Dr. Kocsis László egyetemi tanár Tel: 0683/545058 email: kocsis-l@georgikon.hu Pannon Egyetem Georgikon Kar Kertészeti Tanszék
Pannon Egyetem CORVINUS, CSERSZEGI FŰSZERES, FEHÉR CHASSELAS K16., HELIKON, KORONA, NEKTÁR, OLASZ RIZLING GK18., OLASZ RIZLING GK37, OLASZ RIZLING GK1., PIROS CHASSELAS K18., PÁTRIA, PELSO, ROZÁLIA, VINITOR, ZÖLD VELTELINI K5.
CORVINUS
CORVINUS Származása: Bakonyi Károly és társai állították elő 1980-ban az (Olasz rizling x Ezerjó) x (Olasz rizling x Szürkebarát) keresztezésével. Elterjedtsége: Cserszegtomajon és Ság-hegyen van kipróbálás alatt. Ampelográfiai jellemzői Tőkéje: közepes növekedésű, laza lombozatot, elterülő hajtást nevel. Vesszői: vékonyak, hengeresek, sárgásbarnák, csupaszok, enyhén pontozottak. Rügyei: kicsik, hegyesedők, középbarnák, pókhálósak, fedettek. Vitorlája: bronzos, gyapjas, homorú, nyitott, lapított. Levele: középnagy, ötszögletű és szív alakú, zöld színű, domború, sima vagy hólyagos felületű, színe csupasz, fonáka pókhálós, széle kétszeresen fűrészes, ritkán és sekélyen bemetszett. Vállöböl: nyílt ék alakú, oldalöböl nyílt, keskeny. Levélnyél: barnászöld, csupasz, hengeres. Fürtje: nagy, vállas, igen tömött, gyakran mellékfürtöt képez, fürtátlagtömege 200-240 g. Bogyói: kicsik, gömbölyűek, 15 x 15 mm nagyságúak, lédúsak, édesek, semleges ízűek. Termesztési értéke: közepes növekedésű, laza lombot nevelő, bőtermő fajta. Rövidcsapos metszés mellett is bőven terem. Peronoszpórára, lisztharmatra, botrytisre nem érzékeny, szárazságot nem szereti. Szeptember végén, október elején érik, jó cukortermelő. Az Olasz rizling hibridek közül a legtöbb cukrot termeli, 18-20 cukorfokra minden évben beérik. A fajta nagy értéke a laza lombozat, jó cukortermelő képesség. Bora: testes, harmonikus, illat- és zamatanyagokban gazdag, a késői szüretelésű Olasz rizlingre emlékeztet. Telepíthetősége: szárazságra igen érzékeny, csapadékban szegény években bogyója, fürtje kicsi marad. E tulajdonsága miatt telepítését csak jó vízgazdálkodású talajokra javasoljuk. Csapadékos években is igen jól termékenyül, fürtjei minden évben tömöttek. Jó vízgazdálkodású talajok nagy fajtája lehet. Kipróbálás alatt van a Ság-hegyen.
CSERSZEGI FŰSZERES
Cserszegi fűszeres Származása: Bakonyi Károly és társai 1960-ban az Irsai Olivér x Piros tramini fajták keresztezésével állították elő. 1982-ben részesült állami elismerésben. Elterjedtsége: Az állami elismerését követően az 1985/86-os fagyos évek után jó fagytűrésének köszönhetően, igen gyorsan terjedt. 2001. évi adatok szerint 2 461 ha telepítése található az országban. A minőséget adó fehér borszőlőfajták között az ötödik helyet foglalja el. Az ország tíz legjobban szaporított fajtáinak egyike. Kisebb telepítései megtalálhatók Szlovákiában, Romániában, Szlovéniában. Több szőlőtermesztő országban van kipróbálás alatt. Ampelográfiai jellemzői Tőkéje: közepes erősségű, viszonylag kevés hajtást nevel, hónaljhajtás képzésére hajlamos. Vesszői: világosbarna színűek, csupaszok, rövid ízközüek, hengeresek. Rügyei: kicsik, csupaszok. Vitorlája: fényes, bronzos, csupasz. Levele: középnagy vagy kicsi, ötkaréjú, oldalöblök sekélyek, nyíltak. Vállöböl: lehet nyílt vagy záródó. Levéllemeze világos zöld, sima felületű, barnászöld. Fürtje: közepesen tömött, vállas, átlagtömege 150-200 g. Bogyói: kicsik, gömbölyűek, 14 x 14 mm nagyságúak, borostyán színűek, vékony héjúak, lédúsak, élénk savúak, fűszeres ízűek. Termesztési értéke: A téltűrése kiemelkedő, a 20 oc-os téli lehűlést még károsodás nélkül tűri. Az ország legjobb fagytűrő fajtáinak az egyike. Peronoszpóra, lisztharmat és botrytis ellenállósága jó. Túlterhelésre, szárazságra, levélatkára érzékeny. Hónaljasodásra hajlamos, mégis laza lombot nevel, nem önárnyékoló fajta. Rügyeinek a termékenysége jó, rövidcsapos metszés mellett is bőven terem. Megfelelő tápanyag-utánpótlás mellett 12-15 t/ha terméshozamra is képes. Szeptember második felében érik, jó cukorképző, 17-20 mustfokra az ország hidegebb termőtájain is beérik. Bora rendszerint savas, kemény karakterű, fűszeres ízű, illat- zamatanyagokban gazdag, Neszmélyen előállított borát 1998-ban, Angliában az év fehérborának választották. Ljubljanában, 1980-ban nagydíjat, 1992-ben ezüstérmet kapott. Országos versenyen több ízben aranyéremmel jutalmazták. Telepíthetősége: Ajánlott fajtáként 20, engedélyezett fajtaként 14 borvidéken, körzetben, illetve alkörzetben telepíthető fajta.
FEHÉR CHASSELAS K16.
Fehér chasselas K.16 Állami elismerésben, 1988-ban részesült. A Chasselas blanc szőlőfajta erősebb növekedésű, nagyobb termést és jobb minőséget adó klónja. Tőkéje az alapfajtánál erősebb, közepes számú, elterülő hajtást nevel. Fürtje középnagy, többnyire vállas, közepesen tömött. Fürttömege 170-200 g. Bogyói középnagyok, gömbölyűek vagy kissé megnyúltak 16,8 x 17,5 mm nagyságúak, zöldessárgák, napos oldalon rozsdafoltosak, ropogósak, lédúsak, édesek, finom savtartalmúak. Téli fagyokkal szembeni ellenálló-képessége jó, a mínusz 17-18 oc-os téli lehűlést még károsodás nélkül tűri. Késői fakadása miatt a korai áprilisi fagyokat jól átvészeli. Gombabetegségekkel szembeni ellenálló-képessége az alapfajtával megegyezik. Termékenysége igen jó, rövidcsapos metszés mellett is bőven terem. Szeptember közepén érik. Az alapfajtánál 25-30 %-kal többet terem, jobb cukorképző, 15-16 mustfokra minden évben beérik. Termése csemegeszőlőként fogyasztható, de bornak is feldolgozható. Bora az alapfajtánál savasabb, harmonikusabb, kellemes ízű, asztali bor, jó pezsgő alapanyag.
KORONA
Korona Származása: Bakonyi Károly és társai állították elő a 1967-ben a Juhfark x Irsai Olivér fajták keresztezésével. 2001-ben részesült állami elismerésben. Elterjedtsége: a Balaton északi partján és a Somló-hegyen találhatók kisebb telepítések. Ampelográfiai jellemzői Tőkéje: erős növekedésű, vastag, merev vesszőket nevel. Vesszői: vastagok, szürkésbarna színűek, csupaszok, gyéren pontozottak. Rügyek: nagyok, tompák, középbarna színűek, pókhálósan szőrözöttek. Vitorlája: gyapjas, zöldesbarna színű. A fiatal hajtás zöld és gyapjas szőrözöttségű. Levele: nagy méretű, ötszögletű, ötkaréjú, zöld, hólyagos felületű, kemény, merev állású, nehezen szakadó, bőrszerű. A levél színe csupasz, fonáka szőrösödő. A levél széle kétszeresen fűrészes, mélyen és ritkán bemetszett. A levélerek zöldek. Fürtje: középnagy méretű, vállas, keskeny, középhosszú, tömött. Átlagos fürttömege 150-160 g. Bogyói: kicsik, megnyúltak, sárgászöld színűek, vastag héjúak, 13 x 14 mm nagyságúak, savasak, semleges ízűek. Termesztési értéke: erős növekedésű, bőtermő, szeptember végén, október elején szüretelhető, 18-20 mustfokra minden évben beérik. Töppedésre hajlamos, ezért jó évjáratokban, a töppedt termés mustfoka a 22-25 Mmo-ot is elérheti. A termés sava magas, mustban mért sava 9-12 g/l közötti. Szürkerothadásra nem hajlamos, termése sokáig a tőkén tartható, magas savtartalma miatt savhiánytól nem kell tartani. Rövidcsapos metszéssel is jól terem, de erős növekedése miatt szálvesszőzhető. Sűrű lombja a zöldmunkát meghálálja. Bora: kemény karakterű, egy-két éves érleléssel savai finomodnak. Illat- és zamatanyagokban gazdag savas borát a Juhfarkéhoz hasonlónak tartják. Késői szürettel különleges minőségű bort ad. Borát több borversenyen díjazták. Telepíthetősége: A Balaton északi részén és a somlói borvidéken kezdik telepíteni. Savas termése miatt az alföldi borvidék egyik értékes fajtája lehet.
NEKTÁR
NEKTÁR Származása: Bakonyi Károly és társai 1970-ben állították elő a Judit x Cserszegi fűszeres fajták keresztezésével. 1994-ben részesült állami elismerésben. Elterjedtsége: Kisebb mennyiségben az ország minden termőtáján megtalálható, két megyében szerepel az ajánlott fajták között. Ampelográfiai jellemzői Tőkéje: közepes növekedésű, laza lombozatú. Vesszői: közepes vastagságúak, közepes ízköz hosszúságúak, csupaszok, sárgásbarna színűek, csíkosak. Rügyei: kicsik, hegyesedők, barnák, csupaszok. Vitorlája: bronzoszöld, pókhálós, fényes, nyitott, kiterített. Levele: kicsi, zöld, sima felületű, karéjainak a száma változó. Vállöböl: nyílt, oldalöblei közepes mélységűek, keskenyek. Levéllemez színe sötétzöld. Erezete zöld, érszöge kicsi, széle sekélyen és ritkán bemetszett. Szövete kemény, könnyen szakadó, zsíros és fényes. Levélerek zöldek, tövük halványpiros. Levélnyél, kacs: pirosaszöld. Fürtje: középnagy, ágas, közepesen tömött, fürt-átlagtömege 180-200 g. Bogyói: kicsik, gömbölyűek, 14,5 x 14,5 mm nagyságúak, aranysárga színűek, pontozottak, rozsdabarnák, ropogósak, lédúsak, édesek, muskotályos, fűszeres ízűek. Termesztési értéke: Közepes növekedésű, viszonylag kevés hajtást nevelő fajta. Késői fakadású, termőképessége jó, de szálvesszős metszést igényel, mert a vesszők alsó két-három rügye kevés termést hoz. Peronoszpóra és lisztharmat ellenállósága közepes, botrytis ellenállósága kitűnő. Jó cukorképző, szeptember közepén, végén szüretelhető fajta, 18-20 mustfokra minden évben beérik,. Termése az évjáratok többségében egy hónapig is a tőkén tartható, nem rothad, töppedésre hajlamos. Bora jellegzetes karakterű, intenzív, aromás, fűszeres-muskotályos illatú. Savas, harmonikus, elegáns bort adó fajta. Töppedt terméséből különleges minőségű bor készíthető. Telepíthetősége: engedélyezett fajtaként telepíthető: Kunsági borvidéken, a Cserszegi, Balaton-melléki, Muravidéki, Bácskai, Ceglédi, Duna-menti, Kiskörősi és Kiskunhalas - Kiskunmajsai körzetekben.
Olasz rizling G.K.18 Állami elismerést 2003-ban kapott. Az Olasz rizling G.K.1 (állami minősítéskor Nemes olasz rizling) erősebb növekedésű, nagyobb fürtű és terméshozamú szubklónja. A legtöbb és legszebb savat adó szubklón. Bora rendszerint savas, illat- és zamatanyagokban gazdag, szép Olasz rizling karakterű. Telepítése az összes borvidékre, jó bortermő helyre ajánlott, elsősorban azokra a borvidékekre javasolható, ahol az Olasz rizling lágy borokat ad.
OLASZ RIZLING G.K.18.
OLASZ RIZLING G.K.37
Olasz rizling G.K.37 Állami elismerésbe, 2003-ban részesült. Az Olasz rizling G.K.1 (állami minősítéskor Nemes olasz rizling) erősebb növekedésű, nagyobb fürtű és terméshozamú szubklónja. A legkorábban érő, a legjobb cukortermelő szubklón. Hűvösebb években 0,5 1,0 mustfokkal jobb a termése, mint az alapfajtának. Telepítését az összes borvidékre, hideg talajokra javasolják, ahol az Olasz rizling nem érik be kellő cukorfokra.
OLASZ RIZLING GK 1.
Olasz rizling G.K. 1 Nemes Olasz rizling néven kapott 1980-ban állami elismerést. Az Olasz rizling erősebb növekedésű, nagyobb termést, jobb minőséget adó klónja. Tőkéje az alapfajtánál erősebb növekedésű. Fürtje kicsi, vagy középnagy, rendszerint tömött, gyakran mellékfürtöt képez. Fürttömege 120-130 g, bogyói kicsik gömbölyűek, 14 x 14 mm nagyságúak, sárgászöldek, jól beérve rozsdásbarnán pontozottak, lédúsak, édesek, semleges ízűek. Későn fakad, a kora tavaszi áprilisi fagyokat nagyobb károsodás nélkül átvészeli. Virágai minden évben jól termékenyülnek. Gombabetegségekkel szembeni ellenálló-képessége közepes, az alapfajtával azonos. Rügyeinek a termékenysége jó, rövidcsapos metszés mellett is bőven terem. Az alapfajtánál 20-25 %-kal több termést adó klón. Október közepén, második felében szüretelhető, 12-15 tonna termés elérésére képes. Bora az alapfajtánál illat- és zamatanyagokban gazdagabb, asztali vagy tájbor, késői szüret esetén túlérett szőlőjéből különleges minőségű bor készíthető. A klónfajtát tovább szelektálták, két szubklónját (G.K.37, G.K.18) fajtaminősítésre bejelentették, amelyek 2003-ban állami minősítésben részesültek. A szubklónok kiválogatásakor az elsődleges szempont a mennyiség megtartása mellett a minőség fokozása volt.
PELSO
PELSO Állami elismerés előtt Magyar rizling néven szerepelt. Származása: Bakonyi Károly és társai állították elő az (Olasz rizling x Ezerjó) x (Olasz rizling x Szürkebarát) keresztezésével 1978-ban. 2005-ben részesült állami elismerésben. Elterjedtsége: kipróbálás alatt van az Alföldön és a zalai termőtájba. Ampelográfiai jellemzői Tőkéje: erős növekedésű, dús, félmereven álló vesszőket nevel. Vesszői: közepes vastagságúak, sárgásbarnák, csupaszok, pontozottak és csíkosak, közepes ízköz hosszúságúak. Rügyei: középnagyok, csupaszok, hegyesedők, középbarnák. Vitorlája: zöld, nyitott és lapított, gyapjas, domború. Levele: középnagy, sötétzöld, homorú, hólyagos felületű, ötkaréjos. A levél széle kétszeresen fűrészes, mélyen és ritkán bemetszett. Erezete zöld. A levél színe csupasz, fonáka gyapjas, szövete kemény, merev, nehezen szakadó. Fürtje: középnagy, vállas, tömött, átlagtömege 170-180 g. Bogyói: kicsik, gömbölyűek, sárgászöldek, 14 x 14 mm nagyságúak, húsa olvadó, semleges ízű. Termesztési értéke: erős növekedésű, bőtermő fajta. Szeptember végén, október elején szüretelhető, jó cukorképző, 17-18 magyar mustfokra mindenütt beérik. Rövidcsapos metszés mellett is bőven terem. Az Olasz rizlingnél korábban érő, fagyot, szárazságot jobban tűrő fajta. Bora: az Olasz rizlinggel majdnem azonos, de annál rendszerint savasabb, illat- és zamatanyagokban gazdagabb, testesebb. Szép savai miatt kiváló pezsgőalapanyag lehet. Szabadalmi oltalomban részesített fajta. Telepíthetősége: fagy- és szárazságtűrése, borának savtartalma miatt elsősorban az alföldi borvidékre, az ország déli részére, száraz, meleg fekvésbe ajánlható.
PIROS CHASSELAS K18.
Piros chasselas K.18 Állami elismerésben, 1988-ban részesült. A Chasselas rouge erősebb növekedésű, nagyobb termést adó klónja. Tőkéje az alapfajtánál erősebb növekedésű, közepes számú, elterülő hajtást nevel. Fürtje középnagy, vagy nagy, többnyire vállas, közepesen tömött. Fürttömege 160-200 g. Bogyói középnagyok, majdnem gömbölyűek, 17,5 x 18,0 mm nagyságúak, rózsaszínűek, túlérésben kékes árnyalatúak, lédúsak, ropogósak, kellemes, semleges ízűek, finom savtartalmúak. Téli fagyokkal szembeni ellenálló-képessége a csemegefajtákhoz viszonyítva igen jó, a mínusz 17-18 o C-os téli lehűlést még jól tűri, késői fakadása miatt az áprilisi fagyokat még károsodás nélkül átvészeli. Peronoszpóra és lisztharmat érzékenysége az alapfajtához hasonló, a botrytissel szemben ellenállóbb. Termékenysége igen jó. Rövidcsapos metszés mellett is bőven terem. Szeptember első felében érik. Az alapfajtánál 30-40 %-kal többet terem, fürtje, bogyója nagyobb, sötétebb színű, ropogósabb, kellemesebb ízű, jobban szállítható. Termése kiváló csemegeszőlő, de bornak is feldolgozható. Bora az alapfajtánál savasabb, kellemes ízű, harmonikus asztali bor.
PÁTRIA
Pátria Származása: Bakonyi Károly és társai 1975-ben állították elő az Olasz rizling x Tramini fajták keresztezésével. 2001-ben részesült állami elismerésben. Elterjedtsége: az állami elismerése után a Balaton északi részén, a Nyugat-Dunántúlon kezdik telepíteni. Ampelográfiai jellemzői Tőkéje: erős növekedésű, merev hajtásokat nevelő fajta. Vesszői: közepes vastagságúak, sárgásbarna színűek, hengeresek, középhosszú ízközűek, csupaszok, pontozottak. Rügyei: kicsik, hegyesedők, fakóbarna színűek, pókhálósak, gyapjasak. Vitorlája: gyapjas, zöld színű, domború, fiatal hajtás zöld színű, gyapjas. Levele: középnagy, ötszögletű és ötkaréjú. Levéllemez kemény szövetű, merev, nehezen szakadó, bőrszerű, zöld színű. A levél széle kétszeresen fűrészes, mélyen és ritkán bemetszett. Levél színe és fonáka pókhálós. A levélerek és a levélnyél zöld. Fürtje: középnagy, vállas, ágas, tömött. Átlagos fürttömege 180-200 g. Bogyói: kicsik, gömbölyűek, kissé oválisak 14 x 14,3 milliméteresek, sárgászöldek, vastag héjúak, lédúsak, édesek, semleges ízűek. Termesztési értéke: erős növekedésű, bőtermő, a téli fagyokat, a szárazságot jól tűri. Szeptember végén, október elején érik, jó cukorképző, 17-18 mustfokra a hidegebb termőtájakon is beérik. Rövidcsapos metszés mellett is bőven terem, erős növekedése miatt szálvesszőzhető. Bora: az Olasz rizlinghez hasonló, de annál savasabb, illat- és zamatanyagokban gazdagabb, testes, harmonikus, elegáns minőségi bort adó fajta. Telepíthetősége: az állami elismerés után a Dunántúl nyugati részén kezdik telepíteni. Szárazságtűrése miatt elsősorban meleg, száraz területek fajtája lehet. Botrytis ellenálló-képessége és jó savtermelő-képessége miatt termése sokáig a tőkén tartható, alkalmas késői szüretelésű minőségi borok előállítására.
ROZÁLIA
Rozália Származása: Bakonyi Károly és társai állították elő 1980-ban az Olasz rizling x Tramini fajták keresztezésével. 2001-ben részesült állami elismerésben. Elterjedtsége: A Balaton északi részén, Zala és Vas megyében kezdik telepíteni. Ampelográfiai jellemzői Tőkéje: erős növekedésű, aránylag nagyszámú, mereven álló vesszőt nevel. Vesszői: közepes vastagságúak, hengeresek, egyenesek, fakóbarnák, középhosszú ízközűek. Rügyei: közepes nagyságúak, barna színűek, hegyesedők, csupaszok. Vitorlája: bronzoszöld, gyapjas, nyitott, domború felületű. Levelei: közepes nagyságúak, ötszögletűek, homorúak, hólyagos felületűek, sötétzöld színűek, ötkaréjúak, merevek, nehezen szakadók, bőrszerűek. Levélszéle kétszeresen fűrészes, mélyen és ritkán bemetszett, színe és fonáka pókhálós. Levélerek zöldek, tövük vörös, érszög középnagy. Fürtje: középnagy, ágas, tömött, rövid, széles. Fürtátlagtömege 170-200 g. Bogyói: kicsik, gömbölyűek 13,5 x 13,5 mm nagyságúak, rózsaszínűek, vastag héjúak, édesek, semleges ízűek, lédúsak. Termesztési értéke: erős növekedésű, nagy lombozatú, bőtermő, a szárazságot jól tűrő fajta. Szeptember végén, október elején érik. Jó cukorképző 17-19 magyar mustfokra még a hidegebb termőtájakon is beérik. A must savtartalma közepes, 7-9 g közötti. Rövidcsapos metszéssel is bőven terem, 6-7 db/tő rügyterheléssel a terméshozama eléri a 10-12 t/ha termésmennyiséget. Csapadékos években szürkerothadásra hajlamos, a szűret előtti levelezést meghálálja. Bora testes, harmonikus, illat- és zamatanyagokban gazdag; elegáns bort adó fajta. Koczor Kálmán balatonfüredi szőlősgazda elsőként telepítette a Balaton-felvidékén. Borát több hazai versenyen díjazták, az elmúlt években Írországba exportálja. Meg van a remény arra, hogy az írek kedvenc borává váljon. Telepíthetősége: középkorai érése miatt a hűvösebb Nyugat-dunántúli bortermőhelyek fajtája lehet. Kimagasló szárazságtűrése alkalmassá teszi arra, hogy a száraz, meleg talajokon huzamosabb ideig nagy és jó minőségű termést adjon.
VINITOR
VINITOR Származása: Bakonyi Károly és társai állították elő 1978-ban az (Olasz rizling x Ezerjó) x (Olasz rizling x Szürkebarát) keresztezésével. Elterjedtsége: kipróbálás alatt van az Alföldön és Ság-hegyen. Ampelográfiai jellemzői: Tőkéje: erős növekedésű, laza, felfelé álló, merev vesszőket nevelő fajta. Veszszői: középvastagok, hengeresek, sárgásbarna színűek, csupaszok, csíkozottak. Rügyek: középbarnák, kicsik, hegyesedők, csupaszok, fedettek. Vitorlája: zöld, gyapjas, domború, nyitott és lapított. Levele: középnagy, szív alakú, ötkaréjú, homorú, hólyagos felületű. Vállöböl: nyílt patkó alakú, középmély, alapját levélér határolja. Oldalöböl lehet záródó vagy nyílt. Levélnyél: zöld, hengeres, középhosszú, csupasz. Levél: színe zöld, csupasz, fonáka pókhálós, széle kétszeresen fűrészes, mélyen és ritkán bemetszett. Fürtje: középnagy, vállas, ágas, közepesen tömött, átlagos fürttömege 170-180 g. Bogyói: kicsik, gömbölyűek, 13,5 x 13,5 mm nagyságúak, sárgászöldes színűek, lédúsak, édesek, semleges ízűek. Termesztési értéke: erős növekedésű, laza lombozatú, téli fagyokkal szemben ellenálló, peronoszpórára, lisztharmatra nem érzékeny fajta. Botrytis ellenálló-képessége közepes. Termőképessége jó, szálvesszős metszés mellett nagy terméshozamra képes. Szeptember végén, október elején érő, jó cukorképző fajta, 17-20 cukorfokra minden évben beérik. Kiváló szárazság és mésztűrő képessége a fajta nagy értéke. Mésztűrő alanyra oltva a legmeszesebb talajokon is üde, zöld marad a lombozata. Bora: illat- és zamatanyagokban gazdag, harmonikus, telt, kemény karakterű, az Olasz rizlingnél savasabb, karakteresebb, a Kéknyelű borára emlékeztet, annál illat- és zamatanyagokban gazdagabb. Telepíthetősége: kiváló mész- és szárazságtűrése miatt, a száraz, meszes talajok fajtája lehet. Korai érése, jó cukorképzése miatt a Nyugat-Magyarország hűvösebb területein is jó minőségű termést ad.
ZÖLD VELTELINI K5.
ZÖLD VELTELINI K5. A Zöld veltelini erősebb növekedésű, nagyobb termést és jobb minőséget adó klónja. Tőkéje erős növekedésű, közepes számú, félmereven álló hajtást nevel. Fürtje középnagy, vállas, közepesen tömött. Átlagos fürttömege 150-160 g. Bogyói kicsik, kissé megnyúltak 16,0 x 15,0 mm nagyságúak, zöldesfehérek, lédúsak, vékonyhéjúak, édesek, semleges ízűek. Téli fagyokkal szembeni ellenálló-képessége közepes, a mínusz 17-18 o C-os téli lehűlést még károsodás nélkül tűri. Gombabetegségekkel szembeni ellenálló-képessége az alapfajtához hasonló. Termékenysége az alapfajtánál jobb, 15-18 %-kal többet terem, rövidcsapos metszés mellett is bőven terem. Szálvesszőzése nem ajánlott. Közepes cukorképző, 15-17 mustfokra minden évben beérik. Bora rendszerint savas, kemény karakterű, kellemes, a fajtára jellemző íz- és zamatanyagokkal.
HELIKON
HELIKON Származása: Bakonyi Károly és társai állították elő 1985-ben a Cserszegi muskotály (Judit x Narancsízű) x Sultanina keresztezésével. Elterjedtsége: koraisága, mutatós fürtjei miatt igen gyorsan terjed, a zalai, Balaton-parti házikertekben már megtalálható. Hajtatásra való alkalmasságát fóliasátrakban vizsgálják. Ampelográfiai jellemzői Tőkéje: közepes erősségű, elterülő hajtásokat nevelő, laza lombozatú fajta. Vesszői: közepes vastagságúak, sárgásbarna színűek, pontozottak, alig barázdáltak, hengeresek, ízközök rövidek. Rügyei: középnagyok, tompák, fakóbarnák, fedettek. Vitorlája: nyitott, lapított, bronzos, csupasz, homorú, kiterített. Levele: középnagy, ötszögletű, homorú, sima vagy hólyagos felületű, világoszöld, karéjok száma öt vagy annál kevesebb. Vállöböl: nyitott, keskeny ék alakú, alapját levéllemez határolja. Levél széle kétszeresen fűrészes, levélerek töve vörös, színe, fonáka csupasz, kemény, merev, nehezen szakadó, nem fényes, nem zsíros. Levélnyél: hengeres, barnászöld, rövid és csupasz. Fürtje: nagy ágas, laza, középhosszú, átlagos fürttömege 250-450 g. Bogyói: nagyok, oválisak 21 x 17 mm nagyságúak, 4-6 g tömegűek, aranysárga színűek, gyéren pontozottak, roppanékonyak, enyhén fűszeres, muskotályos zamatúak. Termesztési értéke: közepes növekedésű, igen bőtermőfajta, rövidcsapos metszés mellett is nagy terméshozamra képes. A legtöbb évben fürtritkításra szorul. Fagytűrése átlagosnak mondható, a csemegeszőlőkhöz hasonló. Peronoszpóra ellenállósága közepes, lisztharmatra érzékeny. Botrytis ellenállósága kiváló, termése sokáig a tőkén hagyható, még túlérett állapotban sem rothad. Korai, augusztus közepén (Irsai Olivér idejében) érő, nagy terméshozamú, mutatós, aranysárgára színesedő, nagy ovális bogyójú, kevés magvú (átlag 1 mag), laza fürtű, jól szállítható csemegeszőlő fajta. Telepíthetősége: korai érése, nagy termése, jó szállíthatósága, mutatós aranysárga kellemes ízű bogyói miatt a fogyasztók megkedvelték, a házikertek egyik értékes fajtája lehet. Hajtatásra, üzemi termesztésre való alkalmasságát vizsgálják.