a lelkemhez inkább a nyelvtanítás áll közelebb interjú Elek Gabriella tanárnővel

a lelkemhez inkább a nyelvtanítás áll közelebb interjú Elek Gabriella tanárnővel - Mesélne nekünk a családjáról? - Szűkebb értelemben a családom a férjem, de ha az egész családot nézem, akkor nagyon sokan vagyunk. Van egy bátyám, és emellett tizenhárman vagyunk unokatestvérek. Ami érdekes, hogy mindenki fiú, én vagyok az egyetlen lány, és a legkisebb is. Ebből adódott, hogy elég fiús kiképzést kaptam. Ha azt akartam, hogy foglalkozzanak velem, akkor mindent meg kellett tanulnom, amit ők tudnak, mert csak így vettek be a csapatba. 4

- Melyik iskolákban végzett? - Először az ELTE Bölcsészettudományi Karának német szakán végeztem, utána pedig a BGF Külkereskedelmi Karának marketing és PR szakán. - Mi volt a kedvenc tantárgya? - A középiskolában a nyelvek, a német és a francia. Az egyetemen nagyon tetszett a pszichológia és a pedagógia. - Melyik az a tantárgy, amelyiket egyáltalán nem szerette? - A középiskolában a kémiát és a biológiát nem igen kedveltem. - Mi a gimnáziumból a legemlékezetesebb élménye? - Középiskolába a székesfehérvári Teleki Blanka Gimnáziumba jártam. A Telekis-napok, a bálok és osztálykirándulások ezek mind felejthetetlenek maradnak számomra. Ezenkívül a német- és a fizikaórák jelentettek még meghatározó élményt. Nagyon jó tanáraink voltak, rengeteget tanultunk. Mindezt úgy, hogy szinte észre sem vettük. - Mikor kezdett el tanítani? Hol tanított eddig? - Az egyetem alatt egyéves gyakorló tanítást végeztünk. Én egy autószerelői szakközépiskolába kerültem, ahová szinte csak fiúk jártak. Itt nagyon jól jött a már említett családi háttér. Az egyetem után nyelviskolákban tanítottam, majd néhány évig marketingesként dolgoztam. Három évvel ezelőtt azonban újra tanár lettem. Egy külkereskedelmi és közgazdasági szakközépiskolában tanítok még marketinget németül, de a lelkemhez inkább a nyelvtanítás áll közelebb. - Iskoláskorában járt valamilyen különórára? - Igen. A különóra az a nyelvóra volt, a német és a francia. Egy nagyon helyes idős hölgyhöz jártam, Philomena néninek hívták, az anyukám osztályfőnöke volt. Amellett, hogy nyelvet tanított, még viselkedéskultúra- és illemórákat is tartott kedvtelésből. - Beszél még más idegen nyelveken is? - Az angolra a külkereskedelmben volt szükségem, de ezt a nyelvet nem annyira kedvelem. Emellett még emlékszem valamire az orosz nyelvből. Ezt még az általános iskolában kellett tanulnom. - Szerette az orosz nyelvet? - Igen, annak ellenére, hogy kötelező tantárgy volt. Az írásmód, az orosz mesék, a történetek az orosz télről és a teafőzésről ez mind-mind nagyon tetszett. Mára már szinte mindent elfelejtettem. Így van ez az idegen nyelvvel, ha nem használja az ember. - A tanári foglalkozáson kívül más is érdekelte? - Igen. Ezért is jártam a német szak után még egy másik főiskolára; a gazdaság és a külkereskedelem érdekelt. Hat évig dolgoztam egy német tulajdonban lévő cég marketingosztályán. Nagyon élveztem, tetszett ez a munka, de aztán mégis úgy döntöttem, hogy visszatérek a tanításhoz. 5

- Melyik volt a legegzotikusabb hely, ahol eddig járt? Mesélne nekünk erről? - Sok országban jártam. A legizgalmasabb, legegzotikusabb helynek Törökországot, Isztambult találtam. Oda bármikor nagyon szívesen visszamennék. Csodálatos a kultúra, gyönyörűek az épületek, finomak az ételek és az italok. A török emberek pedig kedvesek, barátságosak. És ott van még a bazár! Oda, azt gondolom, mindenkinek el kell látogatnia egyszer. - Melyik városba, országba szeretne még eljutni? - Indiát szívesen megnézném, az is egy egzotikus állomás lenne. - Mivel foglalkozik szabadidejében? - A barátaimmal találkozom, moziba és kávéházakba járok, olvasok és minigolfozom. - Milyen típusú könyveket/filmeket szeret olvasni/nézni? - Mindenevő vagyok, nem tudok erre pontos választ adni, de az biztos, hogy a horrorfilmeket nem szeretem. Minden új filmet igyekszem megnézni a moziban, legyen az magyar film vagy külföldi. Legjobban az olasz és francia filmeket szeretem. - Látott már olyan filmet, ami ennyire sokkos hatással volt a tanárnőre? - Igen, az Ördögűző Borzasztó volt. - Hogy képes elviselni a diákok értetlenségeit? - Azt gondolom, nincs semmi gond az értetlenséggel. Az a kommunikációs folyamat egy eleme. Arról van csak szó, hogy esetleg pillanatnyilag nem világos egy-egy dolog a diák számára. Erre azonban itt vagyunk mi, tanárok, hogy segítsünk megérteni egymást. A választ kell jól eltalálni, és máris szó sincs értetlenségről. - Van kedvenc idézete? - Nem tudnék mondani. De Ady-versekben biztos, hogy mindig találok néhány sort, amely az adott szituációban jól alkalmazható és odaillő. - Hogyan képzeli el a jövőjét? - A magánéletben feleségként, anyaként, barátként boldogan, a munkámban pedig tanárként, némettanárként ugyancsak boldogan és sikeresen. Szeretnék ebben ez iskolában maradni, jól érzem itt magam. A kollégák kedvesek és szimpatikusak, a diákok szintén. - Köszönjük szépen az interjút a tanárnőnek! - Én köszönöm. Horváth Réka Simonfalvi Angelika Borosnyai Zsófia Der Sprachunterricht bedeutet mir viel mehr Interview mit der Lehrerin Gabriella Elek - Würden Sie uns bitte von Ihrer Familie erzählen? - Genau genommen ist mein Mann meine Familie. Aber im weiteren Sinne ist 6

meine Familie sehr groß. Meine Großeltern haben dreizehn Enkelkinder. Es ist interessant, dass ich die einzige Enkelin bin, und zwar die jüngste in der Familie. So hat es sich ergeben, dass ich durch die vielen Jungs eine Menge männlicher Prägung erhielt. Ich wollte, dass meine Cousins mich akzeptieren und mich mit einbeziehen, so musste ich alles erlernen, was sie konnten. Nur auf diese Weise habe ich mich ihnen anschließen können. - An welcher Universität haben Sie studiert? - Ich habe zuerst an der Universität Eötvös Loránd Germanistik studiert, anschließend habe ich die Hochschule für Außenhandel - Fakultät Marketing und PR - absolviert. - Was war Ihr Lieblingsfach? - Am Gymnasium waren die Fremdsprachen meine Lieblingsfächer, Deutsch und Französisch. An der Universität habe ich die Psychologie und die Pädagogik besonders interessant gefunden. Elek Gabriella és tanítványai: Borosnyai Zsófi, Horváth Réka és Simonfalvi Angi - Welche Fächer haben Sie nicht gerne gehabt? - Die Chemie und die Biologie gehörten nicht zu meinen Lieblingsfächern. - Welche waren Ihre unvergesslichen Erlebnisse am Gymnasium? - Ich habe das Teleki-Blanka-Gymnasium in Székesfehérvár besucht. Die 7

Teleki-Tage, die Bälle, die Klassenausflüge bleiben für mich für immer unvergessliche Erlebnisse. Außerdem waren noch die Deutschstunden und die Physikstunden bedeutend. Wir haben sehr gute Lehrer gehabt. Wir haben sehr viel gelernt, manchmal ohne dass es uns aufgefallen ist. - Seit wann sind Sie Lehrerin? Wo haben Sie bis jetzt unterrichtet? - Während des Studiums habe ich ein einjähriges Praktikum gemacht. Ich habe an einer technischen Schule die Stelle als Praktikantin bekommen. Es gab an dieser Schule ausschließlich nur Jungen, da habe ich die familiäre Ausbildung gut gebrauchen können. Nach dem Abschluss der Studien habe ich an Sprachschulen unterrichtet, dann als Marketingmitarbeiterin bei einer deutschen Firma gearbeitet. Vor drei Jahren bin ich aber wieder in den Lehrerberuf zurückgekehrt. Ich unterrichte noch an einer Fachmittelschule für Außenhandel Marketing, aber der Sprachunterricht bedeutet mir viel mehr. - Haben Sie in Ihren Schulzeiten Privatstunden bekommen? - Ja. In den Fremdsprachen, also in Deutsch und Französisch. Eine sehr nette, alte Dame hat mir die Privatstunden gegeben. Sie hieß Philomena und war die Klassenlehrerin meiner Mutter. Neben den Sprachstunden hat sie mir auch Protokoll- und Etikett-Stunden gegeben. Das war ihr Hobby. - Sprechen Sie auch andere Fremdsprachen? - Die englische Sprache war im Marketingbereich erforderlich, aber ich habe diese Fremdsprache nicht so gern. Außerdem kann ich mich noch an einiges aus der russischen Sprache erinnern. Ich habe sie noch in der Grundschule lernen müssen. - Haben Sie die russische Sprache gemocht? - Ja, obwohl sie ein Pflichtfach in der Schule war. Die Schrift, die russischen Märchen, die Geschichten über den russischen Winter und das Teekochen, all diese Sachen haben mir sehr gefallen. Ich habe aber fast alles vergessen. So ist es mit den Fremdsprachen, wenn man sie nicht verwendet. - Haben Sie sich auch für andere Berufe interessiert? - Ja. Aus diesem Grund habe ich nach dem Germanistikstudium auch noch an einer anderen Hochschule studiert. Ich habe mich noch für die Wirtschaft und den Außenhandel interessiert. Sechs Jahre lang habe ich in der Marketingabteilung der deutschen Firma gearbeitet. Ich habe diese Arbeit sehr schön und interessant gefunden, trotzdem habe ich mich für den Lehrerberuf entschieden. Er entspricht eher meinem Naturell. - Was war der exotischste Ort, wo Sie gewesen sind? Würden Sie mit uns darüber sprechen? - Ich war schon in vielen Ländern. Ich finde die Türkei, Istanbul am interessantesten. Dorthin würde ich zu jeder Zeit zurückkehren. Istanbul hat eine wunderschöne Kultur, die Gebäude sind prächtig, die Speisen und 8

Getränke schmecken fantastisch. Die Türken sind gastfreundlich und fröhlich. Und es gibt noch den Basar. Ich denke, den sollten alle einmal besuchen. - In welche Stadt oder in welches Land möchten Sie noch verreisen? - Ich würde mir gerne Indien anschauen. Auch dieses Land muss ein exotisches Reiseziel sein. - Womit beschäftigen Sie sich in Ihrer Freizeit? - Ich treffe mich mit meinen Freunden, gehe ins Kino und in Kaffeehäuser. Ich lese auch sehr gerne und spiele Minigolf. - Was für Bücher und Filme lesen bzw. schauen Sie sich gern an? - Alle Arten von Büchern und Filmen. Die Frage kann ich nicht exakt beantworten, aber Horrorfilme kann ich nicht leiden. Ich versuche, mir alle neuen Filme im Kino anzuschauen, sowohl die ungarischen als auch die ausländischen. Ich bevorzuge aber die französischen und die italienischen Filme. - Haben Sie schon so einen Film gesehen, der Sie schockiert hat? - Ja Der Exorzist... es war schrecklich. - Wie können Sie das Unverständnis der Schüler ertragen? - Ich denke, das Unverständnis ist ein Element des Kommunikationsprozesses. Dass SchülerInnen viele Fragen haben und viele Dinge noch nicht wissen, das liegt in der Natur der Sache. Lehren und Lernen sollte vielmehr als Kommunikationsprozess gesehen werden. Beim Unverständnis geht es einfach darum, dass die SchülerInnen etwas nicht ganz verstehen. Dazu sind wir LehrerInnen da, um diese Dinge zu erschließen und Fragen zu beantworten. - Haben Sie ein Lieblingszitat? - Ich könnte kein Zitat nennen. Aber in den Gedichten von Ady finde ich immer einige Zeilen, die zu bestimmten Situationen gut passen und sie entsprechend beschreiben. - Wie stellen Sie sich Ihre Zukunft vor? - Im Privatleben möchte ich eine glückliche Mutter werden und eine gute Freundin meiner Freunde sein. Im Berufsleben sehe ich mich als Deutschlehrerin, genauso glücklich und erfolgreich. Ich möchte an dieser Schule arbeiten, ich fühle mich hier sehr wohl. Sowohl die KollegInnen als auch die SchülerInnen finde ich sehr sympathisch und ich freue mich auf diese Aufgabe. - Wir bedanken uns bei Ihnen für das Interview. - Auch ich bedanke mich dafür. Horváth Réka Simonfalvi Angelika Borosnyai Zsófia 9

Nyitott vagyok minden zenére! beszélgetés Bálint Rezső zenetanárral - Először is, hogy érzi magát az iskolában? Mik az első benyomásai? Mennyire vagyunk reménytelenek? - Az első benyomásaim kellemesek és nincsenek reménytelen diákok. - Hogyan került az iskolánkba? - Kaiser tanár úrral ismerjük egymást régebb óta, ő kérdezte meg, hogy nincse kedvem itt tanítani. Kihívásnak tartottam és ki szerettem volna próbálni magam, ezért vállaltam el a felkérést. - Tanít még máshol is? - A budaörsi Leopold Mozart Zeneiskola mélyrézfúvós és a Weiner Leó Zeneművészeti Szakközépiskola kamarazene tanára vagyok. Ezenkívül az Újbuda Jazz Kedd sorozat és a Budaörs Rádió szerkesztő-műsorvezetőjeként dolgozom. Tagja vagyok a Brass Art rézfúvós kvintettnek és művészeti vezetője a Chameleon Big Bandnek. - Mikor kezdett el tanítani? - 2004-ben hétvégenként hazajártam a Bécsből, az egyetemről és magánórákat adtam. - Apropó: hogy került Bécsbe? Nehéz volt a felvételi vizsga? 10

- Ez egy érdekes történet, és igen tanulságos. 1999-ben nem vettek fel a zeneakadémiára. Akkor még hihetetlen sokan jelentkeztek egy-egy szakra, nem fértem be a 2-3 fős keretbe. Én és a család egyetlen dolgot tudtunk biztosan: vidékre nem megyek! Komoly terveim voltak már akkor is, nem engedhettem meg magamnak, hogy vidéken ragadjak le. Automatikusan a közeli Bécs, azaz a külföldi tanulás látszott a legjobb megoldásnak. A felvételi vizsga sokkal könnyebb volt, mint Budapesten. De ami azután következett egészen a diploma megszerzéséig, azt sosem gondoltam volna. Nagyon nehéz és egyben érdekes órákon vettem részt, rengeteget gyakoroltam. Nagy elvárások voltak velem szemben. Aztán elkezdtem játszani zenekarokban is, bekerültem a zenei körforgásba, és innen nem volt visszaút. 2003-ben már mindenem meg volt. Ezt értsék szó szerint. 23 évesen enyém volt a világ, de igazán sosem éreztem magamat jól külföldön. 2003- ban kaptam egy felkérést Budaörsön egy tanári állás betöltésére. Az addigi keresetem kb. ötöd részéért hazajöttem tanítani. De sohasem bántam meg. A sok külföldi fellépés közben kimaradt, mert a tanítás miatt nem jutott rá időm. 3 év múlva szép csendben lediplomáztam a bécsi egyetemen, és elkezdtem építeni az itthoni karrieremet. Ennek jelenleg nagyon az elején állok, nagyon sok munka van még. Én igazán belső baráti körben a következőt szoktam mondani: eddigi életemben két nagy hibát vétettem; az egyik az volt, amikor kimentem Bécsbe, a másik pedig, amikor hazajöttem! Mindenkire rábízom, hogy hogyan értelmezi ezt a kijelentésemet! - Kellett tandíjat fizetnie? - Egy ideig egyáltalán nem volt, aztán bevezették, de megengedhettem magamnak. Ma ismét eltörölték. - Hol lakott Bécsben? - Egy egyházi kollégiumban, ahol nagyon jó körülmények között, hihetetlen nagy társasági életet élhettünk! Sosem felejtem el, annyira jó volt! Megtanultam mosni, főzni, beosztani az időmet. Egyszóval megtanultam az életet! - Tudott már előtte németül, vagy ott kinn tanult meg? - Sosem tudtam németül. Ez furcsán hangozhat, de ma sem tudok. Megértetem magam, sok mindenről tudok beszélgetni, de nem tudok németül. Közben persze levizsgáztam németül minden tantárgyból, és nem bukdácsolva, hanem tisztességesen! De kellemetlenül érzem magam, hogy nem beszélek nagyon jól ezen a nyelven. Kevés dolog van az életben, amire azt mondom, hogy magaménak érzem. A német nyelv nem ilyen. (Még nem! J ) - Honnan jött a zeneszeretet? Mikor kezdte a zenélést? 11

- Az általános iskolai osztályfőnököm hallott egyszer énekelni és ő küldött el zeneiskolába. 5 évig trombitáltam, majd a középiskolában áttértem a harsonára. - Hogyan alakult a Chameleon Big Band? - A Chameleon Big Band előtt már tagja voltam egy klasszikus zenei együttesnek, egy rézfúvós kvintettnek, a Brass Art Ensemble-nak. Sikereket értünk el a világban, versenyeken vettünk részt és díjakat is nyertünk. Érdekelnek az új kihívások, az újdonságok, ezért megalapítottuk a Chameleon Big Band jazzegyüttest. Tavaly a MOM-parkban ünnepeltük az 5 éves megalakulásunkat. És nemrég készült el az első videoklipünk Side effect címmel. - Az együttes honnan kapta a Chameleon nevet? - A Chameleon név tükrözi szerintem a gazdag zenei színekkel és látványos show-elemekkel átitatott előadásmódot, a száz évet felölelő repertoárt, valamint minden zenészünk különleges egyéniségét. - Milyen sűrűn vannak fellépések? - Ez eléggé változó. Van, amikor egy hónapig nincs semmi, valamikor meg minden hétvégen van fellépésünk. Most márciusban 10 koncertünk lesz. Járjuk az országot és külföldön is fellépünk. - Mi a kedvenc zenei stílusa, ki a legkedvesebb zeneszerzője, énekese? - Mindenevő vagyok. Minden igényes zenét meghallgatok, nyitott vagyok minden zenére. Kedvenc zeneszerzőm talán Jean Sibelius és Antonin Dvořak. Szeretem még a Toto zenekart, a latin zenét és természetesen a jazzt. - Mikor és hol hallhatjuk legközelebb a Chameleon Big Bandet? - Legközelebb április 3-án lesz a turnézáró nagykoncertünk a MOM-ban. - Köszönjük szépen a beszélgetést, és további sikereket kívánunk! Hanczár Jázmin Hámory Ditti Széles Gréti Ich bin für jede Musik offen! Interview mit unserem neuen Musiklehrer, Herrn Rezső Bálint - Erstens, wie fühlen Sie sich in der Schule? Was sind Ihre ersten Eindrücke? Wie aussichtslos sind wir? - Meine ersten Eindrücke sind sehr angenehm und es gibt keine aussichtslosen Schüler! - Wie sind Sie an die Schule gekommen? - Ich kenne Herrn Kaiser seit langem, er hat mich gefragt, ob ich in dieser Schule unterrichten möchte. Ich habe das als eine große Herausforderung gesehen und ich wollte es ausprobieren, deshalb habe ich das Angebot angenommen. 12

- Unterrichten Sie auch anderswo? - Ja, ich bin Lehrer für Bassblechblasinstrumente an der Leopold Mozart Musikschule in Budaörs und Kammermusiklehrer an der Weiner Leó Musikfachhochschule. Überdies arbeite ich als Redakteur und Moderator bei der Serie Újbuda Jazz Kedd und beim Radio Budaörs. Zusätzlich spiele ich im Blechblasquintett Brass Art und bin der musikalische Leiter der Chameleon Big Band. 13

- Wann begannen sie zu unterrichten? - Im Jahre 2004 bin ich an den Wochenenden aus Wien von der Universität nach Ungarn heimgekommen und habe Privatstunden gegeben. - Wie sind Sie in Wien gekommen? War die Aufnahmeprüfung schwer? - Das ist eine interessante Geschichte und sogar lehrhaft. 1999 wurde ich an die Musikakademie nicht aufgenommen. Damals meldeten sich unglaublich viele Studenten für gewisse Fächer und ich konnte bei einer Gruppengröße von 2-3 Personen nicht aufgenommen werden. Ich und die Familie wussten nur eines gewiss: ich gehe nicht auf das Land! Ich hatte schon damals ernste Pläne, so konnte ich es mir nicht erlauben, auf dem Land kleben zubleiben. Automatisch schien das nahe Wien, also das Studieren im Ausland als die beste Lösung zu sein. Die Aufnahmeprüfung war in Wien weitaus leichter als in Budapest. Aber was danach bis zum Erwerb des Diploms kam, hätte ich nie gedacht. Ich nahm an sehr schweren und zugleich interessanten Lehrveranstaltungen teil und übte ungeheuer viel. Die Erwartungen an mich waren sehr hoch. Dann fing ich an, in Musikkapellen zu spielen, dadurch kam ich in die Musikszene, so gab es kein Zurück mehr. Im Jahre 2003 hatte ich schon alles. Das soll man wortwörtlich verstehen. Mit 23 war die Welt meine, aber ich fühlte mich niemals gut im Ausland. 2003 bekam ich ein Angebot für eine Lehrerstelle in Budaörs. Ich kehrte für ca. ein Fünftel meines früheren Verdienstes nach Ungarn zurück. Aber ich habe das nie bereut. Die vielen ausländischen Auftritte dazwischen blieben aus, weil ich neben dem Unterricht keine Zeit dafür hatte. Nach 3 Jahren machte ich im stillen mein Diplom an der Wiener Universität und begann, meine Karriere daheim aufzubauen. Ich stehe hierbei noch ganz am Anfang, es bleibt noch viel Arbeit. Im echten inneren Freundeskreis sage ich Folgendes: in meinem bisherigen Leben machte ich 2 große Fehler: den ersten machte ich, als ich nach Wien ging und den zweiten als ich heimkam. Ich überlasse das jedem, wie er/sie meine Behauptung versteht. - Mussten Sie Studiengebühren bezahlen? - Eine Zeitlang gab es keine Studiengebühren, dann wurden sie eingeführt, aber ich konnte mir das leisten. Heute sind sie wieder aufgehoben. - Wo wohnten Sie in Wien? - Ich wohnte in einem kirchlichen Studentenheim, in dem wir unter sehr guten Bedingungen ein unglaublich großes gesellschaftliches Leben führen konnten. Ich werde das nie vergessen, das war so gut! Ich lernte zu waschen, zu kochen und meine Zeit einzuteilen. Kurzum, erlernte ich das Leben! - Konnten Sie davor Deutsch sprechen oder erlernten Sie es dort? - Ich konnte nie Deutsch sprechen. Das mag komisch klingen, aber ich kann es heute auch noch nicht. Ich kann mich näherbringen und über viele Themen diskutieren, aber ich kann nicht Deutsch. Dazwischen bestand ich 14

alle meine Prüfungen, nicht holprig, sondern anständig! Aber mir ist es unangenehm, dass ich diese Sprache nicht gut spreche. Es gibt wenige Dinge im Leben, worüber ich sagen kann, dass ich sie für mich fühle. Die deutsche Sprache gehört nicht dazu (noch nicht...). - Woher stammt diese Musikliebe? Wann begannen Sie zu musizieren? - Mein Klassenvorstand in der Grundschule hörte mich singen und schickte mich dann in die Musikschule. Ich spielte 5 Jahre lang Trompete, in der Mittelschule wechselte ich dann zur Posaune. - Wie entstand die Chameleon Big Band? - Vor der Gründung der Chameleon Big Band war ich schon Mitglied in einer klassischen Musikband (Brass Art Ensemble). Wir nahmen an verschiedenen Wettbewerben teil, gewannen Preise und erreichten weltweite Erfolge. Ich interessiere mich für Herausforderungen und Neuigkeiten, deshalb wurde die Jazz-Band Chameleon Big Band gegründet. Letztes Jahr feierten wir unser 5 jähriges Gründungsjubileum im MOM park. Und kürzlich wurde unser erster Videoclip mit dem Titel Side effect fertig. - Woher bekam die Band ihren Namen? - Der Name spiegelt die durch reiche musikalische Farben und spektakuläre Showelementen charakterisierte Vortragsweise, ein 100 Jahre umfassendes Repertoire beziehungsweise die besonderen Persönlichkeiten unserer Musiker wider. - Wie oft gibt es Auftritte? - Das ist ziemlich unterschiedlich. Manchmal haben wir einen Monat lang keine Auftritte, dann wieder treten wir jedes Wochenende auf. Jetzt, im März haben wir 10 Konzerte. Wir fahren durch das Land und treten auch im Ausland auf. - Was ist Ihr Lieblingsmusikstil, Ihr Lieblingskomponist und Lieblingssänger? - Ich bin Allesfresser. Ich höre jede anspruchsvolle Musik und bin für jede Musik offen. Meine Lieblingskomponisten sind vielleicht Jean Sibelius und Antonin Dvořak. Ich mag noch die Band Toto, die Latinmusik und natürlich den Jazz. - Wann und wo können wir Chameleon Big Band das nächste Mal hören? - Am 3. April haben wir unser Tourneeabschlusskonzert im MOM. - Vielen Dank für das Gespräch und wir wünschen Ihnen noch viele weitere Erfolge! Hanczár Jázmin Hámory Ditti Széles Gréti 15