Koncepció a lánctartozások csökkentésére NGM munkaanyag

Koncepció a lánctartozások csökkentésére NGM munkaanyag Helyzetkép MMV véleményezés, további javaslatok Nincs semmi rendkívüli abban, hogy azok, akik munkahelyeket teremtenek, másoknak munkát adnak, sokat kereshetnek. Sőt, ez így van rendjén. De azok, akik a munkahelyek és a jólét tönkretételével teszik ugyanezt, erkölcsileg védhetetlenek. Ezért nem zárhatjuk ki gondolataink közül a társadalmi hasznosságot, a személyes érdemet és az igazságosságot. Orbán Viktor évértékelő beszéde 2010. február 5-én, részlet A megválaszolandó kérdés úgy hangzik: hogyan tudjuk a magyar gazdaságot a magyar emberek szolgálatába állítani. Az én válaszom a következő: rehabilitálni kell, vissza kell helyezni jogaiba a termelést. Ma a termelésnek Magyarországon nincs becsülete. Nem a termelés számít, hanem az, hogyan tudnak üzletelni a termelésről szóló papírokkal. Orbán Viktor évértékelő beszéde 2010. február 5-én, részlet Semmi jelét nem látom a kilábalásnak. Vállalkozni, munkát vállalni a főváros körzetében csak veszteséggel lehet. Már annyiért sem, amennyi a munkabért fedezze. Mindenhol azt hallom, hogy nagyságrendekkel alávállalnak a munkáknak. Az ez évi veszteségem jelen pillanatban három millió felett van. Egy hónapja nem tudok fizetni az embereknek. A festék üzletünk forgalma 65%-t csökkent. A saját gyerekünket kell elküldeni máshova dolgozni, mert nem bírjuk fizetni. A bevétel már a rezsire sem elég. Gy. Tamás, vállalkozó, 2011. 06. 12., e-mail levél Egyetértünk azzal a megállapítással, hogy a lánctartozás tömeges megjelenése egybeesik Draskovics Tibor pénzügyminisztersége alatt történt ÁFA kifizetés leállításával, mely véleményünk szerint a hazai építőipari szereplők esetében a morális gát átszakadását is jelentette. A helyzetet tovább rontotta Bajnai Gordon miniszterelnökké való kinevezése, aki köztudottan érintettje volt a közvéleményt felháborító, gazdák tömegeit tönkre tévő Hajdú- BÉT ügynek. Véleményünk szerint a politikai színtérről érkező hatások adtak bátorítást a gazdasági élet tisztességtelen szereplőinek arra, hogy következmények nélkül visszatarthassák az elvégzett munkák, szolgáltatások, beépített anyagok árát, ehhez az ügyvédi társadalom egyes tagjai jelentős segítséget nyújtottak számukra. Így alakulhattak ki azok a jogi bűvészkedéssel körbebástyázott technikák, melyek a tisztességtelen megrendelői körnek éveken keresztül extra jövedelmet biztosítottak, az igazságszolgáltatás útját pedig járhatatlanná tették a kiszolgáltatott vállalkozások számára. A társadalmat ért veszteség felbecsülhetetlen, hiszen álláshelyek tömegei szűntek meg, jó adófizetői morállal és kondíciókkal rendelkező vállalkozások mentek tönkre, vállalkozói vagyonok számolódtak fel. Véleményünk szerint az építőipari vállalkozások az elmúlt évek alatt kontra szelektálódtak, a tisztességes, érdemi munkát végző és fizikai munkásokat foglalkoztató vállalkozások nagy számban felszámolódtak, a cégbűvészek és fekete foglalkoztatók pedig egyre nagyobb arányban fedik le a piacot. A feketegazdaság térnyerésének következménye, hogy az általuk diktált, közterheket és egyéb céges költségeket nem tartalmazó vállalási árak lettek a meghatározók az állami megrendelések, közbeszerzések szintjén is. A közterheket és egyéb céges működési költségeket tartalmazó

árajánlatot adó vállalkozó labdába sem rúghat, így a túlélés, a napi megélhetésért folytatott küzdelem arra ösztönözheti, hogy feladva erkölcsi tartását ő is ügyeskedjen. Ezért nincs összhang a bejelentett és ténylegesen fizetett nettó bér között, hiszen a piacon elérhető alvállalkozói árak nem tartalmazzák a közterheket és a vállalkozói költségeket. (A közhiedelemmel ellentétben nem azért, hogy a bejelentett és ténylegesen fizetett bér közteher különbözetét a vállalkozó zsebre vágja) A társadalom kára, hogy tömegesen szűnnek meg bejelentett, hivatalos álláshelyek, így az állam jelentős járulék és adó befizetéstől esik el. A lánctartozás keletkezésével és felszámolásának megoldásával kapcsolatban különbséget kell tenni a fizetési szándékot illetően is; míg a megrendelői oldalon sok esetben rosszhiszeműség, illetve hazardírozás az ok, az alvállalkozói, szub-alvállalkozói, illetve beszállítói oldalon a kifizetetlen számlák, illetve a valós költségeket nem tartalmazó vállalási ár okozta likviditási hiány, az eddig felhalmozott vállalkozói és magánvagyon felszámolódása, hitelképesség megszűnése teszi lehetetlenné, hogy tartozásaikat ki tudják egyenlíteni. Erre a helyzetre mutat rá a januárban végzett, építőipari vállalkozások állapotát, kilátásait feltérképező felmérésünk is. (A cégek kintlévőségeivel kapcsolatban több kérdést is feltettünk. A válaszok alapján a cégek kintlévőségei jelentős részben 2004 és 2008 között keletkeztek. 380 vállalkozó nyilatkozott részletesen a cégét érintő lánctartozással kapcsolatban. Bár az egyes vállalkozások tekintetében nem mérvadó adat hiszen különböző nagyságrendű és tevékenységi körű cégekről beszélünk mégis talán érdekes lehet, hogy egy átlagos, lánctartozástól sújtott vállalkozás milyen terhek alatt próbálja túlélni az építőipar számára egyébként is válságos éveket. Az átlagos kintlévőség mértéke közel 31 millió forint, amelyből 21 270 000 Ft peresített, illetve követeléskezelőnek átadott. A vállalkozók az elmúlt évek során 9 650 000 Ft összegű tartozásról mondtak le bizonylat hiánya, illetve behajthatatlanság miatt. A válaszokból az is kiderül, hogy a kintlévőséggel rendelkező vállalkozások hitelfelvételhez folyamodtak azért, hogy gazdasági partnereiket kifizessék; cégenként átlag 20 572 000 Ft kölcsönnel terhelték meg a vállalkozás költségvetését, azért, hogy - mintegy becsületbeli ügyként kezelve a tartozást -, ne maradjanak adósai a beszállítóknak, alvállalkozóknak, munkavállalóiknak, illetve közteher fizetési kötelezettségeiknek is eleget tudjanak tenni. A vállalkozások likviditási helyzetét tovább rontja, hogy a kiadott számlák ÁFA és egyéb közterheit a bevételek elmaradása esetén is meg kell fizetni, ami sok esetben kegyelemdöfésként pecsételi meg a cégek sorsát. Ez az adatsor önmagában is magyarázatot ad a kiszolgáltatott hazai vállalkozások súlyos, kilátástalannak látszó helyzetére, hiszen kintlévőségeik behajtására minimális az esély, miközben a hitelfelvétellel jellemzően magánvagyonuk terhére adósodtak el, és nem rendelkeznek olyan megrendelés állománnyal, mely fedezetet adna a megnövekedett költségek kigazdálkodására.) 1. Gyors és hatékony vitarendezés JAVASLATOK A Teljesítésigazolási Vitarendező Testület felállítását és mindkét félre kötelező érvényű működését konstruktív és a lánctartozás felszámolása irányába ható javaslatnak tartjuk. Az egyébként lényegesen gyengébb érdekérvényesítő képességgel bíró, kiszolgáltatott alvállalkozóknak jelentős segítséget jelenthet, ha a teljesítésével kapcsolatban rövid időn belül a vélelem rendelkezésre áll és egy esetleges bírósági eljárás során a bizonyítási

eljárás megfordul, tehát annak kell a bizonyítékait bemutatni, aki vitatja a vélelemben megfogalmazottakat. Javaslatunk: A Testület működését javasoljuk az 50 millió Ft alatti vitatott követelések értékhatáráról 150 millió Ft értékhatárra emelni, tekintettel arra, hogy egyes speciális, termelékenyebb építőipari tevékenységeknél hőszigetelés, szakipari tevékenységek, esztrich betonozás, stb. - anyagos megrendelés esetén viszonylag rövid, 1-2 hónapos munkavégzés alatt létrejöhet a 100-150 millió Ft-ot elérő, vagy akár meghaladó követelésállomány. Javasoljuk, hogy a megrendelő a vitatott követelést köteles legyen letéti számlára helyezni, hiszen megvalósult beruházásról, munkáról van szó, melynek fedezete rendelkezésre kell, hogy álljon. Ebben az esetben mindkét fél egyaránt érdekelt a vita gyors rendezésében. Amennyiben a megrendelő nem tudja a fedezetet igazolni, az rosszhiszemű magatartásra utalhat tehát, hogy fedezet nélkül rendelte meg a munkát és ez a magatartás véleményünk szerint büntetőjogi kategória. Ennek a rendelkezésnek várható preventív hatása is, hiszen amennyiben a megrendelő tudja, hogy a vitatott összeget a vitarendezés során el kell majd helyeznie a letéti számlán, meggondolja, hogy rendelkezésre álló fedezet nélkül munkát, szolgáltatást, anyagot rendeljen meg, amennyiben ezt a magatartást büntetőjogi eszközökkel szankcionálják. (Problémát okozhat viszont alvállalkozó, szub-alvállalkozói viszonylatban az, hogy a likviditási problémák miatt a szub-alvállalkozó felé a kifizetés fedezete az az ígérvény, hogy a megrendelő teljesít és ebből az összegből tudja majd kiegyenlíteni az alvállalkozó szub-alvállalkozó számláját) Belátjuk, hogy a Testület az eljárás rövidsége, időkorlátai miatt nem tud bonyolultabb ügyekben eljárni, viszont elengedhetetlennek tartjuk a vállalkozói környezet normalizálása, a gazdasági szereplők közötti bizalom helyreállítása érdekében, hogy a jelentős társadalmi károkat okozó, állami, illetve uniós pénzeket felhasználó nagyberuházások lánctartozásos, gazdasági bűnügyeit hasonlóképpen vizsgálják ki és tárják a közvélemény elé, mint ahogy az állami vagyon elleni visszaéléseket. 2. Lánctartozás csökkentése a készülő új közbeszerzési törvény rendelkezései segítségével Támogatjuk, hogy a kbt hatálya alá első munkáknál az elvégzendő munka 25 százalékáig engedélyezné csak a törvény alvállalkozók szerződtetését. Nagyobb volumenű szerződéseknél ugyanakkor problémát okozhat, hogy a saját fizikai létszámmal rendelkező vállalkozások pénzügyi, gazdasági helyzete jellemzően gyenge, ami a finanszírozás nehézségét vonhatja maga után. 3. Feltétel nélküli bankgarancia intézményének feltételekhez kötött bankgaranciával történő helyettesítése.

4. Állami faktoring cég létrehozása Az Állami Faktoring cég létrehozását szintén alkalmas eszköznek tartjuk arra, hogy az építőipar vállalkozó környezetének normalizálását előre mozdítsa. Hasonló meggondolások mentén javasoltuk Állami Követeléskezelő Vállalat létrehozását az Építésgazdasági Munkabizottság építésgazdasági stratégia előkészítésére létrehozott munkacsoportja részére tavaly nyáron eljuttatott javaslat csomagunkban, amely befogadná a vállalkozások befagyott kintlévőségeit és élve az állami monopóliumok adta lehetőségekkel be tudná hajtani a követeléseket. Bizonyos, hogy a tartozások egy része már semmilyen eszközzel nem fizettethető meg, azonban vannak olyan követelések, melyek erősebb, állami nyomásgyakorlással realizálhatók lennének. 5. Építtetői fedezetkezelő átalakítása A fedezetkezelő intézményének kiépítése, működtetése a forráshiányos építőiparban olyan plusz költség, mely nincs arányban a várható eredménnyel, megvalósulása és bevezetése éveket vehet igénybe. Az alap probléma a tisztességtelen vállalkozói környezet, az építőipar jelenlegi helyzetében gyors és azonnal eredményt hozó megoldások szükségesek, ellenkező esetben a még meglévő építőipari kapacitás is felszámolódik. 6. Állami és önkormányzati késve fizetések kezelésére kincstári biztos és önkormányzati biztos intézményének továbbfejlesztése Egyes állami beruházásoknál pl. panel hőszigetelési programok az állami rész beragadása miatt nagyon sok vállalkozó került kilátástalan helyzetbe. A problémát tetézi, hogy az alvállalkozó csak akkor juthat a pénzéhez, ha a benyújtott számla mellé 0-s adóigazolást csatol. Teljesen abszurdnak tartjuk ezt a rendelkezést, hiszen az állam tartozása miatt kerülnek kilátástalan helyzetbe a vállalkozások. Ha a kintlévőség miatt nem tudja a közterheit kifizetni, akkor nem jut 0-s igazoláshoz, a legrosszabb esetben akár felszámolás alá is kerülhet. 7. 7. Jogszerűtlenül ki nem fizetett vállalkozói számlák adó terheinek visszafizetése Szintén egybeesik a javaslat az MMV által képviselt vállalkozások felvetéseivel. Véleményünk szerint a vállalkozói környezet erkölcsi és morális alapjai helyreállítását szolgálná, ha ez ügyben valóban megtörténhetne a károsult vállalkozások kártalanítása. A visszafizetés mellett azonban alternatív megoldásokat is érdemes lenne megvizsgálni. A behajthatatlan követelések ÁFA terhét számíthassa be a jelenleg keletkező közterheibe Pályázatoknál önerőként számíthassa be a behajthatatlan követelések ÁFA terhét Gazdasági partnerei felé fennálló tartozásait NAV eljárás keretében csökkenthesse, kiegyenlíthesse az adóhatóság által beszedett behajthatatlan követelések ÁFA terhével. (Ezáltal a lánctartozás mértéke is csökkenhet)

Az általunk képviselt vállalkozók kategorikusan elutasítják, hogy kiegyenlítetlen számla után ÁFÁ-t kelljen fizetni, ezért csak olyan megoldásokat tudunk támogatni, melyek késleltetve sem hozzák a vállalkozást még rosszabb helyzetbe az adóhatósági intézkedések által. Ezért nem tartjuk jó megoldásnak, ha a kintlévősége behajtásához nem kap a vállalkozó garantált állami segítséget, azonban az ÁFÁ-t, ha némi haladékkal is, de meg kell fizetnie. (Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy sok esetben a vállalkozó azért nem állít ki számlát, hogy a veszteségeit ne növelje; a megrendelő magatartásából valószínűsíti, hogy nem fog fizetni, illetve, hogy a jogi út segítségével képtelen lesz realizálni a kintlévőségét. Így ez az eljárás közvetve gerjeszti a feketemunkát és elveszi a lehetőséget az alvállalkozóktól, hogy később jogorvoslatot találjanak elvégzett munkájuk ellenértékének behajtásához.) Az MMV álláspontja szerint az adóztatás alapja csak a pénzügyi teljesítés lehet, ott álljon fenn az adófizetési kötelezettség, ahol a pénz fizikailag van! 8. Kivitelezői nyilvántartás továbbfejlesztése Az alvállalkozói adminisztrációs terhek növekedésével jár. Azoknál a mikró és kisvállalkozásoknál, ahol a cég vezetője is részt vesz a termelési folyamatokban nagyon alacsony a kapacitás arra, hogy a cég működésével kapcsolatos adatokat, információkat naprakészen tartsák! 9. Kirívóan alacsony áron történő szerződéskötés megakadályozása részletes költségvetés alapján az építmény kivitelezési értékének meghatározásával Javasoljuk a tisztességtelen ár fogalmának bevezetését. Kirívóan alacsony ár gyanúja esetén tételesen igazolni kelljen, hogy a munkát elvállaló gazdasági társaság ki tudja-e gazdálkodni céges költségeit az elvárható eredménnyel együtt a megadott árból. A problémát az okozza, hogy a gyenge munkaellátottság miatt nincs alkupozícióban a vállalkozói oldal, ezért nincs értelme a tisztességtelen áron munkát elvállaló társaságot szankcionálni. A megrendelői oldal felelősségét kellene vizsgálni. A kivitelezési ár egzakt meghatározása kétséges, ugyanis nagyon sok tényezőtől függ, viszont némi szakmai tapasztalattal a kirívóan alacsony ár kiszűrhető. Az építési piac kivitelezői oldalán meghatározó vállalási árak tapasztalataink szerint a céges költségeket tartalmazó, normális árak felét sem érik el! 10. Jogszabályi szigorítás annak érdekében, hogy a cégek mögött álló nem fizető tulajdonosok ne folytathassák a nemfizetés gyakorlatát. Elsősorban nem a jogszabályi szigorítástól várható a nem fizetés gyakorlatának visszaszorulása, a meglévő törvények betartatása sem megoldott. Az ok: Az erkölcsi és morális alapok aláásása az MSZP-SZDSZ kormányok által, a helyreállítás is csak állami

szerepvállalással és mintaadással, valamint az elkövetők büntetőjogi felelősségre vonásával lehetséges. További észrevételek, javaslatok Saját tapasztalataink, felméréseink, a vállalkozótársak hozzánk eljuttatott esetleírásai, az építésgazdaság teljesítményére, megrendelés állományára vonatkozó statisztikai adatok alapján úgy gondoljuk, hogy a helyzet rendkívül válságos, mely azonnali állami beavatkozást kíván. Továbbra is alapvető problémának tartjuk, hogy a magyar építőipar a rendszerváltás óta immáron 20 éve gazdátlan, a különböző szakterületek, a működést szabályozó felügyeletek, szakhatóságok, a minisztériumok, államtitkárságok, főosztályok között szétszórva működik, holott az ágazat mérete, fontossága a foglalkoztatás alakulásában, a gazdaság beindításában betöltött szerepe átfogó, minden területre rálátó, a problémákat komplexen és gyorsan, szakszerűen kezelő állami felügyeletet kíván. Az építésgazdaság kormányzati vezetésének széttagoltsága miatt nincs felelős állami vezetése az ágazatnak, nem található olyan gazdaságpolitikus, aki érdemben és komplexen foglalkozik a hazai építőipar gondjaival és világos stratégiát, jövőképet mutat fel az ágazat sokat szenvedett szereplői számára. Hiányzik kormányoldalról az a hiteles szakpolitikus, aki a médiában az építőipart sújtó problémákról és a tervezett intézkedésekről megfelelő felhatalmazással rendelkezve nyilatkozni tudna. Nincs arca a kormányban az építésgazdaságnak, pedig szükség lenne hasonlóképpen elhivatott szakemberekre, mint amilyen például a mezőgazdaságban dr. Ángyán József, aki világosan, kertelés nélkül beszél a mezőgazdasági maffiáról és az ellene tervezett kormányzati intézkedésekről. Az építőipar hatványozottan áldozata a gazdasági bűnözésnek, a kialakult helyzet mérhetetlen társadalmi és gazdasági károkat okoz. A rendkívüli állapotot rendkívüli intézkedésekkel lehet csak orvosolni, meggyőződésünk, hogy kizárólag jogszabály módosításokkal és adminisztratív intézkedésekkel lehetetlen kezelni a helyzetet. Az erkölcsi és morális gátak átszakadását a politika színteréről érkező hatások indították el, így az építőipar megtisztulása, a tisztességes vállalkozói magatartás megszilárdulása is csak az állam jelentős szerepvállalásával lehetséges. A szerepvállaláshoz hozzá kell, hogy tartozzon az építésgazdaság jövőjéért felelős kormányzati intézmény felállítása, a felelős, szakmai múlttal rendelkező gazdaságpolitikusok megnevezése. Ezért javasoljuk: A munkahelyteremtés szempontjából fontos strukturális változtatások: A magyar gazdaság számára káros a kialakult építőipari struktúra, ezért állami beruházásokon célszerű modellezni a normális vállalkozói környezetet. (Fővállalkozó alatt kiépülő alvállalkozói láncok, beékelődött stróman cégek, működési költséget nem tartalmazó alvállalkozói árak, alacsony állami foglalkoztatási és adóbevételek) Ha a tisztességes megrendelői feltételek adottak, az érdemi munkát végző építőipari vállalkozások képesek lesznek a jelenleg hivatalosan foglalkoztatott létszám többszörösét a munkavállalók és az állam által elvárt, korrekt viszonyok között foglalkoztatni. Ezáltal az állam járulék bevételei jelentősen nőnének. Javasoljuk Állami Nonprofit Projekt Menedzser társaságok létrehozását állami beruházások levezényléséhez, melyek közbeiktatott láncszemek nélkül szerződjenek a megfelelő fizikai létszámmal rendelkező vállalkozásokkal a munka elvégzésére. Ebben az esetben állami garanciákat kapnának a vállalkozások a kifizetéseket illetően, megszűnne az alvállalkozói lánc, emelkednének az irreálisan alacsony vállalási árak,

és csökkenne a beruházási költség, valamint ellenőrizhetőkké válnának a foglalkoztatási körülmények. Különösen alkalmasak lennének erre a bérlakás építési és az elhanyagolt lakásállománnyal rendelkező települések komplex energetikai felújítási programjai, melyeket az ország minél több településén el kellene indítani, hogy segítsék az egyes régiók közötti lakhatási és életkörülmények kiegyenlítődését. (A Budapest agglomerációs területeire tervezett, koncentrált, nagy volumenű bérlakásépítés a meglévő, - az államháztartás, a vállalkozások és a társadalom számára is káros - építésgazdasági struktúrát erősíti. (nagyberuházó cég, alvállalkozói láncolatok, irreálisan alacsony vállalási árak a munkát elvégző, foglalkoztató cégek szintjén, a kiszámlázott munka kifizetésének részleges, vagy teljes visszatartása, elmaradó adó és járulék bevételek) A területileg szórt, kisebbnagyobb volumenű megrendelések esetén a helyi építőipari mikró és kisvállalkozások is helyzetbe kerülhetnek, az állam által felügyelt, korrekt munkafeltételek mellett megerősödhetnek, kinőhetik adósságaikat. Az állami projektekkel szemben támasztott követelmények: A jelenlegi körülmények között elengedhetetlennek tartjuk, hogy az állam megválogassa a fővállalkozókat és ne kössön szerződést olyan céggel, melyről köztudott, hogy alvállalkozók maradtak utánuk kifizetetlenül! Véleményünk szerint elvárható, hogy kontrollálja a beruházási folyamatot, azzal a prioritással, hogy a munkát elvégző vállalkozás nem dolgozhat tisztességtelenül alacsony áron. Amíg az állam és az önkormányzatok nem tekintik alapvetésnek a tisztességes megrendelői magatartást, addig hiába születnek meg a legjobb jogszabályok és intézkedések, nem tud a társadalom által elvárt erkölcsi és morális alap helyreállni, amely alapja a tisztességes gazdasági tevékenységnek! Az építőipari vállalkozások konszolidálása: A koncepcióban nem merült fel, de véleményünk szerint az építőipari vállalkozások talpra állítása, a még meglévő építőipari kapacitás megmentése nem képzelhető el az önhibáján kívül kilátástalan helyzetbe került vállalkozók konszolidálása nélkül. Közvetlen tapasztalataink, a hozzánk forduló vállalkozók által elmondottak, illetve felméréseink is azt támasztják alá, hogy felbecsülhetetlen humánerőforrás vész kárba azáltal, hogy az érdemi munkát elvégző és foglalkoztató vállalkozások a tisztességtelen piaci helyzet miatt számolatlanul mennek csődbe, sok esetben a vállalkozó család teljes egzisztenciális tönkremenetelét okozva. További megfontolandó társadalmi szempont, hogy ezek az 5-10 főt foglalkoztató vállalkozások jelentős szociális szerepet is betöltenek, hiszen szolidárisak munkavállalóik iránt, nem várt, hirtelen kiadásaik miatt a dolgozók elsősorban munkáltatójuktól kérnek és kapnak segítséget. Ezen túl, karitatív tevékenységet végző társaságok jelzései alapján tudjuk, hogy segítségkérésük során nagyobb számban a mikró és kisvállalkozások vezetőire számíthattak, lehetőségeik szerint rendszeresen támogatást nyújtottak a rászorulóknak. E cégek tömeges elszegényedése, csődhelyzetbe kerülése drámaian vetette vissza a karitatív célokra történő adományozást, így például a gyermekek étkeztetéséért, vagy egészségéért anyagi támogatást gyűjtő szervezetek forrásai rendkívül visszaestek, miközben egyre több szociálisan rossz helyzetbe került gyermek és család szorulna támogatásra. Úgy gondoljuk, hogy a konszolidáció tárgya, a vállalkozó, mint értékteremtő ember kell,

hogy legyen. Tehát nem az a kizárólagos cél, hogy a konszolidálandó társaságnál mindenáron az eredeti állapotot állítsuk helyre, - hiszen sok esetben ez nem, vagy csak aránytalanul nagy ráfordítással lenne elérhető - hanem reménytelen csődhelyzetben a vállalkozót kell abba a helyzetbe hozni, hogy újra építhesse a céget és a lehető legrövidebb időn belül újra foglalkoztathasson, dolgozhasson. (Ld. EU-s Kisvállalkozási Törvény, Második esély c. pont) Amikor mérlegre kerülnek a pro és kontra érvek a vállalkozások konszolidálásával kapcsolatban, figyelembe kell venni azt is, hogy a jelentős cégvagyonnal nem rendelkező mikró- és kisvállalkozások önhibán kívüli csődhelyzete az esetek jelentős részében érinti a vállalkozást vezetők magánvagyonát is, ezáltal lehetetlenné válik az önerőből való talpra állás. Elképzelésünk szerint a konszolidáció nem automatikus eljárás lenne, a Konszolidációs Hivatalhoz jelentkező vállalkozóknak, bizonyos feltételeknek meg kell felelniük, hiszen éppen az a cél, hogy azok kapjanak kapaszkodót, akiknek a lába alól önhibájukon kívül csúszott ki a talaj és bizonyítani tudják, hogy konszolidált körülmények között képesek becsületesen, tisztességesen vállalkozni és értékes munkahelyeket teremteni. Fontosnak tartjuk, hogy a hivatal jogosult legyen eljárni a hozzá forduló és megsegítésre érdemes cég érdekében a hatóságoknál, illetve a hitelezőknél. Mérlegelni kell majd, hogy az adott vállalkozásnak milyen konkrét segítségre van szüksége, és a szerint kell a személyre szabott megoldást megtalálni. Véleményünk szerint annak a korrekt előéletű vállalkozónak is támogatást kell adni, akinek most menthetetlennek látszik a cége, viszont esélyt szeretne kapni az újra kezdéshez. Az Európai Unió Kisvállalkozási Törvényének egyik pontja kimondja, hogy azokat a vállalkozókat, akiknek tapasztalatlanság, vagy rajtuk kívül álló események miatt került csődbe vállalkozásuk, megilleti a második esély. Kívánatos, hogy a kudarcból tanulva ne fordítsanak hátat az üzleti életnek, hiszen másodszorra biztosan körültekintőbben vezetnék a cégüket. E törvénypont, illetve az Európai Unió kisvállalkozások helyzetbe hozását szorgalmazó irányelvei miatt méltányosnak tartanánk, ha az önhibájukon kívül csődbe jutott cégek vezetői esélyt kapnának arra, hogy újra építsék vállalkozásukat. A konszolidáció nyújtotta esély azokat illetné meg, akik eltekintve az elmúlt évek vállalkozásokat tönkretevő körülményeitől, - legalább 5-10 éves makulátlan vállalkozói tevékenységet tudnak maguk mögött, komoly referenciákat tudnak felmutatni, a konszolidáltabb évek időszakából rendelkeznek legalább három olyan üzleti évvel, amikor növekvő árbevétel, foglalkoztatás és korrekt adó- és járulékfizetési tevékenység jellemezte a működésüket. A lánctartozás mértéke is lényegesen csökkenthető, hiszen a hazai vállalkozások állapotát, kilátásait feltérképező felmérésünkből az is kiderül, hogy a kintlévőséggel rendelkező vállalkozások több, mint 45%-a hitelt vett fel azért, hogy gazdasági partnereit kifizesse, tehát valószínűsíthető, hogy egy konszolidációs eljárás során prioritást kapna a meglévő tartozások kiegyenlítése. ( Illetve ez feltétele is lenne a konszolidációnak) A rossz helyzetbe került, elszegényedett cégek gyorsított ütemű kivezetése a gazdaságból viszont azzal jár, hogy kintlévőségeiket és adósságaikat is maguk alá temetik, így újabb vállalkozásokat dönthet be dominószerűen a csődhullám. Javaslat: A konszolidáció egyik módja lehet, ha a konszolidációs eljárásban résztvevő vállalkozó állami projekteken munkát kaphat, felelősséget vállal arra, hogy esetleges tartozásait kiegyenlíti, dolgozóit korrekt munkafeltételek között foglalkoztatja, ezáltal csökkenhet a lánctartozás mértéke, fehéredik az ágazat és az állami minta pozitív hatással lehet a magángazdaságra is. Konszolidáció az is, ha korrekt körülmények között munkához juttatja az állam azokat a vállalkozásokat, melyek önhibájukon kívül csődhelyzetbe kerültek,

azonban 15-20 éves gyakorlattal, referenciákkal, tisztességes vállalkozói múlttal rendelkeznek. Ezeknek a vállalkozásoknak tisztességes feltételű munkára, a munkájuk ellenértékére és nem hitelre van szükségük! Osztrák, vagy Új-Zélandi vállalkozói struktúra? Végezetül szeretnénk reagálni arra a felvetésre, hogy az osztrák helyzethez viszonyítva túl sok építőipari vállalkozás működik hazánkban. Véleményünk szerint nincs értelme a két ország vállalkozási struktúráját összehasonlítani. Új-Zélandon például az egész gazdaság a mikró és kisvállalkozások működésén alapul, alig található nagyobb cég a szigetországban, de Lengyelország is kiemelten támogatja a hazai kisvállalkozások belső piac élénkítését. Tudomásunk szerint a gazdasági válság hatását mindkét országban jelentősen tompította, hogy jelentős számú mikró és kisvállalkozás működik támogató, bizalomra épülő vállalkozói környezetben náluk. Szerintünk az a megállapítás, hogy egy adott országban x lakosra számítva hány vállalkozás működik, nem ad felvilágosítást arra, hogy jó, vagy rossz az ott létrejött vállalkozói struktúra. Magyarország jelenlegi gazdasági helyzetében téves vizekre visz, ha az osztrák vállalkozói helyzettel példálózunk, hiszen az ottani vállalkozói környezet, bérviszonyok egészen más gazdasági struktúrákat alakítottak ki. Volt idejük és lehetőségük kialakulni a tradicionális vállalkozásoknak, a vállalkozói vagyont és tapasztalatokat generációkon keresztül örökíthették, a szabad verseny során a leginkább rátermettek maradtak talpon. Ezzel szemben nálunk a rendszerváltáskor tömegével álltak a startvonalon azok a kényszervállalkozók, akik tőke nélkül, a munkanélküliség elől menekülve választották a vállalkozói létet. Közel másfél millió álláshely hiányzik hazánkban, ezért kérdés, hogy milyen perspektívát nyújthatnának az utcára kerülő iparosoknak, akik, - ha önfoglalkoztatóként is, de eddig fizették maguk után az adót és járulékokat. Szerintünk a jelenlegi helyzetben az vezethetne eredményre, ha minden olyan vállalkozást víz fölött tartanánk, amely az előző működése alapján képes részt venni a munkahelyteremtésben, és az ország gazdasága szempontjából optimális vállalkozói struktúra létrejöttét akkor próbálnánk ösztönözni, amikor a magyar vállalkozói környezet az osztrák, vagy német összehasonlítást is kiállja, és tisztességes versenyben választódhatnak ki azok a cégek, melyek a legjobb szolgáltatást tudják nyújtani a piacon. Feltétel az is, hogy a munkaerőpiac képes legyen felszívni az önként megszűnő vállalkozások dolgozóit és megfelelő perspektíva álljon a vállalkozói tevékenységet beszüntetők előtt is. Másrészt, nálunk valóban jelentős azoknak a vállalkozásoknak a száma, melyeket a cégbűvészek hoznak létre azért, hogy kötelezettségeiket hátrahagyva elkerüljék a következményeket. Ezért mi azt támogatjuk, ha a kormány igyekszik elválasztani az ocsút a búzától; a szélhámosokat kiszűri, a tisztességes, 10-15 éves vállalkozói múlttal rendelkező, önhibáján kívül rossz helyzetbe került cégeknek pedig lehetőséget ad a talpra állásra, hogy részt vehessenek a foglalkoztatás növelésében és a gazdaság beindításában. Győr, 2011. június 26. Mészárosné Győrvári Bella, MMV ügyvezető