Kertészeti kultúrák integrált növényvédelme

Nyugat-magyarországi Egyetem, Mezıgazdaság-és Élelmiszertudományi Kar Körtnyezettudományi Intézet Kertészeti kultúrák integrált növényvédelme Összeállította: Dr. Benedek Pál egyetemi tanár Mosonmagyaróvár 2007 1

Tartalomjegyzék 1. A kertészeti növények integrált növényvédelmének szempontjai és az integrált 2 termesztés növényvédelmi alapelvei 2. Zöldség növények integrált növényvédelme 4 A borsó integrált növényvédelme 2 A bab integrált növényvédelme 6 A szabadföldi paradicsom integrált növényvédelme 8 A szabadföldi paprika integrált növényvédelme 9 A szabadföldi uborka integrált növényvédelme 11 A dinnyefélék integrált növényvédelme 14 A szabadföldön termesztett tökfélék integrált növényvédelme 16 A sárgarépa integrált növényvédelme 17 A káposztafélék integrált növényvédelme 17 A szabadföldi retek integrált növényvédelme 20 3. Almaterméső gyümölcsfajok integrált növényvédelme 22 A termı alma ültetvények integrált növényvédelme 22 A termı körte ültetvények integrált növényvédelme 27 A termı birs ültetvények integrált növényvédelme 30 4. Csonthéjas gyümölcsfajok integrált növényvédelme 33 A termı cseresznye ültetvények integrált növényvédelme 33 A termı szilva ültetvények integrált növényvédelme 35 A termı ıszibarack ültetvények integrált növényvédelme 36 5. Héjas gyümölcsfajok integrált növényvédelme 40 A termı dió integrált növényvédelme 40 6. A szılı integrált növényvédelme 42 A borszılı integrált növényvédelme 42 7. Bogyósgyümölcsőek integrált növényvédelme 54 A szabadföldi szamóca integrált növényvédelme 54 A termı málna ültetvények integrált növényvédelme 56 A termı piros és fekete ribiszke ültetvények integrált növényvédelme 59 8. Felhasznált forrásmunkák jegyzéke 63 1

1. A kertészeti növények integrált növényvédelmének szempontjai és az integrált termesztés növényvédelmi alapelvei Az integrált növényvédelem a fenntartható mezıgazdaság, s ezen belül az integrált termesztés meghatározó eleme. Az integrált termesztés célja a mezıgazdasági termelés hosszú távú fenntarthatósága, az emberiség egészséges élelmiszerrel való ellátása, miközben a termesztés jövedelmezısége sem hagyható figyelmen kívül. A fenntartható mezıgazdaság gyakorlati megvalósításának alapvetı feltétele az integrált termesztés teljes körő alkalmazása. Mindez csak a felhalmozódott termelési tapasztalatok és a tudomány legújabb eredményeinek alkalmazása, a termesztés magas fokú szervezettsége, s a termesztés, feldolgozás, kereskedelem legteljesebb érdekazonossága alapján jöhet létre. Természetesen a növényvédelem sem képzelhetı el független technológiai elemként, hanem mint az egész termesztési folyamat szerves része, amely összefüggésben van az összes gazdálkodási mővelettel. Az integrált növényvédelem minden olyan gazdaságilag, ökológiailag és toxikológiailag igazolható módszer, amely a károsító szervezeteket a gazdasági károsítás szintje alatt tartja, a természetes szabályozó faktorok tudatos kihasználásának hangsúlyozása mellett (IOBC FAO, 1977). Ez a megfogalmazás azonban teret ad sajátos, fıleg gazdasági érdekeknek megfelelı téves értelmezésnek is. Sokan úgy vélik hogy az integrált növényvédelem más, mint a biológiai és a kémiai védekezés kombinációja. Ismert olyan felfogás is, amely szerint az integrált növényvédelem azonos a károsítók megfigyelésén alapuló kémiai beavatkozások ellenırzött rendszerével, pl. a rovarcsapdák és az elırejelzı mőszerek használatával (mindenféle más, további módszer alkalmazása nélkül is). Mindamellett fontos elıre kihangsúlyozni, hogy a növényvédelemnek nem lehet az elsıdleges célja, hogy a helytelen gazdálkodásból adódó hibákat kijavítsa. Az integrált növényvédelem kulcs eleme valójában az agroökoszisztéma egységét (a termıhely talaj, növény- és állatvilágának megbonthatatlan összefüggését) hangsúlyozó felfogás, ami az integrált növényvédelemmel foglalkozó nemzetközi irodalomban csak az 1980-as évek közepétıl vált jellemzıvé. Ezen a téren a hazai kutatásnak nincs szégyenkezni valója, hiszen korát messze megelızve Nagy Barnabás, Jermy Tibor és Szelényi Gusztáv már az 1950-es években felhívták a figyelmet a növényállományok biocönológiai egységére. Az MTA Növényvédelmi Kutatóintézete és az országos növényegészségügyi és talajvédelmi szervezet megyei technológiafejlesztı laboratóriumai is évtizedeken keresztül ebben a szellemben dolgoztak és váltak az integrált növényvédelmi technológiafejlesztés alkotó mőhelyeivé. Az integrált növényvédelem egyik (de nem egyedüli) fontos eleme a növényvédelmi elırejelzés. Az országos szervezet alakította ki és évtizedeken keresztül eredményesen mőködtette az országos növényvédelmi elırejelzési hálózatot és a korábbi hazai, nemzetközi eredmények szintézisét, továbbá saját kutató-fejlesztı munkájuk eredményeit szintetizálva, minden fontosabb növénykultúrára kifejlesztették a növényvédelmi elırejelzés és szignalizáció üzemi módszereit, az elırejelzésre alapuló üzemi növényvédelmi döntési modelleket. Az integrált növényvédelemnek az agroökoszisztéma egységét tükrözı szemlélete a gyakorlat számára azt jelenti, hogy a károsítók gazdasági kártételének elhárítása végett minden olyan, a tudomány mai állása szerint rendelkezésünkre álló módszert egységes rendszerbe foglalva kell felhasználnunk, amelyek nem károsítják az emberi egészséget (a termelıt és a fogyasztót sem), nincsenek káros hatással a környezetre és lehetıvé teszik azt is, hogy az agrárterületeken élı hasznos szervezetek, közöttük például a kártevık számunkra hasznos ellenségei, vagyis korlátozói, zavartalanul kifejthessék tevékenységüket, ne sérüljenek a növényvédelmi beavatkozások miatt. Az integrált növényvédelem tehát olyan szemlélet és 2

olyan gyakorlat, ami egységes rendszerként fogja fel és egységes rendszerként kezeli a termesztett kultúrnövényt, annak kártevıit, kórokozóit, élı és élettelen környezetét, bele értve magát az embert is. Az integrált növényvédelemben a prioritások egyértelmő hierarchiája jellemzı, a vegyszeres védekezési módszerek egyszerő variációja és kombinációja helyett. A Nemzetközi Biológiai Védekezési Szervezet (IOBC) ezért 1993-ban elkészített egy prioritási listát, amelyben legnagyobb fontosságot a megelızı intézkedéseknek tulajdonítják, s ezt összefoglalóan indirekt növényvédelemnek nevezik. Ebben az elsı elem (1) a természeti erıforrások, környezeti lehetıségek optimális kihasználása, vagyis (a) a termıhely, a növényfajták stb. jó megválasztása, (b) az egész agroökológiai rendszerre negatív hatású gazdálkodási/termesztési mőveletek kiküszöbölése és (c) a károsítók természetes ellenségeinek (pl. ragadozók és rovarélısködı parazitoidok) kímélése, védelme, szaporodásuk elısegítése. A második lényeges elem (2) a monitoring és az elırejelzés, amelyek segítségével megállapítható, hogy szükség van-e konkrét védekezési intézkedésekre. A harmadik elem (3) a közvetlen (direkt) növényvédelem, kémiai és nem vegyszeres (pl. biológiai) védekezési módszerek alkalmazása. Ennélfogva a növényvédı szerek használata is része az integrált növényvédelemnek, olyan lehetıség, amikor a megelızés önmagában nem ad elfogadható eredményt. Az integrált termesztés és az integrált növényvédelem tehát nem zárja ki kémiai növényvédı szerek felhasználását, de csak a környezetkímélı készítményeket alkalmazza, illetve környezetkímélı módon használja a növényvédı szereket. Az integrált növényvédelem valamennyi növényvédelmi eljárás egységes rendszere, amelyben a védekezési döntések a mindenkori károsító helyzet és a környezet valamennyi élı szervezetének figyelembe vételével születnek meg. Ez a növényvédelmi rendszer nem tekinti céljának a károsítók teljes kiirtását (ami amúgy is lehetetlenség!), hanem a károsítók létszámának a gazdaságos kártételi küszöb szint alatti tartására törekszik, s ennek érdekében elıtérbe helyezi a természetes korlátozó tényezık tudatos alkalmazását. Az integrált termesztésben külön is hangsúlyozzák az integrált növényvédelem nemkémiai elemeinek fontosságát, ezekre célszerő itt is utalni. Az integrált termesztésben kiemelten fontos szabály, hogy a növényvédelem szervezése során elınyben kell részesíteni az agrotechnikai, biológiai és biotechnológiai védekezési módszereket a kémiai növényvédelemmel szemben. Több szempont szerint szükséges kiválasztani a kemikáliákat, és azokat konkrét helyi megfigyelések, elırejelzések segítségével, a legkedvezıbb idıpontokban kijuttatni. A hatékony védekezésnek minden esetben alapfeltétele, hogy a szerek megválasztását és a kezelések idıpontját a kórokozók és kártevık fellépésének mértékéhez, ill. támadásának idıpontjához. Igazítsuk. Az integrált termesztésben a kártevık gyérítésére minden, nem kémiai megoldást ki kell használni, és a lehetı legkisebb mértékre kell leszorítani a növényvédı szerek használatát. Ebben a tekintetben különösen nagy súlyt kell helyezni a termıhely és fajta optimális megválasztására, a legveszedelmesebb kártevık és betegségek fellépését döntı módon befolyásoló környezeti feltételek gondos elemzésére és az elırejelzési módszerek maximális kihasználására, valamint az egyes kártevık természetes ellenségeinek maximális kímélése. 3

2. Zöldségnövények integrált növényvédelme A BORSÓ INTEGRÁLT NÖVÉNYVÉDELME Vetés elıtt Nagyon fontos a terület jó megválasztása. Ahol a borsó gyorsan kel és jól fejlıdik, szinte mindig kinı a kártevık foga alól, míg ahol fejlıdése gyenge lassú, a súlyos kártételek szinte soha sem kerülhetık el. Nagyon fontos, hogy soha ne termesszünk borsót önmaga után és olyan elıvetemény után következzék, amelynek nincsenek azonos betegségei. A vetımag fungicides csávázásával hatékonyan védekezhetünk a csíranövényre veszélyt jelentı penészgombák ellen, és eredményesen gátolhatjuk egyes maggal terjedı betegségek kibontakozását is. A penészgombák és az aszkohítás betegség ellen minden engedélyezett csávázószer védelmet nyújt, a baktériumos zsírfoltosság ellen azonban már csak kisebb-nagyobb mellékhatás érhetı el velük. A mag belsejébıl szisztematikusan fertızı peronoszpóra ellen csak a felszívódó hatóanyagú gombaölı szer használata eredményes. Keléstıl a 2-4 lombleveles állapotig A csírázó borsót hővös, száraz tavaszon csipkézı barkók támadhatják. Általában a szegélyeken, frontálisan károsítanak, a vontatott fejlıdés, vagyis hővös idıjárás megnyújthatja kártételi idıszakukat, és érzékeny károk keletkezhetnek. A védekezés indokolt ha létszámuk kelés idején 10 db/m 2, illetve ha a levelek 10 %-án rágásnyomok vannak és az idıjárás a kártétel fokozódását segíti elı. Arasznyi hajtás állapot Ilyenkor szokott a peronoszpóra a legveszélyesebb lenni. A kémiai beavatkozás szükségességét azonban igen nehéz megállapítani, mivel a növény sokszor még a súlyosnak látszó fertızöttséget is átvészeli különösebb károsodás nélkül (az idıjárás fölmelegedésével a kórfolyamat fékezıdik). Ha súlyosnak látszik a helyzet, indokolt esetben a vegyszeres védekezésre a megoldás. A borsó rozsdának kedvezı, meleg és mérsékelten párás években az alsó leveleken a növénynek ebben fejlıdési állapotában már fedezhetık fel a borsórozsda elsı uredo-telepei, de beavatkozás még nem indokolt. Bimbózáskor, virágzás kezdetéig Ekkor van a borsórozsda elleni védekezés legfıbb idıszaka, a nagyobb fertızés ugyanis késıbb már megállítani nem lehet, eredményre csak a megelızés (pvevenció) vezet. Habár ilyenkor a rozsda fertızöttség még járványos években is annyira csekély, hogy nehéz a mértékét felmérni, a kémiai beavatkozás preventív ilyenkor hatásos. Ennek különösen kontakt készítmények alkalmazásakor van jelentısége, mert csakis megelızı jelleggel nyújtanak kiváló hatékonyságot, gyógyító hatásuk nincs. Virágzás kezdetén Ilyenkor várható a levéltetvek megjelenése. Kedvezı klímaviszonyok esetén nagyon gyors szaporodásuk figyelhetı meg, ami a termés rendkívül nagy mértékő csökkenéséhez vezet. A szaporító szervek (virágok) károsodása miatt nagyon gyakran megfelezik a termést. A borsó levéltető nem telepképzı levéltető faj, de a levéltetvek között igen nagy méretőnek számít. Védekezni akkor indokolt, amikor sárga tálcsapdákban naponta 40-50 szárnyas borsó levéltető érkezését észlelik. A növényállományban ezt követıen vizsgálnunk kell elıfordulásukat, amikor a hajtások 10-20 % elıfordulnak, indokolt a védekezés (a veszély 4

virágzás alatt többször kialakulhat!). Igazán jó eredményt csak felszívódó készítményekkel kapunk. Ekkor jelenhetnek meg a bagolylepke hernyók (a lombszinten élı fajok: káposzta-, saláta-, gamma bagolylepke, stb.) és a borsóormányos is. Az elsı nemzedék számára a zöldborsó állományok jelentik a legoptimálisabb tojásrakó helyet, ezért számítani kell rá, hogy zöldborsót ellepik a bagolylepkék. Ellenük a védekezés akkor indokolt, ha létszámuk legalább 1 db/ m 2 és várható, hogy a zöldborsó érése, valamint a hernyók kifejlıdése, a bábozódás elıtti állapot egy idıre összecsúszik. Nagyon fontos, hogy jó eredményt csak fiatal hernyók elleni beavatkozástól várhatók, a fejlettebb hernyók nagyon ellenállóak a rovarölı szerekkel szemben. A borsóormányos ellen a kezelés akkor indokolt, ha idején a létszám 5 db/m 2, illetve 6-8 db/10 hálócsapás. Lehetıség van arra és célszerő is, hogy hernyók, a levéltetvek és a borsóormányos ellen egyaránt hatékony készítmények közül válasszunk. Legjobbnak a hosszabb hatástartamú foszforsav-észterek, az szintetikius piretroidoktól csak rövid tartamhatást remélhetünk. Virágzás végén hüvelyesedés kezdetén Zöldborsóban ez az utolsó lehetséges inszekticides beavatkozás ideje, amelyet a levéltetvek újabb tömege, a bagolylepkék kikelı fiatal lárvái, a borsóormányos és az akácmoly petézı imágói ellen idızíthetünk rövid élelmezés-egészségügyi várakozási idejő készítményekkel. Szárazborsó termesztésekor figyelnünk kell még a borsózsizsikre is, melynek imágói ilyenkor repülnek a növényzetre. Az akácmoly elleni védekezés idızítése a rajzásmenet ismeretében optimalizálható. Erre használhatunk fénycsapdákat vagy szex-feromon csapdákat. Az akácmoly elleni védekezés szükségessége a létszám viszonyok alapján is megítélhetı. A beavatkozás akkor indokolt, ha 10 hálócsapásban 3-4 lepke van, vagy a hüvelyek 5 %-án tojások találhatók. Járványos években általában a hüvelyesedés kezdetén fedezhetjük fel a lisztharmat elsı tüneteit. Meleg, párás körülmények között ez a betegség a rozsdával egyetemben rendkívüli intenzitással terjedhet. Ezért ebben a stádiumban (a tünetek észlelése esetén) már mindenképpen ajánlatos ellne védekezni valamelyik szterolgátló gombaölı szerrel vagy valamelyik kénkészítménnyel. A rozsda elleni ismételt védekezést célszerő a lisztharmat ellen is hatékony szterolgátlók egyikével végezni. Zöldborsóban ilyenkor már csak rövid élelmezés-egészségügyi várakozási idejő fungicidekkel dolgozhatunk. Pergamenérés kezdetén A zöldhüvelyes állapotot követıen általában június legvégén az ilyenkor gyakori hıségnapokon fokozatosan eltőnnek a borsóból. A bagolylepke hernyók különbözı fejlettségben elıfordulhatnak (különösen a vándorló fajok utódai), jelen vannak még az akácmoly hernyói és a borsózsizsik imágói is, ezeket felszívódó készítményekkel továbbra is pusztíthatók. A kórokozók és a kártevık megjelenésének szerencsés egybeesésekor a gombaölı és a rovarölı-szeres védekezések kombinálhatók. A permetlébe a fungicides, az inszekticides és a kombinált védekezések esetén is szükséges nedvesítıszer (Citowett, Nonit) keverni. Betakarítás után A növényvédelmi technológia utolsó (rendeletileg kötelezı) kezelését a szárazborsó gázos fertıtlenítése képezi. A cséplést követı 14 napon belül el kell végezni a betárolandó borsó gázosítását alumínium-foszfid vagy magnézium-foszfid hatóanyagú gázosítószerrel gázmester irányításával-, így az esetleg bekerülı borsózsizsik lárvája (imágója) elpusztul. Az 5

érvényben lévı 5/1988. (IV. 26.) MÉM rendelet szerint az exportra feladott borsószállítmány élı zsizsiket nem tartalmazhat. A gázosítás elvégzését igazolni kell. A BAB INTEGRÁLT NÖVÉNYVÉDELME Vetés elıtt A fejlıdı csíranövényt a vetımag fungicides csávázásával tudjuk megvédeni a maggal és a talajjal terjedı kórokozó gombák kártételétıl. A vetımag csávázása a kolletotrihumus betegség leküzdésében a legelsı, legfontosabb védekezési eljárás. A baktériumos betegség ellen igazán hatékony csávázókészítmény nincs forgalomban, csupán kisebb mellékhatás érhetı el. Vetéssel egy menetben A talajlakó kártevık és talajszinten élı bagolylepkék felvételezését közvetlenül vetés elıtt végezzük el, hogy valós képet nyerjünk a talajban lévı potenciális kártevıktıl. A minta vehetı géppel vagy kézi gödörásással térfogati kvadrát módszerrel. Törekedjünk arra, hogy a táblán minél több helyen vegyünk mintát, így a gócos elıfordulásokat is föltárhatjuk. Ha a értéket a mintaterek átlagában talált drótféreg-, pajor- és mocskospajor- meghaladja a 0,5 db/ m 2 egyedszám, akkor arra a területre lehetıleg ne vessenek babot, hanem valamilyen sőrő állományú növénykultúrát, mert azok nem érzékenyek ekkora talajlakó fertızésre. Ha mégis oda kell vetni a babot, a vetéssel egy menetben talajfertıtlenítés szükséges. A sorba adagolt diazinon hatóanyag megvédi a csírázó növényt a talajlakók, sıt a fésőslábú viráglégy támadásától is. Ha a 40 cm-es talajmélységig nem találunk kártevıt, akkor tlajfertıtlenítés nem indokolt. 2-4 lombleveles állapot Az egyik olyan fenológiai stádium, amikor a bab különösen a fogékony fajták érzékenyen reagál a baktériumos fertızésekre, ezért a kémiai védekezést el kell kezdeni, lehetıleg preventív módon. Ha csávázással nem sikerült megvédeni a kolletotrihumos fertızéstıl, akkor ebben az idıben kezelés szükséges. Célszerő olyan készítményeket használni, amelyek mind a baktériumos betegségek, mind a kolletotrihumus betegség ellen megfelelı hatékonyságúak, pl. réztartalmú készítmények, Kasumin 2L önmagában vagy rezes kombinációban alkalmazva. Virágzás elıtt Május végén, június elején a levéltetvek számára optimális párás, meleg idıjáráskor betelepedésük és a kolóniák képzése ugrásszerően fölgyorsulhat. A vírusátvitel és a mennyiségi, minıségi kár megelızése céljából ilyenkor kombinált védekezést iktathatunk be a levéltetvek, baktériumos és gombabetegségek ellen. Szükséges ismételni a baktériumos betegségek és a kolletotrihumos betegség elleni permetezést, különösen csapadékos idıjárásban. Virágzás, hüvelyesedés idıszakában Június közepétıl szinte minden évben erısödik babban a levéltetvek károsítása. Május közepén zajlik tömeges, tavaszi betelepedésük az egynyári kultúrákra és a gyakori csapadékos, párás, meleg idıjárási viszonyok hirtelen tömegszaporodást gerjeszthetnek. A gyapottok-bagolylepke hazánkban áttelelı, illetve esetleg bevándorló lepkéi a bab virágzásakor egyes években jelentıs számban jelennek meg. Ez nem gyakori jelenség, de ha bekövetkezik váratlan jelenségnek számít. A rajzó lepkék elıszeretettel táplálkoznak a 6

virágok nektárjával. Az imágók megfigyelésekor a legkorábbi kötéső hüvelykezdeményeken általában már tojásokat is találunk. Meleg idıben néhány napon belül kikelnek a hernyók, amelyek súlyos kárt okozhatnak. A védekezés idejét nagyon pontosan kell meghatározni, mert ha a lárvák már berágták magukat a növénybe, csak nagyon gyenge hatékonysággal pusztíthatók. Célszerő mindkét károsító ellen egyaránt jó hatású készítményeket választani, így az említett dimetoát és diklórfosz hatóanyagot, valamint a karbamát típusú Lannate 20 L-t, amely felszívódása után további védelmet is nyújt. A piretroid típusú Decis 2,5 EC elsısorban a bagolylepkelárvákat írtja. A bab másik olyan fenológiai stádiuma, amikor érzékeny a baktériumos és kolletotrihumus betegség(ek) kórokozóinak fertızésére. Ezért mindenképpen ajánlatos az ellenük való védekezés. Zöldhüvelyes állapotban Ebben a fejlıdési állapotban támad elıször a bab legveszélyesebb kártevıje, a babzsizsik. A imágók már a virágzás idején betelepednek az állományba, de a tojásrakás természetesen csak a zöldhüvelyes állapotban kezdıdik. A védekezést ekkor az imágók ellen kell irányítani. A zöldhüvelyes állapot rendszerint már a nyári aszály kezdetére esik, ezért ilyenkor a levéltető veszély általában erıteljesen lecsökken, viszont elıtérbe kerülnek a takácsatkák. A vegyszeres védekezés legjobban akkor sikerül, ha a fejlıdési alakok többsége tojás vagy lárva stádiumban van. Legjobbnak tőnik olyan megoldás, ami az atkák mozdulatlan és mozgó alakjait egyaránt elpusztítja. Szárazbab és vetımag termesztésekor ebben a fenológiai stádiumban is kell védekezni a baktériumos betegségek és a kolletotrihumos betegség ellen. Ezzel lehet megakadályozni, hogy a hüvelyrıl a magra, illetve annak belsejébe terjedjen a betegség. Pergamen éréskor Az érés közeledtével fokozódik a takácsatkák elszaporodása és a gyapottok bagolylepke második nemzedéke is ilyenkor támadhatja meg a babot. A gyapottokbagolylepke bagolylepke támadása attól függ, milyen mértékő a második nemzedék inváziója (bevándorlása) tılünk délre fekvı régiókból. Ez évente igen változatos, sajnálatosan egyre gyakrabban ér el súlyos fokozatot. Nagyon fontos a védekezés jó idızítése, mert a megkésett védekezés nem mérsékli a kárt. A rovarölı szerek csak a fiatal hernyók ellen igazán hatásosak. Lehetıség van arra, hogy a lepkerajzást szex-feromon csapdákkal vizsgáljuk, s ebbıl megállapítható a tömeges lárvakelés idıpontja is. Feltétlenül újabb kezelésre van szükség a babzsizsik ellen is, mert csak így gátolható meg a tojásrakás a babhüvelyre. Nedvesítıszer hozzáadásával a jobb tapadást, ezáltal a készítmény védıhatásának idejét hosszabbíthatjuk. Ebben az idıszakban a kórokozók elleni kémiai védekezés kizárólag rendkívüli, csapadékos idıjárásban, illetve vetımagtermesztı területeken lehet szükséges. Betakarítás után A növényvédelmi technológia utolsó (rendeletileg kötelezı) kezelését a szárazbab gázos fertıtlenítése jelenti. Az aratást követı 14 napon belül kell elvégezni, a fertızöttségtıl függetlenül. A betárolandó bab gázosítása magnézium-foszid vagy szénkéneg hatóanyagú gázosítószerrel, de csak gázmester irányításával végezhetı el. Az 5/1988. (IV. 26.) MÉM rendelet szerint az exportra feladott babszállítmány élı zsizsiket nem tartalmazhat. A gázosítás elvégzését bizonyító igazolást csatolni kell a szállítólevélhez. 7

Ha a szárazbabot vetımag céljára vagy más okból hosszabb ideig tárolni kell, akkor célszerő a betároláskor preventív terményfertıtlenítést végezni. A szemes termények kezelésére jól bevált CFG-1 típusú permetezıgéppel kijuttatott Satisfa (4-6 ml/t) vagy K- Obiol 25 EC (5-10 ml/t) készítményekkel többhónapos védettség érhetı el a raktárban is szaporodóképes babzsizsik ellen. A SZABADFÖLDI PARADICSOM INTEGRÁLT NÖVÉNYVÉDELME Általános követelmények A termıterület kiválasztása során kerülni kell a párás, mély fekvéső helyeket, amelyek rendkívül kedvezıek a baktériumos betegségek fellépéséhez, a szklerotíniás, botritiszes fertızıdéshez és a paradicsomvész fertızéshez. A paradicsomot 4 éves forgóban kell termeszteni. Nagyon fontos az elıvetemény megválasztása is. A paradicsomnak minden olyan növény jó elıveteménye, amely a talajt jó táperıben, gyommentesen, gyomirtószer-maradványtól, növényi és állati károsítóktól mentesen hagyja vissza. Legjobb elıveteménye a gabona, a hagyma és a borsó. Nem szabad olyan területre ültetni vagy vetni, ahol négy éven belül burgonyát, paprikát, dohányt, tojásgyümölcsöt vagy napraforgót termesztettek. Ahol napraforgó után 3-4 éven belül paradicsomot termesztenek, mindig magasabb a szklerotíniás fertızöttség és a szádor elıfordulása. Kerülni kell az elıbb felsorolt növények szomszédságát is. A paradicsom növényvédelmében alapvetı jelentıségő az agrotechnikai védekezés, mert jelentısen mérsékelhetı a fertızések kialakulásának veszélye és fokozható a vegyszeres védekezések hatékonysága. Olyan talajmővelési rendszert kell kialakítani, amely a talaj vízkészletének megırzése mellett gyommentesítı hatású is. Mivel a paradicsom több kórokozója képes a talaj felszínén vagy annak közelében levı növénymaradványokon áttelelni, azért az ellenük való védekezésben alapvetı követelmény a letermett területek növénymaradványainak a talajba történı mély leforgatása. A kiegyensúlyozott tápanyagutánpótlással fokozni lehet a növények ellenálló képességét. A vegetációs idıszak folyamán rendszeresen irtani kell a gyomnövényeket, mert ezek számos károsítónak a gazdanövényei is. Egyre nagyobb jelentısége van a különbözı károsítókkal szemben ellenálló fajták termesztésének mint pl. a Kecskeméti jubileum, amely Fusarium- és Verticillium-ellenálló. A paradicsom termésbiztonságát alapvetıen meghatározza a vetımag kórokozómentessége. Ennek úgy tudunk eleget tenni, hogy a szaporítóanyagot fertızésmentes állományból fogjuk. Fontos követelmény a vetımagcsávázása. A paradicsom növényvédelmében egyik fontos tényezı a palántázás. Ha a palántákat április végén, május elején ültetik ki, azok gyorsan megerednek és fejlıdésnek indulnak. A megkésett kiültetésekben a burgonyabogár kártétel sokkal veszélyesebb, de mellett rendszerint súlyos napégési károk lépnek fel. Figyelembe kell venni, ha a paradicsom tenyészideje elhúzódik fajta vagy egyéb okok miatt a paradicsomvész és a termésrothasztó kórokozók sokkal nagyobb kárt képesek a termésben tenni, mint rövidebb tenyészidı alatt. Különösen a kórokozók elleni hatékony védelem miatt fontos a mértéktartó állománysőrőség, hiszen a paradicsom legtöbb kórokozója számára optimális feltételeket teremt a párás mikroklíma. A sőrő növényállomány ugyanakkor lehetetlenné teszi az egyenletes permetléfedést is. A termésrothasztó kórokozók elleni legbiztosabb védekezési mód a beérett termés minél elıbbi betakarítása. 8

A palántázott paradicsom növényvédelme A konzervipari termesztéshez szükséges palántákat a termelık évrıl-évre ugyanazokban a fóliasátrakban nevelik, így a fertızött növényi maradványok felhalmozódnak a talajban, és az újabb fertızések kiinduló forrásai lesznek. Egészséges palánták elıállításához ezért feltétlenül szükséges a palántanevelı területek legalább kétévenkénti vegyszeres talajfertıtlenítése. A baktériumos betegségek megjelenését már a palántanevelés során szükséges figyelni, s ha indokolt, védekezni kell ellene. A szántóföldre csak egészséges, edzett, erıs palánták kerüljenek. A palánták korai kiültetésével csökkenteni lehet a napperzselési károkat és a burgonyabogár kártételét is. Virágzáskor feltétlenül tanácsoljuk a baktériumos betegségek elleni védekezést, mert ezek a kórokozók már ebben a fázisban súlyos károkat okoznak. Júliusban és augusztusban a baktériumos betegségek mellett a levélmikózisok (Phytophthora, Alternaria, Septoria) kártételére is lehet számítani, amelyek ellen a leghatékonyabban a táblaszintő, helyi megfigyelések alapján, az tünetek észlelésébıl és a fertızés erısödésébıl lehet eldönteni a védekezések szükségességét és azok optimális idıpontját.. A helybevetett, gépi betakarítású paradicsom növényvédelme A helybevetett paradicsom termesztésekor az általános szempontok betartásán túl különös gondot kell fordítani a talajlakó kártevık elıfordulására. Csak olyan területre vessenek paradicsomot, ahol elızetes talajfelvételezéssel felmérték a talajlakó kártevık elıfordulását. A talajfelvételezést ajánlatos már a termesztést megelızı évben, augusztus végén vagy szeptemberben elvégezni. Legjobb talajlakóktól mentes területet választani a paradicsom helybe vetéséhez. Ha négyzetméterenként csak 1-2 talajlakó kártevı (drótféreg, mocskospajor) fordul elı, akkor ıszi talajfertıtlenítés után, felhasználható a terület paradicsom termesztésre. A talajfertıtlenítés szükség esetén a magvetés elıtt 2-3 héttel is elvégezhetı, de asz ıszi talajfertıtlenítés sokkal biztosabb hatású. De nagyobb a talajlakó létszám, paradicsom helybevetése még talajfertıtlenítés után sem ajánlatos. Tavasszal megfelelı magágy készítésével és optimális tápanyag utánpótlással biztosítani kell a gyors, egyenletes kelést és a csíranövények gyors fejlıdését. A burgonyabogár kártétele a fiatal növényekre e termesztési módban még a gyors fejlıdés mellet is rendkívül veszélyes lehet, ezért ellene már a betelepedésének észlelésekor el kell kezdeni a védekezést. Zen kívül számolni kell azzal, hogy csapadékos évjáratokban már palántakorban jelentkezhetnek a baktériumos betegségek is. A paradicsom vegetációja szeptember végéig elhúzódik, ezért a paradicsomvész fertızés veszélye fokozottabban léphet fel. A kórokozó ellen a növény intenzív növekedési stádiumában, amikor a növények a legérzékenyebbek, ajánlatos elıször két-három ízben felszívódó hatóanyagot is tartalmazó szerekkel védekezni, késıbb pedig szükség szerint ismételve kontakt készítményekkel folytatni a védekezést A SZABADFÖLDI PAPRIKA INTEGRÁLT NÖVÉNYVÉDELME A gyakorlatban a szántóföldi helyrevetéssel és a palántázással is termesztik a paprikát. A kétféle termesztési technológiának részben eltérı növényvédelmi szempontjai vannak. Helyrevetéskor a magvakat korán, általában már április elején vetik, hővös idıben, a vetımag hosszú ideig elfekszik a földben, hideg talajban egy hónapig is eltart a kelés, ezért különösen fontos a vetımagcsávázás végrehajtása a csírakorban veszélyeztetı gombák, másrészt a vírusbetegségek is. Ugyanakkor az utóbbi években egyre fontosabb feladat a talajfertıtlenítés, amit a termelık többsége mégsem vég el. A drótférgek és a kikelt, egészen 9

fiatal állományokat veszélyeztetı mocskospajor növénypusztulást okozó hatását igyekeznek úgy kivédeni, hogy megemelik a vetımagmennyiséget. Ez azzal a veszéllyel jár, hogy a kártétel elmaradása esetén a nagyobb tıszám a kórokozóknak ideális mikroklímát teremt. A helybevetési technológia növényvédelmének fontos eleme a kelés kezdetén (1 %-os kelés) végrehajtott gyomirtás, mert a gyomok zöme elıbb kikel, mint a paprika. A palántázásnak számos elınye van, legfıképpen a nagyobb termés, a korábbi érés,a korai ıszi fagyok hatásnak elkerülése, de emellett a palántázással termesztett állományok védelme más tekintetben több gondot is jelent. Elıször is azért, mert a palántanevelés a termesztés rendkívül intenzív, nagyon kényes szakasza. A zárt termesztı berendezésekben végzett munkának ugyanis speciális, de nagyon fontos szabályai vannak. Ezek körül elsısorban a higiénés elıírásokat kell kiemelni. Ilyen eljárás az egész berendezés, továbbá a mővelı eszközök fertıtlenítése, a vetımag gondos csávázása, a talaj és a takaróföld gondos fertıtlenítése, a rendszeres növényvédelem. Elengedhetetlen követelmény, hogy palántanevelést és a hajtatást ne végezzék egy légtérben és természetesen csak egészséges növények kerülhetnek kiültetésre. A palántadılés, az üvegházi molytetvek, a levéltetvek mellett alapvetıen fontos növényvédelmi feladat a tospo vírust egyedül terjeszteni képes tripszek elleni kezelések elvégzése is! A szabadföldi termesztés során a kártevık és kórokozók elleni védekezés is fontos feladat. A kártevık elleni védekezés egyik meghatározó eleme a gyapottok-bagolylepke támadásnak kivédése. Ez az utóbbi évtizedben egyre gyakoribb jelenség, s mivel a veszélyt elsısorban tılünk délre fekvı országokból hozzánk váratlanul érkezı bevándorlás (migráció) idézi elı, a kártétel kivédése igen nagy figyelmet kíván. A kártétel megelızése érdekében rendkívül fontos a kezelések idızítése, mert a bogyóba befurakodott lárvák ellen már nincs orvosság. A faj megfigyelésére a Csalomon típusú szex-feromon csapdák alkalmasak. A paprikán a kártételek a nyári második nemzedék rajzása idején, júliusban és augusztusban jelentkeznek, mert ez a tömeges bevándorlás idıszaka. A hernyók csak fiatal állapotban, közvetlenül a kikelés után pusztíthatók eredményesen, fıként felszívódó hatású rovarölı szerekkel. Leghatásosabb védekezési módszer azonban a tojásokra és a fiatal hernyókra is ható vedlésgátló szerek használata. A hernyókártevık elleni védekezés fontos következménye az is, hogy a hernyók rágása következtében kialakuló mechanikai sérülések kivédésének eredményeként csökken a baktériumos lágyrothadás gyakorisága is. A lepkék elıszeretettel raknak tojást viszonylag sőrő, párás mikroklímájú növényállományokban. A tábla gyommentesen tartása pedig ezért a bagolylepkék (és tripszek) számára kedvezıtlenebbé teszi az élıhelyet, a gyomirtásnak tehát a kártevık elleni védekezésben is fontos szerepe van. A rovarölı szerek megválasztásakor indokolt lenne a szintetikus priretroid hatóanyagú készímények felhasználásának mérséklése (évente maximum 1-2 alkalomra), mert bár elınyük, hogy repellens hatásuk van a bagolylepke imágókra, de egyoldalú, többszöri alkalmazásuk egyéb kártevık felszaporodását (pl. atkák) segítheti elı, mert ezek természetes ellenségeit (ragadozóit) kiirtva, nagyobb esélyt kapnak a kártevık a felszaporodásra. A növénybetegségek közül a szabadföldi paprikatermesztésben a baktériumos betegségek a meghatározók. A baktériumos levélfoltosság már néhány leveles korban károsíthat. A hangsúlyt a megelızésre kell helyezni, ezért réztartalmú készítményekkel célszerő korai permetezést végezni. A baktériumos fertızöttség fellépése a vegetációs idıszakban alapvetıen az idıjárás alakulásától függ. Hővös, csapadékos körülmények rendkívül kedvezıek a korai levélhullást, a tövek felkopaszodását elıidézı betegség számára, sıt a kórokozónak kedvezı feltételek az öntözés hatására is kialakulhatnak, ráadásul az öntözés akadályozhatja a növényvédelmi tevékenységet. A két mővelet összhangja könnyebben megteremthetı, ha csak a legszükségesebb hetekben végzünk vízpótlást. Mindezeket betartva, fıleg a bogyót károsító baktériumos lágyrothadás is megelızhetı, ill. mérsékelhetı. A baktériumölı hatású Kasumin 2 L-et a hatáscsökkenés veszélyének 10

elkerülése érdekében mindíg réztartalmú készítményekkel váltakozva vagy azokkal kombinációban célszerő használni. A gombabetegségek közül a növények levelén az alternariás fertızés okozhat gondot. Az alternária. a paradicsom alakú paprika termesztésében, fıleg a nyitott bibepontú fajtákon különösen súlyos veszélyt jelent, mert gyakran más gombákkal, pl. a Botrytis-szel együtt speciális problémát okoz, az ún. magházpenész elıidézésével, amit csak a feldolgozáskor veszünk észre. A paradicsom alakú paprika termesztésében ezért az alterária elleni védelem a vegetációs idıszakban kiemelt fontosságú. A vírusbetegségek elleni védekezés egyetlen lehetısége a paprikatermesztésben is a vektorok gyérítése. A levéltetek ellen betelepedésük (az elsı szárnyas alakok megjelenése) idején már indokolt a védekezés. Szántóföldön még nem gyakorlat a tripszek elleni állományvédelem, a paradicsom bronzfoltosságát okozó topso vírus szabadföldi megjelenése azonban szükségessé teheti. A SZABADFÖLDI UBORKA INTEGRÁLT NÖVÉNYVÉDELME Vetés elıtt A fémzárolt, kereskedelmi forgalomba kerülı magvak többsége csávázott, ezeket még egyszer kezelni nemcsak fölösleges, hanem káros is lehet, csökkentheti a magvak csíraképességét. Saját termesztéső vetımag esetén azonban nélkülözhetetlen a csávázás házilagos kivitelezésére: Nagyobb magtételnél betonkeverı, kisebb tételnél egy, a magvak térfogatánál legalább 2-3-szor nagyobb őrtartalmú, jól zárható edény (pl. befıttesüveg) is alkalmas. Betonkeverıben a forgatott magvakra kell lassan rápermetezni a csávázószeroldatot. Kézi csávázáskor (pl. befıttes üveg) elıször a vegyszert öntjük az edénybe, annak belsı falán eloszlatjuk, majd a magvak beöntése és az edény zárása után 10-15 percig intenzíven rázogatjuk. A kezelés után a magokat vékony rétegben kiterítve 1-2 napig szárítani kell. A csávázással hatékony, preventív védelmet nyújtunk a mag felületén lévı, valamint a talajból fertızı csírakori kórokozók ellen. Ha szabadföldi ültetés céljára palántát nevelünk, akkor gondoskodni kell a palántanevelı talaj károsító-mentesítérésıl, még a vetés elıtt. A palántadılés kórokozói, a gyökérgubacs-fonálféreg, a drótférgek, pajorok, csírázó gyommagvak ellen egyaránt hatékony a talajgızölés, amit csak speciális berendezéssel lehet végrehajtani. Bár az összes talajfertıtlenítı eljárás közül ez a legjobb hatású, nagy költsége miatt a gyakorlatban nem terjedt el. A gyakorlatban a legelterjedtebb a formalinos és a Basamid G-vel végrehajtott kezelés. A jó hatás végett mindkét készítmény érdekében fontos, hogy a kezelendı talaj növényi maradványoktól és friss szerves trágyától mentes, aprómorzsás szerkezető, nedves és 10 Cº-nál magasabb hımérséklető legyen. A kezelés után a talajt 5-7 napig fóliával takarni kell. Csak a palántadılés kórokozói ellen használható a Zineb 80, Buvicid K vagy Dithane M- 45 a talajba keverve. Csak talajlakó kártevık ellen a Basudin 5 G, a Diazinon 5 G és a Diazol 5 G használható szintén a talajba dolgozva. A lótücsök ellen a Galition és a Arvalin-L alkalmazható. A magvetés után a kelésig Ha az elızı pontban leírtakat elvégeztük, a palántadılés ellen általában beöntözéssel már nem kell a továbbiakban védekezni. Ügyelni kell viszont az optimális talajhımérséklet (20-25 Cº) és megfelelı nedvességtartalomra. Tartósan 20 Cº alatti hımérsékleten a kelés elhúzódik, és a fakultatív parazita kórokozók könnyebben támadják meg a fiatal növényeket. 11

A keléstıl négyleveles korig (helybevetéskor), illetve kiültetésig (palántanevelés) Továbbra is veszélyeztethetnek a palántadılés kórokozói. Ekkor a palántanevelıben az éjszakai hımérsékletet 18-20 Cº-ra, a nappalit 22-30 Cº-ra állítsuk be. 18 Cº alatt a növények fejlıdése vontatott lesz, és a palántadılés is felléphet. Ellene megelızésként fungicides beöntözéssel is védekezhetünk. Az ere a célra felhasználható gombaölı szerek közül a propamokarb hatóanyag kedvezıen hat a fiatal növények fejlıdésére és gyökéren át felszívódva a levelekbe is eljut, ahol a 2-3 hétig peronoszpóra ellen is védi a növényt. A szert a beöntözés után a levelekrıl tiszta vízzel mossák le! A szögletes levélfoltosság ellen már a kiültetés elıtt is érdemes preventíve permetezni, ha fogékony fajtt használunk, ill. ha síkmőveléső állományt telepítünk. Palántanevelıben a meztelen csigák ellen költségkímélı megoldás a vonulási utak égetett mészporral való felszórása. Kiültetés, illetve helybevetés elıtt A talajlakó kártevık ellen az utolsó talajmunkával dolgozzuk be a talajfertıtlenítı szert. Helybevetés után A támrendszeres termesztési mód nem nyújt lehetıséget vetésváltásra, ezért fokozottan ügyelni kell a talajból fertızı kórokozókra. Közvetlenül vetés után ajánlatos fungicidoldattal beöntözni, lehetıség szerint szerkombinációval, hogy a palántadılés kórokozói, a fehérpenész és a fuzárium ellen is hatékony legyen. Kiültetéskor Kellıen edzett palántákat ültessünk ki. Ha az idıjárási vagy egyéb okok miatt a növények legyengülnek, gyakran tömegesen lép fel a szártı vizenyısödése és a növénypusztulás. Ezért kiültetéskor a palántákat ne tiszta vízzel, hanem fungicides oldattal öntözzék be. Négyleveles kortól az érés kezdetéig Ebben az idıszakban a levéltetvek, a takácsatkák, a tripszek, az üvegházi molytető és a lucernapoloska ellen szükséges a védekezés. A vírusvektor levéltetvek betelepedésének és a vírusok átvitelének gátlására 60-80 %-os hatóanyaggal alkalmazható a paraffinolaj hatóanyagú Sprayprover, hetenkénti gyakorisággal kipermetezve. A szögletes levélfoltosság elleni a kezeléseket 5-7 naponként, nagy lényennyiséggel, nedvesítıszer alkalmazásával (pl. Nonit 0,05 %) és szerkombinációval javasoljuk. A permetezés csak a fertızés bekövetkezése elıtt alkalmazva eredményes, és hatástartama nem több 5 napnál. Ha viszont száraz és meleg az idıjárás, és a levélzet tartóan harmat vagy öntözıvíz miatt sem nedves, a szögletes levélfoltosság ellen elhagyható a permetezés. Fontos tapasztalat, hogy támrendszeren csak az alsó néhány levél fertızıdhet, a felsıbb levelekre a kórokozó nem jut el. Itt célszerő a permetezés helyett az esetleg fertızött leveleket eltávolítani. Június elejétıl a fajtától és mővelési módtól függetlenül számítanunk kell az uborkaperonoszpóra fertızésre is. Az elsı tünetek általában június 10-20-a között jelennek meg. Ezt követıen az egész vegetációs idıszakban rendszeres fungicides védelem alatt kell tartani az állományt! Az elsı szüretig mód van a viszonylag hosszabb élelmezés-egészségügyi várakozási idejő készítmények használatára. Nagyon lényeges azonban hatóanyagok rotációja és kombinációja is. A kórokozó ellen a fertızés bekövetkezése elıtt kielégítı védelmet nyújthatnak a kontakt szerek, feltéve, hogy a teljes lombfelületet, különösen a levelek fonáki részét is egyenletesen befedi a permet. Ezt légporlasztású gépekkel, apró cseppképzéssel, nagy lémennyiséggel és nedvesítıszer használatával érhetjük el. A kontakt hatóanyagok közül a réztartalmú szereket semmiképpen ne használják sorozatkezelésre, mert fitotxikusak 12

lehetnek az uborkára. Ebben az idıszakban alkalmazhatók a felszívódó és kontakt hatóanyagot is tartalmazó gyári szerkombinációk. A metalxil hatóanyagú készítményeket (Ridomil) uborkában Magyarországon 1994 óta tilos használni (engedélyüket uborkában visszavonták), mert az uborkaperonoszpóra kórokozója erre a hatóanyagra csökkent érzékenységő. Az ezzel a hatóanyaggal rokon vegyület a benalaxil használata sem javasolt uborkára, mivel a hatóanyagcsoporton belül jól ismert a kereszt rezisztencia jelensége. A szedés idıszakában A konzervuborka több hónapig tartó szedési idıszakában (július elejétıl az elsı fagyokig) az általában két naponként végzett szüret miatt a vegyszeres növényvédelmi beavatkozások lehetısége erısen korlátozott. A peronoszpóra ellen viszont szükséges a folyamatos vegyszeres védelem. A termés ára a méret növekedésével erısen csökken, ezért három napnál hosszabb idıközöket még esetenként sem célszerő tartani a szüretek között. A két napos vagy ennél rövidebb várakozási idejő növényvédı szerek száma minimális. Ezért nagyon fontos minden egyéb, nem vegyszeres eljárás alkalmazása a kórokozók visszaszorítására. A kórokozók közül továbbra is a peronoszpóra elleni folyamatos védelem a legfontosabb. Nagyon fontos a peronoszpórával fertızött levelek rendszeres eltávolítása, mert ha a növényeken hagyjuk ezekez, az nagyon lecsökkenti a védekezés hatékonyságát. Ezért a technológia szerinti metszésekkel egy menetben javasoljuk a peronoszpóra tüneteket több, mint 5 % felületen mutató levelek rendszeres leszedését és megsemmisítését. A permetezéseket a szerek várakozási idejére tekintettel a betakarítás után azonnal, tehát még aznap végre kell hajtani. Van két napos élelmezésegészségügyi várakozási idıvel használható készítmény (Aliette 80 WP), de a legtöbb szer három napos várakozási idıvel alkalmazható. Az öt napos várakozási idejő szerek használatát ebben az idıszakban nem javasoljuk. Az uborka lisztharmatára a fogékony fajtákon már nyár közepétıl kell számítani. A kórokozó a száraz meleg idıszakokban jelenthet veszélyt. Ellene az elsı tünetek észlelésekor indokolt a védekezés. A kéntartalmú szereket lehetıleg este, 20 Cº alatti hımérsékleten kell kipermetezni, ezeket ne keverjék réztartalmú szerrel! A szürkepenészes és fehérpenészes rothadás szabadföldi uborkában ritkán okoz nagy problémát. Ellenük a támrendszeres mővelés, idıben végzett zöldmunkák, a levegıs növényállomány megfelelı védelmet nyújt, vegyszeres védekezést többnyire nem igényel. A tıhervadás a termı állományokban fıként támrendszeres mővelésben gyakori. Fontos, hogy hervadás fellépésekor tisztázzák annak okát, mielıtt a védekezést elkezdik. Ha kétséget kizáróan gomba okozza (elbarnult edénnyalábok, penész a gyökérnyaknál), érdemes a növényt laboratóriumban megvizsgáltatni. Ha ugyanis fehérpenészes hervadás fordul elı tömegesen, csak a vetésváltás lehet megoldás (még támrendszeres termesztésben is). Fuzáriumos hervadáskor a termı növények fungicidoldattal való beöntözése nem javasolt. Ez a technológia hivatalosan nem engedélyezett, ehelyett a fertızött növények folyamatos, lehetıleg földlabdával együtt történı eltávolításával és a növények optimális kondícióban tartásával, megfelelı öntözéssel és tápanyag-utánpótlással mérsékelhetik a betegség terjedését. Ha a vegetációs idıszak végéig a fuzáriumos tövek aránya meghaladja a 10 %-ot, támrendszeres állományban célszerő a támberendezést áttelepíteni, a talajfertıtlenítés ugyanis még ennél is nagyobb költséggel járna. A takácsatkák az egész tenyészidıszakban támadhatják az uborkát, ezért a szedés idıszakában is elıfordul, hogy védekezni kell ellenük. Legfıbb szempont ilyenkor a várakozási idı betartása. A lucerna poloska a folyamatosan fejlıdı virágbimbókat és a hatáscsúcsokat károsítja, ezért a szedés idıszakában szükség esetén rövid várakozási idejő szintetikus piretroidokat használhatnak ellene. A szedés idıszakában a levéltetvek és az 13

üvegházi molytető ellen szintén szükséges lehet a védekezés, de csak rövid élelmezésegészségügyi várakozási idejő szerekkel. A DINNYEFÉLÉK INTEGRÁLT NÖVÉNYVÉDELME Néhány különbség a váz nélküli, fóliatakarásos és fóliaalagutas termesztési mód esetében van. A dinnyefélék növényvédelmének alapelemei A görögdinnye és a sárgadinnye növényvédelmi technológiája nagyon hasonló. Mindkét kultúra estében alapszabály, hogy a leghatásosabb védekezés a megelızés. Ez különösen igaz a fuzáriumos tıhervadás és a talajból támadó rovarkártevık esetében. A dinnye növényvédelmi technológiájának szerves része számos olyan agrotechnikai elem is, ami a megelızést szolgája. Ilyen tényezı a jó elıvetemény, gondos talajelıkészítés, a harmonikus tápanyagellátás, a jó fajtamegválasztás és alapvetı az egészséges vetımag. A terület kiválasztásakor gyızıdjenek meg arról, hogy a dinnyének szánt talajban nincs gyomirtó szer maradvány vagy más, káros vegyi anyag. A vetésforgó tervezésekor ügyelni kell arra, hogy a dinnye ill. más kabakos növény 5-6 évig ne kerüljön ugyanarra a helyre, de fuzáriummal fertızött körzetekben ennél jóval hosszabb forgó kívánatos. A helyes talajmővelés a nedvesség megóvását, a hangyafészkek mechanikai rombolását és a kikelt gyomok megsemmisítését is magával hozza. Minél mélyebben mővelik a talajt, annál kedvezıbbek a terméskilátások. A dinnye tábla szomszédságában ne legyenek parlag területek, árokpartok, mert innen számos szívó kártevı (levéltetvek, tripszek, atkák) juthat a területünkre. A szántóföldön alkalmazott szervestrágyázás növeli a talaj tápanyag- és szervesanyagtartalmát, javítja a talajszerkezetet, élénkíti a talaj mikrobiológiai életét és bomlása során csökkenti egyes kórozók (pl. fuzárium) által okozott potenciális veszélyt. A szerves trágyával azonban néhány károsítót is behurcolhatunk a dinnye táblára (pl. lótücsök, fıleg tojásai, házatlan csigák petéi, cserebogár pajorok, gyommagvak), amelyek ellen késıbb védekezésre is szükség lehet. Ugyanilyyen veszélyt rejtenek a tápkockával (gyepkockával) behurcolható károsítók is (palántadılés, hangyák, drótférgek stb.). A vegyszeres védekezési lehetıségek közül a vetımagcsávázás és a talajfertıtlenítés tartozik a megelızéshez. Vetımagcsávázás A vetımagcsávázás a maggal terjedı és a talajban élı, csírafertızı kórokozók elleni védelmet szolgálja. A vetımag elıáztatása, elıcsíráztatása A dinnye mag 6-8 évig megırzi a csírázó képességét, de célszerő mindig friss, nagy csírázási energiájú vetımagot felhasználni. A magvakat 20-30 Cº hımérséklető vízben 4 órán keresztül duzzasztjuk, majd kivesszük a vízbıl, lecsurgatjuk és meleg helyre tesszük. Elıáztatás után a dinnyefélék magja két napon belül kicsírázik. Az elıcsíráztatást akkor fejezzük be, amikor a csíra hossza eléri a 3-5 mm-t. Palántanevelés melegágyban Március 10-15. között az elıcsíráztatott magot a hófehér gyököcskével lefelé egyesével a földkockába kell vetni. A földkockák alkotóelemét, a gyep- és tápkeveréket a bennük rejtetten elıforduló fonálférgek, talajlakó kártevık, lótücsök, talajból fertızı, palántadılést elıidézı kórokozók, hangyák és gyommagvak biztonságos elpusztítása végett 14

általános hatású készítménnyel fertıtleníthetjük. Ha kémiai talajfertıtlenítést végezek, a dinnye magvetés elıtt próbacsíráztatást kell végezni mustár vagy zsázsamaggal, mert a kémiai talajfertıtlenítık hatóanyaga a magra dinnye fitotoxikus lehet. A vetést csak olyan fölbe szabad elvégezni, amelyben a tesztnövények (repce, mustár) egészségesen, tünetmentesen kelnek. A talaj fertıtleníthetı 30 perces gızöléssel is és ennek biztosan nincs semmiféle utóhatása. Ha nem végeznek általános talajfertıtlenítést, a földkockák talaját gombaölı szerrel, speciális rovarölı talajfertıtlenítıkkel is kezelhetik, sıt hangyák ellen 2-3 lombleveles korban inszekticides beöntözést is végezhetnek. A hajtató és palántanevelı eszközök, berendezések felületi fertıtlenítése 10 %-os Hypo oldattal végezhetı. A vetımagcsávázás, talajfertıtlenítés elvégzése ellenére vagy annak elmulasztása esetén bekövetkezı fertızések leküzdésére palántadılés esetén gombaölı szeres beöntözéssel egyéb kórokozók ellen permetezéssel védekezhetnek. Különös figyelmet kell fordítani a fuzárium fertızés megelızésére. A legbiztosabb védekezési mód az oltás, ugyanis a fuzáriummal szemben rezisztens tökre oltott dinnyék is rezisztensek lesznek. A nem oltott dinnyepalánta nevelése során, a vegyszeres talajfertıtlenítésen és beöntözésen kívül egy biopreparátum, a Streptomyces griseoviridis sugárgomba spóráit tartalmazó Mycostop is használható. A Mycostop alkalmazása a palántanevelés során és hajtatásban gazdaságos. A sugárgomba felszaporodásához kiültetésig legalább két kezelés szükséges. A táp-, ill. gyepkockák átrakásakor és a kiültetéskor a keletkezı gyökér sérülések miatt minden alkalommal gombaölı szeres fertıtlenítı kezelését is el kell végezni, mert ezek a sérülések a fuzárium fertızés elsıdleges kapui. A kiültetés elıtt 14-18 nappal megkezdhetjük a palánták edzését. Ha az üvegházi liszteske tömegszaporodása észlelhetı, biológiai rovarölı készítményeket alkalmazhatnak. Kiültetés elıtt szabadföldön A talajlakó kártevık (cserebogárpajorok, drótférgek), a hangyák, a talajszinten élı bagolylepkelárvák, a lótücsök és a kártevı legyek I. nemzedéke ellen talajfertıtlenítı granulátumokkal (Galition 5 G, Diazinon 5 G, Diazol 5G) kezelhetünk. A kiültetés elıtt 5-6 nappal kezdhetjük a vegyszeres gyomirtást. Ekkor permetezzük az aprómorzsás talajra a Balant, Benefexet vagy Flubalexet, s a kijuttatást követıen 4-6 cm mélyen azonnal dolgozzuk be. A Cotofor csak sekély, 1-2 cm-es bedolgozást kíván, miként az Alanap is. Jobb gyomirtó hatás érhetı el szerkombinációkkal; pl. Balan + Cotofor, Dual 960 EC + Cotofor, Flubalex, Balan vagy Benefex + Alanap. A dinnyében engedélyezett herbicidek és kombinációik megnyugtatóan csak a magról kelı egyszikőek ellen nyújtanak hosszabb távon védelmet. A palánták kiültetésekor A szabadföli termesztésben a sőrőbb térállású, ikersoros ültetés s legcélszerőbb, mert a növények gyors fejlıdése korai összekapaszkodást, fokozott szélvédelmet jelent, fıleg a görögdinnyénél. Minkét dinnyefélénél legalább 10000 növény/ha állománysőrőség kívánatos. Az ültetéssel egy menetben még lehetıség nyílik a sorba adagolható talajfertıtlenítı granulátumok kiszórására talajlakó kártevık, talajszinten élı bagolylepkék, legyek, lótücsök ellen. A kipalántázás után hirtelen jelentkezhetnek hangyák és bársonylegyek, leküzdésükre állománypermetezés végezhetı Force 5 EC-vel. Ha súlyom hangyakár fenyeget, a rovarölı szeres beöntözés szükséges, legalább 10000 l/ha permetlével. Az indafejlıdés kezdetétıl 2-3 héttel a kiültetés után, az indásodás kezdetétıl kisebb foltokban már jelentkezhet a fuzáriumos tıhervadás és megjelenhetnek a vírustünetek. Mindkét esetben a továbbterjedés 15

megakadályozására a cél, ezért a fertızött, beteg növényeket el kell távolítani az állományból és meg kell semmisíteni. Május végére csapadékos, hővös idıjárás esetén megnı a házatlan csigák kártételi veszélye. Ha az agrotechnikai és agrokémiai védekezési eljárások hatékonysága nem volt elegendı, speciális csigaölı szer használatával érhetünk célt. Ha május második száraz, meleg idı van felében, akkor a tripszek kártétele valószínő. A rovarölı szeres beavatkozás már az elsı szívásnyomok észlelésekor indokolt, mert csak így elızhetjük meg az állomány leromlását. A virágzás, terméskötés idıszakában A levéltetvek tömeges betelepedésekor azonnal védekezni kell, mert a kötıdés rontása mellett vírusterjesztı szerepük is lényeges. Felszívódó ill. mély hatású készítmények adnak védelmet. Figyelni kell arra, hogy kellı mennyiségő permetlé kerüljön a levélfonákra, mert a levéltetvek zöme ott tartózkodik. Ez a tripszek, atkák és az üvegházi molytető esetében is igaz. A permetezést ezért lehetıleg légporlasztásos géppel végezzék.. A termésnövekedés, termésérés idején Már a terméskötıdés, de általában csak a termés növekedés idıszakában hatalmasodhat el a fuzárium fertızés. Megjelenhet a kladospórium, kolletotrihum, a lisztharmat, a didimella és a peronoszpóra, hajtatásban a fehérpenész, a szürkerothadás és a baktériumos levélfoltosság. Az júliusi száraz meleg idıjárás beköszöntével ugrásszerően megnı a takácsatkák létszáma, amelyek fıleg az elszáradó gyomnövényekrıl teleszednek be a dinnyére. Elpusztításukra speciális atkaölı szerek szükségesek. Levél- és terméskárosítóként megjelenhetnek a lombszinten élı bagolylepkék lárvái, amelyeket állománypermetezéssel irthatunk. A közelgı szedés miatti fokozottan ügyelni kell az élelmezés-egészségügyi várakozási idı betartására! A dinnyék érésekor a mezei rágcsálókkal és mezei vaddal is találkozhatunk. A rágcsálók ellen csak csalétkezéses és gázosításos védekezés jöhet szóba, a vadat közvetlen elriasztással vagy vadriasztó készítményekkel tarthatjuk távol. A SZABADFÖLDÖN TERMESZTETT TÖKFÉLÉK INTEGRÁLT NÖVÉNYVÉDELME A tökfélék közé tatoznak fızıtökök (spárgatök, cukkíni, patisszon) és a sütıtök. A sütıtököt kizárólag szabadföldön termesztik, a fızıtök esetében azonban a szabadföldi termesztése kívül nagy légterő fóliaházban a hajtatás is általános (spárgatök, cukkíni). A fızıtök korai termesztésére szabadföldön palántákat ültetnek, késıi termesztéshez viszont szabadföldi magvetés a jellemzı. A magtermesztés valamennyi faj esetében hasonló a késıi termesztéshez. Összességében a gyakorlatban a kései termesztés a legáltalánosabb, ezért ennek növényvédelmét mutatjuk be. Érdemes megjegyezni, hogy a hajtatás esetén a növényvédelem legtöbb eleme hasonló a szabadföldi termesztéshez. Vetés elıtt A kolletotrihumos és kladospóriumos betegség kórokozója vetımaggal vihetı át, mert a mag felületén helyezkedik el. A vetımagot ezért csávázni kell. A vetımag csávázottságát a csomagolóanyagon tüntetik fel. A talajlakó kártevık egyedszámainak felmérése alapján, indokolt esetben, a talaj rovarölı szeres kezelésével a kártétel elkerülhetı. Talajlakó kártevıkkel fertızött területen azonban inkább kerülni kell a tökfélék termesztését, mert a növények fiatalkorban nagyon érzékenyek a talajlakók gyökérpusztítására. 16

5-6 lombleveles állapotban A kolletotrihumos és kladospóriumos betegség elleni lombvédelmet ebben a fejlettségi állapotban kell megkezdeni. A korai megelızı védekezés azért fontos, hogy a leveleken esetlegesen elıforduló fenti foltbetegségek kialakulását és továbbterjedését megakadályozzuk. A fiatal, erıteljesen növekvı lombozat kedvezı feltételeket teremt az uborka-levéltető megtelepedéséhez. A közvetlen kártétel, továbbá a vírusos betegségek terjesztésnek megakadályozására a rovarölı permetezéssel védekezhetünk. Indanövekedéskor A kolletotrihumos és kladospóriumos betegség elleni védekezést tovább kell folytatni. Ugyanakkor a lisztharmat ellen is védekezni kell. A lisztharmat fıként a fızeléktökök vegetációs idıszakának legnagyobb részében folyamatosan fertız és a legfontosabb károsító tényezınek számít. A betegségek elleni védekezést egy menetben végezhetjük el. Ha az uborka-levéltető tömeges felszaporodásához az idıjárás kedvezı, a betegségek elleni védelemhez csatlakozva, a rovarölı szeres kezelés is indokolt, de erre csak ritkábban van szükség. A szántóföldi szemlék során a vírusgyanús töveket el kell távolítani. Virágzáskor A lisztharmat, a kolletotrihum és a kladospórium elleni védekezést tovább kell folytatni. A tök virágzása elhúzódó folyamat, így a továbbiakban a károsítók elleni védelemben a méhekre veszélytelen technológiai módozatokat kell elınyben részesíteni. A betegségek elleni készítmények túlnyomó többsége nem veszélyes a méhekre. Termésfejlıdés idején A kolletotrihumos és kladospóriumos betegség, valamint a lisztharmat elleni védekezést a termésfejlıdés idején is tovább kell folytatni. Virágok ebben az idıszakban a is fejlıdnek, a szerválasztáskor ezért a méhveszélyességet továbbra is figyelembe kell venni. A SÁRGARÉPA INTEGRÁLT NÖVÉNYVÉDELME Vetés elıtt A sárgarépa termesztésekor a fonálférgek okozta károsodások elkerülése végett fontos növényvédelmi, hogy 3-4 évig ugyanarra a területre ne kerüljön ismét. A vetésforgót úgy kell kialakítani, hogy köztes években se termesszenek gyökérzöldséget ill. fonálférgeknek kedvezı egyéb kertészeti növényeket. A köztes években célszerő szántóföldi növényeket (pl. kalászosokat) termeszteni, mert így fonálféreg mentessé tehetjük a területet. A talajok esetleges fonálféreg-fertızöttségét célirányos talajvizsgálattal állapíthatjuk meg. Az ilyen jellegő vizsgálatokat szaklaboratóriumok végzik. Azt is tudnunk kell, hogy számos gyomnövény is átviheti ezeket a károsítókat, ha nem fordítanak kellı figyelmet a gyomirtásra. Ha nincs mód a kívánatos 3-4 év vetésforgó betartására, okvetlenül szükséges elvégeztetni a talaj fonálféreg fertızöttségének ellenırzését, mert pozitív nematológiai eredmény esetén nem nélkülözhetı a fonálférgek elleni kémiai talajfertıtlenítés. A fonálféregölı hatású talajfertıtlenítık a kultúrnövényekre is fitotoxikusak lehetnek, ezért a termelési évet megelızıen, nyár végén vagy kora ısszel célszerő ezeket a szereket kijuttatni, és a talajba bedolgozni. Fertıtlenítet területen a biztonság kedvéért a vetést megelızıen repce vagy mustár magvetéssel cserepes próbacsíráztatást végezhetünk, a kezelt területrıl vett talajmintákon. Csírázás elmaradása esetén a vetést megelızıen a talaj ismételt tárcsás vagy kombinátoros szellıztetésére lehet szükség. 17

A fonálférgeken kívül a talajban élı és ott károsító rovarlárvák (terrikol kártevık) okozzák a legérzékenyebb károkat a sárgarépa-termesztésben. Elıfordulásáról talajfelvételezéssel gyızıdhetünk meg. Ha a talajfertıtlenítés indokolttá válik, lehetıleg a termesztést megelızı évben ısszel vagy a tárgyévben jóval a vetés elıtt (és nem azzal egy menetben) végezzük el a kezelést. A mezei pocok elleni védekezést szintén a termesztés évét megelızı év ıszén vagy legkésıbb kora tavasszal célszerő elvégezni. A talajlakó kártevık (drótférgek, pajorok) ellen alkalmazott talajfertıtlenítı szerek a fonálférgek ellen általában kevésbé hatásosak. Ezek a rovarlárvák ellen fejtik ki a hatásukat, de a speciális fonálféreg ölı szerek (a nematicidek) a fonálférgeken kívül a rovarokat, sıt a csávázó gyomnövényeket is elpusztítják. Keléstıl csomózásra érett állapotig A talajfertıtlenítés részben a vetési bagolylepke (és a vele rokon fajok) hernyóinak, a mocskospajoroknak az elsı nemzedékét is gyéríti, de a második nemzedék ellen csak jól idızített permetezéssel érhetünk el célt. Fıleg kiskerti károsítóknak számítanak a talajban tevékenykedı lótücskök. Ugyancsak kiskerti károsítóknak tartják a házatlan csigákat, de öntözött talajon vagy csapadékosabb években szántóföldi körülmények között is károsíthatnak. Az ellenük való védekezést nehezíti, hogy a károsított növényre permetezhetı készítmény nem áll rendelkezésre. Elfogadható eredményt adnak csigaölı szerek, amelyeket a kártételi zónában a talajra szórhatunk. Gyakorta sikerrel alkalmazott módszer az útvonalukra, a talajra szert oltatlan mészpór és a sörös talajcsapdázás. A kétnemzedékő sárgarépalégy és sárgarépa-fúrómoly ellen május-június (elsı nemzedék), illetve július-augusztus fordulóján védekezhetünk (második nemzedék). A kezeléseket rajzásmegfigyeléssel kell idızíteni. Csomózásra érett állapot idején Közismert, de nehezen leküzdhetı gyökérzöldség-kártevı a sárgarépa-gyökértető. A sárgarépa-állományokba való betelepülése júniustól várható. Védekezésül deltametrin ill. dimetoát hatóanyag szer önmagában vagy kombinációban alkalmazható sikerrel.. E kezelések a sárgarépacincér és a sávosnyakú cincér kártételét is megelızhetik, de ha a cincérek rajzása (és tojásrakása) korábban megtörtént, e kezelés már megkésettnek tekinthetı. Csomózásra érett állapot után Kedvezı idıjárási körülmények között már korábban is felléphetnek a levéltetvek, de számottevı kártételükre általában csomózásra érett állapotot követıen számíthatunk. Tömeges fellépésük megakadályozására elsısorban felszívódó hatású szerek ajánlottak, de kontakt hatású szerek is jók, csak gondosabb permetezésre, a növény felületén tökéletesebb borításra van szükség. Ezek permetezı szerek hatékonyak lehetnek az alkalmilag károsító répalevélbolha, az amerikai bivalykabóca és más, vírusvektor kabócák ellen is. A nyár közepétıl, száraz években a kétfoltos takácsatka károsítására számíthatunk. A takácsatka-telepek kialakulása idején akaricid mellékhatású szerekkel védekezhetünk. Vetımagtermesztés Fıképpen a vetımagtermesztés károsítói és sárgarépamoly, a köménymoly és a fakó laposmoly, amelyek hernyói a levélnyelek károsításán túl az ernyıs virágok rágásával okoznak jelentıs károkat. Károsításuk kezdetén szintetikus piretoid típusú készítményekkel védekezhetünk. Ezek a sárgarépa-gubacsszúnyog károsítása ellen is védelmet nyújtanak. A sárgarépa-levélatka ellen a kétfoltos takácsatkához hasonló módon védekezhetünk. 18

A SZABADFÖLDI KÁPOSZTAFÉLÉK INTEGRÁLT NÖVÉNYVÉDELME (fejes káposzta, kelkáposzta, vörös káposzta, karfiol, brokkoli) A káposztafélék növényvédelmét nagymértékben meghatározza a fajta tenyészideje. Egyes károsítók fıleg a korai rövid tenyészidejő fajtákat, míg mások inkább a kései káposztaféléket veszélyeztetik. A betegségek elleni növényvédelmi technológia megválasztása függ a termesztés módjától, céljától és a fajtától. A fejes káposzta betegségek elleni növényvédelmét a xantonómászos feketesőrőség kórokozója elleni védekezésre alapozottan szükséges végrehajtani. Idıjárási viszonyoktól, ill. termesztési körzettıl függıen általában kisebb jelentıségőek a káposztamozaik, az erviniás lágyrothadás, a plazmodiofórás gyökérgolyva, a csírakori betegségek, a káposztaperonoszpóra, az alternáriás betegség, a fuzáriumos sárgaság, a plenodómuszos betegség, a káposztafej szklerotíniás és a káposztafej botrítiszes rothadásának kórokozói által okozott károk. A korai, rövid tenyészidejő fejes káposzta és kelkáposzta (vöröskáposzta) kártevıi közül a káposztalegyek, a káposztabolhák, a káposzta-levéltető, valamint a lepkék elsı hernyónemzedéke érdemli meg a kiemelést. A középkései és kései fajták védelmét a levéltetvek, a bagolylepkék és a káposzta-lepkehernyók, az elsınél népesebb második nemzedékei ellen szükséges megszervezni. A levéltetvek, a bagolylepkék, a káposztalegyek és a káposzta-lepke valamennyi káposztatermı területen elıfordulnak, az egyéb kártevık gócos, idıszakos megjelenésére számíthatunk. A kártevık elleni védekezés során mechanikai, agrotechnikai, biológiai eljárásokat is érdemes alkalmazni, a kémiai védekezést pedig elırejelzésre alapozni. Palántanevelés Termesztésük általában palántaneveléssel kezdıdik. A csírakorban fellépı betegség, a palántadılés ellen a kelı, fejlıdı növényekben már nehéz eredményesen védekezni, ezért nagyon fontos a megelızés, tehát még a magvetés (kelés) elıtti védekezés. A preventív kezelés lehet vetımagcsávázás, ami elsısorban a maggal terjedı kórokozóktól védi a csíranövényt. Lehet a palántaágy fertıtlenítése és a magvetés kezelése. A korai tenyészidejő fajták vetımagját általában termesztı-berendezésben hajtatják, míg a közepes- vagy hosszú tenyészidejő fajtákét szabadföldi ágyásokban. A termesztı berendezésekben a hajtatás során a talajt a magvetés elıtt célszerő fertıtleníteni, mivel az elıvetemények után olyan kórokozók szaporodnak el, amelyek a csíranövények pusztulását idézheti elı. Magvetés után, akár termesztı-berendezéses, akár szabadföldi palántanevelésrıl van szó, megelızésképpen be kell öntözni a talajt Chinoin Fundazol 50 WP + Previcur 607 SL 0,2 + 0,15 %-os töménységő oldatával, m 2 -enként 1-2 l permetlével. Palántakorban még veszélyes betegség a peronoszpóra, mely ellen eredményesen csak preventív módon lehet védekezni, ezért már 2 leveles állapotában permetezni kell. A szabadföldi palántanevelésre szánt ágyások talajlakó rovarkártevıi ellen foszforsavészter hatóanyagú granulátumokat és a piretroid típusú folyékony készítményt használhatunk; ügyelni kell a gondos bedolgozásukra. A palánták kiültetése elıtt A termesztésre szán tábla talajában elıfordulhatnak talajlakó rovarkártevık. Egyedszámukat talajfelvételezési módszerekkel állapíthatjuk meg. Amennyiben fél négyzetméterenként 1 db drótféreg vagy pajor fordul elı, indokolt a talaj inszekticides 19