3.2. Az ichthiofaunára vonatkozó tanulmány eredményeinek bemutatása 3.2.1. A övezetekre egységesen fenyegetést jelentő jelenlegi és potenciális veszélyek orvhalászat; szemcsés anyagok kitermelése a mellékmederből (homok, sóder, stb.); vízfolyások szennyződése; duzzasztógátak számának növekedése; folyóvizek szabályozásának következményeként a vízhozam csökkenése; Bega-Csatorna kotrása a szaporodási időszakban; vízi ökoszisztéma benépesülése olyan vízi szervezetekkel, amelyek a táplálék spektrum egyensúlyának zavarát idézik elő; vízi ökológiai rendszer vízi szervezetekkel történő átgondolatlan, kaotikus benépesítése; a palustrus makrofita növényzet és a partok hosszában illetve közelében található fás növényzet kipusztulása; hulladékok elhagyása/elhelyezése a vízfolyásokban, vagy ezek szomszédságában. 3.2.2. Menedzsment intézkedések a övezetekben palustrus makrofita vegetáció épségének, továbbá a partok hosszában illetve közelében található fás növényzet épségének megőrzése; megfelelő gazdálkodási intézkedések bevezetése azokon a területeken, ahol országos és közösségi szempontból érdekes halfajokat azonosítottak; sporthalászat betiltása a palustrus makrofita vegetációval rendelkező területek közelében; vízszintek lehetőleg állandó értéken való tartása; a vízi szervezetekkel történő benépesítést egyedi esettanulmány alapján kell végezni; nem lehet a mellékmederben munkálatokat végezni a víziszervezetek szaporodási időszakában; szennyvíztisztító berendezések modernizálása, felújítása; a faj életterének megóvását célzó intézkedések alkalmazása (újratelepítések elvégzése ott ahol szükséges, partok közelében található fás növényzet épségének megőrzése, továbbá a halállományra, halászatra és halgazdálkodásra vonatkozó törvényi előírások betartása); fenntartó intézkedések bevezetése; a népesség állapotának és a földrajzi megoszlás területének mélyebb megismerése az orvhalászat leküzdése; a halászatra és a vizi állatvilág megőrzésére vonatkozó hatályos szabályozások betartása; vízszabályozások/vízelterelések számának csökkentése; fúrott kútakból kitermelt víz felhasználásának növelése. Jelen menedzsment intézkedések esetleges következménye más fajokra Pozitív, mivel a faj életterének fenntartása a vízivilág változatosságának általános fenntartásához járul hozzá. 3.2.3. Javaslatok 1.Az ichtiofauna mennyiségi és minőségi szempontból történő pontos jellemzéséhez széleskörű tanulmányokat szükséges elvégezni, amelyek figyelembe veszik: a halak 113
Aspius aspius Barbus barbus Chondrostoma nasus Pseudorasbora parva Leuciscus cephalus Alburnus alburnus Tinca tinca Lota lota Perca fluviatilis Zingel streber Ex / 100 m 2 g / 100 m 2 szaporodási időszakát, a halak vándorlási időszakát, a begyűjtések számát/halászati állomás/év (legalább 2 begyűjtés/állomás/év), a víz/halászati állomás fiziko-kémiai paramétereinek rögzítését, stb. 2. A szemcsés anyagok (homok, sóder, stb) mellék- és főmederből végzett kitermelésére kiadott engedélyek felülvizsgálata. 3.2.4. BEGA-CSATORNA ÉS LACULUI TÓ ICHTHIOFAUNÁJÁNAK SZÁMBAVÉTELE ÉS ÉRTÉKELÉSE 3.2.4.1. Bega-Csatornában található ichthiofauna számbavétele és értékelése Leltár lista Sorszám 3.2.4.1.1 I. Horgász állomás eredményei és megvitatásuk Tudományos megnevezés Népi megnevezés Befogott egyedek balin 2 Test súly (g) Kor (év) Test hossz (cm) 17,03 1 12,4 670,1 3 37,5 1 Aspius aspius Σ/X - 687,13/343,56 4/2 49,9/24,95 2 Barbus barbus márna 1 69,5 2 16,7 3 Chondrostoma nasus paduc 1 61,1 1 15,7 4 Pseudorasbora parva kínai razbóra 1 4,31 2 5,2 5 Leuciscus cephalus 6 Alburnus alburnus fejes domolykó szélhajtó küsz 3 1 6,8 1 76,4 35,2 2 13,4 45,3 3 17,6 33,1 2 112,8 Σ/X - 113,6/37,86 7/2,33 143,8/47,93 7 Tinca tinca compó 1 16,1 1 7,8 8 Lota lota menyhal 1 265,8 3 29,3 9 Perca fluviatilis csapósügér 1 17,7 2 9,7 10 Zingel streber német bucó 1 57,2 3 14,5 Befogott fajokra vetített készlet és biomassza FAJOK SZÁMSZAKI KÉSZLET (ex/100 m 2 ) Összes készlet / befogási pont 0,02 0,01 0,01 0,01 0,01 0,03 0,01 0,01 0,01 0,01 0,13 12,99 Összes készlet/ befogási pont Ex / 100 m 2 társ fajok g / 100 m 2 vezető fajok 114
Esox lucius Abramis brama Vimba vimba Aspius aspius Barbus barbus Carassius gibelio Leuciscus cephalus Alburnus alburnus Scardinus erythrophthalmus Rhodeus sericeus amarus Cobitis taenia Sabanejewia bulgarica Sander lucioperca Lepomis gibbosus Ex / 100 m 2 g / 100 m 2 Leltár lista Sorszám 3.2.4.1.2. II. Horgász állomás eredményei és megvitatásuk Tudományos megnevezés Népi megnevezés Befogott egyedek Test súly (g) Kor (év) Test hossz (cm) 1 Esox lucius csuka 1 397 3 35,2 2 Abramis brama dévérkeszeg 1 161 2 19,6 3 Vimba vimba szilvaorrú keszeg 1 175 4 211,2 4 Aspius aspius balin 1 677,2 3 39,2 42,3 1 15,1 márna 2 5 Barbus barbus 68,5 2 16,3 Σ/X - 110,8/55,4 3/1,5 31,4/15,7 6 Carassius gibelio ezüstkárász 1 167,2 2 26,1 fejes 7,5 1 79,5 2 7 Leuciscus cephalus domolykó 33,8 22 123,2 Σ/X - 41,3/20,65 23/11,5 202,7/101,35 34,2 2 12,4 8 Alburnus alburnus szélhajtó küsz 3 44,3 3 16,6 32,1 2 113,8 Σ/X - 110,6/36,86 7/2,33 142,8/47,6 Scardinus vörösszárnyú 9 1 148 1 7,2 erythrophthalmus keszeg 10 Rhodeus sericeus amarus ökle 1 6,9 1 6,7 8,6 2 9,7 vágócsík 2 11 Cobitis taenia 6,1 1 8,4 Σ/X - 14,7/7,35 3/1,5 18,1/9,05 12 Sabanejewia bulgarica bolgár csík 1 6,3 2 7,7 26,1 1 168,3 fogassüllő 2 13 Sander lucioperca 25,3 1 153,1 Σ/X - 51,4/25,7 2/1 321,4/160,7 14 Lepomis gibbosus naphal 1 11,4 2 8,5 Befogott fajokra vetített készlet és biomassza FAJOK SZÁMSZAKI KÉSZLET (ex/100 m 2 ) Összes készlet / befogási pont 0,01 0,01 0,01 0,01 0,02 0,01 0,02 0,03 0,01 0,01 0,02 0,01 0,02 0,01 0,2 18,00 Összes készlet/ befogási pont Ex / 100 m 2 társ fajok g / 100 m 2 vezető fajok 115
Aspius aspius Carassius gibelio Carassius gibelio Ctenopharyngodon idella Pseudorasbora parva Leuciscus cephalus Alburnus alburnus Rhodeus sericeus amarus Cobitis taenia Silurus glanis Perca fluviatilis Sander lucioperca - - Ex / 100 m 2 g / 100 m 2 Leltár lista Sorszám 3.2.4.1.3. III. Horgász állomás eredményei és megvitatásuk Tudományos megnevezés Népi megnevezés Befogott egyedek Test súly (g) Kor (év) Test hossz (cm) 1 Aspius aspius balin 1 19,2 1 12,8 196,3 2 14,9 ezüstkárász 2 2 Carassius gibelio 209,8 3 21,7 Σ/X - 406,1/203,05 5/2,5 36,6/18,3 ponty 2 236,3 2 23,1 34,2 1 13,2 3 Cyprinus carpio Σ/X - 270,5/135,25 3/1,5 36,3/18,5 4 Ctenopharyngodon idella amur 1 2007 2 41,2 5 Pseudorasbora parva kínai razbóra 1 3,31 2 4,2 6 Leuciscus cephalus 7 Alburnus alburnus fejes 75,4 3 153,1 2 domolykó 6,7 1 74,9 Σ/X - 82,1/41,05 4/2 228/144 33,2 2 12,1 szélhajtó küsz 4 43,3 3 16,3 31,1 2 113,1 19,5 2 10,2 Σ/X - 127,1/31,77 9/2,25 151,7/37,92 8 Rhodeus sericeus amarus ökle 1 8,9 2 10,1 9 Cobitis taenia vágócsík 1 6,1 1 8,7 10 Silurus glanis európai harcsa 1 438,2 2 27,8 11 Perca fluviatilis csapósügér 1 47,6 3 13,9 12 Sander lucioperca fogassüllő 1 689,4 2 42,1 Befogott fajokra vetített készlet és biomassza FAJOK SZÁMSZAKI KÉSZLET (ex/100 m 2 ) Összes készlet / befogási pont 0,01 0,02 0,02 0,01 0,01 0,02 0,04 0,01 0,01 0,01 0,01 0,01 - - 0,18 41,05 Összes készlet/ befogási pont Ex / 100 m 2 társ fajok g / 100 m 2 vezető fajok 116
Abramis brama Carassius gibelio Cyprinus carpio Ctenopharyngodon idella Leuciscus cephalus Alburnus alburnus Rhodeus sericeus amarus Perca fluviatilis - - - - - - Ex / 100 m 2 g / 100 m 2 Leltárlista Sorszám 3.2.4.1.4. IV. Horgász állomás eredményei és megvitatásuk Tudományos megnevezés 1 Abramis brama 2 Carassius gibelio Népi megnevezés Befogott egyedek Test súly (g) Kor (év) Test hossz (cm) 38,1 1 12,2 dévérkeszeg 2 152,6 2 18,7 Σ/X - 190,7/95,35 3/1,5 30,9/15/45 kárász 3 187,3 2 15,8 164,1 2 14,6 149,8 2 14,2 Σ/X - 501,2/167,06 6/2 44,6/14,86 3 Cyprinus carpio ponty 1 623,1 3 32,1 4 Ctenopharyngodon idella amur 1 31,6 1 456 5 Leuciscus cephalus 6 Alburnus alburnus fejes 7,3 1 76,2 2 domolykó 6,2 1 74,8 Σ/X - 13,5/6,75 2/1 151/75,5 32,1 2 13,1 szélhajtó küsz 3 41,3 3 15,3 31,6 2 114,1 Σ/X - 105/35 7/2,33 142,5/47,5 7 Rhodeus sericeus amarus ökle 1 6,9 1 8,1 8 Perca fluviatilis csapósügér 1 10,2 2 18,9 Befogott fajokra vetített készlet és biomassza FAJOK SZÁMSZAKI KÉSZLET (ex/100 m 2 ) Összes készlet / befogási pont 0,02 0,03 0,01 0,01 0,02 0,03 0,01 0,01 - - 0,14 14,82 Összes készlet/ befogási pont Ex / 100 m 2 társ fajok g / 100 m 2 vezető fajok 117
Aspius aspius Carassius gibelio Cyprinus carpio Leuciscus cephalus Alburnus alburnus Perca fluviatilis - - - - - - - - Ex / 100 m 2 g / 100 m 2 Leltárlista Sorszám 3.2.4.1.5. V. Horgász állomás eredményei és megvitatásuk Tudományos megnevezés 1 Aspius aspius Népi megnevezés Befogott egyedek Test súly (g) Kor (év) Test hossz (cm) 198,3 2 25,2 balin 2 662,1 3 36,8 Σ/X - 860,4/430,2 5/2,5 62/31 2 Carassius gibelio kárász 1 194,3 2 15,8 21,7 2 239,2 ponty 2 3 Cyprinus carpio 30,6 3 618,1 Σ/X - 52,3/26,15 5/2,5 857,3/428,65 4 Leuciscus cephalus 5 Alburnus alburnus 6 Perca fluviatilis 6,8 1 75,5 fejes 3 7,2 1 74,1 domolykó 32,4 2 32,7 Σ/X - 46,4/15,46 4/1,33 182,3/60,76 31,2 2 11,1 41,3 3 15,3 szélhajtó küsz 5 30,1 2 112,1 18,5 2 9,8 17,5 2 9,2 Σ/X - 138,6/15,46 11/1,33 157,5/60,76 47,3 3 15,2 csapósügér 2 17,2 2 10,4 Σ/X - 64,5/32,25 5/2,5 25,6/12,8 Befogott fajokra vetített készlet és biomassza FAJOK SZÁMSZAKI KÉSZLET (ex/100 m 2 ) Összes készlet / befogási pont 0,02 0,01 0,02 0,03 0,05 0,02 - - - - - - - - 0,15 13,56 Összes készlet/ befogási pont Ex / 100 m 2 társ fajok g / 100 m 2 vezető fajok 118
3.2.4.1.6. Bega-Csatornai ichthiofauna gyakoriságára és állandóságára vonatkozó eredmények és megvitatásuk Befogott halfajokra vonatkozó gyakoriság és állandóság Faj Aspius aspius Barbus barbus Chondrostoma nasus Pseudorasbora parva gyakoriság 60% 40% 20% 40% Faj Leuciscus cephalus Alburnus alburnus Tinca tinca Lota lota gyakoriság 100% 100% 20% 20% Faj Perca fluviatilis Zingel streber Esox lucius Abramis brama gyakoriság 80% 20% 20% 40% Faj Scardinus Rhodeus sericeus Vimba vimba Carassius gibelio erythrophthalmus amarus gyakoriság 20% 80% 20% 60% Faj Cobitis taenia Sabanejewia bulgarica Sander lucioperca Lepomis gibbosus gyakoriság 40% 20% 40% 20% Faj Ctenopharyngodon idella Cyprinus carpio Silurus glanis - gyakoriság 40% 60% 20% - - F = 25% alatt véletlenszerű fajok - F = 25 50% - kiegészítőfajok - F = 50 75% - állandó fajok - F = 75 100% - eukonstans fajok Paraméter kategória Halnépesség készlet és biomassza Bega-Csatorna biológiai integritás mutatójának (BIM) meghatározása Bonitálás osztály Paraméter 5 3 1 8. Biomaszza (g/100 m 2 1 ) (>1.000) (100-1000) (>100) 9. Bőség (ex/100 m 2 ) (>100) (10-100) 1 (>10) 119
Esox lucius Abramis brama Cyprinus carpio Hypophthalmichthys molitrix Ctenopharyngodon idella Pseudorasbora parva Leuciscus cephalus Scardinus erythrophthalmus Perca fluviatilis Lepomis gibbosus - - - - Ex / 100 m 2 g / 100 m 2 3.2.4.2. Lacului Tóban található ichthiofauna számbavétele és értékelése 3.2.4.2.1. Eredmények és megvitatásuk Leltár lista Sorszám Tudományos megnevezés Népi megnevezés Befogott egyedek Test súly (g) Kor (év) Test hossz (cm) 1 Esox lucius csuka 1 386,1 3 34,2 37,6 1 11,6 38,9 1 12,6 dévérkeszeg 4 2 Abramis brama 35,4 1 10,7 151,1 2 19,2 Σ/X - 263/65,75 5/1,25 54,1/13,52 3 Cyprinus carpio 241,1 2 23,1 ponty 3 232,2 2 22,5 35,6 1 12,2 Σ/X - 508,9/169,63 5/1,66 57,8/19,26 4 Hypophthalmichthys molitrix fehér busa 1 368,3 1 45,8 5 Ctenopharyngodon idella amur 1 2437,3 3 46,7 2,31 1 3,2 kínai razbóra 2 6 Pseudorasbora parva 4,21 2 4,2 Σ/X - 6,52/3,26 3/1,5 7,4/3,7 7 Leuciscus cephalus 8 Scardinus erythrophthalmus fejes 6,8 1 74,8 2 domolykó 79,1 3 151,9 Σ/X - 85,9/42,95 4/2 226,7/113,35 vörösszárnyú keszeg 1 187,3 2 12,3 csapósügér 2 87,3 4 19,2 17,2 2 10,4 9 Perca fluviatilis Σ/X - 104,5/52,25 6/3 29,6/14,8 10 Lepomis gibbosus naphal 1 12,4 2 9,2 Befogott fajokra vetített készlet és biomassza FAJOK SZÁMSZAKI KÉSZLET (ex/100 m 2 ) Összes készlet / befogási pont 0,01 0,04 0,03 0,01 0,01 0,02 0,02 0,01 0,02 0,01 - - - - 0,18 43,60 Összes készlet/ befogási pont Ex / 100 m 2 társ fajok g / 100 m 2 vezető fajok 120
Befogott halfajokra vonatkozó gyakoriság és állandóság Faj Esox lucius Abramis brama Cyprinus carpio Hypophthalmichthys molitrix gyakoriság 50% 50% 100% 50% Faj Ctenopharyngodon Scardinus Pseudorasbora parva Leuciscus cephalus idella erythrophthalmus gyakoriság 100% 100% 100% 100% Faj Perca fluviatilis Lepomis gibbosus - - gyakoriság 50% 50% - - - F = 25% alatt véletlenszerű fajok - F = 25 50% - kiegészítő fajok - F = 50 75% - konstans fajok - F = 75 100% - eukonstans fajok Paraméter kategória Halnépességek készlete és biomasszája Lacului Tó biológiai integritás mutatójának (BIM) meghatározása Bonitálás osztály Paraméter 5 3 1 8. Biomassza (g/100 m 2 1 ) (>1.000) (100-1000) (>100) 9. Bőség (ex/100 m 2 ) (>100) (10-100) 1 (>10) 121
3.2.4.3. Általános következtetések 1. A Bega-Csatornában leltározott fajok 24 volt. 2. A Bega-Csatornában állandóan jelenlétet mutató halfajok: Aspius aspius, Leuciscus cephalus, Alburnus alburnus, Perca fluviatilis, Carassius gibelio, Rhodeus sericeus amarus, Cyprinus carpio. 3. A Lacului Tóban állandó jelenlétet mutató halfajok: Cyprinus carpio, Ctenopharyngodon idella, Pseudorasbora parva, Leuciscus cephalus, Scardinus erythrophthalmus. 4. A vizsgált pontokon található halak táplálék spektruma kiegyensúlyozatlan az emberi tényezők és a tudományos alap nélkülözésével végzett benépesítések miatt. 5. A fajokra vetített biomassza csökkent értékű. 6. A biomassza összetevői kistermetű fajok és példányok. 7. A termelő potenciál csökkent értékű a gyenge és kevéssé kihasznált táplálék forrásoknak köszönhetően. 8. A halpopulációk életkorát negatívan befolyásolják a szakszövetségek által évente vagy kétévente végzett benépesítések. 9. A halállomány biodiverzitása şi integritása egy instabil és sérült ichthiofaunára jellemző. 10. Az ichthiofauna mennyiségi és minőségi szempontból pontos jellemzése érdekében széleskörű és hosszútávú tanulmányok elvégzése szükséges. 122
3.2.4.4. Leltározott halfajok leírása Esox lucius Linnaeus, 1758 Csuka, többféle népi elnevezéssel (30 cm- nél kisebb példányok ) Taxonomiai besorolás Osztály: Actinopterygii (csontos halak) Rend: Esociformes Család: Esocidae 59.Ábra - Esox lucius Linnaeus, 1758 (eredeti fotó) Azonosító jellemzők A hosszúkás, orsó alakú és oldalt enyhén lapított testet apró ovális pikkelyek borítják, amelyek eltűnnek a páros uszonyok alapjánál és a fej hátsó részén, de jelen vannak a kopoltyúfedőkön és a száj fölött. A szájnyílás mélyen bevágott és nagy (egészen a szemek alá nyílik). A premaxiláris-, szájpadlás- şi fog-csontok erős, kúp alakú, befelé hajló fogazatot képeznek ; ezen csontok mindegyikén kiemelkednek a szemfogak. Az állkapcsok hosszúkásak, kacsacsőrhőz hasonlóak. 60.Ábra Csuka száj- és garatürege (Esox lucius Linnaeus, 1758) [eredeti fotó ] A hátuszony a test hátulsó felén helyezkedik el, a farokuszony közelében. A farokuszony mélyen bevágott, egyenlő méretű lekerekített lebenyekkel. Az alsó hasi úszó a hátúszóval egy vonalban helyezkedik el, amelyhez méretben is hasonló. A hasúszók a gyomortájékon találhatók. 123
Az oldal vonal majdnem egyenes és a fej szintjéig érő hosszabításokat mutat. A fiatal példányoknál az oldal vonal hiányzik. Méretek: Átlagos: 40-50 cm, 1-1,5 kg Maximális: 150 cm, 35 kg Mérések: Pikkelyek az oldalvonalon, alatta és fölötte 14 17 VI-X 121 144 12 15 13-16 Úszók rádiusza D A P V III-IV(VII) 10-13 I(II) 12-16 I-II 7-11 Garati fogak Kopoltyú tüskék Csigolyák - 44 56-65 A csuka színezete változó, a környezettől, évszaktól, fiziológiai állapottól és kortól függően változhat. Általában a hát árnyalata szürkés-zöld és sárgás-zöld között váltakozik. Az oldalsó részek világosabb színűek, barnás vagy kávészínű foltokkal vagy csíkokkal márványozottak. A hasalja fehér. Lehetséges tévedések: A csukát nem lehet összetéveszteni az ichthiofaunánk más fajtáival. Biológia A csuka olyan faj, amely megtalálható az édes folyóvizekben (egészen a dombvidékes területekig), de az állóvizekben is, ugyanakkor az enyhén sós brakkvizekben is előfordul. A csendes, sekély vizeket kedveli, ahol palustrus makrofita vegetáció és gazdag halállomány található. A fiatal példányok kis csoportokban élnek, a felnőtt halak magányos életmódot folytatnak. Jól tűri a csökkent oxigén tartalmat. A szaporodása február hónapban kezdődik, amikor a víz hőmérséklete eléri a 6-8 O C ot és március vagy április hónapban ér véget. Az ivarérettséget 2-3 éves korban éri el. A sárgás színű ikra átmérője 2,5-3 mm. A kikelési időszak körülbelül 14 nap. A csuka 3 hónapos kora után tér át a ragadozó életmódra. A faj fontossága az ökológiai rendszerre nézve Pozitív 124
Jelenlegi és potenciális veszélyek Az orvhalászat, szemcsés anyagok kitermelése (homok, sóder, stb) a folyók mellékmedréből, a vízfolyások szennyeződése, duzzasztógátak számának növekedése, a vízszabályozások következtében jelentkező szintcsökkenés, a Bega-Csatornának a szaporodási időszakban végzett tisztítása, mind olyan tényezők, amelyek hozzájárulnak a csuka életterének pusztulásához. Fenntartási helyzet Kedvező A faj gazdálkodás/megőrzést célzó intézkedések a fenntartási helyzet megőrzésének vagy javításának érdekében. A faj életterére vonatkozó javaslatok Kerülni kell minden olyan tevékenységet, amely jelentős hatással lenne a fajra vagy annak élethelyére, mint például: bármilyen jellegű hulladék lerakása a vízfolyások közelében, kommunális és ipari szennyvízeknek a vízfolyásokba történő bevezetése, ellenőrizetlen turizmus, túlzott mértékű halászat és az orvhalászat. A faj élethelyének megóvását célzó intézkedéseket kell bevezetni, úgy mint: újratelepítés ott ahol szükséges, a partközeli fás növényzet fenntartása, a halállományra, halászatra és haltenyésztésre vonatkozó hatályos jogszabályok betartása. Fajra vonatkozó javaslatok Fenntartó intézkedések bevezetése; A népesség állapotának és földrajzi megoszlás területének mélyebb ismerete; Az orvhalászat leküzdése; A halászatra és a vízi élővilág megőrzésére vonatkozó hatályos szabályok betartása. Ezen gazdálkodási intézkedések esetleges következménye más fajokra Pozitív, mivel ezen faj élethelyének megőrzése hozzájárul a vizek biodiverzitásának általános megőrzéséhez. 125
Abramis brama Linnaeus, 1758 Dévérkeszeg, számos népi elnevezéssel Taxonómiai besorolás Osztály:Actinopterygii halak) Rend: Cypriniformes Család: Cyprinidae (csontos 61.Ábra - Abramis brama Linnaeus, 1758 (eredeti fotó) Azonosító jellemzők A magas, orsóalakú test oldalt erősen lapított, közepes méretű pikkelyek borítják. A fiatal példányonál a pikkelyek könnyen leválnak, míg a kifejlett egyedeknél jól rögződnek. A testhez viszonyítva a fej kisméretű. A kicsi szemek a fej elülső felén helyezkednek el. A száj kicsi és nem rendelkezik bajusszal. A hátúszó magas, széle enyhén homorú és a gyomortájon levő hasúszókhoz képest hátrább helyezkedik el. Az alsó hasi úszó nyúlt alakú, a hátúszó vonala alatt helyezkedik el, míg a farokúszó mélyen bevágott. A látható folyamatos oldal vonal a hason enyhén ívelt. Méretek: Átlagos: 25-50 cm Maximális: 82 cm, 6 kg (4-10 kg) Mérések Pikkelyek az oldalvonalon, alatta és fölötte 11 13 III 50 57(58) 6-8 (8)9(10) Úszók rádiusza D A P V III (23-24) 25-28(30) I (13)14-17 I(II) 7(8) Garati fogak Kopoltyú tüskék Csigolyák 5-5 18-26 38-42 A dévérkeszeg színe olajzöld a hátán, kékbe játszó vagy vöröses fényű világos szürke az oldalán és ezüstös fehér (a fiatal példányoknál) vagy sárgás (a koros egyedeknél) a hasán. 126
Lehetséges tévedések Fajok amelyekkel a dévérkeszeg összetéveszthető Abramis sapa (bagolykeszeg) Abramis ballerus (laposkeszeg) Blicca bjoerkna (karikakeszeg) A dévérkeszegtől megkülönböztető jellemzők A száj lennebb van, az orr csapott, a felnőtt példányok is kisebb méretűek, a sugarak az alsó hasi úszóban nagyobb Az alsó hasi úszóban a sugarak nagyobb, az oldal vonalat alkotó pikkelyek nagyobb, mérete kisebb a felnőtt példányok esetében is Az alsó hasi úszóban kisebb a sugarak, a garati fogak két sorban helyezkednek el, az alsó hasi úszó a hátúszó vonalától hátrább található, a testméret a kifejlett példányoknál kisebb Biológia A faj gyakran előfordul az állóvizekben vagy a csendes folyású vizekben, főleg a Duna mély mocsaraiban (stagnofil-reofil faj). Az ivarérettség 3-4 éves korban következik be. A szaporodás április második hetében kezdődik, amikor a víz hőmérséklete eléri a 18 O C-ot és június végén fejeződik be. A kikelési folyamatot a víz hőmérséklete befolyásolja. (4-6 nap). A szaporodási időszakban a hímeket mivel páros uszonyaik pirosas színt öltenek - meg lehet különböztetni a nőstényektől. A faj fontossága az ökológiai rendszerben Pozitív Jelenlegi és potenciális veszélyek Az orvhalászat, szemcsés anyagok kitermelése (homok, sóder, stb) a folyók mellékmedréből, a vízfolyások szennyeződése, duzzasztógátak számának növekedése, a vízszabályozások következtében jelentkező szintcsökkenés, a Bega-Csatornának a szaporodási időszakban végzett tisztítása, mind olyan tényezők amelyek hozzájárulnak a dévérkeszeg életterének pusztulásához. Fenntartási helyzet Kedvező A faj gazdálkodás/megőrzést célzó intézkedések a fenntartási helyzet megőrzésének vagy javításának érdekében. A faj életterére vonatkozó javaslatok Kerülni kell minden olyan tevékenységet, amely jelentős hatással lenne a fajra vagy annak élethelyére, mint például: bármilyen jellegű hulladék lerakása a vízfolyások közelében, kommunális és ipari szennyvízeknek a vízfolyásokba történő bevezetése, ellenőrizetlen turizmus, túlzott mértékű halászat és az orvhalászat. A faj élethelyének megóvását célzó intézkedéseket kell bevezetni, úgy mint: újratelepítés ott ahol szükséges, a partközeli fás növényzet fenntartása, a halállományra, halászatra és haltenyésztésre vonatkozó hatályos jogszabályok betartása. 127
Fajra vonatkozó javaslatok Fenntartó intézkedések bevezetése; A népesség állapotának és földrajzi megoszlás területének mélyebb ismerete; Az orvhalászat leküzdése; A halászatra és a vízi élővilág megőrzésére vonatkozó hatályos szabályok betartása Ezen gazdálkodási intézkedések esetleges következménye más fajokra Pozitív, mivel ezen faj élethelyének megőrzése hozzájárul a vizek biodiverzitásának általános megőrzéséhez. 128
Vimba vimba Linnaeus, 1758 Szilvaorrú keszeg Taxonómiai besorolás Osztály: Actinopterygii (csontos halak) Rend: Cypriniformes Család: Cyprinidae Azonosító jellemzők Az orsóalakú, közepesen lapított testet gömbölyű pikkelyek borítják. A fej kicsi, az orr húsos és erősen előrenyúló, mely lehet hosszú és hegyes vagy rövid és vaskos. A felső állkapocs hossza meghaladja az alsó állkapocsét.a száj alsó elhelyezkedésű és patkó formában ívelt. A hátúszó rövid, magas, széle enyhén homorú, a hasúszók vonala mögött helyezkedik el. Az alsó hasi úszó a hátúszó vonala mögött található, a farokúszó mélyen bevágott. A nemi különbözőség a páros úszóknál látható, melyek hosszabbak a hím egyedeknél, amelyeken a szaporodási időszakban a fej és a hátoldali pikkelyek vonalán kemény gombok mutatkoznak ( szerelem gyöngyei, nászkiütés ). Ennél a halfajnál hangsúlyozott változatosság tapasztalható, általában két alakban fordul elő: egy magas testű és egy hosszúkás testű. Az oldal vonal teljes és majdnem egyenes. Méretek: Általános: 25-30 cm Maximális: 50 cm, 1,39 kg Mérések Pikkelyek az oldalvonalon, alatta és fölötte 9 10 III 57 58(63) 5-6 (8)9 Úszók rádiusza D A P V III (17) 18-20(22) I 15-16 II 9 Garati fogak Kopoltyú tüskék Csigolyák 5-5 17 46 A szilvaorrú keszeg feje és háta ólomszürke, míg az oldala és a hasalja ezüst-fehér. Az alsó hasi úszó szélén fekete pontok láthatóak. Lehetséges tévedések Fajok melyekkel összetéveszthető a szilvaorrú keszeg Chondrostoma nasus (paduc) Rutilus rutilus (bodorka, búzaszemű keszeg) Aspius aspius (balin) Leuciscus idus (jászkeszeg) A szilvaorrú keszegtől megkülönböztető jellemzők Szája alsó állású haránthasíték; szarunemű alsó ajakkal, törzse vaskos, a farokúszó sugarainak kisebb, a garati fogak lándzsa alakúak, a hashártya fekete. Szája csúcsba nyíló, középállású, az oldal vonalat alkotó pikkelyek kisebb. Szájnyílása csúcsba nyíló, mélyen bevágott, az oldal vonalat alkotó pikkelyek nagyobb, az alsó hasi úszó sugarainak nagyobb, a garati fogak két sorban helyezkednek el. Szájnyílása csúcsba nyíló, az alsó hasi úszó sugarainak nagyobb,a garati fogak két sorban helyezkednek el. 129
Biológia Reofil faj, de előfordul az állóvizekben és a Duna torkolataiban is; továbbá megtalálható a paduc élőhelyein (dombvidéken). Táplálékát a fenéklakók illetve növényi maradványok képezik. A megjelenésénél említett kétféle alak a szaporodási időszak miatt különül el. A magastestű fajta felvándorol a folyókon ősszel és kora tavasszal szaporodik (április május időszakban). A hosszúkás testű fajta tavasszal vándorol és június-júliusban szaporodik. A 19-21 O C os hőmérsékleten a kikelés 2-3 napig tart. Az ivarérettség 2-3 éves korban kovetkezik be, a hímek korábban érik el, mint a nőstény példányok. A faj fontossága az ökológiai rendszerben Pozitív Jelenlegi és potenciális veszélyek Az orvhalászat, szemcsés anyagok kitermelése (homok, sóder,stb) a folyók mellékmedréből, a vízfolyások szennyeződése, duzzasztógátak számának növekedése, a vízszabályozások következtében jelentkező szintcsökkenés, a Bega-Csatornának a szaporodási időszakban végzett tisztítása, mind olyan tényezők, amelyek hozzájárulnak a szilvaorrú keszeg életterének pusztulásához. Fenntartási helyzet Sérülékeny A faj gazdálkodás/megőrzést célzó intézkedések a fenntartási helyzet megőrzésének vagy javításának érdekében. A faj életterére vonatkozó javaslatok Kerülni kell minden olyan tevékenységet, amely jelentős hatással lenne a fajra vagy annak élethelyére, mint például: bármilyen jellegű hulladék lerakása a vízfolyások közelében, kommunális és ipari szennyvízeknek a vízfolyásokba történő bevezetése, ellenőrizetlen turizmus, túlzott mértékű halászat és az orvhalászat. A faj élethelyének megóvását célzó intézkedéseket kell bevezetni, úgy mint: újratelepítés ott ahol szükséges, a partközeli fás növényzet fenntartása, illetve a hatályos jogszabályok betartása : a halállományra, halászatra és haltenyésztésre : a védett növény és állatfajokra és védett területekre vonatkozóan Fajra vonatkozó javaslatok Fenntartó intézkedések bevezetése; A népesség állapotának és földrajzi megoszlás területének mélyebb ismerete; Az orvhalászat leküzdése; A halászatra és a vízi élővilág megőrzésére vonatkozó hatályos szabályok betartása Jogszabályi védőintézkedések Berni Egyezmény Vörös Lista RBDD 130
Ezen gazdálkodási intézkedések esetleges következménye más fajokra Pozitív, mivel ezen faj élethelyének megőrzése hozzájárul a vizek biodiverzitásának általános megőrzéséhez. 131
Aspius aspius Linnaeus, 1758 Balin, számos népi elnevezéssel Taxonómiai besorolás Osztály: Actinopterygii (csontos halak) Rend: Cypriniformes Család: Cyprinidae 62.Ábra - Aspius aspius Linnaeus, 1758 (eredeti fotó) Azonosító jellemzők A Cypriniformes családhoz tartozó egyetlen ragadozó hal, teste hosszúkás, orsóalakú,, karcsú, melyet apró pikkelyek borítanak. A fej kúpalakú. A száj nagy, széles, harántvágású, az alsó állkapocs kampószerűen felhajló. A szemek nagyon kiállnak (exoftalmia). A fej után a hát vonala meredeken emelkedik 63.Ábra Balin szájnyílása (Aspius aspius Linnaeus, 1758) [eredeti fotó] A hátúszó és a hasúszók majdnem szimmetrikusan helyezkednek el, a mellúszók nem érik el a hasúszók alapját. Az alsó hasi úszó pereme erősen homorú, a farokúszó mélyen bevágott. 132
64.Ábra Balin farokúszója (Aspius aspius Linnaeus, 1758) [eredeti fotó] Az oldal vonal teljes. Méretek: Általános: 30-40 cm Maximális: 100 cm, 9 kg Mérések Pikkelyek az oldalvonalon, alatta és fölötte D Úszók rádiusza A P V ( 64 11 14 III III I II 65)66 71(73) 5-6 (8)9 (12)13-14(15) 16-18 8 Garati fogak Kopoltyú tüskék Csigolyák 3.5-5.3 9 48-49 A test hátoldalán a feketés-zöldes szín a jellemző, az oldalakon ezüstösen csillogó. Lehetséges tévedések Fajok melyekkel összetéveszthető a balin Vimba vimba (szilvaorrú keszeg) Rutilus rutilus (búzaszemű keszeg, bodorka) Leuciscus cephalus (fejes domolykó) Leuciscus idus (jászkeszeg) A balintól megkülönböztető jellemzők Alsó állású száj, a szem átmérője nagyobb, az alsó hasi úszóban a sugarak nagyobb, az oldal vonalat képező pikkelyek kisebb, a garati fogak egy soron helyezkednek el. Kicsi, csúcsba nyíló száj, a szem átmérője nagyobb, az írisz színe vöröses, a pikkelyek nagyobb méretűek, az oldal vonalat alkotó pikkelyek kisebb, a garati fogak egy soron helyezkednek el. A test inkább hengeres, a pikkelyek nagyobbak, a szem átmérője nagyobb, az oldalvonalat alkotó pikkelyek kisebb, az alsó hasi úszó homorú. Kicsi száj, a test erősebben lapított, az oldalvonalat alkotó pikkelyek kisebb. Biológia Édesvízi reofil-stagnofil faj, amely gyakran előfordul a síkvidéktól a dombvidékig található folyóvizekben, holtágakban és tavakban. Nappali faj, amely kis méretű halakkal, rovarlárvákkal, apró rákfélékkel és férgekkel táplálkozik. 133
A fiatal példányok kis rajokban mozognak, míg az idős egyedek magányosak. Az ivarérettség 3-5 éves korben következik be. Az ívás március hónapban kezdődik, amikor a víz hőmérséklete eléri a 6-10 O C-ot és április hónapban zárul le. A kikelési időszak 5-6 napig tart. A faj fontossága az ökológiai rendszerben Pozitív Jelenlegi és potenciális veszélyek Az orvhalászat, szemcsés anyagok kitermelése (homok, sóder,stb) a folyók mellékmedréből, a vízfolyások szennyeződése, duzzasztógátak számának növekedése, a vízszabályozások következtében jelentkező szintcsökkenés, a Bega-Csatornának a szaporodási időszakban végzett tisztítása, mind olyan tényezők, amelyek hozzájárulnak a faj életterének pusztulásához. Fenntartási helyzet Kedvező A faj gazdálkodás/megőrzést célzó intézkedések a fenntartási helyzet megőrzésének vagy javításának érdekében. A faj életterére vonatkozó javaslatok Kerülni kell minden olyan tevékenységet, amely jelentős hatással lenne a fajra vagy annak élethelyére, mint például: bármilyen jellegű hulladék lerakása a vízfolyások közelében, kommunális és ipari szennyvízeknek a vízfolyásokba történő bevezetése, ellenőrizetlen turizmus, túlzott mértékű halászat és az orvhalászat. A faj élethelyének megóvását célzó intézkedéseket kell bevezetni, úgy mint: újratelepítés ott ahol szükséges, a partközeli fás növényzet fenntartása, illetve a hatályos jogszabályok betartása : a halállományra, halászatra és haltenyésztésre : a védett növény és állatfajokra és védett természeti területekre vonatkozóan Fajra vonatkozó javaslatok Fenntartó intézkedések bevezetése; A népesség állapotának és földrajzi megoszlás területének mélyebb ismerete; Az orvhalászat leküzdése; A halászatra és a vízi élővilág megőrzésére vonatkozó hatályos szabályok betartása Jogszabályi védőintézkedések OUG 57/2007 Berni Egyezmény 3. Melléklet Élőhelyekre vonatkozó Direktíva 2. és 5. Melléklete Vörös Lista IUCN Vörös Lista RBDD 49/2011 Törvény 134
Ezen gazdálkodási intézkedések esetleges következménye más fajokra Pozitív, mivel ezen faj élethelyének megőrzése hozzájárul a vizek biodiverzitásának általános megőrzéséhez. 135
Barbus barbus Linnaeus, 1758 Márna, vagy rózsás márna, számos népi elnevezéssel Taxonómiai besorolás Osztály: Actinopterygii (csontos halak) Rend: Cypriniformes Család: Cyprinidae Azonosító jellemzők A hosszúkás, majdnem hengeres testet apró pikkelyek borítják. Az orr-rész hosszúkás. A száj alsó állású, félhold alakú, húsos ajkakkal, ahol 2 pár bajusz szál található: 2 rövidebb az állkapcson (elülső bajusz) és 2 hosszabb a száj sarkában ( hátulsó bajusz). Az alsó ajak osztott, 2-3 lebenyből áll. A hátúszó széle homorú, a mellúszók hegyesek. Az alsó hasi úszó jóval a hátúszó vonala mögött helyezkedik el. Az oldal vonal teljes és enyhén ívelt. Méretek: Általános: 25-50 cm Maximális: 120 cm, 12 kg Mérésk Pikkelyek az oldalvonalon, alatta és fölötte D Úszók rádiusza A P V 13 14 III-IV III I II ( 53)56 62(64) 7-9 8 3(6) 16-18 8 Garati fogak Kopoltyú tüskék Csigolyák 2.3.5-5.3.2 9-11 44-45(47) A márna teste a háton olaj-zöld színű, a hasi részen fehéres-sárgás. Esetenként a testet apró, sötét színű foltok pöttyözik. A hátúszó és a farokúszó széle sötétebb színű, míg a többi úszó vöröses árnyalatú. Lehetséges tévedések Morfológiai szempontból a rózsás márna a magyar márnára (Barbus meridionalis petenyi) hasonlít. A már felsorolt megkülönböztető jellemzőkön kívül a magyar márnán márványos színeződések találhatóak a háton, oldalakon és úszókon. Egy másik jellemző, amely megkülönbözteti a rózsás márnát a magyar márnától, egy vörös tengely jelenléte a bajusz szálakban. 136
Biológia Kizárólag folyóvizekben élő halfajta (reofil faj). Tavasszal felúszik a folyókon (szaporodási vándorlás), míg ősszel ellenkező irányú a vándorlás (telelési vándorlás). Az ivarérettséget a hímek 2-3 éves korban érik el, a nőstények pedig 4-5 évesen. A szaporodási időszak május hónapban kezdődik (egyes szerzők szerint áprilisban) és júniusban ér véget. A kikelési időszak a víz hőmérsékletétől függ (5-16 nap). Az ikrák mérgezőek. A tápláléka rovarlárvákból, rákfélékből, ritkábban növényi részekből, estleg halikrából tevődik össze. A nagy folyókban és a Dunán a Palingenia törzshöz tartozó populáció a márna táplálékának alapelemét képezi. A faj fontossága az ökológiai rendszerben Pozitív Jelenlegi és potenciális veszélyek Az orvhalászat, szemcsés anyagok kitermelése (homok, sóder,stb) a folyók mellékmedréből, a vízfolyások szennyeződése, duzzasztógátak számának növekedése, a vízszabályozások következtében jelentkező szintcsökkenés, a Bega-Csatornának a szaporodási időszakban végzett tisztítása, mind olyan tényezők, amelyek hozzájárulnak a faj életterének pusztulásához. Fenntartási helyzet Sebezhető A faj gazdálkodás/megőrzést célzó intézkedések a fenntartási helyzet megőrzésének vagy javításának érdekében. A faj életterére vonatkozó javaslatok Kerülni kell minden olyan tevékenységet, amely jelentős hatással lenne a fajra vagy annak élethelyére, mint például: bármilyen jellegű hulladék lerakása a vízfolyások közelében, kommunális és ipari szennyvízeknek a vízfolyásokba történő bevezetése, ellenőrizetlen turizmus, túlzott mértékű halászat és az orvhalászat. A faj élethelyének megóvását célzó intézkedéseket kell bevezetni, úgy mint: újratelepítés ott ahol szükséges, a partközeli fás növényzet fenntartása, illetve a hatályos jogszabályok betartása : a halállományra, halászatra és haltenyésztésre : a védett növény és állatfajokra és védett természeti területekre vonatkozóan Fajra vonatkozó javaslatok Fenntartó intézkedések bevezetése; A népesség állapotának és földrajzi megoszlás területének mélyebb ismerete; Az orvhalászat leküzdése; A halászatra és a vízi élővilág megőrzésére vonatkozó hatályos szabályok betartása 137
Jogszabályi védőintézkedések OUG 57/2007 Élőhelyekre vonatkozó Direktíva 5. Melléklete Vörös Lista RBDD 49/2011 Törvény Ezen gazdálkodási intézkedések esetleges következménye más fajokra Pozitív, mivel ezen faj élethelyének megőrzése hozzájárul a vizek biodiverzitásának általános megőrzéséhez. 138
Carassius gibelio Bloch, 1782 Ezüstkárász Taxonómiai besorolás Osztály: Actinopterygii (csontos halak) Rend: Cypriniformes Család: Cyprinidae 65.Ábra - Carassius gibelio Bloch, 1782 (eredeti fotó) Azonosító jellemzők Az ezüstkárász teste nyújtott, oldalról enyhén lapított, a pikkelyek teljesen befedik. A fej rövid, a száj tompa, vékony ajkakkal, bajusza nincs. A test felső vonala enyhén domború, a test hossza 2,1-2,9 szer nagyobb, mint a maximális magassága. Az oldalvonal teljes. Méretek: Általános: 18-20 cm Maximális: 45 cm, 3 kg Mérések Pikkelyek az oldalvonalon, alatta és fölötte (5)6(7) 28 32 III-IV (5)6(7) (14)15-18 Úszók rádiusza D A P V III 5 I (14)16(18) I 7-8 Garati fogak 4-4 Kopoltyú tüskék (40)41-52(54) Csigolyák 29-31 A test színezete a környezettől függ. Általában az ezüszkárász háta szürkés-zöldes (néha szürkés-fekete) színű, az oldala és a hasa fémesen csillogó eztüstös árnyalatú. Lehetséges tévedések Fajok melyekkel az ezüstkárász összetéveszthető Carassius carassius (széles kárász) Cyprinus carpio (növendék ponty) Az ezüstkárásztól megkülönböztető jellemzők A kopoltyú tüskék kisebb, a hátúszó és az alsó hasi úszó első sugara recézett, a hashártya gyöngyház fényű. Két pár bajusszal rendelkezik, az oldal vonalat alkotó pikkelyek nagyobb, a garati fogak 3 sorban helyezkednek el. Biológia Ázsiából származó, napjainkra már Európa nagyrészén is meghonosodott fajta. Minden féle édesvízben megtalálható, a Duna torkolatainál, úgymint a holtágakban. 139
Az ivarérettség 2 éves korben következik be. A szaporodás időszaka április vagy május hónapban kezdődik, amikor a víz hőmérséklete elérte a 16-20 O C értéket és esetenként ősszel fejeződik be. A kikelés a hőmérséklet függvénye (4-6 nap). Ennél a fajnál tapasztaható volt a nem megváltoztatása és a gynogenesis, vagyis ivartalan szaporodási forma. Eurifag fajnak minősül. A faj fontossága az ökológiai rendszerben Pozitív Jelenlegi és potenciális veszélyek Az orvhalászat, szemcsés anyagok kitermelése (homok, sóder,stb) a folyók mellékmedréből, a vízfolyások szennyeződése, duzzasztógátak számának növekedése, a vízszabályozások következtében jelentkező szintcsökkenés, a Bega-Csatornának a szaporodási időszakban végzett tisztítása, mind olyan tényezők, amelyek hozzájárulnak a faj életterének pusztulásához. Fenntartási helyzet Kedvező A faj gazdálkodás/megőrzést célzó intézkedések a fenntartási helyzet megőrzésének vagy javításának érdekében. A faj életterére vonatkozó javaslatok Kerülni kell minden olyan tevékenységet, amely jelentős hatással lenne a fajra vagy annak élethelyére, mint például: bármilyen jellegű hulladék lerakása a vízfolyások közelében, kommunális és ipari szennyvízeknek a vízfolyásokba történő bevezetése, ellenőrizetlen turizmus, túlzott mértékű halászat és az orvhalászat. A faj élethelyének megóvását célzó intézkedéseket kell bevezetni, úgy mint: újratelepítés ott ahol szükséges, a partközeli fás növényzet fenntartása, illetve a hatályos jogszabályok betartása : a halállományra, halászatra és haltenyésztésre : a védett növény és állatfajokra és védett természeti területekre vonatkozóan Fajra vonatkozó javaslatok Fenntartó intézkedések bevezetése; A népesség állapotának és földrajzi megoszlás területének mélyebb ismerete; Az orvhalászat leküzdése; A halászatra és a vízi élővilág megőrzésére vonatkozó hatályos szabályok betartása Jogszabályi védőintézkedések OUG 57/2007 Élőhelyekre vonatkozó Direktíva 5. Melléklete Vörös Lista RBDD 49/2011 Törvény Ezen gazdálkodási intézkedések esetleges következménye más fajokra Pozitív, mivel ezen faj élethelyének megőrzése hozzájárul a vizek biodiverzitásának általános megőrzéséhez. 140
Cyprinus carpio Linnaeus, 1758 Ponty, számos népi elnevezéssel Taxonómiai besorolás Osztály: Actinopterygii (csontos halak) Rend: Cypriniformes Család: Cyprinidae 66.ábra - Cyprinus carpio Linnaeus, 1758 (eredeti fotó) Azonosító jellemzők A vadponty hosszúkás teste oldalt lapított (a fej mögött egy taréjt képez) és nagy pikkelyek fedik, amelyek alján fekete folt, szélein pedig fekete pontok láthatók. A kúp alakú fejen az alsó állású, enyhén harántvágású száj húsos ajkakkal rendelkezik, ezeknek a bőrredői teleszkópszerűen kinyújthatóak, elősegítve a táplálkozást. A felső állkapcson két pár bajusz szál található, a felső ajakon levő kettő rövidebb, mint a szájszegletben lévő alsó kettő. A testet nagy méretű pikkelyek borítják. A hátúszó hosszúkás alakú, míg a hasi úszók lekerekítettek. A keskeny alsó hasi úszó a hátúszó vonala mögött helyezkedik el. A hátúszó és az alsó hasi úszó első sugarai megvastagodtak, hátsó felületük fogazott. Farokúszója erőteljes, formája szimmetrikus. A ponty változatossága erőteljesen hangsúlyos. Antipa 4 fő ponty alakot azonosított Románia természetes vizeiben (tipikus, gibossus, hungaricus és oblongus), amelyek egymástól való különbözőségét az általános testfelépítés és főként a profil index értéke adja. A vadpontyból több faj alakult, amelyek eltérő tulajdonságokkal rendelkeznek. Az oldal vonal teljes és egyenes. Méretek: Általános: 46-65 cm, 3-5 kg Maximális: 120 cm, 37,3 kg Mérések Pikkelyek az oldalvonalon, alatta és fölötte D Úszók rádiusza A P V 5 7 (II)III-IV (II)III I II ( 34)36 39(40) 5 7 (17)18-21(22) (4)5(6) (14)15-19(18) 7-9 Garati fogak 1.1.3-3.1.1 (1.2.3.-3.2.1) Kopoltyú tüskék Csigolyák 21-29(34) 36-38 A ponty esetében a test színe az élőhelyétől függően változhat. A mély folyókban vagy az állóvizekben élő ponty színezete zöldes-feketés, míg a tiszta, áttetsző vízben élő sárgásaranyszínű vagy ezüstös árnyalatú. Általában a ponty háta feketébe hajló, zöldes árnyalatokkal, oldalsó részei sárgás vagy aranyszínűek, a hasa fehér. Úszói sárgás-szürkék, kivételt képez a farokúszó és az alsó hasi úszó, melyek vöröses vagy narancsszínűek. 141
Lehetséges tévedések Fajok melyekkel a ponty összetéveszthető Carassius gibelio (ezüstkárász) Carassius carassius növendék (széles kárász) Ctenopharyngodon idella (amur) A pontytól megkülönböztető jellemzők Nincs bajusza, a hashártya fekete, garati fogai egy soron helyezkednek el, a test magasabb, az oldal vonalat alkotó pikkelyek kisebb Nincs bajusza, a garati fogai egy soron helyezkednek el, a test magasabb Nyúltabb alakú test, nincs bajusza, a hátúszó rövidebb, hashártyája fekete, a garati fogak recések és soronként helyezkednek el. Biológia Édesvízi faj, megtalálható az ország majdnem minden folyójában, kivéve a hegyi vízfolyásokat. Jól alkalmazkodott az állóvizekhez és holtágakhoz is. Az ivarérettséget a hímek 3 éves, a nőstények 4 éves korban érik el. A ponty szaporodása az év meleg időszakában történik és az április-augusztus (még szeptemberben is) időszakban zajlik, az intenzitás júniusban a legnagyobb. A hőmérsékleti határértékek 16-20 O C közé tehetők, az optimális a 18-20 O C. A kikelés a hőmérséklet függvénye (3-4 nap). A ponty mindenevőnek tekinthető, mivel vízi állatokat és növényeket is fogyaszt, a táplálék összetétele az élőhelytől függően változik. A felnőtt ponty kifejlett rovarokkal, rovarlárvákkal, apró rákfélékkel, vízalatti növényzettel, növényi hulladékkal, stb. táplálkozik. A keskeny hátúszó a test közepén található. A hasúszók a hátúszó alatt helyezkednek el. A magas és keskeny alsó hasi úszó a hasúszóktól és a farokúszótól egyenlő távolságra található. A farokúszó mélyen bevágott. A faj fontossága az ökológiai rendszerben Pozitív Jelenlegi és potenciális veszélyek Az orvhalászat, szemcsés anyagok kitermelése (homok, sóder,stb) a folyók mellékmedréből, a vízfolyások szennyeződése, duzzasztógátak számának növekedése, a vízszabályozások következtében jelentkező szintcsökkenés, a Bega-Csatornának a szaporodási időszakban végzett tisztítása, mind olyan tényezők, amelyek hozzájárulnak a faj életterének pusztulásához. Fenntartási helyzet Kedvező A faj gazdálkodás/megőrzést célzó intézkedések a fenntartási helyzet megőrzésének vagy javításának érdekében. A faj életterére vonatkozó javaslatok Kerülni kell minden olyan tevékenységet, amely jelentős hatással lenne a fajra vagy annak élethelyére, mint például: bármilyen jellegű hulladék lerakása a vízfolyások közelében, kommunális és ipari szennyvízeknek a vízfolyásokba történő bevezetése, ellenőrizetlen turizmus, túlzott mértékű halászat és az orvhalászat. 142
A faj élethelyének megóvását célzó intézkedéseket kell bevezetni, úgy mint: újratelepítés ott ahol szükséges, a partközeli fás növényzet fenntartása, illetve a hatályos jogszabályok betartása : a halállományra, halászatra és haltenyésztésre : a védett növény és állatfajokra és védett természeti területekre vonatkozóan Fajra vonatkozó javaslatok Fenntartó intézkedések bevezetése; A népesség állapotának és földrajzi megoszlás területének mélyebb ismerete; Az orvhalászat leküzdése; A halászatra és a vízi élővilág megőrzésére vonatkozó hatályos szabályok betartása Jogszabályi védőintézkedések Vörös Lista IUCN- a vadponty Ezen gazdálkodási intézkedések esetleges következménye más fajokra Pozitív, mivel ezen faj élethelyének megőrzése hozzájárul a vizek biodiverzitásának általános megőrzéséhez. 143
Chondrostoma nasus Linnaeus, 1758 Paduc, sokféle népi elnevezéssel Taxonómiai besorolás Osztály: Actinopterygii (csontos halak) Rend: Cypriniformes Család: Cyprinidae Azonosító jellemzők Orsóalakú hosszúkás test, oldalról enyhén lapított. Tömpe orra kiálló, puha, porcos jellegű. A fej rövid, széles, a száj alsó állású. Az ajkakat szaru lemezek borítják. A testet közepes méretű, egyenletesen elhelyezkedő pikkelyek fedik. A hashártya fekete, innen származik az ország egyes részein használt fekete-bélű elnevezése. A szaporodási időszakban az ivarérett példányokon nászkiütés látható. Az oldalvonal teljes, látható és enyhén homorú. Méretek: Átlagos: 25-35 cm Maximális: 50 cm, 1,5 kg Mérések Pikkelyek az Úszók rádiusza oldalvonalon, alatta és fölötte D A P V 8 9 ( 56)58 64(66) III(IV) III I II (4)5 6 (8)9(10) (8)5(6) (14)10-11(12) 8-10 Garati fogak 6-6 (7-6, 5-6) Kopoltyú tüskék Csigolyák 26-27 (40)44-47 A paduc háta sötét olívazöld, oldalai ezüst-szürkék, míg a hasa fehér. Néha a hátoldalon fekete pontok képezhetnek márványos mintázatot. A háti úszó szürke, a többi vérvörös színű. A szaporodási időszakban a paduc élénkebb színezetet ölt. Lehetséges tévedések Fajok melyekkel a paduc összetéveszthető Vimba vimba (szilvaorrú keszeg) Leuciscus cephalus (fejes domolykó) Leuciscus idus (jászkeszeg) Rutilus rutilus (búzaszemű keszeg) Aspius aspius (balin) A paductól megkülönböztető jellemzők Nagyobb méretű és félhold alakú száj, szarus ajkak nélkül, a test oldalról erősebben lapított, az oldal vonalat alkotó pikkelyek nagyobb, garati fogak kisebb, hashártya fehér Nagy, csúcsba nyíló száj, az oldal vonalat alkotó pikkelyek kisebb, az alsó hasi úszó széle domború, garati fogak két soron találhatók, a hashártya fehér. Nagy, csúcsba nyíló száj, garati fogak két soron, a test oldalról lapított, a hashártya fehér Nagy, csúcsba nyíló száj, nagyobb méretű pikkelyek, az oldal vonalat képező pikkelyek kisebb, az írisz narancs színű, a hashártya fehér Nagy, csúcsba nyíló száj, a garati fogak két soron, a hashártya fehér, a hasúszók a hátúszó vonala előtt helyezkednek el 144
Biológia Reofil faj, amely a dombvidéket preferálja, ahol a vízmeder kavicsos, homokos, néha agyagos (víz sebessége 30-75 cm/s, éves átlaghőmérséklete 14 O C, közepes oxigéntartalommal 4,5-5,5 mg/l oldott O 2 ). Az ivarérettség 3-4 éves korban következik be. A szaporodás április vagy május hónapban kezdődik, amikor a felnőtt példányok nagy rajokba gyűlnek és a folyókon felfelé vándorolnak. A kikeléshez 17-19 nap szükséges. Lárvákkal, férgekkel, alsórendű rákokkal táplálkozik. Szerves anyag hulladékot, algákat is fogyaszt. A faj fontossága az ökológiai rendszerben Pozitív Jelenlegi és potenciális veszélyek Az orvhalászat, szemcsés anyagok kitermelése (homok, sóder,stb) a folyók mellékmedréből, a vízfolyások szennyeződése, duzzasztógátak számának növekedése, a vízszabályozások következtében jelentkező szintcsökkenés, a Bega-Csatornának a szaporodási időszakban végzett tisztítása, mind olyan tényezők, amelyek hozzájárulnak a faj életterének pusztulásához. Fenntartási helyzet Sebezhető A faj gazdálkodás/megőrzést célzó intézkedések a fenntartási helyzet megőrzésének vagy javításának érdekében. A faj életterére vonatkozó javaslatok Kerülni kell minden olyan tevékenységet, amely jelentős hatással lenne a fajra vagy annak élethelyére, mint például: bármilyen jellegű hulladék lerakása a vízfolyások közelében, kommunális és ipari szennyvízeknek a vízfolyásokba történő bevezetése, ellenőrizetlen turizmus, túlzott mértékű halászat és az orvhalászat. A faj élethelyének megóvását célzó intézkedéseket kell bevezetni, úgy mint: újratelepítés ott ahol szükséges, a partközeli fás növényzet fenntartása, illetve a hatályos jogszabályok betartása : a halállományra, halászatra és haltenyésztésre : a védett növény és állatfajokra és védett természeti területekre vonatkozóan Fajra vonatkozó javaslatok Fenntartó intézkedések bevezetése; A népesség állapotának és földrajzi megoszlás területének mélyebb ismerete; Az orvhalászat leküzdése; A halászatra és a vízi élővilág megőrzésére vonatkozó hatályos szabályok betartása Jogszabályi védőintézkedések Berni Egyezmény 3. Melléklet Vörös Lista RBDD 145
Ezen gazdálkodási intézkedések esetleges következménye más fajokra Pozitív, mivel ezen faj élethelyének megőrzése hozzájárul a vizek biodiverzitásának általános megőrzéséhez. 146
Hypophthalmichthys molitrix Valenciennes, 1844 Fehér busa Taxonómiai besorolás Osztály: Actinopterygii (csontos halak) Rend: Cypriniformes Család: Cyprinidae Azonosító jellemzők A test magas (a legnagyobb magasság a testhossz 30%-át teszi ki ), oldalról erősen lapított és teljes egészében nagyon apró pikkelyek fedik. A hasi rész kidomborodik a kopoltyúfedőktől az alsó hasi úszóig terjedő részen. A fej aránytalanul nagy, széles homlokkal, a szemek nagyon lent, a száj vonala alatt helyezkednek el. A száj nagy, felső állású, fogai nincsenek. A hát elkeskenyedik a tarkó és a hátúszó közötti szakaszon, majd a hátúszó mögött újra szélesedik. A kopoltyúlemezek nagyon fejlettek, egy porcos híd kapcsolja össze őket. A kopoltyúlemezeket egy hártya borítja, amely szűrőt képez és visszatartja a növényi planktont. Ennek a membránnak a segítségével a busa képes 6-10 mikron méretű szervezeteket kiszűrni. A hátúszó a hasúszók vonala mögött található, az alsó hasi úszó pedig a hátúszó vonala mögött. Az alsó hasi úszó széle kivágott. A mellúszók hegye túlér a hasi úszók alapjánál. A farokúszó mélyen bevágott (hangsúlyos kettéágazás). A test elülső részén az oldalvonal erőteljesen lefelé ível, ezután majdnem egyenesen folytatódik. Méretek: Átlagos: 44-55 cm Maximális: 150 cm, 12 kg Mérések Pikkelyek az Úszók rádiusza oldalvonalon, alatta és fölötte D A P V 28 23 III II(III) II (III) 110 124 16-17 16 28 7 12-14 12-14 Garati fogak Kopoltyú tüskék Csigolyák 4-4 - ±37 Sötét-szürke színű a háta, az oldalrészek ezüst-szürkék, a has ezüstösen fehér. Három nyaras korig a pikkelyek ezüstös árnyalatúak, az idősebb példányoknál a pikkelyek ólomszürkévé válnak. Az úszók világos színűek. Izgalmi állapotban a testen és az úszókon vérvörös szinezet jelenik meg, innen kapta a vérző népi megnevezést. Erős zajok hatására kiugrik a vízből. 147