tanulmányok HORVÁTH RICHÁRD A FAVÁR REJTÉLYE, AVAGY MENNYIRE RÉGI ÚJVÁR VÁRA? 1 Németújvár várának vélelmezett története a kezdetektől a 13. század végéig Alábbi dolgozat megszületése körül dacára annak, hogy klasszikus egyszerzős munkáról van szó, kissé meglepő módon, mások is bábáskodtak a szerzőn kívül. Jelen sorok írója ugyanis négy esztendővel ezelőtt, a Feld Istvánt ünneplő tanulmánykötetben jelentette meg egy írását, melyben néhány sor erejéig érintette Németújvár (ma Ausztria, Güssing) várának korai történetét. Itt a források korántsem teljességének ismeretében a vár építtetőjének kérdésében nem tudott perdöntő eredményre jutni, így sorait azzal zárta: a magánbirtoklás és főleg a magánépítés legfeljebb feltételezhető, de nem bizonyítható. 2 Kevéssel ezt követően maga az ünnepelt ismertette a tiszteletére szánt kötetet, s ennek során e várépítést tárgyaló dolgozatot is alapos kritikája tárgyává tette. Írásának ismertetésére, az esetleges ellenvélemény kifejtésére most nem kerülhet sor, ám azt rögzíteni érdemes, hogy Németújvár esetében, teljes joggal, ő is észrevételezte a bizonytalanságot a megfogalmazásban. 3 Ebbéli észrevétele, illetőleg a témában Feld Istvánnal 2013 tavaszán folytatott levelezésem, majd az ekkor felbukkanó bizonytalanságok eredményeképpen született meg az elhatározás, hogy Németújvár Árpád-kori történetét alaposabban megvizsgáljam, s a fentebbi kétértelmű állítás helyett választ adjak az építtető személyének és az építés idejének kérdésére. Emellett azonban akad más érv is, ami indokolja az összefoglalást. Ha ugyanis áttekintjük a vár és az azt építő Héder nemzetség korai történetére vonatkozó irodalmat, meglepő észrevételt tehetünk. Amíg ugyanis a nemzetség eredetét illetően szinte kényezteti az érdeklődőt a közel évszázados szakirodalmi hagyomány, eladdig a vár korai történetét illetően ilyen áttekintéssel nem rendelkezünk. Részben ebből is fakadt a fentebb tárgyalt határozatlanság, azaz sem 2011-ben, sem pedig 2013-ban nem tudott a kutatás egyértelműen állást foglalni a tekintetben, hogy vajon a várat a magyar király, avagy egyik tekintélyes bárója emelte-e. 4 A kérdés ráadásul korántsem érdektelen az Árpádok hatalomgyakorlási módszerének megismerése, értelmezése terén. Ugyancsak kételyeket ébreszt, hogy a német és magyar nyelvű irodalomban az erősség kezdeteinek tárgyalá- 1 A szerző az MTA BTK tudományos munkatársa. A kézirat elkészítéséhez szükséges kutatásokat az OTKA (K 100749. sz.) támogatta. A krónikakutatás irodalmának szinte áthatolhatatlan dzsungelében való eligazodásban nyújtott segítségéért Mikó Gábor, míg a kézirathoz fűzött megjegyzéseiért Feld István és Zsoldos Attila fogadja ehelyütt is hálás köszönetemet. 2 Horváth Richárd: Várépítés engedélyezése az Árpád-kori Magyarországon. In: Várak nyomában. Tanulmányok a 60 éves Feld István tiszteletére. Szerk. Domokos György Kovács Gyöngyi Miklós Zsuzsa Mordovin Maxim Terei György. Budapest, 2011. 87. 3 Feld István: Reflexiók Baráz Csaba, Wolf Mária és Horváth Richárd tanulmányaira. Castrum, 16. (2013/1 2.) 104. 4 Amint a korszak legfőbb kézikönyve sem tudott e kérdésben dűlőre jutni: Engel Pál Feld István: Németújvár. In: Korai Magyar Történeti Lexikon 9 14. század. Főszerk.: Kristó Gyula. Budapest, 1994. (a továbbiakban: KMTL) 487. Castrum, 18. (2015) 5 24.
6 Horváth Richárd sakor egy korai favár említéseire bukkanhatunk, amelyet (később?) egy monostor, majd a ma ismert kővár korai periódusa követett volna. Nos, aligha kell tehát hosszabban bizonygatni, efféle ellentmondások, az Árpád-kor forrásviszonyai között voltaképpen ideális számúnak tekinthető kútfő, illetőleg a fentebbi viták megléte esetén várakkal foglalatoskodó kutatónak szinte kötelessége állást foglalnia a kérdésben. Különösen, ha ilyen érdekes kérdésről van szó A favár és a krónikás hagyomány Ha a (Német)Újvárra vonatkozó, s az utóbbi bő évszázadban napvilágot látott irodalmak híradásait kívánjuk számba venni, az időrendet betartva a magyarországi Árpádkor tudományos kutatásának alapjaihoz kell visszatérnünk. Nem kisebb tekintély, mint Pauler Gyula jóvoltából tudhatja meg ugyanis az utókor, hogy a 12. század közepe táján Magyarországra költöző, Stájerországból származó 5 Wolfer (és testvére: Héder) a mai Németújvár hegyére is adományt nyerve az ott álló puszta hegyen favárat építtettek, és a király, az előkelők és a győri püspök engedelmével monostort is emeltettek. 6 Mindezek ismeretében a kései kutató nem tehet mást, mint áttekinti a későbbi irodalmat abban a reményben, hátha segítségére szolgáló adatokkal találkozik. Ám sok esélye itt sincs: fellapozva Árpád-kori váraink máig egyetlen adattárát, rögvest tudomására jut vélhetőleg Pauler Gyula nyomán, hogy 1225 előtt a Héder nemzetség őse Küszin hegyén favárat épített és bencés monostort alapított, amelyet III. Béla vett el utódaitól és a régi vár helyén újat emelt kőből. 7 Utóbbi megállapítás tehát amely egészen napjainkig meghatározza az erősség korai történetét kisebb-nagyobb mértékben érintő dolgozatokat a vár eredetét illetően 8, makacsul tartja magát a honi irodalomban. Mindezekkel szemben rögzítenünk érdemes, hogy nem ez az egyetlen álláspont a téma kutatását illetően. Kevéssel Fügedi írását követően a magyar történetírás legutóbbi nagy összefoglalása számára áttekintette e kérdést Kristó Gyula is, aki más eredményre jutott. Kristó nem változtatott a képen jelentősen: elfogadta ugyan a favár létét Küszén hegyén, ám annak építését nem a Héderek őseihez, hanem III. Bélához kötötte. 9 Ugyancsak III. Bélát tette meg várépítőnek, igaz korábban, Mályusz Elemér is, ám érvelésében az iménti szöveghe- 5 A betelepülés és körülményei régtől jól ismertek a magyar kutatás számára: Stessel József: A Héderváriak ősei Karintiában. Századok, 16. (1882) 57 59., Wertner Mór: A magyar nemzetségek a XIV. század közepéig II. Temesvár, 1892. 1 13., Uő.: A Güssingiek. Századok, 29. (1895) 42 45., Pór Antal: Kőszegiek vagy Kősziniek? Századok, 37. (1903) 475 476. Ugyanitt Karácsonyi János ellenvéleményével: 476 477. Újabban a témáról a források és az irodalom áttekintésével: Heinz Dopsch: Die Hengistburg, Wildon und die Herkunft der Grafen von Güssing. In: Die Güssinger. Beiträge zur Geschichte der Herren von Güns/ Güssing und ihrer Zeit (13/14. Jahrhundert). Hrsg. Heide Dienst Irmtraut Lindeck-Pozza. Eisenstadt, 1989. 185 196. (Másodközlés. Első megjelenési helye: München, 1968.). 6 Pauler Gyula: A magyar nemzet története az Árpádházi királyok alatt I. Budapest, 1899. 256. 7 Fügedi Erik: Vár és társadalom a 13 14. századi Magyarországon. (Értekezések a történeti tudományok köréből. Új sorozat 82.) Budapest, 1977. 170. 8 Csupán illusztrációképpen: Heinz Dopsch: Die Hengistburg i. m. 186., Wolfgang Meyer: Der Burgenbau zur Zeit der Herren von (Güssing)-Güns im heutigen Burgenland. In: Die Güssinger. Beiträge zur Geschichte der Herren von Güns/Güssing und ihrer Zeit (13/14. Jahrhundert). Hrsg. Heide Dienst Irmtraut Lindeck-Pozza. Eisenstadt, 1989. 273., Bakay Kornél: Árpád-kori vár, lakótorony és védmű Kőszegen. Savaria. A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 19/2. (1990) 46., Georg Clam Martinic: Burgen und Schlösser in Österreich. Von Voralberg bis Burgenland. Wien, 1998. 15., Dénes József: Kitéve az ellenségnek, mint valami céltábla Németújvár. Várak, kastélyok, templomok 4. (2008/4) 7. 9 Magyarország története. Előzmények és magyar történet 1242-ig I-II. Főszerk.: Székely György. Budapest, 1984. I. 1158. (A vonatkozó fejezet Kristó Gyula munkája).
A favár rejtélye, avagy mennyire régi Újvár vára? 7 lyet lejegyző Kézai előképének tekintett Ákos mester tévedésének tartva a Héderek általi építést. 10 Legújabban Zsoldos Attila, majd Koltai András minősítette pontosabb építési időpont meghatározása és egy korai favár létének feltételezése nélkül királyi építésűnek a várat. 11 A fentebbi irodalmak ismeretében tehát a kérdés eldöntéséhez aligha marad más választás, mint visszatérni a kevés számú elbeszélő és okleveles forráshoz, s azokat újra elemzésnek alávetni. Kis utánajárással e szakirodalmi munkák (s így a favár létének) alapját jelentő kútfő is azonosítható: a korai elbeszélő források, a krónikás hagyomány egy kitüntetett darabjáról van ugyanis szó: Kézai Simon 1282 1285 között készült történeti munkájának azon függelékéről, amelyben az országba érkezett jövevény nemzetségeket veszi számba. Ebben egy fejezetet szentel a Héderek érkeztének, s szól első adományaikról is: Ezután Wolfer jött fivérével, Hedric-el, valamint negyven páncélos lovaggal Vildoniából. Ez szálláshelyül a Güssing hegyet kapta, ahol favárat, majd szerzetes kolostort építtetett, amelyben halála után eltemették. Tőle származik a Héder nemzetség 12 Nemigen kell hosszabban magyarázni, a szöveghely önmagáért beszél: sikerült rálelnünk az irodalomban magát oly makacsul tartó favár-említések ősforrására. Láttuk, a szakirodalmak közül jónéhány kétely nélkül vette át Kézai állítását, ám egy mellőzhetetlen tény figyelembevétele legalább is a vár korai létét illetően bizonyosan mind ez ideig elmaradt. Az tudniillik, hogy a krónikakutatással foglalkozó irodalom eredményei nyomán azt mondhatjuk: Kézai szövegének idevágó része korábbi munka átvételén nyugszik. Ez nem más, mint az úgynevezett V. István-kori gesta és az azt megelőző 13. század közepi krónikafolytatás. 13 Ennek minket érintő lényege az, hogy Kézai a jövevényekről (így a Héderekről és favárukról) szóló tudósítást is korábbi szöveg felhasználásával készítette, az ott olvasottakat foglalta össze, bővítette, rövidítette saját műve számára. Nem marad más lehetőség, mint hogy a krónikakompozíció nemzetséglistájának szövegét és annak variánsait is górcső alá vegyük. Meglepheti az olvasót, hogy ez a korábbi szöveg Kézai változatánál lényegesen hoszszabb. Ennél is fontosabb ugyanakkor, hogy nem csupán terjedelmi a különbség, hanem tartalmi is. Lássuk magát a szöveget: Ezután Németországból a Heinburg grófoktól származó Wolfger a fivérével, Heidrich-kel háromszáz páncélos vitéz élén érkezett. Az biztos, hogy Géza fejedelem neki adta örökös szállásbirtokul a Güssing-hegyet és a Győr melletti Duna-szigetet: itt favárat építtetett, és ugyancsak ezen a hegyen kolostort alapí- 10 Mályusz Elemér: Az V. István-kori gesta. (Értekezések a történeti tudományok köréből 58.) Budapest, 1971. 72 73. 11 Zsoldos Attila: A vasi várispánság felbomlása. Vasi Szemle 54. (2000) 43. Koltai András: Batthyány Ádám. Egy magyar főúr és udvara a XVII. század közepén. (A Győri Egyházmegyei Levéltár Kiadványai. Források, feldolgozások 14.) Győr, 2012. 166 167. 12 Anonymus: A magyarok cselekedetei. Kézai Simon: A magyarok cselekedetei. (Millenniumi Magyar Történelem. Források) Fordította: Veszprémy László, Bollók János. Budapest, 1999. 120. Eredetije: Postea Wolfer cum Hedrico fratre suo introivit de Vildonia cum XL militibus phaleratis. Huic datur mons Kyscen pro descensu, in quo castrum fieri facit ligneum, tandem et caenobium monachorum, in quo post mortem sepelitur. Ex isto namque Hedrici origo esse habet. Scriptores Rerum Hungaricarum tempore ducum regumque stirpis Arpadianae gestarum Edendo operi praefuit Emericus Szentpétery. Vol. I II. Budapestini, 1937 1938. [Reprint kiadás: Az utószót és bibliográfiát összeállította, valamint a Függelékben közölt írásokat az 1. kiadás anyagához illesztette és gondozta Szovák Kornél és Veszprémy László. Budapest, 1999.] (a továbbiakban: SRH I.) I. 189. 13 Domanovszky Sándor: Kézai Simon mester krónikája. Forrástanulmány. Budapest, 1906. 116 117., 125 128., Almási Tibor: Kézai Simon. In: KMTL 348.
8 Horváth Richárd tott; ebben is van eltemetve. Ezektől származik a Héder nemzetség. 14 Az eltérés szembeötlő. E forráshely ugyanis elképzelhetővé teszi, hogy a magyar földre költöző testvérpár nem Küszén hegyén emelte a favárat, hanem az adományul nyert Duna menti szigeten. Első lelkesedésünkben hajlamosak lennénk arra gondolni, hogy előttünk áll az egyszerű képlet: a korábbi és teljesebb szöveg szól a Duna melletti szigetről és az esetleges ottani várépítésről, s ezt rontotta/rövidítette Kézai Simon, 15 akinek változata azután gyökeret vert a történeti szakirodalomban. Ám a kérdés ennél sajnos összetettebb. Tekintettel arra, hogy a Képes Krónika kódexe által megőrzött szöveg számos időbeli réteget tartalmaz, nem kerülhetjük, meg, hogy ezeket áttekintsük, természetesen szigorúan a fenti újvári vár/favár kérdéssel kapcsolatosan. Anélkül, hogy hosszas krónikakutatással kapcsolatos filológiai kitérőt tennénk, mindezek megtétele a tisztánlátás végett nem mellőzhető. A Képes Krónika családjaként ismert szöveg ugyanis a magyar krónikás anyag egyik vonulatának tekinthető csupán, amelyik öt kódex szövegét és azok változatait hagyományozta az utókorra. Közülük e Képes Krónikán kívül a többi kötet egytől egyig későbbi a díszített és oly ismert kódexnél. Emellett azonban nem feledhetjük, hogy ugyanezen szöveghagyománynak létezik egy másik ága is, az úgynevezett Budai Krónikacsalád, amelyik ugyancsak öt egységet ölel fel: négy kéziratos köteten és egy ősnyomtatványon alapul. 16 Utóbbiak közül is szempontunkból a legfontosabb az úgynevezett Sambucuskódex, amelyik a kutatás régóta nem bolygatott állása szerint az öt variáns közül a legkorábbi szövegváltozatot tartalmazza. 17 E tény jelentőségét az adja, hogy a Küszén hegy és a Héderek korai történetét megvilágító szövegrész a filológiai kutatások eddigi tanúsága szerint nem egységes, nem egyidejű alkotás. Mindkét krónikacsalád tartalmazza ugyanis a Héderek őseinek bejövetelére és megadományozásukra vonatkozó adatokat, de a két szöveghagyomány között egy apró, ám esetünkben korántsem mellékes különbség mutatkozik. Amíg ugyanis a Sambucuskódexből (és a Budai Krónika családjának összes többi tagjából) hiányzik a dunai szigetre való utalás, a Képes Krónika fentebb magyarul és latinul idézett szövege ezt tartalmazza. A krónikát vizsgáló Domanovszky Sándor ezt a kis szövegrészt 14. századi interpolációnak, azaz a Sambucus-kódex útján fenntartott V. István-kori szöveg Képes Krónika általi bővítésének tekintette. 18 Mindezt az alábbi kis táblázat szemléletesen mutatja be (az eltérések félkövérrel olvashatóak). 19 14 Képes Krónika. (Millenniumi Magyar Történelem. Források) Fordította: Bollók János. Budapest, 2004. 32. Eredetije: Post hec de Alamania Volphgerus cum fratre suo Hedrico de comitibus Heinburg ortus cum trecentis dextrariis falleratis introivit, cui dux Geycha montem Kyscen et insulam Danubii circa Iaurinum dedit pro descensu eterno, contulisse comprobatur, ubi castrum ligneum faciens fecit, quoque in eodem monte cenobium, ubi et est tumulatus. De istis Hedrici generatio derivatur. SRH I. 296. Természetesen a valóságban az adományra nem Géza fejedelem, hanem II. Géza király uralkodása idején került sor, de ez sem okoz meglepetést az utókor számára. Ákos mester saját korának hatalmi viszonyait képezte le saját szövegében, azaz a Héder nemzetség 1270-es évekbeli hatalmát és egyre növekvő befolyását. Ezzel a szerzőnek az volt a célja, hogy az ősgestában szereplő, de saját korában jelentéktelenebbnek számító, s a szöveg szerint az államalapítást követően beköltöző Ják és Hont-Pázmány nemzetségek elé helyezze időben a Hédereket, akik valójában csak a 12. században érkeztek a Magyar Királyság területére. Mályusz Elemér: Az V. István-kori gesta i. m. 74. 15 Kézai ebbéli rövidítéses eljárására közeli analógia a Jákok példája: Rácz György: A Ják nemzetség és monostoralapításai. I. rész. Vasi Szemle, 54. (2000) 19. 16 Kristó Gyula: Magyar historiográfia I. Történetírás a középkori Magyarországon. Budapest, 2002. 78., 86. 17 Domanovszky Sándor: A budai krónika. Századok, 36. (1902) 730. 18 Uo. 742. 19 A szövegek lelőhelye: SRH I. 296.
A favár rejtélye, avagy mennyire régi Újvár vára? 9 Képes Krónika Post hec de Alamania Volphgerus cum fratre suo Hedrico de comitibus Heinburg ortus cum trecentis dextrariis falleratis introivit, cui dux Geycha montem Kyscen et insulam Danubii circa Iaurinum dedit pro descensu eterno, ubi castrum ligneum faciens fecit quoque in eodem monte cenobium, ubi et est tumulatus. De istis Hedrici generatio derivatur. Sambucus kódex Post hec de Alamania Volphgerus cum fratre suo Hedrico de comitibus Heinburg ortus cum trecentis dextrariis falleratis introivit, cui dux Geycha montem Kyscen pro descensu eterno contulisse comprobatur, ubi castrum ligneum faciens fecit quoque in eodem monte cenobium, ubi et est tumulatus. De istis Hedrici generatio derivatur. E szövegek és eltéréseik ismeretében a megjelölt néhány szónak különös jelentősége van: fontos kérdéssé lép elő ugyanis, hogy az et insulam Danubii circa Iaurinum dedit vajon Kézai műve előtt, avagy csupán a 14. század közepén lett a nemzetséglista szövegének része. Ha ugyanis elfogadjuk Domanovszky időrendjét, s a korábbi szövegből hiányzónak tekintjük a Duna szigetének adományozására utaló kitételt, valóban nem marad más lehetőség, minthogy Küszén hegyén tételezzünk fel egy korai favárat, melyet a Héderek beköltöző ősei emeltek megelőzően/párhuzamosan a Szűz Mária monostorral. Minekutána azonban bencés monostorokat akkoriban, forrásaink alapján legalább is, nem volt gyakori jelenség várakba avagy azok mellé telepíteni, ha (elfogadjuk, hogy) létezett is ilyen erődítés, ennek életidejét meglehetősen csekélynek tekinthetjük, mivel meglévő okleveles forrásaink Wolfer és Héder 12. század közepénél korábbi ittlétét nem erősítik meg. 20 Emiatt feltéve, de nem megengedve, hogy a vitatott szavak valóban 14. századi eredetűek, aligha gondolhatjuk komolyan, hogy egy 12. század közepén rövid ideig létezett favár emlékét tartották fontosnak kétszáz esztendővel később az írás közismerten örökkévaló tanúságára bízni. Utóbbi lépés csak akkor tűnik elképzelhetőnek, ha a 14. századra a politikai elitben is megkapaszkodott 21 Hédereknek a lejegyzés korában (azaz az Anjouk idején) valamely várukkal kapcsolatosan élt a korai építés hagyománya. Lévén, a nemzetség a 12. század végétől nem volt birtokos Németújvárott, alighanem elvethetjük annak feltételezését, hogy itteni várukról szólt volna a krónika. Létezett viszont ugyanekkor már jó ideje a középkor folyamán később is Hédervári-székhelynek számító hédervári vár, történetesen épp a Duna közelében. 22 Jelen sorok írójának véleménye szerint nem lehet kérdéses, hogy így kívánt a 14. századi krónikafolytató visszamenőleges emléket állítani a Hédereknek, csak azt nem tudjuk, miért ezt az utat választotta. Mert, ha a Domanovszky-féle krónikakutatási eredmények helyesek, kézenfekvő lehetett volna számára, hogy a korábbi értesüléseket érintetlenül hagyja. Egy küszéni korai favár és monostor tökéletes marketingelem lehetett volna a Hédereknek, még akkor is, ha 1350 táján mindenki számára világos volt, hogy ősi váruk nem ott, hanem a mai Héderváron áll. Ennek dacára előkelőbbnek gondolta a krónikás, ha a hédervári erőssé- 20 Névalakjaik a hazai forrásokból ennél korábban nem mutathatók ki. Kázmér Miklós: Egy tulajdonnevünk életrajza. In: Emlékkönyv Pais Dezső hetvenedik születésnapjára. Írták tisztelői, barátai és tanítványai. Szerk. Bárczi Géza Benkő Loránd. Budapest, 1956. 420 421. 21 Engel Pál: Magyarország világi archontológiája 1301 1457. I II. (História könyvtár. Kronológiák, adattárak 5.) Budapest, 1996. II. 96 97. 22 László Csaba: A hédervári vár. In: Castrum Bene. Várak a 13. században. A magyar várépítés fénykora. Szerk. Horváth László. Gyöngyös, 1990. 184 189.
10 Horváth Richárd get átteszi Küszénről a valós helyére? Vagy tudott valamit, ami ezt a döntést indokolta: számára és tudása szerint majdani olvasója számára is világos volt, hogy sohasem volt Héder-ősök által emelt vár a küszéni monostornak helyet adó hegyen. Lehetséges tehát, hogy az eddig 14. századinak tartott interpoláció valójában korábbi információt hagyományozott az utókorra? Ráadásul a korábbinak vélt, az V. István-kori (Ákos mester nevéhez kapcsolt) szöveg sem teljesen problémamentes. Az bizonyos legalább is a krónikacsalád tagjai ezt bizonyítják, hogy a faciens, fecit quoque szövegrész a Kézait megelőző szöveghagyomány része volt, ugyanakkor erős a gyanú, hogy ehelyütt szövegromlással, korábbi változat(ok) átdolgozásával számolhatunk. Ezt látszik alátámasztani a nehézkesen fordítható szöveg, továbbá az, hogy mind a Budai Krónika, mind pedig Kézai alakított tulajdonképpen értelmezett és javított a mondaton. 23 A faciens, fecit quoque szavakat mindkét későbbi felhasználó értelmileg módosítva alakította át könnyebben értelmezhető/fordítható formára. Mindez arra utal, hogy már az V. István-kori szöveg is áteshetett némi tartalmi/ formai módosuláson, tehát hitele (vagy legalább is teljes információtartama) felől lehetnek némi kétségeink, mármint a vár és a monostor egymáshoz való viszonyát illetően. No persze, ha csupán ennyi (és e sorok egyes majdani kritikusai véleménye szerint: önnön hajánál fogva előrángatott) érvünk lenne az utóbbi elképzelés alátámasztására, kár lett volna belekezdeni ebbe az exkurzusba. Van azonban a fentebbi szempontokon kívül érdemibb bizonyítékunk is, mégpedig a küszéni bencés monostor alapítólevele. E forrásunk szerint ugyanis a Magyarországra költöző testvérek közül Wolfer 1157- ben egyházat emeltetett a kérdéses hegyen, még ha ennek formája a magyarországi kutatás előtt nem is ismert. 24 Az alapítólevél szerint Gervasius győri püspök közreműködésével és segítségével Wolfer ispán a Küszén-hegyen Szűz Mária tiszteletére bencés apátságot emeltetett, annak működéséhez földeket és népeket adományozott, továbbá azt egyházjogilag a pannonhalmi apátság alá rendelte. 25 Klasszikus magánalapítást rögzítő dokumentumról van tehát szó, s dacára meglehetős bőbeszédűségének s itt érünk a krónikás információkat kiegészítő részhez favárról vagy annak építési (netalán bontási, átalakítási) szándékáról egy szó sem esik benne. Sőt, az alapító fontosnak tartja megjegyezni, hogy az egyház alapjainak megvetésekor a hegy lakatlan és puszta volt. 26 Mindezek figyelembe vételével a Küszén hegyi favár építésének tényét, ha el nem is vethetjük a krónikakutatás eredményeire (értsd: Domanovszky) való tekintettel, de legalább is erősen kétségesnek kell gondolnunk. A teljes képhez egy további, s újból filológiai kérdést kell tisztáznunk. A Wolfer-féle alapítólevéllel sem volt minden rendben. Az oklevél állításai nyomán világosnak látszó képet megzavarta a családtörténet által gyakorolt hiperkritika. A Héder nemzetség és Héderváry család talán máig legfontosabb búvárlója, Závodszky Levente egyik 1913-as 23 Kézainál: in quo castrum fieri facit ligneum, tandem et cenobium monachorum SRH I. 189. Budai Krónikában: montem Kyscen pro descensu eterno contulisse comprobatur, ubi castrum ligneum edificavit, fecitque in eodem monte cenobium. SRH I. 296. 24 Tóth Sándor: A 11 12. századi Magyarország Benedek-rendi templomainak maradványai. In: Paradisum plantavit. Bencés monostorok a középkori Magyarországon. Szerk. Takács Imre. Pannonhalma, 2001. 229 267., különösen 101 103. jegyzetek. A feltételesen a monostorhoz köthető, újabban feltárt épületrészekre l. Doris Schön tanulmányát folyóiratunk jelen számában (Szerk.). 25 Szentpétery Imre Borsa Iván: Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. I-II. (Regesta regum stirpis Arpadianae critico-diplomatica) Budapest, 1923 1987. 87. (a továbbiakban: RA). 26 in loco inhabitato et solitario, qui dicitur Quizun, monasterium edificavi Erdélyi László: A pannonhalmi főapátság története. Első korszak: A megalapítás és terjeszkedés kora 996 1243. (A Pannonhalmi Szent Benedek Rend története I.) Budapest, 1902. 603. (a továbbiakban: PRT I.).
A favár rejtélye, avagy mennyire régi Újvár vára? 11 írásában hosszas elemzéssel vélte bizonyítottnak, hogy az alapítólevél voltaképpen egy, az átírás ideje táján (1230) készült hamisítvány. 27 Mindennek dacára a monostoralapítás tényét persze nem vonta kétségbe, csupán az oklevélben foglaltak jelentős részét vitatta. Írása nyomán az Árpád-kori királyok okleveleinek kritikai jegyzéke is a hamis oklevelek közé utalta oklevelünket, s véleménye gyökeret vert a későbbi irodalomban is. 28 Eszerint tehát bizonyosan épült monostor Wolfer ispán akaratából Küszén hegyén, de az alapítás idejét illetően bizonytalanságban kellene maradnunk, s ugyanez a sors vár a kései kutatóra ha az alapítás körülményeire és az átadott javakra kíváncsi. A helyzet azonban mégsem tűnik reménytelennek. Bizakodásra okot adó tény, hogy a Závodszky dolgozatánál bő évtizeddel korábban megjelent, korai, hamis okleveleinket számba vevő kataszterben Wolfer ispán kiadványa nem kapott helyett, holott annak összeállítója, Karácsonyi János a korszakban elérhető kiadott okleveleket igyekezett a lehető legteljesebb mértékben áttekinteni, így tudomása lehetett az alapítólevél publikációjáról. 29 Ennél is fontosabb, hogy a 20. század folyamán többen is visszatértek a küszéni alapítólevélhez. A krónikakutatás és elbeszélő források vizsgálatakor sajátos jellegéből királyi megerősítéssel bíró korai magánoklevél adódóan stiláris és tartalmi szempontból egyaránt felhasználták. Az 1930-as évek elején az Anonymus-kutatásba kapcsolódó Konrad Joseph Heilig érintőlegesen foglalkozott a kérdéssel, és eredetinek minősítette forrásunkat. 30 Három évtizeddel később Csóka J. Lajos már önálló dolgozatot szentelt az 1230-as átiratnak és az abban megőrzött 12. századi információknak. Závodszky, illetőleg Szentpétery ellenvetéseit áttekintve filológiai érvekkel igazolta, hogy a szöveg és terminusai teljesen megfelelnek a 12. század közepi állapotoknak, így ő sem tekintette koholmánynak Wolfer ispán oklevelét. 31 Évtized múltán Érszegi Géza is tanulmányt írt az oklevélről, s a filológiai kérdéseken túl egyházjogi szempontból is hitelesnek, noha részben rövidítettnek tekintette a szöveget. 32 Végezetül Kubinyi Andrást kell megemlítenünk, aki monumentális, 12. századi kancellária-történeti munkájában szintúgy górcső alá vette az alapítólevelet. Megállapítása értelmében legrosszabb esetben interpoláltnak, de feltétlenül érvényes tartalmúnak tekinthetjük azt. 33 A talán kissé hosszúnak tűnő historiográfiai és filológiai áttekintés alapját legalább három ok adja. 1. Wolfer comes 1157. évi alapítólevelének tartalmát ma már hitelesnek tekinthetjük, tehát a Küszén hegyi Szűz Mária bencés monostor (nem mellékes körülmény, 27 Závodszky Levente: A Héder nemzetség és a küszéni monostor. Turul, 30. (1913) 97 106. 28 RA 87. Kristó Gyula: A Kőszegiek kiskirálysága. In: Tanulmányok az Árpád-korról. (Nemzet és emlékezet) Budapest, 1983. 242. 29 Karácsonyi János: A hamis, hibáskeletű és keltezetlen oklevelek jegyzéke 1400-ig. Budapest, 1902. 10. Karácsonyi számára ismert lehetett az oklevél, lévén az a PRT 1902-es megjelenése előtt Fejér György 19. századi kiadásában is hozzáférhető volt. 30 Konrad Joseph Heilig: Wer war der Anonymus notar? Ein Beitrag zur ungarischen Diplomatik und historiographie. In: A Bécsi Magyar Történeti Intézet Évkönyve, 2. (1932) 47. 31 A mondottak alapján úgy látjuk, hogy Walfer ispán a pannonhalmi scriptoriumban szövegeztette meg a Pannonhalma joghatósága alá helyezett küszéni apátság alapító levelét. Feladatát a pannonhalmi író egyéni stílusban oldotta ugyan meg, de tekintetbe véve saját monostora és a királyi udvar kezdetleges oklevélíró gyakorlatát is. Fogalmazványát II. Géza jóváhagyta, parancsára jegyzője, Barnabás letisztázta és megpecsételte s az így elkészült, királyilag megerősített magánoklevelet a pannonhalmi levéltárban helyezték el. Csóka J. Lajos: Adalbert és Walfer pannonhalmi 1153., illetőleg 1157. évi oklevelének hitelessége. Levéltári Közlemények, 35. (1964.) 63. 32 Érszegi Géza: Walferus comes 1157-es monostor-alapító oklevelének hitelességéhez. In: Opuscula classica mediaevaliaque in honorem J. Horváth ab amicis collegis discipulis composita. Szerk. Bollók János. (Klasszika-Filológiai Tanulmányok III.) Budapest, 1978. 93 107. 33 Kubinyi András: Királyi kancellária és udvari kápolna Magyarországon a XII. század közepén. Levéltári Közlemények, 46. (1975) 63 64., különösen 30. jegyzet.
12 Horváth Richárd hogy a németújvári várkápolna mai titulusa Havas Boldogasszony) alapítására 1157-ben került sor, amit az alapítóról és testvéréről ránk marad kevés számú további okleveles forrás is megerősíti. Meglepő lehet, de az egyházalapítás és a krónikás hagyomány megléte dacára Wolferről lényegesen kevesebbet tudunk, mint testvéréről, noha az bizonyos, hogy 1156-ban tanúként fordul elő II. Géza király környezetében. 34 Héder nevű testvére, aki igencsak jól adatolható a kor forrásviszonyai közepette, nálánál lényegesen magasabb tisztségbe jutott: 1150 1157 között királyi udvarispán, majd 1162 1163/64-ben nádor volt. 35 2. A szövegben szereplő és fentebb bőven ismertetett puszta hegy-említést mindezek alapján kortárs és érvényes értesülésnek értékelhetjük. 3. A fentieknél lényegesebb, hogy az alapítólevélben egy, a korábbi feldolgozásokban nem említett, s eleinte nehezen magyarázható helynévvel is el kell számolnunk. Azon prediumok sorában ugyanis, amelyeket az alapító az új monostornak adományozott találkozunk egy Podgrad nevezetűvel, amely alak különösebb névtani és szláv nyelvi ismeret nélkül is világosan utal egy Váralja település létére. 36 Eszerint a fentebb elmondottak dacára ismét szembe kell néznünk a kérdéssel: mégis állt volna valamiféle erősség 1157-et megelőzően Küszén hegyén az alapítólevél tudósítása ellenére? Ha nagyon erőlködnénk, akár ehhez is találhatnánk némi alapot. Különösen annak ismeretében, hogy a 11 12. századi Árpád-kori határvédelmi rendszer, az úgynevezett gyepű vonala e területen az ország más régióval való összevetésben több kutató véleménye nyomán többé-kevésbé jól ismertnek mondható, s ezen eredmények nyomán kétségtelen, kissé nyugatra előretolva akár egy, e rendszer egykoron állt őrhelyét is feltételezhetnénk az ide helyezendő várban. 37 Szükségünk is lenne egy ilyesfajta korai várra, másképp nehezen tudnánk megmagyarázni a Váralja név feltűnését oklevelünkben. Legalább is eleinte... Felettébb elgondolkodtató ugyanakkor, hogy a Wolfer-féle alapítólevél fontosnak érezte az utókor tudomására hozni a hegy már említett, magányos és lakatlan voltát, illetőleg szót sem ejt ott állt vagy álló várról. E látszólagos ellentmondás feloldását két úton kísérelhetjük meg. A megoldást egyrészt az oklevél ma ismert formájának keletkezési körülményeiben kell keresnünk. Emlékezzünk, a Wolfer ispán alapítását megörökítő szöveg egy 1230-as, a pannonhalmi monostor érdekében keletkezett átiratban maradt az utókorra. Jelen sorok írója számára könnyen elképzelhető, hogy nem másról van szó, minthogy az 1157-es szöveg 1230. évi átírásakor az abban foglalt prediumok névalakjait modernizálták, azaz a 13. században ismert alakjukban emelték be a szövegbe. Feltehető ez annál is inkább, mert a 12. század közepi helynévalakok részben megváltozhattak, s így később egy esetleges későbbi perben szövegbeli létük félreértésre adhatott okot. 1230-ban erről alább bőven lesz szó a vár már bizonyosan állt, s meglehet, a várhegy alatti települést ekkor már erről, Váraljának nevezték. Ekként a másoló eljárása teljes mértékben érthető: nem a korai, alkalmasint már számára is ismeretlen 1157-es névalako(ka)t, hanem az aktuális 13. századi(aka)t illesztette a szövegbe, lévén az általa megalkotott iratnak monostora aktuális érdekeit kellett szolgálnia, nem pedig későbbi kutatók kíváncsiságát kielégítenie. 34 RA 90. 35 Zsoldos Attila: Magyarország világi archontológiája 1000 1301. (História könyvtár. Kronológiák, adattárak 11.) Budapest, 2011. 307. 36 PRT I. 604. 37 Kiss Gábor Tóth Endre Zágorhidi Czigány Balázs: Savaria Szombathely története 1. A város alapításától 1526-ig. Szombathely, 1998. 101 104.
A favár rejtélye, avagy mennyire régi Újvár vára? 13 Mindezen túl oklevelünk szövegének ismeretében még abban sem lehetünk maradéktalanul bizonyosak, hogy a nevezett település/predium valóban a ma Németújvárnak helyet adó hegy alatt terült el. Mindezt azért tételezhetjük fel, mert az alapítólevél meglehetős pontossággal szól arról a négy prediumról, amelyeket az alapító a Szűz Mária monostor fenntartása céljából adományozott a szerzetesközösségnek. Ezek a következők: 1, egy predium azon hegy alatt, amelyen a monostor van (történetesen a logika azt diktálná, hogy ezt nevezzék Váraljának, ha volt ott vár is) 2, Csegének mondott predium 3, a harmadik predium Podgrad néven, végezetül pedig 4, Gyarmat predium. 38 Mindezek ismeretében lévén csupán egyiküknél szerepel a kitétel, hogy a hegy tövében terült el, mégpedig az első és név nélkül szereplő prediumnál afelől sem lehetünk maradéktalanul biztosak, hogy a fentebb nevezett Podgrad/azaz Váralja predium egyáltalában a németújvári várhegy közvetlen közelében feküdt. Sőt, inkább ennek ellenkezőjét tételezhetjük fel. Minekutána az 1157-ben leírt határok egyik része, Dobrounuc, azaz Dobrafalva (ma: Dobersdorf, Ausztria) Németújvártól közel huszonöt kilométerre fekszik, így mindez a további (és az oklevélben nem a hegy közelébe helyezett) birtokokról éppúgy elképzelhető, amire a korábbi szakirodalom is utalt már. 39 Ráadásul területünktől délre érdemleges tót, azaz manapság szlovénnek (akkortájt inkább szlávnak) mondott népelemek léte igazolható, ami a névadásra is magyarázatot szolgáltathat. A fenti érvek ismeretében tehát, ha nem is végleges bizonyossággal, de a hihetőség nagy fokával kimondható, hogy az 1157. évi alapítólevélben szereplő, szláv eredetű Váralja név aligha utal egy, a bencés monostor területén/közvetlen közelében állt megelőző (fa)vár létére. Ki és mikor emelte Küszén hegyén a várat? Mindezek után az újvári vár építésének körülményeit, idejét és okait illetően kell érdemlegeset mondani. Az eddig elmondottak alapján gyaníthatjuk, hogy a 12. század közepétől vár nem állt a hegyen, ott egy 1157-ben alapított, s Szűz Mária tiszteletére szentelt egyház, s egy hozzá tartozó (vélhetőleg nem különösebben nagyméretű, hisz nem gyanakodhatunk szerzetesek tömegeinek itteni működésére) monostorépület készült el. 13. századi oklevelek visszautalásaiból azonban szerencsés módon lehetőség adódik a hegy és az azon álló épület(ek) sorsát nagyjából nyomon követni. Az alapítást követő évek az építkezésekkel és a birtokszervezet elindításával telhettek, noha erről az időszakról egyetlen információnk sincs. Arról viszont már van, hogy III. Béla uralkodása során (1172 1196) Wolfer utódaitól elvette a hegyet, s ott várat építtetett, pontosabban fogalmazva: a már meglévő monostor épületeit felhasználva várat alakított ki. Minderről egy 1212-ben kelt oklevél tájékoztat, miszerint Wolfer unokáit II. András király (1205 1235) megerősíti a kapornaki monostor kegyuraságában, amit az elvett küszéni monostor ellentételezéseképpen kaptak. 40 Adódik mármost a kérdés: mikor 38 Predia vero ista sunt: sub radice montis, quo monasterium situm est, predium unum cum duobus aratris et quatuor mancipiis; predium quoque quod Chegge dicitur, cum quatuor aratris et octo mansiunculis hominum; tertium predium, quod Podgrad vocatur cum totidem aratris etmansionibus; quartum predium, quod vocatur Giormoth cum duobus aratris et quatuor mansionibus PRT I. 604. 39 PRT I. 335. 40 Árpádkori Új Okmánytár. I XII. Közzéteszi: Wenzel Gusztáv. Pest, Budapest, 1860 1874. (a továbbiakban: ÁÚO) VI. 354 355.
14 Horváth Richárd és miért volt ezekre a királyi döntésekre szükség? A kor külpolitikai viszonyainak gyors áttekintésével azonban viszonylag hihető magyarázattal szolgálhatunk. A 12. század utolsó harmadában Magyarország és a szomszédos területek: a Német- Római Birodalom, illetőleg az Osztrák Hercegség között változó intenzitással ugyan, de egy időre ellenségessé vált a viszony. Pedig eleinte minden békésen indult. Trónrakerülését követően ugyanis III. Bélának nem volt indoka arra, hogy I. (Barbarossa) Frigyes császárral (1152 1190) szembekerüljön. Ugyanez volt a helyzet a közvetlenül szomszédos nyugati területek urával, II. (Jasomirgott) Henrikkel (1141 1177). Sőt, utóbbival a békés kapcsolatot a herceg fiának és Béla király Ilona nevű lányának eljegyzésével meg is pecsételtek. 41 Az eleinte tehát békésnek induló viszony egymástól függetlenül bekövetkező két esemény egy belpolitikai és egy nemzetközi szinten zajló következtében gyorsan megváltozott. Az 1170-es évek első fele a pápaság és a császárság közti egyik legharciasabb időszakot hozta el. Anélkül, hogy hosszabban elmerülnénk a hatalmak konfliktusainak múltjában, annyit rögzítenünk érdemes, hogy a szembenállás színvallásra kényszerítette a magyar uralkodót. Döntenie kellett, a pápát vagy a császárt támogatja. III. Béla nem habozott a pápaság mellett kitartani, aminek legfényesebb bizonyítéka, hogy 1176 nyarán a két fél által vitatott salzburgi érsekség kérdésében a pápai követ végül nem osztrák területen hozta meg döntését, hanem Béla meghívására, biztonsági megfontolásokból, Győrött. 42 Aligha kell bizonygatni, hogy ez a meghívás nem tett jót a Birodalom és Magyarország kapcsolatának. A két fél viszonya ettől fogva figyelembe véve az 1176 májusában lezajlott legnanói csatát is, ahol a császár vereséget szenvedett néhány éven át hűvös maradt. 43 A másik, pontosan ezekre az évekre eső ellentét Béla király és Henrik osztrák herceg között jött létre, ám ennek okai belpolitikaiak. III. Béla ekkor már fogva tartotta öcscsét, Géza herceget ne feledjük, apjuk rajtuk kívül már adott egy királyt az országnak III. István (1162 1172) személyében, nehogy esetleges trónigényei a korábbi évekhez hasonlatos belháborút és ellenkirályok egymással való harcait okozzák. Géza azonban megszökött testvére őrizetéből, s egyenest II. Henrik osztrák herceghez menekült, aki, felismerve a magyar királlyal szembeni adu lehetőségét, azon melegében befogadta. 44 Béla persze nem nézte tétlenül az eseményeket, hanem a cseh uralkodóval kötött szövetséget osztrák szomszédja ellenében, hogy Géza kiadására rávegye, tehát a határmenti területek így frontvonallá váltak. Az ellentétet csak részben oldotta meg, hogy II. Henrik herceg 1177 januárjában váratlanul meghalt. Mindezek ismeretében aligha lehet csodálkozni III. Béla döntésén, hogy a nyugati határszakasz kellős közepén álló hegyet és az azon létesült monostort hirtelenjében saját kezelésébe vette. A stratégiai megfontolás is ezt diktálta, ráadásul a korszak magyar királyainak volt/lehetett nyugati kortársaikhoz hasonlatos azon joga, hogy háborús helyzet esetén nem királyi birtokban lévő várak, erődítésre alkalmas épületek felett is rendelkezzenek, alkalmasint ott megszálljanak, a harcokban azokat felhasználják. 45 A fentebb ismertetett események ismeretében jelen sorok írója arra gyanakszik, hogy a hegy és a 41 Österreichische Geschichte 1122 1278. Hg. von Herwig Wolfram. Die Länder und das Reich. Der Ostalpen raum im Hochmittelalter. Wien, 2003. 150. 42 Szovák Kornél: Pápai magyar kapcsolatok a 12. században. In: Magyarország és a Szentszék kapcsolatának ezer éve. Szerk. Zombori István. Budapest, 1996. 38. 43 Ferdinand Opll: Friedrich Barbarossa. Darmstadt, 2009. 118 119. 44 Österreichische Geschichte 1122 1278 i. m. 150. 45 Horváth Richárd: Várépítés engedélyezése az Árpád-kori Magyarországon i. m. 81 82.
A favár rejtélye, avagy mennyire régi Újvár vára? 15 monostor királyi átvételére valamikor az 1170-es évek közepén kerülhetett sor, s eztán indulhatott meg a várrá való átalakítás. Hogy ez mit is jelentett valójában, arról tudomásunk nincs, de egy némileg későbbi párhuzam segíthet a megértésben. Nem másról, mint a küszéni monostor feljebbvalójáról, Pannonhalmáról van szó. Abban nincs semmi kétség, hogy Pannónia Szent hegyén 996 óta bencés atyák temploma és rendháza állott, ám ennek erődítettsége korántsem ismert, különösen a korai évszázadokban. Sem krónikás, sem elbeszélő forrás nem szól arról, hogy a hegyen álló monostort falak és tornyok vették volna körül, pusztán a történetírói hagyomány gondolja úgy, hogy az 1207-től ismert apát, Uros volt az, aki a monostor várszerű kiépítését szorgalmazta. 46 Nos, mindezek figyelembevételével kell különösen fontosnak tekintenünk azt a tényt, hogy Pannonhalma a tatár támadás idején képes volt sikeresen ellenállni a támadók rohamainak. Különös értékkel bír e kijelentés annak fényében, hogy Rogerius mester híres kortárs beszámolója nyomán biztosak lehetünk abban, hogy a tatárok rendelkeztek várostromokhoz szükséges eszközökkel és tapasztalattal. 47 Ezek után már nem lehet meglepő, hogy amikor 1242 februárjáról pontosnak látszó felsorolással bírunk a tatár támadást visszaverő erősségekről, azok között ott szerepel Szentmárton és érthető módon Zalavár is. 48 Ezek szerint tehát a korai monostorépületek masszív, alkalmasint zárt tömbjük, illetőleg kőépületeik miatt igencsak alkalmasak lehettek viszonylag csekély munkával erődítésnek is, amely indok, illetőleg a stratégiai fekvés együttesen már remek magyarázatot kínál arra, miért esett III. Béla választása a küszéni/güssingi hegyre. Utóbbi megfontolást erősíti III. Honorius pápa 1225 márciusában a váci püspökhöz, valamint a pécsváradi és földvári apátokhoz írt levele is. A levél okát az adta, hogy a pannonhalmi apátság panaszából tudomására jutott, miszerint az egykor Wolfer ispán által Küszén erődítésre alkalmas hegyén alapított monostorát, ahol Pannonhalmának apát-állítási joga volt, s mindeddig ezt háromszor gyakorolta is, Béla király elvette azzal az ígérettel, hogy cserébe más egyház építésére alkalmas helyet és hozzá való birtokokat fog adni. Minekutána erre eladdig nem került sor, felkérte a címzetteket, hogy a jóvátétel ügyében járjanak el. 49 Értékes apróság a történetben, hogy az erődítésre való alkalmasság a forrásokban a heggyel kapcsolatosan ekkor jelenik meg először. 46 Csóka Gáspár Marosi Ernő: Pannonhalma. In: KMTL 525. 47 E tény említése bő évtizedes múltra tekint vissza a hazai kutatásban, sajnos különösebb visszhang nélkül: Szende László: Magyarországi várak Rogerius korában. Limes, 45 46. (2001/1) 108. Várad és a Csanád megyei egresi monostor ostromának leírásakor találkozunk ostromgépek említésével. Utóbbinál az olvasható, hogy Néhány nap múlva pedig az említett kolostort vagy monostort, Egrest vették ostrom alá, sok ostromgépet sorakoztatva fel. Váradnál még a számukról is szó esik: és tüstént körülvéve a várat, hét ostromgépet állítottak fel az új fallal szemben, és éjjel-nappal, megállás nélkül hajigálták a köveket mindaddig, amíg az új fal teljesen le nem omlott. A tatárjárás emlékezete. (Pro memoria) Szerk. Katona Tamás. Budapest, 1987. 171., 179. 48 Györffy György: Újabb adatok a tatárjárás történetéhez. Történelmi Szemle, 33. (1991) 87. 49 Gualferus comes constructa quadam ecclesie in quodam monte nomine Quizin munitioni apto, sed loco inhabitabili et deserto, de assensu tandem inclite recordationis G(eise) regis Ungarie episcopi diocesani et aliorum regni nobilium ecclesiam ipsam monasterio predicto concessit, in qua iuxta ipsius comitis desiderium abbas monasterii memorati conventum instituit et [tres ei] per tempora prefecit abbates. Postmodum vero clare memorie (Bela) prefati regis filius suggestione quorundam ecclesiam ipsam remotis inde personis cum eodem monte sibi pro munitione recepit promittens, quod locum alium ad ecclesiam aptiorem et plura etiam in possessionibus et aliis, quam eadem haberet ecclesia, donaret eisdem, quod nec ipse implevit morte preventus, nec per carissimum in Christo filium nostrum A(ndream) illustrem regem Ungarie, quem super hoc sepe rogavimus, id hactenus factum fuit. Nunc autem Demetrius comes montem eundem cum predicta ecclesia et possessionibus ad eam pertinentibus ex regia, ut dicit, donacione detinet et reddere contradicit. PRT I. 667.
16 Horváth Richárd A királyi (át)építés kérdése immáron nem lehet kérdéses. Illendő mármost mindennek idejéről is szólnom. Ennek megtételében két adat áll rendelkezésre. Az első (post quem) a fentebb idézett pápai levélből származó információ: Pannonhalma a küszéni monostor alapítása (azaz 1157) óta a királyi átvételig bezárólag háromszor tudott apátot kinevezni a Wolfer ispántól kapott jogait alkalmazva. 50 A második (ante quem) ennél konkrétabb. 1198-ban Imre király (1196 1204) megerősítette a szentgotthárdi monostor birtokjogait. Nos, ebben az oklevélben fordulnak elő bizonyos Szentkút körüli, s a monostorhoz III. Béla ideje óta tartozó szőlők, amelyek Újvár vár területén fekszenek. 51 Ismerve Szentgotthárd, a tőle bő tucatnyi kilométerre fekvő Szentkút (ma: Heiligenbrunn, Ausztria) fekvését, az oklevél adatai kétséget sem hagynak afelől, hogy az itt szereplő Újvár nem lehet más, mint a Szentkúttal és Szentgotthárddal éppen háromszöget bezáró, azoktól alig néhány kilométerre található Németújvár, amelynek ezáltal ebből az esztendőből ismerjük első írásos említését. Legyen utóbbi tény azonban bármilyen örvendetes, ahhoz azonban nem nyújt segítő kezet, hogy Újvár 1196, azaz III. Béla halála előtti pontos felépültét meghatározhassuk, legfeljebb a korábban idézett külpolitikai szempontok mutathatnak az 1170-es évek közepe, második fele irányába. Mindezt egy ugyancsak közvetett, de talán mégsem mellékes adattal egészíthetjük ki. Közismert tény, ámde Németújvár történetében elegendő szerepet nem kapott információ, miszerint III. Béla 1183-ban alapította az említett, mint láttuk, nem túl távoli Szentgotthárdon a ciszterciek apátságát. 52 Ezen dátumok ismeretében nehéz szabadulni a kutatónak attól az érzéstől, hogy a küszéni foglalás és az új alapítás között kapcsolat található. Ellentmondani látszik ennek a bencés/ciszterci eltérés, de ekkoriban, s épp a ciszterci rend felfutása idején talán mégsincs különösebb jelentősége. Támogatja ugyanakkor ezt a kapcsolatot a kronológiai egybeesés. Küszénen az 1170-es évek végén eltűnt egy monostor, s talán részben ennek pótlására, egyfajta ellentételezésképpen alapította a közeli településen Béla király a ciszterci szerzetesek új monostorát. Még ha a konkrét bizonyítékok sora kurta is, lássuk be, a feltételezés nem nélkülöz némi logikai alapot. A fejezet zárásaképp egyetlen kérdés maradt még válaszolatlan: a vár nevének magyarázata. Volt a korábbi irodalomban olyan ötlet, hogy az Újvár név nem másnak lenne bizonyítéka, minthogy a korai favárat a 13. századra egy helyben felépülő kővár váltotta fel, azaz egy időben és minőségében is új vár jött volna létre. Anélkül, hogy minderre hosszabban kitérnénk, az eddig elmondottak nyomán e lehetőségről beszélni nem szükséges, mármint ha elfogadható a Duna mellett épült hédervári favár léte. Ennél időrendjében elfogadhatóbbnak tűnik az elképzelés, miszerint várunk új-sága a nem túl távoli (körülbelül tizenöt kilométerre található) Pinkaóvár korai erőségéhez képest értelmezendő, 53 amely erősség a 10/11. század óta fennállt, s a kutatás feltételezi, hogy a 13. század elején, azaz (Német)Újvár felépültének idején, még bizonyosan létezett. 54 A 13. századtól 50 Lásd az előző jegyzetet. Ugyanekkor a pápa nem csupán a fentebbi egyháznagyoknak, hanem II. András királynak is írt az ügyben a fentiekkel azonos tartalommal. Vetera monumenta historica Hungariam sacram illustrantia maximam partem nondum edita ex tabulariis vaticanis deprompta, collecta ac serie chronologica disposita ab Augustino Theiner. Tomus primus. Ab Honorio pp. III. usque ad Clementem pp. VI. 1216 1352. Romae, 1859. 53 54. 51 circa eundem Sacrum Fontem, in territorio videlicet Novi Castri habent vineas, quas sepe dicti fratres cum consensu et elemosina patris nostri, gloriosis Bele regis susceperunt. ÁÚO VI. 194., RA 174. 52 Romhányi Beatrix: Kolostorok és társaskáptalanok a középkori Magyarországon. Budapest, 2000. 62. 53 Dénes József: Kitéve az ellenségnek i. m. 8. 54 Feld István: Pinkaóvár (Burg, Ausztria). Castrum, 5. (2007/2.) 153 155., Engel Pál: Archontológia i. m. I. 387.
A favár rejtélye, avagy mennyire régi Újvár vára? 17 ráadásul közismert lehetett Óvár neve, ami ugyancsak a Küszén-hegyi vár megnevezésének értelmezéséhez jelenthet gyámolítást. Újvár sorsa a 13. század első felében: királyi várból magánvár Noha afelől nincs kételkednivalója a kutatónak, hogy III. Béla az erődítésre alkalmas hegy birtokába jutott, ám abban már lehetnek indokolt kétségei a kései érdeklődőnek, hogy mi is lett valójában a hegy és az épület sorsa a királyi átvételt követően. A rendelkezésünkre álló adatok alapján abban biztosak lehetünk, hogy a vár kialakítására bizonyosan sor került, noha tudomásunk szerint osztrák birodalmi területről érdemi támadást nem kellett elszenvednie. III. Béla, majd pedig Imre királyok halálát követően azonban a politikai helyzet gyökeresen megváltozott. Imre öccse, II. András a korábbiakhoz képest egészen másképp gondolkodott a királyi birtokok adományozásának, illetőleg kezelésének mértékéről. András király a korábbiaktól merőben eltérően kezelte a királyi és a magántulajdon kérdését. Anélkül, hogy a magyar történetírásban a források szóhasználatát követően új berendezkedés politikájának mibenlétéről értekeznénk, lévén erre sem tér, de szükség sincsen, Németújvár magánkézbe kerültéről kell szót ejteni. Emlékezzünk, III. Béla korától fogva a pannonhalmi monostor panaszai folyamatosak voltak elveszett obedientiajuk okán, illetőleg Wolfer utódai is joggal kerültek a kapornaki monostor kegyuraságába, kárpótlásképpen. Pannonhalma ügye azonban II. András uralkodása idején sem jutott nyugvópontra, s ezek kapcsán kiadott oklevelek segítenek rekonstruálni a vár további sorsát. Fentebb már találkoztunk azzal az 1225. évi oklevéllel, melyben a pannonhalmi monostor panaszára jár el Honorius pápa. Nos, ebben nem csak arról van szó, hogy III. Béla elvette a hegyet és a monostort tulajdonosaitól, hanem arról is, hogy az jelenleg (nunc autem, azaz 1225-ben) bizonyos Demeter ispán birtokában van. 1225-től tehát biztosak lehetünk abban, hogy Németújvár az egyre szaporodó magánvárak sorát gyarapította. Minekutána a bencések igyekezete és az érdekükben eljáró szentszéki kérések/felszólítások évtizedekig nem hoztak eredményt, az újabb és újabb e tárgyban kibocsátott oklevelek adják vártörténeti összefoglalásunk további részének vázát. Ennek megtételét megelőzően azonban nem mehetünk tovább anélkül, hogy a titokzatos Demeter ispánt azonosítsuk, s Németújvár megszerzésének körülményeit a források nyújtotta lehetőségekhez mérten tisztázzuk. A két feladat közül Demeter személyazonosságának meghatározása látszik egyszerűbbnek. Ebben perdöntő bizonyítékot nyújt ugyanis a pannonhalmiak sorozatos panaszai okán keletkezett egyik pápai levél. 1231-ben IX. Gergely pápa (1227 1241) több magyar egyházi vezetőt szólít fel arra, hogy a bencés monostor érdekében eljárjanak. Levelében értelemszerűen előadja az aktuális foglalási állapotot is, s ennek során juthat tudomásunkra, hogy Demeter ispán a Csák nemzetség tagja. 55 Ezen információ ismeretében pedig különösebb nehézség nélkül deríthető ki Demeter politikában játszott szerepe. Nem akárkivel van ugyanis dolgunk: Ugodi Luka fia Demeter többek közt 1217-től megszakítás nélkül 1230-ig királyi asztalnokmester, udvarispán, országbíró II. András, majd fia IV. Béla (1235 1270) kormányzatában, ezenközben pedig fél tucat megye ispáni tisztségét is viselte. 56 55 nobilem virum Demetrium de genere Cac PRT I. 704. 56 Zsoldos Attila: Magyarország világi archontológiája i. m. 294. Életpályája rövid summázatát lásd: Karácsonyi János: A magyar nemzetségek a XIV. század közepéig. I-III. Budapest, 1900 1904. [reprint: Budapest, 1995.] I. 332 334.