Tartalom. (Hegedűs Katalin)...58

Tartalom Bevezetés (Ledóné dr. Darázsi Hajnalka)...2 A Szentesi paprika (OFJ) termékleírása (Ledóné dr. Darázsi Hajnalka)... 3 Az eredetvédelem fogalma, jelentősége... 3 A földrajzi terület meghatározása... 3 A termék és a földrajzi környezet kapcsolata... 4 Paprika termelés és fogyasztás kezdeti emlékei Szentesen... 4 A bolgárkertészek betelepülése és hatásuk a régió paprika termelésére és fogyasztására... 4 A paprikatermesztés fejlődése a szentesi régióban (1900-1960)... 6 Kertészeti termesztés fejlődése a szövetkezetek megalakulásától a rendszerváltásig a szentesi tájkörzetben (1960-1989)... 6 A földrajzi terület sajátossága... 8 A szentesi zöldségtermesztő táj leírása... 8 A Szentesi paprika hírneve... 9 A Szentesi paprika (OFJ) fajtatípusok jellemzése... 10 A Szentesi paprika egészséges táplálkozásban betöltött szerepe ( dr. Pék Zoltán)... 13 A termék előállítása- részletes termesztéstechnológia... 18 A paprika környezeti igénye (dr. Kovács András)...18 A hajtatott paprika talajos termesztéstechnológiája (Buleca Csaba)...23 A hajtatott paprika talajnélküli termesztése... 27 Kőzetgyapot közegen (Szőriné Zielinska Alicja)...27 Kókuszrost közegen (Tégla Csaba)...35 A hajtatott paprika integrált növényvédelme (Varjas Béla)...41 Biológiai védekezés (Buleca Csaba)...55 A Szentesi paprika (OFJ) minőségbiztosítási, ellenőrzési rendszere (Hegedűs Katalin)...58 A Szentesi paprika OFJ termék promóciós terve (Ledó Ferenc)... 65 A Szentesi paprika (OFJ) összefoglalás... 69 Főbb hivatkozások... 73 Mellékletek... 78

Bevezetés A kiadvány célja: A kiadvány elsősorban gyakorlati ismereteket kíván közvetíteni a paprikatermelő kisgazdaságok számára felhasználva a legújabb technológiai kutatási eredményeket. A Szentesi paprika oltalom alatt álló földrajzi jelzés (OFJ) elismerése az Unió vonatkozásában 2014 tavaszán megtörtént. A kiadvány gerincét a paprika integrált szemléletű, korszerű termesztés-technológiai leírásai adják. Az utóbbi években észrevehető fejlődés indult meg a paprika termesztés gyakorlatában. Ezt bizonyítja a csökkenő termőterület és az ennek ellenére növekvő előállított mennyiség. Új követelmények fogalmazódtak meg a termelők felé: a fenntartható, környezetkímélő integrált termesztés, amely minden alternatív eszközt felhasznál a természet és az emberi egészség megőrzése érdekében. Vegyszeres védekezést a legvégső esetben használ, akkor is a lehető legkisebb környezetterheléssel. A biológiai védekezés módszerei rohamosan fejlődnek, a tapasztalatokat időszerű ismét összegezni, rendszerezni. A kiadvány gyakorlati, mindennapos használatát segíti a kézikönyv jelleg. A gazdálkodási napló vezetésére alkalmas betétlapok segítik majd a gazdálkodók adatnyilvántartását, a napi megfigyelések rögzítését, feldolgozását. Az eredetvédett termék előállításának gyakorlati ismeretein túl a kiadvány szólni kíván a felhasználókhoz is: a marketing és kereskedelmi szakemberekhez- kiemeli a termék értékeit és promóciós lehetőségeit. Az érdeklődő fogyasztók is tájékozódhatnak a földrajzi eredetvédelem jelentőségéről, a háttérben lévő minőségi áru előállításról, kezelésről és nyomon követhetőségről; egyszóval az élelmiszer biztonságról, valamint a termék egészségmegőrző tulajdonságairól. A kiadvány nem csak a hazai, de a több nyelven készülő összefoglalók segítségével a nemzetközi szakmai közösségekben is érdeklődésre számíthat kiemelve a hazai kertészeti termékek értékét. A kiadványt a szakterületen sok éves tapasztalattal rendelkező kutatók, szaktanácsadók készítették, akik napi kapcsolatban állnak a termelőkkel. Az utóbbi években több közös paprika- technológiai fejlesztési tevékenységben vettek részt elsősorban a régió zöldségtermesztésében kiemelkedő, koordináló szerepet betöltő szentesi DélKerTÉSZ támogatásával és finanszírozásával. A SZENTESI PAPRIKA (OFJ) TERMÉKLEÍRÁSA A Szentesi paprika oltalom alatt álló földrajzi jelzés a Capsicum annuum L. felsorolt fajtatípusainak és fajtáinak hajtatásban előállított terméseit jelöli. Az eredetvédelem fogalma, jelentősége Az Európai Unióban a termékek oltalmát a földrajzi árujelzők csoportján belül az Oltalom alatt álló földrajzi jelzés (rövidítve- OFJ) (Protected Geographical Indication PGI) biztosítja. Azon termékek részesülhetnek az OFJ oltalomban, amelyek szorosan kapcsolódnak egy jól körülhatárolható földrajzi területhez, a termelés, előkészítés vagy feldolgozás az adott területen történik. Az oltalom a nemzeti hatósághoz benyújtott kérelemmel igényelhető. Kedvező hazai elbírálás után a termék átmeneti nemzeti oltalomban részesül. A közösségi oltalom megszerzését az Európai Bizottság bírálja el, egy éves vizsgálati időszakban, majd hat hónapra közzéteszi a kérelmet a tagországok észrevételeinek helyet engedve. A bejegyzett OFJ oltalmat biztosít a termék számára a hasonló elnevezésű, és a védett termék hírnevét kihasználó megjelölésekkel, utánzatokkal, hamisítványokkal szemben. A termelői csoportosulás Szentesi paprika OFJ iránti kérelmét a nemzeti hatóság 2011. október 28-án fogadta be, az átmeneti nemzeti oltalmat 2011. november 30-án adta ki. Az EB bírálati időszaka 2012. november 30-án kezdődött, majd a kérelem közzététele után az oltalom 2014. február 21-én került bejegyzésre. A földrajzi terület meghatározása A Szentesi paprika termesztésének területe Csongrád megyében összefüggő területet alkotva helyezkedik el: Derekegyháza, Fábiánsebestyén, Felgyő, Mindszent, Nagymágocs, Nagytőke, Szegvár és Szentes települések közigazgatási határain belüli termőhelyek. (1.melléklet) 2 3

A termék és a földrajzi környezet kapcsolata Paprika termelés és fogyasztás kezdeti emlékei szentesen A paprika őshazájából, Közép-Amerikából a 16. században került Európába. Magyar neve a délszláv papar= bors elnevezésből származik. Török, balkáni átvétellel a kertészkedő, orvoslással is foglalkozó szegedi ferences kolostor szerzetesei terjesztették el a nép körében. A paraszti veteményföldeken fűszerként termelték és savanyítva is fogyasztották. A veteményföldek a 19. században már Szentes határában is meglehettek. A török idők után újra benépesülő vizek járta tájban, Mindszent és Csongrád határában káposzta és dinnye termesztéséről vannak adatok. Az 1740-50-es évekből említik levéltári források Mágocs, Dónát, Fábián, Bökény, Szelevény pusztákat, ahol dinnyeföldek is voltak, a kertészkedés bizonyítékai. 1761 és 1768-ben lejegyezték, hogy a megyei uraknak a fogadáson a paprikát uborkával együtt savanyúságként fogyasztották. A 19. század végén a szentesi paraszti gazdaságokban a tanyához tartozó veteményföldön vagy a városi kertekben az egyik ún. szárazkerti növény a paprika volt, többségét saját fogyasztásra használták. Szűcs Judit néprajzkutató saját gyűjtése szerint a 20. század elején a kisparaszti gazdaság a paprikát kukorica köztesként (a többi zöldséggel együtt) saját szükségletre megtermelte. A 20. század elején az étkezési paprikát nyersen vagy főzve fogyasztották. A bolgárkertészek betelepülése és hatásuk a régió paprika termelésére és fogyasztására Bulgária a 14. századtól török uralom alatt állt. A 18. század elejétől a törököket kiszolgáló burzsoázia is nyomorgatta a leigázott parasztokat. A 19. században indult függetlenségi mozgalmak nemcsak a törökök kiűzésére, hanem az uzsorabérlők hatalmának megszüntetésére is folytak. Mindezek a körülmények, az elaprózódott kisparaszti földek, a török hadsereg élelmezése, hozzájárultak, hogy kialakult a jellegzetes bolgárkertészkedés. Kertészeti egyesületek alakultak, amik nemcsak szakmai csoportosulások, hanem egyben függetlenségi mozgalmak is voltak. A megélhetési nehézségek azonban sok kertészkedőt kényszerítettek Bulgária elhagyására, így az Osztrák-Magyar Monarchia területére is, ahol 116-an próbáltak szerencsét. 1888 és 1914 között a kivándorlás nagy méreteket öltött, több mint fél millióan hagyták el Bulgáriát. Délkelet Magyarországon a határt évről évre több bolgárkertész lépte át, 1873-ban már 18000 ember kelt át a Dunán, hogy bérleményeiket műveljék, és nyereséggel térjenek haza. 1895-ös nagy mezőgazdasági összeírás szerint a bolgár kertészek által is gyakran termesztett paprikából az összes termés 92,74%-a délkeleti országrészben összpontosult (Mezőgazdasági Statisztika III., 1897. 15.). A bolgárkertészet több évszázad alatt csiszolódott ki, az 5. századtól a szláv hatások keveredtek a török elemekkel a 14. századtól. A 19 századtól a három kertkultúrát ötvözve jelentek meg Magyarországon. A bolgárkertészek sajátos módszere volt a megnagyobbított termőfelületen kialakított művelés (köztestermesztés), sajátos piaci termény-előkészítése és értékesítése, egyszerűbb hajtatási módok, az új zöldségfajok és fajták elterjesztése. A kertészek a humuszban gazdag, könnyen felmelegedő réti csernozjom és öntéstalajokat vették bérbe és lehetőleg enyhe lejtésű területet választottak. Korai termesztéshez előcsíráztatott magokat és melegágyakat használtak. A palántanevelő ágyakban is köztestermesztést használtak, pld. a paprika mellett uborka palántát neveltek, ami a paprika kiültetése után helyben maradt. A kipalántázott növényeket kis földlabdával ültették ki. Jelentős és rendszeres öntözést a bolgárkertészek honosítottak meg. Felmelegedő állóvizet vagy sekély, lassúmozgású folyóvizet használtak öntözésre. A víznyerésre és elvezetésre egyedülálló módszerük volt. Háromféle öntözést, a fakasztót, a nevelőt és az érlelőt alkalmazták, egy vegetációs időszakban, egyszerre 40-50 mm vizet jutattak ki 10-12 alkalommal. A felesleges vizet mindég elvezették és öntözés után megkapálták a növényeket. Időnként trágyalével tápoldatoztak is. Élenjártak új zöldségfajok elterjesztésében, hiszen saját ellátásukra is termesztették pld a padlizsánt, spárgatököt vagy póréhagymát. Ők terjesztették el a régi bolgár paprikafajtákat (Szopócki, Kalinkuszi, Édes paprika, Nagyerős, Kiserős, Paradicsompaprika). A bolgárkertészek által meghonosított öntözéses zöldségtermesztés egy komplett rendszernek fogható fel, a nagy szaktudást mutató technológiájuk összekapcsolódott a terményértékesítéssel, és egy önkéntes részes-vállalkozói, tőkerészvényes érdekeltségi rendszerrel.(csoma, 1987) Szentes környékére, Szegvárra 1875-ben érkeztek először bolgár kertészek. Gróf Károlyi László Úsztatói majorjába, négyen jöttek Plovdiv városából. Az egyik legjövedelmezőbb növényük a paprika volt. Több fajtát termeltek, 1881 tavaszán a bolgárok szétszéledtek az országban, és külön kertészeteket alapítottak, a fajtákat szétosztották, ezek a kertészetek voltak a későbbi tájfajták (Cecei, Bogyiszlói, Keszthelyi fehér, Szentesi fehér) kiindulási helyei. (Czibulya F., 1987) Az étkezési paprika megjelenését a bolgárkertészek Szegvár Úsztató majornál, 1875-76 telén történt letelepedésétől számíthatjuk. (Szűcs, 2003) Az 4 5

A paprikatermesztés fejlődése a szentesi régióban (1900-1960) Szentesen sorra alakultak a kertészetek a Kurca mentén. 1938-ban már kilenc letelepedett bolgár családnak és tizenkét magyar embernek volt öntözéses zöldségtermelő bolgárkertészete. 1935-ben 80 család, 619 kat. holdon, főfoglalkozóként termelt zöldséget. 1942-ben a termelésbe vont terület elérte az 570 kat. holdat. Egyre nagyobb volt az érdeklődés a szentesi paprika iránt, a fővárosi savanyító üzemek rendszeresen vásárolták, a háborús évek alatt évente 100-150 vagon árut szállítottak Németországba. (Mód, 2003/a) A szentes környéki kertészetek gyarapodását és technikai fejlődését a vízkiemelő szerkezetek felállítását engedélyező, levéltárban fennmaradt okiratokból is nyomon követhetjük (Mód, 2003/b). A dokumentumok főleg a 20. század első felében alkalmazott öntözési módszerekről, a kertészkedésbe vont területek nagyságáról, elhelyezkedésükről és a tulajdonviszonyokról tudósítanak. A kertészetek nagysága az 1 és 4 kat. hold között mozgott, de tudunk 11 és 24 kat. hold nagyságú kertészetről is. A fejlődés másik iránya a koraiság fokozása volt. 1938-ban Szentesen már kb. 8000 melegágyi ablakkal dolgoztak, a tavaszi szántás helyett az őszi szántás került előtérbe, hogy korábban tudjanak ültetni, valamint bakhátakat készítettek lóvontatott ekével. (Szalva, 1960) A kertészetek csőkutakat létesítettek, az ún. meleg talajokra húzódtak, vándoroltak, a belterületi kertekben létesítettek melegágyakat, a nagyobb területeken pedig vetésforgót alkalmaztak. Ezzel együtt nőt a széttagoltság, 1959-ben 1403 kat. holdon 705 zöldségeskert volt a tájban, a kertészkedés 700 kertész között oszlott meg. A kertészek első összefogása az értékesítés területén mutatkozott, amikor 1957. január 27-én megalakították első szervezetüket, a Szentes és Vidéke Zöldség- és Gyümölcs Termelő és Értékesítő Szakszövetkezetet. A termőtájban a paprika fő termőterülete Szentesre csoportosult (70,4%), ezt követte Magyartés (6%), Derekegyház (5,7%) Csanytelek (5,4%), Szegvár (4%), Fábiánsebestyén (1,4%). Szentesen a paprikát leginkább Alsóréten, Felsőréten, Nagynyomáson és Kistőkén termesztették. (Szalva, 1960) kertészeti termesztés fejlődése a szövetkezetek megalakulásától a rendszerváltásig a szentesi tájkörzetben (1960-1989) A szövetkezetek mellett az egyéni kertészek is folytatták tevékenységüket, önállóan, vagy a TSZ háztáji rendszerében. A nagyüzemekben gyors technikai fejlődés, gépesítés indult a gépi talaj előkészítés, palántázás, öntözés, talajművelés, növényvédelem területén. Az 1960-as évek végén már kb. 220 000 m 2 melegágyi ablak és 200 000 m 2 fóliás termesztés volt. A nagyüzemekben több hektár üvegház létesült, kiemelkedő kertészetet üzemeltetett a szentesi Árpád, Termál, Felszabadulás, a mindszenti Tiszavirág, a fábiánsebestyéni Kinizsi szövetkezetek. A zöldséghajtatás fejlődésének óriási lendületet adott a geotermikus energia feltárása, a termálvíz hasznosítása. 1971-ben 15 hektár üvegház üzemelt a környék gazdaságaiban, a megyében már negyven termál kút működött 78-100 o C vízhőmérséklettel. A termőtáj egyik meghatározó zöldségtermesztő gazdasága az Árpád Zöldségtermelő Szövetkezet az 1957 alapított szakszövetkezet átalakításával 1960. január 28-án alakult. A kertészeti termelési rendszerek szervezése, kialakítása 1974-ben kezdődött. A Korai Zöldségtermesztési rendszer alapítása (1975) az Árpád Szövetkezet számára a korábbi szakmai munka elismerését és fejlődési lehetőségeket is jelentett, a korai zöldségfélék termesztési technológiájának elterjesztése és integrációja mellett, a rendszerben előállított áru közös, reális áron történő értékesítését és a szaktanácsadás létrehozását is magába foglalta. A rendszerszervező és a tagok évenként közösen egyeztettek és döntötték el a termesztés belső arányait, faj és fajta összetételét, valamint meghatározták a termesztési időszakot. Az egyetlen zöldségtermesztési rendszer volt, ahol az egyes taggazdaságok áruját a megalakulás évétől kezdve közösen értékesítették. A kereskedelmi környezet változása, az áruházláncok megjelenése és a közelgő uniós csatlakozás új kihívás elé állította a szentesi tájkörzet termelőit is. 2002-ben az Árpád-Agrár Zrt. menedzsmentjének vezetésével megalakult 237 taggal a Délalföldi Kertészek Szövetkezete. A DélKerTész regionális jelleggel, elsősorban a zöldséghajtatást folytató kertészek érdekében alakult. Jelenleg 500 tagja van. Fő feladatának tekinti, hogy Szentes és környéke termelőinek értékesítési biztonságot nyújtva hozzájáruljon a gazdaságos zöldség- gyümölcstermeléshez. A Szövetkezet 2004-ben, mint termelői csoport végleges elismerést kapott. A Vidékfejlesztési Minisztérium által elfogadott UNIÓ-s előírásokat betartva működési programok szerint tevékenykedik. A tagok főleg üvegházakban, fóliákban termelnek. A megtermelt zöldség-gyümölcs mennyisége 20 22 ezer tonna évente, melynek értéke meghaladja az 5 milliárd Ft-ot. A legfontosabb növényfaj a paprika, a forgalmi érték ~65-70%-át adja, fontos még a paradicsom ~20%, kígyóuborka 3-4%, hajtatott káposztafélék 3-4% és görögdinnye 4-5%. Az export éves szinten mintegy 1,2 milliárd Ft. Belföldi vevőink 90%-ban az áruházláncok. 6 7

A tagok többsége a termesztés során biológiai növényvédelmet folytat. Az árualap 90%-ban 2004 óta Globalgap minőségbiztosítással, a telephely pedig HACCP minőségbiztosítással rendelkezik, 100%-os a termékek nyomonkövetése a földtől a fogyasztó asztaláig. A TÉSZ telephely korszerűsítésre, hűtő, csomagoló kapacitásbővítésre az elmúlt 10 évben több mint 1 milliárd Ft-ot fordított. A termékek közel 70%-a csomagolt formában kerül a fogyasztók asztalára. A Szövetkezetnek 125 állandó dolgozója van, melyből 24 fő felsőfokú végzettségű. Szezonálisan további 120 150 főnek biztosít munkalehetőséget. Kiemelten segíti tagjait a termelésben: 9 fő szaktanácsadót alkalmaz, 100 napos kamatmentes hitelt biztosít a termeléshez szükséges inputanyagok vásárlásához. Ez éves szinten ~350 millió Ft. A szövetkezet 2004-től Kiváló Magyar Élelmiszer védjeggyel rendelkezik TV paprikára, Magyar Termék Nagydíjban részesült 2007-ben paprikára, 2011-ben paradicsomra. Magyar Agrárgazdasági Minőség díjat kapott 2008-ban. A DélKerTÉSZ alapító tagja a TÉSZ ÉSZ Nonprofit Kft-nek. 2009-ben a szövetkezet vezetésével megalakult a Hortico Régió 2009 Kft., feladata a tag TÉSZ ek termelés, áru előkészítés és az értékesítés összehangolása. 2012-ben éves forgalma 6,5 milliárd Ft volt. A DélKerTÉSZ megalakulása óta folyamatosan fejlődik, a támogatások ész szerű felhasználásával mindenben megfelel a vevői követelményeknek. A korszerű termelés, árukezelés megszervezésével biztos megélhetést nyújt tagjainak. A Szentesi paprika OFJ elismerésének kezdeményezője, az oltalom használatára jogosult termelői csoport vezetője. A földrajzi terület sajátossága A szentesi zöldségtermesztő táj leírása A minőségi paprikatermesztés környezeti igényei a kedvező hőmérsékleti- és fényviszonyok, valamint a talajtani és vízrajzi adottságok határozták meg a szentesi tájtermesztési körzetben az öntözéses, korai paprikatermesztés kialakulását. Kreybig (1946) megállapítása szerint a szentesi zöldségtermesztő táj a Tiszántúl déli nagytájba tartozik, sokévi hőösszege 3500-3600 C o (1901-1940), és 275 mm tenyészidő alatti (április 1.- szeptember 31.) átlagos csapadék mennyiség jellemzi, míg a téli csapadék tekintetében a nyírségi terület adottságaihoz hasonló. A termőtájat Balázs (1954) Szentes, Szegvár, Mindszent, Derekegyház, Fábiánsebestyén, Magyartés és határterületeiben jelöli meg. Talajadottságai igen sokfélék, Szentes határában dominálnak a vályog talajok (47,1%), és jelentősek az agyag talajok (21,9%), a karbonátos és szolonyeces réti csernozjom talaj. Fizikai állapotuk jó, morzsás szerkezetű, könnyen felmelegedő, gyengén lúgos kémhatású, jó víz- és tápanyag-gazdálkodású, humusztartalma jó és termőrétege vastag. A táj vízellátása rendkívül kedvező, a Tisza 55 km, a Körös 15 km hosszan folyik át a területen, és a Kurca csatornarendszere kapcsolódik a folyókhoz. A Kurca vízrendszere a táj kétharmadát hálózza be, a Körösből ered, majd átfolyik Szentesen és Szegvár határában, majd Mindszent mellett torkollik a Tiszába. Hossza 40 km, számos ér torkollik a Kurcába. (Szalva, 1957) A szentesi tájtermesztési körzetben a napsütéses órák évi középértéke 2050 óra, évi középhőmérséklete +10-11 o C, ugyanakkor az ország egyik legcsapadékszegényebb területe évi 500-550 mm évi átlagos csapadékkal. A Szentesi paprika hírneve A szentesi tájtermesztési körzet öntözéses paprikatermesztése a XIX. század második felében alakult ki. A bolgárkertészek munkája révén elhíresült Szentesi paprika azóta is megőrizte hírnevét. 1998-ban megszületett a döntés, hogy Magyarország kapcsolódik az Euroterroris programhoz. A programba olyan termékek kerülhettek, amelyek elterjedtek, különleges a minőségük, az adott földrajzi környezet sajátos természeti és emberi tényezőinek köszönhetően. A hagyományos és tájjellegű zöldségfajtákban leggazdagabb régió a Dél-Alföld volt. Ide sorolták a szentesi zöldségtermesztő táj Szentesi étkezési fehér paprika termékét is. (Pallóné, 2003) A 2002-ben kiadott HÍR négy paprika típust fogadott be a szentesi zöldségtermesztő tájból: 1. Almapaprika 2. Szentesi étkezési fehér paprika 3. Szentesi kosszarvú paprika 4. Szentesi paradicsompaprika. A termékleírások hangsúlyozzák, a termőtáj kiemelkedő szerepét a termék további fejlődése szempontjából, mintegy elismerve, hogy a manapság termesztésben szereplő fajták méltó folytatói és örökösei a hagyományos fajtáknak. (HÍR, 2002) A hírnév töretlenségét a DélKerTÉSZ szakkiállításokon elnyert díjai is bizonyítják: Farmer Expo fődíj 2006, Magyar Termék Nagydíj- friss fogyasztású étkezési paprika- 2007. 8 9

A Szentesi paprika (OFJ) fajtatípusok jellemzése Fehér töltenivaló (TV) paprika (Capsicum annuum L. var. grossum) - bogyó alak kúpos, mérete 100-140 mm hosszú, 40-70 mm vállszélességű, - a hús vastagsága 4-7 mm, állaga tömör, héja vékony, - a termés felülete sima, fényes, - a bogyó színe sárgás-fehér (csont-fehér), - a bogyó főleg 3-4 erű, - a termés intenzív paprika illatú, ízletes, csípmentes. hegyes erős paprika (Capsicum annuum L. var. longum) A tájkörzetben a fehér töltenivaló paprika korai hajtatása honosodott meg. Az 1990-es években felgyorsult az étkezési fehérpaprika nemesítése. A korszerű termesztési követelményeknek megfelelő, nagy termőképességgel, különböző betegség ellenállósággal rendelkező hibridek jelentek meg a vetőmag piacon. A széles kínálatban csak azok a fajták lehetnek a Szentesi paprika OFJ rendszerben sikeresek, ahol a nemesítés egyes fázisa (pld. az új hibrid kombinációk tesztje) a tájkörzetben történik. Ma már többféle technológiát folytatnak a termelők a hajtató berendezés típusa és az ültetési időszak szerint. Így a fajtákkal szemben támasztott követelmények is különbözőek. A nagyon korai, hosszúkultúrás, többnyire talaj nélküli technológia esetén egyik legfontosabb követelmény az alacsony fényhiány-érzékenység, gyors megújuló képesség. A korai, középhosszú kultúrában, talaj nélküli vagy talajos termesztésben ezen kívül előnyös a hő stressz tűrés. A hosszú termesztési időszakban (december-szeptember) a fajtáknak nagy minőségi követelménynek kell megfelelni: a korai időszakban a termések szedésre éretten ne zöldüljenek, míg a melegebb időszakokban ne jelentkezzen deformáció. A nyári, hideghajtatás erős növekedésű, jó hő stressz tűréssel rendelkező fajtákat kíván. A túlzott növekedés (hosszabb ízköz) a kisebb légterű fólia sátrakban megnehezíti a nyári termesztést. Az őszi hajtatásban ismét előtérbe kerül az alacsony fényhiány-érzékenység, a lassú biológiai érés a bogyó fehér színének megőrzése miatt és a hideg stressz tűrés. Valamennyi időszakban gondot okozhat a terméseken jelentkező lilulás, ami különböző stressz tényezők hatására alakul ki és a fajták érzékenységétől függ. A másik fontos kritérium a kalcium hiányra kialakuló csúcsfoltosság elleni tolerancia minden hajtatási időszakban. A betegség ellenállóság az általános tolerancia mellett a genetikailag meghatározott vírus, baktérium és fonálféreg elleni rezisztencia tulajdonságokat jelenti. A hazai paprika típusok közül a fehér töltenivaló rendelkezik a legkorszerűbb rezisztencia csomaggal. A rezisztencia fokát a vetőmag forgalmazó cégek kétféle képen jelölik: a HR - magas szintű ellenállóság átlagos kórokozó/ kártevő nyomás esetén nem alakulnak ki tünetek, míg az IR mérsékelt szintű ellenállóság - átlagos kórokozó/ kártevő nyomás esetén kialakulhatnak tünetek. A fehér töltenivaló paprikatermés minőségének követelményei: A hegyes erős paprika fő termesztési időszaka is igen változatos, a téli ültetéstől a nyári korai és későbbi ültetésig. Ennek megfelelően fontosak az egyes tulajdonságok, télen a formatartás mellett a megfelelő csípősség, míg nyáron a forró időszakban is megfelelő kötés számít kiemelt tulajdonságoknak. Mindkét időszakban gondot okozhat a termések lilulása. A bogyó alakja hegyes, mérete 150-250 mm hosszú, 20-50 mm vállszélességű, többnyire kettő-három rekeszes, húsvastagsága 3-4 mm, állaga tömör, héja vékony. A termés felülete sima, vagy enyhén hullámos, fényes, színe világos-, középvagy sötétzöld. A termés intenzív paprika illatú, csípős. A termesztett fajták a Scoville-skála szerint a 2500-5000 közötti csípősségi értékkel rendelkeznek, mennyisége a fajtától és a termesztés körülményeitől is függ. kápia paprika (Capsicum annuum L. var. grossum) A kápia paprika termesztése elsősorban a hideg fóliás termesztésben terjedt el a szentesi tájkörzetben. Ennek megfelelően kétféle ültetési időszak jellemző: a korábbi, április legelején és későbbi a korai káposzta betakarítása után május közepén. A fajták iránti legfontosabb követelmények a koraiság, a gyors érés és megújuló képesség. Fontos, hogy az első, árban legjelentősebb szedések után a növények folyamatosan teremjenek, majd az őszi időszakban 10 11

ismét jelentős termést produkáljanak. A bogyó minőségével kapcsolatban egyik legfontosabb kívánalom az egységes, mély piros színeződés. Előnyös tulajdonság, ha a termés utóérése kiváló, ún. félig kormos állapotból egyöntetűen pirosodik. A termesztés során tapasztalt negatív tulajdonság lehet a bogyókon megjelenő mikrorepedések, amelyek esztétika problémát jelentenek. A bogyó alakja kúpos, mérete 60-120 mm hosszú, 40-70 mm vállszélességű, kissé lapított, jellegzetesen kettő vagy három rekeszes. Húsvastagsága 4-7 mm, állaga tömör, héja közepesen vastag, a termés felülete sima, fényes, színe szedési éretten piros. A termés intenzív édes ízű, őrölt paprika illatú, csípmentes. A termés nagyon gazdag bioaktív anyagokban, Paradicsomalakú paprika (Capsicum annuum L. var. grossum) A paradicsomalakú paprikát hagyományosan a szántóföldön termesztik a régióban és többnyire a feldolgozóipar kiváló alapanyaga. A mai friss árukereskedelmi kívánalmaknak csak a védett helyen termelt paprika felel meg. Így ez a típus is a fűtés nélküli fóliákban termelhető biztonságosan. A fajtákkal szembeni termesztési és minőségi követelmények azonosak a kápia típusnál leírtakkal. Ezen kívül ki kell emelni a bogyók érzékenységét a magházpenészességre, ami részben összefügg a bogyó megfelelő bibepont körüli húsvastagságával. A bogyó alakja lapított gömb, átmérője 60-120 mm, hossza 40-60 mm, három vagy négy rekeszre tagolt, húsvastagsága 5-7 mm, állaga tömör, héja vékony, a termés felülete sima, fényes, színe szedésre éretten mély-piros, intenzív paprika illatú, csípmentes. A termés íze kiemelkedően édes, zamatos, C-vitamin (aszkorbinsav) tartalma kiemelkedően magas, 150-350 mg/100g is lehet fajtától és a termesztés körülményeitől függően. Vízben és zsírban oldódó antioxidáns kapacitása egyik legnagyobb az étkezési paprika típusok között. A paprika bogyók pultállósága minden fajtatípusban fontos, az egész termesztést, értékesítés, az oltalomban részesített termék iránti keresletet jelentősen befolyásoló tulajdonság. A Szentesi paprika (OFJ) rendszerben alkalmazható fajták időszerű listája a DélKerTÉSZ honlapján megtekinthető: A Szentesi paprika egészséges táplálkozásban betöltött szerepe Az egészség megőrzésére irányuló élettani kutatásokra alapozott nemzetközi és belföldi kampányok eredményeként változnak a fogyasztói szokások az Európai Unió tagországaiban. Folyamatosan növekszik a napi étrenden belül az egészséges élelmiszerek így a friss zöldségek, gyümölcsök fogyasztásának mennyisége. Ez a tendencia Magyarországon ugyan lassabban érvényesül, de így is jelentős termelési bővülést jelent a kertészeti ágazat számára. A multinacionális élelmiszer forgalmazó cégek, a kiskereskedelmi egységek - a szaktárca által szorgalmazott jogszabályi nyomásgyakorlás eredményeként - a hazai előállítású termékek irányába nyitottak, szélesebb választékban és a frissességet megőrző módon kínálják a magyar zöldséggyümölcs termékeket, köztük a Szentesi paprika OFJ termékeket is. A táplálkozási szakemberek által kidolgozott ajánlások kivétel nélkül az egészséges táplálkozás nélkülözhetetlen elemének tekintik a rendszeres zöldség-gyümölcsfogyasztást. Ma már közismert a zöldség-gyümölcs termékekből kinyerhető antioxidánsok, A-, C-, E-vitamin, karotinoidok, cink, szelén, flavonoidok, valamint az élelmi rostok egészségvédő hatása a szív- és érrendszeri és számos daganatos betegséggel szemben. A friss fogyasztású szentesi paprika minőségét a jellemző méret, íz, színés szárazanyagtartalom valamint a kedvező élettani hatású anyagai (pl. C-vitamin) adják. Magyarországon hagyományosan a zöld, hegyes paprikát, a töltenivaló (TV) csípősségmentes fehérhúsú paprikát, a paradicsomalakú paprikát, valamint a kápia típust részesítik a fogyasztók előnyben. Mint a kutatásokból kiderült ezen típusok valóban kedvező élettani hatásúak a bennük található antioxidánsoknak (vitaminok, karotinoidok, polifenolok, stb.) köszönhetően. A paprika az egyik legértékesebb friss fogyasztású zöldség, amelyet az év minden napjára érdemes biztosítani a fogyasztók részére. A szentesi paprikák a különleges minőségükkel, alakjukkal, színükkel és ízükkel váltak a tájtermesztési körzet, a földrajzi terület meghatározó zöldségnövényévé. A korszerű paprikanemesítési munkával a fogyasztói igényeknek megfelelő, változatos formájú és színű fajtatípusok és fajták kerültek kifejlesztésre. A paprika táplálkozási értéke nagy, zöldségnövényeink közül ez egyik legmagasabb átlagos tápértékkel rendelkezik (ANV), amely alacsony energia-tartalmának kedvező élettani hatású anyagainak köszönhető. (Food and Nutrition Board, 2004) http://www.delkertesz.hu/images/termekleiras_2014.03.21.pdf 12 13

1. táblázat A paprika átlagos tápanyagtartalma Energia Fehérje Zsír Szénhidrát Karotin Összes élelmi rost Vízben nem oldható élelmi rost Vízben oldódó élelmi rost 20 kcal 1,2 g 0,3 g 3,0 g 0,4 mg 2-3 g 1,6 g 0,7 g A paprika kedvező élettani hatású anyagai a következők (a felnőttek számára ajánlott napi beviteli mennyiség (RDA) értékeivel). A vitamin Az A-vitamin, zsírban oldódó, állati (retinol) és növényi forrásból nyerhető vitamin (karotinoid), ezért hatásait karotinoidoknál részletezzük (RDA 800 μg). B 1 vitamin (tiamin) A szénhidrátok, zsírok és alkoholok lebontásához és átalakításához, valamint a szívizom és idegsejtek megfelelő működéséhez szükséges. A friss paprika 100 g termése kb. 0,05 mg B 1 -vitamint tartalmaz (RDA 1,1 mg). B 2 vitamin (riboflavin) A szervezet energiatermeléséhez nélkülözhetetlen, ugyanis fontos szerepet játszik a zsírok, szénhidrátok és a fehérjek lebontásában, valamint a vérképzésben, a légzés folyamatában, antitest-termelésben, növekedésben és a szaporodásban is nélkülözhetetlen. Mindezeken felül az egészséges bőrért, hajért, körmökért és a pajzsmirigy szabályozásában is elengedhetetlen. 100 g paprikában kb. 0,03 mg található (RDA 1,4 mg). B 3 vitamin (niacin) Jelentős szerepe van a sejtek energia-háztartásában és a DNS-lánc kijavításában. A legújabb kutatások szerint a niacin egy természetes koleszterinszintszabályozó anyag. 100 g paprikában kb. 0,2 mg található (RDA 16 mg). B 5 vitamin (pantoténsav) A felhasználható zsírok elégetését, és a mellékveséket, valamint az immun-, és idegrendszert is támogatja. 100 g paprikában kb. 0,2 mg található (RDA 6 mg). B 6 vitamin (piridoxin) Aktív formája a piridoxál-foszfát (PLP), mely az aminosav anyagcsere számos reakciójában kofaktorként vesz részt. 100 g paprikában kb. 0,2 mg található (RDA 1,4 mg). B 7 vitamin (biotin) A biotin (H-vitamin) kéntartalmú vitamin, négy karboxiláló enzim koenzime. A zsírsavak előállításában, a szénhidrátfelhasználásban, aminosavanyagcserében lényeges. 100 g paprikában kb. 0,001mg található (RDA 50 μg). B 9 vitamin (folsav) A sejtek osztódása szempontjából nélkülözhetetlen vitamin. Szerepe van még a fehérvérsejtek, vörösvértestek, vérlemezkék képzésében, az aminosavak, és nukleinsavak anyagcseréjében, de hozzájárul a gyomor- bélrendszer, és a szájnyálkahártya épségéhez is. 100 g paprikában kb. 0,013 mg található (RDA 200 μg). C-vitamin Szent-Györgyi Albert professzor az először hexuron-savnak nevezett bioaktív anyagot a magyar paprikából kristályosította ki nagy mennyiségben és nevezte el C-vitaminnak. A C-vitamin élettani hatásaira irányuló kutatási eredményeit 1937-ben Nobel-díjjal ismerték el. A C-vitamin jótékony hatásai közismertek: fokozza szervezetünkben az immunrendszer működését, növeli a fehérvérsejtek számát, melyek szembeszállnak a testünket megtámadó kórokozókkal, és fokozza a fehérvérsejtek működését. Jelentősen csökkenti a meghűléses betegségek, a nátha tüneteit. Az újabb kutatások szerint antioxidáns hatásánál fogva véd a szervezetet fenyegető rákkeltő anyagok káros hatásaitól is. A napi szükséglet minimuma 60 mg, azonban a környezeti stressz hatások, a dohányzás, lázzal járó betegségek növelik a szükséges adag mértékét. A friss paprika 100 g termése a termesztés körülményeitől és érettségétől függően akár 80-250 mg C-vitamint tartalmaz, amely önmagában fedezi a napi szükségletet (RDA 80 mg). E vitamin (tokoferol) A természetes E-vitamin nyolc különböző tokoferolt, és négy különböző tokotrienolt tartalmazhat. Az α-tokoferolt az emberi szervezetben található legaktívabb antioxidánsként tarják számon, visszaszorítja a sejtek szabadgyök termelését. A γ-tokoferol pedig a már meglévő szabadgyököket semmisíti meg. Számos kutatási eredmény alapján feltételezik, hogy a γ-tokoferolnak van valóban rákellenes és gyulladáscsökkentő hatása. A friss paprika 100 g termése kb. 3-10 mg E-vitamint tartalmaz, amelynek nagyobb része (kb. 60%-a) γ-tokoferol (RDA 12 mg). Karotinoidok Általánosan elmondható, hogy a paprikában a fejlődés és érés során felhalmozódnak a klorofillok, karotinoidok, antociánok, flavonoidok amelyek étvágygerjesztően színessé teszik a termést. A paprika színanyagainak az érzékszervi tulajdonságok alakítása mellett élettani - antioxidáns, szabadgyökfogó - hatásuk is van. A-provitamin tartalma színanyagtól függően változik, a piros színűek több karotint tartalmaznak, mint a zöld színű fajták. Az A-provitamin α-, β- és γ-karotin és β-kriptoxantin, a szervezetben normális anyagcsere-folyamatok során A vitaminná alakul át. Az A-vitamin hatátását számos folyamatban megfigyelték, így a retina (szemideghártya) fényérzékenységét biztosító rodopszin felépítésében, a csontnövekedésben, 14 15

a reprodukcióban, az embrionális fejlődésben, a hámszövet épségének a fenntartásában, az ektoderma normális fejlődéséhez és működéséhez (bőr, nyálkahártya, mirigyhám), és számos más sejt differenciálódásának irányításában. A kapszantin (narancsvörös) és kapszorubin (mélyvörös) kariotinoid vegyületek. A pirosra érés folyamatában a paprika termésben a kapszantin átalakul kapszorubinná. A zsírban oldódó, erőteljes színező hatású festékanyagok hőhatásra kevésbé érzékenyek, a C-vitamin hatását erősítik. A lutein a szem sárgafoltjának színanyaga, ennek épsége biztosítja az éleslátást. Idős embereknél különösen fontos törekedni arra, hogy a szervezetben ne csökkenjen a lutein mennyisége, mert különben erőteljesen romlik a látás. Flavonoidok. Szintén Szent-Györgyi Albert kutatási eredményei alapján korábban P-vitaminnak nevezték. A P-vitamin a C-vitamin kísérője, általában ugyanazokban az élelmiszerekben fordul elő. Ez az anyag segíti a C-vitamin felszívódását és megvédi az oxidációtól, ezenkívül erősíti a hajszálereket, csökkenti a hajszálerek áteresztőképességét (permeabilitását), innen az elnevezése is, de ma már nem tartják vitaminnak. Az egyik legfontosabb flavonoid a kvercetin, amely bizonyítottan védelmet nyújt az ereknek az oxidánsok által okozott károsodások ellen. A kvercetin a sárgásfehér paprika jellegzetes színanyaga. Összflavonoid mennyiség a paprikában: 0,02 mg/100 g. Kapszaicin A kapszaicint, a paprika csípősségéért felelős anyagot ételízesítőként évszázadok óta fogyasztják világszerte. Napjainkban a gyógyászatban is alkalmazzák az idegrendszerre gyakorolt kedvező biológiai hatásai miatt, többnyire külsődlegesen fájdalomcsillapítóként, izom- és ízületi fájdalmak, neuropátia okozta fájdalmak kezelésére. Táplálék kiegészítőként is alkalmazzák a kardiovaszkuláris- és az emésztőrendszert érintő kedvező hatásai miatt, valamint a fogyás elősegítésére. A Pécsi Tudományegyetem által megerősített, saját kísérletes adatai alapján a gyomorba juttatott kapszaicin kivédi a fekélyképződést a nyálkahártyára kifejtett hatásán keresztül. Illóolajok A paprikában található illóolajok étvágygerjesztő, izzasztó, vizelethajtó hatásúak. Élelmi rostok A Magyar Élelmiszerkönyv meghatározása szerint olyan, legalább három monomer egységgel rendelkező szénhidrát-polimer, amelyet a vékonybél nem emészt meg és nem szív fel, amely az élelmiszer fogyasztásra kerülő formájában természetes módon jelen levő, ehető-, élelmiszer-nyersanyagból fizikai, enzimes vagy vegyi eljárással kinyert-, vagy szintetikus szénhidrát-polimer, amely általánosan elfogadott tudományos bizonyítékok szerint kedvező élettani hatással bír. Az élelmi rostok hatása szerteágazó; teltségérzetet biztosítanak, csökkentik az éhségérzetet, elősegítik a jó bélműködést, szabályozzák a szénhidrát és zsíranyagcserét. Az élelmi rostokat csak a vastagbélben a bélflóra mikroorganizmusai képesek részben lebontani. A folyamat során keletkező rövid szénláncú zsírsavak elősegítik a probiotikus baktériumok (pl. Bifidobacterium nemzetség) működését így jótékony hatással vannak az emberi egészségre. Az élelmi rostok közé soroljuk a cellulózon, hemicellulózon és pektinen kívül a növényi sejtfalakban található lignint, valamint a gombák sejtfalában lévő kitint is. A vízben oldható élelmi rostok (pektinek) gátolják a zsírok és a koleszterin nagyarányú felszívódását, megkötik az epesavakat és így azok természetesen ürülnek a szervezetből. Az élelmi rostok rendszeres bevitele - naponta 25-30 g - csökkenti a koleszterin szintet a vérben. 100 gr friss paprikában kb. 3-4 g élelmi rost található (RDA 38 g). A paprika átlagos ásványi anyag tartalmáról a 2. táblázat tájékoztat. 2. táblázat Az étkezési paprika átlagos ásványianyag tartalma 100 g nyers tömegre vonatkoztatva és a felnőttek számára ajánlott napi beviteli mennyiség ásványi anyag átlagos mennyiség (mg 100 g -1 ) RDA* Nátrium (Na) 4 mg 1500 mg Kálium (K) 160 mg 2000 mg Kalcium (Ca) 14 mg 800 mg Magnézium (Mg) 12 mg 375 mg Foszfor (P) 33 mg 700 mg Vas (Fe) 0,4 mg 14 mg Szelén (Se) 0,7 μg 55 μg Molibdén (Mo) 0,03 μg 45 μg Réz (Cu) 0,05 mg 1 mg Cink (Zn) 0,2 mg 10 mg Mangán (Mn) 0,073 mg 2 mg Kobalt (Co) 0,004 mg n/a Króm (Cr) 0,004 mg 40 μg Nikkel (Ni) 0,015 mg n/a *A felnőttek számára ajánlott napi beviteli mennyiség (RDA) értékeit, a Magyar Élelmiszerkönyv, alapján közöljük. 16 17

A TERMÉK ELŐÁLLÍTÁSA- RÉSZLETES A paprika környezeti igénye TERMESZTÉSTECHNOLÓGIA A sikeres paprikahajtatás elengedhetetlen feltétele, hogy minél pontosabban és részletesebben ismerjük az egyes fajták genetikai állományában örökletesen rögzített biológiai tényezők iránti igényét. A környezeti tényezők összessége minél jobban megközelíti a növény számára optimális értékeket, annál nagyobb hozamokat realizálhatunk a potenciálisan lehetséges termésmenynyiségből. A termesztő helyzetét tovább nehezíti, hogy fajok, fajták környezeti igénye a növény fejlődése során is változik, sőt az egyik tényező megváltozása hatással van a többi környezeti tényező aktuális optimumára is, a környezeti tényezők összessége egy sok tényezős dinamikus rendszert alkotnak. A legfontosabb tényezők a fény, a hő, a víz, a tápanyagok. Ezek a környezeti tényezők a növényi életfolyamatokban nélkülözhetetlenek. Hőigény A paprika Közép-Amerikából származik, így hőigénye magas. A legmelegebb igényű hajtatott zöldségfajok közé tartozik. A szerzők többsége szerint hő optimuma 25 C (t). Különböző fejlődési stádiumában ettől eltérő hőmérsékletet igényel: csírázás idején t + 7 C szikleveles korban t 7 C ültetéskor (néhány napig) t + 7 C növekedéskor 150 W/m 2 -nél nagyobb sugárzásintenzitásnál t ± 0 C növekedéskor 150 W/m 2 -nél kisebb sugárzásintenzitásnál t 7 C (min.) termésképzéskor t ± 0 C Ezek a hőmérsékleti értékek az irodalomban általában a léghőmérsékletre vonatkoznak. Pontosabban közelíthetjük a paprika fajták hőoptimumát, ha a növényhőmérsékletére vonatkoztatjuk a fenti értékeket. A paprika a párolgása révén jelentősen képes hűteni magát, megfelelő gyökérzet esetén, ha elegendő víz áll a rendelkezésére, akkor 6-8 C-kal képes hűteni a levelét az őt körülvevő léghőmérséklethez viszonyítva. A léghőmérséklet közvetlen hatást gyakorol a bogyó alakjára (hosszúság és átmérő aránya). A tölteni való típusú paprika aránya 1,1-1,4 körül van, ha közel optimális a léghőmérséklet. A paprikatermesztésnél ajánlott növény hőmérséklet a fényviszonytól függően Sugárzásintenzitás (W/m 2 ) növényhőmérséklet maximum ( c) minimális növényhőmérséklet éjszaka ( c) 100 W alatt 18-20 15-16 100-200 21-22 16 200-300 23-24 16-17 300 felett 25-26 17-18 Mi történik a növénnyel és a bogyóval, ha nem optimális a hőmérséklet? Először lassul a növekedés, majd 15 C alatti hőmérséklet esetén, ami 3-4 napig vagy hosszabb ideig tart, torzul a terméshossz és a szélességének aránya. Túlzott generatív fázisba tolódik a növény, azaz csokrosan hozza a virágot és a termést. Ezekben a termésekben általában alig van mag, vagy jelentősen kevesebb, amiből az következik, hogy mérete kicsi és alakja torz lesz. Egy-egy ilyen hideg periódust a növény csak több hét alatt képes kinőni. Téli fényszegény időszakban 16-17 C-on köt legjobban a TV paprika. A legnagyobb bogyónövekedést akkor mutatja a növény, ha egész nap derült égbolt mellett a sugárzásintenzitás maximuma 300-400 W/m 2 közé esik, a növény hőmérséklete nem lépi túl a 26 C-ot és éjszaka egyenletesen csökken a hőmérséklet napfelkeltéig 6-7 C-kal (a 19-20 C-ra). A túl magas nappali és éjszakai hőmérséklet hatására a bogyók növekedése lelassul. Amennyiben a levegő CO 2 szintjét jó fényellátottságnál 600-800 ppm-re növeljük, akkor a nappali hőmérsékletét 2-3 C-al megemelhetjük, valamint a levegő relatív páratartalmát is növelhetjük (lásd víznél). Külön érdemes szólni a talaj-, illetve a közeg hőmérsékletéről. A talaj esetében minimum 14-15 C hőmérséklet a kívánatos, ugyanis már ennél a hőmérsékletnél is csökken a víz- és tápanyag-felvétel, azaz a növényi életfolyamatok erősen gátlódnak, elsősorban a foszfor relatív hiánya léphet fel. Az újabban vad fajokra oltott paprika esetében ez a talajhőmérsékleti küszöbérték 1-2 C lehet alacsonyabb. Az izolált termesztésnél, amikor nem a berendezés talajába ültetünk, pontosabb hőmérséklet szabályozást lehet biztosítani. A közeg hőmérséklet palántanevelésnél és ültetést követő gyökeresedésig (7-10 nap) 22-23 C az optimális. A közeg hőmérsékleténél is figyelemmel kell lenni elsősorban a mindenkori sugárzási viszonyokra. Télen, amikor a max. sugárzás nem haladja meg a 150 W/m 2 -t, akkor alacsonyabb hőmérsékletet (18-19 C) kell tartani. Nyáron sem szabad azonban a közeg hőmérsékletét 22 C fölé engedni, oxigénhiány tünetei (sárguló és lehulló levelek) jelennek meg 25 C-os közeg esetén, valamint nehezíti a Ca felvételt és kiválthatja a hiány 18 19

tüneteit a bogyókon. Az opitmálisnál alacsonyabb közeg hőmérséklet generatív irányba tolja el a növényt és túl sok torz virág és termés képződik. A fény A termesztési tényezők közül az egyik legfontosabb, a növényi fotoszintézis nélkülözhetetlen eleme. A paprika származásából következik a fényigénye is: a 12-14 órás nappal hosszúság az ideális számára. A fejlődése valahol 50 W/m 2 sugárzásintenzitásnál indul meg. A természetes sugárzásból a látható tartományt (PAR -400-700 nm-) hasznosítja legnagyobb mennyiségben a növény. a 400 W/m 2 sugárzás intenzitást már a paprika növény nem tudja hasznosítani, mivel a fotoszintézis ennél az értéknél telítődik. Télen a nappal hosszúsága 8,5 órára is lecsökken és a maximális sugárzás intenzitás alig éri el délben, derült égbolt esetén a 100 W/m 2 értéket. A fényhiány hatására jelentősen lelassul a növény növekedése, sőt sok napon egyáltalán nem növekszik a növény. A szükségesnél kevesebb asszimiláta képződik, amelyet a paprika növény bizonyos sorrendben hasznosít. Először a már fejlett bogyókba áramlanak a képződött termékek, utána a gyökérzet működéséhez használja a növény, majd pedig ha még van beépületlen asszimiláta, akkor a bimbókba irányul. Ilyenkor különösen fontos az optimális nappali és éjszakai növényhőmérséklet tartása, mert magasabb hőmérséklet hatására növekszik a növény légzése, ami elégeti a képződött hasznos anyagokat anélkül, hogy a növénybe beépülne. Magyarországon fényhiányos időszaknak tekinthetjük a novemberdecember-január hónapokat. Februárban már a januári fényintenzitás kétszerese is lehet, ami már jó közepes növekedést biztosít a paprika számára. A fényhiány mérséklésére alkalmas módszer a pótmegvilágítás. Ma Magyarországon a fejlett, korszerű palántanevelő üzemek alkalmazzák a palántanevelésnél. Ennek célja a nappal hosszúság növelése legalább 12 órára. Ha a természetes és a mesterséges megvilágítás együttes hossza eléri a 15 órát, akkor az 10-15 % hozamnövekedést eredményezhet. A termesztéskori pótmegvilágítási kísérletek széles körben folynak a hatás pontos tisztázása érdekében hagyományos nagy nyomású nátrium lámpákkal és az új LED világító testekkel is. Határozottan pozitív hatása van a paprikára, de egyelőre nem gazdaságos. Áprilistól szeptemberig túlzott sugárzással kell számolnunk és védekeznünk ellene. A hajtatásban árnyékolással védekezhetünk: festés, külső árnyékolás, belső árnyékolás. A túl erős besugárzás hatására a paprika nóduszai rövidülnek, a levelek felülete csökken, és könnyen eredményezheti a kis termések elrúgását. A kifejlett bogyóknál a túlmelegedés következtében fokozódik a Ca hiány megjelenése. A külső árnyékolásnál a raschel hálóval való fedést alkalmazzák leggyakrabban fóliás berendezéseknél. Itt ügyeljünk, hogy ne zöld színűt alkalmazzunk, hanem bármilyen más színűt (piros, sárga, fehér színűt stb.), mivel a zöld hatására szignifikánsan csökken a termésmennyiség. Az árnyékolás hatására csökken a paprika növény túlmelegedése, ezért jobban köt és javul a bogyó minősége. Víz A paprika növény 70-95 %-a víz, így az ideális termésmennyiség eléréséhez nélkülözhetetlen a vízadagolás. A víz szerepe többcélú, egyrészt tápanyag, ami beépül a növénybe, másrészt oldószer, azaz a tápanyagok jelentős részét oldott formában veszi fel, harmadrészt elpárologtatja a növény. A felvett víz 90 %-át a növény párologtatásra használja, azaz hűti magát. A talajos termesztésnél a talaj víztartalma 75-80 % között ideális. Az izolált termesztésnél az alkalmazott közegtől függően a fejlődési fázishoz kell igazítani a víztartalmat. Az ültetést követően elsődleges cél a minél erősebb gyökér fejlesztése, ezt a 60-65 %-os nedvességtartalommal tudjuk elősegíteni. Az első kötések megjelenése után ezt növelni kell 70-75 %-ra. Majd a termőkorban, erős sugárzásintenzitás és magas léghőmérsékletnél tovább kell emelni 75-85 %-ig. Borús napokon ezt célszerű 10-15 %-kal csökkenteni. Ha a közegben nincs elegendő vízmennyiség, ez fokozza a terméselrúgást, ha ez még a só koncentráció növekedésével is párosul, akkor fokozódik a kalcium hiány tüneteinek megjelenése a termésen. A napi 10-15 %-nál magasabb közeg nedvesség ingadozás egyes érzékeny fajtáknál bogyórepedéshez vezethet. Amennyiben idővezérléses öntözést alkalmazunk, akkor a nagyon meleg napokon délelőtt relatív vízhiány alakulhat ki a közegben, ami csak délután 14-15 óra felé egyenlítődik ki, ami ugyancsak növelheti a kalciumhiányos bogyók arányát. Ilyen esetben célszerű hajnalban egy előöntözéssel a közeget szinte 100 %-ra telíteni, mivel napfelkelte után jelentős a paprika vízfelvétele. A víz kapcsán még feltétlenül szólni kell a levegő páratartalmáról. Természetesen a levegő páratartalmának kisebb a hatása a növekedésre és fejlődésre, mint a fénynek vagy a hőnek. Ideális a 70-80 %-os relatív páratartalom. Ha éjszaka magas, 90-95 %-os páratartalmat tartunk, akkor nő a már majdnem kész bogyók tömege, de az összes hozam nem nő. A nappali magas páratartalom viszont növeli a kötések számát, de 90 %-os páratartalomnál jelentősen fokozódik a gombás fertőzések kockázata is. A nyári nagy melegben az 50 %-os vagy alacsonyabb pára lassítja a növekedést. Ez nagy melegben történő ültetésnél jelenthet gondot, ezért ilyenkor fokozottan párásító öntözést kell alkalmazni. 20 21

Tápanyagok A hajtatásban az extra hozamok eléréséhez nagy mennyiségű tápanyagra van szüksége a növénynek. Egy tonna paprikatermés előállításához 2,4 kg N, 0,9 kg P és 2,9-3,5 kg K hatóanyag szükséges. Természetesen nem elég, hogy elegendő mennyiséget adjunk, hiszen azok aránya is fontos, amely azonban az egyes fejlődési fázisokban eltérő. (Szőriné, 2008) A paprika napi tápanyagszükséglete (mg/m 2 /nap) Fejlődési stádium n p k mg Gyökeresedési szakasz 120 200 110 10 Erős hajtásnövekedési szakasz 250 80 250 50 Első termések érése 320 60 400 70 Termőidőszak 310 60 400 60 A táblázat jól mutatja, hogy kezdetben foszfortúlsúlyos tápoldat kell, majd fokozatosan a nitrogén, a kálium kerül jelentős túlsúlyba. Ügyelni kell arra is, hogy a paprika só érzékeny növény és a fehér fajták különösen. A tápanyagok egyik speciális része a CO 2. Ezt döntően a levegőből veszi fel a növény, de 10-20 %-át a talajból is képes felvenni. A berendezés levegőjében található 300-400 ppm-nyi mennyiséget hamar felhasználja a paprika és légcsere útján pótlódik. A kísérletek igazolták, hogy a bőséges víz és tápanyag, optimális hőmérséklet és fényellátottság esetében a CO 2 kerül minimumba, ami gátolja a paprika gyors növekedését, fejlődését, és a nagy hozamok elérését. Ha a CO 2 szintet növeljük 800 ppm-ig is, akkor segíti a kötődést, magasabb fotoszintézist tesz lehetővé, ami növelheti a termésmennyiséget. A széndioxid trágya adagolását napkelte után 1-2 órával érdemes kezdeni és napnyugta előtt 2 órával befejezni. Lehetséges cseppfolyós CO 2 alkalmazása, vagy ahol fosszilis energia égetése történik, ott az égésterméket is lehet használni, csak kéndioxid mentes legyen. A környezeti tényezők hatásának pontos ismerete fontos eszköz a kertész kezében a növényi folyamatok irányítása céljából. Ha az összefüggéseket jól ismerjük, akkor bizonyos határok között képesek lehetünk a megbillent egyensúlyú növényt a kívánt irányba befolyásolni. Télen fényszegény időben inkább vegetatív irányba torzul a növekedés, addig nyáron inkább túlzott generatív. Ezeket lehet mérsékelni a táblázatban látható tényezőkön keresztül. A paprika fejlődését befolyásoló tényezők hatása A fejlődést vegetatív irányba befolyásoló tényezők N növelése foszfor megvonása magas hőmérséklet sok víz magas páratartalom alacsony tápanyag koncentráció (EC) kevés fény rövid nappal kicsi terhelés nagy állománysűrűség 2. Melléklet: A hajtatott paprika termesztési időszakai (táblázat) A fejlődést generatív irányba befolyásoló tényezők nitrogén csökkentése foszfor növelése alacsony hőmérséklet kevés víz alacsony páratartalom magas tápanyag koncentráció (EC) erős fény hosszú nappal nagy terhelés ritka állománysűrűség A hajtatott paprika talajos termesztéstechnológiája A paprika termesztését hagyományosan talajon végezzük a fűtött vagy fűtetlen termesztő-berendezéseinkben. Mivel a termesztő-berendezések, kivéve a legegyszerűbb kislégterű fóliákat, műszakilag olyan egységet képviselnek melyek áttelepítése megoldhatatlan. Esetleg a termelő sem rendelkezik olyan területtel ahová vándoroltathatná berendezéseit. Ennek következtében a talajon termelő kertészeknek növény-egészségügyi- és talajból eredő problémákkal kell szembenézniük. A folyamatos monokultúrás paprikahajtatás a károsítók felszaporodásával jár, a talaj szerkezete pedig folyamatos romlásnak van kitéve a termesztés során. Napjainkban már a talajfertőtlenítés, talajcsere sem jelent hatékony és olcsó megoldási lehetőséget ezekre a problémákra. Talajigény A paprikanövény igényes a talaj szerkezetére, tápanyagtartalmára, magas hozamot csak jó szerkezetű, megfelelő tápanyagtartalommal rendelkező talajon érhetünk el. A terület előkészítése a talajművelésével kezdődik. Vissza kell állítani a megfelelő szerkezetet, hogy a paprikanövény gyökere számára optimális víz levegő viszonyt tudjunk kialakítani, ilyen az aprómorzsás talajszerkezet. Talajelőkészítés A talaj művelését ásógéppel kell végezni, úgy hogy évenként változtassuk a művelési mélységet az eketalp (vízzáró) réteg kialakulásának megaka- 22 23

dályozása érdekében. Az ásógép a talajmaróval szemben, nem rombolja a talajszerkezetet, nem porosítja, nem teszi levegőtlenné. Ásógéppel a különböző talajszerkezet javító anyagok és az alaptrágyázáshoz felhasználandó műtrágyák bedolgozhatók a talajba. A talaj szerkezetét a jó minőségű szervestrágya, szalma, kendercsepü, rostostőzeg, gombaföld, használt kókuszrost egyenletes bedolgozásával javíthatjuk. A talajművelés már az előző kultúra felszámolásával elkezdődik, ezért már a termesztést megelőző kultúra befejezésénél figyelemmel kell lenni ezekre: csepegtető öntözés használata esetén a csepegtetőcsövek sávjában só felhalmozódás keletkezhet, ezt ki kell mosni nagyobb adagú öntözéssel, amennyiben túlkésőn fejezzük be a csepegtetést a sávokban eltérő nedvességű talaj művelésével lehet problémánk. A jó talajszerkezet kialakításához megfelelő és egyenletes nedvességtartalmú talaj szükséges melynek nedvességtartalma 70% körüli. A paprika gyökérzete sekélyen, a felső 20-25 cm-es rétegben helyezkedik el, ennek a rétegnek kell a fizikai, kémiai tulajdonságait beállítani. Tápanyag-utánpótlás A talaj tápanyagtartalmának ismerete elengedhetetlen a megfelelő minőség és hozam biztosításának érdekében. Az alaptrágyázáshoz talajmintát kell venni laboratóriumi vizsgálat céljából, mely alapján meghatározhatók a további szükséges beavatkozások. A talajmintát a területre jellemző helyekről kell gyűjteni, ásóval, talajmintavevővel, kislapáttal a talajfelszíntől 20-25 cm mélységig, a gyökérzónából. A szedett mintákat össze kell keverni (átlagminta) és 1-2 kg mennyiséget tiszta műanyag zacskóba téve a laboratóriumban kell leadni. Az átlagostól eltérő mintákat külön kell vizsgáltatni (pl. talajfolt). Az alaptrágyázáshoz a vizsgálatot 1:2 arányú vizes kivonatból kell készíteni, mert ez a módszer határozza meg a könnyen felvehető tápanyagok mennyiségét, ami hajtatásban fontos. Az elvégzett talajvizsgálat támpontot ad az alaptrágyázáshoz, ilyenkor kell és lehet viszonylag olcsón tápanyaggal feltölteni a talajt illetve a talaj növény számára megfelelő tápanyagarányait kialakítani. Ültetés A termesztő-berendezésekben ki kell jelölni a sorok helyét. Jellemző az ikersoros elrendezés (70+40*20-30 cm). A talaj hőmérsékletét figyelembe kell venni, hideg talaj esetén tápanyag-felvételi zavarok lépnek fel (foszfor), magas talaj-hőmérsékleten növényvédelmi problémák léphetnek fel pl. fonálférgek szaporodási üteme fokozódik, nagyobb kártételre számíthatunk. Az ültetéshez megfelelő fejlettségű, növekedésben lévő palántákat kell felhasználni. Az ültetést úgy kell végezni, hogy a növény gyökere és gyökérnyaki része ne sérüljön, a tápkocka felső része a talajfelszínnel egy szintbe kerüljön, a mélyre való ültetésnek (sziklevélig) növény-egészségügyi kockázatai vannak, kerülni kell. A frissen elültetett palántákat be kell öntözni, tömlővel a talajt a gyökerek köré kell mosatni. Öntözés, tápanyag-utánpótlás A termesztés során jól felépített nagy terméshozam elérésére képes növényállomány felnevelése a cél. A termesztés elején a termések megnevelésére alkalmas vegetatív részeket kell fejlesztenünk (gyökér, szár, hajtás, levél). A trágyázást általában összehangolják az öntözéssel és tápoldatként juttatják ki a növények számára a tápanyagokat. A tápoldatozásnál az öntözővíz tápanyagtartalmát figyelembe kell venni (öntözővíz vizsgálat) a vízben oldott elemek tápanyagként hasznosulnak. Az öntözővíz minősége meghatározza a termeszthető kultúrát és a termesztési technológia lehetőségét is. Amennyiben jók a körülmények, az alaptrágyázást elvégeztük akkor virágzásig nem szükséges a tápanyag adagolásba beavatkozni, elegendő időjárástól függően néhány slagos öntözés, mellyel nagy és elágazó gyökérrendszer alakítható ki és a növények egyedi vízigénye kielégíthető. A virágzás időszakában kell elkezdeni a tápoldatozást-csepegtető öntözést, el kell dönteni, hogy a növény elég fejlett e már a termések kineveléséhez vagy virágot kell e eltávolítani, esetleg az EC növelésével a virágok kötődését kell segíteni. A kötődés javítható a tápoldat kálium arányának növelésével (N:K=1:1,7), hőmérséklet szabályozásával. A kötődés után a termések minőségének és mennyiségének biztosítása a feladat. A növekedés fenntartásához és új kötések megtartása érdekében folyamatos tápoldatozásra van szükség, (N:K=1-1,4:1), a tápoldat-összetétel a növekedés és a termésmennyiség figyelembevételével változtatható. A tápoldatozásnál fontos, hogy ha elkezdjük, akkor folytassuk is, hiszen a paprika tápanyagigényes de sóérzékeny növény gyökerei sekélyen helyezkednek el a kialakult gyökérrendszert szárítással és túlöntözéssel is károsíthatjuk. Jó szerkezetű talajon, ahol a víz lefele tud mozogni, kialakul a csepegtetőcsövek mellet egy olyan sáv amiben a gyökerek jól érzik magukat, megfelelő a víz-tápanyag és levegő ellátottságuk, nem keresnek illetve menekülnek ezért a növény nem pazarol energiát folyton gyökerek fejlesztésére. A kiadagolt tápoldat mennyiségét mindig a növény igénye és az időjárás határozza meg. Felső öntözést csak páratartalom növelésére alkalmazzunk esetleg a felhalmozódott sók kimosására. Rossz vízvezetés esetén a talajoldat párolgásával a fel nem vett tápanyagok és káros sók felfelé mozognak sókivirágzás- emelik a talaj EC-t, nehezítik a növény tápanyagfelvételét, ezért talajlazítással, villázással, drénezéssel meg kell teremteni a víz elfolyásának lehetőségét a só kimosódását a talajból. 24 25

A tápoldatozás során talajos termesztésben a N, K, Mg, Ca adagolása indokolt, mikroelemek utánpótlása azok hiánya esetén javasolható. Leggyakrabban előforduló mikroelem hiányok, tápanyag-felvételi zavarból adódnak, a talaj lazításával tömörödésének megszüntetésével megszűnnek. Tápanyag-utánpótlásnál nem csak a tápoldat összetételére kell figyelni, hanem a növény által felhasznált tápanyag mennyiségére is, amely az elérendő-elérhető termésszint figyelembevételével ítélhető meg. Talajápolás Talajos hajtatásban fontos a talaj levegős, tömörödés mentes szerkezetének fenntartása a termesztés folyamán, az öntözés, szedés, ápolási munkák miatt tömörödött, letaposott talajt lazítani kell villázással, esetleg sekély rotálással, vigyázva hogy a növények gyökerei ne sérüljenek. Talajos termesztés esetén fontos a kikelt gyomnövények eltávolítása, gyomlálás, sekély kapálás. Vegyszeres gyomirtás a tenyészidőben nem javasolt. A talajos termesztés hozamait legjobban a talaj szerkezete, ezen keresztül tápanyag, víz és levegő ellátó képessége korlátozza. Egyre nagyobb kihívás a talajlakó károsítók elleni védekezés megoldása, mely a talajélet helyreállításával oldható meg biztonságosan és fenntartható módon. Növényápolás A paprika növényápolásának fő célja a mindenkori környezeti viszonyoknak megfelelően a növény generatív- vegetatív egyensúlyának megőrzése. Eszközei a metszés, tekerés, termésválogatás, tetejezés, döntés. A növényápolás idejét és módját a különböző termesztéstechnológia és fajta sajátosságok befolyásolják. A hajtatott paprika talajnélküli termesztése Kőzetgyapot közegen A hajtatásos paprikatermesztés egyik leggyakrabban használt közege a kőzetgyapot. Gyors elterjedését segítette, hogy magasabbak a termésátlagok, jobb a minőség és nagyobb a termesztés biztonsága a kőzetgyapot használatakor. A szerves közegekkel ellentétben a kőgyapot struktúrája ismételhető, stabil, a termesztés ideje alatt nem változik és nincs hatással a tápelemek felvételére. A gyökérzóna klímája irányítható, a közeg értékeit, mint a nedvességtartalom és tápanyagszint, gyorsan lehet változtatni és igazítani a meglévő klimatikus körülményekhez, a növény állapotához. Magyarországon a kőgyapotos termesztés üvegházakban és fóliákban egyaránt eredményesen alkalmazható. A Grodan kőgyapotot mint termesztő közeget már több mint 45 éve használják, részletes és megbízható alkalmazási technológiák állnak rendelkezésre. A gyártási folyamat és a termék állandóságát az ISO 14001:2004 és az ISO 9001:2008 minőségbiztosítás garantálja. A környezetbarát, ökológiai jellemzők okán rendelkezik EU Ecolabel licensszel. KIWA regisztrált közeg, a GLOBALGAP tagja. A kőgyapot gyártásához a talajszerkezet 60 %-át is alkotó szervetlen anyagokat használják: bazaltot és kálcium-karbonátot. Az őrölt anyagokat és a kokszot 1600-1800 o C-ra hevítik fel, a folyó lávát nyomás alatt szitán keresztül préselik át és irányított levegő hatására 0,04 0,05 mm-es szálakat húznak belőle. Az előállított szálakat rendezik, közben a felületüket olyan gyanta anyaggal kezelik, amely biztosítja a stabil szerkezetet és a nedvszívó képességet. A vastagabb bevonás növeli a szálak átmérőjét, ezáltal a kőgyapot sűrűsége nagyobb, szerkezete tartósabb lesz, a szálak erősebben kapcsolódnak össze. A 0,075 g/cm 3 -nél nagyobb sűrűségű anyag több éves kultúrákhoz használható, az ennél kisebb fajsúlyú anyagok pedig a rövidebb 1-2 éves termesztéshez javasolhatók. A szerkezet végleges sűrűsége a szálak tömörítése után alakul ki, ezután a kész anyagot megfelelő méretekre vágják fel. A vágás irányától függően a kőgyapot szálak többsége a táblákon belül függőlegesen vagy vízszintesen lehet. A függőleges elhelyezés stabilabb, tartósabb szerkezetet és jobb gázcserét biztosít, a gyökér könnyebben húzódik a táblák aljára. A vízmegtartó képessége kisebb, könnyebben drénel, vagyis a tápoldat átfolyik rajta úgy, hogy kisebb mértékben változtatja az értékeket a közeg egész térfogatában. A vízszintes szál elhelyezés egyenletesebb tápoldat eloszlást biztosít a tábla egész térfogatában, mivel a tápoldat a szálak mentén oldal irányban is könnyebben mozog. A szerkezete sérülékenyebb mechanikai nyomásra és kémiai reakciókra egyaránt. A legjobb minőségű kőgyapotnál (Master, Grotop Master) a felső 2-3 centiméteres réteg 15-20 %-kal nagyobb sűrűségű. Ennek köszönhetően a felső réteg több vizet képes megtartani. Az egyenletes sűrűségű táblákban a nedvességtartalom a tetején mindig a legalacsonyabb, az alján a legmagasabb, Master táblánál a tábla teteje és alja megközelítően azonos nedvességű, ezért a gyökér - amely elsődlegesen a víz 26 27

felé növekszik - először a tábla tetejét szövi át és csak később halad a tábla alja felé. A tábla tetején erősen elágazó gyökérrendszer nagyon könnyen képes felújulni, amennyiben hibás öntözés vagy más műszaki hiba miatt elpusztítjuk a tábla alján lévő gyökereket. A kőgyapot választása alapvetően a klimatikus körülmények alapján történik. Magyarországon a berendezés technikai felszereltségétől és a kőgyapot minőségétől függően, négyzetméterenként 8-11 liter közeg használata javasolt. Ennél kisebb mennyiség, szélsőséges időjárási viszonyoknál vagy kisebb technikai problémánál nem képes ellátni a növényeket. A több közeg, átlagos körülmények között nem hoz magasabb hozamot. A minőségi, illetve mennyiségi választásra legnagyobb hatással az öntözőrendszer teljesítménye, a berendezés technikai háttere és a kertész tudása van. Amennyiben az öntözőrendszer képes 20 percenkénti vízadagolásra (vagyis óránként 3 öntözés) és teljesítménye óránként eléri a 1500 ml/m 2 t, mindegyik kőgyapot típus használható. Kevésbé hatékony öntözőrendszer esetén, nagyobb víztartalmú közeg használata javasolt, mivel az több vizet és tápanyagot tud raktározni és egyenletesebben látja el a növényeket a hosszú öntözési szünetekben is. Nagyon fontos tudni, hogy vizesebb közegen télen, kora tavasszal és késő ősszel a növények nehezen irányíthatók: fényhiányos időben a növekedésük túl vegetatív, az ízközök nagyok. Alacsony fóliákban, amikor kompakt növekedésre törekszünk, ez nagy hátrány. Téli, illetve kora tavaszi ültetés után a paprika kötését szabályozni kell. A magasabb tápanyagtartalom a közegben (magasabb EC), a szárazabb gyökérzóna a virágzást és kötését segíti, kevesebb a rúgás. Vizes közegben ez nagyon nehezen kivételezhető. Amennyiben ez a tápelemek lekötésével párosul (ami az összes szerves közegre jellemző), az első termések beköttetése nehéz, a növény egyensúlya felborul és a termésképzés lényegesen késik. A szárazabb közeget egy jól működő öntözőrendszerrel bármikor vizesen lehet tartani. A tábla típus kiválasztásánál figyelembe kell venni a fajta jellegét: nagyon vegetatív fajtáknak függőleges-, generatív fajtáknak vízszintes szálszerkezet javasolt. A közeg szerkezete hatással van arra, hogy mennyi túlfolyás szükséges a termesztéshez. Laza, darabos, függőleges szál iránynál nagyobb drént kell biztosítani ahhoz, hogy optimális értéket tartsunk a táblában. Vízszintes szálszerkezetnél kisebb a műtrágya felhasználása. Az új generációs termesztő közegek gyártásában olyan nedvesség elősegítő gyantát használnak, amelyeken a víz és tápelemek állandóan mozoghatnak. Ezáltal a csepegtető közötti részben is folyamatos a tápanyagpótlás, a szálak átöblítésére lényegesen kevesebb víz és műtrágya szükséges. termesztési rendszerek Magyar viszonyoknál szinte csak táblás termesztés van. Ehhez a 100-200 cm hosszú, 15-20 cm széles és 7,5 cm magas, fóliával borított termesztőtáblákat használjuk. Konténeres termesztéshez a 2 x 2 x 2 cm-es darabokra aprított kőgyapot javasolt, amellyel megtöltjük az edényeket. Alacsony fóliasátrakban viszont (7,5 méter széles berendezések), ahol a hosszúkultúrás termesztés nehezen valósítható meg csak a hagyományos, táblás rendszer alkalmazható. A konténeres rendszerrel vagy emelt csatornával, még jobban szűkül a légtér, lehetetlenné téve a hajtatást. Magasabb berendezésekben bármelyik rendszer működtethető, ott a költség és technológiai alkalmasság játszik döntő szerepet. Az ikersoros táblás rendszerek esetén a 15 cm széles, 7,5 cm magas kőgyapot táblák egymással párhuzamosan, ikersorokban helyezkednek el. Az ikersorok közötti 60-90 cm-es távolság művelő útként szolgál, a sorok között 40-60 cm van. A növények között 25-30 cm távolság javasolt, ennél sűrűbb ültetés sorokban a nagy légterű, magas támrendszerű berendezésekben alkalmazható, ahol a növények ápolása kocsikról történik, amelyhez szélesebb út szükséges. A drén elvezetése az ikersorban készített árkon keresztül történik. A támrendszer a táblák fölött van, két szárra vezetésnél mindkét hajtást azonos drótra kötik fel. Az egysoros V-elrendezés esetén a táblák szélessége 20 cm, a sorok közötti távolság 120-150 cm, a sorban viszont 14-18 cm. A közeg fölött kettő huzal van 50-60 cm távolságban egymástól, és ez esetben egyik szár a balra, a másik pedig a jobb oldalira kerül. A V-rendszer előnyei: kevesebb közeget kell használni, kezelése (behordása, kihordása) kevesebb munkát igényel. A rendszerben nagyobb távolság van a sorok között, a fűtőcsövek távolabbra vannak a közegtől, ezáltal nehezebben kifűthető a gyökérzóna, a fűtés magasabb hőmérsékleten üzemeltethető. A termesztés alatt keletkező túlfolyást, a táblasor alatt vagy mellett készített drénárkokon keresztül vezetik ki a házból. Felfüggesztett csatornarendszer a V-rendszernek egy fejlesztett változata, amikor a táblákat a talajtól 40-45 cm-re, a ház szerkezetére felfüggesztett vagy alátámasztott fémcsatorna tetejére helyezzük el. A túlfolyást a csatorna gyűjti össze. Alkalmazása precízebb termesztésirányítást tesz lehetővé, a víz és műtrágya felhasználása csökkenthető, a zárt rendszer megvalósítható. A rendszerek megvalósítása a terület előkészítésével kezdődik. Amennyiben a berendezésben a talajszint a behordott szerves anyagok miatt magas, célszerű egy részét eltávolítani, hogy megfelelő belső magassága legyen. Ezután következik a durva szintalakítás, a 2%-os lejtés kialakítása a drén gyűjtő árkok hosszanti irányában. A drén árkok kiképzése laza homokos talajon egyszerű: enyhe tömörítés után kézzel vagy speciális tálcával kihúzzák a mélyedést, a kikerülő földet pedig elsimítják a csapáson. Ez biztosítja a kondenzvíz 28 29

lefolyását a csapásról, a borító fólia nem csúszik. Optimális esetben az árkok mentén elhelyezett tábla hosszanti lejtése 2% szélességben, az árok felé maximum 1%. Túl magas lejtésnél a táblák könnyen becsúsznak az árokba, hiánya esetén pedig a drén könnyen kifolyik a csapásra. A tereprendezést a terület fóliával történő borítása követi, amely elszigeteli a talajt és a benne lévő kórokozókat, illetve kártevőket a berendezés belsejétől. A borításhoz általában sima, 1-2 éven keresztül használható, tejfehér 0,05-1 mm vastagságú fóliát használnak, amely 50 %-kal javítja a ház fényviszonyait télen. A vastagabb, 2 rétegű fóliát több évre rakják le, amelynek fekete alsó része gátolja a gyomok csírázását. Hosszan tartó kultúráknál, csatornás rendszereknél a tartós fóliaszövet borítás garantálja, hogy a víz sehol nem áll meg, a szárak, levelek lerakhatók a felszínükre. A szövet nem csökkenti a talaj evaporációt és a hő puffer hatását olyan mértékkel, mint a sima fólia. A dréngyűjtő árkokba kettő vagy három réteg fólia kerül a biztonságos víz elvezetés érdekében. A fólia széleit rögzítjük, középen a fűtőcső tartók akadályozzák meg annak csúszását. Legtöbb esetben a táblákat közvetlenül a talajra helyezzük el. Téli termesztésben előnyös, ha a tábla alját elszigeteljük a hideg talajtól. Legegyszerűbb a 2-3 cm vastag nikecell vagy pukacsos fólia használata. A táblák elhelyezésénél követni kell a gyártók javaslatát, a felirat az irányadó. Master tábláknál a sűrű réteg kerül a tetejére. Öntözés Kőgyapotos termesztés esetén a tápanyag és víz kijuttatása egyszerre, tápoldat formájában történik öntöző-tápoldatozó rendszeren keresztül. Grodanos termesztéshez javasolt tápoldat összetételét a táblázat mutatja: Tápelemek mg/l 1 2 3 4 5 6 7 N-NO 3 130 250 240 250 190 275 200 P 45 55 50 50 43 56 35 K 135 240 240 335 190 319 190 Mg 40 55 50 40 30 43 40 Ca 170 225 220 215 230 235 300 S 40 45 45 55 50 50 50 Fe 2,0 1,3 1,3 1,3 1,5 1,5 1,5 Mn 0,5 0,5 0,5 0,5 0,5 0,55 0,25 B 0,4 0,45 0,35 0,35 0,35 0,40 0,350 Cu 0,05 0,1 0,05 0,05 0,05 0,05 0,05 Zn 0,33 0,25 0,25 0,25 0,25 0,33 0,25 Mo 0,05 0,1 0,1 0,05 0,05 0,05 0,05 EC 2,0 2,3 A tápoldatozás gyakoriságát, az adagolt tápoldat mennyiségét és összetételét az ültetési időpont és a külső körülmények határozzák meg. Amíg a gyökerek nem nőnek át a táblába, napi 2-6 öntözést alkalmazunk. Ebben az idő- 2,3-2,7 2,4-2,7 2,0-2,2 2,2-2,4 2,5 ph 5,5 5,5 5,7 5,7 5,7 5,5 5,7 Magyarázat: Palántanevelés Tábla feltöltés Vegetatív fáziselső termésig Teljes terhelés alacsony fénynél Teljes terhelés nyáron Standard tápoldat A víz- és oldott műtrágyákból készített tápoldatot szelepeken, szárnyvezetékeken, egyedi csepegtető testeken keresztül juttatjuk el a növényekhez. Négyzetméterenként annyi 1-2 l/óra teljesítményű csepegtető kell, ahány növényt ültetünk. Megbízhatóság szempontjából a magas nyomású rendszerek a legjobbak, ahol egy csepegtetőhöz egy nyomásszabályzó gomba van. Kevésbé precíz az adagolás, ha egy gombához 2 illetve több csepegtetőtest tartozik. Rossz minőségű víz esetén használható csepegtetőszalag, amelyet befűznek a tábla fóliája alá. Az előkészítés során a termesztő táblákat 100 %-ig feltöltjük tápoldattal. Ehhez a tábla tetején az ültetés helyén kivágjuk a lyukakat, belehelyezzük a csepegtetőt és feltöltjük, amíg a tápoldat nem bugyog ki a tetején. A későbbiekben az öntözések során a tápoldat a csepegtetőtestből átfolyik a gyökérzóna körül lévő kőgyapot táblán vagy kockán. Folyamatos működtetés alatt a tápoldat pótolja a növények által felvett ionokat, az elpárologtatatott vizet, nedvesen tartja a közeget és kimossa a felesleges elemeket. A túlfolyó tápoldat a drénkivágásokon keresztül kifolyik a táblákból, amit a drénárkok vagy csatornarendszerek gyűjtenek össze. A túlfolyást célszerű hasznosítani, mivel tápanyagtartalma van: fertőtlenítés nélkül más szabadföldi kultúrák tápoldatozására is alkalmas, de a tápoldat fertőtlenítés után visszaforgatható. A drén lyuk készíthető a tábla feltöltése után, 1-2 nappal az ültetés előtt, de legkésőbb 3-4 nappal ültetés után. Célja, hogy ne maradjon pangó víz a gyökérzónában, ezért a tábla alján 5-8 cm hosszan fel kell vágni a fóliát. Általában elegendő 1 kivágás folyóméterenként, de egyenlőtlen területen néha többre van szükség. A helytelen drén lyuk készítése pangó víz kialakulásához vezet (amit elősegít a hibás tereprendezés), ez viszont lassítja a gyökeresedést. 30 31

szakban az öntözési adag 200-250 ml/m 2, az alkalmazott EC 2,2-2,8 ms/cm. Ültetés után 1 héttel, amikor a gyökerek már átmentek a táblákba, az öntözéseket napi 1-2-re csökkentjük, hogy erős gyökérrendszer fejlődjön. Fejlett állományban az öntözés sűrűsége elsősorban a fényviszonyoktól függ. Borús időben: ritkán nagyobb mennyiséget, meleg, napfényes időben pedig gyakrabban, kisebb adagokat használunk. Javasolt egyszeri adag: 210-350 ml/m 2. A kiadott tápoldat mennyisége akkor elegendő, ha a túlfolyás 10-30% és a táblák nedvessége 70-80%. Az adagolást napkelte után 1-3 órával kezdjük, és 1-4 órával napnyugta előtt fejezzük be. A tápoldat szükséglet: 2,5-3,5 ml tápoldat/joul. A fénymennyiség függvényében a tápoldat sótartalmát is változtatnunk kell. Borús időben a párologtatás csökken, emiatt a tápoldatnak töményebbnek kell lenni. Erős napsütésben, amikor a növénynek sok vízre van szüksége, alacsonyabb EC értékű tápoldattal könnyítjük a vízfelvételt. Nyári időszakokban, napnyugta után is tápoldatozunk (ún. éjszakai öntözés). Az egész termesztés ideje alatt nagy figyelmet kell fordítanunk a megfelelő töménység kiválasztására. A vegetatív növekedés alacsonyabb EC-vel fokozható, így alkalmazása a gyökeresedési szakaszban javasolt, amikor a paprika erősen bekötött, és ha az ízközök nagyon lerövidültek. Magas EC-vel foghatjuk vissza a túlzott vegetatív növekedést és kényszeríthetjük a növényeket virágzásra és a termések bekötésére. hajtást rendszeresen 10-14 naponta a madzag mellé tekerjük. A harmadik ágat később, márciusban indítjuk az egyik oldalhajtásból. A termesztés alatt az oldalhajtásokat az első levél után csípjük vissza, meghagyva rajta a virágot. Növény vezetése két szálra környezeti igények A kőgyapotos paprika környezeti igényei hasonlítanak a talajon termesztett paprikáéhoz. Az alap termesztéstechnológiai különbségek a következők: - A gyökérzóna a berendezés légterében van, jobban ki van téve a klimatikus viszonyoknak. - Télen és kora tavasszal a talaj takarása lényegesen növeli a fény mennyiségét és csökkenti a páratartalmat. Nyári hónapokban, két ültetés esetén - túl erős besugárzás idején - ez hátrányos lehet. Ebben az esetben javasolt a ház árnyékolása és a talajtakaró fólia öntözése vagy a párásítás. - Kőgyapotos termesztésben általában folyton növő fajtákat használunk. A magyarországi hajtatásban meghatározó szerepet játszó fehér húsú paprikák többsége generatív jellegű, emiatt októberi-decemberi ültetéseknél figyelni kell a kellő lombfelület fejlesztésére. A hegyes-erős és kaliforniai típusú fajták is termeszthetők kőgyapoton. A kőgyapotos paprika ültetési sűrűsége a következő: - 2-2,5 növény/m 2-3 szálra vezetve - 3-3,5 növ./m 2-2 szálra vezetve - 6-7 növ. / m 2-1-1 szálra vezetve Üzemi tapasztalatok alapján elmondható, hogy a leggazdaságosabb és legelterjedtebb a két szálra vezetés az első elágazástól úgy, hogy a két legerősebb -A költségek csökkentése miatt, Magyarországon gyakori a többszöri ültetés azonos táblára. Ez esetben, amennyiben szükséges a táblák fertőtlenítése, a műveletet 5%-os hidrogén-peroxiddal (H 2 O 2 ) végezhetjük. A két ültetés között nedvesen kell tartani a táblát. -Grodan közegen egyszerűsíteni lehet a növényvédelmet- sok növény védőszer csepegtetőn adható ki és a felvehetősége lényegesen gyorsabb és kiszámítható. palántanevelés a kőgyapotos termesztés esetén kőgyapotban történik. A magot 2,5 x 2,5 x 4 cm-es, 1-2 EC értékű tápoldatban beáztatott magvető kockába vetjük, majd 2-5 mm vastagon vermiculittal takarjuk be. A kockákat fertőtlenített ládákba vagy az asztalra helyezzük úgy, hogy a felesleges tápoldat el tudjon folyni. A magvetést célszerű papírral vagy fóliával letakarni és 32 33

figyelni, hogy a közeg ne melegedjen túl és ne száradjon ki. Optimális csírázási hőmérséklet: éjjel-nappal 23-25 C. A csíra megjelenésekor eltávolítjuk a papírtakarást, csökkentjük a hőmérsékletet és a növényeket 1,5-1,8 EC-jű tápoldattal öntözzük. A palántaneveléshez 7,5-10 x 7,5-10 x 6,5-7 cm, függőleges szálelrendezésű, oldalt fóliával borított kockákat használunk. A kockákat tűzdelés előtt 1 nappal átitatjuk, vagy 5 másodpercig beáztatjuk 2,3-2,5 EC értékű és 5,5 ph-s tápoldatban. A magoncot teljesen nyitott szikleveles állapotban tűzdelhetjük a magvetés utáni 14-19. napon. Hagyományos tűzdelésnél a magvetőt belehelyezzük a palántanevelő kockába. Téli palántaneveléskor a megnyúlás miatt alkalmazható a fordított (gyökérrel felfelé) tűzdelés is. Ebben az esetben ügyelni kell arra, hogy a szár ne sérüljön meg. A palántanevelés ideje alatt rendszeresen ellenőrizni kell a kockában lévő tápoldat EC és ph értékét, valamint a közeg nedvességét. Amikor a kőgyapot nedvesség tartalma 60% alá esik, javasolt a palánták öntözése felülről tömlővel, áztatással, vagy árasztásos módszerrel. Egyszeri öntözéssel 100-150 ml tápoldatot adunk növényenként. Az öntözés mindig tápoldattal történik. A palántanevelés időtartama nyáron 30-35 nap, kora ősszel és télen 40-45 nap. Palánták 8 leveles kortól alkalmasak ültetésre, de legkésőbb akkor, amikor a villa utáni elágazások 10-15 cm hosszúak. Fontos, hogy a növények minimum 6-7 lomblevéllel rendelkezzenek, a kocka alján látható gyökérzet fehér legyen. Legkésőbbi ültetési időpont az első bimbó megjelenése, az ennél fejlettebb növények nehezen gyökeresednek, és könnyebben megtámadja őket a Pythium. A palántákat azonnal feltöltő tápoldattal átitatott termesztő táblára helyezzük el. Ültetéskor vigyázni kell, hogy a kockák nedvessége egyenletes legyen, ez biztosítja, hogy egységesebb helyzetből induljanak és a növények stabilabban álljanak. Gyakran a palántát közvetlenül ültetés előtt bemártják tápoldatba, ami maximális feltöltést biztosít. A fertőzések elkerülése érdekében javasolt az áztató tápoldathoz hozzáadni gombafertőzéseket gátló növényvédő szereket. Amennyiben nagy palántát ültetünk, célszerű az ültetéssel egy időben felkötözni, hogy az elkövetkezendő 2 hetes gyökeresedési időszakban minél kevesebbet kelljen mozgatni a növényeket. A gyökérrendszer kialakulása a táblában az ültetés utáni első 3-4 hétben történik. Az elhelyezése, a minősége később, a termesztés teljes időszakában alapvető szerepet játszik a növények növekedésében és fejlődésében, segít alkalmazkodni a szokatlan időjárási viszonyokhoz. Amennyiben a gyökérrendszer nem szövi át teljesen a táblát, nemcsak tápoldat veszteség keletkezik (több túlfolyás a tápelemek felhasználása nélkül), de csökken a lehetőség az optimális tápanyagellátásra is. Ez hozam csökkenéshez vezet. Elfogadott tény, hogy a termés mennyisége százalékban annyit csökken, amennyi tábla százalékában nem fejlődött ki a gyökér. Kókuszrost közegen 1.A kókuszrost termesztő közeg használata és minőségbiztosítása Az ezredforduló után a hazai hidrokultúrás termesztés közegeinek piacán is megjelent a kókuszrost, mint termesztő közeg. Napjainkban a kókuszrostot, amely egy minden évben többször megújuló természetes erőforrás, gyökérrögzítő közegként egyre szélesebb körben használják izolált termesztésben, A termékek (kókuszrost bála, tégla és termesztő tábla) előállítása során speciálisan a termesztő-közegekre kifejlesztett minőségbiztosítási-rendszer (RHP, IMO). szavatolja a kiegyenlített magas minőséget Az RHP pecséttel ellátott közegek megfelelnek a legmagasabb szintű fizikai és kémiai elvárásoknak, rendkívül alacsony mértékben tartalmaznak gyom magvakat és teljesen mentesek mindenféle kórokozótól, kártevőtől. Az RHP minőségbiztosítás jelenléte garantálja a termék kiváló minőségét az előállítástól kezdve egészen a felhasználásig. A független szervezet által végzett folyamatos ellenőrzés, az RHP pecsétjét a megbízhatóság, biztonság és minőség garanciájává teszi. Az IMO tanúsítvány egy organikus vagy BIO minősítéssel látja el kókuszrost termesztő közegeinket. Ezen BIO minősítés egy olyan folyamat, amelynek során egy független tanúsító biztosítja, hogy meghatározott termelési, feldolgozási és egyéb kapcsolódó műveleteket módszeresen ellenőrzi, és megfelel az általuk megadott szabványoknak. 2. A növényház előkészítése kókuszrost termesztő közeges termesztésre 2.1. Vödrös (edényes) termesztés Elsősorban a növényház típusa és a rendelkezésre álló öntözőberendezés határozza meg, hogy milyen gyökérrögzítő közegtartót vagy edényt választunk a termesztéshez. Ha nem alkalmas a tápoldatozó rendszer a sűrűbb, kis adagú öntözésre illetve a terület nagyságból eredően nem tud megfelelő öntözési fordulóval csepegtetést vezérelni az öntöző rendszer, akkor ebben az esetben vödrös, balkon ládás vagy egyéb műanyagból készült edényekben tudjuk kivitelezni a termesztést. A nagyobb gyökérrögzítő közeg vastagság jóval nagyobb puffer képességet biztosít és így kiküszöbölhető az esetleges vízhiány. Ezek a termesztő házak általában alacsonyabb légterűek, enyhén fűtöttek vagy fűtetlenek. A közeg tartására felhasznált edények alá agroszövetet vagy fehér talajtakaró fóliát, a szigeteléshez nikecell táblákat lehet felhasználni. A talajtakarásra felhasznált anyagokat a termesztő edények alá keskeny sávba helyezzük, ugyanis magasabb hőmérsékletet és páratartalmat érhetünk el a talaj kiegyensúlyozó hatása miatt. Az edények alját, peremen kívül, drénlyuk furattal látjuk el (kb.: 6-8 lyuk 5-7mm-es/vödör). A drénárok ebben az esetben a vödör alá esik középre. Nem szükséges a pontos precíz területrendezés, csak annyira, hogy a drénvíz kifolyása megvalósuljon. Ezt a kiültetési 34 35

formát V-rendszerűnek nevezzük (2 növény-2 szálra/vödör). Kiültetés előtt a vödör aljába 1-2 liter kókuszrost chips-et teszünk, majd erre helyezzük rá a préselt kókuszrost téglát ami 8 literre duzzad fel, így 10 liter közegünk lesz 2 növényre. A felduzzasztáshoz és a pufferoláshoz felhasznált tápoldat menynyiségeket a táblázatban (5 lépés) találjuk. 2. Amennyiben a telepítés során nem kívánunk távolságot hagyni a termesztőtáblák között, akkor is hagyjunk ki 2 cm-t (kézél távolság) a táblák között, ugyanis felduzzadva így pontosan össze fognak érni (a lapok kis mértékben hosszirányban is duzzadnak). vödörben feduzzasztott kókuszrost tégla gyökérzet a kókuszrostban balkon ládában előkészített kókuszrost tégla 3. szúrjuk át a csepegtetőket a csomagoláson, hogy stabilanhelyezkedjenek el és győződjünk meg róla, hogy az öntözővíz direkt a kókuszrostra fog csöpögni, nem pedig a fóliára. 2.2. kókuszrost táblás termesztés Korszerű tápoldatozóval rendelkező növényházak vagy magasabb légterű, fűtött berendezések esetén iker soros vagy V-rendszerben kialakított kókuszrost tábla felhasználása javasolt. A közeg vastagsága és összetétele könnyebb irányíthatóságot ad a csepegtetés és klímatartási stratégia megvalósításakor. A kétrétegű kókuszrost tábla szerkezeti kialakítása hozzájárul a fényszegény időszakban is kiültetett különböző paprika típusok könnyebb termesztéséhez. vízkapacitás mérése kókuszrost paplanra kiültetett állomány 3. mosott kókuszrost termesztő tábla pufferolása kétrétegű kókuszrost paplan A mosott kókuszrost termesztő táblák EC értéke < 1,0 ms/cm2 (1:1,5-es hígítás mellett). A mosott kókuszrost természetéből eredően tartalmaz káliumot és nátriumot, amit az ültetésre való előkészítésként a felduzzasztással együtt el kell távolítani ez a pufferolás. 1. helyezzük a táblákat stabil vízszintes helyzetbe és győződjünk meg róla, hogy a kókuszrost lap a csomagolás közepén helyezkedik el. Amennyiben eltört a préselt lap, csak arra kell ügyelni, hogy a széttört részek ne csússzanak egymásra ha egyenletesen eloszlatjuk őket a csomagolás hosszában, akkor tökéletesen fel fognak duzzadni. 4. Amennyiben lehetséges min. 18 c-os hőmérsékletű vízzel végezzük el a felduzzasztást. 5.A felduzzasztáshoz szükséges vízmennyiségeket különböző méretű termesztő táblákhoz az alábbi táblázat tartalmazza: Méret térfogat Ca-os feltöltés mosatás start-recept 6. A ca-os feltöltéshez 150 kg CaNO 3 -ot oldjunk fel az 1000 literes törzsoldat (A) tartályba. Az A tartályban mindkét szívócsonkot helyezzük bele, vagy osszuk ketté a mennyiséget az A és B tartályba. A javasolt ec 3,5 ms/cm2 (az oldódás elősegítésére adhatunk kútvíz szerint salétromsavat ph: 5,8). 7. Amennyiben lehetséges hagyjuk 2-3 napot állni a ca-os feltöltőoldatot, ami ezáltal egy hatékonyabb feltöltődést eredményez és így magasabb Caszinttel indulhat a növény. liter Kókuszrost tégla 8 3 0,5 0,5 Kókuszrost bála 60 20 5 5 100x15x8,5 cm 12,75 7 2,5 2,5 100x20x8,5 cm 17 9 3 3 200x15x8,5 cm 25,5 14 5 5 200x20x8,5 cm 34 18 6 6 36 37