Barangolás Erdélyország kulturális és természeti értékei körül HAT-15-05-004 2016. április 11-15. Határtalanul! tanulmányi kirándulás hetedikeseknek Kápolnásnyéki Vörösmarty Mihály Általános Iskola, Gimnázium és AMI 2475 Kápolnásnyék, Gárdonyi u. 29.
2016. április 11., hétfő Első megállónk: Nagyvárad Sétálva jártuk be a város egy részét, ahol láthattuk a Kőrös-folyó egy szakaszát és közösen elszavaltuk a Góg és Magág fia vagyok én című verset, fényképeztünk, rajzoltunk, művészettörténeti érdekességeket ismerhettünk meg a stílusokról, majd meghallgattuk Meláni kiselőadását. Második megállónk: Király-hágó Ezen a megállón megcsodálhattuk az erdélyi táj egy részét, fényképezés és szabadfoglalkozás volt. Azután a buszból megcsodálhattuk a Csucsán található Ady kastélyt. Harmadik megálló: Kolozsvár A Kolozsváron található Mátyás szülőházánál jártunk először, amit megkoszorúztunk tiszteletünk jeléül, és Imre (osztálytársunk) tartott előadást, majd elsétáltunk a Mátyás szoborhoz (ami őt és kedvenc 4 vezérét ábrázolja).itt a 7.a-s lányok előadtak egy Mátyásról szóló történetet (Egyszer volt Budán kutyavásár). Az előadás után felsétáltunk a Házsongárdi temetőbe, ahol úgyszintén megkoszorúztuk Dsida Jenő sírját. A temető kapujánál meghallgathattuk Csenge (osztálytársunk) szavalását. ( Áprily Lajos: Tavasz a Házsongárdi temetőben) Hosszú út vezetett a szállásunkig, Oroszhegyig, de megérte, mert finom vacsorával vártak bennünket. 2016. április 12.,kedd Kedden délelőtt a faluban maradtunk, és nagyon tartalmas délelőttöt töltöttünk el.voltunk Tünde néni helyi házánál, és megnézhettük a kenyérsütés elejét, a tészta készítését. Ezután elmentünk Áron bácsihoz, aki 94 éves oroszhegyi lakos. Ő elmesélte nekünk majdnem a teljes életét, azt, hogy megjárta
2. világháborút, és az azt követő orosz fogságot. Azt is elmondta, hogy úgy élte túl a fogságot, hogy a saját dohányát elcserélte a rabtársai kenyerére. Ezen kívül még nagyon sok érdekes dolgot mondott, és mi nagyon kíváncsian hallgattuk őt. Ezután megmutatta szerszámait, amiket a mai napig használ, kézzel készített, és még zenélt is nekünk citerán. Majd megnézhettük az ékszerdobozát, amit a fogságban faragott. Illedelmesen elköszöntünk, és folytattuk a túrát a háziszőttes múzeumba. Amikor megérkeztünk, a szőtteseket készítő néni fogadott minket. Megcsodálhattuk a szőtteseit, majd kipróbálhattuk a szövőszéket. Nagyon érdekes volt, mindenkinek nagyon tetszett, hogy megtanulhattuk a szövés folyamatát. Megnézhettünk egy mezőgazdasági eszközökből álló kiállítást is a hátsó pajtában. Következő úti célunk egy régebbi időkről szóló kiállítás, a helytörténeti gyűjtemény. Mindannyiunknak tetszett, hogy megismerhettük, hogy Oroszhegyen hogyan élhettek az emberek régen. Ezután visszamentünk Tünde nénihez, és megkóstolhattuk a kész kenyeret. Nagyon finom volt. Sőt, a kenyér külső héját is leverhettük. Következő megállónk az oroszhegyi Petőfi Sándor Általános Iskola volt. Bemehettünk a 7. osztályhoz, megismertük őket, és előadást tartott nekünk Tibi bácsi az iskola igazgatója. Mindenki nagyon élvezte. Ahogy visszaértünk, a szálláson már várt minket a nagyon finom, tartalmas ebéd. Miután elfogyasztottuk az ebédet, indultunk Székelyderzsre, a vártemplomhoz. Körülbelül egy óra buszút után megérkeztünk, ahol található a legrégebbi magyar rovásírásos emlék. Az idegenvezető néni elmondta a templom egész történetét. A környező települések ide gyűjtötték a szalonnát, mert a vártemplom tornyának klímája pont ideális volt erre a célra. Érdekesség, hogy a templom alatt fut egy kazamatarendszer, ami az egyik környező faluba jut. Ezt a helyiek menekülési útvonalként használták a török időkben. Ezután megnézhettünk egy kisebb kiállítást a helyi népviseletről. Nagyon érdekes és jó volt a vártemplom. Ezután visszamentünk Oroszhegyre, és jött a túra.
Késő délután elindultunk az Oroszhegyi kilátóhoz, amihez egy földes út vezetett. Amikor felértünk a hegyre, egy magas kilátó várt minket és egy nagy kereszt. Felmentünk a kilátóba, ahonnan csodálatos látvány tárult a szemünk elé. Amikor lementünk a kilátóról, a kereszt előtt elénekeltük a Kék sólyom című dalt. Örömmel láttuk, hogy az itteniek vigyáznak a környezetre, nem sok szemetet találtunk, de azt összeszedtük. Amikor leértünk a hegyről, már várt minket a finom vacsora. 2016. április 13.,szerda Székelyudvarhelyre reggeli után indultunk. Megnéztük a szoborparkot, ahol Csaba királyfi szobra előtt történelmi témájú előadást hallhattunk a hunokról és Atilla királyról. Meséltek nekünk arról, hogy a székely nép Csaba királyfi (a nagy hun fejedelem legkisebb fiá) közvetlen leszármazottjaként él Székelyföldön. Szavaltunk részletet a Rege a csodaszarvasról című műből (a Csaba-trilógiáról és Arany Jánosról magyartanárnőnktől tudhattunk meg sok mindent). Elénekeltük a Székely Himnuszt. Megszemléltük a turul madár és Orbán Balázs szobrát a szemben lévő parkban. A tervezettnél 10-20 perccel többet időztünk, mivel a telefon nem kapcsolt, nem tudtuk elérni a buszt, megállni a közelben pedig nem tudott. Végül elértük, így útra kelhettünk Tolvajos-tető felé. Odaérvén három hatalmas fekete kereszt fogadott, amelyeken három fontos történelmi dátum szerepelt. Messzire nem kóborolhattunk el a medveveszély miatt. Gábor bácsi elmesélte Tolvajos-tető nevének eredetét. Következő megállónk Csíksomlyó volt. Megnéztük a Máriakegytemplomot, egyenként felmentünk a szoborhoz. Hallgattunk egy előadást az erdélyi vallásokról. A templom előtt gyülekeztünk, ahonnan elindultunk a forráshoz. Útba esett a Dévai Szent Ferenc Alapítvány egy háza, ezen kívül az
életfa, amiről Judit néni mesélt. Megérkeztünk a forráshoz, enyhén vasas víz folyt belőle. Felmentünk a dombra, ahonnan szép kilátás nyílt Csíksomlyóra. Utunk tovább folytatódott a Gyilkos-tó felé. Elmondták a legendáját, sok fényképet készítettünk, beszélgettünk a havasi gyopárról, a terület egyik jellemző növényéről, és ettünk a frissen készült helyi kürtőskalácsból. Fényképezni is megtanítottak minket a tanáraink, a tájképkészítés technikáját sajátíthattuk el. Onnan egyenest a Békás-szoros felé vettük az irányt. Szép szerpentines utakon mentünk, majd megérkeztünk. Végigsétáltunk, és nagyon élveztük a csodálatos látványt, és csodálkoztunk a növények tűrőképességén. A kellemes séta alatt sok földrajzi és növénytani érdekességet hallottunk, madarakat, például vízirigót figyelhettünk meg, színtanulmányokat készítettünk a Békás-patakról. Majd elindultunk Zetelakára, a Zetelaki víztárolóhoz. Ez volt a szerdai napunk utolsó megállója, ezután egy bőséges, finom vacsorával zártuk a napot, mely élményekkel teli, ámde fárasztó nap volt. 2016. április 14.,csütörtök Lementünk reggelizni, majd még reggel átadtuk adományainkat a Dévai Szent Ferenc Alapítvány Tamási György Szeretetházánál, Oroszhegyen. A ház vezetője, Annuska néni nagyon nagy szeretettel fogadott bennünket, és, mint később megtudtuk, a gyermekek is örültek a ruha- és iskolaszer-adománynak. felültünk a buszra, és hamarosan Farkaslakán, Tamási Áron sírjánál voltunk. Itt meghallgattuk Csenge előadását Tamási Áronról, értelmeztük a sírverset és az obeliszk rajzait, majd elénekeltük a Magyar és a Székely Himnuszt. Emlékszalagot kötöttük a sírra. Parajdon Judit néni vezetésével túráztunk a sóhátaknál. Megnéztük a sósziklákat, és érdekes dolgokat tudhattunk meg a só történetéről és sokféle felhasználásáról. Körülbelül 1 óra alatt végeztünk is, majd bementünk a városba ajándékot vásárolni, aztán elindultunk a Korond felé.
Először a Csiga-dombot látogattuk meg. Ezen belül a sós forrást figyeltük meg. Ebben az a különleges, hogy mindig máshol tört fel. Az ottani lakosok a forrásból vizet hoztak és a sonkákat azzal tartósították régen. Meg is kóstoltunk a vizet. Sokunknak nagyon sós volt, de azért mindenki kortyolt belőle. Ezután pedig az egyik leghíresebb korondi bórvízforráshoz, az Árcsóhoz indultunk. Nem kellett sokat menni, kb. 10-20 percet. Ott egy vasas ásványvízforrás volt. Abból is ittunk. Rendes ásványvíz volt, de vasas és nagyon furcsa szagú. Pár embernek nem ízlett, de sokunk hozott palackot is, és töltöttünk. Innen a fazekasműhelyhez mentünk. Amikor megérkeztünk, Józsa János bácsi fogadott minket. Nagyon sokat mesélt az életéről és a fazekasságról. Mindenki kíváncsian hallgatta, mert érthetően és szívesen válaszolt a kérdéseinkre is. Két idős néni akkor festette a kerámiákat, nagyon ügyesen és gyorsan tudták csinálni az edényeket. Ők is szívesen beszélgettek velünk, meséltek a munkájukról és az életükről. Utána, mint mindig, kicsi kerámiákat vettünk. Szejkefürdő volt az utolsó megállónk aznap. Egy dombon felvezető Székelykapu-parkon mentünk fel. Itt 15 kapu van, a székelykapuk különböző nagyságúak, faragásúak, és eltérő időkből származnak, van nagyon régi, de egészen új is. A sor végén Orbán Balázs sírjához értünk. Itt Magyar, Székely himnuszt. Ezután visszamentünk a szállásra. 2016. április 15.,péntek Miután felkeltünk, elindultunk a hazaútra. Sajnáltuk, hogy ilyen gyorsan eltelt a hét. Ezután elindultunk Petőfi körtefájához, Székelykeresztúrra. A busz kicsit messzebb állt meg a parktól, ezért oda kellett sétálnunk. Nagyon esett az eső, ezért eláztunk. Petőfi körtefájánál egy előadást hallhattunk, és verseket is olvastunk közösen. Megtanultuk a körtefa előtti táblán lévő négysoros versikét is. A park nagyon szép volt, sok szobor és növény volt benne. A Bem-
emlékoszlopnál megismerkedtünk Bem apó életével, nagyon szép volt a faragott fa oszlop. Miután itt végeztünk, felszálltunk a buszra, s vártunk egy kicsit, mert Szandi meglátogatta a dédimamáját. Nagyon örült a dédi a kisunokájának. Ezután mentünk Petőfi kútjához, ahol szintén egy előadást hallhattunk. Szép volt, csak az a baj, hogy nagyon sokan oda dobják le a szemetet. A következő megálló a fehéregyházi Petőfi Múzeum volt. Itt előadást néztünk meg tévén Petőfi életéről. Utána körülnéztünk a múzeumban, és kimentünk az udvarra. Ott megnéztük Petőfi szobrát, emlékszalagot kötöttünk, a tömegsírnál elszavaltuk a Nemzeti dalt, és a turul magyar történelemben és mondavilágban betöltött szerepéről is hallgattunk egy előadást. Ezután egy hosszú útra indultunk a busszal, Déva várához. Amikor megérkeztünk, kisebb csoportokra osztódtunk, és úgy mentünk fel a várba, a felvonóval. Miután felértünk, meg kellett várni a többieket, és együtt indultunk el megnézni a várat. Amikor már a vár közepén voltunk, elszavaltuk a Kőmíves Kelemenné ballada részleteit, majd pár ember vállalkozott egy előadásra, eljátszották a balladát. Fotóztunk, Gábor bácsi mesélt a végvárakról, majd lementünk. Majd megint jött egy hosszú út, Aradra. Itt a vesztőhelyen megálltunk, megnéztük az aradi vértanúk emlékművét, emlékszalagot kötöttünk, és Vörösmarty: Átok című versét is elmondta egy társunk. Itt még közösen elénekeltük utunk lezárásaként a Magyar és a Székely Himnuszt, aztán elindultunk hazafelé.