AZ EMBER SZERVRENDSZEREI Homeosztázis Az élőlények szabályozott belső állandóságát egy szóval homeosztázisnak nevezzük. A homeosztázist értelmezhetjük a sejtek szintjén is, a soksejtű szervezetek sejtjeit körülvevő sejtközötti folyadék szintjén is, valamint a vér szintjén is. A vér tulajdonképpen csak az ér falának sejtjeivel érintkezik. A vér folyékony sejtközötti állományának egy része az erek falán (féligáteresztő hártyán át) kilép az éren kívüli szövetek közé és magával viszi a tápanyagokat, majd egy távolabbi szakaszon a folyadék visszalép az érbe, de most már a bomlástermékeket hozza magával. A légzési gázok diffúzióval jutnak át az ér falán. Az emberrel kapcsolatban a vér jellemzőinek szabályozott állandóságát értjük a homeosztázison, mert ez az egész szervezetre nézve állandó, míg a sejt belsejének, ill. a sejtközötti folyadéknak az összetétele szövetenként különböző lehet. Az ember szervrendszerei szűk határok között szabályozzák a vér szervesanyag-, ion- és légzésigáz-tartalmát, valamint nyomását, hőmérsékletét és térfogatát, ezen kívül gondoskodnak arról, hogy a vérben idegen anyagok ne legyenek. A vér jellemzői az alábbiak szerint segítik elő a homeosztázis megteremtését: - Vérplazma (itt sodródnak a vörösvérsejtek, a fehérvérsejtek és a vérlemezkék, fehérjéi hozzák létre a vér ozmózisnyomását) : tápanyagok, ionok, bomlástermékek szállítása; - Vörösvérsejt (oxigént szállítja, hemoglobin): légzési gázok szállítása; - Fehérvérsejt (az idegen anyagot azonnal felfedezik sejthártyájuk receptorfehérjéivel, ellene szabad, sejthártyához nem kapcsolódó receptor fehérjéket termelnek és vagy bekebelezik, vagy felaprítják, elpusztítják enzimek segítségével az idegen anyagot): idegen anyag felismerése, ellenanyag, bekebelezés; - Vérlemezke (magvatlan, sejthártyával körülvett sejtdarabok, sejttörmelékek, fehérjék, amelyek az érfal sérülésekor fonalas formában kicsapódnak, és a sérülésen hálót képeznek. A kifolyó vér vérlemezkéi állábakat növesztve ezen a hálón tapadnak meg, majd a fehérvérsejtek és a vörösvérsejtek is fennakadnak a hálón, és így rövidesen véralvadék jön létre): véralvadás. A VÉR Az ember átlagos vérmennyisége 5 liter. Ennek kb. a fele vérplazma, a többit az alakoselemek teszik ki. 1

Vérplazma A vérplazma kb. 90%-a víz. A zsírsavak fehérjéhez kötve, a glükóz és az aminosavak a vízben oldva találhatók benne. A vér ph-ja 7,40 körüli érték. A bomlástermékek közül a karbamid és a húgysav jellemző. Oldott állapotú fehérjék is vannak a vérplazmában, az ALBUMINOK, a GLOBULINOK és a FIBRINOGÉN. Az albuminoknak van a legnagyobb szerepe a vér kolloidjai által kialakított ozmózisnyomás fenntartásában. Az albuminok és a globulinok részt vesznek a vérben a különböző anyagok szállításában. A globulinok egy csoportját az IMMOGLOBULINOK adják, ezek a szervezet idegen anyagok elleni védekezésében jelentősek. A fibrinogén a véralvadás nélkülözhetetlen anyaga. A plazmafehérjék legnagyobb része a májban képződik. A vérplazma ion-, cukor- és fehérjetartalma együtt adja a vér ozmotikus nyomását, amely a homeosztázis egyik pontosan szabályozott tényezője. A vérplazma az erek féligáteresztő hártyaként viselkedő falán át elhagyja az eret, és az éren kívüli szövetek sejtközötti folyadékát hozza létre. A féligáteresztő hártyán a fehérjék már nem tudnak átjutni, ezért a szövetek sejtközötti folyadéka fehérjementes vérplazma. A fehérvérsejtek mivel képesek az érfalat alkotó sejtek szorosan tapadó sejthártyái közötti kapcsolatot megnyitni, és a résen át amőboid mozgással kijutni -, bár nagyobbak a fehérjemolekuláknál, ki tudnak jutni az erek falán át a szövetek sejtközötti folyadékába. Vörösvérsejtek Alakjuk benyomott koronghoz hasonló. 1mm 3 vérben kb. 5 millió vörösvérsejt van. A vörös csontvelőben képződnek, öregedésük során duzzadnak, majd 120 nap után a lépben bomlanak le. A lebomló hemoglobint a máj átalakítja és vastartalmát raktározza. A légzési gázokat szállítják: a vér a tüdőben oxigént vesz fel és szén-dioxidot ad le. A légzési gázok diffúzióval áramlanak a tüdő levegője, a vér és a sejtközötti folyadék között. Parciális nyomás: mekkora lenne a gáz nyomása, ha az adott teret egyedül töltené ki? Az oxigént a vörösvérsejtek a hemoglobinmolekula konjugált kettős kötésű vázához, a PORIFINVÁZHOZ kötve szállítják. Egy mól vázhoz egy mól oxigénmolekula tud kapcsolódni. Fehérvérsejtek A véráramban gömb alakúak, de az ereken kívül, a szövetek között állábakkal haladnak. Egy mm 3 vérben 6-8 ezer fehérvérsejt van. A vörös csontvelőben termelődnek. Élettartamuk néhány naptól 10 évig terjedhet. Megkülönböztetjük egyrészt alakjuk és festődési tulajdonságaik, másrészt élettani szempontok alapján. A GRANULOCITÁK (szemcsézett plazmájú sejtek) legnagyobb része NEUTROFIL (semleges kémhatású festékkel festődő) granulocita, mely élettani 2

szerepét illetően kis falósejt. Az idegen anyagot bekebelezi (endocitózis) és enzimjei segítségével a sejten belül lebontja. A többi granulocita eozinofil (eozinnal festődő) és bazofil (bázikus festékkel festődő). A MONOCITÁK nagy, bab alakú sejtmaggal rendelkező, hatalmas fehérvérsejtek, amelyek szerepüket illetően nagy falósejtek. Méretük lehetővé teszi, hogy eukarióta sejteket (pl. rákossá vált saját sejteket) is bekebelezzenek és sejten belül lebontsanak. A fehérvérsejtek harmadik sejtcsoportját a LIMFOCITÁK, azaz nyiroksejtek képezik. Egyik típusuk a vörös csontvelőben keletkezik, de a csecsemőmirigyben érik, ezek a T-limfociták, ők felelősek a sejthez kötött immunitásért. A másik csoportjuk a vörös csontvelőben is érik, ezek a B- limfociták, szerepük az antitestes immunitás. Élettani szempontból tehát a fehérvérsejteket két csoportra osztjuk: falósejtekre és nyiroksejtekre. Falósejt kis falósejt (neutrofil granulocita) nagy falósejt (monocita) bekebelezés prokarióta sejt méretig bekebelezés eukarióta sejt méretig Nyiroksejt T-limfocita B-limfocita sejtes immunválasz antitestes immunválasz A fehérvérsejtek száma fertőzés esetén megnő. A fehérvérűség a kóros fehérvérsejtek olyan mérvű elszaporodása, amely az egészséges sejtek termelődését is akadályozza. Vérlemezkék A vörös csontvelőben termelődnek. 150-300 ezer / mm 3, élettartamuk egykét hét. Egy fibrillális molekulának, az úgynevezett fibrinnek globuláris előanyaga van, a FIBRINOGÉN. A sérülés hatására a protrombin nevű enzim aktiválódik, trombinná alakul és ez kalciumion jelenlétében létrehozza a fibrinogénből a FIBRINT. 13 véralvadási faktort ismerünk, bármelyik hiánya zavart okoz a véralvadás folyamatában. A fibrinhálón fennakadó alakoselemek hozzák létre az alvadt vérszivacsot, az úgynevezett vérlepényt. Ennek zsugorodása során egy színtelen folyadék préselődik ki, ez a vérsavó vagy vérszérum, ez fibrinmentes vérplazma. 3

KÜLTAKARÓ Elsődleges szerep: a szervezet védelme. Szerv (nem szövet). Az ember egyik legnagyobb szerve a bőre, 1,5m 2, tömege sovány emberen is min. 2 kg, de a bőralja zsírtartalmával együtt átl. 12 kg. Az ember bőre három fő rétegből épül fel: hám, irha, bőralja. A HÁMRÉTEG található legkívül. Többrétegű elszarusodó laphám. Jól véd a kiszáradás ellen és a mechanikai hatásokkal szemben is ellenálló. A szaruréteg alulról állandóan pótlódik az elpusztuló laphámsejtekből, felül viszont kopik. A hámréteg ereket, idegeket nem tartalmaz, az alatta elhelyezkedő, nála kétszer-háromszor vastagabb irharéteg táplálja. Az IRHARÉTEG speciális kötőszövet. Rosttípusa a KOLLAGÉN, azaz enyvadó rost. A különböző irányokba futó rostrétegek miatt az irha jól nyújtható, hajlítható és rugalmas. Az irha erekben gazdag. A hőszabályozás szempontjából is fontos az érrendszer. A bőr érzékszervként való működéséért az irharétegben lévő idegvégződések a felelősek. A bőr legalsó rétege a BŐRALJA, ez zsírszövetből áll. A zsír raktározott tápanyag. Rugalmassága tompítja a mechanikai hatások erejét, hőszigetelő sajátossága pedig csökkenti a szervezet hőveszteségét. Emlősök esetében a bőrhöz tartoznak még a szőrök, verejtékmirigyek, tejmirigyek, valamint az ötujjú végtagtípus megjelenésével egyidős karmok, körmök. A SZŐRZET főleg hőszigetelő sajátságú és a mechanikai hatások ellen véd. A hajnak jelentős szerepe van a lehűlés és az ütések kivédésében. A hónalj- és fanszőrzetnek az illatanyagok eloszlatása a feladata. A szőr az irharéteg aljától a hámrétegen át a bőr felszínéig húzódó szőrtüszőben helyezkedik el. A szőrhagymából (hajhagymából) nő ki. Az irha és a hám határán nyílik a szőrtüszőbe a faggyúmirigy. Zsíros váladéka a szőr rugalmasságát, vízlepergető sajátosságát hozza létre. A szőrtüsző alsó részének fala és a hámréteg alsó felszíne között, a szőr hajlásának irányában található a szőrmerevítő izom. A verejtékmirigyek az irharéteg aljáról, egy csőgombolyagból induló, a felszínig futó vékony csövecskék. Van a kis verejtékmirigy, amelynek váladéka híg, szinte teljesen szagtalan, a hűtésre szolgál. Van a nagy, melynek váladéka információkat közöl, érzelmi hatásokra termelődik és ürül, jellegzetes, egyéni illatú. A nemiszervek és a végbél környékén lévő verejtékmirigyek valaha vonzó illatokat közvetítettek» párzási készség. A karmok, körmök az alapjuk felöl növő, nagyrészt élő, csak szabad végükön elhalt szaruképződmények» zsákmány megragadás, ill. védekezés. Az ember körme a kézen a pontosabb fogást segíti, a lábon csökevényesedik. 4

A bőr mirigyei A bőr mirigyei a faggyúmirigyek, a kis és a nagy verejtékmirigyek és a tejmirigy. Jellemezhetők a mirigyvégkamra alakjával (csöves, bogyós) és az elválasztás típusával (MEROKRIN, APOKRIN, HOLOKRIN). A faggyúmirigy összetett csöves típusú, tágult zsákokból álló holokrin mirigy. A sejtek egészükben faggyúvá alakulnak. A kis verejtékmirigyek csöves mirigyek, váladékukat merokrin szekrécióval (exocitózissal) választják ki. A zsírsavaknak fontos szerepük van a bőr felszínére jellemző savas kémhatás kialakításában» savköpeny, véd a kórokozók ellen. A nagy verejtékmirigyek is csöves típusúak, de kiválasztásuk apokrin szekréció. Az emlő 12-15 sugárirányban elhelyezkedő mirigyrészből áll, amelyet kötőszövetes sövények választanak el. Mindegyik mirigyrész külön kivezetőnyílással nyílik a környezeténél erősebben pigmentált bimbóudvar közepén nyíló emlőbimbón. A tejmirigy nem tejelő állapotban csöves típusú, tejelválasztás idején azonban a csövek végének sejtjei elszaporodnak, és bogyós végkamrát alkotnak, vagyis a mirigy összetett csöves-bogyós lesz. A bőr receptorai Vannak a szabad idegvégződésű, speciálisan kiszélesedő idegvégződésű, tokkal körülvett idegvégződések. Még nem tisztázott, melyik receptor melyik inger közvetítéséért felelős. A bőr öregedése A ráncokat a romló anyagcsere következményeként közvetlenül a bőr víztartalmának és a kollagén mennyiségének a csökkenése okozza. Bőrlécrendszer A hám és az irha határa nem egyenes, hanem hám- és irhaszemölcsök illeszkednek fésűfogszerűen egymásba. A tenyéren és a talpon ezek szabályos sorokba rendeződnek» bőrlécrendszer. Ívek, hurkok, örvények. Egyénre szabott. Az ezzel foglalkozó tudomány neve: dermatoglífia. Haj Kb. 100 000 db hajszálunk van. Egy szál ált. 2-4 éven át nő, majd kihullik. Egy év alatt 12-20 cm-t nő. Az egyenes szálú haj keresztmetszete kör, a hullámosé ovális, a göndöré bab alakú. Köröm A körömlemez szaruanyaga nagyon ellenálló. Betegség vagy a szervezet gyenge működése esetén rosszabbul nőnek, ezért a betegségek nyomai vízszintes barázdák formájában őrződnek a körmön, amíg a hibás rész le nem nő. 5

MOZGÁS A mozgásokat sokféle szempont alapján csoportosíthatjuk. Lehet a mozgás aktív vagy passzív, hely- vagy helyzetváltoztató. A mozgást értelmezhetjük a sejtek szintjén (pl. a sejtplazma áramlása), a szervek, szervrendszerek szintjén (pl. a szív vagy a légzés működése) és a szervezet szintjén is. A CSONT A csont kemény, de rugalmas. Nem tömör szerkezetű. A végtagok hosszú, csöves csontjainak középső része belül üreges, a végdarabokban a használat során szükséges erővonalak mentén finom csontgerendázat alakul ki. A lapos csontok külső, tömör rétege alatt a csontgerendázat nem olyan kifejezett, ilyen esetben szivacsos csontállományról beszélünk. A csontváz a szervezet élő része, ha megsérül, regenerálódik. A csont felszínét kívülről élő, érzékeny csonthártya borítja. A csontszövetben is van egy kevés ér. Anyagcseréje lassú. A csontok mozgatható és nem mozgatható kapcsolatban állnak egymással. A mozgatható kapcs. az ízület, a nem mozgatható pedig lehet összenövés (medence), varratos kapcsolat (koponya) és porcos kapcsolat (a bordák és a szegycsont között). A koponya két részből áll: agykoponya és arckoponya. Agykoponya csontjai: homlokcsont, 2 falcsont, 2 halántékcsont, nyakszirtcsont, ékcsont. Az arckoponya csontjai: orrcsont, 2 könnycsont, 2 járomcsont, 2 felső állcsont, állkapocs. Az orrüreg belsejében vékony, csontos alapú, felületnövelő lemezek az orrkagylók találhatók. Az orrüreg felső, belső részét alkotja a rostacsont. Oldalsó, belső részét az alsó orrkagylócsont. Az ekecsont a csontos orrsövény alsó, hátsó részét képezi, a szájpadcsont pedig az orr- és a szájüreget választja el egymástól. A fejvázhoz sorolják a patkó alakú nyelvcsontot. A törzs vázát a gerincoszlop alkotja. Hozzá 12 pár borda ízesül, ezt elöl a szegycsont kapcsolja össze. A felső 7 pár borda a valódi borda, ezek egyenként ízesülnek a szegycsonthoz. Az ez alatti 3 pár borda ügynevezett álborda, amely porcosan összekapcsolódik és együtt nő a szegycsonthoz. Az utolsó 2 pár borda egyáltalán nem ér a szegycsonthoz, ez a lengőborda. A gerincoszlop csigolyákból áll. A has felé eső részük a tömör csigolyatest, a hát felé eső részükön találjuk a gerincvelőt védő csigolyaívet, amelyen a tövisnyúlványt és a két harántnyúlványt különböztetjük meg. 33-35 csigolyánk van: 7 nyaki, 12 háti, 5 ágyéki, 5 keresztcsonti és 4-6 farokcsigolya. A nyakcsigolyák csigolyateste kicsi, és harántnyúlványaik tövében egy-egy kis lyuk van. Két, fejbe futó artéria halad itt. 6

A hátcsigolyák csigolyatestén és harántnyúlványain van a bordák ízesülési helye. Az ágyékcsigolyák csigolyatestei nagyok, vaskosak. A keresztcsonti csigolyák egy egységes csonttá forrtak össze. Az első nyakcsigolya felső részén lévő két, nyereg alakú, homorú ízületi felszínbe illeszkedik a koponya alapjának két domború ízületi bütyke» bólintó mozgás. Az első nyakcsigolya csigolyatestének közepe viszont elvált az első nyakcsigolyától és ránőtt a második nyakcsigolya csigolyatestére és ott a fognyúlvány nevű képletet alakította ki. A fej forgatását az első nyakcsigolya C alakú, hiányos csigolyateste és a második nyakcsigolya fognyúlványa közötti ízület teszi lehetővé. A csigolyákon felfelé és lefelé 2-2 ízületi nyúlvány van. A csigolyatestek között kemény és rugalmas porckorongokat találunk. A porckorongok annyira széttartják a csigolyákat, hogy a csigolyák között mindkét oldalon 1-1 gerincvelői ideg tud kilépni. A porckorong kemény, kötőszövetes tokjának sérülésekor a porckoron lágyabb, belső anyaga kitüremkedik» porckorongsérv. A végtagok váza a függesztőövvel kapcsolódik a törzshöz. A felső végtagé a lapocka és a kulcscsont. A lapocka a hát izomszövetébe ágyazódik és a háton laposan fekszik. A felkarcsont a vállízületben a kulcscsonttal és a lapockával ízesül, a törzstől távolabbi végéhez pedig a singcsont és az orsócsont kapcsolódik. A singcsont nyúlványa a könyök, valamint a csukló kisujj felöli bütyke. A csuklót a 8 kéztőcsont alkotja. Innen indul az 5 kézközépcsont, ezek végén 14 ujjpercet találunk. Az alsó végtag függesztőöve a medence, amely két medencecsontból és a csigolyák összenövéséből keletkezett keresztcsontból áll. A medencecsont 3-3 csontból nőtt össze: a csípőcsontból, az ülőcsontból és a szeméremcsontból. A csípőcsont kiszélesedése a csípőlapát, az alatta elhelyezkedő, szűkebb, henger alakú rész a kismedence. A medencecsonton lévő, homorú, félgömb alakú ízületi VÁPÁBA ízesül a combcsont kerek feje. A combcsont alatt az erősebb sípcsontot és a vékony szárkapocscsontot találjuk. A vastag, erős combcsont és a vastag sípcsont nagy felületen érintkezik. A térd hajlításakor a két, lapos, nagy ízfelszínt borítja a térdkalácscsont. A sípcsont adja a belső bokát, a szárkapocscsont feje a külsőt. A 7 lábtőcsont egyike a sarokcsont. A lábfej elülső részét az 5 lábközépcsont és a 14 lábujjperc alkotja. Két csont mozgatható kapcsolata az ízület. A csontvégeket az ízületi szalagok tartják össze. A csontok ízületi felszínét porc borítja, amely kemény szövet és nagyon sima felületet képez. A két porcfelület között folyadék van, ez az ízületi nedv. Szerepe a porcfelületek súrlódásának csökkentése. Az ízületi nedv termelésére és elfolyásának megakadályozására szolgál az ízületi tok. A szalagok is lassú anyagcseréjű szövetek. 7

AZ IZMOK Felépítése: kívülről kötőszövetes hártya, az izompólya borítja. Ezen belül az izomrostok kötegeit is külön kötőszövetes hártya választja el egymástól. Az izompólyán belüli kötőszövetes hártyák sűrűsége adja a hús rostozatát. Izomrost (10 mikrométer átmérőjű és 10 cm hosszúságú, sokmagvú sejt) Minden egyes izomrosthoz kapcsolódik egy SZINAPSZIS, idegizom szinapszis, amelyben az átvivőanyag mindig ACETILKOLIN. Az idegsejt AXONJÁBÓL az izomrost sejthártyájára ömlő acetilkolin ingerlő hatására az izomroston akciós potenciál alakul ki» rángás. AKTIN, MIOZIN = minél több ponton kapcsolódnak össze, annál nagyobb a feszülés. Az izomrost működése nagyon energiaigényes: először az ATP fogy el, amely a KP-ból pótlódik, majd a mioglobin oxigénje a glikogén egy részének bontása miatt. Ezután már anaerob körülmények között folytatódik a glikogén bontása és tejsav termelődik. A fej izmai közül igen jellegzetesek a kör alakú záróizmok, valamint a bőrön eredő és a bőrön tapadó mimikai izmok. A koponya csontjai közül csak az állkapocs a mozgatható rész. A száj nyitását, zárását és az őrlést sok apró izom teszi lehetővé, ezek a rágóizmok. A törzsön nagy, lapos izmokat láthatunk. Elöl a nagy mellizom és a hasizom. A hasizom négy, egymás alatti rövid izomrészből áll, ezek között kötőszövetes sövények vannak. Hosszában is kettéosztja egy kötőszövetes sövény. Oldalt vannak a ferde hasizmok, felettük a fűrészizom. A háton vízszintesen fut a széles hátizom, a csuklyásizom pedig háromszög alakban a válltól a gerincig húzódik. A törzs izomzatához tartozik a bordaközi izom és a rekeszizom. A medencét alulról a medencefenék rekeszizomhoz hasonló izomzata zárja» gát. A hasizomzat gyenge pontja a lágyékcsatorna, amely a hasüregből a szeméremcsont előtt a lágyék bőre alá kivezető kis alagút. A kar izomzatához tartozik a vállon elhelyezkedő deltaizom. A felkaron lévő, könyököt hajlító izom a kétfejű karizom, a feszítőizom a háromfejű karizom. Az alkaron található a csuklót és az ujjakat mozgató izom is. A lábat a csípőizületben a nagy farizom mozgatja. A combon elhelyezkedő és a térdet feszítő izom a négyfejű combizom, ezzel ellentétes működésű a kétfejű combizom. A comb belső felén van a combközelítő izom. A lábszár hátulsó részén lévő izmot lábikrának vagy vádlinak hívjuk. Ez a sarokcsonthoz az ACHILLES-ínnal tapad. A vázizmok hosszúkásak» két távoli pont közelítése. Az izomerő az izom keresztmetszetével arányos. A csont felszínén lévő kis kiemelkedő vagy besüllyedő felületek az izomtapadási helyek. A kis helyen eredő és tapadó, ugyanakkor minél nagyobb átmérőjű izom orsó alakú. 8

Az izmok teljes hosszukban az egyik csontra simulnak és csak egy hosszú ín nyúlik át az ízületen. Az izom mindig a törzshöz közelebbi csonton van. Az izmok mindkét végükön rövidebb-hosszabb inakkal tapadnak a csontokhoz. A kemény belső váz az érzékenyebb szervek mechanikai védelmére alkalmas, üreget képez: koponyaüreg, mellüreg, hasüreg. A csontgerendák közötti apró terekben, a szivacsos csontállományban kapott helyet a vörös csontvelő, amely a legfontosabb vérképző szervünk. Az izmok pedig működés közben hőt is termelnek, így az izomrendszer a hőszabályozásban is szerepet játszik. A fej védi az idegrendszer központját és a legfontosabb érzékszerveket és egyben a tápcsatorna kezdete. Csontjai laposak, izmai lapos és a nyílásokat körülvevő, körkörös izmok. A törzs a belső szerveket védi, az üregeket lapos csontok és lapos izmok képezik. A végtagok csontjai hosszú, csöves csontok, sok ízület kapcsolja össze, izmai orsó alakúak. 9

TÁPLÁLKOZÁS A táplálkozás szervrendszerének feladata: - energiaszükséglet fedezése: o alapanyagcsere, o munkavégzés (hízás vagy fogyás); - anyagszükséglet fedezése: o a szükséges arányok kialakítása - anyagcsoportok átépítése egymásba, o a szükséges információtartalom kialakítása az alapegységek más sorrendű átépítése. A táplálkozás szervrendszerének működési módja: - anyagfelvétel, fizikai aprítás, tárolás előbél; - anyaglebontás, felszívás emésztőmirigyek, középbél; - vízvisszaszívás, salakanyagok ürítése utóbél; - folyamatos működés: egyirányú áramlás perisztaltikus mozgással. A táplálkozás szervrendszerébe tartozó szervek elhelyezkedése. A szájüreg szerepe a táplálék megragadása, megízlelése, mechanikai felaprítása, síkossá és nedvessé tétele, a falatképzés, valamint a falat továbbítása, a nyelés. A nedvesítéshez kb. napi másfél liter nyál termelődik. Három pár nyálmirigy termeli: a fültőmirigy, a nyelv alatti mirigy és az állkapocs alatti mirigy. Egyik szervez anyaga a MUCIN, ez a falatot összeragasztja, bevonja, könnyítve a nyelést. Emésztőenzimet is találunk a nyálban, a keményítőt glükózra bontó AMILÁZT. Ízérzés receptorai az ízlelőbimbók, a nyelven, a lágy szájpadon és a garatíven találhatóak. A táplálékot nyállal keveri, majd falatot képez. Hátratolja a szájüreg hátsó, felső részéről benyúló nyelvcsapig. A nyelvcsap megérintésétől kezdve a nyelés reflexes folyamat. A szájüreg hátul a garattal közlekedik. A garat felfelé, az orrüreg felé nyitott, de a lágy szájpad felemelkedve le tudja zárni. A garat oldalsó, felső részén a fülkürtök két pici nyílása található. Ezek a középfülbe vezetnek, nyomáskülönbség kiegyenlítése. Lefelé a garat a nyelőcsőben és a légcsőben folytatódik. A légcső elöl van, a nyelőcső hátrább, így a falatnak nyeléskor el kell haladnia a légcső nyílása felett. Ezt a gégefedő segíti, amely a légcső felső nyílásának tetején elöl rögzítve, hátul szabadon, ferdén felfelé áll. A falat mozgási irányából következően maga előtt rácsukja a gégefedőt a légcső nyílására. A falatot a garat falának perisztaltikus mozgása nyomja a nyelőcsőbe. 10

A száj nyálkahártya hámja többrétegű, el nem szarusodó laphám. A hám alatt kötőszövet, az alatt izom található. A szájüreg baktériumokkal erősen szennyezett. A nyál tartalmaz baktériumölő anyagokat, másrészt a torokmandulák védik a szervezetet a szájon át bekerülő fertőzésektől. A szájüreg és a garatüreg közötti szűkület a torok. Két íves képződmény, a két garatív között találjuk a torokmandulákat, amelyek nyirokszervek. Fogak Az ember fogai gyökeresek. Tejfog: 6 hónaposan, összesen 20 db van. Maradandó fog: 6 évesen, 32 db van. A fogazatot fognegyedekre szokták osztani jobb alsó, felső, bal alsó, felső középről számozzák. Negyedenként első kettő metszőfog, hármas a szemfog, négyes-ötös 2-2 kisőrlő, hátsó három pedig nagyőrlő. Az utolsót bölcsességfognak nevezzük. A zápfogak felülete gumós. A fogak a csont mélyedésében, a fogmederben ülnek. A metsző- és a szemfogak egygyökerűek, az őrlőfogak két-, illetve háromgyökerűek. Rögzítésükről a gyökérhártya és a fogíny, valamint több gyökér esetén a kissé egymás felé hajló foggyökér gondoskodik. A fog íny feletti része a korona, az íny felső széle és a fogmeder közötti rész a fognyak, a fogmederben található rész a gyökér. A koronát zománcréteg borítja. Ez alatt helyezkedik el a DENTIN. A dentinállomány belsejében van a fogüreg, amelyben erek és idegek futnak, ezek alkotják a fogbelet. A fog gyökerét cement borítja. A nyelőcső a garat és a gyomor között helyezkedik el, áthalad a mellüregen és átfúrja a rekeszizmot. A falatot perisztaltikus mozgással továbbítja. A nyelőcső fala hosszában redőzött, tágulékony. Belülről nyálkahártya béleli. A belső hámborítástól kifelé saját, önálló, a nyálkahártyához tartozó kötőszövete és izomrétege van. Ennél kijjebb kötőszövetet találunk, majd izomszövet következik. A simaizomréteg belső, vastag rétege körkörös, külső rétege hosszanti lefutású. Az izomrétegen kívül újabb kötőszöveti réteg van, és végül a nyelőcsövet kívülről savós hártya borítja. A gyomor a tápcsatorna tárolásra kialakult tágulata, amely a rekeszizom alatt, bal oldalon helyezkedik el. Felső nyílása a gyomorszáj, jobb oldali, kevésbé tágult része a kisgörbület, bal oldali, tágultabb része a nagygörbület, kivezetőnyílása a gyomorkapu. Nyálkahártyája redőzött, tágulékony. A gyomor fontos feladata az élő táplálék elpusztítása, illetve a baktériummentesítés is. A gyomor nyálkahártyájának fedősejtjei sósavat termelnek. A gyomorban emésztés is folyik. 11

A nyálamiláz a gyomorba jutott falat belsejében mindaddig tovább emészti a keményítőt, ameddig a kémhatás belül is savassá nem válik. A gyomor úgynevezett fősejtjei pepszin nevű fehérjebontó enzimet termelnek. A gyomrot belülről mucintartalmú nyálka fedi, ez védi a gyomorfalat a megemésztődéstől. A gyomorban a táplálék összekeveredik a sósavval és a pepszinnel. A keverő mozgást a gyomor hosszanti, körkörös és ferde simaizomzatával végzi, majd végül perisztaltikus mozgással kis adagokban továbbítja a gyomor tartalmát a vékonybélbe. A gyomor felszívó működést is végez, a víz, a sók és az alkohol egy része már innen felszívódik, a gyógyszerek is. A vékonybél három szakaszból áll: patkóbél, éhbél, csípőbél. A patkóbél a gyomor után következő, a jobb oldalon meghajló, patkó alakú szakasz. Az éhbél perisztaltikája egy ideig halál után is működik, így boncoláskor mindig üresen találják. A csípőbél a hasüreg alsó részéig terjed. A vékonybél feladata az emésztés és a felszívás. Az ember vékonybele 6-7 m hosszú, átmérője 3-5 cm. Az emésztőnedveket a máj, a hasnyálmirigy és a vékonybél fala termeli. Az emésztőnedvek és a béltartalom elkeveredését a bél keverő mozgása, továbbhaladását a bél perisztaltikus mozgása teszi lehetővé. A bél körkörös simaizmai egy kis szakaszon összehúzódnak, így a béltartalmat két részre különítik, majd egy másik helyen húzódnak össze és akkor egy másik helyen keverik bele az emésztőnedvet a béltartalomba. A máj emésztőnedve az epe, ez enzimet nem tartalmaz, csak emulgeálóanyagot, mely a zsírcseppeket nem engedi újra nagyobb cseppekké összeállni. A hasnyálmirigy által termelt napi mintegy másfél liter hasnyál tartalmazza mind a négy szervesanyag-típus bontóenzimét: lipid, szénhidrát, fehérje, nukleinsav. A lipáz a zsírokat bontja, lesz egy monoglicerid és két zsírsav. A hasnyál amiláza a nyálamilázzal azonos működésű. A hasnyál fehérjebontó enzime a tripszin. A nukleinsavbontó enzim a nukleáz, amely nukleotidokra, majd pentózra, foszforsavra és nitrogéntartalmú szerves bázisra bont. Az epe és a hasnyál a vékonybél kezdeti szakaszába, a patkóbélbe ürül. A vékonybél falának egysejtű mirigyei naponta kb. egy liter bélnedvet termelnek. A felszívás a vékonybél nyálkahártyájának részein, a bélbolyhokon keresztül folyik. Felszínét nagy felületű mikrobolyhos hengerhám borítja. A hám alatt helyezkednek el az erek. Nyirokerek is, nemcsak vérerek. A bélbolyhok állandó mozgásban vannak, kinyúlnak majd összehúzódnak. Belsejükben ideg és izom is található. A vékonybélből a víz ún. passzív transzporttal szívódik fel a vérbe. A glükóz, az aminosavak, a nukleinsavak alkotórészei és az ionok aktív transzporttal szívódnak fel a bélbolyhokon keresztül a vérbe, így jutnak el a májon át az őket felhasználó sejtekhez. 12

A máj nem elsősorban emésztőmirigy, inkább anyagátalakítás, epeképzés. A hasüreg felső részén, jobb oldalon találjuk. Két lebenyből áll, elölről a hashártya kettőzete, a CSEPLESZ takarja. A máj alsó felületén helyezkedik el az epehólyag, ez tárolja a máj által termelt epét, töményíti és a zsíros béltartalomhoz hozzáüríti. Az epe bomlástermékeket is tartalmaz. Epefesték adja a színét, ez a hemoglobin bontásakor, vastartalmának kivonásakor keletkezik. A vékonybélbe ürülők epefesték barna színű anyaggá alakul. A vizelet színét is meghatározza. A hemoglobinból kivont vasat a máj raktározza. A homeosztázis fenntartásában fontos szerepe van, mivel szabályozni tudja a vér kis szerves molekuláinak megfelelő arányát. Méregteleníti a szervezetet oly módon, hogy a mérgező anyagokat feldarabolja, vízoldhatóvá teszi, így a vese ki tudja választani. A máj a véralvadáshoz is nélkülözhetetlen, mivel a vérplazma fehérjéinek legnagyobb része itt képződik. Ezt úgy végzi a máj, hogy a saját, tápláló erén kívül egy kapuér is befolyik a májba. A kapuér vérének glükóz- és aminosav tartalmát állítja be a máj, ezt a vért méregteleníti. A máj működési egysége a májlebenyke. A májlebenyke szélén folyik be a sorban álló sejtekből kialakuló májsejtgerendák közé mind a sejteket tápláló verőerek vére, mind a kapuér vére. Amíg a vér a májsejtgerendák között végighalad, addig a májsejtek elvégzik a megfelelő beállítást, és a központi gyűjtőérből kifolyó vér már szabályozottabb összetételű, kevesebb méreganyagot tartalmaz. A vérrel ellentétes irányban áramlik a májlebenykében a termelődő epe, mely ezután az epehólyagba jut. A hasnyálmirigy a másik nagy emésztőmirigyünk. A hasüregben, a patkóbél kanyarulatában, nagyjából középen, a gyomor mögött helyezkedik el. Legnagyobb részét a külső elválasztású mirigyek teszik ki, ezek termelik a hasnyálat. A külső elválasztású mirigyben elszórtan, szigetszerűen helyezkednek el a belső elválasztású mirigyek, amelyek az inzulint termelik. A vékonybél az utóbél oldalába nyúlik, ez a szakasz a vakbél. A hasüreg jobb alsó részén található, csökevényes bélszakasz. Rajta helyezkedik el a kb. 6mm vastag és 6 cm hosszú féregnyúlvány. A középbél a gyomor baktériumölő hatására steril, de az utóbélben számos rothasztó baktérium él. A steril és a baktériummal teli szakasz határán nyirokszervek helyezkednek el. Ezt a szerepet tölti be a középbél és az utóbél határán a féregnyúlvány. A vastagbél (utóbél) három szakaszból áll: vakbél, remesebél és végbél. A legnagyobb részt a remesebél teszi ki. A hasüregben keretezi a vékonybeleket. Falát három hosszanti szalag erősíti, közöttük kiöblösödések vannak. 13

Itt történik az emésztőnedvek által a tápcsatornába juttatott víz és ionok visszaszívása, rothasztó baktériumok közreműködésével a széklet kialakítása, valamint nyáktermelés. Perisztaltikája ritka, naponta 2-3 perisztaltikus hullám halad keresztül rajta. A vastagbélben élő baktériumok legnagyobb része a béltartalomban le nem bomlott szerves anyagokból táplálkozik, részt vesz a bélsár kialakításában. Egyes baktériumok anyagcseretermékei az ember számára vitaminok. Az utóbél utolsó szakasza a végbél. Székelési inger, akaratlagos ürítés, hasprés segítségével. A végbélből összeszedődő vér nem halad át a májon, így a máj méregtelenítő szerepe nem érvényesül. Ezért hatékonyabb a kúppal történő gyógyítás. Emésztőnedvek és emésztőenzimek A tápcsatorna lipidbontó enzimjei a lipázok. Két helyen termelődnek, a hasnyálmirigyben és a vékonybél falában. A zsírokat monogliceridre és zsírsavakra bontják, vagyis a zsírmolekula két szélső zsírsavát vágják le, a glicerin a középső zsírsavval észteresítve marad. A szénhidrátbontó enzimek első tagja a nyálamiláz, amely a keményítőt glükózig tudná bontani, de csak a dextrinig jut el idő hiányában. A hasnyálamiláz megegyezik a nyálamilázzal, de a hatás itt már a dextrintől folytatódik, és gyakorlatilag csak kb. a maltózig jut. A vékonybélnedv maltáza fejezi be a folyamatot. A fehérjebontást három enzim végzi: a gyomor pepszinje, a hasnyál tripszinje, és a vékonybélnedv erepszinje. Bizonyos meghatározott oldalláncú aminosavak után bontja a peptidkötést. A három enzim végül minden aminosavat lefed, így a fehérje oligopeptid, esetleg dipeptid köztestermékeken át végül aminosavakig bomlik. A nukleinsavak a hasnyál és a vékonybélnedv nukleázának emésztő hatására bomlanak ribózra vagy dezoxiribózra, foszforsavra és nitrogéntartalmú szerves bázisra. Az emésztőnedv neve Az emésztőnedv termelődési helye Az emésztőenzim neve Mit bont? Mire bont? Milyen kémhatáson (ph) bont? Nyál nyálmirigy amiláz keményítőt dextrinre 6,5-7,5 Gyomornedv gyomorfal pepszin fehérjét oligopeptidekre 1-2 Epe máj - lipideket cseppekre 7,5 lipáz zsírt monogliceridre 8 +zsírsavakra amiláz keményítőt maltózra 8 Hasnyál hasnyálmirigy tripszin fehérjét oligopeptidekre 8 nukleáz nukleinsavat cukorra + 8 foszforsavra + szerves bázisra lipáz zsírt monogliceridre 8 +zsírsavra maltáz maltózt glükózra 8 Vékonybélnedv vékonybélfal erepszin oligopeptideket aminosavra 8 nukleáz nukleinsavat cukorra + foszforsavra + szerves bázisra 8 14

LÉGZÉS A sejtek légzése, az úgynevezett sejtlégzés a tápanyagok lebontásához, vagyis az energiatermeléshez szükséges oxigén felvételét és az égés során keletkezett szén-dioxid leadását jelenti. A gázok a sejthártyán diffúzióval mozognak. Az emberben a légzési gázokat a tüdőtől a sejtekig viszonylag nagy távolságokra kell eljuttatni. Ehhez a diffúzió túl lassú lenne, a vér azonban megfelelő gyorsasággal szállítja a légzési gázokat. Ugyanakkor a tüdő és a vér, valamint a vér és a sejtek között továbbra is diffúzióval jutnak át a légzési gázok. A légzési gázoknak a tüdő és a sejtek között végbemenő áramlását gázcserének nevezzük. A mellüreg aktív mozgása a tüdőt passzívan mozgatja. Belégzéskor a rekeszizom a hasüreg felé mozdul el és a bordák megemelkednek, így megnő a mellüreg térfogata. Nő a tüdő térfogata is, így a gáz nyomása csökken, és a külső, nagyobb nyomású levegő beáramlik a tüdőbe. Kilégzéskor a mellüreg térfogatát változtató izmok elernyednek, a mellüreg és a tüdő térfogata csökken, a tüdőben a nyomás nő, és a gáz a tüdőből a légkörbe jut. A tüdőbe a levegő a légutakon áramlik be. A légzőhám vékony, sérülékeny, könnyen kiszárad, tehát a légutak szerepe a merevítés, a levegő szűrése, pormentesítése, párásítása, melegítése. Az orrüreg szőrein fennakadnak a nagyobb szennyeződések. Az orr belsejének nyálkahártyája mirigyekben, erekben gazdag. Az áthaladó levegőt a mirigyek váladéka párásítja, az erekben folyó vér felmelegíti. A légcső a garatot köti össze a tüdővel. Az orrüreg és a légcső belső hámrétege csillós. Az állandó csapkodás hajtja kifelé az apró porszemcséket. Mind a légcső, mind a tüdő hörgői porcokkal merevített csövek, melyek a légutaknak tartást adnak. Az orr és melléküregei Az orr csontos és porcos részből áll. Az orrcimpák mozgathatók. Az orrüreget a szájüregtől a kemény és a lágy szájpad, a koponyaüregtől a rostacsont választja el. Az orrüreg és a garat között két nagy ovális nyílás van, ezek a hortyogók. Az orrsövény az orrot két orrjáratra osztja. Az orrjáratok belsejének széli részén három pár felületnövelő orrkagylót találunk. Az orr három melléküreggel van kapcsolatban: a homloküreggel, az arcüreggel és az ékcsonti üreggel. Az orrüreg felső részébe nyílnak a könnycsatornák. Az orrüreg nyálkahártyája csillós hengerhámmal borított, mirigyekben gazdag, kötőszövete dús érellátású. Az orrüreg felső részében találjuk a szaglóhámot. A gége a légcső felső része, több kisebb porc és izom együttese. Elöl borítja a pajzsporc. Ez alatt helyezkedik el a gyűrűporc. A gyűrűporc kiszélesedő részén áll hátul a két kis kannaporc. A kannaporc és a pajzsporc széle, valamint a két kannaporc között harántcsíkolt izom van. A két hangszalag a pajzsporc csúcsi részének belsejétől fut az egyik és a másik kannaporcig. A gége belső részét nyálkahártya béleli. A hangszalag a nyálkahártya alatt van, így a gége belső falától a hangszalagig és vissza egy nyálkahártya-kettőzet halad, ez a hangredő. 15

A hangszalagoktól kifelé, a pajzsporc széle felé tehát a gége hengeres ürege zárt, a két hangszalag közt viszont nyitott. A nyitott részt hangrésnek nevezzük. Hangadáskor a kannaporcokat mozgató izmok segítségével mozgatjuk a hangszálakat, és ezzel a hangredőt, így a tüdőből kiáramló levegő útját hol elzárjuk, hol szabadon hagyjuk. A levegő a hangredő mögött hol feltorlódik, hol szabadon áramlik. A hangrezgés longitudinális hullám. Fontos még a szájés orrüreg rezonanciája, valamint a nyelv, az ajkak és a fogak alakja, helyzete is. A gégefedő porc el tudja zárni a gége felső nyílását. Ez nem csak nyelésnél fontos. Amikor erőlködünk, a mellkas szilárdsága a ráfeszített izomtól függ. Ilyenkor a gégefedő becsukásával tartjuk bent a levegőt. A gége lefelé a légcsőben folytatódik. A légcsövet merevítő porcok C alakúak, hátrafelé nyitottak. A nyelőcső vele párhuzamosan, mögötte halad. A tüdő a mellüregben helyezkedik el. A mellkast hátulról a gerincoszlop, oldalról a bordák, elölről a szegycsont határolja. A mellüreget belülről savós hártya béleli, ez a mellhártya fali lemeze; a tüdőt kívülről is savós hártya borítja, ez a mellhártya zsigeri lemeze. A két hártya között savós folyadék van. A tüdő a rekeszizom felé lapos, kissé a hasüreg felé boltozatos, felfelé csúcsos szerv. Jobb oldali része három lebenyből áll, bal oldali része kettőből, mert a szív a középtől kissé balra tolódva jelentős helyet foglal el. A légcső a tüdőbe érve a két tüdőfélnek megfelelően két főhörgőre ágazik el, azok pedig a lebenyeknek megfelelően hörgőkre. A hörgők falát gyűrű alakú porcok merevítik. A hörgők hörgőcskékre ágaznak tovább, azok végén pedig szőlőfürtszerűen léghólyagocskákat találunk. A léghólyagocskák felülete kb. 150 m 2. A hörgőcskék fala kötőszövetből és simaizomból áll, a léghólyagocskák fala pedig váltakozva egyrétegű lap- és köbhámból, amelyet hajszálerek hálózata fon körül. A léghólyagocskák és a hajszálerek hámján keresztül megy végbe a gázcsere. A léghólyagocskák belseje egy a tüdő által termelt felületaktív anyaggal van bevonva, amely megakadályozza, hogy kilégzéskor a léghólyagocskák fala összetapadjon. A légzés vegetatív működés, a légzés szaporaságát és mélységét tudjuk szabályozni. A belégzés ingere a vér csökkenő oxigéntartalma vagy növekvő szén-dioxid tartalma. A legegyszerűbb légzőközpont az agy legalsó részén, a nyúltvelőben helyezkedik el. Ezt a hídban elhelyezkedő más szervrendszerek működésével hangolja össze a központ. A hipotalamuszban olyan központ van, amely a szervezet általános állapotának megfelelően szabályozza a légzést. A limbikus rendszer az érzelmeknek a légzésre gyakorolt hatását szabályozza. Legvégül az agykéreg tudatos működése képes az összes alsóbb központ működését felülről befolyásolni. 16

KERINGÉS A keringés szervrendszerének szerepe a vér mozgatása. A vér a táplálkozás szervrendszeréből veszi fel a tápanyagokat, a légzés szervrendszeréből a légzési gázokat, eljuttatja a sejtekhez és az ott felvett bomlástermékeket a kiválasztás szervrendszeréhez viszi. A keringés ezenkívül részt vesz a hőszabályozásban és a hormonok szállításában is. Az anyagfelvételhez és leadáshoz hajszálvékony, vékony falú kis erek sűrű hálózatára van szükség. Nagy nyomás kell» szív. A nyomás növeléséhez viszont kevés vastag érre van szükség. A szívből egy nagy ér vezet ki, amely több kisebb ágra, verőerekre vagy artériákra oszlik, az artériák pedig még tovább szétágazva vékony falú hajszálereket vagy kapillárisokat képeznek. A szív által létrehozott nyomás keringeti a vért az egész rendszerben. Anyagok cseréjére négy helyen van szükség: az összes szövet sejtjeinél, a tápcsatorna felszívófelületén, a tüdő léghólyagocskáiban, valamint a vesében. Mivel a légzési gázok nagyon fontosak a szervezet működése szempontjából, a gázcsere szolgálatában egy teljes, külön keringési kör áll. Az ember vérkeringése két vérkörből áll: Tüdő Szív Szövetek Nagyvérkör: szív szövetek (táplálkozás és kiválasztás is) szív Kisvérkör: szív tüdő szív A két körben ugyanaz a vér folyik, nyolcas alakban kapcsolódnak egymáshoz. A vénás keringési rendszernek van egy mellékpályája, a nyirokkeringés. A nyirokerek a szövetek sejtközötti folyadékától indulnak és a szív felé tartanak. A legvastagabb nyirokér a mellvezeték a szív előtt ömlik be a testből jövő vénába. A nyirokerekben a folyadékot a belégzéskor a mellüregben kialakuló szívó hatás és a vénában a szív felé áramló vér szívó hatása mozgatja. Az áramlást billentyűk segítik. A kis nyomású vénákban kevesebb vér folyik visszafelé, mint a nagy nyomású artériákban. A nyirokerekben áramló folyadék a nyirok. Összetétele = a szövetek sejtközötti folyadékával. A nyirok a nyirokerek mentén elhelyezkedő nyirokcsomókon átszűrődik, nagy szerepe van a szervezet idegen anyagok elleni védekezésében. Keringésátrendeződés: ha valamelyik szervnek, szervrendszernek igényei növekednek, akkor máshonnan vonja el a vért a szervezet. Szimpatikus hatás: ha a szervezet erőit a menekülés érdekében mozgósítani kell. 17

Ilyenkor a mozgásszervek, az érzékszervek, az idegrendszer kap több vért, a kültakaró, a táplálkozás, a szaporodási szervrendszer kevesebbet. Paraszimpatikus hatás: fordítva. Minden szövet hajszálereinek egy része az artériás szakaszon simaizommal elzárható, majd kinyitható máshol. A SZÍV a mellüregben, a tüdők között, a középvonaltól kissé balra, a mellhártyák által határolt gátorüregben helyezkedik el. Jobb oldalán fekszik, csúcsa balra mutat. Kívülről a szívburok (PERICARDIUM) borítja. Külső felszínén látható a pitvarok és a kamrák határa és a szíve tápláló koszorúerek érhálózata. Négy üreg: jobb pitvar és kamra, bal pitvar és kamra. Pitvar fala vékonyabb, a kamráké vastagabb. Legvastagabb a bal kamra. Belülről a szívet a szívbelhártya borítja. A pitvarok és kamrák között vitorlás billentyűk vannak. Ezek a szívbelhártya kettőzetei, ezeket rugalmatlan ínhúrok rögzítik a kamra falához. A pitvar összehúzódásakor a nagyobb nyomású vér a vitorlás billentyűket a kamra felé megnyitva beáramlik a kamrába. Ha a kamra húzódik össze, akkor a vér a vitorlás billentyűt a pitvar irányába nyomja, de az ínhúrok csak addig engedik a billentyűket, amíg a két oldal éppen találkozik, és elzárja a vér útját. Billentyűk, ínhúrok = passzív részvétel. Ahol az ínhúrok a kamra falához kapcsolódnak, ott a kamrafal izomzata kissé kihúzódik, ezt szemölcsizomnak nevezzük. A kamrából a vér az artérián keresztül távozik. A kamra és az artéria találkozásánál zsebes vagy félhold alakú billentyűket találunk. A zsebek felfelé nyitottak és amikor a vér kezdene a kamra felé visszaáramlani, akkor a zsebek megtelnek vérrel, és elzárják az eret. Három zsebes billentyű alkot egy zárókészüléket az érben. A szív falának mikroszkópi képén hám kötőszövet szívizom kötőszövet hám tagozódást látunk. A szív működésének lényege az összehúzódás, amellyel nyomáskülönbséget állít elő a szívbe belépő vénák és a kilépő artériák között. Az összehúzódás ingerét a szív önálló ingerkeltő és ingerületvezető rendszere biztosítja. A jobb pitvar falában találjuk a szinuszcsomót. Ez egy módosult izomcsomó, amelyen szabályos időközönként akciós potenciál alakul ki, és ezzel a szomszédos sejteket is ingerli, így rajtuk is akciós potenciált, majd összehúzódást vált ki. Az összehúzódási hullám a pitvar falában sejtről sejtre terjed, és így viszonylag lassú összehúzódást hoz létre. Amikor az összehúzódási hullám eléri a pitvarkamrai csomót, akkor az ingerület idegsejtekre tevődik át és (a Hiskötegen, a Tawara-szárakon és a Purkinje-rostokon keresztül) nagyon gyorsan, szinte egyszerre éri el a kamra összes izomsejtjét. Percenkénti összehúzódások száma a PULZUSSZÁM. 18

A vér a szív bal kamrájából a legnagyobb verőéren, az aortán keresztül a testbe áramlik, onnan a jobb pitvarba jut vissza, ahonnan a jobb kamrán keresztül a tüdőartérián át a tüdőbe megy. A tüdőből a négy tüdővénán át a bal pitvarba kerül a vér. A szív bal felében oxigéndús vér áramlik, jobb felében pedig széndioxidban dús. Az aortán, vagyis a testbe menő artérián át oxigéndús vér folyik, a tüdőartérián, vagyis a tüdőbe menő artérián keresztül pedig széndioxidban dús vér. A testből jövő vénán szén-dioxid-dús vér érkezik a szívbe, a tüdővénákon át oxigéndús vér. Az erek felépítése nagyon hasonlít a bélcsatorna felépítéséhez. A külső hámborítás alatt kötőszövet van, alatta simaizom, alatta újból kötőszövet, majd egy belső hámbélés. Az artériák kötőszövete rugalmas rostokból felépülő tömött rostos kötőszövet, és körkörös izomrétegük is vastag. A vénák vékonyabbak és kevésbé rugalmas falúak, viszont a bennük lévő zsebes billentyűk segítik a vér áramlását. Az artériáktól a hajszálerek felé haladva az érfal egyre vékonyodik. A hajszálerek capillaris belső, egyrétegű laphámból állnak, máshol vannak szórványos kötőszöveti sejtek és izomsejtek is a laphámrétegen. A szív nem a rajta átáramló vérből veszi fel a tápanyagokat és a légzési gázokat, hanem külön keringési rendszere van: ezek a koszorúserek. A test vérkörének részei, de a bal kamrából kilépő artéria, az aorta zsebes billentyűinek mélyedéséből indulnak. A vérkeringés szabályozása a szívműködés, a vérnyomás, a kül. szervek vérellátottságának és a vér összetevőinek a szabályozását jelenti. A szívműködést idegi és hormonális hatások befolyásolják. Az agy hipotalamuszának parancsára a szimpatikus hatást kiváltó idegek növelik a perctérfogatot, a paraszimpatikus hatást kiváltó idegek pedig csökkentik. A mellékvese adrenalin nevű hormonja is fokozza a szívműködést. A nyirokerek, a nyirokcsomók és a lép A nyirokerek a szövetek közül hajszálvékony, zárt végű csövekkel indulnak. A vakon végződő nyirokhajszálerek laphámsejtjei nem érintkeznek pontosan, hanem befelé kicsit egymásra csúsznak, a hámsejtek is billentyűként működnek. A nyirokhajszálerek egyre nagyobb nyirokerekbe szedődnek össze. A nyirokerek fala aktív összehúzódásra is képes. Vázizmok is segítik a nyirokáramlást. A nyiroktüszők a legkisebb nyirokszervek, kötőszöveti tokkal nem rendelkeznek. 19

A nyirokcsomók a nyirokvezetékekbe beiktatott, kicsit nagyobb szűrőkészülékek, bennük megtapadnak és osztódnak az idegen anyaggal kapcsolatba lépett fehérvérsejtek. Itt indul meg az immunreakció. Nyirokcsomók száma 600-700, méretük néhány mm, de fertőzés hatására 1-2 cm is lehet. Nyaki, hónalji és lágyéki nyirokcsomók vannak, befelé több nyirokér fut, kifelé csak egy. A csecsemőmirigy fontos nyirokszervünk. A szegycsont alatt, a mellüregben helyezkedik el. Benne érnek a T-limfociták, itt válnak képessé a saját és az idegen anyag megkülönböztetésére. A csm a születéstől kamaszkor végéig nő, majd sorvad. A lép a legnagyobb nyirokszerv. A hasüregben, a gyomor mögött, bal oldalon helyezkedik el. Sötétvörös, nyelv alakú, 15 cm hosszú. Állománya vörös és fehér színű részekre oszlik. A vörös rész vérraktározó, itt bomlanak szét az elöregedett vörösvérsejtek. A fehér állománynak a fehérvérsejtek termelésében van szerepe. A lépben az erekből kifolyó vér a sejtek között szabadon áramlik mint a májban ill. a nyirokcsomókban. A nyirok olyan fehérjementes vérplazma, amelyben fehérvérsejtek vannak. 20

IMMUNRENDSZER Az immunrendszer mentesíti a szervezetet az idegen anyagoktól és a kórokozóktól. Feladata az idegen anyagok megtalálása, felismerése és megsemmisítése. Olyan szervnek vagy szervrendszernek is felfogható, amelynek sejtjei a szervezetben elszórtan helyezkednek el. Az immunrendszer jellemző sejtjei a fehérvérsejtek. Két csoportjuk van: a falósejtek és a nyiroksejtek. A nyiroksejtek két típusa a B- és a T-limfociták. A kórokozó vírusok és baktériumok általában a felszínekre, a nyálkahártyákra kerülnek, onnan a szövetek sejtközötti folyadékában, majd esetleg a vérbe. Az idegen anyagot a fehérvérsejtek ismerik fel állandó körjárat. A hajszálerek laphám falán át, a hámsejtek közötti kapcsolat megnyitásával amőboid mozgással lépnek ki a hajszálerekből, majd a sejtek között is amőboid mozgás segítségével változtatják a helyüket. Innen a nyirokba lépnek vissza úgy, hogy a nyirokhajszálerek hámrétegét alkotó sejtek között amőboid mozgással benyomulnak a nyirokerek belsejébe, ott legömbölyödve a nyirok áramlásával sodródnak tovább. A szív közelében beömlik a vénába, majd a vérrel újra a hajszálerekbe kerül. Az idegen anyag felismeréséhez speciális sejtfelszíni molekulák kellenek. A B- limfociták felszíni felismerő molekulája, receptorfehérjéje az immunglobulin. Ez négy fehérjeláncból áll: két egyforma, hosszabb, úgynevezett nehézláncból, és két egyforma, rövidebb, úgynevezett könnyűláncból. A láncokat diszulfihidak tartják össze. Az immunrendszer azt ismeri fel sajátjának, amivel a magzati fejlődés során találkozott. Az érett B-limfociták osztódnak, egy fajtából kb. 100 példány keletkezik. Az utódsejtek csak pontosan ugyanazt az immunglobulint tudják termelni. Az érett B-limfociták nemcsak a sejt felszínére tesznek kis a rájuk jellemző immunglobulinból, hanem exocitózissal szabad immunglobulinmolekulát ürítenek a vérbe. A vérben szabadon keringő immunglobulin-molekulák a vérplazma globuláris fehérjéi közé tartoznak, és ellenanyagoknak vagy antitesteknek nevezzük őket. A T-limfociták a csecsemőmirigyben érnek, megismerik a szervezet saját fehérjéit, mielőtt bekerülnek a keringésbe. Az idegen anyag felismerésére alkalmas fehérjemolekulák tehát részben a fehérvérsejtek felszínén vannak, részben pedig a B-limfociták által termelt immunglobulinok formájában a vérben szabadon keringenek. Saját molekuláinkkal nem tudnak kapcsolódni. Az idegen anyag megsemmisítése 21

A B-limfociták a felszíni immunglobulinjaikhoz kapcsolódó idegen anyag hatására aktiválódnak és a nyiroktüszőkben vagy a nyirokcsomókban szaporodásnak indulnak. Plazmasejtek jönnek létre. Intenzív immunglobulin termelés. A vérplazmában lévő immunglobulinok hozzákapcsolódnak az idegen anyaghoz, és ezzel megjelölik azt. Az idegen sejtek felszínére és az idegen fehérjére is odakapcsolódhatnak. A falósejtek képesek önállóan is felismerni az idegen sejteket, de ha jelölve van, akkor gyorsabban felismerik, bekebelezik és lebontják. A falósejtek is termelnek limfokineket. Az idegen fehérjéket az immunglobulinok csapadékként összecsapják. A csapadéktól a szervezet két úton szabadulhat meg: a falósejtek bekebelezik és lebontják, vagy a szérumban lévő komplement (kiegészítő) rendszer bontja le az idegen anyagot. A szérum komplement rendszert az idegen anyaghoz kapcsolt imm.g. molekulák aktiválják. A szérum komplement rendszer fehérjéinek gyulladáskeltő hatása is van. Vannak B-limfociták, amelyek plazmasejtté alakulás után többszörösen osztódnak és vannak, amik csak néhány osztódáson mennek át, ezek a B- memóriasejtek. Egész életükben őrzik a szervezet számára az idegen anyaggal való találkozás emlékét, így ha újra bekerül a szervezetbe az az anyag, akkor sokkal gyorsabban tud nőni a vérben ennek az immunglobulinnak a mennyisége. A T-limfociták sejt-sejt elleni harcban küzdenek az idegen anyag ellen. Saját megváltozott sejtet az általuk a sejt felszínére kitett vírus-fehérje alapján ismerik fel. Fertőzés esetén aktivált T-limfociták többféle speciális sejtből állhatnak. Van a KILLER, amely hozzákapcsolódik az idegen sejthez és perforin vagy porin nevű fehérjét ürít az idegen sejtre. Ez beépül a másik sejt membránjába, nagy lyuk alakul ki, és a sejt plazmája kifolyik, az idegen sejt elpusztul, a falósejtek bekebelezik. Vannak a LIMFOKINEK pl. hisztamin, interferon, interleukin -, ezek hozzák létre a gyulladás tüneteit. A limfokinek vérbőséget hoznak létre, könnyítik a fehérvérsejtek érből való kilépését, így az érfal átjárhatóbb, ezért a sejtközötti folyadék felszaporodása miatt duzzanat jöhet létre. Hőmérsékletnövelő hatásuk is van, mivel a fehérvérsejtek aktivitását növeli a magas hőmérséklet. Az aktivált T-sejtek egy része kevesebb osztódás után hosszú életű sejtekké alakul, ezek a T-memóriasejtek. Az immunrendszer működését szabályozza a HELPER (segítő), a SZUPPRESSZOR (elnyomó) = immunrendszer sejtjeinek szaporodása. A hormon- és idegrendszer is gyakorol hatást az immunrendszerre. Idegbaj GLÜKOKORTIKOIDOK termelése nő gátolja az imm.rendsz. működését. 22