A VILÁGGAZDASÁG FOLYAMATAI A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTT, KITEKINTÉSSEL AZ USA ÉS NÉMETORSZÁG TÖRTÉNETÉRE 1. Az USA a két világháború között a) az USA fejlődése az 1920-as években: Az első világháború utáni évek legnagyobb haszonélvezője az USA volt: területén nem folyt harc nem szenvedett háborús veszteségeket kölcsönökkel és iparcikkek exportjával segítette a háború utáni újjáépítést az USA gazdasági termelése átlagosan 40 %-kal növekedett (pl. az acélgyártás 26%, az olajtermelés 38%, a villanytermelés 65%, a vegyipari termelés 45%, a gépgyártás 53% növekedést mutatott.) a fejlődés az életkörülmények nagyarányú javulását is maga után vonta. egészségügyi ellátás közlekedés: autók elterjedése javuló hírközlés: rádiózás fejlődése, a mozi térhódítása (filmhíradók) Az emberek lassan megszokták, hogy jobban élnek és egyre több terméket vásárolnak az 1920-as évek végéra az USA a világgazdaság központja és a világ hitelezője lett emiatt az amerikai gazdaság válsága azonnal világméretűvé vált, mivel továbbgyűrűzött a világpiac többi országára is. b) A gazdasági világválság (USA-ban: 1929-1933) Az amerikai tőke új befektetési lehetőségeket keresett: nagyszabású hitelek formájában áramlott be a fejletlen perifériára és a fejlett régió peremországaiba is. Víziút - és vasútépítések készítették elő a tőke nagyobb arányú megjelenésének infrastrukturális feltételeit. A perifériaországoknak egyre növekvő mértékben kellett agrártermékeket és nyersanyagokat előállítaniuk, hogy képesek legyenek törleszteni a hiteleket és kamataikat; közülük a függetlenek így remélték többé-kevésbé megőrizni államháztartásuk egyensúlyát. Ezáltal a világpiacra szinte korlátlan mennyiségben áramlott az agrártermék a perifériákról is, ami hosszabb távon csökkentette ezeknek, a termékeknek az árát: egyre többet kellett termelniük, hogy fizetési kötelezettségeiket teljesíthessék. Ennek a spirálnak a következtében világszerte kiéleződött a túltermelés és a fogyasztási cikkeket termelő kapacitás ellentétele, a fogyasztás színvonala egyre jobban elmaradt a termelés növekedésének szintjétől. 1929. október 24-én a New York-i tőzsde összeomlott, a részvényárfolyamok gyors zuhanása miatt, s a válság lassan az egész világgazdaságra kiterjedt. c) A válság folyamata: ismétlődő (ciklusos), önmagát erősítő folyamat 1. túltermelés alakul ki 2. kevesebbet tudnak vásárolni 3. csökkenteni kell a termelést 4. leépítés, elbocsátások, súlyos munkanélküliség Az ábra magyarázata: túltermelés alakul ki csökkenteni kell a termelést leépítés, elbocsátások, munkanélküliség még kevesebbet tudnak vásárolni még inkább csökkenteni kell a termelést még újabb leépítések következnek még kevesebbet tudnak vásárolni még inkább csökkenteni kell a termelést stb. (így gyűrűzik be újra és újra a folyamat) A válság egyre súlyosabbá vált, de a kormány nem avatkozott be a gazdaságba, mert sértették az iparűzés és a kereskedés szabadságának, több százados elvét.
4. A gazdasági válság megoldásai A válság okozta problémákra az USA a New Deal-lel készült, amelyet Franklin Delano Roosevelt (elnök: 1933-45) kormánya Keynes elmélete alapján dolgozott ki. Keynes brit közgazdász szerint a kormányoknak be kell avatkozniuk a gazdaságba a vállalatok államosítása (állami tulajdonba vétele pénzelése) a nemzeti jövedelem egy részének elvonása és újraelosztása. a hitel és a pénzélet befolyásolása (pl. banki törvényekkel írják elő a maximális kamatot) állami gazdasági tervek kidolgozása közmunkák, pl. útépítés, mocsarak lecsapolása, építkezések Keynes olyan ágazatokat dolgozott ki, amelynek termékei nem jelennek meg közvetlenül a piacon, így nem igényelnek azonnali vásárlóerőt: például a hadiipar, az infrastruktúra és a szolgáltatóipar. Roosevelt választási programjában New Dealt, azaz új irányt ígért az amerikai népnek, s elnökségének első száz napján reformok sorát vezette be: munkanélküliség kezelése: a Polgári Tartalék hadtest megalakítása: csak munkanélküli fiatalok jelentkezhettek, s ingyenes étkezést, szállást, egyenruhát és napi egy dollár zsebpénzt kaptak. A fiatalok közmunkákat végeztek el: erdőket ültettek, utakat és hidakat építettek és javítottak, parkokat létesítettek, talajjavításokat végeztek. a bankválság megoldása: új banktörvényt fogadtatott el: bezáratta az országban az összes bankot, s a bankok újbóli megnyitását a pénzügyminiszter engedélyéhez kötötte, s ezzel megakadályozta több mint kétezer gyenge bank újranyitását, az erősebb bankokkal szemben viszont lassan helyre állt a bizalom. Létrehozták a korszerű tőzsde-felügyeleti és betétbiztosítási intézményeket. a mezőgazdaság válságának megoldása: az elfogadható terményáraknak a visszaállítása érdekében intézkedéseket hozott a vetésterület és az állatállomány csökkentésére: azok a farmerek juthattak támogatáshoz, akik vállalták a megművelt földterület csökkentését. Az ipart az állam által finanszírozott beruházásokkal állították talpra, és a közmunkák segítségével mérsékelték a munkanélküliséget. Az agrártermékek árzuhanása nyomán egyébként is olcsóbbá vált a lakosság élelmiszerellátása. Ez a tőke számára az iparosodott országokban lehetővé tette az alacsony bérszínvonalat anélkül, hogy ez a lakosság fogyasztásának további csökkenésével járt volna. Keretszerződésekben garantálták a munkavállalók jogait, munkanélküli segélyt, nyugdíjat adtak a rászorulóknak. b) Egyéb európai államok: Nagy- Britanniában például az ipari tőkének sikerült új tömegfogyasztási cikkeket piacra dobnia, miközben a régi angol exportiparágak, leginkább a nehézipar és az egész iparvidék agonizáltak. Franciaország gyarmataira támaszkodva átvészelte az időszakot, bár a sűrű kormányváltások itt is egyfajta politikai feszültséfről tanúskodtak. Közép-és Kelet-Európa elmaradottsága és a politikai-gazdasági ingatagsága miatt nem tudott a válságból a nyugati tőkésállamok módjára kilábalni. c) Németország: A térség legerősebb országa; Németország is kidolgozott egy megoldást, amely egyúttal a háborús felkészülés programja volt, a Neuer Plan, amelyet Hermann Göring dolgozott ki és végrehajtásában Hitler gazdasági minisztere, Hjalmar Schacht játszott nagy szerepet. 3. Németország a) Gazdasági folyamatok az első világháborútól a gazdasági világválságig (a weimari Németország időszaka) A háború után a hadviselt országokban gazdasági válság jelentkezett: a hadikiadások, a fedezetlen pénzkibocsátás, az eladósodottság és a haditermelés miatt kialakult áruhiány inflációt gerjesztett. Különösen nehéz volt a pénzügyi helyzet a vesztes országokban, mivel őket területi veszteségeiken kívül még a jóvátétel-fizetési kötelezettség is sújtotta. Ráadásul a jóvátétel összegét csak évekkel a háború befejezése után határozták meg. Ennek fizetésére azonban Németország nem volt képes. Mivel Anglia és Franciaország a gazdasági talpra állását a jóvátételre alapozta, pénzügyi helyzete tovább romlott. 1923-ra súlyos válság alakult ki. 1924-ben megalakult a Jóvátételi Bizottság, Charles Dawes, amerikai bankár vezetésével, aki olyan tervet dolgozott ki, amely előírta a következő öt év alatt fizetendő kezdetben alacsony, de fokozatosan növekvő részleteket. A Dawes-terv kezdeményezésére Németország külföldi, elsősorban amerikai hitelekhez is hozzájuthatott, amelyek az évtized végéig segítették a német gazdaság talpra állását.
Ugyanakkor egy sajátos pénzügyi körforgás alakult ki. Az európai gazdasági prosperitás megteremtésére és az államháztartási deficit megszüntetése érdekében az USA óriási kölcsönöket folyósított Európába. Ezzel elérte, hogy Németország ne gyengüljön meg túlságosan, ne keletkezhessen hatalmi vákuum Európa közepén. Enyhítette a jóvátétel hatalmas terheit, lehetővé téve a győztesek számára történő törlesztés elindítását. Az európai gazdasági vérkeringés megindításával Anglia és Franciaország megkezdhette az első világháborúban kapott amerikai kölcsönök visszafizetését, ráadásul élénkítette az amerikai gazdaságot, s számos országban lehetővé tette a nemzeti valuták végleges reformját; az új pénz bevezetését, az aranystandardról való letérést. A jóvátétel kérdését 1929-ben tervezték véglegesen lezárni, Owen Young amerikai bankár vezetésével megtartott konferencián. A terv szerint Németországnak 114 milliárd aranymárkát kellett volna fizetnie a következő 59 évben. A fizetési kötelezettség elfogadása fejében megszüntették Németország gazdasági ellenőrzését; de a válság hatására az amerikai elnök kezdeményezésére, egy évre felfüggesztették a tartozásokat (Hoover-moratórium, 1931), majd a lausanne-i konferencián végleg el is törölték. b) Hitler és a nemzetiszocializmus (nácizmus) Miért lehetett népszerű a nemzetiszocializmus? a jóvátétel összege és a gazdasági válság Németországot szegénységbe taszította új gazdaságpolitikára van szükség súlyos volt az elcsatolt területek (Saar-vidék, Elzász-Lotharingia, Danzig, Felső-Szilézia, stb.) és a megaláztatás miatti trauma is visszavágás gondolata (revans) Hitler programjában minden problémára megoldást kínált válság idején mindig jellemző a szélsőséges pártok előretörése. Az NSDAP Nationalsozialistische Deutsche Arbeiterpartei = nemzetiszocialista Német Munkáspárt = náci párt: 1919- ben jött létre a párt Münchenben (alapítója Anton Drexler lakatos és Karl Heller újságíró volt). Adolf Hitler (1889-1945) vezetésével jutottak hatalomra. A náci párt vezetői: Adolf Hitler - a Führer, Ernst Röhm - az SA (Hitler testőrsége) vezére, Hermann Göring - a német légierő vezetője, Joseph Goebbels propagandaminiszter, Heinrich Himmler - az SS vezére, ők követték el a legtöbb gaztettet Az NSDAP programja: nem fogadták el a versailles-i békét nagy Németország létrehozása: 1. lépésben Európa valamennyi németjének egyesítése (Ausztria beolvasztása) 2. lépésben Európára kiterjedő nagynémet birodalom, 3. lépésben német világbirodalom ( Lebensraum= élettér) baloldal és zsidóellenesség: az első világháború után elterjedt a tőrdöfés-legenda, mely szerint Németország az első világháborút a baloldal és a zsidóság hátországbeli aknamunkája miatt veszítette el idegengyűlölet, fajelmélet: az emberiség legkiválóbb faja az árja faj, mely megkövetelheti a másodrendű fajok szolgálatát. Tiltja a fajkeveredést, mert ha az árja faj alacsonyabb rendű fajjal keveredik, elveszti kiváltságát. Kiirtandó népek: zsidók, cigányok Az NSDAP (hatalomra jutása A Harzburgi Front megalakulása (1931) A nácik külpolitikai programja egybevágott tőke és a vezérkar érdekeivel, ezért 1931-ben a banktőke, a Ruhr-vidék iparmágnásai, a nagybirtok képviselői, valamint a katonai vezérkar szövetségre léptek az NSDAP-vel. A náci párt ezután fokozott anyagi támogatást kapott, melyet rohamcsapatai növelésére és propagandára fordított. ( Milliók állnak mögöttem. - Hitler) Hitler kancellársága: A párt politikai ereje 1932 közepén érte el csúcspontját, az év második felében megkezdődött az NSDAP hanyatlása a Harzburgi Front gyorsan hatalomra segítette a relatív többséggel rendelkező nácikat: Hindenburg 1933. januárjában Hitlert birodalmi kancellárrá (miniszterelnökké) nevezte ki. A totális diktatúra kiépülése Az egypártrendszer kialakítása: 1933: február: Reichstag felgyújtása a kommunistákat vádolták betiltották a kommunista pártot, majd sorban az összes többi pártot is betiltották a polgári szabadságjogokat (sajtó- és véleményszabadság gyülekezés stb.) az ellenzéki politikusok, a másként gondolkodók és a káros elemek bebörtönzése vagy koncentrációs táborba juttatása szakszervezetek feloszlatása
b) Hitler egyeduralmának kiépítése 1934. jún. 29-30: hosszú kések éjszakája : leszámolás egyik vetélytársával, az SA-t vezető Röhmmel, az SA helyett megalakul az SS (Schutzstaffel, magyarul Védőosztag, röviden SS, a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt katonai és védelmi szervezete volt) 1934. aug.: Hitler lett az államfő Hindenburg halála után 1938: a katonai erők főparancsnoka: Hitler Hitler a birodalom vezére lesz, címe: Führer (= vezér) c) Zsidóellenesség 1935: nürnbergi törvények: a zsidók megfosztása állampolgárságuktól 1938:Párizsban egy német diplomata meggyilkolása válasz: a kristályéjszaka : zsidó boltok kifosztása és gyilkosságok (a betört kirakatüvegekről nevezték el) Gazdaságpolitika: Neuer Plan (új terv): Göring és Hjalmar Schacht vezetésével állami közmunkák szervezése: a közmunkaprogrammal, amely idővel fegyverkezési programmá alakult, elérték, hogy megszűnjön a munkanélküliség. Ezzel párhuzamosan létrehozták a Nemzeti Munkafrontot, amibe kötelező volt belépni. Ez a testület szabályozta a munkavállalók jogait : megszabta a fizetés mértékét, a munkaidőt, a munkakörülményeket. Aki nem működött együtt a nácikkal, vagyonelkobzásra, börtönre ítélhették. termelésátirányítás: a munkaerő egyre nagyobb részét a hadiiparban kötötték le fejlesztik az autógyártást is Volkswagen (magyarul = népautó), cél: mindenkinek legyen autója emeli a népszerűséget és természetesen a hadsereg mobilizációjához is jó, ha rendelkezésre áll. Ehhez megépítették Európa legkorszerűbb autópálya-hálózatát is A nácik háborús céljaiknak megfelelően megpróbálták teljesen önállóvá tenni a német gazdaságot. A tudósok új anyagokat fejlesztettek ki, amelyek alkalmasak voltak az importált alapanyagok helyettesítésére. A pénzügyis stabilitáshoz új kereskedelmi szisztémákat alkalmaztak, hogy pénzkiáramlás nélkül juthasson Németország iparcikkekhez. A náci gazdaság megkezdte a nagytér gazdaságnak (grosraumwirtschaft) kiépítését, és a közép-és délkeleteurópai országok gazdasági, majd politikai beszippantását (südostraum). A térségben új gazdasági és politikai szövetségi rendszer formálódott ki, amely a térség országainak ugyan kiutat jelentett a gazdasági válságból, azonban veszélyes csapdát állított, a térséget mind erősebben az új háború felé sodorva. takarékosság: bérbefagyasztás; az elosztás irányítása, a Birodalmi Bank stabilizálta a márkát, szabályozta a hitelek felhasználását új agrártörvény: új öröklődési joggal megakadályozzák a paraszti birtokok szétaprózódását és ezzel a parasztok tönkremenését kényszerkartellezési törvény: a nagyüzemek támogatása a kis- és középüzemekkel szemben; (kartell: üzemek szövetsége) Eredmény: Az összipari termelés 1928-tól 1938-ig 107 %-kal emelkedett. Agresszív külpolitika az élettér-elmélet csak háborúval valósítható meg háborús készülődés: hadiflotta és légierő növelése, általános hadkötelezettség 1933: a Népszövetségből való kilépés 1935: népszavazás a Saar-vidékről, a terület visszaszerzése 1936: Rajna-vidék remilitarizálása (katonai megszállása) 1938: Anschluss: egyesülés Ausztriával, majd a müncheni szerződés: Csehszlovákia feldarabolása 1939. szeptember 1. Lengyelország lerohanása a II. világháború kezdete 4. A Szovjetunió sajátságos helyzete (kiegészítés, a tételhez már elméletileg nem kell, de így teljes a kép) A Szovjetunióban, a sztálinizmus formájában egyfajta tervgazdálkodás vált átfogó rendszerré; mivel ennek semmi köze nem volt a tőkés fejlődéshez, a válság tulajdonképpen nem érintette (pontosabban nem a világpiac megingásai miatt ingott meg a gazdasága, hanem saját magát hozta gazdaságilag rossz helyzetbe) Előzmények: 1917 november 7.: bolsevik hatalomátvétel 1918-1922-ig rendkívül véres polgárháború 1921-22-re: nagyjából a bolsevik hatalom uralja Oroszországot, és építi a szocializmust/kommunizmust 1922-től az államalakulat neve: Szovjetunió (nem csak orosz)
Gazdasági változások: a) A forradalom éveiben: hadikommunizmus Lenin bevezeti a hadikommunizmust: a polgárháború viszonyai között erőszakkal meg lehet valósítani a kommunizmust a bolsevik kormány alapvető feladata volt ekkor a háború megnyeréséhez szükséges ellátás biztosítása, eszköze: államosítás eredményei: az ipart, mely a küzdelmeket szolgálta ki, tönkretették, pl.: teljesen képzetlen, műveletlen munkásokat küldtek az üzemek élére a Vörös Hadsereg és a városok ellátására a parasztoktól próbáltak mindent elvenni, amit csak lehet, arra kényszerítették a parasztokat, hogy minden felesleget szolgáltassanak be, vagyis dolgozzon, de minden felesleget rögtön adjon be következmény: a parasztok ellenállnak, nincs pénzük, nincsenek tartalékaik, éheznek parasztfelkelések, kronstadt-i matrózfelkelés (1921) Lenin leverte a megmozdulásokat, de belátja, hogy kicsit vissza kell venni a szocializmusból, egy időre muszáj visszatérni a gyűlöletes régihez b) 1922-től: NEP Új Gazdasági Politika - ideiglenes visszatérés a piacgazdasághoz elnevezése oroszul: novaja ekonomicseckaja polityika lényege: a kapitalizmus részleges és ideiglenes visszaállítása (korabeli jelszó: egy lépést hátra kell tennünk, hogy aztán két lépést tehessünk előre ) újra működhetett a magángazdaság, újra tevékenykedhettek a külföldi beruházók visszahelyezték jogaiba a pénzt és a piacot a paraszti terhek enyhítése: a beszolgáltatási rendszer eltörlése, elviselhető mértékű állami adó kivetése a gazdálkodókra, a gazdálkodók az adózáson túl megmaradt termékeiket szabadon árusíthatták a piacokon eredménye: a gazdaság növekedésnek indult, hamarosan elérte, majd az 1920-as évek végére meghaladta a háború előtti szintet c) 1920-as évek végétől: sztálini gazdaságpolitika fordulat: fel kell építeni a szocializmust egy országban a megálmodott szocializmus jellemzői: egyenlőség, szociális biztonság, bőség, az egyéni kiteljesedés lehetősége (szépen hangzik) De: ehhez az óriási, kimeríthetetlennek látszó természeti adottságokon (fémek, a Föld termőföldjeinek harmada, az édesvízkészletek ötöde) és a hatalmas népességen kívül más nem áll rendelkezésre, kellene még: óriási technológiai beruházások, fejlesztések és tőke gyakorlati megvalósítás: tervgazdálkodás, eredetileg Lenin ötlete, aki a németektől vette át (ott a világháború alatt hadi célokra egészen jól működött): át kell venni, és fel kell tölteni szocialista tartalommal lényeg: nem az üzleti szempontok érvényesülnek, hanem a központi szervek elvben tudományos gondossággal megtervezett utasításai, parancsai (ötéves tervek) az új politika két legfontosabb eleme: intenzív iparosítás és kollektivizálás intenzív iparosítás: gyorsított iparfejlesztés a tervgazdálkodás keretei között: ezek hatalmas gazdasági növekedést irányoztak elő (eleve irreálisan magas előírások, melyeket menet közben tovább emeltek). Eredmény: elvben hihetetlen növekedési adatok, de a nagy mennyiség nem járt együtt minőségi javulással, általánossá vált a pazarlás, a környezetszennyezés, a selejt magas aránya kollektivizálás: a mezőgazdaságban a parasztok magángazdaságait kolhozokba vagy szovhozokba tömörítették. Szovhoz: állami gazdaság, az állam tulajdonában lévő nagybirtok. Kolhoz: elméletileg termelőszövetkezet, a tagok kollektív tulajdona a tagság választotta vezetőkkel; gyakorlatilag ezek is az állam irányítása alatt álltak. Mindkettő lényege: a parasztoktól elvették földjeiket, jószágaikat és szerszámaikat. A kollektivizálás eredményei: ellenállás (több ezer lázadás országszerte, 1932-1933: Ukrajnában tízmilliókat sújtott az éhínség, amelyet a kormány a parasztság megtörésére maga is gerjesztett) és hatósági megtorlás a lázadásért: a felelősnek kikiáltott kulákok (gazdag parasztok és családjaik) millióinak kitelepítése Közép-Ázsiába vagy Szibériába. A kollektivizálás sikere után a termésátlagok évtizedekre a cári korszak terméseredményeit sem érték el!