Miskolci Egyetem Műszaki- Földtudományi Kar Természetföldrajz- Környezettan Tanszék Felszínalaktani vizsgálatok alapján elkülöníthető- e a tűzköves és a jól karsztosodó mészkő? If we use geomorfology studies we can separate flint limestone from well karst limestone? Katona Gábor 1. éves MSC Földtudományi Mérnök hallgató Konzulens: Dr. Hevesi Attila egyetemi tanár Miskolc 2012 2012.10.26
Tartalomjegyzék I. Abstract 1.old II. Bevezetés 2.old III. Célkitűzés 2.old VI. Vizsgálati módszerek 3.old V. Kutatástörténeti áttekintés 4.old VI. A Bükk hegység rövid fejlődéstörténete 4-6.old VII. Vizsgálati területek bemutatása 7-29.old 1. Lehatárolás 7-8.old 2. Földtani képződmények bemutatása 9-12.old 3. Felszínalaktan 12-15.old 4. Lejtőkitettség 15-20.old 5. Lejtőmeredekség 20-21.old 6. Normalizált Vegetációs index 22-24.old 7. Völgyi aszimmetria 24-29.old VIII. Összegzés 30.old IX. Irodalomjegyzék 31.old X. Ábrajegyzék 32.old XI. Táblázatok jegyzéke 33.old XII. Mellékletek 33-36.old
I. Abstract A Bükk hegység az Északmagyarországi-középhegység tagja. Döntően mészkőből épül fel. Magyarországi viszonylatban jól megkutatott, gazdag szakirodalommal rendelkező térség. A karsztos területek korábbi kutatásainak célja barlangok feltárására, a karsztok felszínalaktani folyamatainak megismerésére irányultak. A mészköveket számos tulajdonságuk alapján (nyílt vagy eltemetett, önálló vagy nem önálló stb.) osztályozták elődeink. Dolgozatomban a tűzköves és a jól karsztosodó (tűzkövet nem tartalmazó) mészkő csoportok felszínalaktani sajátosságainak meghatározását és a sajátosságok alapján való elkülönítésük lehetőségét vizsgálom egy-egy bükki példán. A jól karsztosodó mészkövek közül a Bükk dél- nyugati részén lévő Berva- Cseres-bércet, míg a tűzköves mészkövek közül a Bükk dél- keleti részén elhelyezkedő Hór és Belvács- völgy által közrezárt területet választottam. A kutatás jelentős részét térinformatikai programok által készített térképek elemzésével, összevetésével végeztem el. A térképek elkészítéséhez 10 méteres szintvonalak digitalizálásából generált saját készítésű domborzatmodell szolgált alapul. A domborzatmodellből lejtőkitettség, lejtőmeredekség, Hillshade, TIN térképeket származtattam ArcGIS program segítségével. Landsat műholdfelvételből QGIS és Multispec használatával vegetációs indexet számítottam. EOTR M:10.000 térképekből felszínalaktani térképet rajzoltam a Hór- és Belvács- völgy közötti területről, s azt összehasonlítottam Dr. Hevesi Attila által szerkesztett Berva- Cseres-bérc térképpel. Továbbá völgyi aszimmetria és völgyhálózat rendűség térképet készítettem. Arra voltam kíváncsi, hogy a megfelelő térképek fedésbe hozásával ki tudom-e jelölni a kőfolyások lehetséges előfordulási helyét; s ha igen, akkor melyik csoportra jellemzőek. További kérdés, hogy völgyi aszimmetria homogén kőzeten is megjelenik-e; s ha igen, mindkét típusra jellemző-e. A lejtőkitettség megmutatja-e a fő völgyek futási irányát. A felszínalaktani térkép formái és a geológiai térképen megjelenő kőzetek kiterjedése között van-e szimmetria? Felszínalaktani térkép alapján készíthető- e völgyhálózat rendűség térkép? A fő kérdés, hogy a fent említett ismérvek alapján is elkülöníthető-e egyértelműen a tűzköves és a jól karsztosodó mészkő, vagy további morfológiai vizsgálatokra van szükség. 1
II. Bevezetés Bsc- s éveim alatt néhány tantárgy keretében sikerült közelebbről megismerkednem a Bükkben lévő kőzetekkel. Az üledékes kőzetek közül változatos felszíni formakincsükkel a karbonátok keltették fel leginkább az érdeklődésemet. A jellegzetes karsztformák méreti és alaki sokfélesége ösztönzött arra, hogy közelebbről is megismerkedjem a karbonátos kőzetekkel. Ha tanáraim előadásaik alkalmával kimondták, hogy mészkő vagy dolomit a szemem előtt körvonalazódni látszott a rájuk jellemző jellegzetes formakincs (madáritató, töbör, polje, barlang). Egyik Bükki terepgyakorlatom alkalmával lettem rá figyelmes, hogy a korábban említett gazdag formakincs helyett a velem szemben lévő tűzköves mészkő megjelenése jelentősen eltért. Ekkor merült fel bennem a kérdés, hogy mi okozhatja a megjelenésbeli különbségeket. Tovább gondolva a problémát kíváncsi voltam arra, hogy anélkül, hogy kimennék a terepre el tudom-e különíteni a tűzköves és a jól karsztosodó mészkövet? III. Célkitűzés Tűzköves és jól karsztosodó mészkövek elkülönítése térinformatikai módszerek alkalmazásával. 2
VI. Vizsgálati módszerek A térinformatikai módszerek elvégzéséhez szükségem volt egy Digitális Domborzat Modellre. A Digitális Domborzat Modellhez az alapot 10 méteres szintvonalak digitalizálásával állítottam elő ArcGIS program segítségével. Az elkészült szintvonalakból generáltam a domborzatmodellem. A kapott modell a tengerszint feletti magassági értékeket jeleníti meg jelmagyarázatában. A szintvonalakat lágy vonalként kezeltem, így nem szögletes felületeket kaptam (kemény vonal esetén), hanem a program a két szintvonal közötti területet síkkal közelítette. Lejtőmeredekség, a Lejtőkitettség, TIN (magasság szerint újraosztályozott hamis színes DDM) a Hillshade (mely a tengerszint feletti magasságot árnyék hatással egészíti ki) valamint Contour (szintvonalak megjelenítésére alkalmas) térképeket származtattam DDM- ből. A normalizált vegetációs indexet (NDVI) 30 méter felbontású 2005 augusztusi Landsat 7 műhold felvételből készítettem Erdas program segítségével. A Bükk földtani térképét digitális formában tanáromtól a térkép egyik társszerzőjétől Dr. Less Györgytől kaptam. Annak érdekében, hogy fedésbe hozhassam az egyes térképeket a vetületüket ArcGIS program segítségével Egységes Országos Vetületbe (EOV) transzformáltam. A Berva- Cseres- bérc felszínalaktani térképét Dr. Hevesi Attila készítette. Az ő által kidolgozott módszer felhasználásával a Hór- Belvács- völgy területéről saját kezűleg készítettem el a felszínalaktani térképet, amelyet már a Szakdolgozatomban felhasználtam. Fontosnak tartom megemlíteni, hogy a TDK dolgozatom szöveges tartalmának egy részét szó szerint átemeltem a Szakdolgozatomból, mivel a vizsgálati területek megegyeznek. Az átemelt részekre az eredeti szerzők nevével hivatkozom. A TDK dolgozatom irodalomjegyzékébe feltüntetem szakdolgozatom is. A völgyhálózat rendűség vizsgálatokat idő hiányában nem sikerült elvégeznem. A vizsgálati területek természetföldrajzi szempontú bemutatásától a dolgozat lényegi részének kiemelése érdekében eltekintek. 3
V. Kutatástörténeti áttekintés Mivel térinformatikai módszerek alkalmazásával próbálom meg elkülöníteni a jól karsztosodó és a kvarcit, eres mészköveket, ezért elsődlegesen 3, a témához kapcsolódó forrást emelnék ki. Elsőként Demeter G. és Szabó Sz. egyik munkáját emelem ki, melyben morfometriai és litológiai tényezők kapcsolatát vizsgálták a Bükk hegységben (Demeter G. Szabó sz. 2008). Kész Attila völgyi aszimmetria vizsgálatokat végzett a Borzsa vízgyűjtőjén (Kész A. 2009). Telbisz Tamás és társai pedig a Torockói-hegység völgyhálózat-fejlődését tanulmányozták (Telbisz T. és társai. 2012). A fent említett művek mellett meg kell említenem Hevesi A. Karszt és barlang szaklapban 1986-ban megjelent A Déli-Bükk karsztja II. rész: Délnyugati-Bükk című cikkét, amely a Cseres- Berva- bérc felszínalaktani térképét tartalmazza (Hevesi A. 1986b). Kihagyhatatlan továbbá Less György és társai által készített földtani térkép, melyet számos vizsgálatomhoz felhasználtam (Less Gy. és társai 2005) VI.Bükk hegység rövid fejlődéstörténete A Bükkben 3 nagy üledékciklus figyelhető meg. Az első a variszkuszi üledékciklus volt. A karbon korban a mély tenger gyors feltöltődése kezdődött meg. Mélytengeri volt a Mártuskői Mészkő formáció, melyet a fiatalabb sekélyebb vízre utaló Kapubérci Mészkő tagozat követett. A kora- permben szárazulattá válhatott a Bükk. Felszíne pusztulni kezdett. Ennek bizonyítéka lehet a kora-permi üledékhézag (Pelikán P. 2002). A második üledékképződési ciklust alpi ciklusként emlegetik. Sekély tengert jelez a Szentléleki formáció (gipsz anhidrit). A Szentléleki formációt a Farkasnyaki Homokkő formáció, majd a kora- triász Gerennavári Mészkő formáció követ. Fontos megemlítenünk a perm- triász határán végbement tömeges kihalást. Az késő- triász korban a tenger fokozatosan mélyülni kezd. Az Ablakosvölgyi Homokkő formációt a Lillafüredi Mészkő formáció, majd a sötét színű rosszul szellőzött mélytengeri képződésre utaló Újmassai Mészkő követi. A tenger a késő- triászban ismét sekélyesedni kezd. Ezt a korallokat tartalmazó Hámori Dolomit formáció jelzi (Pelikán P. 2002). 4
A ladin emeletben kialakuló vulkanizmusnak (Szentistvánhegyi porfirit) köszönhetően a Bükk részben szárazulattá válhatott (Pelikán P. 2002). A harmadik üledékciklus az eocén korban kezdődik (Pelikán P. 2002). A Bükköt hordozó kőzetlemez-töredék az eocénban még az Egyenlítő környékén lehetett. A forró éghajlati föltételek között a Bükk szárazföldi felszíne valószínűleg tönkfelszínné egyengetődött. (Hevesi A. 2002a). A késő-eocénban előrenyomuló tenger hatására hullámverési kavics és sekélytengeri mészmárga képződött. A késő-oligocénban előrenyomuló, majd visszahúzódó tenger hatására létrejött az Egri Formáció. A Bükk központi része valószínűleg szigetként emelkedett ki a tengerből (Hevei A. 2002a). A Bükköt hordozó lemez-töredék a Zágráb-Hernád törésvonal mentén fokozatosan felcsúszott és az kora-oligocénban már a mérsékelt övezetbe érkezett. A négy évszak megjelenésével hatékonyabbá vált az aprózódás, és ezzel párhuzamosan csökkent a mállás, de még így is jelentős maradt felszínalakító hatása. A kőzetek aprózódásának fokozódása a keményebb és puhább kőzetek elkülönüléséhez vezetett (Hevesi A. 2002a). A lemeztöredék északon és nyugaton valószínűleg érintkezett a Bakonyt hordozó lemeztöredékkel. A Hernád-Zágráb vonal mentén való északkelet felé tartó mozgás mellett az óramutató járásával ellentétes forgó mozgást is végzett a lemeztöredék a miocénban. A miocén elején meginduló tűzhányó tevékenység hatása fokozódott (Hevesi A. 2002a). A kora-miocén végén az ottnangi-kárpáti korszakban megkezdődött a helvét tenger előrenyomulása. Az előrenyomuló tenger laza, homokos üledékréteggel takarta be a Bükk lábát. A heves riolitos kitöréseknek köszönhetően többrétegű tűzhányótörmelék is szóródott a Bükk felszínére. A kárpáti korszakban már az egész Bükköt elborította a tenger. ÉK-en vastagabb üledékréteg (kavics, meszes-kavics) alakult ki. Az északi területeken fúrókagylókkal találkozhatunk, melyek meredek tengerpart egykori létezését bizonyítják. A tűzhányó tevékenység riolitostól a riodácitos felé tolódott el. A Bükk a késő-bádeni korszakban diapírszerűen felboltozódott, majd egyes részei fokozatosan szárazulattá váltak (Hevesi A. 2002a). A szarmata korszakban a tenger újra előrenyomult, azonban a Bükk emelkedésének köszönhetően csak az ÉNy-i és DNy-i területeket érintette. A bánfalvi növénymaradványokból arra következtethetünk, hogy mediterrán jellegű vegyes lombú erdő borította ekkor a Bükk felszínét. Majd a felsőtárkányi növényleletekből kiderült, hogy a keménylombú fajok fokozatosan visszaszorultak. A csapadék mennyisége 1500 mm, a januári középhőmérséklet 6,5 O C, a júliusi 24,5 O C lehetett. A patakok fővölgye a bádeni 5
kor végére a Nagy-fennsíkon ÉNy, É, ÉK felé tartottak. A Bükk-fennsík felöl csak a Tárkányi-medencén keresztül szállítódott a felszínre érkező víz a Bükkalja felé. A későszarmatától kora-pannon végéig jelentős volt a karsztosodás. A karsztosodás a későpannonban lelassult a pannon beltenger előrenyomulása miatt. A pleisztocénban 4 nagyobb eljegesedés (Günz, Mindel, Riss, Würm) zajlott. A jégkorszak közökben a patakok felszínalakító munkája háttérbe szorult. Helyettük a fagy okozta aprózódás és a lejtős tömegmozgások kaptak nagyobb szerepet. A talaj és sárfolyások alapanyaga nagyrészt a miocén korú tufatakaró volt. A takarók lassú lecsúszása a korábban részben fedett nem önálló karsztokat nyílt karsztokká alakíthatta. Az aprózódás a növénnyel és talajjal sem borított kőzetfelszíneken volt jelentős. A jégkorszakokat a hegység kiemelkedése, és a hegylábfelszín jelentős mértékű süllyedése követte. A patakok munkavégző képessége növekedett. A bevágódó patak eróziós munkájának köszönhetően a mészkövek fedőrétege tovább pusztult. A kihantolódó mészköveken újraéled a karsztosodás. A napjainkban megtalálható töbrök a pleisztocénban még víznyelőként funkcionálhattak. A pleisztocénban képződő barlangok mára beszakadva szurdokvölgyeket alkothatnak. Tehát a jelenlegi karsztformák: számos zsomboly, töbör, búvópatak, barlang mind nagyon fiatal képződmény (Hevesi A. 2002a). 6
VII.Vizsgálati területek bemutatása 1.Lehatárolás Jól karsztosodó mészkőterületnek a Berva- Cseres- bércet választottam. Északról dél felé futó, fejjel lefelé fordított halra emlékeztet a formája. Nyugatról a Berva patak völgye, keletről a Mész-völgy határolja. A bérctől nyugatra Szarvaskő, délkeletre Felsőtárkány, délre Felnémet található (1. ábra). A Délnyugati-Bükk legnagyobb kiterjedésű mészkőfelszíne (Hevesi A. 1986b). 1.ábra: Cseres- Berva- bérc TIN térképe (saját készítés, 2012) 7
Tűzköves mészkő területnek a Délkeleti-bükki Hór- és Belvács- völgy által közrefogott, főként Felsőtárkányi kvarcit eres mészkőből (5.-6. ábra) felépülő területet választottam összehasonlításul (Hevesi A. 1986a). Északról a Hideg patak, keletről a Belvács- völgy, délről a Kisgyőri-medence, nyugatról a Hór- völgy határolja. A Hór és a Belvács patakot leszámítva jelentősebb vízfolyások a területen nincsenek (2. ábra). 2. ábra: Hór- Belvács- völgy TIN térképe (saját készítés, 2012) 8
2. Földtani képződmények bemutatása A Berva-Cseres-bérc központi és keleti felén Bervai Mészkő Formáció, tőle nyugatra keskeny, észak felé szélesedő Lökvölgyi Formáció és Oldalvölgyi Formáció található (3. ábra) nagy kiterjedésben a felszínen (Less Gy. és társai 2005). 3.ábra:Cseres- Berva- bérc földtani térképe (Kivágatot készítettem Less Gy és társai. 2005. alapján 2012-ben) Bervai Mészkő Formáció Középső-triász korú, gazdag makrofaunájú (mészszivacsok, korallok) mészkő. Sötétszürke ciklikusan kifejlődő lagúna, illetve zátony mészkő. A különböző szövetű rétegek 4-5 méterenként szabálytalanul váltakoznak. Leggyakoribb típusa az onkoidos (kerekded, koncentrikus szerkezetű, alga-sztromatolit eredetű gumó. Állandó vízmozgatottságú környezetben alakul ki). Felszínen a Bükk déli- délnyugati részén, a felszínen is előfordul. Vastagsága az 500 métert is eléri. A Hór- völgy déli részén, felhagyott kőbányában tanulmányozható a legjobban (Less Gy. és társai, 2005). 9
Oldalvölgyi Formáció Az Kora-jura korú formációt finomtörmelékes és karbonátos részek építik fel. A palás aleorulit és a sötétszürke tűzköves mészkő rétegek sűrűn váltják egymást. A kőzetet szemcsék nagy részét kvarc, magmatit és mészkőtöredékek építik fel. A mészkövekre jellemző a sötét színű tűzkőlencsék megjelenése. Helyenként ooidokat is tartalmaz. A Bükk délnyugati részén szinte mindenhol megtalálható. Számos útbevágás és néhány mély vízmosás mentén palával keveredve jelenik meg a mészkőtörmelék (Less Gy. és társai, 2005). Lökvölgyi Formáció Középső-Felső-Jura sötétszürke, fekete turbidit sorozatból felépülő szericites palaöszlet. Turbidit voltát erősíti a kőzeten sok helyen megfigyelhető gradáltság. Az 5 cm vastag ciklusos homokkőrétegből fokozatosan aleurolitba megy át a kőzet. A formáció jellegzetessége, hogy a palásság sok helyen elfedi az üledékes finomrétegzést. Konglomerátum betelepüléseit radioláriás mészkő homokkő és radiolarit alkotja. Mállott felszíne szürkészöld, sötétszürke. Vékonycsiszolatban jól tanulmányozható a szöveti irányítottsága. Ásványos összetételében domináns a kvarc, amely mellett jelentős százalékban illit, klorit és plagioklász is megjelenik. Feküjét a Bányahegyi Radiolarit alkotja, de helyenként triász mészkőre települ. DNy-i Bükkben nagy területen elterjedt. Foltokban a DK-i Bükkben is megtalálható. Legjelentősebb feltárása a Kisgyőri mélyművelésű palabánya. Vastagsága 300-500 méter (Less Gy. és társai 2005). 10
A Hór- és Belvács- völgy közti területen uralkodó a Felsőtárkányi Mészkő Formáció. Északnyugat-délkelet kiterjedésű vékony Felsőnyárádi Formáció Vicepáli Tagozata bukkan a felszínre (4. ábra). A terület déli részén a fent említett Bervai mészkő Formáció található (Less Gy. és társai 2005). 4.ábra:Hór- Belvács- völgy földtani térképe (Kivágatot készítettem Less Gy és társai. 2005. alapján 2012-ben) Felsőtárkányi Mészkő Formáció Magában foglalja a Belvácsi Dolomit, Hollóstetői Mészkő és a Rónabükki Mészkő Tagozatot. A formáció java pados-vastaglemezes világos, sötétszürke színű késő- triász mészkő, számos márga és tűzkő lencse közbetelepüléssel. A formáció Belvácsi Tagozatára jellemző a dolomitosodás. A Hollóstetői Tagozat világosszürke, rózsaszín foltos. A tagozat gyenge átalakulás ellenére pörgekarúakat, csigaházas polipokat (ammonitesz) tartalmaz. Az agyag és márga rétegek közbetelepülésének köszönhetően a kőzet oldási maradékában jelentős az illit,- kvarc,- és földpát tartalom. A Rónabükki tűzkőréteges, márga közbetelepüléses Tagozat a Nagy-fennsík nyugati részén a Répáshutai mészkővel együtt jelenik meg. Vastag lemezes, pados megjelenésű. Szövete átkristályosodott, de elvétve Crinoidea (tengeri liliom) töredékekkel találkozhatunk. A tagozat vastagsága 200 m. A formáció a Déli-Bükkben és a Kis-fennsíkon is jelentős területen megtalálható. Vastagsága 500 m. A Hollóstetői Tagozat alapszelvénye a Lusta-völgy torkolati szakaszánál, a 11
Rónabükki Tagozat alapszelvénye a Nagy-fennsíkra vezető erdészeti műút Rónabükki bevágatánál található (Less Gy. és társai, 2005). Felsőnyárádi Formáció Vicepáli Tagozat Alsó-Miocén korú kőzettörmelékes kőzetlisztes agyag. Uralkodó ásványa a kvarc, amely mellett agyagásványok (illit, kaolinit) jelenléte is számottevő. Kis mennyiségben fordul elő hematit és gipsz. Jellemző törmeléknagyság 0.5-3 cm. A darabok döntő többsége szögletes, de lekerekített formákkal is találkozunk. A Bükk délkeleti részén közvetlenül triász mészkövekre települ. A tagozat teljes vastagságban csak Répáshuta Rh-3 és Cserépfalu Cs-3 fúrásokból ismert. Vastagsága elég változatos. Maximális értéke 200 méter (Less Gy. és társai, 2005). 3.Felszínalaktan Az általam készített felszínalaktani térkép (5. ábra) a fő völgyközi hátakat, a völgyközi hátakat, a nyergeket, a völgyeket, a pihenőket, a csuszamlásokat, a kőfolyásokat, valamint a Hór- patakot, mint egyetlen állandó vízfolyást jelöli. A Belvács- völgy és a Hórvölgy helyenként kiszélesedő völgytalpait külön nem jelöltem. A határt képező Hór- völgy nyugati mellékvölgyeit, valamint az észak- északkelet- keletről határt képező Belvácsvölgy északi- északkeleti- keleti mellékvölgyeit az esztétikusabb megjelenítés érdekében lefejeztem. A felszínalaktani térkép elkészítésének alapjául a 10 000-es méretarányú EOTR térképszelvényei szolgáltak. A völgyközi hátak tetőjét az egymásba érő szintvonalak jelölték ki. A pihenőket a domborodó, a völgyeket a homorú szintvonalak jelölik ki. A kőfolyások csak terepi vizsgálatokkal tüntethetők fel a térképen. A csuszamlások helyét két szomszédos egymással ellentétes irányba domborodó szintvonal jelöli ki. A fedvény észak-déli irányban hosszanti kiterjedésű, nyugat-keleti irányban körülbelül 5 km széles a valóságban. A terület domborzatilag tagolt. A pihenők nagy kiterjedésűek és elnyúltak. A fő völgyközi hátak rendezetlenül helyezkednek el. Jelentős részük 500 méter felé emelkedik (Felső-Csákány 660 m). 12
5.ábra: Hór- Belvács- völgy felszínalaktani térképe (saját készítés, 2012) 13
A Berva- Cseres- bérc felszínalaktani térképét (6. ábra) Hevesi Attila készítette (Hevesi A 1986b). 6.ábra:A Berva- Cseres- bérc és környéke felszínalaktani térképe, (Hevesi A, 1986) 14
A Berva- Cseres- bérc völgyekkel kevésbé tagolt terület. ÉK-DNy futású völgyhátai egyben földtani választóvonalként is funkcionálnak, mert a tetőktől nyugatra Lökvölgyi Formáció jelenik meg. Tetői között függőtöbör és töbörsoros völgy fekszik. A mészkőhát DNy-i felét a Berva-, ÉK-i felét a Mész-völgyi szurdok töri át. A bércen található a Berva- barlang, amely feltehetően a Berva- patak korábbi medre volt. Felhagyott kőbányákban gazdag terület (Hevesi A. 1986b). Berva- Cseres- bérc völgyei szélesebbek, oldalaik lankásabbak. A völgyközi hátak északkeletről délkelet felé sorban futnak. A völgyközi hátak magassága ritkán emelkedik 500 méter felé (Berva- bérc 517 m). A pihenők kiterjedése és hossza jóval kisebb, mint a Hór-völgyieké. 4.Lejtőkitettség A lejtőkitettség térképeket ArcGIS program segítségével a korábban generált 10mes szintvonalakból digitalizált térképekből származtattam. Égtájak szerint 8 csoportot hoztam létre. A művelet lefuttatása után (7.-8. ábra) az egyes csoportokhoz tartozó pixelszámokat táblázatba foglaltam. 7.ábra: Cseres- Berva- bérc lejtőkitettség térképe (saját készítés, 2012) 15
8.ábra: Hór- Belvács- völgy lejtőkitettség térképe (saját készítés, 2012) Telbisz Tamás megállapította, hogy egy fölszabdalt terület általános lejtésirányát a völgyöldalak fő kitettsége erősen befolyásolja. Ugyanis völgyoldalak kitettsége körülbelül derékszöget zár be a terület lejtési irányával (Telbisz T. 2012). Ezt az elméletet kicsit tovább gondolva jött az ötlet, hogy a fő völgyek futási irányát kijelölhetik a területen dominánsan megjelenő lejtők. A Hór- Belvács- völgy táblázatából (1. táblázat) kiderült, hogy legmagasabb területaránnyal a Dél- Nyugat (18%), Nyugat és Észak- Nyugat (14-14 %), legkisebb aránnyal az Északi (8%) és Déli (10%) csoport képviselteti magát. Az adatok alapján a Hór- és Belvács- fővölgyeknek a futási iránya Észak- Déli, enyhén keleties, ami nem áll messze a valóságtól. Ebből arra következtethetünk, hogy a terület komplex felületként kezelhető. A völgyközi hátak rendezetlensége, irányítatlansága nem módosítja a völgyek fő futási irányát. 16
1.táblázat: Hór- Belvács- völgy lejtőkitettségi adatai Hór- Belvács-völgyközi terület Lejtőkitteségi adatai Égtájak Pixelek száma Terület arányuk Észak 21562 8% Észak-Kelet 34489 12% Kelet 33226 12% Dél-Kelet 31541 11% Dél 28411 10% Dél-Nyugat 49534 18% Nyugat 40106 14% Észak- Nyugat 37946 14% A Berva- Cseres- bérc adatai szerint legnagyobb területaránnyal Dél- Keleti (23%) a Keleti (16%), míg legkevesebbel Észak (5%) és Észak- Kelet (9%) rendelkezik (2. táblázat). Az előző szisztémát követve Észak- Keletről kellene tartania Dél, Dél- nyugat és Nyugat felé. Ez az eredmény 1 völgyre vetítve elég abszurdnak tűnik. A kiugró Dél- Keleti adat a fő futásirányt (Észak- Dél, másodlagosan nyugatias) sejteti. A többi égtáj kiegyensúlyozott jelenléte a fő futási irányt nem jelöli ki, viszont arra enged következtetni, hogy a terület központi részén egy olyan kiemelkedés található, melynek lejtői minden égtáj felé egyenletesen, kupola formában ereszkednek. Vagyis a völgyközi hátak futása jelentősen befolyásolja a fővölgyek futását, mert a fővölgyek a központi völgyközi hát futási irányát követik. 17
2. táblázat: Berva- Cseres- bérc lejtőkitettségi adatai Berva-Cseres-bérc Lejtőkitettségi adatai Égtájak Pixelek száma Terület arányuk Észak 8741 5% Észak-Kelet 16682 9% Kelet 29487 16% Dél-Kelet 43633 23% Dél 23789 13% Dél-Nyugat 23519 13% Nyugat 22415 12% Észak-Nyugat 18694 10% A fővölgyek irányának meghatározása Lejtőkitettség alapján elég nehézkes. Ha nem megfelelően jelöljük ki a területet, akkor az egyes égtájak százalékos adatai elronthatják az értelmezést. Az egyes vizsgálati területek lejtőkitettség szerinti alak értelmezésében még sok lehetőséget látok. Ha sikerülne kidolgozni egyes kitettségi arányokhoz tartozó referencia alakokat, akkor akár a felszínfejlődés modellezéséhez is felhasználhatnánk a lejtőkitettség térképeket. Egyik vizsgálandó feladatom, hogy fedésbe hozzam a felszínalaktani és földtani térképet. A kérdés az, hogy a felszínalaktani térképen megjelölt formák egybe esnek-e a kőzettani határokkal. Másképp fogalmazva a felszínalaktani térképen megjelenő formák jelzik-e a kőzethatárokat. A Hór- és Belvács- völgyi terület összevont térképén (9. ábra) a Felsőtárkányi mészkő felületén a völgyek keskenyek, és hosszúak. Délen a Bervai mészkő foltok megjelenésénél völgyfej szélesedést figyelhetünk meg. Az Észak- Nyugat Dél- Kelet irányú Felsőnyárádi Formáció Vicepáli Tagozatának kibúvása a hasonló irányítottságú egyik jelentős mellék völggyel esnek egybe. Ebből arra következtetünk, hogy az Oldalvölgyi formáció kőzetei puhábbak, gyorsabban pusztulnak, így felszíni megjelenésük Felsőtárkányi mészkő közegében irányítja a völgy lefutását. 18
9.ábra: Hór- Belvács- völgy felszínalaktani és földtani térképének összevonása (saját készítés, 2012) A Hór völgy nyugati része a Lökvölgyi Formációval érintkezik. Ez az érintkezési felület kívül esik a vizsgálati területemen, így nem tudom megállapítani, hogy ott mutatnak-e változást a felszínalaktani térkép formái. A Cseres- Berva- bérc, mint vizsgálati terület megválasztása ezen szempontból jobb döntésnek bizonyult (10. ábra). Itt ugyanis az Észak- Keletről Dél- Nyugat felé futó völgyközi hátaktól (melyek földtani választóvonalként funkcionálnak) nyugatra Lökvölgyi Formációval találkozunk. A Bervai Mészkövön felrajzolt völgyek keskenyek és rövidek. Pihenőkkel ritkán találkozhatunk. Töbrökben gazdag terület. A Lökvölgyi formációt vizsgálva látható hogy völgyeik összetettek, szélesen elterpeszkednek. A pihenők lefutását kanyarulatok színesítik. A Lökvölgyi Formációtól nyugatra az Oldalvölgyi formáció szélesebb sávban jelenik meg. Az Oldalvölgyi formáció déli felén a Lökvölgyi Formációra emlékeztető völgyformák jelennek meg, melyek a Lökvölgyi Formációtól távolodva összeszűkülnek. Elég gyanúsnak tűnik, hogy a Lökvölgyi Formáció völgyhálózata átöröklődhetett az Oldalvölgyi Formációra. Ennek az elméletnek az lenne az alapfeltétele, hogy a Lökvölgyi Formáció egy részének a ma felszínen lévő Oldalvölgyi Formáció felett kellett volna lennie, és onnan le kellett volna pusztulnia. Ha pusztán a kőzetek korát vesszük figyelembe, (Oldalvölgyi Formáció Kora- Jura, Lökvölgyi Formáció Középső- Késő- Jura) akkor az elméletben van némi ráció. 19
10.ábra: Cseres- Berva- bérc felszínalaktani és földtani térképének összevonása (saját készítés, 2012) Levonva a konzekvenciát a felszínalaktani térkép és a földtani térkép fedésbe hozatala egyértelműen nem határolja el a Jól karsztosodó Bervai Mészkő és a Tűzköves Felsőtárkányi Mészkövet. Különbség azonban, hogy a tűzköves mészkövek völgyhálózata sokkal tagoltabb, tetőik elhelyezkedése pedig rendszertelen a vizsgált területeken. A kérdés csak az, hogy ez az eredmény lokális, vagy több vizsgálati terület bevonásával is releváns marad? Másodlagos eredmény, hogy a módszer alkalmas a mészkövek egyéb kőzettől való elkülönítésére, és esetlegesen a módszer továbbgondolásával lehetőség nyílhat az átöröklött (epigenetikus) völgyek tanulmányozására (Hevesi A. 2002b). 5.Lejtőmeredekség A lejtőmeredekség térképeket szintén a 10 méteres szintvonalakból generált Domborzatmodellből származtattam. Az ArcGIS program beépített 3D felszín analízisei közül a slope- ot (lejtőmeredekség) választottam. A lejtők meredekségi értékeit a korábban Szabó (1984) által meghatározott (0-5 %, 5-12%, 12-17 %, 17-25 %, 25 %) intervallumok helyett 5 %- ként vettem fel. Ezt a beosztást azért alkalmaztam, hogy a két vizsgálati területet jobban össze tudjam hasonlítani. A 0-5 %-os intervallum rendszerint a 20
völgytalpak vízszintes kiterjedését és a lapos tetőket jelenítette meg. A 25 fokos lejtőt pedig a későbbi vizsgálataim miatt küszöbértéknek jelöltem ki. Összehasonlítva a Cseres- Berva bérc (11. ábra) és a Hór- Belvács- völgy (12. ábra) lejtőmeredekség térképét látható, hogy az utóbbi területen sokkal nagyobb a 25% feletti lejtők aránya, ugyanakkor az előbbi területen a közel vízszintes felületek aránya magasabb. Feltűnő az a tény is, hogy a Hór- völgy közvetlen környezetében a meredekség maximális értéke (52%) 6%-al magasabb. 11.ábra: Cseres- Berva- bérc lejtőmeredekség térképe (saját készítés, 2012) 12.ábra: Hór- Belvács- völgy lejtőmeredekség térképe (saját készítés, 2012) 21
6.Normalizált Vegetációs index A műholdas távérzékelés megjelenésével lehetőség nyílt a vegetáció összetettebb vizsgálatára. A Normalizált vegetációs index a Landsat műholdak a vörös (RED) és a közeli (NIR) infra tartományait felhasználva a vízterület, a csupasz sziklafelszínek és a dús vegetációjú területek elhatárolását végzik el. Matematikai összefüggésben felírva a képlet a következő: NDVI = (NIR-RED)/(NIR+RED). A kapott értékek -1 és 1 között változhatnak (www.usgs.gov): - vízfelszín, felhő, hó borítás 0 csupasz talaj, szikla, mesterséges felszín + növényzet A Landsat 7 műhold felvételt www.usgs.gov ingyenesen hozzáférhető honlapról töltöttem le. A felvétel 2005 augusztusában (dús vegetáció) készült. Felbontása 30 méteres. A vegetációs index által létrehozott térképet tovább osztályoztam. Ugyanis terepi vizsgálataim azt bizonyították, hogy a kőfolyások környezetében gyér a növényzet. Így a vegetációs index pozitív értékeit további két kategóriába kellett sorolnom. Egyik kategóriát képezi a zárt sűrű erdő, a másikat pedig a füves rét. A két csoport elhatárolását a következő módszerrel végeztem el: Véletlenszerűen GPS pontokat vettem fel nyílt réteken és zárt erdőkben. A műholdfelvétel 30 méteres felbontása miatt csak olyan erdő és rét foltok jöhettek szóba, amelyeknek kiterjedése meghaladta a 30 métert mind hosszúságban, mind szélességben. A felvett GPS pontokat feltöltöttem számítógépre, majd azonos vetületi rendszerbe (EOV) alakítottam a vegetációs index térképemet és a pontokat. A térképen megjelenő pontok helyére kattintva leolvashattam a vegetációs index értékeket. A rétek maximális értékét 0,65-nél húztam meg. A kapott referencia pont alapján újraosztályoztam a vegetációs térképet. Így a 0 és 0,65 közé eső értékek kapták a rét, legelő nevet, míg az e feletti értékek kapták az erdő nevet. Az új rét, legelő színkódú területeket összevettetem 10 000 es EOTR térképeken jelölt hasonló területekkel, melyeknek kiterjedése nagyrészt megfelelt az általam kijelölt területeknek. A kőfolyások megjelenési helyét a következő feltételekhez szabtam: 22
a vegetációs index értékeinek 0 (csupasz sziklafelszín) és 0,65 (füves terület, rét, legelő) felső határa közé kell, hogy essen. a lejtők meredekségének meg kell haladnia a 25 %-ot. A számítást ArcGIS program beépített raszter kalkulátora segítségével számítottam ki. A kapott kompozit területet ArcScene segítségével a területekről korábban elkészített Hillshade és raszter kivágat térképek 3x-os Z torzításával 3D-be jelenítettem meg. A Cseres- Berva- bérc területén (13. ábra) szinte csak a kőbánya területén jelenhet meg kőfolyás. A másik terület keleti oldalán kis mérétkben, a nyugati oldalán elég jelentős területeken előfordulhatnak kőfolyások (14. ábra). A módszer használhatóságát a számítás által keletkezett területfoltok és a terepi felmérésekből készült felszínalaktani térképen feltüntetett kőfolyások jelentős részének egybeesése bizonyítja. A kőfolyások potenciális előfordulási helyeinek pontosabb megjelőlését a jobb felbontású műholdképek (ingyen nem hozzáférhető) és további GPS pontok felvétele elősegítheti. 13.ábra : Kőfolyások elterjedése Cseres- Berva- bércen (saját készítés 2012) 23
14.ábra: Kőfolyások elterjedése Hór- Belvács- völgyben (saját készítés 2012) 7.Völgyi aszimmetria A völgyi aszimmetria kérdéskörével és alkalmazhatóságával Kész Attila foglalkozott a Borzsa vízgyűjtőterületén. Demeter és Szabó empirikus aszimmetria indexét (Demeter G. Szabó Sz. 2008) továbbgondolva új képletet vezetett be a völgyi aszimmetria meghatározására. A völgyek aszimmetricitási indexe völgykeresztmetszet felhasználásával a következő: a közelebbi gerincvonal távolságának (x) és a hozzá tartozó keresztmetszeti terület összegének (t) aránya a távolabbi gerincvonal távolságának (x ) és az ahhoz tartozó keresztmetszet területének (t ) összegével (Kész A. 2009). Számítási elvét a 15. ábra mutatja be. A vizsgálatai végeztével a völgyeket aszimmetricitási indexük alapján 4 csoportot hozott létre ( 16. ábra). 15. ábra: Völgyi aszimmetria jelrendszere (Kész Attila, 2009) 24
16. ábra: Völgyi aszimmetria kategóriái (Kész Attila, 2009) Fontos kijelentenünk, hogy minél jobban megközelíti az 1.0 értéket az aszimmetricitási index, annál szimmetrikusabb a völgy (Demeter G. Szabó Sz. 2008). A völgyi aszimmetria meghatározására egy saját módszert is kidolgoztam. A módszer alapjául a 10 méteres szintvonalak digitalizálásból származó DDM szolgált alapul. ArcGIS program segítségével DDM-ből contour térképet készítettem. A contour térképen jól elkülöníthetőek a völgyek és a tetők. A völgyet keretező két szomszédos tetőt összekötöttem, így kaptam meg keresztmetszeti vonalat. Mivel viszonylag kicsi a terület, így lokális tetőket kellett keresnem, mégpedig úgy, hogy a keresztmetszeti vonal legalacsonyabb pontjának egybe kell esni a vizsgált völgy legalacsonyabb pontjával. Fontos szabály, hogy a keresztmetszeti vonal merőleges legyen a völgytalpra. A keresztmetszeti vonalból hisztogramot rajzoltattam. A hisztogram y tengelyén a tengerszint feletti magasság (a1 és a2), x tengelyén a keresztmetszet hossza, vagyis a két tető távolsága látható. A rövidebbik völgyoldalhoz tartozó számítási elemeket 1-es indexel, a hosszabb völgyoldalhoz tartozó számítási elemeket 2-es indexel jelölöm. A rövidebbik völgyoldal és a völgytalp távolságát (a1) erős becsléssel számoltam. A hosszabbik völgyoldal és a völgytalp távolságát (a2) pedig úgy kaptam meg, hogy a keresztmetszet hosszából kivontam a rövidebbik völgyoldal és a völgytalp távolságát. Távolság mérésnél a széles völgytalpak esetén a völgytalp közepétől mértem a távolságokat. A tengerszint feletti magasság (a1, a2), a tető és a völgytalp távolság (b1, b2) és a lejtő hossz (c1, c2) által rajzolt formát derékszögű háromszöggel közelítettem. Pithagorasz tételét felhasználva a1 2 +b1 2 = rövidebbik völgyoldal lejtőhosszával (c1 2 ), a2 2 +b2 2 =hosszabb völgyoldal lejtőhosszával (c2 2 ). Mindkét területen 2-2 fővölgyet választottam ki, melyek gyakorlatilag a vizsgálati területeket határolják. A völgyek 5km-es szakaszát vizsgáltam. Az 5 km-es szakaszokat 10 egyenlő 500 méteres (d1, d2) részre bontottam. Az 500m-es völgyszakaszok (d1, d2) és a völgyoldalak lejtőhossza (c1, c2) egy téglalapot formáz. A téglalap területét c*d 25
számításként kaptam meg. A rövidebbik völgyoldalhoz tartozó területet (Tr) elosztottam a hosszabbik völgyoldalhoz tartozó területtel (Th). Az így megkapott 10 arányszámból átlagot számítottam, melynek eredményeként megkaptam az egyes völgyek aszimmetricitási indexét (3. táblázat). A vizsgálat alapján a Meszes- és Berva- völgy az aszimmetrikus, a Hór- és Belvács- völgy a gyengén aszimmetrikus völgy kategóriájába sorolható. A módszer magyarázó folyamatábrát is elkészítettem (17. ábra). 3. táblázat: Völgyi aszimmetria adatai Tr/Th módszer alapján (saját készítés, 2012) Völgyszakaszok É-ról Dél felé Völgyi aszimmetria értékek (Tr/Th) Meszesvölgy Bervavölgy Hórvölgy Belvácsvölgy 1 0,93 0,97 0,62 0,91 2 0,76 0,65 0,43 0,89 3 0,96 0,51 0,55 0,92 4 0,8 0,77 0,88 0,91 5 0,53 0,45 0,51 0,84 6 0,32 0,32 0,88 0,77 7 0,33 0,43 0,96 0,71 8 0,24 0,47 0,85 0,94 9 0,21 0,36 0,94 0,86 10 0,41 0,22 0,95 0,96 Völgyi aszimmetriák átlaga 0,55 0,52 0,76 0,87 26
17.ábra: Tr/Th módszert magyarázó folyamatábra (saját készítés, 2012) A két módszer összehasonlítása érdekében völgyeimen elvégeztem Kész Attila számításait is. Számításával kapcsolatban annyi megjegyezni valóm van, hogy nem írta le az általam olvasott cikkben, hogy t és t területeket hogy számolta ki. Valószínűnek tartom, hogy a formát ő is derékszögű háromszöggel közelítette. A háromszög területét könnyedén ki tudta számolni, ha a tengerszint feletti magasságot (tszfm) tükrözési tengelyként használta fel. A terület képletben így a tszfm a háromszög magasságaként értelmezhető, a völgytalp és a tető távolságának (x) kétszeres szorzata pedig a magassághoz tartozó oldalnak feleltethető meg. Az elmélet képlet szerinti alkalmazása: t=(2*x*tszfm)/4. A számítások alapján a Meszes- és Berva- völgy az erősen aszimmetrikus, a Hór- és a Belvács- völgy az aszimmetrikus völgy kategóriába esik (4. táblázat). 27
4.táblázat: Völgyi aszimmetria adatai Kész Attila nyomán (saját készítés, 2012) Völgyi aszimmetria értékek (X+T)/(X'+T') Meszes- Bervavölgy Hór- Belvácsvölgy völgy völgy 1 0,81 0,97 0,38 0,62 2 0,35 0,51 0,19 0,69 3 0,91 0,35 0,30 0,83 4 0,59 0,65 0,68 0,8 5 0,23 0,27 0,29 0,41 6 0,07 0,14 0,80 0,41 7 0,12 0,19 0,94 0,41 8 0,1 0,3 0,74 0,89 9 0,07 0,2 0,87 0,73 10 0,25 0,1 0,98 0,9 Völgyszakaszok É-ról Dél felé Völgyi aszimmetriák átlaga 0,35 0,37 0,62 0,67 A két számítás eltérései az egyes völgyek eltérő csoportba sorolását eredményezik (5. táblázat). Ugyanakkor az is látszik az adatokból, hogy mindkét módszer ugyanazt a völgyi keresztmetszetet jelzi legaszimmetrikusabbnak. Vagyis az én módszerem adatai hasonló ritmusban jelennek meg, csak az adatok közti eltérés finomodik. Ezért elgondolkodtató, hogy Kész Attila völgytípusaihoz meghúzott számértékek megfelelőek-e az én módszeremnél. A mintaszám növelésével talán közelíthető egymáshoz a két módszer. További területek vizsgálata esetén saját számításaimnál a kategóriák számértékének növelésére látok lehetőséget. 28
5. táblázat: Völgyi aszimmetria mérések eredményei (saját készítés, 2012) Meszesvölgy Bervavölgy Hórvölgy Belvácsvölgy Völgyi aszimmetria értékek Tr/Th 0,55 0,52 0,76 0,84 Besorolás aszimmetrikus völgy aszimmetrikus völgy gyengén aszimmetrikus völgy gyengén aszimmetrikus völgy Völgyi aszimmetria értékek (X+T)/(X'+T') 0,35 0,37 0,62 0,67 Besorolás erősen aszimmetrikus völgy erősen aszimmetrikus völgy aszimmetrikus völgy aszimmetrikus völgy 29
VIII. Összegzés Talán szerencsésnek mondható a két terület megválasztása. A két eltérő megjelenésű mészkő terület a vizsgálati szempontok szerint ugyan nem különíthető el teljesen egymástól, de bizonyos különbségek megfogalmazhatóak. A jól karsztosodó Cseres- Berva- bérc kőzetei puhábbak, erőteljesebben oldódnak. A fő völgyközi hát futási iránya határozza meg a fő völgyek futási irányát. A kőzet könnyen oldhatóságához köthető, hogy a terület kupola formában egyenletesebben pusztulhatott le. Az egyenletes lepusztulásnak és a kőzet kisebb keménységének köszönhetően kevés a nagy százalékú lejtők aránya, így kőfolyások csak kis területen fordulhatnak elő. A tűzköves mészkövek esetében a Hór- és Belvács- völgy közti terület vizsgálatánál szembetűnő, hogy a kőzetek keménysége miatt a terület lassabban pusztul. Az egykori lapos felszínként értelmezhető terület azonos ütemben pusztulhatott le. Így nem egy összefüggő völgyközi hát, hanem több kisebb nagy meredekségű völgytető alakult ki. A nagy lejtésű völgyoldalak és a kemény tűzkő betelepülések ideális feltétel biztosítanak kőfolyások kialakulásához. A nagy kiterjedésű lejtők alkalmasak a fővölgyek futási irányának meghatározására. A völgyi aszimmetria homogén kőzeten belül kissé nehezebben értelmezhető. Viszont az új és Kész Attila módszere is eredményül hozta, hogy a puhább jól karsztosodó mészkő völgyei aszimmetrikusabbak, mint, a tűzköves mészköveké. A két kőzettípus aszimmetria szerinti egyértelmű elkülönítéséhez azonban még számos vizsgálati területet (sűrűbb mintavételezéssel) bevonása szükségszerű. A másodlagos eredményekről sem szabad megfeledkeznünk. A felszínalaktani térképek és a földtani térképek fedésbe hozása bizonyíthatja a völgyek átöröklődését. A vegetációs index és a lejtőkitettség térképek felbontásának javítása a kőfolyásos területek kijelölését pontosíthatja. A völgyi aszimmetria vizsgálatok pedig eltérő felépítésű és tulajdonságú kőzetek határának kijelölésére lehetnek alkalmasak. Talán még a felszínfejlődésben, a rétegek egymáshoz viszonyított elhelyezkedésének jobb értelmezésében is a kutatók segítségére lehet. 30
IX. Irodalomjegyzék Demeter G. - Szabó Sz. 2008: Morfometriai és litológiai tényezők kapcsolatának kvantitatív vizsgálata a Bükkben és északi előterén. Debreceni Egyetem, Debrecen. 7-24, pp. 159-162. Less Gy. és társai 2005: A Bükk hegység földtana, magyarázó a Bükk-hegység földtani térképéhez (1:50 000), Magyar Állami Földtani Intézet, Budapest, p. 286 Hevesi A. 1986a: A Déli-Bükk karsztja I. rész: Délkeleti-Bükk, Karszt és Barlang, 1986.évf.I.füzet,p.3-14 Hevesi A. 1986b: A Déli-Bükk karsztja II. rész: Délnyugati-Bükk, Karszt és Barlang, 1986.évf.II.füzet, p.87-94 Hevesi A. 2002a: Fejlődéstörténet II. Felszínfejlődés. In: Baráz Cs. (szerk.) 2002: Bükki Nemzeti Park hegyek, erdők, emberek, Bükki Nemzeti Park Igazgatóság, Eger, p.83-109. Hevesi A. 2002b: Karsztos hegységeink arculata. In: Karátson D. (szerk.) 2002: Magyarország földje. 2. kiadás. Magyar Könyvklub Rt., Budapest. pp. 310 315. Katona G.2012: A különböző korú és kifejlődésű mészkövek felszíni karsztosodásának összehasonlítása a Bükk hegységben, Szakdolgozat, Miskolc, p.45 Kész Attila: Völgyi szimmetria viszonyok a Borzsa- vízgyűjtő területén. In: Geográfus Doktoranduszok IX. Országos Konferenciája. Magyarország. 2009. pp.27-36. Pelikán P. 2002: Fejlődéstörténet I. Szerkezetfejlődés. In: Baráz Cs. (szerk.) 2002: Bükki Nemzeti Park hegyek, erdők, emberek, Bükki Nemzeti Park Igazgatóság, Eger, p.51-71. Szabó J. 1984: A természeti környezet mezőgazdasági szempontú minősítése a Csereháton. Földrajzi Közlemények,1984/3, pp.255-284. Telbisz T. és társai. 2012: Torockói-hegység völgyhálózat-fejlődése, In: Földrajzi közlemények, 136.1. pp.22-36. www.usgs.gov 31
X. Ábrajegyzék 1. ábra: Cseres- Berva- bérc TIN térképe (saját készítés, 2012) 7.old 2. ábra: Hór- Belvács- völgy TIN térképe (saját készítés, 2012) 8.old 3. ábra: Cseres- Berva- bérc földtani térképe (Kivágatot készítettem Less Gy és társai. 2005. alapján 2012-ben) 9.old 4. ábra: Hór- Belvács- völgy földtani térképe (Kivágatot készítettem Less Gy és társai. 2005. alapján 2012-ben) 11.old 5. ábra: Hór- Belvács- völgy felszínalaktani térképe (saját készítés, 2012) 13.old 6. ábra: A Berva- Cseres- bérc és környéke felszínalaktani térképe, (Hevesi A, 1986) 14.old 7. ábra: Cseres- Berva- bérc lejtőkitettség térképe (saját készítés, 2012) 15.old 8. ábra: Hór- Belvács- völgy lejtőkitettség térképe (saját készítés, 2012) 16.old 9. ábra: Hór- Belvács- völgy felszínalaktani és földtani térképének összevonása (saját készítés, 2012) 19.old 10. ábra: Cseres- Berva- bérc felszínalaktani és földtani térképének összevonása (saját készítés, 2012) 20.old 11. ábra: Cseres- Berva- bérc lejtőmeredekség térképe (saját készítés, 2012) 21.old 12. ábra: Hór- Belvács- völgy lejtőmeredekség térképe (saját készítés, 2012) 21.old 13. ábra : Kőfolyások elterjedése Cseres- Berva- bércen (saját készítés 2012) 23.old 14. ábra: Kőfolyások elterjedése Hór- Belvács- völgyben (saját készítés 2012) 24.old 15. ábra: Völgyi aszimmetria jelrendszere (Kész Attila, 2009) 24.old 16. ábra: Völgyi aszimmetria kategóriái (Kész Attila, 2009) 25.old 17. ábra: Tr/Th módszert magyarázó folyamatábra (saját készítés, 2012) 27.old 32
XI. Táblázatok jegyzéke 1. táblázat: Hór- Belvács- völgy lejtőkitettségi adatai 17.old 2. táblázat: Berva- Cseres- bérc lejtőkitettségi adatai 18.old 3. táblázat: Völgyi aszimmetria adatai Tr/Th módszer alapján (saját készítés, 2012) 26.old 4. táblázat: Völgyi aszimmetria adatai Kész Attila nyomán (saját készítés, 2012) 28.old 5. táblázat: Völgyi aszimmetria mérések eredményei (saját készítés, 2012) 29.old XII. Mellékletek 1. Példa aszimmetrikus völgyi keresztmetszetre (Mész- völgy) 34.old 2. Példa közel szimmetrikus völgyi keresztmetszetre (Hór- völgy) 34.old 3. Hór- völgyi kőfolyás 35.old 4. Berva- bérci karr mező 35.old 5. Jellegzetes jól karsztosodó mészkő (Berva- bérc) 36.old 6. Jellegzetes tűzköves mészkő (Hór- völgy) 36.old 33
1. Példa aszimmetrikus völgyi keresztmetszetre (Mész- völgy) 2. Példa közel szimmetrikus völgyi keresztmetszetre (Hór- völgy) 34
3.Hór- völgyi kőfolyás 35
4. Berva- bérci karr mező Jellegzetes jól karsztosodó mészkő (Berva- bérc) 6. Jellegzetes tűzköves mészkő (Hór- völgy) 36