SZAKDOLGOZAT AZ INGATLANOK KULTURÁLIS ÖRÖKSÉGVÉDELME HAZÁNKBAN ÉS AZ EURÓPAI UNIÓBAN

MISKOLCI EGYETEM ÁLLAM- ÉS JOGTUDOMÁNYI KAR ÁLLAMTUDOMÁNYI INTÉZET KÖZIGAZGATÁSI JOGI TANSZÉK SZAKDOLGOZAT AZ INGATLANOK KULTURÁLIS ÖRÖKSÉGVÉDELME HAZÁNKBAN ÉS AZ EURÓPAI UNIÓBAN MISKOLC, 2015 Konzulens: Dr. Szabó Balázs egyetemi tanársegéd Készítette: Sztaniszlovszki Attiláné diplomás joghallgató

UNIVERSITY OF MISKOLC FACULTY OF LAW DEPARTMENT OF ADMINISTRATIVE LAW Protection of cultural heritage related properties in Hungary and in the European Union MISKOLC, 2015. Consultant: Dr. Balázs Szabó Instructor Author: Attiláné Sztaniszlovszki Correspondence course 2

Tartalom BEVEZETŐ... 5 1. A kulturális örökségvédelem igazgatása, fogalma... 8 2. A hazai kulturális örökségvédelem történeti kialakulása és fejlődése... 9 3. Kulturális örökségvédelem szervezetrendszere... 13 3.1. Országgyűlés... 13 3.2. Kormány... 13 3.3. Miniszterelnökséget vezető miniszter... 13 3.4. Forster Gyula Nemzeti Örökségvédelmi és Vagyongazdálkodási Központ... 15 3.5. Közigazgatási Hivatalok... 16 3.6. Önkormányzatok részvétele a kulturális örökségvédelemben.... 18 3.7. Lechner Lajos Tudásközpont... 18 4. Műemlékvédelem, műemléki érték, építészeti örökség... 19 4.1. Műemlékvédelem... 19 4.1.1. Műemlékfenntartás... 21 4.1.2. Műemléki helyreállítások... 23 4.2. Műemlékek védetté nyilvánítása... 26 4.2.1. A műemléki védettség megszüntetése... 29 4.3. A Velencei Karta és a magyar műemlékvédelem... 30 4.4. Műemléki érték... 33 4.4.1. Műemléki épületek hazánkban... 34 4.4.2. Népi műemlékek... 39 4.4.3. Népi műemlékek sajátos vonásai... 40 4.4.4. Népi építészeti együttesek védelme Magyarországon... 43 4.4.5. Hollókő helye a világ műemlékvédelmében... 46 5. A műemlékvédelem eszköze, avagy a hazai jogi szabályozás... 48 5.1. Országos védelem... 48 5.2. Helyi védelem... 49 5.3. Hatósági eszközök... 51 5.3.1. Örökségvédelmi hatástanulmány... 51 5.3.2. Hatósági kötelezés... 52 5.3.3. Tűrési kötelezettség... 53 5.3.4. Örökségvédelmi bírság... 53 3

5.3.5. A hatóság örökségvédelmi felügyeleti feladatai és a helyszíni ellenőrzés szabályai védett műemléki érték esetén... 54 5.4. Műemléki nyilvántartás... 55 5.4.1. Műemlékjegyzék... 60 II. rész... 67 6. Az Európai Unió kulturális örökségvédelmének történeti kialakulása és fejlődése... 67 6.1. Európai kulturális eszme kialakulása... 68 7. Az Európai Unió kulturális örökségvédelme érdekében közreműködő szervezetek... 70 7.1. Az Európai Tanács... 70 7.2. Az Európai Bizottság... 71 8. Nemzetközi védelem... 75 8.1. Az Európa Tanács tevékenysége... 75 8.2. A Nemzeti Bizottságok tevékenységei... 76 8.2.1. Az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Oktatási Szervezete, az UNESCO... 76 8.2.2. Az ICOMOS tevékenysége... 77 9. Kulturális örökség védelme az Európai Unióban... 79 9.1. A műemlékek védelme... 79 9.2. Az ingatlan kulturális örökségvédelme... 81 9.3. Együttműködés a tagállamok között... 87 10. Nemzetközi jogi szabályozás... 88 10.1. Világörökségi Egyezmény (1972.)... 88 10.2. Athéni karta (1933)... 90 10.3. Granadai egyezmény az európai építészeti örökség védelméről (1985.)... 91 10.4. Aalborg karta (1994.)... 91 11. Magyar helyszínek a Világörökségi listán... 92 Összefoglaló... 96 Irodalomjegyzék... 100 Jogszabályok... 102 Mellékletek... 104 1. számú melléklet... 104 2. számú melléklet... 106 3. számú melléklet... 107 4

BEVEZETŐ A kulturális örökség a történelmi múlt máig fennmaradt értékei az egyetemes kultúra számára. Művészettörténeti és építészettörténeti ismeretekkel gazdagítja jelenünket és jövőnket. A kulturális örökségvédelem feladata a történelem folyamán felhalmozott értékek megőrzése, megmentése, a népi kultúrák megmaradt értékeinek feltárása, kutatása és közkinccsé tétele. Feladatunk az épített örökségünket az egyetemes kultúra részeként megőrizni, és azt hitelesen bemutatni a jövő nemzedéke számára. Ez egyben alkotmányos kötelességünk is annak érdekében, hogy a jövő generációi ugyanazt a kulturális örökséget és hagyományt tekinthessék saját örökségüknek, amit mi is örököltünk. Ennek a célnak kell megfelelnie a kulturális örökségvédelem intézményének. A kutatás, az oktatás, a fenntartás, a szaktanácsadás, a felügyelet, a tervezés, a restaurálás, a nyilvántartás, az adattár egységes rendje teremti meg a szakmai hátterét a számos szakterület (építészet, művészettörténet, régészet, kertművészet, tájépítészet, szociológia, geológia, anyagtan, képzőművészet, településfejlesztés, néprajz stb.) összehangolását kívánó munkának. Az állandósult nemzetközi együttműködés lehetővé tette műemlékvédelmünk eredményeinek megismertetését. Módszerünk mintául szolgált tőlünk meghatározóbb országok számára is. Hosszú évtizedekig a műemlékvédelem társadalmi közügy volt, a szakterület és a műemlékek tulajdonosai együttműködő partnerként segítették egymást. Ahogy a kulturális kódexünk mondja, A kulturális örökség a nemzet egészének közös szellemi értékeit hordozza, ezért megóvása mindenkinek kötelessége. Tilos a kulturális örökség elemeinek veszélyeztetése, megrongálása, megsemmisítése, meghamisítása, hamisítása. 1 A kultúra, a társadalom mindazon ismereteinek összessége, amelyek az emberi közösség összetartozását és fennmaradását biztosítják. A kultúra alapján tudunk eligazodni abban, mi a fontos érték és norma az életben, így a tudás, a jog, az etika, a művészet és minden olyan emberi képesség, melyet az ember a társadalom tagjaként sajátít el. A kulturális örökség pedig mindaz, amit az ember épített, vagyis művi környezetünk része. A már nem létező kultúrák emlékei éppúgy örökségünk tárgyai, mint a jelenlévők. Magyarország múltja, történelme, nemzeti kultúránk sokfélesége az építészeti örökségünkben 1 2001. évi LXIV. törvény 5

is megmutatkozott. Az építészeti örökség az emberek identitásával függ össze. Az építészet olyan épület, építmény, és ezek csoportja, ami alkalmas arra, hogy az emberek, az emberek egy csoportjának, vagy az egész emberiségnek az identitását kifejezze. Ez pedig igencsak szubjektív dolog, hiszen az emberek kizárólagos joga dönteni, mit tartanak szellemileglelkileg a magukénak, és mi az, ami identitásuk kifejezője. A kulturális örökségvédelem új keletű fogalom, a XX. században az építészeti értékek megőrzésének igényeként merült fel, célja a különleges értékek megőrzése a jövő nemzedéke számára. Hazánk történelmének, kultúrájának és művészetének pótolhatatlan örökségét képezik azok az alkotások, amelyek a környezet kiemelkedő értékeiként az ország és az egyes települések arculatának jellegzetes meghatározói, kulturális hagyományainak hordozói, s egyben a történelmi és nemzettudat formálói. Ezek az alkotások, mint műemlékek a tulajdonjogra való tekintet nélkül az egész nemzet közös kulturális kincsei, védelmük nemzeti összefogást kíván. Fenntartásuk, jelentőségükhöz méltó használatuk és az egész társadalom számára való hozzáférhetővé tételük közérdek. 2 Az UNESCO 1972-ben meghozta híres konvencióját 3 a világ természeti és kulturális örökségéért, kimondva, hogy vannak a modern világnak is csodái, nemcsak hét, mint az ókorban, bár legyenek Olaszországban, vagy Egyiptomban, nagyszerűségüknél, ritkaságuknál, eredetiségüknél s a világra kifejtett hatásuknál fogva nem helyi- vagy országos jelentőségűek, hanem világméretűek. Jeruzsálem és Róma éppúgy az egész emberiségé, az egész emberiség identitását fejezi ki, mint az egyetlen fennmaradt ókori csoda, a gízai piramisok, vagy Machu Pichu inka romjai. Amíg az építészeti örökséget a közösség spontán öntudata fejezi ki, addig a műemléket jogszabály védi. A műemlékvédelem függ a társadalmak fejlődésétől, gazdasági és politikai rendszerétől. A műemlék hazánk történeti múltjának jellegzetes, pótolhatatlan építményi és egyéb alkotása, amely az ország gazdasági-társadalmi és kulturális fejlődésének tárgyi bizonyítékul szolgál és építészeti, történeti szempontból kiemelkedő jelentőségű. Dvořák, Riedl Dehio és Pogány Frigyes szerint egy épület, vagy építmény a benne felhalmozott történeti- és esztétikai értékektől és a kettőből adódó etikaitól válik műemlékké. 2 Az idézet a műemléki törvény bevezetőjéből származik (1997. évi LIV. törvény a műemlékvédelemről) 3 Világörökségi Egyezmény 6

Az építészeti örökség fogalma azokban az országokban terjedt el leginkább, amelyek szegények műemlékekben. Ez azért lehet, mert rövid a történelmük, vagy, mert a gazdasági érdek miatt újat emeltek helyettük. Mire a műemlékvédelem az identitására ébredt, alig maradt ott műemlék. Az építészeti örökség a helyiek identitását fejezi ki. A műemlék objektíve műemlék, legfeljebb az a kérdés, hol húzzuk meg a határvonalat, ami fölött annak számít az épület, és ami alatt nem. Egyes országokban több műemléket tartanak nyilván, más országokban kevesebbet. Ebből levonható az a következtetés, hogy vannak műemlékekben gazdag és szegény országok, de építészeti örökségben nem. Ráday Mihály hagyományvédő televíziós műsorában 4 próbált a műemlékek sorsának jobbra fordulásáért hangot adni. A magyar műemlékvédelem, ha akarjuk, ha nem, a világ egészének a része! A múltra mondjuk az igent, de nincs nemünk a jövőre se, a múlékonyt akarjuk múlhatatlanná tenni, ( ) amit mi látunk ebből, s amit mindenkivel láttatni szeretnénk. 5 4 Unokáink sem fogják látni című műsort 5 Román András egyik egyetemi előadásán hangzott el. 7

1. A kulturális örökségvédelem igazgatása, fogalma A kulturális igazgatás a közigazgatás részterülete, olyan emberi együttműködés során keletkező tevékenység, amely biztosítja a közös kultúrához kapcsolódó célok elérését, az ehhez szükséges személyi és tárgyi feltételeket, a kulturális célok megvalósítása érdekében együttműködő szervek, személyek tevékenységének összhangját. A kulturális örökségvédelem a kulturális igazgatás részterülete. Kulturális jog alatt a kulturális igazgatás egyes ágazataira, a kulturális örökségvédelem ügyére, a művészetügyre, a közművelődésügyre, valamint a közgyűjtemények ügyére vonatkozó jogszabályok összességét értjük. Az Alaptörvény is deklarálja, hogy a kulturális értékek a nemzet közös örökségét képezik, védelme, fenntartása és a jövő nemzedékek számára való megőrzése az állam és mindenki kötelessége. 6 Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezését a kulturális igazgatás ágazati törvényei részletezik. Ezek közül a legfontosabbak: a kulturális örökség védelméről szóló 2001. évi LXIV. törvény, és a világörökségről szóló 2011. évi LXXVII. törvény. Ezen törvények felhatalmazása alapján azok végrehajtására a Kormány, valamint a kulturális örökség védelméért felelős miniszter a felelős. 7 A miniszter rendeleteket bocsát ki. A kulturális örökség védelméről szóló törvény meghatározza a kulturális örökség fogalmát, a műemlék fogalmát, és a műemléki érték fogalmát, melyeket a következőkben részletezek. A kulturális örökség fogalma: minden olyan ingó, valamint ingatlan dolog, amelynek alapkritériuma, hogy történeti-, művészeti-, etikai-, vagy esztétikai értékkel bírjon. A kulturális igazgatás fogalmához hasonlóan a kulturális örökség is gyűjtőfogalom. Magába foglalja a műemléket, a régészeti örökséget, valamint a kulturális javak elemeit. A műemlék, olyan műemléki érték, amelyet jogszabállyal védetté nyilvánítottak. Műemléki értéknek minősül minden olyan építmény, kert, temető vagy temetkezési hely, terület (illetve ezek maradványa), valamint azok rendeltetésszerűen összetartozó együttese, rendszere, amely hazánk múltja és a közösségi hovatartozás-tudat szempontjából kiemelkedő jelentőségű történeti, művészeti, tudományos és műszaki emlék, alkotórészeivel, tartozékaival és berendezési tárgyaival együtt. 6 Alaptörvény (2011. április 25.) P) cikk 7 2001. évi LXIV. törvény 6.. 8

A kulturális örökségvédelem felügyeletét, irányítását a Miniszterelnökséget vezető miniszter látja el. Feladat- és hatáskörét a 152/2014. (VI. 6.) Kormányrendelet határozza meg. 8 A kulturális örökségvédelemmel kapcsolatos feladatokat ellátó szakigazgatási szerv korábban a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal volt, azonban az intézmény 2012-ben megszűnt. Azóta a kormányhivatalok látják el ezen feladatokat. A fővárosi- és megyei kormányhivatalokról szóló 288/2010. (XII. 21.) Kormányrendelet 2. (1) bekezdés 2. pontja alapján: A fővárosi és megyei kormányhivatal szervezeti egységeként működő ágazati szakigazgatási szervek: az építésügyi és örökségvédelmi hivatal az állami főépítészi feladatok, az építésfelügyeleti hatósági feladatok, az egyes jogszabályban meghatározott építésügyi hatósági feladatok, és a kulturális örökségvédelmi hatósági feladatok ellátására 9 jöttek létre. 2. A hazai kulturális örökségvédelem történeti kialakulása és fejlődése A hazai kulturális örökségvédelem történetének kialakulása egészen Szent László király törvénykezéséig mutat vissza, de Zsigmond- és Mátyás király intézkedései között is találunk olyan törekvéseket, melyek a régi épületek megóvásával foglalkoznak. 1846-ban a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Kassán konferenciát tartottak a műemlékek megóvásának szükségessége érdekében. A Magyar Orvosok és Természetvizsgálók 1847-ben Sopronban határozatot hoztak, hogy a föld gyomrából napfényre kerülő régi maradványok és kincsek megváltás mellett a Nemzeti Múzeum számára hivatalosan megszereztessenek és az országgyűlési követek erről törvényt alkossanak. 10 A szabadságharc eseményei, a polgárosodó Európában a nemzetté válás folyamata ebben az időben felerősödött, melynek része lett a múlt, az elődök és a gyökerek kutatása. Magyarországon a Habsburg Birodalom nyomása alatt ez a felismerés erősebben kiéleződött. A kiegyezés előtti időkben erős lett az igény arra, hogy a hazai műemlékvédelemért Magyarország önállóan gondoskodhasson, a feladatokat a bécsi Zentralkomissiontól függetlenül végezhesse. Ez 1866-ban sikerült, amikortól a műemlékvédelmi ügyeket a Magyar Tudományos Akadémia Archeológiai Osztálya önállóan intézhette. 8 152/2014. (VI. 6.) Kormányrendelet 17.. (1) bek. 9 288/2010. (XII. 21.) Kormányrendelet 2. (1) bekezdés 2. pontja 10 Henszlmann Imre műtörténész életrajzából 9

1872-ben a közoktatási miniszter rendelettel hozta létre a Magyarországi Műemlékek Ideiglenes Bizottságát, melynek elnöke Szalay Ágoston lett. Hazánkban az 1881. évi XXXIX. törvénycikkel lépett hatályba a műemlékek fenntartásáról szóló jogi szabályozás. A törvény létrehozta a Műemlékek Országos Bizottságának hivatalát, amely 1934-ig működött. A műemlékvédelem következő szakasza 1934-től - 1949-ig tartott. A II. világháború befejezésével megindult az ország újjáépítése. Lajstromba vették a műemlékek állagát. A romokat eltakarították, a műemlékek további pusztulását dúcolásokkal, aláfalazásokkal biztosították. Első között volt a budai várnegyed épületeinek állagvédelme és helyreállítása. A II. világháború anyagi kárai a Várnegyedben hívták fel először a figyelmet arra, hogy a barokk eklektikusnak látszó épületek vakolatai, falazásai alatt sok helyütt középkori építészeti részletek húzódnak meg. Ez a felismerés műemlék-konzerválásra ösztönözte a műemlékes szakembereket. Gazdag építészeti, művészettörténeti világ tárult így fel, amely egyrészt gyökeresen átalakította a magyar középkorról korábban kialakult képet, másrészt új területeket, távlatokat nyitott meg a műemlék-restaurálás elmélete és gyakorlata számára is. A világháborús romokon virágzott ki a magyar műemlékvédelem, de hasonlóan történt Európa más országaiban is. A műemlékvédelem következő szakasza az 1949. évi 13. törvényerejű rendelet megalkotásával folytatódott. A törvényerejű rendelet átfogóan rendelkezik a műemlékekről, kifejezésre juttatja a kultúrértékek vonatkozásában a köztulajdoni igényt, és számít a társadalom segítségére. 1957-ben létrehozták az Országos Műemléki Felügyelőséget, amelynek két alapvető feladata volt. Egyrészt hatóságként szakmai felügyeletet látott el, másrészt szakmai kivitelezői apparátussal rendelkezett a speciális feladatokat igénylő műemlék-helyreállítási munkáknál. Budapesten van a legtöbb védett építészeti emlék, ezért ennek következtében a főváros közigazgatási határain belül a műemléki tevékenységet egy önálló szervezet, a Budapesti Műemléki Felügyelőség látta el az országostól annyiban eltérően, hogy feladatai csak hatóságiak voltak, saját tervező-, kutató-, kivitelező szervezetekkel nem rendelkezett. A két műemléki szervezet a jogszabályban meghatározott védelmi kategóriák (műemlék (M), műemlék jellegű (MJ), városképi jelentőségű (VK) és ezekhez kapcsolódó környezet esetében 10

gyakorolta hatósági-, tanácsadói-, ellenőrző-felügyeleti jogkörét. E fogalmakat azóta is használjuk az igazgatásban. Az 1990-es évek politikai, gazdasági változásai következtében a magyar műemlékek sorsáért felelős minisztériumok szétválasztották a műemlékvédelmi hatósági, felügyeleti tevékenységet az építési ágazati irányítástól. 1990. évi XX. törvényerejű rendelet szabályozza a hatásköröket, végrehajtási rendelete 11 létrehozta az Országos Műemléki Felügyelőség jogutódját, az Országos Műemlékvédelmi Hivatalt (OMvH). Az OMvH, működését 1992. április 1-én kezdte meg. A változás leglényegesebb eleme az volt, hogy egyrészt az OMvH önálló jogállású szervezetként az egész országra kiterjedő illetékességgel látta el hatósági feladatát, másrészt az, hogy a hivatalként működő szervezeti egységekről levált az összes hajdani operatív feladatot ellátó részleg. Így önállóvá váltak az egykori vidéki építésvezetőségek. A tervezés, illetve restaurálás feladatai ellátására létrehozták az Állami Műemlék-helyreállítási és Restaurálási Központot (ÁMRK), utóbb: Kulturális Örökség-védelmi Szakszolgálat (KÖSZ), valamint az egyes állami tulajdonban tartandó emlékek kezelői feladatát ellátó Műemlékek Állami Gondnokságát (MÁG), utóbb: Műemlékek Nemzeti Gondnoksága (MNG). Közös irányításukat az OMvH látta el. A Műemlékek Nemzeti Gondnokságát 1992-ben alapították azzal a céllal, hogy az állami tulajdonban lévő, kiemelkedő értékű műemlékek kulturális hasznosítója és szakmai vagyonkezelő szervezete legyen. Feladata kiterjedt a műemlékek állagmegóvására, helyreállítására is. Az Országgyűlés 2001. június 19-én fogadta el a kulturális örökség védelméről szóló 2001. évi LXIV. törvényt, mely a mai napig hatályos. E kódex újrafogalmazta a materiális örökségünk megőrzésével kapcsolatos feladatokat. A kódex újdonsága az, hogy egyetlen jogszabályban gondoskodik a régészet, az építés-építészet, valamint a képzőművészetek körébe tartozó valamennyi ingó- és ingatlan örökségi elem gondozásáról, megőrzéséről, illetve az ezekhez kapcsolódó hatósági feladatokról. A törvény mellékletében felsorolt műemlékek, műemlék-együttesek kizárólag állami tulajdonban lehetnek. A mellékletben fel nem sorolt alkotásokat, vagy azok együtteseit a helyi önkormányzatok minősíthetik védetté, függetlenül tulajdoni illetőségüktől. A műemlékek jókarbantartásukról tulajdonosuk, vagyonkezelőjük, illetve a tulajdonosi jogok gyakorlója köteles gondoskodni. 11 25/1992. (I. 28.) Kormányrendelet 11

A Kormány a törvény végrehajtására intézményként létrehozta a Kulturális Örökségvédelmi Hivatalt (KÖH). A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal 2012. szeptemberéig működött. A (KÖH) műemléki érték és régészeti hatósági feladatait a fővárosi és megyei kormányhivatalok vették át, egyéb nyilvántartási és szakhatósági feladatokban jogutódja a Forster Gyula Nemzeti Örökségvédelmi és Vagyongazdálkodási Központ lett. Az átalakítás során hármas irányítási rendszer jött létre. Ágazati irányítói szinten a belügyminiszter feladata lett a műemléki értékek és a régészeti örökség védelmének ágazati irányítása, szakmai felügyelete, valamint a Lechner Lajos Tudásközpont irányítása. A közigazgatási és igazságügyi miniszter feladata lett a műemléki értékek és a régészeti örökség védelmének hatósági feladatai. Az emberi erőforrások miniszterének feladatai a világörökség, a nemzeti és történelmi emlékhelyek, a határon túli örökség, a szellemi kulturális örökség és a kulturális javak védelme, a nemzetközi örökségvédelmi feladatok ellátása, a műemlékek vagyonkezelésbe, vagy tulajdonba adásának jóváhagyása, a Forster Gyula Nemzeti Örökséggazdálkodási és Szolgáltatási Központ irányítása. Hatósági szinten az emberi erőforrások miniszterének feladata lett a kulturális javak védelme, a belügyminiszter feladata a védetté nyilvánítás, nyilvántartás, és a közigazgatási és igazságügyi miniszter feladata lett a járási hivatal, valamint a főváros, megyei kormányhivatal építésügyi és örökségvédelmi hivatalainak létrehozása. Napjainkban a kulturális örökség védelméről szóló törvényben, a régészeti örökség és a műemléki érték védelmével kapcsolatos szabályokról szóló 39/2015. (III. 11.) rendeletben, valamint más jogszabályokban meghatározott, a régészeti örökség és a műemléki érték védelmével (a továbbiakban együtt: örökségvédelem) kapcsolatos hatósági feladatok ellátására az első fokú örökségvédelmi hatóság a járási (fővárosi kerületi) hivatal építésügyi és örökségvédelmi hivatala, a védett műemléki értékkel kapcsolatos feladatok tekintetében másodfokú örökségvédelmi hatóság az illetékes fővárosi- és megyei kormányhivatal szakigazgatási szerveként működő építésügyi és örökségvédelmi hivatalának építésfelügyeleti hatósági és örökségvédelemmel kapcsolatos hatósági feladatokat is ellátó önálló feladat- és hatáskörrel rendelkező szervezeti egysége. 12 12 39/2015. (III. 11.) Korm. rendelet 3.. a-b) pont 12

Az örökségvédelmi feladatokat országos illetékességi hatáskörrel a Forster Gyula Nemzeti Örökségvédelmi és Vagyongazdálkodási Központ látja el. 13 3. Kulturális örökségvédelem szervezetrendszere 3.1. Országgyűlés Az Országgyűlés feladatai különösen: a kulturális örökségvédelem alapvető feladatainak meghatározása, a kizárólagos állami tulajdonban lévő forgalomképtelen értékek rögzítése, a kulturális javak védelmével kapcsolatos éves költségvetések meghatározása. 3.2. Kormány A Kormánynak az Országgyűlés által elfogadott törvények keretei között a közigazgatás csúcsszerveként lényeges szerepe van a kulturális igazgatás alakításában. Az Alaptörvény a Kormány általános feladataként írja elő a törvények végrehajtását, így a kultúrával, azon belül a kulturális örökség védelmével kapcsolatos törvények végrehajtását is. A Kormány másik feladata, hogy meghatározza a tudományos és kulturális fejlesztés állami feladatait és biztosítsa az ezek megvalósulásához szükséges feltételeket. A Kormány tevékenysége tehát elsősorban előkészítő, valamint végrehajtó jellegű. 3.3. Miniszterelnökséget vezető miniszter A kulturális örökségvédelem kormányzati feladatait korábban két miniszter, a belügyminiszter és az emberi erőforrások minisztere látta el. A 152/2014. (VI. 6.) Kormányrendelet hatályba lépésével (2014. június 6.) mindez most egy kézbe került, a miniszterelnökséget vezető miniszter lett a kormány kulturális örökségvédelem felelőse. A miniszter a kulturális örökségvédelemért való felelőssége keretében dönt a védendő területek meghatározásáról, védetté nyilvánításáról, védelméről, megőrzéséről, dönt a 13 199/2014. (VIII. 1.) Kormányrendelet 13

műemléki értékek védetté nyilvánításáról, illetve annak megszüntetéséről, gondoskodik a műemléki értékek és a védelem alá vont területek védelméről, megőrzéséről és nyilvántartásáról, ellátja a világörökséggel és az emlékhelyekkel kapcsolatos állami feladatokat, közreműködik az örökségvédelmet érintő nemzeti szabványok kidolgozásában, ellátja a központi építészeti tervtanács műemléki testület működtetésével kapcsolatos feladatokat, előkészíti a kulturális örökség, a régészeti örökség és a műemléki érték védelmére vonatkozó jogszabályokat is. 14 Kormányzati irányító minőségében irányítja a Forster Gyula Nemzeti Örökségvédelmi és Vagyongazdálkodási Központot. 15 A miniszter a közigazgatás-szervezésért való felelőssége keretében előkészíti a fővárosi és megyei kormányhivatalok jogállására és működésére vonatkozó jogszabályokat, mely alapján összehangolja a fővárosi és megyei kormányhivatalok hatósági tevékenységét a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályainak alkalmazása szempontjából, biztosítja e szabályok egységes alkalmazását, összehangolja a több ágazatot érintő, közigazgatással kapcsolatos kormányzati feladatok területi végrehajtását, kialakítja és működteti az egységes közigazgatási hatósági statisztikai rendszert, gondoskodik a kormányablakok működtetéséhez szükséges feltételrendszer megteremtéséről és a kormányablak-tudástár tartalmának kialakításáról. A miniszter az európai uniós ügyek koordinációjáért való felelőssége keretében előkészíti az európai uniós tagsággal összefüggő kormányzati koordinációhoz kapcsolódó jogszabályokat. Ennek keretében összehangolja az európai uniós tagságból fakadó kötelezettségek teljesítését és részt vesz azok végrehajtásának ellenőrzésében, képviseli a Kormányt az Európai Unió Általános Ügyek Tanácsának ülésein, közreműködik az Európai Tanács munkájában és ellátja üléseinek előkészítését stb.. A miniszter az építésügyért való felelőssége keretében előkészíti az építésügyre, az építészeti-műszaki tevékenységgel összefüggő szakmai kamarákra és a nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű építési beruházásokra vonatkozó jogszabályokat. Ennek keretében irányítja az építésügyi és építésfelügyeleti hatóságok és a területfejlesztéssel 14 [152/2014. (VI. 6.) Korm. rend. 17. (1-2) bek.]. 15 A Forster Gyula Nemzeti Örökségvédelmi és Vagyongazdálkodási Központ új elnevezése a 199/2014. (VIII. 1.) Kormányrendelet 20. (1) bekezdés hatályba lépése óta. 14

kapcsolatos feladatok tekintetében a területfejlesztés stratégiai tervezéséért felelős miniszterrel együttműködve - az állami főépítészi hatáskörben eljáró fővárosi és megyei kormányhivatal tevékenységét. Összehangolja - a sajátos építményfajták és a műemlékek tekintetében is - az építésüggyel kapcsolatos feladatellátást, ellátja az építésüggyel összefüggő oktatási, továbbképzési és tanügy igazgatási feladatokat, továbbá közreműködik a nemzeti szabványok kidolgozásában. 16 3.4. Forster Gyula Nemzeti Örökségvédelmi és Vagyongazdálkodási Központ A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal átalakulásával, a Műemlékek Nemzeti Gondnokságának beolvadásával és a Lechner Lajos Tudásközpont Területi, Építésügyi, Örökségvédelmi és Informatikai Nonprofit Korlátolt Felelősségű Társaságtól átvett örökségvédelmi tevékenységekkel létrejött a Forster Gyula Nemzeti Örökségvédelmi és Vagyongazdálkodási Központ. A Kormány, a 199/2014. (VIII. 1.) Kormányrendeletében határozta meg a Forster Gyula Nemzeti Örökségvédelmi és Vagyongazdálkodási Központ (továbbiakban: Forster Központ) jelenlegi működését és feladatait. A Forster Gyula Nemzeti Örökségvédelmi és Vagyongazdálkodási Központ a kulturális örökség védelméért felelős miniszter irányítása alá tartozó, központi költségvetési szerv, mely önálló feladat- és hatáskörrel rendelkező jogi személyiség nélküli országos illetékességű Hivatal. A Központot az elnök vezeti. A Forster Központ a tudományos gyűjtemények fenntartója a kulturális örökséggel kapcsolatos dokumentumok gyűjtése és feldolgozása terén. Szolgáltató tudományos intézményként biztosítja, hogy a száznegyven éves múltra visszatekintő könyvtár, tervtár, tudományos irattár és fotótár minden állami- és magánszereplő számára szabadon látogatható legyen. Feladata a régészet, a műemlékvédelem, a műtárgyfelügyelet, a feltárás, a tudományos kutatás és összegzés, a védések előkészítése, mindezek dokumentálása, a nyilvántartás, a hazai világörökségi helyszínekkel kapcsolatos feladatok ellátása, ezen túlmenően az állami tulajdonú kastélyok-, paloták-, várak-, történeti parkok vagyonkezelője. 16 [152/2014. (VI. 6.) Korm. rend. 16.]. 15

A magyar örökségvédelem letéteményese, névadója, báró Forster Gyula (1846 1932) akinek példaértékű munkásságához hűen szakmai irányítóként vesz részt örökségi értékeink védelmében, megőrzésében, helyreállításában, fenntartható fejlesztésében. 17 Első fokú szerve: a) a Műtárgyfelügyeleti Iroda és b) a Nyilvántartási Iroda, amelyek hatósági ügyeiben a másodfokú hatóság a Központ elnöke. Az örökségvédelemmel kapcsolatos hatósági feladatai a közhiteles nyilvántartás, nem hatósági feladatai keretében lefolytatja a műemléki értékek védetté nyilvánításának és a védetté nyilvánítás megszüntetésének előkészítését, intézkedik a védetté nyilvánítás tényének az ingatlan-nyilvántartásba történő feljegyzése iránt. Tudományos feladatokat is végez az ország műemléki értékeinek feltárásával kapcsolatosan. Gondoskodik a műemléki értékekkel összefüggő tudományos adatbázis létrehozásáról, fenntartásáról, és szakmai tanácsadó testületként működteti az Ásatási Bizottságot, amely a régészeti örökség védelmével kapcsolatos és egyéb szakmai döntések előkészítésében segíti az örökségvédelmi hatóságok munkáját. 18 3.5. Közigazgatási Hivatalok A Kormány a kulturális örökség védelméről szóló törvényben és a 39/2015. (III. 11.) Kormányrendeletben, valamint más jogszabályokban meghatározott örökségvédelemmel kapcsolatos hatósági feladatok ellátására első fokú örökségvédelmi hatóságként a 39/2015. (III. 11.) Kormányrendelet 1. mellékletben felsorolt járási (fővárosi kerületi) hivatal építésügyi és örökségvédelmi hivatalát, az 1. mellékletben meghatározott illetékességi területtel, a védett műemléki értékkel kapcsolatos feladatok tekintetében másodfokú örökségvédelmi hatóságként 19 az illetékes fővárosi és megyei kormányhivatal szakigazgatási szerveként működő építésügyi és örökségvédelmi hivatalának építésfelügyeleti hatósági és örökségvédelemmel kapcsolatos hatósági feladatokat is ellátó önálló feladat- és hatáskörrel rendelkező szervezeti egységét, a régészeti örökség 17 http://www.forsterkozpont.hu/rolunk 18 2001. évi LXIV. tv. 19 343/2006. (XII. 23.) Kormányrendelet 16

védelmével kapcsolatos feladatok tekintetében másodfokú örökségvédelmi hatóságként országos illetékességgel Budapest Főváros Kormányhivatala Építésügyi és Örökségvédelmi Hivatalának önálló feladat- és hatáskörrel rendelkező szervezeti egységét jelölte ki. Az örökségvédelmi hatóság illetékességét valamely ügyben az érintett telek fekvése határozza meg. A műemlék építmények esetében nem minden önálló járási építésügyi hivatal járhat el elsőfokú hatóságként, csupán a megyeszékhely városaiban működők (illetve Pest megyében Érd város), továbbá két fővárosi önkormányzat (az I. és az V. kerület). Ezek az építésügyi hivatalok a műemlékekkel kapcsolatban nagyobb szakmai felkészültséggel rendelkeznek. Mind eljárási, mind hatásköri szempontból el kell választani a műemlékekkel, műemléki területekkel kapcsolatos építésügyi hatósági feladatokat azoktól a műemlékeket érintő hatósági ügyfajtáktól, amelyek építésügyi hatóság, vagy más hatóság engedélyéhez nincsenek kötve. Építési engedély-köteles ügyekben az építésügyi és örökségvédelmi hivatalok járnak el. Műemlékeket érintő, engedélyhez nem kötött ügyekben a járási hivatalok építésügyi hatóságai hatósági eljárást folytatnak le, mert a műemlékvédelem érdekei indokolják. Az örökségvédelmi szakigazgatási szervek szakhatósági állásfoglalásaira a műemlékek és a műemléki jelentőségű területen, műemléki környezetben lévő nem védett, valamint új építmények építéshatósági ügyeiben van szükség. Garanciális szabály, hogy a fővárosi és megyei kormányhivatal örökségvédelmi hivatala előzetes szakhatósági állásfoglalást ad ki, amely a kibocsátásától számított hat hónapig hatályos. A kulturális örökségvédelmi feladatokat ellátó kormányhivatali szerv hatósági jogkörében - műemlékvédelmi érdekből az országos építésügyi szabályoktól és a kötelezően alkalmazandó nemzeti szabványoktól eltérhet. Az eltérés akkor engedélyezhető, ha az alkalmazandó megoldás az élet- és vagyonbiztonság követelményeinek megfelel, vagy az más módon biztosítható. 17

3.6. Önkormányzatok részvétele a kulturális örökségvédelemben. A kulturális örökség védelme közérdek, megvalósítása közreműködési jogosultságot és együttműködési kötelezettséget jelent az állami és önkormányzati szervek, a nemzetiségi szervezetek, az egyházak, a társadalmi és gazdasági szervezetek, valamint az állampolgárok számára. 20 A települési önkormányzat polgármestere településképi kötelezés formájában önkormányzati hatósági döntéssel elrendelheti a helyi építészeti értékvédelemmel összefüggő kötelezettségek teljesítését. A helyi önkormányzat képviselő-testülete önkormányzati rendeletben településképi kötelezettségek megszegése és végre nem hajtása esetén e magatartás elkövetőjével szemben bírság kiszabását rendelheti el. A fővárosi helyi építészeti értékvédelem alá vont építmény, illetve a fővárosi önkormányzat által közvetlenül igazgatott területen lévő építmény esetében a fővárosi önkormányzat főpolgármestere adhat véleményt. Az épített környezettel kapcsolatos értékvédelem ellátása érdekében a polgármester szakmai tanácsadó testületként helyi építészeti-műszaki tervtanácsot működtethet. A műemlékké nyilvánításról a tulajdonos és a települési - a fővárosban a fővárosi kerületi - polgármester véleményét ki kell kérni. A műemlékvédelmi eljárásban az ingatlanok tulajdonosait a műemlékké nyilvánítás előkészítésének megindításáról a Forster Központ megkeresésére az érintett ingatlan fekvése szerinti települési önkormányzat hirdetmény útján értesíti. Ha az előkészítés alatt álló területi védelem ötven tulajdonosnál többet érint, a Forster Központ a települési önkormányzat bevonásával szervezett közmeghallgatás keretében tájékoztatást ad. 21 3.7. Lechner Lajos Tudásközpont A Lechner Tudásközpont Területi, Építészeti és Informatikai Nonprofit Korlátolt Felelősségű Társaság 2015. január 7-e óta működik ezen a néven. 22 20 2001. évi LXIV. tv. 5. (1) bek. 21 39/2015. (III. 11.) Kormányrendelet 22 107/2013. (IV. 5.) Kormányrendelet 18

A Nonprofit Kft. fő feladatai közé tartozik az Építésügyi Dokumentációs és Információs Központ, valamint az Országos Építésügyi Nyilvántartás működtetése, fenntartása és fejlesztése. A Tudásközpont kezeli a területrendezéssel, a településfejlesztéssel és rendezéssel összefüggő dokumentációkat, ennek keretében többek között működteti az Országos Rendezési Tervkatasztert és üzemelteti az Országos Területfejlesztési és Területrendezési Információs Rendszert. A Miniszterelnökség Építészeti és Építésügyi Helyettes Államtitkárság munkáját is segíti. A Tudásközpont minisztériumi szakmai háttérintézeti feladatain túl piaci szolgáltatásokat nyújt. Szakmai tevékenysége az országos szintű, térségi, illetve megyei területrendezési és integrált tervezési feladatok ellátása, országos és európai vidék- és várospolitika kialakításában való szakmai közreműködés és e szakterületeken nemzetközi tervezési és K+F projektekben való részvétel, nemzetközi hálózatok kontaktponti feladatainak ellátása, tudományos szakvéleményezés áll. 4. Műemlékvédelem, műemléki érték, építészeti örökség 4.1. Műemlékvédelem A műemlékek a magyar történelem tárgyi hordozói, értékük ezért kulturális. A műemlékvédelem kulturális és társadalomtudományi munka, mely a műemlékek kutatásával, megőrzésével, védelmével, restaurálásával foglalkozik, szakemberei építészek, művészettörténészek, régészek és mérnökök, akik a nemzeti kulturális örökség védelmének szentelik munkájukat. A műemlékvédelem feladata sokrétű, részben hatósági-, tudományos-kutató, és építészeti jellegű. Hatósági feladat a védett épületek nyilvántartása, védelemre érdemes épületek felkutatása és védetté nyilvánítása, a műemlék épületek használatának szabályozása és a használat ellenőrzése, esetleges javítási munkák elrendelése, a kivitelezés felügyelete. A tudományos kutatófeladat az egyes épületek építéstörténetének felvázolása, ezzel kapcsolatos adatok, az épülettel foglalkozó irodalom gyűjtése. A munka során az épület feltárásáról dokumentációt készítenek, mely leírásokból, rajzokból, fotókból áll. 19

Az építészeti feladat az épületek felmérése, a helyreállítások megtervezése és kivitelezése. Ide tartoznak a restaurálási munkák is, 23 a műemlékhez tartozó festmények (falfestmények) és szobrok helyreállításai. A várpalotai vár északi oldala 24 A műemlékvédelem biztosítja a műemlék fennmaradásának eszmei, politikai, városrendezési, jogi, gazdasági feltételeit, továbbá, hogy az egész társadalom számára hozzáférhetővé váljék. A műemlékek használatban vannak, látogatják őket, laknak benne, üzlet, vagy szálloda működik benne, elhaladunk mellette és ezért számolni kell a folyamatos és elkerülhetetlen rongálódással. A városi műemléket éri a légszennyezés, a dinamikus terhelés, egyéb veszélyeknek vannak kitéve, éppen ezért időről időre szükség van a restaurálásukra, bár a korszerű műemlékvédelmi módszerek le tudják lassítani a romlást. Egyes műemlékek esetében a műemlék jellege önmagában biztosítja a műemléki védelmet. A várak, romok szinte minden esetben műemléknek számítanak, és ugyan ezt mondhatjuk el a templomok esetében is, melyek között szintén magas a műemléki védettek aránya. Magyarország középkori műemlékekben szegény, ezért román kori, gótikus, reneszánsz emlékeink szinte automatikusan mérlegelés nélkül műemlékek. A várak, romok a magyar műemlékállomány legrégebbjei közé tartoznak, a lakóházak relatíve a legfiatalabbak, nagyrészük XIX. századi. A korábbi idők építészetéből kevés emlék maradt fenn, s ami van, az már koránál fogva műemléknek számít. Ezek az épített emlékek koruk rangos alkotásai, képünk van általuk a középkor, a reneszánsz építészetéről, annak 23 Várpalotai vár. 1993-ban az Országos Műemlékvédelmi Hivatal (OMVH) engedélyezte az Állami Műemlékhelyreállítási és Restaurálási Központ (ÁMRK) tervezője, Oltai Péter által készített tervek alapján az északi várfal helyreállítását. 1995-re készült el. 24 http://www.vegyeszetimuzeum.hu/index.php/rolunk leöltve: 2015. 06. 11. 20

csúcsteljesítményéről, de az általános színvonalról alig. Úgyis mondhatnám, hogy ezek az épületek eleve műemléknek épülhettek a tartós fennmaradás igényével. A műemlékállományunkban a lakóházak különleges helyet foglalnak el, számuk az összes műemlékekhez viszonyítva igen számottevő, több mint az egynegyede. A lakóházak csak alapos válogatás alapján válhatnak műemlékké. Az elhanyagolt és felújításra szoruló ingatlan megtartása, vagy lebontása érve mellett legtöbbször a műemléki érték kétségbevonására kerül sor. Ma a műemlékileg védett lakóházak a korszak tömegépítkezésének termékei, éppen azok közül valók, amelyek a korábbi korszakokból a silány, a tömegigények és lehetőségek folytán nyomtalanul eltűntek. Egy időszak építészete azonban nemcsak a csúcsokon mérhető le. A klasszicizmust nemcsak a Nemzeti Múzeum jelenti, hanem az Arany János utca házsora is, s a romantikához éppúgy hozzátartozik a sátoraljaújhelyi Kossuth Lajos utca, mint a budapesti Vigadó. A műemlékvédelem legfejlettebb legkorszerűbb formája a városrész méretű védelem. A városrész azonban elsősorban a lakóházaktól az. Védett műemléki jelentőségi területeink legfőbb sajátossága az itt álló sok műemlék lakóház jelenti, s ezen az sem változtat, ha más fontos műemlékek is vannak a területen. Bármennyire jelentős műemlék a Pécsi Székesegyház és kiemelkedő városképi értékű az előtte fekvő tér, a pécsi belváros, mint műemléki együttes, karakterét, összértékét a műemlék lakóházak összessége jelenti. A városrész méretű műemlékvédelem alapja Magyarországon kizárólag, de külföldön is túlnyomórészt a lakóházak együttese. A mai értékítélet szerint nincs időhöz kötve, mikor válhat törvényileg védett műemlékké egy jeles építészeti alkotás. A művészi fokon vagy jellegzetességen kívül csupán egy feltétele van ennek: élő építész műve nem minősíthető műemlékké. Ez azért van, mert a műemlékké nyilvánítás egy kicsit az utókor tisztelgése is. 4.1.1. Műemlékfenntartás A fennálló jogszabályok értelmében a műemlékeket mint történelmünk kiemelkedő jelentőségű értékeit, gazdasági-, vagy más megfontolásoktól függetlenül mindenkor fenn kell tartani, a műemlék jellegű és a városképi jelentőségű épületek lebontása viszont elképzelhető 21

abban az esetben, ha ezt városrendezési, vagy gazdaságossági szempontok elkerülhetetlenné teszik. A műemléknél a szakszerűséget, hitelességet, esztétikumot kell kielégíteni, az élő műemlékek esetében ezen felül még a funkcióból eredő igényeket, és a funkció fejlődése változása következében előálló sajátos követelményeket anélkül, hogy ez a műemléki igények rovására menjen. A műemléki követelmények közül az a legfontosabb, hogy az épület messzemenően megőrizze azokat az építészeti-, anyagbeli, esetleg alaprajzi jellemzőket, amelyek műemlékké emelik az épületet. A műemléki eszmei érték mindenkor történeti jellegű, de anyagi, tárgyi kötődésű, annak fizikai pusztulása az eszmei érték elvesztésével egyenlő. A műemlék megőrzésének követelménye még részleges pusztulásokat sem tételezhet fel. A műemléki érték újra nem állítható elő, vagy fennmarad, vagy végérvényesen elpusztul. Ha rossz a karbantartás, vagy a szakszerűtlen beavatkozás következtében a történetiség egy darabja elpusztult, azt többé soha nem lehet reprodukálni. Lehet, hogy az épület műemléki értéke továbbra is fennáll, de a pusztulás mértékével csökken. A műemléki tekintetben elkövetett hiba nem korrigálható, hanem végérvényes. Hosszú időn át csak azt tartották védendőnek Magyarországon és világszerte, ami régi. Pedig kevés olyan relatív fogalom van, mint az, hogy mi új, és mi nem az. Amit ma a jelen építészetének tartunk, néhány évtized múlva építészettörténetté válik. Ahhoz azonban, hogy egy épület illő kort megérhessen éppen a történelmietlen szemléletből eredően szerencse kellett. Hány és hány kitűnő házat, majdani műemléket lebontottak, vagy olyan mértékben átalakítottak idő előtt, hogy minden értékét elvesztette. Nem védte őket a törvény, de mégcsak szemmel sem tartották a műemlékvédők. A műemlékvédelem szemléleti változásának nagy eredménye, hogy megszűnt a távoli múltba tekintés. A ma építészete, a holnap műemléke, tartják ma már sok országban, így Magyarországon is. Ez pedig nagy felelősséget ró a műemlékvédőkre. Megőrzés (konzerválás): a műemlékvédelem alapvető célja. Mindenekelőtt az értékes alkotások ápolását, szakszerű karbantartását, gondozását, a károsító hatások lehetőség szerinti elhárítását jelenti. 22

4.1.2. Műemléki helyreállítások Az élő műemlékek között egyetlen más műemlékfajta sem avult el jobban, mint a lakóházak. Az avultságot nem csupán fizikai, szerkezeti értelemben kell elgondolni, hiszen ez annak csak az egyik oldala, az avultság azonos fontosságú másik tényezője az erkölcsi avulás foka, ami arra ad választ, milyen mértékben felel meg az épület használata az emberi követelményeknek. Az erkölcsi avulás a lakóházak esetében korrekt megépítés esetén is mindig gyorsabb a fizikainál, azaz a szerkezetileg még tönkre nem ment épületek a funkció, a lakhatóság követelményeit egyre kevésbé tudják kielégíteni. Így van ez a műemlékeknél is. Templomok, műemlék középületek is erkölcsileg alig avultak, fennállásuk alatt, a velük szemben támasztott funkcionális igényeket jól szolgálják. Nem így van a lakóépületek használhatósága terén. A műemléki lakóépületek a mai technikai és társadalmi igényeknek eredeti formájukban már nem tudnak megfelelni, korszerűsítéssel kell őket helyreállítani, hogy megtarthassák a műemlék tartalmát, üzenetét és szolgálják mindazt, ami egy épület lakhatóságát jelenti. Az erkölcsi avulás gyakran szerkezeti formában jelentkezik. A szigetelés hiánya egy templomnál nem okoz nagyobb gondot, legfeljebb a falképeket rongálja, míg lakóháznál a falak felvizesedése komoly problémát jelent. A műemlék lakóházak fenntartása, karbantartása a műemlékvédelem egyik legnehezebb feladata. A lakások megépülésük korának társadalmi viszonyait őrzik, de mit kezdjünk ma, az akkori kispolgári, vagy főúri igényű lakásokkal? A műemléki korszerűsítés mindig területigényes. Nem műemléki épületeknél bátran felosztható egy nagyobb helyiség, műemlékeknél ritkábban. A műemlék-helyreállításához műszaki tervekre és kivitelezésre van szükség, egy-egy felújítás hitelességéhez pedig az alapos feltárási, kutatási munka, amely biztos alapot nyújthatna a konkrét felújításokhoz. A műemlékeket fokozott gondossággal kell helyreállítani, lehetőség szerint eredeti anyagában kell megőrizni őket. Pótlás esetében az anyagszerűségre kell törekedni, csere helyett az eredeti nyílászárókat, rácsokat javítani szükséges, a barokk-, vagy klasszicista darabok hiányos pótlását - táblás parketta, keményfa nyílászáró, egyedi kályha, kovácsolt vasrács, mozaikburkolat, stukkó, vagy hódfarkú cserép - egyedi gyártással kell megoldani. 23

A helyreállítás bontással és hozzáépítéssel valósul meg. Bontásnál csak az értéktelen, zavaró részeket szabad eltávolítani, ennek azonban nem esztétikai okai vannak. A kopott, csúnya részeket meg kell őrizni, mert történeti értékük van. A hozzáépítés ennél is több felelősséggel jár, ilyenkor figyelembe kell venni az építészettörténeti és esztétikai érveket. Az újjáépítés sajátos formája az antasztilózisz, ez esetben nem kerül sor sem cserére sem elbontásra, hanem az eredeti részekből újra összerakják a szétomlott építményt. Nagyon lényeges, ha szükségessé válik egy műemlék részleges kiegészítése, a hozzátét csak korszerű, mai építészeti nyelven történhet. Ugyanez a szerkezetekre is vonatkozik, minden régieskedés lényegében a mai valóságot hazudtolja meg. Fenntartani a régiből azt, ami érték hozzátenni a mából azt, ami korszerű, a műemléki szakszerűségnek szorosan összefüggő két oldala ez. A korszerű, modern szerkezetek hatékonysága, teherbíró képessége lényegesen nagyobb a régieknél. A szakszerű helyreállítás a legfontosabb adatok ismerete nélkül nem lehetséges, az is igen gyakori, hogy a kutatás során olyan új részletek kerülnek elő, olyan építészeti, történeti összefüggések válnak világossá, amelyek a munka megkezdése előtt ismeretlenek voltak, így nem lehetett velük számolni. Hazánk műemlékvédelmének sikere a műemlékvédelem egészén belül a helyreállítások színvonalában rejlik. Möller István 1889-ben fejezte be a zsámbéki premontrei templomrom helyreállítását. Ebben az időben Európa szerte a purista helyreállítások felfogása uralkodott, a restaurálások nyomán a legszebb műemlékek vesztették el hiteles képüket, váltak romantikus ideák áldozatává. Möller István nem ezt az utat követe. 75 évvel a Velence Karta előtt annak szellemében konzerválta a romot. Kiépítés, kiegészítés helyett megelégedett annyi beavatkozással, amennyire okvetlenül szükség volt. Gondosan ügyelt rá, hogy amit statikai-, vagy szerkezeti okból hozzá kellett falazni, az pontosan megkülönböztethető legyen. Műemlék-helyreállítás terén Möller István teremtett példát az utókornak. 1930. Gerevich Tibor, Lux Kálmán ezt a hagyományt követve tárták fel és állították helyre Esztergomban a középkori magyar királyok XII. századi palotájának maradványait. 25 Az épület a török háborúk idején nyomtalanul eltűnt, a romokat törmelék fedte be, az esztergomi várhegyen semmi nem emlékeztetett a krónikák szerinti pompás palotára, a XIII. század eleji kápolnára. Itt nem lehetett megelégedni a puszta konzerválással, hanem azt a módszert alkalmazták, amit 30 év múlva a Velencei Karta anasztilózisznak nevezett. A feltárás során 25 Horváth István Vukov Konstantin Vitéz János esztergomi palotája (Ujabb kutatások az esztergomi várban) 24

talált elemeket az eredeti helyükre építették vissza, a kiegészítéseket eltérő anyagból készítették. A műemlék helyreállításban ugyancsak fontos szempont a tudományosság, a hitelesség feltétlen megkövetelése. 1960-as években Dercsényi Dezső, Pogány Frigyes, Horler Miklós a történetiséget, a hitelességet állították a műemlék-helyreállítás középpontjába. A hitelességet komoly kutatóés feltáró munkával kell megalapozni. Magyarországon a műemlék-helyreállítások gyakorlata, hogy nem készülhet lényeges helyreállítás, alapos tudományos kutatás nélkül. Az építészeket művészettörténészek segítik. Támpontot nyújtanak az építésznek a műemlék egész történetéről, építésének, pusztulásának, helyreállításainak periódusairól, azokról az információkról, amelyek nélkül minden helyreállítás csak improvizáció lehet. A kutatással Magyarország műemléki állománya gazdagabb lesz, középkori részletek sokasága kerül napvilágra. A barokk házakról derül ki, hogy valójában gótikusak. Sopronban például kihozták az epidermis alól a gótikát. A műemlékek gazdagságával az egész magyar építészettörténet is gazdagodik. Miskolcon a Diósgyőr várat a XIII. században említik először, ovális alapfalai a feltárás során kerültek elő. Károly Róbert király építette a szabályos, négy saroktornyos várat a XIV. században, amelyet a XVI. században rondellával és külső védőművel bővítettek. A XVIII. század óta már csak rom. Ferenczy Károly építészt az vezette, hogy a várat a maga rom jellegében konzerválja, kiegészítéseket ott alkalmazzon, ahol arra szerkezetileg, didaktikailag, vagy a rendeltetés szempontjából szükség volt. A tornyok közti egykori palotaszárnyak a várkápolna és a külső védőművek romként kerültek konzerválásra, annyi ráfalazással, amennyi az műszakilag feltétlen indokolt volt. Egyes nyílások kiegészítései, vagy modern vonalú jelzései a jobb megértést, egyben az esztétikus megjelenést szolgálják. Régi és új kétség nélküli megkülönböztethetősége feltétlen követelmény. A kiegészítést a mai műemlékvédelem csak akkor alkalmazza, ha a helyreállítás során az emlék műszakiszerkezeti állapota ezt feltétlenül indokolttá teszi. Ilyen a romoknál a falkoronát védő kiegészítésként készülő ráfalazás. Mindezeket a kiegészítéseket elsősorban a rom emlék saját lehullott helyszínen talált anyagából kell elkészíteni. A rommaradványok esetében elfogadható az is, hogy a jobban értelmezhető látvány érdekében a hiányzó részeket szerény mértékben új anyagok beépítése révén pótolják. 25

4.2. Műemlékek védetté nyilvánítása Műemléket védetté nyilvánítani jogszabály alapján lehet. A kulturális örökség védetté nyilvánításának eljárási folyamatára a 2001. évi LXIV. törvényt, a 13/2015. (III. 11.) MvM rendeletet 26 és a 199/2014. (VIII.1.) Kormányrendeletet hívtam segítségül. A műemlékké nyilvánítás alapját a műemléki értéknek az örökségvédelmi törvényben szereplő definíciója képezi: Műemléki érték: minden olyan építmény, kert, temető, temetkezési hely vagy sírjel, terület (illetve ezek maradványa), valamint azok rendeltetésszerűen összetartozó együttese, rendszere, amely hazánk múltja és a közösségi hovatartozás-tudat szempontjából kiemelkedő jelentőségű történeti, művészeti, tudományos és műszaki emlék, alkotórészeivel, tartozékaival és berendezési tárgyaival együtt. A műemlék olyan nyilvántartott műemléki érték, amelyet jogszabállyal védetté nyilvánítottak. A műemlékké nyilvánítás tudományos előkészítését a Forster Gyula Nemzeti Örökségvédelmi és Vagyongazdálkodási Központ (továbbiakban: Forster Központ) folytatja le. Műemlékké a nyilvántartásba vett műemléki érték nyilvánítható. A nyilvántartott műemléki érték műemlékké nyilvánítása hivatalból indul, vagy a Forster Központnál kezdeményezhető. A műemlékeket Műemlék feliratú táblával jelölik meg. Ha a műemléki érték nyilvántartásba vétele kezdeményezésre indul, adatlapot szükséges benyújtani a Forster Központnál (lsd. 1. számú melléklet). A nyilvántartásba vételi javaslat közérdekű bejelentésnek minősül. A Forster Központ a beérkezett kezdeményezésekről negyedévente tájékoztatja a kulturális örökség védelméért felelős minisztert. Műemléki érték csak helyszíni szemrevételezésen alapuló értékvizsgálati dokumentáció elkészítését követően vehető nyilvántartásba. A Forster Központ a műemléki érték nyilvántartásba vételéről szóló döntése során az értékvizsgálat eredményét, az illetékes elsőfokú hatóság véleményét bizonyítékként veszi figyelembe. A Forster Központ az értékleltár felvételébe más szakértői jogosultsággal rendelkező szakértőt, vagy az illetékes elsőfokú hatóság szakértői jogosultsággal rendelkező tisztviselőjét bevonhatja. 26 13/2015. (III. 11.) MvM rendelet a régészeti lelőhely és a műemléki érték nyilvántartásának és védetté nyilvánításának, valamint a régészeti lelőhely és a lelet megtalálója anyagi elismerésének részletes szabályairól 26