Az atomnagyhatalmak nukleáris fegyver arzenálja Zhu Ruichen 1 Kivonat A közlemény rövid összefoglaló áttekintést ad az öt atomnagyhatalom nukleáris potenciáljának kifejlesztéséről és arzenáljáról, azon belül az atomtöltetek és a hordozóeszközök típusairól és számszerű adatairól. A közlemény témaköre a szerző PhD kutatási témájának a részét képezi és a tervei között szerepel a kapcsolódó témakörök, mint például a nem törvényes atomhatalmak, illetve a küszöbállamok értékelése, valamint a Kínai Népköztársaság szerepvállalásának értékelése a nukleáris fegyverzet elterjedésének megakadályozásában, különösen a Távol-Keleten. Atomfegyvereket először az Egyesült Államok fejlesztett ki a második világháború folyamán. Az Egyesült Államokban 1939-ben létrehoztak egy tanácsadó bizottságot, amely azt volt hivatva vizsgálni, hogy meg lehet-e valósítani az urán atommagok önfenntartó maghasadási láncreakcióját. 1945. július 16-án a Trinity nevű kísérleti telephelyen az Egyesült Államok felrobbantotta a világ első atombombáját. 1945. augusztus 6-án egy amerikai B 29-es bombázó repülőgép egy uránium töltetű atombombát dobott Japán Hirosima városára. A keletkező robbanás a város kétharmadát azonnal elpusztította. Három nappal később egy második bombát is ledobtak Nagaszaki városra, ami hasonló pusztítással járt [1]. 1949-ben a Szovjetunió is végrehajtotta az első kísérleti atomrobbantását. Ezt követően heves nukleáris fegyverkezési verseny bontakozott ki a Szovjetunió és az USA között. 1952-ben az Egyesült Államok felrobbantotta a világ első hidrogénbombáját. Válaszul a Szovjetunió 1953-ban felrobbantott egy fúziós alapú robbanó eszközt. 1 A ZMNE PhD hallgatója egyéni képzési formában, a Kínai Népköztársaság hazánkba akkreditált katonai és légügyi attasé-helyettese, alezredes. 1
Az Egyesült Államokon és a Szovjetunión kívül még néhány más állam is kifejlesztett atomfegyvereket. 1940-ben az Egyesült Királyság az atommag-reakcióra alapozott fegyverek megvalósíthatóságának vizsgálatára felállította a MAUD Bizottságot és 1941-ben útjára indította atomfegyverfejlesztési programját. 1952-ben egy plutóniumtöltetű, a maghasadás elvén működő szerkezetet ténylegesen teszteltek, és 1957-ben felrobbantottak egy fúziós alapon működő szerkezetet. Franciaországban a háborút követő nukleáris kutatás és fejlesztés 1945-ben indult meg, és 1954-ben került sor az atomfegyver-fejlesztési program beindítására. 1960-ban elvégezték az első plutóniumtöltetű szerkezet kísérleti robbantását, és 1968-ban robbantották fel az első termonukleáris szerkezetet. A kínai erőfeszítések atomfegyverek létrehozására a Szovjetunió segítségével 1953-ban kezdődtek meg. A politikai viták miatt azonban a szovjetek 1959-ben visszavonták a kínaiaknak nyújtott támogatásukat. A szovjet segítség elvesztése ellenére Kína 1964-ben sikeres kísérleti robbantást hajtott végre egy urániumtöltetű nukleáris fegyverrel, majd 1967-ben egy termonukleáris szerkezettel is. Tehát jelenleg öt törvényes atomfegyverrel rendelkező állam van: az Egyesült Államok, az Oroszországi Föderáció, az Egyesült Királyság, Franciaország, a Kínai Népköztársaság. A Szovjetunió felbomlása után több volt szovjet tagköztársaság területén maradtak nukleáris fegyverkészletek. Azóta azonban már valamennyien önkéntesen lemondtak róluk. Az Egyesült Államok atomfegyver arzenálja Az Egyesült Államok 1945-ben elvégezte az első kísérleti atomrobbantását, és 1992- ben hajtotta végre az utolsót. Ebben az időszakban összesen 1030 kísérleti robbantást hajtottak végre. Az amerikai interkontinentális ballisztikus rakéták legnagyobb hatótávolsága 13000 km. Az amerikai atomfegyvereket a 14 tagköztársaságban és 6 NATO európai tagállamban tárolnak. A svéd Stockholmi Nemzetközi Békekutató Intézet által kiadott 2003. évi könyv [2] szerint, 2003. januárjáig az Egyesült Államok 7068 db aktív nukleáris robbanófejjel rendelkezik, amely 5948 db hadászati nukleáris robbanófejet és 1120 db 2
nem hadászati nukleáris robbanófejet foglal magába. Az 5948 db hadászati nukleáris robbanófejet 114 vagy 72 db B52 és B2 hadászati nehézbombázó repülőgépre, 540 db interkontinentális ballisztikus rakétára, kb. 360 db. tengeralattjáró fedélzeti ballisztikus rakétára telepítették. Az 1120 db nem hadászati nukleáris robbanófej közül 320 db nukleáris robbanófejet tengeri bázislövő rakéták, 800 db-ot pedig az USA és NATO különböző repülőgépei (benne 150 db.belgiumban, Németországban, Olaszországban, Hollandiában, Törökországban és Angliában állomásozó amerikai, illetve nem amerikai repülőgépek) hordozzák. Az Egyesült Államok atomfegyver arzenálja Hordozóeszköz neve és típusa Telepítések Ható- vagy lőtávolsága Robbanófejek Hadászati nukleáris fegyverek Repülőgépek B-52H 93 16 000 km 430 Stratofortress B-1B Lancer -- -- 430 B-2A Spirit 21 1 1000 km 800 Interkontinentális ballisztikus rakéták LGM-30G Minuteman 200 13 000km 300 III mk 12 LGM-30G Minuteman 300 13 000 km 900 III mk 12A LGM-118A MX 40 11 000 km 400 Tengeralattjáró fedélzeti ballisztikus rakéták UGM -96A 96 7 400 km 576 Trident I C4 UGM-133A Trident II D5 MK-4,Mk-5: 264 >7 400 km MK-4:1728, Mk-5:384 Hadászati nukleáris fegyver robbanófejek összesen: 5948 Nem hadászati nukleáris fegyverek AGM-86B ALCM 325 2 500 km W-80:320 AGM-129 ACM B61,-3,-4,-1B,-2A -- -- 800 Nem hadászati nukleáris fegyver robbanófejek összesen: 1120 3
Az Oroszországi Föderáció atomfegyver arzenálja Oroszország (Szovjetunió) 1944-ben végezte az első atomfegyver-kísérletet, és 1990- ben az utolsót. Összesen 715 atomfegyver-kísérletet hajtottak végre. Az orosz Fegyverzet Ellenőrzési és Leszerelési Társaság által 2004. július 31-én kiadott adatok [3] szerint az Oroszországi Föderáció megalakulásakor összesen 2.000 db nukleáris robbanószerkezetet, hordozóeszközt és 10.000 db nukleáris robbanófejet örökölt, de az utóbbi 10 évben a gazdasági nehézségek és az amerikai-orosz leszerelési tárgyalások miatt az orosz hadászati nukleáris csapásmérő képesség dinamikusan lecsökkent. Jelenleg az orosz nukleáris csapásmérő erők csak 712 db hadászati atomfegyvert számlálunk hordozó eszközzel, és 3.953 db nukleáris robbanófejjel rendelkeznek. 2004. januárjáig az Oroszországi Föderáció 627 db földi állomásoztatású hadászati rakétát és 2.429 db nukleáris robbanófejet rendelt [3]. 2004. májusáig az Oroszországi Föderáció Haditengerészetének az ereje 14 db nukleáris tengeralattjáróból, illetve rájuk felszerelt 192 db tengeralattjáró fedélzeti ballisztikus rakétából és 672 db nukleáris robbanófejből állt [3]. 2004. januárjáig az Oroszországi Föderáció légiereje 78 db hadászati nehézbombázó repülőgéppell, 852 db nagy hatótávolságú rakétával illetve robbanófejjel rendelkezik. Az Oroszországi Föderáció atomfegyver arzenálja 1. A szárazföldi atomfegyver potenciálja Hordozóeszköz neve és típusa Telepített bázisok Robbanófejek P-36MYTTX, P-36M2 116 1500 (SS-18) YP-100HYTTX (SS-19) 130 900 PT-23YTTX (SS-24) 12 360 PT-2ΠM (SS-25) 333 360 PT-2ΠM2 (SS-27) 36 30 silo based Összesen 627 2429 4
2. A légierő atomfegyver potenciálja Nehézbombázó Száma Rakéták /repülőgépként és típusa Össz. rak.sz. TU-95MC6 34 6 Kh-55 (AS-15A) 204 TU-95MC16 30 16 Kh-55 (AS-15A) 480 TU-160 14 12 Kh-55 CM (AS-15B) 168 Összesen 78 852 3. A haditengerészeti atomfegyver potenciálja Nukleáris tengeralattjáró Tengeralattjáró fedélzeti ballisztikus rakéták Típusú Típusú Robbanófejek 667БДP (Delta III) 6 P-29P (SS-N-18) 96 288 667БДPM (Delta IV) 6 P-29PM (SS-N-23) 96 384 941 Typhoon 2 Összesen 14 192 672 Az Egyesült Királyság atomfegyver arzenálja Az Egyesült Királyság 1952-ben végezte az első atomfegyver-kísérletet, és összesen 45 kísérletet hajtott végre. A svéd Stockholmi Nemzetközi Béke Kutató Intézet által kiadott 2003. évi könyv [4] szerint, 2003. januárjáig az Egyesült Királyság 4 db nukleáris tengeralattjáróval, fedélzetükön 48 db fedélzeti ballisztikus rakétával rendelkezik, atomfegyver raktárában további 185 db nukleáris robbanófejet tárol. Az 1998-as angol kormány által kiadott Angol Stratégiai Védelmi Felmérés szerint a négy tengeralattjáró egyikének folyamatosan szolgálatot kell teljesítenie. Valamennyi tengeralattjáró fel van szerelve 16 db amerikai gyártmányú Triden II. D-5 típusú fedélzeti ballisztikus rakétával és rakétánként 3 db, azaz összesen 48 db nukleáris robbanófejjel. 5
Az Egyesült Királyság atomfegyver arzenálja Hordozóeszköz Telepített bázisok Lőtávolsága Robbanófejek neve és típusa Trident II D-5 48 >7 400 km 185 Franciaország atomfegyver arzenálja Franciaország 1960-ban végezte első atomfegyver-kísérletét. A svéd Stockholmi Nemzetközi Béke Kutató Intézet által kiadott 2003-as Évkönyv [5] szerint, 2003. januárjáig Franciaország 348 db nukleáris robbanófejjel, 84 db nukleráis repülőgéppel, 4 db nukleáris tengeralattjáróval rendelkezik. Franciaország 60 db Mirage 2000 N típusú repülőgépet, és 50 db levegő-föld rakétát illetve robbanófejet, továbbá anyahajóról indítható 24 db, egyenként 10 db levegő-föld rakétával felszerelt Super Etendard repülőgépet, valamint 16 M4B és 32 db M45 rakétával és 288 nukleáris robbanófejjel felszerelt 4 tengeralattjárót birtokol. Hordozóeszközek Franciaország atomfegyver arzenálja Telepített bázisok Ható- vagy lőtávolsága Repülőgépek Robbanófejek Mirage 2000N 60 2 750 km 50 Anyahajóról felszálló repülőgépek Super Etendard 24 650 km 10 Tengeralattjáró fedélzeti ballisztikus rakéták M4B 16 6 000 km 96 M45 32 6 000 km 192 Összesen: 348 6
A Kínai Népköztársaság atomfegyver arzenálja A Kínai Népköztársaság 1964-ben végezte első atomfegyver-kísérletét. Az Angliában kiadott Nemzetközi Haditengerészeti Folyóiratában megjelent Kína nukleáris elrettentése című cikk[6] szerint jelenleg a Kínai Népköztársaság 250 425 nukleáris robbanófejjel rendelkezik. Kína szárazföldi atomfegyver arzenáljának összetétele a következő: 135 db DF3, DF4, DF5, DF21 ballisztikus rakéta, most felszerelt DF31 típusú rakéta, valamint a kutatás és gyártás utolsó fázisában lévő DF41 típusú rakéta. Kína haditengerészeti és légierejének 2-3 db nukleráis tengeralattjárója és 120 db H-6 illetve Q-5 típusú nehézbombázó repülőgépe van. Felhasznált irodalom és WWW hompagek: [1] Steve TULLIU és Thomas SCHMALBERGER: A biztonság megértése felé: Fegyverzet-ellenőrzési, leszerelési és bizalomerősítési kislexikon, ZMNE, Bp. 2003. [2], [4], [5] http://www.china.org.cn [3] http:// news.sohu.com [6] http://www1n0.net 7