Beszámoló az Országos Kriminológiai Intézet 2007. évi tevékenységéről Lezárult kutatások I. Kutatási eredmények A/ Kutatási főirányokban szereplő kutatások 1. ELSŐ FŐIRÁNY: ERŐSZAKOS BŰNÖZÉS 1.1. Az erőszakos bűnözés trendjei az ERÜBS adatok alapján A kutatás elsősorban az erőszakos bűncselekmények és elkövetőik jellemzőinek feltárására irányult. Kiemelkedő társadalomra veszélyessége, a közbiztonság megítélésére gyakorolt hatása és a média fokozott érdeklődése miatt az erőszakos bűnözés mindenkor a kriminalitás gerincvonalát jelenti. Magyarországi részaránya az 1970-es, 1980-as években 10-13 % volt az ismertté vált összbűnözésen belül, nominálisan a cselekmények száma mindig húszezer alatt maradt. A rendszerváltást követően az erőszakos bűncselekményeknél is jelentős mértékű terjedelmi változás következett be, a változás dinamikája azonban jóval alacsonyabbnak bizonyult az összbűnözés változásánál. A korábban megszokott arány visszaesett 5-6 %-ra, míg 1999-től ismét lassú visszarendezési folyamatnak lehetünk tanúi. Az erőszakos kriminalitás jellemzője, hogy az ismertté vált bűnelkövetők részaránya jóval magasabb a cselekmények kvóciensénél. Ennek oka egyrészt az erőszakos magatartások esetén tapasztalható gyakori többes, csoportos elkövetés, másrészt az e kategóriában érvényesülő, az átlagost jóval meghaladó felderítési és nyomozáseredményességi mutató. Ugyanakkor aggasztónak tűnik az erőszakos bűnözés minőségi változása, eldurvulása. Az előre megtervezett, kegyetlen módszerekkel elkövetett és a leszámolási jellegű gyilkosságok, az erőszakosabbá, veszélyesebbé váló rablások megjelenése megrémítette a lakosságot. Olyan, korábban hazánkban gyakorlatilag ismeretlen cselekmények terjedtek el, mint az erőszakos pénzbehajtások, valamint az úgynevezett védelmi pénzek követelése. Jelentős mértékben megnövekedett az önbíráskodások, a zsarolások és a garázdaságok aránya is. 1.2. Az erőszakos bűncselekmények sértettjeinek statisztikai elemzése az ERÜBS adatai alapján A statisztikák szerint a kiemelt bűncselekmények sértettjeinek száma, a bűncselekmények, ill. az elkövetők számához hasonlóan csökkenő tendenciát mutat. Ezzel szemben az erőszakos és garázda cselekmények sértettjei számának alakulásában eltérő mozgás figyelhető meg. Miközben ugyanis a természetes személy sértettek száma 10 év alatt (1995-2005) egyharmaddal csökkent, addig az erőszakos és garázda cselekmények sértettjeinek száma közel egyharmadával növekedett. Az erőszak terjedése nem hazai sajátosság, a bűnözés erőszakossá válása a világ minden fejlett országában hasonló tendenciákat mutat. Okaira több magyarázat is létezik, mint ahogyan a bűnüldözés és bűnmegelőzés is több oldalról keresi a megoldást
Az elkészült tanulmány átfogóan elemzi a magyarországi sértetté válást, ezen belül kiemelten az erőszakos bűncselekmények sértettjei számának alakulását 1995 és 2005 között. Az elemzés eredményei egyrészről megerősítették a cselekmények és elkövetőik tekintetében megállapítottakat, és megmutatták, hogy a sértetté válással kapcsolatos tendenciák - miként a bűnözés egyes egyéb jelenségei is - a nemzetközi folyamatokhoz hasonlóan alakultak/alakulnak hazánkban is. Vagyis a sértettek száma, az összes cselekményhez képest az erőszakos bűncselekményi körben folyamatosan nő. Ez a hasonlóság erősítheti, hogy a bűnüldözés és bűnmegelőzés területén éppúgy, mint kiemelten a sértett kezelése és gondozása során a nemzetközi eredményeket megismerve dolgozzuk ki a sértett-segítés komplex rendszerét. A tanulmány a magyar sértett, és az erőszakos cselekmény magyar sértettjének profilja megrajzolására is vállalkozott. 2. MÁSODIK FŐIRÁNY: GYERMEKEK ÉS FIATALOK A KRIMINALITÁSBAN 2.1. Látens fiatalkori devianciák ahogy ők látják. Az önbevalláson alapuló nemzetközi összehasonlító vizsgálat magyar kutatási blokkja A vizsgálat 103 iskolai osztályban lekérdezett 2219 főből álló minta kérdőíves felmérésével zajlott. A minta kiválasztása az iskola székhelye, illetve az iskolatípus és az évfolyam szerint létrehozott rétegeken belül véletlen eljárással történt. A mintakeretbe tartozó osztályokat székhelyük szerint négy csoportba (Budapest, megyeszékhely, egyéb város, egyéb település) soroltuk, majd mind a négy csoporton belül iskolatípus (általános iskola, gimnázium, szakiskola, szakközépiskola) és évfolyam (7., 8., 9.) szerint négyszer 12 réteget különböztettünk meg. A kutatás eredményei szerint a vizsgálatban szereplő devianciák között az alkoholfogyasztás ölt a leginkább aggasztó méreteket: amellett, hogy a leggyakrabban megjelenő kockázati tényező, a megkérdezettek 78,7%-a már fogyasztott életében valamennyi (legalább egy pohár) szeszes italt. Ezzel szemben a drogfogyasztás nem képvisel jelentős mértéket: a megkérdezetteknek csak 8,2%-a fogyasztott már valaha könnyű drogot. A kutatás alapján a bűnözés vonatkozásában a belépési életkor általában 12-14 éves korra tehető, tehát a megkérdezettek még gyermekkorúak voltak az első bűncselekmény elkövetésekor. Az elkövetés valószínűsége az életkorral növekszik, a legnagyobb arányban a 15-16 éves korosztályban számoltak be erőszakos cselekmények elkövetéséről. Az a hipotézis, hogy a családi állapot és az erőszakos cselekmények elkövetése között összefüggés van, a felmérés eredményei alapján nem látszik igazolhatónak Szignifikáns összefüggés mutatható ki az iskolai teljesítmény és a normakövető viselkedés (nem lógott, nem kellett évet ismételnie), valamint aközött, hogy mennyire szereti az iskoláját a válaszoló. Az átlagosan és átlag alatt teljesítő decens tanulók inkább kötődnek iskolájukhoz, mint azok, akik az átlagot felülmúlják. Az iskola szeretete tehát nem elsősorban attól függ, hogyan teljesítenek a diákok, hanem hogy van-e olyan közösség, ahová a gyerekek kötődhetnek. A kutatás záróanyaga 150 oldalas monográfiában jelenik meg 2008. február elején. 2.2. A gyermekvédelem és az igazságszolgáltatási rendszer határterületi problémái Az Intézet két szakmai osztályához tartozó kutató együttműködésével tervezett kutatás egyik részében a gyermek- és fiatalkorú elkövetőkkel foglalkozó kutatás empirikus
adatainak feldolgozása alapján a gyermekjóléti szolgálatok 2004-es tevékenysége során megismert családi erőszak esetekre vonatkozó információk összesítése, elemzése és értékelése, illetve a rendőrségi statisztikai adatbázissal való összehasonlítása történt meg. A kutatás első munkafázisát képező rész-tanulmány elkészült. A kutatás következő munkafázisának elvégzésére azaz a szakmai fókuszcsoportok megszervezésére és eredményeinek feldolgozására az érintett kutató munkaviszonyának megszűnése miatt nem került sor. 3. HARMADIK FŐIRÁNY: TÁRSADALOMVÉDELEM ÉS BŰNÖZÉSKONTROLL REAKCIÓK A BŰNELKÖVETÉSRE 3.1. A magántőke bevonása a börtönök építésébe és fenntartásába (PPP program) A kutatási beszámoló áttekinti a Public Private Partnership (PPP) szerződések sajátosságait, lehetséges típusait és formáit, majd a megállapodások egy speciális szegmensét, a büntetés-végrehajtás területén létrejövő kontraktusokat jellemzi. A PPP relatíve új jogintézmény Magyarországon. A kutatási zárójelentés bemutatja a külföldi országok múltbeli és jelenlegi gyakorlatát, tapasztalatait, kitér az alkotmányos és emberi jogi aggályokra és az azokra adott gyakorlati válaszokra, valamint bemutatja a Magyarországon eddig megvalósult folyamatot is. 3.2. Az igazságügyi szakértők a büntetőeljárásban A kutatás eredményei szerint a számítógépes technika segítheti a hatékony felderítést, és hozzá járulhat az objektívebb alapokon álló bizonyításhoz. A klasszikus kriminalisztika területén ezeknek a kérdéseknek a megválaszolása a legkevésbé egyértelmű. A nyom-, a lőfegyver-, az ujjnyom- és az írásszakértő tevékenysége még ma is döntően tapasztalati tételekre épül, a véleményalkotásban meghatározó szerepe van a szakértő mérlegelésének. A technika fejlődésével egyre több kritika éri az ilyen területeket, szubjektivitásuk, tudományos megalapozottságuk hiányosságai miatt. A kutatási anyag javaslatokat is megfogalmaz a bűnügyi technikusok helyszíni munkájával és a bűnügyi nyilvántartásokkal kapcsolatban. Ez utóbbinál szükségesnek látja a nyilvántartások pontosabbá tételét és az összekapcsolás megteremtését a számítógépes automatizált szakértői rendszerekkel. Ebben a tekintetben a daktiloszkópiai és a DNS adatbankok már jelenleg is nemzetközi színvonalúak. 3.3. Az óvadék a Be.-ben és a gyakorlatban A kutatás a hazai szabályozást és joggyakorlatot vizsgálta, különösen arra tekintettel, hogy az óvadék jogszabályi bevezetését követően kérelmek sokasága érkezett a bírósághoz, majd ezt követően sokkal kevesebb eljárásban alkalmazták a jogintézményt. A kutatás eredményei szerint ez több okra is visszavezethető. Egyrészt a jogszabály pontatlan megfogalmazása, illetve a törvény megszorító gyakorlati értelmezése az említett helyzet magyarázata. Másrészt a terheltek rossz szociális helyzete sem teszi lehetővé az óvadék alkalmazását. A kutatás a jogszabályi módosítások szükségességére hívja fel a jogalkotó figyelmét, ezen belül is hangsúlyozza, hogy az ügyésznek nagyobb szerepet kellene ebben a kérdésben kapnia.
A zárótanulmány bemutatja az óvadék jogintézményének gyökereit, a hatályos szabályozás jellemzőit; részletesen elemzi az óvadékot, mint az előzetes letartóztatás alternatíváját. Rámutat arra, hogy a gyakorlatban szűk körű az alkalmazása, majd ennek okait kutatja. Kitér az ügyészi tapasztalatokra is. A tanulmány számos jogszabály-módosítási javaslatot is tartalmaz: - Az óvadék szélesebb körű alkalmazását tenné lehetővé, ha a kezdeményezést az ügyész részére a jogszabály biztosítaná, illetve, ha a vádemelésig az óvadék megállapításáról az ügyész is dönthetne. - Újra lehetővé kellene tennie a jogszabálynak a más által történő közvetlen felajánlást. - A személyi vagyoni viszonyok reális ismerete ma is a mérték megállapításának egyik leglényegesebb szegmense. Ezért célszerű lenne, ha a jogalkotó újra kimondaná ennek lehetőségét. - Az eljárási szabályoknak lehetővé kellene tenniük, hogy az óvadék iránti kérelmet elbíráló bíróság a vagyoni viszonyokra bizonyítást vehessen fel. - A kár megtérülésének a biztosítása érdekében célszerű lenne az óvadék összegét vagy annak egy részét visszatarthatóvá tenni. 3.4. Az Európai Unió 3. pillére: alkotmányos aggályok a kölcsönös bizalom elvével szemben A kutatás az európai elfogatóparancs sorsát vizsgálta. Az eredmények alapján megállapítható, hogy az elfogatóparancs komoly előrelépésnek tűnik a tagállamok közötti kiadatás korábbi szabályozásához képest, azonban alkalmazása nem zökkenésmentes. A jogszabály sorsa jól mutatja a harmadik pilléres együttműködés buktatóit. A tamperei csúcson a szabadság, biztonság és jog térsége sarokkövének nevezett kölcsönös elismerés elve a tagállamok állam- és kormányfői között deklaratív, politikai szinten talán fennáll, de egy másik és a büntetőjogi együttműködés szempontjából legalább olyan fontos hatalmi ág, a bírói hatalom képviselői elsősorban alkotmányjogi, illetve emberi jogi aggályokra hivatkozva kevésbé hajlandók a gyakorlatban szorosabb együttműködésre lépni. A tagállami büntetőjogi szuverenitás akár csak részleges feladása máig az egyik legérzékenyebb pont az Európai Unión belül, és ez így is marad a kölcsönös bizalom megteremtéséig. 3.5. A büntetés jogának és céljának alapkérdései A kutatás büntetéstani alapfogalmak tisztázására törekedett. Ennek során áttekintette a büntetési (cél)elméletek (az ún. abszolút, relatív és közvetítő teóriák) legfontosabb eredményeit, és választ keresett arra a kérdésre, hogy magának a büntetésnek van-e célja. A vizsgálat kitért annak a kérdésnek a megválaszolására is, hogy vajon szükségese a büntetés célját törvényben szabályozni. A kutatás eredményei szerint a mindenkori kriminálpolitika feladata meghatározni azt, hogy az állami büntetőhatalom az igazságszolgáltatás rendszerén belül, a bűnözés visszaszorítása érdekében, vagy amellett milyen célokat tűzzön ki. Aláhúzza, hogy a bűnözés elleni küzdelemben a büntetőjogi büntetés bár kétségtelenül szükséges, de nem a leghatékonyabb eszköz. Ehelyett hatékony lehet a társadalom pozitív irányú befolyásolása, tájékoztatása, az igazságszolgáltatási szervek hatékonyságának növekedése a bűnfelderítésben, bűnüldözésben, stb. A többi kriminálpolitikai cél elérésére az anyagi büntetőjogi intézkedések, illetve az eljárási szankciók széles körű alkalmazása nyújthat megoldást. Mindebből következően a büntetésnek az állami
büntetőhatalom kezében a kriminálpolitikai célok megvalósításában valójában ultima ratio szerepe van (kell, hogy legyen), és ez az újabb kriminálpolitikai célkitűzésekkel még inkább erősödik. 3.6. A visszaeső bűnözés struktúrája és dinamikája az ERÜBS adatai alapján (1995-2005) A tapasztalatok szerint a karrier-bűnözőkből álló relatíve kis létszámú csoport a bűncselekmények igen nagy hányadának elkövetéséért felelős. A visszaeséssel és a bűnismétléssel kapcsolatos hazai adatok körében a 2005-ös, 2006-os év mintha kedvezőtlen változások kezdetét jelezné. Az ERÜBS adatai azt mutatják, hogy a bűnismétlők mindegyik kategóriája változóban és növekvőben van. Az abszolút számokat tekintve a visszaesőnek nem minősülő bűnismétlők száma növekszik a leginkább. Az elmúlt évtized alatt ebben a kategóriában több mint 12%-os növekedést tapasztalhatunk. A visszaesőkkel kapcsolatos ERÜBS adatok is jelzik a bűnözésben bekövetkezett változásokat: a vagyon elleni bűncselekmények aránya visszaszorulóban van, a közrend elleni bűncselekmények aránya amelybe a droggal kapcsolatos cselekmények és a garázdaság is tartoznak ütemesen növekszik. A bűnismétlést számos tényező befolyásolja. Az ERÜBS adatai azt jelzik, hogy leszakadó megyében, illetve régióban növekszik az ismertté vált bűnismétlők és visszaesők aránya. Figyelemre méltó ebből a szempontból, hogy Borsod megyében folyamatosan 10-11% körüli a bűnismétlők és visszaesők megoszlása, és az észak-magyarországi régióban tapasztalhatók kedvezőtlen változások ezen a területen. 3.7. Az ügyészségi szervezet és az ügyészségi funkciók vizsgálata I.: Az ügyész diszkrecionális jogköre, és a vádemelés mellőzése A kutatási témán belül két kerekasztal-beszélgetés szervezésére került sor, amelyek összefoglalói az Ügyészek Lapja 4., illetve 6. számában olvashatók. A kutatás eredményei szerint az ügyészi mérlegeléssel kapcsolatos fő gond elsősorban abból ered, hogy a mindennapok gyakorlatában az ügyészség kompetenciája kettős: egyrészt rendelkezik a rendészeti, másrészt pedig a büntetőhatalom fölött. További problémát jelent a vádemelés mellőzésekor, hogy ezzel a jogintézménnyel az ügyész az alapelvi szinten megfogalmazott legalitás elvét töri át, ezért újra kellene gondolnunk a legalitás-opportunitás pár régi értelemben már nem értelmezhető használatát. 4. NEGYEDIK FŐIRÁNY: GLOBALIZÁLT BŰNELKÖVETÉS 4.1. A nemzetközi migráció kockázati tényezői Európában (migrációs tendenciák, európai válaszok a határokon átlépő bűnözésre, az EU migrációs stratégiája, a magyar migrációs hatóságok tevékenysége) 1.) A nemzetközi migráció tendenciái a 20. és 21. században elméleti és történelmi nézőpontból. A nemzetközi elméleti és történeti szakirodalom feldolgozása alapján készült kutatás bemutatja a migráció benne a munkaerő-migráció és a kényszermigráció illetve a legális és illegális migráció - alapvető kockázati tényezőit Európában, szót ejt ezek történelmi és jelenkori gyökereiről és tendenciáiról, kitérve Európa demográfiai jellegeire is. A kutatásban megjelennek a nemzetközi migrációval kapcsolatosan létrejött társadalomtudományi és ökonómiai elméletek, egyebek között az integrációval
és mobilizációval kapcsolatos teóriák. A tanulmány kiemeli az arab, illetve iszlám világ és az euroatlanti nagyrégió közötti népességmozgásokat, valamint az ezekkel összefüggő politikai és társadalmi feszültségeket, bírálja az európai bevándorlási politika hiányát, illetve túlzott rendészeti dominanciáját, végezetül kitér a migráns tömegek súlyos integrációs nehézségeire és az ezzel kapcsolatos társadalompolitikai törekvések hiányosságaira. 2.) A bevándorlás intézményrendszerének alakulása Magyarországon a 20. században. A feldolgozás áttekinti az intézményrendszer történetét a 19. századot lezáró első világháborútól napjainkig. 3.) Bevándorlás Magyarországon a rendszerváltás tágabb időszakában. A 80-as évek utolsó harmadában Magyarországnak már szembe kellett néznie a határokon átlépő migrációhoz kapcsolódó feladatokkal. A tanulmány a magyarországi bevándorlások főbb adatait és tendenciáit összegzi a vizsgált időszakban. 4.) Külföldi állampolgárok bűnelkövetése Magyarországon a kriminálstatisztika tükrében. A külföldi bűnelkövetők szerepe a magyarországi bűnözésben a kriminálstatisztika adatai alapján nem túl jelentős. A 90-es évek közepétől az ezredfordulóig az összes ismertté vált elkövető 3-4%-a volt külföldi, az ismertté vált cselekményeknek pedig 2-3%-át követték el külföldiek. A külföldi bűnelkövetők száma a rendszerváltás kezdő évétől máig átlagosan mintegy 1000 fővel emelkedett, de bűncselekményeik száma megháromszorozódott. Az elemzés a külföldi állampolgárok kriminálstatisztikai jellemzőit összegzi. 5.) Az illegális bevándorlás kriminológiai jellemzői néhány európai országban (Olaszország, Spanyolország, Németország, Anglia) Az Unió közös migrációs politikája még várat magára, illetve lépések folyamatosan történnek, de az egységes rendszer és hozzáállás még mindig kezdetleges. A bevándorlás kezelésével kapcsolatos problémákat Nagy-Britannia, Németország, Olaszország és Spanyolország gyakorlata jól példázza. A vezető régi tagállamokban földrajzi helyzetüktől, társadalmi viszonyaiktól és a bevándorlók összetételétől függően - a legális és illegális migrációval kapcsolatban hasonló elvi platformon sokban eltérő szabályozási, rendészeti és szociális gyakorlat érvényesül. A dolgozat ezeket gyűjti csokorba. 6.) Magyarországi embercsempészet elkövetői és áldozatai Magyarországon 200 akta elemzése Az embercsempészés és az emberkereskedelem közötti elhatárolást már nemzetközi dokumentumok is rögzítik. Az OKRI-ban 2005-ben folytatott kutatás iratelemzés módszerével tárta fel az embercsempészés hazai jellemzőit. A korábbi felmérés eredményeinek másodelemzése jelezte, hogy ahol több terhelt és sértett szerepelt, már kirajzolódtak az alá-fölérendeltségek. A 2003-as évben struktúraváltás történt: a hazai embercsempészések többségét külföldi állampolgárok valósították meg (szerb, román, moldáv, ukrán elkövetők), a megvalósításban, a szervezettségében is új metódusok mutatkoztak. Az új jelenségek mélyebb feltárása további kutatást tenne szükségessé ebben a körben. 4.2. A környezeti szabálysértések és bűncselekmények vizsgálata a környezetvédelmi szakhatóságok tevékenységén keresztül A kutatás záróanyaga a hazai környezetpolitikai helyzetből és jogszabályi környezetből kiindulva bemutatja a környezetvédelmi igazgatás szervezetrendszerét, röviden áttekinti a környezetért való felelősség szabályait, a közigazgatási bírság és szabálysértési
felelősség témakörét. Ismerteti a 2006/2007-ben lefolytatott empirikus kutatás eredményeit és a tipikus eseteket. A kutatás eredményei szerint a jogellenes cselekmények nagy része a környezettudatos magatartás hiányára vezethető vissza. Sok cég nincs tisztában a veszélyes hulladékok különleges kezelésével és tárolásával, de az állampolgárok sincsenek megfelelően tájékoztatva a védett területekről. A jogalkalmazók munkáját nehezíti az utóbbi években megjelent nagyszámú jogszabály megismerése és értelmezése. Érdemes lenne újragondolni a környezetvédelmi büntetőjogi, a környezetvédelmi közigazgatási jogi és a szabálysértési jog szankciórendszer kapcsolatát, helyét, szerepét. 5. ÖTÖDIK FŐIRÁNY: KOCKÁZATOK PREVENCIÓ 5.1. Közbiztonság-politika és rizikótársadalom A kutatás a közbiztonságtan alapfogalmaival és legfontosabb rendszer-összefüggéseivel foglalkozik. A zárótanulmány I. részében európai elsősorban német nyelvű szakirodalom felhasználásával definiál olyan, evidenciaként kezelt fogalmakat, amelyek tartalmának rögzítése mindeddig nem történt meg. (Pl. kockázat, biztonság, veszély, belbiztonság.) Tárgyalja ezek egymáshoz való viszonyát, s különösen nagy hangsúlyt helyez a közbiztonság és közrend társadalmi összefüggéseire. Ugyanez a rész a kockázatokkal és azok kezelésével is foglalkozik, részletesen tárgyalva a globalizáció és a megengedett kockázat viszonyát. A II. rész előbb a rizikótársadalom kockázatait és a büntetőjog lehetséges válaszait vázolja fel. Ennek fényében foglalkozik az állam szerepével és lehetőségeivel a biztonságteremtésben, különös tekintettel a rizikótársadalom megváltozott környezetére. A III. rész a biztonságpolitika alapkérdéseit tárgyalja, ezen belül érinti a bűnözéskontroll-politika jellemző vonásait. 6. HATODIK FŐIRÁNY: GAZDASÁGI ÉS VAGYON ELLENI BŰNÖZÉS 6.1. A vagyon elleni és a gazdasági bűnözés az ERÜBS adatai alapján (1995-2005) A vagyon elleni bűncselekmények teszik ki az összes bűncselekmény nagyobb hányadát, arányuk az összbűnözésen belül az elmúlt 20 évben - bár nem töretlenül - 1991-ig határozottan növekedett; az összes bűncselekményen belüli aránya ekkor érte el az eddigi maximumát 81%-al. Az összes vagyon elleni bűncselekménnyel okozott kár 1988-ban 2,75 milliárd forint volt, 1991-re ez az érték 21 milliárd forintra növekedett. Ez a növekedési ütem meghaladja a bűnözés növekedési ütemét. Még akkor is, ha figyelembe vesszük, hogy ebben az időszakban szabadult el az infláció, jelentős növekedésről tanúskodnak az adatok. Évi 30%-os infláció sem indokolja ugyanis önmagában a közel tízszeres értéknövekedést. Az egy bűncselekményre jutó kárérték növekedése az 1988-as 22.427 forintról az 1991-ben detektált 59.100 forintra is azt jelzi, hogy ugrásszerűen növekedett a bűncselekmények által érintett vagyontárgyak köre. A kárösszeg 2004-ben már meghaladta a 99 milliárd forintot, ami további négyszeres növekedés, annak ellenére, hogy a cselekmények gyakorisága csökkent. A teljes idősor esetében megvizsgálva a változások ütemét azt tapasztaljuk, hogy a 90-es évek adatai eltérnek, mind a korábbi, mind a későbbi adatsor által megjelenített trendtől. Mintha a 90-es évek csak valami zavaros kitérőnek látszanának, és az adatsor kezdene visszarendeződni a korábbi trendhez.
7. HETEDIK FŐIRÁNY: ÁLLAMSZERKEZET, KÖZHATALOM REGIONÁLIS KÉRDÉSEK A tárgyévben ebben a kutatási irányban nem folytattunk vizsgálatot. Folyamatban maradt kutatások 1. Az életfogytig tartó szabadságvesztés empirikus és jogösszehasonlító vizsgálata A két évre tervezett kutatásból a jogösszehasonlító munka zajlott le, mind az alkotmányjogi, mind a büntetőjogi vetületet érintve. A 2007-ben feldolgozott anyagok bázisán 2008-ban empirikus vizsgálatra kerül sor. Az életfogytig tartó szabadságvesztés büntetés szabályozása az Európai Unió egyes tagállamaiban eltéréseket mutat. A kutatás célja a különböző jogelveket magukénak valló államok összehasonlítása az életfogytig tartó büntetés jogintézményén, illetve az azt esetlegesen helyettesítő szankciórendszer vizsgálatán keresztül. Az országok eltérően vélekednek az életfogytig tartó büntetés hosszáról: egyes államok rövidebb, mások hosszabb időt jelölnek meg a büntetés tartamaként, illetve azon bűncselekmények köreként, amelyek elkövetése miatt a tényleges életfogytiglan kiszabható. A vizsgálat a büntetéskiszabási gyakorlat hátterét elemezte az egyes tagállamok joggyakorlatának összevetésével. 2. Média és igazságszolgáltatás A kutatás célja a média és az erőszak viszonyát vizsgáló nemzetközi és magyar szakirodalom elemző áttekintése, valamint a gyermek- és fiatalkorú elkövetők és áldozatok megjelenítésének vizsgálata az egyes médiumokban, hírekben és tudósításokban. A módszertani kérdések tisztázatlansága miatt a kutatás empirikus fázisára nem került sor. A kutatás első fázisában felmerült új metódus, a szoftveres tartalom elemzés alkalmazásához azonban jelentős többlet beruházások és források szükségesek. Ezért, a külső pénzügyi források bevonása érdekében OTKA pályázat beadására került sor, amelynek elbírálási határideje 2008. január. Lezárult kutatások B/ A Legfőbb Ügyészség által kezdeményezett kutatások 1. A közlekedési jogalkalmazás egységességének és hatékonyságának vizsgálata A program célja olyan informális jogalkalmazói fórum létrehozása volt, amely lehetőséget teremt a közlekedési jogalkalmazás országos egységének elősegítésére, a rendőri, ügyészi és bírói munka főbb jogértelmezési szempontjainak az összehangolására. Az előbbi szervek jogalkalmazóinak részvételével zajló szakmai találkozók lehetőséget teremtettek arra, hogy a napi gyakorlatban országosan felmerülő problémákat több oldalról vizsgálják, elemezzék és vitassák meg a résztvevők. A szakmai fórum természetesen nem kívánt konkurálni a jogalkalmazó csúcsszervek hivatalos szakmai irányító tevékenységével, ugyanakkor előnyt jelentett, hogy sokkal gyorsabban reagált a napi gyakorlati problémákra és megteremtette a jogalkalmazás szakmai tapasztalatcserén alapuló egységesítésének feltételeit. A tevékenységben a Legfőbb Ügyészség és a Legfelsőbb Bíróság közlekedési
büntetőjoggal foglalkozó munkatársai is részt vettek, így az eljárási rendbe illeszkedő kommunikációs lehetőségeken túl létrejött az alsóbb és magasabb jogalkalmazói szervek között a kölcsönös és érdemi szakmai véleménycsere. 2. A kriminalisztikai praxis és az elmélet az új Be tükrében A kutatás eredményei szerint a büntetőeljárás szakaszaira tekintettel a kriminalisztika kutatási tárgyának bővítésére nincs se szükség, se lehetőség. A kriminalisztika maradjon meg a nyomozás tudományos eszközökkel kidolgozott tanának, amelynek fő terepe a nyomozás. A vádemelésnek és a bírósági tárgyalásnak nincs önálló kriminalisztikája. Indokolt viszont egy átfogó bizonyításelmélet kidolgozása, ami a büntetőeljárási jog tudományának feladata. Szükséges továbbá a büntető igazságszolgáltatás szakembereinek kriminalisztikai ismereteit tovább gyarapítani. A kriminalisztika kutatási tárgyát ellenben bővíteni szükséges a bűnüldözés tárgyi és személyi feltételeinek megteremtésének irányában. A büntető igazságszolgáltatás szervezeti kérdései ugyancsak elméleti megalapozást követelnek, ez azonban inkább a büntetőeljárási jog tudományának lehet a feladata. 3. Statisztikai elemzés az utazó bűnözés struktúrája és dinamikájának megismerésére. Az ERÜBS statisztika adatainak (1998-2005) összegyűjtése, és értékelő elemzése Az utazó bűnözést két nagyobb csoportba lehet sorolni: országon belülire (klasszikus utazó bűnözés) illetve a határon átnyúló bűnözésre. A határon átnyúló bűnözés elemzése a Schengeni Egyezmények elemzésére is kiterjedt. A kutatás első szakaszában az 1998 és 2005 közötti bűnügyi statisztika elemzésére került sor, annak vizsgálatára, hogy az utazó bűnözés hogyan jelenik meg a statisztikában. A statisztikai adatbázis elemzése alapján megállapítható, hogy a statisztikai lap kitöltéséhez az utazó/átutazó kifejezés sehol nincsen rögzítve, nincsen kódutasítás arról, hogy kit tekinthetünk utazónak, illetve átutazónak (illetve, hogy a bűncselekmény elkövetésének céljából érkezett választól ezek mennyiben különböznek), a T lap kitöltőjének szubjektív megítélésén alapul a kategorizálás. Ezek világos megkülönböztetése, egyértelmű használata segítené a jelenség körülírását, mindemellett szükséges a Robotzsaru adatai kutathatóságának megteremtése is. A vizsgált 8 évben az ismertté vált elkövetőkön belül az utazó/átutazó elkövetők aránya átlagosan 12% volt. Az összes bűncselekményhez képest az utazó/átutazó bűnözők által megvalósított deliktumok azonban más arányokat mutatnak: egyharmaduk közlekedési bűncselekmény (a gépkocsi használat miatt), 30%-uk vagyon elleni bűncselekmény megvalósítását jelenti. Az e körbe tartozó elkövetők 22%-a közrend elleni bűncselekményt valósított meg. A kutatás eredményei szerint a mozgó vagy utazó bűnözés a hazai kriminálstatisztikában ugyan nyomon követhető, azonban a pontos méretek nehezen állapíthatók meg. 4. A fiatalkorúak büntető igazságszolgáltatásának hatékonysága I.: Vádhalasztás és bűnismétlés A kvalitatív és kvantitatív kutatási módszereket egyaránt alkalmazó felmérés 2 különálló kutatási blokkból állt: 1.) Kérdőíves felmérés: A fiatalkorú bűnelkövetői út- és profil-elemzés érdekében a.) 143 javítóintézeti nevelésből elbocsátott és b.) 220 vádhalasztás alatt álló fiatal esetében kérdőíves felmérés végeztünk. A felkészített kérdezőbiztosok azokat a vizsgálati
alapmintába bekerült fiatalokat keresték fel, akik a büntetőjogi szankciót végrehajtó intézmény megkeresésére pozitív választ adtak a kutatásban való közreműködésre. A bűnelkövető fiatal életútját vizsgáló kérdőív témaköreit jellemzően három időpont köré csoportosítottuk: az általános iskolába kerülés; az első bűncselekmény(ek); és a legutolsó szankció alapjául szolgáló bűncselekmény(ek) elkövetésének időszakára. A kérdések jellemzően a szocializációs színterek (család, iskola) értékelésére vonatkoztak, a vizsgált személy családi és iskolai kapcsolataira, a kortárscsoport hatására, stb. 2.) Ügyforgalmi statisztika adatelemzés: A vizsgálat második kutatási blokkjában a bűnelkövető fiatalok számának nagyságrendjét, a jelenség kiterjedtségét és természetét, valamint a bűnismétlő fiatalok jellemzőit kíséreltük meg feltárni. Ennek érdekében az ügyészségi ügyforgalmi adatokból leválogattuk a vizsgálati alapmintában szereplő fiatalkorúakkal szemben indított eljárásokkal kapcsolatos információkat. A mintában szereplő személyek anonimitását és személyes adatainak védelmét szintén kódszámos rendszer biztosította, olyannyira, hogy a két kutatási blokk adatai sem voltak egymásnak megfeleltethetők. Az alapmintában szereplő 1.295 személlyel szemben összesen 15.698 eljárás folyt. (Az adatkeresés utolsó időpontja: 2007. augusztus.) A minta tisztítása után a fiatalkorú elkövetők ellen indult eljárásokkal kapcsolatos elemzés 1.196 kódszámmal azonosított személlyel, illetve 12.406 eljárással kapcsolatos információkat tartalmazza. 5. A vádelhalasztás eredményessége és feltételei a 2006-os év során: aktafeldolgozás, különös tekintettel a megelőzés és az individualizálás szempontjaira A prevenció és az eljárás egyszerűsítésének célja leginkább a vádemelés elhalasztása intézményénél mutat egységet a hazai jogalkalmazásban, miközben teret nyújt a bűncselekmény sértettje igényének érvényesítésére is. Ezért különös figyelmet érdemel, mint az ügyészi diszkrecionalitás egyik jelentős megnyilvánulása. A 2006-os év során megtörtént a kutatás előkészítése, és e jogi megoldás jelenlegi magyar gyakorlatának vizsgálata a statisztikai adatok alapján. 2007-ben a 2006 folyamán a felnőttkorúak ügyeiben lezárult, és a megyék által beküldött akták teljes körű feldolgozását végeztük el. Mivel a sértetti igények érvényesülésének kérdése is vizsgálatunk tárgya volt, ezért kizárólag a sértettel rendelkező eseteket elemeztük (a kábítószerrel való visszaéléssel kapcsolatos ügyek nem voltak tárgyai a vizsgálatnak). A vizsgált iratokban az elhalasztás 80%-ban eredményesen zárult, legnagyobb részük 6 hónapon belül. Összesen 206 iratban szerepelt magatartási szabály megállapítása, és ezek kb. fele tartalmazott valamilyen előírást a kár jóvátétele szempontjából. Ezek nagyobb részben a konkrét kár megtérítését írták elő, és ennél jóval kisebb számban került elrendelésre a jóvátétel más formája, valamint a köz javára végzendő munka. Az előírt kártérítéseknek összesen egynegyedét nem teljesítették utóbb a terheltek. Egyéb magatartási szabály 112 iratban szerepelt (előfordult, hogy más magatartási szabállyal együtt), többnyire lopás, tartás elmulasztása, garázdaság és súlyos testi sértés deliktuma esetében. A súlyos testi sértésnél megemlítendő, hogy ezek a cselekmények főleg családtag sérelmére valósultak meg. 254 iratban emeltek vádat az elhalasztás után. A vádemelés elhalasztásának tartama alatt elkövetett szándékos bűncselekmény elkövetése (Be. 227. (1) bek. b) pontja) miatt jellemzően lopás és garázdaság, míg a Be. 227. (1) bek. c) pontja alapján a tartás elmulasztása és a lopás terheltjei esetében emeltek vádat. A tartás elmulasztásos 392 vizsgált ügyből 222 (57%) bizonyult eredményesnek az összes vádelhalasztás eredményességéhez képest. A kutatás első eredményeit 2007. november 8-án tartott kerekasztal-megbeszélésen vitattuk meg a részt vevő megyei főügyészekkel, ill. képviselőikkel.
6. A feljelentés elutasításának, illetve a nyomozás megszüntetésének jellemző okai a környezetkárosítás bűntette miatt, illetve a hulladékgazdálkodás rendjének megsértésével kapcsolatos büntetőügyekben. A 2006-ban lefolytatott empirikus kutatás összegzése történt meg a tárgyévben. A vizsgálat a feljelentés elutasítások és nyomozás megszüntetések jellemző okait, eseteit elemezte. A kutatás eredményei szerint a hulladékgazdálkodás rendjének megsértése miatt indult büntető ügyekben, nagy számban kerül sor a feljelentés elutasítására és a nyomozás megszüntetésére elsősorban azért, mert a cselekmény nem bűncselekmény. A büntetőeljárás legtöbbször a Btk. 281/A. (1) bekezdés a.) pontja szerint minősülő bűntett megalapozott gyanúja miatt indult. Tipikus elkövetési magatartás az illegális hulladék elhelyezés volt. Továbbra sem oldódott meg a hulladékgazdálkodás rendjének megsértése bűntett és a környezetvédelmi szabálysértés elhatárolásának kérdése. 7. Az agresszió jogi és pszichológiai kezelése a fogvatartási helyeken A kutatás eredményei szerint hazánkban a fogvatartottak agresszív megnyilvánulásainak legalapvetőbb oka a büntetés-végrehajtási intézeteink zsúfoltsága és azok korszerűtlen, a nemzetközi normáktól elmaradó körülményei. A zömében nagy létszámú zárkák az egy főstől a tíz fő fölötti létszámú zárkákig minden megtalálható objektumainkban nem teszik lehetővé az előírásoknak és a praxisnak megfelelő differenciált elhelyezést, ezáltal az agresszió kezelése akár pszichológiai, akár jogi eszközökkel igen nehéz. A gondot növeli, hogy az évekig, néha évtizedekig tartó elzárás során a nagy létszámú, tétlenségre kárhoztatott elítélteknek nem tudnak megfelelő elfoglaltságot biztosítani, s végül: a felügyelői állomány nagy része kevés tapasztalattal és nem megfelelő pszichológiai képzettséggel rendelkezik, holott a hazai börtönügyi szabályozás témánkat érintő jogszabályi területe alapvetően rendezettnek és az uniós elvárásokat kielégítőnek tekinthető. Ugyanezen okokra vezethető vissza, hogy a kiszabott fegyelmi szankcióknak nincs kellő visszatartó ereje. Folyamatban maradt kutatások A Legfőbb Ügyészség által kezdeményezett kutatások kivétel nélkül befejeződtek. Lezárult kutatások C/ Az osztály munkatervekben szereplő kutatások 1. Az emberkereskedelem empirikus vizsgálata A kutatás, 2007 évre, két megye ügyészségi házi iratainak a tanulmányozására kapott engedélyt. A kutatásban ezen adatokon kívül felhasználásra kerültek az ország több megyéjéből, a 2006. évi empirikus vizsgálat kapcsán érkezett, emberkereskedelem tárgyú akták és a 2004. évi kutatás eredményei is. Az empirikus vizsgálat elsősorban az elkövetővel, a sértettel, a bűncselekménnyel, a büntetőeljárással, valamint a büntetéskiszabással kapcsolatos adatokat rögzíti és elemzi. Foglalkozik a sértett büntetőjogi és kriminológiai fogalmával, a sértetti kör jellemzőivel, a speciálisan sérülékeny csoportokkal (gyermek-és fiatalkorúak, rendezetlen családi környezetben, vagy állami gondozásban nevelkedők). Az elkövetői kört illetően, az előélet, a kereseti, vagyoni viszonyok mellett, az önálló tettesség, és a társas valamint szervezett
elkövetési alakzatoknak kívánt különös figyelmet szentelni. A büntetőeljárási kérdések közül az eljárás elhúzódásának okaival (a bizonyítási nehézségek, a tanúvallomások gyakori visszavonása, igazságügyi elmeszakértői vizsgálat szükségessége, stb.) foglalkozik. A kutatás elméleti háttere és gyakorlati eredményei alapján, ajánlásokat fogalmaz meg, elsősorban az emberkereskedelem bűncselekményének megelőzése és a büntetőeljárás hatékonyságának a fokozása céljából. 2. A prostitúció területi megoszlása Budapesten A budapesti tapasztalatok szerint a prostituáltak nem csak a főváros egyes lakásaiban nyújtják szolgáltatásaikat, nagy számban vállalnak munkát - főleg a téli hónapokban - külföldi országokban is. A prostitúciót nem önszántából vállaló, a szó tényleges értelmében is áldozatnak tekinthető lányokra jellemző az alacsony iskolázottság, rendezetlen családi körülmények, rossz anyagi helyzet, igen nagy hányaduk intézetben nevelkedett. Jellemzően teljes mértékben kizsákmányolják, "szex rabszolgaként" használják őket, nem ritka, hogy ingyenesen kell az elkövetői kör rendelkezésére állniuk. Baranya megyében, a tárgyévben 13 nyomozást folytattak prostitúcióhoz kapcsolódó bűncselekmény miatt, 1 ügyben jelenleg is folyik az eljárás, 6 esetben tettek vádemelési javaslatot, 6 ügyben szüntették meg a nyomozást. Az ügyekben összesen 20 fő sértett szerepelt, 18 nő és 2 férfi. Életkorukat tekintve, 1 gyermekkorú, 4 fiatalkorú és 15 felnőttkorú volt. A nyílt rendőri ellenőrzések tapasztalatai szerint a tiltott kéjelgést folytató nők többsége önként végzi tevékenységét, legtöbbször férjük élettársuk, barátjuk tudtával, vagy éppen felügyeletével. Több megyében általános tapasztalat, hogy a prostituáltak akkor fordulnak a hatósághoz, tesznek feljelentést, amikor köztük és futtatójuk között megromlik a viszony. Ugyanakkor a nyílt büntetőeljárások során - miután rendeződött a viszony, vagy meg lettek félemlítve - gyakran visszavonják terhelő vallomásukat, még a hamis vád következményeit is vállalva. Egyre több fiatalkorú személy válik prostituálttá, több jelzés érkezett a gyermekotthonok részéről intézeti lányokkal kapcsolatban, akiket prostitúcióra kényszeríttettek. A Rendőrség bűnmegelőzési egységei számára feladat, hogy - a lehetőségek függvényében - szervezzenek felvilágosító programokat és kampányokat a potenciális áldozati kör tagjai részére a prostitúcióra, koldulásra, tiltott munkára kényszerítés és az emberkereskedelem veszélyeinek megismertetésére, az elkerülési lehetőségek és módszerek propagálására, az elhárító magatartásformák kifejlesztésének elősegítésére. 3. A köznyugalomra veszélyes cselekmények vizsgálata A köznyugalom elleni bűncselekmények tényállásainak megfogalmazása jelentős változásokon ment keresztül a rendszerváltást követően, és egyes esetekben mind a mai napig nem született meg a társadalmilag és szakmailag elfogadott megfogalmazás. Az ismertté vált köznyugalom elleni bűncselekmények száma az utóbbi években 10-12.000 körüli. A rendszerváltást megelőző időszakhoz - 1980-hoz - képest e deliktumok mennyisége mintegy ötszörösére növekedett. Ez a tendencia még szembetűnőbb az elkövetők vonatkozásában. A köznyugalom elleni bűnözés struktúráját tekintve egyértelműen kitűnik a garázdaság kategórián belüli kimagasló szerepe, valamint az önbíráskodások rendkívül dinamikus szaporodása. Napjaink hazai jogfejlődését tekintve alapvetően az figyelhető meg, hogy a jogalkotó szűkebbre vonta a köznyugalom elleni bűncselekmények törvényi tényállásait, és a büntető igazságszolgáltatást egyre inkább
csak ultima ratioként óhajtja alkalmazni. Az önbíráskodások esetén tapasztalhatjuk, az olyan nem túlságosan sikeres - törekvést is, amely a büntetési tétel drasztikus szigorításával kívánt prevenciós hatást elérni. Továbbra is probléma a garázdaság túlságosan tág, gumijogszabály jellegű tényállása, amely teret enged a diszkrecionális jogalkalmazásnak, veszélyezteti az előre kiszámíthatóság elvét és az egységes igazságszolgáltatási gyakorlat megvalósulását. 4. A tiltott pornográf felvétellel visszaélés (2005-2007) A kutatás a 2006-ban véget ért aktavizsgálat és leíró adatelemzés után az adatok magyarázó elemzésével folytatódott. A kutatásban elemzésre került (1) a fiatalkorú elkövetők karakterisztikája, (2) az ítélkezési gyakorlat, (3) az alkalmazott szankciók, valamint (4) a bizonyítási problémák a gyakorlatban. 5. Szakértői bizonyítás a tiltott pornográf felvétellel visszaélés bűncselekményben A kutatás az igazságügyi szakértő tevékenységét a pszichológus, illetve az orvosszakértő munkája vonatkozásában vizsgálta. A tanulmány elemzi a szakértő tényleges feladatai mellett további lehetséges szerepét is, különös tekintettel az elkövetői terápiára és a kockázatelemzés kérdéseire. 6. Lakossági vélemények a büntetésről, a kiegyezés lehetőségéről: három OKRI-s empirikus kutatás adatainak másodelemzése A másodelemzés három, az OKRI által az elmúlt 5 évben végzett nagy volumenű kutatás eredményeit értékeli. A kutatás eredményei alapján megállapítható, hogy a magyar lakosságtól, a hagyományoktól és a lelkülettől nem áll távol a megbékélés, a jóvátétel elfogadásának és a közvetítés igénybevételének gondolata. Az In-Sec kutatásból kiderül az is, hogy a magyarok (legalábbis a kérdezett területeken élők) semmiképpen sem punitívabb hajlamúak, mint más európai országok polgárai. Emellett a megkérdezettek kimondottan jobb arányban gondolják megfelelőnek a jelenleg alkalmazott büntetéseket, és a prevenciót nem szigorúbb büntetéssel kívánják elérni az erőszakos bűnözés területén. A másodelemzés alapján arra az eredményre jutottunk, hogy - a nemzetközi kutatási eredményekkel egybecsengően a magyar megkérdezettek közül is a korábban már áldozattá váltak viszonyultak megértőbben az egyezség gondolatához. Ez azért is lényeges, hiszen a kiegyezés őket érinti a legközvetlenebbül. A kiegyezési hajlandóságot vizsgálva ugyanakkor mind az Áldozatok és vélemények kutatás, mind pedig az AGIS kutatás megerősítette, hogy bár a lakosság egésze, illetve a vizsgált területek polgárai nem utasítják el az egyezség gondolatát, de nyilvánvalóan nagyfokú körükben a bizonytalanság. Folyamatban maradt kutatások 1. Frusztrációs konfliktus-megoldási minták és az értékrendek összefüggése A kutatási program keretében a terveknek megfelelően megtörtént az időarányos feladatok elvégzése: a szakirodalom áttekintése, elemzése és a tesztek hazai viszonyokra való adaptálása.
2. Az egészségügyi beavatkozás, az orvostudományi kutatás rendje és az egészségügyi önrendelkezés elleni bűncselekmények A kutatás célja az egészségügyi beavatkozás, az orvostudományi kutatás rendje és az egészségügyi önrendelkezés elleni bűncselekményekkel kapcsolatos szabályozás fényében a biobankok helyzetének áttekintése volt. A kutatás első évében feltérképeztük a biobankokat, és beazonosítottuk a biobankokban dolgozó kontaktszemélyeket, akik segítségünkre lehetnek a nemzeti szabályozás feltérképezésében. Az Európai Unió tagállamaiban beazonosítottuk a génbankokra vonatkozó jogszabályokat. Itt a problémát a specifikus jogszabályok hiánya jelentette, tehát elsősorban háttérjogszabályokra kellett hagyatkoznunk. 3. Az ügyészség szervezeti kérdései A több évre tervezett kutatás tárgya az ügyészség szervezeti és jogi szempontú elemzése, elsősorban alkotmányjogi és büntetőeljárási jogi szempontból. A kutatás a nem tételes bűnügyi tudományok, a kriminológia és a kriminalisztika szempontjaira is figyelemmel volt. A 2007-re tervezett munka az intézeti tervvel összhangban az ügyész diszkrecionális jogkörének vizsgálatára, különös tekintettel a vádemelés mellőzésére terjedt ki. Ezen túlmenően foglalkoztunk az ügyészségi szervezettel, a törvényes vád jogtörténetével, valamint a váderedményesség mutatóival, különös tekintettel a külföldi államok gyakorlatára. Lezárult kutatások D/ Munkaterven felüli kutatások Befejeződött a Normakövetők vagy bűnismétlők című kutatás, és elkészült a kutatási beszámoló. A kutatást a Szociális és Munkaügyi Minisztérium Kábítószerügyi Osztálya támogatta. A vizsgálat célja annak feltárása volt, hogy mennyire hatásos a visszaélés kábítószerrel bűncselekményt elkövetőkkel szemben alkalmazott elterelés jogintézménye. A vizsgálati eredmények azt jelezték, hogy az elterelés végrehajtása nem hatékony, azaz nem sikerül visszatartani az elterelésen részt vettek többségét attól, hogy újból kábítószerhez nyúljanak, bár a vizsgálat eredményei azt is jelzik, hogy a mintába kerültek többsége, megváltoztatta szerhasználati szokásait. Legalábbis rövidtávon. Maga az eljárás, annak hosszú időtartama, a hatóságok előtti megjelenés kellemetlenségei, a rendőri eljárások, kényszerintézkedések kényszerű eltűrése (bilincs használat, házkutatás stb.), a kiszolgáltatottság, megalázottság érzése a kihallgatások során stb. az, ami a pozitív hatásokat előidézte és egyes esetekben gondolkodásra, életmód-változásra késztette a válaszadókat. Nem a diverziós jogintézmény végrehajtása, hanem az annak igénybevételéhez vezető út az, ami a legnagyobb hatással volt az elkövetőkre és érte el a kezelés-büntetés helyett a speciális prevenciós hatást.
II. A kutatási eredmények hasznosítása Továbbra is hangsúlyt helyezünk arra, hogy az intézeti kutatómunka eredményei sokrétűen hasznosuljanak. Az Intézet kutatói a tárgyévben is közreműködtek az elméletalkotásban, illetve a kriminálpolitika fő irányainak meghatározásához szükséges háttéranyagok előkészítésében. A kutatások eredményei, tapasztalatai az egyetemeken, főiskolákon, posztgraduális képzésekben, valamint az ügyészségi fogalmazók és titkárok továbbképzésében részt vevő kutatóink oktatói munkájában is hasznosultak. A kutatási eredményeink megjelentek a Legfőbb Ügyészség kodifikációs és jogértelmezési tevékenységében, és felkérésre közreműködtünk a szükséges háttéranyagok elkészítésében is. Az írott és elektronikus médiumokban nyilatkozó kutatók eredményeink, szemléletünk széleskörű megismertetésével a lakosság tájékoztatásában is fontos szerepet töltöttek be. 1. Előadások Az Intézet kutatói a 2007. évben 207 alkalommal vettek részt különböző konferenciákon és szakmai fórumokon. Összesen 112 előadást tartottak, amelyekből 18 hangzott el idegen nyelven. Az Intézet kutatóinak szakmai elismertségét jelzi a konferencia előadásokra történő felkérések nagy száma. A belföldön tartott előadások számbavétele a korábbi évekhez hasonlóan nem tartalmazza a folyamatos, illetve az időszakos oktatási tevékenység keretében tartott előadásokat. 2. Publikációk A kutatók a tárgyévben összesen 74 publikációt jelentettek meg, ebből ötöt idegen nyelven. (Utóbbiak közül 3 külföldön jelent meg.) A publikációk között 1 monográfia, és 3 könyvfejezet szerepel. 55 tanulmány jelent meg tudományos szaklapban, 11 értekezés a Kriminológiai Tanulmánykötetben, 4 pedig cikk különböző konferencia kötetekben. A 2007-ben a megjelent publikációk száma csökkent. Ez részben annak tudható be, hogy gyakorlott, nagy tapasztalatokkal rendelkező kutatók estek ki az Intézet tevékenységéből, munkaviszony megszűnése vagy gyermekvállalás miatt. A fiatal kutatóknak kell néhány év publikációs tevékenységük fejlesztésére. Meg kell jegyeznünk azt is, hogy a kutatók stílusa más és más, vannak, akik a publikációs tevékenységgel, és vannak, akik inkább a médiaszereplésekkel öregbítik az Intézet hírnevét. 3. Szakmai testületekben végzett tevékenység Az Intézet kutatóinak szakmai elismertségét jelzi a különböző szakmai szervezetek és testületek munkájában történő részvételre való felkérés, és az ezekben való hatékony közreműködés. A kutatók többsége tagja és/vagy tisztségviselője a kutatási témájával összefüggő profilú, egy vagy több hazai, vagy nemzetközi szervezetnek. Az Intézet munkatársai 2007-ben a következő szakmai testületek munkájában vettek részt, elnökségi vagy bizottsági tagként, illetve szakértőként: A Nők és Férfiak Társadalmi Esélyegyenlősége Tanács, AIDP Magyar Nemzeti Csoport, Alkalmazott Társadalmi Kutatások Intézete Közhasznú Alapítvány, Az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium Országos Bűnmegelőzési Bizottsága,
Bűnügyi Szakértői Tevékenység Fejlesztéséért Alapítvány, COST A 21 MC, EU AGIS Managing Committe, EUCPN (EU Crime Prevention Network), Európa Tanács CDEG, Európai Tranzakcionális Szövetség, European Society of Criminology, Fehér Gyűrű Alapítvány, Hans Seidel Alapítvány, Igazságügyi Pszichológusok Bizottsága, International Society of Criminology, Scientific Committee, Kari Acta (Acta Facultatis Politico-Iuridicae Univ. Sc. Budapestiensis) szerkesztő bizottsága, MTA Munkatudományi Bizottság, Munkavédelmi Albizottság, Magyar Jogászok az Európai Büntetőjogért Egyesület, Magyar Kriminológiai Társaság, Magyar Pszichológiai Társaság, Magyar Pszichológiai Társaság Kriminál-pszichológiai Szekció, Magyar Pszichológusok Érdekvédelmi Szervezete, Magyar Rendőrmúzeum Baráti Köre Kulturális Egyesület, Magyar Tranzakcionális Egyesület, Miskolci Jogi Szemle, MKT Viktimológiai Szekció, ORFK Országos Balesetmegelőzési Bizottság Tudományos Albizottság, ORTT Panaszbizottsága, Penal Reform International (PRI), Police Magyar Közbiztonsági Alapítvány, Tranzakcionális Világszövetség, Ügyészek Országos Egyesülete, Victim Support Europe. 4. Oktatás A kutatómunka fontos részének tartjuk a megszerzett ismeretek továbbadását. Az Intézet kutatói előzetes igazgatói engedély alapján a beszámolási időszakban is markáns oktatói tevékenységet végeztek. Az OKRI kutatók rendszeresen oktatnak az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán és az ELTE ÁJK Doktori Iskolájában, a Károly Gáspár Református Egyetemen, a Szegedi Egyetem Állam- és Jogtudományi Karán, valamint a Rendőrtiszti Főiskolán. A kutatók felkérésre részt vettek a Magyar Ügyészképző Központ oktatási feladatainak teljesítésében. A tapasztalt kutatók PhD dolgozat témavezetői feladatokat láttak el, illetve opponensként működtek közre PhD dolgozat értékelésénél, továbbá kari habilitációs bizottság tagjaként szolgálták a kutatási eredmények átültetését az oktatásba. 5. Tömegkommunikációs szereplések A médiaszereplések kapcsán a tárgyévben is hangsúlyozni kell, hogy az OKRI kutatók által adott nyilatkozatokról, interjúkról és egyéb média megjelenésről nem tudunk teljes körűen
számot adni. A megjelenéseket elsősorban maguk a kutatók gyűjtik, hiszen ők tudják a leginkább, hogy hol, kinek nyilatkoztak, és hol várható a megjelenés. Nyilvántartásunk szerint 2007-ben összesen 212 regisztrált esetben szerepeltek az OKRI kutatói szakértőként az írott és az elektronikus médiumokban. Ebből: 82 esetben az írott sajtó hasábjain, 59 esetben valamely televízió csatornáján jelentek meg. 54 esetben a rádióban, és 17 esetben az Interneten, Összehasonlításképpen az előző két év adatai: 2005 2006 2007 Az OKRI által regisztrált összes megjelenés: 172 138 212 Ebből: TV 63 42 59 Rádió 58 28 54 Írott sajtó 47 39 82 Internet 4 29 17 III. Belföldi és külföldi kapcsolatok 1. Az OKRI belföldi kapcsolatai Az Intézet magyarországi kapcsolatai a korábbi évekhez hasonlóan alakultak. A legszorosabb együttműködés továbbra is a Legfőbb Ügyészséggel és általában az ügyészségi apparátussal volt. Ebben az évben is folytattunk kutatásokat közvetlenül a Legfőbb Ügyészség kezdeményezése alapján. Állandó szakmai kapcsolatot tartunk az Igazságügyi és Rendvédelmi Minisztérium egyes szervezeteivel és intézményeivel. Ezek a kapcsolatok gyakran elősegítik az egyes kutatási programokhoz szükséges adatok gyűjtését. A már említett képzésekben résztvevő kutatóink az Intézet hazai felsőoktatással kialakított szoros kapcsolatát ápolják, kutatásokban elért eredményeik oktatói tevékenységük során történő hasznosításával. Immár hagyományos részvételünk a különféle felsőoktatási intézmények munkájában, több kutatónk egyetemi rangot is visel. Egy fő (Fehér Lenke) habilitált egyetemi tanár a Miskolci Egyetemen, ketten (Irk Ferenc és Finszter Géza) a Pécsi JPTE Állam- és Jogtudományi Karán habilitált doktorok, egy fő (Kerezsi Klára) pedig ez évtől az ELTE ÁJK habilitált egyetemi tanára. Két intézeti vezető (Finszter Géza és Kerezsi Klára) az ELTE-n dolgozik egyetemi docensként, egy fő (Irk Ferenc) pedig a Rendőrtiszti Főiskolán egyetemi tanár. Rajtuk kívül még további öt kutató oktat rendszeresen a hazai felsőoktatási intézetekben. A felsőoktatás mellett kiemelten hasznosulnak kutatási eredményeink a MÜK képzési rendszerében is. A tárgyév folyamán is több kutatónk tartott előadásokat a Magyar Ügyészképző Központ keretében szervezett fogalmazó- és titkár képzésen.