Tisztelt Kollégák! A Magyar Belgyógyász Társaság Északkelet-Magyarországi Szakcsoportjának soron következõ Õszi Tudományos Ülésére, a vezetõség és a rendezõ barátaink nevében tisztelettel meghívjuk. A szakcsoportunk több mint 50 éve rendszeresen tartja a tudományos üléseit, ahol a régiónk területén dolgozó belgyógyászok hasznos tapasztalatcseréjére sor kerül, ahol a fiatal orvosok számára lehetõség nyílik nyilvános szereplésre. A tudományos összejövetel mindenkori rangjának emeléséhez hozzájárult az a tény, hogy a belgyógyászati klinikák vezetõi, oktatói kiemelten fontosnak tartották és tartják a részvételt és az aktív szereplést. Az ismeretektõl a tanulságos esetek klinikopatológiai bemutatásáig, kiemelve a belgyógyászat komplex integratív szerepkörét. Az elmúlt években sort kerítettünk arra is, hogy a Ph.D.-t elnyert kollégáink ismertessék a munkájuk téziseit. A vezetõségünk örömmel nyugtázza, hogy igen gazdag programot eredményezõ széles érdeklõdés kíséri a tudományos üléseinket. Reméljük, hogy a Debrecenben megrendezésre kerülõ kongresszusunk is színvonalas és hasznos lesz, ezért is szeretettel hívjuk a vezetõség és a rendezõk nevében. Debrecen, 2009. november Dr. Szegedi Gyula sk. akadémikus, egyetemi tanár elnök Dr. Paragh György sk. egyetemi tanár fõtitkár Dr. Szegedi János sk. fõorvos, alelnök
A kongresszus elnöke: Dr. Paragh György, egyetemi tanár DE OEC I.sz. Belgyógyászati Intézet Tel.: 06-52-442-101 E-mail: paragh@internal.med.unideb.hu Szervezõ Bizottság: Dr. Balla József, egyetemi tanár Dr. Kárpáti István, egyetemi docens Dr. Kovács Péter, egyetemi tanár Dr. Lõrincz István, egyetemi docens Dr. Nagy Endre, egyetemi tanár Dr. Páll Dénes, egyetemi docens A kongresszus szervezõje: MOTESZ Kongresszusi és Utazási Iroda Kft. 1051 Budapest, Nádor u. 36. Sipos Alice, e-mail: sipos.alice@motesz.hu Tel.: 06 1 311-6687, 06 1 312-2389; Fax: 06 1 383-7918 Szállásinformáció: Szepesi Gizella, e-mail: szallas@motesz.hu Idõpont: 2009. november 13-14. Helyszíne: Debrecen, Hotel Divinus 4032 Debrecen, Nagyerdei körút 1. Ünnepélyes megnyitó: 2009. november 13. 09.00 óra A Kongresszus tudományos programját, továbbképzõ rendezvényként a Debreceni Egyetem Orvos és Egészségtudományi Centrum akkreditálta. Elõzetes pontértéke: 15 kreditpont. (Az igazolás kiállításához szükséges az orvosi nyilvántartási szám) ÁLTALÁNOS INFORMÁCIÓK Helyszíni regisztráció: 2009. november 13. (péntek) 08.00 19.00 2009. november 14. (szombat) 08.00 15.00
A Kongresszus fõtámogatója: EGIS Gyógyszergyár Nyrt. Kiállítók és Támogatók: AstraZeneca Kft. EGIS Gyógyszergyár Nyrt. GlaxoSmithKline Kft. Lilly Hungária Kft. MSD Magyarország Kft. Richter Gedeon Nyrt. Sanofi-Aventis Solvay Pharma Kft. A Kongresszus Szervezõbizottsága ezúton mond köszönetet a kiállító és támogató cégeknek, hogy hozzájárultak a rendezvény sikeréhez. TUDOMÁNYOS INFORMÁCIÓ Az elõadások feltöltése a program kezdete elõtt 1 órával lehetséges, illetve a szekciók elõtti szünetekben, minden esetben az elõadóteremben. Technikai lehetõségek: PC, projector, Windows XP program. (Ha egyéb programot kíván használni, a vetítés saját Notebook-ról lehetséges.) Poszterek elhelyezése is az elõadó teremben lehetséges, a regisztráció kezdetétõl (2009. november 13., 8.00). Ehhez szükség esetén technikai segítséget nyújtunk.
08.00 Érkezés, regisztráció 09.00 Megnyitó PROGRAM 2009. november 13. (péntek) 09.10 REUMATOLÓGIA Üléselnökök: Dr. Bakó Gyula, Dr. Szekanecz Zoltán, Dr. Simon János Szekanecz Zoltán: A rheumatoid arthritis prognosztikai tényezõi DE OEC Belgyógyászati Intézet, Reumatológiai Tanszék, Debrecen Szûcs Gabriella: Scleroderma overlap szindrómák DE OEC Belgyógyászati Intézet, Reumatológiai Tanszék, Debrecen Bodnár Nóra, Szûcs G., Szekanecz Z., Szántó S.: SPA-s betegek biológiai terápiás kezelésével szerzett tapasztalataink DE OEC Belgyógyászati Intézet, Reumatológiai Tanszék, Debrecen Szamosi Szilvia, Szûcs G., Szekanecz Z.: Terápiarezisztens Still kór ellátási lehetõségei DE OEC Belgyógyászati Intézet, Reumatológiai Tanszék, Debrecen Váncsa Andrea, Szabó Z., Szamosi Sz., Szántó S., Szûcs G., Szekanecz Z.: Rheumatoid arthritises betegek biológiai terápiájával szerzett saját tapasztalataink biológiai terápiás regiszter DE OEC Belgyógyászati Intézet, Reumatológiai Tanszék, Debrecen 2008-ban PhD fokozatot szerzett hallgató elõadása Szántó Antónia: A Sjögren-szindróma társult esetei klinikai és immunológiai sajátosságok DE OEC Belgyógyászati Intézet III. sz. Belgyógyászati Klinika, Klinikai Immunológia Tanszék, Debrecen 10.15 Szünet 10.30 Petrányi díj átadása, a díjazott elõadása 11.00 CARDIOVASCULARIS ÉS PULMONOLÓGIAI BETEGSÉGEK (plenáris ülés) Üléselnökök: Dr. Udvardy Miklós, Dr. Wórum Ferenc, Dr. Brúgos László Kõszegi Zsolt: Az akut coronaria syndroma ellátásának európai ajánlásai DE OEC Szívsebészeti Klinika, Debrecen
Végh Judit, Dévényi K., Rokonai A., Szegedi Gy., Zeher M.: Toxoplasma myocarditis DE OEC III. sz. Belgyógyászati Klinika, Belgyógyászati Intézet, Klinikai Immunológiai Tanszék, Debrecen Szomják Edit, Laczik R., Dér H., Kerekes Gy., Végh J., Galajda Z., Soltész P.: A kardiális manifesztáció prognosztikai szerepe Takayasu-arteritisben DE OEC Belgyógyászati Intézet, III. sz. Belgyógyászati Klinika, Debrecen Csengõ Erika, Gubás L., Stefán J., Csapó K.: Nem minden a koszorúérstátusz (esetprezentációk) B-A-Z Megyei Kórház és Egyetemi Oktató Kórház I. Belgyógyászat- Kardiológia, Intenzív Részleg, Miskolc Brúgos László: Területen szerzett pneumoniák sikertelen kezelésének okai DE OEC Tüdõgyógyászati Klinika, Debrecen Szabó Péter: Tüdõrák kezelésének újabb lehetõségei DE OEC Tüdõgyógyászati Klinika, Debrecen Vaskó Attila: Tüdõtranszplantáció kérdései DE OEC Tüdõgyógyászati Klinika, Debrecen 12.35 Ebédszünet 13.00 POSZTER Szekció Üléselnökök: Dr. Kiss Attila, Dr. Lõrincz István, Dr. Orosz Péter 1. Gubás Lóránd, Csengõ E., Stefán J., Csapó K.: A fiatalság hátrány is lehet? (esetprezentációk) B-A-Z Megyei Kórház és Egyetemi Oktató Kórház I Belgyógyászat- Kardiológia, Intenzív részleg, Miskolc 2. Kádár András, Katkó M., Kárpáti I., Lõcsey L., Mátyus J., Ujhelyi L., Asztalos L., Balla J., Varga Zs.: Pozitív a kapcsolat a vérnyomás és a plazma nitrogén monoxid szintje között hemodializált betegekben, amit a vese-transzplantáció részben megfordít DE OEC, Debreceni Egyetem I.sz. Belgyógyászati Klinika, Debrecen 3. Komonyi Éva, Lengyel Sz., Gazsó A., Katona É., Paragh Gy., Fülesdi B., Páll D.: Egészséges fiatalok centrális vérnyomásának vizsgálata Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrum, I. sz. Belgyógyászati Klinika, Debrecen
4. Koncsos Péter: Életmódbeli változás hatása a paraoxonáz aktivitásra és az adipokin szintekre gyermekkori elhízásban DEOEC Belgyógyászati Intézet, I. sz. Belgyógyászati Klinika, Debrecen 5. Orosz Péter, Sümegi J., Tóth I.: Májtályog kezelése nasobiliáris drénezéssel (esetismertetés) BAZ Megyei Kórház és Egyetemi Oktató Kórház, II. Belgyógyászat, Miskolc 6. Pethõ Zsófia: Rheumatoid arthritis és ITP társulása: lehetõség mindkét betegség rituximab kezelésére DEOEC Belgyógyászati Intézet, Reumatológiai Tanszék, Debrecen 7. Szabó Zoltán: Anti-TNF kezelés bõrmellékhatásai DEOEC Belgyógyászati Intézet, Reumatológiai Tanszék, Debrecen 8. Sztanek Ferenc, Lõcsey L., Seres I., Paragh Gy.: A tápláltsági állapot hatása a hemodializált betegek atherosclerosis elleni védelmében DE OEC I. Belklinika, Debrecen 9. Varga Éva, Gyõry F., Mátyus J.: Thyreotoxikus periodikus paralysis (TPP) esetbemutatás DE OEC I. sz. Belgyógyászati Klinika, Debrecen 14.00 NEFROLÓGIA Üléselnökök: Dr. Kakuk György, Dr. Balla József, Dr. Ladányi Erzsébet Szegedi János: Az oktatás jelentõsége a nephrológiai gondozásban Jósa András Oktatókórház Egészségügyi Szolgáltató Nonprofit Kft. I. Belgyógyászat, Nyíregyháza Balla József: Új eredmények a klinikai nephrologia területén DE OEC I. sz. Belgyógyászati Klinika, Debrecen Valikovics Ferenc, Szegedi J., Angyal S., Asztalos T., Balku I., Szigeti Zs.: Diabeteses, vesepótló kezelésben részesülõ betegeinknél nyert tapasztalatok az elmúlt 5 évben Jósa András Oktató Kórház I. sz. Belgyógyászat, Nyíregyháza B.Braun Avitum H. Zrt. 2. sz. Dialízisközpont, Nyíregyháza
15.30 Szünet Kárpáti István: Heveny veseelégtelenség kihívásai napjainkban DE OEC I. sz. Belgyógyászati Klinika, Debrecen Újhelyi László: Szervpótló kezelések fejlõdése DE OEC I. sz. Belgyógyászati Klinika, Debrecen Ladányi Erzsébet: A CAPD kezelés elõnyei a krónikus vesebetegek ellátásában FMC Nefrológiai Központ, Miskolc Kóbor Krisztina: Vesebetegek csontanyagcsere zavara Miskolc Lõcsey Lajos, Asztalos L., Szabó L., Fedor R.: Hosszútávú transzplantációs gondozás Debrecenben Debreceni Egyetem, DE OEC, Sebészeti Intézet, Transzplantációs Központ, Debrecen 16.00 HEMATOLÓGIA, RITKA BETEGSÉGEK, ENDOKRINOLÓGIA Üléselnökök: Dr. Boda Zoltán, Dr. Szerafin László, Dr. Nagy Endre Kiss Attila, Balla J., Radványi G., Batár P., Szász R., Telek B., Kozma M., Udvardy M.: Sikeres autolog haemopoetikus õssejt transzplantáció krónikus haemodialysis program alatt álló myeloma multiplexes betegekben DE OEC II. Belklinika Haematologiai Tanszék, Debrecen Szerafin László: Terhességi anaemiák jellemzõi Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében (tanulságok, kezelési elvek, feladatok a hematológus szemszögébõl) Jósa András Oktató Kórház Hematológiai Osztály, Nyíregyháza Páyer Edit, Simon Zs., Miltényi Zs., Váróczy L., Gergely L., Magyari F., Illés Á.: Castleman betegségbõl transzformálódott diffúz nagy b-sejtes lymphoma DE OEC, Belgyógyászati Intézet, III. sz. Belgyógyászati Klinika, Debrecen Oláh Zsolt, Szarvas M., Kerényi A., Bereczky Zs., Muszbek L., Boda Z.: Heparin-indukálta thrombocytopeniában (HIT) alkalmazható alternatív antikoaguláns készítmények hatása a higított thromboplastin idõ rátára Debreceni Egyetem, OEC, Belgyógyászati Intézet, II. Belklinika, Haemostasis Tanszék, Debrecen
17.40 Szünet Kovács Erzsébet: Myelodysplasia és Behcet syndroma társulása, új terápiás lehetõségek két eset kapcsán DE OEC II. Belgyógyászati Klinika, Debrecen Urbán Krisztián: Polychondritis recurrens - a FUO ritka diagnosztikai kihívása DE OEC II. Belgyógyászati Klinika, Debrecen Cseke Béla: Pajzsmirigy hormonok nem magreceptoron kifejtett hatásai DE OEC I. Belgyógyászati Klinika, Debrecen Varga Éva, Gyõry F., Mátyus J.: Thyreotoxikus periodikus paralysis (TPP) esetbemutatás DE OEC I. sz. Belgyógyászati Klinika, Debrecen Papp Zsuzsanna, Albert L., Bodnár A., Pap K., Gaál Zs.: Gesztációs diabetesz gondozása Nyíregyházán Jósa András Kórház IV. Belgyógyászat, Nyíregyháza 18.00 CARDIOVASCULARIS RIZIKÓK ÉS VESEÉRINTETTSÉG. FÓKUSZBAN A HYPERTONIA, HYPERURICAEMIA ÉS A 2-ES TÍPUSÚ DIABETES Üléselnök: Dr. Paragh György 19.00 Szünet Páll Dénes: A 2-es típusú diabetes és a hypertonia kapcsolata DE OEC Belgyógyászati Intézet I.sz. Belgyógyászati Klinika, Debrecen Sváb Mariann: Kardiovaszkuláris rizikófaktorok, kiemelten hyperuricaemia, hypercholesterinaemia Jósa András Oktató Kórház III. számú Belgyógyászati Osztály, Nyíregyháza Paragh György: DDP-4 gátlók szerepe a diabetes kezelésében DE OEC Belgyógyászati Intézet I.sz. Belgyógyászati Klinika, Debrecen 19.30 Fogadás
2009. november 14. (szombat) 08.00 09.00 Vezetõségi ülés reggelivel 09.00 GASZTROENTEROLÓGIA, HEPATOLÓGIA Üléselnökök: Dr. Altorjai István, Dr. Orosz Péter, Dr. Bodnár Zoltán 10.05 Szünet Tornai István: A krónikus C virus hepatitis egyénre szabott kezelése DE OEC II. Belgyógyászati Klinika, Debrecen Czuczor Viktória, Rácz F., Ágoston L., Ágoston S., Dandé G., Heringh Zs., Tomcsik Z., Vén L., Szegedi J.: Percutan endoscopos gastrostoma beültetésével szerzett tapasztalataink 2005 és 2009 között Jósa András Oktató Kórház, I. Belgyógyászati Osztály, Nyíregyháza Grenda Andor, Kristóf T., Orosz P., Nagy Gy.: Tényleges remisszió Crohn betegségben? B-A-Z Megyei Egyetemi Oktatókórház, II. Belgyógyászat, Miskolc Vitális Zsuzsa: Refluxbetegség extraoesophagealis komplikációi DE OEC II. Belgyógyászati Klinika, Debrecen Nagy T., Fekete T., Bajor Zoltán, Bodgál Sz.: Diverticulosis és diverticulitis belgyógyászati osztályunkon az elmúlt 3 évben MISEK Kft. Diósgyõri Telephely Belgyógyászati Osztály, Miskolc 10.20 IMMUNOLÓGIA Üléselnökök: Dr. Zeher Margit, Dr. Gyetvai Gyula, Dr. Berhés István Zeher Margit: Autoimmun betegségek és társulásaik DE OEC Belgyógyászati Intézet, III. sz. Belgyógyászati Klinika, Klinikai Immunológia Tanszék, Debrecen Bodolay Edit: Perszonalis terápia kevert kötõszöveti betegségben (MCTD) DE OEC Belgyógyászati Intézet, III. sz. Belgyógyászati Klinika, Klinikai Immunológia Tanszék, Debrecen
Dankó Katalin: Myositis alcsoportok DE OEC Belgyógyászati Intézet, III. sz. Belgyógyászati Klinika, Klinikai Immunológia Tanszék, Debrecen Tarr Tünde, Kiss E., Zeher M., Szegedi Gy.: Eltérõ klinikai fenotípusok jellemzése szisztémás lupus erthyematosusban DE OEC III. Belgyógyászati Klinika, Klinikai Immunológiai Tanszék, Debrecen Zöld Éva, Bodolay E.: MCTD és autoimmun hepatitis együttes társulása DE OEC Belgyógyászati Intézet, III. sz. Belgyógyászati Klinika, Klinikai Immunológia Tanszék, Debrecen Szabó Adrienn, Tárkányi I., Bakó Gy.: Idiopathiás retroperitonealis fibrosis DE OEC Belgyógyászati Intézet, III. sz. Belgyógyászati Klinika, Debrecen Szabolcsi Orsolya, Zeher M., Szegedi Gy.,Végh J.: Rapidan kialakuló szisztémás sclerosis emlõ tumorban szenvedõ betegnél DE OEC III. sz. Belgyógyászati Klinika, Belgyógyászati Intézet, Klinikai Immunológiai Tanszék, Debrecen Tizedes Franciska: Immuno-inflammatórikus kórképek követésének nehézségei vidéken. A mai magyar valóság Kátai Gábor Kórház, Karcag Végh Judit: Immunológiai krízisállapotok intenzív kezelése DE OEC Belgyógyászati Intézet III. sz. Belgyógyászati Klinika, Klinikai Immunológia Tanszék, Debrecen 12.00 Szünet 12.10 HYPERTONIA, ANGIOLÓGIA Üléselnökök: Dr. Szegedi János, Dr. Páll Dénes, Dr. Soltész Pál Juhász Nimród: Konzervatív kezelés hatékonysága. Fontaine II B stádiumú obliteratív érbetegeknél. Sebészet vagy angiológia? SzSzBM-i Önkormányzat Jósa András Oktatókórház, III. sz Belgyógyászat, Nyíregyháza
Gyetvai Gyula, Szilágyi E.: A természetes széndioxid gyógyfürdõ kezelés jelentõsége az angiológiai betegellátásban Mátraderecskei Széndioxid Gyógygázfürdõ, Markhot Ferenc Kórház II. Belgyógyászati Osztály, Mátraderecske Kerekes György, Szokol M., Tímár O., Laczik R., Szekanecz Z., Édes I., Soltész P.: A pulzushullám terjedési sebesség mérése pulzatilis Doppler ultrahanggal: a módszer invazív validálása, a mérési hely optimalizálása DE OEC Belgyógyászati Intézet III. sz. Belgyógyászati Klinika, Debrecen Lengyel Szabolcs, Sárkány P., Szelei E., Komonyi É., Paragh Gy., Fülesdi B., Pall D.: A spinális anesztézia hatása a vérnyomásra és az artériás érfalmerevségre Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrum, I. Belgyógyászati Klinika, Debrecen Diószeghy Péter: A neurológus és belgyógyász együttmûködése az acut stroke ellátásban Jósa András Kórház, Neurológiai Osztály, Nyíregyháza Fülöp Tibor: A 2-es típusú diabeteses betegek kezelése kardiológus szemszögbõl Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrum Kardiológiai Klinika, Debrecen 13.20 TESZTÍRÁS 14.00 A konferencia zárása
SPA-S BETEGEK BIOLÓGIAI TERÁPIÁS KEZELÉSÉVEL SZERZETT TAPASZTALATAINK Bodnár Nóra, Szûcs Gabriella, Szekanecz Zoltán, Szántó Sándor DE OEC Belgyógyászati Intézet, Reumatológiai Tanszék A spondylitis ankylopoetica (SPA) kezelésében jelenleg regisztrált biológiai terápiás készítmények: az etanercept (Enbrel), az infliximab (Remicade) és az adalimumab (Humira). SPA-ban szenvedõ betegeinknél ezen TNFα gátlók alkalmazásával szerzett tapasztalatainkat foglaljuk össze. Tanszékünkön jelenleg 166 SPA-ban szenvedõ beteget gondozunk, közülük 89 beteg részesül biológiai terápiában, 77 beteg nem kap TNFα gátlót. A 3 TNFα gátlóból betegeink közel 1/3-1/3 arányban részesülnek. Felmérésünk során vizsgáltuk a terápia hatékonyságát, melyet a Bath Ankylosing Spondylitis Disease Acktivity Index (BASDAI) segítségével határoztunk meg, valamint vizsgáltuk a biztonságosságot, melyek voltak az egyes készítményeknél a terápia leállításának, illetve másik szerre való váltásnak az okai. Effektivnek bizonyult a terápia, ha a kezelés 14. hetére a BASDAI index legalább 50 %-os csökkenést mutatott. Biológiai kezelésben részesülõ betegeinknél a terápia megkezdése elõtti kiindulási BASDAI érték átlagosan 7,31 volt, mely a kezelés 14. hetére 2,44-re csökkent, ami a terápia effektivitására utal. Egyes készítményekre lebontva a kezdeti BASDAI a kezelés 14. hetére etanerceptet kapó betegeinknél átl. 6,71- rõl 2,46-ra, adalimumab kezelésben részesülõ betegeinknél átl. 7,74-rõl 2,09-re, infliximabot kapó betegeinknél átl. 7,44-rõl 2,65-re csökkent. Biztonságosság tekintetében összesen 34 alkalommal történt terápia leállítása, illetve váltása. Egyes készítményekre lebontva adalimumab esetében 8 alkalommal történt váltás ineffektivitás, illetve allergiás reakció miatt, etanerceptnél 14 alkalommal volt váltás ineffektivitás, valamint iridocyclitis jelentkezése miatt, infliximab esetében 12 alkalommal volt váltás ineffektivitás, allergiás reakció, infekció miatt. TNFα gátló váltás során adalimumabról nagyobb arányban a másik subcutan készítményre történt váltás, míg infliximab esetében többségében adalimumabra váltottunk, etanerceptrõl történõ váltásnál kb. 2/3-1/3 arányban infliximab illetve adalimumab volt a következõ biológiai terápiás szer. Megnéztük azt is, hogy az egyes készítményeknél a váltás mennyi idõ után történt: etanerceptnél történõ váltás esetében az átl. 17 hónap után történt, adalimumab kezelésnél átl. 11 hónap után, míg infliximab esetében átl. 13 hónap után kellett a TNFα gátlót váltani. Összegzésképpen elmondhatjuk, hogy SPA-s betegeink körében összehasonlítva az RA-s betegekkel kisebb arányban történt váltás másik TNFα gátlóra. Váltás esetében pedig, ha iridocyclitis jelentkezett a betegnél, inkább a monoklonális antitestek jönnek szóba, az irodalomban leírt tapasztalatok alapján kedvezõbb a hatásuk ebben a tekintetben. PERSZONALIS TERÁPIA KEVERT KÖTÕSZÖVETI BETEGSÉGBEN (MCTD) Bodolay E. DEOEC Belgyógyászati Intézet III. sz. Belgyógyászati Klinika, Klinikai Immunológia Tanszék A kevert kötõszöveti betegség (MCTD) krónikus gyulladással járó poliszisztémás autoimmun betegség. A kórkép sajátos vonása az endothel sejt proliferációval járó érkárosodás és a szöveti gyulladás. A szöveti károsodás csökkentésére kortikoszteroid készítményt kell adni, melynek adagja a betegség aktivitásától függ. A kortikoszteroid készítményeket a szervi érintettség típusától függõen immunszuppressziv szerekkel kell kiegészíteni. A szerzõ összefoglalja az irodalmi és a saját betegcsoporton alkalmazott kezelések során a dominálóan vascularis érintettséggel járó MCTD-ben mint a pulmonális artériás hypertensio, az interstitialis légzõszervi tünetekkel bíró MCTD-ben, és az eroziv arthritissel kísért betegcsoportban alkalmazott terápiás lehetõségeket. Az irodalmi adatok és a saját eredmények alapján összegzi a jövõ terápiájaként ígéretesnek tartott biológiai terápia indikációs területeit és eredményeit.
PERCUTAN ENDOSCOPOS GASTROSTOMA BEÜLTETÉSÉVEL SZERZETT TAPASZTALATAINK 2005 ÉS 2009 KÖZÖTT Dr. Czuczor Viktória, Dr. Rácz Ferenc, Dr. Ágoston Lóránt, Dr. Ágoston Sándor, Dr. Dandé Gábor, Dr. Heringh Zsanett, Dr. Tomcsik Zoltán, Dr. Vén László, Dr. Szegedi János Jósa András Oktató Kórház, I. Belgyógyászati Osztály, Nyíregyháza A percutan endoscopos gastrostoma (PEG) megfelelõ indikáció és alapfeltételek esetén a tartós enteralis táplálás egyszerûen, olcsón és gyorsan kialakítható módja. Endoscopos laboratóriumunkban 1998-tól végzünk PEG beültetést. A beavatkozások száma évrõl-évre nõ. Tanulmányunkban az elmúlt négy év során PEG beültetésre került betegek anyagát dolgoztuk fel. A betegek nemi és életkori megoszlásán túlmenõen vizsgáltuk a beavatkozás elvégzésének legfõbb indikációit, a maior és minor szövõdmények elõfordulási arányát, a PEG-en keresztül való táplálás idõtartamát, a mortalitást. Az elmúlt évek során szerzett tapasztalataink, valamint az irodalmi adatok azt mutatják, hogy a PEG beültetés a betegek számára minimális megterhelést jelent, javítja az életminõséget, s mint természetes táplálási forma, a bélnyálkahártya nem szenved károsodást. PAJZSMIRIGY HORMONOK NEM MAGRECEPTORON KIFEJTETT HATÁSAI Cseke Béla, Kosaras Eszter, Varga Zsuzsa, Nagy V. Endre DE OEC I. Belgyógyászati Klinika Elõzmények: A pajzsmirigy hormonoknak sejtfelszíni receptorokon kifejtett hatását non-genomikus hatásnak nevezzük. Korábbi eredmények azt mutatták, hogy a pajzsmirigy hormonoknak a neutrofil granulociták felszínén kötõhelyük van és a pajzsmirigy hormonok a neutrofil granulociták ölõ mechanizmusának fokozásában, a védekezõ mechanizmus indukálásában játszanak szerepet. Cél és módszerek: A fentiek alapján a szerzõk vizsgálták eddig még kezeletlen pajzsmirigybetegek neutrofil granulocitáinak szuperoxid anion termelését alap állapotban, illetve fiziológiás mennyiségû (5 pmol/l) T2, T3 és T4 hormon adásának hatására. Tizenkét hyper- (átlag ft4: 54,8±22,2 pmol/l, átlag ft3: 24,7±13,2 pmol/l) és 13 hypothyreosisos (átlag ft4: 6,81±4,1 pmol/l, átlag ft3: 3,32±0,82 pmol/l) egyén éhomi vérvételét követõen, gradiens centrifugálással történt a fehérvérsejt szeparálás. Ezt követõen a citokróm-c redukciójának mérésével a termelõdõ szuperoxid-anion (O2-) meghatározását végezték. Az eredményeket korban és nemben illesztett kontrollcsoporttal hasonlították össze. Eredmények: A hyperthyreosisos egyének neutrofil granulocitáinak alapoxidációja szignifikánsan alacsonyabb értéket mutatott, míg a hypothyreosisos egyének esetében nem volt eltérés a kontroll csoporthoz viszonyítva. Pajzsmirigy hormonok adására a hyperthyreosisos betegek neutrofil granulocitáinak O2- termelése a kontrollhoz képest szignifikánsan alacsonyabb volt, míg a hypothyreoid betegeké az egészségesekéhez hasonlóan alakult. Konklúzió: a kezeletlen hyperthyreosisos betegek neutrofil granulocitáinak alapoxidációja szignifikánsan alacsonyabb az egészségesekhez viszonyítva és nem stimulálható fiziológiás mennyiségû pajzsmirigyhormonnal, amelyet feltételezhetõen a fehérvérsejt sejtfelszíni receptorainak pajzsmirigyhormonnal való telítettsége okoz. NEM MINDEN A KOSZORÚÉRSTÁTUSZ (ESETPREZENTÁCIÓK) Csengõ Erika, Gubás Loránd, Stefán János, Csapó Kálmán B-A-Z Megyei Kórház és Egyetemi Oktató Kórház I Belgyógyászat-Kardiológia, Intenzív Részleg Bevezetés: ST elevációval járó acut myocardialis infarktusban szenvedõ betegek coronária státusza széles spektrumon változhat: többérbetegségtõl a szignifikáns szûkületet nem mutató coronáriarendszerig. Irodalmi adatok szerint ép koszorúserek esetén a prognózis lényegesen kedvezõbb. Cél: STEMI miatt osztályunkra felvett és urgens coronarográfián átesett két beteg esetének bemutatása.
I Eset: 72 éves, évtizedek óta dohányzó, COPD-s, hypertóniás nõbeteget 13 órája tartó nyugalomban kezdõdõ mellkasi fájdalom miatt, extenzív anterior STEMI EKG képével szállították intenzív részlegünkre. Acutan invazív kardiológiai vizsgálatot végeztünk, mely során jobb domináns szignifikáns szûkület nélküli coronária rendszer igazolódott meglassult kontrasztáramlással. Echocardiográfia (EF 31%, kiterjedt septalis, csúcsi és mellsõ fali akinezis), laborvizsgálatok negatív coronarogram ellenére zajló myocardialis infarktus tényét megerõsítették. Observatió 6. órájában tenzióesés, légzés és keringésleállás jelentkezett, a resustitatió ekkor sikeres volt. A hospitalizáció 24. órájában asystóliás lett és exitált. II Eset: 58 éves, dohányos, hypertóniás, chr. bronchitises, alsó végtagi verõérbeteg férfit retrosternális szorító fájdalom miatt, inferior STEMI EKG képével vettük fel osztályunkra. Urgens coronarográfiát végeztünk, mely során jobb koszorúér eredését követõ chr. occlusiója mellett, a bal fõtörzs distális szakaszán, a LAD és CX eredésére is ráterjedõ 90%-os stenosist és a bal ágrendszeren többszörös szignifikáns szûkületet detektáltunk. Fõtörzs ballonos tágítását és stent implantációt végeztünk, hypotenzió miatt IABP került bevezetésre, amely kezelés 24. órájában eltávolítható volt, szívultrahang vizsgálat alapján a beteg bal kamra systolés funkciója nem sérült. Továbbiakban haemodinamikailag stabil volt, mobilizációja zavartalanul zajlott. Ápolás 5. napján rehabilitációs osztályra helyeztük át. Elektív szívsebészeti opusra elfogadást nyert. 4 hónap múlva kiújuló anginás panaszok miatt ismételten felvételre került osztályunkra. Recoronarográfia kapcsán a fõtörzsbe helyezett stenten belül 80%-os restenosist észleltünk, melynek ballonos tágítását végeztük el. Beavatkozást követõen coronária bypass mûtét céljából DEOEC Szívsebészeti Klinikára helyeztük át. Konklúzió: Acut coronaria történésben a betegek prognózisát számos tényezõ befolyásolja. Az irodalmi adatok ellenére eseteinkben a koszorúérstátusz nem bizonyult a kimenetel pozitív prediktorának. MYOSITIS ALCSOPORTOK Dankó K. DEOEC Belgyógyászati Intézet III. sz. Belgyógyászati Klinika, Klinikai Immunológia Tanszék Az idiopathiás inflammatórikus myopathiák (IIM) ismeretlen etiológiájú heterogén betegségcsoportot képeznek, karakterisztikus jellemzõik az autoimmun eredetû gyulladás következtében kialakult izomgyengeség, mely elsõsorban a harántcsíkolt izmokat érinti, bõrtünettel vagy anélkül. A Bohan és Peter kritériumrendszerén alapuló klinikai csoportosítás, bár bír bizonyos prediktív értékkel prognosztikai és terápiás szempontból, azonban továbbra is eléggé heterogén csoportokat hozott létre. Az utóbbi évek kiterjedtebb vizsgálatai egyre több bizonyítékot szolgáltatnak arra, hogy a myositisre specifikus autoantitestek (MSA) segítségével klinikai tüneteikben, lefolyásukban, immungenetikájukban egymástól lényegesen eltérõ megbetegedéseket határozhatunk meg. A korábban alkalmazott klinikopathológiai klasszifikáció mellett szerológiai klasszifikáció válik lehetõvé a myositis specifikus autoantitestek segítségével. Az IIM betegek mintegy 90%-nak van valamilyen autoantitestje. Mintegy harmaduknak pedig csak myositisre jellemzõ myositis specifikus autoantitestjük (MSA). Ezek valamilyen cytoplasmatikus ill. nukleáris antigén ellen irányulnak. Az MSA-k hónapokkal a betegség aktiválódása elõtt megjelennek, szérum szintjük korrelál a betegség lefolyásával, komplett remissio során eltûnhetnek, in vitro assay-ben kötõdnek és gátolják a target humán autoantigén enzimeket. Ezen kívül találhatunk még úgynevezett myositis-asszociált autoantitesteket is, melyek egyéb autoimmun betegségekhez is társulhatnak. Fontos megfigyelés, hogy az egyes HLA-antigének jelenléte meghatározhatja az IIM-s betegek fokozott autoantitest termelését. Az egyes autoantitestek által meghatározott betegségek tüneteikben, súlyosságukban, prognózisukban, immungenetikájukban annyira különböznek egymástól, hogy tulajdonképpen önálló entitásként kezelhetjük õket. Az aminoacil-transzfer-rns-szintetázok ellen irányuló, MSA-k közé tartozó anti-jo-1 autoantitest jelenléte esetén az anti-szintetáz-szindróma tünetegyüttese figyelhetõ meg. Szimmetrikus non-erozív arthritis (arthralgia), Raynaud-jelenség, interstitialis tüdõbetegség (ILD), láz és mechanikus kéz. A tüdõérintettség következménye dyspnoe, improduktív köhögés, hypoxaemia. Az anti- Mi2 autoantest jelenléte esetén dermatomyotisis alcsoportja igazolható. Az alcsoportok ismeretében homogénebb betegcsoportok hozhatók létre, így a betegség lefolyása, terápiára adott válasz és a prognózis is jobban meghatározható.
A NEUROLÓGUS ÉS BELGYÓGYÁSZ EGYÜTTMÛKÖDÉSE AZ ACUT STROKE ELLÁTÁSBAN Dr. Diószeghy Péter Jósa András Kórház, Neurológiai Osztály Az agyi érkatasztrófák rizikótényezõi között számos belgyógyászati betegség szerepel, és közvetlen kiváltó okként relatíve gyakoriak a különbözõ cardialis megbetegedések. Így érthetõ, hogy az acut stroke miatt kezelt betegek többségénél belgyógyászati ellátás is szükséges. A kórházunkban megvalósult Vascularis Centrum lehetõvé tette a neurológusok és a belgyógyászok szorosabb együttmûködését, így kíváncsiak voltunk, hogy mûködésünk elsõ évében mely területeken és milyen gyakorisággal igényeltük a belgyógyászok segítségét. A vizsgált idõszak alatt osztályunkra 1057 beteget vettünk fel acut ischaemiás stroke miatt. Az acut szakban valamennyi betegnél történt koponya CT vagy MR vizsgálat. Az összmortalitás 20 % (30 napon belül 15%) volt. Vizsgáltuk, hogy betegeink között milyen gyakorisággal fordult elõ hypertonia, diabetes mellitus és zsíranyagcsere zavar. Az egyéb érterületek érintettségét értékelendõ a korábban acut myocardialis infarctust elszenvedett, illetve obliteráló arterioscleorsis miatt kezelt betegek számát is meghatároztuk. A betegek 83 %-ának anamnézisében szerepelt hypertonia. Diabetes mellitust betegeink 25 %-ánál állapítottunk meg, itt az újonnan felfedezett diabetesek arányát is értékeltük. A cardialis problémák közül kiemelkedett a pitvarfibrillatiók aránya (16 %), korábban myocardium infarctusa a betegek 4,5 %-ának volt. Vérzéses stroke miatt 133 beteget kezeltünk (mortalitás 28,6 %). Ezeknél a betegeknél az alkoholisták aránya kiemelkedõen magas volt (23 %), hepatopathiát a betegek 8 %-ánál találtunk. Betegforgalmi adataink értékelése egyértelmûen arra utal, hogy az acut stroke kezelésében kiemelkedõ szerep jut a belgyógyászokkal való szoros együttmûködésnek. Így törekedni kell az ennek lehetõségét biztosító szervezeti felépítés megteremtésére. TÉNYLEGES REMISSZIÓ CROHN BETEGSÉGBEN? Grenda A., Kristóf T., Orosz P., Nagy Gy. B-A-Z Megyei Egyetemi Oktatókórház Miskolc, II. Belgyógyászat Bevezetés: A Crohn betegek kezelése jelentõs kihívást jelent. A szerzõkben az a meggyõzõdés kezdett kialakulni, hogy a leggyakrabban alkalmazott Crohn betegség aktivitási index nem tükrözi kellõen a betegség valós aktivitását. Célkitüzés: A szerzõk az elmúlt másfél év alatt gondozott Crohn betegeik panaszai, tünetei, statusa és labor paraméterei alapján meghatározott CDAI statusát vetették össze az endoscopos és más képalkotó diagnosztika által demonstrált képpel. Betegek és módszerek: 98 Crohn betegünket colonoscopizáltuk gondozottjaink közül 2008 januárja és 2009 júniusa között. A kórkép legalább 3 éve ismert volt és a CDAI egyik esetben sem haladta meg 150-et. Eredmények: A 49 tünetileg remisszióban lévõ colonoscopián átesett beteg közül 33 esetben tapasztaltuk, hogy a vizsgált bélszakaszban kifejezetten súlyos gyulladásos ny.hártya kép volt látható, mely nem tükrözõdött a betegek panaszaiban, tüneteiben, laboratóriumi leleteiben, így a CDAI-ban sem. Következtetések: Az eredmények ismeretében úgy tûnik, hogy Crohn betegségben a remisszió fogalma nem pontosan meghatározott. Összetett információk szükségesek ahhoz, hogy valóban megítélhessük a betegség súlyosságát és így a legmegfelelõbb therápiát alkalmazhassuk. Nehezen megmagyarázható, hogy súlyos és kiterjedt ny.hártya károsodás esetén miként állhat fenn a tünetszegénység és miért nem tükrözik azt elvárható laboratóriumi értékek sem. A szerzõk vázolják a gondozás úl nehézségeit is.
A FIATALSÁG HÁTRÁNY IS LEHET? (ESETPREZENTÁCIÓK) Gubás Lóránd, Csengõ Erika, Stefán János, Csapó Kálmán B-A-Z Megyei Kórház és Egyetemi Oktató Kórház I Belgyógyászat-Kardiológia, Intenzív részleg Bevezetés: Az acut myocardialis infarctus egyik korai szövõdménye malignus kamrai ritmuszavar jelentkezése, mely leggyakrabban az elsõ négy órában jelentkezik. Ezt az idõt az infarctust elszenvedett betegek legtöbbje kórházon kívül tölti. Cél: ST elevációs myocardialis infarctus kapcsán kialakult malignus kamrai ritmuszavar miatti helyszíni resuscitatiót követõen osztályunkra felvételre került két beteg esetének bemutatása. I Eset: 33 éves negatív anamnézisû férfibeteget otthonában OMSZ esetkocsi által kamrafibrilláció miatti elhúzódó újraélesztést követõen, eszméletlen intubált állapotban extenzív anterior STEMI EKG képével szállították intenzív részlegünkre. Urgens coronarográfia történt, mely során LAD medialis occlusiót detektáltunk, amelynek rekanalizációja ill. stentimplantációja jó angiológiai eredménnyel megtörtént, IABP került bevezetésre. Haemodinamikai státusza további ápolás során stabil volt, a keringéstámogatás elhagyható volt Spontán légzése kielégítõvé vált, de érdemi kontaktusba nem volt vonható. Ápolásának 13. napján hirtelen keringés és légzésleállás lépett fel és a beteg exitált. II Eset: 58 éves hypertoniás, COPD-s, ISZB-s, periferiás verõérbeteg, bal ACI TEA-n átesett obes nõbeteget otthonában OMSZ malignus kamrai ritmuszavar miatt 50 percig reanimált, majd eszméletlenül, gépi lélegeztetés mellett szállították intenzív osztályunkra inferolateralis STEMI EKG képével. Acutan invazív kardiológiai kivizsgálásra került sor, melynek során art. circumflexa medialis occlusióját észleltük. Az ér rekanalizációját ill. stent implantációt végeztünk. Ezt követõ observatiója alatt haemodinamikailag stabil volt, 3. napon extubáltuk, majd fokozatos mobilizálását kezdtük el, majd rehabilitációs osztályra helyeztük át. Kardiológiai gondozás alatt áll, legutóbbi kontroll vizsgálat során panaszmentes volt. Konklúzió: Újraélesztést túlélt betegek prognózisát számos tényezõ befolyásolja, melyek közül egy a beteg életkora, ami nem feltétlenül pozitív perdiktora a kimenetelnek. A két eset kimenetele közötti különbségben a myocardium és cerebrum ischaemiás prekondícióját is meghatározónak tartjuk. A TERMÉSZETES SZÉNDIOXID GYÓGYFÜRDÕ KEZELÉS JELENTÕSÉGE AZ ANGIOLÓGIAI BETEGELLÁTÁSBAN Gyetvai Gyula, Szilágyi Edit Mátraderecskei Széndioxid Gyógygázfürdõ, Markhot Ferenc Kórház II. Belgyógyászati Osztály A széndioxid fürdõ külföldön mint gyógykezelési eljárás hosszú múltra tekint vissza, hazánkban az elmúlt 25 évben került az érdeklõdés középpontjába. Mind a külföldi, mind a hazai tapasztalatok alapján a széndioxid fürdõ jó eredménnyel alkalmazható, -kiegészítõ kezelésként- elsõsorban cardiovascularis, perifériás érbetegségek esetén. Az utóbbi idõben a száraz széndioxid fürdõ gyógyászati alkalmazásáról is egyre több adat áll rendelkezésre. Hazánkban egyedülálló a mátraderecskei MOFETTA létesítése. Az intézetben kezelt betegek jelentõs százaléka diabetes mellitus gravis érszövõdményeivel (Fontaine III-IV. stádium), illetõleg a lábujj(ak), elõláb, lábamputatio után kerül felvételre. Gyakori a rizikófaktorok halmozott elõfordulása (dohányzás, túlsúly, hyperlipoproteinaemia, hypertensio, mozgásszegény életmód), a kórelõzményben több esetben keringésjavító mûtét szerepel. Az elmúlt 10 év kutatási eredményei, klinikai megfigyelései arra utalnak, hogy a megfelelõ indikációk alapján végzett kúraszerû kezelések után (15 kezelés, 15-25 perc/nap), a perifériás érbetegségekben signifikánsan nõ a járástávolság, csökken vagy megszûnik a fájdalom, csökkennek a szubjektív panaszok, javul az életminõség. Az eredmények feljogosítanak arra a következtetésre, hogy az angiológiai betegek gyógyításában és rehabilitációjában a komplex konzervatív kezelés mellett- egy új jelentõs eszköz a mátraderecskei radon tartalmú gyógygáz, mely alkalmazása jelentõsen hozzájárul az ország érbetegeinek színvonalas gyógyításához, rehabilitációjához.
KONZERVATÍV KEZELÉS HATÉKONYSÁGA. FONTAINE II B STÁDIUMÚ OBLITERATÍV ÉRBETEGEKNÉL. SEBÉSZET VAGY ANGIOLÓGIA? Juhász Nimród SzSzBM-i Önkormányzat Jósa András Oktatókórház, III.sz Belgyógyászat, Nyíregyháza Az alsóvégtagi érbetegek kezelési startégiájának szemlélete az utóbbi 10 évben jelentõsen megváltozott mind sebészeti, mind angiológiai szemszögbõl. Vizsgálatunk célja az volt, hogy Fontaine II B stadiumú, 50-150 m dysbasiás távval bíró jó komplajenszû betegek hogyan reagálnak a konzervatív kezelésre, elkerülhetõ-e a érsebészeti beavatkozás. 7, jó komplajenszû, konzervativ módon kezelt beteget követtünk 18 hónapon keresztül. Egyik betegnél sem volt nyugalmi fájdalom, szubjektív panaszokat azonban jeleztek (hidegérzet, lábfej zsibbadás, égõ érzés), de a járástávolság beszûkült, a beteget már a hétköznapi tevékenységében is zavarta. Az angiographias vizsgálatok valamennyi betegnél beszûkült kiáramlási pályát illetve femoralis szintû szûkületeket mutattak. Érsebésszel konzultálva valamennyi betegnél agresszív konzervatív stratégiát indítottunk, amely során alapvetõ követelmény volt a dohányzás teljes elhagyása, a rizikófaktorok (lipid szintek, vérnyomás) teljes normalizálása. A betegek státuszát követve a kezdeti szubjekítv és objektív panaszok az elsõ 2-3 hónapban még perzisztáltak, majd lassú, de folyamatos javulás következett be. A szubjektív panaszok (lábfej égés, hidegérzet, zsibbadás) csökkentek, a dysbasias távolság legalább 50, de a betegek jelentõs részénél 100-150 m-rel növekedett. Az alapvetõ vizsgálat paraméterek a következõk voltak: Doppler index, dysbasias távolság, szubjektív panaszok. Vizsgált eseteink kapcsán elmondható, hogy az érbetegek agresszív konzervatív kezelése és rendszeres követése jó eredményt hozhat a jó komplajenszû betegeknél, invazív beavatkozás nélkül a beteg ér statusa javítható. POZITÍV A KAPCSOLAT A VÉRNYOMÁS ÉS A PLAZMA NITROGÉN MONOXID SZINTJE KÖZÖTT HEMODIALIZÁLT BETEGEKBEN, AMIT A VESE-TRANSZPLANTÁCIÓ RÉSZBEN MEGFORDÍT Kádár András 1, Katkó Mónika 1, Kárpáti István 1, Lõcsey Lajos 2, Mátyus János 1, Ujhelyi László 1, Asztalos László 2, Balla József 1, Varga Zsuzsa 1. 1 I.sz. Belgyógyászati Klinika, Nephrologia Tanszék 2 Sebészeti Intézet, DE OEC, Debreceni Egyetem A vérnyomás szabályozásában számos vazoaktív molekula vesz részt pl. a vazodilatációs hatású nitrogén monoxid (NO) és a vazokonstriktor endotelin-1 (ET-1). Nem-vesebetegekben a vérnyomás és a plazma NO szintje között negatív kapcsolat van. A hemodializált (HD) betegekben a plazma NO és a vérnyomás közti kapcsolatra ellentmondásos irodalmi adatokkal találkozunk. Célunk a plazma NO, ET-1 szint és a vérnyomás közti kapcsolat vizsgálata volt nem-vesebeteg kontrollban (80 fõ), hemodializált (80 fõ) és jó vesefunkcióval rendelkezõ (kreat<140 umol/l) vesetranszplantált (70 fõ) betegben. Eredmények: hipertóniás HD betegekben szignifikánsan magasabb volt a NO (36±11 vs. 28±10 um, p<0.004), a CRP (8.9±7.9 vs. 5.9±4.9, p<0.05) és alacsonyabb a Hgb (113±13 vs. 119±13), mint a normotóniásokban. A vérnyomás és a NO között a HD betegekben a NO pozitív korrelációt mutat a BPsys (r=0.456, p<0.01), a BPdias (0.307, p<0.08) és negatívat a Htc értékkel (r=-0.3512, p<0.01) és független volt a plazma ET-1 szintjétõl. A nem-vesebetegekben a NO negatív kapcsolatot mutatott a BPsys (r=-0.285, p<0.04), a BPdias (r=-0.3, p<0.04) és pozitívat az ET-1 (r=0.376, p<0.01) mennyiségével. A transzplantált betegekben a NO enyhe negatív kapcsolatban állt a BPsys (r=-0.145) és nem korrelált a Bpdias (r=0.023) és ET-1 (r=0.031) értékkel és nem volt különbség a két csoport lipid, kreatinin, és húgysav szintjében. Összefoglalva, a vesebetegség megváltoztatja az endotélium NO termelését, amely a krónikus gyulladás következménye is lehet, azonban a transzplantáció részben visszafordítja ezt a folyamatot. A kutatást az OTKA Bizottság (OTKA T 48596) és a MANET támogatta.
A PULZUSHULLÁM TERJEDÉSI SEBESSÉG MÉRÉSE PULZATILIS DOPPLER ULTRAHANGGAL: A MÓDSZER INVAZÍV VALIDÁLÁSA, A MÉRÉSI HELY OPTIMALIZÁLÁSA Kerekes Gy., Szokol M. 1, Tímár O., Laczik R., Szekanecz Z. 2, Édes I. 1, Soltész P. DE OEC Belgyógyászati Intézet III.sz. Belgyógyászati Klinika, Kardiológiai Klinika, DE OEC Belgyógyászati Intézet Reumatológiai Tanszék Az aorta pulzushullám terjedési sebesség (PWV) a centrális artériás elaszticitás egyik legkönnyebben mérhetõ és értelmezhetõ paramétere, ami jelentõs prognosztikai markere a késõbbi kardiovaszkuláris eseményeknek. Vizsgálatunk célja a különbözõ helyeken pulzatilis Doppler módszerrel meghatározott PWVek összehasonlítása az invazív úton mért aorta pulzushullám terjedési sebességgel, az ultrahangos módszer esetében a reprodukálhatósági vizsgálatok elvégzése.21 stabil koronária betegségben szenvedõ esetében végeztünk el a rutin coronarográfiás vizsgálat során az aorta descendensben 2 párhuzamosan rögzített invazív nyomásgörbe segítségével PWV méréseket. A vizsgálat napján EKG-val kapuzott pulzatilis Doppler görbéket vettünk fel az aorta desendens kezdetérõl, az a. carotis communisról a nyak bázisáról valamint a bulbusból, az a. femoralis communisról, az a. radialisról és az a. tibialis posteriorról, majd a távolságok lemérésével kiszámoltuk a nem invazív úton mért pulzushullám terjedési sebességeket.az invazív módszerrel összehasonlítva az intraklassz korrelációs koefficiensek és a Bland- Altman plot-ok alapján a legjobb egyezést az aorto-femoralis PWV mutatja (ICC 0,9791). Megfelelõ egyezést kaptunk a carotis-femoralis PWV esetében is (ICC 0,8928 és 0,8946), azonban a mérési módszer az invazív értékeket alábecsüli. A perifériás artériákon mért értékeink a vizsgálataink alapján a centrális artériás elaszticitást nem megfelelõen tükrözik (ICC brachialisan 0,6973, femorocruralisan -0,4372). A centrális ereken a pulzatilis Doppler ultrahangos módszerrel megadott PWV-ek intraobszerver variabilitása megfelelõ.a fentiek alapján az aorta descendensrõl, az a. carotis communisnak a nyak bázisáról valamint az. a. femoralis communisról felvett Doppler görbék segítségével becsült PWV jó egyezést mutat az aorta desendensben véres úton mért PWV-gel. SIKERES AUTOLOG HAEMOPOETIKUS ÕSSEJT TRANSZPLANTÁCIÓ KRÓNIKUS HAEMODIALYSIS PROGRAM ALATT ÁLLÓ MYELOMA MULTIPLEXES BETEGEKBEN Kiss Attila 1, Balla József 2, Radványi Gáspár 3, Batár Péter 1, Szász Róbert 1, Telek Béla 1, Kozma Mária 1 és Udvardy Miklós 1 : DE OEC II. Belklinika Haematologiai Tanszék 1, I. Belklinika, Nephrologiai Tanszék 2 Debrecen, Semmelweis-Kórház, Miskolc 3 A nagy dózisú melphalan kemoterápiát követõ autolog peripheriás õssejt átültetés (APSCT) myeloma multiplexben (MM) jelentõsen javítja a komplett remisszió (CR) gyakoriságát. Veseelégtelenségben és MMben szenvedõ betegek esélyei azonban az APSCT vonatkozásában szerények voltak. Biztató eredményeket közöltek Tosip és mtsai 2000-ben, miszerint a transzplantációt (tx) követõen a vese-funkciók javultak vagy stabilizálódtak. Ezen elõzmények birtokában került sor a DE OEC II. Belklinika Transzplantációs Részlegén két veseelégtelenségben szenvedõ férfi eredményes APSCT-jére. Jelenleg az elsõ beteg tx-e óta 4, a másodiké óta egy hónap telt el. Az elsõ beteg 52 éves, akinek a bal urethert szûkítõ húgyúti tumora miatt 2007-ben endoscopos nephrectomiára került sor. Chronikus veseelégtelensége fejlõdött ki 2008. augusztusában. Rendszeres haemodialysis kezelése ezóta tart. A kiegészítõ vizsgálatok 2008. szeptember 8.-án IgG lambda típusú MM-et igazoltak. Std: III/B (Durie-Salmon), IPPS: III. Terápia: Velcade-Thalidomid-Dexamethason (VTD). Három ciklus után komplett remisszió alakult ki. 2009. májusban került sor az APSCT-re. A dialysisek mellett jól tolerálta a tx-et. A második beteg 68 éves. Kórelõzményében mindkét oldali vesekövesség miatti beavatkozások szerepeltek. 2008. októberben súlyos renalis insufficientia alakult ki. Krónikus haemodialysis programba került. A háttérben kappa könnyû lánc MM áll. Stádium III/B (Durie- Salmon), IPPS: III. Terápia: 4 ciklus VTD. Eredmény: jó minõségû parcialis remisszió (VGPR). Az APSCT idõpontja: 2009.08.19. A tx. alatt és azt követõen az I. Belklinika Mûvese Részlegével jól mûködõ szoros együttmûködés tette lehetõvé a sikert.
EGÉSZSÉGES FIATALOK CENTRÁLIS VÉRNYOMÁSÁNAK VIZSGÁLATA Komonyi Éva 1, Lengyel Szabolcs 1, Gazsó Andrea 1, Katona Éva 1, Paragh György 1, Fülesdi Béla 2, Páll Dénes 1 Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrum, I. sz. Belgyógyászati Klinika 1, Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Tanszék 2 A centrális vérnyomás klinikai jelentõsége az utóbbi években fokozatosan nõ, mivel több vizsgálat is bizonyította, hogy szorosabb összefüggést mutat a kardiovaszkuláris végpontokkal, mint a perifériás vérnyomás. Célkitûzés: Egészséges önkéntes fiatalokon, a perifériás és a non-invazív úton mért centrális vérnyomást, valamint ezek kapcsolatát vizsgáltuk, különös tekintettel a napszaki ingadozásra (8 óra, 12 óra és 17 óra) és a nemek szerinti különbségre. Módszerek: A méréseket non-invazív módon, SphygmoCor (AtCor Medical, Ausztrália) készülékkel végeztük. Eredmények: A vizsgálatba 52 fiatalt (23 férfi és 29 nõ) vontunk be. A perifériás- és a centrális szisztolés, illetve diasztolés vérnyomásérték nem mutatott napszaki ingadozást sem férfiak, sem nõk esetén. A férfiak valamennyi vérnyomásértéke meghaladta a nõkét (p<0,001). A perifériás szisztolés nyomás mindhárom idõpontban meghaladta a non-invazív módon mért centrális szisztolés nyomást (p<0,001). Férfiak esetén a különbség 14,3±3,7 Hgmm; 17,4±3,6 Hgmm, illetve 17,8±3,1 Hgmm (p<0,001), míg nõknél a szisztolés vérnyomás amplifikációja 11,5±3,4 Hgmm; 12,7±3,7 Hgmm, illetve 12,9±3,5 Hgmm volt (p<0,001). A diasztolés vérnyomás vonatkozásában ilyen eltérést nem észleltünk. A perifériás és a centrális pulzusnyomások hányadosa a nap folyamán, mindkét nem esetén szignifikáns mértékben nõtt (férfi: p<0,001; nõk: p=0,003). Következtetések: Valamennyi életkorban, de különösen fiatalok esetén fontosnak tartjuk a centrális vérnyomás non-invazív módon történõ meghatározását, mivel az artéria brachiális felett észlelt perifériás vérnyomás nem reprezentálja egyértelmûen a valódi centrális nyomásviszonyokat. ÉLETMÓDBELI VÁLTOZÁS HATÁSA A PARAOXONÁZ AKTIVITÁSRA ÉS AZ ADIPOKIN SZINTEKRE GYERMEKKORI ELHÍZÁSBAN Koncsos Péter 1, Seres Ildikó 1, Harangi Mariann 1, Józsa Lajos 3, Ilyés István 2, Gönczi Ferenc 4, Varga Éva 1, Paragh György 1 1 DE OEC, Belgyógyászati Intézet, I. számú Belgyógyászati Klinika, 2 DE OEC, Családorvosi Tanszék, 3 Hajdúböszörmény, Házi Gyermekorvosi Oktató Praxis, 4 Debrecen, Hajdú-Bihar Megyei Kenézy Gyula Kórház, Gyermekgyógyászati Osztály Bevezetés: A gyermekkori elhízás egyre nagyobb problémát jelent Magyarországon, növekvõ tendenciája népegészségügyi problémává vált napjainkban. A gyermekkorban kifejlõdõ kóros anyagcsereállapot prediszponáló faktort jelent a késõbbi, felnõttkori kardiovaszkuláris morbiditás szempontjából. Jelen vizsgálatunk az életmódbeli változás hatását vizsgálta gyermekkori elhízásban két adipokin- leptin és adiponektin-, valamint a paraoxonáz enzim (PON1), mint atherosclerosist befolyásoló tényezõk esetében. Betegek és módszerek: 23 obez, nem diabeteses gyermek vett részt (kor: 11.45±1.82 év; 15 fiú, 8 lány) egy kéthetes, fokozott fizikai aktivitásra és diétára (1200 kcal/nap) alapuló életmódtáborban. Közvetlenül a tábor elõtt és után történt a gyerekek adiponektin, leptin szintjének, valamint PON1 paraoxonáz és arilészteráz aktivitásának mérése. Eredmények: A kéthetes fokozott fizikai aktivitás és diéta szignifikáns csökkenést eredményezett a gyerekek anthropometriai adataiban (BMI: 28.95±5.05 vs. 27.42±4.82 kg/m 2 p<0.0001; testzsír-százalék (BFP): 41.01±6.34% vs 39.95±6.69% p<0.001), leptin szintjében (55.02±33.42 vs. 25.37±19.07 ng/ml p<0.0001), valamint szignifikáns emelkedést a PON1 paraoxonáz aktivitásban (110.48±72.92 vs. 121.75±93.48 U/l p<0.05), míg az adiponektin szintek (7.83±3.46 µg/ml vs. 8.57±3.49 µg/ml) nem szignifikáns, növekvõ tendenciát mutattak. Konklúzió: Eredményeink azt sugallják, hogy a rövidtávú életmódbeli változás a gyermekkori elhízásban észlelt kóros anyagcsere állapotot antiatherogén irányba befolyásolja, viszont fontos ennek az eredménynek a gyakorlati, hosszú távú megvalósítása, mint népegészségügyi feladat.
A SPINÁLIS ANESZTÉZIA HATÁSA A VÉRNYOMÁSRA ÉS AZ ARTÉRIÁS ÉRFALMEREVSÉGRE Lengyel Szabolcs 1, Sárkány Péter 2, Szelei Emil 2, Komonyi Éva 1, Paragh György 1, Fülesdi Béla 2, Pall Dénes 1 Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrum, I. Belgyógyászati Klinika 1, Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Tanszék 2 Bevezetés: Az artériás érfal-merevséget (stiffness) leíró paraméterek az augmentációs index és a pulzushullám terjedési sebesség a kardiovaszkuláris rizikót jellemzõ független prognosztikai faktorok. Célkitûzés: A spinális anesztézia hatását tanulmányoztuk a perifériás és centrális vérnyomásra, az augmentált nyomásra, az augmentációs indexre és a pulzushullám terjedési sebességre. Módszer: A vizsgálatokat SphygmoCor System (AtCor Medical, Australia) segítségével végeztük. A spinális anesztézia során 3,2 ml 0,5%-os bupivacain-t alkalmaztunk a lumbális 3-as csigolyarés magasságában. A betegeket elõször az anesztézia elõtt vizsgáltuk, majd a második mérés során a szenzomotoros blokk kialakulása után történt. Eredmények: 31 beteget vontunk be a vizsgálatba (11 férfi és 20 nõ; átlagéletkor: 53,7±12,9 év). A spinális anesztézia hatására a perifériás szisztolés és diasztolés vérnyomás (143,4±20,4 Hgmm-rõl 119,5±16,4 Hgmm-re, p<0,0001; illetve 83,2±11,3 Hgmm-rõl 68,3±10,7 Hgmm-re, p <0,0001) csökkent. A centrális szisztolés és diasztolés vérnyomás (132,6±18,3 Hgmm-rõl 105,2±14,8 Hgmm-re, p<0,0001; illetve 85,8±12,1Hgmm-rõl 69,3±11,2 Hgmm-re, p<0,0001) is szignifikánsan alacsonyabbá vált. Hasonló változást figyeltünk meg az artériás középnyomás és a pulzusnyomás vonatkozásában (105,8±13,9 Hgmm-rõl 84,7±13,1 Hgmm-re, p< 0,0001 illetve (60,2±13,9 Hgmm-rõl 51,2±10,8 Hgmm-re, p<0,02). Szintén szignifikánsan csökkent az augmentált nyomás (14,6±7,9 Hgmm-rõl 6,1±3,8 Hgmm-re, p<0.001), és a korrigált augmentációs index (AIxHR75) is (26,8±6,9 %-ról 15,1±10,9 %-ra, p<0,001). Ugyanakkor a pulzushullám terjedési sebesség (PWV) esetében nem találtunk szignifikáns különbséget a vizsgálat során (9,3±3,7 vs. 9,1±3,4m/s,p=0,8). Következtetés: A spinális anesztézia hatására, nem csak a perifériás és a centrális vérnyomás, hanem az augmentált nyomás és az augmentációs index is szignifkánsan csökkent, míg a pulzushullám terjedési sebesség nem változott. HOSSZÚTÁVÚ TRANSZPLANTÁCIÓS GONDOZÁS DEBRECENBEN Lõcsey Lajos, Asztalos László, Szabó László és Fedor Roland Debreceni Egyetem, DEOEC, Sebészeti Intézet, Transzplantációs Központ A szervtranszplantációs gondozás csak elõre megtervezett, prospektiv, hosszútávú követéses vizsgálatok rendszerével lehet eredményes. Debrecenben 1991. jún. 27-tõl 2009. július 01-ig 717 vesetranszplantáció történt. Jelenleg 373 beteg jár járóbeteg szakrendelésre rendszeresen megfelelõ algoritmus szerint. A részletes kórisme felvétele egyéni panaszok elmondása után testsúly (BIA), vérnyomásmérés (arteriográf) van. A vese és máj funkció, szérum fehérjék lipidek és teljes vérkép vizsgálat után speciális vérvételek (pl hormon, gyógyszer szint, stb.) történik. A többnyire non dipper típusú hypertoniás, hyperurikaemiás, mérsékelt hyperhomocysteinaemiás, hyper-, és dyslipidemiás betegeknél hasi és vese ultrahang (RI) s más radiológiai vizsgálat történik kiegészítve társszakmák konziliumaival, melyet a végén transzplantáló sebész és belgyógyász nephrológus véleményez kezelési javaslattal. A cardiovascularis rizikótényezõk, EKG, VFA, szív és carotis UH értékei alapján módositjuk a cardiális állapot kezelését. A mozgási rehabilitálhatóságot is befolyásoló kalcium, foszfor anyagcsere vizsgálat mellett rendszeres osteodenzitométeres, rheumatológiai illetve ortopédiai szakvéleményt veszünk figyelembe. Az immunmodulációban a leggyakrabban alkalmazott hosszútávú kezelés a cyclosporin -steroid és mycophenolat mofetil /C/valamint tacrolimus steroid és C kombináció (36-29 %). Jelenleg 206 beteg szérum kreatininje < 140 µmol/l és 93 beteg több mint 10 éve jár gondozásra! A bõr malignus daganatai a leggyakoribbak (6,2%), a szolid szerv tumorok megoszlása 3,1 % volt. Kaposi sarcomás esetünk négy volt a 18 év alatt. A rendszeres infekció kontroll segít a gyulladásos betegségek megelõzésében, a hatásos kezelésben, a hosszútávú tünetmentes túlélésben.