EUROJUST ÉVES JELENTÉS 2010
2
Tartalom Bevezető... 7 1 Áttekintés... 9 Konkrét ügyek... 9 Kapcsolatok az EU intézményeivel... 9 Kapcsolatok az Európai Unión kívüli harmadik államokkal és szervezetekkel... 9 Adminisztratív kérdések... 10 Információs technológia... 11 Az Eurojust dokumentumokhoz való hozzáférés... 11 2 Tevékenység konkrét büntetőügyekben... 12 2.1 Bevezetés... 12 2.2 A konkrét ügyek statisztikái... 12 2.3 Az Eurojust ügyeiben tapasztalt igazságügyi együttműködési akadályok... 12 2.4 Az Eurojust igazságügyi együttműködési eszközeinek használata... 14 Koordinációs értekezletek... 14 Az Eurojust Határozat 6. és 7. cikke... 15 A 2000. évi jogsegélyegyezmény és a bizonyítékokhoz kapcsolódó kérdések... 16 Európai elfogatóparancsok...17 Biztosítási intézkedést elrendelő határozatok... 20 Vagyonelkobzás és vagyonvisszaszerzés... 20 Ellenőrzött szállítások... 22 2.5 Igazságügyi együttműködés a kiemelt bűncselekmények területén... 24 Terrorizmus... 24 Kábítószer kereskedelem... 26 Emberkereskedelem... 26 Csalás... 27 Korrupció... 29 Cyber bűnözés... 30 Pénzmosás... 31 Szervezett bűncselekmények... 32 2.6 Közös nyomozócsoportok... 35 Az Eurojust és a közös nyomozócsoporti műveletek pénzügyi támogatása... 35 2.7 Az Eurojust harmadik államokat érintő konkrét ügyei... 36 Harmadik államoktól az Eurojusthoz delegált összekötő ügyészek... 37 3 Kapcsolatok az EU partnerekkel... 39 Európai Igazságügyi Hálózat (EJN)... 39 Europol... 39 OLAF... 40 Frontex... 41 Európai Igazságügyi Képzési Hálózat (EJTN)... 41 CEPOL... 41 4 Fejlesztések... 43 A Tanács 2009/426/IB határozatának végrehajtása... 43 Belbiztonsági stratégia (COSI; Legfőbb Ügyészek Konzultatív Fóruma)... 43 Az Eurojust jövőjével foglalkozó munkacsoport... 44 Bel és igazságügyi együttműködés... 44 5 A Tanács következtetései a 2009. évi jelentésről... 45 Függelék... 51 3
1. ábra: Az Eurojust elé terjesztett ügyek száma 2002 2010 között... 51 2. ábra: Az ügyek általános kategorizálása... 52 3. ábra: Prioritást képező bűncselekménytípusok az Eurojust ügyek között... 53 4. ábra: Prioritással bíró és egyéb bűncselekménytípusok... 54 5. ábra: Az egyes tagállamok által az Eurojust elé terjesztett ügyek száma 2009 2010 ben... 55 7. ábra: Koordinációs értekezletek (2009 2010)... 57 8. ábra: Koordinációs értekezletet kezdeményező tagállamok (2009 2010)... 58 9. ábra: A más tagállam által kezdeményezett koordinációs értekezleten résztvevő tagállamok (2009 2010)... 59 4
Megjegyzés az Eurojust Határozatról Eurojust Határozat A Tanács 2002. február 28 i határozata az Eurojust létrehozásáról a bűnözés súlyos formái elleni fokozott küzdelem céljából, amelyet utoljára a Tanács 2008. december 16 i, 2009/426/IB határozata az Eurojust megerősítéséről módosított, ebben a jelentésben Eurojust Határozatként kerül említésre. Az Eurojust Határozatnak a Tanács Főtitkársága által készített, kizárólag információs célokat szolgáló, egységes szerkezetbe foglalt változata megtekinthető honlapunkon: www.eurojust.eu. 5
Rövidítések jegyzéke AWF CEPOL CMS COSI EAW EJN EJTN ENCS EPPO Frontex IWG JIT MLA OCC OCTA OLAF OSR PKK ROCTA TE SAT TFEU THB analitikus munkafájl (Analytical Work File) Európai Rendőrakadémia (European Police College) elektronikus ügykezelési rendszer (Case Management System) Belbiztonsági operatív együttműködési állandó bizottság (Standing committee on operational cooperation on internal security) európai elfogatóparancs (European Arrest Warrant) Európai Igazságügyi Hálózat (European Judicial Network) Európai Igazságügyi Képzési Hálózat (European Judicial Training Network) Nemzeti Eurojust Koordinációs Rendszer (Eurojust National Coordination System) Európai Ügyészség (European Public Prosecutor s Office) Európai Unió Tagállamai Külső Határain Való Operatív Együttműködési Igazgatásért Felelős Európai Ügynökség (European Agency for the Management of the Operational Cooperation at the External Borders of the European Union) Az új Eurojust Határozat tagállami végrehajtására létrehozott informális munkacsoport (Informal Working Group on the implementation of the new Eurojust Decision in the Member States) Közös nyomozócsoport (Joint Investigation Team) Jogsegély (Mutual Legal Assistance) Koordinációs ügyelet (On Call Coordination) Szervezett Bűnözés Fenyegetettségi Értékelés (Organised Crime Threat Assessment) Európai Csalás Elleni Hivatal (European Anti Fraud Office) Szervezeti struktúra felülvizsgálata (Organisational Structure Review) Kurdisztáni Munkáspárt Orosz Szervezett Bűnözés általi Fenyegetettségi Értékelés (Russian Organised Crime Threat Assessment) Jelentés a terrorizmus helyzetéről és trendjeiről (Terrorism Situation and Trend Report) Szerződés az Európai Unió működéséről (Treaty on the Functioning of the European Union) Emberkereskedelem (Trafficking in Human Being) 6
Bevezető Az Eurojust kilencedik éves jelentése 2010. évi tevékenységünket tekinti át. A lisszaboni szerződés értelmében az Eurojust feladata az Európai Unió két vagy több tagállamát érintő, a bűnözés súlyos formái elleni küzdelem segítése. Ez a jelentés ennek az operatív munkának a fő elemeit mutatja be. A tagállamok által az Eurojusthoz beterjesztett ügyek száma a korábbi évekhez hasonlóan tovább nőtt; első alkalommal regisztráltunk elektronikus ügykezelési rendszerünkben 1400 nál több ügyet. Az Eurojust több mint 140 koordinációs értekezletet is tartott, amelyeken nyomozók és igazságügyi hatóságok képviselői vettek részt, hogy előrelépést érjenek el a határokon átívelő bűnügyekben és megoldásokat találjanak az operatív kérdésekre. Ez a szám ismételten növekedett az előző évhez képest. Kiemelkedő jelentőségű, hogy ezeknek az értekezleteknek több mint 90% a az EU állampolgáraira különösen nagy fenyegetést jelentő bűncselekményekkel foglalkozott, többek között terrorizmussal, kábítószer kereskedelemmel, emberkereskedelemmel, csalásokkal, korrupcióval, cyber bűnözéssel, pénzmosással és a gazdaságot érintő szervezett bűnözői csoportok jelenlétéhez kötődő egyéb tevékenységekkel. Az Eurojust sem mentesült a globális pénzügyi válság okozta nehézségektől. A tagállamok pénzügyi megszorításai miatt a konkrét ügyek számának és a koordinációnak a növekedését úgy sikerült elérni, hogy a háttérben egyes nemzeti szekciók jelentős létszámhiánnyal küszködtek. Operatív jelentőségére tekintettel, az Eurojust értekezleteket tartott az új Határozat tagállamokban történő végrehajtásáról (amire 2011. június 4 ig kell sort keríteni). Az alapvető fontosságú tevékenységre várhatóan azok az elemek gyakorolnak majd közvetlen hatást, amelyek megkövetelik a tagállamoktól bizonyos konkrét ügyek információinak megosztását az Eurojusttal, valamint az Eurojust napi 24 órás elérhetőségét a tagállamok gyakorló szakemberei számára biztosított segítségnyújtás terén. Ebben az évben az Eurojustnak a határokon átívelő bűnözés elleni igazságügyi küzdelmében betöltött szerepét egyéb fontos vonatkozásokban is megerősítették. Ebben a küzdelemben a közös nyomozócsoportokra egyre inkább hatékony eszközként tekintenek. 2010 ben az Eurojustot ismét megbízták a közös nyomozócsoportok értékelésével és a Bizottság finanszírozta támogatásával; egy koordinátor is megkezdte tevékenységét a közös nyomozócsoportok hálózatánál. Az Eurojust politikai szinten igazságügyi szempontjai alapján járult hozzá az Európai Unió működéséről szóló szerződés 71. cikke alapján létrehozott belbiztonsági operatív együttműködési állandó bizottság tanácskozásaihoz. Az Eurojust támogatást biztosított a Legfőbb Ügyészek Konzultatív Fórumához is. Tevékenységének a lisszaboni szerződés rendelkezései értelmében várható parlamenti értékelése elősegítésének érdekében az Eurojust aktív lépéseket tett szerepének megvilágítására mind az Európai Parlament, mind a nemzeti parlamentek szintjén. Házon belül az Eurojust folytatta hatékonyságának fokozását és az Eurojustra, valamint az Eurojustból létrehozandó Európai Ügyészségre vonatkozó szabályozások jövőbeni rendelkezéseiből esetlegesen következő változások áttekintését. Kidolgozták a szervezeti struktúra felülvizsgálatának végrehajtási programját és előrehaladás történt az új hágai irodahelyiségekről folytatott tárgyalásokon, hogy az Eurojust végre egy épületben végezhesse munkáját. 7
A 2010. évi éves jelentés az előző évi jelentésben bevezetett formátumbeli és tartalmi változtatásokra épít, amelyeket széles körben üdvözöltek. Remélem, hogy hasznos beszámolót nyújt az Eurojustnak a határokon átívelő bűnözés elleni küzdelemben végzett tevékenységéről. ALED WILLIAMS Az Eurojust elnöke 2011. március 8
1 Áttekintés Konkrét ügyek 2010 ben a tagállamok 1424 új ügyben kérték az Eurojust segítségét, ami a beterjesztett ügyek vonatkozásában 4% os növekedést jelent (2009 ben 1372 megkeresés történt). Ezeknek az ügyeknek megközelítőleg egyötöde érintett három vagy több országot. Az EU nak az állampolgáraira különösen nagy fenyegetést jelentő bűncselekmények elleni küzdelemre fektetett hangsúlyának megfelelően, az Eurojust 2010 ben a terrorizmusra, a kábítószer kereskedelemre, az emberkereskedelemre, a csalásra, a korrupcióra, a cyber bűnözésre, a pénzmosásra és a gazdaságot érintő szervezett bűnözői csoportok jelenlétéhez kötődő egyéb tevékenységekre összpontosított. Ezek a bűncselekménytípusok 1015 esetben fordultak elő az Eurojust ügyeiben, ami 4% os növekedést jelent a 2009. évi 974 hez képest. 2010 ben az Eurojust 141 koordinációs értekezletet tartott; ezen a téren is folytatódott az emelkedő trend, 7% kal nőtt az értekezletek száma a 2009. évihez (131) képest. A koordinációs értekezletek körülbelül kétharmada érintett három vagy több országot. A koordinációs értekezletek több mint 90% a foglalkozott a fent felsorolt kiemelt bűncselekménytípusokkal. Az Eurojust konkrét ügyeinek további részletezéséhez lásd a 2. fejezetet. Kapcsolatok az EU intézményeivel Az Eurojust folytatta munkáját operatív és stratégiai partnereivel, így például az EJN nel, az Europollal, az OLAF fal, a Frontex szel, az EJTN nel és a CEPOL lal. Erről részletes információ a 3. fejezetben található. Az Eurojust 2010 folyamán tovább erősítette kapcsolatait a legfontosabb EU intézményekkel. Júniusban a jogérvényesülés, alapvető jogok és uniós polgárság biztosa, Viviane Reding tett látogatást az Eurojustnál, hogy megvitassa annak munkáját és a szervezet jövőjét. Az Európai Parlament egyik képviselője első alkalommal vett részt az elnökségi trió, az Európai Bizottság és a Tanács Főtitkárságának képviselőivel tartott rendszeres értekezleten. Az Eurojust meghívta az EU intézményeit az új Eurojust Határozatnak a tagállamokban történő végrehajtásával foglalkozó informális munkacsoport (IWG) értekezleteire is. Az Eurojust továbbá részt vett az Európai Unió működéséről szóló szerződés (TFEU) 71. cikke alapján 2010 ben létrehozott belbiztonsági operatív együttműködési állandó bizottság (COSI) értekezletein. A COSI val kapcsolatos közreműködése révén az Eurojust a megfelelő igazságügyi részvétel erősítését akarja elősegíteni a belbiztonsági kérdésekben. Az Eurojust közreműködött az Európai Unióban a bűnügyi együttműködés fejlesztésén dolgozó fórumokon. Ezek közé tartozott a Bűnügyi Együttműködési Munkacsoport (COPEN), ahol az Eurojust szakértői hozzájárulást nyújtott az olyan vonatkozó jogszabályi fejlesztésekhez, mint amilyen az európai nyomozati parancs (EIO). A Tanács Elnökségének kérésére az Eurojust részt vett a CATS (a korábbi 36. Cikk Bizottsága) értekezletein, hogy biztosítsa a gyakorló szakemberek hozzájárulásának számításba vételét a döntéshozási folyamatban. Az Eurojust részt vett az Általános Ügyek és Értékelés Munkacsoport munkájában is. Kapcsolatok az Európai Unión kívüli harmadik államokkal és szervezetekkel Az Eurojust 2010 ben kiszélesítette globális kapcsolatait az igazságügyi együttműködés terén. 2010. február 26 án sor került az Eurojust és az ENSZ Kábítószer ellenőrzési és Bűnmegelőzési Hivatala 9
(UNODC) közti kölcsönös egyetértési megállapodás aláírására. Az Eurojust Brazíliával, a Zöld foki szigetekkel, Indiával és Kazahsztánnal bővítette harmadik államokbeli kontaktpont hálózatát. Az Eurojust több kezdeményezést támogatott a Balkánon, beleértve a Nemzetközi Nyomozó Koordinációs Egységek (ILECU) Létrehozásának EU Projektjét és a Rendőri Együttműködési Egyezmény a Délkelet Európai Titkárságért (PCC SEE) kezdeményezést. Folytatódott az operatív együttműködés lehetőségeinek kiterjesztésére irányuló munka. 2010 ben ismételten megerősítették az Orosz Föderációval, Ukrajnával és Liechtensteinnel kötendő együttműködési megállapodások prioritását. Moszkvában sor került az Európai Unió és az Orosz Föderáció közötti igazságügyi együttműködéssel kapcsolatos gyakorlati kérdések megoldásán dolgozó munkacsoport első értekezletére. Az Ukrajnával kötendő együttműködési megállapodás tárgyalásai újrakezdődtek. Júniusban az Eurojust értesítette a Tanácsot arról a szándékáról, hogy megindítja a Liechtensteinnel kötendő együttműködési megállapodás hivatalos tárgyalásait. Törökország felkerült az együttműködési megállapodásokról folytatandó tárgyalások prioritási listájára. A múltban végzett munka eredményei meghozták hatásukat. Az Eurojust és a Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság (fyrom) közti együttműködési megállapodás 2010. június 23 án hatályba lépett. Az Eurojust részt vett egy koszovói tényfeltáró misszióban is, abból a célból, hogy megismerje az igazságügyi rendszert, és kapcsolatot létesítsen az Európai Unió Koszovói Jogállamiság Missziójával (EULEX). Az Eurojust harmadik államokat érintő konkrét ügyeiről és az Eurojusthoz harmadik államoktól delegált összekötő ügyészek szerepéről lásd a 2.7 fejezetrészt. Adminisztratív kérdések Az Eurojust 2010 ben első alkalommal készített többéves stratégiai tervet (MASP). A MASP a 2012 2014 es időszakra terjed ki és négy stratégiai célt tűz maga elé: az operatív munka javítását, a határokon átívelő bűnözés elleni hatékony igazságügyi cselekvés központjává válást, a kulcsfontosságú partnerekkel való kapcsolat javítását és a munkamódszerek hatékonyságának további fokozását. Az Eurojust költségvetése 2010 ben 30,2 millió euró volt, a szervezet a költségvetési kötelezettségvállalási előirányzatának 98% át teljesítette. A költségvetés operatív része 14% kal nőtt (belső költségvetési átcsoportosítások útján), amely elsődlegesen adatbázisunk továbbfejlesztésének (beleértve egy beszállító lecserélését) és további hardverek vásárlásának köszönhető. Megközelítőleg összesen 6500 tranzakciót (kötelezettségvállalást és kifizetést) dolgoztunk fel 2010 folyamán. Az Eurojust az Európai Számvevőszék ellenőrzésének pozitív eredményét várja. 2010 júliusában az Eurojust ajánlatot kapott új elhelyezésre fogadó államától, Hollandiától. A fogadó állam felajánlotta, hogy 2015 végére egy új épületet építtet az Eurojustnak, és ezt az építkezést finanszírozza. Az Eurojust költséghatékonysági elemzést fog benyújtani a költségvetési hatóságnak 2011 ben és kikéri annak tanácsát. A szervezeti struktúra felülvizsgálata (OSR) 2009 februárjában indult és 2010 folyamán bontakozott ki. A végrehajtási fázis 2010 második felében kezdődött az irányítási struktúrákkal, a teljesítményjavítással, az Eurojust és adminisztrációja közti együttműködéssel, valamint a képzési és szervezeti kultúrával foglalkozó alprojektekkel. 10
Információs technológia Az Eurojust folytatta elektronikus ügykezelési rendszerének (CMS), mint az operatív ügyek kezelésére szolgáló információs eszköznek a fejlesztését. 2010 ben bemutatták az elektronikus ügykezelési rendszer új, felhasználóbarátabb változatát. Emellett felállítottak egy csoportot az Eurojust Határozat végrehajtásához szükséges technikai változtatások előkészítésére és kezelésére. Ezek közé tartozott a koordinációs ügyeleti (OCC) rendszer és az összes tagállammal biztonságos kommunikációt kiépítendő EJ27 projekt. Ez utóbbi támogatni fogja mind a nemzeti Eurojust koordinációs rendszer (ENCS) kapcsolódását az elektronikus ügykezelési rendszerhez a tagállamokban, mind a 13. cikk által megkövetelt fokozott információcserét. Az Európai Bizottsággal társfinanszírozott, a szervezett bűnözési elleni európai alap (EPOC) IV. kutatási projektje az információgyűjtésről továbblépett az elemzésre, és elkészítette első ajánlásait az igazságügyi szintű adatcsere normájához. Ezzel párhuzamosan a projekt továbbfejlesztette az elektronikus ügykezelési rendszer egyik leágazását tagállami használatra, mint a nemzeti adatbázisok nemzetközi együttműködési komponensét. Három tagállami partner, Bulgária, Olaszország és Hollandia önként vállalta, hogy teszteli ezt a lehetséges megoldást. Az Eurojust dokumentumokhoz való hozzáférés 2010 ben négy, az Eurojust dokumentumaihoz való hozzáférést érintő megkeresés érkezett. Három az Eurojust részvételével zajló nyomozáshoz vagy büntetőeljáráshoz, egy pedig személyzeti ügyhöz kapcsolódott. A személyzeti megkeresést részben elutasítottuk azon az alapon, hogy a teljes közzététel aláásná a bírósági eljárások és jogi tanácsadás védelmét. Az egyik megkeresés egy operatív ügyhöz kapcsolódott, két másik megkeresést pedig egyetemi kutatómunkák indítottak el, amelyek az Eurojust által az Eurojust Határozat 6. és 7. cikke értelmében a joghatósági összeütközésekre vonatkozóan tett javaslatokhoz és a párhuzamos vagy egymással ütköző európai elfogatóparancsokra (EAW) vonatkozó információkhoz történő hozzáférést kérelmezték. Bizonyos mértékű információt szolgáltattunk. Az elutasítások a bírósági eljárások és jogi tanácsadás védelmére való hivatkozással történtek, valamint arra, hogy a közzététel aláásná a közérdek védelmét az egyének magánéletét és integritását, a bírósági eljárásokat és jogi tanácsadást és az Eurojust döntéshozatali folyamatát. 11
2 Tevékenység konkrét büntetőügyekben 2.1 Bevezetés Ez a fejezet a konkrét ügyek számadatait foglalja össze és a Tanácsnak a múlt évi éves jelentésről szóló következtetéseinek megfelelően foglalkozik az igazságügyi együttműködés akadályaival, az Eurojust igazságügyi együttműködési eszközeinek használatával konkrét büntetőügyekben, valamint az igazságügyi instrumentumok értékelésével. Az igazságügyi együttműködés azonosított akadályai értelemszerűen az Eurojust tapasztalatát tükrözik az egyes ügyekben és nem szélesebb alapból indulnak ki. Ez a fejezet egyben a kiemelt bűncselekménytípusokat is vizsgálja az igazságügyi együttműködés és koordináció szemszögéből. Ezeket a kiemelt területeket a Tanácsnak a szervezett bűnözés és terrorizmus fenyegetésértékeléséről szóló következtetéseire figyelemmel fogadták el, amelyekhez az Eurojust is hozzájárult. A prioritásként meghatározott bűncselekménytípusok a terrorizmus, a kábítószer kereskedelem, az emberkereskedelem, a csalás, a korrupció, a cyber bűnözés, a pénzmosás és a gazdaságot érintő szervezett bűnözői csoportok jelenlétéhez kötődő egyéb tevékenységek voltak. 2.2 A konkrét ügyek statisztikái A tagállamok 2010 ben 1424 regisztrált új ügyben kérték az Eurojust segítségét. Az ügyek számának növekedéséről és az azokban érintett országokról részletes adatokat a függelék 1., 5. és 6. ábrái tartalmaznak. A függelék 2. 4. ábráin látható statisztika a Tanács által az Eurojust tevékenységére nézve meghatározott célkitűzésekkel és prioritásokkal összhangban tartalmaz adatokat. Az Eurojust elé terjesztett ügyek több mint 90% ának tárgya olyan típusú bűncselekmény volt, amelyekre nézve az Europol is hatáskörrel bír (lásd: Eurojust Határozat 4. cikk (1) bek.). A többi ügyben más bűncselekménytípusoknál az Eurojust hatáskörét valamely tagállam illetékes hatóságának kifejezett kérése alapozta meg (lásd: Eurojust Határozat 4. cikk (2) bek.). A koordinációs értekezletek száma 7% kal nőtt 2009 hez viszonyítva, 131 ről 141 re. Az értekezletek közül 14 re operatív okokból az Eurojuston kívül került sor. A koordinációs értekezletek 63% a érintett három vagy több országot. 2010 ben a koordinációs értekezletek 92% a (a 141 ből 130) foglalkozott kiemelt bűncselekményekkel, a többire pedig olyan súlyos bűncselekményekkel kapcsolatban került sor, amelyek nem tartoztak a kiemelt bűncselekménytípusok közé (mint az emberölés). A függelék 6., 7. és 8. ábrája részletes statisztikát tartalmaz a 2010 ben tartott koordinációs értekezletekről. 2.3 Az Eurojust ügyeiben tapasztalt igazságügyi együttműködési akadályok Az Európa Tanács kölcsönös bűnügyi jogsegélyről szóló, 1959. április 20 i egyezménye (1959. évi jogsegélyegyezmény), az Európai Unió tagállamai közötti kölcsönös bűnügyi jogsegélyről szóló, 2000. május 29 i egyezmény (2000. évi jogsegélyegyezmény) és az európai elfogatóparancsról szóló, 2002. június 13 i kerethatározat (EAW Kerethatározat) továbbra is az Eurojust igazságügyi együttműködési munkája során leggyakrabban alkalmazott jogi instrumentumai voltak. A jogi problémák felmerülésekor az Eurojust tanáccsal segítette az európai és nemzeti jogi előírások közti interakciót, és hogy miként lehet a jogi nehézségeket leküzdeni. Az Eurojust 2010 es ügyei azt mutatják, hogy az igazságügyi együttműködés gyakorlati és jogi akadályai az Európai Unióban gyakran összefonódnak. A gyakorlati akadályok közé tartozik az 12
igazságügyi együttműködési megkeresések időszerű végrehajtásához szükséges nemzeti erőforrások hiánya. Ezt nemcsak a tapasztalt késedelmek támasztották alá, de a gyenge minőségű fordításból vagy a megkeresések hiányos információiból eredő nehézségek is. Egyes esetekben a megfelelő felszerelés hiánya gátolta a megkeresések fizikai végrehajtását, például ellenőrzött szállítások nyomon követésénél, videokonferenciáknál vagy lehallgatásoknál. Ezekhez az erőforrás problémákhoz olyan további nehézségek kapcsolódnak, amelyek a képzési hiányosságokkal vagy bizalomhiánnyal állhatnak összefüggésben. Egyes ügyekben a végrehajtó hatóságok további kiterjedt információkat kértek különféle kérdésekben, így például a nyomozás alatt álló személlyel kapcsolatos minden előzetes igazságügyi döntéssel, a jogorvoslatokkal, a jogorvoslatok elbírálásával, különös jogszabályi rendelkezésekkel, adott személy életstílusával, stb. kapcsolatosan. Ezek a kérések is hozzájárultak a jelentős késedelmekhez. A bizalom és a képzés hiánya húzódhat meg olyan kézzelfogható technikai nehézségek mögött is, amelyek gátolják az igazságügyi együttműködési megkeresések gyors elintézését. Ezeket a problémákat észleljük európai elfogatóparancsokkal kapcsolatos ügyekben is. Az Eurojust gyakran tudott segíteni a hagyományos jogsegélykérelmek teljesítéséhez kapcsolódó késedelmek csökkentésében azáltal, hogy megkönnyítette az információcserét, azonnali segítséget nyújtott a tagállamok hatóságainak, ezáltal segítve az állampolgárok védelmét. Erre egyszerű illusztrációként szolgál a következő eset: az Eurojust sürgős megkeresést kapott egy súlyos szexuális bűncselekmény elkövetőjének tárgyalása során. Az Eurojust 48 órán belül képes volt gondoskodni arról, hogy az egyik tagállam bírósága teljes képet kapjon a vádlott jelentette fenyegetésről egy másik bíróság igazságügyi aktáinak információi alapján, beleértve a bűncselekmény jogszabályi szabályozására vonatkozó változások elemzését is. További technikai problémákkal találkoztunk a jogsegélykérelmek végrehajtásánál az egyes kifejezések eltérő gyakorlati használata miatt. Például a biztosítási intézkedést, a lefoglalást vagy az elkobzást kérő megkeresések végrehajtása nehézségekbe ütközhetett. Az Eurojust ezen a téren kulcsszerepet játszott az érintett hatóságok igényeinek tisztázásában és gyakorlati megoldások ajánlásában. A biztosítási intézkedésekre vonatkozó határozatok problematikus végrehajtása rávilágít egy másik olyan területre, ahol jogi nehézségekbe ütköztünk. A nemzeti hatóságok időnként vonakodnak az európai szintű együttműködés nyújtotta instrumentumok használatától, esetenként azért, mert első pillantásra úgy tűnt, hogy az instrumentumok nem felelnek meg a gyakorló szakemberek igényeinek. Például a vagyonnal vagy bizonyítékkal kapcsolatos biztosítási intézkedést elrendelő határozatoknak az Európai Unióban történő végrehajtásáról szóló, 2003. július 22 i 2003/577/IB kerethatározat (kerethatározat a vagyonnal vagy bizonyítékkal kapcsolatos biztosítási intézkedéseket elrendelő határozatairól) formanyomtatványát keveset használták, még akkor is, amikor a jogi instrumentumot átültették a nemzeti jogalkotásba. A biztosítási intézkedésekre vonatkozó határozatok további vizsgálata a 2.4 fejezetrészben található. Az Eurojust konkrét ügyeiben kapcsolódó jogi akadályként azonosították az európai jogalkotás hiányzó vagy elégtelen végrehajtását. Például egyes tagországokban az igazságügyi hatóságoknak nehézségekbe ütközik a közös nyomozócsoportok felállítása adott ügyekben, amiatt, hogy az EU jogalkotást nem megfelelően ültették át a nemzeti jogba. Jogi akadályok merülhetnek fel alkalmanként a bizonyítékok elfogadhatóságáról szóló eltérő szabályozások miatt. Példákat találhatunk a lehallgatásokra, a tanúkihallgatásokra, a tanúvédelem lehetséges formáira és a tisztességes bírósági eljárással kapcsolatos előírásokra vonatkozó jogszabályokban. A tanúkihallgatás menetére vonatkozó különböző eljárások gyakorlati problémákat 13
okoztak. Például az egyik tagállamban a védelem előzetes értesítése nélkül tett tanúvallomás nem biztos, hogy elfogadható bizonyítékként egy másikban. Az egyes eljárási különbségek is problémákat okoznak, így például a jogsegélykérelmek különböző továbbítási módjai, amelyek közé tartozik az igazságügyi hatóságok közti közvetlen megkeresés, az Interpol, a Schengeni Információs Rendszer (SIS), az Eurojust és az Európai Igazságügyi Hálózat (EJN). Ez a helyzet bizonytalanságot idézhet elő a gyakorló szakemberek között abban a tekintetben, hogy melyik a megfelelő csatorna. Időnként a bűncselekmények vagy a nyomozati módszerek meghatározásában mutatkozó különbségekből is fakadhatnak problémák. Erre a 2.5 fejezetrészben a Pénzmosás cím alatt mutatunk be egy példát. A fent jelzett általános nehézségek közül számos enyhíthető lenne, ha a korai szakaszban támaszkodnának az Eurojust gyakorlati tapasztalataira és pontos képet adnának az ügyről a szervezetnek. Az Eurojustot gyakran keresik meg különböző problémákkal, de egy adott ügy többi aspektusára, amelyekhez szintén értékesen járulhatna hozzá, nem minden esetben hívják fel a figyelmét. Az Eurojust Határozatban foglalt tájékoztatási kötelezettségek teljes körű végrehajtása ebben a vonatkozásban segítséget nyújthat. Röviden összefoglalva, a határokon átívelő nyomozásokra és büntetőeljárásokra bonyolultként és erőforrásigényesként tekintenek. Létfontosságú, hogy a nemzeti igazságügyi hatóságok jobban tudatában legyenek általában a nemzetközi igazságügyi együttműködés jelentőségének, és különösen az Eurojust szerepének. Az általános meglátás az, hogy az Eurojust részvétele a korai szakasztól, vagyis a rendőri együttműködés kezdetétől fogva, döntő fontosságú annak biztosításában, hogy a nyomozás erőforrásainak befektetése igazságügyi eredményekre vezet. 2.4 Az Eurojust igazságügyi együttműködési eszközeinek használata Koordinációs értekezletek A koordinációs értekezletek változatlanul nagyon hasznos eszközként szolgálnak a tagállamok ügyészeinek, vizsgálóbíráinak és nyomozóinak a határokon átívelő ügyekben, az egymással összefüggő nyomozásokban az információcserének és a közös akciók megtervezésének leggyakoribb közvetítő eszközei. Az értekezletek lehetőséget adnak az illetékes nemzeti hatóságoknak és az Eurojust nemzeti tagoknak (beleértve az utóbbiak olyan EU partnereit, mint az Europol és az OLAF képviselői), hogy a tagállamok közös stratégiát dolgozzanak ki, megtervezzék és koordinálják az egyidejű nyomozati cselekményeket és intézkedéseket (pl. letartóztatások, házkutatások, lefoglalások). A koordinációs értekezletek információszimmetriát nyújtanak annyiban, hogy lehetővé teszik a résztvevő országoknak, hogy meghatározzák azt a közös, minden partner számára megfelelő formátumot, amelyre az információcsere során szükség van. Szintén egyeztetni lehet az értekezleteken az információ továbbításának megfelelő csatornáit és időzítését, valamint az érintett hatóságok lehetőséget kapnak a személyes találkozásra és a hatékony munkakapcsolatok kiépítésére. Két egyszerű lépéssel javítható a koordinációs értekezletek alkalmazása. Az első annak biztosítása, hogy a koordinációs értekezleten elért megállapodásokat minden fél időszerűen hajtsa végre. A második a koordinációs értekezleteket megelőző információcsere és a jogi akadályokról folytatott egyeztetés, amely hozzáadott értéket biztosíthat a megbeszélésekhez. Így fokozott figyelmet lehetne 14
szentelni az értekezleteken a bűnügyi jogsegélykérelmek végrehajtásához szükséges konkrét akcióknak (például az ellenőrzött szállításoknak, az egyidejű házkutatásoknak, stb.). Az Eurojust Határozat 6. és 7. cikke Az Eurojust Határozat 6. és 7. cikke gondoskodik arról, hogy a nemzeti tagok és a Kollégium kérhetik a tagállamok illetékes hatóságait konkrét ügyekben bizonyos intézkedések megtételére. Ezek az ajánlások értékes eszközök az Európai Uniót érintő, határokon átívelő ügyekkel kapcsolatos igazságügyi együttműködés javításában, tulajdonképpen az Eurojust nemzeti tagjai és hatóságaik közötti, operatív konkrét ügyekre vonatkozó folyamatos párbeszédet fejezik ki. Időnként ez a párbeszéd hivatalos információcsere formájában valósul meg (például döntések vagy a nemzeti tagoknak igazságügyi hatóságaikhoz intézett hivatalos megkeresései), de az ügyek többségében ez informálisan zajlik. A hivatalos megkeresések használata gyakran bizonyos tagállambeli eljárási gyakorlatokat tükröz, mint amilyen az ügyészi határozatok hivatalos iktatásának szükséglete. A 6. cikk alapján 2010 folyamán 29 hivatalos ajánlás kibocsátására került sor. Például több megkeresést bocsátottak ki a 6. cikk (1) bekezdés (i) pontja szerint (konkrét cselekmények tekintetében rendeljenek el nyomozást vagy büntetőeljárást): az Eurojust értékes hozzájárulást tudott nyújtani azzal, hogy felhívta az egyik érintett tagállam illetékes hatóságait, hogy vegyék fontolóra a nyomozást és a büntetőeljárást annak ellenére, hogy az ügy eredetileg egy másik tagállamban indult. A portugál nemzeti szekció például arra kérte hatóságait, hogy vegyék fontolóra egy nyomozás megindítását, amely belga cyber bűnözési és pénzmosási ügynek indult, és ami végül nyolc tagállamot és két harmadik országot érintett. Egy másik esetben az Eurojust egy joghatósághoz tartozó több különböző ügyészséget figyelmeztetett arra, hogy szükség van a fellépésükre. Egy ausztriai befektetési csalás utáni nyomozás hét tagállamot és két harmadik országot érintett; itt hat különböző olasz város igazságügyi hatóságait kérték arra, hogy azonosítsák a csalási tevékenységek sértettjeit, és hogy mozdítsák elő az ügyet a hivatalos panaszok összegyűjtésével és banki információk nyújtásával. További példák találhatók a 6. cikk (1) bekezdés (a) pont (ii) alpontja alapján (arról, hogy az illetékes hatóságok fogadják el azt, hogy egyikük kedvezőbb helyzetben lehet az adott cselekményekkel kapcsolatban a nyomozás vagy a büntetőeljárás megindítása terén): a portugál és a spanyol nemzeti hatóságok kaptak megkeresést, hogy fogadják el a portugál hatóságok kedvezőbb helyzetét egy, portugál állampolgárok által elkövetett, emberrablást, gyilkossági kísérletet, gyújtogatást és okirathamisítást magába foglaló ügy nyomozásának és ügyészi eljárásának lefolytatására. Egy másik ügyben az Eurojust megállapodást segített elő a spanyol, a holland és az Egyesült Királyságbeli hatóságok között egy kábítószer kereskedelmi ügyben arra nézve, hogy melyikük lesz kedvezőbb helyzetben az ügyészi eljárás lefolytatására. Az illetékes nemzeti hatóságok mindegyik ügyben követték az Eurojust ajánlásait. A nemzeti szekciók megkereséssel éltek a 6. cikk (1) bekezdés (a) pont (iii) alpontja alapján (az érintett tagállamok hatáskörrel rendelkező hatóságai koordináljanak): egy lehallgatási ügyben az Eurojust biztosította a megkereső tagállammal való koordináció biztosításához létfontosságú spanyol nemzeti parancs végrehajtását. A nemzeti szekciók megkereséssel éltek a 6. cikk (1) bekezdés (a) pont (v) alpontja alapján (a nemzeti tagnak bocsássák rendelkezésére a feladatainak ellátásához szükséges információt): az Eurojust gyakran tud gyorsan és hatékonyan olyan egyszerű információkat nyújtani, amelyek alapvető fontosságúak a határokon átívelő bűncselekmények megfelelő kinyomozásához. E rendelkezés alapján az Eurojust gyorsan azonosította a végrehajtó joghatóság területén az eljáró ügyészséget vagy bíróságot, ami igen jelentős lépés, mivel a hatóságokat azonnali cselekvésre kérték fel, a telefonlehallgatások és a házkutatások segítségével bizonyítékokat nyertek. 15
2010 folyamán az Eurojust Kollégiuma egy hivatalos megkereséssel élt az Eurojust Határozat 7. cikke alapján. A 7. cikk lehetőséget nyújt az Eurojustnak arra, hogy testületként járjon el. A 7. cikk (1) bekezdés (b) pontja alapján a Kollégium biztosíthatja, hogy az érintett tagállamok hatáskörrel rendelkező hatóságai az egész Európai Unióban tájékoztassák egymást a számukra releváns nyomozásokról és büntetőeljárásokról. A Kollégium ezzel a hatáskörrel a 7. cikk (1) bekezdés (b) pontja alapján egy alkalommal élt 2010 ben. A belga hatóságok sorozatos emberölések és szexuális bűncselekmények ügyében nyomoztak, amelyek Belgiumban történtek az 1990 es évektől kezdődően, és amelyeket feltehetően egy iskolai tanár követett el. A gyanúsított, mikor letartóztatták egy fiatal pár megöléséért, bevallotta egy lány évekkel korábbi megölését is. Elképzelhetővé vált, hogy a gyanúsított volt a felelős több fiatal lány különböző joghatóságok területén történő eltűnéséért. A 7. cikk (1) bekezdés (b) pontja alapján a Kollégium úgy döntött, hogy ebben az ügyben biztosítja, hogy az érintett tagállamok hatáskörrel rendelkező" hatóságai tájékoztassák egymást az Eurojust tudomására hozott olyan nyomozásokról és büntetőeljárásokról, amelyeknek uniós szintű következményei vannak, vagy amelyek a közvetlenül érintetteken túl más tagállamokat is érinthetnek. A reakció az volt, hogy a belga hatóságok felmérték a szexuális kizsákmányoláshoz kapcsolódóan eltűnt személyek adatbázisa létrehozásának lehetőségét. A 2000. évi jogsegélyegyezmény és a bizonyítékokhoz kapcsolódó kérdések A nemzeti szekciók pozitívan számoltak be a 2000. évi jogsegélyegyezmény használatáról. Az igazságügyi együttműködés megfelelő és szilárd keretének tekintik, általában véve egyetlen nagyobb jogi akadályba sem ütköztek alkalmazása során. Mindamellett egyfajta nehézség megmaradt, mégpedig a rendelkezésre álló instrumentumok sokfélesége. A gyakorló szakembereknek választaniuk kellett a 2000. évi jogsegélyegyezmény, az 1985. június 14 i schengeni megállapodásról szóló végrehajtási egyezmény vonatkozó cikkei (a schengeni acquis), és az 1959. évi jogsegélyegyezmény és kapcsolódó jegyzőkönyvei között. Használatát illetően az is bizonytalanságot okozott, hogy a 2000. évi jogsegélyegyezményt az 1959. évi jogsegélyegyezmény kiegészítőjének nevezték. Ezen túlmenően nem minden tagállam ratifikálta vagy hajtotta végre teljes körűen a 2000. évi jogsegélyegyezményt, ami problémákat okozhat a közös nyomozócsoportok felállítása terén vagy a videokonferencia lehetőségek hiányánál. Az Eurojust azon munkálkodott, hogy gyakorlati megoldásokat keressen ezekre a felmerülő nehézségekre. Az egyik visszatérő kérdés volt a megkereső állam bizonyítékokkal szemben felállított követelményeinek és a végrehajtó állam eljárásainak egyensúlyba hozása és ennek nehézsége, a 2000. évi jogsegélyegyezmény 4. cikkének rendelkezései ellenére, amely szerint a megkeresett állam a megkereső állam által kifejezetten kért és megjelölt szabályok szerint, illetve technikai módszert alkalmazva jár el. Például, a bizonyítékoknak a védelemmel való megismertetésére vonatkozó szigorú szabályai gátolhatják a jogsegélykérelmek végrehajtását. A nemzeti rendszerek illetékessége és hatáskörei közti különbségek (például a rendőrség, a nyomozási bírók és az ügyészek eltérő szerepei) is bizonytalanságot teremtettek a tagállamok gyakorló szakemberei között azt illetően, hogy melyik résztvevő kerüljön bevonásra. Az Eurojust fontos szerepet játszott a bizonyítékgyűjtésben, tisztázva a nemzeti jogszabályi rendelkezéseket és követelményeket, megkönnyítve az illetékes hatóságok közti információcserét, átfogalmazva a megkereséseket és kiegészítő információt szolgáltatva. Egyes sürgős ügyekben az Eurojust beavatkozása annyira megkönnyítette a nemzeti hatóságok közti kapcsolatot, hogy a hivatalos jogsegélykérelem feleslegessé válhatott. A bűnügyekben általában keresett információk tagállamonkénti eltérő centralizálása szintén az Eurojust megkeresését eredményezte. A banki információk megszerzése jól példázza ezt. Egyes tagállamokban (például Franciaországban, Olaszországban, Németországban, Portugáliában, Romániában) központi bankszámla adatbázist hoztak létre, ami megkönnyíti a banki információkra vonatkozó jogsegélykérelmek végrehajtását. Más államoknak nincs ilyen centralizált rendszere, és 16
egy számlatulajdonos nevének meghatározásához időrabló vizsgálatok lehetnek szükségesek. Hasonló nehézségek adódtak az ingatlantulajdonokkal kapcsolatos információk terén ott, ahol a földhivatali információk nincsenek központosítva. A bizonyítékgyűjtéssel szemben viszonylag kevés problémát jelentettek a bizonyítékok elfogadhatósága kapcsán; e pozitív eredményhez az Eurojust is hozzájárult. Különösen megkönnyítette a bizonyítékok elfogadhatóságát azáltal, hogy előzetesen segített tisztázni a vonatkozó jogi követelményeket, illetve gyakorlati megoldásokat javasolt és mozdított elő. Mindezek mellett a 2000. évi jogsegélyegyezménynek voltak nehézséget jelentő aspektusai is. A 8. cikk (1) bekezdése a lopott tárgyak visszaadásáról problémákat okozhatott, mikor SIS riasztásokkal együtt használták. Például egy jóhiszeműen megvásárolt, lopott gépkocsi SIS riasztás tárgyává válhatott. A SIS riasztások visszavonásának eljárásával érdemes lenne foglalkozni. Másfajta operatív nehézségre derült fény a 2000. évi jogsegélyegyezmény 20. cikk (2) bekezdése alapján a távközlés lehallgatások engedélyezése kapcsán. Ez az előírás vonatkozik azokra az ügyekre, ahol az egyik tagállam hatóságai távközlés lehallgatásokra lehetnek képesek egy másik tagállam területén, anélkül, hogy szükség lenne az utóbbi technikai segítségére a lehallgatás végrehajtásához. Ebben az esetben a 2000. évi jogsegélyegyezmény 20. cikke (2) bekezdése megköveteli a lehallgató tagállamtól, hogy értesítse a másik tagállamot a lehallgatás előtt, amikor kiderül a lehallgatás elrendelésekor, hogy a célszemély az értesített tagállam területén tartózkodik vagy más esetekben azután, hogy tudomására jut, hogy a célszemély az értesített tagállam területén tartózkodik. Ugyanakkor a lehallgatások többségét automatikusan rögzítik, majd az illetékes hatóság egy későbbi időpontban elemzi ezeket. A 2000. évi jogsegélyegyezmény 20. cikk (4) bekezdése (ami lehetővé teszi az értesített tagállamnak az értesítés jóváhagyását, elutasítását vagy az arra való egyéb reagálását) viszont nem terjed ki arra a helyzetre, amikor automatikus felvétel és későbbi elemzés történik. Ebben az összefüggésben az Eurojust számos kérdést felvetett, többek között azt, hogy szükséges e értesíteni egy másik tagállamot a befejezett, határokon átívelő lehallgatásról, és hogy lehetséges e jóváhagyni ilyen lehallgatásokat visszamenőleg. 20 tagállamtól érkeztek válaszok. Az eredmény azt mutatta, hogy a tagállamok véleménye, jogalkotása és gyakorlata az együttműködésnek ezen a területén jelentősen eltér, és hogy ez a kérdés EU szintű tisztázást igényelhet. Mivel a 2000. évi jogsegélyegyezmény 20. cikke már nincs összhangban a bevett gyakorlattal, ahol a legtöbb lehallgatás automatikusan történik, és csak később kerül elemzésre, problémák merülhetnek fel a lehallgatás eredményének elfogadhatósága kapcsán. Két lehetséges megoldás vehető fontolóra: (1) az egyik tagállami felhatalmazás elegendő alapnak tekinthető a másik tagállamban végrehajtott lehallgatáshoz, amikor technikai segítségre nincs szükség; vagy (2) ezzel ellentétben a lehallgató tagállamnak engedélyt kellene kérnie a lehallgatás eredményének felhasználására, amikor a lehallgatást egy másik tagállam területén hajtották végre technikai segítség igénylése nélkül. Európai elfogatóparancsok 2010 ben összesen 280 ügyet regisztráltak az Eurojustnál az európai elfogatóparancsok végrehajtása kapcsán, ami az összes ügy közel 20% át teszi ki. Konkuráló EAW megkereséseket érintő ügyek (16. cikk (2) bekezdés, EAW Kerethatározat) Az EAW Kerethatározat 16. cikk (2) bekezdése szerint a végrehajtó igazságügyi hatóság kérheti az Eurojust segítségét, amikor arról dönt, hogy az ugyanazon személy ellen két vagy több tagállam által kibocsátott európai elfogatóparancsok közül melyiket hajtsák végre. 2010 ben számos ügyet regisztráltak, ahol az Eurojust egymással ütköző európai elfogatóparancsokkal foglalkozott és nyújtott tanácsot. Az Eurojust fontos gyakorlati szerepet játszott az európai elfogatóparancsok végrehajtásának megkönnyítésében is, a résztvevő igazságügyi hatóságok közötti, időszerű kommunikáció előmozdításával. 17
Ügyleírások: Egy belga ügyész két német állampolgárral szemben Ausztriában és Németországban kibocsátott európai elfogatóparancsokat kapott, akikkel kapcsolatban a belga bíróságok elrendelték az átadási letartóztatást. Az európai elfogatóparancsokat párhuzamosan bocsátották ki marihuána kereskedelem miatti osztrák és német ügyészi szervek. Az EAW ról hozott, 2003. december 19 i belga végrehajtási törvény 29. cikk 1. a kijelenti, hogy amikor több tagállam bocsátott ki európai elfogatóparancsot ugyanazon személy ellen, az ügyész erről értesíti a szövetségi ügyészt és az ügyet a tanácsi kamara elé viszi annak érdekében, hogy eldöntsék, melyik európai elfogatóparancs kerüljön végrehajtásra. A szövetségi ügyész az Eurojust segítségét kérte a kérdés megoldásában, különös tekintettel a bíróság által megszabott időkorlátokra. Az Eurojustnál a belga szekció megvitatta a kérdést az osztrák és a német kollégákkal. 72 órán belül megszületett a megállapodás, ami pedig a német EAW nak adott prioritást, tekintettel az elkövetők nemzetiségére és a bűncselekmények sajátos körülményeire. Az ajánlásokat eljuttatták az Eurojusttól a szövetségi ügyésznek, a bíróság követte ezeket, és 2010 májusában mindkét gyanúsítottat átadták a német hatóságoknak. Egy másik ügyben a spanyol bíróság az Eurojust véleményét kérte egy észt állampolgárt illetően, akinek átadását mind Észtország, mind Olaszország kérelmezte. Az Eurojust spanyol szekciója konzultált kollégáival és az a vélemény került kibocsátásra, hogy a vádlottat Észtországnak kellene átadni, tekintettel a spanyol nemzeti törvénykezés és az EAW Kerethatározat 16. cikk (2) bekezdése vonatkozó előírásaira. A számításba vett tényezők többek között a következők voltak: a bűncselekmények, amelyek miatt Észtország az alany átadását kérte (emberölés és fegyveres rablás) súlyosabbak voltak, mint amelyek miatt Olaszország folyamodott (fegyveres rablás, bűnszövetkezetben való részvétel és illegális fegyvertartás); az észt európai elfogatóparancsot az olaszt megelőzően bocsátották ki (2006 ban, illetve 2007 ben); habár mindkét európai elfogatóparancsot vádemelés céljából bocsátották ki, az eljárás nyomozati szakasza Észtország esetében már 2006 ban, Olaszország esetében viszont 2007 ben zárult le; és a cselekményeket, amelyek miatt az európai elfogatóparancsot kibocsátották, Észtország esetében 2001 ben követték el, Olaszország esetében pedig 2004 ben. Határidő túllépéseket érintő ügyek (EAW Kerethatározat 17. cikk (7) bekezdés) Amikor egy tagállam kivételes körülmények miatt nem tudja betartani az EAW Kerethatározat 17. cikke megszabta határidőt, értesítenie kell az Eurojustot, megjelölve a késés okát. 2010 ben 85 határidő túllépést jelentettek az Eurojustnak. Az ügyek közül hármat regisztráltak az Eurojustnál, mivel ezek az érintett nemzeti szekciók részéről további tevékenységet igényeltek, míg a többit információs céllal továbbították. A jelentési gyakorlatban aránytalanságok lehetnek, mivel a 85 túllépésből 70 et Írország jelentett. A többi ügyet az Eurojust elé 8 tagállam (Csehország, Svédország, Málta, Lettország, Franciaország, Spanyolország, Belgium és Szlovákia) terjesztette be, ami vagy arra utal, hogy 18 tagállamnál nem volt európai elfogatóparancsot érintő határidő túllépés vagy arra, hogy ezeket nem jelentették az Eurojustnak. Az EAW késedelmes végrehajtásának fő okai a kiegészítő információkérések (például a tények jogi meghatározásának tisztázása vagy az eredeti dokumentumok elismervényeinek hiánya) és a fellebbviteli tárgyalások jellege voltak. Az európai elfogatóparancsok gyakorlati végrehajtása során felmerült problémák Összességében az EAW eljárások jól működnek és a helyzet javult, mivel az illetékes nemzeti hatóságok tapasztalatra tettek szert használatuk során. Viszont számos gyakorlati probléma továbbra is felbukkan az Eurojust konkrét ügyeiben, különösen az alábbi nehézségeket azonosították: 18
Hiányzó vagy nem egyértelmű információ: több ügyben a bűncselekmények leírása elégtelen volt vagy nem elég egyértelmű, az eredeti dokumentumokhoz nehéz volt hozzájutni, a büntetés és a bűncselekmény közti kapcsolat bizonytalan volt, hiányzott a speciális jogi követelmények megértése és nem szolgáltattak az átadni kért személy fogva tartásának időtartamával kapcsolatos információt. Kiegészítő információk kérése: időnként az európai elfogatóparancsok elutasítása összekapcsolódott további információk kérésével olyan helyzetekben, ahol az ilyen információ szükségessége nem volt nyilvánvaló. Egyes ügyekben ezt a kibocsátó állam értelmezhette a kibocsátó hatóság döntésében rejlő bizalomhiányként vagy az Alapjogi Charta 49. cikk (3) bekezdése alapján az arányosság elvének alkalmazására vonatkozó eltérő szemléletként. A nehézségek továbbra is fennállnak a kölcsönös elismerés elvének alkalmazása terén. Fordítási problémák: az európai elfogatóparancsok gyenge minőségű és pontatlan fordításai alapvető problémákat okoztak a megértésüknél. Az Eurojustnak időnként sikerült leküzdenie ezeket a nehézségeket, gyakorló szakemberei tapasztalatainak és nyelvi ismereteinek köszönhetően. A vádlott és a gyanúsított szavak közti választás messzemenő következményekkel járhatott egy EAW végrehajtásában. A vádlott távollétében hozott ítéletek: sajátos probléma merült fel a vádlottak távollétében hozott ítéletek kapcsán. Az ilyen ügyekben az átadás esetében a megismételt tárgyalás garantálása felvetette azt a kérdést, hogy az európai elfogatóparancsot vádemelés vagy az ítélet végrehajtása céljából adták e ki. Ez a pont az európai elfogatóparancsban feltüntetendő eltérő információ miatt volt gyakorlati jelentőségű, ami attól függött, hogy vádemelés vagy ítélet végrehajtása miatt bocsátották e ki. A helyzet javulhat, amint a tagállamok végrehajtják a 2009. február 26 i 2009/299/IB kerethatározatot, amely többek között módosítja az EAW Kerethatározatot is, új előírást iktatva be a vádlott távollétében hozott ítéletekről. A jogrendszerek közti különbségek: a common law és a kontinentális jogrendszerek közti különbségek továbbra is megmaradtak. Ezekben az ügyekben az Eurojust fontos szerepet játszott a nemzeti hatóságok segítésében, a kölcsönös megértés javításában és gyakorlati megoldások nyújtásában. Az Európai Unió Bírósága joggyakorlatának és különösen a C 105/03. számú Pupinoügy elvének átvétele, amely azt a kötelezettséget rója a nemzeti jogalkotás értelmezésére, hogy annak a kerethatározatok célját kell megvalósítania, segíthet a megmaradt nehézségek megoldásában. Arányosság: egy EAW kibocsátása aránytalannak tekinthető olyan tényezők fényében, mint a bűncselekmény viszonylag csekélyebb volta, a vádlott várható büntetési tétele elítélés esetén, az EAW eljárása alatt fogva tartásban esetleg eltölthető idő, és az EAW eljárás magas költsége. Ezeknek a tényezőknek mindegyike okozhatja a megkeresés végrehajtásától való vonakodást. A specialitás szabálya: az EAW Kerethatározat átadás előtt elkövetett egyéb bűncselekmények büntetőeljárásáról szóló 27. cikkének tagállamonkénti eltérő alkalmazása még mindig gyakorlati nehézségeket okozott. A saját állampolgárok visszaszállítása, hogy letöltsék büntetésüket az átadási tárgyalás után: az ezen a területen jelentkező nehézségek egyes eljárásokban késedelmet okoztak. Az ilyen típusú EAW végrehajtása könnyebbé válna, ha a kibocsátó hatóságok kezdettől fogva világosan közölnék az EAW formanyomtatványán, hogy megadott feltételek mellett hozzájárulnak e a keresett személy visszaszállításához a végrehajtó országba. A gyanúsított átadásának gyakorlati megszervezése: számos ügyben az átadás időpontjáról való megállapodást nem tartották tiszteletben, ami gyakorlati nehézségeket okozott. Amikor az átadásról szóló végső határozat megkönnyítése érdekében az információ sürgős megszerzése létfontosságú volt, az Eurojust kulcsszerepet játszott az érintett nemzeti hatóságok közti kommunikáció felgyorsításában és a végrehajtó igazságügyi hatóságok követelményeinek 19
tisztázásában. Az Eurojust másfajta segítséget is nyújtott, például a kibocsátás előtt az EAW megszövegezéséhez, továbbá aktívan ösztönözte a gyakorló szakembereket az olyan meglévő EAW eszközök használatára, mint az EAW kibocsátásáról szóló európai kézikönyv és az EJN honlapján található EAW Atlasz. Biztosítási intézkedést elrendelő határozatok Annak dacára, hogy a tagállamoknak 2005. december 2 ig kellett végrehajtaniuk a kerethatározatot a vagyonnal vagy bizonyítékkal kapcsolatos biztosítási intézkedésekről, az instrumentum alkalmazásával kapcsolatos tapasztalatok még mindig igen korlátozottak, és az Eurojust konkrét ügyei azt mutatják, hogy gyakorlati alkalmazása során különböző nehézségek merültek fel. A vagyonnal vagy bizonyítékkal kapcsolatos biztosítási intézkedésekről szóló Kerethatározat formanyomtatványát feleslegesen bonyolultnak tekintik és a szükséges információk nem mindig állnak rendelkezésre, amikor ezt ki kell tölteni. Továbbá, amikor a vagyontárgyakat nem azonosították, előbb jogsegélykérelmet kell kibocsátani erre a célra, és csak ezután lehet kibocsátani a biztosítási intézkedést elrendelő határozatot. Az instrumentum használata nem gyakorlatias a házkutatások kapcsán, ahol az 1959. évi jogsegélyegyezménnyel vagy a 2000. évi jogsegélyegyezménnyel összhangban levő szokásos jogsegélykérelmet a gyakorló szakemberek megfelelőbbnek tekintik. A formális követelmények összetettsége, eltérő értelmezésük, a bizonytalanság, hogy a formanyomtatvány használata kötelező e vagy sem, valamint a jogrendszerek és eljárások közti alapvető különbségek mind problémássá teszik a vagyonnal vagy bizonyítékkal kapcsolatos biztosítási intézkedést elrendelő határozatokról szóló Kerethatározat alapján a biztosítási intézkedést elrendelő határozatok végrehajtását. Ezeket a nehézségeket fokozhatták a fordítási követelmények. Például egy ügyben nem az eredeti formanyomtatványt használták a határozat lefordított változatánál, és a végrehajtó hatóság nem ismerte fel a dokumentumban a biztosítási intézkedést elrendelő határozatot, ami gyors cselekvést kíván. Az eredmény az lett, hogy a határozatot visszavonták, amikor a vagyonokat többé már nem lehetett nyomon követni. Az Eurojust több ügyben kulcsszerepet játszott azáltal, hogy gyakorlati megoldásokat javasolt és ösztönözte az érintett hatóságok közti közös értelmezést és az együttműködést. Számos gyakorlati javaslattal állhatunk elő. A vagyonnal vagy bizonyítékkal kapcsolatos biztosítási intézkedést elrendelő határozatokról szóló kerethatározat tagállamok általi teljesebb végrehajtása az instrumentum hatékonyabb felhasználását tehetné lehetővé. Egy különleges, az EAW számára már elkészítetthez hasonló Atlasz létrehozása megkönnyíthetné a biztosítási intézkedéseket elrendelő határozatok használatát. Emellett az ezen határozatok végrehajtásához a különböző tagállamokban szükséges sajátos követelményeknek a kigyűjtése is gyakorlati segítséget nyújthatna a használatukhoz. Vagyonelkobzás és vagyonvisszaszerzés A bűncselekményből származó jövedelmek elkobzása és visszaszerzése két hatékony eszköz a határokon átívelő súlyos bűncselekmények elleni küzdelemben. Nem egyenes úton szerzett vagyonuk eltitkolása végett a szervezett bűnözői csoportok gyakran rejtik el a pénzt külföldi bankszámlákon vagy alakítják át a hasznot vagyonná, amit nehéz nyomon követni. Emiatt a súlyos bűncselekményekből származó jövedelmek lefoglalása és elkobzása hatékony eszköz. Ám a tagállamoknak mind az anyagi jogi, mind az eljárásjogi előírásai közti különbségei továbbra is jelentős akadályokat állítanak a határokon átívelő szervezett bűncselekményekből származó vagyonok kinyomozásának, azonosításának, nyomon követésének és visszaszerzésének az útjába. A 20