2012 szeptember 06. Flag 0 Értékelés kiválasztása Még Givenincs Egy befagyott értékelve konfliktus Mérték 1/5 2/5 3/5 4/5 5/5 Egyhamar nem fog megoldódni az örmény-azeri kapcsolatokat régóta mérgező karabahi konfliktus a Múlt-kor által megkérdezett szakértők szerint. A hidegháborúból megörökölt problémán a nemzetközi közösség évek óta dolgozik, hiába: ugyan Hegyi-Karabah Örményország Erdélye, de Azerbajdzsán is ragaszkodik a vitatott státuszú enklávéhoz. Hegyi-Karabah: nemzetmegtartó erő 1. oldal (összes: 6)
Hegyi-Karabah Azerbajdzsán délkeleti részén, Alsó-Karabah és Zangezur között, a Karabah-hegység keleti oldalán helyezkedik el, közvetlenül az örmény határ mellett. A vitatott státuszú terület nagy részét a de facto független Hegyi-Karabah Köztársaság igazgatja, amelyet a nemzetközi közösség a régió élete felett gyakorlatilag 1991 óta semmilyen befolyással nem bíró kaukázusi ország, az olajban dúskáló, s egyre nagyobb gazdasági hatalommá növő Azerbajdzsán részeként ismer el. A karabahi konfliktus 1994-es lezárása óta az úgynevezett Minszki csoport, az Egyesült Államok, Franciaország és Oroszország képviselőit tömörítő szervezet próbál közvetíteni a vitás felek között, jórészt sikertelenül. Karabah a történelemben Egyes elméletek szerint örmények már az i.e. 7. században megtelepedtek a területen, de három évszázaddal később biztosan jelen voltak a tengertől elzárt, 143 ezer lakosú, 4400 négyzetkilométert felölelő régióban. Időszámításunk előtt 180 körül Artsakh amely lényegében teljes egészében lefedi a mai Hegyi-Karabahot az örmény királyság 15 tartományának egyike lett, s az is maradt egészen az i.sz. 4. századig. A tartományi cím (nahang) birtokában Artsakh hamarosan hercegség lett, de egy másik teória szerint közvetlenül a királynak rendelték alá kvázi hűbérbirtokként, ahol II. (Nagy) Tigranész (i.e. 99-55) megalapította a róla elnevezett négy város egyikét, Tigranakertet. 2. oldal (összes: 6)
387 után a régión két nagyhatalom, Perzsia és Bizánc osztozkodott, de földrajzi helyzetéből adódóan a történelmi Örményország területén folyamatosan jöttek-mentek a különböző népek: asszírok, görögök, rómaiak, bizánciak, arabok, mongolok, perzsák, törökök, végül pedig az oroszok. Két tartományt (Artsakh és Utik) a Kaukázusi Albániához csatoltak, amely ezáltal erőteljes vallási és kulturális vérfrissítésen esett át. Az örmény kultúra soha nem látott virágzásnak indult: a középkori Hegyi-Karabah területén például már az 5. században megalapították az első örmény iskolát, amely az örmény ábécét is feltaláló Szent Meszrop Mastoc erőfeszítéseinek köszönhetően nyitotta meg kapuit. Nagy Kornél, a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézet tudományos munkatársa, armenológus a Múlt-kornak nyilatkozva rámutatott: Hegyi-Karabah a függetlenségét a középkorban elvesztő Örményország egyik fontos, történelmi tartománya volt, amely sokáig ütközőzónaként létezett. Jelentősége azonban vitathatatlan, mivel az örmények nemzetmegtartó erőt tulajdonítanak a régiónak, így leginkább Erdélyhez hasonlítható, ha magyar párhuzamot akarunk vonni. 3. oldal (összes: 6)
Karabah később Karakojunlu és Akkojunlu oguz törzsközösségek fennhatósága alá került, majd Jahan sah (1437 67) beleegyezett, hogy Felső-Karabahot helyi örmény hercegek vegyék át, akik amellett, hogy a befolyásos Khachen-ház ágait képviselték, Artsakh középkori uralkodóinak leszármazottai voltak. Az öt nemesi családot egy herceg fogta össze, aki az örökletes melik címet viselte. A terület szuverenitását I. Pál orosz cár ismerte el egy 1799-ben kiadott rendeletében. A 16. század elején az Akkojunluk bukása után Karabah azonban a perzsa Szafavidák befolyása alá került, de a hódítás ellenére a terület nagyrészt megmaradt örménynek és továbbra is autonómiát élvezett. Az orosz befolyás A terület 1805-ben orosz protektorátus lett, a béke pedig megerősítette Ibrahim Khalil Khan és leszármazottainak jogát Karabah irányítására. A status quo-n az 1823-as gulisztáni békeszerződés sem változtatott, melynek nyomán Karabah a cári Oroszország része lett. Ennek következtében rengeteg azeri család menekült Perzsiába, miközben az ott élő örmények közül szintén sokan érkeztek, azt remélve, hogy a cár oltalmába fogadja őket. 4. oldal (összes: 6)
Karabah szovjetizálása A karabahi konfliktus gyökere Sztálinnak a Transzkaukázus szovjetizálását elrendelő döntésére vezethető vissza. Az 1920-as években Sztálin volt a Szovjetunió nemzetiségi ügyek népbiztosa, amely kormányhivatal égisze alatt a Kavburo is működött. Az 1917-es oroszországi forradalom után Karabah Azerbajdzsánnal, Örményországgal, Grúziával és Dél-Kaukázussal együtt a kérészéletű Transzkaukázusi Demokratikus Szövetségi Köztársaság része lett, amely entitás egy év múlva államalkotó részeire bomlott. Sárközy Miklós iranista, a Károli Gáspár Református Egyetem Bölcsészettudományi Karának egyetemi docense a Múlt-kornak elmondta: Hegyi-Karabah hovatartozása kapcsán egészen három napig az örmények érezhették magukat nyeregben, de a törökökkel jó kapcsolatot kereső Sztálin később úgy döntött, hogy az azerieknek adja a területet, amelynek nagyfokú autonómiát biztosított. A kutató szerint erre az időre tehető az örmény és az azeri nemzettudat kialakulása is, amely tovább bonyolította a Hegyi-Karabah körül kialakult bonyodalmakat. folytatjuk... mult-kor.hu Tweet 5. oldal (összes: 6)
(adsbygoogle = window.adsbygoogle []).push({}); Ajánló 6. oldal (összes: 6)