1 A Kockázatkezelési Terv Összefoglalója Hatóanyag/hatóanyagcsoport biszfoszfonátok (klodronsav, pamidronsav, alendronsav, rizedronsav és kombinációik kolekalciferollal, és kalciummal vagy anélkül) ATC M05BA02, M05BA03, M05BA04, M05BA7, M05BB03, M05BB05 Érintett készítmény(ek) Magyarországon Alendronat-ratiopharm 70 mg tabletta (MAH: ratiopharm Hungária Kft., OGYI-T-10401), Alendronat Pliva 70 mg tabletta (MAH: Teva Magyarország Zrt., OGYI-T-20438), Dronavic 70 mg tabletta (MAH: Teva Magyarország Zrt., OGYI-T-21124), Trabecan-Teva 70 mg tabletta (MAH: Teva Magyarország Zrt., OGYI-T-10612), Trabecan Duo Teva tabletta és lágy kapszula (MAH: Teva Magyarország Zrt., OGYI-T- 21240). A vonatkozó Kockázatkezelési Terv TEVA EU-RMP for Bisphosphonates A vonatkozó Kockázatkezelési Terv v1.1 verziója A vonatkozó Kockázatkezelési Terv 2011. július 31. adatzárási időpontja A vonatkozó Kockázatkezelési Terv kiadási 2012. február 21. dátuma A vonatkozó Kockázatkezelési Terv 5. fejezet fejezete/modulja A vonatkozó Kockázatkezelési Terv oldalai 46-47. A vonatkozó Kockázatkezelési Terv 2012. február 21. elfogadási dátuma az EU-ban Benyújtó: Megyaszai Tamás, gyógyszerbiztonsági felelős Teva Gyógyszergyár Zrt. Központi Gyógyszerbiztonsági Osztály Dátum: 2013. január 22.
Biszfoszfonátok 2 1. JELENTŐS AZONOSÍTOTT KOCKÁZATOK Az állkapocs csontelhalása (oszteonekrózisa) Alapvető információk: Az állkapocs általában foghúzáshoz és/vagy helyi fertőzéshez társult csontelhalásáról számoltak be olyan daganatos betegeknél, akik főleg intravénásan alkalmazott biszfoszfonátot is tartalmazó kezelésben részesültek. E betegek közül sokan kemoterápiát és kortikoszteroidokat is kaptak. Az állkapocs csontelhalásáról szájon át adható biszfoszfonátokkal kezelt csontritkulásos betegeknél is beszámoltak. Az állkapocs oszteonekrózis lehetséges kialakulásának egyénenkénti értékelésekor az alábbi kockázati tényezőket kell figyelembe venni: a biszfoszfonát hatásfoka (legnagyobb a zoledronsav esetében), adagolás módja (lásd feljebb) és az összes alkalmazott adag, daganat, kemoterápia, radioterápia, kortikoszteroid-kezelés, dohányzás, fogbetegség a kórelőzményben, elhanyagolt szájhigiénia, periodontalis betegség, invazív fogászati beavatkozás és rosszul illeszkedő protézis. A szájon át adható biszfoszfonátokkal történő kezelés előtt mérlegelni kell a fogorvosi vizsgálat és a megfelelő fogászati beavatkozás szükségességét az elhanyagolt fogászati állapotú betegeknél. A kezelés alatt az invazív fogászati beavatkozások lehetőség szerint kerülendők. Azoknál a betegeknél, akiknél a biszfoszfonát-kezelés alatt állkapocs oszteonekrózis alakul ki, a szájsebészeti beavatkozás ronthatja az állapotot. Nincs adat arra vonatkozóan, hogy amennyiben fogászati beavatkozásra van szükség, a biszfoszfonát-kezelés megszakítása csökkenti-e az állkapocs oszteonekrózis kockázatát. Az Ön számára lényeges információk és tennivalók: - tájékoztassa kezelőorvosát, még a terápia megkezdése előtt, vagy a terápia kezdete után a lehető leghamarabb az Ön fogászati állapotáról (jelentősebb fogászati
Alacsony kálciumszint (Hipokalcémia) probléma, ínygyulladás) és kezeléseiről. - a gyógyszeres kezelés alatt végig szenteljen kiemelt figyelmet a megfelelő szájhigiénia betartására. - vegyen részt rendszeresen fogászati ellenőrzésen. - azonnal számoljon be minden szájban jelentkező tünetről, mint pl. mozgó fog, fájdalom vagy duzzanat. Alapvető információk: A fennálló hipokalcémia tünetei lehetnek a fájdalmas végtagi izomgörcsök, fonákérzések, ritán idegrendszeri elváltozások. A biszfoszfonát-kezelés megkezdése előtt a hipkalcémiát rendezni kell. Az ásványi anyagok hasznosulását érintő egyéb betegségeket (pl. D-vitamin hiány és mellékpajzsmirigy-alulműködés - hipoparatireózis) is hatékonyan kezelni kell. A szérum kalciumszintjét és a hipokalcémia tüneteit a biszfoszfonát-terápia ideje alatt rendszeresen ellenőrizni kell. A biszfoszfonátok pozitív hatásának következtében a csontok ásványi tartalma nő, ezért kisebb, tünetmentes szérum kalcium- és foszfátszint csökkenés előfordulhat, különösen azoknál a betegeknél, akiknél glükokortikoidok szedése miatt alacsony a kalcium felszívódás mértéke. Ritka esetben a hipokalcémia tünetekkel is jár (l. fentebb), melyek esetenként súlyosak és gyakran olyan betegekben jelentkeznek, akik valamely hajlamosító tényezővel is rendelkeznek (pl. hipoparatireózis, D-vitamin hiány, kalciumfelszívódási zavarok). A megfelelő kalcium és D-vitamin bevitelt különösen fontos biztosítani azoknál a betegeknél, akik glükokortikoidokat is szednek. Az Ön számára lényeges információk és tennivalók: Amennyiben az alacsony vér-kálciumsiznt valamely tünetét (l. fentebb) érzékeli, azonnal forduljon kezelőorvosához. fontos, hogy a terápia előtt kezelőorvosa ismerje az Ön által szedett összes gyógyszert, így csökkentve az esetleges gyógyszerkölcsönhatások mértékét. 3 A nyelőcsőt érintő a mellékhatás- Alapvető információk:
nemkívánatos hatások bejelentések A szájon át adott biszfoszfonátok a tápcsatorna felső szakaszát borító nyálkahártya helyi irritációját okozhatják. Mivel fennáll a meglévő alapbetegség súlyosbodásának lehetősége, óvatosságot igényel a szájon át adott biszfoszfonátok adása olyan betegeknél, akik olyan, a tápcsatorna felső szakaszának fennálló betegségében szenvednek, mint például nyelési nehézségek, nyelőcsőbetegség, a gyomor- vagy a vékonybélnyálkahártya gyulladásos betegségei vagy fekélyek. Továbbá óvatosságot igényel a közelmúltban (egy éven belül) lezajlott súlyos gyomor-bélrendszeri megbetegedés, mint például gyomorfekély vagy aktív gyomor-bélrendszeri vérzés, illetve a pylorusplasztika kivételével a tápcsatorna felső szakaszán végzett műtéten átesettek esetén is. Azon betegek esetében, akikről ismert, hogy ún. Barrettnyelőcső-betegségben szenvednek, a gyógyszert felíró orvosnak egyedileg kell elbírálni a szájon át adott biszfoszfonátok előnyeit és lehetséges kockázatait. A szájon át adott biszfoszfonátokat szedő betegeknél olyan nyelőcsövet érintő mellékhatásokról számoltak be (melyek néha súlyosak voltak és kórházi kezelést igényeltek), mint például nyelőcső-gyulladás, nyelőcsőfekélyek vagy nyelőcső-eróziók, amelyeket ritkán a nyelőcső szűkülete követett. A súlyos nyelőcsövi mellékhatások kockázata fokozottabbnak tűnik azoknál a betegeknél, akik nem megfelelően szedik a biszfoszfonátokat és/vagy akik akkor is folytatják a biszfoszfonátok szedését, ha nyelőcső-irritációra utaló tüneteik jelentkeznek. Az Ön számára lényeges információk és tennivalók: Még a kezelés megkezdése előtt számoljon be kezelőorvosának az alábbiakról: - van e fennálló, a tápcsatorna felső szakaszát érintő betegsége, mint nyelési nehézségek, nyelőcsőbetegség, a gyomorvagy a vékonybél-nyálkahártya gyulladásos betegségei vagy fekélyek. - volt e a közelmúltban valamilyen gyomorbélrendszeri betegsége, mint például gyomorfekély vagy aktív gyomorbélrendszeri vérzés. - volt e a közelmúltban bármilyen, a tápcsatorna felső szakaszán végzett műtéte. Nagyon fontos, hogy a gyógyszert pontosan a felírt 4
Vesekárosodás / veseelégtelenség adagban, mindig ugyanakkor és ugyanazon a módon vegye be. Fokozottabb a nyelőcsövet érintő mellékhatások megjelenése akkor, ha Ön nem tartja be az alkalmazással kapcsolatos alábbi útmutatásokat: A gyomorba jutás elősegítésének érdekében, és ezáltal a lokális és nyelőcsövi irritáció / mellékhatások lehetőségének csökkentése érdekében A szájon át adott biszfoszfonátokat a reggeli felkeléskor, kizárólag egy teli pohár vízzel (legalább 200 ml) szabad bevenni. Kizárólag egészben szabad lenyelni a gyógyszert. A szájüreg és a garatnyálkahártya kifekélyesedésének veszélye miatt a gyógyszert nem szabad darabokra törni, szétrágni vagy hagyni a szájban feloldódni. A betegeknek nem szabad lefeküdniük a napi első étkezés előtt, ami a tabletta bevétele után legkorábban 30 perc múlva lehetséges. A gyógyszer bevétele után a betegeknek legalább 30 percig nem szabad lefeküdniük. A gyógyszert nem szabad az esti lefekvéskor vagy a reggeli felkelés előtt bevenni. Amennyiben Ön bármikor a nyelőcső-izgalommal kapcsolatos tüneteket vesz észre (nyelési nehézsgé, nyelőcsőfájdalom, szegycsonti fájdalom), azonnal hagyja abba a gyógyszer szedését és keresse fel kezelőorvosát, aki mérlegeli a terápia esetleges megszakítását, vagy befejezését. A szájon át adható biszfoszfonátok szedése nem javasolt olyan vesekárosodásban szenvedő betegeknek, akiknek a GFR-je (Glomeruláris Filtrációs Rátája) kisebb, mint 35 ml/perc. Amennyiben Önnek bármilyen típusú és súlyosságú vesekárosodása van, a készítmény alkalmazása előtt tájékoztassa erről kezelőorvosát. 5
6 2. JELENTŐS POTENCIÁLIS KOCKÁZATOK Atípusos combcsonttörések, a bejelentések szoros utánkövetése Alapvető információk: Biszfoszfonát-terápia mellett beszámoltak rendellenes (atípusos), a trochanter (tompor) síkja alatti és a combcsont szárát érintő törésekről, elsősorban oszteoporózis miatt hosszú távú kezelésben részesülő betegeknél. Ezek a harántirányú vagy rövid ferde törések a csombcsont mentén bárhol felléphetnek, közvetlenül a trochanter minor (kistompor) alatti szinttől közvetlenül a térdizületi kiszélesedés feletti szintig. Ezek a törések semmilyen vagy minimális behatás után lépnek fel, és a betegek egy része comb- vagy lágyékfájdalmat érez, amelyhez gyakran társulnak stressz-törések képalkotó vizsgálati jelei, több héttel vagy hónappal a teljes combcsont-törés megállapítása előtt. A törések gyakran kétoldaliak; ezért az ellenoldali csombcsontot is meg kell vizsgálni olyan biszfoszfonáttal kezelt betegeknél, akiknél combcsontszár-törés fordult elő. Ezen törések rossz gyógyulásáról is beszámoltak. Mérlegelendő a biszfoszfonát-terápia elhagyása olyan betegeknél, akiknél gyanítható az atípusos combcsont-törés, a beteg értékelésétől függően, egyéni előny/kockázat értékelés alapján. A biszfoszfonát-kezelés optimális időtartamát oszteoporózis esetén nem állapították meg. A folyamatos kezelés szükségességét az egyes betegeknél az adott biszfoszfonát előnyeinek és potenciális kockázatainak alapján rendszeres időközönként újra kell értékelni, különösen 5 éve vagy hosszabb ideje tartó alkalmazás után. Az Ön számára lényeges információk és tennivalók: Amennyiben Ön a terápia során bármilyen comb-, csípő- vagy lágyékfájdalmat tapasztal, haladéktalanul keresse föl kezelőorvosát, aki megteszi a szükséges lépéseket annak érdekében, hogy tisztázza, a combcsontot érintő hatásról van e szó. Fontos, hogy amennyiben Ön a fenti fájdalmakat érzékeli, helyezze magát olyan pozícióba, mellyel a combját további terhelésnek nem teszi ki.
7 Túlérzékenységi reakciók A szemet érintő nemkívánatos események A készítmények alklamazása során ritkán beszámoltak súlyos bőrreakciókról, köztük Stevens- Johnson szindrómáról és toxikus epidermális nekrolízisről. Amennyiben Ön bármilyen nyálkahártya-sérülésről panaszkodik, különösen az ajkak és a genitáliák körül, valamint elesettségről, lázról, torokfájásról panaszkodik, illetve testszerte kiütései jelentkeznek, melyek gyakran egybefolyók, s a bőr felső rétegének leválását eredményezik, úgy feltétlenül sürgős szakorvosi beavatkozásra van szükség, mivel e tünetek életveszélyesek is lehetnek. A biszfoszfonátok alkalmazásával kapcsolatban nagyon ritkán beszámoltak a szemet érintő egyes mellékhatásokról, mint kötőhártya-gyulladás, a szaruhártya gyulladása és más gyulladásos folyamatok. Legfontosabb tünetei ezeknek az irritáció, szemfájdalom, szemvörösség, homályos látás, fénykerülés, könnyezés. Amennyiben Ön a fenti tüneteket észleli, keresse föl kezelőorvosát, aki mérlegelheti a terápia felfüggesztését, vagy végleges megszakítását.
8 3. JELENTŐS HIÁNYZÓ INFORMÁCIÓK Alkalmazás terhesség és szoptatás során Alkalmazás 18 éves kor alatti betegeknél és a terhesség, illetve a szoptatás alatti esetleges alkalmazással kapcsolatos információk és a terhesség, illetve a speciális betegcsoportnál történő esetleges alkalmazással kapcsolatos információk Alkalmazása terhesség alatt A biszfoszfonátok terhességben nem adhatók. Terhes nőkön történő alkalmazásra nincs megfelelő adat. Állatkísérletek során nem tapasztaltak a terhességre, embrionális/magzati fejlődésre, illetve a születés utáni fejlődésre kifejtett közvetlen káros hatásokat. Alkalmazás szoptatás alatt Nem ismert, hogy a szájon át adható biszfoszfonátok (alendronát, rizedronát) kiválasztódnak-e az emberi anyatejbe. A készítmények szoptató nőknek nem adhatók. A szájon át adható biszfoszfonátok (alendronát, rizedronát) szedése 18 év alatti gyermekek számára nem javasolt gyermekgyógyászati oszteoporózisos állapotokban, a biztonságossági és hatásossági adatok hiányára való tekintettel, ugyanis a biszfoszfonátok alkalmazását csak kisszámú 18 év alatti, ún. oszteogenezis imperfectában szenvedő gyermeknél vizsgálták. Az eredmények nem elégségesek az oszteogenezis imperfectában szenvedő gyermekeknél való alkalmazás alátámasztására.