Egy kalandor kutató - Egy kalandor kutató - 2013 szeptember 13. Flag 0 Értékel kiválasztása Még értékelvekutató Givenincs Egy kalandor Mérték - 1/5 2/5 3/5 4/5 5/5 Száz éve hunyt el a világhírű tudós Ármin, aki dervisnek öltözve kereste a magyar őshazát Közép-Ázsiában. Óriási hatású lenne, ha a világ megtudná, hogy a Magyarországon előkerült rengeteg bronzkorból származó leletanyag a miénk. Ha kiderülne, hogy Európa legrégibb műveltségalapító népe mi vagyunk. Ha megvet helyett irántunk tisztelet kelne, ha nem tekintenének többé műveletlen 1. oldal (összes: 6)
Egy kalandor kutató - sátorosok utódainak keveréknépnek, ahogyan azt Wamberger Hermann állította világgá hirdette. A méltatlanul elfelejtett 20. századi polihisztor, Magyar Adorján vetette papírra e sorokat a száz éve elhunyt Árminról. Kalandortermzetű Kelet-kutatónk, Ármin a magyar nép nyelv török eredetének tanát propagálta, ám nem turkológiai felismerei, a török filológia területén végzett munkássága miatt vált az egyik legelismertebb orientalistává. Nyelvzeti elméletei nem váltak általánosan elfogadottá, a nyelvzet kapcsán alig emlegetik mérvadó forrásként. Az 1860-as években BelsőÁzsiában tett utazásai során még az orosz hódítás előtti állapotban látta a térséget, s az itt zajló orosz terjeszkedről informálta az európai nagyhatalmakat, ennek köszönhette karrierjét, vagyonát elismertségét. II. Adbul-Hamid török szultán udvarában éppoly otthonosan mozgott, mint Ferenc József vagy a brit király rezidenciájában. Angliában Arminius Vambery néven ismerték, az angol titkosszolgálatnak dolgozott, jelentős javadalmazásért. 2005-ben nyilvánosságra hozott szigetországi levéltári dokumentumokból mindez kimutatható, de ezzel a ténnyel maga is eldicsekedett Teodor Herzlnek, mikor 1900-ban személyesen találkoztak. A bécsi kamarilla sem utasította vissza szolgálatait, ugyanakkor Herzl is igényt tartott befolyására a zsidó állam megteremtének, a Palesztinába való visszatelepül gondolatának előmozdítására. 2. oldal (összes: 6)
Egy kalandor kutató - Wamberger Hermannként 1832. március 19-én látta meg a napvilágot a Pozsony melletti Szentgyörgyön, németországi zsidó bevándorlók gyermekeként. Apja röviddel születe után kolerában meghalt, huszonkét éves édesanyja hamarosan újra férjhez ment, a család Dunaszerdahelyre költözött. Hároméves korában megbénult a bal lába, de fogyatékosságát elképesztő nyelvérzékkel kompenzálta a sors, s ennek jelei már korai éveiben megmutatkoztak. A szegénység a lábbénulás megpróbáltatásaiból szorgalma nyelvtehetsége emelte ki. Tizenkét éves korában szabóinasnak állt, majd a nyéki zsidó kocsmáros fogadta fel házitanítónak. Szentgyörgyön Pozsonyban járt gimnáziumba, középiskolai évei alatt már a legtöbb európai nyelvet elsajátította. Érdeklődét hamarosan a török kultúra keltette fel, s a híres magyar őshazakutatók nyomdokaiba kívánt lépni. A Tárihi Üngürüsz felfedeze Pesten a piaristáknál folytatta tanulmányait, ekkor ismerkedett meg Garay Jánossal, az egyetemi könyvtár tisztviselőjével, ő mutatta be a Pilvaxban többek közt Vörösmarty Mihálynak is. csillaga akkor kezdett emelkedni, amikor báró Eötvös József, a MTA elnöke vette pártfogásába. 1857-ben Eötvös erkölcsi anyagi támogatásával a 25 éves ifjú Isztambulba utazott, ahol először nyelvtanító lett Husszein Daim pasa házában, közben megismerte a keleti élet szokásait. Oktatója barátja, Mullah Ahmed ajánlásával a híres török államférfi, Fuad pasa titkárává fogadta. négy évig maradt Konstantinápolyban, ezalatt tudományos folyóiratokban török források alapján magyar történelmi vonatkozásokról publikált, 1858-ban megjelent első könyve, a német török török német szótár. Ennek is volt köszönhető, hogy 1860-ban távollétében beválasztották az MTA levelező tagjai közé. Tökéletesen megtanult törökül, emellett még elsajátított vagy húsz különféle török dialektust, s ez néhány évvel kőbb nagy hasznára volt középázsiai útja során. 1860-ban egy kis bazárban rálelt a legkorábbi, felbecsülhetetlen értékű magyar ősgesztára, amely török fordításban maradt fenn. A Tárihi Üngürüszt az MTA-nak ajándékozta, ám a mű Budenz József nyomására rögtön süllyesztőbe, az Akadémia pincéjébe lett száműzve. valószínűleg belelapozhatott az őskrónikába, mert 1861-ben azzal az eltökélt szándékkal tért vissza Pestre, hogy amilyen gyorsan csak lehetséges, a mes Keletre indul a magyar őshaza felkutatására. Becsületes Úr dervisruhában Béna lába sem akadályozta t abban, hogy több ezer kilométeres úton járja be Belső-Ázsia akkor még az európaiak számára többnyire ismeretlen tájait. Törökországból 1861-ben tért haza, de az MTA támogatásával még ugyanez év őszén elindult második, még kalandosabbnak ígérkező útjára. Konstantinápolyban átalakult, felvette álnevét (Rasid Effendi Becsületes Úr), szunnita dervisnek öltözve nekivágott a nagy kalandnak. Teheránig jutott, ahol csatlakozott egy Mekkából hazatérő zarándokcsoporthoz, velük átutazta a sivatagot, Erzerumot, Tabrizt, Zandzsant, Kazvint érintve került Iszfahánon át Sirázba. 1863-ban érkezett Khoraszanba. A több mint két évig tartó út során először Teherán, Iszfahán Siráz iráni városokat érintette. 1863 júliusában karavánhoz csatlakozva Szamarkandon, az afganisztáni Heráton, majd Meséden áthaladva Perzsiába tért vissza. Három hónapos teheráni tartózkodása alatt letisztázta titokban kzített jegyzeteit. Álcáját végig sikerült megőriznie: nyelvtudásának is köszönhetően nem lepleződött le, noha kánok emírek is fogadták audiencián. Hazaútján dél felé kerülve, az afganisztáni Heratban búcsút mondott utazótársainak, Konstantinápolyba tartott. 1864 májusában szerencsen visszaérkezett Pestre. Az 1730-as évektől az Orosz Birodalom kiterjesztette befolyási övezetét a térségben. Üzbegisztánt ahol Hiva, Buhara Szamarkand is található 1850 1868 között vette Oroszország védnökség alá, azokban az években, amikor ideutazott. A századforduló előtt már egz Közép-Ázsiára Kazahsztánra, Üzbegisztánra, Türkmenisztánra, Kirgizisztánra, Tádzsikisztánra kiterjedt az Orosz Birodalom befolyási övezete, így volt az egyik utolsó utazó, aki a közép-ázsiai iszlám 3. oldal (összes: 6)
Egy kalandor kutató - kultúrát még az orosz térhódítás előtt látta. Az angolokat az ázsiai orosz terjeszked aggasztotta, attól tartottak, saját ázsiai érdekszférájuk is veszélybe kerülhet. Európai világsiker Két fél éves útjáról hazatérve először itthon igyekezett tudását kamatoztatni. 1865 1904 között a budapesti tudományegyetemen a keleti nyelvek tanára lett, az Akadémia azonban ekkorra már kizárólag a finnugor elméletet szajkózta, nem lelkesedett a népünk török eredetét valló elvei iránt. A kiábrándult tudós 1865-ben Angliába utazott, ahol kitüntető fogadtatásban elismerben rzesítették. Kiadta a Travels in Central Asia című könyvét, amely titokban kzített jegyzetei alapján kzült. Több tudományos társaság, így a Royal Geographical Society is tiszteletbeli tagjává választotta, a legmagasabb körökben forgolódott, a királyi udvar kiemelt szívélyességgel fogadta. Viktória királynővel III. Napóleonnal személyesen találkozhatott. Angliai körútja során sikeres előadásokat tartott, élménybeszámolóját Dervisruhában Közép-Ázsián át címmel könyv formában is megjelentette. Az 1860-as évek végétől rendszeresen jelentek meg a magyar mellett német, angol francia nyelven érdekes útleírásai: Közép-ázsiai utazás, Vándorlásaim élményeim Persiában, Ármin vázlatai Közép-Ázsiából. E három könyv által vált világhírűvé. További művei, mint A keleti török nyelvekről, A magyar török-tatár nyelvekbeni szóegyezek, Keleti életképek, Az iszlám a XIX. században az Oroszország hatalmi állása Ázsiában is felkeltették az érdeklődt, talán az utóbbi érdekelhette leginkább az angol titkosszolgálatot. közép-ázsiai ismeretei a gyengülő Török Birodalomhoz fűződő magas rangú kapcsolatai kincset értek. II. Abdul-Hamid szultánt ismerte, így a legfelső török politikai körökben keringő információkhoz férhetett hozzá, ezek megszerzéért fizettek az angolok. Szolgálataiért évi 140 font juttatást nyugdíjat alkudott ki. Audiencia a szultánnál Ezt a rendkívüli összeköttett mások is ki akarták aknázni. A Pesten született, Bécsben élő Herzl Tivadar a századfordulón a modern Izrael Állam megálmodója. Ekkor török fennhatóság alá tartozott Palesztina, ezért szeretett volna Herzl hatni a szultánra, hogy engedélyezze az ottani zsidó letelepedt. 1900-ban találkozott vel, aki bizalmasan elárulta neki, hogy az angolok számára kémkedik. Herzlt lenyűgözték különleges élménybeszámolói, elámult nyelvtudásán, de közben azon is csodálkozott, hogy zsidó társa nem tudja, igazából török vagy angol-e inkább: Ebben a béna, hetvenéves magyar zsidóban olyan embert ismertem meg, aki nem tudja, micsoda leginkább, török avagy angol, aki németül ír, aki egyforma tökéletességgel beszél tizenkét nyelvet, aki öt vallást gyakorolt, amiből kettőnek a papja is lett. Miután ennyi vallást ismer behatóan, másként, mint ateistaként nem is végezhette. Kétezer-egyszázegy mesét mesélt nekem a Keletről, arról, milyen jó a viszonya a szultánnal, a többiről. Azon nyomban teljes mértékben megbízott bennem, s elmondta nekem, hogy titkos ügynökként dolgozott Törökország Anglia javára is. Pénzt nem akarok kezdte. Gazdag ember vagyok. Aranyból úgysem ehetek bifszteket. Negyedmilliós a vagyonom, még az utána kapott kamat felét se tudom elhasználni. Ha segítek neked, az ügy miatt teszem Tisztázatlan maradt, mit fog csinálni, s különösen az, hogy audienciám ügyében azonmód ír-e a szultánnak. De amikor elváltunk, összeölelkeztünk, s ő arcon csókolt. segítette Herzl törekveit. Itthoni karrierje is szépen alakult. 1881-től a budapesti egyetem díszdoktora. Az MTA levelező tagja 1860. október 9-től, rendes tagja 1876. június 8-tól, tiszteleti tagja 1893. május 12-től, igazgatóválasztmányi tagja 1894. május 4-től. Akadémiai székfoglalóját A török történelmi irodalomról címmel 1861. április 29-én május 6-án, rendes tagsági székfoglalóját A török tatár nyelvek szónyomozási szótáráról címmel 1877. január 15-én tartotta. A mélymagyarok máshogyan ítélték meg tevékenységét. Nyelvzeti tevékenységével kapcsolatban megint csak Magyar Adorjánt idézem: Manapság általános hiedelem, hogy a 4. oldal (összes: 6)
Egy kalandor kutató - magyarok Ázsiából jöttek, hogy körülbelül 1000 évvel ezelőtt nomádokként vándoroltak Európába. Ezt iskolákban is így tanítják. Ami azonban csak újabb kitalálás, amiről egyetlen régi följegyz sem tud semmit. Alapítója pedig Wamberger Hermann író keleti utazó volt. Miután azonban az elmélet Ferenc-József császár politikájának igen megfelelő volt, Wamberger nem csupán Bécsbe rendeltetett, hanem igen kedves vendégként, császári ebédhez is meg lett híva. Ami nem is történt hiába, mivel holott ő ezelőtt inkább azon véleményen volt, hogy Árpád honfoglalói törökök voltak bécsi tartózkodása után már másképen írt, vagyis mindinkább úgy, hogy a magyarság lényegét az Árpáddal bejöttek képezték, akikhez már ezelőtt csatlakozott valami kev finnugor elem. Valamint azt is sűrűn hangoztatta, hogy a magyarság»keveréknép«, hogy»a mai magyarság vérében az ősmagyarságnak már egy csöppje sincsen«. Az újra felfedezett tudós Ármin 1913. szeptember 13-án hunyt el budapesti otthonában. Halálának századik évfordulója alkalmából az Emberi Erőforrások Minisztériuma az MTA Nyelv- Irodalomtudományok Osztályával összefogva méltó megemlékezsorozatot tervez. Az MTA elnöke életre hívta a Centenáriumi Emlékbizottságot, amely éppen ma nemzetközi konferenciát rendez, ismert KözépÁzsia- -kutatókkal. Az MTA Könyvtárában emlékkiállítás nyílik, a közeljövőben pedig Vám5. oldal (összes: 6)
Egy kalandor kutató - béry-honlapot hoznak létre, amelyen a tudós életére munkásságára vonatkozó legfontosabb adatok, különféle emlékek, írásos képi dokumentumok, valamint rövid tudományos összefoglalók, összeállítások kapnak majd helyet. Kapcsolódó anyagok: "Időtálló életművet hagyott hátra" - Ármin világhírű magyar orientalistára, a modern turkológia megteremtőjére emlékezve rendeznek kétnapos konferenciát péntektől Ankarában. Csurka Dóra magyarhirlap.hu Tweet (adsbygoogle = window.adsbygoogle []).push({}); Ajánló 6. oldal (összes: 6)