A tanárképzés történeti hagyományai Magyarországon Pukánszky Béla Szegedi Tudományegyetem
Kétféle pedagógus szakma A felvilágosodás retorikája az alsóbb és felsőbb rétegek iskoláztatásáról. Kétféle pedagógus-szakma, kétféle tudás: 1. Gyakorlatias bölcsességek és 2. tudományosan megalapozott szakmai reflexió. Elkülönülő tudástartalmak és elkülönülő képzési rendszerek.
Tanítói kézikönyvek, neveléstanok Didaktika és methodika avvagy a' tanításnak közönséges tudománnya és a' tanítás módgyának tudománnya. Írta Lesnyánszky András, Nagy- Váradonn, Tichy János Könyvnyomtatóintézetében. 1832. Vezérkönyv az elemi nevelés- és tanításra. Vallási különbség nélkül minden tanítók s tanulók számára készült s a Magyar Tudós Társaság által másod rendű Marczibányi Lajos-jutalommal koszorúzott pályamunka. Írta Warga János, prof., s a Magyar Tudós Társaság levelező tagja. Budán, a Magyar Királyi Egyetem betűivel, a Magyar Tudós Társaság költségén. 1837-38. Népneveléstan. Írta Majer István esztergomi áldozópap és mesterképző intézeti tanár, táblabíró. Budán, a Magyar Királyi Egyetem betűivel, 1844. Tanítás-mód várasi, s falusi elemi iskola-tanítók és mesterképző intézetek használatára. Írta Rendek József, Esztergom főmegyebeli áldozó pap, s az esztergomi érseki mesterképző intézet tanítója és táblabíró. Pesten, Emich Gusztáv sajátja, 1846.
Általános neveléstan. Dr. Peregriny Elek, a Magyar Akademia lev. s a Pesti. Kir. Egyetem Bölcsész Karának bekebelezett tagja. egy finevelő intézet igazgatója által. Pesten, nyomatott Trattner Károlynál, 1864. Neveléstudomány. Műveltebb közönség számára. Írta Garamszeghy Lubrich Ágost m. k. egyetemi tanár. Harmadik kiadás, Budapest, 1878. Nyomatott a Hunyady Mátyás Intézetben. A neveléstudomány kézikönyve. Írta Felméri Lajos. Második, javított kiadás, Budapest, Eggenberger-féle Könyvkereskedés, 1890. Neveléstan. Bevezetés az iskolai nevelés munkájába. Írta: Imre Sándor. A Studium kiadása, Budapest, 1928. Az oktatás elmélete. Írta: Prohászka Lajos. Kiadja az Országos Középiskolai Tanáregyesület, Budapest, 1937. Bevezetés a neveléstudományba. Írta: Weszely Ödön. Budapest, 1923
Eltérő képzések: Tanítóképzés 1. Norma-iskolához kötött, tanfolyami szintű tanítóképzés. (1770-es évek közepétől az 1840-es évek végéig.) 2. Középfokú tanítóképzés. (1828-tól 1959-ig.) 1868: 3 éves, 1882: 4 éves, 1923: 5 éves képzés. 3. Felsőfokú tanítóképző intézetek 1959-től, tanítóképző főiskolák: 1975-től. 1995: a képzési idő 4 évre emelkedik.
Középiskolai tanárképzés Előkép: a 1 7. századtól a 19. század közepéig collegium repetentium 9 éves tanárképzés! (Mösch Lukács, 1695.) A pedagógia a katolikus lelkészhallgatók képzésének része. 1777. Ösztöndíj a tanárképzős hallgatóknak. 1806. Második Ratio Educationis: Önálló egyetemi tanulmány a pedagógia. 1804. Tanszék abécsi egyetemen, 1914: tanszék a pesti egyetemen. Feladat: házitanítók és udvarmesterek (Hofmeister) képzése! 1849. Organisationsentwurf. 8 osztályos gimnázium. Előírja a kinevezendő tanárok számára a képesítő vizsgát. 1862/63. Tanárvizsgáló Bizottság.
A középiskolai tanárképzés összetevői 1. Egyetemi előadások a szaktudományból. 2. Egyetemi előadások a neveléstudományból 3. Egyetemi szemináriumok, kollégiumok, gyakorlatok 4. Középiskolai tanárképző intézet 5. Gyakorló középiskola
Középiskolai tanárképző intézet 1870-től Feladata volt, hogy a középiskolai tanárságra készülő hallgatókat egyidejűleg ösztönözze a szaktudományos búvárkodásra és a szaktárgyak tanításával kapcsolatos módszertani ismeretek elsajátítására. A tanítási szabadság korlátozása. Öt szakosztály: a) óklasszikai, nyelvészeti és irodalmi, a b) történelmi-földrajzi, a c) mennyiség- és természettani, a d) természetrajzi és e) pedagógiai. Ez utóbbit, a vele együtt létesített gyakorló gimnáziummal együtt 1872-ben hozták létre. Szervezésében és működési rendjének meghatározásában kulcsfontosságú szerepet játszott Kármán Mór.
Középiskolai tanárképző intézet Fináczy Ernő kritikája, 1922. február 8.: (A tanárjelölt) nem viszi magával a szakmájához tartozó középiskolai anyag teljes tudományos készletét a tudománynak csak egyes területeivel ismerkedett meg, s ezeken is inkább kutató, mint tanító célzattal mozgott. Tudományos ismereteiben hézagok maradtak, melyeknek tanári működése vallja kárát. Nem kapott áttekintést szaktudománya összes részein, s így nincsen egységes szempontja, melynek mértékével élhessen, mikor a tudomány nagy anyagából kell merítenie az iskola számára.
Törvény a tanárképzésről: 1924 Az új törvénnyel útjára indított tanárképzési reform legfontosabb elemi a következők: 1. Mind a négy magyarországi tudományegyetem (budapesti, szegedi, debreceni, pécsi) mellett egy-egy középiskolai tanárképző intézetet szervezett 2. A tanárképző intézet a vallás- és közoktatásügyi miniszter fennhatósága alá tartozott. Élén az elnök és a tanárképző intézeti tanári testületből szervezett igazgatótanács állt. 3. Az intézet tanári testülete az egyetem azon nyilvános rendes és rendkívüli tanáraiból állt, akik előadások és gyakorlatok tartására vállalkoztak. Ez a kör kiegészülhetett a miniszter által felkért egyetemi (műegyetemi) magántanárokkal főiskolai és középiskolai tanárokkal.
4. A középiskolai tanárságra készülőknek számára a szabályszerű egyetemi (műegyetemi) tanulmányaikkal párhuzamosan kötelezően előírta a négy évig tartó tanárképző intézeti tagságot. A tanárjelölteknek igazolniuk kellett, hogy az egyetemi (műegyetemi) és tanárképző intézeti előadásokon és gyakorlatokon eredményesen részt vettek. 5. A fent jelzett tanulmányok elvégzése után legalább még egy évig valamely nyilvános középiskolában, elsősorban a tanárképző intézettel kapcsolatos gyakorlati középiskolában tanítási gyakorlaton kellett részt venniük. A törvény ezzel párhuzamosan előírta a tanárképző intézetek székhelyén gyakorló középiskolák felállítását. 6. A középiskolai tanárok képesítő vizsgáját továbbra is a tudományegyetemek székhelyén működő állami vizsgálóbizottságok előtt kellett letenni. A törvény előírása szerint a szóbeli és írásbeli részből álló tanárképesítő vizsga témakörei egyebek mellett a szaktárgyak oktatásmódszertanára is kiterjednek.
Legitimáció és együttműködés A középiskolai tanárképző intézet célja az egyetemi autonómia viszonylagos korlátozása volt a középiskola oktató-nevelő feladatainak markáns megjelenítésével. Kezdetben hiányzott az érdekérvényesítés legitmációs ereje. Az 1924. évi XXVII. törvény nyomán ez megteremetdött. A tanárképzés egyes összetevői (szaktudomány, szakmódszertan, pedagógia, lélektan, gyakorlati képzés) már nem csak mozaikszerű elemek rendezetlen halmazaként jelentek meg a képzésben. A tanárképző intézet hatására az egyetemi karokon is kezdetét vette egy tananyagszervező folyamat, amelyben már a középiskola gyakorlatias szempontjai is egyre fontosabb szerephez jutottak.