Cigány állam Spiró víziójában 2009. May 26. Magyarországon bevezetik a kamatyadót, majd polgárháború tör ki, elszakad az országtól Békés megye, ahol megalakítják a cigány államot, a parlamentáris anarchiát felváltja a kommunista királyság - Spiró György új regényében ez a közeljövõnk. Interjú az érettségi kapcsán újra magyargyalázással" vádolt íróval. Amikor az interjút megbeszéltük, azt mondta, hogy a kutyát nem érdekelte volna az új regénye, ha nincs az érettségi botrány. Fura ezt hallani egy ismert, Kossuth-díjas írótól, akinek például nemrég a Fogság címû regénye sokáig vezette a sikerlistákat. Miért gondolja, hogy botrány nélkül nem érdekelte volna az embereket az új Spiró-regény? Tapasztalat. Tavalyelõtt megjelent egy regényem, a Messiások, nem tudnak róla az emberek, hogy egyáltalán létezik. Holott már a Fogság után adták ki. "Ilyen botrányokat lehet szítani" (fotó: Gáti András - FN) Az érettségi botrány arról szólt, hogy a választható tételek közé bekerült egy interjúrészlet öntõl az olvasási szokásokról. Egyes jobboldali lapok és a Jobbik szerint ön évtizedes rutinnal gyalázza a magyarságot". Nem az interjúrészlettel volt a legnagyobb bajuk, hanem a személyével, gondolkodásmódjával.
Fõleg egy nyolcvanas években megjelent verséért kritizálták. Az új regényének marketing szempontból biztos jól jött a hírverés, de ezeket a támadásokat nyilván kezelnie kellett. Hogy fogadta mindezt? Nem vágytam ilyen hírverésre, és nem a kiadó tervezte be. Mindegy, meg szoktam kapni. Ez már 23 éve megy, azóta gyaláznak bizonyos körök. Nem én gyalázkodom, hanem õk gyaláznak engem, valóban évtizedek óta. Nem a verssel kezdték, hanem Az Ikszek címû regényemmel. 86-ban lettem számûzve az irodalomból és a magyarságomból, azóta rendszeres idõközönként felújítják a támadást. Viszont nincs egyedül. Bíró Zoltán az önt bíráló írásában Esterházy Pétert, Kertész Imrét, Nádas Pétert is megnevezi, mint olyanokat, akiknek a lényeg az, hogy ne legyen közük ahhoz a néphez, amelynek a kenyerét eszik" Jelenleg négy mai magyar tárgyú és egy történelmi darabom fut csak Budapesten egyszerre, három mai tárgyú fut vidéken, ezek közül három darabom jóval túljár a századik elõadáson. Sok-sok tízezer ember vesz jegyet a mai magyar társadalomból vett történeteimre, az általam megírt mai magyar karakterekre. Az a sok-sok tízezer ember nem a nép része? Miért nem? A könyveimet sok tízezren veszik meg, az egyik könyvemben csak mai tárgyú novellák olvashatók. Az tartozik a néphez, aki nem jár színházba, és nem olvas könyvet? Miért? Rengeteg író-olvasó találkozóra hívnak az ország minden sarkába, tele vannak a termek. Ugyan kikkel vannak tele? Nem a néppel? Élõsködöm, én, aki 1978 óta nem kaptam magyar ösztöndíjat, sõt nem is folyamodtam érte? Egyelõre nem tiltanak be, az éppen nem dívik, de ilyen botrányokat lehet szítani. Ha meggondolom, hogy miket írtak a magyar írók, mondjuk Babits, Móricz Zsigmond, Kosztolányi Az akkori társadalom legégetõbb problémáiról beszéltek. Õk is megkapták a magukét. Az új könyv, a Feleségregény 2030 körül, Magyarországon játszódik. Miközben részleteiben nevetünk a szatirikus, groteszk jeleneteken, párbeszédeken, összességében nagyon nyomasztó az a negatív utópia, amit leír. Nekem úgy tûnt, hogy ez egy dühös regény. Dühbõl írta? Nem éreztem magam dühösebbnek a könyv írása alatt, mint máskor. Amint újra nekikezdtem naponta, minden magánérzelem automatikusan kiment belõlem. Ez ugyanis munka és szakma. Dühbõl semmit sem lehet írni, különösen nem lehet megformálni egy regényt. Azt strukturálni kell, át kell gondolni, hosszú és nehéz alkotómunka az ilyen, és mindvégig minden pillanatban észnél kell lenni. Ha valaki dühös, akkor biztosan nem tudja az egész
ívet végigvinni, és csupa hülyeséget körmöl. Az írási folyamatban tehát nem volt dühös, de mint a jelent vizsgáló értelmiségi, azért sokszor hallatja hangját más formában tévében, újságokban arról, hogy rossz felé mennek a dolgok az országban. Nem errõl szól a regény is? Amikor megkérdeznek a tévében, állampolgárként fejtem ki a véleményemet, magánemberként õrjönghetek, rajonghatok, magánügy. Mûalkotás létrehozása közben azonban soha nem voltam dühös, ugyanis elvileg lehetetlen. Az érettségi kapcsán most ismét, sokadszor elõráncigált versemben sem düh munkál, dehogy. A forma: az Ady-hangulat, az Ady-motívum, az igen. A regényekben, a drámákban soha nem a szerzõ a dühös, hanem az egyes szereplõk, a szerzõ az õ érzelmeiket köteles formába önteni. Az a mesélõ például, aki 20 év múlva meséli el a Feleségverseny történetét, nem én vagyok, nem is lehetek én, aki akkor már nem fogok élni, az õ szempontja nem lehet az enyém. Õ egy kommunisztikus királyságból beszél vissza, és ráadásul erõsen cenzúrázták, neki kötelessége a demokráciát pocskondiázni. Ezt hívják egy mû narratívájának. A mulatságosnak szánt víziók formába öntéséért keményen meg kell dolgozni, és munka közben az ember nem dühöng, hanem arra koncentrál, hogy létre kell hoznia a szereplõket, a cselekményt, a látomásokat. Dühbõl az ember cikket ír, amely ráadásul egy regénynél, drámánál vagy versnél sokkal több emberhez eljut. Minél dühösebb a szerzõ, annál inkább rezonálnak rá. Csakhogy én ezt a mûfajt rendkívül ritkán mûveltem. "A szegénység elleni harc átalakult a szegények elleni harccá" (fotó: Gáti András - FN) A regény mégiscsak a mai magyar állapotok görbe tükre, nem? Ebben egyetértünk, nagyon görbe tükör. Az ember abból indul ki, amit a saját bõrén érzékel, csak aztán felnagyítja, eltorzítja, hogy láthatóbb legyen. Ez a mûvészi cél.
A Feleségversenyben az ország túl van egy polgárháborún, amelyhez a cigánykérdés vezetett, s amelynek a végén elcsatolnak egy részt az országból Romanisztánnak. Nemrégiben a tévében, a mai Magyarország realitásáról beszélve, szintén polgárháborút vizionált a cigány-magyar együttélés kapcsán. Lehet, hogy nem is olyan nagy túlzásokkal élt írás közben? Azt mondtam, hogy nagyon nem jó, ami itt folyik. Az, amit a magyar szegényekkel, köztük a cigányokkal mûvelnek, az katasztrófa. Nem lehet milliókat kirekeszteni egy nemzetállamból, csak azért, mert szegények. A regényben azt írja az elbeszélõ, hogy a szegénység elleni harc átalakult a szegények elleni harccá. Igen, már ma is látjuk ennek jeleit, és kénytelen voltam ezt a mondatot a magam mondataként elmondani a tévében. A szegénységbõl fakadó elégedetlenség eltussolására etnicizálják a feszültséget, ezt nem mondtam el a tévében. Ez az, amit nem szabad megengedni. Azért írtam a regénybeli víziót, azért túloztam el mindent, hogy figyelmeztessek: ha nem vigyázunk, még nagyobb bajba jutunk. Féltem a magyarságot, féltem a békét és mindazokat, akik magyarként élnek és élni fognak. Nem szabad eljutni odáig, ameddig a volt Jugoszláviában eljutottak. Egy kicsi nemzetállam, amelyet nem túl barátságos szomszédok vesznek körül, nem engedhet meg magának etnikai és mély társadalmi ellentéteket. Mint mondta, azért választotta ezt a formát, a jövõben játszódó szatírát, hogy véletlenül se legyen aktuálpolitikai áthallás a regényben. Én mégis egyfolytában ezt éreztem. A regénybéli Kossuth téri tüntetõk alig különböznek a 2006-os Kossuth-tériektõl. Járt kint, onnan mintázta ezeket a figurákat? Nem voltam kint, a tüntetéseket kitaláltam. Ha elolvassa a sokkal régebben írt regényeimet, ugyanilyen tüntetéseket írtam le bennük, például a XIX. századi Párizsban, ahol ugye nem járhattam... A Feleségversenyben az is benne van, hogy a gyerekkocsiért külön fizetnek egy tüntetés szervezõi. A múlt héten azt látom a híradókban, hogy babakocsival tüntetnek valakik. Azt hittem, megüt a guta, én ezt már két éve kitaláltam. Amikor a regényen dolgoztam, még nem volt szó arról, hogy leállhat a metróépítés Nem jó, ha egy-egy abszurd ötletem bejön, nagyon nem örülök. Azért vannak benne az igen furcsa víziók, mert nem realista mûnek szántam. Egyébként nem két éve, jóval korábban voltam már tüntetéseken, és tudom, milyenek. Mind ugyanolyan. A regény fõszereplõje, családja például pénzt kap a tüntetésen való részvételért. Képzelje, a XIX. században is kaptak pénzt a tüntetõk, amikor korteskedés folyt, remek drámát írt éppen errõl Nagy Ignác és Nusic, Caragiale és Chalupka, ez magyar és kelet-európai hagyomány egyszerre. Az is magyar hagyomány, hogy jönnek emberek, akik elmagyarázzák, hogy Jézus miért volt magyar?
Ilyesmit is állandóan hirdetnek egész Kelet-Európában, sõt Nyugaton és Amerikában is. Jelentõs irodalma van annak, hogy Jézus perzsa volt, ugor volt, iráni volt, spanyol volt... Legutóbb egy horvát hölgytõl hallottam, hogy szláv volt. Gondolnak mindenfélét az emberek, nem csoda, ha a szereplõim is gondolnak ilyeneket. C-PRESS - FN.hu