MTA ÁLLATORVOS-TUDOMÁNYI BIZOTTSÁGA SZENT ISTVÁN EGYETEM ÁLLATORVOS-TUDOMÁNYI DOKTORI ISKOLA AKADÉMIAI BESZÁMOLÓK

MTA ÁLLATORVOS-TUDOMÁNYI BIZOTTSÁGA SZENT ISTVÁN EGYETEM ÁLLATORVOS-TUDOMÁNYI DOKTORI ISKOLA AKADÉMIAI BESZÁMOLÓK BAKTERIOLÓGIA, IMMUNOLÓGIA ELŐSZÓ Az MTA Állatorvos-tudományi Bizottsága, a hagyományoknak megfelelően, az Állatorvostudományi Doktori Iskolával közösen ebben az évben is megtartja az elmúlt év(ek)ben elért kutatási eredmények bemutatására szolgáló akadémiai beszámoló üléseket a mellékelt beosztás szerint. Az előadások időtartama általában 10 perc, amelyet az üléselnökök által szükségesnek ítélt idejű vita követhet. A szekcióelnökök által sorrendbe szedett előadások összefoglalóit írásos formában is közre adtuk, kérem azonban az előadókat, hogy az üléseken, minthogy az írott szöveg nem feltétlenül jutott el mindenkihez, eredményeiket magyarázatokkal, képekkel, táblázatokkal stb. kiegészítve szóban is ismertessék. Kérem a résztvevőket és az üléselnököket is, hogy a vitában aktívan vegyenek részt, ezáltal is segítve a beszámolók sikerét. A titkárokat ezenfelül arra is kérem, hogy a szekcióülésről február végéig készítsenek és juttassanak el hozzám egy tömör tájékoztatót a Magyar Állatorvosok Lapja számára, úgy megfogalmazva, hogy az ott elhangzottak az üléseken részt nem vett és az adott kérdésben nem specialista olvasó számára is érthetők legyenek és tartalmazzák az elhangzottak legfontosabb adatait. A szekció ülések anyagait az MGSZH Állategészségügyi Diagnosztikai Igazgatóság rendezte füzetekbe, nyomtatta ki és küldte meg az egyes intézeteknek, illetve személyeknek. Kérem az intézetek vezetőit, hogy az elektronikus úton megküldött anyagból a nekik kellő példányszámban másoljanak és azokat juttassák el munkatársaikhoz, gondolva nyugdíjasaikra is. Kérem, hogy munkatársaikat biztassák az üléseken való részvételre. Végül előre is köszönöm az előadók, a bizottsági elnökök, titkárok, bizottsági tagok és az összefoglaló füzeteket előállítók munkáját. Budapest, 2008. január 7. Üdvözlettel, Dr. Varga János Az MTA Áo. Biz. elnöke

Az akadémiai beszámolók 2008. évi beosztása és szekcióbizottságai A szekció megnevezése A szekcióülés ideje A szekcióülés Helye Élettan, biokémia, I.21. hétfő, Élettan tanterem kórélettan, morfológia 8.30-tól Élelmiszerhigiénia I. 21. Hétfő, 13.00 -tól Továbbképzés tanterem Társelnökök Titkár Bizottsági tagok Dr. Bartha Tibor Dr. Halasy Katalin Dr. Kutas Ferenc Dr. Vajdovits Péter Dr. Frenyó V. László Dr. Gaál Tibor Dr. Hornung Erzsébet Dr. Sótonyi Péter Dr. Veresegyházy Tamás Dr. Laczay Péter Dr. Sas Barnabás Dr. Székely Körmöczy Péter Dr. Bíró Géza Dr. Lombai György Dr. Szita Géza Virológia, immunológia, immunológia I.22. kedd, 8.30-tól I.22. kedd, 8.30-tól Élettan tanterem Továbbképzés tanterem Dr. Harrach Balázs Dr. Soós Tibor Dr. Bernáth Sándor Dr. Fodor László Dr. Nagy Béla Dr. Stipkovits László Dr. Benkő Mária Dr. Jánosi Szilárd Dr. Drén Csaba Dr. Pálfi Vilmos Dr. Rusvai Miklós Dr. Tekes Lajos Dr. Hajtós István Dr. Magyar Tibor Dr. Tóth István A bluetongue Európában, hazai helyzet, teendők I.22. kedd, 14.00-tól Élettan tanterem (plenáris ülés) Dr. Mészáros János A nyugat-nílusi láz Európában, hazai helyzet Állathigiénia, állattenyésztés, genetika, takarmányozástan I.23. szerda, 8.30-tól Élettani előadó Dr. Brydl Endre Dr. Szabó József Dr. Jakab László Dr. Rafai Pál Dr. Fekete Sándor Dr. Zöldág László Parazitológia, halkórtan Klinikumok, gyógyszertan, toxikológia I.23. szerda, 13. 00-tól I.24. csütörtök, 8.30-tól Továbbképzés tanterem Belgyógyászat tanterem Dr. Kassai Tibor Dr. Molnár Kálmán Dr. Gálfi Péter Dr. Szenczi Ottó Dr. Vörös Károly Dr. Baska Ferenc Dr. Sterczer Ágnes Dr. Németh Tibor Dr. Békési László Dr. Csaba György Dr. Farkas Róbert Dr. Varga István Dr. Sályi Gábor Dr. Sas Barnabás Dr. Semjén Gábor Dr. Zöldág László Dr. Várnagy László

MEGHÍVÓ Az MTA Állatorvos-tudományi Bizottsága és az Állatorvos-tudományi Kar Doktori Iskolája 2008. január 22.-án (kedden) 14 órai kezdettel az élettan tanteremben (1078 Budapest, István utca 2.) az akadémiai beszámolók keretében szakülést tart, amelyre ezúton tisztelettel meghívom. A szakülés programja: Üléselnök: Dr. Mészáros János Dr. Pálfi Vilmos, MGSZH Állategészségügyi Diagnosztikai Igazgatóság: A bluetongue Európában, jelenlegi helyzet, hazai teendők Dr. Bakonyi Tamás: SZIE, ÁOTK, Mikrobiológia és Járványtan tanszék: A nyugat-nílusi láz Európában, a hazai helyzet. Vita. Üdvözlettel, Dr. Varga János Az MTA Áo. Biz. elnöke

BAKTERIOLÓGIA, IMMUNOLÓGIA A GERINCCSIGOLYÁK STREPTOCOCCUS BOVIS OKOZTA, TÖMEGESEN JELENTKEZŐ OSTEOMYELITISE ÉS KÖVETKEZMÉNYES SPONDYLOLISTHESIS BROJLER SZÜLŐPÁR- ÁLLOMÁNYBAN...1 Nemes Csaba1, Dudás Zoltán2, Glávits Róbert3 az áo. tud. kandidátusa INTESTINALIS SPIROCHAETOSIS KACSÁKBAN...2 Ivanics Éva1, Dán Ádám1 Ph.D, Samu Péterné1, Kaszanyitzky Éva1Ph.D, Dencső László1, Aladics Sándor2, Glávits Róbert1 az áo. tud. kandidátusa INTESTINALIS SPIROCHAETOSIS TOJÓTYÚKOKBAN...3 Simon Anna1, Ivanics Éva2, Kaszanyitzky Éva2 Ph.D., Glávits Róbert2 az áo. tud. kandidátusa, Samu Péterné2, Ursu Krisztina2 Ph.D., Dán Ádám2 Ph.D. SALMONELLA GALLINARUM OKOZTA HEVENY JÁRVÁNYOS MEGBETEGEDÉS TOJÓTYÚK ÁLLOMÁNYOKBAN...4 Ivanics Éva1, Kaszanyitzky Éva1 Ph.D., Glávits Róbert1 az áo. tud. kandidátusa, Szeredi Levente1 Ph.D., Szakáll Szabolcs2, Imre Ariel3, Ph.D. Nagy Béla3 akadémikus MYCOBACTERIUM CAPRAE HAZAI ELŐFORDULÁSA 2006-BAN ÉS 2007-BEN...5 Jánosi Szilárd, Dencső László, Dán Ádám, Rónai Zsuzsanna ATÍPUSOS MYCOBACTERIUMOK ELŐFORDULÁSA SZARVASMARHA SZERVMINTÁKBAN ÉS TELEPI KÖRNYEZETBEN...6 Jánosi Szilárd, Rónai Zs., Dán Ádám, Dencső László MAGYARORSZÁGI SERTÉS- ÉS NYÚLÁLLOMÁNYOKBÓL SZÁRMAZÓ PASTEURELLA MULTOCIDA IZOLÁTUMOK ÖSSZEHASONLÍTÓ VIZSGÁLATA...7 Varga Zsuzsanna1, az áo tud kandidátusa, Sellyei Boglárka1, Juhászné Kaszanyitzky Éva2, PhD, és Magyar Tibor1, az áo tud kandidátusa MAGYARORSZÁGI BAROMFI EREDETŰ PASTEURELLA MULTOCIDA IZOLÁTUMOK ÖSSZEHASONLÍTÓ VIZSGÁLATA...8 Sellyei Boglárka1, Varga Zsuzsanna1, az áo tud kandidátusa, Ivanics Éva2 és Magyar Tibor1, az áo tud kandidátusa EXTRA-INTEGRONOS GENTAMICIN REZISZTENCIA DETERMINÁNSOK ÁLLAT-, ÉS HUMÁN EREDETŰ E. COLI ÉS PSEUDOMONAS TÖRZSEKBEN...9 Szmolka Annamária1, Juhászé Kaszanyitzki Éva2, Füzi Miklós3, Libisch Balázs3 és Nagy Béla1 HAZAI BOVIN ESCHERICHIA COLI O157:H7 TÖRZSEK PATHOTÍPUSAI, PULZÁLÓ MEZEJŰ GÉLELTROFORÉZISE, ÉS MULTI-LOKUSZ SZEKVENCIA ANALIZISE...10 Tóth István1, DSc; Schmidt Herbert2, PhD, Kardos Gábor3, PhD, Nagy Béla1, MTA tagja SALMONELLA ENTERITIDIS ELLENI KORAI VÉDELMET SZOLGÁLÓ NEM MOZGÓ ÉS VIRULENCIA PLAZMID MENTES MUTÁNSOK IN VITRO ÉS IN VIVO VIZSGÁLATA...11 Imre Ariel1, Olasz Ferenc2, PhD, Szmolka Annamária1, Nagy Béla1, MTA r. tagja SALMONELLA GENOM SZIGET (SGI1) HAZAI S. TYPHIMURIUM TÖRZSEKBEN...12 Fekete Péter Zsolt1PhD, Nagy Béla1 MTA r. tagja A MAGYARORSZÁGI KACSA- ÉS LÚDÁLLOMÁNYOKBÓL IZOLÁLT RIEMERELLA ANATIPESTIFER TÖRZSEK AZONOSÍTÁSA ANYAGCSERE-UJJLENYOMATUK VIZSGÁLATÁVAL 13 Tímár Tímea1, Tenk Miklós2 PhD, Jánosi Szilárd3 PhD, Ivanics Éva3, Varga János1 az MTA tagja, Fodor László1 az áo. tud. kandidátusa, Jánosi Katalin1, Makrai László1 PhD A VÖRÖS VÉRCSE (FALCO TINNUNCULUS) ÉS AZ EGERÉSZÖLYV (BUTEO BUTEO) SZÁJ- GARATÜREGÉBEN DOMINÁLÓ BAKTÉRIUMFLÓRA VIZSGÁLATA...14 Balázs Petra, Fodor László az áo. tud. kandidátusa, Varga János az MTA tagja, Jánosi Katalin, Makrai László PhD MACSKÁK SZÁJFLÓRÁJÁBÓL IZOLÁLT PASTEURELLA MULTOCIDA ÉS PASTEURELLA DAGMATIS TÖRZSEK SZÉNFORRÁS-HASZNOSÍTÁSÁNAK ÉS ANTIBIOTIKUM- ÉRZÉKENYSÉGÉNEK VIZSGÁLATA...15 Sárközi Rita, Fodor László az áo. tud. kandidátusa, Varga János az MTA tagja, Jánosi Katalin, Makrai László PhD.

MAGYARORSZÁG KÜLÖNBÖZŐ TERÜLETEIRŐL SZÁRMAZÓ VADDISZNÓKBÓL IZOLÁLT RHODOCOCCUS EQUI TÖRZSEK JELLEMZÉSE...16 Makrai László1 PhD, Dénes Béla2 az áo. tud. kandidátusa, Takai Shinji3 PhD, Kobayashi Ayumi3, Matsuoka Misa3, Sasaki Yukako3 PhD, Kakuda Tsutomu3 PhD, Hajtós István4 az áo. tud. kandidátusa, Fodor László1 az áo. tud. kandidátusa, Jánosi Katalin1, Varga János1 az MTA tagja ÉSZAK-KELET MAGYARORSZÁGON TARTOTT SZAMARAK KÖRNYEZETÉBŐL SZÁRMAZÓ RHODOCOCCUS EQUI TÖRZSEK SZEROLÓGIAI TULAJDONSÁGAINAK VIZSGÁLATA...17 Makrai László1 PhD, Dénes Béla2 az áo. tud. kandidátusa, Hajtós István3 az áo. tud. kandidátusa, Fodor László1 az áo. tud. kandidátusa, Jánosi Katalin1, Varga János1 az MTA tagja HISTOPHILUS SOMNI ELSŐ IZOLÁLÁSA HAZAI KECSKEÁLLOMÁNYOKBAN...18 Jánosi Katalin1, Hajtós István2, az áo. tud. kandidátusa, Makrai László1, PhD., Varga János1, az MTA rendes tagja, Fodor László1, az áo. tud. kandidátusa HÁZIÁLLATOKBÓL IZOLÁLT HISTOPHILUS SOMNI TÖRZSEK SZÉNFORRÁS HASZNOSÍTÁSÁNAK ÖSSZEHASONLÍTÓ VIZSGÁLATA...19 Jánosi Katalin1, Makrai László1, PhD., Hajtós István, az áo. tud. kandidátusa, Varga János1, az MTA levelező tagja, Tirián Attila E.2, Fodor László1, az áo. tud. kandidátusa MAGYARORSZÁGI LÚD- ÉS KACSA-ÁLLOMÁNYOKBAN NYELŐCSŐ-MIKÓZISBAN ELHULLOTT MADARAKBÓL IZOLÁLT SARJADZÓGOMBÁK JELLEMZÉSE...20 Laukó Tibor1, Pályi Noémi2, Jánosi Katalin2, Fodor László2 az áo. tud. kandidátusa, Varga János2 az MTA tagja, Makrai László2 PhD KÍSÉRLETI TANULMÁNYOK A BAROMFIKOLERA FAJSPECIFIKUS PATHOGENITÁSÁRÓL...21 Herczeg József1, PhD, Makai Ágnes1, Makrai László2, PhD, Fodor László2, az áo.tud. kandidátusa KISÉRLETI TAPASZTALATOK EGY BAROMFIKOLERA VAKCINA HATÉKONYSÁGI VIZSGÁLATAI SORÁN, AZ AMERIKAI- ÉS AZ EURÓPAI GYÓGYSZERKÖNYVEK KÖVETELMÉNYEINEK ÖSSZEHANGOLÁSÁRÓL...22 Makai Ágnes1, Herczeg József1, PhD, Makrai László2, PhD, Fodor László2, az áo.tud. kandidátusa KISÉRLETI TAPASZTALATOK HÉT VALENCIÁJÚ KOMBINÁLT BAKTERIÁLIS- ÉS VÍRUSVAKCINA VAKCINA HATÉKONYSÁGÁRÓL AVIBACTERIUM PARAGALLINARUM, SALMONALLA ENTERITIDIS, ND, IB ÉS EDS VONATKOZÁSÁBAN...23 Herczeg József1, PhD, Varga Katalin1, Makai Ágnes1, Makrai László2, PhD, Fodor László2, az áo.tud. kandidátusa

MGSzH ÁDI 1, Kaposvár Magánállatorvos 2, Ócsárd MGSzH ÁDI 3, Budapest A GERINCCSIGOLYÁK STREPTOCOCCUS BOVIS OKOZTA, TÖMEGESEN JELENTKEZŐ OSTEOMYELITISE ÉS KÖVETKEZMÉNYES SPONDYLOLISTHESIS BROJLER SZÜLŐPÁR-ÁLLOMÁNYBAN Nemes Csaba 1, Dudás Zoltán 2, Glávits Róbert 3 az áo. tud. kandidátusa A Streptococcus bovis emberben bacteriaemiát, endocarditist, neonatalis sepsist, meningitist okozhat. Madarakban (pulykákban, brojlercsirkékben, növendékludakban, galambokban) heveny vérfertőzést vagy félheveny-idült izületgyulladást, mozgászavart, bénulást idézhet elő. A spondylolisthesis a brojlercsirkék 6. hátcsigolyájának deformálódásával és a gerincvelő következményes összenyomódásával, a hátulsó testfél bénulásával járó, tisztázatlan oktanu kórkép. Kialakulására hajlamosíthat az intenzív testtömeggyarapodás következtében, a csontos vázra nehezedő terhelés és a genetikai hajlam. Esetünkben egy húshibrid szülőpárállományban a S. bovis okozta fertőzés különleges előfordulását észleltük. A beteg állatok ültek vagy oldalukra dőlve, bénultan feküdtek. Mozgásukat szárnyaikkal próbálták segíteni. Kórbonctani és kórszövettani vizsgálatok eredményei alapján a megbetegedés a 6. hátcsigolya testét érintő osteomyelitis formájában jelentkezett. A kialakuló csontdeformáció szűkítette a gerinccsatorna üregét, a gerincvelő következményes kompresszióját és mozgászavart okozva. A Streptococcus bovis-t csak az elváltozott csontterületekből lehetett izolálni. Az elváltozott csigolyacsontokban a csontszövet resorbeálódása, fokozott osteoclast aktivitás jelei, kötőszövet sarjadzás, gennysejtes beszűrődés, valamint sclerosisos rétegek képződése is felismerhető volt. A megbetegedés csak a kakasokat érintette és a célzott antibiotikum terápia ellenére két hónapig elhúzódott. A vizsgált időszakban a kakasok 8 %-át a kialakult mozgászavar miatt selejtezni kellett. Esetünkben feltehetően a terheléssel összefüggő mechanikai nyomás hajlamosíthatott a 6. hátcsigolyában a streptococcus baktériumok localis megtelepedésére, és a csigolyatesten az osteomyelitis kialakulására. 1

MGSZH, ÁDI, 1 Hatósági állatorvos, Kiskunhalas 2 INTESTINALIS SPIROCHAETOSIS KACSÁKBAN Ivanics Éva 1, Dán Ádám 1 Ph.D, Samu Péterné 1, Kaszanyitzky Éva 1 Ph.D, Dencső László 1, Aladics Sándor 2, Glávits Róbert 1 az áo. tud. kandidátusa Az elmúlt évben beszámoltunk a ludak intestinalis spirochaetosisáról (Nemes és mtsai, Avian Path. 2006), amely számos hazai állományban, a tojásrakási periódus végén legyengült állatokban elhalásos-fibrines remese-, vakbél- és végbélgyulladás, és fibrosissal járó, idült nephropathia következtében okozott jelentős mértékű elhullásokat. 4000 létszámú (3300 tojó, 700 gúnár) törzskacsa állományban, a tojásrakási periódus második felében a naponkénti elhullások a tojóknál 6-18-ra emelkedtek. Tíz elhullott tojó kórbonctani és kórszövettani vizsgálatával félheveny bélgyulladást, közülük 5-ben idült, fibrosissal és mészkonkrementumok képződésével járó nephropathiát, valamint a lábtő- és az ujjízületek súlyos fokú félheveny, fibrosissal járó gyulladását, a máj és lép amyloidosisát észleltük. A máj és a szívvér bakteriológiai vizsgálata negatív eredményre vezetett adott, az elváltozott ízületekből 1-1 esetben E. coli, több esetben pedig Erysipelothrix rhusiopathiae baktériumokat tenyésztettünk ki. A vakbelek nyálkahártyájában immunhisztokémiai vizsgálattal mindegyik esetben amit 1-1hónap elteltével újabb állatok szervein megismételtünk nagy számban Brachyspira baktériumokat mutattunk ki, amelyeket izoláltunk is. Az izolált Brachyspira törzsek (7 izolátum) közül 5 azonos tenyésztésbeni és biokémiai tulajdonságokkal rendelkezik. Antigénszerkezetük vizsgálata folyik. A brachyspirák okozta sertésdysenteriával és a tojótyúkok interstinalis spirochaetosisával szemben víziszárnyas fajokban (libákban, kacsákban) - úgy tűnik -, a brachyspirák okozta bélelváltozásokhoz súlyos fokú vesekárosodás (fibrosissal járó nephropathia) társult, ami a vizelet kiválasztás zavara miatt lényeges szerepet játszik a veszteségek mértékének alakításában. 2

Magánállatorvos 1, Bábolna MGSzH, ÁDI 2 INTESTINALIS SPIROCHAETOSIS TOJÓTYÚKOKBAN Simon Anna 1, Ivanics Éva 2, Kaszanyitzky Éva 2 Ph.D., Glávits Róbert 2 az áo. tud. kandidátusa, Samu Péterné 2, Ursu Krisztina 2 Ph.D., Dán Ádám 2 Ph.D. A tojótyúkok intestinalis spirochaetosisa a sertésdysenteriához hasonlón - a vastagbelek Brachyspira baktériumok okozta félheveny-idült gyulladása, amely klinikailag hasmenésben nyilvánul meg. A szakirodalmi adatok szerint madarakra négy Brachyspira faj (B. hyodisenteriae, B. intermedia, B. pylosicoli, B. alvinipulli) patogén, amelyekkel sikerült kísérletesen is megbetegedést előidézni. Megfigyeléseinket és vizsgálatainkat egy 30.000 létszámú, 6 istállóban elhelyezett, ROSS 308 fajtájú másfél éves vedletett tojóállományban végeztük, amelyben a tojásrakási periódus 3-4. hetétől kezdődően, folyamatosan előfordult hasmenés. Ez egyrészt emésztetlen takarmányt és vizes fázist tartalmazó, másrészt barnássárga színű bűzös jellegű volt és hullámzóan, az állomány 10-50 %-át érintette. Ilyenkor az alom és a környezet gyorsabban szennyeződött, a tyúkok és a tojások is szennyezettebek voltak. A tojáshéj vékonyabbá, törékenyebbé vált, a tojástermelés és a termékenység csökkent, a tojók legyengültek. Az 50 % gyakoriságú hasmenés több alkalommal alkalmazott antibiotikum (Doxicyclin, Tiamutin) kezeléssel kb. 10 %-ra mérsékelhető volt, azonban nem szűnt meg, és a gyógykezelés abbahagyása után ismételten súlyosbodott. Kórbonctani vizsgálattal a vastagbelek főként a vakbél nyálkahártyája megszélesbedett volt, és azt hurutos nyálka borította. Szövettani vizsgálattal a vastagbelek nyálkahártyájában lymphocytás és heterophil granulocytás beszűrődést, valamint a vakbél mirigyeinek kitágulását lehetett megfigyelni. Ezüstimpregnációs eljárással és immunhisztokémiai reakcióval a kitágult vakbélmirigyek üregében nagy számban lehetett 12-16 μm hosszúságú, hullámos lefutású Brachyspira alakokat felismerni, amelyek szelektív Brachyspira táptalajon anaerob körülmények között 72-96 óra múlva fejlődtek. Tenyésztési, morfológiai és biokémiai tulajdonságaik valamint antigénszerkezetük alapján Brachyspira innocens-nek voltak meghatározhatók. 3

MGSZH, ÁDI 1, Magánállatorvos 2, Kerekegyháza MTA Állatorvostudományi Kutatóintézete 3 SALMONELLA GALLINARUM OKOZTA HEVENY JÁRVÁNYOS MEGBETEGEDÉS TOJÓTYÚK ÁLLOMÁNYOKBAN Ivanics Éva 1, Kaszanyitzky Éva 1 Ph.D., Glávits Róbert 1 az áo. tud. kandidátusa, Szeredi Levente 1 Ph.D., Szakáll Szabolcs 2, Imre Ariel 3, Ph.D. Nagy Béla 3 akadémikus A baromfitifuszt korábban elsősorban a csibék heveny vérfertőzéssel járó betegségeként ismertük, amely felnőtt állatokban többnyire félheveny-idült formában, és elsősorban háztáji állományokban fordult elő. A 2006-2007. években 5 tulajdonostól származó, 10 (17 hetestől 18 hónapos életkorú, 2000-11000 létszámú) tojóállományban a betegség heveny, vérfertőzéssel és napi 1-5 % elhullással járó formáját észleltük. Kórbonctani vizsgálattal a duzzadt lépben és májban elhalásos gócokat, multiplex gócos szívizom-gyulladást, vese- és petetüszőelfajulást, valamint bélhurutot találtunk. A kisebb méretű gócokban a parenchymasejtek coagulatios necrosisa mutatkozott, a nagyobb méretűekben az elhalás körül gyulladásos sejtek (heterophil granulocytak, lymphocytak és macrophagok) is felismerhetőek voltak. A szívizomzatban a gyulladásos-sejtes beszűrődések területén az izomrostok elfajulása és elhalása is felismerhető volt. A Salmonella baktériumok immunhisztokémiai vizsgálattal a vérerekben extracellularisan, és macrophagok cytoplasmájában, az elhalásos gócokban, valamint a szívizomgyulladás területén csoportokban voltak felismerhetők. Az állatokon több esetben vérfogyottság és madártetű atka (Dermanissus gallinae) fertőzöttség is észlelhető volt. Az izolált Salmonella Gallinarum törzsek tenyésztési, biokémiai és antigén- szerkezeti tulajdonságaik alapján a D1 szerológiai O csoportba voltak sorolhatók. Polimeráz láncreakcióval (PCR) a Salmonella Gallinaum virulencia plazmidra jellemző mintázat volt megfigyelhető (az spvc gén kimutatható volt, a pefa gén hiányzott). E tekintetben a törzsek homogénnek bizonyultak. A Salmonella Gallinarumot két alkalommal a megbetegedett tyúkok óljából gyűjtött madártetű atkák homogenizátumából is sikerült izolálni, ami magyarázhatja a több hónapig üresen álló ólba újonnan betelepített állományokban a betegség megjelenését. 4

MgSzH, ÁDI, MYCOBACTERIUM CAPRAE HAZAI ELŐFORDULÁSA 2006-BAN ÉS 2007-BEN Jánosi Szilárd, Dencső László, Dán Ádám, Rónai Zsuzsanna A szarvasmarha-gümőkór közismert- kórokozója a M. bovis. Az elmúlt évtizedben spanyol szerzők gümőkóros kecskéből tenyésztettek ki egy fenotípusosan a M. bovishoz közel álló mycobacteriumot, amelyet a rendszertani besoroláskor a M. bovis egyik alfajának tekintettek. Újabb, molekuláris biológiai vizsgálatok alapján önálló faji rangra emelték, M. caprae néven. A M. caprae-t Európa számos országában (beleértve Magyarországot is) leírták, mind szarvasmarha, mind vadon élő párosujjú patás állatok típusos gümőkórjának kórokozójaként, sőt több szerző tudósított arról, hogy a korábbi évtizedekben szarvasmarhából izolált, archív M. bovis törzsek egy része az új típusú vizsgálatokban M. caprae-nak bizonyult. Az MgSzH Központ Állategészségügyi Diagnosztikai Igazgatóságán az utóbbi években végrehajtott módszerfejlesztés eredményeképpen teljeskörűvé vált a molekuláris biológiai módszerek (DNS-hibridáziós (AccuProbe) és PCR alapú reverz DNS-hibridizációs (Genotype MTBC Kit) eljárások) alkalmazása a kitenyésztett kórokozók identifikálásában. Vizsgálataink során, az elmúlt két évben valamennyi Magyarországról származó, M. tuberculosis complexbe tartozó baktériumtörzs M. caprae-nak bizonyult (14 szarvasmarha állományból 75, egyéb állatfajból 36 törzs), függetlenül a forrásként szereplő állatfajtól (szarvasmarha, házisertés, vaddisznó, gímszarvas, dám, indiai elefánt). A közelmúltban publikált nemzetközi tudományos közleményekben szereplő hazai baktériumtörzsek adatai, valamint a -korlátozottan rendelkezésre álló- törzsgyűjteményen végzett vizsgálataink alapján úgy tűnik, hogy az utóbbi 10-15 évben Magyarországon a szarvasmarha és a vadon élő emlősállatok gümőkórjáért egyaránt a M. caprae tehető felelőssé. A M. caprae törzsek genotipizálását (spoligotyping) brit és spanyol referencia laboratóriumokkal együttműködve végezzük el. A három, általunk kimutatott spoligotípus közül az egyik (SB1199) adatbázisokban nem regisztrált, eddigi egyetlen leírása egy hazai (Hajdú-Bihar) szarvasmarha-telepről történt. Az SB0418 jelű törzs előfordulása a Dél- Somogy-Észak-Baranya régióban kizárólagosnak tűnik, ahol szarvasmarha, sertés, vaddisznó, gímszarvas és dám gümőkórjából mutattuk ki. A másik nagy, ismert járványtani gócból (Gerecse-hegység) az SB0418 típust, az SB0835 jelű törzzsel együtt tenyésztettük ki szarvasmarhából és vaddisznóból. Mindkét területen alapos a gyanú arra, hogy a fertőzés természetes rezervoárját vadon élő állatok, mindenekelőtt vaddisznók képezik. A fentieken túl, az SB0835 jelű típus kizárólagos előfordulását mutattuk ki egymással közvetlen és ismert járványtani kapcsolatban nem álló szarvasmarha (Hajdú-Bihar és Szabolcs-Szatmár-Bereg megye) valamint vaddisznó (Budai-hegység) állományokban. 5

MgSzH, ÁDI, ATÍPUSOS MYCOBACTERIUMOK ELŐFORDULÁSA SZARVASMARHA SZERVMINTÁKBAN ÉS TELEPI KÖRNYEZETBEN Jánosi Szilárd, Rónai Zs., Dán Ádám, Dencső László A szarvasmarha-gümőkór mentesség elérését követően a legnagyobb diagnosztikai problémát a Mycobacterium tuberculosis complex csoportba nem tartozó, ún. atípusos vagy környezeti mycobacteriumok okozta immunbiológiai reakciók / allergiás áthangolódás okozzák, mivel az ilyen állatok az intradermális tuberkulin tesztben fals- pozitív reakciót mutathatnak (parallergia). A tapasztalatok alapján, hazai viszonyok között viszonylag magas arányban fordulnak elő parallergiásnak vélelmezett tuberkulin reakciók. Esetenként, az ilyen reakciók halmozott előfordulása (és egyéb tényezők) alapján a hatóság az adott állományt parallergiássá minősítheti. A tényleges járványtani helyzet kiderítésében nagy szerepe van a bakteriológiai vizsgálatnak, amely a M. bovis/caprae kitenyésztése mellett lehetőséget ad a más fajba tartozó mycobacteriumok kimutatására is. Az MgSzH Központ Állategészségügyi Diagnosztikai Igazgatóságán 2006-ban módszerfejlesztést hajtottunk végre, aminek lényegi elemei a (mycobacteriumokat kevésbé károsító) savas dekontaminálásra való áttérés, a nagyobb mennyiségű inokulum, amely valójában egy, a bélfodri nyirokcsomót is tartalmazó nyirokcsomó-mix (kórbonctani elváltozás nélküli mintákból), és új, a baktériumok növekedését serkentő szilárd és levestáptalajok bevezetése. Vélhetően ezen változtatásokkal is összefügg, hogy a tuberkulin-próba kedvezőtlen eredménye miatt diagnosztikai vágásra küldött szarvasmarhák nyirokcsomó mintáiból a korábban megszokottnál gyakrabban tenyésztettünk ki a M. tuberculosis complex-be nem tartozó mycobacterium törzseket (Táblázat). 2006 2007 (-09/30) Állomány Állat Környezeti minta Atípusos Atípusos Atípusos Összes Összes mycobact. mycobact. mycobact. vizsgált vizsgált fertőzött fertőzött fertőzött 187 22 707 23 21 44 182 21 623 36 1 37 Baktériumtörzsek száma A kitenyésztett törzsek identifikálása a modern taxonómia követelményei miatt elsősorban genetikai módszerekkel (különösen: szekvenálás) lehetséges. A különféle mycobacterium fajok között legnagyobb gyakorisággal (21%) a M. avium complex csoport tagjait izoláltuk. A paratuberculosis kórokozójának kimutatása mellett jellemző volt a nem mycobactin-igényes törzsek előfordulása is. A többi, állati és környezeti mintából kitenyésztett mycobacterium törzs parallergia hátterében játszott szerepének tisztázásához további vizsgálatok szükségesek. 6

MTA Állatorvos-tudományi Kutatóintézete 1 MgSzH, ÁDI 2 MAGYARORSZÁGI SERTÉS- ÉS NYÚLÁLLOMÁNYOKBÓL SZÁRMAZÓ PASTEURELLA MULTOCIDA IZOLÁTUMOK ÖSSZEHASONLÍTÓ VIZSGÁLATA Varga Zsuzsanna 1, az áo tud kandidátusa, Sellyei Boglárka 1, Juhászné Kaszanyitzky Éva 2, PhD, és Magyar Tibor 1, az áo tud kandidátusa A Pasteurella multocida baktérium okozta fertőzöttség széles körben elterjedt a melegvérű állatok körében, valamint kimutatható az emberből is. A kórokozó és az általa okozott betegségek évszázadok óta ismertek, ennek ellenére mindmáig megoldatlan a törzsek csoportosítása és az egyes kórképekben szerepet játszó sajátosságok meghatározása. A P. multocida fakultatív kórokozó, az egyes törzsek igen eltérő virulenciát mutatnak, s az általuk kiváltott kórkép is változatos. A törzsek többnyire gazdafaj specifikusak, de keresztfertőzés is létrejöhet a különböző állatfajok között. Elsődleges pasteurellosisként ismert a kérődző állományokban elő forduló vérzéses vérfertőzés és a baromfikolera. Külön említést érdemel a sertések torzító orrgyulladása, amelyért az egyes P. multocida törzsek által termelt P. multocida toxin (PMT) tehető felelőssé. Másodlagos pasteurellosisnak tekinthetjük a kérődzők, a nyulak és a sertések légúti megbetegedéseihez társuló, tüdőgyulladással járó szövődményes kórképeket. Nyulaknál a betegségre jellemző az orrfolyás, tüsszögés, amelyhez később egyéb légzőszervi kórfolyamatok társulhatnak. Az idült fertőzéseknél középfülgyulladás, méhgyulladás, a vemhes anyák vetélése, hashártyagyulladás és bőr alatti tályogok megjelenése jellemző. Magyarországi sertésállományokból az elmúlt 20 év folyamán izolált 146 P. multocida törzs hagyományos biokémiai és molekuláris biológiai elemzése során a törzsek 87 %-a P. multocida ssp. multocidának bizonyult. Ezen törzsek 98 %-a 3-as biotípusú vagy kisebb arányban ennek trechalóz és laktóz bontó, illetve ODC (ornitin-dekarboxiláz) negatív változata volt. A minták 10 %-át kitevő P. multocida ssp. septica törzsek 80 %-a a szorbit negatív 5, 6 és 7-es biotípusba tartozik, a fennmaradók mindegyike laktózbontó tulajdonsággal bír. A 3 %-ban előforduló P. multocida ssp. gallicida törzsek háromnegyede a dulcit bontó 8-as biotípusba tartozik. A szerológiai vizsgálatok alapján a törzsek 60 %-a D, 38 %-a A buroktípusú volt, és csupán 1 törzs rendelkezett F típusú burokkal. Az irodalmi adatokkal ellentétben a D buroktípusú törzseknek mindössze 3 %-a, míg az A buroktípussal rendelkező törzsek 41 %-a hordozta a PMT termelésért felelős toxa gént, átlagosan a törzsek 19 %-a volt PMT pozitív. Érdekes területi eloszlás volt megfigyelhető a toxikus törzsek tekintetében, azok 2 kivételével a Dunántúlon kerültek izolálásra. Magyarországi nyúlállományokból az elmúlt 20 év folyamán izolált 76 P. multocida törzs hagyományos biokémiai és molekuláris biológiai elemzése során a törzsek 67 %-a P. multocida ssp. multocidának bizonyult. Ezen törzsek többsége 1-es és 3-as biotípusú vagy kisebb arányban ennek trehalóz és laktóz bontó, illetve ODC negatív változata volt. A minták 33 %-át kitevő P. multocida ssp. septica törzsek valamennyien a szorbit negatív 6-os biotípusba tartoztak. A buroktípust vizsgálva a törzsek 63 %-a A, 25 %-a F buroktípusú, D típusú burokkal pedig 12 %-uk rendelkezett. Mindössze 2 törzs hordozta a toxa gént. 7

Az MTA Állatorvos-tudományi Kutatóintézete 1 MgSzH, ÁDI 2 MAGYARORSZÁGI BAROMFI EREDETŰ PASTEURELLA MULTOCIDA IZOLÁTUMOK ÖSSZEHASONLÍTÓ VIZSGÁLATA Sellyei Boglárka 1, Varga Zsuzsanna 1, az áo tud kandidátusa, Ivanics Éva 2 és Magyar Tibor 1, az áo tud kandidátusa A Pasteurella multocida gazdaságilag jelentős károkat okoz a különböző baromfiállományokban. A kórokozó iránt a pulykák, kacsák és a ludak a legfogékonyabbak, kisebb a jelentősége a tyúk idomúakban (házi tyúk, fácán) és vad madarakban. A P. multocida izolátumok a burok antigének alapján 5 eltérő (A, B, D, E, F) buroktípusba sorolhatóak. A baromfikolera elsődleges kiváltóinak az A buroktípussal rendelkező törzseket tekintik, az egyéb buroktípusba (F, D, B) tartozó izolátumok ritkábban hozhatók összefüggésbe a betegséggel. Fenotípusos sajátságaikat tekintve a P. multocida izolátumokat jelentős változatosság jellemzi. A fermentációs sajátságaik alapján a törzsek 3 alfajba és 10 különböző biotípusba sorolhatók be. Bár a szerológiai és biokémiai sajátosságok az izolátumok nagyfokú változatosságát mutatják, nem alkalmasak a törzsek rokonsági viszonyainak vizsgálatára. A PCR alapú, főként az ismétlődő konszenzus szekvenciákra épülő REP (REP, ERIC) módszerek, nagy felbontó képességűek és jól alkalmazhatók a különböző eredetű izolátumok epidemiológiai vizsgálataiban. Munkánk során nagyszámú, különböző madárfajból izolált P. multocida törzs hagyományos és molekuláris jellemzését végeztük el. Célunk a különböző fenotípusos és genotípusos tulajdonságok előfordulásának feltérképezése, valamint a törzsek közötti lehetséges rokonsági viszonyok felismerése volt a hazai baromfiállományokban. Vizsgálatainkba Magyarország különböző régióiból származó baromfi eredetű (liba, kacsa, barbarie kacsa, pulyka, csirke és fácán) P. multocida törzseket vontunk be. Az izolátumok kétharmada (67%) a P. multocida ssp. multocida alfajba tartozott, a fennmaradó törzsek (33%) P. multocida ssp. septica alfajúak voltak. Hét különböző biotípus (1, 2, 3, 4, 5, 6, 7) előfordulását tudtuk kimutatni a törzseink között. Leggyakoribb az 1 (25%), a 3 (20%) és a 6 (21%) biotípusok voltak. A törzsek túlnyomó többsége (93,5%) az A buroktípusba tartozott, csak elvétve (6,5%) fordult elő F buroktípusú izolátum. Az ERIC-PCR (enterobacterial repetitive intergenic consensus sequencer polymerase chain reaction) mintázat érékelése során az izolátumokat mind gazdafaj-csoportok, mind földrajzi eredet szempontjából el tudtuk különíteni. Az eredmények azt mutatják, hogy az ERIC-PCR alkalmas a gazdafaj adaptáció, valamint a baromfikolera járványtani vizsgálatára. 8

MTA Állatorvos-tudományi Kutatóintézete 1, MgSzH, ÁDI 2, Országos Epidemiológiai Központ 3 EXTRA-INTEGRONOS GENTAMICIN REZISZTENCIA DETERMINÁNSOK ÁLLAT-, ÉS HUMÁN EREDETŰ E. COLI ÉS PSEUDOMONAS TÖRZSEKBEN Szmolka Annamária 1, Juhászé Kaszanyitzki Éva 2, Füzi Miklós 3, Libisch Balázs 3 és Nagy Béla 1 A Gram negativ baktériumok okozta fertőzések kezelésére alkalmazott széles spektrumú betalaktám antibiotikumok-, és quinolonok-, fluoroquinolonok elleni rezisztencia egyre nagyobb gondot jelent, s ezek gyakoriságáról, genetikai hátteréről hazai, tudományos igényű elemzések is készültek.. Az egyik kiemelt figyelmet érdemelt ilyen multirezisztens kórokozó pl. a Salmonella Typhimurim DT104 fágtípusa, melynek rendszerint 5 antibiotikumra vonatkozó tulajdonságát (un. pentarezisztenciáját) a kromoszómáján elhelyezkedő 1-es típusú integron hordozza. Az orvosi-, állatorvosi gyakorlatban és az élelmiszer-biztonsági szakemberek körében is gondot jelentenek azonban a multirezisztens E. coli, és legújabban a Pseudomonas törzsek is, melyek többek között az aminoglikozidoknak is egyre több típusával szemben bizonyulnak rezisztensnek. Az egyik ilyen, a humán gyógyászatban is alkalmazott antibiotikum a gentamicin, mellyel szembeni rezisztencia leggyakrabban olyan aminoglikozid-módositó enzimeknek (többnyire acetiltranszferázoknak) tulajdonítható, amelyek nem integronon, hanem plazmidon, vagy kromoszómán kódoltak. Jelenlegi célunk volt, hogy humán és állat eredetű E. coli, Pseudomonas és Salmonella törzsek gentamicin rezisztenciájáról, valamint a rezisztenciát meghatározó, egyes, un. nemintegron természetű genetikai elemekről tájékozódjunk. Vizsgálatainkat az alábbi számú állat- (elsősorban baromfi), és humán eredetű (elsősorban hugyuti-, és enterális-, ill bőr fertőzések kapcsán izolált) törzseken, 10-30-, esetenként pedig 120 μg/ml koncentrációt képviselő agardiffuziós korongokkal (Oxoid), a CLSI útmutatót figyelembe véve végeztük. A 10 μg-os korongokkal végzett előszűrés (R és MR) alapján, PCR analízisre 10 humán-, és 55 állat eredetű E. coli, 7 Salmonella, valamint 14 humán-, és 35 állat eredetű Pseudomonas törzset választottunk ki. A PCR teszteket un. irodalmi primerekkel, az alábbi acetiltranszferáz génekre irányulóan - szekvenálásokkal is megerősítve - adaptáltuk, s az alábbi eredményeket kaptuk: Összes vizsgált PCR teszt aac(6 )-Ib aacc2 aadb grm E. coli 6000 65 2 23 1 0 Salmonella 500 7 0 0 0 0 Pseudomona s 80 49 2 0 5 26 Vizsgálatainkat a fenti gének lokalizációjára irányítva folytatjuk, de nem kerülik el figyelmünket egyéb, un. extra-integronos determinánsok (pl. az. rrns metilázok) sem. Köszönetnyilvánítás: munkánkat az EU FP6 - MedVetNet projekt támogatta, (arma kontroll:b.gonzález-z) 9

MTA Állatorvos-tudományi Intézete, 1 University of Hohenheim, Stuttgart 2 Debreceni Egyetem, Orvosi Mikrobiológiai Intézet, Debrecen 3 HAZAI BOVIN ESCHERICHIA COLI O157:H7 TÖRZSEK PATHOTÍPUSAI, PULZÁLÓ MEZEJŰ GÉLELTROFORÉZISE, ÉS MULTI-LOKUSZ SZEKVENCIA ANALIZISE Tóth István 1, DSc; Schmidt Herbert 2, PhD, Kardos Gábor 3, PhD, Nagy Béla 1, MTA tagja Korábbi vizsgálataink szerint a hazai szarvasmarha eredetű E. coli O157:H7 törzsek eltérő pathotípusúak. Részletes analízisre kiválasztottunk 11 enterohaemorrhagiás (stx+, eae+) E. coli (EHEC), 11 enteropathogén (eae+) E. coli (EPEC) és 9 olyan E. coli O157:H7 törzset, melyek az stx és eae gének egyikével sem rendelkeztek (atípusos O157:H7). Az EHEC és EPEC törzsek egységesen gamma típusú eae és gamma típusú tir gént hordoztak, és az egyéb virulencia gének is azonos gyakorisággal jellemezték a törzseket. Emellett az EHEC törzsek magas titerben termeltek verotoxint és rendelkezetek indukálható stx2 fágokkal. Az stx2 törzsekben kétféle Q (Q933 és Q21) antiterminátor gént azonosítottunk. Az ún. atípusos O157:H7 törzsek között (5/9) a közelmúltban leírt CDT-V toxint azonosítottuk, és a törzsek gyakran rendelkeztek a virulenciában szerepet játszó long poláris fimbria génekkel is. Pulzáló mezejű gél elektroforézis (PFGE) vizsgálatok eredményei szerint az E coli O157:H7 EHEC és EPEC törzsek egy közös klasztert alkotnak, míg az ún. atípusos O157:H7 törzsek egy ettől eltérő klasztert képeznek. A patho- és geno- típus vizsgálatok eredményeit a multilókusz szekvencia tipizálás (MLST) eredmények is alátámasztják. A négy vizsgált háztartási gén adk (adenil kináz); arca (respirációs kontrol); mtld (mannitol dehidrogenáz) és fumc (fumarát hidroláz) szekvenciái az EHEC és EHPEC törzsek esetében megegyeznek. A nem tipikus O157 törzsek esetében viszont a fenti törzsektől az összes vizsgált gén esetében lényegesen eltérnek. Eredményeink szerint a hazai szarvasmarha eredetű E. coli O157:H7 izolátumok legalább két jellegzetes, egy EHEC-EPEC és egy ún. atipikus O157:H7 klónba sorolhatók, mely utóbbiak egy potenciálisan érdekes új pathocsoportot képviselnek. Köszönet nyilvánítás: munkánkat az NKFP 4/040/2001 és az EU FP6 MedVetNet támogatta 10

MTA Állatorvos-tudományi Kutatóintézete 1 Mezőgazdasági Biotechnológiai Központ 2 SALMONELLA ENTERITIDIS ELLENI KORAI VÉDELMET SZOLGÁLÓ NEM MOZGÓ ÉS VIRULENCIA PLAZMID MENTES MUTÁNSOK IN VITRO ÉS IN VIVO VIZSGÁLATA Imre Ariel 1, Olasz Ferenc 2, PhD, Szmolka Annamária 1, Nagy Béla 1, MTA r. tagja A Salmonella vakcinafejlesztést is szolgáló munkáink során A S. Enteritidis 11 jelű törzsből (SE11) az e célból kidolgozott irányított transzpozon-mutagenezis rendszerrel flagellinhiányos, (negatív fehérje-markerrel ellátott) mutáns törzset állítottunk elő. A következő lépésben az íly módon markerezett törzs virulenciáját a S. Enteritidis szerovar specifikus virulencia plazmidjának kiűzésével próbáltuk csökkenteni. Jelen munkánkban ezen genetikai beavatkozások invázióra, kolonizációs képességre és virulenciára gyakorolt hatását vizsgáltuk in vitro és in vivo körülmények között. Az előállított nem mozgó (SE2102) valamint virulencia plazmid mentes, nem mozgó (SEΔ155) Salmonella Enteritidis 11 származékok virulencia tulajdonságait először in vitro Vero és csirke embrió fibroblaszt (CEF) sejtkultúrán, majd in vivo körülmények között SPF naposcsibe modellen vizsgáltuk. A szülő törzshöz képest mind a SE2102, mind a SEΔ155 mutáns in vitro Vero és CEF sejt inváziós képessége igen jelentősen csökkent. Szintén csökkent in vivo körülmények között a mutánsok naposcsibe szerv inváziós képessége, míg a vakbélben elért élő csíraszámok nem változtak jelentősen a szülő SE 11-hez képest. Miután mutánsaink az előzetes modell kísérletekben csökkent virulenciát mutattak, úgy gondoltuk, hogy érdemes megvizsgálni korai védőhatásukat, ürülési tulajdonságaikat és ártalmatlanságukat. Ennek érdekében frissen kikelt naposcsibéket immunizáltunk a vakcina jelölt SE 155 és kontrollként a szülői SE11 törzzsel, majd egy nappal később a virulens S. Enteritidis 147-tel, mint challenge törzzsel felülfertőztük az állatokat. A négy héten keresztül tartó vizsgálatok eredményeként megállapítottuk, hogy a SE 155 vakcinajelölt törzs korai védő hatása a ráfertőző vad virulens törzs szerv inváziójával és vakbél kolonizációjával szemben a szülő törzshöz hasonlóan jelentős mértékű, és a csibék életének első négy hetében jól érvényesülő korai védelmet nyújt. Köszönet nyilvánítás: munkánkat az NKFP 4/040/2001 és az EU FP6 SUPASALVAC projekt támogatta. 11

MTA Állatorvos-tudományi Kutatóintézete 1 SALMONELLA GENOM SZIGET (SGI1) HAZAI S. TYPHIMURIUM TÖRZSEKBEN Fekete Péter Zsolt 1 PhD, Nagy Béla 1 MTA r. tagja A Salmonella S. Typhimurium serovar, s különösen annak DT104 fágtípusú törzsei, gyakran mutatnak jellegzetes, ampicillin, kloramfenikol, streptomicin, szulfonamid és tetraciklin (ACSSuT) rezisztenciát, mely fenotípus kialakításáért a bakterium kromoszóma egy speciális, Salmonella Genomic Island (SGI1) néven nemrég leírt régiója felelős. A hazai törzsek Salmonella Genom sziget (SGI1) hordozásának vizsgálata céljából haszonállatokból-, vagy állati eredetű élelmiszerekből a közelmúltban (2004-2006) izolált 140 Salmonella (S. Typhimurium, S.Enteritidis, S.Hadar, S. Infantis) törzset tanulmányoztunk. A törzsek SGI-1re utaló fenotipusát florfenikol rezisztencia és DT104 fágtípus alapján, az ugyanerre utaló genotípust pedig a jellegzetes tetraciklin rezisztencia gén (tetg) jelenléte alapján határoztuk meg. A vizsgálatok eredményeként Hazánkban először mutattunk ki SGI1 Salmonella genom szigetet, kizárólag S. Typhimurium törzsekben. A vizsgált 59 S. Typhimurium közül 17 bizonyult SGI1 hordozónak, s ezek mindegyike a DT104 fágtípusba tartozott. Ezt a 17 törzset a továbbiakban pulzáló mezejű gél elektroforézissel (PFGE) vizsgáltuk. Ennek eredményeként 6 csoportot tudtunk kialakítani, melyek között a rokonsági kapcsolat nem a földrajzi eredet, hanem elsősorban az állatfaji eredet alapján volt megállapítható. Köszönetnyilvánítás: EU FP6 MedVetNet project 12

SZIE-ÁOTK, Járványtani és Mikrobiológiai Tanszék 1 Ceva-Phylaxia Oltóanyagtermelő zrt., 2 MgSzH, ÁDI, 3 A MAGYARORSZÁGI KACSA- ÉS LÚDÁLLOMÁNYOKBÓL IZOLÁLT RIEMERELLA ANATIPESTIFER TÖRZSEK AZONOSÍTÁSA ANYAGCSERE-UJJLENYOMATUK VIZSGÁLATÁVAL Tímár Tímea 1, Tenk Miklós 2 PhD, Jánosi Szilárd 3 PhD, Ivanics Éva 3, Varga János 1 az MTA tagja, Fodor László 1 az áo. tud. kandidátusa, Jánosi Katalin 1, Makrai László 1 PhD A Riemerella anatipestifer egy világszerte, így hazánkban is előforduló, komoly gazdasági károkat okozó Gram-negatív baktérium, mely kacsákban, libákban, pulykákban, valamint más házi és vadon élő madárfajokban okoz megbetegedést. A kórokozó bágyadtsággal, étvágytalansággal, hasmenéssel, légzőszervi és idegrendszeri tünetekkel kísért, a savóshártyák gyulladásával járó megbetegedést idéz elő. Magyarországon a fertőzést elsőként 1979-ben kacsákban írták le. Vizsgálataink során Magyarország dél-alföldi régiójából összesen 9 településről, 20 R. anatipestifer törzset gyűjtöttünk. Kísérleteinkbe egy típustörzset (DSMZ 15868) is bevontunk. Standard módszereket alkalmazva megvizsgáltuk az izolátumok elsődleges tenyésztési, morfológiai és biokémiai tulajdonságait, majd a törzsek fajszintű meghatározását fajspecifikus PCR segítségével végeztük el. A DNS-alapú módszerrel biztosan R. anatipestifer-ként azonosított törzsek anyagcsere-ujjlenyomatát szénforrás-hasznosításon alapuló módszer (BIOLOG) segítségével vizsgáltuk. A BIOLOG rendszer egy új, több mint 1900 mikroorganizmus fajszintű meghatározását lehetővé tevő vizsgálati módszer. Alkalmazása az állatorvosi bakteriológiai diagnosztikai munkában jelenleg kerül bevezetésre. Az általunk megvizsgált törzsek az elsődleges tesztek során egységesen viselkedtek. A fajspecifikus PCR-alapú vizsgálatokban valamennyi törzs esetén sikerült az 546 bp méretű specifikus terméket kimutatni. A szénforrás-hasznosítás vizsgálata alapján a BIOLOG rendszer a 21 baktériumtörzsből 20-at faj szinten R. anatipestifer-ként azonosított, míg egy esetben a törzset fajszinten nem tudta meghatározni, de a valószínűségi skálán a R. anatipestifer-t tette az első helyre. A kísérletben résztvevő 21 törzs a rendelkezésre álló 95- féle szénforrásból, változó számban 31 szénforrást tudott anyagcseréje során hasznosítani, míg 64 szénforrást nem volt képes felhasználni. A típustörzs 12 szénforrást hasznosított. A vizsgált szénforrások közül négyet (alfa-d-glükóz, inozin, uridin, timidin) az összes törzs hasznosítani tudott. Hét szénforrást a törzsek több, mint 90%-a, kettőt pedig a törzsek kevesebb, mint 10%-a tudott felhasználni. Vizsgálataink során jelentős tapasztalatokat szereztünk BIOLOG rendszer használhatóságáról a R. anatipestifer fajszintű meghatározásában, amely során pontosan jellemeztük a hazai R. anatipestifer izolátumok szénforrás-hasznosítását. Eredményeink közvetlenül is hasznosíthatóak az állatorvosi bakteriológiai diagnosztika területén. 13

SZIE-ÁOTK, Járványtani és Mikrobiológiai Tanszék A VÖRÖS VÉRCSE (FALCO TINNUNCULUS) ÉS AZ EGERÉSZÖLYV (BUTEO BUTEO) SZÁJ-GARATÜREGÉBEN DOMINÁLÓ BAKTÉRIUMFLÓRA VIZSGÁLATA Balázs Petra, Fodor László az áo. tud. kandidátusa, Varga János az MTA tagja, Jánosi Katalin, Makrai László PhD A vörös vércse (Falco tinnunculus) és az egerészölyv (Buteo buteo) a két leggyakrabban előforduló ragadozó madárfaj hazánkban. Annak ellenére, hogy az elsődleges bakteriális fertőzések nem szokványos okai a ragadozó madarak megbetegedéseinek, a természetes baktériumflóra ismerete segít a beteg madarakból végzett bakteriológiai vizsgálat eredményének kiértékelésében. Miután Magyarországon minden ragadozó madárfaj védett illetve fokozottan védett, így kiemelten fontos lehet ez a fogságban tartott madarak egészségmegóvása szempontjából. A vizsgálataink célja a vörös vércse és az egerészölyv száj-garatüregében domináló természetes aerob baktériumflóra meghatározása, ezáltal a szakirodalmi adatok ezen határterületen való bővítése volt. Vizsgálataink során az ország öt különböző pontjáról 10 vörös vércséből és 10 egerészölyvből gyűjtöttünk tamponmintákat a choana-rés területéről. A különböző táptalajokra leoltott mintákat aerob körülmények között, 37 C-on, 24-48 órán át inkubáltuk, majd a tenyészetben a 3-4 leggyakrabban előforduló telepmorfológiájú baktériumból színtenyészetet hoztunk létre. A megvizsgált 20 ragadozó madár száj-garatüregéből összesen 73 baktérium-izolátumot különítettünk el. Meghatároztuk az izolátumok elsődleges és másodlagos tenyésztési, morfológiai és biokémiai tulajdonságait. A fajszintű meghatározáshoz BIOLOG és API baktérium-azonosító rendszereket használtunk. A megvizsgált ragadozó madarak száj-garatüregének flóráját Gram-pozitív fajok dominálták. A legtöbbször előforduló baktériumtörzsek a következő genusokba tartoztak: Corynebacterium, Staphylococcus, Pasteurella, Micrococcus. A leggyakrabban izolált fajok a következők voltak: Deinococcus radiopugnans (9/73), Rathayibacter tritici (8/73), Pasteurella langaaensis (8/73), Corynebacterium minutissimum (6/73). Vércsékben főleg Staphylococcus (9/36) és Pasteurella (6/36) fajok fordultak elő, míg ölyvekből leggyakrabban Corynebacterium (9/37) és Micrococcus (4/37) fajokat izoláltunk. 14

SZIE-ÁOTK, Járványtani és Mikrobiológiai Tanszék MACSKÁK SZÁJFLÓRÁJÁBÓL IZOLÁLT PASTEURELLA MULTOCIDA ÉS PASTEURELLA DAGMATIS TÖRZSEK SZÉNFORRÁS-HASZNOSÍTÁSÁNAK ÉS ANTIBIOTIKUM-ÉRZÉKENYSÉGÉNEK VIZSGÁLATA Sárközi Rita, Fodor László az áo. tud. kandidátusa, Varga János az MTA tagja, Jánosi Katalin, Makrai László PhD. Az ember által elszenvedett, háziállatoktól származó harapások között a macskaharapás a második legnagyobb gyakorisággal fordul elő. A szájflóra tagjai által okozott harapást követő fertőződés az egyik leggyakrabban előforduló szövődmény mind a humán-, mind pedig az állatorvosi gyakorlatban. A harapás közvetítette fertőződés során fellépő fájdalom, bőrpír, duzzanat, ízület-, ínhüvelyés csonthártya-gyulladás leggyakrabban a macskák 70-80%-nak természetes szájflórájához tartozó Pasteurella multocida és Pasteurella dagmatis baktériumfajok okozta gyulladás következménye. Vizsgálataink során ötven, Budapest különböző területein élő macskából szájnyálkahártyatampon mintákat gyűjtöttünk, és klasszikus bakteriológiai módszerekkel olyan baktériumtörzseket izoláltunk, amelyek a Pasteurella genusba tartoznak. Az izolált baktérium-törzsek fajszintű meghatározását anyagcsere-ujjlenyomat profil segítségével végeztük el. Az izolált 48, Pasteurella genusba tartozó törzs közül 35 P. multocida, 12 P. dagmatis, 1 törzs pedig P. canis fajba tartozott. A megvizsgált macskák 66%-ból sikerült ezen kórokozókat kitenyészteni. A kitenyésztett Pasteurella fajok közül öt-öt törzs esetén meghatároztuk az izolátumok antibiotikum-érzékenységét (MIC-érték) hat olyan antibiotikummal szemben, amelyeket a humán gyógyászatban a macska-harapás okozta elfertőződött sebek gyógykezelésére javasolnak. Az antibiotikum-érzékenységi vizsgálatok során a következő eredményeket kaptuk: P. multocida: penicillin G (0,125-0,25 µg/ml), amoxicillin (0,125-0,25 µg/ml), cefoperazon (0,125-2,0 µg/ml), oxitetraciklin (0,0312-0,125 µg/ml), minociklin (0,125-0,5 µg/ml), ciprofloxacin (0,0078-0,5 µg/ml) P. dagmatis: penicillin G (0,0625-0,25 µg/ml), amoxicillin (0,0625-0,125 µg/ml), cefoperazon (0,0312-2,0 µg/ml), oxitetraciklin (0,125-0,25 µg/ml), minociklin (0,125-0,25 µg/ml), ciprofloxacin (0,0156-0,0312 µg/ml). Eredményeink alapján a megvizsgált antibiotikumok alkalmasak a Pasteurellák által elfertőződött macskaharapási sebek gyógykezelésére. 15

SZIE-ÁOTK, Járványtani és Mikrobiológiai Tanszék, 1 MgSzH, ÁDI 2, Kitasato University, School of Veterinary Medicine and Animal Sciences, Department of Animal Hygiene, 3 Japan MgSzH, Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Hivatal, Élelmiszerlánc-biztonsági és Állat-egészségügyi Igazgatóság, 4 MAGYARORSZÁG KÜLÖNBÖZŐ TERÜLETEIRŐL SZÁRMAZÓ VADDISZNÓKBÓL IZOLÁLT RHODOCOCCUS EQUI TÖRZSEK JELLEMZÉSE Makrai László 1 PhD, Dénes Béla 2 az áo. tud. kandidátusa, Takai Shinji 3 PhD, Kobayashi Ayumi 3, Matsuoka Misa 3, Sasaki Yukako 3 PhD, Kakuda Tsutomu 3 PhD, Hajtós István 4 az áo. tud. kandidátusa, Fodor László 1 az áo. tud. kandidátusa, Jánosi Katalin 1, Varga János 1 az MTA tagja A szakirodalmi adatokból ismert, hogy a Rhodococcus equi a sertések (Sus scrofa domestica) áll alatti nyirokcsomójából viszonylag magas arányban kitenyészthető, de nem voltak adatok arra vonatkozóan, hogy ezek a baktériumok megtalálhatóak-e a vaddisznókban (Sus scrofa) is. A szerzők Magyarország 39 településének vonzáskörzetében kilőtt, összesen 482 vaddisznó áll alatti nyirokcsomóit vizsgálták meg a R. equi előfordulásának megállapítása céljából, amely során összesen 60 nyirokcsomó-mintából 82 izolátumot gyűjtöttek. Megvizsgálták a törzsek plazmid-profilját és szerotipizálták a törzseket a Prescott-féle szerotipizálási rendszerben. A izolátumokat polimeráz láncreakció segítségével vizsgálták a vapa és vapb gén hordozásának kimutatása céljából. A plazmid DNS kivonását követően pedig restrikciós endonukleázokkal történő emésztés után végezték el az összehasonlító vizsgálatukat. A 82 izolátum egyike sem tartalmazott vapa gént, 21 izolátum (25,6%) azonban rendelkezett vapb génnel. A 21, vapb pozitív, mérsékelten virulens törzs a következő plazmid-típusokat hordozta: 1-es típusú (1 törzs), 5-ös típusú (16 törzs), 21-es típusú (1 törzs), és három új plazmid-típus (25., 26., 27. típus) (1-1-1 törzs). A vaddisznókból származó mérsékelten virulens R. equi törzsek előfordulási gyakorisága (25,6%) nagyon hasonlított a korábbi vizsgálataik során házi sertésekben megfigyelt gyakorisághoz (26,8%). Vaddisznókban szintén az 5-ös típusú virulencia-plazmidot hordozó törzsek domináltak, amelyek legnagyobb arányban fordultak elő a hazai emberi megbetegedésekből származó törzsek között is. A megvizsgált 82 izolátum többsége (44 törzs, 53,7%) Prescott-féle kettes szerotípusba tartozott, de megfigyeltek egyes (16 törzs, 19,5%), hármas (2 törzs, 2,4%), négyes (1 törzs, 1,2%), nyolcas (2 törzs, 2,4%), kilences (6 törzs, 7,3%) és tizes (6 törzs, 7,3%) szerotípusba sorolható törzseket is. Öt törzs (6%) nem volt az általuk kiterjesztett rendszerbe sem besorolható. 16

SZIE-ÁOTK, Járványtani és Mikrobiológiai Tanszék 1 MgSzH, ÁDI, 2 MgSzH, Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Hivatal, Élelmiszerlánc-biztonsági és Állat-egészségügyi Igazgatóság, 3 ÉSZAK-KELET MAGYARORSZÁGON TARTOTT SZAMARAK KÖRNYEZETÉBŐL SZÁRMAZÓ RHODOCOCCUS EQUI TÖRZSEK SZEROLÓGIAI TULAJDONSÁGAINAK VIZSGÁLATA Makrai László 1 PhD, Dénes Béla 2 az áo. tud. kandidátusa, Hajtós István 3 az áo. tud. kandidátusa, Fodor László 1 az áo. tud. kandidátusa, Jánosi Katalin 1, Varga János 1 az MTA tagja A Rhodococcus equi környezetünkben széles körben előforduló, Gram-pozitív, pleomorf, talajlakó baktérium, amelynek egyes törzsei virulencia-faktoraik révén képesek bizonyos állatfajokban (elsősorban ló és sertés) megtelepedni, és különböző kórfolyamatokat előidézni. A baktériumfaj hajlamosító tényezők hatására (immunszuppresszió) az embert is képes megbetegíteni. A szerzők egy rudabányai szamárállományban, ill. egy Borsod-Abaúj-Zemplén megyei faluban (Rakaca) tartott szamarak legeltetésére használt vásártéren, valamint a faluban lakók szamarainak környezetéből talajmintákat gyűjtöttek, amelyekből szelektív tenyésztési technikát alkalmazva összesen 210 R. equi baktérium-izolátumot tenyésztettek ki. Meghatározták az izolátumok elsődleges és másodlagos biokémiai tulajdonságait, plazmidprofilját, valamint jellemezték a szerológiai tulajdonságaikat. Az izolátumokat a Prescott-féle szerotipizálási rendszerben szerotipizálták. A rudabányai talajmintákból izolált 65 R. equi törzs közül 19 (29%) az egyes, 8 (12%) a kettes, 2 (3%) a hármas, 1 (1,5%) pedig a négyes szerotípusba tartozott. Ötös, hatos és hetes szerotípusba tartozó törzseket nem találtak. A szerzők által jellemzett három új szerotípusba jelentős számú törzset soroltak be. A kilences és a tízes szerotípusba 20 (31%), ill. 9 (14%) további izolátumot tudtak besorolni. Nyolcas szerotípusba tartozó törzset nem találtak. Hat törzs (9%) a kiterjesztett szerotipizálási rendszerbe sem volt besorolható. A rakacai talajmintákból izolált 145 R. equi törzs között szintén az egyes (45 törzs, 31%) és a kettes (28 törzs, 19%), valamint a tízes (20 törzs, 14%) és a kilences (19 törzs, 13%) szerotípus dominált, bár ezek között a törzsek között a hármas (4, 3%), a négyes (3, 2%), az ötös (2, 1%), a hatos (2, 1%), a hetes (3, 2%) és a nyolcas (3, 2%) szerotípussal is találkoztak. Tizenhat törzset (11%) azonban egyik szerotípusba sem tudtak besorolni. 17