Készítette: G.-Tóth László

Beszámoló a A veszélyeztetett biodiverzitás megőrzése a Pannon ökorégióban: az ökológiai, morfológiai és genetikai diverzitás értékelése szentély jellegű és emberi tájhasználatnak kitett élőhely komplexekben. -című pályázat (OTKA NKTH CNK80140, vezető kutató: Dr. Bíró Péter akadémikus) első évében végzett zooplankton kutatások eredményeiről. Készítette: G.-Tóth László A kutatómunkában közreműködtek: Laura Parpala, Nédli Judit, Ponyi Jenő és Tóth Adrienne Bevezetés Munkánk fő célja 2010-ben a mintaterületek kiválasztása, és a mintavételek és mikroszkópos feldolgozások megkezdése volt a zooplankton fajdiverzitáss feltárása céljából a zavart és a zavartalan, szentély jellegű vízterekben, valamint a morfometriai mérések megkezdése néhány kitüntetett fajon. Továbbá, a szikesekben jellegzetes piros színű Copepoda rák, az Arctodiaptomus spinosus (Daday,1891) genetikai vizsgálatának technikai előkészítése volt még feladatunk. Három különböző víztest típust választottunk ki a vizsgálatokhoz, a nagy és sekély Balatont, a fehér és barna szikes tavakat, valamint Mosoni Duna-menti holtágakat, és ezekben történtek az első feltáró jellegű mintavételek, zavartalan, szentély jellegűnek, és zavartnak tekintett területeken. A Balaton esetében azonban egy teljes, részletes fajdiverzitás monitoring történt már 2010-ben. 1. Zooplankton a Balatonban 2010 március és november között három hetenkénti mintavételi gyakorisággal vizsgáltuk a zooplankton fajösszetételét és egyedsűrűségét a Balaton hossztengelyének 5 nyílt vízi pontján (Siófok, Tihany, Zánka, Szigliget és Keszthely magasságában, azaz, az E, A, G, K, és M standard szelvények tóközépi pontjain), amelynek során összesen 60 zooplankton mintát vettünk, és dolgoztunk fel minőségi és mennyiségi vonatkozásban. A tó esetében a siófoki és a tihanyi térségek tekinthetők zavartalannak, a zánkai átmenetinek, és a Szigliget-keszthelyi zavartnak. A mintavételekhez 50 cm magas, és egyszerre 34 liter térfogatú víztömeget megszűrő Schindler- Patalas mintavevőt alkalmaztunk, amely 58 m-es lyukbőségű hálóval volt felszerelve. A

vízoszlop mélységétől függően 5-9 -szer engedtük le a mintavevőt egyre lejjebb úgy, hogy a végén a teljes vízoszlopot reprezentáló kompozit mintát nyerjünk. A mintákat etilalkohollal konzerváltuk, és Zeiss-Opton planktonmikroszkóppal dolgoztuk fel 8-10 alminta alapján. A feldolgozás során mintegy 400 egyedig számoltuk. A fajlisták elkészítése mellett kiszámítottuk az egyedszámokat is. A kvalitatív-kvantitatív feldolgozás mellett kalibrált okulár mikrométer segítségével szezonálisan vizsgáltuk a leggyakoribb balatoni Copepoda és Cadocera taxnok morfometriai jellemzőt is Tihanynál és Keszthelynél. Ennek során neutralizált formalinnal tartósított mintákból válogattunk ki állatokat, mert az alkohol túl lággyá téve a vázakat, azok a tárgylemezre terülve amorf módon torzultak. E mérésekhez Zeiss Jenaval kutatómikroszkópot használtunk. A következő taxonok testhosszát mértük: Bosmina longirostris + coregoni, mindig a legnagyobbak (összesen 1080 egyed), Daphnia cucullata, mindig a legnagyobbak (összesen 1560 egyed), Daphnia galeata, mindig a legnagyobbak (összesen 774 egyed), Diaphanosoma sp., mindig a legnagyobbak (összesen 287 egyed), Eudiaptomus gracilis felnőtt hím, felnőtt nőstény, petés nőstény (összesen 295 egyed). A Cladocera-k esetében a sisak, vagy fejtető és a héjtüske közötti távolságot, az E. gracilis-nál a homlok teteje és a furka eredése közötti távolságot mértük. Március 22 és november 8 között, az öt tóközépi mintavételi helyen összesen 9 Rotatoria, 7 Cladocera, 3 Cyclopoida, egy Calanoida Copepoda fajt, ezek különböző korú és fejlődési állapotú lárváit, és a Dreissena (D. polymorpha és D. bugensis) veligera lárváit mutattunk ki. A tó a fajösszetétel tekintetében meglehetősen homogénnek mutatkozott. A Rotatoria-kon belül egyedül a Keratella titinensis fordult elő csak a keleti, zavartalan tóterületeken, illetve az Acanthocyclops vernalis Copepoda az átmenetin. A veligera lárvák teljes Balatonra kapott átlagos egyedsűrűsége 10,44, a Rotatoria sűrűség 31,26, a Cladocera rákoké 33,88, és a Copepoda rákoké 114,40 és a teljes zooplanktoné 191,2 ind liter -1 volt. Medencénként (E, A, G, K és M, azaz Siófok, Tihany, Zánka, Szigliget, Keszthely) a veligera átlagsűrűség 10; 5,3; 11,6; 6,5 és 27,8; a Rotatoria 69,8; 53,6; 41,2; 38,6 és 37,1; a Cladocera 24,3; 21,1; 28; 35,9, 34,1; a Copepoda 132; 103,3; 123,2; 141,3; 159,1, és a teljes zooplankton 235; 183,3; 204,1; 222,2 és 258,1 ind l -1 volt. Tehát, a zooplankton sűrűségi viszonyainak alakulását növekvő sorrendben Tihany < Zánka < Siófok < Szigliget < Keszthely gradiens jellemezte. A tóban a Copepoda-k, majd a Rotatoria-k voltak a legtömegesebbek, a Cladocera-k 8 12 %-ot tettek ki. A különböző taxonok és fejlődési állapotok előfordulását az öt helyen az 1. táblázat, a Cladocera-k, a Copepoda-k, a Rotatoria-k és a kagylólárvák egyedszámainak szezonális alakulását pedig az 1., 2., 3. és a 4. ábra mutatja.

1. Ábra: A Cladocera rákok egyedszám alakulása Egyedszám (i l -1 ) 200 180 160 140 120 100 80 60 40 20 0 22/03/2010 22/04/2010 A Cladocera rákok egyedszám változása a Balatonban 2010-ben 22/05/2010 22/06/2010 22/07/2010 Dátum 22/08/2010 22/09/2010 22/10/2010 Keszthely Szigliget Zánka Tihany Siófok 2. Ábra: A Copepoda rákok egyedszám alakulása Egydszám (i l -1 ) 450 400 350 300 250 200 150 100 50 0 22/03/2010 A Copepoda rákok egyedszám változása a Balatonban 2010-ben 22/04/2010 22/05/2010 22/06/2010 22/07/2010 Dátum 22/08/2010 22/09/2010 22/10/2010 Keszthely Szigliget Zánka Tihany Siófok

3. Ábra: A Rotatoria-k egyedszám alakulása Egyedszám (i l-1 ) 300 250 200 150 100 50 A kerekesférgek egyedszám változása a Balatonban 2010-ben Keszthely Szigliget Zánka Tihany Siófok 0 22/03/2010 22/04/2010 22/05/2010 22/06/2010 22/07/2010 Dátum 22/08/2010 22/09/2010 22/10/2010 4. ábra: A vándorkagyló lárvák egyedszám alakulása Egyedszám (i l -1 ) A kagylólárvák egyedszám változása a Balatonban 2010-ben 140 Keszthely 120 Szigliget 100 Zánka 80 60 40 20 0 22/03/2010 22/04/2010 22/05/2010 22/06/2010 22/07/2010 Dátum 22/08/2010 22/09/2010 22/10/2010 Tihany Siófok

1. Táblázat: A balatoni zooplankton taxonok és formák előfordulása (1) vagy hiánya (0) az öt mintavételi helyen 2010-ben M szelvény K szelvény G szelvény A szelvény E szelvény Taxonomiai csoport Dreissena 1 1 1 1 1 Keratella cochlearis 1 1 1 1 1 Keratella quadrata 1 1 1 1 1 Keratella titinensis 0 0 1 1 0 Kelicottia sp. 1 1 1 1 1 Polyarthra sp. 1 1 1 1 1 Brachionus sp. 0 0 0 0 0 Pompholyx sp. 1 1 1 1 1 Anaeropsis fissa 0 0 0 0 0 Ascomorpha sp. 0 0 0 0 0 Rotatoria sp. 1 1 1 1 1 Trihocerca sp. 1 1 0 1 1 Filinia sp. 1 1 1 1 1 Asplanchna sp. 0 0 0 0 0 Daphnia cucculata ad. 1 1 1 1 1 D. cucullata juv. 1 1 1 1 1 Daphnia galeata ad. 1 1 1 1 1 D. galeata juv. 1 1 1 1 1 Diaphanosoma brachiurum ad. 1 1 1 1 1 D. brachiurum juv. 1 1 1 1 1 Bosmina longirostris ad. 1 1 1 1 1 B. longirostris juv. 1 1 1 1 1 Bosmina coregoni ad. 1 1 1 1 1 B. coregoni juv. 1 1 1 1 1 Alona affinis ad. 0 0 1 0 0 A. affinis juv. 0 0 0 0 0 Alona rectangula ad. 0 0 0 0 0 A. rectangulata juv. 0 0 0 0 0 Leptodora kindtii ad. 1 1 1 1 1 L. kindtii juv. 1 1 1 1 1 Sum nauplius 1 1 1 1 1 Cyclopoida CI 1 1 1 1 1 Cyclopoida CII 1 1 1 1 1 Cyclopoida CIII 1 1 1 1 1 Cyclopoida CIV 1 1 1 1 1 Cyclopoida CV 1 1 1 1 1 Cyclopoida CI-V 1 1 1 1 1 Cyclops vicinus ad. 1 1 1 1 1 Mesocyclops leuckarti ad. 1 1 1 1 1 Acanthocyclops vernalis ad. 0 0 1 0 0 Acanthocyclops viridis ad. 0 0 0 0 0 Cyclops strenus ad. 0 0 0 0 0 Eudiaptomus gracilis CI 1 1 1 1 1 E. gracilis CII 1 1 1 1 1 E.gracilis CIII 1 1 1 1 1 E. gracilis CIV 1 1 1 1 1 E. gacilis CV 1 1 1 1 1 E. gracilis CI-V 1 1 1 1 1 E. gracilis ad. 1 1 1 1 1

A biometriai adatok szerint az állatok testhossza általában nagyobb volt a Keszthelyi Medencében, mint Tihanynál, amelyet a 2. táblázat mutat. A tó leggyakoribb rákja, az E. gracilis, amelynek testhossz-arányait a 5. ábra is mutatja. Taxon 2. Táblázat: Különböző zooplankton taxonok testhossza Tihanynál és Keszthelynél Bosmina (longirostris+coregoni, n=1080) Diaphanosoma sp. (n=287) Daphnia galeata (n=774) Daphnia cucullata Testhossz ( m) S.D. Testhossz ( m) S.D. Tihanynál Keszthelynél 378,35 59,50 407,41 64,33 785,60 169,25 876,02 197,38 1017,2 188,10 1134,23 262,54 949,81 289,04 1007 285,5 (n=1560) Eudiaptomus gracilis (n=298) E. gracilis hím 975,31 77,1 1044,7 86,6 E. gracilis nőstény 1030,18 56,5 1066,6 76,8 E. gracilis petés nőstény 1053,4 52,9 1105,8 78,33 5 ábra: A felnőtt Eudiaptomus gracilis nemenkénti testhossza Tihanynál, Keszthelynél, és az átlagos hosszak E.gracilis testhossz Testhossz ( m) 1250 1200 1150 1100 1050 1000 950 900 850 800 Adatsor1 Adatsor2 Adatsor3 hím nőstény petés nőstény átlagnőstény átlag felnőtt Szex, Tihany: Adatsor1, Keszthely: adatsor2, Balaton átlag: adatsor3

2. Zooplankton a dunai holtágakban A felmérő jellegű zooplankton vizsgálathoz 2010 szeptember 13.-án vettünk mintákat 60 m lyukbőségű planktonhálóval a Püspökerdei Holt Dunából, valamint a Lipóti morotvató nyíltvízi (Lipót 1), valamint szubmerz és emerz vízi makrovegetációval sűrűn benőtt területéről (Lipót 2). Mindkét víztest a Mosoni-Duna mentén található. A Püspökerdei Holt Duna 1985-ben jött létre, amikor a folyó e kanyarját levágták. Az így létrejött holtág 3,8 km hosszú, 75 m széles, és átlagosan 1,7 m mély, vízminősége viszonylag jó, a feliszapolódás és benövényesedés csekély mértékű. A Lipóti morotva-tó fokozottan védett, szentély-jellegű víztest. A mintegy 110 éve létrejött morotva, 2,6 km hosszú, 390 m széles, 0,8 m mély, és vízinövénnyel erősen benőtt. A mintavételek során a felszínről, a vízoszlop közepéről, és a meder közeléből vettünk 3-3 liter vizet, ezeket összeöntöttük, majd 58 mm lyukbőségű hálón szűrtük át, és alkohollal tartósítottuk. A mintákat Zeiss-Opton planktonmikroszkóppal dolgoztuk fel, és a kimutatott taxonómiai egységeket az 3. táblázatban mutatjuk be (3. Táblázat). Megállapítottuk, hogy a Rotatoria-k és a Cladocera rákok tekintetében fajgazdagság a Lipóti morotva-tó nyílvízi területén (Lipót 1) volt a legnagyobb, a Copepoda-k viszont a Püspökerdei Holt Dunában jelentkeztek több fajjal. A növényzettel benőtt Lipót 2 területen viszont szinte nem volt zooplankton, mindössze két Rotatoria fajt mutattunk ki, és egy Copepoda rák naupliusz stádiumú lárváját találtuk. A zooplankton funkcionális diverzitása is a Lipót 1 területen volt a legnagyobb, amennyiben szűrve, ülepítve, és válogatva táplálkozók, és ragadozók is előfordultak. 3. Táblázat: A Rotatoria-k, az Ostracoda-k, a Cladocera-k és a Copapoda-k előfordulása a Püspökerdei Holt Dunában, a Lipót morotva-tóban egy nyíltvízi területen (Lipót 1) és egy vízinövényzettel erősen benőtt területen (Lipót 2.).: PÜSPÖK LIPÓT 1 LIPÓT 2 Taxonómiai összetétel 2010.09.13 ELSŐDLEGES FOGYAZTÓK 10 16 3 ROTATORIA 3 5 2 Bdelloidea g.sp + Brachionus calyciflorus + B. calyciflorus dorcas + Habrotrocha sp. + Keratella cochlearis + Lecane arcuata + L. luna + Notomata sp. +

Rotatoria g.sp. + Trichocerca sp. + OSTRACODA -.1 - Ostracoda g.sp. + CLADOCERA 3 8 - Acroperus elongatus + Acroperus sp. + Bosmina coregoni + Camtocercus resctirostris + Daphnia cucullata + Daphnia galeata + Diaphanosoma brachyurum + Pleuroxus aduncus + P. truncatus + Scapholeberis kingi + Simocephalus serrulatus + COPEPODA 4 2 1 Nauplius Copepoda g.sp. + + + Copepodids I Cyclopoida g.sp + Copepodids II Cyclopoida g.sp + Copepodids V-VI Diaptomida g.sp + Eudiaptomus gracilis + MÁSODLAGOS FOGYASZTÓK 1 3 - Copepodids IV Cyclopoida g.sp + Copepodids V Cyclopoida g.sp + + Microcyclops sp. + TELJES ZOOPLANKTON 11 19 3 3. Zooplankton a szikes tavakban. A szikes tavak kiválasztását a diverzitás vizsgálatokhoz 2010-ben hónapokon át megnehezítette az árvíz és a belvíz, amely nem engedte e kis tavak jellegzetes nyári kémiai karakterét kialakulni. A fajdiverzitás első felmérése a szikes tavakban 2010. 09. 07-én, 50 μm - es lyukbőségű kézi plankton hálóval történt gyűjtés a következő helyszíneken: Sós-ér, Büdös-szék, Böddi-szék, Zab-szék, Kelemen-szék. A mintavételi helyek a Felső-Kiskunsági Szikes Tavak láncolatának tagjai. A Sós-ér kivételével fehér vizű szikesek, melyek mélysége 40 cm, vagy ennél is kisebb. A Sós-ér azonban 40 cm-nél mélyebb, átlátszó barna vizű szikes tó, melyet nádas-sásos makrovegetáció övez. A Büdös szék 60 ha, 25-50 cm mély, és nyáron gyakran teljesen kiszárad. A 656 ha Böddi-szék kiemelten értékes része egy 250 hektáros terület, mely egykor egységes tó volt, de ma több kisebb csatornával megosztották. 543.05 ha sok sekély területtel. Az öt tő közül a Kelemen-szék tekinthető leginkább szentélynek, és a Sós-ér áll legtávolabb ettől. A mintákat a helyszínen etilalkohollal tartósítottuk. A minta feldolgozást Wild M5A sztereo mikroszkóppal és Olympus CH2, valamint Nikon YS2-H fénymikroszkóppal végeztük.

A rákplankton összetételét a tipikus szikesekben gyakori fajok alkották. Az Arctodiaptomus spinosus (sziki lebegő kandics) és a Moina brachiata (sziki vízibolha) dominanciája jellemezte a vizeket. Kiemelendő, hogy a későbbi genetikai diverzitás vizsgálatokra kiszemelt, és piros színe miatt dekoratív A. spinosus a Büdös-székben és a Zabszékben 90% fölötti részesedést mutatott a rákok között (3. Táblázat). A Daphnia magna és a Moina fajok számottevő jelenléte pedig arra utal, hogy e vizek bőven szolgáltatnak pikoméretű táplálékot is e finomszűrők számára. 3. Táblázat: Táblázat: Kisrákok % -os összetétele a szikes mintákban Rákfajok és relative arányuk a mintákban % Sós-ér Arctodiaptomus spinosus (Daday) juv. 45 Moina brachiata (Jurine) juv. 45 Cyclops sp. (Metacyclops minutus?) (Claus) juv. 5 Daphnia magna Straus 5 Büdös - szék Arctodiaptomus spinosus (Daday) 92 Daphnia atkinsoni Baird 8 Böddi szék Arctodiaptomus spinosus (Daday) 39 Moina brachiata (Jurine) 36 Daphnia magna Straus 25 Zab - szék Moina brachiata (Jurine) 2 Daphnia magna juv. Straus 2 Arctodiaptomus spinosus (Daday) 96 Kelemen - szék Archtodiaptomus spinosus (Daday) 69 Daphnia magna Straus 27 Moina sp. juv. 4 A Rotatoria plankton 15 faj alkotta. E fajok sós vizekben is előforduló taxonjai közül meg kell említeni a Hexarthra fennica, Filinia terminalis, Filinia cornuta, Lophocharis

oxysternon fajokat. A fajdiverzitás szempontjából kiemelendő a Sós-ér, itt forult elő a legtöbb Rotatoria. A Büdös-székben és a Zab-szákben azonban csak egy-egy (4. Táblázat). 4. Táblázat: Kerekesféreg fajok előfordulási adatai Kelemenszék Zabszék Böddiszék Büdösszék Rotatoria Anuraeopsis fissa Gosse, 1851 + + + + Brachionus angularis Gosse, 1851 + + + Brachionus nilsoni Ahlstrom, 1940 + Bdelloidea sp. + Cephalodella sp + + Colurella colurus (Ehrenberg, 1830) + Conochilus sp. + Filinia cornuta (Weisse, 1847) + Filinia terminalis (Plate, 1886) + Lecane closterocerca (Schmarda, 1859) + + Lecane ungulata (Gosse, 1887) + Lophocharis oxysternon (Gosse, 1851) + Hexarthra sp. + Hexarthra fennica (Levander, 1892) + + Hexarthra mira (Hudson, 1871) + Sós-ér 4. Az Arctodiaptomus spinosus (Daday, 1891) genetikai vizsgálata A Diaptomus fajok közül az Arctodiaptomus spinosus (Daday,1891) (Copepoda) egyike a legkönnyebben felismerhetőknek, a jellegzetes alakú utolsó potrohszelvény és az ivarszelvény alapján (1. fotó). Ez a faj a Pannon Alföld szikes vizein kívül, ahol a rákfauna nagyon jellegzetes tagját alkotja, csak néhány sós vízű kelet- anatóliai tóban fordul elő. Az Arctodiaptomus spinosus előfordulása alapján a Pannon medence összes szikes élőhelye szentély jellegűnek tekinthető, amennyiben faunájában megjelenik az Arctodiaptomus spinosus. Ezért nagyon fontos, hogy megismerjük a faj morfológiai és genetikai változatosságát hazánkban. Az Arctodiaptomus spinosus (Daday, 1891) fajt korábban nem vizsgálták genetikai módszerekkel. Ilyen esetben a genetikai vizsgálatok első, elhagyhatatlan lépése az alkalmazandó módszerek és reakciók (DNS- izolálási technika, PCR reakciók) körülményeinek pontos beállítása. A zooplankton szervezetek kicsi mérete miatt a DNS izolálás lépése különösen kritikus, a kis méretű rendelekezésre álló szövetanyag miatt.

1. Fotó: Arctodiaptomus spinosus (Daday, 1891; Dr. Somogyi Boglárka felvétele) A reakciók beállításához a pályázat első évében a Büdös székből 2010.07.15. én, horizontális hálóvonásokkal gyűjtött, majd 95%-os ethanolban konzervált állatokat használtuk. A gyűjtések random hálózással történtek. A DNS izolálás és a PCR reakciók körülményeinek beállításához a mintából sztereomikroszkóp alatt adult nőstény egyedeket válogattunk ki és a feldolgozásig elkülönítve tároltuk. A DNS izolálást az A.s spinosus adult nőstényekből kétféle módszerrel próbáltuk meg. Qiagen Dneasy Blood & Tissue kit-tet használtunk izolálásra a gyártó által ajánlott használati utasításnak megfelelően négy darab Arctodiaptomus spinosus egyedből. Az izoláló kit alkalmazásán kívül a H3 puffer (Schwenk et al. 1998) módszerrel izoláltunk 15 darab egyedből. Ehhez az állatokat éjszakára Tris-EDTA pufferbe áztattuk, majd csiszoltüveg eppendorf csőben óvatosan szétnyomtuk egy csiszoltüveg spatulával, 50µl H3 pufferben. Ezután a homogenizált szövetet 1,5 ml -es eppendorf csőbe pipettáztuk, hozzáadtunk további 50µl H3 puffert és a fehérjék emésztésére 20µl proteinázk (Fermentas, 18,5 mg/ml) enzimet állatonként. Ezt követően 24 órát 56 C-on inkubáltuk a mintákat, majd 10 percig 96 C-on forralva denaturáltuk a proteinázk-t. Mivel mind a két izolálási módszer megfelelő minőségű

és mennyiségű DNS izolátumot eredményezett, a további vizsgálatok elvégzéséhez a költséghatékonyabb H3 puffer módszert használjuk majd. A PCR reakciók körülményeinek beállításakor kétféle Taq polimeráz enzimet teszteltünk négyféle annelációs hőmérsékleten (40 C; 42,9 C; 50,6 C és 57,6 C). Az enzimek közül a sima Taq-polimerázzal (Fermentas) szemben a DreamTaq (Fermentas) enzim adott élesebb jelet. A tesztelt annelációs hőmérsékletek közül 42,9 C on kaptuk a legjobb reakciót (6. ábra). Ez alapján a továbbiakban a PCR reakciókat a DreamTaq enzimmel, 43 C os annelációs hőmérsékletre rakjuk majd össze. Négy egyeden kipróbáltuk a citokróm oxidáz I-es régió szekvenálását is. A szekvenáló reakciót egy ABI 3130 Genetic Analyser kapilláris gélelektroforézis készüléken végeztük el sikeresen. A szekvenciák manuális illesztését a BioEdit (Hall 1999) szoftverrel végeztük, végeredményként 502 bázispárnyi szekvenciákat kaptunk. Két haplotípust sikerült kimutatni (7. ábra). Az A. spinosus genetikai vizsgálatát sikeresen előkészítettük. DNS izolálásra a költséghatékony H3 puffer módszert használjuk majd a továbbiakban, és a PCR reakciókat a DreamTaq enzimmel, 43 C os annelációs hőmérsékletre rakjuk össze. 6. ábra: A PCR reakció körülményeinek tesztelése az Arctodiaptomus spinosus fajra.

7. ábra: A büdös- széki Arctodiaptomus spinosus minták összehasonlítása a génbankból letöltött Arctodiaptomus dorsalis egyed szekvenciájával. A fát neighbour-joining algoritmussal, Kimura 2-paraméteres modellje alapján szerkesztettük. Felhasznált irodalom: Hall, T. A. 1999. BioEdit: a user-friendly biological sequence alignment editor and analysis program for Windows 95/98/NT. Nucl. Acids. Symp. Ser. :95-98. Schwenk, K., A. Sand, M. Boersma, M. Brehm, E. Mader, D. Offerhaus, and P. Spaak. 1998. Genetic markers, genealogies and biogeographic patterns in the cladocera. Aquatic Ecology 32:37-51. Tihany. 2011. április. 15. Dr. G.-Tóth László tudományos tanácsadó