Kádár Gergely Péter Határtalan választás Magyarországon 2010-ben az új parlamentben nagyfokú politikai konszenzus alakult ki az állampolgárság könnyített megadásáról. Ennek eredménye ezidáig közel 250 ezer új magyar állampolgár. 2011 év végén már korántsem konszenzuálisan dőlt el a parlamentben, hogy miként gyakorolhatják szavazati jogukat a nem magyarországi lakóhellyel rendelkező magyar állampolgárok, várhatóan először 2014-ben. Az a körülmény, hogy a szavazati joggal kapcsolatos törvény nem ötpárti egyetértésben (vagy legalább nagyarányú konszenzus eredményeképpen) formálódott ki, valamint maga a határon túli szavazás lehetősége éles belföldi és külhoni viták kereszttüzébe került, számos kockázati tényezőt rejt magában. Néhány álláspont ismertetése és a jogi megoldás bemutatása után megnézzük, mik ezek a kockázati tényezők. Álláspontok a külhoni magyarokról A rendszerváltozás kezdete óta a hagyományos megkülönböztetés szerinti baloldal és jobboldal másként viszonyult a határon túli ügyhöz. Ez a legkritikusabban a 2004 es népszavazáson kristályosodott ki. A jobboldal fontosabbnak érezte a nemzeti kérdések ilyeténképpeni előbbre vitelét, a baloldal viszont kevésbé tartotta ezt fontosnak. Az elmúlt években azonban már a baloldal is azt hangsúlyozta nyilatkozataiban, hogy párbeszédpárti, az érintettekkel egyeztetve kell rendezni a határon túli magyarok ügyét, kihasználva a határtalanná váló Európa gazdasági és jogi lehetőségeit. Az állampolgárság könnyített megadását eleinte ellenezték, később azonban részben elfogadták (kollektívan nem, de képviselőiknek lehetővé tették a szabad választást). Határon túli politikájukban a Szülőföld Alap programjuk volt a zászlóshajó, amely azóta is létezik. A jobboldal az antalli örökség bázisára helyezkedett, amikor 2001-ben elfogadta a státustörvényt. A 2004-es népszavazáson az igenek oldalán szállt be a kampányba, és az eredménytelenség ellenére nem tett le az ott megfogalmazottak további képviseletéről. A baloldal érvelésétől eltérően inkább a nemzeti szuverenitás hatáskörébe utalta az ügyet, mintsem az európai integrációs kérdések sorába. A nemzetközi példákra hivatkozva kívánták megadni az állampolgárságot, igaz ezt csak akkor - 1 -
hangsúlyozták, mikor már a polgári oldal potenciális váltópárttá, tehát az esélyesen lehetséges következő kormányerővé kezdett válni. A 2010-es országgyűlési kampányról talán túlzás lenne azt mondani, hogy központi témája volt a kampánynak a határon túli magyarok ügye, de néhány párt programjában szerepelt, és a kampány egyéb felületein is beszéltek a kérdésről. A kampányprogramokat politikai krédónak is tekinthetjük, ahol a pártoknak lehetőségük van arra, hogy saját preferenciák alapján fontosnak tartott témákról kötetlenül kifejtsék a véleményüket. A határon túli magyarság témáját a programjában a parlamentbe jutott pártok közül a Jobbik és az MSZP jelenítette meg, az LMP és a Fidesz KDNP pártszövetség viszont nem tett róla említést. Ez utóbbi érdekesség ugyan, de a Fidesz KDNP álláspontját más forrásból megismerhettük, a hallgatásban viszont nem lehetett nem visszakövetkeztetni Mikola Istvánnak a 2006-os kampányban tett, az állampolgárság és a szavazatmaximalizálás összefüggésére utaló megjegyzésére, amely akkor elég nagy támadási felületnek bizonyult. Az MSZP a programjában a tárgyalásos vonalat és a támogatási programok fontosságát hangoztatta. Az új szereplők közül a Jobbik a könnyített állampolgárság megadását támogatta, és kormányra kerülése esetén a megalakuló kétkamarás parlamentben adott volna helyet a határon túli magyaroknak. Az LMP politikájának úgy tűnik, nem képezi kardinális részét a határon túliak ügye, deklaráltan nem volt véleményük erről. A magyar jogi megoldás A Fidesz KDNP kormányra kerülése után a kormányprogramban (Nemzeti Együttműködés Programja, NER) megfogalmazta: A Nemzeti Ügyek Kormánya a határon túl élő magyarságot is részévé teszi a Nemzeti Együttműködés Rendszerének. Még ennek elfogadása előtt szavazásra bocsátották az egyszerűsített honosítást elősegítő jogszabályt, amelyet a parlament konszenzussal elfogadott. Kiderült, olyan nemzeti, szuverén hatáskörben eldönthető, nemzeti ügy volt ez, ahol kialakult a nagykoalíció. Az ügy a nemzeti minimum része lett, úgy, mint korábban az euroatlanti integráció kérdése. A lépés gyakorlatban az állampolgársági törvény (1993. évi LV. tv.) mó- - 2 -
dosításával történt, szimbolikus, 2010. augusztus huszadikai hatályba lépési dátummal. E törvény alapján a jogosult kérelmező a korábbi hosszú évekig tartó folyamat lerövidítésével kaphatja meg a magyar állampolgárságot, valamilyen magyar felmenő és magyar nyelvtudás igazolása után (kizáró okok: büntetett előélet, ill. ha fennáll, nemzet- és közbiztonsági kockázat). A Fidesz KDNP nemcsak korábbi nyilatkozatai, hanem a NER programja szerint is cselekedett, amikor továbblépett a külhoni magyarok integrációjában. A kormánypárti körökben is vita volt a szavazati jogról, de annyit lehetett tudni, nem gondolkodnak A és B állampolgárságban. A világban számos gyakorlatban létezik és bevett, hogy a külföldön lakó állampolgárok is szavazhatnak. Speciális azon országok esete, ahol a külhoni állampolgárok aránya jelentős számú az anyaországban lakó állampolgárokhoz képest (például Albánia, Horvátország, Írország, Izrael, Magyarország). Ezeknél külön megfontolandó, hogy az állampolgársághoz kössenek-e lakóhelyi cenzust. Az Európa Tanács (a jelenleg 47 tagú euroatlanti szervezet) alkotmányjogi ügyekkel foglalkozó testülete, a Velencei Bizottság egy 2011-es jelentésében általánosságban vizsgálta a határon túli választójogot. Megállapították, hogy az egyetemes jogból nem levezethető gyakorlatról van szó, de számos országban alkalmazzák, a Bizottság pedig ösztönzi a szavazati jog kiterjesztésének eme módját. Vélhetően ennek a tudatában is megszületett a döntés tavaly év végén a gyakorlatban az (új) országgyűlési képviselők választásáról szóló (2011. CCIII.) törvényben. Az országgyűlési választásokon, a magyarországi lakóhellyel nem rendelkező magyar állampolgárok a pártlistákra szavazhatnak a 199 (106 egyéni, 93 listás) képviselői helyet magába foglaló parlamentben. Vagyis, a határon túliak nem kapnak külön (fenntartott) képviselői helyeket, ahogy az korábban a tervekben szerepelt. Passzív választójogról külön nem tesz említést a törvény. Jelenleg az Alaptörvény szerint minden felnőtt korú magyar állampolgár, aki választó, választható is egyben, ha csak sarkalatos törvény másképpen nem szabályozza a kérdést. Szavazati jog: jogilag nem, politikailag vitatott kérdés Az állampolgárság és a hozzá kötődő szavazati jog megadása politikai, tehát racionális és érzelmi kérdés is, így ilyen érveket is felsorakoztathatunk az ügy mellett és - 3 -
ellen. A helyzet adott, a legközelebbi választáson nemcsak nagyjából nyolcmillió, hanem vélhetően többszázezerrel több magyar állampolgár szavazhat (az idei év végéig 350 ezer új állampolgárral számolhatunk, 2014-re pedig a félmilliót is elérheti a számuk, feltéve, ha ekkora ütemben kérnek és kapnak állampolgárságot a külhoni magyarok). Nézzünk meg egy kockázati elemzést arról, mi várható az új politikai klímában, amelybe most már a világ magyarságát is bele kell érteni. A SWOT elemzés módszerét alkalmazzuk, amit a társadalomtudományok egyre gyakrabban használnak. Megjegyezzük azonban, hogy a politikai valóságban esetükben a négy minőségkategória talán nem annyira válik külön egymástól, mint, ahogyan azt modellezzük. Erősségek A nemzetegyesítés megtörténik jogilag, békés megoldással, határmódosítás nélkül. Beleilleszkedik az európai tendenciába, amely sok tekintetben a határok leépítését is jelenti. Új kezdetet jelent, amely nemcsak jogi, hanem társadalmi, gazdasági hatással is jár, elősegíti a magyar magyar kapcsolatok továbbfejlődését. - 4 -
Új kampányszempontok: a magyar politikai életet is színesíti, hogy az anyaországi pártok ezentúl versenyeznek a határon túli szavazatokért (még azok is, akik eddig nem is akartak ilyen téren mozogni). Részvétel és bevonás a döntéshozatalba: ne létezzen többféle állampolgárság. Az, az állítás, hogy a külhoniak csak jobboldalra fognak szavazni és milliónyian egyáltalán nem reális. Aki ilyet állít, nem ismeri a külhoni magyarokat, akik sokszínűek, nem homogének. Például: a kanadai 56-os menekülttől kezdve a Nagyváradon élő, Debrecenbe egyetemre járó diákig sokfélék. Erdélyben és Szlovákiában is látszik, mennyire sokféle a pártszimpátiájuk is. Az az érvelés pedig, hogy ne döntsenek, mert nem kompetensek, nem ismerik a magyar politikát, sem állja meg a helyét egészen. Az elektronikus média révén éppúgy elérhető számukra a magyar nyilvánosság, mint az anyaországi választóknak. A hazai politikusi ismertségi indexen is látszik, hogy a magyarországi átlagszavazónak egy két jelenlegi és volt miniszterelnök vagy ismertebb pártpolitikus felismerésén kívül nehezére esik másokat is felismerni névről arcról. Gyengeségek A legitimáció, amely szorosan összefügg az egyoldalúsággal és az érdektelenséggel. Ha nem mennek el sokan az új állampolgárok közül szavazni, felvetődhet a kérdés: miért kaptak szavazati jogot? Vegyes megítélésű volt a szavazati jog kiterjesztése, a jelenlegi kormánypártok mellette, az ellenzék többsége ellene, az ellenzékhez tartozó (a gyakorlatban a kormány és az ellenzék ellenzékeként szereplő) Jobbik mellette volt. Nemzetpolitikailag fontos kérdés, meghatározza a jövőt, egy képzeletbeli négyötöd, nemzeti minimum kellett volna hozzá. Bár nincs többféle állampolgárság, többféle szavazati jog lesz, a határon kívül élő magyarok várhatóan a szavazólapnak csak a listás változatára szavazhatnak, nem kapnak külön egyéni képviselőt. Ritka megoldás: nem a lakóhely nélküli szavazat megadása, hanem a hasonló helyzet (arányában nagyszámú külhoni nemzettárs beemelése a döntéshozásba), ezért, pár helyen (Írország, Izrael) ezt el is kerülik, mert az anyaországi poli- - 5 -
tikát nem akarják befolyásolhatóvá tenni a nem ott élő nemzettársak által. Nemzetközi feszültségeket gerjeszt. Szlovákiában közel fél millió magyar van jelenleg emiatt is feszült helyzetben, bár ez nem elsősorban a magyar fél hibája. Az Unión kívüli magyarok uniós polgárságához jutása (pl. Ukrajna, Szerbia) is ritka helyzet, ez ügyben már Románia is lejátszotta a mérkőzését a moldáviai románok miatt az Európai Unióval, amely végül engedett. Lehetőségek A jogkiterjesztésben rejlő lehetőségek közt említjük, hogy a döntéshozók közös megválasztása, a magyarság és az ország sorsának világszerte közös döntése növeli az azonosságtudatot és a magyarok közötti szolidaritást. Talán ráismer egyre több magyar, hogy az erdélyi magyar nem román, hanem nemzettárs. Lehet, hogy sok határon túli magyarnak így sikerül az asszimilációt elkerülnie. Ez új nézőpontot jelenthet, olyan élménnyel, ami az Erdélyért rendezett rendszerváltáskori szimpátiatüntetéseken lehetett. Veszélyek Valós veszély, hogy amint 2004. december 5. után történt, újbóli konfliktus támadhat az anyaországiak és a külhoniak között. Például Horvátországban előfordult, hogy az anyaországi horvát szavazatok a baloldalra és a jobboldalra fele fele arányban kerültek, és a határon túli horvátok fenntartott helyei (plusz a nemzetiségi képviselők) a mérleg nyelvét jelentették. Bár nálunk jelenleg nem külön pártlistán vagy egyéni képviselőben gondolkodik a törvényalkotó, könnyen rásüthetik egy pártra, hogy ő csak a határon túliak miatt került a parlamentbe, vagy miattuk nyert, ugyanis a pártlistás és egyéni szavazatok különbségéből lehet majd erre következtetni. Kiszolgáltatottak a külhoniak nemcsak a lakóhely-országuk esetleges negatív hozzáállása miatt. Mi van akkor, ha az itthoni politikai csatározásokat exportálják, és a délvidékiek, kárpátaljaiak is lejátsszák az anyaországi magyarok 2002-es mérkőzését, amikor családok és barátok vesztek össze a politikai hovatartozás miatt. Tegyük hozzá, ennek elkerüléséhez fejlett politikai kultúrára van szükség, egy olyan önkorrekciós képességre, ami például 2004 és 2010 között vizsgált ügyünkben történt. *** A közel száz éve tartó magyar-magyar reláció történetében minden bizonnyal új fejezetet nyit a határon túli magyarok ügyének jogil rendezése. A szavazati jog gyakorlásának módja (lakóhellyel nem rendelkező állampolgárok csak pártlistára szavazhat- - 6 -
nak) a szavazati egyenlőség elvének sérülését eredményezi, egyes vélemények szerint még nemzetközi bíróság előtt is bizonyítani kell a megoldás helyességét. A választójog részleges lakóhelyhez kötése azonban ellensúlyozhatja is, hogy a határon túli szavazatok felülreprezentáltak legyenek, és a mérleg nyelvét jelentsék. Kifogásolható, hogy nem saját lista állítását kapták meg lehetőségül a külhoni magyarok. Másfelől viszont ez ésszerű is, hiszen egy erdélyi vagy szlovákiai magyar politikus a lakóhelyén kell, hogy érdekeket érvényesítsen, ez a magyar parlamentben nem lehetséges hatékonyan (és jogilag sem volna korrekt), ugyan még az sincs kizárva, hogy valamelyik magyarországi pártlistán szerepeljen. A szavazati és döntési jog komolyabb felelősségvállalást is jelent Magyarország részéről: ha nem követik konkrét lépések (további támogatások a külhoniaknak, a szülőföldön maradás segítése), akkor csak egy jogi aktus marad. A politikai logika azt diktálja, ezután minden párt szem előtt tartsa a határon túli szavazóit, mert különben alulmarad a versenyben. Remélhetőleg azonban nemcsak a szavazatszerzési motiváció lesz a pártok érdeklődésének mozgatója. Az, hogy melyik országban él valaki, csak egy külső adottság, a nemzeti identitás megválasztása szuverén egyéni döntés tárgya. A nemzeti azonosságtudat aktív megéléséhez pedig minden embernek természet adta joga van. - 7 -