XXXI. Miskolci Nemzetközi Ásványfesztivál 2013. március 9-10.
Dolomit álalak kalcit után. Kapnikbánya (Cavnic, Románia). A példány hosszúsága: 16 cm. Lévai Zsolt gyűjteménye. Fotó: Fehér Béla. Kvarc (achát) álalak kalcit (?) után (poligon-achát). Rio Doce körzet, Governador Valadares (Brazília). A példány hosszúsága: 12 cm. Lévai Zsolt gyűjteménye. Fotó: Fehér Béla.
KÖSZÖNTŐ A rendező szervek nevében nagy tisztelettel köszöntöm a XXXI. Miskolci Nemzetközi Ásványfesztivál résztvevőit, vendégeit, látogatóit. Külön örömmel és barátsággal köszöntöm Miskolc város polgárait, fiataljait, akik minden évben nagy érdeklődéssel várják, és kitartó lelkesedéssel látogatják is a tavasz egyik nagy eseményét az egyetemen. Az ember évezredes vágya, törekvése az őt körülvevő természet, a természeti környezet egyre mélyebb megismerése, a társadalmi-gazdasági fejlődést segítő természeti erőforrások feltárása és hasznosítása, a fenntartható természeti erőforrás-gazdálkodás biztosítása, a természeti értékek megóvása. A Miskolci Egyetem Műszaki Földtudományi Karának oktatói és hallgatói, a Herman Ottó Múzeum szakemberei, amatőr ásványgyűjtőkkel összefogva, széles nemzetközi részvétel és érdeklődés mellett, immáron 31. alkalommal szervezik meg a rendezvényt annak érdekében, hogy minden érdeklődő számára feltáruljon az ásványok és kőzetek természet alkotta csodálatos világa. Az ásványfesztivál nagy élményt jelent mindenkinek, különösen a fiataloknak, aki érdeklődnek a természet, az ásványok, az ékkövek és kövületek sokunk számára elrejtett értékei iránt. Az Ásványfesztivál egyszerre jelent esztétikai élményt és új ismeretek megszerzését. Szívből kívánok mindenkinek élményekben gazdag, tartalmas, önfeledt kikapcsolódást, a szakembereknek pedig hasznos tanácskozást és eredményes találkozót! Miskolc, 2013. március 9. Dr. Patkó Gyula a Miskolci Egyetem rektora 1
PROGRAM 2013. március 9. (szombat) 9.00 10.00 Szakmai bemutató 10.00 19.00 Kiállítás és börze Földtudományi játszóház 11.00 Tombola 12.00 Megnyitóünnepség A fesztivált megnyitja Dr. Patkó Gyula, a Miskolci Egyetem rektora 15.00 Tombola 16.00 17.00 Vetítettképes előadás Fehér Béla (Herman Ottó Múzeum, Miskolc) és Kovács Péter (Apptent Studios, Budapest): Ásványkalauz a mobilos ásványhatározó 2013. március 10. (vasárnap) 9.00 16.00 Kiállítás és börze Földtudományi játszóház 9.00 16.00 Ásvány- és drágakő-határozás Dr. Szakáll Sándor és Kristály Ferenc (Miskolci Egyetem) 11.00 Tombola 11.30 12.30 Vetítettképes előadás Lévai Zsolt (Miskolc): Az áljegecek különleges világa 15.00 Tombola 16.00 Fesztiválzárás KIÁLLÍTÁS Pszeudomorfózák Válogatás Lévai Zsolt gyűjteményéből 2
Az áljegecek különleges világa Áljegeceknek az 1800-as években nevezték az álalakokat, vagy más néven pszeudomorfózákat. Németül is vannak egyedi elnevezéseik: Afterkrystalle, illetve False-form, azaz valami utáni kristály, illetve hamis forma. Talán ezek az elnevezések is bemutatnak valamit az álalakok tulajdonságaiból, hiszen valamilyen átalakulás (kémiai vagy mechanikai) után képződtek az ilyen kristályok, régiesen jegecek. A nem kémiai összetételüknek és kristályszerkezetüknek megfelelő kristályformát mutató ásványokat három csoportba oszthatjuk: Kémiai álalakok (a klasszikus értelemben vett pszeudomorfózák), vagy átalakulási pszeudomorfózák úgy keletkeznek, hogy az előbb képződött ásvány anyagának részbeni felhasználásával egy újabb ásvány képződik az idősebb ásvány külső formáját megtartva. Ezek legtöbbször oxidációs folyamatok eredményei. Talán a leggyakoribb a goethit álalak pirit vagy markazit után, a malachit álalak azurit vagy kuprit után, a hematit álalak magnetit után és a sztibikonit álalak antimonit után. A második csoportot a mechanikai álalakok vagy perimorfózák képviselik, ahol nincs kémiai összefüggés a korábbi és a későbbi ásvány között. Ilyen a kvarc álalak kalcit, barit vagy fluorit után, a talk álalak kvarc után és a prehnit álalak laumontit után. Ezek gyakran különböző vastagságú bevonatként, kéregként jelentkeznek a hamarabb képződött ásvány felületén. Az idősebb ásvány ki is oldódhat a további folyamatok során és csak a helye marad vissza, mintegy negatív lenyomatként (pl. sejtes kvarc, vagdalt kvarc), vagy a képződött űrt újabb ásvány töltheti ki. A harmadik csoport az ún. paramorfózák családja, amelyek ugyanazon kémiai összetételű, de különböző szimmetriával rendelkező ásványok álalakjai. Ilyen a kalcit álalak aragonit után, az akantit álalak argentit után, az alfa-kvarc álalak béta-kvarc után vagy az alfa-kén álalak béta-kén után. Az első kavicsokra 1982 körül csodálkoztam rá a házunk előtti sóderdombon; eső után jobban mutatták a változatos színeiket, mintázatukat, formájukat. Szedegetni kezdtem őket, mígnem elöntötte az egyik polcomat a kavicsáradat. Az egyiket széttörve csillogó kvarckristályok tűntek elő, s elgondolkodtattak; könyvet ragadtam és belemerültem a témába. A kémia és a földrajz kedvenc tárgyaim voltak, így nem állt messze tőlem a dolog. Ásványlelőhelyek után érdeklődtem és így jutottam el először Erdőbényére, Tolcsvára, Megyaszóra, Miskolc környéki kőbányákba. Az első gyűjteményt Erdődi Istvánnál láttam, majd a Miskolci Ásványbarát Körbe (MÁK) is járni kezdtem. Az első nyári MÁK-tábor Erdőhorvátiban volt, ahol a Vüsk-hegyen 3
láttam az első kalcit utáni álalakokat és annyira egyedinek találtam őket, hogy a szívem csücskei lettek. Ezután külön figyelmet fordítottam a pszeudomorfózákra, bár ekkor még mindent gyűjtöttem. A Herman Ottó Múzeumban 1986-tól 8 évig gyűjteménykezelőként a hobbim lett a munkám, amit itt igen intenzíven folytattam az Ásványtárat gyarapítva. Itt került a kezembe a Lapis 1981. évi 11. száma, amely az álalakokkal foglalkozott behatóbban, ablakot nyitva a világra ebből a témából. Utólag látom, hogy ez az újság volt az, ami megalapozta és tovább mélyítette az álalakok iránti érdeklődésem. Az elmúlt 14 évben kialakítottam egy speciális pszeudomorfóza-gyűjteményt, ami kb. 100 fiókban 2000 ásványt tartalmaz. Ennél sokkal teljesebb az a több mint 13000 információt tartalmazó adatbázis, amelyet ma is folyamatosan bővítek és pontosítok. Ebből készítettem a következő sorokat, amelyek talán új fénybe helyezik az áljegecek különleges világát. Kezdjük a leggyakoribbakkal. A goethit álalak pirit után igen elterjedt, hiszen két gyakori ásványról van szó. A Pelican Point-i kőfejtő (Utah, USA) klasszikusnak számító lelőhely, ahol ritkán 10, de legtöbbször 3 4 cm-es, fényes lapú hexaéderekből álló halmazokban fordulnak elő. Brazíliában 5 cm-t elérő kockák lelhetők a Diamantina és a Montes Claros nevezetű helyeken. A Kárpátokban, Romániában Arad megyében, a Béli-hegységben Moneasa (Menyháza) határában, a régi vasbányákban szintén hasonló méretű, de dodekaéderes álalakokat találtak valaha. Szlovákiában, a nyitrai kerületben Ladice (Barslédec) közelében akár 3 cm-es nagyságú kristályok is előkerültek. Európában a legnagyobb álalakot mutató piritek két olasz lelőhelyen [Niccioleta-bánya, Toszkána és Rio Marina (13 cm 1 ), Elba] jöttek elő. Jelentős lelőhelyek még: Trimouns talkbánya, Franciaország; Vila Vicosa, Portugália; Carratraca és Ardales, Spanyolország; Spruce Claim, Washington Green Monster- és Copper-hegyek, Alaszka Boulder-batolit, Montana Blue Ball, Pennsylvania, USA; Zagi-hegy, Pakisztán; Monument Park, Dél-Afrikai Köztársaság; Imilchil, Marokkó; Garganta dos Rinos, Angola; Tongbei, Kína. A markazit goethit utáni pszeudomorfózáinak legjelentősebb lelőhelye a Farafra-oázis környéke Egyiptomban, ahol igen nagy változatosságban, mennyiségben és méretben (akár 11 cm) találhatók a sivatagi homokviharoktól fényesre csiszolt felülettel. A Budaörs melletti Frank-hegy és a Joplin Field Missouriban (USA) egyaránt max. 5 cm-es kristályokat rejt. A goethit sziderit utáni álalakja is gyakran előfordul, néha meglepő méretekben: pl. Erongo (Namíbia), ahol 27 cm-es kristályt is találtak; 10 cm-t elérő kristályok a Pikes Peak-on (Colorado, USA), valamint a Massif de Belledonne Franciaországban. Jelentősek még: Gourrama, Marokkó; Vizille, 1 Zárójelben mindig az eddig előkerült legnagyobb méretű kristály (vagy halmaz) adatait közöljük. 4
Franciaország; Rib-hegy, Wisconsin, USA; Diamantina, Brazília; West- Pastures-bánya, Anglia; Jagdhütte, Ausztria. Néhányszor Rudabányán is találtak max. 4 cm körüli kristályokat. Goethit álalak pirit után. Vlotho, Észak-Rajna-Vesztfália (Németország). A példány átmérője: 4 cm. Fotó: Fehér Béla. A goethit a következő ásványok után alkot még álalakokat: kalcit Raiblbánya, Olaszország (12 cm); gipsz St. Eulalia, Mexikó (18 cm); pirrhotin Blatten, Svájc (6 cm); cerusszit Sidi Rahal, Marokkó (6 cm); legrandit Ojuela-bánya, Mexikó (2,8 cm); niobofillit Malosa-hegy, Malawi (4 cm). Ezeken kívül kutnohorit, kuprit, magnetit, kalkopirit, klinozoisit, kvarc, ilvait, fluorit és azurit után is előfordult már goethit álalak különböző lelőhelyeken. Gyakran alkot álalakokat a hematit magnetit után. Ezeket régebben martitnak hívták, ami nem hivatalos elnevezése a hematitosodott magnetitnek. Manapság a legjelentősebb lelőhelye a Payun Matru vulkán Argentínában. Fumarólákban képződtek az akár 15 cm-es, különlegesen látványos és változatos formát mutató vázkristályok. Előfordul még: Twin Peaks, Utah Hanover-Fierro körzet, Új-Mexikó, USA; Cerro de Mercado, Mexikó; Auen kőfejtő, Norvégia és még számos helyen. 5
Leggyakrabban aragonit után fordul elő a kalcit. Az 1770-es évek környékén Aranyosbányán Erdélyben (jelenleg Baia de Arieş, Románia) közel 20 cm-es aragonit kristályok utáni kalcit álalakot találtak. Hasonló méretekről számoltak be Selmecbányáról is (jelenleg Banská Štiavnica, Szlovákia) a Mihály-táróból, illetve a Spitáler-telérből. A Renison Bell-bányában (Tasmania, Ausztrália) és Dalnyegorszkban (Oroszország) is kerültek elő hasonló méretű aragonit utáni kalcitok. Ennél is nagyobbak a gaylussit utáni kalcit pszeudomorfózák Dániában, a Limfjord-szorosban (40 cm). Hematit álalak magnetit után. Payun Matru vulkán (Argentína). A példány hosszúsága: 5 cm. Fotó: Fehér Béla. A kalcit álalakot alkot még anhidrit, barit, axinit, cölesztin, creedit, dioptáz, dolomit, fluorit, ilvait, laumontit, pirrhotin, sziderit, millerit, shortit, halit, gipsz, kvarc, galenit, danburit és glauberit után is. Utóbbi akár 10 cm-es kristályokban Arizonában (Camp Verde és Copper-kanyon), illetve Blackwells Mills, New Jersey. Különlegesek az ún. glendonitok, amelyek ikait utáni kalcit álalakok. Az ikait +4 C-ig stabil ásvány, és ha ennél magasabb hőmérsékletű környezetbe kerül, akkor átalakul kalcittá. Lelőhelyei: Olenica-folyó torkolata (Kolafélsziget, Oroszország), ahol a fövenyből ássák ki nagy mennyiségben és akár 13 cm-es is lehet. A Hunter-folyó völgyében (Új-Dél-Wales, Ausztrália) találtak már 60 cm-es kristályt is. Skóciában, Japánban és az Északi-tenger partvidékén több helyen előfordul 10 cm körüli méretben. 6
Kvarc (achát) álalakok kalcit (?) után (poligon-achátok). Rio Doce körzet, Governador Valadares (Brazília). Képszélesség: 13 cm. Fotó: Lévai Zsolt. A kvarc és változatai több mint 130 ásvány, leggyakrabban kalcit, aragonit, barit és fluorit után alkotnak álalakokat. Különlegesek Artigas (Uruguay) sötétlila ametisztjei, mert akár 17 cm-es kalcitkristályok után is előfordulnak perimorfózaként a bazalt üregeiben. Az indiai bazaltbányákban (Jalgaon, Nasik, Poona) 30 cm-es volt az eddig talált legnagyobb kalcit utáni pszeudomorfóza. Jelentősek még: Irai és Solidate, Brazília; El Cobre-bánya, Mexikó; Djurkovó-bánya, Bulgária; Pachapaqui, Peru; Xiefang-bánya, Kína; Cavnic (Kapnikbánya), Románia stb. Külön említést érdemelnek az ún. poligon-achátok, amelyek max. 20 cm-es méretűek és síklapokkal határoltak. Legvalószínűbb, hogy kalcit utáni álalakok. A 70-es években találták Brazília Paraíba államában és állítólag jelenleg egy víztározó van a lelőhely fölött. Egy kis ízelítő a további kvarc álalakok közül: pollucit után Noyes-hegy, Maine, USA (23 cm); ortoklász után Erongo, Namíbia (30 cm); kvarc és hematit epidot után Bessemer Iron Claim, Washington, USA (19 cm); kvarc és kalcit danburit után Bór-külfejtés, Dalnyegorszk, Oroszország (75 cm); kárpátit után Los Picachos, Kalifornia, USA (4 cm); vanadinit után Erupcion-bánya, Mexikó (2 cm); wulfenit után Tsumeb, Namíbia (3,5 cm); nátrolit után Berufjord, Izland (4 cm). Elég gyakori álalak a malachit azurit után. Tsumeb a legjelentősebb lelőhely Namíbiában, ahol akár 20 cm-es kristályok is előfordulnak. Méretben nem sokkal marad el a Copper Queen-, a Campbell- és a Globe-bánya Arizonában (18 cm). Rudabányán 16 cm-es volt a legnagyobb azurit utáni álalakot formázó malachit. Jelentős lelőhelyek még: El Cobre-, Mun. de Conception del Oro- és Milpillas-bányák, Mexikó; Kerrouchen és Mecissi, Marokkó; Chessy, Franciaország; Mashamba West-bánya, Kongói Demok- 7
ratikus Köztársaság. Malachit pszeudomorfóza kuprit után Onganjában (Namíbia) és Rudabányán fordult elő eddig a legnagyobb méretben (5 cm körül). Jelentősek még: Chessy, Franciaország; Tsumeb és az Emke-bánya, Namíbia. Barit lemezes kristályai utáni malachit a Kongói Demokratikus Köztársaságban lelhető max. 7 cm-es méretben a következő bányákban: Shangulowe, Kakanda és Mashamba West. Malachit álalakok a következő ásványok után találhatók még: atacamit, bornit, bournonit, brochantit, gipsz, galenit, covellin, kalkozin, kalkopirit, kalcit, linarit, tennantit, zapatalit, bavenit és termésréz. Utóbbiból Rudabányán a legnagyobb malachitosodott vázkristály-halmazok elérték a 40 cm-t! Markazit és pirit gyakran fordul elő pirrhotin után. A legnagyobbakra Trepca bányáiban (Koszovó) bukkantak, ahol a lemezes kristályok elérték a 30 cm-t. Jelentősebb lelőhely még Bolíviában a Llallagua körzet (20 cm), illetve az oroszországi Dalnyegorszk (13 cm). Az utóbbi lelőhely bányái sokféle pszeudomorfózát rejtenek még, pl. ilvait után kvarc, sziderit, szfalerit, goethit, greenalit, agyagásványok, hedenbergit, hematit, hisingerit, kalcit, pirit, pirrhotin alkotnak álalakokat, akár 10 cm-es méretig. Ezek az ásványok különkülön is, de néha egymással keveredve fordulnak elő a pszeudomorfózákban. Különleges lelőhely a namíbiai Tsumeb, ahonnan én 123 féle álalakról találtam információt. Egy kis ízelítő belőlük: arzéntsumebit, duftit és bayldonit mimetezit után; cerusszit, mimetezit és hidrocerusszit anglesit után; dioptáz, smithsonit, hidrocerusszit, linarit, hidalgoit és kalcit cerusszit után; rosasit, smithsonit és plancheit azurit után; mottramit kalcit és wulfenit után; smithsonit aragonit után; tennantit azurit, galenit, enargit, kalkozin és wulfenit után. Mindezek elérhetik, vagy meg is haladják a 10 cm-es méretet. Mind mennyiségben, mind méretben kimagaslanak a malachit álalakok azurit után. Az elmúlt évtizedekben újranyitottak több régi vágatot az esztétikus ásványok kitermelésére. A Saint Hilaire-hegy Kanadában kb. 107 különféle álalakot szolgáltatott eddig. Egy kis felsorolás ezekből: albit kankrinit után (7 cm), albit szodalit után (4 cm), albit mikroklin-egirin után (9 cm), analcim kankrinit vagy burbankit után (25 cm), analcim nátrolit után (10 cm), analcim sérandit után (8 cm), ancilit-(ce) burbankit után (5 cm), ancilit-(ce) remondit-(ce) után (15 cm), bastnäsit-(ce) petersenit-(ce) után (3 cm), birnessit sérandit után (20 cm), elpidit sérandit után (20 cm), gjerdingenit-na vuonnemit után (12 cm), kataplejit petarasit után (6 cm), kvarc egirin után (13,5 cm), pirit pirrhotin után (13,4 cm), rodokrozit sérandit után (20 cm) és még sorolhatnám hosszasan. Egy másik különleges terület a Kola-félsziget Oroszországban. Ez ugyan egy nagyobb térség, akár 100-nál is több lelőhellyel, azonban több, mint 170 álalak-típust találtam a különböző irodalmakban. Példák: cerit-(la) belovit- 8
(Ce) után (7 cm), cirszinalit eudialit után (3,5 cm), fivegit delhayelit után (10 cm), kataplejit eudialit után (3,5 cm), kianit andaluzit után (6 cm), kuzmenkoit-mn lomonoszovit után (8 cm), lovozerit eudialit után (3 cm), nátrolit szodalit után (35 cm), organovait-mn vuonnemit után (4 cm), pektolit delhayelit után (7 cm), skatulkalit vuonnemit után (5 cm), tyerszkit eudialit után (7 cm), tugtupit cskalovit után (3 cm), wadeit eudialit után (8 cm), zorit vuonnemit vagy nyenadkevicsit után (10 cm), hogy csak a nagyobb méretűeket említsem. A Clara-bánya Baden-Württembergben (Németország) közel százféle álalakot rejt, legtöbbször mikro-méretben. Ízelítő ezek közül: rooseveltit emplektit és bizmutin után, schoepit jantinit után, spionkopit geerit után, susannit leadhillit után, thometzekit gartrellit és segnitit után, tsumcorit mimetezit után, arthurit olivenit után (3 cm), arzenogorceixit barit után, chenevixit agardit után, karminit duftit után, kettnerit bizmutin után, meymacit scheelit után, plumbogummit mimetezit után stb. A sztibikonit szinte mindig antimonit utáni pszeudomorfózaként fordul elő. Gyakran kíséri valentinit, cervantit vagy sénarmontit. Közel 400 lelőhelyről ismert, melyek közül néhány jelentősebb: Xikuangshan-bánya (70 cm) és Lushi-bánya (20 cm), Kína; Catorce-bánya (31,5 cm), Cuencamé de Ceniceros (25 cm) és St. Prisca-bánya (19 cm), Mexikó; Mátraszentimre (15 cm). A talk puha, szappanszerű ásvány, viszont különleges álalakokat alkothat: kvarc után Johannes-bánya, Göpfersgrün, Bajorország (6 cm); dolomit után Respina-bánya, Spanyolország (7 cm); ensztatit után Bamle, Norvégia (26 cm); szpodumen után Greenwood, Maine, USA (17 cm); tremolit után Sândominic (Csíkszentdomokos), Románia (8 cm). Ritkán a termésarany is előfordul pszeudomorfózaként: calaverit után Molly Kathleen-bánya, Colorado, USA (11 mm), illetve szilvanit után Spotted Horse-bánya, Montana, USA (2,5 mm). Meteoritokban fordul elő a ritka cliftonit, ami grafit pszeudomorfóza gyémánt után. Egy ilyen meteorit a szlovákiai Slanická Osada (Szlanica) határában hullott 1840-ben. Az irodalomban több mint egy tucat észlelés volt cliftonitra, de méretük mindig mm alatti volt. Az argentit az ezüst-szulfid (Ag 2 S) köbös módosulata, de csak 177 C fölött stabil. Ez alatt kizárólag a monoklin akantit módosulat fordulhat elő, amely azonban gyakran alkot paramorfózát az argentit után. A legjelentősebb előfordulások: San Juan de Rayas-bánya, Mexikó (8 cm); Imiter-bánya, Marokkó (5 cm); Měděnec (5 cm) és az Anna-bánya, Příbram (4,5 cm), Csehország; Freiberg, Szászország, Németország (4 cm); Chañarcillo, Chile (4 cm); Uchucchacua-bánya, Peru (4 cm); Banská Štiavnica (Selmecbánya), 9
Szlovákia (3 cm). Az akantit előfordul még diszkrazit, ezüst, pirargirit, polibázit és stefanit után is különböző bányákban. A termésréz is alkot álalakot pl. aragonit után (Corocoro, Bolívia, 7 cm), azurit után (Copper Rose-bánya, Új-Mexikó, USA, 5 cm), kuprit után (Potyerjajevszkoje-bánya, Oroszország, 3 cm). Az uralit megnevezés amfibol álalakot takar piroxén után. Ilyenek pl.: aktinolit diopszid után: Calumet-bánya, Colorado Green Monster-hegy, Alaszka; Cala-bánya, Spanyolország. Mindhárom helyen a maximális kristályméret 3 cm körüli volt. A pinit elnevezés legtöbbször muszkovitot jelent cordierit után, pl.: Dorfner kőfejtő, Szászország, Németország (25 cm); Västerby, Svédország (10 cm). Lehet még muszkovit andaluzit után, pl.: Habachtal (30 cm), Lüsenstal (13 cm), Ausztria; Hoogenoeg-bánya, Dél-Afrikai Köztársaság (10 cm); Wernersreuth, Bajorország, Németország (10 cm). Az Ahtaranda-folyó torkolatának közelében, Jakutföldön (Oroszország) fordulnak elő max. 3,5 cm-es benn-nőtt kristályok formájában a hidrogrosszulár, kaolinit, dolomit, klinoklor összetételű álalakok wadalit vagy mayenit után. Ezeket ahtaranditnak is nevezik, ami nem hivatalos megnevezés erre a pszeudomorfózára. Néhány különleges méretű álalak az eddig felsoroltakon kívül: albit szkapolit után Kragerø, Norvégia (15 cm); albit muszkovit és szpodumen után Abija N. Fillow kőfejtő, Connecticut, USA (15 cm); anthoinit scheelit után Misobo-hegy, Kongói Demokratikus Köztársaság (10 cm); hidroxilapatit wagnerit után Kjerulfine-bánya, Norvégia (17 cm); aragonit kalcit után Banská Štiavnica (Selmecbánya), Szlovákia (20 cm); arzenopirit pirrhotin után Herja (Herzsabánya), Románia (8 cm); azurit kalkosztibit után Rar-el-Anz, Marokkó (10 cm); barit witherit után Annabel Lee-bánya, Illinois, USA (10 cm); egirin biotit-ferrohornblende után Tuften kőfejtő, Norvégia (21 cm); bavenit berill után Plössberg, Bajorország, Németország (25 cm); bicchulit gehlenit után Vaţa de Sus (Felváca), Románia (20 cm); dolomit kalcit után Okiep-körzet, Dél-Afrikai Köztársaság (20 cm); ernstit childrenit után Linopolis, Brazília (10 cm); ferrisicklerit trifilin után Hühnerkobel, Bajorország, Németország (20 cm); ferberit scheelit után Ruhiza, Uganda (15 cm); fluorit antimonit után Xikuangshan-bánya, Kína (23 cm); heterozit trifilin után Sapucaia-pegmatit, Brazília (10 cm); kvarchomok kalcit után Rattlesnake Butte, Dél-Dakota, USA (10 cm); kalcioancilit-(ce) allanit-(ce) után Vanne kőfejtő, Norvégia (16 cm); kaolinit és muszkovit ortoklász után North Goonbarrow agyagbánya, Anglia (10 cm); kassziterit ortoklász után Wheal Coates, Anglia (6 cm); korund spinell után Vietnam, illetve Mogok, Mianmar (5 cm); krizokolla azurit, illetve gipsz után Ray-bánya, Arizona, USA (5 cm); opál glauberit vagy ikait után White Cliffs és Coober Pady, Ausztrália 10
(15 cm-es kristálycsoportok nemesopálból, ún. ananászopál); lepidolit elbait után Mica-hegy, Maine, USA (25 cm); lizardit forsterit után Dypingdal, Norvégia (15 cm); magnetit brookit után Magnet Cove, Arkansas, USA (12 cm); magnetit perovszkit után Ahmatovszk, Oroszország (10 cm); metasztibnit antimonit után Pereta-bánya, Olaszország (34 cm); mirabilit tinkalkonit után Boron, Kalifornia, USA (9 cm); mopungit antimonit után Green Prospect, Nevada, USA (15 cm); musisztonit kjoszterit után Xuebaoding, Kína (3 cm); ortoklász leucit után Loučná, Csehország (20 cm), Kirshehir, Törökország (12 cm), São Paulo, Brazília (12 cm); pirit markazit után Nanisivik-bánya, Kanada (10 cm); pirit enargit után Quiruvilca-bánya, Peru (14 cm); pirit és sziderit barit után, illetve sziderit fluorit után Virtuous Lady-bánya, Anglia (23 cm); prehnit anhidrit, glauberit és laumontit után Paterson, New Jersey, USA (13 cm); prehnit laumontit után Padanvadi és más bazaltbányák, India (15 cm); rammelsbergit termésezüst után Schneeberg, Szászország, Németország (15 cm); rabdofán, cerianit, monacit és bastnäsit Nb-tartalmú rutil után Malosa-hegy, Malawi (6 cm); rutherfordin uraninit után Lukwengule, Tanzánia (4,5 cm); rutil anatáz után Cuiaba, Brazília (5 cm); rutil brookit után Magnet Cove, Arkansas, USA (5,7 cm); rutil és hematit ilmenit után Mwinilunga, Zambia (11,4 cm); metavivianit vivianit után Kercs-félsziget, Ukrajna (6 cm); santabarbarait vivianit után Kercsfélsziget, Ukrajna, illetve Wannon-vízesések, Ausztrália (6 cm); smithsonit kalcit után Seddas Modditzis-bánya, Szardínia, Olaszország (22 cm); szanidin, nefelin, ortoklász és analcim leucit után Itauna és Serre do Tinguá, Brazília (25 cm); szerpentin forsterit után Aldan, Jakutföld, Oroszország (10 cm); szfalerit és sziderit kalcit után Aggeneys, Dél-Afrikai Köztársaság (10 cm); sziderit dolomit vagy kalcit után Turţ (Turc), Románia (15 cm); sziderit kalcit után Laki, Bulgária (15 cm); thomsonit sztilbit után Bowling kőfejtő, Skócia (12 cm); thucholit (pirobitumen) uraninit után Besner-bánya, Kanada (12 cm); tinkalkonit borax után Borax-tó, Kalifornia, USA (15 cm); topáz mikroklin után altenbergi ónbánya, Szászország, Németország (35 cm); tremolit diopszid után Storakersvatn, Norvégia (16 cm); türkiz apatit után La Caridad-bánya, Mexikó, illetve Mashaan, Kína (11,4 cm); ulexit inderit után Boron, Kalifornia, USA (15 cm); vermikulit flogopit után Heřmanov, Csehország (12 cm) és végül zvjagincevit izoferroplatina után Konder, Oroszország (9 mm). Lévai Zsolt 11
A Selmeci Bányászati Akadémia első tanszéke megalakításának jubileuma Mint azt az Ásványfesztivál kiállítói és látogatói is ismerhetik, a Selmeci Bányászati Akadémia megalapításának 250. évfordulóját a tavalyi évben ünnepeltük. A Miskolci Egyetem közvetlen elődjét tisztelheti ebben az intézményben, amely a legelső műszaki felsőoktatási intézmény volt nem csak Magyarországon, de egész Európában is. Ugyanakkor 1762. október 22-én Mária Terézia csak az alapításról hozott határozatot, a tényleges munka 1763- ban az első tanszék megalakításával kezdődött. E tanszék Ásványtan-Kémiai- Kohászati Tanszék professzorának 1763. június 13-án nevezte ki az uralkodó Nikolaus Jacquin vegyész-orvos-botanikus-polihisztor természettudóst, aki egyéves felkészülés után, 1764-ben kezdte meg az oktatást az Akadémián. E tanszék közvetlen utódának tekintheti magát egyetemünkön a Kémiai Intézet és a Metallurgiai és Öntészeti Intézet mellett az Ásványtan-Földtani Intézet is, mely kezdetektől szervezi a Miskolci Ásványfesztivált. Az Akadémia első tanszékének alapítása előtt is folyt már komoly bányászati képzés Selmecbányán. Az első magyar bányatisztképző iskolát K. k. Bergschule (Bányászati-kohászati Tanintézet) 1735-ben alapította III. Károly selmecbányai székhellyel, azzal a céllal, hogy az addigi gyakorlati képzési formáktól eltérően a tantervi utasítás (Instructio) szerint magasabb képzési formációt, elméleti képzést is biztosítson. A Bergschule első oktatója Mikoviny Sámuel professzor volt, a tudományos térképezés megalapítója, egy rendkívüli képességű polihisztor, aki egy sikeres, a birodalomban általánosan elismert szakiskolát létesített. E tanintézet diákja volt a 18. századi műszaki értelmiség két kitűnő szakembere: Karl Josef Hell, a világhírű géptervező és építő, valamint Christof Traugott Delius, a bányaműveléstan korszakalkotó tankönyvének szerzője, az Akadémia harmadik tanszékének (Bányaműveléstan) első professzora. Bár a Bergschule eredményes volt, Európa és a török hódoltság alól felszabadult Magyarország nyersanyagigénye a 18. század második felében még hatékonyabb, nagyobb teljesítményű bányászatot követelt, melyhez az intézmény továbbfejlesztésére volt szükség. A 18. században Európa gazdasági központját Anglia, Hollandia és Franciaország jelentette, megnövekedett nyersanyagigénnyel. Ennek kielégítését az Európán kívüli gyarmatok még nem tudták biztosítani, így ez a szerep a centrumhoz képest félperifériális német ajkú és észak-olasz területekre, illetve a többi, perifériális országokra hárult. E gazdasági kényszer felismerése vezetett a Bányászati Akadémia 12
megalakításához, majd hasonlóképp Freibergben (1765), Berlinben (1770), Clausthalban (1775) és Szentpéterváron (1773). 1761 62 telén Johann Thaddäus Peithner, bányászati és pénzverészeti tanácsos, a prágai egyetemen oktató természettudós egy részletes javaslatot nyújtott be az udvari kamarához a bányászati-kohászati tudományok oktatásának bevezetésére, melynek helyszínéül Selmecbányát javasolta, mert a birodalmon belül itt találhatók meg a legkorszerűbb s legsokrétűbb bányászati-kohászati berendezések. E javaslat eredményeként ült össze 1762. október 22-én az uralkodó, Mária Terézia részvételével az a tanácskozás, mely határozott a Selmeci Bányászati Akadémia megalakításáról. A Krecsmáry-ház homlokzata 13
Nikolaus Jacquin ezek után kapta meg 1763. június 13-án professzori és bányatanácsosi kinevezését az akadémia első tanszékére, és 1764. szeptember 18-án a selmecbányai Szentháromság térhez közeli Krecsmáry-házban (később Mihalik-ház) kezdte meg az oktatást. Az épület ma is áll, az első tanszék helyét és az oktatás kezdetét emléktábla jelöli. Jacquin Selmecre érkezésének évében ebben a házban megépítette a kémiai-metallurgiai laboratóriumot, amely a maga nemében az első volt a világon. Zsámboki László, a Miskolci Egyetem levéltári igazgatója, tudománytörténésze szerint Az 1770-es évek selmeci bányászati-kohászati akadémiája úgy vonult be a tudomány- és oktatástörténetbe, mint a kémiai laborgyakorlati oktatás bölcsője, ahonnan a párizsi Ecole Polyetchnique közvetítésével módszere elterjedt Európában, s általánossá lett. Jacquin a Krecsmáryházban lerakta alapjait az akadémia ásványtani gyűjteményének is, melyet utóda, a Jacquint 1769-ben felváltó Giovanni Antonio Scopoli fejlesztett jelentősen, többek között megvásárolva Peithner 1200 darabos ásványgyűjteményét. Nikolaus Jacquin 1727. február 16-án született a hollandiai Leidenben, francia eredetű családból. Atyja jómódú posztógyáros volt, aki fiát gondos neveltetésben részesítette. Gimnáziumi tanulmányait Antwerpenben végezte, majd a Leuveni Egyetemre került, ahol filozófiát tanult, majd beiratkozott szülővárosának egyetemére, hogy magát orvossá képezze. Nikolaus Jacquin (1727 1817) 14
Atyai barátja, a kiváló botanikus Gronoums az ifjú Jacquin érdeklődését a botanika felé irányította. Leideni tanulmányainak befejeztével Párizsba ment, ahol sebész-segédorvosként dolgozott, de botanikai tanulmányait itt is folytatta, Jussieu előadásait látogatva. Családjának egy régi barátja, az ugyancsak leideni származású van Swieten, aki ekkor a bécsi egyetem orvostanára és Mária Terézia udvari orvosa volt, Jacquint Bécsbe hívta, hogy tanulmányait ott folytassa. Jacquin így 1752-ben érkezett az Osztrák Császárságba, ahol hátralévő életének döntő részét töltötte. Bécsben összeállította a schönbrunni császári kert növényeinek jegyzékét Linné rendszertana szerint. E munkájával irányította magára Mária Terézia figyelmét, aki őt előbb a császári kertek rendezésével bízta meg, majd Dél-Franciaországon keresztül Nyugat-Indiába (Karib-szigetek) küldte, hogy kertje számára növényeket gyűjtsön. Útja során nemcsak növényeket, hanem fosszíliákat és ásványokat is gyűjtött az akkoriban felállított császári természetrajzi múzeum számára. Négyéves (1755 1759) nyugat-indiai utazása tapasztalt terepi szakemberré tette. Visszatérve Európába kutatásainak eredményeit,,enumeratio sistematica plantarum quas ín insulis Caribaeís vícinaque Americae continente detexit, novas aut jam cognitas emendavit című munkájában foglalta össze, mely 1760-ban jelent meg Leidenben. 1759-től a bécsi egyetem botanikus kertjének igazgatója lett, de az egyetemen a fémek kémiájának előadójaként is működött. Gróf Herberstein Siegfried miniszter javaslatára 1763. június 9-én Mária Terézia Jacquint a Selmeci Bányászati Akadémiára nevezte ki a gyakorlati bányászat és a kémia tanárává és címzetes bányatanácsossá évi 2000 forint fizetéssel. Selmecen először is részletesen tanulmányozta a bányákat, majd ásványgyűjteményt állított össze és kémiai laboratóriumot rendezett be a Krecsmáry-házban. Laboratóriumát még előadásainak megkezdése előtt, 1764 júniusában meglátogatta a trónörökös II. József, ahol három órán keresztül élvezte Jacquin kísérleti bemutatásait. Előadásait 1764 szeptemberében kezdte meg, melyekről egy német nyelven írt 865 oldal terjedelmű jegyzet maradt fenn (Collegia Chymica), melyet valószínűleg valamelyik tanítványa készített az 1765 66-os tanévben. A jegyzet előszavában megemlíti, hogy előadásain a természettudományos alapokon nyugvó kémiát oktatja és nem az orvosi képzéshez szükséges kémiai ismereteket. Előadásaihoz Gellert szászországi bányatanácsos Anfangsgründe zur metallurgischen Chemie című könyvét használta, melyhez rengeteg kiegészítést tett saját tapasztalatai alapján. A jegyzetből kiderül, hogy Jacquin előadásait kísérletekkel is illusztrálta és ezekre nagy súlyt helyezett. 15
Jacquin Selmecbányán az oktatás mellett korszerű laboratóriumában kutatással is foglalkozott: megfigyeléseket végzett a mészégetés folyamatáról, illetve elsőként ő végzett szénlepárlási kísérleteket hazánkban. A mészégetési kísérletekkel korának egyik fontos kémiai problematikáját, az oxidációt vizsgálta, mely elmélet ekkoriban fejlődött ki Lavoisier munkája nyomán, megcáfolva a flogiszton-elméletet. 1769-ben Jacquin visszaköltözött Bécsbe, ahol az egyetemen átvette a kémiai és botanikai tanszék vezetését, melyet 1797-ig látott el. Utóda a tanszéken fia, Joseph Franz Jacquin lett. 28 éves bécsi professzorsága idején Jacquin számos könyvet írt, jelentős részben az alkalmazott kémia tárgykörében. Jacquint az uralkodó 1806-ban a Szent István-rend lovagkeresztjével tüntette ki, minek következtében bárói rangra emelkedett. Elnyerte a dán Danebrog-rendjelet is és 1809-ben ő töltötte be a bécsi egyetem rektori méltóságát. Szellemi frissességét késő öregkorában is megőrizte, még 84 éves korában is publikált. 1817. október 26-án, 90 évesen halt meg Bécsben, ahol emlékét a róla elnevezett utca is hirdeti. A kultúrtörténet megemlékezik még a Jacquin család és Mozart kapcsolatáról. Jacquin fiát, Gottfriedet énekelni, lányát, Franciskát pedig zongorázni tanította Mozart. A zeneszerző két dalt (Als Luise K. 520, Das Traumbild K. 530) írt Gottfriednek dedikálva, ezen felül is több művet ajánlott a Jacquin családnak, például a Kegelstatt triót, amelyet 1876 augusztusában mutattak be Jacquinéknál, a zongoránál Franziskával. A család hosszú időn keresztül ápolt jó kapcsolatot Mozarttal, melyről kiterjedt levelezésük tanúskodik. Jacquin selmeci tanítványairól a kitűnő Müller Ferenc, a tellúr felfedezőjének kivételével nem maradt fenn adat. Ennek ellenére kétségtelen, hogy munkásságával elindította a Selmeci Akadémia fénykorát, melynek eredményeként az intézmény Európa-szerte hírnevet és elismerést váltott ki. Források Csáky K. (2003): Híres selmecbányai tanárok. Lilium Aurum, Dunaszerdahely. Horváth Z. (1986): Mozart, Jacquin, Born. Tudomány, 1986/2, 42 43. Proszt J. (1938): A Selmeci Bányászati Akadémia, mint a kémiai tudományos kutatás bölcsője hazánkban. M. Kir. József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Bánya-, Kohó- és Erdőmérnöki Karának Könyvkiadó Alapja. http://hu.wikipedia.org/wiki/nikolaus_joseph_von_jacquin http://www.dieuniversitaet-online.at/dossiers/beitrag/news/mozart-unddie-familie-jacquin/367.html Dr. Mádai Ferenc 16
Bemutatkozik a Műszaki Földtudományi Kar A Miskolci Ásványfesztivál rendezvénysorozat egyik kezdeményezője és 31. alkalommal szervezője, a Miskolci Egyetem Műszaki Földtudományi Kara, amely a világ egyik legrégebbi műszaki felsőoktatási intézménye. A Kar elődjét a Bergschola -t 1735-ben IV. Károly császár alapította Selmecbányán. Tavaly ünnepeltük 250. évfordulóját annak, hogy Mária Terézia 1762. október 22-én akadémiai rangra emelte az intézményt, amely a bányászatikohászati tudományok művelésére alakult, a természeti környezet megismerését, az ásványi nyersanyagforrások feltárását, kitermelését és feldolgozását tervező, irányító és megvalósító szakemberek képzésére jött létre. Ennek következményeként idén emlékezhetünk meg arról, hogy az ásvány- és kőzettan oktatására 250 éve, 1763-ban megalapították az első tanszéket. Akkor kezdődött meg annak az ásvány- és kőzetgyűjteménynek a kialakítása is, amely folyamatosan bővülve, ma is az oktatás és tudományos kutatás céljait szolgálja az Ásvány- és Kőzettani Intézeti Tanszéken. A selmeci aranygyűjtemény, vagy a történeti ásványgyűjtemény különleges darabjai iránt ma is nagy az érdeklődés. A 250 éves múltra visszatekintő Műszaki Földtudományi Kar oktatásikutatási területe történelme során sokat változott, az elmúlt évtizedekben pedig jelentősen kibővült. A természeti értékek megismerése, felkutatása és kitermelése mellett ezek megőrzése, a természeti környezetünk védelme is fő feladatunk. A földtudományok beható ismerete nélkül, a mérnöki ismeretek és mérnöki szemlélet hiányában nem tehetünk eredményes lépéseket környezetünk védelme, a megújítható és fenntartható fejlődés, a fenntartható természeti erőforrás-gazdálkodás érdekében. A nyersanyagok felkutatása és kitermelése, az energiagazdálkodás, a hagyományos és alternatív energiaforrások kutatása, a vízkészletek feltárása és megvédése, a hulladékprobléma megoldása, a természeti környezet rehabilitálása és rekultivációja mind a Műszaki Földtudományi Karon megszerezhető ismereteket igényli. E feladatok fontosságát, társadalmi elismertségét is mutatja, hogy a Kar 2012-ben két nagyszabású TÁMOP pályázatot is nyert. Ezek egyike CriticEl (www.kritikuselemek.uni-miskolc.hu) az európai gazdaság számára fontos, a jövőben nehezen beszerezhető kritikus nyersanyagok hazai forrásait kutatja úgy a földkéregben megtalálható primer nyersanyag-lelőhelyekből, mint a hulladékok újrafeldolgozásából, azaz másodlagos nyersanyagokból. A másik projekt a magyarországi vízkészlet és ehhez kötődő energiaforrások optimális és fenntartható gazdálkodását kutatja (Kútfő projekt). 17
A Műszaki Földtudományi Kar képzési rendszere 2006-ban, a többciklusú képzés bevezetésekor jelentősen átalakult. A korábbi ötéves egyetemi mérnökképzés megszűnt, és hasonlóan más műszaki felsőoktatási intézményekhez, a karon is, minden szakon előbb általánosabb ismereteket adó gyakorlatorientált (6 7 féléves) képzés keretében egy alapszakos (BSc) diploma szerezhető, amely már bizonyos szakmai feladatok megoldására is képességeket ad. Ezt követően nyílik lehetőség a mélyebb tudományos-elméleti ismeretek elsajátítását igénylő és lehetővé tevő mesterszintű diploma (MSc) megszerzésére további 4 féléves képzés keretében. A Karon 2006. szeptember 1-től három alapszakokon, azon belül szakirányokon indul nappali, esetenként levelező tagozaton képzés: Műszaki földtudományi alapszak Földtudományi szakirány Bánya- és geotechnikai szakirány Olaj- és gázmérnöki szakirány Előkészítéstechnikai szakirány Környezetmérnöki alapszak Geokörnyezeti szakirány Környezettechnikai szakirány Földrajz alapszak Földrajz tanári szakirány Geoinformatikai szakirány A BSc alapszakokhoz hét egyetemi végzettséget adó (MSc) mesterszak kapcsolódik. A legelsőként indított mesterszak, a Geográfus 2009 szeptemberében indult, majd ezt követték a mérnöki mesterszakok 2010-től. A Műszaki Földtudományi Karon elérhető (MSc) mesterszakok: Bányászati és geotechnikai mérnöki szak Előkészítéstechnika mérnöki szak Geográfus szak Hidrogeológus mérnöki szak Környezetmérnöki szak Földtudományi mérnöki szak Olaj- és gázmérnöki szak Olajmérnöki mesterszak (angol nyelven) 18
A Műszaki Földtudományi Karon professzorok, oktatók és kutatók, jól felszerelt laboratóriumok, gyűjtemények, informatikai eszközök és rendszerek segítik a hallgatóinkat a mérnöki tanulmányok elsajátításában, az elméleti és gyakorlati ismeretek megszerzésében. Hallgatóink felkészülését, a szükséges tudás elsajátítását, a jövő szakembereinek szakmai és emberi fejlődését nagyban segíti a karon meglévő jó oktató-hallgatói viszony, a tradíciók. Szervezetileg 7 intézetben 15 intézeti tanszék szervezi, irányítja és végzi az oktató- és kutatómunkát. Így: 1. Ásványtani-Földtani Intézet Ásvány- és Kőzettani Intézeti Tanszék Földtani-Teleptani Intézeti Tanszék 2. Bányászati és Geotechnikai Intézet Bányászati és Geotechnikai Intézeti Tanszék Geotechnikai Berendezések Intézeti Tanszék 3. Földrajz Intézet Természetföldrajz-Környezettan Intézeti Tanszék Társadalomföldrajz Intézeti Tanszék 4. Geofizikai és Térinformatikai Intézet Geofizika Intézeti Tanszék Geodézia és Bányaméréstani Intézeti Tanszék 5. Környezetgazdálkodási Intézet Hidrogeológia-Mérnökgeológia Intézeti Tanszék Környezetmérnöki Intézeti Tanszék 6. Kőolaj és Földgáz Intézet Olajmérnöki Intézeti Tanszék Gázmérnöki Intézeti Tanszék Bányászati Kémiai társult Intézeti Tanszék (AFKI) 7. Nyersanyag-előkészítési és Környezeti Eljárástechnikai Intézet Előkészítéstechnikai Intézeti Tanszék Környezeti Eljárástechnikai Intézeti Tanszék Hívjuk és várjuk azokat a természettudományok iránt érdeklődő és elkötelezett fiatalokat, akik szeretnék a bennünket körülvevő világ törvényeit, értékeit megismerni, megvédeni, a fejlődés és a környezet egyensúlyát megőrizni, a fenntartható fejlődés, a fenntartható természeti erőforrásgazdálkodás megvalósításában mérnökként közreműködni. Dr. Tihanyi László a Műszaki Földtudományi Kar dékánja 19
Ásványkalauz a mobilos ásványhatározó Bár a könyveket valószínűleg sosem szorítják ki, de számtalan előnye van a digitális kiadványoknak a nyomtatott irodalommal szemben. Most egy olyan szakmai újdonságot mutatunk be, amely okostelefonon lehet a segítségünkre egy-egy ásvány meghatározásában. Az Ásványkalauz egy androidos okostelefonokon működő alkalmazás, mely sok szempontból többet képes nyújtani, mint a szakkönyvek. Sokkal enyhébbek a terjedelmi korlátok: míg egy határozókönyvben általában pár száz faj található meg, addig az Ásványkalauz elvileg több ezer ásványt tud az okostelefon memóriájában kezelni (jelenleg 519 faj és 660 nagyfelbontású fotó található benne). Ráadásul az ember a telefonját általában úgyis magával viszi, ezen kívül másra nincs is szükség. Az Ásványkalauzban ez a mennyiségű adat fajonként akár több képet is jelenthet, míg a színes határozókönyvekben 1 2 képnél rendszerint nincs több. (Ezen felül a színes képek alaposan megdobják egy-egy szebb könyv árát.) Az pedig a digitális rendszerek sajátja, hogy telefonon tetszőlegesen belenagyíthatunk a képbe, mivel több megapixeles fotókat használtunk. Egyedülálló, dinamikusan variálható határozókulcs segítségével, rengeteg jellemző alapján szűrhetők a fajok. A határozókulcs azt is figyelembe veszi, hogy egy adott ásvány megjelenése, tulajdonságai tág határok között mozoghatnak. Az Ásványkalauz képes arra is, hogy egy külső alkalmazás (SpotMarker) segítségével lelőhely-koordinátákat rögzítsen magának a felhasználó, így később is egyszerűen visszataláljon, akár ismeretlen terepre is. A határozás menete a könyveknél megszokottnál sokkal rugalmasabb, hiszen nincs kötött sorrend, nincs kötelező morfológiai paraméter. A Határozó oldalon (elérhető a főoldalról a Menü gomb segítségével) levő csoportok közül bármely szempont alatt felsorolt értékek közül azt kell kiválasztani, amely a meghatározandó fajra illik. Bizonytalanság vagy egy fajból több, eltérő példány esetén több érték is kiválasztható; például a kalcitot a fekete és/vagy a fehér szín bejelölésére is megtaláljuk, nyilván ez esetben nem ez lesz a döntő szempont. Ezek a választások azonnal csökkentik a lap tetején található fajszámot. Célszerűen addig kell ismételni a különböző határozó-feltételek alatti lehetséges értékek kijelölését, amíg már kezelhető, mondjuk 10 alatti faj marad. Ha ezek között nem szerepel a keresett ásvány, vagy a fajszám 0-ra csök- 20
ken, akkor a meglevő határozóismérv törlésével, vagy adott kategórián belül más érték megadásával érdemes próbálkozni. A fajokat szűrni, határozni a következő szempontok tetszőleges kombinációjával lehet: ásványosztály kristályrendszer lelőhely (település) hasadás törés keménység sűrűség átlátszóság szín karc fény. Természetesen (magyar és angol) név alapján történő keresés is lehetséges az ásványok között, ez a Böngészés funkció. Jelenleg az Ásványkalauzban 519 faj található meg. Ez a tartalom lefedi a Magyarországon eddig fellelt ásványok nagy többségét, s csak az utóbbi évek- A határozó oldal részlete. ben meghatározott, általában mikroszkopikus méretű, új hazai fajok hiányoznak. Az alkalmazás ingyenesen letölthető a Google Play áruházból (vagy www.apptent.net). A megjelenés óta eltelt 3 hónap alatt már 1500-an töltötték le az alkalmazást. Angol verzió is előkészületben van, és más határozók elkészítésében is szívesen segédkezik a fejlesztő Apptent Studios. Kovács Péter és Fehér Béla 21
Herman Ottó Múzeum Ásványtára 3525 Miskolc, Kossuth u. 13. Tel.: (46) 505-098. E-mail: homin@t-online.hu Internet: www.mineral.hermuz.hu Kvarc (kalcedon), Biste (Byšta, Szlovákia). Képszélesség: 11 cm. Fotó: Szakáll Sándor. Az Ásványfesztivál előcsarnokában! 22
XXXI. Miskolci Nemzetközi Ásványfesztivál 23
Címlapon: Kvarc (achát) álalak kalcit után, Brazília. A példány hosszúsága: 9 cm. Gyűjtemény és fotó: Lévai Zsolt. A XXXI. Miskolci Nemzetközi Ásványfesztivál rendező szervei: Miskolci Egyetem Műszaki Földtudományi Kara Herman Ottó Múzeum University Sportmarketing kft. OMBKE Egyetemi Osztálya Szeretettel várjuk a XXXII. Nemzetközi Ásványfesztiválon 2014. március 8 9-én! A műsorfüzetet szerkesztette: Fehér Béla Kiadta a Miskolci Egyetem 2013-ban Nyomdai munkálatok: Tipo-Top kft., Miskolc Felelős vezető: Solymosi Róbert 24
Malachit álalak azurit után. Jiujiang, Jiangxi-tartomány (Kína). A példány átmérője: 4,7 cm. Lévai Zsolt gyűjteménye. Fotó: Fehér Béla. Kuboszilicit = kvarc álalak fluorit (?) után. Kötelesmező (Trestia, Románia). A példány hosszúsága: 4,5 cm. Lévai Zsolt gyűjteménye. Fotó: Fehér Béla. Glendonit = kalcit álalak ikait után. Olenica-folyó torkolata, Kola-félsziget (Oroszország). A példány hosszúsága: 7,5 cm. Gyűjtemény és fotó: Lévai Zsolt.