében az átlagos erdőborítottság hozzávetőlegesen 30% volt, az alszegi falvak erdőborítottsága pedig Eplényi szerint 18% (EPLÉNYI 2012a). Emellett megemlíti, hogy az alszegi falvakban változékony eloszlású az erdők aránya. Mesterséges fenyőtelepítések előfordultak a tájban az elmúlt századforduló óta, de ez a tevékenység Sztána települését nem érintette. 5

Az állattartás rendkívül nagy hagyományokkal rendelkezik a területen. Nagy számban juhok, bivalyok és szarvasmarha tartása volt jellemző. Sajnos mára a bivalytenyésztés teljesen eltűnt a falu életéből. A II. katonai felmérés és 1940 között a bivalyállomány csaknem 40%-kal nőtt (EPLÉNYI 2012a). A bivalyokat nem csak tejükért, hanem jó igavonó képességeikért is tartották. A kosarazó juhászat általában a szántásra nem alkalmas sekély talajú, rossz termőképességű talajokra szorítkozott. Kalotaszegen mindenekelőtt nagy jelentősége van a kosár, nyomáson való költöztetésének, ami a területek trágyázását hivatott ellátni azáltal, hogy az ugaron felállított kosarakban tartott jószág, a kosarak 1-2 naponkénti áthelyezésével mindig más területet trágyáz (KÓS 1947). Általánosságban elmondható, hogy mind régen, mind pedig jelenleg, Kalotaszegen igen gyenge minőségű termőtalajokról beszélhetünk (EPLÉNYI 2012a). A földminőség állapota a Cziráky-féle összeírás (1820) (TAKÁCS 2006) és az adókataszter besorolás alapján közepes minőségű, csak a meredekebb területeket jellemezték jelentősebb erózióval. Az alszegi falvakban sárgás, porondos a föld. A meredek völgyfő-falvakban szakadozott, vízmosásos a táj (TAKÁCS 2006). Nagyobb léptékű táji változást, átalakítást a vasút építése jelentett. Töltésekre és bevágásokra, valamint híd-alagút rézsűk létrehozására volt szükség az építés során. Mára a töltés a vegetáció miatt belesimult a tájba, de földcsuszamlások a mai napig gondot okoznak a vonalon. 2.2 Á-NÉR térképezés Az Általános Nemzeti Élőhely-osztályozási Rendszer (Á-NÉR) Magyarország növényzetének és élőhelyeinek térképezéséhez napjainkban leggyakrabban használt, többszörösen tesztelt és javított élőhely-osztályozási rendszere (BÖLÖNI et al. 2011a). Korábban a botanikusok növénycönológiai kategóriákat, társulásneveket használták a természeti környezet vegetációjának leírására, azonban ennek a módszernek vannak hátrányai. Rendkívül sok tapasztalatot, terepi tudást követel meg, ezen felül vannak olyan helyzetek, amikor nem praktikus. Természetesen némely esetben elkerülhetetlen lehet a cönológiai rendszer alkalmazása. Degradált élőhelyek esetében a klasszikus cönológiai kategóriák, a többi terület adataihoz képest túl kevés információt adhatnak, durva léptékű térképezésre nem feltétlenül alkalmas a módszer. Fontos, hogy megértsük a tájban zajló folyamatokat, ezért napjainkban egyre nagyobb hangsúlyt kap az élőhelyek monitorozása. Hogy kellő gyakorisággal az ország egészén elvégezhető legyen, létre kellett hozni egy olyan rendszert, amit olyan emberek is tudnak kezelni/használni, akik 6

nem rendelkeznek évtizedes tapasztalatokkal a cönológiai kutatások terén. A Nemzeti Élőhelyosztályozási Rendszer megalkotása során cél volt, hogy térképezni tudják az ország bármely területét, használata egyszerű legyen, minden felszínforma és élőhely besorolható legyen valamilyen kategóriába, lehetőség legyen átmenetek feltüntetésére, valamint hogy ne legyen a térléptékre érzékeny. A cönológia, 560 társulással dolgozik, míg az Á-NÉR (2011) jelentősen kevesebb, 126 kategóriát különböztet meg. A CORINE felszínborítási egységek közül mindössze 40 fordul elő hazánkban, aminek használatával túlságosan durva, nagy felbontású térképeket lehetnek készíteni, a részletes vegetációval kapcsolatban túlságosan kevés információhoz jutnánk (TAKÁCS et al. 2009), hiszen csak felszínborítási kategóriákat különít el, a vegetáció összetételében nem tesz különbséget. Az Á-NÉR először 1997-ben jelent meg, majd a kategóriarendszert fejlesztve új kiadásra került sor 2001-ben, ezt követően pedig átdolgozásra került 2003-ban a Magyarország Élőhelyeinek Térképi Adatbázisa (továbbiakban MÉTA) számára (MOLNÁR et al. 2007). Mindezek után, a MÉTA térképezés tapasztalatait felhasználva 2007-ben újra kategóriabővítés következett, amely során az agrár-élőhelyeket és az egyéb élőhelyeket is bővítették, valamint számos kategóriában módosításokat vezettek be (BÖLÖNI et al. 2007). A legújabb, 2011-es kiadásban több kategóriamódosítás is található, melyek szerint a gyep és fás élőhelyek számos területen változtak, az egyéb kategóriából elkülönítésre kerültek a vizek (folyóvíz, állóvíz), ezen felül a hínárnövényzet kategóriái is módosultak (BÖLÖNI et al. 2011). A MÉTA program célja a hazai természetközeli növényzet állapotának megismerése. A felmérés 2003-tól 2006-ig tartott, amelynek eredményeképpen létrejött egy 2834 MÉTA-kvadrátot tartalmazó élőhelytérkép. Ez az élőhelytérkép a legutóbbi Á-NÉR könyvben jelentős kiegészítő anyagként szerepel (BÖLÖNI et al. 2011). 2.3 Trajektória és tájváltozás-vizsgálat A tájban zajlott, illetve zajló változások felderítésére az egyik legjobb módszer az élőhelyspecifikus trajektória-elemzés, amelynek módszertanát először KÄYHKÖ és SKÅNES (2006) alkalmazta, finn valamint svéd területek elemzésén keresztül. Bár ők a kevésbé praktikus, rétegek összemetszésével kapcsolatos módszertant írják le, munkájuk nagyon jó és átfogó képet ad az elemzés során végrehajtandó feladatok sorrendiségéről (KÄYHKÖ & SKÅNES 2006). A módszer jobban fókuszál a folyamatokra, mint az adott táji állapotokra vagy mintázatokra (KÄYHKÖ & SKÅNES 2006). A trajektóriák használata megengedi a térképezés adatainak egy sokkal minőségibb 7

bemutatását, ahol a területek a maival megegyező felszínborítási kategóriák tematikusan elválasztásra kerülhetnek, az eltérő használat és történet függvényében (KÄYHKÖ & KÅNES 2006). A trajektória szempontú megközelítés elsősorban retrospektív, lényege a mai táj időbeli alakulásának követése (KÄYHKÖ & SKÅNES 2008). A múltbeli trajektóriák létrehozásakor alapvető információforrásaink a történeti és recens topográfiai térképek, a légi- és műholdfelvételek, de talán a legfontosabbak az I., II. és III. katonai felmérések térképei. Ezeket részben a terepmunka előtt előzetesen feldolgozva, részben a terepen iteratívan értelmezve használjuk: folyamatosan egyeztetjük a térképeken és a légifelvételeken látottakat a tereppel, így egészen finom tájspecifikus jelkulcsokat tudunk készíteni: pl. régi út helye (MOLNÁR & BIRÓ 2010). 8

3 Anyag és módszer 3.1 Kutatási terület A kutatás során Románia, Szilágy megye (Județul Sălaj), Kalotaszeg (Alszeg), Sztána település határain belül eső terület került vizsgálatra. A faluhatár megállapítása jelen esetben nem volt egyértelmű, hiszen Sztána, ahogy a szomszédos Zsobok is, Váralmás községhez tartozik. Jelenleg Váralmás (Almașu) alá a következő települések tartoznak: Almásnyíres (Mesteacănu), Bábony (Băbiu),Cold (Țăudu), Farnas (Sfăraș), Kiskökényes (Cutiș), Kispetri (Petrinzel), Sztána (Stana), Zsobok (Jebucu). Történeti térképeken többféle határmegjelölés látható, ezért azokat a területeket vettük a faluhoz tartozónak, amit mindig is sztánaiak kezeltek, az ő gondozásukban voltak, részben szóbeli elbeszélések, valamint Molnár Krisztina helynévgyűjtésének eredménye alapján (4. melléklet) 3.2 Adatgyűjtés módszere 3.2.1 Előkészítés A kutatást 2013 tavaszán kezdtük el (2013.04.05-08.). Ekkor Füle Dániellel és konzulenseinkkel Zsobok és Sztána térségébe látogattunk, ahol megfigyelhettük az aktuális táji mintázatot. Terepi tapasztalatainkból kiindulva meg tudtuk határozni a térképezésnél használandó térléptéket. A terepi felvételezést a tavaszi előzetes terepfelmérés alapján történő előzetes foltháló digitalizálása előzte meg, könnyítendő a terepen való eligazodást, kitűzött méretarányhoz való igazodást (ESRI, ArcGIS.10.1. / Online Basemaps / Imagery). Elkészítésre került az adatlap, melynek fő szempontjai a hazai NBmR Monitorozási rendszerhez szempontjaival voltak azonosak (TAKÁCS et al. 2009): foltazonosító, fotó, ÁNÉR kategória, annak természetessége, szöveges leírás, a fásszárú vegetáció fő fajai. 3.2.2 Terepi felvételezés A terepi felvételezés 2013.07.23-tól 2013.08.01-ig tartott. A területeket közel egyenlő részekre osztottam, mivel a helyszínen töltött terepidő korlátozott volt. A térképezés során a terepi észrevételek rögzítése az adatlapokra történt, a feljebb említett paraméterek figyelembe vételével. A felvételezés mellett folyamatos fotódokumentáció is készült, amelyekről a képek sorszáma szintén az adatlapokon kerültek rögzítésre. 9

A terepi munkálatok befejezésével kezdetét vette az adatok feldolgozása. Az adatlapok excel (MS Office 2010) táblába kerültek begépelésre, majd térinformatikai rendszerben (ESRI, ArcGIS 10.1), a terepen aktualizált korábbi folthálóhoz lettek csatolva. 3.3 Térinformatikai módszertan A vizsgálat során négy időpont került kiválasztásra (T1-T4), melyeket a II. katonai felmérés térképei (Hadtörténeti Múzeum Térképtára, DVD: Arcanum adatbáziskft., MA 1:28800, 1865), az 1940-es években készült légifelvételek (Hadtörténeti múzeum térképtára, MA 1:25000), az 1970-es években készült román sztereografikus topográfiai térképek (ELTE Térképészeti adatbázis, 1:25000), valamint a 2013-as terepi felvételezés általam gyűjtött adatai alkották. Ahhoz, hogy a számunkra elérhető információk adatai elemzésre kerülhessenek, közös térinformatikai rendszert kellett felépíteni. Ezt retrospektív visszafelé haladó úton végeztük el. Először a 2013-as felmérés eredményei kerültek rögzítésre, amelynek térinformatikai adatbázis alapját az ArcGIS Online Imagery adta (ESRI, ArcGIS 10.1. alatt). A lehető legnagyobb mértékű pontosság miatt a román Stereo 1970 vetületi rendszerben dolgoztunk, amelynek alapfelülete a Kraszovszkij 1940 ellipszoid (dátum: D_Dealul_Piscului_1970). A történeti fedvények nem illeszkedtek megfelelő pontossággal a 2013-as fedvényre, ezért újra-georeferálásra kerültek. A második katonai felmérés térképei az adatbázisból való exportálás során WGS84 vetületi rendszerbe kerültek, ami miatt transzformálásra volt szükség Stereo 1970-es vetületi rendszerbe. Az 1970-es térkép teljes mértékben megfelelt a követelményeknek. A fedvények georeferálása az ESRI, ArcGIS 10.1 programjának Georferencing Tool segítségével történt. A 2013-as folthálózat elkészítése, táblázatának feltöltése után a történeti fedvények szerkesztése történt meg a meglévő fedvény darabolásával. Elkerülendő a töredékpoligonok létrehozását, nem egyesével megrajzolt, majd a végén egybemetszett történeti rétegeket készítettem, hanem a térképezés eredményeképpen létrejött fedvény került darabolásra, ennek során az attribútumtáblát új oszlopokkal töltöttem fel, majd ezek adatait exportálva elemeztem a különbségeket. Az adatok elemzésénél így nem képződtek töredékpoligonok és nem kellett kiszűrni az értelmezhetetlenül kicsi foltokat. A vizsgálat során a történeti fedvények részletessége miatt egyes felszínborítási típusok nem fedik le a tájhasználati típus fogalomkörét. A száraz gyepek tekintetében nem derül ki, hogy a terület kaszáló vagy legelő hasznosítású, továbbá a mozaikos területek is szolgálhatnak legelőként. Felszínborítási kategóriák tekintetében kiskerteket, nedves és száraz gyepeket, vizes élőhelyeket, gyümölcsös-szőlős területeket, felhagyott gyümölcsösöket, mozaik erdő-gyepeket, erdőterületeket, 10

szántókat, parlagokat, fasorokat és facsoportokat, településrészeket valamint út és vasútborítást különítettem el. A kategóriákat az adatbázisban való kezelhetőség érdekében egy betűs kóddal láttam el. 3.4 Tranzíciós mátrix készítése A történeti fedvények folthálójainak elkészítése után a trajektória-elemzéshez a területi adatok kiszámítása következett (ArcGIS, attribútum-tábla, ter_ha oszlop, Calculate Geometry). Az egyes foltokhoz tartozó területi adatokból és a hozzájuk tartozó egyes időpontokra vonatkozó felszínborítási kategóriákból kimutatást készítettem Excel (MS Office 2010) segítségével. A mátrixok elkészültek a területi változásokat hektárban kifejezve, valamint az összes terület százalékában. Továbbá készült olyan mátrix, mely az időben korábbi felszínborítási adatok végösszegszázalékainak megoszlásában mutatják a változásokat. Ez alapján látható, hogy az egyes kategóriák hány százalékban alakultak át más kategóriákká. 3.5 Trajektória-elemzés A trajektóriák az egyes időpontok felszínborítási adatainak összeillesztéséből jöttek létre, mely térinformatikai rendszerben történt (ArcGIS, attribútum-tábla, Field Calculator). Az adatok összeillesztése után a fő trajektória ábrák megszerkesztése következett, melynek során Excelben (MS Office 2010) kiszerkesztésre kerültek az egyes (kiindulási és vég) felszínborítási kategóriához tartozó útvonalak, azok területi kiterjedésüket figyelembe véve. Az egyes trajektória-csoportok összehasonlító vizsgálatánál a természetességi értékek függvényében elmondható, hogy nem csak az egyes trajektóriák elemszámai számítottak, hanem azok területi kiterjedése is, ezért azok a trajektóriák kerültek az elemzésbe többségével, melyek a tájban 10 hektárnál nagyobb területet foglalnak el és az elemszámuk három, vagy több volt. 11

4 Eredmények A terepi élőhelytérképezés és a történeti fedvények feldolgozása során kapott térinformatikai adatbázis minden egyes foltja tartalmazza a mai vegetáció jellemzőit a hozzá tartozó múltbeli felszínborítás állapotaival, trajektóriáival együtt. A felszínborítási típusok általában több élőhelytípust foglalnak magukba, jobban generalizáltak mint az élőhelytípusok, ugyanakkor a táj szerkezetét látványosabban, szembetűnőbb módon reprezentálják. A múltbéli felszínborítási kategóriák nem mutattak jelentős eltérést a terepi vizsgálat során megállapított felszínborítási kategóriáktól, ezért nem kellett változtatásokat eszközölni a különböző időpontok kategóriáit illetően. Ennek köszönhetően az első három időpont felszínborítási kategóriái megegyeznek, és az utolsó is csak két kategóriával tartalmaz többet az előtte levőknél (ezek csupán az új felhagyások eredményeképpen jött létre). A két kategória, ami nem szerepel az első három időpont térképein, a tájban zajló folyamatok irányáról ad képet, lényegében nem hoz létre új felszínborítási típust (P és D kategória). 4.1 Á-NÉR térképezés A térképezés során az alábbi elsődleges Á-NÉR kategóriákat figyeltem meg a vizsgált területeken. Természetesen az alábbiakon kívül számos kategória (lásd 9. ábra) is előfordult. S7 - Nem őshonos fajú ültetett facsoportok, erdősávok és fasorok P7 - Hagyományos fajtájú, extenzíven művelt gyümölcsösök RA - Őshonos fajú facsoportok, fasorok, erdősávok D34 Mocsárrétek D5 - Patakparti és lápi magaskórósok B5 - Nem zsombékoló magassásrétek S1 Akácültetvények J4 - Fűz-nyár ártéri erdők L2a - Cseres-kocsánytalan tölgyesek P45 - Fáslegelők, fáskaszálók, legelőerdők, gesztenyeligetek H4 - Erdőssztyeprétek, félszáraz irtásrétek, száraz magaskórósok E1 - Franciaperjés rétek P1 - Őshonos fafajú fiatolosok U3 - Falvak, falu jellegű külvárosok U11 - Út- és vasúthálózat H2 - Felnyíló, mészkedvelő lejtő- és törmelékgyepek T8 - Extenzív szőlők és gyümölcsösök OC - Jellegtelen száraz-félszáraz gyepek K2 - Gyertyános-kocsánytalan tölgyesek K5 Bükkösök T6 - Extenzív szántók H3a - Köves talajú lejtősztyepek 12

1. ábra A 2013-as terepi felmérés Á-NÉR eredményei Az élőhelyek részletes jellemzése felszínborítási típusaik szerint csoportosítva (1. ábra): Hegyi és dombvidéki erdők E Jelen esetben minden erdőtípus ide tartozik. Ide soroljuk a gyertyános-kocsánytalan tölgyeseket (K2) melyek egyébként a leggyakoribb erdőtársulásai Kalotaszegnek (Péntek & Szabó 1985), bükkösöket (K5), fűz-nyár ártéri erdőket (J4), cseres-kocsánytalan tölgyeseket (L2a) és az őshonos fafajú fiatalosokat (P1). Természetességük általában jó, vagy kiváló. Helyenként mezei juharral, bükkel, cseresznyével, akáccal kevert. Egyes helyeken barkócaberkenye (Sorbus torminalis) és hárs (Tilia cordata) is előfordul. 13

J4 Fűz-nyár ártéri erdők Folyók alacsony árterén kialakult, többnyire rendszeres elöntést kapó higrofil erdők, amelyek lombkoronaszintjét elsősorban Salix- és Populus-fajok képezik. (KEVEY et al. 2011). A falu északi, patakmenti területein fordul elő 8,5ha kiterjedésben. Többnyire nádas területek mentén található akác, galagonya és kökény kíséretében. K2 Gyertyános-kocsánytalan tölgyesek (2. ábra) Elegyes, Quercus petraea és gyertyán uralta üde, többnyire mély talajú hegy-dombvidéki erdők (ahol a gyertyánt részben helyettesítheti a bükk). Helyenként megjelennek hársak, juharok valamint magas kőris, de ezen kívül előfordul barkócaberkenye is. A foltok szélein némely esetben előfordulnak gyümölcsfák, de számos helyen találhatunk diót is. A cserjeszint ritkán ér el nagyobb borítást. A gyepszint legnagyobb mennyiségben előforduló fajai az általános és az üde erdei fajok közül kerülnek ki. (BÖLÖNI et al. 2011f). Természetességei értékei jó és kiválóak. Az élőhely összesen 119 hektárt tesz ki. Leginkább a falutól délre eső területeken elszórtan, valamint az északi területeken fordul elő. 2. ábra K2 dominálta erdő K5 Bükkösök Zárt lombkoronájú, többnyire bükk monodominanciájú (>60%), üde erdők (CSIKY et al. 2011). A bükk mellett gyertyánnal, kocsánytalan tölggyel alkot elegyet. Mindemellett juharok, mogyoró, akác és cseresznye található. Elterjedése a falutól keletre elhelyezkedő tótelki erdő, valamint a Riszeg-tetőn jellemző. Elsődleges kategóriaként 166 ha területen található meg. L2a Cseres-kocsánytalan tölgyesek Hegy-dombvidékeink alacsonyabb régióiban előforduló, cser- és kocsánytalan tölgy, különböző arányú elegyei alkotta erdői. A lombszintben uralkodó a Quercus cerris és/vagy a Q. petraea, az árnyaló fafajok (főleg a Fagus sylvatica és a Carpinus betulus) hiányoznak vagy nagyon ritkák. A gyepszintben mindig van több-kevesebb igényesebb fényigényes 14

és/vagy szárazságtűrő erdei faj. Többnyire gyakoriak a füvek és a sások is (BÖLÖNI et al. 2011b). Foltokban akác található. Mindösszesen 15 ha területet borít. Száraz gyep G Ebbe a kategóriába a felnyíló, mészkedvelő lejtő- és törmelékgyepek (H2), köves talajú lejtősztyepek (H3a), jellegtelen száraz-félszáraz gyepek (OC), franciaperjés rétek (E1), valamint erdősztyeprétek, félszáraz irtásrétek, száraz magaskórósok (H4) tartoznak, sok esetben száraz cserjésekkel (P2b) keverten. H2 Felnyíló, mészkedvelő lejtő- és törmelékgyepek (3. ábra) Dolomit vagy nem karrosodó mészkő alapkőzeten fordul elő. Állományaikat sziklaiés sztyepfajok együttes dominanciája jellemzi. Minimális záródásuk 30-40%, a maximális 80-90%. (KUN et al. 2011) A falutól nyugatra található (Alabástrom), valamint a Csigadombon. Elsődleges élőhelyként 3. ábra H2 dominálta felnyíló gyep 33ha területet foglal el, nagyrészt korábban láthatóan szántott területeken. Továbbá ezen kívül más kategóriákkal vegyesen 55 hektárt tesz ki. Természetességük általában 3-as. H3a Köves talajú lejtősztyepek Keskenylevelű pázsitfüvek dominálta záródó, középmagas, általában fajgazdag, száraz gyeptársulások a sztyepzóna hegyés dombvidéki képviselői. A gyepszint minimális záródása 40-50% (BÖLÖNI et al. 2011d). A területen ez a kategória a legdominánsabb, elsődleges 4. ábra Cserjésedő H3a erdőszélen 15

kategóriaként 606 ha területet foglal el. Megjelenhetnek foltokban felnyíló, mészkedvelő lejtő- és törmelékgyepek, valamint állapotjelzőként Andropogon ischaemum fordul elő viszonylag nagy kiterjedésben. Természetessége 3-4 körül alakul. Sok esetben előfordul régebb óta felhagyott területeken, melyek egyes esetekben cserjésednek vagy erdősülnek. Helyenként megfigyelhető cserjeirtás. Sok esetben legeltetett területek, melyeken vackornövendékek találhatók, valamint dió, som, mogyoró, bodza és kökény is (4. ábra). H4 Erdősztyeprétek, félszáraz irtásrétek, száraz magaskórósok Főleg széleslevelű pázsitfüvek által dominált, eltérő származású és fajösszetételű, fajokban, így kétszikűekben is gazdag, erdei maradványokat is hordozó irtásrétek és gyepek. Állományalkotó füvei általában a Bromus erectus és a Brachypodium pinnatum, ritkábban az Arrhenatherum elatius és/vagy a Bromus pannonicus. A cserjék maximális részaránya 15-20% (HORVÁTH et al. 2011). Elsődleges előfordulása 16,4 ha, a Csiga-domb aljában (falutól délre, a vasút déli oldalán). A foltok szélében dió, tölgy, mogyoró és barkócaberkenye található. Egyébiránt közel 40 hektáron található meg. Természetessége általában jó (4). P2b Galagonyás-kökényes-borókás száraz cserjések A cserjék borítása eléri a terület harmadát. A fák aránya kisebb 50%-nál. A kategória önmagában nem fordul elő. Jellemzően H3a kísérőkategóriájaként találjuk meg. A cserjésedések mutatják a területek használatának mértékét. E1 Franciaperjés rétek Domb- és hegyvidéki völgyek, teraszok, medencék, magas árterek, tápanyagokban gazdag talajok mezofil rétjei (LENGYEL et al. 2011). Elterjedése 16,8ha-t tesz ki elsődleges kategóriaként, de ha beleszámítjuk az egyéb előfordulásokat, közel 35 ha területen találhatjuk meg. A falu nyugati, valamint déli, pataktól kissé távolabb eső helyein jelenik meg. Természetességük 3-as, de előfordul ettől jobb terület is. Kert K Kiskertek (T9), veteményesek, melyek a házak közvetlen környezetében találhatók, mindösszesen 2,58 ha területet foglalnak el. 16

Mozaik erdő-gyep M Olyan gyepfoltok (ált. H3a, H2), melyek erdővel mozaikolnak. Ezen erdők jellemzően gyertyános-kocsánytalan tölgyesek vagy bükkösök, némely esetben pedig előfordulhatnak fűz-nyár ártéri erdők is a vizes területeken. Ezen kívül a mozaikok szélén előfordulhatnak fasorok, erdősávok is (RA). A falu határában, erdők és gyepek szomszédsásában 143 ha területet foglalnak el jelenleg. Nedves gyep N Nemzsombékoló magassásrétek (B5), mocsárrétek (D34), patakparti és lápi magaskórósok (D5), jellegtelen üde gyepek (OB) tartoznak ebbe a kategóriába, amelyek általában völgyaljakban, vizenyősebb területeken helyezkednek el. 12,4 ha területet foglal el. B5 Nemzsombékoló magassásrétek Legalább időszakosan vízzel borított, tápanyaggal jól ellátott termőhelyen kialakuló gyepes társulások (LÁJER et al. 2011). Sztána területén nagyrészt a patak mentén található meg, közel 5 ha területet foglal el. Egyes területei jó vízellátottságú szántók voltak régen, azonban mára használati módjuk megváltozott. D34 Mocsárrétek A vegetációs időszak jelentős részében üde (tavasszal gyakran vízállásos, de nyárra kiszáradó), nem tőzegesedő talajok szikes fajokban szegény magas füvű rétjei (BOTTA- DUKÁT et al. 2011). A falu észak-keleti, patakmenti részén található, az elsődlegesen ebbe a kategóriába sorolandó területek közül közel 3,5 ha területet foglal el, a többi területtel pedig meghaladja a 6,5 ha-t. Természetességi értékük 3-4 körül alakul. D5 Patakparti és lápi magaskórósok Állandó, jó vízellátottságú, elsősorban hegy- és dombvidéki, ritkábban alföldi területeken kialakuló, 1-2 m magas, dús lombú, nagy levélfelületű kétszikű fajok (Petasites hybridus, Angelica sylvestris, Cirsium oleraceum, Filipendula ulmaria, stb.) uralta, gyakran szegély jellegű, üde növényzet (NAGY et al. 2011). Elsődleges kategóriaként 3,5 ha terület tartozik ide, ugyanakkor a vizes élőhelyeken megtalálható, ami összesen 15 ha-t fed le. Általánosságban közepes vagy jó természetességi értékkel jellemezhető területek. 17

Parlag P (5. ábra) A parlag kategóriába a viszonylag frissen felhagyott szántóterületek tartoznak, ennél fogva degradált jellegtelen száraz-félszáraz gyepeket (OC), valamint száraz cserjéseket (P2b) találhatunk a területeken. OC Jellegtelen száraz-félszáraz gyepek 5. ábra Néhány éves felhagyás Azon száraz-, félszáraz gyepeket soroljuk ide, amelyek jellegtelenségük, degradáltságuk, kevertségük, gyomosságuk miatt nem sorolhatók be más kategóriákba (MOLNÁR et al. 2011). 113 ha-on találhatóak meg a vizsgált területen. P2b Galagonyás-kökényes-borókás száraz cserjések A cserjék borítása eléri a terület harmadát. A fák aránya kisebb 50%-nál. Elsődleges kategóriaként nem szerepel, azonban a gyepterületeken jelentős, el nem hanyagolható mértékben fordul elő. Gyümölcs, szőlő Q Jelen esetben extenzíven művelt szőlők és gyümölcsösök (T8) tartoznak ebbe a kategóriába. T8 Extenzív szőlők és gyümölcsösök (6. ábra) Szőlő- és gyümölcsfajták termesztésére kialakított, extenzív művelésű, gyakran kisparcellás területek. Ilyenek lehetnek pl. a kisparaszti homoki szőlők, hegylábi szőlőskertek és a tradicionális szőlőhegyek (épületekkel, présházakkal) (BIRÓ et al. 2011d). A tájra legjellemzőbb a szilva, de emellett sok más gyümölcsfajta is megtalálható. 6. ábra Gyümölcsös 18

Fasor, facsoport R Ebbe a kategóriába az őshonos fajú facsoportok, fasorok, erdősávok (RA), akácültetvények (S1), ugyanakkor a nem őshonos fajú ültetett facsoportok, erdősávok és fasorok (S7) tartoznak. RA Őshonos fajú facsoportok, fasorok, erdősávok Elszórtan álló idősebb őshonos fák, gyümölcsfák, dió, jegenyenyár alkotta, fasorok, erdősávok vagy facsoportok, melyek többnyire lágyszárú növényzet (gyep, mocsár, nádas) felett találhatóak. A facsoportot legalább 5 nagyobb fa alkotja, minimális mellmagassági átmérő 25 cm. Az erdőkategóriák minimális méretét vagy záródását nem éri el (BÖLÖNI et al. 2011e). Megközelítőleg 3 ha területet foglal el. A területen ritkán fordulnak elő, azonban eredetük régre visszanyúlik. S1 Akácültetvények Akáccal létesített, többnyire elegyetlen, ültetvényszerű állományok, amelyek gyepszintje nagyobbrészt nem erdei, gyakran nitrofiton fajokból áll. Az akác (és az esetleg előforduló egyéb idegenhonos fafajok együttes) elegyaránya 75% feletti. (BIRÓ et al. 2011a) 7 ha területet foglal el, jelen esetben többnyire a vasút menti területeken. S7 Nem őshonos fajú ültetett facsoportok, erdősávok és fasorok Elszórtan álló idősebb nem őshonos fák uralta fasorok, erdősávok vagy facsoportok, amelyek többnyire lágyszárú növényzet (gyep, mocsár, nádas) felett találhatóak. A facsoportot legalább 5 nagyobb fa alkotja, a minimális mellmagassági átmérő 25 cm (BIRÓ et al. 2011b). Összterülete nem éri el az 1 ha-t (0,42 ha). Szántó S Extenzív művelésű szántók (T6) tartoznak ebbe a kategóriába (7-8. ábra). T6 Extenzív szántók Kisüzemi művelésű, nagytáblás vagy intenzív művelésbe nem vont kisparaszti szántóföldek. Egyaránt szolgálhatnak gabona, kapásnövények, egyéves vagy évelő kultúrák, takarmány- és gyógynövények termesztésére (BIRÓ et al. 2011c). Jellemzőjük továbbá, hogy nem minden esetben egy kultúra alkot egy szántót, hanem lehetnek ún. csalamádé, azaz vegyes kultúrák is, amelyek kizárólag takarmányozási célt szolgálnak. Nagy mértékben 19

fordul elő kukorica (több éréscsoportban), őszi és tavaszi árpa, zab, őszi búza és lucerna. Területük 189 hektárt tesz ki. 7. ábra Szántók, nadrágszíj parcellák 8. ábra Útmenti szántóparcellák Felhagyott szőlő, gyümölcs D Olyan ma már nem használt szőlők, gyümölcsösök, melyek alatt H3a, H2 gyep található. Sok esetben el is cserjésednek (ált. P2b). Általában ritka típus, mivel viszonylag új felhagyást mutat, a régebbiek más típusba esnek. Kiterjedésük a vizsgált területen: 4 ha. Település T Falvak, falu jellegű külvárosok (U3) alkotják a kategóriát, ami magába foglalja a lakóépületeket és azok közvetlen környezetét. U3 Falvak, falu jellegű külvárosok Olyan nem nagy beépítettségű, kertes, családi házas települések, amelyeket a település szerkezete, a kulturális múlt és jelen, illetve a korábbi vagy még fennálló háztáji művelés és életforma együttesen határoz meg. Az ide tartozó, belterületeken található kertek, gyümölcsösök, szőlő és bogyós kultúrák, udvarok, épületek együtt jellegzetes növény- és állatközösségek életfeltételeit tartják fenn (BIRÓ et al. 2011f). A tájban elfoglalt területük állandó, a település nem terjeszkedett. 20

Vizes élőhely W Általában ide sorolandók a nemzsombékoló magassásrétek (B5), mocsárrétek (D34) jellegtelen üde gyepek (OB). Sok esetben kiegészülnek üde és nedves cserjésekkel (P2a), ugyanakkor a közelükben lehetnek fűz-nyár ártéri erdők (J4) is, néhol gyümölcsfákkal tűzdelve. A nedves gyepektől a fásszárú borítottságban tér el jelentősen. Út, vasút X U11 Út- és vasúthálózat Burkolt utak, vasúthálózat, útépítések és az ehhez csatlakozó földmunkával érintett területek (BIRÓ et al. 2011e; a burkolat általában aszfalt, beton vagy kőzúzalék). Jelen esetben a rendszeresen használt földutak is ide sorolandók. A vizsgált területen feljegyzett Á-NÉR kategóriák és felszínborítások arányát a 9. és 10. ábra mutatja. 9. ábra Sztána határain belül található ÁNÉR kategóriák területi megoszlása (ha) 10. ábra Sztána határain belül található felszínborítás kategóriák területi megoszlása (ha) 21

4.2 Felszínborítás vizsgálat A történeti térképek digitalizálása révén elkészült a T1-T4 időpontokra a terület történeti területhasználatainak fedvényei. A fedvények azonos jelkulcs alapján kerültek színezésre, így a felszínborítási kategóriák változásai összhasonlíthatók. A B C D 11. ábra Sztána területeinek felszínborítási térképei. Az A ábra a II. katonai felmérés, a B az 1940-es légifotó, a C az 1970-es térkép, a D pedig a 2013-as élőhelytérképezés alapján megállapított foltokat ábrázolja 22

Megfigyelhető, hogy új felszínborítási kategóriák nem jöttek létre, a felszínborítási térképeken hozzávetőlegesen ugyanazokat a kategóriákat találjuk. A felszínborítási formák igen stabilnak tekinthetők, csupán történeti szakaszokat, trendeket lehet megállapítani a tájhasználat alakulásában. Meg lehet különböztetni egy a mezőgazdasági intenzifikáció (ipari hatások) előtti, az annak a hatására létrejött, és egy utána lévő időszakot (11. ábra). A II. katonai felmérés időpontjában megfigyelhető, hogy a táj használata igen aktív volt, ami a szántóterületek jelentős kiterjedését jelenti (605 ha, az összterület 42%-a). Az erdős-ligetes területek feltehetően jóval zártabbak voltak (ezt mutatja az erdős és az erdő-gyep mozaikos területek aránya), kiterjedésük is jóval meghaladta a későbbi idősíkokbeli jelenlétet (346 ha). Az 1940-es években a szántóterületek (S) mérete 14 hektárral növekedett, ugyanakkor ez a területi növekedés a szántóterületeknek csak 2,1%-át tették ki (főként a gyepterületek rovására, lásd trajektória ábrák [14.ábra]). Az erdőterületek (E) fogyása szintén megfigyelhető, ugyanakkor emellett nőtt az erdő-gyep mozaikok (M) mérete is (13.ábra). Az 1940-es évek és az 1970-es évek között jelentős változás nem történt, némiképp az erdőterület aránya növekedett (1 ha beerdősülés), ezen felül néhány fasor került telepítésre (0,5 ha). A 2013-as évre ismét jelentős változások figyelhetőek meg. Számottevően megnövekedett a száraz gyepek mérete, mindemellett növekedtek az erdőterületek is. Az erdő-gyep mozaikoknál, valamint a szántóterületeknél viszont drasztikus csökkenés figyelhető meg, utóbbinál 429 ha (12. ábra). Jelentős változás a kerteket (K), a fasorokat (R), a nedves gyepeket (N), a vizes élőhelyeket (W), a településrészeket (T) és az utakat (X) nem érintette (1. táblázat). A többnyire állandónak mondható területek közül a gyümölcsösök változtak a legtöbbet (55-62-61-54 ha). Új kategóriaként a 2013-ra megjelentek a friss szántófelhagyást jelző parlagok, valamint a gyümölcsösök felhagyását jelző kategória (D). 1. táblázat Felszínborítási kategóriák területei (ha) a négy történeti fedvény időpontjában. Összeg / ter_ha Összeg / ter_ha Összeg / ter_ha Összeg / ter_ha HASZN_IIKA Összeg HASZN1940L Összeg HASZN1970 Összeg HASZN13 Összeg K 4,82 K 2,58 K 2,58 K 2,58 E 345,96 E 231,02 E 232,86 P 97,50 G 213,08 G 207,48 G 209,16 D 4,08 M 116,94 M 212,28 M 210,94 E 301,52 N 11,37 N 10,94 N 11,37 G 522,05 Q 54,74 Q 62,09 Q 61,43 M 161,20 R 4,39 R 2,86 R 3,28 N 12,40 S 605,00 S 619,41 S 617,18 Q 53,48 T 17,73 T 24,89 T 24,89 R 7,43 W 12,54 W 12,54 W 12,54 S 188,40 X 26,96 X 27,46 X 27,30 T 18,78 Végösszeg 1413,54 Végösszeg 1413,54 Végösszeg 1413,54 W 15,00 X 29,11 Végösszeg 1413,54 23

Az alábbi három táblázatban a II. katonai felmérés (1865), 1940-es évek, 1970-es évek és a 2013-as felmérés felszínborítási kategóriáinak változásában bekövetkezett hektáronkénti megoszlását követhetjük nyomon. A változások százalékos megoszlását az 1-3. mellékletben láthatjuk. 2. táblázat Tranzíciós mátrix Területi változások a II. katonai felmérés és az 1940-es évek között. Szürke kiemeléssel a nem változó területek, míg narancssárgával a táji léptékben jelentősebb változások (1,5% felett) vannak jelölve. Összeg / ter_ha HASZN1940 HASZN_IIKA K E G M N Q R S T W X Végösszeg K 2,6 0,4 1,9 4,8 E 213,9 25,7 96,9 5,0 0,2 1,7 2,6 346,0 G 5,2 175,2 7,4 1,3 0,4 20,3 3,1 0,3 213,1 M 8,9 108,0 116,9 N 10,9 0,4 11,4 Q 1,6 50,5 1,3 1,3 0,1 54,7 R 2,0 1,4 1,0 4,4 S 1,9 2,8 4,8 0,4 592,2 0,2 2,5 605,0 T 17,7 17,7 W 12,5 12,5 X 1,2 0,2 1,1 24,5 27,0 Végösszeg 2,6 231,0 207,5 212,3 10,9 62,1 2,9 619,4 24,9 12,5 27,5 1413,5 A 2. táblázatban megfigyelhető, hogy 1865 és 1940 között jelentős az erdőterületek átalakulása (25 ha gyep, 97 ha erdő-gyep mozaik), emellett mérsékelt a gyepterületek szántóvá alakulása (20 ha). A szántóterületek 605 hektárról 1940-ig közel 620 hektárra növekedtek. Az erdőterületek átalakulásának jelentőségét mutatja, hogy 1865-ben 346 ha erdőterület volt, azonban 1940-re ezeknek a területeknek közel egyharmadát átalakították. Kisebb részét (0,5%-át) beszántották, 1,45%-án gyümölcsöst alakítottak ki, de nagyobbrészt ezeket a területeket a legeltetés számára igen fontos fáslegelők (26ha) tették ki. Emellett az erdők 28%-a alakult erdő-gyep mozaikká. Megfigyelhető a mozaikos területek erdősödése is, azok 7,6%-án. Egyes száraz gyepterületeket beszántottak (20 ha), ami a száraz gyepek közel 10%-ának változását okozta. Ezen kívül nyomon követhető számos gyepterület erdősödése, valamint mozaikosodása is, előbbi mintegy 2,4%-ban, utóbbi 3,5%-ban. A szántóterületek növekedése nem jelentős, hiszen a szántható területeket korábban is művelték. Az átalakulás főként gyepterületeket érintett, de emellett számos utat, erdőtöredéket beszántottak, ami az összes átalakulás 0,8%-át adta. 24

3. táblázat Területi változások az 1940-es, valamint az 1970-es évek tekintetében. Szürkével a nem változó területek, narancssárgával a táji léptékben jelentősebb változások vannak jelölve. Összeg / ter_ha HASZN1970 HASZN1940 K E G M N Q R S T W X Végösszeg K 2,58 2,58 E 231,02 231,02 G 207,24 0,24 207,48 M 1,33 210,94 212,28 N 10,94 10,94 Q 1,84 0,44 0,43 59,38 62,09 R 2,86 2,86 S 1,81 0,42 617,18 619,41 T 24,89 24,89 W 12,54 12,54 X 0,15 27,30 27,46 Végösszeg 2,58 232,86 209,16 210,94 11,37 61,43 3,28 617,18 24,89 12,54 27,30 1413,54 1940 és 1970 között jelentős változás nem történt. A táj használata ebben az időszakban viszonylagos állandóságot mutatott, csupán igen kis mértékben volt tapasztalható némi gyümölcsös erdősödése, amely során a gyümölcsösök 4,36%-a alakult át. Mindemellett elhanyagolható mértékben alakult át gyeppé (3. táblázat). 4. táblázat Területi változások az 1970-es térképi adatok és a 2013-as felmérés viszonylatában. Szürkével a nem változó területek, narancssárgával a táji léptékben jelentősebb változások vannak jelölve. Összeg / ter_ha Haszn 13 HASZN 1970 K P D E G M N Q R S T W X Végösszeg K 2,58 2,58 E 214,54 18,19 0,13 232,86 G 2,79 195,19 2,89 2,62 2,91 1,78 0,97 209,16 M 67,83 7,26 132,74 1,88 1,04 0,20 210,94 N 0,26 8,12 0,43 2,56 11,37 Q 4,08 1,74 4,30 5,21 45,77 0,19 0,13 61,43 R 0,41 0,35 2,51 3,28 S 97,50 10,80 310,74 4,28 2,78 0,96 186,62 0,36 3,15 617,18 T 2,83 2,72 1,11 18,23 24,89 W 0,23 12,31 12,54 X 0,57 1,27 0,80 0,13 24,54 27,30 Végösszeg 2,58 97,50 4,08 301,52 522,05 161,20 12,40 53,48 7,43 188,40 18,78 15,00 29,11 1413,54 25

1970 és 2013 között az előző időszakhoz képest jelentős változások álltak be a szántók területeit illetően (4. táblázat). 97,5 ha parlaggá, valamint 310,7 ha gyeppé alakult, továbbá megfigyelhető némi erdősödés is, 10,8 ha mértékben. Nyomon követhető a korábban gyümölcsösként funkcionáló területek felhagyása 8 ha nagyságban, amelyek beerdősültek (1,74 ha), vagy mozaikosodás indult meg rajtuk (5,21 ha), vagy a fák elöregedtek, elpusztultak, nem használják csupán gyepként (4,3 ha). Az erdőterületek 7,8%-a felnyílt, mozaikos területek alakultak ki rajtuk. A gyepek elhanyagolható mértékben (mindösszesen 6,21%, átlagosan 2-2,5 ha) alakultak erdővé, erdő-gyep mozaikokká, gyümölcsösökké és szántókká. A nedves gyepek tekintetében látható vizes élőhelyekké való átalakulás, amely a területek fásodásával függ össze. Az erdő-gyep mozaikok 32%-a (67,8 ha) alakult át erdővé, de további 1,9 ha-on gyümölcsöst hoztak létre. A mozaikos területek gyeppé alakulása nem jelentős (7,3 ha), ugyanakkor számolni kell a térképek hibás feldolgozásából (vizuális interpretációból) adódó eltérésekkel, mely során a mozaikos területek is könnyen gyep kategóriaként kerülhettek rögzítésre. A 12. és 13. ábrák az egyes felszínborítási kategóriák összegének időbeli változását mutatják be. Az alább található ábrák kategóriáinak szétválasztását, a változások területének léptékbeli eltérése indokolja. A 12. ábra változásai nem jelentősek, legfeljebb 10 ha, ezzel szemben a 13. ábra változásainak mértéke jelentősen eltér. Megfigyelhető a szántóterületek állandósága, majd hirtelen csökkenése (a felhagyások következtében). Ezzel párhuzamosan jelentősen növekedtek a gyepterületek. Az erdőterületek tekintetében megfigyelhető annak kezdeti csökkenése, ami a mozaikos területek növekedésével vág egybe. Az erdőterületek későbbi növekedése szintén a mozaikos területek csökkenésével, azok beerdősülésével függ össze. 26

27

Változások T1 időponttól (típus mivé alakult) Változások T4 időponttól visszafelé (típus miből alakult ki) A F B G C H D I E J 14. ábra A bal oldali ábrákon (A,B,C,D,E) a változások trajektóriái láthatók Sztána területeinek vonatkozásában T1 időponttól T4-ig, jobb oldalon (F,G,H,I,J) T4-től fordított időrendiségben T1-ig. A vonalak vastagsága összefügg a felszínborítás változásának mértékével. A >20 ha változások vastag vonallal (7,5p), az 5-20 ha változások közepes vastagságú (4p) vonallal, az 1,4-5 ha közötti változások vékony (2,5p, szaggatott vonallal lettek jelölve). 28

Az erdők tekintetében láthatjuk, hogy a területek zömében vagy folyamatosan erdőterületek voltak, vagy kiritkultak és erdő-gyep mozaikokat alkottak (a tájra jellemző fás legelő hasznosításnak megfelelően), esetleg gyepként kerültek használatba. Ugyanakkor, ha megnézzük a 14. ábra F képét láthatjuk, hogy egyes szántóterületek beerdősödtek mára, nem csak mozaikfoltok váltak erdővé. A száraz gyepterületek tekintetében látható, hogy főként szántóvá alakultak, emellett voltak beerdősödő részek, de kis mértékben gyümölcsöst vagy szőlőt is alakítottak ki rajtuk. A mostani gyepterületek tekintetében megfigyelhetjük, hogy korábban rendkívül sok módon hasznosított területből tevődik össze, ugyanakkor a leggyakoribb, legnagyobb területarányú átalakulás szántókból történt. Továbbá jelentős területi átalakulás történt az erdőket tekintve, ahol az erdőirtásokat követően, nagyrészt száraz, félszáraz gyepterületek jelentek meg. Látható, hogy a tájban a gyümölcsösök (területileg) igen nagy állandóságot mutatnak. A korábban gyümölcsösként használt területek sorsa sok esetben felhagyás, melynek következménye a gyepterületek térnyerése a fák kiritkulása által, de nagyobb százalékban a beerdősülés, illetve annak lehetséges kezdeti fázisa a mozaikosodás. A ma található gyümölcsösök/szőlők kialakulásának nagy része jelen térképezés határain kívül esik, tehát az első időpontban (II. katonai felmérés) is ezen kategóriába tartoztak, azonban viszonylag új átalakulás jelentős része szántó és gyepterületeken történt meg. A mozaik erdő-gyep területek tekintetében elmondható, hogy ha az átalakulások területeit nézzük vagy az 1940-es évek környékén alakultak át erdővé, vagy (nagyobb mértékben) az 1970-es években. Némiképp kimutatható mozaikos területek gyeppé alakulása is. A mai mozaikos foltok részben a 70-es években átalakult erdőkből származnak, de nagyobb részben az 1940-es évek előtt alakultak át. Ezen felül megfigyelhető a gyepek erdősödési folyamata, de sok esetben (és a tájra jellemzőbb módon) fás legelők kialakítása is. A II. katonai felmérés ideje óta szántott területek sok esetben a mai napig szántó hasznosításban maradtak, de emellett a legutolsó állapot alapján rendkívül sok felhagyás figyelhető meg. Nagy területet foglalnak el a friss felhagyások területei (parlagok), illetve a gyepek. A két kategória átalakulásai között csupán az a különbség, hogy az 1970-es és a 2013-as között eltelt több mint 40 év alatt a felhagyásoknak volt ideje jó gyepekké átalakulni, de emellett jól láthatóak az új (1-3 éves) felhagyások is. A most használatban lévő szántók kialakulásának története azonban ennél szegényesebb, hiszen a táj talán legállandóbb pontjáról beszélhetünk. Ennek ellenére a II. katonai 29

felmérés és az 1940-es évek között szántottak fel gyepeket, melyek azóta is ugyanabban a használati kategóriában szerepelnek. A fő trajektória csoportokat, erdők, gyepek, erdő-gyep mozaikok, valamint szántóterületek változásai alkották. Megfigyelhető az erdők tekintetében, hogy magasabb természetességet értek el azok az erdők, amik nem alakultak át, mint azok melyek gyeppé, vagy mozaikos területté alakultak. A gyeppé alakuló területek az erdő-gyep mozaikká alakulókkal szemben magasabb természetességi értéket értek el. A gyepek átalakulását illetően, különbség mutatkozott az állandó gyepek és a használatváltáson átesett területek között. Az állandó gyepek magasabb természetességi értéket kaptak, mint a korábban szántott területek, ugyanakkor azok a területek melyeken korábban erdő volt található, magasabb értéket értek el. 30

5 Értékelés és következtetések 5.1 Vizsgálatok értékelése A történeti térképek alapján, a trajektória-elemzés segítségével rekonstruált tájváltozás eredményeit összegezve elmondható, hogy a II. katonai felmérés időpontjában meglévő szántók valószínűleg korábban is azok voltak és a ma létező, illetve megfigyelhető agroteraszok feltételezhetően az 1800-as évek előtt keletkeztek (EPLÉNYI 2012b), de adat nem áll rendelkezésre az agroteraszok kialakulását illetően. Az utóbbi évtizedben sajnos folyamatos a szántóterületek felhagyása, amely folyamat több oknak is köszönhető, mindenekelőtt a könnyebb munkavégzés reménye nem fizikai, hanem adott esetben szellemi munka leginkább Kolozsváron. Ezen felül a faluban az idősek aránya igen magas, a fiatalok pedig kevesen választják a mezőgazdaság nyújtotta lehetőségeket. Kevesek engedhetik meg maguknak azt a gépparkot, amivel viszonylag kis energiabefektetéssel, gazdaságosan tudnak gazdálkodni, és amiből meg is tudnak élni. A falun belül található gyümölcsösök gondozottak, ugyanakkor a korábban rendszeresen karbantartott területeket egyre inkább visszafoglalja a természet (pl. Sztána északi határában fekvő szőlőhegy). A parlagokat már sok esetben nem éri meg művelni, mivel sekély, kevéssé jó minőségű talajaik nem teszik gazdaságossá azt (pl. Csigadomb-legelő). Ezt a terepi észrevételt erősíti, a térképen is egyértelműen kivehető tény, hogy a korábban szántott területek (lásd 11. ábra B kép) olyan nyílt gyepterületekké (H2) alakultak át, amelyek művelési módja legfeljebb az extenzív állattartás kívánalmainak felel meg, esetleg erdősítés végezhető rajta. A meredekebb, korábban intenzíven művelt területeken az utóbbi állítás hatványozottan igaz. Talajaik sekélyebbé válnak, tápanyagkészletük kimerül. Az intenzív művelés mellett állapotuk leromlott, leromlik. Használatváltással ugyanakkor még használhatóak ezek a területek is. Jelenleg a gyepterületek növekedésével előtérbe kerül a tájban a legeltető állattartás, ami jól kihasználja az esetlegesen elhanyagolt, nem gondozott területeket, karban tartja a meglévőket. Mivel a térségben a gyepterületek szoros összefüggésben vannak az állattartással, fontos megőrizni jelenlegi állapotukat, vagy javítani azokat. Sok esetben a gyepek erőteljesen cserjésednek, fásodnak. Ennek megelőzése érdekében különböző legeltetési módozatokra lenne szükség. A kecskével való legeltetés sok esetben felválthatná vagy kiegészíthetné az évenkénti cserjeirtást, hiszen mélyen és kevésbé válogatva legel, mint a többi jószág (SALÁTA 2009). A tájban a nyájakra nem jellemző, hogy kecskét tartsanak bennük, pedig pár állat jelentősen csökkenthetne a cserjeborításon. 31