DUALITÁSOK AZ EURÓPAI UNIÓ NAGYVÁROSHÁLÓZATÁNAK FEJLETTSÉGÉBEN AZ EZREDFORDULÓN

Tér és Társadalom 21. évf. 2007/4. 155-178. p. TÉT XXI. évf. 2007 4 Kitekint ő 155 DUALITÁSOK AZ EURÓPAI UNIÓ NAGYVÁROSHÁLÓZATÁNAK FEJLETTSÉGÉBEN AZ EZREDFORDULÓN (Dualities in State of Development of City Network in European Union at the Turn of Millennium) JENEY LÁSZLÓ Kulcsszavak: nagyváros NUTS3 fekvés városnagyság fejlettségi különbségek Európai Unió Az Európai Unió regionális tagoltságában kimutatott térbeli és társadalmi szabályszerűségek a nagyvároshálózaton belül is hagyományosan szerepet játszanak. A tágabban értelmezett ezredforduló időszakában a rendszerváltozás, az integrálódás és a globalizáció nem hagyta érintetlenül a nagyvároshálózatot sem. A nagyvárosok fejlettségi különbségein belül egy igen látványos kiegyenlít ődési folyamat zajlik, amelyben nem csupán a volt szocialista országok, hanem a nyugati perifériák centrumainak gyors felzárkózása is szerepet játszik. Mindezek némiképp átrajzolják a korábban jellemz ő modelleket. Az 1990-es évek közepén még meghatározó centrum periféria kett ősség halványodásával, az átlag feletti és az alatti térségek választóvonalának nyugatabbra tolódásával egy határozottabb nyugat keleti lejtő látszik kibontakozni, miközben a legmarkánsabb fejlettségi lépcs ő továbbra is az egykori vasftiggöny vonala marad. Bár a városméret továbbra sem meghatározó a gazdasági fejlettségben, enyhe mértékben erősödik a milliós metropoliszok el őnye. Jelen tanulmány ezek számszer ű igazolására tesz kísérletet többféle területi elemzési módszer felhasználásával. Bevezetés A 20. század végén az európai nagyvárosok fejl ődésére ható tényez ők alapvetően átalakultak. A globalizációval, a kelet-közép-európai országokban lezajló rendszerváltozással, illetve az egyre mélyebb és területileg egyre b ővebb integrációs folyamattal az európai nagyvárosok eltér ő fejlődési impulzusokat kapnak, ami differenciáló hatást gyakorol a Közösség városhálózatán belüli fejlettségi különbségek alakulására. Megélénkült a nagyvárosok közötti verseny, amelyben egyre több nagyváros vesz részt, az informatika korában akár egymástól nagyobb földrajzi távolságra fekvő városok is kölcsönhatásba kerülhetnek egymással, közülük a sikeres várost a tudás-alapú termelés jellemzi" (Enyedi 1997, 3). Így a jövő Európai Uniójának egyik legfontosabb kihívása éppen a tudástársadalmat magukhoz vonzó, majd onnan továbbsugározni képes nagyvárosok helyzetének alakítása. A nyugati piacgazdaságokban már korábban megkezd ődő, a globalizáció által felélénkített gazdasági átrendez ődés után az európai városversenyt az 1990-es években a volt szocialista térség városainak bekapcsolódása tovább színesítette. A korábban még izoláló államhatárok megnyílása, a globális hatások gyors elterjedése, a transz-

156 Kitekint ő TÉT XXI. évf. 2007 4 nacionális cégek megtelepedése, valamint az integrációs folyamat következtében az egykori Keleti Blokk nagyvárosai a világgazdaság részeivé váltak. A rendszerváltás előtt elszigetelt Kelet-Közép-Európa szoros kölcsönhatásba került az addig a vasfüggöny által elkülönített nyugat-európai városfejl ődéssel, amely alapvet ő változásokhoz vezetett az összeurópai városhálózat fejl ődésében is, hiszen a kelet-középeurópai nagyvárosoknak is esélyük teremt ődött az európai urbanizációs tengelyekhez való csatlakozásra. Az integráció hatására egységesül ő európai gazdasági térben a szegényebb térségek (és azok nagyvárosai) számára megnyílik a lehet őség a gazdasági felzárkózásra, ezt részben a spontán piaci folyamatok (például az olcsó munkaer ő vonzása miatt a multik telephelyválasztása), kisebb részben pedig egy tudatos, a kiegyenlítést célzó közösségi regionális politika segítik el ő. Ráadásul a policentrikusan fejl ődő Közösségen belül a kisebb gazdasági er ővel rendelkez ő nagyvárosok számára is lehet őség nyílik új nemzetközi funkciók betöltésére a városversenyben (például Budapest esetében a határok elt űnéséb ől" adódóan erősödő jelenlét a Kárpát-medencében, kapuváros szerep a Balkán felé, élez ődő versengés a kelet-közép-európai vezet ő helyért Prágával és Varsóval szemben) (Enyedi 1996; 1998; 1999; Cséfalvay 1999; Lengyel 1999; Kovács 2002). A Közösség Az Európai Unió területi helyzete és távlatai" (TSP) című dokumentumában megfogalmazza: Az európai magtérségeken kívül számos olyan nagyvárosi térséget találunk, amelyeket meg kell er ősíteni annak érdekében, hogy jobban kiaknázhassák a térségi potenciálokat és csökkenthessék a meglév ő egyenlőtlenségeket, amely végs ő soron az európai térség harmonikusabb és policentrikusabb fejl ődését segíti el ő." (idézi Faragó 2006, 93) Persze az integrálódás, kiegészülve a globalizáció folyamatával nemcsak lehet ő- ségként jelenik meg, hanem kihívást is támaszt. Számos tanulmány rávilágít arra, hogy a felerősödött versenyben kedvez őbb helyzetben vannak a hagyományosan is gazdagabb, agglomerációs el őnyökkel, fejlett infrastruktúrával, a közlekedési és az információs hálózatokban kitűnő pozícióval, képzettebb társadalommal rendelkez ő legnagyobb metropoliszok (London vagy Párizs). Bernek Ágnes a transznacionális vállalatok központjainak helyválasztásával kapcsolatban kiemeli a globális városok előnyét: A vállalati és regionális központok területi agglomerálódási folyamatokat eredményeznek. Adott területi agglomeráció megléte, illetve az ezt el ősegítő tényezők önmagukban véve is meghatározó telepítési tényez őket jelentenek." (Bernek 2000, 98) Mindez a nagyvároshálózaton belüli polarizációs tendenciák elmélyüléséhez vezethet a legnagyobb városok javára. Ez a fejl ődés egyelőre törést okoz a városhierarchia szerkezetében. Nemcsak arról van szó, hogy csak néhány város képes a globalizálódás által megújulni, gyors fejl ődésnek indulni, hanem arról is, hogy a városhierarchiában ezeket a városokat követ ő szintek mélyen leszakadnak, visszaesnek. Egyel őre tehát a növekedés diffúziója a városhierarchián belül nem működik." (Barta Beluszky 1999, 22) Láthatjuk, hogy egyszerre jelennek meg konvergáló és divergáló folyamatok a nagyvároshálózaton belül, kérdés azonban, hogy ezek az egymással szemben ható folyamatok együttesen hogyan formálják át az 21. század küszöbén az Európai

TÉT )0(I. évf. 2007 4 Kitekintő 157 Unióban megnyilvánuló nyugat keleti, észak déli fejlettségi lejt őt, vagy a korábban sokszor épp a nagyvárosokra alapozva felállított, a centrumtérségek gazdasági előnyét hangsúlyozó térszerkezeti modelleket (például Brunet által az 1980-as évek végén bevezetett Kék Banánt). Mennyire számít a város nagysága a fejl ődésben, eltűnőben vannak-e az évtizedekig tartó politikai megosztottság nyomát visel ő hagyományos törésvonalak a régi és az új tagállamok nagyvárosai között? Részben a városokra vonatkozó harmonizált összeurópai statisztikák eddigi hiányával magyarázható, hogy az európai városhálózat, városhierarchia és városverseny különböz ő aspektusait elemz ő vizsgálatok között kevés terjed ki a kelet-középeurópai térség elemzésére is. Amelyek pedig igen (Engedi 1996; 1997), azok e térséggel kapcsolatban többnyire általánosabb megállapításokat fogalmaztak meg, melyek közül az egyik legalapvetőbb az volt, hogy a rendszerváltás hatására az egykori szocialista országok nagyvárosai, de legalábbis a fővárosai is bekapcsolódtak az európai városok versenyébe, igaz a liberalizáció els ősorban a kereskedelemre és kevésbé a személyek migrációjára terjedt ki. Jelen elemzés az Európai Unió nagyvárosai közötti gazdasági fejlettségi különbségek statisztikai vizsgálatára, illetve az azok hátterében rejl ő összefüggések, szabályszerűségek kimutatására irányul. Néhány alapvet ő földrajzi és társadalmi változó segítségével megpróbálunk választ adni arra, hogy a földrajzi fekvés, a történelmi múlt vagy a méretgazdaságosság, mint független tényez ők hogyan magyarázzák a nagyvárosok fejlettségi, fejl ődési eltéréseit. Mutat-e a nagyvárosok fejlettségi térszerkezete bizonyos szabályszer űségeket egyes térparaméterek (pl. nyugat keleti, észak déli vagy központ periféria) viszonylatban? Az 1990-es évek végét ől a gazdaságilag nekilendül ő Kelet-Közép-Európán belül a nagyvárosok különösen gyors fejlődési impulzust kaptak, de vajon képesek-e az integrációs folyamattal párhuzamosan felzárkózni az egykori Nyugati Blokkhoz? Végül arra is igyekszünk választ adni, hogy függ-e a mérett ől a dinamika, azaz mely városméret-kategóriák esetében mutatható ki gyorsabb fejl ődés? Vizsgálatba bevont nagyvárosok körének lehatárolása A köznyelvben és a szakirodalomban is viszonylag gyakran találkozunk a nagyváros fogalmával, azonban e szó pontos meghatározására nincs általánosan elfogadott definíció. Ez nem véletlen, hiszen már magának a város fogalmának is sokféle változata létezik az Európai Unió országaiban' attól függ ően, hogy az adott országok milyen kritériumok alapján ítélik oda egy településnek a városi címet. Nyilvánvaló, hogy a nagyvárosokat a nagyságuk különbözteti meg a többi várostól. Ez a nagyság azonban nem annyira a település területi kiterjedésére, sokkal inkább a lakóinak számára utal, illetve átvitt értelemben-még a település városhierarchiában betöltött helyzetére is. A különböz ő tudományos publikációk (cikkek, statisztikák, atlaszok, enciklopédiák) általában egy konkrét népességszám-küszöbhöz kötik a nagyváros fogalmát. Jelen vizsgálatban is a nagyvárosok körének lehatárolását a népesség-

158 Kitekint ő TÉT XXI. évf. 2007 4 szám alapján végeztük el, amely nem feltétlenül azonos a településhálózatban betöltött funkciókkal. Így el őfordulhat, hogy az európai városhierarchia egyes magasabb szintjén lévő település nem került be az elemzésbe (például kisebb népesség ű fővárosok, mint Pozsony, Ljubljana vagy Tallin), ugyanakkor egy két, alacsonyabb funkciókkal rendelkez ő, legfeljebb regionális jelentőségű központ (például Göteborg, Lipcse vagy Málaga) szerepel a vizsgált nagyvárosok között. Ezek után további kérdésként merül fel, hogy mekkora népességszámot érdemes a nagyvárosok kijelölésénél figyelembe venni. A 20. század folyamán világszerte lezajlott, és máig tartó, kiugróan gyors ütemű urbanizáció hatására a nagyváros fogalmához kötődő népességszám napjainkra jelent ősen megnőtt. A századfordulón a 100 000 lakosú városokat már nagyvárosoknak tekintették, ma a nagyvárosi jelz ő csak a félmillió vagy annál népesebb településeket illeti meg." (Hegedűs 1973, 8) A nagyvárosok fogalmához kötődő népességszám-kritérium nem csak id őben, hanem térben is változik. Mivel az egyes térségek eltér ő méretű városokkal, településhálózati sajátosságokkal rendelkeznek, a nagyváros fogalmához kapcsolódó lélekszám, mint küszöbérték is országonként változó z, relatív fogalom, igazodván az adott ország településhálózati képéhez. 3 A kelet-közép-európai szakirodalom osztályozásai a 100-500 ezer fős városokat tekintik nagyvárosoknak (gyakran lehet találkozni Magyarországra vonatkozóan a "Budapest és a nagyvárosaink" kifejezéssel), a félmillió és egymillió fás városokat regionális a központoknak, a tízmillió fős lakosságot el nem érő milliós városokat világvárosoknak (metropolisz), míg a legnagyobb, több mint 10 milliós településeket óriásvárosoknak (Beluszky Kovács Olessák 2001, 67). Európai léptékben azonban a félmillió lakos alatti magyar nagyvárosok" legfeljebb középvárosnak számítanak. C. A. Doxiadis egy olyan 12 szint ű (ekisztikai) településrendszert vázolt fel, amelynek kezd ő szintje, elemi egysége maga az ember. Doxiadis besorolásában a kisváros ( small polis") lélekszáma legalább 10 ezer fó, e feletti szint a város ( polis"), mely alatt a 70 és 500 ezer fó közötti településeket érti, és a településrendszer 9. szintjén lév ő nagyvárosok ( small metropolis") kategóriájába legalább félmilliós városok tartoznak (idézi Nemes Nagy 1998, 112). Doxiadishoz igazodva jelen vizsgálatban is félmillió fó a nagyvárosok kijelölésénél figyelembe vett kritikus népességszám. A nagyvárosok népességszámára kétféle statisztika létezik: elővárosokkal együtt vagy azok nélkül. Mivel az el ővárosi övezet kijelölésére az egyes európai országokban szintén eltér ő a gyakorlat, jelen esetben az el ővárosok nélküli népességszámot vettük figyelembe. Az Európai Unióban jelenleg 52 város népességszáma haladja meg a félmillió f őt (World Gazetter 2007-re vonatkozó adatai). Az utóbbi évek, évtizedek tendenciája, hogy több, korábban még félmillió főnél népesebb nagyváros fogyó lélekszáma e küszöbérték alá süllyedt. E városokat mégis indokoltnak tartjuk bevonni a vizsgálatba, mert esetükben nem egyszer űen egy népességfogyásról van szó, hanem a sz űk adminisztratív határain túlterjed ő, funkcionálisan kompakt városon belüli népességátrendez ődésről. A népességfogyás ugyanis esetükben általában a szuburbanizáció folyamatával függ össze, amikor a városnövekedés súlypontja áttev ődik a város közigazgatási határán kívül es ő, de ahhoz fizikailag is szorosan kapcsolódó el ővárosi övezetbe. Az elvándorló népesség

TÉT XXI. évf. 2007 4 Kitekintő 159 jelentős része tehát nem távolodik el a várostól, hanem annak agglomerációs övezetében marad. Bár a közigazgatási értelemben vett város népességszáma fogyni kezd, a nagyvárosi agglomeráció népességszáma valójában nem csökken. Az urbanizációs folyamatokat ilyenkor egyébként gyakran követi igaz id őben késleltetve a közigazgatás is a nagyvárosok területének kib ővítésével. Ez utóbbi szempontot figyelembe véve az elemzésben tehát valamennyi olyan várost nagyvárosnak tekintünk, amelynek lélekszáma valaha meghaladta a félmillió fót5. Ezzel a kib ővítéssel 59-re módosult a vizsgált nagyvárosok köre. A vizsgálatba bevont nagyvárosokat az 1. táblázat mutatja be. 1. TÁBLÁZAT Az Európai Unió 59 nagyvárosa és a vizsgálatban hozzájuk rendelt régióik (59 Cities of European Union and Their Regions Assigned to Them in Study) Nagyvárosi régió (zárójelben, ha magasabb A nagyváros népessége és NUTS-szinten is megjelenik önálló egységnépességaránya régióján belül ként) Név fő, 2007 % NUTS-kód Név Amszterdam 741 636 64 NL326 Groot-Amsterdam Athén 729 137 19 GR300 Attiki (NUTS1, NUTS2 szinten is) Barcelona 1 581 595 30 ES511 Barcelona Bécs 1 569 316 100 AT130 Wien (NUTS2 szinten is) Berlin 3 383 782 100 DE300 Berlin (NUTS1, NUTS2 szinten is) Birmingham 984 333 100 UKG31 Birmingham Bréma 546 501 100 DE501 Bremen, Kreisfreie Stadt Brüsszel 1 019 022 100 BE100 Arr. de Bruxelles-Capitale (NUTS1, NUTS2 szinten is) Budapest 1 708 087 100 HU101 Budapest Bukarest 1 877 155 100 R0321 Bucuresti Dortmund 588 462 100 DEA52 Dortmund, Kreisfreie Stadt Drezda 486 854 100 DED21 Dresden, Kreisfreie Stadt Dublin 1 024 027 89 1E021 Dublin Duisburg 504 358 100 DEAl2 Duisburg, Kreisfreie Stadt Düsseldorf 573 057 100 DEAll Düsseldorf, Kreisfreie Stadt Essen 593 085 100 DEA13 Essen, Kreisfreie Stadt Frankfurt 643 128 100 DE712 Frankfurt am Main, Kreisfreie Stadt Genova 601 951 70 ITC33 Genova Glasgow 610 268 100 UKM34 Glasgow City Göteborg 515 252 34 SE0A2 Vastra Götalands lan Hága 474 292 59 NL332 Agglomeratie 's-gravenhage Hamburg 1 739 117 100 DE600 Hamburg (NUTS1, NUTS2 szinten is) Hannover 515 140 46 DE929 Region Hannover Helsinki 558 457 41 FI181 Uusimaa Koppenhága 1 089 957 180 DK001 Kobenhavn og Frederiksberg kommuner Köln 963 395 100 DEA23 Köln, Kreisfreie Stadt Krakkó 755 050 100 PL213 Miasto Kraków

160 Kitekint ő TÉT XXI. évf. 2007 4 A nagyváros népessége és Nagyvárosi régió (zárójelben, ha magasabb NUTS-szinten is megjelenik önálló egységnépességaránya régióján belül ként) Név fő, 2007 % NUTS-kód Név Leeds 455 123 63 UKE42 Leeds Lipcse 500 093 100 DED31 Leipzig, Kreisfreie Stadt Lisszabon 517 802 20 PT171 Grande Lisboa Liverpool 468 945 100 UKD52 Liverpool Lódz 768 755 100 PL113 Miasto Lódí London 7 421 209 100 UKI00 Greater London (csak NUTS 1 szinten) Lyon 472 317 29 FR716 Rhőne Madrid 3 117 977 53 ES300 Madrid (NUTS1, NUTS2 szinten is) Málaga 550 058 39 ES617 Málaga Manchester 395 515 29 UKD31 Greater Manchester South Marseille 794 811 42 FR824 Bouches-du-Rhőne Milánó 1 306 661 34 ITC45 Milano München 1 260 391 100 DE212 München, Kreisfreie Stadt Nápoly 988 972 32 ITF33 Napoli Palermo 672 175 53 ITG12 Palermo Párizs 6 281 470 100 FR1? Paris et petite couronne" (több NUTS3-as egysége) Poznan 570 352 100 PL415 Miasto Poznan Prága 1 167 050 100 CZ010 Hlavní mesto Praha (NUTS2 szinten is) Riga 742 572 100 LV006 Riga Róma 2 563 241 65 ITE43 Roma Rotterdam 598 199 42 NL335 Groot-Rijnmond Sevilla 701 894 39 ES618 Sevilla Sheffield 447 047 86 UKE32 Sheffield Stockholm 1 253 309 67 SE010 Stockholms len (NUTS2 szinten is) Stuttgart 589 793 100 DE111 Stuttgart, Stadtkreis Szófia 1 152 556 94 BG411 Sofia (stolitsa) Torino 872 881 39 ITC11 Torino Valencia 793 332 33 ES523 Valéncia Varsó 1 651 676 100 PL127 Miasto Warszawa Vilnius 542 366 64 LTOOA Vilniaus (Apskritis) Wroclaw 634 893 100 PL514 Miasto Wroclaw Zaragoza 649 404 71 ES243 Zaragoza Forrás: World Gazetteer (2007) adatai alapján saját szerkesztés.

TÉT XXI. évf. 2007 4 Kitekintő 161 Felhasznált adatbázis A vizsgálat nemzetközi jellegéb ől következik, hogy a legegyszer űbb alapfogalmak is gyakran teljesen más jelentést kapnak az egyes tagállamokban. Ez pedig meglehetősen nehezíti az elemzend ő adatok összeállítását. Az integrációs folyamatoknak, azon belül is a nemzetközi statisztikai adatgy űjtés harmonizációjának köszönhet ően azonban ezek a nehézségek egyre könnyebben áthidalhatók az Európai Unió vagy egyéb nemzetközi szervezetek (pl. az ENSZ) adatbázisai segítségével. Ráadásul az EU bővülésével a Közösség statisztikai hivatalának (EuroStat) adatai között már szerepelnek a b ővítési folyamatban részt vev ő kelet-közép-európai országok is. Jelen elemzések is az EuroStat weboldaláról nyilvánosan hozzáférhet ő adatokon alapulnak. Bár a gazdasági fejlettség sokféle mutatóval mérhet ő, jelen esetben a nagyvárosok közötti egyenl őtlenségeket a piaci, folyóáron mért egy főre jutó GDP segítségével vizsgáltuk meg. Munkánk szempontjából el őnyt jelent, hogy az utóbbi években az Európai Unióban felértékel ődött a városok kérdése, mellyel párhuzamosan a harmonizált közösségi adatbázisokból ma már egyre több, a nemzetközi összehasonlításokat megkönnyítő nagyvárosi statisztika jelenik meg. Bár az utóbbi id őben az EuroStat egyre b ővülő adatbázist bocsát rendelkezésre a városokra vonatkozóan is, a GDP települési szinten általában nem érhet ő el, csak magasabb, regionális szinten. Ezért a továbbiakban valójában nem nagyvárosokra, hanem az azokat magukban foglaló régiókra vonatkozó adatokra támaszkodik a tanulmány. A különböző regionális szintek közül a NUTS3-as szint t űnt az elemzések számára a legalkalmasabbnak, ugyanis ez az a legalacsonyabb területi szint, amelyre még viszonylag sok információ érhet ő el. Az ennél magasabb területi szinteken már eltűnnek" a nagyvárosok, amelyek nem külön egységként jelennek meg a területi felosztásokban, hanem nagyobb régiók részeként. NUTS3-as területi szinten viszont a nagyváros többnyire megegyezik az azt magában foglaló régióval. Bizonyos esetekben (különösen a spanyol, a francia és az olasz nagyvárosok esetében) a nagyvárosnál nagyobb területet fed le a hozzá rendelt nagyvárosi régió. Azonban a régió adatainak elemzése esetükben is alkalmas a benne lév ő nagyváros helyzetének bemutatására, ugyanis a NUTS3-as nagyvárosi régióra vonatkozó értékeket jelentős mértékben meghatározza a központi nagyváros. Az 1. táblázatban nyomon követhető, hogy az egyes nagyvárosoknál mely régió értéke szerepel az elemzésekben, illetve, hogy mekkora a nagyvárosok adott régión belüli népességaránya. Olyan esetre is láthatunk példát, amikor a nagyváros nem sorolható be egyetlen NUTS3-as egységbe sem. Ilyenkor több NUTS3-as régió aggregálásával egy nagyobb területi egység adatait érdemes figyelembe venni. Erre csupán a két európai megapolisznál (London és Párizs) volt szükség. London esetében a Greater London nevű NUTS1-es egységet, Párizsnál pedig az ún. Paris et petite couronne" térségét vettük figyelembe. Ez utóbbi terület Paris nev ű NUTS3-as egység mellett magában foglalja a vele szomszédos három NUTS3-as régiót is (Hauts-de-Seine, Seine-Saint- Denis és Val-de-Marne). Mindkét megapolisz esetében a számításba vett terület nagyjából lefedi a brit, illetve francia főváros kompakt területét.

162 Kitekint ő TÉT XXI. évf. 2007 4 Az EuroStat honlapjáról elérhet ő NUTS3-as adatbázisban a GDP-adatok 1995 és 2004 között állnak rendelkezésre, ami egyben megszabta a vizsgálódás id őbeli keretét. Ez az időszak egyébként azért izgalmas, mert mind a kezd ő, mind pedig a záró évszám egybeesik egy-egy b ővítéssel. 1995-ben az ún. északi b ővítés" során az Európai Unió térsége majdnem egybeesett a fejlett Európáéval, a gazdag országok közül gyakorlatilag minden jelentősebb csatlakozni szándékozó állam az integráció részévé vált. A 2004-es ún. keleti b ővítés" során pedig els ő ízben7 csatlakozhattak az egykori Keleti Blokk jóval alacsonyabb társadalmi-gazdasági fejlettségi szintű államai az egykor velük ellentétes politikai oldalhoz tartozó integrációhoz, amit gyakran aposztrofálnak Európa újraegyesítéseként. A 2004-ig tartó korszakot felölel ő vizsgálatok ily módon arra nem adhatnak választ, hogy az integráció 2004-es adminisztratív kib ővítése milyen hatást gyakorol az európai nagyvároshálózatra. Az integrálódás azonban nem egyik pillanatról a másikra következett be, hanem már az ezredforduló előtt elkezdődött folyamatról van szó. A vizsgált id őszakot áthatja az európai integráció fokozatos elmélyülése (pl. Amszterdami Szerz ődés, Nizzai Reformok, euró bevezetése), illetve a keleti b ővítés előkészítése (el őcsatlakozási alapok, harmonizáció), mely folyamatok már 2004 el őtt kihatottak a nagyvárosok gazdasági fejl ődésére. Kérdés azonban, hogy Európa politikai megosztottságának elt űnését követ ően társadalmi-gazdasági téren is bekövetkezik-e az egységesülés. Az EuroStat mellett a nagyvárosok 2007-es népességszámához, és a régiók földrajzi koordinátáihoz felhasználtuk a World Gazetteer nev ű internetes weboldalt, ahol valamennyi nagyváros esetében az elmúlt népszámlálások alapján becsült, 2007-es népességszámadatok vannak. A vizsgált terület az Európai Unió é, amelynek fogalma a fokozatos b ővítések következtében id őben eltérő földrajzi tartalommal bír. Igaz, az EU a vizsgált évek többségében csupán a 15-ök területére terjedt ki, és csak a záróévben egészült ki 25 tagúvá, majd 2007-től 27 tagúvá, ebben a tanulmányban az egyszer űség kedvéért az Európai Unió elnevezés alatt a jelenlegi 27-ek közösségét értjük olyan id őszakban is, amikor az integráció maihoz képest még sz űkebb országcsoportot érintett. A nagyvárosok gazdasági fejlettségi különbségei Általánosságban megállapítható, hogy a nagyvárosi régiók Európa fejlett területei közé tartoznak. Ezt támasztja alá, hogy 2004-ben az Európai Unió tíz legfejlettebb NUTS2-es régiója között nyolc 9 nagyváros szerepelt (Brüsszel, Hamburg, London, Stockholm, Párizs, Bécs, Dublin és München). Az összesen 1267 10 db egységből álló NUTS3-as szinten már ritkábban találunk nagyvárosokat a legfejlettebb területi egységek között. Ennek oka, hogy a legfejlettebb nem nagyvárosi régiók kis népességgel rendelkeznek" (a 10 legfejlettebb NUTS3-as egység között egyik népességszáma sem éri el a 200 ezer főt), e gazdag vidéki NUTS3-as régiók fejlettsége kis népességsúlyuk folytán elt űnik" a nagyobb NUTS2-es régió átlagán belül, ugyanakkor a nagyvárosi régiók nagy népességükkel meghatározóak maradnak a nagyobb NUTS2-es szintű régiókon belül is.

TÉT XXI. évf. 2007 4 Kitekint ő 163 Az EuroStat adatai szerint 2004-ben az Európai Unió 59 nagyvárosának átlagos egy főre jutó GDP-je több mint 30 ezer euró volt. Ezen átlagérték mögött azonban jelentős különbségek húzódnak meg a nagyvároshálózaton belül. Hét nagyváros értéke messze kimagaslik a mezőnyből, esetükben a fenti érték meghaladja az 50 ezer eurót. Ezek között többségben vannak a német nagyvárosok (Frankfurt, Düsseldorf, Stuttgart, Koppenhága, Brüsszel, Párizs és München). A legfejlettebb nagyváros 12, Frankfurt (74 ezer euró) közel 2,5-szeresen, Düsseldorf pedig 2-szeresen múlja felül a nagyvárosi régiók átlagát. A másik végletet pedig Kelet-Közép-Európa nagyvárosai jelentik (Riga, Krakkó, Wroclaw, Vilnius, Lódz, Bukarest és Szófia), melyek egy főre jutó GDP-je a 10 ezer eurót sem éri el. Bukarest gazdasági fejlettsége a Közösség nagyvárosi átlagának 18, Szófia (4800 euró) pedig 16%-án áll! Frankfurt am Main 15-ször fejlettebb, mint Szófia. 1. ÁBRA Az Európai Unió nagyvárosainak egy főre jutó GDP-je, 2004 (a nagyvárosi átlag = 100%) (Per Capita GDP in Cities of European Union, 2004, Average of Cities = 100 %) A 125 % felett 100.125 % 0 75-100 75 % alatt Forrás: EuroStat adatai alapján saját szerkesztés. A fentiekből tehát kiderül, hogy az Európai Unió nagyvárosai között meglehet ő- sen nagy gazdasági fejlettségi különbségek húzódnak. A széls ő értékek fenti egyszerű felsorolása alapján is sejthet ő, hogy a nagyvárosok fejlettségi sorrendje er ős

164 Kitekint ő TÉT XXI. évf. 2007 4 regionalitást mutat (1. ábra). Az elmúlt évtizedekben integrált, egységes nagyvárosi rendszer alakult ki Nyugat-Európában. E rendszernek a központi zónája Londontól kiindulva Párizst, a holland nagyvárosokat, Brüsszelt, Frankfurtot, Zürichet magában foglalva húzódik Milánóig. E zóna melyet egy francia szakmunka nyomán gyakran neveznek 'kék banánnak' (Brunet 1989) tömöríti az Európai Unió legfontosabb gazdasági parancsnoki posztjait, a transznacionális vállalatok globális vagy regionális székhelyeit, az Unió pénzügyi, politikai, kereskedelmi, technikai fejlesztési központjait. E nagyvárosi zóna a világ három döntési központjainak egyike." (Enyedi 1996, 70) A másik végletet az egykori szocialista országok és Dél- Európa nagyvárosi átlagfejlettségi szint 75%-át el nem ér ő centrumai alkotják, amelyek szintén egy tömböt alkotnak. 1995 és 2004 között az Európai Unió nagyvárosainak egy főre jutó GDP-je átlagosan 1,5-szeresére növekedett. Csakúgy, mint a 2004-es gazdasági fejlettségi szint esetében, a gazdasági fejl ődésük vizsgálatakor is jelent ős eltéréseket tapasztalhatunk. A leggyorsabban fejl ődő nagyvárosok szinte kivétel nélkül az egykori szocialista országok közül kerültek ki (Vilnius, Riga, Bukarest, Budapest, Prága és Varsó), Nyugat-Európát egyedül Dublin képviselte az élmez őnyben. A leggyorsabban fejlődő nagyváros, Vilnius közel 4,7-szeres gazdasági fejl ődést ért el, de az imént felsorolt nagyvárosok közül valamennyi esetében legalább 2,5-szer nagyobb a 2004-es érték a bázisévhez (1995) képest. A leglassabb fejl ődés ugyanakkor az egyébként a fejlettségi rangsor élmez ő - nyéhez tartozó német nagyvárosok esetében mutatható ki. A fejl ődés üteme tekintetében leghátrányosabb helyzet ű 13 nagyváros 13 mindegyike német volt, egyikük esetében sem volt 1,2-szeresnél gyorsabb gazdasági növekedés. A fentiek alapján megállapítható, hogy a statikus, illetve a dinamikus vizsgálódás ellentétes térszerkezetet mutat. Ez az ellentét nyilvánvalóan hatást gyakorol a vizsgált régiók közötti fejlettségi különbségek alakulására, méghozzá a fejlettségi különbségek csökkenése irányába. A kiegyenlít ődési folyamatot igazolja a statikus (1995-ös állapot) és a dinamikus (1995-2004 közötti állapotváltozás) értékek közötti sztochasztikus vizsgálat. A 2. ábrán szépen kirajzolódik, hogy általában minél fejlettebb egy régió, annál lassabb a gazdasági fejl ődése, és minél elmaradottabb, annál gyorsabb. A két adatsor között a korreláció (r --0,7) fordított irányú és szoros összefüggésről árulkodik. A három leggyorsabban fejl ődő nagyváros (Vilnius, Riga és Bukarest) azonban még viszonylagos elmaradottságához képest is túl gyorsan" fejlődik, amellyel némiképp rontja a lineáris regressziós trendvonal esetében a determinációs együttható magyarázóerejét (R 2=0,43), ezért egy hatványkitev ős trendvonal jobban illeszkedik a pontalakzatra (R 2=0,68) (2. ábra).

TÉT XXI. évf. 2007 4 Kitekint ő 165 2. ÁBRA A nagyvárosok fejlettségi szintje (1995) és a gazdasági növekedése (1995-2004) közötti összefüggés az Európai Unióban (Correlation between the State of Economic Development [1995] and Economic Growth [1995-2004] of Cities in European Union) 500 - E.; 450 -. Vilnius ;', 5 400 Riga vr 350 - Bukarest '6-19 300 - rji o 250 Budapest Dublin Manchester Glasgow London 200 y = 3307.2x." = 0.6838 Ft Dü'"Id 4 Frankfurt 50 10000 20000 30000 40000 50000 60000 70000 egy főre jutó GDP, eurótfő Forrás: EuroStat adatai alapján saját számítás. A regressziós ábra által sugallt kiegyenlít ődési tendenciát néhány területi egyenlőtlenségi mutató (súlyozott relatív szórás, relatív terjedelem, Duál mutató, Giniegyüttható és Hoover-index) segítségével igyekeztünk alátámasztani. Az öt egyenlőtlenségi mutató 1995 és 2004 közötti bázisindexei a nagyvárosok közötti gazdasági fejlettségi különbségek csökkenését empirikusan is látványosan bizonyítják (3. ábra). Bár egyenletességében és mértékében eltér ő tendenciával, de a vizsgált időszakban valamennyi mutató értékében jelent ős csökkenés állapítható meg, a vizsgált id őszak alatt a bázis év értékének 70-80%-ára. Az egyenl őtlenségek legnagyobb mértékű csökkenését a relatív terjedelem esetében láthatjuk (itt a 2004-es érték a kezd őévinek csupán 73%-a), a legkisebb csökkenést pedig a duál mutató esetében (82%). Az Európai Unió térszerkezetében már kimutatták (Szabó 2006), hogy a fejlettségi tagoltság bizonyos szabályszer űségeket mutat a térségek földrajzi és társadalmi tényezőivel. Kérdés, hogy ezek az összefüggések milyen er ősek, ha nem a Közösség teljes területének többé-kevésbé összefügg ő területalakzatát, hanem a nagyvárosok szórt, elkülönülő pontalakzatát vizsgáljuk. A nagyvárosok (különösen a fővárosok) ugyanis általában országaik legfejlettebb részei, így egyes területeken (különösen Kelet-Közép-Európában) értékeik nagymértékben eltérhetnek vidéki hinterlandjaiktól.

166 Kitekint ő TÉT XXI. évf. 2007 4 3. ÁBRA A nagyvárosok közötti gazdasági fejlettségi különbségek változásai különböz ő területi egyenlőtlenségi mutatók alapján, 1995-2004 (Changes of Inequalities of Economic Development among Cities by Different Inequality Indices, 1995-2004) 100 95 száza lék ( 1995 = 100 85 80 - - - dual mutató Hoover-index - Gini-együtlható súlyozott relattv szórás relativ terjedelem 75 70 1995 1996 1997 1998 2000 2001 2002 2003 2004 Forrás: EuroStat adatai alapján saját számítás. A fentiekben felvázolt, nagyvárosok közötti nagymérték ű kiegyenlítődési tendenciát még drámaibbá teszi, hogy ez egy viszonylag rövid id őszak, alig egy évtized alatt ment végbe. Egy ilyen jelent ős változás nyilvánvalóan nyomot hagy az egyenlőtlenségekkel összefüggésben álló hatótényez ők szerepében, egyes tényez ők szerepe felerősödhet, másoké pedig jelentéktelenebbé válhat. A következ őkben öt különböző, az egyenlőtlenségek szabályszer űségeinek hátterében húzódó tényez ő magyarázóerejének változását kísérjük végig 1995 és 2004 között. A vizsgált öt tényez ő az alábbi: nyugat keleti fekvés, észak déli fekvés, középponttól való távolság, történelmi megosztottság, városnagyság. Dualitások az Európai Unió nagyvároshálózatában A fent felsorolt öt tényez ő esetében természetesen nem azonos mérték ű a nagyvárosok közötti megosztottság. Ezek számszer űleg is mérhet ők, ha a nagyvárosokat tényezőnként két-két csoportba soroljuk, majd a létrehozott csoportpárokat egymáshoz viszonyítjuk minden tényez ő esetében.

TÉT XXI. évf. 2007 4 Kitekint ő 167 A nagyvárosok többféle módon feloszthatók két csoportra. A 2. táblázat foglalja össze a nagyvárosok vizsgálatában alkalmazott csoportba sorolási szempontokat az egyes tényez ők esetében. 2. TÁBLÁZAT A nagyvárosok csoportokba sorolásának módjai az öt vizsgált tényez ő esetében (Methods of Division of Cities into Groups in Case of the Five Examined Factors) Tényez ő (szélső esetek) Nyugat kelet megosztottság (Lisszabontól Bukarestig) Észak dél megosztottság (Helsinkitől Málagáig) Centrum periféria megosztottság (Stuttgarttól Lisszabonig) Történelmi megosztottság (1958-tól 2007-ig) Két nagyvároscsoport lehatárolásának alapja 14 (elemszám) Az Európai Unió geometriai középpontjához képest nyugatabbi vagy keletebbi (nyugat 34, kelet 25) Az Európai Unió geometriai középpontjához képest északabbi vagy délebbi (észak 36, dél 23) Az Európai Unió geometriai középpontjához képest 550 km-nél közelebbi vagy távolabbi (centrum 25, periféria 34) A tagállam csatlakozása az EU-hoz az ezredforduló előtti" vagy utáni (régi 48, új 11) Népességszám szerinti megosztottság (Londontól Manchesterig) Forrás: World Gazetteer adatai alapján saját számítás. Népességszáma elővárosok nélkül egymillió fő alatti vagy feletti (nagy 19, kicsi 40) A nagyvárosokat és azok csoportjait a 3. táblázat foglalja össze. A magasabb gazdasági fejlettség a nyugati, az északi, a központi fekvés ű, a régebb idő óta EU-tag, valamint a milliós nagyvárosok csoportjait jellemzi. Ha az egyes tényez őket dummy-változókként fogjuk fel (ahol a gazdagabb nagyvárosok csoportja mindig 1, az elmaradottabbaké pedig 0 értéket kap), akkor az öt változóra készített korrelációs mátrix alapján kijelenthetjük, hogy a tényez ők között szinte minden esetben gyenge az összefüggés. Ahogy várható volt, az egyetlen kivételt a nyugat keleti fekvés és a történelmi megosztottság közötti viszonylag szorosabb összefüggés jelenti, hiszen a geometriai kőzépponton áthaladó meridiántól mintegy 250 km-re keletebbre húzódó egykori vasfüggöny vonala tulajdonképpen maga is felfogható nyugat és kelet választóvonalaként (ahogy azt politikai értelemben szokás is értelmezni). A két tényező közötti szorosabb összefüggésre utal, hogy az egykori szocialista országok mindegyike az Unió keleti felén található, igaz a nagyvárosok többségét alkotó, szocialista múlttal nem rendelkez ő centrumok közül 14 szintén a középponttól keletebbre található (4. ábra).

168 Kitekint ő TÉT XXI. évf. 2007 4 4. ÁBRA A nagyvárosok és csoportjaik területi elhelyezkedése (Territorial Location of Cities and Their Groups) Forrás: Saját szerkesztés. A 4. ábrán láthatjuk az egyes csoportok térbeli elhelyezkedését a hozzájuk tartozó nagyvárosokkal. A térképről leolvasható, hogy a városméret egyik térparaméterrel sem mutat szoros összefüggést, ugyanis az egymillió alatti (fekete körök) és az a feletti népességszámmal rendelkez ő nagyvárosok (fehér négyzetek) az Európai Unió különböz ő nagytájain vegyesen fordulnak el ő. A tényezők közötti viszonylag gyenge összefüggést támasztja alá az is, hogy ritka az olyan nagyváros, amely mind az öt tényez ő alapján a fejlett vagy a fejletlen csoportba került (3. táblázat). Csupán egy olyan nagyváros van, Brüsszel, amely mind az Öt 16 tényező alapján a fejlettebb átlagú csoportba került, olyan nagyváros viszont egyáltalán nincs', amelyik minden esetben az elmaradottabb csoportba került volna.

TÉT XXI. évf. 2007 4 Kitekint ő 169 3. TÁBLÁZAT A nagyvárosok értékei és csoportjai az öt vizsgált tényez ő esetében (Values and Groups of Cities in Case of Five Examined Factors) Nagyváros Geom. Fej- Földr. Földr. Nép. GDPfi GDP fo" kp. Csatl. lett hossz. szél. táv. éve (I71), (euró), (euro), (fok)* (fok)* 2007* 1995** 2004** (km) port Brüsszel 4,33 50,83 443 1958 1 019 022 5 43 618 55 442 Frankfurt 8,68 50,12 152 1958 643 128 4 63 787 73 860 Düsseldorf 6,79 51,24 332 1958 573 057 4 56 609 63 553 Amszterdam 4,89 52,37 513 1958 741 636 4 30 552 47 789 Köln 6,97 50,95 300 1958 963 395 4 38 918 40 401 Bréma 8,81 53,08 464 1958 546 501 4 32 778 37 707 Hága 4,30 52,07 520 1958 474 292 4 24 482 34 077 Essen 7,00 51,47 343 1958 593 085 4 29 630 33 133 Rotterdam 4,48 51,93 500 1958 598 199 4 22 459 31 665 Hannover 9,73 52,40 383 1958 515 140 4 28 710 29 571 Dortmund 7,48 51,51 328 1958 588 462 4 24 419 27 959 Duisburg 6,75 51,43 350 1958 504 358 4 22 743 26 234 Dublin -6,25 53,33 1217 1973 I 024 027 4 18 436 47 907 London -0,10 51,52 758 1973 7421 209 4 21 819 44 401 Párizs 2,34 48,86 544 1958 6281 470 4 39 575 53 201 Milánó 9,19 45,48 389 1958 1 306 661 4 23 294 36 891 Hamburg 10,00 53,55 512 1958 1 739 117 4 39 656 45 091 Berlin 13,38 52,52 471 1958/90 3 383 782 4 24 033 23 371 Glasgow -4,27 55,87 1222 1973 610 268 3 17 908 39 283 Manchester -2,25 53,48 976 1973 395 515 3 15 336 34 151 Leeds -1,55 53,81 953 1973 455 123 3 16 896 34 035 Birmingham -1,91 52,48 911 1973 984 333 3 15 351 29 379 Sheffield -1,48 53,39 926 1973 447 047 3 13 129 25 864 Liverpool -2,99 53,42 1018 1973 468 945 3 13 111 25 554 Stuttgart 9,19 48,79 47 1958 589 793 3 46 930 56 733 Lyon 4,83 45,76 515 1958 472 317 3 24 387 33 080 Torino 7,68 45,08 460 1958 872 881 3 18 445 27 687 Genova 8,93 44,42 509 1958 601 951 3 15 433 24 271 Madrid -3,71 40,42 1425 1986 3 117977 3 15 204 25 819 Barcelona 2,17 41,40 1030 1986 1 581 595 3 13 967 23 276 Drezda 13,74 51,05 367 1990 486 854 3 20 909 31 179 Lipcse 12,40 51,35 325 1990 500 093 3 20 562 23 348 Prága 14,43 50,08 359 2004 1 167050 3 6 980 17 849 Koppenhága 12,57 55,68 772 1973 1 089 957 3 40 278 56 196 Stockholm 18,07 59,33 1273 1995 I 253 309 3 28 102 43 046 München 11,58 48,14 161 1958 1 260 391 3 45 569 52 908 Bécs 16,37 48,22 492 1995 I 569 316 3 33 169 40 281 Marseille 5,37 43,31 714 1958 794 811 2 19 442 26 484 Lisszabon -9,14 38,72 1890 1986 517 802 2 13 884 22 636 Zaragoza -0,89 41,65 1164 1986 649 404 2 12 585 21 366 Valencia -0,39 39,48 1328 1986 793 332 2 11 093 18 460 Malaga -4,42 36,72 1782 1986 550 058 2 8 574 15 726 Sevilla -5,98 37,40 1807 1986 701 894 2 8 930 15 540

170 Kitekint ő TÉT XXI. évf. 2007 4 Nagyváros Földr. hossz. (fok)* Földr. szél. (fok)* Geom. kp. táv. (km) Csatt. éve Nép. (fő), 2007* Fejlett csoport GDP fő (euró), 1995** GDP/jő (euró), 2004** Helsinki 24,94 60,17 1578 1995 558 457 2 25 743 39 577 Göteborg 12,01 57,72 987 1995 515 252 2 20 654 30 359 Varsó 21,02 52,26 874 2004 / 651 676 2 6 032 15 050 Róma 12,50 41,89 814 1958 2 563 241 2 18 360 31 657 Poznan 16,90 52,40 631 2004 570 352 1 4 680 10 863 Riga 24,13 56,97 1307 2004 742 572 1 2 288 8 844 Krakkó 19,96 50,06 745 2004 755 050 1 3 964 8 283 Wroclaw 17,03 51,11 571 2004 634 893 1 3 953 7 588 Vilnius 25,27 54,70 1239 2004 542 366 1 1 613 7 568 Lódz 19,46 51,77 755 2004 768 755 1 3 191 6 427 Athén 23,73 37,98 1657 1981 729 137 1 9 119 20 216 Palermo 13,36 38,12 1240 1958 672 175 1 9 678 14 860 Nápoly 14,27 40,85 969 1958 988 972 1 9 343 14 830 Budapest 19,08 47,51 708 2004 1708087 1 5 978 16 718 Bukarest 26,10 44,44 1340 2007 1877 155 1 1 754 5 544 Szófia 23,31 42,69 1257 2007 1 152556 1 2 085 4 800 határérték 9,78 48,96 550 2000 1030003 19 899 30 428 Forrás: World Gazetteer (*) és EuroStat (**) adatai alapján saját számítás. Ha a csoportok átlagértékeit páronként viszonyítjuk egymáshoz, akkor megkapjuk az egyes tényez ők esetén a dualitás er ősségét. Ezek értékeinek évenkénti alakulása az 5. ábrán látható. Bár egyes tényez ők esetében jelentős változás következett be, a tényezők egymáshoz viszonyított sorrendje a vizsgált id őszakban nem változott. 5. ÁBRA A dualitás mértékének különbségei és azok változása a vizsgált tényez őknél, 1995-2004 (Differences of Rates of Duality and Their Change at Examined Factors, 1995-2004) 8.00 1995 1998 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 1- D Ny K «. D, -E-D -0--Kö-P -M-Régi-ÚJ -0-Nagy-K leal Forrás: EuroStat adatai alapján saját számítás.

TÉT XXI. évf. 2007 4 Kitekint ő 171 A többi tényezőhöz képest messze kitűnik a történelmi megosztottság tényez ője. Az egykori vasfüggöny nyoma, amely oly markánsan kirajzolódik az Európai Unió teljes területét (beleértve tehát a nem nagyvárosi régiókat is) ábrázoló fejlettségi térképeken, a nagyvároshálózaton belül is megjelenik. 1995-ben az akkori tizenöt tagállam nagyvárosai közel 6-szor voltak fejlettebbek a b ővítési folyamatban részt vevő országokéhoz képest (5. ábra). Ez a dichotómia azóta nagyon látványosan lecsökkent, melynek eredményeként 2004-re már csak" több mint 3-szoros a fejlettségi különbség; a vizsgált tényez ők közül így is mindvégig ennél figyelhetjük meg a legmeghatározóbb dualitást. A bázisévben szintén valamivel er ősebb dualitást mutatott a többi tényez őhöz képest a centrum periféria kett ősség. Ez annyiban különbözik a történelmi megosztottság tényezőtől, hogy a többé-kevésbé 18 keleti perifériának tekinthet ő, volt szocialista államokhoz tartozó nagyvárosok kiegészülnek a Közösség északi, nyugati és déli perifériáival. Itt már kisebb a szegényebb és a gazdagabb csoport közötti kontraszt, amely ráadásul egyre inkább eltörpül. Ez esetben is egy er őteljes kiegyenlít ődési tendencia figyelhető meg, hiszen 1995-ben a centrumtérségek nagyvárosai még átlagosan 2,2-szer fejlettebbek voltak a periférikus helyzet ű társaikhoz képest, kilenc évvel kés őbb a hányados már csak 1,5-szeres eltérést jelez, amely már alig erősebb a többi tényez őhöz képest. A maradék három tényez őre a mindvégig közel azonos mérték ű, nagyon alacsony fokú dualitás jellemz ő, melynek erőssége alapján a tényez ők csökken ő sorrendben: nyugat keleti, városnagyság szerinti, majd észak déli megosztottság. A változás mértéke esetükben szinte alig érzékelhet ő. Az előző tényezőknél ismertetett látványos kiegyenlítődési tendenciákkal szemben a városnagyság tényez őjénél a két csoport közötti különbség lassú emelkedése mutatható ki. A milliós metropoliszok előnye 1,27-ről 1,32-szeresre nőtt. Ahogy arra már több, az Európai Unió teljes területére elvégzett kutatás is rámutatott (Szabó 2006), a földrajzi irányok közül a nyugat keleti bizonyult meghatározóbbnak. Mindkét térparaméter esetében megfigyelhet ő, hogy nagyjából a vizsgált időszak közepéig (1999-ig) kis mértékben növekedett a nagyvárosok fejlettsége közötti kontraszt, majd a periódus második felében megfordult a korábbi tendencia, a két nagyvároscsoport átlaga között mérsékl ődött a fejlettségi különbség. A jelenség oka az északnyugaton fekv ő brit és ír nagyvárosoknak inkább a periódus elejére jellemző dinamikus növekedése. Ha a nyugat keleti dimenzió értékeit összevetjük a szintén nyugat keleti kett ősséget képviselő, csak kissé keletebbi választóvonallal megjelen ő történelmi megosztottsággal, akkor szembeötl ő a különbség. Ennek oka, hogy a földrajzi középponthoz kötött keleti csoportba az egykori Keleti Blokk mellé bekerültek azok a jóval fejlettebb német nagyvárosok is, amelyek vontatott fejl ődésükkel fékezik" a keleti csoport átlagos gazdasági fejl ődését. Ugyanakkor ily módon a szóban forgó városok nem lassítják a kontinens nyugati perifériáinak úgyszintén gyors felzárkózását, melynek eredményeként a vizsgált id őszak első felében létrejöhetett az a furcsa helyzet, hogy miközben a történelmi megosztottság tekintetében egy határo-

172 Kitekint ő TÉT XXI. évf. 2007 4 zott kiegyenlít ődés látszott, a nyugati nagyvárosok enyhe mértékben ugyan, de tovább erősítették fejlettségi el őnyüket keleti társaikkal szemben. A vizsgált tényez ők szerepe a nagyvárosok közötti egyenl őtlenségekben A különböző tényezők alapján lehatárolt csoportok közötti egyenl őtlenség többféle területi egyenl őtlenségi mutatóval is mérhet ő, ezek egyike a Hoover-index, amely azt adja meg, hogy az egyik vizsgálati ismérv, társadalmi-gazdasági jelenség mennyiségének hány százalékát kell a területegységek között átcsoportosítanunk ahhoz, hogy területi megoszlása a másik jellemz őével azonos legyen." (Nemes Nagy 2005, 112) Jelen esetben a népesség nagyvárosok közötti eloszlásával vetettük össze a GDP eloszlását, a vizsgált egységnek pedig 59 nagyvárost, illetve az ezek összevonásából tényez őnként létrehozott 2 csoportot vettük. 6. ÁBRA A tényez ők szerepének változásai a nagyvárosok közötti egyenl őtlenségekben a Hoover-index alapján, 1995-2004 (Changes of Role of Factors in Inequalities among Cities by Hoover-index, 1995-2004) 24 100 22 90 Hoover-Indez, száza lék 20 18 16 14 12 10 o o 80 70 60 Ya 4 50 Á : 40 30 20 4 1995 1996 1997 1998 19992000 2001 2002 2003 2004 o 10 0 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 59 nagyváros 13 Ny-K 6 É-D 0 Kö-P M Régi-ÚJ 0 Nagy-Kicsi Forrás: EuroStat adatai alapján saját számítás. A Hoover-index a különbségek megállapításán túl lehet őséget nyújt arra is, hogy megvizsgáljuk az egyes tényez ők esetében megjelen ő kettősség szerepét a nagyvároshálózaton belüli általános területi egyenl őtlenségekb ől. A tényezőnként kiszámított Hoover-index értékei ugyanis kifejezhet ők az 59 nagyváros között számított Hoover-index értékének százalékában. Ez a százalékos érték azt jelzi, hogy a nagyvárosok közötti jövedelem-átcsoportosítások mekkora hányada történik a két

TÉT XXI. évf. 2007 4 Kitekint ő 173 csoport között (azaz mennyire képez markáns választóvonalat a csoporthatár a fejlett és elmaradott nagyvárosok között), illetve mekkora hányada a csoportokon belül (azaz mennyire homogének a csoportok). A 6. ábra bal oldalán az eredeti Hoover-index értékek láthatók, a jobb oldalon pedig ezeknek az 59 nagyvárososra kiszámított Hoover-index százalékában kifejezett formája (6. ábra). Az ábra bal felén a duál mutatóhoz hasonló helyzet látszik, azaz a történelmi megosztottság és a centrum periféria korábban meghatározó jelent őségének halványodása, a két földrajzi irány szerinti egyenl őtlenségek hullámzása, a városnagyság szerinti kett ősség enyhe emelkedése mutatható ki, egyébként e három utóbbi, gyengébb tagoltságot jelz ő dimenzió egymáshoz viszonyított sorrendje is hasonló az el őzőekben ismertetetthez. Jelentős különbség azonban, hogy ezúttal nem a történelmi megosztottság, hanem a centrum periféria kett ősség esetében jelenik meg a legmarkánsabb egyenl őtlenség. Ennek matematikai, módszertani magyarázatát az adja, hogy a két csoport között számított Hoover-index értékét a gazdasági fejlettségen túl befolyásolhatja a csoportok népesség-, illetve GDP-aránya az Unión belül. Az új tagállamokhoz tartozó nagyvárosok csupán 12%-át adják a Közösség népességének, ugyanez az arány a szintén elmaradottabb csoporthoz tartozó periferikus helyzet ű nagyvárosok esetében 64%. Mindkét esetben lévén szegényebbek, a csoportok Unión belüli gazdasági súlya elmarad a népességarányuktól. Az Unión belüli GDP-részesedés azonban az els ő esetben semmiképp nem térhet el 12%-nál nagyobb mértékben a népességaránytól. Így a történelmi megosztottság rendkívül aránytalan" csoportjai között eleve korlátozottabb az esély a magasabb Hoover-index értékekre. A 6. ábra jobb oldalán már nem az egyes tényez ők esetében tapasztalt egyenl őtlenségek nagyságát láthatjuk, hanem ezek szerepét a nagyvárosok közötti általános fejlettségi különbségekben. A centrum periféria megosztottság nem csupán abszolút mértékben mérsékl ődött, hanem a szerepe is a nagyvároshálózaton belüli általános fejlettségi különbségekben. Az id őszak elején a nagyvárosok fejlettségi rangsorában igen erősen érvényesült a központ periféria megosztottság, amely az összes nagyváros közötti egyenl őtlenség 84%-át tette ki. A geometriai középponttól számított 550 km sugarú körön belül Torino, Genova és Prága kivételével valamennyi nagyváros átlag feletti fejlettség ű volt, a perifériákon pedig az észak-európai nagyvárosokat (Koppenhága, Göteborg, Stockholm és Helsinki), valamint Londont leszámítva mindegyik átlag alatti fejlettség ű volt. Az eltelt időszak alatt bekövetkezett radikális változások a centrum periféria reláció jelent őségének mérsékl ődéséhez vezettek, amelyben nem csupán a volt szocialista országok, hanem a nyugati perifériák nagyvárosainak gyors ütem ű felzárkózása is szerepet játszott. 2004-re már egyre több átlag alatti fejlettség ű nagyváros jelent meg a centrumban is (a korábban felsoroltak mellett lassabban fejl ődő német nagyvárosok: Berlin, Dortmund, Duisburg, Hannover és Lipcse), miközben egyre több centrumtól távolabbi nagyváros átlag feletti fejlettségűvé vált (a korábban felsoroltakon kívül 19 Dublin, Glasgow, Leeds, Manchester és Róma).

174 Kitekint ő TÉT XXI. évf. 2007 4 Az előzőekben felvázolt helycserék is igazolják, hogy a központ periféria dichotómia súlyvesztésében nem els ősorban a volt szocialista országok sokat emlegetett felzárkózása, hanem sokkal inkább a nyugati perifériák nagyvárosainak a centrumtérséggel szembeni gyors ütem ű gazdasági növekedése játszott főszerepet. Ezt szépen igazolja az egykori vasfüggöny vonala szerinti megosztottság szerepének stagnálása, enyhe hullámzása az egyenl őtlenségekben. Az 59 nagyváros esetében kimutatott kiegyenlít ődésben nem annyira az új és régi tagállamok centrumai közötti, hanem inkább a régiekén belüli nivellálódás játszott kulcsszerepet. Ezzel a jelenséggel függ össze az is, hogy a nyugat kelet kett ősség szerepe itt szinte egyenrangúvá vált a történelmi megosztottságéval (s őt 2000 óta már er ősebb is). Ennek a hátterében sem els ősorban a volt szocialista nagyvárosok, hanem inkább a nyugati perifériák gyors felzárkózása, illetve a keleti területek szocialista múlttal nem rendelkez ő nagyvárosainak vontatottabb gazdasági fejl ődése áll. Ezt bizonyítják azok a nagyvárosok, amelyek a vizsgált id őszak alatt átlag felettib ől az alatti fejlettségűvé váltak, illetve fordítva. Az átlag felettiek csoportjához átkerült nagyvárosok Róma kivételével az Európai Unió nyugati feléhez (felsorolt angol nagyvárosok és Dublin), míg az átlag alattiakhoz átkerültek kivétel nélkül a keleti feléhez (felsorolt német nagyvárosok és Göteborg) tartoznak. Ezek alapján kijelenthető, hogy az Európai Unió nagyvároshálózatán belül bár még mindig az egykori vasfüggöny mentén húzódik a legmarkánsabb fejlettségi szakadék, az átlag feletti és az alatti nagyvárosokat elválasztó vonal inkább egy nyugatabbi, a Közösség geometriai közepén áthaladó délkörnek felel meg. A népességszám szerinti megosztottság az egyetlen olyan vizsgált tényez ő, amely 1995 óta, ha enyhe mértékben is, de többé-kevésbé folyamatos er ősödést mutatott. Ez különösen akkor figyelemre méltó, ha figyelembe vesszük, hogy az 59 nagyváros között számított egyenl őtlenségek mérsékl ődnek, ez alapján e dimenzió szerinti megosztottság arányaiban még inkább felértékel ődik. 2004-ben már az egyenl őtlenségek 36%-át tette ki a népességszám szerinti megosztottság. Az Európai Unió nagyvároshálózatára már korábban megfogalmazott általános kiegyenlítődési tendenciából következik a fejlettebb térségek lassabb, az elmaradottabbaknak pedig gyorsabb gazdasági fejl ődése. Ez egyaránt igaz az egymillió alatti és az afeletti lélekszámú nagyvárosokra. Azonban mind a szegényebb nagyvárosok felzárkózásában, mind pedig a fejlettebbek lefelé nivellálódásában a milliósnál kisebb nagyvárosok húzzák a rövidebbet". A fejlett nagyvárosok közül a nagyobb metropoliszokra kevésbé volt jellemz ő a lassú gazdasági növekedés, mint az egymillió lakos alattiakra. Az elmaradottabb nagyvárosok közül szintén a nagyobbak fejlődtek gyorsabban (ide tartoznak Dél- és Kelet-Közép-Európa metropoliszai), míg a kisebbek között olyanok is akadtak, amelyek felzárkózás helyett rontottak pozíciójukon (Marseille és Torino).