LIMES 2009.2 TUDOMÁNYOS SZEMLE DÉLVIDÉK 1941 1944. I. TATABÁNYA

LIMES 2009.2 TUDOMÁNYOS SZEMLE DÉLVIDÉK 1941 1944. I. TATABÁNYA

TARTALOM Délvidék 1941 1944. Szerkesztette: Seres Attila 2009/2. szám I. rész Bevezető Seres Attila... 5 Források Szűgyi Ferenc: A Délvidék 1941 1944 közötti történetére vonatkozó források a zentai Történelmi Levéltárban... 7 Gazdaság és társadalom Bagdi Róbert: A Délvidék népessége az 1941. évi népszámlálás alapján... 17 Demeter Gábor Radics Zsolt: A Délvidék gazdasági-társadalmi visszaillesztése (1941 1944)... 33 Állam és nemzetiség A. Sajti Enikő: A magyar állam berendezkedése a Délvidéken 1941 1944... 63 Pihurik Judit: Magyarok és szerbek a Délvidéken 1941 1944... 83 Ema Neimarlija: A német kisebbség sajátos helyzete a Bácskában a magyar fennhatóság idején 1941 1944... 103 2009/3. szám II. rész 1944 még hidegebb napjai A. Sajti Enikő: Hány magyar áldozata volt a partizánmegtorlásoknak a Délvidéken? Historiográfiai áttekintés... 117 Molnár Tibor: Zenta 1944 őszén: a hatalomátvételtől a leszámolásig (1944. október 8. 1944. november 9.)... 133 Mészáros Zoltán: Az 1944-1945-ös vérengzések nyoma a jugoszláv állami propagandában... 141

Limes 4 Limes dokumentum Seres Attila: Bukovinai székelyek a Bácskában 1941 1944. Iratok a Szent László Társulat levéltárából... 155 KItekintő Galántha Gergely: Adalékok a délvidéki háborús bűnösök Jugoszláviába irányuló kiadatási eljárásaihoz... 177 Kovács Csaba: A délvidéki magyarok történeti emlékezete és identitása a terület-visszacsatolás és az 1944 45-ös atrocitások kapcsán... 203 Szemle Bada Zoltán: Egy történelmi mítosz elhantolása. Bogoljub Kočović könyveiről és egy regionális kiadású elektronikus adathordozóról... 225 Wencz Balázs: A koalíciós időszak pártjainak gazdálkodása 1944 1949... 236

Limes 5 Bevezető Seres Attila Bevezető A Limes dupla száma ezúttal a Délvidék 1941 1944 közötti történetére vonatkozó publikációkból közöl egy tematikus válogatást. Ez a válogatás Magyarország revíziós sikereinek politikai, társadalmi és gazdasági hatásait elemző sorozatunk, tehát az Észak-Erdély 1940 1944 közötti (Limes, 2006. 2. sz.) és a Dél-Felvidék 1938 1944 közötti (Limes, 2007. 2. sz.) történetét bemutató lapszámok folytatása. Úgy érezzük, hogy a revíziós folyamat lépcsőiként Magyarországhoz visszakerült területek politika-, társadalom- és gazdaságtörténetének vizsgálata ezzel válik teljessé, s igazán csak ezzel nyílik lehetőségünk az egyes történelmi régiók integrációja közötti esetleges párhuzamok és ellentétek kimutatására. A tematikus lapszám célja tehát elsősorban annak rekonstruálása, hogy milyen etnikai és demográfiai adottságokkal, milyen politikai hagyományokkal, milyen gazdasági és társadalmi szerkezettel rendelkeztek az 1941 tavaszán Magyarországhoz csatolt délvidéki területek (Bácska, Baranya-háromszög, Muraköz) az anyaország közigazgatási határain belül. Vajon sikerült-e beilleszteni (visszailleszteni) az 1920 1941 közötti mintegy két évtizedben eltérő politikai, gazdasági és szociális fejlődési utat bejárt délvidéki régiót az anyaország területi állományába, politikai-közigazgatási rendszerébe és gazdaságitársadalmi szerkezetébe, és ha igen, akkor hogyan? A Délvidék visszatérése a magyar közigazgatás fennhatósága alá egy nagyon rövid, alig három és fél éves történelmi provizóriumnak bizonyult, a visszacsatolt területek közül ez maradhatott a legrövidebb ideig az anyaország keretén belül. Ezért mindjárt az elején le kell szögeznünk, hogy ez a tény valamelyest be is határolja egy alapvetően hosszú távú, legalább évtizedeket igénylő integrációs folyamat hatásfokának vizsgálatát és értékelési lehetőségeit. A lapszám összeállításánál arra törekedtünk, hogy a jelenleg is a Délvidéken élő vagy délvidéki illetőségű magyar levéltárosok és történészek is publikálási lehetőséghez jussanak. Eredetileg szerb történészeket is felkértünk tanulmányírásra, hiszen fontosnak tartottuk, hogy a fentebb feltett kérdéseinkkel kapcsolatos szerb történeti álláspont is helyet kapjon. Legnagyobb sajnálatunkra azonban szerb kollégáink nem kívántak vagy nem tudtak részt venni ebben a munkában. A Limes e lapszámainak különös aktualitást ad, hogy éppen a lap megjelenésének idején lesz 65 éve annak, hogy a Délvidéket annektáló jugoszláv partizáncsapatok több helyen és helyszínen szokatlan embertelenséggel és brutalitással párosuló tömeggyilkosságokat hajtottak végre. Ezeknek a délvidéki magyarság nemzeti közössége és az egész magyar nemzet számára súlyos traumát okozó eseményeknek a felidézése még mind a mai napig, több mint hat évtizeddel az események megtörténte óta is megrázóan hat. Teljesen elfogadhatónak és időszerűnek tartanánk, ha az 1942. évi hideg napok idején

Limes 6 Bevezető a magyar csendőrség által véghezvitt vérfürdő és az 1944. évi még hidegebb napok során a jugoszláv partizánok által elkövetett tömegmészárlás tudományos igényű komparatív vizsgálata (például az áldozatok száma, az áldozatok nemzetiségi összetétele, az elkövető rendészeti vagy katonai alakulatok szerepe és motivációja, módszerei, az elkövetők sorsa stb. tekintetében) méginkább helyet kapna a magyar és a szerb tudományos diskurzusban. E vizsgálat hiányában a két genocídium közötti egyetlen különbség egyelőre csak azok utóhatásaiban észlelhető és érezhető. A második világháború óta a magyar tudományos kutatások igyekeztek rekonstruálni az 1942. évi újvidéki razzia eseménytörténetét, politikai hátterét és mozgatórugóit, etnikai és társadalmi hatását, továbbá kitértek a felelősség kérdésére is, a magyar társadalom pedig nemcsak a tudományos munkákon keresztül, hanem például szociográfiai és szépirodalmi művek, vagy filmművészeti alkotások segítségével is szembesülhetett ezzel a történelmi tragédiával. A szerb politika körében ezzel szemben sokáig tabunak számított az 1944. évi események emlegetése, a szerb tudományosság és a társadalom nagy része pedig talán még ma sem kíván szembenézni terhes történelmi örökségével. Igaz, mint a lapunkban közölt tanulmányokból kiderül, a rendszerváltás óta Szerbiában is sikerült megtörni a hallgatás falát. Regionális szinten, tehát a Vajdaságban az utóbbi években a politikai tényezők is felfigyeltek erre a problémára, és szerb tudományos bizottságok, köztük egy államilag létrehozott kutatócsoport, további kutatásokra ösztönző vizsgálati részeredményeket értek el. Ezért lenne örvendetes és üdvözlendő, ha a különféle jugoszláv reguláris és irreguláris katonai alakulatok által a második világháború végórájában elkövetett tömegmészárlások történetét szerb kollégák dolgoznák fel. Ez sokat segíthetne a szerbségre nézve negatív kicsengésű történelmi tények elismertetésében és felvállalásában. Ráadásul, ha ilyenfajta szándék vagy törekvés a fiatalabb szerb történész generációk részéről nyilvánulna meg, akkor az egyértelműen jelezné a kérdésben megmutatkozó szemléletváltást. Úgy véljük továbbá, hogy lenne még egy pozitív hozadéka annak, ha a szerb tudományosság részéről igény mutatkozna ezen tények történeti feldolgozására, és ezzel együtt a szélesebb szerb közvélemény elé tárására, illetve történeti értelemben az események felelősének megállapítására. Éspedig az, hogy jelentős mértékben oldaná a délvidéki magyarság azóta is továbbélő jogos és érthető félelmeit. Budapest, 2009. október 5.

Limes 7 Források Szűgyi Ferenc A Délvidék 1941 1944 közötti történetére vonatkozó források a zentai Történelmi Levéltárban Levéltári hálózat és a kutatásra vonatkozó jogszabályok Vajdaság levéltári hálózata a Tartományi Népképviselőház Főbizottságának 1946. november 2-án kelt határozata nyomán jött létre. Ezt megerősítette a Szerb Köztársaság Hivatalos Közlönyében megjelent, 1996/7. számú miniszteri rendelet is, tehát a vajdasági levéltárak gyűjtőterülete a mai napig változatlan maradt. Eszerint a Bácskában négy községközi levéltár látja el a levéltári és irattári anyag védelmét. Székhelyeik Zenta (Senta), Szabadka (Subotica), Zombor (Sombor) és Újvidék (Novi Sad). Bánságban szintén négy levéltár működik: Nagykikindán (Kikinda), Nagybecskereken (Zrenjanin), Pancsován (Pančevo) és Fehértemplomon (Bela Crkva). A Szerémségben pedig Mitrovicán (Szávaszentdemeter-Sremska Mitrovica) van levéltár. A Vajdasági Levéltár székhelye Újvidék. Hatáskörébe a tartományi jellegű szervek, szervezetek, vállalatok, intézmények iratanyagának védelme tartozik. A zentai Történelmi Levéltár az egykori Tiszán inneni koronakerület északi részét felölelő mai öt község területén végzi tevékenységét. Gyűjtőterületéhez Magyarkanizsa (Kanjiža), Zenta (Senta), Ada (Ada), Óbecse (Bečej) és Szenttamás (Srbobran) tartozik. A levéltár székhelyén, Zentán került elhelyezésre a Magyarkanizsa, Zenta és Ada községek területén keletkezett levéltári anyag. A levéltárnak Óbecsén (Bečej) Vajdaságban egyedi módon kihelyezett levéltári részlege működik, melybe a szenttamási és az óbecsei község területén működött (és ma is működő) iratképzők anyagát gyűjtik be, ezen települések iratanyaga itt válik hozzáférhetővé a kutatók számára. 1 A Szerb Köztársaság Képviselőháza 1994. december 16-án fogadta el a kulturális javak védelméről szóló törvényt. 2 Ennek 94. szakasza szerint a levéltári anyag az intézmény engedélyével kutatható. (A gyakorlat szerint az igazgató engedélye alapján.) A 95. szakasz a külföldiekről rendelkezik. A külföldi állampolgárok külön engedéllyel végezhetnek feltáró munkát, amelyet Szerbia Művelődési Minisztériuma, illetve a Tartományi Kulturális Titkárság 3 ad ki a nemzetközi szerződések és a kölcsönösség elvén alapuló, intézmények közötti megállapodások értelmében. Elősegíti a kutatás engedélyezését, ha előtte kérik annak az intézménynek a véleményét is, ahol az anyagot őrzik. A kulturális javak külföldre vitelét (például kiállítási céllal) a 118. szakasz

Szűgyi Ferenc 8 Források a Művelődési Minisztérium engedélyéhez köti. Végül egy általános érvényű szabály szerint rendezetlen anyag nem adható ki kutatásra. 4 Levéltári fondok és gyűjtemények Vajdaságban a levéltári anyagot a még ma is érvényben lévő felosztás szerint három főcsoportba (A, B, C) sorolják. Az A főcsoportba a regisztratúra jellegű fondok tartoznak. A. Az állami szervek, intézmények, szervezetek és más intézmények levéltári fondjai, B. Családi és személyi fondok, C. Gyűjtemények. Az A csoportba tartozó fondok tovább tagolódnak a következő felosztás szerint: 1. Közigazgatás és közszolgálatok 2. Igazságszolgáltatás 3. Katonai egységek és szervezetek 4. Közművelődési, kulturális és tudományos intézmények 5. Szociális és egészségügyi intézmények 6. Gazdasági és hitelügyi szervek 7. Társadalmi-politikai szervezetek, társulatok és testületek 8. Egyházak és egyházi szervezetek 9. Egyéb A fenti fondcsoportok mindegyike néhány periódusra osztódik, az első például így: 1. A feudalizmus végéig terjedő fondok 2. A kapitalizmus fondjai 1918-ig 3. Az 1918 1941 között létrejött fondok 4. Az 1941 1944/45 között létrejött fondok 5. Az 1944/45 után keletkezett fondok 5 Mivel tanulmányunk megírásának célja a meglévő, 1941 1944 közötti időszak Délvidékre vonatkozó forrásanyagának több szempontból (kutathatóság, információtartalom, mennyiség, rendezettség) való értékelése, a meglehetősen nagy levéltári anyagmennyiség miatt csak a zentai Történelmi Levéltár tulajdonában lévő iratanyaggal foglalkozunk részletesebben. Természetesen igyekeztünk tájékozódni a további kilenc vajdasági levéltár anyagáról is. Ahol ez sikerült, utalunk rá a szövegben. A történelmi eseményekkel szintén nem foglalkozunk részletesen, inkább a minél nagyobb kutatói szempontból hasznos információmennyiséget igyekeztünk összefoglalni. Az 1941 és 1944 közötti időszak anyagáról elmondható, hogy Vajdaságban az ekkor történt események (társadalmi, politikai, gazdasági) kutatása, publikálása mind politikailag, mind társadalmilag kényes téma. Az iratanyag viszont a már említett jogszabályoknak megfelelően külföldi állampolgárok számára is kutatható.

Szűgyi Ferenc 9 Források Az iratanyag rövid ismertetése 1. Katonai közigazgatás A Jugoszlávia ellen hadüzenet nélkül indított német támadás 1941. április 6-án kora reggel Belgrád bombázásával kezdődött. A német Wehrmacht csapatai Bulgáriából betörtek Dél-Szerbiába, és ezzel elvágták a jugoszláv hadsereg visszavonulási útját déli irányban. Az osztrák területről bevonuló német csapatok április 10-én elfoglalták Zágrábot, ahol ugyanazon a napon kikiáltották a független horvát állam megalakulását, amivel a Jugoszláv Királyság felbomlott. Németország és Olaszország azonnal elismerték a független Horvátországot, és ezt Magyarország is megtette. Április 11-én a német támadáshoz csatlakozott Olaszország és Magyarország is. Április 12-én elesett Belgrád, Péter király és a jugoszláv királyi kormány emigrált. A jugoszláv reguláris haderő 1941. április 17-én letette a fegyvert, a csetnik csapatok Draža Mihajlović tábornok parancsnoksága alatt a hegyekbe vonult vissza, és gerillaharcra rendezkedtek be. Jugoszlávia széthullását követően a Bánság német közigazgatás alá került. Az áprilisi háború hadműveleteit követően a Délvidékre amely a Bácskát, a Drávaközt (Baranyai-háromszög), a Muraközt és a Muravidéket foglalta magába a Magyar Királyi Honvédség csapatai vonultak be, visszacsatolva a területet Magyarországhoz. Az 1941 1944 közötti időszak a Bácskában két szakaszból állt. Az első szakasz a katonai közigazgatás időszaka, mely 1941. április 18-tól 1941. augusztus 16-ig, a második pedig a polgári közigazgatás időszaka, mely 1941. augusztus 16-tól 1944 októberéig tartott. 6 1941. április 18-án Werth Henrik tábornok, a Magyar Királyi Honvéd Vezérkar főnöke, parancsa értelmében bevezették a katonai közigazgatást. Délvidéken 17 járási, 3 törvényhatósági jogú városi (Szabadka, Zombor, Újvidék) és 2 megyei városi (Magyarkanizsa, Zenta) központtal. 7 A katonai közigazgatás szerveinek egyik része tisztán katonai, másik része pedig polgári jellegű volt. Ezek a parancsnokságok mint elsőfokú közigazgatási hatóságok működtek. Másodfokú közigazgatási szervként a Déli Hadsereg Katonai Közigazgatási Csoportjának Parancsnoksága működött. A katonai közigazgatás harmadfokú szerve a Honvéd Vezérkar mellett működő Szállásmesteri Csoport volt. 8 Ezekben a katonai parancsnokságokban különböző hivatalok és osztályok működtek: 9 Elnöki Osztály, Építészeti és Munkaügyi Osztály, Katonaügyi, tan- és ipari Osztály, Számvevői Osztály, Adó- és Javadalmi Osztály, Közegészségügyi Osztály, Közellátási Osztály, Gazdasági és Jogi Osztály, Árvaszék, Anyakönyvi Hivatal, Tűzoltóság, Magyar Királyi Rendőrség, Magyar Királyi Adóhivatal, Magyar Királyi Járásbíróság. Rendfenntartó szervek: Rendőrörs, Nyomozói csoport, Magyar Királyi Csendőrség Az IASe F. 096. Magyarkanizsa Város Katonai Parancsnoksága 2,00 ifm. árj., az IASe F. 097. Zenta Város Katonai Parancsnoksága 1,35 ifm. árj., az IASe F. 620. Óbecsei Járás Katonai Parancsnoksága pedig 0,15 ifm. árj., az IANS F. 180. Járási Katonai Parancsnokság, Újvidék 0,70 ifm., IANS F. 228. Újvidék Város Katonai Parancsnoksága 0,84 ifm. Az IASe F. 095. Zentai Járási Katonai Parancsnokság iratanyagából két iktatókönyv maradt meg 1941. április 18. és 1941. augusztus 19. közötti bejegyzésekkel. Mindösszesen 5,10 ifm. anyagról van szó. A zentai és a magyarkanizsai iratok széles témakörben keletkeztek. Az iktatókönyvből látható, hogy a kérvényekben, rendeletekben, átiratokban

Szűgyi Ferenc 10 Források többnyire mindennapi problémákról, teendőkről tájékozódhatunk. Néhány kiemelt tárgy a zentai iktatókönyvből (F. 097.1): 1941. április 20. iktatószám: 17. Jelentés a zentai zsidók közmunkára való igénybe vételéről 1941. május 1. iktatószám: 146. Rendelet a hadifoglyok igazolására alakított bizottságról 1941. május 19. iktatószám: 638. Déli hadsereg katonai közigazgatási csoport parancsnokság utasítása a sportegyesületek bejelentéséről 1941. június 4. iktatószám: 1120. Jelentés a román katonaszökevényekről A magyarkanizsai iktatókönyvből (F. 096.1): 1941. április 21. iktatószám: 19. Kiutasítások (dobrovoljácok) 1941. április 26. iktatószám: 77. A visszafoglalt Délvidék részvétele a Nemzetközi Vásáron 1941. május 17. iktatószám: 473. Hadicselekmények által okozott károk megtérítése 1941. június 24. iktatószám: 1131. Zsidó vallású egyének letelepedési kérelmének elutasítása A Vajdasági Levéltár a korábban nála lévő katonai iratokat tartalmazó négy fondját átadta a Katonai Levéltárnak, 10 mely akkor még a Hadtörténeti Intézet 11 szervezeti egysége volt. 2006. október 1-jén az átszervezések következményeként a Védelmi Minisztérium 12 alá tartozó Stratégiai Kutatások Intézetének 13 igazgatója alá rendelt független intézménye lett. A következő négy fondról van szó: a Déli hadsereg katonai közigazgatási csoportparancsnoksága 1941 Újvidék 0,80 ifm., a Magyar Királyi Szegedi V. Honvéd Hadtest 1943 1944 Újvidék 0,10 ifm., a Magyar Királyi Szegedi V. Csendőr Kerület 1942 Újvidék 0,10 ifm. és a Repülőiskola Ezred 1941 1944 Pétervárad 2,00 ifm. 2. A polgári közigazgatás Miután Bácskában némileg rendeződött a közbiztonsági helyzet, döntés született arról, hogy a katonai közigazgatást polgárival váltják fel. Az áttérésre vonatkozó parancs értelmében 1941. augusztus 16-án éjfélkor lépett érvénybe a polgári közigazgatás, melynek első lépése volt a visszacsatolt terület beiktatása a magyar közigazgatási rendszerbe. E rendszer legfontosabb önkormányzati elemét a megyék képezték, mert a megyék önkormányzati testületeinek tagjai választott személyek voltak. A Délvidék alkotmányjogi beillesztésére Magyarország jogrendjébe 1941. december 31-én került sor. Bács-Bodrog megyét 11 járás alkotta: Apatini, Hódsági, Kulai, Óbecsei, Palánkai, Titeli, Topolyai, Újvidéki, Zentai, Zombori és Zsablyai. 14 A zentai Történelmi Levéltár gyűjtőterületébe a Zentai járáson kívül még az Óbecsei járás tartozik a következő fondképző szervekkel: két megyei jogú város (Zenta és Magyarkanizsa), valamint tíz község (Ada, Horgos, Martonos, Mohol, Óbecse, Péterréve, Bácsföldvár, Turia, Nádalja, Szenttamás). A járásokat alkotó községek, Ada és Mohol esetében, melyek teljesebb iratanyaggal rendelkeznek, a következő iratfajtákat találhatjuk. 15 Kötetek: községi képviselőtestületi jegyzőkönyvek, közigazgatási iktatókönyvek, hagyatéki iktató, egyletek és intézetek

Szűgyi Ferenc 11 Források nyilvántartása, pénztári naplók, letéti naplók, adóbeszedési napló, kereseti adó, jövedelem és vagyonadó kivetési lajstrom, általános kereseti adó bevallások jegyzéke, házadó kivetési lajstrom, közmunkaváltság kivetési lajstrom, haszonbérleti napló, Bácsi Tiszai Ármentesítő Társulat Ada község kivetési főkönyve, árvíz- és belvízvédelmi járulékok kimutatása, Zöldkeresztes gyermekétkeztetés-alap kezelési pénztárnaplója, gazdátlan és elkobzott jószágok pénztári naplója, gyűjtő háztartási segédnapló fedeztetési díj kivetési lajstrom, állategészségügyi napló, alkalmazottak nyilvántartása, nyilvántartás a bevonult és leszerelt katonákról, törzskönyv a katonai szolgálatra bevonultak segélyéről, nyilvántartás a gyámság alá helyezett kiskorúakról. Iratok: bizalmas iratok, iktatott iratok, hagyatéki tárgyak, és kisebb mennyiségben hadirokkantak segélyezéséről szóló iratok, árverési jegyzőkönyvek, kimutatások a beszállásolásokról, fizetési jegyzékek. A többi nyolc község esetében sajnos nem beszélhetünk ilyen terjedelmes iratmenynyiségről. A fent említett két község 12,20 ifm-éhez képest összesen 7,85 ifm-rel rendelkeznek. A fenti iratfajták közül a csak egyet-egyet találunk a többi község anyagában: községi képviselőtestületi jegyzőkönyvek (Óbecse), 16 hadirokkantak és hadiözvegyek iratai (Horgos), 17 pénztár- és adókönyvek (Bácsföldvár, Turia, Szenttamás), 18 iktatott és vegyes iratok (Nádalja, Martonos). 19 A két megyei jogú városnak, Zentának és Magyarkanizsának, a 30,90 valamint 24,20 ifm-t kitevő iratanyaga bizonyos fokon rendezett, illetve jelen pillanatban rendezés alatt áll. 20 Ez utóbbi az érdeklődő számára sajnos azt jelenti, hogy jelenleg nem kutatható az anyag. Mindkét megyei jogú városban a polgármesteri hivatal alatt négy ügyosztály működött Elnöki Ügyosztály, Közigazgatási Ügyosztály, Pénzügyi és Gazdasági Ügyosztály, Adó és Javadalmi Ügyosztály. Zenta esetében az iratanyag, illetve az iktatókönyvek áttekintését névmutatók segítik. A levéltár őrzi az 1941 és 1943 között keletkezett közgyűlési jegyzőkönyveket, melyek szintén hasznos információkkal szolgálhatnak. 3. Igazságszolgáltatás A járási székhelyeken elsőfokú bírósági szervekként királyi járásbíróságok alakultak. Így Zentán IASe F. 504. Királyi Járásbíróság 1941 1944 22,80 ifm. árj., Becsén a IASe F. 100. Királyi Járásbíróság 1941 1944 12,00 ifm. árj. A járásbíróság hatáskörébe tartoztak a hagyatéki ügyiratok (Pk-jelzet), a büntető-, illetve szabálysértési ügyek (B-jelzet) közül: könnyű és súlyos testi sértés, árdrágítás, lopás, rágalmazás, tűzvész okozása, a peres ügyek (P) közül: gyermek- és nőtartás, tartozás behajtása, ingóságok kiadása, ingatlan tulajdonjoga, lakásfelmondás és hasonló, csekélyebb anyagi értékű ügyek. Az ügykezelésben 1941 végéig megtartották a jugoszláv korszakból örökölt módszert. 1942-től kezdődően tértek át az egységes magyarországi bírósági ügykezelési rendszerre. Ennek értelmében a Zentai Királyi Járásbíróság iratkezelésében a következő ügycsoportokat különítették el: elnöki ügyek, polgári peres ügyek, polgári peren kívüli ügyek, bűnügyek, telekkönyvi ügyek, uzsora- és árdrágító-visszaélési ügyek. 21 Az anyag egyik részét a kötetek (főlajstrom-, iktató-, mutató-, ügykönyvek), másik részét az ügyiratok alkotják. A meglévő iratok legnagyobb hányadát a hagyatéki ügyiratok képezik. Másodfokú bírósági hatóságok a törvényszékek voltak, amelyek a törvényhatósági jogú városokban alakultak meg, úgymint Szabadkán, Zomborban, Újvidéken. (IASu F. 062. Szabadkai Királyi Törvényszék 1941 1944 3,20 ifm. rj.; IASo

Szűgyi Ferenc 12 Források F. 037. Zombori Királyi Törvényszék 1851 1948 7,00 ifm. árj.; AV F. 158. Újvidéki Királyi Törvényszék 1941 1944 41,40 ifm. árj.) A törvényszékek székhelyén működtek az ügyészségek is. A polgári közigazgatás bevezetésével az ügyvédek és az ügyvédi kamarák is folytathatták tevékenységüket, Bács-Bodrog megye ügyvédi kamarájának székhelye Újvidéken volt. Ugyanez vonatkozott a közjegyzőkre is azzal, hogy a bácskai közjegyzőket a szegedi székhelyű közjegyzői kamara tömörítette. 22 A közjegyző tevékenységi köre igen sokrétű volt, mindenekelőtt a közokiratok felvételére terjedt ki. Közokirat lehetett a házasfelek közötti vagyoni viszonyokat szabályozó szerződés, a hozomány átvételének elismerése, az ajándékozás, a vakok és a süketnémák jogügyletei, továbbá a közvégrendeletek. Hatásköre kiterjedt a tanúsítványok kiállítására, így okiratok másolatainak, kereskedelmi és üzleti könyvek kivonatainak, valamint fordítások, névaláírások hitelesítésére; okirat előmutatása időpontjának bizonyítására; a nála személyesen megjelent fél életben létének tanúsítására; közgyűlési vagy választmányi, igazgatótanácsi határozatok hitelesítésére; ún. tények (árverés, ajánlati tárgyalás, sorsolás) bizonyítására; értesítvények (intés, felmondás, óvás) tanúsítására; közlemények tartalmának és elküldésének bizonyítására; váltóóvások felvételére. Magánokiratot a közjegyző nem állíthatott ki, de letéti megőrzésbe helyezhetett olyan iratokat, amelyeket ügyfelei megőrzésre helyeztek el nála: okiratokat, adósleveleket, váltókat és zárt- (magán) végrendeleteket. A közjegyzőnek minden általa felvett közokirat eredetijét meg kellett őriznie, s ezt csak a törvény szabta esetekben vagy bírói meghagyás alapján adhatta ki. 23 Négy olyan zentai és kettő óbecsei királyi közjegyző iratanyaga került a levéltár polcaira, melyek 1941 és 1944 közötti iratokat is tartalmaznak. Az összesen kb. 5,00 ifm-t kitevő okiratok és fordítások hitelesítése, közjegyzői iratok és főként hagyatéki iratok kutatását mutatókönyvek segítik. (IASe F. 029. Dr. Balassa Pál, királyi közjegyző, Óbecse 1941 1944 1,65 ifm. árj.; IASe F. 030. Dr. Zelenai Miklós, királyi közjegyző, Óbecse 1941 1944 1,55 ifm. árj.; IASe F. 343. Dr. Milivoje Lolin, királyi közjegyző, Zenta 1921 1944 5,60 ifm. árj.; IASe F. 344. Dr. Ferenczi Antal, királyi közjegyző, Zenta 1941 1944 0,80 ifm. árj.; IASe F. 351. Dr. Király Károly, királyi közjegyző, Zenta 1941 1944 0,60 ifm. árj.; IASe F. 353. Dr. Sóti Ádám, királyi közjegyző, Zenta 1941 1942 0,10 ifm. árj.) 4. Magyar Királyi Adóhivatal Ahogy az igazságügy esetében látható, hogy a magyarországi jogrendszer került bevezetésre, úgy váltotta fel 1941-ben az 1918-tól működő Adóhivatalt a Magyar Királyi Adóhivatal. Az óbecsei 24 és a zentai 25 Magyar Királyi Adóhivatal mint elsőfokú hatóságok léteztek 1944-ig. Az anyagban adásvételi szerződések, a községek adófőkönyvei, illetékbefizetések számfejtőkönyvei, az anyakönyvi kerületektől kapott halálesetekről szóló havi kimutatások találhatóak meg. Turia és Szenttamás esetében az elenyésző számban megmaradt pénztár- és adókönyv átkerült a már fentebb említett községek fondjaiba. (IASe F. 418. és IASe. F. 513.)

Szűgyi Ferenc 13 Források 5. Oktatás Az oktatási intézményekről, melyek 1941 előtt már léteztek, általánosan elmondható, hogy átszervezésük után folytatták tevékenységüket. A zentai gimnázium esetében a következők történtek: a bevonuló Magyar Honvédség hírére a gimnáziumot a közoktatásügyi minisztérium rendeletére bezárták. A katonai közigazgatás létrejötte után a városparancsnokság tanügyi tanácsosa felhívta az intézmény magyar nemzetiségű tanárait munkájuk folytatására. Csak a magyar tannyelvű osztályok folytatták a tanévet. Az intézményből újra főgimnázium lett, visszaállították a hitoktatást, a szerb nyelv kötelező idegen nyelvként szerepelt a tanrendben. Érdekes nyomon követni a sorban megalakuló tanulók szervezeteit, az önképzőköröket, a cserkészcsapatot, a sportkört és nem utolsósorban a leventecsapatot. 1943 őszén a tanév novemberben kezdődött és a háborús körülmények miatt 1944. április 1-jén véget is ért. Szeptemberben megtörtént a beiratkozás, és elkezdődött a tanév, de a közeledő front miatt a magyar kormány október 4-én Bács-Bodrog megyét hadműveleti zónává nyilvánította, és ezen a napon a tanítást minden iskolában felfüggesztette. Az új hatalom se hagyta iskola nélkül a lakosságot, december 11-én megkezdődött a tanítás. 26 Ebből az időszakból a gimnázium iktatott iratai, bizalmas iratai, a tanulók és magántanulók anyakönyvei (naplók), éves jelentések segítik a kutatók munkáját. 27 Óbecsén Nagy József vezetésével 1941. november 1-jén kezdte meg munkáját a Magyar Királyi Gazdasági Iskola és Mezőgazdasági Szaktanácsadó Állomás, amely pontosan a tárgyalt időszakban működött. Az iskola nem rendelkezett bentlakással, a diákok a környező településekről jártak be. Érdekességként említhető, hogy az iskolában kötelező volt a népviselet, csizma viselése. A következő főbb tantárgyak szerepeltek a tantervben: állattenyésztés, földművelés, konyhakertészet, számvitel, matematika és geometria, helyesírás. Az iskola 71 katasztrális hold földterületet művelt meg. 28 6. Különböző egyesületek A zentai Vöröskereszt létezéséről már 1882-es évből van adat. Működése folyamatos, csak a rendszerváltozások okoztak átszervezéseket a szervezeten belül. A zentai levéltárba került iratanyag csak nagyon kis hányada keletkezett a 1941 1944-es időszakban. 29 Magyarkanizsán az 1941. november 30-án összeülő alakuló közgyűlés létrehozta a Segélyező és Közjóléti Szövetkezetet, melyet a következő évben a szabadkai cégbíróság jegyzett be. A Szövetkezet céljai közé tartozott a nagycsaládosok megsegítése, kölcsön biztosítása a rászorulóknak, munkahelyek teremtése, ezért a Szövetkezet földet bérelt, gazdaságot üzemeltetett, különböző kisiparos műhelyeket működtetett. Az elnöki teendőket a polgármester látta el. Működését 1944 októberében fejezte be. A fond a következő köteteket: jegyzőkönyvek az igazgatói ülésekről, iktatókönyvek, mutatókönyvek, pénzügyi könyvek, postakönyv, munkanapló és iratokat tartalmazza: nyilvántartások, leltárak, pénzügyi iratok és tárgykör szerint csoportosított iratok (árvízkárosultak ügyei, Országos Társadalombiztosítási ügyek, tehenészet, agrárföldek, rizstermelés stb.). 30

Szűgyi Ferenc 14 Források A mind a mai napig fennálló óbecsei Méhészegyesület a tárgyalt időszakban, 1942- ben és 1943-ban működött aktívan. Irataik közül ebből az időből csak a jegyzőkönyvek vannak a levéltár birtokában. 31 Rövidítések IASe Istorijski arhiv, Senta Történelmi Levéltár, Zenta IASo Istorijski arhiv, Sombor Történelmi Levéltár, Zombor IASu Istorijski arhiv, Subotica Történelmi Levéltár, Szabadka IANS Istorijski arhiv, Novi Sad Történelmi Levéltár, Újvidék AV Arhiv Vojvodine Vajdasági Levéltár, Újvidék árj. általános raktári jegyzék ifm. iratfolyóméter rj. raktári jegyzék Jegyzetek 1 Fodor István Molnár Tibor: A zentai Történelmi Levéltár. Zenta, 2003. 11 12. o. 2 Zakon o kulturnim dobrima. Službeni glasnik Republike Srbije, br. 71/1994. (A Szerb Köztársaság Hivatalos Közlönye, 1994. évi 71. szám). 3 Pokrajinski sekretarijat za kulturu, Bulevar Mihajla Pupina br. 16, 21000 Novi Sad, Republika Srbija 4 Fodor Molnár: i. m. 11. o. 5 Fodor István Apró Erzsébet: A vajdasági levéltárak magyar provenienciájú fondjai és állagai 1918-ig. A Kárpát-medence levéltári forrásai I. Fond- és állagjegyzékek 3. Budapest, 2008, 13 16. o. 6 Molnár Tibor: A zentai bíróság 135 éve (1872 2007). Zentai monográfia füzetek 59. Zenta, 2007, 195 196. o. 7 Recskó Szabolcs: Magyarkanizsa Megyei Város Katonai Parancsnoksága 1941. április augusztus. In: Helyismereti Almanach. Szerk. Molnár Tibor Pejin Attila. Zenta, 2007. 56. o. 8 Molnár: i. m. 196. o. és Recskó: i. m. 56. o. 9 IASe F. 096. Városi Katonai Parancsnokság, Magyarkanizsa 1941. 2,00 ifm. árj., IASe F. 097. Városi Katonai Parancsnokság, Zenta 1941. 1,35 ifm. árj., IASe F. 620. Óbecsei Járás Katonai Parancsnoksága, Óbecse 1941. 0,15 ifm. árj. 10 Vojni arhiv 11 Vojnoistorijski institut 12 Ministarstvo odbrane 13 Institut za strategijska istraživanja 14 Molnár: i. m. 198 199. o. 15 IASe F. 098. Ada község 1941 1945 6,20 ifm. árj, IASe F. 105. Mohol község 1941 1944 6,00 ifm. árj. 16 IASe F. 107. Óbecse község 1941 1944 0,50 ifm. árj. 17 IASe F. 099. Horgos község 1941 1944 0,85 ifm. árj. 18 IASe F. 387. Bácsföldvár község 1941 1944 0,40 ifm. árj., IASe F. 418. Turia község 1941 1944 0,10 ifm. árj., IASe F. 513. Szenttamás község 1941 1944 0,20 ifm. árj. 19 IASe F. 482. Nádalja község 1941 1944 1,45 ifm. árj., IASe F. 104. Martonos község 1941 1944 4,00 ifm. rj.

Szűgyi Ferenc 15 Források 20 IASe F. 108. Zenta város 1941 1944 30,90 ifm. rj., IASe F. 101. Magyarkanizsa város 1941 1944 24,20 ifm. 21 Molnár: i. m. 201. o. 22 Molnár: i. m. 200. o. 23 http://www.bparchiv.hu/id-1172-kozjegyzoi_iratok.html 2009. szeptember 3. 24 IASe F. 102. Magyar Királyi Adóhivatal 1941 1944 5,00 ifm. árj. 25 IASe F. 103. Magyar Királyi Adóhivatal 1941 1944 2,00 ifm. rj. 26 Dobos János: A zentai gimnázium száz éve (1876 1976). Zenta, 1998. 47 51. o. 27 IASe F. 031. Moša Pijade Gimnázium, Zenta 1876 1979 19,15 ifm. árj. 28 IASe F. 267. Magyar Királyi Gazdasági Iskola és Mezőgazdasági Szaktanácsadó Állomás, Óbecse 1941 1944 0,30 ifm. árj. 29 IASe F. 178. Vöröskereszt Községi Bizottsága, Zenta 1941 1969 0,90 ifm. árj. 30 IASe F. 527. Magyarkanizsai Segélyező és Közjóléti Szövetkezet 1941 1944 1,85 ifm. árj. 31 IASe F. 613. Méhészegyesület, Óbecse 1942 1990 0,40 ifm. árj.

Bagdi Róbert 16 Gazdaság és társadalom 1940-es határ Horgos Csongrád vármegye Bács-Bodrog vármegye Martonos Magyarkanizsa 1941-es határ Szabadka Jelmagyarázat Magyar nemzetiség Csantavér Tud magyarul Zenta Topolya Ada Bajsa Mohol Kishegyes Péterréve Szeghegy Óbecse 1941-es határ Bácsfeketehegy 2. térkép A magyar nemzetiségűek és a magyar nyelvet beszélők megoszlása településenként Bácska északkeleti részén az 1941. évi népszámlálás szerint. Saját szerkesztés az 1941. évi népszámlálás alapján 2. térkép A magyar nemzetiségűek és a magyar nyelvet beszélők megoszlása településenként Bácska északkeleti részén az 1941. évi népszámlálás szerint Saját szerkesztés az 1941. évi népszámlálás alapján

Limes 17 Gazdaság és társadalom Bagdi Róbert A Délvidék népessége az 1941. évi népszámlálás alapján Jelen munkánkban arra vállalkozunk, hogy az anyanyelvi, a nemzetiségi és a magyar nyelvismeret adatait településenként összevessük, egy olyan mintaterületen, a Délvidéken, amelyen a magyarok mellett más népek is éltek. Célunk továbbá, hogy bemutassuk a területet érintő népességmozgásokat is, ezzel is magyarázva az eredményeinket. A Délvidék területe az első világháború előtt Bács-Bodrog vármegyéhez (Bácska), Baranya vármegyéhez (Baranyai Háromszög), egy falu, Horgos esetében Csongrád vármegyéhez tartozott. A Duna-Tisza-Maros által közbezárt terület (Bánság) pedig Torontál és Temes vármegyék részét képezte. 1 7. Zalaegerszeg 6. Kaposvár Szeged Pécs Szabadka Országhatár 1940-ben Országhatár 1941-ben 5. 5. 4. 2. 3. Újvidék 1. térkép A Délvidék 1941-ben 2 (Saját szerk.)

Bagdi Róbert 18 Gazdaság és társadalom A Szerb-Horvát-Szlovén Királysághoz csatolták továbbá az egykori Zala és Vas vármegyék déli járásait. 3 Zala vármegyéből, a Mura és a Dráva által közbezárt területen feküdt a Perlaki és a Csáktornyai járás (Muraköz). Kevésbé ismert, hogy 1941-ben a Muraközhöz számítottak egy, a Drávától délre fekvő települést, Légrádot is (a Nagykanizsai járáshoz tartozott). 4 A Murától északra fekvő részeket Muramelléknek nevezik, ezen a területen az Alsólendvai járás feküdt (Zala vármegye), továbbá Vas vármegyéből a Muraszombati járást (három falu maradt Magyarországon), illetve a Szentgotthárdi járás néhány települését csatolták a délszláv államhoz. 5 A Magyarországtól elcsatolt Délvidék az 1910. évi népszámlálás szerint 20 551 km² területű volt, amelyen összesen 1 509 295 fő élt. Anyanyelv szerint 1910-ben 452 ezer magyar (30,3%), 303 ezer német, 77 ezer román, 9 ezer horvát, 382 ezer szerb és 202 ezer egyéb anyanyelvű élt ezen a területen. (Az egyéb anyanyelvűek közé például szlovákokat, ruszinokat, sokácokat, bunyevácokat soroltak.) 1910-ben, a Bácskában összesen 697 101 fő élt, közülük 41,8% volt magyar anyanyelvű (291 433 fő), a németek aránya 23,2% volt, miközben a szerbek és horvátok csupán 27,5%- ot tettek ki. 6 Az 1213 km² területű Baranyai Háromszög 50 797 lakossal rendelkezett, amelyből 19,6% magyar (20 134 fő), 27,5% német, 19,6% horvát, 11,9% pedig szerb anyanyelvű volt. A Délvidék területéből a Muraköz 795 km²-rel részesedett, 1910-ben lakosságának 91,1%-a horvát anyanyelvű volt. A 940 km² területű Muravidéken (szlovén szempontból Murántúl) összesen 20 346 magyar anyanyelvű (22,3%), illetve 66 790 szlovén anyanyelvű (73,1%) élt. 7 Az új állam a hozzá csatolt Délvidéket először Bánság-Bácska-Baranya néven szervezte meg önálló közigazgatási egységgé, amely akkor összesen 19 700 km² területű volt. Elnevezésében egyre elfogadottabbá vált a Vojvodina (Vajdaság) kifejezés. 8 (Ebből a területből szervezték meg 1929-ben a Dunai bánságot, igaz akkor már dél-szerbiai területeket is hozzácsatoltak.) A Szerb-Horvát-Szlovén Királyságban 1921-ben tartottak először népszámlálást. Az összeírás a szerbeket és a horvátokat a szerbhorvát etnikumban vonta össze, ezért csak a kisebbségek (például magyarok, németek, románok, albánok) kimutatására alkalmas. (A bosnyákok, montenegróiak, macedónok, bolgárok együttesen az egyéb kategóriába kerültek.) 9 A délszláv államban 1921-ben összesen 467 658 magyar élt. 10 (A Köztes-Európa Atlasz viszont 472 ezer főt ad meg. 11 ) Bánság-Bácska-Baranyának (a Szerémség nélkül) 1921-ben 1,3804 millió fő volt a lakossága, amelyből 37,3% volt szerbhorvát, míg 5,5% egyéb szláv (szlovén, szlovák, ruszin, bolgár). A magyarok száma 1921-ben 382,1 ezer (27,7% a teljes lakosságból) volt, ebből a Bánságban 101,8 ezer fő élt (17,5%), míg a Bácskában és Baranyában 280,3 ezer fő (35,1%) élt. 12 Más források szerint 37 8107 magyar élt Bánság-Bácska-Baranyában 1921-ben. (Szerbiában eközben 2532, Montenegróban 17, Bosznia-Hercegovinában 2557, Dalmáciában 68, Horvátországban 71 928, Szlovéniában 14 429 volt a magyarok lélekszáma.) 13 A Baranyai Háromszögnek az 1921-es népszámlálás alapján 49,2 ezer lakosa volt. Ennek 33,8%-a magyar, 32,6%-a német, 18,8%-a horvát, 12,9%-a szerb volt. 14 Az 1921- es adatok szerint a magyarok abszolút többségben (66-90% között) éltek Zenta, Topolya járásokban, illetve 50-66% közötti arányban a Törökkanizsai (Bánság) járásban.

Bagdi Róbert 19 Gazdaság és társadalom Magyarok Németek Szlávok Városok 1910 1921 1931 1910 1921 1931 1910 1921 1931 Zenta 27 221 26 529 25 924 177 310 412 2055 3141 4785 Újvidék 13 343 13 065 17 354 5918 6486 9116 14 000 18 906 36 773 Zombor 10 078 5275 5852 2181 2996 3400 12 017 22 853 22 923 Szabadka 55 587 26 749 41 401 1913 2475 2865 3660 61 582 55 065 1. táblázat Négy délvidéki város lakosságának anyanyelvi tagolódása a 20. század elején Forrásul Csuka János: Kisebbségi sorban. A délvidéki magyarság 20 éve (1920-1940) című műve szolgált 15 Magyarok % Németek % Szlávok % Városok 1910 1921 1931 1910 1921 1931 1910 1921 1931 Zenta 91,8 86,4 81,2 0,6 1,0 1,3 6,9 10,3 14,9 Újvidék 39,7 43,4 27,0 17,6 16,6 14,5 41,7 48,3 57,5 Zombor 32,9 16,8 18,1 7,1 9,6 10,5 35,3 72,9 70,9 Szabadka 58,7 29,4 41,4 2,0 2,7 2,9 3,9 67,8 55,0 2. táblázat Négy délvidéki város lakosságának anyanyelvi tagolódása a 20. század elején, % Forrásul Csuka János: Kisebbségi sorban. A délvidéki magyarság 20 éve (1920 1940) című műve szolgált 16 A magyarok relatív többségben éltek az Óbecsei járásban, viszont már kisebbségben (33-50% között) a Baranyai Háromszög északi részén, továbbá 33% alatti kisebbségben Szabadkán és a körülötte elterülő járásban, a Dárdai járásban, az Apatiniban, a Zomboriban, a Kulaiban, az Újvidékiben, a Zsablyaiban, a Titeliben, illetve a Bánság középső részén. 17 Szórványban éltek a magyarok továbbá a Bácska délnyugati részén, a Palánkai és a Hódsági járásokban. (A magyarságra ugyancsak a szórvány jelleg volt jellemző a Bánság déli részén és a Szerémségben.) 1921-ben a Dráva-Mura vidékén a magyarok aránya a Muraszombati Kerületben 15,6% volt (összesen 14,4 ezer fő), míg Horvát-Szlavónországban összesen 70,6 ezer fő magyar élt (a lakosság 3%-a). Az 1931-es jugoszláv népszámlálás eredményeit viszont hivatalosan nem tették közre, adatai csak részlegesen ismertek, pl. a városok esetében. (Lásd 1. és 2. táblázat) A Politika című belgrádi lap ennek ellenre közölte a főbb számokat: Jugoszláviában a magyarok lélekszáma 465 800 fő volt. (Tíz év alatt tehát 1858 fővel csökkent a magyarok száma.) 18 1931-re a Bánság-Bácska-Baranya területén élő magyarok száma 368 646 főre csökkent. A Csuka János alapján az 1. és a 2. táblázatban közölt városokra vonatkozó adatok egyik sajátossága, hogy a délszláv lakosságot összevonja. Ennek oka, hogy az 1921-es népszámlálásban csak a délszlávokat írták össze a szerbek és horvátok helyett. Csuka János így az 1910-es magyar népszámlálás által megkülönböztetett délszlávokat is összevonta. Az 1. és a 2. táblázatban azért alacsony 1910-ben a szlávok száma, mert például a sokácok az egyéb kategóriába kerültek. Tényleges számukat 1910-ben az egyéb anyanyelvűek közül nem lehet elkülöníteni, 1921-től pedig az egységes délszláv kategóriába kerültek. Csuka János így az 1910-es adatokhoz Szabadka esetében további, 33 000 egyéb szlávot, illetve Zombor esetében még 6000 főt adott a szlávokhoz. (Zomboron például így táblázatunkban 75,3% a magyarok, németek, szlávok aránya, a hiányzó 24,7%-ot jelenti a 6000 fő.)

Bagdi Róbert 20 Gazdaság és társadalom 1910-hez képest a magyarság számaránya 1921-re minden városban csökkent, igaz Újvidéken a 300 fős csökkenés százalékosan 3%-os javulást jelentett (az alacsonyabb lélekszám miatt). Két tendencia figyelhető meg a vizsgált négy város magyarságát illetően. A 91%-os magyarságú Zentán az 1910-et követő 20 évben lassan, de fokozatosan csökkent a százalékos arányuk (etnikai arányváltás nem következett be). A vegyes lakosságú Szabadka és Zombor esetében 1910-hez képest 1921-re körülbelül megfeleződött a magyarság aránya, majd 1931-re ez az alacsony százalékos arány emelkedett valamelyest. Ezen esetek hátterében valószínűleg az állt, hogy az új délszláv állam alkalmazta a névelemzés módszerét (nemcsak a népszámlálásnál, hanem például az iskolai beiratkozások alkalmával is), de nem ismerte el a görög katolikus vallású magyarok létezését sem. A Délvidék nemzetiségi szerkezete azért módosulhatott, mert az új délszláv államban agrárreformot hajtottak végre, a kisajátított földekre ún. dobrovoljácokat telepítettek. A dobrovoljácok szerb önkéntesek voltak az I. világháború idején. Származásukat tekintve egy részük a Monarchia hadseregéből orosz fogságba került délszláv katona volt. Másrészt azok a kivándorolt délszlávok alkották, akik az antant fegyvereivel szerb egységekben vállalták a harcot a központi hatalmak ellen. 19 1919. február 25-én hirdették ki a földreformot, amelynek eredményeképpen összesen 206 440 kizárólag délszláv földigénylőt elégítettek ki. A dobrovoljácok számára 62 zárt telepet alapítottak ki a magyar települések külterületein, ritkábban belterületén. Az 1930. november 9-én megjelent Naplóban az alábbi adatokat közölték róluk. 20 A Bácskában összesen 1811 helyi dobrovoljác család, 4579 telepített dobrovoljác, 1054 különféle telepes, 910 optáns, 32 746 helyi agrárérdekelt élt. A dobrovoljácok összesen 54 419 hold földet kaptak, míg a telepesek-optánsok összesen 10 934 holdat. A telepesek kielégítésére további 2854 hold házhelyet osztottak ki. 21 Bácskában agrárcélokra összesen tehát 148 600 hold termőföldet osztottak ki. 1929 végéig összesen 6500 telepes házat emeltek, amelyhez 1930-ban még további 1000 új házat akartak építeni. A telepeseknek a nekik juttatott földért holdanként 50-100 pengőt kellett fizetni. 1941 áprilisában a tengelyhatalmak elfoglalták a széthullott Jugoszláviát. A magyar csapatok részvételéért Magyarország újabb területi gyarapodásra tett szert: visszatért a Bácska, a Drávaszög, a Muravidék és a Muraköz (összesen 11 601 km² terület 1,145 millió lakossal). A népességből 301 000 magyar (26,3%), 243 000 szerb (21,2%), 220 000 horvát (19,2%), 80 000 szlovén (7%), 40 000 szlovák (3,5%), 15 000 ruszin (1,3%), 197 000 német (17,2%), ill. 15 000 zsidó (1,3%) volt. 22 A magyarság tehát 1910 és 1941 között több mint 40 000 fős fogyást szenvedett el a Bánát nélküli Délvidéken, amelynek értelmében számaránya 35,8%-ról 26,3%-ra csökkent. A Bácskába való bevonulás, illetve katonai hadművelet magyar források szerint összesen 2300 áldozattal járt, a jugoszláv adatok szerint 3500 főt követelt. A visszacsatolt Bácska, Drávaszög, illetve Muraköz és Muravidék népességi viszonyaiban már az első hónapokban változás állt be. A magyar hatóságok ugyanis azonnal megkezdték a délszláv dobrovoljácok összegyűjtését és internáló táborba való gyűjtését. 23 1941. április 15-én rendeletben szabályozták 24, hogy ki lehet kiutasítani a szerbek közül azt, akik szerb vonatkozásban politikai érdekeltséggel bírnak, és akiknek eddigi magatartása és egyénisége tápot ad annak a gyanúnak, hogy olyan cselekményeket készülnek elkövetni, amelyek állambiztonsági vagy katonai szempontból károsak. 25 A magyar hatóságok már április 25-én különbséget tettek az 1918 előtt, illetve az után a Vajdaságban (Bácska) lakott (illetve költözött) szerbek között. Eszerint 1941. április 25 én

Bagdi Róbert 21 Gazdaság és társadalom parancsba adták, hogy 1941. április 28-ától három napon belül kötelesek elköltözni azok a szerbek, akik 1918. október 31-e előtt Magyarország területén községi illetőséggel nem bírtak. 26 Az országot Péterváradon keresztül kellett elhagyniuk, vagy ha Mitrovicán keresztül távoztak, akkor Horvátország területén 1 napon belül kellett áthaladniuk. 27 A Muraközben csak a telepesek összeírására került sor, de kitelepítésükre már nem. A magyar vezetés 1941 áprilisától a dobrovoljácokat Szerbiába akarta átköltöztetni (a Dunától délre). Május hónap folyamán többször tárgyaltak a szerbiai német vezetéssel, összesen 150 000 szerb átvételét kérték a szerbiai német parancsnokságtól, akik ezt elutasították, elhelyezési és élelmezési problémákra hivatkozva. 28 Április végén, május folyamán a magyar vezetés ennek ellenére folytatott illegális kitelepítéseket. Számukról csak annyit tudunk, hogy a 2. lovasdandár parancsnoksága összesen 7,5 ezer főt tett át Szerbiába. A jugoszláv adatok ennél magasabbak: 24 921 fő. Ugyanekkor Horvátország pl. 90 menekültet nem akart átvenni, sőt tiltakoztak is ellene. Az illegális kitelepítéseket már május végén felfüggesztették, a későbbiekben a kormányközi tárgyalásokra koncentráltak. A németekkel folytatott tárgyalások azonban végül nem vezettek eredményre, csak annyit sikerült elérni, hogy Belgrádból Magyarországra telepítettek 2500 magyart. 29 Lényegében a magyar vezetés 1941 nyarára belátta, hogy nem tudja kitelepíteni a dobrovoljácokat, ezért már 1941 nyarán 3000 gyermeket engedtek el, majd a táborokban elő délszlávok egy részét is. Ugyanakkor szerb adatok szerint 50 ezer ember menekült el a magyar uralom alá került területről. A magyar hatóságok a dobrovoljácok kitelepítésével nemcsak a betelepített szerbek kérdését akarta megoldani, hanem egyúttal a bukovinai székelyek számára is tudott volna földet biztosítani. A bukovinai székelyek és a boszniai magyarok Bácskába telepítése A bukovinai székelyek falvai már a 19. század második felében is túlnépesedési gondokkal küzdtek, ezért például már 1883-ban 2200 fő települt Pancsova környékére (Al-Duna szabályozása), majd további két hullám érkezett (összesen 4000 fő). A Pancsova melletti Hertelendyfalvára, Sándoregyházára (korábban: Nagygyörgyfalva), és a Kubin melletti Balvanastire költöztek bukovinai székelyek. 1888-ban azonban megint árvíz öntötte el az általuk kapott területet, így a szomszédos településekre költöztek. 30 A bukovinai székelyek számaránya az 1930-as román népszámlálás szerint 10 555 fő volt, egy 1940-ben a magyar kormány számára készült tanulmány szerint 12 083 fő, 2689 család élt az öt faluban. A magyar kormány először a Szolnok-Doboka vármegyei kitelepítésben gondolkodott, később felmerültek Bihar és Szatmár vármegyei helyszínek is (pl. egy részüket, 1941 márciusáig, kb. 200 székely családot Szatmárba, a nagykárolyi és a szatmári járásba telepítettek). 31 1941 áprilisára viszont már csak a bácskai telepítés maradt meg a javaslatok közül. Ezzel a döntéssel így nem valósult meg a székelyek azon kívánsága, hogy lehetőleg magyarok közé telepítsék őket. A székelyek továbbá kérték, hogy lehetőleg sík vidékre, egy nagyobb város mellé telepítsék őket, emellé teljes magyar állampolgárságot, felekezeti iskoláik meghagyását kérték. Az egy tagban lévő közösségi legelő fontosságát is hangsúlyozták, mert így könnyebb lenne egy pásztort fogadni, és a gyerekek iskolába járhatnak. Végül lehetőleg református vidékre kívántak költözni.

Bagdi Róbert 22 Gazdaság és társadalom A bukovinai székelyek közül 1941. május közepén indult el az első csoport Bácskába, míg az utolsó június 16-án lépte át a román határt. 1941-ben összesen 3279 család, kb. 13 200 fő telepedett le Bácskában. A székelyeket 14 különböző településre/tanyára költöztették. Az andrásfalvaikat (összesen 294 család 1386 taggal) 5 különböző helyre osztották be, sorban Bácsfeketehegyen (szerbül: Feketič, 35 család 153 fővel), Andrásföldjén (Mali Beograd, 60/290), Bácsandrásfalván (Karadjordjevo-Pavlovo, 174/800), Andrásmajorban (Koricevo, 25/143), és Bácsfeketehegy külterületén, Andrásházán (Selište) kaptak letelepedési lehetőséget. A hadikfalviakat (összesen 564 család 2391 tagját) Regőce külterületén Hadikfalván, Újfutak külterületén Alpárpusztán és Irmovapusztán (ezt a települést nevezték a magyar uralom négy éve alatt Horthyvárának, ma Stepaničevo, összesen 211 család 768 tagját telepíttek le itt), továbbá Kiszács külterületén Hadikhalmon (Tankosičevo, 40/166), Kiszács külterületén Hadiktelkén (Novi Kisač), Ófutak-Újmajorban Hadikligeten (Veternik 40/232), Ófutak pusztáján Hadikszálláson (Vojvoda-Mišič, 11/42), Temerin belterületén Hadikföldjén (Staro Djurdjevo, 148/590), Őrszállás külterületén Hadikkisfalun (Aleksa Šantič, 1941: 726 lakos), Ófutak külterületén Hadikszálláson (1941: 236 lakos), a Turjához tartozott Bácsszőregpusztán Hadiknépén (114/493; 1941: 201 ház, 914 lakos), Bajmok külterületén Hadikörsön (Mozda Mišičevo, 1941: 405 lakos), Hadikújfalun (Rata, 1941: 1445 lakos), illetve Hadikvégen (Mišičevo). Az istensegítsieket Mohol külterületén Istenáldáson (Njegoševo, 1941: 1282 lakos), ill. Istenföldjén (1941: 556 lakos) (Miloševo), Csantavér külterületén Istenesen (1941: 885 lakos), Bajsa külterületén Istenhozotton (Srednji Salaši, 1941: 313 lakos), Topolya külterületén Istenkezén (Svetičevo), Kula külterületén Istensegítsen (Sokolac, 260/1156, 1941: 1413 lakos), Topolya külterületén Istenszemén (Stankovičevo); a Fogadjisten-belieket Csantavér külterületén Istenvárán (Višnjevac), Magyarkanizsa külterületén Fogadjistenen (Višnjičevo selo), Cservenka külterületén Istenvelünkön (Nova Crvenka, 92/445, 1941: 515 lakos). A Józseffalva és Fogadjisten faluk lakóit pedig Csantavér külterületén Bácsjózseffalván (66/290, 1941: 1851 lakos), Tomori részén Vitézfalun (Tomicevo, 1941: Bácsvitézfalva, 277 lakos) és Vajszkán (Vajska, 46/204) helyezték el. 32 A magyar vezetés figyelmét nem kerülte el, hogy Bosznia-Hercegovinában is éltek magyarok. (Az 1910. évi népszámlálás szerint 5739 magyar anyanyelvű élt a közös igazgatású tartományban, akiknek egyötöde még 20. század elején megvalósított parcellázások eredményeképpen kapott földet, például Brčkóban, Bijeljinában, és Vućinjak településen.) 33 A magyar kormány partizánveszélyre hivatkozva kérte 1941 decemberében, hogy a Boszniában élő szórvány magyarságot is telepítsék haza. A tárgyalások eredményeképp három boszniai falu (Gunja, Vućinjak és Brčko) magyar anyanyelvű lakossága térhetett haza (1942 folyamán), amely megegyezést később Bijeljinára is kiterjesztettek. Összesen 395 boszniai magyar család, összesen 1552 fő telepítésére került sor. A gunjaiak Horthyvárára, a vucinjaiak Hadikligetre, a brčkoiak Hadiknépére, a bijeljinaiak Horthyvárára és Hadiknépére kerültek. 34 Vagyis az egy évvel korábban a bukovinai székelyek által benépesített favakban telepítették le őket, sőt átmenetileg még a székelyek házaiban kaptak elhelyezést is.