Különbözı alapanyagból származó bioszenek Fahulladék alapanyagú bioszenek Mukome et al, 2013; Gaskin et al, 2008; Singh et al, 2010 észrevételei szerint a fahulladék alapanyagú bioszenek hamutartalma lényegesen kisebb, mint a nem faalapú bioszéné. A kis hamutartalomnak (<7%) köszönhetıen a faalapú bioszén jobban szállítható és könnyebben keverhetı a talajba, mivel kevesebb a szél általi anyagveszteség. Tehát a faalapú bioszenek talajra alkalmazva nem növelik a talaj hamutartalmát. Kookana et al, 2011 szerint a hamutartalom növelheti a talaj hidrofobicitását, mely elısegítheti a hidrofób agro-vegyületek megkötését, mint például a növényvédıszerek csoportjába tartozó fenilureázt. A Mukome et al, 2013 által tanulmányozott faalapanyagú bioszén C/N aránya nagyobb, mint az azonos pirolizációs hımérsékleten gyártott nem faalapanyagú bioszéné. A faalapú bioszén C/N>20, ami azt jelzi, hogy talajba keverve elısegíti a N immobilizációját, ugyanis ez a C/N arány a szerves anyag N immobilizációs hajlamát képes elıjelezni (Stevenson et al, 1999). A Mukome et al, 2013, Darmstadt et al., 2000 felszíni felületi vizsgálatai szerint különbségek észlelhetık a kemény- és a lágy faalapanyagú bioszenek között: a lágy faalapú bioszenek felszíni felülete nagyobb, mint a keményfa alapú bioszeneké. Elızı tanulmányok (Keiluweit, M. et al, 2010) észrevételeinek megfelelıen a felszíni felület nagysága nı a hımérséklettel. A lágy faanyag kis sőrőségének köszönhetıen érzékenyebb a hı-bontásra, melynek eredményeként több pórus és üreg képzıdik a fa szerkezetében, ezáltal nı a bioszén felszíni felülete. Mukome et al, 2013 észrevételei szerint a fa alapanyagú bioszenek felszíni felülete függ a pirolízis hımérséklettıl is, vagyis alacsony pirolízis hımérséklet kis felszíni felületet eredményez. Mukome et al, 2013 által vizsgált faalapú bioszenek elemtartalma az alábbi intervallumban változott: C (53 88%), N (0.21 1.96%), O (5,6 31,7%), H (1,64 4,38%). Ezen értékek lehetıvé tették a faalapú bioszenek megkülönböztetését más eredető bioszenektıl, melyek esetén ezek az értékek kisebbek voltak. Mukome et al, 2013 vizsgálatai arra utalnak, hogy a faalapú bioszenek ph-ja (6,8 9,5) valamivel kisebb, mint a növényi és más szerves alapanyagú bioszéné, ugyanakkor a faalapú bioszenek tápanyagtartalma, különösképpen a P (0,02 0, 42) és a K (0,21 1,2%) is kisebb. Fornes, F et al, 2014 tanulmányozta a keményfa bioszén (Querqus sp.) tulajdonságait mezıgazdasági talajra alkalmazás szempontjából. A vizsgált keményfa bioszén ph-ja bázikus (ph: 9.6), elektromos vezetıképessége 0,7 ds m -1, szervesanyag tartalma 79 % (száraz tömegre vonatkoztatva), ásványi anyag tartalma (szervetlen frakció) 21%, CaCO 3 tartalma pedig 6.2%. A Fornes, F et al, 2014 szerint a keményfa bioszén tápanyagtartalma kicsi, az olivamaradékból bészült bioszénhez képest, amely nagy összes- és vízoldható K tartalommal rendelkezik és nagyobb P és Mg tartalommal, mint a keményfa bioszén. A Fornes, F et al, 2014 által vizsgált keményfa bioszén nem jelent kockázatot a talajra, annak ellenére, hogy nagy a toxikus fémtartalma, mivel nehézfém- és nyomelemtartalma minden esetben a mezıgazdasági talajokra meghatározott határérték alatt volt (Kabata-Pendias, 2011), bár az Al tartalma nagy, az Al nincs a növények számára felvehetı formában. Victoria Nelissen et al, (2015) által talajjavításra használt kemény és lágy fahulladék keverékbıl lassú pirolízissel (480C o ) gyártott bioszén széntartalma (C) 68.1%, hidrogén tartalma (H) 1.5% és nitrogén tartalma (N) 0.4%. Nelissen et al., 2014 vizsgálatai szerint a
faalapú bioszénben a C:N arány 164, míg a H:C arány 0.257., a ph=8.6, míg a kationcserélıképesség 46.3 cmol c kg 1, illóanyagtartalom 12.0%, a hamutartalom pedig 8.3%. Victoria Nelissen et al, (2015) által vizsgált faalapú bioszén BET felszíni felülete 295 m 2 g 1, ami nagyobb, mint az EBC (2012) által javasolt 150 m 2 g 1. Növényi hulladékból készült bioszenek Dióhéj alapú bioszenek Mukome et al 2013 tanulmányozta a magas hımérsékleten (900 C o ) pirolizált (elgázosított) dióhéjból gyártott bioszén fizikai és kémiai tulajdonságait. Az általa vizsgált dióhéj alapú bioszén hamutartalma (46.6 wt.%), felszíni felülete (BET 227,1 m 2 /g) és H/C aránya (0.22) nagyobb, mint a vizsgált faalapú bioszeneké. Ugyanakkor a dióhéj alapú bioszén ph-ja 9.7, és az ennek megfelelı bázikussága 11.7 meq/g, ami egy egységgel nagyobb, mint az általa vizsgált faalapú bioszeneké. A vizsgálatok szerint a diohéj bioszén alkáli fémtartalma, valamint a tápanyagtartalma, különösen a P (0.64%) és K (9.32%). További elemtartalma megkülönbözteti a dióhéjbıl készült bioszeneket a faalapú bioszenektıl: C: 55.3%, N: 0.47%, H: 0.89%, O: 1.6% S: 940 mg/kg, Fe: 1981 mg/kg. Ennek megfelelıen, kation-cserélı képessége (CEC) 33.4 cmol/kg, a C/N arány pedig 117.7. A dióhéjból készült bioszén felszíne lemezes szerkezető és a koromrészecskéket tartalmaz, melynek köszönhetıen nagy felszíni felülettel rendelkezik. Rizsszalma alapú bioszén Weixiang Wu et al (2012) különbözı hımérsékleten gyártott rizsszalma alapú bioszén kémiai tulajdonságait vizsgálta, különös tekintettel a bioszén talajjavító és termésnövelı hatására. A rizsszalma bioszén hamutartalma nagyobb, a Keiluweit M et al, 2010 által vizsgált fő alapú (<20%) és fa alapú (2-8%) bioszenekhez képest. A nagy hamutartalom, a rizsszalma nagy Si tartalmának tulajdonítható, más növényi eredető bioszenekhez képest. A rizsszalma alapú bioszén nagy hamutartalmának köszönhetıen tápanyagokat juttat a talajba. Weixiang Wu et al (2012) szerint, a pirolízis hımérséklet növekedésével a rizsszalma alapú bioszén széntartalma nı, míg a H és O tartalom csökken, ami a H/C és O/C arány fokozatos csökkenéséhez vezetett a bioszénben. A H/C és O/C arány csökkenése a hımérséklet függvényében a fokozatos dehidrálási és dekarboxilálási reakcióknak köszönhetı, elıjelezve az aromás győrős szerkezetek kialakulását. A rizsszalma alapú bioszén N tartalma nıtt 300C o és 400C o között, majd ezt követıen lecsökkent. A pirolízis hımérséklet növekedésével változott a különbözı elemek koncentrációja is a bioszénben, hasonlóan Keiluweit et al (2010), fenyıforgácsra, réti perje szalmára, valamint Bonelli et al (2003) mogyoró- és földimogyoróhéjra vonatkozó észrevételeihez. A rizsszalma bioszén ph-ja, tápanyagtartalma és kationcserélı képessége (CEC) nagyobb, mint más szerves anyag alapú, például a zöldhulladék, fahulladék (Chan KY et al, 2007) bioszéné. Ennek köszönhetıen a rizsszalma alapú bioszén talajba keverve tápanyagokat visz és köt meg a talajban. A nagy ph-nak és bázikusságának köszönhetıen semlegesíti a talaj savas kémhatását és növeli a talaj ph-ját, ezáltal tovább csökkenti a kicserélhetı Al mennyiséget a talajban, csökkentve az esetlege toxikus hatást a talajban (Van
Zwieten L et al, 2010). A nagy CEC elısegíti a növények számára felvehetı tápanyagok megkötését a talajban. Weixiang Wu et al (2012) észrevette, hogy a pirolízis hımérséklet 400 C o fölé növekedésével a rizsszalma alapú bioszén tápanyagtartalma, kation-cserélı képessége, növények által felvehetı P és kation tartalma csökkent, míg bázikussága és az aromás szerkezetek mennyisége nıtt. Ezért a 400 C o on gyártott rizsszalma bioszén a legalkalmasabb talajjavításra, míg a hımérséklet növekedésével a rizsszalma bioszén nehezen bonthatóvá válik. Egyéb szerves hulladékból készült bioszenek Marhatrágya alapú bioszenek: A trágya alapú bioszenekhez hasonlóan, a marhatrágya alapú bioszenek C és N tartalma kisebb a növényi alapú bioszenekhez képest (Gaskin et al. 2008), ugyanakkor Singh et al, 2010 szerint, a pirolízis hımérséklet növekedésével, a marhatrágya bioszén esetén a C és N tartalom tovább csökken. Ugyanakkor, fıleg az alacsony hımérsékleten gyártott trágya alapú bioszenek, nagy arányban tartalmaznak alifás C-t és csak kis mértékben aromás C-t (McBeath and Smemik 2009). Ezért és fıleg a nagy tápanyagtartalom miatt, a trágya alapú bioszenek mineralizálódnak és gyorsabban teszik szabaddá a tápanyagokat a talajban, mint a növény alapú bioszenek, amelyek nagy mennyiségben tartalmaznak kondenzált aromás szerkezeteket (Novak et al. 2009). Singh et al, 2010 szerint a trágya alapú bioszenek és konkrétan a marhatrágya alapú bioszén nagy koncentrációban tartalmaz foszfort, ugyanis a növények által felvehetı foszfor koncentráció az összes foszfortartalom több mint 30-56 %-a, tehát a marhatrágya alapú bioszenek jelentıs foszforforrást jelentenek a talajnak. Gaskin et al 2008- hoz hasonlóan, Singh et al, 2010, nagy koncentrációban mutatta ki a K, S és Mg jelenlétét a trágya alapú bioszénben, a növényi eredető bioszenekhez képest. A trágya alapú bioszén phja nagyobb a faalapú bioszénhez képest, ami az alkáli sók és elemek (Na, K, Ca, Mg) jelenlétét jelzi ebben a bioszénben. Singh et al, 2010 szerint a trágya alapú bioszenek elektromos vezetıképessége nagyon nagy, ami a vízoldható sók jelenlétének tulajdonítható, ugyanakkor a növényi bioszenekhez képest nagyobb kation-cserélı képessége az agyagásványok jelenlétének köszönhetı. Baromfitrágya alapú bioszenek: A baromfitrágya alapú bioszén, általában, baromfitrágyából és a baromfitartás során használt alomból készül, amely tartalmaz még főrészport, fanyesedéket, szalmát és egyéb szerves anyagokat, valamint tollat és szétszórt tápanyagokat. A baromfitrágya alapú bioszenek bizonyos mértékben különböznek a növényi hulladékból készült bioszenektıl. A baromfitrágyából készült bioszenek tápanyagtartalma, fıleg a nitrogén és foszfortartalom nagyobb, mint a növényi alapanyagból készült bioszeneké (Van Zwieten, 2009). Annak ellenére, hogy a pirolízist követıen a baromfitrágyából készült bioszén nitrogén tartalma kisebb, mint a más alapanyagból készült bioszeneké, a kezdeti anyag nagy tápanyagtartalma biztosítja a keletkezett bioszénben az összességében nagy tápanyagtartalmat (Gaskin et al, 2008). Az alacsony hımérséklető pirolízissel (400 C o ) keletkezett baromfitrágya alapú
bioszén kation-cserélı képessége (CEC) általában sokkal nagyobb, mint a hasonló hımérsékleten gyártott mogyoróhéj és fenyıforgácsból készült bioszéné (Gaskin et al, 2008). Lima et al, 2009 szerint a baromfitrágya erıteljesebben adszorbeál és nyel el fémionokat a növény alapú bioszenekhez képest. Das et al 2008 vizsgálatai szerint a baromfi trágya alapú bioszén hamutartalma 26%, ami nagyobb, mint például a fenyıforgács alapú bioszén hamutartalma (2%). A nagy hamutartalomnak köszönhetıen a baromfitrágya bioszén alkalmas savanyú talajok kémhatásának semlegesítésére. Das et al 2008 vizsgálatai kimutatták, hogy a baromfitrágya alapú bioszén széntartalma kisebb (62%), mint a fenyıforgács alapú bioszéné (84%). Kommunális szennyvíziszap alapú bioszenek Mustafa K. Hossain et al. 2011 kísérletei alapján a kommunális szennyvíziszapból alacsony hımérsékleten (300 C o - 400 C o ) pirolízissel gyártott bioszén savas kémhatású, míg a magas hımérsékleten (700 C o ) gyártott bioszén bázikus. A kommunális szennyvíziszap bioszénnek N, P, K és mikrotápanyag tartalma van. Mustafa K. Hossain et al. 2011 szerint a kommunális szennyvíziszapból gyártott bioszén N tartalma, különösen a növények által felvehetı N tartalma, nagyon kicsi és a hımérséklet növekedésével tovább csökken, míg a mikrotápanyagok (Ca, Fe, Mg, S, Cu és Zn) koncentrációja (összes) nı a hımérséklettel. A szennyvíziszapban megtalálható nehézfémek (Zn, Pb, Ni és Cd) többnyire feldúsulnak a bioszénben a hımérséklet növekedésével, ami talajra hasznosítás esetén kockázatot jelent a fémek növényekben történı bioakkumulációja miatt. Egyes elemek esetén azonban a növények által felvehetı elemtartalom lecsökkent a pirolízis hımérséklet növekedésével (Mustafa K. Hossain et al. 2011). Hwang et al. 2007 kioldási kísérletei szerint az 500 C o -on pirolizált szennyvíziszapból gyártott bioszén csurgaléka sokkal kevesebb kioldott fémet tartalmazott, a bioszénben mért fémtartalomhoz vagy az eredeti szennyvíziszap alapanyagban mérthez képest. Ugyanakkor, A. Mendez et al, 2012 rámutattak arra, hogy a bioszén, a pirolízis hatására csökkenti a talajban a növények által felvehetı fémtartalmat (Ni, Zn, Cd and Pb), ezért a bioszénnel kezelt talajok növény által felvehetı fémtartalma kisebb a szennyvíziszappal kezelt talajokhoz képest. Papírgyártási szennyvíziszap alapú bioszenek Méndez et al, 2014 vizsgálta a cellulóz rostokban gazdag, nagy karbonát és agyagásvány tartalommal rendelkezı papírgyártási szennyvíziszapból pirolízissel, 300 C o és 500 C o -on gyártott bioszén tulajdonságait és a bioszén alkalmasságát nehézfémekkel (Ni 2+ ) szennyezett talaj remediációjára. A pirolízis hatására, a hımérséklet növekedésével a szennyvíziszap alapú bioszén ph-ja a közel semlegesrıl bázikusra nıtt, ami a karbonátoknak köszönhetı (A. Méndez et al, 2009). Ugyanakkor a hımérséklet növekedésével a bioszén elektromos vezetıképessége, ami az összes oldott sómennyiség függvénye, lassan lecsökkent, összhangban további kutatók észrevételeivel (M.K. Hossain et al, 2011). A. Méndez et al, 2014 szerint a papírgyártási szennyvíziszapból készült bioszén kation-cserélı képessége (CEC) lecsökkent a hımérséklet növekedésével, míg a toxikus fémek koncentrációja (Cu, Ni, Cd és Pb) nıtt a hımérséklettel, a hamutartalom növekedésének köszönhetıen, bár a Zn koncentráció csökkent a hımérséklettel.
Cukornád bagassz alapú bioszenek Mandu Inyang et al, 2010, az anaerob rothasztás hatását vizsgálta, cukornád bagasszból, pirolízissel gyártott bioszén fizikai-kémiai tulajdonságaira és talajjavító adalékként. Mandu Inyang et al, 2010 szerint, a cukornád bagassz anaerob rothasztása után gyártott bioszén ph-ja nagyobb (ph: 10.9), mint az elızetes rothasztás nélkül cukornád bagasszból gyártott bioszéné (ph: 7.7), ami annak köszönhetı, hogy az aerob rothasztás során, a keletkezett hulladékban feldúsulnak a nehezen bontható (Pb, Cd, Zn, Cr, Cu, Ni) és a kicserélhetı kationok (Ca, Mg, Na) (Gu and Wong, 2004; Hanay et al., 2008). Mandu Inyang et al, 2010, mérései alapján az anaerob rothasztás után gyártott cukornád bagassz bioszén felületi fesztültsége nagyobb (-61.7 mv) volt a rothasztás nélkülihez képest (- 28.1 mv), továbbá a rothasztás után gyártott bioszén fajlagos felszíne nagyobb (18 m 2 /g), mint a rothasztás nélküli bioszéné (14 m 2 /g). Mivel a ph, a felületi töltés és a fajlagos felszín együttesen befolyásolják egy anyag kölcsönhatását valamilyen vegyi anyaggal, különös tekintettel a fém kationokra, a rothasztás utáni bioszén alkalmasabb fémek megkötésére, mint a rothasztás nélküli. Mindkét bioszén esetén a Mandu Inyang et al, 2010 által mért kation- (CEC) és anion (AEC) kicserélı-képesség, arra utal, hogy talajra hasznosítva javítaná a talaj ioncserélı és tápanyagmegkötı képességét. Ennek ellenére, a rothasztás utáni bioszén CEC (14.30 cmol/kg) és AEC (11.19 cmol/kg) értéke nagyobb, mint a rothasztás nélküli bioszén CEC (6.64 cmol/kg) és AEC (4.194 cmol/kg) értéke. Az anaerob rothasztás hatása a gyártott bioszénre a felszíni funkcionális csoportok alapján is megkülönböztethetı. Általában, a bioszénben kimutatható funkcionális csoportok jelenléte a pirolízis hımérséklet és körülmények függvénye (Chun et al., 2004). Mandu Inyang et al, 2010 vizsgálatai alapján a nem rothasztott cukornád bagassz alapú bioszén fenol tartalma nagy, míg a csak rothasztott cukornád bagassz alapú bioszén tartalmaz karbonil csoportot (O=C=O). Nem szokványos alapanyagból gyártott bioszenek: Fonalas algából készült bioszenek (tengeri hínár) Több fonalas algafajtából (édesvízi, sósvízi és tengeri) készült bioszén vizsgálata (Bird et al 2011) azt mutatta, hogy az alga alapú bioszenek széntartalma, fajlagos felszíne és kationcserélı képessége kicsi, de a ph-ja, hamutartalma, valamint a nitrogén és a kivonható tápanyagtartalma (P, K, Ca és Mg) nagy. Ezen bioszenek tulajdonságai inkább a baromfitrágyából készült bioszénhez hasonlítanak, mint a ligno-cellulóz alapúhoz. Ez azt jelenti, hogy a baromfitrágyából gyártott bioszénhez hasonlóan, a makroalga bioszén tápanyagot szolgáltat a talaj, ezáltal a mezıgazdasági növények számára és különösen hasznos savanyú talajok esetén. Ezzel szemben, a makroalga alapú bioszenek a térfogat szempontjából kisebb szénmegkötı-képességgel (szén-dioxid elnyelés) rendelkeznek, mint a lignocellulóz alapúak. Egysejtő tengeri kovamoszatból (Tetraselmis chui) készült bioszenek
Grierson et al, 2011 vizsgálatai alapján, a T chui egysejtő tengeri kovamoszatból készült bioszén kationcserélı képessége és N tartalma nagy, míg a C:N arány kicsi. Grierson et al, 2011 kimutatta, hogy az egysejtő kovamoszatból gyártott bioszén az alapanyag széntartalmának 9%/wt-át stabilizálja a talajban, ami hozzájárul a légköri CO2 megkötéséhez a talajban. A T Chui alapú bioszén szerves szén koncentrációja (16%) jelzi a bioszénben hıbontás során még nem távozott vagy újra kialakult és a talajjal kölcsönhatásban lévı maradék illékony anyagok, valamint karbonátok és más potenciálisan bioaktív vegyületek jelenlétét. A T Chui bioszén nagyon bázikus (ph:12), ezért alkalmas savanyú talajok kezelésére és meszezésére, a hamuban kimutatott nagy CaO tartalma miatt. A T Chui bioszén C:N aránya (10:1), a szervetlen N mobilitását és kicserélhetıségét jelzi (Chan et al., 2007). Általában az algaalapú bioszenek kicserélhetı P és K kation koncentrációja nagy, míg a kalcium és magnézium kation koncentrációja közepes (6.4 and 1.2 cmol/kg). Összességében, az alga bioszén nagy kationcserélı képességének (200 cmol/kg) és ph-jának köszönhetıen elısegíti a tápanyagok talajban tartását és rendelkezésre bocsátását, valamint a ph stabilizálását, bioaktív talaj-adalékanyagként (Lehmann, 2007). A T. chui, mint tengeri mikroalga sós vízben nı, ezért talajra alkalmazás és remediáció esetén figyelembe kell venni a nátrium kationok jelenlétét a bioszénben. Hüvelyes növényekbıl készült bioszenek Yuan et al 2011 szójabab szalma, földimogyoró szalma, lóbab szalma, zöldborsó szalma, mung bab szalma alapanyagokból gyártott bioszén hatását vizsgálta savanyú talajra, összehasonlítva a hatást nem hüvelyes növényekbıl készült bioszén hatásával. Yuan et al 2011 vizsgálata alapján a hüvelyes növények szalmájából készült bioszén több bázikus kationt tartalmaz, mint a nem hüvelyes növényekbıl készült bioszén, ezért talajra alkalmazva csökkentette a talaj savanyúságát és javította a talaj termékenységét. Hivatkozások Bird, M. I.; Wurster, C. M.; de Paula Silva, P. H.; Bass, A. M.; de Nys, R., Bonelli PR, Cerrella EG, Cukierman AL. 2003 Slow pyrolysis of nutshells: characterization of derived chars and of process kinetics. Energ Source 25:767-78. Bonelli, P.R., Cerrella, E.G. & Cukierman, A.L. (2003). Slow pyrolysis of nutshells: Characterization of derived chars and of process kinetics. Energy Sources, Vol. 25, No.8, (Jun 2003), pp. (767-778), ISSN 0090-8312. Chan, K. Y., Zwieten, L. V., Meszaros, I., Downie, A., Joseph, S., 2007. Agronomic values of greenwaste biochar as a soil amendment. Australian J. Soil Res. 45, 629-634 Chun, Y., Sheng, G.Y., Chiou, C.T., Xing, B.S., 2004. Compositions and sorptive properties of crop residue-derived chars. Environmental Science & Technology 38, 4649 4655.
Darmstadt, H.; Pantea, D.; Su mmchen, L.; Roland, U.; Kaliaguine, S.; Roy, C. 2000. Surface and bulk chemistry of charcoal obtained by vacuum pyrolysis of bark: influence of feedstock moisture content. J. Anal. Appl. Pyrolysis, 53, 1 17. Das, K. C., Garcia Perez M., Bibens B., and Melear N. 2008. Slow pyrolysis of poultry litter and pine woody biomass: Impact of chars and bio oils on microbial growth. Journal of Environmental Science and Health Part A Toxic/hazardous Substances & Environmental Engineering, Volume 43(7), p.714 724. EBC, 2012. European Biochar Certificate Guidelines for a Sustainable Production of Biochar. European Biochar Foundation, Arbaz, Switzerland, http://www.europeanbiochar.org/biochar/media/doc/ebc-guidelines.pdf, Version 4.8 of 13 th December 2013 (accessed on 25.11.14). Fornes, F., et al., 2014. Analysis of two biochars and one hydrochar from different feedstock: focus set on environmental, nutritional and horticultural considerations, Journal of Cleaner Production, http://dx.doi.org/10.1016/j.jclepro.2014.08.057 Gaskin, J.W., C. Stiener, K. Harris, K.C. Das, and B. Bibens. 2008. Effect of low temperature pyrolysis conditions on biochar for agricultural use. Trans ASABE. 52:2061-2069. Grierson Scott; Strezov Vladimir; Shah Pushan 2011. Properties of oil and char derived from slow pyrolysis of Tetraselmis chui, Bioresource technology, Vol. 102, No. 17, p.8232-8240 10.1016/j.biortech.2011.06.010 Gu, X.Y., Wong, J.W.C., 2004. Identification of inhibitory substances affecting bioleaching of heavy metals from anaerobically digested sewage sludge. Environmental Science & Technology 38, 2934 2939. Hanay, O., Hasar, H., Kocer, N.N., Aslan, S., 2008. Evaluation for agricultural usage with speciation of heavy metals in a municipal sewage sludge. B. Environ. Contam. Toxicol. 81 (1), 42 46 Hwang I.H., Ouchi Y., Matsuto T. (2007) Characteristics of leachate from pyrolysis residue of sewage sludge, Chemosphere 68, 1913 1919. Kabata-Pendias, A., 2011. Trace Elements in Soils and Plants, fourth ed. CRC Press, Taylor & Francis Group, Boca Raton. Keiluweit, M.; Nico, P. S.; Johnson, M. G.; Kleber, M. 2010. Dynamic molecular structure of plant biomass-derived black carbon (biochar). Environ. Sci. Technol. 44, 1247 1253. Kookana, R. S.; Sarmah, A. K.; Van Zwieten, L.; Krull, E.; Singh, B. 2011. Chapter 3: Biochar Application to Soil: Agronomic and Environmental Benefits and Unintended Consequences. In Advances in Agronomy; Donald, L. S., Ed.; Academic Press: San Diego, CA; Vol. 112, pp 103 143. Lehmann, J., 2007. Bio-energy in the black. Frontiers in Ecology and the Environment 5 (7), 381 387.
Lima, Isabel, Akwasi A. Boateng, and K. Thomas Klasson 2009. Pyrolysis of Broiler Manure: Char and Product Gas Characterization. Ind. Eng. Chem. Res. 2009, 48, 1292 1297. Mandu Inyang, Bin Gao, Pratap Pullammanappallil, Wenchuan Ding, Andrew R. Zimmerman. 2010 Biochar from anaerobically digested sugarcane bagasse, Bioresource Technology 101, 8868 8872 McBeath AV, Smemik RJ (2009) Variation in the degree of aromatic condensation of chars. Organic Geochemistry 40, 1161-1168. doi:10.1016/j.orggeochem.2009.09.006 Méndez A., Gómez A., Paz-Ferreiro J., Gascó G. (2012) Effects of sewage sludge biochar on plant metal availability after application to a Mediterranean soil, Chemosphere 89, 1354 1359. Mukome, F.N.D., Zhang, X., Silva, L.C.R., Six, J., Parikh, S.J., 2013. Use of Chemical and Physical Characteristics To Investigate Trends in Biochar Feedstocks, J. Agric. Food Chem., 2013, 61 (9), pp 2196 2204 http://dx.doi.org/10.1021/jf3049142. Mustafa K. Hossain, Vladimir Strezov, K. Yin Chan, Artur Ziolkowski, Peter F. Nelson (2011) Influence of pyrolysis temperature on production and nutrient properties of wastewater sludge biochar, Journal of Environmental Management 92, 223-228 Nelissen, V., Saha, B.K., Ruysschaert, G., Boeckx, P., 2014. Effect of different biochar and fertilizer types on N 2 O and NO emissions. Soil Biol. Biochem. 70, 244 255. Novak JM, Lima I, Xing B, Gaskin JW, Steiner C, Das KC, Ahmedna M, Rehrah D, Watts DW, Busscher W J, Schomberg H. 2009. Characterization of designer biochar produced at different temperatures and their effects on a loamy sand. Annals of Environmental Science 3, 195-206. Singh, Balwant; Singh, Bhupinder Pal; Cowie, Annette L. 2010, Characterisation and evaluation of biochars for their application as a soil amendment. Australian Journal of Soil Research, Agricultural industry; Earth sciences 2010 CSIRO Publishing ISSN: 0004-9573, Volume: 48, Issue: 6-7 Stevenson, F. J.; Cole, M. A. 1999 Cycles of Soil Carbon, Nitrogen, Phosphorus, Sulfur, Micronutrients; Wiley: New York. Van Zwieten L, Kimber S, Morris S, Chan KY, Downie A, Rust J, Joseph S, Cowie A 2010. Effects of biochar from slow pyrolysis of papermill waste on agronomic performance and soil fertility. Plant Soil 327:235-246 Victoria Nelissen, Greet Ruysschaert, Delphine Manka Abusi, Tommy D Hose, Kristof De Beuf, Bashar Al-Barri, Wim Cornelis, Pascal Boeckx, 2015. Impact of a woody biochar on properties of a sandy loam soil andspring barley during a two-year field experimentvictoria, Europ. J. Agronomy 62, 65 78
Weixiang Wu, Min Yang, Qibo Feng, Kim McGrouther, Hailong Wang, Haohao Lu, Yingxu Chen, 2012 Chemical characterization of rice straw-derived biochar for soil amendment, Biomass and Bioenergy 47, 268-276 Yuan, J.-H.; Xu, R.-K.; Wang, N.; Li, J.-Y., 2011 Amendment of acid soils with crop residues and biochars. Pedosphere 21, (3), 302-308. Készítette: Vaszita Emese (BME-ABÉT)