kertészkönyvtár 7. átdolgozott kiadás Czáka Sarolta Füstös Zsuzsanna Hrotkó Károly A növényszaporítás áécéje Oltás, vetés, dugványozás
kertészkönyvtár
Czáka Sa rol ta Füstös Zsuzsanna Hrotkó Károly A növényszaporítás ÁBÉCÉJE Oltás, vetés, dugványozás Hetedik, átdolgozott kiadás
Szerkesztette Czáka Sarolta Az első kiadást lek to rál ta Lászay György és Tóth Imre Il luszt rál ta Krasznainé Imre Katalin Fidelis Reklám- és Rendezvényszervezés Kék-Vizi Bernadett e. v. 2233 Ecser, Mátyás u. 7. Telefon: (06-70) 771-3637 Fax: (06-70) 900-8903 fidelis@vipmail.hu Czáka Sarolta, Füstös Zsuzsanna és Hrotkó Károly, 2011 ISBN 978-963-286-621-5 ISSN 1419-4937 A Mezőgazda Kiadó az 1795-en alapított Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének a tagja Mezőgazda Kiadó 1036 Budapest, Lajos u. 48 66. B/2 Felelős kiadó a kiadó ügyvezető igazgatója Felelős szerkesztő Wenszky Ágnes Műszaki vezető Körösi Andrea Műszaki szerkesztő Balog László A sorozat orítótervét Környei Anikó készítette Borítófotó Hrotkó Károly Megjelent 17,5 A/5 ív terjedelemen, 173 árával MGK 716 385/11
BEvEZEtéS Aki kertjének kincseit maga szaporítja és neveli föl, igazi sikerélményre számíthat. Sokan kedvteléssel irkóznak e szép feladattal, mások viszont túl óvatosak: nem tudják, hogy a magot mikor, hogyan, hová vessék, esetleg egy hajtást sem mernek meggyökereztetni. Talán úgy vélik, hogy a kertészkedéshez tehetség, úgynevezett zöld ujj szükséges. Ez nagyjáól így is van, ám az a izonyos tehetség vagy inká képesség elég egyszerűen megszerezhető, a legtö fogás megtanulható. A természetet utánzó mesterséges szaporítás egyidős az emeri kultúrával. A vetésnek tö évezredes múltja van, a növények ivartalan szaporítását pedig már Bailonan magas fokon űzték. A gyakorlatias kínaiak ősi módszerei ma is használatosak. Az emernek ugyanis mindig erős vágya volt, hogy növényeit megsokszorozza, s új, jo típusokat (ma azt mondjuk: fajtákat) teremtsen, nemesítsen. Könyvünken foglalkozunk a növény felépítésével, szaporításra használható szerveivel, a szaporítás körülményeivel, a földdel, az edényekkel, az eszközökkel és a segédanyagokkal. Magát a szaporítást két fő fejezeten tárgyaljuk: az egyik az ivaros, a másik az ivartalan eljárásokról szól. Ismertetjük a különféle módszereket, a technikai tudnivalókat is. Végül röviden összefoglaljuk a különleges szaporítási módokat. Sok-sok kertművelőnek nem volt lehetősége a nagyszüleitől vagy a szüleitől ellesni a tudományt. Az ő számukra hasznos lehet a szaporítás gyakorlati ismereteinek leírása. Szolgáljon ez a könyv átorításul azoknak, akik eddig úgy vélték, hogy a vetés, az oltás oszorkányság vagy művészet, amelyet kizárólag a eavatottak végezhetnek. Egy kis növényismerettel, néhány, a háztartásan föllelhető eszközzel, türelemmel, eredményesen nevelhetünk új növényeket. A magunk teremtette életnek pedig rendszerint nagyo az értéke, a ecsülete, mint a készen kapott, drága pénzen vett csemetének. Ajánlásunkat erősítse meg Bereczki Máténak, a 19. század kertész tudósának a Gyümölcsészeti vázlatokan leírt javaslata. Azt mondja az írás:»azon fa, mely jó gyümölcsöt nem terem, kivágatik és a tűzre vettetik «A gyümölcsészet (pomológia), melynek az evangelista idejéen talán még nevét nem ismerték, ma már az emeri nemnek egyik áldást hozó tudományává nőtte ki magát. Tanuljuk meg e tudománynak legalá az ABC-jét, és nemcsak egy ketten, hanem minél töen, és azonnal rájövendünk az orvosságra, mellyel silány gyümölcsöt termő fáinkon segíthetünk. Tanuljuk meg a fanemesítést, helyese szóval az ojtást minél töen! 1. ÁB RA Öntözés palántázás után (Házi kertész az az: hasznos és tapasztalatokkal erősíttetett oktatás. Füskuti Landerer M. Pozsonyan és Pesten, 1796) 5
növénytani AlApoK A szaporítás megértéséhez ismernünk kell azokat a növényi szerveket, amelyekől új egyedek hozhatók létre. Ilyen mindenekelőtt a termés és a mag. Ezt követően írunk a csírázásról, majd a keresztezés, a hiridizáció szerepéről. A nem kifejezetten szaporodást szolgáló, úgynevezett vegetatív növényi szerveket: a szárat, a gyökeret és a levelet széles kören használjuk szaporításra. Ezekről is ejtünk evezetésként néhány szót. Megismerkedünk a járulékos gyökér- és rügyképződéssel, valamint a szervátültetés (a transzplantáció), vagyis az oltás iológiai alapjaival. A termés A mag HordoZóJA A szaporodást és elterjedést szolgáló növényi részek közül a legfontosa a mag, amely magáan hordozza az élet folytatását, a csírát. A mag a virágzást és a megtermékenyülést követően a magkezdeményől képződik, a termőlevelekől pedig kialakul a termés. A termés fő feladata, hogy az érés során megvédje a magot a káros környezeti hatásoktól, késő pedig elősegítse az érett magvak terjedését. A gyakorlatan a terméssel találkozunk. Termést takarítunk e, s a etakarítás után különöző módokon különítjük el a magot a terméstől. Bizonyos eseteken (például gaonafélék, sárgarépa, petrezselyem, ársonyvirág, napraforgó) termést is vetünk. Termesztett növényeink terméseit legjellegzetese tulajdonságaik és a környezethez való alkalmazkodásuk alapján a következőképpen csoportosítjuk. magános termések Egy virágól a fejlődés során egy termés keletkezik, ez pedig felnyíló vagy zárt lehet. Felnyíló termések. Tönyire száraz termések, tö magvúak, érett állapotan kinyílnak, és a magvakat elhullatják. A felnyílás során szétváló részek a kopácsok. A tüszőtermés egy oldalon, a hasi rész mentén nyílik fel. Tüszőtermése van a mezei és a kerti szarkalának (2/a ára). A hüvelytermés a hasi és a háti varrat mentén, felülről lefelé, két kopáccsal nyílik. Ee a csoporta tartoznak fontos takarmánynövényeink: a csillagfürt, a lednek, a nagy fehérjetartalmú, értékes lóa és mindennapi táplálkozásunk nélkülözhetetlen növényei, a a (2/ ára), a orsó és a lencse. A ecőtermés a káposztafélékre jellemző, a ecő a két varrat mentén, alulról fölfelé nyílik. A válaszfal a maggal együtt marad (2/c ára). A toktermések különözőképpen nyílnak fel. A válaszfalaknál nyílik az őszi kikerics, rekeszesen a vöröshagyma. A tok csúcsa nyílik ki a szegfűn, a kankalinon, 2. ÁB RA a) ) c) d) Magános, felnyíló termések a) szarkalá tüszőtermése, ) a hüvelytermése, c) káposzta ecőtermése, d) mák lyukakkal nyíló toktermése
lyukakkal nyílik a mák (2/d ára), a pipacs, a harangvirág toktermése. A vadgesztenye toktermése töé-kevésé húsos, ez átmenet a húsos termésekhez. Felnyíló húsos termése van például a szerecsendiónak. Zárt termések. A száraz zárt termések általáan egymagvúak. A makktermés termésfala vastag, a maghéjjal nem nő össze, rendszerint a fellevelekől keletkezett kupacs orítja. Makktermése van a fák közül a mogyorónak, a gesztenyének (3/a ára) és a tölgynek. A kendernek kisméretű, kupacs nélküli makkja van. A szemtermés termésfala ellentéten a makkterméssel a maghéjjal összenőtt. Ez a leggyakraan előforduló terméstípus a gaonafélékre (úza, rozs, árpa, rizs, kukorica) (3/ ára), a pázsitfűfélékre jellemző. A kaszattermés alsó állású magházól fejlődik, ezért a termésfalat részen a vacok, a virág tengelyének felső, kiszélesedő része alkotja. Kaszattermése van a fészkesek családjáa tartozó sokféle dísznövénynek, például a kanadai aranyvesszőnek, a százszorszépnek, a rézvirágnak, a dáliának, a pillangóvirágnak, a ársonyvirágnak, a krizantémnak, a körömvirágnak; a zöldségfélék közül a salátának, a feketegyökérnek 3. ÁB RA (3/e ára), a gyógynövények soráan a kamillának, az olajos növények közül a napraforgónak. A lependék- vagy szárnyas termés zárt makktermés, rajta a mag terjesztését szolgáló szárny alakult ki. Ilyenek továítják a kőris, a juhar, a szil (3/f ára), a álványfa magvait. Ikerkaszat az ernyősök családjáa tartozó sárgarépa (3/c ára), petrezselyem, zeller és kapor termése. A hasadó termés a mályvafélékre jellemző; ez egymagvú, zárt részekre esik szét. A makkocska úgy jön létre, hogy az eredetileg törétegű forrt magház egy-egy magvú, két vagy négy résztermésre válik szét. A makkocska termés az ajakosok és az érdeslevelűek családjára jellemző. A gyógynövények közül a majoránna, a kakukkfű, a levendula, a menta, az orvosi zsálya (3/d ára), a kerti virágok közül a paprikavirág, a nefelejcs termése ilyen. Húsos termések. Termésfaluk vagy egészen, vagy külső és középső rétegéen nedvdús és élénk színű. A ogyótermés termésfalának külső héja hártyás, a középső és a első húsos, lédús. Ide tartozik a szőlő, a paradicsom (4/a ára), a tojásgyümölcs. Ee a cso- 4. ÁB RA a) ) a) c) e) ) d) c) d) f) e) Magános, zárt, száraz termések a) szelídgesztenye makktermése, ) kukorica szemtermése, c) sárgarépa ikerkaszat termése, d) orvosi zsálya makkocskája, e) feketegyökér kaszattermése, f) szil lependéktermése Magános, zárt, húsos termések a) paradicsom ogyótermése, ) köszméte álogyótermése, c) uorka kaaktermése, d) narancstermés keresztmetszete, e) dió csonthéjas termése 8
porta soroljuk a paprika felfújt ogyóját is. Az álogyó kialakításáan a vacok is részt vesz. Álogyó egyeek között a riiszke és a köszméte (4/ ára) termése. A kaak- vagy közismert nevén a töktermés terméshéjának külső rétege vastag, kemény, középső része húsos, a első leves állományú. A sütő-, főző- és takarmánytök, a dinnyék és az uorka (4/c ára) a jellegzetes képviselői. A narancstermés héja őrszerű, elül a hártyás választófalak közötti üregek nedvdúsak. A citrom, a narancs (4/d ára), a mandarin, a grépfrút termése ilyen. A csonthéjasok külső terméshéja őrszerű, középső része nedvdús, a termésfal első része csontkemény (4/e ára). Ilyen termése van a legkedvelte gyümölcsféléinknek: a meggynek, a cseresznyének, a szilvának, a kajszinak és az ősziaracknak. A mandula középső, húsos termésfala az érés során megszikkad és a külső termésfallal együtt felnyílik. Csoportos termések A terméscsoport vagy csoportos termés elnevezést akkor használjuk, ha egy virág tö termőjéől keletkezik a termés, úgy, hogy a magházak a virágan nem nőttek össze. A tüszőcsokor terméscsoport a oglárkafélék egy részére: a haranglára, a hunyorra (5/a ára), a sisakvirágra jellemző. Ezek magházai érés után elválnak. Az almagyümölcsűek magháza elesüllyed a virágtengely kiszélesedő részéől keletkezett vacokhúsa. Ide tartozik a gyümölcsök közül az alma (5/ ára), a erkenye, a irs és a naspolya. A díszcserjék közül a galagonyának, a madárirsnek, a tűztövisnek ilyen a termése. Az aszmagos terméscsoportan az aszmagok a vacokkúp felületén elszórva, néha esüppedve helyezkednek el. A szamóca gyümölcse ilyen (5/c ára). Érés után széthulló aszmagcsomó jellemző az iszalag és a hérics termésére. A csipkeogyó (vadrózsa) aszmagjait húsos vacok veszi körül. A csonthéjas terméscsoportok közül a szederé (5/d ára) és a málnáé húsos vacokkúpon elhelyezkedő, apró csonthéjas termés. A odzán a vacok húsos termésfallal veszi körül a csonthéjas gyümölcsöket. c) 5. ÁB RA a) ) Csoportos termések a) hunyor tüszőcsokor terméscsoportja, ) alma terméscsoport hosszmetszete, c) szamóca aszmagos terméscsoportja, d) szeder ogyós terméscsoportja terméságazatok Ha a virágzat egyes virágaiól keletkezett különöző termések a fejlődés során összenőnek, a virágzatól terméságazatok jönnek létre. Közös termésfal veszi őket körül. Ilyen például a répa gomolytermése (6/a 6. ÁB RA a) ) c) Terméságazatok a) répa gomolytermés tokterméságazata, ) epertermés makkterméságazata, c) ananásztermés ogyótermés ágazata, d) fügegyümölcs csonthéjas terméságazata d) d) 9
ára), amely tokterméságazat, az epertermés (6/ ára), amely makkterméságazat, az ananász, amelyen sűrűn egymás mellett álló ogyótermések alkotnak terméságazatot (6/c ára), a fügegyümölcs pedig csonthéjas terméságazat (6/d ára). A csírázás A mag élő szervezet, amely folyamatosan lélegzik és anyagcserét folytat. Az érett mag megfelelő körülmények között (víz, levegő és a szükséges hőmérséklet jelenlétéen), a enne raktározott tápanyagok felhasználásával fejlődésnek indul, azaz kicsírázik, majd önálló növényként fejlődik tová. 7. ÁB RA A aszemen szaad szemmel is látható a csíranövény A magvak csírázásának számos feltétele van, erről a következőken részletesen is írunk. A nagyo magvakan a csírázás kezdetén szaad szemmel is megkülönöztethető a gyököcske, a szik alatti szár, a sziklevél és a rügyecske (7. ára). A csírázás során először a gyököcske jelenik meg, majd pedig a sziklevelek és a lomlevél-kezdemények. A gyakorlatan a két-három lomleveles kis növényt palántának, a fás növények fiatal magoncait csemetének nevezzük. Szülők és utódok Két különöző tulajdonságú (rendszerint különöző fajú vagy fajtájú) szülő keresztezéséől jön létre a hirid, az úgynevezett keresztezési származék. A természeten spontán is keletkeznek hiridek. A termesztésen az emer tudatosan használja a hiridizációt. Az utódok ugyanis a két szülő kedvező tulajdonságain kívül új értékekkel gazdagodnak, rendszerint életrevalóak, őveen teremnek és egyöntetűek, mint ármelyik szülőjük. Ezt nevezik heterózis hatásnak. Mindannyian hallottunk már a hirid kukoricáról, amelynek teljesítménye (termőképessége) messze fölülmúlja a szülőkét. A keresztezéssel előállított F 1 hiridek pozitív tulajdonságai azonan csupán egyetlen nemzedéken érvényesülnek, továi szaporításuk súlyos csalódáshoz vezet. A következő szaporulat vagy vegyes 8. ÁB RA A vonal B vonal F 1 F 2 F 3 F 4 F 5 F 6 F 7 Az F 1 hiridek jó tulajdonságai (a heterózishatás) csak egyetlen nemzedéken érvényesülnek, a továiakan látványos a leromlás 10
és értéktelen lesz, vagy egyáltalán ki sem kel, mert a mag nem csíraképes (8. ára). Ez az oka annak, hogy ha gyönyörűen, őven termő zöldségnövényekről (például F 1 hirid paprikáról, paradicsomról vagy uorkáról) magot fogunk, s azt elvetjük, semmirekellő utódokat kapunk. Ugyanezt tapasztalhatjuk a csodás, nagyvirágú F 1 hirid petúniák, ársonyvirágok utántermesztésekor is. A hirid magokat tehát minden esztendően vásároljuk meg, s a előlük kelt növényekről ne gyűjtsünk magot, mert fáradozásunk hiáavaló, próálkozásunk csalódáshoz vezet. A vegetatív SZErvEK Számos növénynek a rögzítést, a növekedést, az asszimilációt szolgáló szerveiől természetes körülmények között is új egyed fejlődik. Gondoljunk például a szederre, amely gyökérsarjaival, a szamócára, amely indanövényekkel vagy a hagymás virágokra, amelyek hagymáikkal a természeten is terjednek. A szaporodást tehát nem csupán a generatív virág és termés szolgálják, hanem a növény vegetatív részei is. A növényeknek ezt az adottságát használja föl az emer az ivartalan (vegetatív) szaporítás során. Vegyük sorra tehát ezeket a szerveket. Hagyma, gumó, hagymagumó. Ezek a tönyire föld alatt levő növényi részek a tápanyagok tárolását, a kedvezőtlen időjárási viszonyok átvészelését szolgálják. Megfelelő hőmérséklet és nedvesség hatására gyökeret fejlesztenek és kihajtanak. Elvirágzás után a növény föld feletti része elszárad, a kitartószervek pedig szaporításra alkalmassá válnak. Ilyenkor fölszedjük a sarjgumókat, leválasztjuk a fiókhagymákat, majd alkalmas idően újól elültetjük őket. Hagymáról szaporítjuk a tulipánt, a jácintot, az étkezési hagymákat, a liliomokat; gumóról például a cikláment, a gumós egóniát; hagymagumóról egyeek között a kardvirágot (9. ára). Gyökér, gyökérsarj, gyökértörzs. A gyökérzet a növény támasztórendszere. Gyakran képződnek rajta járulékos rügyek, sarjnövények, melyek szaporításra alkalmassá teszik a gyökeret. Gyökérdugványozással szaporítható például a torma (10. ára), a irs, a fás azsarózsa; gyökérsarjról a málna, a szeder, a homoktövis, a álványfa, az ecet- 9. ÁB RA A kardvirág hagymagumóján 20 30 fiókgumó is fejlődhet 10. ÁB RA A torma húsos gyökérzete magától terjed a talajan. Szaporításkor fölszedjük, az oldalgyökerektől megtisztítjuk, és a gyökérdugványokat egyenként elültetjük 11
11. ÁB RA A tősarjak szétosztásával a legtö évelő növény szaporítható 12. ÁB RA fa, a gyökértörzs feldaraolásával egyes nősziromfajok. Indanövény, tősarj, sarjhagyma. A természetes szaporodást szolgáló vegetatív növényi szerveket az anyanövényről való leválasztás után elültetjük, és új egyedekké neveljük. Indanövényről szaporítjuk a szamócát, tősarjakról például a japánirset, a mogyorót, a kövirózsát, a legtö évelő virágot (11. ára), sarjhagymáról (ulilliről) egyeek között a téli sarjadékhagymát, néhány liliomot. Szár (hajtás, vessző). A növény föld feletti szilárdító rendszere a vegetatív szaporítás legáltalánosa alapanyaga. Az anyanövény vesszejét, hajtását lehajlítva, ujtással szaporítható töek között a szőlő, a mogyoró, a fűzfélék, a liliomfa, az iszalag. A leválasztott, feldaraolt vesszőől úgynevezett fás dugvány készül. Ezzel szaporítják a legtö díszcserjét, a riiszkeféléket, a nyárakat és füzeket. A megfásodás kezdetén levő szárrészől, félfás dugvánnyal szaporíthatók például a fenyőfélék, a aérmeggy, az örökzöld kecskerágók; a még teljesen zöld hajtásrésszel, zölddugvánnyal egyeek között a muskátli (12. ára), a gyöngyvesszők, a nyáriorgonák, a loncok. A hajtásokat és a vesszőket oltásra, tehát másik növénnyel való összenövesztésre is használják. Levél és levélnyél. Számos növény leválasztott levele megfelelő közegen önálló 13. ÁB RA Muskátli hajtásdugvány A tigrislevél (szanzevieria ) feldaraolása levéldugványozáshoz 12
egyeddé fejlődik. A növény asszimilációját szolgáló levélen ilyenkor járulékos gyökerek és rügyek képződnek. Levéldugványozással szaporítják például a tigrislevelet (13. ára), egyes egóniákat, levélnyél-dugványozással az afrikaiiolyát. Rügy. A levélhónaljan képződő hajtáskezdeményt önmagáan is használják úgynevezett rügydugványozásra. A legygyakori szaporításmód, amelyen hasznosítják, az oltás sajátos válfaja, a szemzés. Ilyenkor egy-egy rügyet (szemet) ültetnek át egy másik növényre vagy növényi részre, és összenövesztik azzal. Sejt, szövet. Steril, laoratóriumi körülmények között, kémcsően, lomikan, mesterséges táptalajon akár egyetlen sejtől, különöző növényi szövetekől (például a hajtás-tenyészőcsúcsól) is lehet új egyedet nevelni. Ezt a lehetőséget használják ki a mikroszaporításnál (szövet- és szervtenyészeteknél), így állítanak elő egészséges, új növényeket. A témáról kissé részleteseen a legutolsó fejezeten, a Különleges szaporításmódok között írunk. A módszer a kertészeti növényeknél rohamosan terjed, és forradalmi változásokat eredményezett a szaporítóanyag-termesztésen. Járulékosgyökér- és rügyképződés Az ivartalan szaporítás során felhasznált növényi rész úgy újul meg, hogy pótolja hiányzó szerveit, leggyakraan a gyökereit, esetenként járulékos rügyeket is hoz. A gyökeresedés és a rügyek kihajtása után új csemetét kapunk. Viszonylag egyszerű a dolgunk, ha a természetes ivartalan szaporodás szerveit mint amilyenek a hagymák, a gyökeres sarjak választjuk le és ültetjük el. Ezek, ha kedvező körülmények közé kerülnek, rendszerint különöse eavatkozás nélkül megújulnak és fejlődnek. Számos növény hajtásáan, a föld felszíne fölött is vannak gyökérkezdemények. Ezek részen rejtve maradnak a kéreg alatt (például a riiszkén), másokon jól láthatóak (például a szoafutókán). Talaja, víze kerülve az ilyen gyökérkezdemények növekedni kezdenek, s rövidesen ellátják a szárat vízzel és ásványi anyagokkal. A legtö dugványon, ujtványon járulékos gyökerek alakulnak ki. Járulékos gyökerek lágyszárúakon tönyire a őrszövet alatti sejtrétegekől, fás növényeken pedig a háncs tájékáról vagy a háncs és a farész találkozási helyéről, a kamiumól erednek. A járulékos gyökerek képződése összetett folyamat, amelyet hormonok szaályoznak és a hajtáscsúcsan lévő auxinok indítanak el. Leegyszerűsítve az történik, hogy amikor a dugványt az anyanövényről levágjuk, megontjuk a hormonok egyensúlyát. A lefelé áramló auxinok a dugvány alapi részén felhalmozódnak, elindítják a gyökérkezdemények kialakulását. A folyamata késő más hormonok és anyagcseretermékek is ekapcsolódnak. A gyökérképződés sok tápanyagot igényel. A kialakult gyökérkezdemények növekedésnek indulnak, áttörik a őrszövetet, majd a talaja, a közege hatolva ellátják a növényt vízzel és tápanyagokkal. A gyökeresedést mesterségesen előállított auxinokkal (például indol-ecetsavval) vagy auxin hatású vegyületekkel (1-naftil-ecetsavval, 1,3-indolil-vajsavval) serkenthetjük. A járulékos (adventív) rügyek is tönyire sezés nyomán keletkeznek, a rendestől eltérő helyeken: gyökéren, száron, levélen fejlődnek. A járulékos rügyekől hajtanak a gyökér- és tősarjak. A szervátültetés (transzplantáció) A leválasztott növényi rész (rügy, hajtás, vessző) egy másik növényen ejtett sere helyezve összeforrad, majd az átültetett 14. ÁB RA A rózsaoltványon jól látható az oltás helye, alatta az alany, fölötte a nemes rész 13
15. ÁB RA (transzplantált) rész tová fejlődik. Ez a művelet az oltás. Szervátültetéskor az összeillesztett két rész szövetei hegszövetet, kalluszt hoznak létre, ezután kapcsolat létesül a szállítószövetek között. A transzplantáció sikere a két növényfaj vagy -fajta tulajdonságaitól, rokonsági fokától, korától függ. A gyökeres vagy még gyökér nélküli növényi rész, amelyre oltunk, az alany; az oltott rész a nemes; az egyeforradt két növény együtt az oltvány (14. ára). Az oltás lehetőségéről, az összeforrás esélyeiről az Oltás, szemzés című fejezeten részletesen írunk. BErEndEZéSEK, KöZEgEK, EdényEK c) d) a) ) A növényszaporítás kényes művelet. Körülményeit, helyét, idejét gondosan válasszuk meg! A kézi munkákat (például a magtisztítást, dugványvágást, oltást) olyan munkaasztalon végezzük, amelyhez nem kell lehajolnunk, különen megfájdul a derekunk, a hátunk. Gondoskodjunk jó megvilágításról, hiszen fontos, hogy a magvakat, az aprólékos oltási műveletet jól lássuk. Tartsuk tisztán a munkahelyet, az eszközöket! A szaporítást gyakran az orvosi eavatkozáshoz hasonlítják. Ez ugyan enyhe túlzás, ám a higiéniai szaályokat feltétlenül tartsuk e! Nagyon fontos, hogy az egyes műveletek után tisztítsuk meg a szerszámokat, úgy tegyük el őket. Legyen tiszta a kezünk, ennek különösen a kényes magvetéseknél, az oltásoknál van jelentősége. Az edényeket, cserepeket ugyancsak mossuk el. Az anyagokat és az eszközöket készítsük elő úgy, hogy a munka során minden, ami szükséges, kéznél legyen. Gyakran kell gyorsan dolgoznunk (mint például zölddugványozáskor, hogy a dugványok ne hervadjanak el), ilyenkor különösen jól szervezzük meg a munkát (15. ára)! Ha jo híján kénytelenek vagyunk a lakás konyhájáan dolgozni, előtte és utána alaposan takarítsunk ki, az asztalt hipós oldattal mossuk le! f) Zölddugványozáshoz előkészített anyagok és eszközök a) szaporítóláda, homokkal töltve, ) hajtások, c) öntözőkanna vízzel, d) jeltálák, e) éles kés és fenőkő, f) gyökereztető hormon e) A szaporítás helye A fűtött üvegház, fóliasátor vagy melegágy ideális hely a kényes magvetések, a palántanevelés, a zöld- és félfás dugványozás, a kézenoltás számára. Ezt azonan kevés hoikertész engedheti meg magának. Már kaphatók könnyen összeszerelhető, a kerten felállítható, úgynevezett hoi üvegházak, ezek azonan nem olcsóak (16. ára). A fűtést a lakás központi fűtése vagy egyedi kis kazán, kályha szolgáltatja. 14
A váz nélküli fóliát földdel rögzítjük, ez egyszerűen megvédi a magvetést, gyökereztetőt (17/d ára). Fűtés nélküli üveg- vagy fóliaházat magunk is készíthetünk (17. ára); a arkácsújságok, lakerendezési lapok gyakran hoznak ilyenről leírást. Az egyszerű fóliasátrakról A dugványok gyökereztetése című fejezeten írunk. Szaporítószekrényt, úgynevezett hidegágyat a kerten házilag is készíthetünk. A ház védett, déli oldalán állítsuk föl! Ássunk 75 150 cm-es, fél méter mély gödröt. Oldalfalát téglával falazzuk föl, majd töltsük meg 30 cm vastagon jó kerti földdel. Az oldalfalra építsünk deszkakeretet: az ágyás északi oldalán 25-30, a délin 20-25 cm magasat, a két rövide oldalon ennek 16. ÁB RA Készen kapható hoi üvegház 17. ÁB RA c) a) 60 cm 50 cm 180 200 cm 450 600 cm 20 30 cm ) 60 70 cm 100 cm 15 20 cm d) 100 cm Házikerti fóliás erendezések a) növények soronkénti védelmére szolgáló fóliaalagút, ) fóliaágy szerkezete, c) fóliasátor szerkezete, d) váz nélküli fóliatakarás 18. ÁB RA Hidegágyat házilag is készíthetünk védett fekvésen, deszkafallal, alakkerettel 15
megfelelően lejtőset. Az a célunk, hogy a keretre helyezett üveg- vagy fóliaorítású alak dél felé lejtsen (18. ára). Ez a napfűtéses ágyás kora tavasztól késő őszig jó szolgálatot tehet. Nádól, lécekől árnyékolót is készítsünk hozzá, hogy szükség esetén a tűző naptól védjük a növényeket. Kise szaporítószekrényt a kényese magvetések, dugványok számára üveglapokól vagy szaporítóládára helyezett mini fóliaalagúttal ugyancsak házilag is összeállíthatunk. Ilyen alkalmatosságot a vetőmagoltokan árusítanak készen. A szaporítóágyak öntözéséről késő részletesen írunk. A szaporítás közegei A szaporítás során a fiatal kis növény két közeggel érintkezik: a levegővel és a talajjal. Növekedése, fejlődése ennek megfelelően függ a levegő hőmérsékletétől, páratartalmától, a talaj hőmérsékletétől, nedvességétől, levegőzöttségétől és kémhatásától. Szaadföldön ezek a tulajdonságok igen változóak, a termesztő-erendezéseken viszont a közegeket megválaszthatjuk, illetve szaályozhatjuk. Vegyük figyeleme, hogy minél érzékenye, kényese a növény, annál pontosaan kell eállítanunk például a páratartalmat, a kémhatást, a nedvességet. 19. ÁB RA A dugványok homokan jól gyökeresednek A termőtalaj. Szaadföldön a magvak, palánták, hagymák, fás dugványok, ujtványok természetes termőfölde kerülnek. Ennek minőségét, tápanyagtartalmát, levegőzöttségét, nedvességtartalmát műveléssel, trágyázással, öntözéssel javíthatjuk. Termesztő-erendezéseken, zárt helyiségen a termőtalajt a növény igényeinek megfelelően választhatjuk meg; eszerint vásároljuk, érleljük, keverjük. A homok a legolcsó gyökereztető közeg, könnyen eszerezhető. A kertészek régóta használják dugványok gyökereztetésére a nagy szemcséjű (0,3-1,0 mm-es), mosott folyami homokot (19. ára). A különöző földkeverékeknek fontos alkotórésze, mert jó szerkezetet ad. A ányahomok apró szemcséjű és sok agyagot tartalmaz, ezért csak akkor használjuk, ha nincs más. A homokot mosással tisztítsuk meg az iszap- és agyagrészecskéktől, a szerves szenynyeződésektől. Három-négyszeres menynyiségű vizet öntsünk rá, s alapos keverés után a leülepedett kvarcszemcsékről öntsük le az oldódó agyagos részeket. Ezt mindaddig ismételjük, amíg a homokra öntött víz a fölkeverés és az ülepedés után tiszta nem marad. A homok víztartó képessége gyenge, túlöntözve pedig különösen a ányahomok levegőtlenné válik. (Bányahomokot csak ott ajánlott használni, ahol a nagy szállítási költségek miatt a folyami homok nehezen hozzáférhető. Szemcsenagysága kise, az iszaptartalma nagyo, könnyeen válik tömődötté, ennél fogva levegőtlenné, ph-értéke is változó lehet. Sokszor tartalmaz túl sok meszet, káros ásványi sókat, amelyek közül a vas és az alumínium vegyületei veszélyesek a fiatal, érzékeny növények számára.) A tőzeg laza szerkezetű, rostos, szálas anyag. Nagy mennyiségű vizet képes fölvenni, s még így is kellően levegős marad. A dugványok nagyon jól gyökeresednek enne. Önmagáan vagy keverékeken használatos. A fehér tőzeg (amely valójáan világosarna színű) szálasa, rostosa szerkezetű, savanyú (4 4,5 ph) kémhatású. A hangafélék, erikák gyökereztetéséhez ezt használjuk. Ilyen minőségű nálunk a hansági (osli) tőzeg (virágüzleteken lehet kapni). A sötétarna színű, úgynevezett fekete tőzegen a természetes leomlás már előrehaladotta, szerkezete sem olyan jó, 16
20. ÁB RA Orchidea kőzetgyapotan kémhatása pedig közelít a semlegeshez. Kevésé levegős, víztartó képessége azonan jó. Keverékeken használható, a készen kapható virágföldeknek is alkotórésze. A komposzt házikerten kerti és háztartási hulladékól könnyen előállítható. A földszerűen érett, idegen vagy mérgező anyagot nem tartalmazó komposzt nagyon értékes tápanyag a növények számára. Szerkezete, szerkezetjavító hatása jó, kémhatása közömös vagy enyhén lúgos. Különleges, igen értékes komposzt az Ökomusz, amely kizárólag egy orászati melléktermék, a törköly felhasználásával készül. Rendkívül magas a szervesanyag-tartalma, s ez a stail szerkezeten kívül víz- és tápanyagmegőrző képességet kölcsönöz az anyagnak. Ennek köszönhetően alkalmas a talaj szervesanyag-hiányának pótlására, iológiai aktivitásának fenntartására, jelentős mértéken helyettesítheti a műtrágyákat. A törkölyön kívül nincs még egy io anyag, amelynek ilyen nagy az energiatartalma. A szőlőmag értékes eltartalmának fizikai feltárása után a mikroorganizmusok hatására a tápanyagok a növények számára könynyen felhasználható állapota kerülnek. A marhatrágyaföld humuszan gazdag, jó szerkezetű, kémhatása közömös. A földkeverékek megízható tápanyagforrása, általáan 20-40% arányan tartalmazzák. A lomföldeket a fenyő- és akácerdők avarjáól gyűjtik, a savanyú talajt igénylő növények szaporítására használják. A gyepszintföld az édesfüvű rétek gyökérzónájáól vagy a pillangós takarmánynövények tarlójának feltöréséől származik. Tartósan jó szerkezetű, lúgos kémhatású. A lomföldek és a gyepszintföldek felhasználását azonan természet- és környezetvédelmi megfontolásól jó tulajdonságaik ellenére is kerüljük! A talaj nélküli, tápoldatos termesztés (vízkultúra) során is szükség van a növényeket rögzítő közegre. A talajt mosott folyami kavics, perlit, kőzetgyapot helyettesíti. A tápanyagokat tápoldattal pótoljuk. A perlit a vulkáni eredetű, savanyú kőzet, a riolit sajátos formája. A kertészeten használt, úgynevezett expandált perlitet őrléssel és hevítéssel állítják elő. A kőzetanyag kémiailag kötött vizet tartalmaz, amely a részecskéket fehér, könnyű szemcsékké puffasztja, közen a térfogata 15 20-szorosára nő. Látványa, tapintása a pattogatott kukoricáéra hasonlít. A magas hőmérséklet hatására sterillé válik. Felülete nagy, jó víztartó, sok levegőt tartalmaz és tiszta, fertőzésmentes. Kemokultúrákan, szaporítóközegen, palántanevelésre kiváló anyag. Könnyen fölmelegszik és nagy gyökértömeg fejlődik enne. A kőzetgyapotot ugyancsak hevítéssel állítják elő, mégpedig azaltól és más ásványi anyagokól. A perlittel szemen előnye, hogy textilszerű, nem esik szét, szilárd, méretre vágható (20. ára). Használatakor nincs szükség tenyészedényre; tápkockát, cserepet, konténert is helyettesít. A kókuszrost mind népszerű a vízkultúrás szaporítóközegek között. Terjedését annak köszönheti, hogy jó szerkezetű, kiváló a víztartó képessége, alacsony a sótartalma, semleges a ph-ja. Továi előnye, hogy újrahasznosítható, nem terheli a környezetet. Szélsőséges körülmények között is kiváló szaporító- és termesztőközeg. A szaporítás során gyakran keverékeket használunk. Homok és tőzeg keveréke. Tőzeggel sokat javíthatunk a könnyen hozzáférhető, olcsó homok tulajdonságain. Általáan fele-fele arányú a keverék; ez eléggé levegős és jó a víztartó képessége. Tőzeg és perlit keveréke. Mindkét közeg önmagáan is kellően levegős, jó a víztartó képességük. A tőzeg szálas, rostos anyaga javítja a keverék szerkezetét. Általáan 4-8 rész perlithez kevernek egy rész tőzeget. Mindkét anyag eléggé drága. Igényes növények gyökereztetésére érdemes használni. 17
21. ÁB RA 22. ÁB RA A kerti munkák során leggyakraan 6 12 cm átmérőjű cserepet használunk termesztőedények A magvetéshez, a dugványozáshoz, a kézenoltáshoz rendszerint cserepeket, valamilyen kise edényt, tápkockát vagy szaporítóládát használunk. Ezek az ágyásos vagy más, nagyo felületű szaporítással szemen kis helyen elférnek, elkülöníthetők, könnyeen kezelhetők, mozgathatók. Vegyük sorra, melyek is a szaporítás során leggyakraan használt cserepek, ládák. A cserép a leginká elterjedt termesztőedény (21. ára). Koráan égetett agyagcserepet használtak, ezt ma mindinká kiszorítja a műanyagól készült. Az agyagcserép súlyos, viszont előnye, hogy stail. Anyaga porózus, ezáltal valamivel hamara kiszárad enne a föld, mint a műanyag cserépen, s ez izonyos eseteken hasznos lehet (kise a túlöntözés veszélye). A tömegén kívül legnagyo hátránya az, hogy törékeny és nehezen tisztítható. A műanyag cserepet könnyű elmosni. Az általánosan használt cserép felső átmérője és magassága azonos. A pálmákat, a fenyőoltványokat rendszerint magasa, A mélyen gyökerező növényeket ültessük pálmacserépe úgynevezett pálmacserépen nevelik (22. ára). A cserép méretét a felső átmérővel jelölik, így például palántanevelésre a 8-10-es méretűt használják. Nemcsak kör, hanem négyzetes keresztmetszetű műanyag cserepeket is készítenek. Ezekkel jo a helykihasználás, tö föld fér el ennük, mint az oldalhosszúságukkal megegyező átmérőjű, kör alakúakan, továá iztosaan állnak, stailaak. A cserép alján vízelvezető nyílás van, a műanyag cserepekén általáan tö is. Ez feltétlenül szükséges, sőt, a nagyo cserepek aljára jó vízvezető kavics- vagy sóderréteget tegyünk, hogy izonyosan eltávozzon a fölösleges öntözővíz. Az új agyagcserepet használat előtt néhány órára áztassuk tiszta víze, különen a növény talajáól szívja el a nedvességet. Házikerti szaporításhoz, növényneveléshez töféle cserepet szerezzünk e: például 5-6-os dugványcserepet, 8-10-es vagy 10,5-12-es átmérőjűt palántaneveléshez és átültetéshez, néhány nagyoat pedig a kényese növények, szoai virágok továneveléséhez. 23. ÁB RA A műanyag konténerek sokféle méreten, alakan, különféle anyagól készülnek 18
24. ÁBRA 25. ÁBRA A tőzegtaletta víz hatására 4-5-szörösére duzzad 26. ÁBRA Egyszerű salonokkal házilag is készíthetünk tápkockát A konténerek hajtatáshoz, valamint faiskolai készáru neveléséhez használt műanyag edények, erőse fóliazacskók (23. ára). Rendszerint szürkék vagy feketék, fényátnemeresztők. (Az ilyen edényen vásárolt növényről mielőtt a végleges helyére ültetnénk a konténert, a zacskót el kell távolítani.) Tejfölöspoharat vagy más, a háztartásól származó műanyag edényt is használhatunk palántanevelésre. Ezeket előzőleg alaposan mossuk el, és az aljukat ollóval vagy megforrósított szöggel lyukasszuk ki! (A vágott rés nem elegendő.) A tápkocka, a gyepkocka átmenet a talaj és a tenyészedény között. A tápkockák préselt földkeverékől készülnek. Akkor jók, ha a mozgatás, átrakás során nem esnek szét, tehát elég szilárdak (24. ára). A gyepkockát gyeptörésől készítik, s elsősoran a kaakosok (uorka, dinnye) szaporításához használják. A kőzetgyapot tápkockák a legkülönfélé méretűek. Ezek csak elnevezésüken tápkockák, mert tápanyagot nem tartalmaznak. A tőzegcserép kiültetés után segíti a növények fejlődését 19
27. ÁB RA 29. ÁB RA 60 cm 6 cm 30 cm Hagyományos szaporítóláda, fáól A papírcserép zöldség- és virágpalánták nevelésére egyaránt alkalmas 28. ÁB RA A palántanevelő tálcák anyaga papír, haszivacs vagy szilárd műanyag. Előnyük, hogy kis helyen sok palántát nevelhetünk ennük (28. ára). A különleges és nagyon apró magvak vetésére kisméretű magtálakat, magcsészéket ajánlunk. Anyaguk égetett agyag vagy fajansz. A szaporítóláda a magvetés, tűzdelés, levél- és zölddugványozás leggyakraan használt edénye. Készülhet fáól vagy műanyagól. A hagyományos láda fáól van, mérete 60 30 6 cm (29. ára). A műanyag ládák általáan mélyeek, előnyük, hogy tartósaak, könnyen kezelhetők, tisztán tarthatók. Eszközök és szerszámok a szaporításhoz Palántanevelő tálcák A tőzegtaletták víz hatására megduzzadnak. Beléjük a magot, a palántát a már előre megjelölt helyre vetjük, illetve ültetjük (25. ára). Tönyire a dísznövénytermesztésen alkalmazzák őket. Tőzegcserepet, papírcserepet mind gyakraan használnak palántanevelésre. Ezek az edények a talajan elomlanak, tehát a ennük fölnevelt növénnyel együtt elültethetők. A tőzegcserép alapanyaga rostos és lehetőleg savanyú tőzeg, ligninrost, valamint a növényre ártalmatlan ragasztóanyag (26., 27. ára). A kise munkákhoz, tehát például a szokásos házikerti magvetéshez vagy néhány dugvány, oltvány elkészítéséhez, fölneveléséhez majd' minden háztartásan, kertes házan akad megfelelő fölszerelés. Nem árt azonan, ha eszközeink, szerszámaink jó minőségűek, tartósak. A magetakarítás eszközei A termések nagy részét (paprika, paradicsom, uorka, körömvirág, gyűszűvirág, porcsinrózsa) kézzel, egyenként szedjük. Más növények termését a szárrésszel együtt, éles késsel vagy ollóval levágjuk. Ilyenek a könnyen pergő vagy apró magvú zöldségfélék (retek, fejes saláta, sárgarépa, petrezse- 20
30. ÁB RA a) ) Magtisztításra göm- (a) és résrostát () használjunk lyem, hagyma), virágok (petúnia, paprikavirág, nyáriciprus, őszirózsa). A pergő magvú termések alá valamilyen edényt, papírtasakot tartsunk a szedéskor. Szárításkor a termést terítsük ponyvára, vagy ha nem apró a magja, szellős tüllzsákan függesszük föl. A száraz terméseket rostálással, szeleléssel tisztítsuk, így válasszuk el a magot a uroktól és a szármaradványoktól. A göm- és résrosták zöldség- és virágmagvak tisztítására alkalmasak (30. ára). A zöldségnövények húsos termésének magját késsel válasszuk el, úgy, hogy a termés fogyasztható részét (például a paprika húsát) étkezésre, tartósításra még fel tudjuk használni. Az áztatással elválasztható magvakat, az uorkát, a paradicsomot, a tökféléket műanyag tálakan, kádan mossuk ki. A tisztított, száraz mag tárolásához készítsünk elő tiszta papírzacskót. Ezt alufóliával éleljük vagy polietilén tasakkal orítsuk. A zacskókat tűzőgéppel, ragasztóval zárjuk le, a fóliát hegesszük géppel vagy vasalóval. Ügyeljünk arra, hogy a magvakat minél kevese levegő érje. Magtárolásra jól használhatók a ajonettzáras üvegek. A csavartetős üvegek ugyancsak alkalmasak, ám ezek záródását még fóliával is javítsuk. A zacskóra, az üveg címkéjére puha grafitceruzával minden adatot írjunk fel. Ez jól látható, és akkor sem mosódik el, ha nedvesség éri. A legfontosa adatok a faj és a fajta neve, a gyűjtés ideje, a csíráztatási próa eredménye. 31. ÁB RA A kemény magvak (hüvelyesek) forrázásának eszközei Az üzleten vásárolt magvakat eredeti csomagolásukan, száraz körülmények között, esetleg polietilén zacskóa csomagolva vagy jól záródó üvegedényen tároljuk a vetésig. Ellenőrizzük a mag érvényességi (szavatossági) idejét! A vetés előtti csíráztatáshoz itatós- vagy szűrőpapír, polietilén tasak szükséges. A vetést megelőző áztatáshoz legyenek kéznél üveg- vagy műanyag tálak, edények. A forrázáshoz készítsünk elő szitát és hőálló edényt (31. ára). A magvetés eszközei A szórt vetés könnye, egyenletese, ha a magvakat műanyag vagy kartonlapra teszszük és a lapot enyhén ütögetjük. Kis felületen, cserépen, ládáan fáól készült tapogatóval tömörítsük a közeget (32. ára). Az apró magvak vetését, hogy 21
32. ÁB RA 34. ÁB RA A föld vetés előtti tömörítése lapogatóval 33. ÁB RA Sorolóráccsal jelöljük ki a sorokat 35. ÁB RA ) a) Az apró magvak vetését üveglappal takarjuk Egyszerű tűzdelő- (a) és ültetőfa () ki ne száradjon, üveglappal (33. ára) vagy papírral, fóliával takarjuk. A sora vetést a sorok kijelölésével kezdjük. Szaporítóládához használjunk sorolórácsot (34. ára), szaadföldön pedig sorolóhengert, sorhúzó kapát, sorolót. A jó soroló fogai állíthatók, így különöző tenyészterületű növények sorjelölésére alkalmas. A mérőszalag és a kertészzsinór a pontos, egyenes sorok jelölésének eszköze. Szaadföldön a talaj tömörítésére hengert használjunk. Nagyo területen vethetünk egyszerű vetőgéppel vagy precíziós Niex kézi vetőgéppel. A kézi vetést gerelyével takarjuk, tömörítsük. A tűzdeléshez egy ceruza alakú és vastagságú tűzdelőfát magunk is kifaraghatunk. Ültetőfa (35. ára) készen is kapható, műanyagól vagy fémől. Ha magunk készítjük, ügyeljünk arra, hogy sima, szálkamentes legyen. Az elvetett, elültetett növénysorokat, ágyásokat fáól, műanyagól készült jelfákkal jelöljük meg. A jelfákra puha grafitceruzával írjunk, mert azt nem mossa le a víz. A sorokról, ágyásokról készítsünk térképet. Az ápolási munkák kezdetekor tudnunk kell, hogy melyik növény kelését mikorra, melyik soról vagy ágyásól várhatjuk. A cserépe, szaporítóládáa vetett magvak takarására használjunk aprómorzsás földet. A takaróföldet rostálással készítsük el. E célra ármely 1-3 mm lyukméretű rosta megfelel. A magvetések öntözéséhez kis intenzitású szórófej (6-7 liter/óra) vagy rózsával ellátott öntözőkanna szükséges. Az apró 22
36. ÁB RA Az apró magvakat szűrő- vagy itatóspapíron keresztül öntözzük 37. ÁB RA 38. ÁB RA a) ) c) A talajlazítás és gyomirtás eszközei szaadföldön a) kézi kapa, ) kézi kultivátor, c) tolókapa magvakat itatós- vagy újságpapíron keresztül öntözzük, hogy ne mosódjanak ki (36. ára). Szaadföldön a magvetések talajlazítására, gyomirtására kapákat, kultivátorokat használunk. Az egyszerű kapákat, kézi kultivátorokat, tolókapákat a gyomosságnak, a talajszerkezetnek és a sortávolságnak megfelelően válasszuk ki (37. ára). Az ásóvilla és az ásó a hagymák, gumók, rizómák fölszedésének is eszköze A vegetatív szaporítás szerszámai A rizómák, gumók, fiókhagymák a talajan fejlődnek. Fölszedésükhöz ásó, ásóvilla szükséges (38. ára). Tárolásukra szellős zsákok, faládák szolgálnak. A ujtás és a dugványozás két legfontosa eszköze az éles kés és a jó metszőolló. Kise mennyiség szaporításához egyenes 39. ÁB RA a) ) c) d) e) f) g) h) i) Kések dugványvágáshoz, szemzéshez, oltáshoz a) és ) kacor, c) dugványvágó kés, d), e) és f) oltókés, g) és h) szemzőkések, i) kétpengéjű sípolókés 23
40. ÁB RA A kést fenőkőre fektetve, körkörös mozgatással fenhetjük élesre 41. ÁB RA Metszőolló. Vásároljunk jó minőségű, kéze illő szerszámokat! 42. ÁB RA Idős fák átoltásakor használjunk fűrészt élű, jó minőségű konyhakés is megfelel, ám az igazi mégiscsak a kertészkés, vagyis az oltókés. Minden oltás alapeszköze az éles oltókés (39/c ára). A kés pengéje jó minőségű acélól készül, éle egyenes, ami a sima, egyenes metszlapvágáshoz szükséges. A héj alá oltásokhoz a héj felnyitására a penge végén levő tűrő szolgál, de enélkül is készülhetnek oltókések. A kés méretét általáan a nyél centiméteren mért hosszúságával adják meg. Célszerű jól kéze illő, kezünknek megfelelő méretű, kényelmes fogású kést választani. Az oltókés pengéjének éle egyenes, emiatt a szemzésekhez nem előnyös. A szemzőkés éle enyhén ívelt, s a penge végén mindig található tűrő, a tűrőt azonan a nyél másik végén is elhelyezhetik (39/e ára). A szemzőkést inká csak szemzésre használják, oltáshoz nehéz vele jó metszlapot vágni, mert rövide, mint az oltókés. A méretét ugyanúgy adják meg, mint az oltókését. A kacor nagyo, erőse kés, pengéje ehajlik, ennek megfelelően a nyél is töé-kevésé ívelt (39/a ára). A fűrésszel vágott seek peremének lesimításához kacort, annak hiányáan oltókést is használhatunk. A kacor jó szolgálatot tehet vesszők, gallyak lemetszése, illetve törzsnevelési munkák során is. Az oltó- és szemzőkéseket csak egyik oldalukról élezzük. A megnedvesített fenőkőre fektessük a pengének azt az oldalát, amelyiken a kinyitásra szolgáló, a körömnek készített vájat található. A fenőkövön a kést körkörös mozgatással fenhetjük élesre (40. ára). A jó kés orotvaélességű. Ezt az állapotot új késsel hossza idő alatt lehet elérni, késő viszont már csak utánélezésre van szükség. Fenéskor a pengét ne emeljük meg, mert akkor hirtelen éle lesz. A ma eszerezhető fenőkövek általáan két részől állnak: az egyik oldaluk durvá, a másik finoma. Fenés előtt a követ állítsuk víze, s a kést nedves kövön élezzük. A penge élén képződött sorját fenőszíjon simíthatjuk le (nadrágszíj, őröv is megteszi, amelyet azután munka közen is használhatunk utánélezésre). A késeket használat után mindig tisztítsuk meg a rárakódott szennyeződéstől, fenjük élesre, s úgy tároljuk a következő alkalomig. A szaporításhoz éles metszőolló (41. ára) is szükséges. Részen a dugványok, az oltóvesszők szedésére és feldaraolására használjuk, egyes oltásmódoknál azonan a nem túl vastag alany visszametszéséhez is szükséges. Az ollót is tartsuk mindig tisztán és élesen. Az élezéshez szedjük szét, s a pengét a késekhez hasonlóan élezzük. Fűrészre az időse fák átoltásakor, az ágak, törzsek csonkolásakor van szükség. A könnyű, nem túl hosszú, revolverfogantyús, kettős iduna fogazású fűrészek legal- 24
a) 43. ÁB RA 44. ÁB RA ) a) ) c) d) d) c) e) A hasítékoltás eszközei a) erős kés az alany ehasítására, ) hasítóék, c) feszítőék, d) faunkó kalmasaak e célra (42. ára). A fűrész is legyen mindig éles. Élezéshez reszelőre van szükség. A fogak széthajtogatásáról se feledkezzünk meg, különen a fűrész megszorul. A hasítékoltásokhoz oltóékek szükségesek. A hossza élű ék az ágak hasítására, a rövide a hasíték szétfeszítésére alkalmas (43. ára). Ma már ritkán használják ezeket a szerszámokat. Házilag vagy megrendelésre sokféle egyéni formáan készíthetők. A Plesa-féle oltógép kézi változata (44. ára) fogószerűen működik, két nyele műanyagól készül. A vesszőt kemény műanyag vályúa helyezzük, majd a nyelek összeszorításával a vesszőre sajátos alakú pengét nyomunk, egészen annak átvágásáig. A cserélhető, éles penge az alanyan és a nemesen is ugyanazt a jellegzetes profilt vágja ki, s a két komponenst a vágás után összeillesztjük. Csak akkor használható, ha az alany és az oltócsap azonos vastagságú. Kiváló eszköz szőlő oltására és gyümölcsfák párosítására. Kezdőknek különösen előnyös, mivel a nagy gyakorlatot igénylő metszlapvágás tudományának elsajátítása nélkül is eredményesen lehet ezzel a készülékkel oltani. A Plesa-2 kézi oltókészülék a) vágóél, ) vesszőtartó, c) alapnyél, d) mozgatható nyél, e) az alany és a nemes helyes összeillesztése Serkentőszerek, segédanyagok Gyökeresedést serkentők. Folyékony, illetve por alakú serkentőszereket vásárolhatunk vagy házilag is készíthetünk a dugványok számára. A jelenleg kereskedelmi forgaloman kapható készítményekről az 1. tálázat ad áttekintést. Amennyien úgy döntünk, hogy magunk keverünk gyökeresedést serkentő készítményt, a hatóanyagot finomvegyszereket forgalmazó vállalatoknál vagy laoratóriumokan szerezhetjük e. Ahhoz, hogy a hatóanyag oldott állapotan maradjon, az oldatnak legalá 50% alkoholt kell tartalmaznia. A hatóanyag koncentrációja fajonként változóan 0,1-1% között lehet. A 0,2-0,4%-os oldat a legtö növénynek megfelelő. Egy liter 50 százalékos alkoholos oldatot a következőképpen készíthetünk. A szükséges hormont 520 ml 96%-os alkoholan feloldjuk, eközen üvegottal kevergetjük, majd oldódás után desztillált vízzel egy literre egészítjük ki. Az oldatot sötét színű üvegen, hűvös helyen tároljuk. Fémedényt se az oldat tárolására, se kezelésére 25
A hazai forgaloman kapható, gyökeresedést serkentő készítmények (Schmidt és Tóth 1996 nyomán) Bioplant Kertészeti Laoratórium, 2000 Szentendre, Lehel u. 10. NES: 1-naftil-ecetsav IVS: 1,3-indolil-vajsav ne használjunk. Az oldat néhány hét után fokozatosan veszít hatásáól. A por alakú hatóanyagot talkummal is keverhetjük, ezzel egyszerű a kezelés. Talkumot gyógyszertáran, vegyszeroltan lehet kapni, szükség esetén azonan közönséges hintőpor is megteszi. A keverék úgy készül, hogy a talkum mennyiségéhez kimért kristályos hormont 96%-os alkoholan feloldjuk, majd oldódás után az alkoholos oldatot a talkumra öntjük, és azzal egyenletesen elkeverjük. Pépes, tésztaszerű anyagot kapunk. Egy kilogramm talkumhoz mintegy fél liter alkohol szükséges. Az alkoholos talkumos pépől az alkoholt mérsékelten meleg, fénytől védett helyen lassan elpárologtatjuk, majd száradás után szükség szerint a talkumot ismét porrá morzsoljuk vagy törjük és alaposan összekeverjük. Ez a keverék a készítéstől számított egy évig tárolható és használható. 1. TÁBLÁZAT Semiramis Gmk., 1052 Budapest, Mérleg u. 11. Név Hatóanyag Név Hatóanyag Incit - 1 0,1% NES talkuman Semiramis A 0,2% NES talkuman Incit - 2 0,2% NES talkuman Semiramis B 1 0,1% IVS talkuman Incit - 5 0,5% NES talkuman Semiramis B 2 0,4% IVS talkuman Incit - 8 0,8% NES talkuman Semiramis Komi 1 0,1% NES+0,5% IVS talkuman Semiramis Komi 1 0,1% NES+1,8% IVS talkuman Kötöző- és kenőanyagok az oltáshoz. A rafia néven közismert, természetes eredetű kötöző anyag a Madagaszkár szigetén élő Raffia rufia nevű pálmafaj háncsáól készül. Általáan a fás oltások kötözésére használjuk. Rafia helyett ma már inká hasonló jellegű, szálas, műanyag kötözőanyagokat használunk. Vastaga ágak, törzsek oltását kenderzsineggel vagy erőse műanyag zsineggel kötözhetjük. Szemzéshez, vékonya vesszők párosításához, kézenoltásokhoz elegendő a szupervinilől vagy polietilénől készült kötözőszalag. A rugalmas szupervinil használata előnyöse. A szalag általáan 1 cm széles és 25-30 cm hosszú, ez egy oltás vagy szemzés kötözéséhez elegendő (45. ára). Az oltás során kise-nagyo nyílt sefelületek keletkeznek, melyek könnyen eszáradhatnak, s ezzel rontják az oltás megeredésének esélyét. Az ilyen seeket és az 45. ÁB RA 46. ÁB RA Oltás kötözése polietilén szalaggal Kecskeláékezéssel készült oltvány kenése 26
oltás környékét kenés védi a kiszáradástól (46. ára). Az oltóviasz hidegen és melegen kenhető változatan készül. A hidegen kenhető oltóviaszok általáan előnyöseek, ezek a kézmeleg hatására kenhetővé válnak, a melegen kenhetőket pedig a szaadan is állandóan melegen, folyós állapotan kell tartani. Az oltóviasz méhviaszól, gyantáól, olcsó zsiradékól (például marhafagygyúól), esetleg valamilyen festékanyag hozzáadásával készül. Kereskedelmi forgaloman csak ritkán kapható megfelelő minőségű oltóviasz. Szükség esetén házilag is elkészíthetjük. A melegen kenhető oltóviaszhoz négy rész gyanta, egy rész méhviasz, egy rész lenolaj vagy marhafaggyú szükséges. A lassú tűzön felolvasztott gyantáa keverjük a méhviaszt, majd állandó kevergetés közen adjuk hozzá a lenolajat vagy a faggyút. Adhatunk hozzá kevés kormot is, ettől sötéte színű lesz, ami a kora tavaszi oltások számára előnyös lehet: az alatta levő növényi szövetek joan átmelegszenek. Ha az oltóviaszan a méhviasz arányát megkétszerezzük, hidegen is kenhetővé válik. Üvegházan végzett oltások, téli kézenoltások kenésére általáan paraffint használnak. A faiskolák számára nagyo egységeken színezett, esetleg gomaölő szert és hormonokat is tartalmazó paraffint (Skolvax, Rewax) hoznak forgaloma. Szükség esetén közönséges paraffin is megteszi, de ezzel óvatosaan ánjunk, mert az oltóparaffinok olvadáspontja valamivel alacsonya. Az olvasztott paraffint ecsettel kenve a szaadan végzett oltásokhoz is használhatjuk. Hátránya azonan, hogy hamar megdermed, s olyankor túl vastag a evonat. A hidegen kenhető oltóviaszokat kézzel vagy egyik végén laposra faragott faággal kenhetjük a sefelületre. A melegen kenhető oltóviaszokat a szaadan is tűz fölött, lehetőleg vízfürdően, 60-70 C-on kell tartani, felkenésükhöz ecsetet használhatunk. 27