A környezeti tudatosság területfejlesztésben betöltött szerepe alföldi példákon keresztül

A környezeti tudatosság területfejlesztésben betöltött szerepe alföldi példákon keresztül Kovács András Donát 1. A környezeti felelősség Földi környezetünk megőrzése az emberiség alapvető érdeke. Az emberhez méltó, biztonságos életfeltételek megteremtésének és fenntarthatóságának azonban számos feltétele van. Feltevésem szerint az ember és környezetének megfelelő kapcsolatát a környezetközpontú gondolkodás és magatartás, vagyis lényegében a környezeti értékek tudatos megóvására törekvő szemlélet- jog és cselekvésrendszer együttese határozzák meg. Egyetértve Fodor István a tudatos környezeti értékvédelmet hangsúlyozó nézetével úgy vélem: a társadalmaknak környezeti szempontok mentén kell berendezkedniük. Csak ez lehet egy minőségileg új és jobb korszak elindításának a feltétele. A környezeti értékek tiszteletének át kell hatni az egész emberi gondolkodást. A környezettudatosságnak és környezeti etikának érvényesülnie kell a gazdasági növekedést meghatározó szabályozókban, még a piac törvényeiben is. mondja Fodor. Az a gondolkodási mód és tevékenységi rendszer ugyanis, amellyel az emberiség a környezeti válságot létrehozta, minden bizonnyal alkalmatlan ugyanannak a problémának a felszámolására. Ezért egy olyan szellemi vezérelv kialakítása szükséges, mely mind a társadalmi, mind az egyéni érdekeket a környezet megóvásának irányába képes terelni. (Fodor 2001). Kerényi Attila úgy fogalmaz: fel kell tárnunk a valóságot, meg kell ismernünk környezetünket mit kell és mit nem kell vagy nem szabad tennünk jövőnk érdekében. Szükségleteink kielégítésének összhangban kell lennie a bioszféra és annak részrendszereinek hosszú távú érdekeivel, s ebben felelősséget kell vállalnunk. Az embereknek rá kell ébredniük, hogy a fenntarthatóság csak abban az esetben valósul meg; ha önmérséklő, környezettudatos életmódjukkal szűkebb és tágabb környezetüket elfogadható állapotban adják tovább a következő nemzedékeknek (Kerényi 2003). E gondolatokat kiindulópontnak tekintve úgy vélem, hogy a környezeti rendszerek zavartalan működésében kiemelkedő szerepet játszik az emberek környezethez való viszonyulása, felelősségérzete, környezeti kultúrája egy szóval kifejezve környezettudatossága. A környezeti felelősséggel kapcsolatban, korábban már magyar kutatók is kifejtették, hogy az eltérő társadalmi pozíciókban lévő, különféle szerepköröket betöltő személyek döntései és életmódjaik más-más hatással lehetnek a környezetre (Albert, Farkas 1997, Szirmai 1999). Ez azonban nem azt jelenti, hogy volnának olyan emberek, akiknek nem kell részt vállalniuk a környezet védelmében. A környezeti kölcsönhatások és a kölcsönös függőségek miatt ugyanis senki sem szigetelheti el magát bolygónkon. Az egyének és közösségek környezetvédelmi feladatai egyszerre kapcsolódnak a közvetlenül befolyásolható lokális és a közvetetten befolyásolható globális terekhez. Vagyis mivel a lokálisan keletkező környezeti károk egyre inkább a globális földrajzi térben is érzékelhetővé válnak rendkívül fontos, hogy a társadalmak tagjai külön-külön és együttesen is felismerjék, hogy amit tesznek, azt nem csak otthonukban teszik, de az adott tájak, régiók, kontinensek és a Föld környezetében is. A környezeti rendszerek ugyanis nyílt rendszerek, amelyeknek anyag- és energiaáramlása révén a környezeti hatások igen gyors ütemben globalizálódhatnak. A környezetvédelem mindennapos gyakorlatának megvalósítása tehát minden egyes ember érdeke és feladata. Kérdés, hogy a fő környezeti célkitűzésekben 1

megfogalmazott szabályokat hogyan, lehet foganatosítani és betartatni? Miként lehet az emberekkel tudatosítani a környezeti kihívásokat és megmutatni a lehetséges hétköznapi megoldásokat úgy, hogy a kritikus passzív egyének számát meghaladja azok száma, akik valóban hajlandóak is tenni? E kérdésekre a környezeti tudatosság elvi és ismereti oldalának és a közös felelősségnek a megerősítése jelentheti a választ (László 2001). Mint ahogyan arra többek között az ENSZ Környezet és Fejlődés Világbizottsága történelmi jelentőségű beszámolója is utalt: A környezeti válság eljutott arra a pontra, amikor mindenképp újra kell gondolni az optimális környezethasználati elveket, a környezetről és a fejlődésről alkotott elképzeléseket. Nem kétséges, hogy az emberiségnek igen nagy felelőssége és szerepe van az általa okozott problémák mérséklésében és további kiküszöbölésében. Közös jövőnk érdekében az ember által létrehozott világnak tekintetbe kell vennie a természeti törvényeket, mindent el kell követni annak érdekében, hogy a környezeti rendszerek újra dinamikus egyensúlyba kerüljenek (Bruntland Commission on Sustainable Development 1987). A felelősséget nem háríthatjuk többé kizárólag a társadalmi vezetőkre, politikusokra, vagy a tudósokra. A környezeti konfliktusok tudatosulásának és a felszámolásukat célzó törekvéseknek nemcsak a tudományos elvekben és nemzetközi, vagy országos állásfoglalásokban, egyezményekben és törvényekben kell megjelenniük, hanem az egyének gondolataiban és cselekvéseiben is. Környezettudatos társadalom ugyanis akkor alakulhat ki, ha az adott társadalom tagjai valamennyien az optimális környezethasználat elve mentén rendezik be életüket. Az egyéni és társadalmi felelősségvállalásnak össze kell fonódnia, mert egyre inkább bebizonyosodik, hogy a megfelelő minőségű ember és élővilág számára egyaránt kedvező életfeltételeket nyújtó globális tér fenntarthatóságának ez a záloga. 2. A környezeti tudatosság fogalma A környezeti szempontok elfogadása és elutasítása, (a környezettudatosság társadalmi szinten érvényesülő fokozatai) elsősorban az egyéni tudásra és pszichológiai komponensekre vezethetők vissza. Ezek a faktorok magukba foglalják a következetesen a környezetre irányuló ismereteket, gondolkodást, értékítéletet és magatartást. Összetevői egyfelől a negatív vagy pozitív környezeti válaszokat kiváltó genetikai hajlamok, amelyek alapja az egyéni érzékelés másfelől a tanult, elsajátított ismeretek alapján formálódó környezettel kapcsolatos nézetek és az ezekből fakadó cselekvési tendenciák. A környezettudatosság tehát főként tanult viselkedési mintáktól, tudományos ismeretektől, elfogadott és ideológiailag alátámasztott eszméktől függ, magába foglalja, az emberek bizonyos igényeit, félelmeit, hogyan látják a körülöttük lévő világot, miként reagálnak a környezeti ártalmakra, hogyan próbálják használni, fenntartani a személyes tereket, ahol a hétköznapokban tevékenykednek. A környezeti tudatossághoz alapvetően három összetevő rendelhető (1. táblázat) (Maloney, Ward 1973, Rokeach 1983, Sears, Freedman, Peplau 1985, Winter 1987, Fazekas 2001, Kolmuss, Agyeman 2002). 2

1. táblázat: A környezeti tudatosság három fő összetevője és az abból fakadó komponensek és dimenziók (Forrás: Sears 1985 alapján saját szerk.) A környezeti tudatosság összetevői Ismereti, tudati komponens Érzelmi komponens Magatartás-tendencia komponens A környezeti tudatosság megnyilvánulási szintjei (Példa) A Föld jó minőségű ivóvíztartalékai mértéktelenül kihasználtak A víz, mint természeti erőforrás megbecsülése Az ivóvízzel való takarékosság, pl: takarékos csaptelep használata Társadalmi és egyéni dimenziók Kognitivitás Affektivitás Konativitás A kognitív komponens alatt főként a konkrét, tényszerű környezeti ismereteket értjük, amelyek kisgyermekkortól egészen az időskorig bővítve sajátíthatók el. Az affektív komponens a környezeti értékrendet képezi. Ez tartós, a szocializáció során tanult, egymással kölcsönhatásban álló különféle meggyőződéseket hordoz, s mivel az értékek nem feltétlenül racionálisak, a viselkedésmódokra is kiható szubjektivitás, az egyéni nézőpontok elvileg felülrendezhetik az elsajátított tudást. A környezeti értékek prioritása személytől és élethelyzettől függően más és más, így a környezeti problémák által kiváltott érzékenység gyakran nagyobb hatással lehet a cselekvésre, mint maga az ismeretek (Winter 1987). A környezeti tudatosság konatív dimenziója a magatartásformákat és a létrejövő cselekvéseket jelenti. Lehet ugyan a kognitivitás és az affektivitás következménye, de a környezettel kapcsolatos cselekvésekre nem következtethetünk tisztán a tudati és érzelmi dimenziók alapján. Ezt igazolja, hogy az elméleti munkák és ideológiai törekvések ellenére a környezeti problémákat az ember még nem orvosolta. A környezeti cselekvésekben tehát (mint azt később példák alapján látni fogjuk) sem az ismeretek, sem a morális meggyőződések nem tükröződnek kellőképpen. Emellett az is gyakran előfordul, hogy a környezettudatos cselekvések mögött nem értékrend és tudás, hanem divat-magatartás, egyéni, politikai érdek, anyagi vagy hatalmi motiváció áll. Ezek időleges cselekvéseket eredményeznek, s nem felelnek meg a környezeti tudatosság kritériumainak. A környezettudatosság dimenziói alapján, a környezeti- tudat és tudatosság fogalmait a következőképp határozhatjuk meg. A környezeti tudat (környezettudat) az egyének és a társadalom környezeti értékrendje, melyet a környezetről alkotott tudás és a morális meggyőződés alakít ki. Integrálja az ember-környezet interakció megértéséhez szükséges ismereteket és azt a szemléletmódot amellyel körvonalazható környezetünk benne az emberi élet ökológiai, gazdasági, társadalmi fenntarthatósága. A környezeti tudat egyfelől segít a környezeti károkkal kapcsolatos gondok kialakulásának megértésében, másrészt rádöbbenti az embereket a veszélyek sürgős leküzdésének fontosságára, valamint a tudományos módszerekkel karöltve szervező és problémamegoldó erővé válhat. Világossá teszi a tettek következményeit, feltárja a korlátokat, s rámutat a társadalom szándékainak finom összefüggéseire is. Ezen az elméleti síkon születnek és formálódnak a lokális, regionális és globális környezeti rendszerek működésében meghatározó szerepet játszó döntések is, melyek eredménye idővel a gazdasági és épített környezetben válik láthatóvá, hatásuk pedig a természeti és a társadalmi környezetben jelenik meg (Enyedi 2000). Ebből kiindulva feltételezhető, hogy a környezeti alrendszerek harmonikus működésében, a társadalmi tevékenységek környezeti hatásaiban, a környezetszennyezésben és magában a környezetvédelemben is a társadalom gondolkodása alapvetően meghatározó lehet. A környezettudat mennyiségi, folyamatosan bővíthető tudás. 3

Belőle a környezettudatosság akkor alakul ki, amikor a környezet értékeinek ismerete párosul a tevékenységek környezeti hatásának ismeretével. A környezeti tudatosság (környezettudatosság) fogalma a konkrét cselekvések által túlmutat a környezeti tudaton. A környezettudatosság a társadalom és tagjai számára legmegfelelőbb, hosszú távú környezeti érdekeket céltudatosan ötvöző, tudományosan megalapozott gondolkodás és az azon alapuló magatartásforma, melynek gyakorlati célja az ember környezet viszony harmóniájának megteremtése. A komplex és emberközpontú társadalom- és környezet szemlélet az embert teljes materiális és inmateriális elemekből felépülő környezetében vizsgálja. Ebben a felfogásban Földünk egy többszörösen összetett környezeti nagyrendszer, mely geoszférák és különböző földrajzi terek rendszereiből alapvetően a természeti és a társadalmi-gazdasági környezeti alrendszerek és azok további alrendszereiből áll. (Pécsi 1972, 1974, 1981, Marosi 1981, Kerényi 1995, Tóth 1997) Ezek magukban foglalják valamennyi geoszférát és alkotóikat, az ember által létrehozott mesterséges és a beavatkozásokat követően átalakuló fizikai-épített környezetet, valamint ezen túl a társadalmi, intézményi, gondolati-morális és effektív cselekvési környezetet is. A kutatók egy része a településeket külön környezeti rendszer-kategóriának tekinti. A településkörnyezet olyan nagyrendszer, amely összekapcsolja a természeti-földrajzi és társadalmi környezetet. A természeti-földrajzi környezeti rendszernek elvben két alrendszere lehet: (a) a természetes környezet és (b) az átalakított környezet. A települések esetében csak átalakított környezetről beszélhetünk A teljes környezet másik kapcsolt rendszere a társadalmi-gazdasági környezet. Ennek három alrendszerét különböztetjük meg: az épített környezetet, a gazdasági környezetet és a kulturális-mentális környezetet (Enyedi 2000 1.o.) A fő környezeti rendszerekben a környezeti tudatosság a kulturális-mentális környezet összetevőjeként, a társadalom környezettel kapcsolatos értékrendjeit és ideáit jeleníti meg. A környezetről alkotott szubjektív, nem pontos méréseken alapuló véleményeket elsősorban a kulturális közeg, a társadalmi csoportok és a szubkultúrák értékrendje, valamint az emberek személyiségi összetevői határozzák meg. A legtöbben társadalmi helyzetük, gazdasági, politikai, egzisztenciális és egyéb érdekeik szerint látják és értékelik a környezeti problémákat (Szirmai 1999). Az eltérő érzékenységű kulturális és politikai jogi berendezkedés a magatartásbeli berögzülések alapvetően determinálják a problémákra adott válaszokat. Az ökológiai károk okozta következményeket elvileg tehát minden társadalmi csoport másként éli meg de egy adott közösség környezeti tudatosságáról csak gyakorlati eredmények alapján rajzolhatunk képet (Giddens 1990, 2000). Más és más lehet egy mikroközösségek reakciója, egy-egy városé, régióé, nemzeté és a globális közösségé. A környezeti indíttatás tehát eltérő szubjektív. 3. A környezeti szemlélet szerepe hazánkban és az Alföldön Kiindulópontom szerint (csakúgy mint mindenütt, hazánkban is) a környezeti rendszerek dinamikus egyensúlyát a megfelelő környezeti szemléletmód gyakorlatban való alkalmazása teremtheti meg. Az így kialakított környezetbiztonságnak pedig minden szinten érvényesülnie kell. A globális szintről közelítve, a megfelelően működő környezeti rendszerek alapfeltételei a lokális értékek megőrzésének, ugyanakkor az ideális esetben harmonikusnak tekinthető globális tér sem lesz hosszú távon fenntartható, ha nem fenntarthatók a települések, a régiók vagy a tájak. A megfelelő környezeti etika, szemlélet és aktivitás kialakítása különösen azokban a térségekben sürgető, ahol a tájak és településkörnyezeti rendszerek fenntarthatósága egyedül 4

komplex, környezeti-gazdasági-társadalmi programokkal, vagy épp a környezetvédelem más ágazatokba való integrálásával érhető el. Ilyen térségeknek tekintem a későbbiekben bemutatásra kerülő, kutatásba vont hazai mintaterületeket ; a Duna-Tisza közi Homokhátság tanyás térségeit és a Tisza mente településeit. Feltevésem szerint, a hazai tájak, térségek és települések környezetének megújulása és fenntarthatósága csakúgy, mint bárhol a világon a környezeti tudatosság függvénye. Az érintett társadalom meglévő ismeretei, a lakosság szubjektív értékítélete és a morális elvekre épülő konkrét környezeti döntései és tettei meghatározzák az érintett vidéki és városias terek jövőjét. Megítélésem szerint a felelősségteljes környezeti gondolkodás és cselekvés az egyetlen válaszlehetőség azokra a szerteágazó problémákra, amelyek gátolják a fenntarthatóságot és megakadályozzák, vagy lassítják a térségek társadalmi-gazdasági fejlődését. A legtöbb környezettudatosságot érintő kutatás szerint a magyar társadalom döntéshozói és lakossági szintjén, a környezetről való távlatos gondolkodás alapjai az utóbbi néhány évben már megjelentek (Havas 1995, Varga 1997, Gallup 2004). A hazai természeti tájak és a társadalmi környezet fejlődését célul kitűző elvek számos területen kiforrottnak tekinthetők. A meglévő fejlesztési dokumentumok, a tudatos tervezést az Alföld regionális és települési szintű fejlődését tekintve is kiemelten fontosnak tartják. A homokhátsági tanyák agrárkörnyezetvédelmi és szociális szerepének együttes megújítása, vagy a Tisza mentén a természetvédelem és az ökoturisztika funkcióinak összehangolása egy-egy példát jelenthetnek a tudatos, környezeti tervezésre, melynek eredménye a biztonságos és fenntartható környezet. Ennek ellenére a legtágabb értelemben vett környezet fejlődése a vizsgált térségekben vontatott, a lakosság életszínvonalának javulása számos ponton szinte kilátástalan. A lemaradást és az akadozó fejlődést eddig főként gazdasági okokkal magyarázták. Ez részben helytálló. A legtöbb probléma azonban nem csupán a tőkehiánnyal, de a megfelelő környezeti szemléletet és ismereteket mellőző szakmai és morális hiányosságokkal, valamint a lokális társadalmak által rendre elkövetett, károkozó vagy passzív magatartással hozható összefüggésbe. A legfőbb környezetpolitikai hiányosságnak pedig az tekinthető, hogy korábban a tervezési és döntéshozói szinteken nem, vagy nem elégséges mértékben vették figyelembe, hogy a települések környezeti, gazdasági, társadalmi konfliktusainak feloldása egyszerre jelentkezik megoldandó problémaként. Az adott térségekben, az elmúlt években tapasztalt problémák igazolják, hogy a környezeti állapot javítását célzó megoldási lehetőségek kidolgozásához a hagyományos környezetszempontú értékeléseken túl elkerülhetetlen a lakosság és a felelős állami és önkormányzati szervek környezeti szemléletének és tevékenységeinek megismerése és az ezekkel kapcsolatos hiányosságok feltárása. Mindezek alapján úgy vélem, hogy a környezettudatosság és a vele összefüggésben lévő földrajzi tényezők vizsgálata, valamint az ezekkel összefüggő természeti-társadalmi konfliktusok feltárása hazánkban is időszerű és fontos feladattá vált. 4 A Duna Tisza közi Homokhátság tanyás térségeinek környezettudatos fenntarthatóságáról A homokhátsági tanyás térségek fenntarthatósága az elmúlt években kérdésessé vált. Ezeket a területeket korszerűtlen és hézagosan kiépített infrastruktúra, alacsony gazdasági versenyképesség, magas munkanélküliség, nagy lakossági elvándorlás, átlagtól elmaradó intézményi ellátottság, ezekből fakadóan csökkenő életszínvonal jellemzi. A Duna-Tisza közi alföldi, rurális terek hátránya igen nagy, s ez kihat az egész térség jelenlegi környezeti 5

állapotára, a települések fejlődésére és fejlesztési lehetőségeire is. Sajnos számos jel mutat arra, hogy a társadalmi-gazdasági folyamatok nem segítik elő ezen belső perifériák fejlettebb térségekhez történő felzárkózását, a meglévő regionális különbségek tovább nőnek, konzerválódnak. Amennyiben ez a tendencia folytatódik, a szóban forgó területek elveszíthetik népességüket is. A szórványtelepülésekre jellemző sajátos tájfenntartó, gazdasági és kulturális funkciók megszűnésével nagy területre kiterjedő környezeti válság következhet be, amely az egész országra kihatással lehet. A térség problémáit korábban már többszörösen feltárták, azonban a forráshiánnyal küszködő helyi önkormányzatok mozgásképtelensége és az országos, valamint helyi döntések elmaradása miatt megoldási javaslat a mai napig nem született. A környezetpolitikai tanácstalanság egyik legfőbb oka, hogy korábban nem vették figyelembe a térség mozaikosságát, földrajzi összetettségét. A tanyás térségek környezeti konfliktusai nem vizsgálhatók kizárólag a környezetvédelem klasszikus, infrastrukturális vonatkozású rendszerében, mivel a tanyák az azokat körülölelő tájak és a környező települések egy komplex rendszer strukturális és funkcionális alkotóelemei, melyeknek fenntarthatósága számos tényező függvénye. A jelenlegi helyzet felszámolása és a tanyák jövőbeli megóvása érdekében a tanyasi körülmények között zajló változásokat tehát új megvilágításba kell helyezni. Először is tisztázni kell, hogy a homokhátsági tanyavilág megőrzése a hagyományos gazdálkodási formák és a sajátos tájképi értékek fenntartása érdekében kiemelkedő feladat, az alföldi családok ezrei számára pedig sorskérdés. A specifikus, magyar településforma támogatása, a külterületeken élő közösségek segítése az egész társadalom számára fontos, hiszen a tanyákon élők tartják fenn, védik és ápolják közvetlen környezetüket, s ha ők eltűnnek, eltűnik a térségért felelősséget érző, gondoskodó emberek egy jó része is. Ezért meg kell tartani a tájat a benne élő emberrel és az egyedülálló élővilággal együtt, hiszen a hagyományos gazdálkodás, a jellemző tanyai életforma jelentős szerepet játszott a kiskunsági táj mai képének kialakulásában, s a jövőben is nélkülözhetetlen a természeti értékek megőrzésében. A területet érintő környezeti-stratégiai kitörési pontok keresésekor prioritást kell kapnia a műszaki infrastruktúra korszerűsítésének, a közvilágítás, a külterületi úthálózat, a gáz-, telefon- és szennyvízhálózat fejlesztésének, valamint a kommunális hulladék kezelésének. Ehhez természetesen a lakosság, valamint az önkormányzatok, a humán szféra felkészültségének és tudásának színvonalát is javítani kell. Az önkormányzatoknak be kell kapcsolódniuk az EU-s és országos programokba, maradéktalanul ki kell használniuk a támogatások nyújtotta segítséget. A hatékonyabb cselekvés további előfeltétele a lokális és regionális együttműködés, mellyel az egyes települések az adottságokat és korlátokat figyelembe véve "megoszthatják" egymás között a környezetgazdálkodási feladatokat. A kiegyenlítettebb fejlődéshez és a környezetbiztonság növekedéséhez a térség településeinek közös hosszú távú környezeti stratégiára van szüksége, melyben az infrastruktúra fejlesztése mellett egy modern szemléletű tanyai gazdálkodásnak kell helyt adni. Továbbá támogatni kell a mezőgazdaság környezetkonform megoldásainak terjedését, amely megoldások a nemzeti parkok eredményesebb természetvédelemével és a javuló társadalmi szintű környezettudatos magatartással együttesen a lokális és regionális környezeti kultúra alapja lehet. A Duna Tisza közi Homokhátság ökológiai rekonstrukciójának igénye már a korábban kialakult vízháztartási problémák és a jelenben is zajló környezeti állapotromlás miatt egyre sürgetőbb. A felelős okok, az emberi beavatkozások szerepének további vizsgálata mellett azonnali földhasználatbeli változtatásokra, fokozott víztakarékosságra, valamint a vízpótlási törekvések morális és anyagi támogatására van szükség. A vízkészletek állapotát befolyásoló valamennyi emberi hatótényező folyamatos elemzésére, monitorozására és irányítására van 6

szükség, s ebben kiemelten fontos szerepet kell kapnia a természetvédelem és a mezőgazdaság összehangolásának. Meg kell ismerni a reális tájrehabilitációs korlátokat és a társadalmi igényeket és ezek függvényében meg kell határozni a lehetséges megoldásokat. Be kell látni, hogy az itt élő százezrek tevékenységeinek teret kell adni, de csak egy bizonyos határon belül. A térség gondjai igen összetettek, a tanyás övezetek területfejlesztése további összehangolt, tudományos kutatásokat, összehangolt környezettudatosabb tervezést és környezetpolitikát és társadalmi részvételt követel a lakosság és a térségért felelősséget vállalók részéről. 5. Az Alsó-Tisza-mente fenntarthatósága a környezettudatos településfejlesztés tükrében A többszörösen áttételes, időben és térben egyszerre jelentkező környezeti konfliktusok a tanyás térségekhez hasonlóan (általánosságban) a Tisza-menti, vidéki régiók társadalmát is kiszolgáltatott helyzetbe sodorták. Az utóbbi években jelentkező hatalmas árvizek, a mezőgazdasági területekre nagy veszélyt jelentő belvizek, ugyanakkor az aszályhajlam megerősödése már alapjában súlyos környezeti problémaként jelentkezik az Alsó-Tisza-mentén is. A terület környezeti állapotát tovább rontják az időszakonként jelentkező határon túlról eredő drasztikus vízszennyezések. A bevezetett, s már szigorítottnak tekinthető intézkedések és szabályozók ellenére sajnos még belföldön is akadnak olyan különböző szennyezőforrások, amelyek a vízminőség romlását eredményezik. A települések alapvető környezeti gondjai közül az egyik legsúlyosabb probléma a csatornázottság és a szennyvíztisztítás elmaradottsága. A dél-tisza-völgyi települések alig harmada tekinthető teljes körűen csatornázottnak, sok településen pedig egyáltalán nincs szennyvíztisztítás. További gondot jelent, hogy a Tisza gátjain belül több száz épület van. A gátakon belüli épületekben keletkező szennyvíz nagy része normál vízállások esetén is a Tiszát terheli, az árvíz alkalmával az emésztőkből kikerülő szennyvíz pedig gyakran komoly fertőzésveszélyt jelent. Komoly veszélyt jelentenek a talajvízre, egyes esetekben a vízzáró réteget átütve, a felszín alatti ivóvízbázisokra is a településeken illegálisan működő fúrt kutak és az engedély nélküli, vagy nem megfelelően üzemeltetett hulladéklerakók, melyek jelentős része nem felel meg a környezetvédelmi előírásoknak. További kedvezőtlen hatása van a tájak elhanyagolásának, rendezetlenségének, az erdők tarvágásának, a szántóterületek parlaggá válásának, az allergén gyomnövények elszaporodásának. A környezeti problémákat, a környezeti tudattal kapcsolatba hozó korábbi területi kutatások alapján megállapítható, hogy a folyó-menti települések környezeti infrastruktúrájának korszerűtlenségén túl, jelentősen rontja a helyzetet a prominens személyek ismeretének hiányossága, a lakosság környezeti érzékenységének esetlegessége (Vári 1999, Fazekas, Szabó 2000, Diebel, Szabó 2000). A környezetvédelem korábbi alacsony hatékonyságának, a települési környezetpolitika elmaradottságának egyik fő okozója a lakosság tájékozatlansága és közömbössége, valamint az önkormányzati tisztségviselők környezetvédelmi szakmai tapasztalatának és tudásának hiánya volt. Ezt tükrözte az a tény, hogy 2001-ben a települések 90 %-án még nem volt helyi környezetvédelmi program. A környezeti infrastruktúra fejlesztése a lakosság közügyekbe való bevonása sokszor nem anyagi erőforrások, mindinkább lokális környezeti tudatosság és tervezés hiányában maradt el. A Tisza-vidék környezeti válsága rendkívül összetett. A problémákat ennek megfelelően több irányból lehet megközelíteni és a megoldások is sokfélék. Az ökológusok elsősorban a természetvédelmi értékek megóvásáért küzdenek, a vízügyi mérnökök más szakterületeken dolgozó szakemberekkel karöltve a Vásárhelyi Terv továbbfejlesztésének 7

stratégiáján dolgoznak, a környezettel, a sajátos geográfiai viszonyokkal foglalkozó kutatók pedig a fenntartható fejlődés kritériumait tárják fel a térségben. A folyóvölgy környezetéért azonban nem csupán a természetet védő gondoskodás, a racionális mérnöki látásmód, vagy a terület - és vidékfejlesztő szemlélet lehet felelős. Az ökológiai folyosó biodiverzitásának megőrzése, a természetközeli - mezőgazdálkodási elméletek gyakorlatba való átültetése, a gátak, vésztározók megtervezése és megépítése valóban a legfontosabb feladatok közé tartoznak, ilyen értelemben nélkülözhetelen tényezői a Tisza menti települések fejlődésének. Az ártéri erdők telepítésekor, a falvak szennyvíz-elhelyezési gondjainak megoldásakor, vagy épp egy új aszfaltút építése kapcsán néha úgy érezhetjük mindent megteszünk, hogy a folyó és melléke magára találjon. A legtöbb stratégiából, programból azonban hiányzik egy igen lényeges szempont: - a társadalmi-gazdasági környezet és a természetes tér egymásra hatásából, összefüggéseiből adódó krízis magyarázata és általában az erre vonatkozó megoldási lehetőségek kidolgozása is csak részleteiben történik meg! Felmerül a kérdés, vajon nem feledkezünk-e meg arról a Tisza mentén élő másfélmillió emberről, akik szociális, kulturális és gazdasági problémáinak megértése és kezelése nélkül nem biztosítható a térség településeinek fenntarthatósága? Az elmúlt években az állam (pl: Vásárhelyi terv továbbfejlesztése), az önkormányzatok és a lakosság tudatos környezetszempontú törekvéseinek köszönhetően a helyzet kissé javult. Az illetékes állami környezetvédelmi szervek munkája ugyan nem vált sokkal hatékonyabbá, de tevékenységükben egyre érezhetőbb, hogy fontosabbá válik az eredményes és demokratikus környezetpolitika, a regionális, lokális környezetgazdálkodás kialakítása és megerősítése, ezzel együtt a térségi környezeti értékek megőrzésének összeegyeztetése a helyi gazdasági fejlődéssel és a lakosság környezetbiztonságának javításával. Örömmel állapítható meg az a tény is, hogy a településeken bővült a környezettermészetvédelmi célú civil szervezetek száma. E szervek érdekképviseleti jellegükön túlmenően jelentős részt vállalnak a környezeti nevelésben, tanácsadásban, információszolgáltatásban. Aktívan részt vesznek a helyi környezetvédelmi jogalkotásban, esetenként közreműködnek a különféle hatósági (engedélyező, ellenőrzési) eljárásokban is. A tiszai élőhelyek, települések fenntarthatóságában egyre inkább meghatározóvá válik a helyi társadalom aktivitása, a lakosság modern szemléletű tudásának gyarapodása, öntudatra ébredése. Ehhez cselekvőképessé kell tenni az önkormányzatokat és a szakembereket, és a velük minden téren együttműködő lakossági civil szervezeteket is. A csak magunkra számíthatunk felfogást ki kell egészítenie a kríziskommunikáción jóval túlmenő egyéni és közösségi tenni akarásnak, nem csak az áradások idején, hanem a katasztrófák utáni időszakokban is érvényesülnie kell a közös munkának és a kölcsönös segítségnyújtásnak. Az, hogy a településkörnyezeti rendszerekben a környezet-szempontúság dominanciája, a tájékoztatáson alapuló helyi, hivatalos információáramlás, a helyi vezetőkbe vetett bizalom érvényesülhessen, nem csupán politikai, vízügyi érdekek érvényesítésének, de a lakosság felelősségérzetének, anyagiakban és szellemiekben megmutatkozó áldozatkészségének, sőt bizonyos fokú kulturáltságának függvénye is. Hosszú távon és nem csupán az árvizek kezelésében, de az egész Tisza vidék fenntartható fejlődésében ez a legfontosabb tényező. 8

6. Összegzés A vizsgált térségek integrált vidékfejlesztésének kiinduló elvei a rendszerszemléletű környezettudatos gondolkodás alaptételeivel azonosak. A sokat hangoztatott fenntarthatóság, szubszidiaritás, decentralizáció, az ökológiai és ökonómia párhuzama, a partnerség, a nyilvánosság és a szolidaritás az előrelátó racionális és felelősségvállaló etikus gondolkodásban gyökereznek. Ezek az ideák határozzák meg a vidékfejlesztési döntések előkészítését és meghozatalát is. A beavatkozások az elvek révén válnak áttekinthetővé és távlatokban is követhetővé. Ehhez természetesen a térségi programokat európai módon professzionalizálni kell. A programok mellé pedig társadalmi összefogást és tudást kell rendelni, hogy mindenki - legyen gazdálkodóról, vagy egyszerű lakosokról szó, mindannyian megértsék, hogy a táj olyan érték, amelyet a következő évtizedekben nem használhatnak úgy, mint ezelőtt. Mind a homokhátsági tanyás mind a tiszai térségek esetében figyelembe kell venni, hogy a kedvezőtlen, antropogén hatásokra bekövetkezett változások ellenére a Homokhátság, valamint a Tisza hullámtere és ártere, az érintett települések bel-és külterületei, valamint a mezőgazdasági és erdőterületek, jelentős környezeti értéket képviselnek. Az ökológiai stabilitás növelése, a települések környezeti fenntarthatósága, a tájak rehabilitációja, nem csak az ott élők érdeke, hanem a környezetért felelős állami és térségi, települési vezetők és tervezési-irányítási döntéshozók kötelessége. Hogy végre történik-e valami előremozdulás, az alapvetően a felelősségérzeten és az érintett települések lakosainak, vezetőinek elhivatottságán, tudásán és munkáján fog múlni. Ehhez minden területen szükség lesz előrelátó és kompromisszumokra kész gondolkodásra és aktív cselekvésre. Be kell látni, hogy a környezetpolitikai intézkedések elmaradása, a települések hanyatlását, a gazdasági teljesítőképességének további csökkenését hozhatja magával. Ezért valamennyi lokális programnak illeszkednie kell azokhoz a nemzeti és globális érdekekhez, amelyek ma a modern környezetet megóvó szemléletet kívánják érvényesíteni. A politika és a gazdaság országos, regionális és lokális szereplőinek tudniuk kell s ez a tudás a döntő - hogy az érintett területek egy olyan ökológiai és kulturális terek, amelyek az egész Alföld társadalmigazdasági jövőjében meghatározóak lehetnek. Ez a tudás a környezeti konfliktusok megoldásának elsődleges kulcsa. 9

Irodalomjegyzék Albert, J., Farkas, J. (1997) Környezetszociológia Veszprémi Egyetemi Kiadó Enyedi, Gy. 1983. Földrajz és társdalom Magvető Bp. Enyedi, Gy. (2000) (szerk.) Magyarország településkörnyezete, Magyarország az ezredfordulón, 2000, Stratégiai kutatások a Magyar Tudományos Akadémián, 1-8.o Fazekas, I. (2001) Területi Statisztika 2001 máj. 4. évf. 3. A lakosság környezetvédelmi orientációjának vizsgálata a Tisza mentén 246-268.o. Fishbein, M. (1967) Az attitűd és a viselkedés predikciója In: Halász, L., Hunyady, Gy., Marton, M. (szerk): Az attítűd pszichológiai kutatásának kérdései Akadémiai Kiadó 1979 306-331.o Fodor, I. (2001) Környezetvédelem és regionalitás Magyarországon Dialóg Campus, Bp.-Pécs Giddens, A. (1990) The Consequences of Modernity. Cambridge: Polity Press Giddens, A. (2000) The Third Way and Its Critics. Cambridge : Polity Press. Havas, P. (szerk) (1995) Környezeti kapcsolatok - Természettudományokkal Európán Keresztül Országos Közoktatási Intézet, http://www.oki.hu/oldal.php?tipus=ember&kod=194 Kerényi, A. (1995) Általános környezetvédelem, Szeged, MOZAIK O. S Kerényi, A. (2003) Környezettan, Természet és társadalom globális nézőpontból Mezőgazda Kiadó Bp. Kerényi, A. (2003) Európa természet- és környezetvédelme Nemzeti Tankönyvkiadó Bp. Kollmuss, A., Agyeman, J. (2002) Mind the Gap Environmental Education Research 2002 vol.8 no.3 (August) Láng, I. (1980) A környezetvédelem nemzetközi körképe Mezőgazdasági Kiadó, Budapest László, E. (2001) Az új tudományos világkép elmélete és jelentősége a gyakorlatban. http://www.univpecs.hu/index.php?data=allap&rid=6859&cp=33 Maloney, M. P. and Ward, M. P. (1973) Ecology: Let's Hear from the People. American Psychologist, July 1973. 583-586. o. Meadows, DH, DL Meadows, J. Randers & WW Behrens III (1972) The Limits to Growth (A növekedés korlátai) Universe Books, New York, Sears, D., Funk, C. (1991) The role of self-interest in social and political attitudes Advances in experimental social psychology San Diego, CA: Academic Press. Szirmai, V. (1999) A környezeti érdekek Magyarországon Budapest, Pallas Stúdió. Varga, A. (1997) Környezeti attitűdők és ismeretek vizsgálata 13-16 éves diákok körében Pszichológia Szakdolgozat ELTE 1997. Vida, G. (2003) Helyünk a bioszférában, Bp. Zimmermann, L. K. (1996) Knowledge, Affect and the Environment: 15 Years of Research (1979-1993) In: The Journal of Environmental Education Vol 27.Nu: 3. 1996 Spring 10