MÁFI 2013. márc. 20 Szibériai (Cseljabinszki) meteor (óriástűzgömb) 2013 Illés s Erzsébet MTA CsFKK KTM Csillagászati szati Intézete illes@konkoly.hu A Peekskill meteor Amerika felett A Cseljabinszki meteor Szibéria felett
Meteosat felvétel a Cseljabinszki meteorról Meteosat felvétel a Cseljabinszki meteorról
Miért lett ez ilyen nagy hír? Mert a mai digitális világban robbant egy nagyváros fölött, reggel, amikor sokan voltak az utcán, tehát sok ezer szemtanú láthatta, autókból és térfigyelő kamerákból sok videofilm, fénykép készült, sok és jelentős kár keletkezett. Ráadásul a Tungúz meteor után a legnagyobb tűzgömb, amit valaha regisztáltak. http://neo.jpl.nasa.gov/fireballs infrahang detektorok, videokamera-felvételek és US szenzorok alapján A Cseljabinszki meteor egy óriás-tűzgömb (szuperbolida) volt, a Tungúz meteor után a legnagyobb tűzgömb, amit valaha regisztráltak DK felöl, nagy sebességgel, lapos szögben, Naptól 15 fok szögtávolságból érkezett (ezért nem észlelték előre) nagy magasságban feldarabolódott, Magassága Mongólia felett 1000 km, Kazahsztán felett 500 km, Cseljabinszk felett 100 km A maximális fényességkor: 2013. febr. 15-én 3 h 20 m 33 s GMT (FI=54,8 fok É, lambda=61,1 fok K) magasság 23,3 km sebesség 18,6 km/s kisugárzott összenergia = 90 ktonna TNT (3,75 10 14 Joule) össz-impakt-energia = 440 ktonna TNT Anyaga közönséges kondrit (tipikus sűrűsége 3,6 g/cm 3 ) Tömege 11000 tonna (fényességből visszaszámolva) Mérete: relatíve kicsi, 17-20 m átmérőjű kisbolygó (18 m a legreálisabb) Pályája Vénusz és kisbolygó öv között Föld-pályát mindig Naptól távolodó ágon metszette Nincs összefüggés 2012DA14-el, az 16 órával később földközelben
A Szibériai meteor nyoma A Szibériai meteor nyoma
A Szibériai meteor Ahmetvaleev Marat fotói A Szibériai meteor
A Szibériai meteor nyoma Fotó: Ahmetvaleev Marat A Szibériai meteor nyoma Fotó: Ahmetvaleev Marat
A Szibériai meteor nyoma Fotó: Ahmetvaleev Marat A Szibériai meteor nyoma Fotó: Ahmetvaleev Marat
A Szibériai meteor nyoma Fotó: Ahmetvaleev Marat A Szibériai meteor nyoma Cseljabinszk felett 100 km magasságban -- írta az újság! De szerintem itt nem füstfelhőt, hanem inkább H2O felhőt látunk, ami a meteor H2O-jából a meteor porára lecsapódott jégszemcsékből állhat
A Szibériai meteor nyoma A Szibériai meteor nyoma
A Szibériai meteor nyoma A Szibériai meteor nyoma
A Kassai meteor (2010) becsapódási nyomai egy befagyott tó jegén Fotó Vizi Pál A Szibériai meteor egy kis meteorit-darabja: Cserbakul meteorit
a Óriáshullámok a San Marco V mesterséges hold akcelerométerének légsűrűségméréseiben a 1988-ban különböző napokon A Szibériai meteorit napfény által megvilágított jégszemcséi láthatóvá tették a robbanás által létrehozott sűrűségcsökkenést a pálya vonalában, és a növekedést rá merőlegesen igazolva Bencze Pál hipotézisét.
Bencze Pál ezeket lökésfrontokkal hozta kapcsolatba, például meteorok áthaladása által kiváltott lökésfrontokkal perzeidák nappali arietidák éta akvaridák geminidák quadrantidá esetszám az év hónapjai
A Földet érték már máskor is becsapódások Az Arizonai Meteor kráter ATungúz meteor 1908-ban robbant Szibéria felett. 1983 1929. radiálisan kidölt fák sokaságát hagyva hátra
A Tungúz meteor után a Cseljabinszki meteor a legnagyobb tűzgömb, amit valaha regisztráltak. Itt az ablakokat döntötte le a robbanás lökésfrontja A Tungúz meteor magyarázatában a Magellan radarfelvételek segítettek Szinkron becsapódás-nyomok a Vénuszon: 10 km-nél kisebb kráterek széttört impaktor darabjai egyidejűleg csapódtak be
Vénusz: radar-sötét terület a becsapódásos kráterek körül Vénusz: radar-sötét terület sok helyen már becsapódásos kráter nélkül (splotch). A Vénuszon ilyen naponta megtörténik a sokkal sűrűbb légkör miatt. Ezt nevezem én tungúz-eseménynek. Ilyen a Vénuszon kívül a Titánon várható és a Földön megfigyeltek 1908-ban és 2013-ban.
2012-ben Verő József felkérésére lektorálásra kaptam egy cikket az Acta Geodaetica et Geophysica részére: Olga G. Gladysheva: Eyewitnesses about the Tunguska Cosmic Body Összegyűjtötte az esemény óta készült jegyzőkönyvi leírásokat és felkereste és kikérdezte a ma még élő szemtanúkat is. Így több mint 700 leírást gyűjtött össze arról, hogy hogyan emlékeznek a jelenségre. A válaszokat statisztikailag elemezte: üstökösmag okozta a jelenséget és nem kisbolygó (a modellszámításokkal ellentétben) A fő érv: egy-egy robbanás után kékes színnel égni látszottak a lerobbanó darabok. Ez szénhidrogén összetevőre utal, ami a földi légkör oxigénjében égni tud (ez sehol máshol a Naprendszerben nem tud megtörténni!) Köszönöm a figyelmet!