Adatok a bükkmakk és a bükk-cstranövények pusztulásahoz

FISCHL GÉZA - BÜRGÉS GYÖRGY - MÉSZÁROS GYULA - KELEMEN CSABA Adatok a bükkmakk és a bükk-cstranövények pusztulásahoz Bevezetés A magyarországi erdők egészségi állapotának nyomon követése, vizsgálata elsősorban az idősebb állományokra vonatkozik. Kór- vagy károkként számos tényezőt említenek, beleértve az abiotikus stresszeket és a különböző károsítókat (kórokozók, kártevők) és azok másodlagos" szerepét is. Jogosan merül fel a kérdés, hogy vajon az erdőpusztulás, mint globális probléma mely időpontra datálható, s valóban csak az idősebb állományokat érinti, vagy már jóval korábban megkezdődik a kedvezőtlen folyamat? Az 1994-96 között lefolytatott vizsgálatok végzését az motiválta, hogy a bükkösökben a természetes újulat eltűnése" aggasztó méreteket öltött a kabhegyi és pálihálási bükkösökben. A bükkmakk károsítói A vizsgálatokhoz egyaránt használtunk hazai és külföldi eredetű makktételeket. Az 1994. évi vizsgálatokban 4x25 bükkmakk átlagában 1-2%-ban fordult elő rovarkár. A különböző bükkösökből származó makktételek laboratóriumi vizsgálatakor (csíráztatás szűrőpapíron nedveskamrában, csíráztatás homokban stb.) egyaránt azonosítottunk kórokozó és gyengültségi gombafajokat. Közülük kiemelendők a Fusarium fajok, Rhizoclonia solani. Gyakori volt a Trichothecium roseum, Stachybotrys spp., Alternaria alternata előfordulása. Ritkábban fordultak elő ;i Penicillium, Trichoderma, Dinemasporium, Helicomyces stb. gombanemzetségek és ezek fajai. Utóbbiak gyakoribbak voltak a termés kupacsain, de a makkokon is megjelentek a különböző gombaképletek. Az 1994 őszén megfigyelt bőséges makktermés mindkét termőhelyen lehetővé tette nagyobb mennyiségű makk vizsgálatát, így 1995 kora tavaszán végzett vizsgálataink szerint 2x100 makk átlagában azok molyfertőzöttsége 22,0-32,5% között változott termőhelytől függően. Ez a tény a bőséges makktermés ellenére jelentősen hozzájárult a természetes felújulás elmaradásához. Ugyanezen makktételek mikológiái vizsgálata során az előző évihez hasonlóan gyakran izoláltuk a beteg makkok és csíranövények különböző részeiről a Fusarium, Rhizoclonia, Trichothecium, Alternaria stb. nemzetségek fajait. Közülük több egyértelműen csökkentette a makkok csírázóképességét, és azok pusztulását okozta. Ezek a megfigyelések, konkrét vizsgálatok gyakorlatilag megerősítették a hazai korábbi vizsgálatok eredményeit. 1. iba Károsított bükk-csíranövények (Fotó: Szerzők) Az eredmények birtokában csávázási kísérleteket állítottunk be csemetekertben különböző rovarölő szerek és gombaölő szerek kombinációival. Ezek ismertetésétől most eltekintünk. Bükk-csíracsemeték kórokozói, kártevői A kérdés tanulmányozására a már említett két termőhelyen 5-5 ponton 10 m 2 -es parcellákat jelöltünk ki véletlenszerűen. A vegetációs időszakban április végétől szeptember végéig 7 alkalommal végeztünk felvételezéseket a csíranövény, illetve kis csemeték pusztulási dinamikájának nyomon követésére. Minden felvételezés alkalmával megszámoltuk az egészséges, beteg, elpusztult, rágott" növényeket (1. ábra). A súlyosan beteg növénykéket kiástuk, begyűjtöttük és további laboratóriumi vizsgálatokat (inkubálás, izolálás, tenyésztés, mikroszkópi vizsgálat) végeztünk. A parcellákat folyamatosan kigyomláltuk. A kabhegyi mintaterületen az április végi értékeléskor (2. ábra) a növényszám (db/m 2 ) az 5 ismétlés átlagában 3,66 db volt, amely a későbbi kelések miatt, május első dekádjára 4,72 db/m" értéket ért el. Ezt követően kezdetben a növényszám gyorsabban csökkent, majd a pusztulási görbe ellaposodott. A szeptember végi kiértékeléskor a m 2 -enkénti növényszám már csak 1,34 db/m 2 volt. Az első értékeléshez képest a növényszám-csökkenés 63,4%-ot, a második értékeléshez viszonyítva 72,6%-ot tett ki. A pálihálási mintaterületen hasonlóan végeztük az értékeléseket, ugyanazon időpontokban. Ennek értelmében az 1., azaz április végi értékeléskor a növényszám 4,88 db/m volt, és ez az érték az utolsó felvételezés idejére sem csökkent 4 db/m" alá (a növényszám-csökkenés 15,6%, illetve 34,4% volt). Az utolsó, szeptember végi kiértékeléskor a folyamatosan gyomlált mintaterek mellett, hasonló méretben kijelöltünk egy nem gyomlált kontroll" parcellát is (lásd láblázat). Ezen utóbbi parcellákon a bükk-csíracsemeték száma jelentősen elmaradt a folyamatosan gyommentesített parcellák növényszámától. Kabhegyen ez a különbség négyszeres. Páliháláson közel háromszoros növényszám-csökkenést eredményezett, feltehetően az erős árnyékoló hatás miatt. A különböző időpontokban (keléstől - szikleveles állapottól - az egy, illetve két lomblevélpáros állapotig) begyűjtött, a betegség tüneteit mutató bükkmagoncokról a gyakoriság sorrendjében a következő gombafajokat izoláltuk és azonosítottuk: Colletotrichum dematium, Cylindrocarpon destructans, Rhizoctonia solani, Fusarium spp., Dinemasporium strigosum, 2. ábra Növényszám alakulása az idő függvényében (Kabhegy, 1995) >

Bükkmagoncok száma (db/m 2 ) Kabhegyen és Páliháláson (1995. szeptember 28.) Kabhegy 1 2 3 4 5 ismétlés átlag Pálihálás 1 I 2 3 4 5 ismétlés Gyomlált 1,3 2,1 0,7 1,8 0,8 1,34 6,6 2,7 1,7 3,2 6,4 4,12 Nem gyomjait (kontroll ) 0,9 0,3 0,3 0,1 0,1 0,34 1,3 0,2 1,1 3,5 0,9 1,40 átlag Penicillium spp., Discosia atroceras, Altemaria alternata, Botrytis cinerea, Glicocladium spp. A kabhegyi és pálihálási mintaterületen azonosított kórokozók és szaprofitonok köre gyakorlatilag megegyezett. Kabhegyen gyakoribb volt a Colletotrichum okozta vizenyős sziklevél és hypokotil, míg Páliháláson a Cylindwccarpon és a Fusarium fajok voltak dominánsak. Ezek az adatok részben megerősítik a korábbi hazai vizsgálatok eredményeit, de más vonatkozásban új eredményeket is szolgáltattak e témakörben. A zoológiai vizsgálatok szerint a szikleveleket, majd a lombleveleket és a hajtáscsúcsot is több rovarfaj károsította (ormányosbogarak, zöld araszolóhernyók). Kora tavasszal különösen a vizenyősebb területeken a meztelen csiga is károsította a bükkmagoncokat. Összességében a vizsgálatok eredményei szerint a bükkmagoncok pusztulásáért elsősorban a különböző gombafajok tehetők felelőssé. Az egyévesnél idősebb bükkcsemeték károsítói közül megemlítjük a levelek vörösbarna foltosságát okozó Apiognomonia errabunda gombafajt, amelyről Szabó (1991) közölt részletes adatokat. A kártevők közül észlelési szinten találkoztunk a bükk levehető (Phyllaphis fagi) kolóniával, valamint a bükklevél-gubacsszúnyog (Cecidomyi fagi) okozta piros gubacsokkal, amelyek azonban jelentős kárt nem okoztak. Az 1996-os évben felméréseket csak Páliháláson végeztünk (a kabhegyi mintaterület felszámolásra került) 3 időpontban. Kiindulási alapként és az összehasonlító értékeléshez 1995 őszén (szeptember) mért adatok szerepeltek. Az adatok szerint az 1995. évi szeptemberi állapothoz képest (4,12 db bükkcsemete m 2 -enként = 100%) 1996 májusára 3,74 db bükkcsemete/m 2 maradt életben. Ez mintegy 9%-os növényszám-csökkenést jelentett a téli időszakban. Az utolsó, 1996 szeptemberében végzett értékeléskor a növényszám tovább csökkent (3,42 db m 2 -enként), ami az előző év hasonló időszakában mért értéknél 17%-kal volt kisebb. A nem gyomlált területeken a növényszám-csökkenés 25,7%-ot tett ki, azaz még ekkor is felülmúlta a fentebbi értéket. Ennek alapvető okát a parcella erőteljes gyomosodásával magyarázhatjuk (tápanyag- és térkonkurrencia). Összefoglalva az 1995-ben tapasztalt növényszám-csökkenéshez viszonyított értékeket, megállapíthatjuk, hogy a pusztulás üteme erősen lelassult, tehát a bükkmagoncok különösen az 1. évben érzékenyek (fogékonyak) a kórokozók és egyéb tényezők okozta károsodásra. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy pl. az 1996 májusában mért növényszámot alapul véve 1996 szeptemberére a csökkenés csak 8,5%-os volt. Az MTA Erdészeti Bizottsága 1997. május 29-én (csütörtökön) 10 órai kezdettel tudományos vitaülést rendez az MTA Székházának II. emeleti nagy tanácstermében (Budapest, V., Roosevelt tér 9.). A vitaülés témája: A XXI. század erdőgazdasága." A tervezett öt vitaindító előadás után a résztvevők ismertethetik javaslataikat és véleményüket. A térítésmentes rendezvényre tisztelettel meghívja az érdeklődőket az MTA Erdészeti Bizottsága Tapasztalataink szerint a gyomlált mintaparcellák növényein fokozottabbá vált a kártevők megjelenése (hámozgatás, karajos rágás, gubacsok képződése), ami a növények szabaddá" válásával magyarázható, mert ezek jelentették az egyedüli táplálékforrást. Védekezési lehetőségek A bükkösök természetes újulata - vizsgálataink alapján - még bőséges makktermés után is (lásd 1994.) jelentősen károsodik, s alig biztosítja az optimális egyedszámot. Emiatt akár természetes újulatra, akár magvetésből származó újulatra (magvetés helybe, csemetekerti szaporítás) számítunk, szükségesek lehetnek a következő beavatkozások: - A maggal terjedő és talajból fertőző kórokozók ellen magcsávázást kell végezni (kontakt + szisztemikus szer). - Elő kell segíteni a természetes újulatnál (makkhullásból származó magoncok) a magoncok védelmét. - Keresni kell a gyomirtási lehetőségeket, amelyekkel biztosítható a kezdeti gyors fejlődés és a túlárnyékolás megszüntetése. - A vegetációs időszakban a lombkárosító rovarok ellen - veszélyes egyedsú'rűség felett - inszekticides kezelés ajánlható. - A makkvetések további védelmét jelentheti a vadriasztás. Végső konklúzióként a merésznek tűnő elképzelésünk ellenére újra kell gondolni az erdőpusztulással kapcsolatban kialakult azon véleményt, miszerint az erdőpusztulás mint globális jelenség az idősebb, vagy csak az idős állományok sajátos ún. kárláncolat" vagy decline-spirál" fogalmak köré csoportosul. A korai bükkcsíracsemete-pusztulás, annak speciális helyzete miatt, de későbbi következményeit is végiggondolva szerepet játszhat a megfelelő korú és korösszetételű bükkösök kialakulásában. Irodalom Eke 1., Varga Sz (1981): A bükk (Fagus silvatica L.) csírakori károsodásai elleni védekezés. Növényvédelem. 17: 3, 124-126. Hangyálné B. W. (1983): A bükkmakk és csíracsemetéinek mikroflórája. Erdészeti Kutatások. ERTI Közi.. Vol. 75, 241-245. Hangyálné B. W. (1983): A tölgymakk és -csíracsemeték pusztulását okozó gombák és az ellenük való védekezés lehetőségei. Erdészeti Kutatások. ERTI Közi, Vol. 76-77, 293-304. Pagony H., Szontágh P. (1984-85): Erdeink egészségi állapota. Erdészeti Kutatások. ERTI Közi., Vo. 76-77, 453-456. Szabó I. (1991): A bükk levélszáradását okozó gomba (Apiognomonia errabunda [Rob.] Höhn.) fellépéséről. Erdészeti Lapok, CXXVI. évf. 12, 358-359. Szontágh P. (1960): Bükkcsemeték gomba okozta pusztulásáról és a védekezés módjáról csemetekertjeinkben. Az Erdő, 9: 1, 4-6. Vájna L. (1994): Az európai és hazai erdők állapotának leromlása az 1970-1980-as években. III-IV. Növényvédelem, 30: 6, 249-261; 9, 401-409. Erdészeti Lapok, CXXXn. évf. 4. szám (1997. április) 113

Erdészeti génmegőrzési program kidolgozását kezdeményezi a Növényi Génbank Tanács Erdészeti Munkabizottsága A biodiverzitás megőrzésének kérdése különösen a Rio de Janeiro-i UNCED (Környezet és fejlődése) konferencia óta egyre nagyobb figyelmet kap. A biodiverzitás alatt szakmai és laikus körökben is általában a faji sokféleséget értik, jóllehet a biodiverzitás nem csak a társulások, ökoszisztémák változatossága. Szorosan a biológiai sokféleséghez kell sorolni a fajo(ko)n belüli genetikai változatosságot is. Köztudott, hogy a genetikai változatosság fenntartása és védelme a fajok fennmaradása és alkalmazkodóképessége szempontjából meghatározó jelentőségű. A nemesítést lehetőségek fennmaradása pedig gazdasági érdekeket is érint. A genetikai erőforrások megőrzésére a hazai erdészeti fajok tekintetében részben a természetvédelem, részben a szaporítóanyag-termesztés révén (magtermelő állományok) eddig is történtek lépések. A genetikai ismeretek rohamos bővülésével azonban mára időszerűvé vált a génmegőrzés helyzetének átfogó értékelése és egy hosszú távon is hatékony génmegőrzési stratégia kidolgozása annak érdekében, hogy fafajaink génkészletének erodálódását megállítsuk. Az NGT Erdészeti Munkabizottsága ezen feladat megoldását fő célkitűzésének tekinti. (A Bizottság megalakulásáról az Erdészeti Lapok 1996/12. száma tájékoztatott.) Egy hatékony génmegőrzési stratégia kidolgozásának első lépése a prioritások meghatározása, azaz az erdészeti fafajok rangsorolása génkészletük veszélyeztetettsége szempontjából. A rangsorolásnál figyelembe vettük a rendelkezésre álló nemzetközi és hazai tudományos eredményeket és tapasztalatokat. Az fajok besorolása a jelenlegi helyzetet tükrözi; természetesen a fajok körét és besorolását rendszeresen felül kell bírálni és annak eredményétől függően a szükséges módosításokat elvégezni. A három fő veszélyeztetettségi kategórián belül a lista további információkat is szolgáltat a génmegőrzési feladatok indokoltsága cs a veszélyeztetettség típusa szerint. Egyes fajok esetében veszélyesen csökkent a szaporodásképes egyedek száma (értékes vagy épp értéktelen faanyaguk miatt, járványszerű pusztulásuk következtében stb.), más esetekben az élőhelyük veszélyeztetett vagy szűkült le kritikus szintre. A listát az FM és KTM illetékesei is kézhez kapták. A jelenlegi helyzet tárgyilagos megítélését nehezíti, hogy jelen pillanatban nem rendelkezünk kielégítő adatokkal a hazai fafajok természetes genetikai változatosságáról. A fafajok természetes genetikai strukturáltságára vonatkozó adatforrások meglehetősen hiányosak, esetenként nehezen hozzáférhetők A Bükki Nemzeti Park Igazgatósága pályázatot hirdet 2 fő erdészeti felügyelői állás betöltésére, Eger és Miskolc székhellyel. Pályázati feltétel: - szakirányú felsőfokú végzettség, - gazdálkodás, vagy természetvédelmi területen szerzett tapasztalat, valamint a nyelvtudás előnyt jelent. Illetmény: A köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény szerint. A pályázatokat a Bükki Nemzeti Fark Igazgatóság titkárságára kérjük eljuttatni. (3304 Eger, Sánc u. 6.) vagy természetes populációk már alig találhatók. Az általános állapotfelmérés előkészítéseként ezért néhány fafajt választott ki a Bizottság, amelyek modellként szolgáltak az erdészeti genetikai erőforrások megőrzésének előzetes felméréséhez. Az alábbiakban az egyes fafajok, illetve fafajcsoportok illetékes kutatóitól kapott helyzetjelentések összegzését adjuk meg. A tárgyilagosabb értékelhetőség kedvéért egy kérdőíves felmérés készült. A kérdőív 5 nagyobb fejezetből állt, amelyek érintették a génmegőrzés leglényegesebbnek ítélt szempontjait. 1. A fajon belüli genetikai változatosság feltártsága (mértéke, mintázata, kutatási szintje, vizsgált tulajdonságok típusa). 2. In situ - az eredeti élőhelyen megvalósított - megőrzés (objektumok helyzete, természetvédelmi kapcsolódás, megkülönböztetett populációk, származások). 3. Ex situ - mesterséges, az élőhelytől elkülönített gyűjteményekben megvalósított megőrzés (objektumok helyzete, sajátságos feladatok). 4. Szaporítóanyag-gazdálkodás (objektumok helyzete, nemesítés szintje, ellenőrzöttség). 5. A megőrzés jelenlegi és szükségesnek tartott mértéke (megőrzési objektumok, genotípusok, populációk száma és várható igények) Lucfenyő (Picea abies) (Újváriné dr. Jármay Éva) A faj hazánk területén nem, esetleg annak csak igen kis részén őshonos, de sokfelé vonták termesztésbe. Az erdőgazdálkodásunkban betöltött szerepéhez és a többi, gazdasági szempontból fontos fajhoz viszonyítva génmegőrzésének helyzete jónak mondható. A faj erdészeti megítélését befolyásolja a hazai állományok egészségi állapota, de ez a magyar viszonyokhoz már adaptálódott populációk génmegőrzését nem befolyásolhatja. A legfontosabbnak ítélt tennivalók: 1. A genetikai változatosság feltárása molekuláris markelekkel, valamint a származási kísérletek bővítése és kiértékelése. 3. Az ex situ génmegőrzésben utódállományok létesítése és értékelése. 4. A szaporítóanyag-ellátásban növelni kell a bizonyítottan magasabb genetikai értékű szaporítóanyagok arányát (kiváló származások, vegetatív fajta). 5. A magtermelő állományok/génrezervátumok számát növelni kell a biztonságosabb génmegőrzés érdekében. Fehér nyár (Populus alba), fekete nyár (Populus nigra) (dr. Bach István - dr. Bartha Dénes) A két őshonos faj helyzete sok tekintetben hasonló, de vannak jelentős eltérések is. Génmegőrzési szempontból mindenképpen érdemes együtt tárgyalni őket. Mindkét fafaj területfoglalása csökkent az elmúlt évszázadokban, szerepük azonban növekedhet az erdőtelepítések bővülése és a természetvédelmi szempontok erősödése következtében.

A legfontosabbnak ítélt tennivalók: 1. A hazai genetikai változatosság felmérése származási kísérletekben, utódvizsgálatokban, valamint molekuláris markerek használatával. A fekete nyár ezen területen kevésbé ismert, mint a fehér nyár. 2. Az in situ megőrzésben a génrezervátumok szerepét mindkét faj esetében növelni kell. A fajok jelenlegi helyzete megkívánja aktív védelmi eljárások bevezetését a génmegőrzésben. 3. Az ex situ megőrzésben a populáció-gyűjtemények (fehér nyár) és a törzsfa/klóngyűjtemények (fekete nyár) szerepe elsődleges. A fekete nyár génkészletét jelentősen veszélyezteti a nemes nyarak spontán bekereszteződése, ezért speciális génmegőrzési süatégiát kell a legrövidebb időn belül kidolgozni. 4. A szaporítóanyag-gazdálkodásban növelni kell a magasabb genetikai értékű anyagok arányát. Erre a fehér nyár' esetében legalkalmasabb a magtermesztő ültetvény(ek) létesítése. A fekete nyár nagyobb arányú erdészeti hasznosításában jelentős szerepe lehet a szelektált, fajtaértékű anyagoknak. 5. A génrezervátumok mellett a populáció-gyűjtemények (fehér nyár) és a törzsfa/klóngyűjtemények (fekete nyár) jelenlegi szintjén kell változtatni. A változtatás mértéke és súlya a fajok még feltárandó genetikai változatosságának mértékétől függ- Kocsányos, kocsánytalan tölgy és a cser (Quercus sp.) (dr. Bordács Sándor - dr. Gergácz József) A tölgyfajok a hazai erdőgazdálkodásban kulcsfontosságú szerepet töltenek be, ennek ellenére a genetikai, génmegőrzési területen rendkívül nagy lemaradás tapasztalható. A kérdőívek külön tárgyalták a fontosabb fajokat - cser, kocsányos és kocsánytalan tölgy -, de érdemes együttesen értékelni az eredményeket. A legfontosabbnak ítélt tennivalók: 1. A fajok genetikai változatossága sem a teljes, sem a hazai elterjedésre nem, illetve alig ismert. Egyedül a morfológiai/kvantitatív bélyegekre rendelkezünk adatokkal. A genetikai változatosság vizsgálata mind szabadföldi kísérletekben, mind molekuláris szinten sürgős és fontos feladat. 2. Az in situ megőrzés fontos terepe lehetne a génrezervátum. Jóllehet a természetvédelmi területek és a kijelölt magtermelő állományok génmegőrzési funkciót is ellátnak, nem mindenben felelnek meg a felmerülő konzervációs igényeknek. Néhány génmegőrzési szempontból fontos származás, illetve taxon változat - fehér cser, szlavón tölgy, beregi, illetve ártéri kocsányos tölgyek, erdélyi kocsánytalan tölgy és jónéhány (domináló) hibridforma - megmentése szempontjából szükség lenne ezekre az objektumokra. 3. Az ex situ gyűjtemények helyzete kezdetlegesnek nevezhető. Egyedül kocsányos (szlavón) tölgyből áll rendelkezésre nyilvántartott, dokumentált klóngyűjtemény. Minden más tekintetben - populáció/származás-, törzsfa/klóngyűjtemény, utódállományok - a munkát szinte az elején kell kezdeni. 4. A cser szaporítóanyag-ellátása megoldott. Ezzel szemben a két nemes" tölgynél összetett gondok lépnek fel. A szakaszos terméshozatal, a genetikai szempontból értékes állományok mellőzése, illetve el nem különítése nem csak hosszú távon, de már a közeljövőben gondokat okozhat. Elsősorban az egyenletesebb ellátás érdekében magtermesztő ültetvények (plantázsok) létesültek kocsányos (szlavón) és kocsánytalan tölgyből, a szaporítási, archiválási és fajtaelismerési kérdések azonban rendezetlenek. 5. A jelenlegi állapotokon elsősorban a génrezervátumok, populációgyújtemények és törzsfa/klóngyűjtemények mennyiségi és minőség szintjét emelve kell változtatni. Molyhos tölgyek (Quercus virgiliana, Q. pubescens) (dr. Bordács Sándor - dr. Gergácz József) A két fajt külön kell tárgyalni, mert génmegőrzésről, illetve génmegőrzési stratégiáról beszélni a jelenlegi helyzetben nem lehet. A molyhos tölgy helyzete csak annyival tűnik jobbnak, hogy élőhelyei legtöbbször természetvédelmi oltalom alatt állnak, így fennmaradása egyelőre biztosabbnak látszik. Az olasz tölgy elsősorban élőhelyvesztése miatt veszélyeztetett. A szakemberek körében nem ismert a faj, és a még megmaradt élőhelyein legtöbbször mesterséges erdőfelújítást alkalmaznak. Ennek során legtöbbször más tölgyfajok - cser, esetleg kocsányos, kocsánytalan - vagy akác, néha Pinus-félék foglalják el élőhelyét. Az utolsó idős populációk eltűntével kipusztulhat a faj Magyarországon. Génmegőrzése nagyon sürgős feladatokat ró az erdészetre, mert ökológiai és gazdasági szempontból nézve is értékes faj. Általános érvényű megállapítások Az egyes modellfajokra kitöltött, a szakértők véleményét tükröző kérdőívek több általános érvényű megállapítást is tartalmaznak, amelyek a hazai erdészeti génmegőrzési stratégia kialakításában hasznosíthatók. A legfontosabbakat külön is kiemeljük. - A molekuláris genetikai vizsgálatok hazai elindítása sürgős feladat. A bükk kivételével gyakorlatilag nincs olyan fafaj, amelyről a génmegőrzés szempontjából hasznosítható információk rendelkezésre állnak. - A génrezervátumok létrehozása hasonlóan sürgető feladat. Minden szakértő fontosnak és hasznosnak ítélte egy kifejezetten génmegőrzési célokat szolgáló génrezervátum hálózat kialakítását. Több, sajátságos génmegőrzési szempontnak sem a magtermelő állományok, sem az erdőrezervátumok, de a természetvédelmi területek sem felelnek meg teljes mértékben. - A génmegőrzés stratégiai döntéseket igényel. Ez megnyilvánul már a génmegőrzési objektumok kiválasztásában, illetve megtervezésében és kialakításában, továbbá működtetésében is. A feladatok megoldása szakmai összefogást és ágazati szintű rendelkezést igényel. Ilyen terület például a szaporítóanyag-gazdálkodás, ahol sürgető kérdés a génmegőrzési szempontok megfelelő szintű érvényesítése. A felmérés alapján lehetőség nyílik egy céltudatos, feladatorientált génmegőrzési stratégia kidolgozására és a szervezett génmegőrzési munka elindítására. A feladatot megnehezíti, hogy az erdészeti fafajokat az FM a tavalyi évtől nem szerepelteti azon növényfajok között, amelyek számára a génmegőrzési feladatok ellátása központi keretekből finanszírozható. A Rio de Janeiro-i konferenciát követően a magyar földművelésügyi miniszter által az utóbbi időben aláírt strasbourgi és helsinki nemzetközi egyezmények azonban kötelezik az országot az erdei genetikai erőforrások megőrzésére is. Remélhetőleg az országos erdészeti génmegőrzési program kidolgozásáig a feladatok anyagi fonásai is tisztázódnak és az erdészeti szempontból fontosabb fafajok genetikai erőforrásainak védelme hatékony, összehangolt módon biztosítható lesz. A szakmai előkészületeket a Bizottság folytatja tovább, jobb időkre várva.. dr. Mátyás Csaba dr. Bordács Sándor

AZ ÉV FÁJA A KISLEVELŰ HÁRS AZ ÉV FAJA A kislevelű hárs kultúrtörténete, kertépítészeti szerepe I. rész Az Írországtól Nyugat-Szibériáig terjedő areájú kislevelű hárs végigkísérte a kontinens népeinek történetét, és a hozzá kötődő szimbólumok a görög és a római kultúra, a közép-európai germán és szláv népek, valamint a magyarság művelődéstörténetének is részévé váltak. A hárs mítoszok szereplője, mondák fűződnek hozzá, szólások születnek róla, híres helyeket jelölnek, dűlőket, határrészeket neveznek el a hársról, híres helyekre, várkertekbe, kastélyparkokba ültetik, és a hársfasorok az utakat szegélyezik. A hárs a mítoszokban és a mondákban A növényszimbolika, amely megtalálható az ősi, többistenhitű és a keresztény kultúrákban is, kifejezi a népek történelmen végighúzódó természettiszteletét. A fák a törzsi, a többistenhitű mediterrán és a keresztény kultúrákban is különös tiszteletnek örvendtek. PLINIUS SECUNDUS História Naturális c. művében az időszámítás szerinti első évszázadban írja: Valamikor reges régen a fák voltak az istenek lakóhelyei és az egyszerű falusi nép a környék legmagasabb fáját az ősi hiedelemnek megfelelően még ma is valamelyik istennek szenteli." A római és görög mitológiában a megszemélyesített fáknak gyógyító, végzethozó, reinkarnáló szerepet tulajdonítottak. Ovidius a fák gyűlését énekli meg és a felsorolt fajok között jelen van a hárs, jóllehet Dél-Európában már igen ritka előfordulású. Jelentőségét bizonyítja azonban, hogy a görög mítoszokban a hárssal azonosítják Philürát, aki a mitológia más jelentésében a Tejút istennője. A tejutat jelképező világhársfa odvának tartották azt a szigetet, ahol Philüra gyermeke, Kheirón kentaur született. Kheirón csodálatos gyógyító erejét anyjának, a hárs jelképének tulajdonították. A hárs, németül Linde, mint világfa megjelenik a germán Niebelung-énekben is. Az eposz hőse, Siegfried a hárs világfa tövében lakó sárkányt (Lindwurm, Lindrache, hársfakéreg, hársfasárkány) úgy öli meg, hogy a sárkánybarlang elé máglyát rak, és a szörny a füstben megfullad. Siegfried sárkány zsírral bekeni magát, amitől sebezhetetlen lesz, kivéve a lapockáján, ahová egy hársfalevél tapad - a hárs szív alakú levele a háton a szívnek megfelelő helyre" - olvashatjuk Jankovics Marcell A fa mitológiája című művében. Az ókor és a középkor népei hitték, hogy a fákban szellemek lakoznak. Elterjedt képzet szerint fákban laknak a holtak, az ősök szellemei.... A családfák végső soron e fatotemképzetben gyökereznek...." - írja Jankovics. László Gyula leírásából ismert, hogy az erdei cseremizek a halottak emlékére hársfabotot vágtak és azzal úgy bántak, mint élő személlyel. Egy-egy híres fa élete és pusztulása királyi családok, dinasztiák uralkodását, tündöklését és bukását kíséri. Ilyen híres fa volt a német Hohenzollern uralkodóház hársfája, amelyet állítólag I. Vilmos idejében ültetett egy cigányasszony. A hárs először 1871-ben a német császárság kikiáltásakor virágzott. Évről évre dúsabb lombot hozott, egészen 1914-ig, amikor betegség támadta meg. 1918-ban száradt ki a háború elvesztését és a dinasztia bukását megelőző nyáron. u a A hárs a keresztény A hár s szimbólu m idők szimbólumrenda címerekben i s szerében betöltött fonmegjelenik t o s s z e r e pét mutatja. (Jankovics, 1991) hogy a heraldikában is megjelenik (1. ábra). Arany hársfalevelek díszítik a Luxemburg Zsigmond - német római császár és magyar király - fekete sastollas sisakdíszét. A reneszánsz növényszimbolikájában a kora középkor paradicsomi almafáját és a keresztfát a szerelem fája váltja fel, amely a francia trubadúrok énekében a rózsafa, a német lovagok Minne-dalaiban pedig a hársfa. Példa erre az alábbi illusztráció (2. ábra) és Johann von Vogelweide költeménye: A hársfaágak csendes árnyán, ahol kettőnknek ágya volt, ott láthatjátok a gyeppárnán, hogy fit és virág meghajolt." Babits Mihály fordítása Számos fát, főleg hársfát kapcsolt a néphit a magyar történelem nagy alakjaihoz, Mátyás királyhoz, Zrínyihez, Rákóczihoz. Bél Mátyás több nevezetes fát említ, amelyek alatt a mondák szerint Mátyás király szívesen időzött. Bél feljegyzéseiből ismerjük a mádi hárs mondáját. A csallóközi Mád (ma Szlovákia) község határában álló öreg hársfa árnyékában gyakran pihent meg utazásai során Hollós Mátyás. A király és kíséretének megvendégelése sokba került a falu népének, ezért kipusztították a fát, remélve, hogy ezután az uralkodó is elmarad. Amikor Mátyás ismét a vidéken járt és kedves hársfájának csak a hűlt helyét találta, haragjában törvénybe foglaltatta, hogy a királylátás tiszteletére méltatlanná lett mádiak és ivadékaik soha semmilyen kitüntetésben nem részesülhetnek. A Mátyás emlékfák közül még ma is él a bajmóci hárs, és a Homokkomárom melletti Zsigáidon álló Zrínyi hársat" nyolcszáz évesre becsülik (mindkettő a mai Szlovákia területén található). A néphit a történelmi személyekhez kötődő emlékfákat évszázadok múltán gyakran időben közelebbi, élő alakokhoz köti. így örökölte Mátyás fáinak jó részét a hársakat különös becsben tartó Rákóczi fejedelem. A hársak iránti tisztelete I. Rákóczi Györgytől származik, aki zborói birtokáról írt levelet így keltezte: Dátum sub centum tiliis" - Kelt a száz hárs alatt". A hárs" nyelvészeti szerepe A szláv lipa = hárs szó eredete a görög mítoszok továbbélését mutatja. A mediterrán hegyvidék és tengermellék mézelő hanganövényét, az Erica arborea-t a méhistennő Aphroditének szentelték. A nyári napforduló, június 21. egybeesik a méhek kirajzásának idejével. Közép-Európában az erikafa szerepét a szláv szerelemistennő - Kraszopani - fája, a hárs töltötte be. amelynek egyik legfontosabb ajándéka a méz. Az akác közép-európai megjelenése előtt a hársak virágzásuk idején, júniusban, a napforduló körüli időben a legfontosabb ménlegelők voltak. Ezzel hozható összefüggésbe, hogy a délszlávok a június hónapot a hársról nevezték el (lipa = hárs, lipanj = június). 2. ábr a A néme t lovago k szerelemiája : a hársf a (Jankovics, 1991) Az Ősi eredetű magyar növénynevek közül a finnugor korból származik a hársfa. Az 1400 körüli időkre datált Schlágli szójegyzék a hársat has fa"-ként említi. A hársfa eredeti alakja a has", hás" a hámló kéreg faháncs jelentésére utal - olvashatjuk Szabó Attila, Melius Péter 1578-ban Kolozsvárott megjelent Herbáriumához írt tanulmányában. A könnyen feslő hársfaháncs hasznosításához kötődnek a szólások: addig hántsd a hársfát, amíg feslik" - mindent idejében kell elvégezni; feslik a hárs", jól hámlik a hársa" - jól megy neki a munka; hársat hántok a hátából" - ellátom a baját. A terebélyes méreteket elérő, árnyat adó hrásfa a virágából főzött tea, a hársméz, valamint a fatestből készült orvosi szén gyógyhatása és a hársfaháncs sokrétű felhasználása révén különleges szerepet tölt be a népéletben. Ennek bizonysága, hogy gyakran előfordul a helynevekben: Hársalja", Hárshegy", Hásságy", Somogyhárságy", Zalaháshágy". Konkolyné dr. Gyúró Éva

MAVFAVED Kft. 1132 Budapest, Visegrádi u. 9. Levélcím: 1178 Budapest, Pf: 12. Telefon: 111-1633 O Fax:269-2504 Telex: 222-498 TERMÉSZETESEN TELÍTETT FABOL! A faanyag hosszú élettartamát a nagyüzemi mélyimpregnálási technológia biztosítja. ZAJVÉDŐFALAK (ÉMI-minősítéssel) KERTBERENDEZÉSEK,KERTÉPÍTÉSI FAANYAG FAANYAGVÉDŐSZEREK ÉPÍTŐIPARIFAÁRU (telített és natúr) A telítet t faanyagbó l készült terméke k és a házilag i s alkalmazható faanyagvédő szerek -TETOL F B é s TETOL RK B - megvásárolhatók a MÁVFAVÉD Kft. kereskedelmi telepén. 1047 Budapest, Szilágyi u. 13. Tel./fax: 169-4906. Erdészeti Lapok, CXXXIt. évf. 4. szám (1997. április) 117